Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Pyramiden, Spitzbergák •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 10, 2018 11:05 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


- Máris… hiányzom, mi? – Jó ideje nem préseltem levegőt a tüdőmbe, így hiába nyitnám szóra ajkaim, túl sokra nem mennék vele. Telepatikusan, pusztán gondolatban érezheti Jaesa a szavaimat. Már nem kristálytisztán, ahogy egyébként felhangzana. Erőtlennek hatnak. Bezzeg a hivalkodó tónus, az meg van. Azt a hangomra kivetülő, képzeletbeli sejtelmes mosolyt még félholtan sem tudom elengedni. Ezt pedig, magamhoz hűen még mindig tudom tetőzni. Felnevetek, legalábbis meggyengült nevetésnek indul, de a saját véremben való fuldoklás és köhögés lesz belőle, részletkérdés. – Képzeld el Bartholomew arcát. – Ismét a bizalmasom elméjében  hangzanak el gondolataim. Az iphraemmel a csatatéren mindig is megvédtük egymást, mindezt pedig arra fogtuk, hogy ha egyikünknek egyszer mennie kell, azt a másik öli majd meg, nem holmi jött-ment. Biztosan csalódott lesz.
Enyhén remegek, mintha a hideg rázna. Kezemben még van annyi erő, hogy nehézkesen a mellkasomra csúsztassam és összefonjam az ujjaim a harcosoméval. Halk lélegzettel hunyom le szemeim. Majd ki is nyitom őket. Minek próbálkozok? Ezt nem tudom kialudni, ahogy egyéb megpróbáltatásokat szoktunk alkalom adtán. Nem akarok meghalni. És tudom, hogy egy módon maradhatok életben. Nem küzdök tovább Ellene. Minden porcikámban szégyent érezve, de hagyom, hogy az ereje átjárja a testem. Páncélzatom alatt az izmaim megfeszülnek és elsötétül a világ, egy egész más értelemben Sötétül. Jaesa túl közel van. Az engem átjáró energiák behálózzák őt is. Úgy, hogy esélye sincs észre venni. Amarának még csak a gondolata is mérhetetlen módon felettünk áll. A harcosom elméjét behálózza, valósághű hallucinációba taszítva.

Rassilon elengedi az eddig mellkasán tartott női kezet, az arca felé nyúl, láthatóan azért, hogy gyengéden megérinthesse. Jaesa elméjére pedig az a gondolat telepszik, mintha a szeráf telepatikusan gyönyörűnek nevezné. Ám ez nem történik meg. Felé nyúl, de már az arcához sem ér hozzá. A szikár test, ami felett eddig térdepelt, most porrá és hamuvá válik, amit felkap a hirtelen támadó szél és a tartályok felé süvít. Ezt is a fegyver okozta volna? Lehetetlen, semmi nem tesz ilyet az angyal testével. A látszólagos válaszra nem kell sokat várni. Egy fekete ruhás női alak rajzolódik ki néhány méterre. Elégedett tekintettel figyeli a még földön térdeplő harcost, mintha elvette volna tőle a jelentéktelen játékát. Lassan pedig az angyali hamu is materializálódni kezd mellette Rassilon képében.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 7:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Jaesa & Rassilon


 


A szeráf elhalványuló ereje olyan érzést kelt bennem, amihez nem vagyok hozzászokva. Még akkor sem volt bennem hasonló, amikor a vesztőhelyen állva arra vártam, hogy levágják szárnyaimat. Akkor sokkal inkább büszkeséggel voltam tele és a tudattal, hogy olyasmiért fosztanak meg angyalságomtól, amiért nem kellene. Ellenben most, félek. A rettegés fog el, valahányszor felsejlik az a hihetetlen gondolat, hogy felettesem örökre eltűnhet. Élete semmivé válik, s még csak nem is amiatt aggaszt ez a hír, mert tudom, miféle felettest kaphatok utána. Nem mondom, hogy nem fordult meg fejemben, de nem ez ennek az érzésnek az oka. Magam sem tudom, hogy mi az, annyira… megmagyarázhatatlan.
- Ne mondd ezt! – sziszegem fogaim között.
Az olajnak használnia kell! Ez a sérülés még begyógyítható és túlélhető, miért lenne felesleges? Szavai ellenére leöntöm torkán az üvegcse tartalmát. Fejem zúg, torkom mintha marná valami. Szavai szinte el sem jutnak tudatomig. Kit érdekel most ez a hely? Engem ugyan nem! Majd később el lesz intézve, amikor Rassilon már képes lesz arra, hogy elmenjen innen. Legalább annyira épüljön fel, hogy nyugodtan cipelhessem. Az a csapat még ráér. Tudjuk, hol van ez a hely, azt is, hogy ha csapatot küldünk, ők azokkal is képesek elbánni, akik esetleg ide tévednének. Ha pedig biztonságba jutunk, akár én magam is leadom a hívást, az már nem számít.
A seb viszont hiába gyógyul, angyaltársam energiája nem stabilizálódik. Egyre apad, megállíthatatlan párologva el testéből. Tudjuk, hogy ez mit jelent. Kettőnk vérében fürdő kezemmel mellkasára simítok. Fejem lehajtva próbálok uralkodni magamon, miközben lehunyom szemeim. Nem akarom őt így látni, de magára sem akarom hagyni.
Ha kell, itt leszek vele egészen a végéig, még akkor is, ha szavai úgy hatnak rám, mintha megannyi kardot döftek volna belém. Az sem fájt ennyire, amikor az a semleges végigszántott hátamon pengéjével. Legszívesebben torkom szakadtából üvölteném, hogy fogja be. A szeráfból kivett pengét nagy erővel hajítom el, hogy az egyenesen a távoli épület falába áll. Hátamból fájdalom árad ennek eredményeként, de már ez sem érdekel. A fegyvert rögtön visszahívom magamhoz, s kedvem lenne újra elhajítani, hogy kárt tehessek valamiben. Minden izmom pusztításért áhítozik…
Igaza van. Az volt a dolgom, hogy vigyázzak a fegyverekre amellett, hogy elintézem a mozgolódó hármat. Talán nem kellett volna szavaimmal ösztönöznöm őket a támadásra. Meglehet, nem kellett volna ennyire bíznom a szeráf képességeiben és abban, hogy el tudja intézni a kolosszust, amíg én eltüntetem a maradékot. Megpróbáltam megakadályozni, erőmmel azért a vacakért kaptam, de hiába. Az a legnagyobb hibám, hogy nem voltam elég erős. Ez okozza most az ő vesztét.
Valami nem stimmel. Szemeim nagyra nyitva figyelem felettesem arcát, majd testének többi részén is végigvezetem tekintetem. Olyasmi árad belőle, aminek nem kellene itt lennie. Mi a fene ez?


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 6:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Angyalok vagyunk, az alapvető emberi szükségletek felett létezünk, amiből adódóan van, hogy alapjáraton percekig nem is lélegzünk. Most mégis egészen feltűnő, hogy kisebb gondjaim vannak a levegővétellel, sőt inkább már eleve azzal, hogy vegyek-e vagy sem. Mintha fuldokolnék, csak kevésbé drámai módon teszem, mint ahogy egy halandótól látná az ember. Ez inkább csak annak a megnyilvánulása, hogy mennyire… hogy is fejezzem ki finoman, kellemetlenül érzem magam.
Lassan, de biztosan érzem az angyali lényem fakulni. Hasonló annak az ellenkezőjéhez, amikor a tartályról letaszítva gyengülni kezdett az akkor még a mellkasomat díszítő rejtő pecsét és az energiáim lopakodómódról átváltva szépen elkezdték belengeni a területet, jelenlétem egyre tömörebben érezhetővé téve. Most ennek az ellenkezője történik. Jaesa és én gyilkosok vagyunk, szép szóval fogalmazva harcosok. Sok angyalt öltünk már, pontosan tudjuk, hogy ez érezhető akkor, amikor egy angyal életét kioltják. Csak hogy ez a folyamat a másodperc töredéke alatt megy végbe, egyetlen villanás és volt nincs esszencia. Az én fakulásom egészen elnyúlt. Pontosan tudom, hogy mi történik. Hisz érzem. Van még egy kevés erőm, azzal felemelem a kezem és ujjaim Jaesa csuklója köré fonom, amikor ajkaimhoz emeli a fiolát.
- Ne. Felesleges. – Erőszakkal kell kipréselnem magamból a szavakat, hangom erőtlen. Beletörődve mosolyodok el. Nincs semmi okom a mosolyra. Egyszerűen csak nem tudok mit kezdeni az arckifejezésemmel. Valahol talán ezzel akarom biztosítani arról Jaesat, hogy semmi baj. Ó, már hogy ne lenne baj. A kurva életbe, haldoklom. Méghozzá nem visszafordíthatóan. Az angyalfém és e között, ami belőlem áll ki mindössze annyi a különbség, hogy utóbbi lassú halált okoz. Mint egy mérgezés. Már szétterjedt a testemben. – Hé. Hívj egy… csapat… pucolják ki a… helyet. – Akár még értékes információkat is találhatunk itt. Ez fontos.
Ha Jaesa ez után is le akarja önteni a torkomon a fiola tartalmát, persze megteheti, én pedig lenyelem. Kihúzhatja a dárdát és beleöntheti a sebbe is. A szúrás helye ez esetben lassú gyógyulásnak indul ugyan, de mindez csak kozmetika. Annyit ér, mint halottnak a csók. A testem felett minden irányítást elvesztve újra és újra megremegek. Igyekszem nem belegondolni, mi lesz ez után. Nélkülem. Jaesaval, az osztaggal, a Céllal. Mert mihelyt megteszem tudatosul csak bennem, hogy fontosabb szerepet játszottam a gépezetben, mint valaha bevallottam magamnak. Az újabb rándulástól felhörögve nézek végül Jaesa szemeibe. A márványos tekintetem most sokkal inkább tűnik meggyötörtnek.
- Most mit… vársz mit… mondjak. Hogy egy… feladat…od… volt? – Hang nélkül nevetek fel a fegyverek őrzésére célozva. Már megint ez, a könnyelműségem. Ám nem csak a mérget érzem, ahogy felfalja angyali lényemet. Hanem azt is, ami ellenáll neki. – Nem. – Morranok fel az eddigiekkel szemben erőszakosan, a bizalmasomtól teljesen függetlenül, még ha szól is hozzám. Amarar hív. A Sötétség érintése parazitaként telepszik rá arra, ami engem mérgez és kész kiroppantani belőlem. Érzem. De milyen áron? Ezt a mértékű sötét energiát pedig a harcosom is határozottan érezheti, ami körül leng engem.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 2:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Jaesa & Rassilon


 


Lándzsámmal kezemben állok a három angyal között, nagyjából ugyanakkora távolságra mindtől. Tekintetemmel magam elé nézek, s ahelyett, hogy szemmel próbálnám megállapítani, melyik akar előbb nekem jönni, energiáikra figyelek. Az többet elárul, mint a puszta látvány. A szemek könnyebben becsaphatók, elég egy apró rezdülés valamelyiktől és máris ugranék, akár beugratás, akár nem.
Egyszerre jönnek. Nem mondható, hogy összeszokott bagázsról van szó, már ami ezeket illeti. Fegyverem egy kezembe fogva, megforgatom magam körül, nagyjából derékmagasságban. A két előttem lévő visszatorpan, a hátam mögött azonban egyenesen bele veti magát az angyal. Lándzsám pengéje feltépi húsát, beleivel együtt, mielőtt elhagyná testét. Még néhány centi, vagy egy negyed másodperc és derékban sikeresen kettévágom, mire irányába fordulok testemmel. Ezúttal a megmaradtak vannak nekem háttal, kik ezúttal két oldalamra helyezkednek. Egy határozott rántással szabadítom meg fegyverem az angyal vérétől. Jelen állapotomban képes vagyok kizárni azt, amivel otthon kénytelen leszek szembenézni. Az angyalok mészárlását.
Ahogy fogynak, egyikük úgy válik ügyesebbé, mintha az fogta volna vissza, hogy másokhoz kell igazodnia. Amint végzek a másodikkal és ketten maradunk egymással szemben, kezdi megnehezíteni dolgomat. Fegyvereink újra és újra egymásnak csapódnak. Egymás után kerüljük ki a másik fél támadását, s minél jobban belemerülünk, annál nehezebb figyelemmel kísérnem a csomagot. Amíg én és Rassilon talpon vagyunk, egyébként sem lehet nagy gond, azt hiszem. Addig nem tudják megszerezni, tekintve, hogy mindkét semleges el van velünk foglalva. Vagy mégsem?
Tekintetem váratlan kényszerülök a szállítmányra vetni, amikor meghallom, hogy valami nincs rendben vele. A fegyver már száguld az idegen kolosszus felé, én pedig igyekszem utána kapni telekinetikus erőmmel. Hiába. Sokkal erősebb nálam, hiába igyekszem megállítani, vagy lassítani rajta, mintha nem is próbálkoznék. Ez a rövid idő pedig elég ellenfelemnek arra, hogy végighasítson hátamon kardjával. Hangosan morranva rogyok térdre, lándzsám hátam mögé szúrva, egyenesen az idegesítő angyal gyomrába. Vérem szaga orromba kúszik, de némi mozgolódásból érzem, hogy nem vészes a seb. Fáj, időbe telik majd begyógyulnia, ám összességében nem túl mély. Egy kis lötty és minden rendben lesz.
Térdeim porolva állok lábaimra, mielőtt felettesemre néznék. A levegő megakad tüdőmben, amikor észreveszem földön elterülő alakját. Egy másodperc, talán kettő is eltelik, mire felfogom, hogy mi történt. Lábam szinte a földön húzom első lépésemnél, s csupán utána kezdek ügyetlen rohanásba. Kis híján orra bukom félúton.
- Rassilon! – szólítom őt, a tőlem megszokott módon.
Mellé érve térdre vetem magam. Kék pillantásom végigvezetem a fegyveren, mit úgy vettek el tőlem, akár gyerektől a nyalókát. Túl egyszerűen. Fogaim összeszorulnak, tenyerem köré fonom, majd megállok. Ha ezt most kihúzom, a vér utat talál magának. Ez nem történhetett volna meg… Harag és aggodalom keveredik bennem. Dühös vagyok a szeráfra, mert nem lépett le, amikor kellett volna neki. Már rég elhagyhattuk volna ezt a helyet. El kellett volna!
Körbenézek, és mikor megállapítom, hogy nincs újabb vész a közelben, remegő kezemmel belső zsebembe nyúlok. Most örülök, hogy korábban nem fogadta el az olajt. Ezúttal sokkal nagyobb szükség van erre, mint a hamura. Ha egyáltalán sikerül… Nem, használnia kell!
- Gyerünk Angyalom, tarts ki! – mondom, szinte könyörögve.
A fiola tartalmát igyekszem szájába önteni. Ha az első cseppeknél úgy látom, nem sikerül, akkor marad az emberektől rég ellesett módszer. Szájból-szájba adom be neki, de bárhogy is kelljen, csak utána húzom ki testéből a fegyvert, hogy beindulhasson a gyógyulás. Amíg várok a hatásra, a korábban összegyűjtött, átkozott fegyvereket magam mellé húzom. Első a küldetés… A francba a küldetéssel! Az első most az, hogy őt biztonságos helyre vigyem!


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 2:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Az erős példa lenne, ha azt mondanám félelmet kelt bennem az előttem álló angyal, elvégre erre alig kevesen képesek, ő meg azért bőven nem a Sötétség kategória. De azt állíthatom, hogy jobban érezném magam, ha teszem azt Bartholomew, vagy Azmael mellettem lenne. Személyesen ugyan nem voltam ott, de arra határozottan emlékszem, hogy annak idején sem egy angyal kellett ahhoz, hogy ezt a degeneráltat elzárják. Nem végezték ki, nem fosztották meg a szárnyaitól. Fiatal volt még a világ, ahogy mi is, az Úr pedig az ilyen félresikerült egyedeket elzárta magának emlékeztetőül a tökéletlenségre. Legalábbis ez a szóbeszéd járta. Atyánk valódi okait mi magunk sosem ismerhettük, jól lehet még az arkok sem, hisz nézd csak meg a két legerősebb arkangyal évtizedek óta tartó viaskodását. És mindkettő azt hiszi, hogy igaza van és ő képviseli az Urat. De ne kalandozzunk így el.
Szemrebbenés nélkül nyugtázom a bizalmasom szavait. Felé sem nézek, mert ha az én figyelmem rá irányulna, akkor Aperioné is. Azt pedig nagyon nem szeretném. Így most jó, rám figyel, rám vicsorog. Engem ismer, úgyhogy én kellek neki. A tény, hogy ő szabadon van felveti persze annak a lehetőségét is, hogy van még néhány hozzá hasonló angyal a föld felszínén. De ez a legkisebb gondunk ebben a percben, egyszerre csak egy probléma.
Az ellenfelem úgy indul meg felém, mintha a mennyek erejét készülne rám zúdítani. Rúnákkal tarkított buzogányával újra és újra lecsap, melyet eleinte könnyűszerrel kerülök, angyalpengémmel súlyos vágásokat ejtve a bőrén. Kár, hogy csak a bőrén, ami ráadásul keményebbnek hat, mint az én teljes páncélom. De neki is van gyengepontja és meg fogom találni.
Jaesa-val legalább annyit harcoltunk egymás oldalán az elmúlt harminc évben, mintha az előtte lévő háromszázban szolgált volna a bizalmasomként. Ez pedig egyenesen vezet ahhoz, hogy ismeri a harcstílusomat. Könnyed, mégis bivalyerős mozdulatok jellemzőek rám, ha tehetem kihasználom a környezetem, és sokszor a saját erőm pazarlása helyett a szembenálló fél sajátját fordítom ellene. Ezektől a jó szokásoktól, minél nagyobb falatnak kezd bizonyulni a harcos, annál inkább távolodni látszok. Az idő múlásával a támadásaim egyre agresszívabbá válnak, a levegő már vibrál körülöttem, és nem az angyalok magasztos fényét árasztja magából. Szinte érzem a máskor égkék tekintetem most árnyalatokkal sötétedni. Érzem, ahogy Amara az erejét kínálja. Tárt karokkal vár a hatalma. De azt is érzem, hogy nagy ára lenne, amit önmagamért nem vagyok hajlandó megfizetni. A jövőben egy ponton talán nem lesz majd választásom, de most még bőven van.
Ami a külső szemlélődő számára feltűnhet, hogy nem hívom segítségül szárnyaim, melyeket máskor olyan rutinosan használok közelharcban is. Emlékszem Apeiron módszereire. Még csak véletlenül sem szeretném kitenni a szárnyaim annak, amire képes lenne velük. Hosszúra nyúlik a harc, hol ő ránt a magasba repülve és csap a földbe, jeges krátert képezve, hol én tarolom le vele a tartálysort. Jaesa már az utolsó angyalt gyűrheti, amikor az ellenfelem fogást talál rajtam és megragadja a torkom magához rántva.
- A ribancodnak jobban kellene figyelnie. – Vicsorogja fülembe, majd azabad karját, mely az enyémnek legalább másfélszerese oldalra nyújtja, és az összegyűjtött, csempészett kupacból, telekinézissel kitép egy kisebb dárdát, mely egyenesen a markában landol. Bár levegőhöz nem jutok és úgy érzem, az angyali esszenciám belülről éget az érintése alatt, én sem maradok tétlen. Kihasználva a mozdulata által biztosított fedetlen pontot, pengém a hónalja alatt mélyesztem bőrébe, a szívét célozva meg. Ezzel szinte egy időben rándul össze testem, de még csak egy halk nyüszítésre sem futja. Együtt dőlünk el. A harcos kiégett szemgödrökkel, élettelenül zuhan a jeges földre mellettem, míg én a hátamon landolok. Érzem, hogy az izmaim szinte görcsben állnak. Képtelen vagyok megmozdulni. Lenézek, az imént megkaparintott, aranyrúnákkal díszített fegyver valahol a gyomromból áll ki. Ha angyalfémből lenne, már halott lennék. De ami késik, nem múlik. Jó adag vért köhögök fel, ahogy erőtlenül visszaengedem fejem a betonra. Mégsem tudok másra gondolni, csak arra, hogy Apeiron nincs többé. Megállítottuk, mielőtt rászabadíthatta volna magát a világra, még nagyobb káoszt okozva vele.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 10:46 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Jaesa & Rassilon


 


Valami nagyon nem stimmel. Minden egyes idegszálam ezt üvölti, amint felhangzik az a kürt. Eddig sem volt minden rendben, furcsa volt ez az egész, kezdve a pecsételt hullajelölttel, na meg Rassilon hibájával. Azt már nem is említem, hogy eleve többen vannak, mint a jelentésben, de néhány plusz fő bármikor előfordulhat. A pontos létszámot nagyon ritkán sikerül csak megmondani, tekintve, hogy ellenségeink sem ácsorognak egy helyben az esetek többségében. Ez viszont mégis más…
Kifelé nem találkozok újabb akadályozó tényezővel, avagy angyalokkal. Minden tiszta, ahogy annak lennie kell. A maradék odakint van, Rassilon körül, akinek abban a pillanatban le kellett volna lépnie, hogy megtudta, elindultam kifelé. Mehettem volna rövidebb úton is, egy ablakon át és összefuthattunk volna valahol, távolabb ettől a helytől, ő mégsem megy sehová. Fogalmam sincs, miért, egészen addig, amíg a kijárathoz nem érek. A visszaszerzett fegyverek csomagját magam mellé pakolom, amint megteszek odakint néhány lépést, hiszen jelenleg ott lehet a legnagyobb biztonságban. Elmémben felzeng a parancs, én pedig azonnal a három jómadarat kezdem figyelni.
- Ne aggódj, kiiktatom őket, te csak a nagyfiúra figyelj – magyarázom magabiztosan, ezúttal hangom is hallatva.
Több sem kell. A három semleges úgy megsértődik kijelentésemen, hogy azonnal felém indulnak. Az, hogy idő közben rájönnek, odabent nem maradt senki életben, hamar kiül arcukra. A felismerés döbbenete, a düh, mi eltorzítja egyébként sem sima vonásaikat. Az a fajta márványosság, amit megszoktam felettesemtől és még néhány angyaltól, teljes mértékben hiányzik belőlük. Minden érzelem arcukra vetül, velem ellentétben, ki csupán szelíd mosollyal várja közeledésüket. Jó, hogy velem akarnak foglalkozni, ugyanakkor nyugtalanító, hogy bíznak annyira a kolosszusban, hogy úgy vélik, egyedül is elbánik felettesemmel.
A karambitokat visszadugom helyükre, ahonnan gyakorlott mozdulatokkal tudom előhúzni őket, ha arra kerülne a sor. Lándzsám lekerül hátamról, majd forgatok rajta egyet, a mozdulat végén tenyerembe simítva a pengék közt lévő rudat. Az alsó hegy a földbe áll, alig néhány centire lábamtól. Én készen állok, ha ők is, a támadás elsőbbsége azonban az övék. Néhány lépést megteszek oldalra, eltávolodva Rassilontól és ellenfelétől, hogy mindkettőnknek nagyobb tere legyen anélkül, hogy belefolynánk a másik küzdelmébe. Küldetésünk tárgyai szorgalmasan követnek, utánam lebegve. Tekintve, hogy nem volt időm az elrejtésükre, ez a módszer marad. Macerásabb, talán akadályozni is fog, de voltam már ennél rosszabb helyzetben.
A három angyal közben elhelyezkedik körülöttem. Mosolyom ennek tudatában sem hagy alább, bár nem azért, mert lebecsülöm őket. Az eddigiekből kiindulva, legalább egy valamire való angyalnak még lennie kell, vélhetően ezek között. Egyetlen nagyágyú sem bízná az ügyintézést egy szerencsétlen hozzá nem értőre. Egy, a háromból… Hamarosan kiderül, hogy melyik az.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 08, 2018 7:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Gondolataim közt halk elégedettséggel nyugtázom a harcosom szavait. Vonásimra nem hagyom kiülni a kifejezés legapróbb jelét sem, de a jobb kezem szinte érezheti elméjében a bólintásomat. Na meg a jelzést, hogy igyekezzen. A kürtszó időközben felharsog és megjelenik az épület ajtajában egy angyal hegyomlásnyi alakja. Így messziről is biztos vagyok benne, hogy minimum fél fejjel magasabb nálam, pedig én sem vagyok egy elenyésző termet. Lenyelem a fájdalmat, mely combomat marja, túl idős vagyok ahhoz, hogy ilyesmi megzavarjon. Márpedig nem fogom féltérdre ereszkedve várni azt, aki közeledik. Felállok, mire az egyik független hátulról sújt le tarkómat megcélozva. Milyen finoman szeretne jelezni, hogy maradjak a helyemen. A következő életében keljen fel hamarabb. Alkarommal blokkolom a támadását, abban a másodperctöredékben, ahogy lecsap, míg pengém szabad kezembe átdobva készülök átlyukasztani a koponyáját. Ám fegyverem nem állítja meg a hús és csont, nem ütközteti semmi. Kelletlenül lendül tovább a semmibe. A nagy beharangozással érkezett angyal rántja ki markomból a társát - bár ezzel a motívummal mondanám inkább szolgának - megmentve az életét. A független a fagyott sarat túrja végig a lassú, határozott léptekkel közeledő harcos mellett elsuhanva. Az pedig felém kiált, mintha az ég dörögne.
- Elég! - Hogy ez nekem szól-e, vagy az angyalainak, nem tudnám megmondani. Ám van ennél valami aggasztóbb is. Időbe telt, hogy az ismerős ismeretlen alakja kirajzolódjon az emlékeim között, de így, hogy a hangját is hallatja, az eddig általam tanúsított nagy hév elveszni látszik. Állok itt egy helyben, a sérült lábamra kevésbé ráengedve a súlyom. Az eddig fegyverként és pajzsként használt szárnyaim pedig látható megfontoltsággal hívom vissza rejtekébe, emberi alakot öltve. - Rassilon. - Mosolyog rám távolabb megállva, mire nekem szemem sem rebben. Se tettre készség, se kötelességtudat, legfeljebb némi döbbenet rajzolódik ki márványszerű vonásaimra. Mire Jaesa megérkezik, csak gondolatban nyúlok felé. Ám az elméjében már sokkal haragosabbnak hat a hangom.
- Ha megmozdulnak, iktasd ki a három angyalt. De semmiképp se kerülj a szeráf útjába. Ez parancs. - A harcosom nem ismerheti az előttem álló angyalt, őt jól lehet még meg sem teremtették, amikor Apeiront már rég elzárták. Felteszem, amikor a Sötétség kiűzött minket a mennyekből, ő is kiszabadult.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 08, 2018 1:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Jaesa & Rassilon


 


Könnyelműsége már-már az idegeimre megy. Nem azt mondom, hogy mindig szigorúan és fegyelmezetten kell állni egy küldetéshez, sőt. Én lennék az utolsó, aki így állna a dolgokhoz, de az sem megoldás, ha nem ismerjük be, hogy nincs valami rendjén. Rassilon viselkedése olyan érzést kelt bennem, mintha megpróbálná letagadni azt, hogy nincs túl jó állapotban, talán még önmaga előtt is. Fejem mosolyogva rázom meg, ezzel is jelezve, mennyire őrültnek tartom jelen pillanatban. Megjegyzéséből egyetlen dologra tudok következtetni. Szembe akar szállni azokkal, akik kisereglenek az épületből. Szíves örömest végignézném azt a műsort, készen állva az igény szerinti besegítésre, csakhogy más dolgom van. Ki kell használnom az általa okozott felfordulást. Remélem, annyi esze azért van, hogy néhány perc múlva elhúzza a csíkot, ahogy azt kértem.
Öt angyal. Kicsit soknak érzek ennyit, egyetlen valaki ellen, még akkor is, ha Rassilon nem olyasvalaki, akinek jelenlétét figyelmen kívül lehet hagyni, amennyiben nem takargatja azt. Amint belépek, keresek magamnak egy rejtettebb zugot arra az esetre, ha valaki még ki óhajtana fáradni. Nem állok az útjába, menjen csak. Bízok annyira felettesemben, hogy úgy véljem, ésszerűen képes megbirkózni a rá háruló feladattal. Amíg lapulok, arra összpontosítok, hogy megszámoljam a közelben érezhető angyalokat. Egy, kettő… ennyivel elvileg vége is kéne lennie, csakhogy van még másik kettő. Ezek közül egy páros egy helyen tartózkodik, valamivel távolabb. A másik kettő különböző távolságokra tőlem. Alighanem a fegyvereknél vannak többen, tehát nincs más dolgom, mint követni az ösvényt, amit elém raktak.
Akármennyire igyekszem elkerülni őket, rá kell jönnöm, hogy szembe kell szállnom velük. Ha egyetlen folyosó vezet befelé, amin egy ellenséges tollas ácsorog, akkor nincs más mód. Csendesen és biztos kézzel, valamint gyorsan. Ezekhez kellene tartanom magam.
A folyosón lévőket sikerül elintéznem. Még arra is szántam időt, hogy behúzzam őket egy-egy szobába, hogy ne legyenek láb alatt kifelé jövet. A probléma az utolsó kettő, akik egy nagyobb szobában helyezkednek el. Kettejük közt állok, kezeimben a két karambittal. Lomhán veszek egy levegőt, majd szabadjára is eresztem azt. Nem mozdulok, egészen addig, amíg meg nem hallom egyikőjük léptét. A csizma talpa hangosan nyikkan ahogy fordul a betonpadlón. Az angyal felém lendül, én pedig megkerülve fegyverét, és őt magát, jobb térde mögött lábába vágok. Amint térdre rogy, másik pengém koponyájába hatol fülén keresztül. Egy mínusz. A matekom még jó annyira, hogy tudjam, egy maradt.
Rassilon üzenete akkor jut el hozzám, mikor a maradékot is sikeresen kiiktatom. Ez már ügyesebb volt, vállamon ejtett egy kisebb vágást, de nem okozott különösebb problémát. A Mennyből csent fegyverekkel együtt övéket is összecsomagolom és egyetlen, nagyobb csomagként lebegtetem magam után, hogy kezeim szabadon használhassam továbbra is.
- Érezd magad megtisztelve, Angyalom! Úton vagyok kifelé – üzenem felé, átlépve az egyik test fölött, mielőtt elhagynám a termet.
A kürt váratlanul ér, ahogy az újabb jelenlét is. Mindeddig rejtve volt előlem, ami nem kis idegességre ad okot. Szerencse, hogy nem futottam bele, mikor a folyosókat kiürítettem, de akkor is… Túl nagy felhajtás ez egy angyalnak. Lépteim meggyorsítva sietek kifelé, meg nem feledkezve küldetésünk tárgyairól, amik szorgalmasan repülnek utánam, hála telekinetikus erőmnek.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 08, 2018 10:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Nem túlzottan kifejező tekintettel figyelem a harcosom, ahogy tőlem már megszokhatta. A hasonló arcállást szokta a márvány jelzővel illetni. Jelen esetben szimplán csak nem szeretném a tudtára adni, hogy a forgatókönyv következő lapjáról nem épp ugyanazok az elképzeléseink. Csinálja csak a dolgát. Ebben a helyzetben abszolút nem vagyok kíváncsi a véleményére. Amíg nem bizonyosodik be az ellenkezője, szellemileg egyenrangúnak kell becsülnöm az ellenfelet.
- Nem lesznek üldözőim. – Kacsintok rá. Tónusom pedig túl többértelmű ahhoz, hogy kikövetkeztethesse, mire készülök. Repüljek el? Tudom, hogy én mit gondolnék az ellenfeleink helyében. Idejön egy harcos, „egyedül” a másvilágra küld három függetlent, ennyire be akar jutni, de újabb angyalok közeledésére hirtelen visszavonulót fúj? Nem vesződnék a harcos után való loholással. Legfeljebb egy nyomkövetőt küldenék utána, de az erőm a fegyvertárra összpontosítanám. Hisz túl egyértelmű csali lenne. Nem. Azt kell hinniük, hogy egyedül vagyok és még mindig offenzívon állok, és hogy még mindig az épületbe akarok bejutni. A tartályoktól eltávolodva várom meg, hogy Jaesa megkezdje a táncát. Nem akarom, hogy bármi elvonja a figyelmét. Miután az épületbe hatol viszont kitárom fekete szárnyaim és feszült sóhajjal készülök fel arra, ami rám vár.
Az első angyal a magasból érkezik, míg másik kettő alacsonyabb röppályával zárja be a szöget. Kilépek a tartályok takarásából és ahelyett, hogy igyekeznék kitérni a magasból érkező angyal támadása elől, csak felgyorsítom azt. Ellene fordítom a lendületét és megtoldom azzal, hogy telekinézissel magam felé rántom, miközben angyalpengém felé vetem. Fegyverem mihelyt kioltja életét visszarántom a markomba és ismét telekinézissel egy másik érkezőt tarolom le a holttesttel. Egy harmadikkal kerülök párharcba, aki érezhetően megsebesíteni akar, lelassítani, nem pedig megölni. Nem hibáztathatom érte, egyet értek a szabályával. Előbb szúrj, azután kérdezz, és csak azután ölj. Az idő telik, a harc kezd elfajulni. Végül öt – akarom mondani négy, tekintve hogy egyet megöltem, de akkor számolhatjuk háromnak is, mert ennek itt mellettem sincs már sok hátra. Ha nem az időt akarnám húzni, már halott lenne – szóval összességében öt angyal ugrott a csalira, meg volt a három őrszem, ami azt jelenti, hogy legfeljebb három angyal lehet az épületben. Jaesa képességeit ismerve, könnyűszerrel elkerülheti őket. Már ha akarja.
- Megtisztelnél vele, ha kicsit csipkednéd magad. – Hangom Jaesa gondolataiban szólal fel, mikor már negyed órája megy az adok kapok és épp átvágom az egyikük torkát, míg másik a combomon ejt angyalfémből készült fegyverével mély vágást, mely átmenetileg féltérdre kényszerít. Tudnám én ezt egész nap csinálni, de nem venném zokon, ha most már befejezhetnénk. A pecsétjeikkel egyre kisebb területre szorítják le a harcot, mivel erőbeli fölényük nincs, a számaikat próbálják kihasználni.
És úgy tűnik épp elég kiejtenem – vagyis kigondolnom – azt, hogy befejezhetnénk, fülsiketítő, kürt szerű hang szólal fel, melynek harsogását biztosan hallja Jaesa is. A megmaradt ellenfeleim leállnak és az épületből magasra szegett állal kisétáló angyalt figyelik, aki határozottan egy Mennybe való fegyvert tart a kezében. És határozottan ki szeretné próbálni. A vezérnek tűnik.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 07, 2018 7:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Jaesa & Rassilon


 


Azt azért nem mondanám, hogy nagyon kiakadtam. Egyszerűen csak bosszant, hogy ennyire nem mennek most jól a dolgok. Az lenne a baj, hogy rég voltunk közös küldetésen? Nem hiszem, valamiért már akkor sem voltak különösebb problémák, amikor elkezdtük közös pályafutásunk. Ez most más, és fogalmam sincs, miért. Ha pedig továbbra is ezen töröm az agyam, akkor csak feszültebb leszek. Jobb ezt elkerülni, avagy teljes mértékben a feladatra koncentrálni, na meg Rassilonra.
Az angyal tervébe kénytelen vagyok beleegyezni. Ez a legjárhatóbb út, még saját észjárásom szerint is. Mikor visszatolja kezem a fiolával együtt, szemöldököm kérdőn indul a magasba, s akkor ereszkedik alább, amikor meglátom, mit vesz elő. Az üvegcsét visszasüllyesztem zsebembe. Agytekervényeim folyamatosan járnak, hogy kitalálják, melyik lenne a legjárhatóbb mód a bejutásra és a gyors kijutásra, hogy mihamarabb a szeráf után mehessek.
- Azt ajánlom, hogy repülve menj, mert ha az alagútban kell utánad mennem, akaratlan belefuthatok az üldözőidbe. Sokkal könnyebb elkerülnöm őket a csomaggal, ha válogathatok az útvonalak közül. Neked is könnyebb lesz tartani a kellő távolságot – magyarázom, amíg ő az egészségét javítgatja.
Azt hiszem, ennyi. A többi már magánakcióinkon múlik. Ha belegondolok abba, hogy mennyire nincs ínyemre, amikor hasonlóra adja fejét… Fogalmam sincs miért, de így van. Talán azért, mert tudom, mennyire fontos a csapatnak, ahogyan azt is, milyen sorsra jutnék, ha Rassilon feldobná a bakancsot.
Újabb sóhajt hallatok, majd bólintok egyet. Fegyvereim ismét kezeim közt kötnek ki. Lándzsám továbbra is hátamon áll, készen arra, hogy levegyem onnan szükség esetén, egy épületben azonban még mindig praktikusabbak a kisebb fegyverek. Főleg, ha fogalmam sincs arról, milyen tágasak a folyosók, amiken haladni kell. Vállaimat és nyakamat átmozgatom kicsit, mielőtt elindulnék. Egyelőre egy olyan helyet keresek, ami kellő távolságban van az épülettől ahhoz, hogy ne vehessenek észre, amikor kiözönlenek a romhalmazból. Rejtekhelyemről számolom a kirepülő madárkákat, hogy tudjam, mennyien maradhatnak hátra. Utána jöhet némi várakozás, majd amikor olyan távol vannak, hogy ne érhessenek vissza egyhamar, beiramodom.
Csendben, mondhatni macskaléptekkel, olykor az ablakok alá ereszkedve. A sarkokon kétszer is meggondolom, hogy beforduljak-e, mielőtt tovább mennék. Nem vehetnek észre idő előtt, mert akkor kárba veszne az elterelés, holott most szívesen megrohamoznám az egész épületet. Elvágnám minden egyes áruló torkát, aki az utamba mer állni, csakhogy… több eszem van annál, minthogy ajtóstól rontsak egy olyan házba, amiről semmit nem tudok.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 07, 2018 7:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Szavakkal ki nem jelenteném, de én is tisztában vagyok azzal, hogy hibáztam. Jaesa lebegett a szemeim előtt, csak őt védtem. Érthetetlen okokból, hisz mással ez nem fordult volna elő. Sosem hibázok. De nem hagyom, hogy ez most felbosszantson, vagy kibillentsen. Ahhoz mindig is értettem, hogy amilyen sebesen változnak a körülmények, én is olyan sebességgel tudjak alkalmazkodni hozzájuk.
- Jó, azért ennyire ne akadj ki. - Szusszanok felé könnyelműen, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy nem csak én, hanem már ő is érzi az angyali esszenciámat megnyilvánulni. Azok a kerekedő kék szemek eltéveszthetetlenek. Sosem kezeltem jól az aggodalmát, mert sosem kellett ilyesmivel foglalkoznom. Valószínűleg ezért kezelem ennyire satnyán a saját törődésem is, mert évmilliókig nem kellett ilyesmivel foglalkoznom. Néha úgy érzem, új értelmet nyer a halandók mondása, miszerint van, akiket „az Isten is egymásnak teremtett”. Bár ha ez így van, Atyánknak igen érdekes a humora.
- Helyes. - Nyugtázom a harcosom sóhaját. Mindig megkönnyebbülést jelent számomra, amikor a profizmusa felül kerekedik a személyes gondolatain. Mindketten tudjuk, hogy itt most ez a járható út. Járhatónak kell lennie, nem pedig kellemesnek. A felém nyújtott fiolát visszatolom, és előveszem a sajátomat. Egy keveset szórok belőle a kézfejemre, majd egyik orrlyukam ujjammal letapasztva felszippantom. Mit is kezeltek így a halandók egykoron? Valami fehér port. Nem tudom feleleveníteni a nevét, de ez most nem is számít.
- Menj. - Morranok rá. Annak a luxusát még megadtam neki, hogy végig nézhesse, megbizonyosodhasson arról, hogy valóban jól viselkedek és felgyorsítom a gyógyulási folyamatomat, de most már ne húzzuk tovább az időt. Érzem, hogy jönnek.
A felderítőink jelentése szerint eleve nem egy nagy társulásról van szó. Egy tucatan sem lehetnek, a legpontosabb becslések szerint is tízen, plusz mínusz egy. Hármat már leszedtünk. A nagyja pedig rám fogja vetni magát, az a meggyőződésem. Ha szerencsénk van, Jaesa odabent kisebb ellenállása ütközik majd. És a küldetés szempontjából jelenleg ez számít. Annak szempontjából nem, hogy stratégiailag jóval nélkülözhetetlenebb vagyok Gabriel számára, mint ő valaha lenne. De egyszerre egy probléma, oké?
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 07, 2018 6:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Jaesa & Rassilon


 


Rassilon hibát vétett azzal, hogy engem mentett saját maga helyett. Ha úgy vesszük, duplán, tekintve, hogy megúszhattuk volna mindketten, ha a pecsét hordozóját veti le a tartályok tetejéről. Az ilyen alkotások hatóköre nem mondható nagynak. Fogalmam sincs, mi járt felettesem fejében, amikor úgy döntött, ahogy, de a fejére fogom olvasni ezt a hibát, amint vége ennek a küldetésnek. Akárcsak ő tenné velem szemben. Észhez kell térítenem, még mielőtt kinyíratja magát egy újabb döntésével.
Szisszenésére ügyet sem vetek. Nem érünk rá arra, hogy pátyolgassam, vagy megvárjam, őfelsége mikor óhajtja összeszedni magát a nyílt terep kellős közepén, ellenséges területen. Akkor engedek kérésének, amikor úgy érzem, kellőképp takarásban vagyunk a betontákolmányok között. Amennyiben nekitámaszkodna, hát nem engedem. Az hiányzik, hogy még valami aktiválódjon… Szüntelen az jár fejemben, hogy biztonságosan odébb kell őt vinnem, hogy utána egymagam visszatérhessek és elvégezhessem azt, amiért idejöttünk. Kettőnknek elégnek kellett volna lennie erre, méghozzá bőséggel. Egyedül egy kicsit macerásabb lesz, de sebaj. Ezt a küldetést végre kell hajtani, a fegyverek nem maradhatnak itt tovább. Már ha egyáltalán tényleg itt vannak és nem máshol.
Amikor közli, hogy változott a terv, gyanakodva méregetem kezét, amivel mellkasát dörzsölgeti. Nincs szükségem arra, hogy közölje, mi a baj. Szemeim elkerekednek, amikor magam is megérzem, miként kezd egyre nyilvánvalóbbá válni angyali jelenléte. Fogaim idegesen csikordulnak össze. Mindez meg sem történt volna, ha azt teszi, amit kell. Legszívesebben most behúznék neki egyet, ugyanakkor akad itt jó pár olyan rohadék, akiken levezethetem dühömet. Öröm az ürömben, vagy hogy szokták mondani…
A terv ezúttal olyan ésszerűnek hangzik, amilyennek lennie kell. Érthető szerepek, és mint tudjuk, a feladat az első. Egymásért aggódhatunk utána, mégsem tudom elengedni a gondolatot, hogy Rassilonnak még ennél is nagyobb baja eshet. Ajkaim szólásra nyílnak, de végül csupán egy halk sóhajt hallatok. Ezzel a paranccsal nem ellenkezhetem, és minél tovább húznám az időt kötekedéssel, annál veszélyesebbé válna minden. Nem csupán számára, de számomra is és ezzel együtt az egész küldetésre. Első a feladat… Újra és újra elmondom magamban, majd egyszerűen kabátom belső zsebébe nyúlok és előveszek belőle egy kis fiolát. Tollakból készített olaj van benne, a hatásával mindketten tisztában vagyunk. Ugyan nem sok, de több mint a semmi.
- Ezt idd meg, hogy hamarabb összeszedhesd magad! Utána kezdhetjük – közvetítem egyenesen elméjének szavaim, felé tartva az üvegcsét.
Láthatja rajtam, hogy ebből nem vagyok hajlandó engedni. Vagy lenyeli, vagy teszek róla, hogy csendben elvihessem innen és nyugton maradjon, amíg rá teszek egy új álcázó pecsétet. Az időnkből ez jócskán elvenne, de utána még mindig visszatérhetnék ide, hogy befejezzem azt, amit kell. Parancs ide, vagy oda. Tudnia kell, hogy ha lenyeli azt a löttyöt, azzal megnöveli a saját esélyeit is. Minél tovább húzza, nekem annál több időm lesz odabent. És annál nagyobb az esély arra, hogy épségben átvészelje a csali szerepét…


Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2