Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Bárpult •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Bárpult Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
81
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 16, 2020 9:30 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ A night at the bar

Beelzebub & Cara
zene: Fear Inoculum  szószám: 1401 • Credit:

 

Mindig is jó emberismerőnek tartottam magamat. Általában pár perc elég volt arra, hogy valaki legfőbb személyiség jegyét felismerjem, és azt felhasználva a kezembe vegyem az irányítást. És ezzel kapcsolatban nem túlzok. Hiszen az irányítás sosem annak a kezében van, aki a legerőszakosabban, vagy a legnyilvánvalóbban nyomja rá az akaratát a másikra. Az igazi irányítójátékos az, aki felismeri, ha esetleg egy dominánsabb egyeddel van dolga, és ennek látszólag teret is hagy. A háttérben, azonban könnyedén irányíthatóak úgy a szálak, hogy az erősebb fél ’saját maga’ jusson arra a következtetésre, amit igazából a gyengébbik akar. Persze ezt nem mindig sikerül jól megjátszanom, és előfordul, hogy a saját terveim csapdájába kerülök, de abban sosincsen hiba, hogy legalább az ellenfelem dominancia létrán elért helyét beazonosítsam. Egyszerűbben megfogalmazva, mindig tudom, hogy látszólagos behódolással – illetve ahogy mások mondják, nyalással -, vagy a hatalom megvillantásával kell a másikhoz közelíteni. Hiszen, teszem azt, egy könyörtelen, és érzelmektől mentes démont nem igazán lehet azzal igába hajtani, ha megfenyegeted, hogy a verő embereid nemi szerven fogják őt rúgni. Neki szépen és elegánsan be kell nyalni, teljesíteni, amit kér, majd a háttérben úgy csavarni a szálakat, hogy végül mégis csak az történjen, amit szeretnél. Ha ez nem jön be, akkor pedig úgy kell az akciótervet végrehajtani, hogy legalább ne áldozzanak fel végül szakrálisan egy Lucifer formájúra faragott oltáron. Ellenben a kis beszari nímandokat - akik néha még levegőt is elfelejtenek venni, ha nem kapnak rá parancsot – igenis erőszakkal és/vagy hatalommal kell a helyes ösvényre terelni. Szóval opció van bőven, csak azt kell tudni, hogy melyiknek a sikerére van a legnagyobb esély.
Azt hiszem pont eme dominancia helyzet miatt vált egyre kilátástalanabbá a Seymourral folytatott harcom. Ismertem őt. Tudtam, hogy az ő helye a táplálék lánc legalján van, és ezért úgy is kezeltem őt mindig is. Már az első találkozásunk alkalmával nyilvánvalóvá vált számomra, hogy még csak képletesen megharapni sem kell, bőven elég, ha kimutatom a fogam fehérjét, és ő máris vinnyogva fog a sarokba szaladni. A nálam eltöltött ideje, pedig csak tovább erősítette az első benyomásomat róla, miszerint odarángathatom a pórázán, ahova akarom, csak szögecses nyakörvet kell használni, meg időnként bemutatni más, sokkal félelmetesebb kutyáknak. Tehát minden terv azonnal kivitelezhető volt, mert tudtam, hogy kivel állok szemben. Ez a Seymour viszont már nem az volt, akivel én dolgoztam korábban. Már nyoma sem volt a behódolásnak a tekintetében. Ha most találkoznék vele először, azt mondanám, hogy szinte félelmetesen domináns a viselkedése, és könnyen lehet, hogy inkább nekem kellene összébb húznom magamat, és ajánlatot tennem, hogy letörölgetem a cipőjét, ha ne adj isten, összesározza magát. Na de mégis, hogy lehetséges ez? Rosszul mértem volna fel annak idején? Áh, az kizárt. A munkakapcsolatunk éppen elég hosszú volt ahhoz, hogy ne tévedjek ekkorát. De akkor hogyan kapaszkodott fel ilyen hirtelen a létrán? Hiszen nem volt az olyan rég, amikor nekem dolgozott. Mégis mi a franc történt, amiért ennyire gyökeresen megváltozott az alap természete? Egy ember képtelen ilyen rövid idő alatt megváltozni. Vagy még sem? Na jó, ha valakit ér egy komolyabb trauma, akkor megeshet, hogy a korábbi domináns viselkedését elhagyva csak egy megtört porhüvely marad a korábbi lélek nélkül. De hogy valaki éppen nyuszi-musziból váljon bengáli tigrissé? Teljesen logikátlan.
Ahogy eme gondolatok végig pörögtek az agyamon, egy további dilemmával is szembe kellett néznem. Ha elfogadom azt a tényt, hogy Seymour valójában egy tökös alak, akinek még a pórusaiból is árad a hatalom, akkor nekem igazából be kéne hódolnom, ha elakarom érni a célomat. A racionálisabb felem tudta, hogy ez az egyetlen járható út. Ugyan akkor nem vezeti minden lépésemet az értelem, és az érzelmeim gyakran keresztül húzzák azokat a terveket, amiket a színtiszta logika megkövetelne. Ergo, a nagy büdös lófasz fog benyalni Seymournak. Bocsánat. Francisnek. Ezért is a kérdésére, mi szerint úgy gondolom-e, hogy megváltozott, szívesen válaszoltam volna, hogy: igen, kis pöcs huszárból seggfejjé alakultál át. Ennyire nyíltan viszont nem konfrontálhattam vele, még akkor sem, ha a behízelgés gondolata csak további cifra szitokszavakat juttatott eszembe. Ezért inkább töprengést színleltem mielőtt válaszoltam volna. Na jó, tényleg az elmémet ösztönöztem, hogy álljon végre elő egy olyan felelettel, ami nem túl nyers, de a lelki békémet sem borítja fel.
– Nem csak, hogy más lettél, de a változás ráadásul igen rövid idő alatt ment végbe. Hogyan történhetett ez meg? – igyekeztem a valódi haragomat ezekbe a szinte suttogva kiejtett, de bájos mosollyal körített szavak mögé rejteni. Valódi választ persze nem vártam. Hogyan is lehetne megmagyarázni? Azonban a hanglejtéséből és az arcmimikájából, talán mégis csak kapok valami támpontot. Ha pedig mégsem, akkor még mindig ott volt a férfi, akit egy szerencsés véletlen az ülőhelyem mellé sodort.
Kezdetben elképesztően lelkesedtem, hiszem újra érezhettem a gyeplő kellemes súrlódását a tenyereimben. Azonban nagyon gyorsan kicsúszott a kezemből az irányítás, és egy olyan helyzetben találtam magamat, amire már tényleg nem voltam felkészülve. Ahogy Seymour kiejtette a nyuszikám és a mucikám szót - valamint csókot is dobott nekem a levegőben - szó szerint elállt a szavam. Talán jobb is volt így, hiszen még mindig forrtak az indulatjaim. Éppen csak egy kicsit sikerült elnyomnom őket, de felszín alatt az erejük mit sem csökkent. Seymour pedig ezzel a fordulattal nem csak a gyeplőt kaparintotta meg, de szerzett magának egy ostort is, és jelképesen azzal csattogtatva adta a tudomásomra, hogy a pöcse talán még sem olyan kicsi. Ettől a jelenettől nekem viszont csak a gyomorsavam akart felszínre törni. Hogyan is kéne ezt mocskos módon feldobott labdát tisztességgel lepasszolni? Nem alkalmazhattam azt a módszert, amivel az érkezésemkor hárítottam a kéretlen közeledést, mert akkor teljesen értelmét veszti, hogy eddig végig szenvedtem az estét.
– Ne siessetek úgy fiúk. Én még szórakoznék egy kicsit, és különben is. A földrajzi kérdéseket tisztázni kéne. – na igen. Tényleg burkoltam arra céloztam, hogy elkéne dönteni, kinek a lakására menjünk fel rosszalkodni. A srác azonnal vette a lapot, és bár nem tűnt kifejezetten lelkesnek, inkább csak kíváncsinak, hogy ebből most tényleg lesz-e valami, de végül válaszolt.
– Hozzám mehetünk. Közel van a kecóm. – válaszolta kifejezéstelen arccal. És én még azt hittem, hogy én vagyok az, aki időnként a háttérbe tereli az erkölcseit, ha a testi igények kielégítéséról van szó. Ez a tag néhány perc alatt jutott el oda, hogy simán partiba vágna férfit, nőt, és nem csodálkoznék azon sem, ha még egy hegyi kecskére is lenne gusztusa. Én viszont inkább megfogadnék tíz év önmegtartóztatást, mint hogy egy ilyen játszmába belemenjek. Különösen, mivel az egyik résztvevő Francis lenne. Na de neki vajon mi járhatott a fejében? Ennyire megtetszett neki ez a pasi? Nincs semmi bajom azzal, ha két férfi együtt fedezi fel a testi örömöket, de eszemben sem volt annak az életképnek a végig nézésével megmérgezni a törékeny kis lelkemet. Vagy az is lehet, hogy valami sokkal sötétebb gondolat formálódott meg az Francis elméjében? Ha igen, akkor én annak sem akartam a része lenni. Végül inkább a férfival folytattam tovább a csevejt. Talán húzhatom még egy kicsit az időt, és akkor tisztább képet kapok a Seymour fejében kirajzolódó tervekről.
– Kis szívem. Még a nevedet sem tudom. Nem osztanád meg előbb velünk? – éreztem, hogy sokkal hatásosabb lenne, ha ezt a mondatot mondjuk egy pohár bor kortyolgatása közben dobom be, de eszemben sem volt több alkoholt inni. Legalább nekem relatíve józannak kellett maradnom, ha már ezek ketten az illuminált állapot jótékony hatásait kihasználva a testi örömöket keresik.
– Tényleg szükséges? – válaszolta a férfi flegmán, azonban itt még nem állt meg. Egy elegáns mozdulattal levette magáról a bőr kabátját, majd egy másik gyors mozdulattal a pólójától is megszabadult. Ott állt félmeztelenül a bárpultnál, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Az izmos felső testét először Seymournak mutatta meg, de egy pár pillanatot rám is áldozott.
– Francis mit gondolsz? – emeltem tekintetemet inkább rá, és a vállammal még meg is böktem kicsit. Pusztán ösztönzésképp. Azonban ez sem segített azon, hogy megint egy dilemmával szembesültem. Hiszen nem Seymour a legélesebb kés a fiókban, de az még neki is azonnal leesne, hogy ha én simán belemennék a játékba, akkor én igazából egy teljesen másik meccsbe kezdtem. Pontosan tudta, hogy nálam azért van egy határ, és ha most azt tapasztalná, hogy ezeket önként, valódi kényszer nélkül átlépem, akkor még ő is megszimatolhatná, hogy nagy baj van. Persze az is meglehet, hogy igazából pont erre játszott. Hogy eláruljam magam. Hogy kiderüljön végre milyen következményei lesznek a tettének. Ha ez tényleg így van, akkor nem csak a táplálék lánc csúcsa felé tett egy jó nagy lépést, de pár intelligencia pontot is begyűjtött magának. Ez pedig már tényleg lehetetlen. Vagy mégsem?


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Bárpult Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 08, 2020 2:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Cara Pierce - nem figyeltem -  fgbhjfk




Kétségtelenül sokkal könnyebb dolgod lenne Cara, ha csak Seymourt kellene meggyőznöd és lenyügőznöd, ami sikerült is. Seymour már a tenyeredből enne, s bár én is szívesen harapnék  de egyáltalán nem úgy, ahogy ő. A férfiak végetlenül egyszerű lények – gyakran ez fajtól független, sajnálatosan -, primitív ösztönük hajtja őket párzásra, szaporodásra, a tálcán kínált, borítékolt gyönyörért hajlandóak szemet hunyni a rossz szándékok felett. Seymourt sem érdekli jelen pillanatban más, nem látja át, hogy tettének fényében ez még mindig csak egy csapda, hiába mézédes, ragadós és édes. Valahogy az ölébe kúszó vér nem engedi, hogy logikai következtetéseket tegyen, hogy átlásson a szépen csomagolt ajándékon, ami testedet jelenti neki. A kérdés csupán csak az, ha elcsábulnánk, vajon késsel a hátunkban ébrednénk-e? Cara nem olyan... Seymour állítása nem győzött meg, hiszen tétova és elgondolkodó volt. A szent meggyőződésének alapja inkább az volt, hogy nem mocskolnád be a szép kis kacsódat. Legalábbis nem az ő vérével.  Még. Meddig kellene, hogy idegeiden is táncoljak, hogy úgy érezd, hogy tényleg ki akard nyírni? Hol vannak a határaid? Van-e lelkiismereted, s mennyit ér meg neked az üzleted? Meglopott, elvette, ami a tied, ami neked jár... a kapzsiságot ismerem, s ha nagyon elferdítve szemlélem az sem más, mint a mohóság, pusztán a tárgya más. Hiszen a kettő szinte édes testvér. Sok nő leleményes, kétségtelenül ravaszak, ismerik egy férfi gyenge pontját, hogy a fark... illetve az orruknál fogva vezessék őket, nem csoda, hogy a történelemben is megesett, hogy a cselszövő fehérnép hálójába belegabalyodva, kényük-kedvük szerint bábozhattak velük. Eszközök a hatalomhoz, mert hiába a feminizmus, egy férfi akkor is férfi, olyan jogokkal felruházva, melyre csupán neme miatt tett szert. A világ igazságtalansága miatt vért és verejtéket kell izzadnia ebben a világban a nőknek, jól keverni a lapjaikat. Vajon te jól kevered őket? Akkor is, ha nem a terveid szerint alakulnak a dolgok? S bár Seymour kékje, minden domborulatodon mohó, ám férfias éhséggel  pásztázza a kínálatot, addig belül a démon érdekes, ízletes húst lát. Mert az én gyönyöröm nem élhető meg tárulkozó combok között, vagy csak nagy ritkán, de a vége... A vége mindig az, hogy az éhségem felül kerekedik.
Mégis könnyedén játszom a fekete özvegy hálójában ragadt legyet, hiszen eljátszottam már milliószor. De vajon miért csodál Seymour? Mert áhítata sokkalta többnek tetszik testi vágynál? Mi van benned, amit ő láthat, de én nem? Berzenkedik a rajtad végigszaladó birtokló mozdulattól, s bár élvezi, mégis hozzád méltatlannak ítéli. Miért érez ekkora tiszteletet? Mi az, amitől becsül annyira, hogy a markolásomon finomítson? Az érdeklődésem miatt hatalmasodik el, s tudni akarom, ki vagy te Cara Pierce? Engedlek hát, játszunk más játékot, mert érdekel mi van, ha nem ragadok negédes csapdádba? Mi van még a tarsolyodban? Ott hagylak, s az italom egyből felhajtom, mint aki abban leli meg a megváltást. Később csatlakozol, kissé leforráztalak igaz?
- Úgy gondolod? – vajon mennyi tűnt fel ebből a változásból, poharamon keresztül vizsgálgatlak, jeleket keresve, kutatva. Seymour reménykedik, hogy éles eszeddel megfejted az eléd dobott talányt, hogy minden kirakós darabot a helyére raksz. Akkor talán... Talán mi? Megváltásra vár Seymour általad, de ő bárkitől elfogadná ezt, mert szabadulna tőlem. Kissé sértő...
Figyelem, ahogy meglöknek, Seymour szinte azonnal követeli, hogy mossunk be ennek a parasztnak. Meglep a hevessége, eddig nem tartottam túl tökösnek, hát vajon most mitől szálltak le a heréi? Talán az ölében duzzadó vértől van, vagy valójában mindig is benne volt, bár lényegtelen. Újabb italért intek, míg Cara szóba elegyedik a bunkóval. Bemutat minket, hát csak biccentek, Seymour értetlenkedése miatt majdnem félre nyelek. Most mi van?
Egy pillanatra úgy érzem, hogy jobb, ha nem foglalkozom vele, hanem kezet nyújtok a másik pasinak, aki túlságosan is hosszan rázza a felé nyújtott jobbot.
- Nagyon örvendek. Persze, hármasban minden sokkal jobb. – mosolyom széles. Seymour még mindig értetlenkedik. Azt gondolja, hogy jobban szereted a kagylónál a kolbászt. Nem esik le neki azonnal, kell pár pillanat, s amikor megérti... Zavart érez, felháborodást, s reménytelenséget. Kedvemre valóak. A keserűsége szinte mennyei, ahogy gondolatban ordít, hogy azonnal mondjam meg, hogy nem meleg, ő bizony nem. Még a pultra is sikerül rácsapni immár felszabadult kezemmel.
- Minden rendben? – kérdezi a férfi, mire én megnyugtatóan mosolygok.
- Minden a legnagyobb rendben. – Carára pillantok. – Az én nyuszikám szeret lecsapni a friss húsra, nem igaz mucikám? Kicsit perverz...- elnézést kérő mosollyal ingatom a fejem, majs csókot dobok a levegőben Carának. A férfi kissé zavarba jön ettől a „nyíltságtól” hát felhajtja az italát. – Nekem... megfelel a hármas. – mér minket még egyszer végig. Ebből, hogy mászol ki mucikám? – Részemről indulhatunk is, nem kell az időt húznunk... rántok vállat. A vacsora már majdnem tálalva.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Bárpult Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
81
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 23, 2020 2:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ A night at the bar

Beelzebub & Cara
zene: Fear Inoculum  szószám: 1208 • Credit:

 

Csábítás. Nem egy bonyolult dolog. Ha az embernek van egy kis rutinja, és/vagy egy viszonylag mutatós karosszériája, akkor sok mindent el lehet érni a férfiaknál. Nyilván sokkal nagyobb a sikerességi mutató, ha mind a kettőt tudja prezentálni az ember lánya, de ha valaki tudja, hogy mitől döglik a légy, akkor elég lehet akár az egyik is, hogy a férfi boldogan dobja sutba az elveit, és ráharapjon a csalira. Számtalan esetet láttam már, amikor -nincs mit szépíteni – elképesztően ronda csajok hálóztak be rendkívül gusztusos férfiakat, mert jó volt a dumájuk. Természetesen a fordítottjára is láttam már példát, amikor egy nő annyira vonzó külső adottságokkal rendelkezett, hogy mindegy volt, hogy milyen oltári faszság hagyta el a száját, a hímek a lábai előtt hevertek. Ha pedig egy nő se nem rendelkezik bomba testtel, se nem vonzó személyiséggel, még mindig ott van a titkos fegyver. Az alkohol. Ha megtöltjük a férfi véráramát ezzel a folyékony rosszfiúval, akkor igen nagy az esélye, hogy az agyuk elmegy szépen pihenni egyet, és az ösztönöknek adja át az őrséget. A maradék tudatuk ilyenkor képzeletben egy zacskót húz a csúnya hölgy fejére, és már indulhat is a buli. Na jó, nincsen ugyan bizonyítékom rá, hogy tényleg így működik a csábítás, de az évek alatt - amikben magam is elmerültem ebben a művészetben – azért gyűjtöttem némi személyes tapasztalatot, és láttam jónéhány elrettentő, vagy éppen követendő példát. Ha valaki esetleg más következtetésre jutott ám legyen. Mindenkinek lehet véleménye, csak engem az nem igazán érdekel. Ahogy mondani szokták, a vélemény olyan, mint a szellentés. Mindenkinek van, csak senkit nem érdekel a másiké.
Sajnos azzal kapcsolatban viszont hiányosak voltak az adataim, hogy mi van akkor, ha olyat kell elcsábítani, akit amúgy eszünkben sincs felszedni. Persze előfordult már velem, egy üzlet létrejöttének reményében sokkal közvetlenebb voltam valakivel, mint azt a külsője, vagy a szövege indokolta volna, de ez sem volt kifejezetten gyakori azért. Ha olyannal akadt dolgom, akit abszolút nem tudtam elképzelni az ágyban magam mellett akár csak néhány percre se, akkor inkább más ösztönökre építettem fel a stratégiámat. Hiszen, ha kéjvágyat nem állt szándékomban felébreszteni, akkor még mindig ott volt a kapzsiság bűne. Azok a perverz kis üregurak, akik amúgy tárt karokkal fogadnák az olyan fiatal hölgyeket, mint én, boldogan merülnek el az anyagi és egyéb javak tengerében is, ha már más nem jut nekik. Mert lehet, hogy engem nem kaphatnak meg bármilyen vastag is a pénztárcájuk, de más kevésbé erkölcsös hölgyek örömmel omlanak a karjaikba, ha villantani tudnak néhány szép portékát. Kegyetlen világ ez, de ha az emberek feltudják mérni, hogy milyen szerep az, amit magabiztosan el tudnak játszani, akkor mindenkinek jut valami, ami kitölti az űrt a lelkükben.
Seymourral viszont problémáim adódtak. Nem tudtam beazonosítani, hogy melyik színdarabot is játsszuk, mert képtelen voltam felmérni a partneremet. Volt róla egy emlékképem, amit még a közös üzleteléssel eltöltött időkből őriztem meg, de egyre biztosabb lehettem abban, hogy ez a kép már csak egy régi, homályos lenyomata a mostani Francisnek. Az előttem kirajzolódó könyörtelen valóság, nem csak a már jól begyakorolt szövegkönyvet írta felül, hanem alapjaiban rengette meg az én szépen felállított díszletemet. Úgy éreztem magamat, mintha csak állnék tétován a színpad szélén és végig kéne néznem, ahogy ugyan lemegy a műsor, és a közönség is őrjöngve tapsol, de nekem semmilyen szerepem nem volt a darabban így nekem nem is jár az elismerés. Csak álltam az árnyékban míg Seymour fürdőzhetett a rivaldafényben. Mekkora egy faszkalap.
Egyszerűen nem így kellet volna működnie. Vajon mi a franc történt vele az elmúlt időszakban? Mi változtatta meg ennyire? Egy darabig azt éreztem, hogy már kezd teljesen belegabalyodni a hálómba. Különösen, amikor a fülembe súgta, hogy mire is vágyik, már azt hittem, hogy sínen vagyunk. Legszívesebben persze minden erőmmel ellöktem volna magamtól, hogy a háta hangos csattanással puffanjon a padlónak, de sikerült megőrizni az önuralmamat, mert az érezhettem, hogy most már nem csak nyeregben vagyok, de az ostor is a kezembe került. A keze eltévedt persze, ahogy attól korábban már előre tartottam, de ezen is felültudtam emelkedni. Szóval bármennyire is kemény volt ez a jelenet, én végig a forgatókönyvnél maradtam. Na, ez az amatőr szarguriga persze nem.
Eddig sem tartottam túl sokra Francist, de amikor otthagyott a táncparkett közepén, a maradék férfi pontját is elvesztette a szememben. Már tényleg csak egy dologra tudtam gondolni. Az utóbbi időszakban esetleg rájött, hogy a szomszéd térfélen vonzóbb a felhozatal. Talán pont ez kellett neki, hogy beismerje magának, amit már biztosan korábban is sejtett mélyen belül. Az, aki az én fenekem megfogása után pánikszerűen elmenekül az csak homokos lehet. Nem időzöm sokáig a táncparketten egyedül, hamarosan követem őt vissza a bárpulthoz. Mire odaérek, a pultos már elé is rak két italt. Gondolom az egyiket nekem szánta, de én nem nyúlok a pohárért azonnal, csak helyet foglalok mellette az egyik széken és mélyen a szemébe néztem.
– Megváltoztál. – jelentem ki tárgyilagosan. Már nem erőltettem a műmosolyt, nyilvánvalóan ez nem jött be. Egy új terve volt szükségem. Pattogtak a fogas kerekek belül rendesen. Teltek a másodpercek, de én még mindig csak őt figyeltem, miközben az új stratégiát dolgoztam ki. Végig futtattam pár lehetőséget gondolatban, de egyik sem volt az igazi. Mindegyiknek volt valami buktatója, esetleg valami kellék hiányzott. Egy valami volt biztos. Seymour már nem ugyanaz az ember, akit megismertem. Most már tényleg inkább Francis. Továbbá igen sanszos volt, hogy félretette időközben a félelmeit és kijött a ’fényre’. Ha a fiúkat szereti hát üsse kavics, csináljon, amit akar én csak a pénzemet akarom visszakapni. A történtek után persze kamatos kamattal. Nincs most már megbocsátás ez világos. Na nem mintha eddig lett volna, de eddig legalább titkon reménykedhetett benne. Ennek a színdarabnak most már vége. Most újat kezdünk, és ezúttal én fogom megírni a jeleneteket. Persze a szereplő válogatást még le kell előbb futtatni. Nem mindegy, hogy ki melyik karaktert fogja játszani.
A gondolat örvényből, ami az elmémben pusztított egy apró lökés zökkentett ki. Egy férfi foglalt helyet a másik oldalamon. Miközben a pultra hajolt, hogy italt kérjen magának véletlenül meglökött. Kicsit zokon vettem, de azonnal bocsánatot kért, így nem fakadtam ki, csak egy kedves mosollyal jeleztem, hogy semmi probléma. Visszafordultam a pultfelé. Egyik oldalamon Francis, másikon ez a szűk bőrkabátos faszi foglalt helyet. Én csak ültem kettőjük között, és néztem előre ki a fejemből, hogy akkor most mi a franc is legyen. Beletelt pár másodpercbe, de végül bevillant valamit. Ha Francis a fiúkat szereti, hát tőlem azt is megkaphatja. Oda fordultam a bőrkabátos pasihoz.
– Szia. Én Cara vagyok. Ő meg Francis. – rámutattam Seymourra majd folytattam. - Ha egyedül vagy nyugodtan csatlakozhatsz hozzánk.  
– Áh, ne haragudj még egyszer, hogy meglöktelek, nem akarlak titeket zavarni. Csak egy koktélt akartam legurítani. Nehéz napom volt. – egy kicsit feszültnek tűnt a srác, de én nem hagytam annyiban.
– Ugyan bogaram, nem zavarsz. Főleg, ha ilyen nehéz napod volt, nem lenne kellemesebb, ha legalább az estét nem kéne egyedül töltened? – nevettem rá kedvesen.
– Talán igazad van. Szar dolog egyedül inni. De csak ha tényleg nem zavarok. – szelíden rám mosolygott, majd fél szemével Francist is végig mérte.
– Ne butáskodj már. Örülünk, ha csatlakozol. Ugye Francis? – ránéztem Seymourra egy bűbáj vigyorral az arcomon. Közben az arckifejezését, figyeltem, hogy erre vajon mit lép. Na jól van, az új darabom szereplői azt hiszem meg is vannak.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Bárpult Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 17, 2020 10:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Cara Pierce - nem figyeltem -  fgbhjfk



Azt értettem mit talál Seymour vonzónak Miss Pierce személyében. Még én is elismeréssel méregetem vonzó alakját, minden eszköze meg van hozzá, hogy az ujjai köré csavarjon egy férfit, hogy miatta még a tiltott almába is beleharapjanak, mert a jutalom egy sokkal édesebb gyümölcs. Egy ilyen nőért bárkinek megérné elkárhozni, egy éjszakán keresztül megjárni vele a mennyet. Ha csak ezt érezte volna Seymour megértettem volna, sóvárgása, gondolati nyálcsorgatása nem volt előttem ismeretlen, értetlenségem a félelme miatt nőtt. Mert gusztusosnak tűnt, amit én magam is kiélveznék egy éjszakán, bár egyáltalán nem a testi gyönyör bujaság lenne, amivel bűnbeesnék. Félelmetes azonban nem volt, még dühe ellenére sem. Ettől érdekessé vált, mert nem tőle félt Seymour sem, ha csak azt nem képzelte, hogy azok a hegyestűsarkak, melyek a szépséges bokája alatt fenyegetően meredne a padló felé, a heréire taposnak a parketta helyett. Az eszközeitől tartott, valamiféle hatalomtól, amit kivívott magának és felépített. Nem irányíthat mindenkit a testével, valami másnak kell meglapulnia a háttérben, hogy valaki képes a kedvéért péppé verni mást, s ha úgy adódik meg is ölni. Hogy maradhatott talpon ebben a férfias világban, amikor a hímeknek áll még a zászló is? Érdekes, roppantúl érdekes nő, s megérné vele eljátszani, lenyúzni róla minden titkát. Seymour ellen könnyedén győzne, már talán a lábai előtt könyörögne megbocsátásért, hogy elmesélje, hogy hibázott, hogy többé nem fordul elő, csak ne szóljon a srácoknak. Vidszafizetne mindent. Bármit megtenne, de most nem Seymour az ellenfél, s én nem hagyom, hogy fülét-farkát behúzva meghunyászkodjon, ettől igazán zabos, hiszen úgy meg talán meguszhatnánk pár törött végtaggal. Megöletsz minket!
Kinevettem volna, de csak mosolyogtam a nőre töretlenül, bár Seymour érezte miatta olyan nagy a jó kedvem. Mert én nem hagyom, hogy más ölje meg, akinek a halálát köszönheti majd az én leszek.
- Valóban, mindenkinek vannak szükségletei. – Seymour nem nézne rá így, bár csodálja ő is Cara lényét, de az inkább taszító, mint vonzó, ám én sokat gyakoroltam, hogy éhségem másnak tűntessem fel, valaminek, ami gyönyört ígér, izgalmat és borzongást. Végtére is mind meg is valósul, csupán a préda nem élvezi annyira, hogy elevenen felfalják. Hagyom, hogy elbájoljon a simítás, hogy valami sötétebb villanjon a szemeinkben, ami olyan, mint a vágy. Hiszen azt akarod, hogy ráharapjak a csalira, nem igaz? És én harapni is fogok! Hát hidd, hogy hatással vagy rám, majd jön a kínos pillanat, amikor sikolyaiddal simogatsz ilyen búján. Ne bántsd! Elhallgattatom Seymourt, hiszen ő nem, de te nagyon is játszani akarsz és én is.
- Akkor a jövőnkre!- hajtom fel az italomat.
A magabiztosság, a határozottság mellyel vezetem vonzó, pont ilyen férfira vár minden nő, hiszen ezt szeretik igazán, ahogy a rossz fiús mosolyt is, ami túl sokat ígér, de valójában csak keveset ad meg. Valamiért a nők imádják ezt, mert eredendően könnyen csábulnak ők is a bűnre. Mert csak halandók.
- A titkos vágyaimat? – kérdeztem, s elgondolkodva kalandozott lejjebb a tekintetem a nyakára, a szabadon hagyott dekoltázsába, míg ő a hátamon simít. Jól tudom, hogy csapda, de én is éppen abba szeretném csalni, hát egy pillanatra közelebb vonom, hogy testünk teljesen összesimuljon.
- Szívesen felfalnálak...- suttogom forró lélegzettel a fülére, oly buja hanggal, mely teljesen kizárja a szavak valódiságát. Pedig... én valóban arra vágyom.
Megkönnyebbülök, hogy leszáll mások emlegetéséről, mert Seymour elzárta az emlékeit és nem lenne jó, ha lebuknánk túl hamar, mielőtt elküldi hozzám a vacsorát. A több fogás mindig jobb. A szám lassúra vált, hát újra közelebb vonom, s most valóban lejjebb csúszik a kezem a lágy ringatózás közben a kezem a formás fenekére, de nem túl tolakodó mozdulattal, épp annyi bizonytalanság van benne, mint aki a véleményét kéri ki közben, hogy nem ment-e túl messzire. -Lekeverhetsz egyet, ha gondolod... – jegyzem meg, s egyből engedem , még a szám előtt. – Talán inkább innunk kéne, ne haragudj, de mégis csak a munkaadóm vagy. – lássuk mit teszel, ha minden terved úgy tűnik romokba dől, mint egy ingatag kártyavár. Meddig mész el a bosszúért Cara Pierce? Én indulok előbb a pulthoz, s kerek magunknak egy új kört, mintha nagy szükségem lenne a szíverősítőre. Pedig csak tesztellek, kíváncsiskodom.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Bárpult Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
81
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 08, 2020 11:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ A night at the bar

Beelzebub & Cara
zene: Fear Inoculum  szószám: 831 • Credit:

 

Mindig is tudtam, hogy nem én vagyok a legkeményebb és a legfélelmetesebb csaj a környéken, de azért igenis voltak páran, akiknek rendesen megugrott a pulzusa, ha elhangzott a nevem egy beszélgetés során. Olyan férfi is akad az ismeretségi körömben - nem egy és nem is kettő - aki automatikusan a ’kakaskáját’ kezdi védeni, ha visszagondol arra az estére, amikor a nekem dolgozó srácok ’gyengéden’ figyelmeztették, hogy nem jó ötlet engem átvágni a palánkon. Jobban mondva azt védi, ami egyáltalán még megmaradt a nemes eszközéből. Talán klisésnek tűnik, hogy a kollégáimat éppen egy férfi legféltettebb kincsének megszerzésére bíztatom, ha a helyzet úgy kívánja, de ha máshogy nem értenek a szóból, akkor a lehetőségeim erősen lekorlátozódnak. Nekem nem fáj, nekik viszont nagyon, ez pedig nekem bőven elég. Francis azonban egészen más tészta. Még mindig játszottuk a „bocsi hülye vagyok, nem emlékszem” játékot, és így a szokásos módszereim nem igazán tűntek célra vezetőnek. Arról nem is beszélve, hogy a nekem dolgozó kedves fiúcskák minden bizonnyal éppen az aktuális nőjük társaságát élvezték, így az erő, amit feltudtam volna mutatni inkább hatott volna nevetségesnek, mint fenyegetőnek. Tehát nem maradt más eszközöm, mint az a tény, hogy Nő vagyok, vagy legalábbis valami nagyon hasonló. A ’gyengébbik’ nemnek, pedig rendkívül hasznos eszköztár áll a rendelkezésére, ha a férfiak megpuhításáról van szó. Ha jól keveri az ember lánya a lapjait, akkor pillanatok alatt elérhető, hogy a férfiak a lábaink előtt heverjenek a szó átvitt, de akár szó szerinti értelmében is. És bármilyen nehéz is elfogadni, Francis egy férfi. Csupa kisbetűvel, de akkor is. Ennél fogva pedig az ösztöneinek a rabja.
– Öhm, ami az illeti én nem nevezném randinak. Engem sosem mozgattak meg az ilyen nyálas-romantikus témák. A gyakorlatiasság híve vagyok. És mint bizonyára te magad is tapasztaltad, mindenkinek vannak szükségletei. – Gyengéden végig simítottam a vállán. Kívülről talán úgy tűnhetett, hogy önfeledten flörtölve próbálom becserkészni Francist, de valójában az epét nyeldekeltem serényen. Hiába a feszes fenék, és a szépen ívelt arc, ha legszívesebben betonra haraptatnád a férfit, akkor oda a szexuális feszültség. Így maradt a műmosoly és az összeszorított fogak. Annyira jól tartottam magam, hogy még a csevegést is tovább tudtam folytani.
– Mindkettőnk jövőjére természetesen. – meg a nagy büdös lófa… Hupsz, megint elment a jómodorom egy sörért. Valamit ki kellett találnom, hogy miként tartsam magam mellett legalább az este végéig. Ellenkező esetben olyan szavakat fogok Seymourhoz címezni, amik nem igazán lendítik előre a legyünk kedvesek és csábítgassunk stratégiámat. Az viszont legalább megnyugtatott, hogy a kissé meggondolatlan megjegyzésem a tökösségére vonatkozóan nem lombozta le a lelkesedését. Ostoba voltam, hogy egyáltalán szóba hoztam, hiszen elcsábítani akartam őt és nem elijeszteni.
– Még szép, hogy én vagyok. – gondolatban még hozzátettem, hogy „te paraszt”, de az arcomon csak mosolyt láthatott. Azt viszont el kellett ismernem, hogy Francis határozottan megváltozott. Olyan magabiztosság sugárzott belőle, aminek korábban a nyomát sem láttam. A táncparketten könnyedén vezetett, és még az én totálisan bizony lépteim sem zavarták meg a menetet. Váratlanul ért, amikor határozottan hátradöntött egy elegáns táncmozdulat közben, de nem hátráltam meg. Ha ő így játszik, akkor nekem is magasabb fokozatra kellett kapcsolnom. Csak azt istenverte vigyort törülné legalább le a képéről.
– Ah, igazán kár. Pedig most megoszthatnád velem akár egy titkos vágyadat is. Valami olyat, amit csak egy sötét szobában árulnál el. Ha jó kisfiú leszel, talán még teljesül is. – a kezemet gyengéden lejjebb engedtem a hátán, majd egy gyors mozdulattal vissza. Undorodtam már a mozdulat gondolatától is, de teljesen tanácstalan voltam. A flörtölésen kívül a mai este semmilyen eszköz nem volt a kezemben, és félő volt, hogy mire a fiúkat ide hívnám, addigra elszelelne. Bár biztosan vicces látvány lenne, ahogy a nyakába csimpaszkodnék, és ordítoznék, hogy „addig innen nem mész sehova míg vissza nem adod a pénzem”. De még a végén ’rossz lánynak’ gondolnának, és ezt nem engedhettem megtörténni. Mert sok mindent megteszek egy üzlet nyélbe ütésért, de a testemet sosem árulnám. Vagyis maradjunk inkább annyiban, hogy senki sem tudna annyit fizetni, amiért egyáltalán megfontolnám a karrier váltást.
A Phil témát viszont annyiba hagytam. Ha nem találkoztak, akkor nincs is miről beszélni. De legalább azt így megtudhatta Francis, hogy Phil barátom, még mindig az én táboromat erősíti. Számomra pedig az derült ki, hogy a kedves asszisztensem hűsége még mindig töretlen. A táncunk azonban még nem ért véget, és én még mindig hagytam, hogy vezessen. Az irányításnak legalább ezt az illúzióját meghagytam neki. Azonban a frissítő ritmusú zene véget ért, és egy sokkal lassabb dallamra váltott. Na már csak ez hiányzott nekem. Egy lassú szám. Vettem egy mély levegőt, mert már tudtam, hogy mi a dolgom ebben az esetben. Közelebb húzódtam Francishez, és a karomat a nyakába tettem. A tekintetét azonban kerültem, mert ilyen közelről már nem lett volna esélyem a valódi érzelmeimet elleplezni. Csak reménykedni tudtam, hogy a szám kurva gyorsan véget fog érni, és haladhatunk tovább. A ’jaj, igyunk még valamit úgy megszomjaztam’ taktikát csak később akartam ellőni. De ha még sokáig ilyen közel kell lennem hozzá, akkor el fog fogyni a maradék türelmem is.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Bárpult Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 31, 2020 1:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Cara Pierce - nem figyeltem -  fgbhjfk

Van valami különösen vonzó a magukban fortyogó nőkbe, talán, hogy a pillantásuk bármily csábos mégis ölni tud, ahogy Cara pillantása is, valahol a negédesség cukorszirupos tükre mögött, bizony méreg lapul, mely éppen annyira édes, mint a méz, mellyel könnyű bárkit lépre csalni, ahogy a mosolyával is, vagy a hívogató belátásba dús kebleinek halmai közé. A méreg azonban lassan bizony el akar pusztítani és bár Seymour nem látott volna át akkor sem a szitán, ha annak pusztán a pereme van meg. A férfiak egyszerűek, néha megdöbbentően primitívek és a nők sokkalta ravaszabbak a halandók körében, ez kétségtelen, ahogy az is, hogy tudomásom és csekélynek nem nevezhető tapasztalataim szerint a nők sokkal jobban viselik a fájdalmat is. A veszélyes nők vonzók, a kínálat pedig egyenesen mennyei, hát miért ne legeltetném rajta a szememet, s játszanék el gondolatban, hova harapnék belé most, hogy szorítanám meg a kecses nyakát, hogy ujjaim zöld-kékre fessék a fehér bőrét, míg nem roppan, hogy aztán… Nem akarod megölni ugye? Seymour kérdése mindig ostobaságnak tűnik, és általában erre ő is ráébred, amikor már feltette a kérdést, de, hogy megnyugtassam úgy éreztem tartozom egy válasszal, végtére is mégis csak az ő főnöke. Megölni éppenséggel nem akarom, de tudod, mit tennék vele… Szeletekben nyúznám le a csinos kis bőrét, élvezettel habzsolnám be, míg ő vinnyog, kitárnám szemérmetlenül a bordáit, hogy úgy lássam, ahogy még más sosem látta előttem. Seymour tiltakozó nyöszörgése egy csöppet sem zavar. De előbb valószínűleg más lesz a menünk. Próbáltam megnyugtatni, bár azt hiszem nem jártam sikerrel. Igazából annyira nem is bántam.
- Ez igazán meglep, munkamániásnak tűnsz általában. – jegyzem meg, kissé megrántva a vállam, a mosolyom elnézést kér, hogy csak így kimondtam a valóságot, amit Seymourtól nyertem. – De igazad van, a pihenés is fontos. Bevallom azt sem gondoltam, hogy egy ilyen ruhában láthatlak egyszer, esetleg randid lesz? – ahogy ő puhatolódzik úgy én is, jó lenne tudni, hogy nem e toppan-e be valaki a későbbiekben, ha úgy alakul és talán úgy alakul. Ki tudja?
- Igen jó környék. – értettem egyet, a sikolyokat szinte alig hallják, elég népes, hogy mindig találjak valami harapni valót, s mégis soha nem hiányzik senki, senkinek. Vajon te hiányoznál Cara? Bizonyára észre vennék az eltűnésed, de vajon nélküled elég okosak lennének, hogy meg is találjanak? Hiszen a csapatban te vagy az ész és nem más.
- Már melyikünk jövőjére? – nem voltam rest rákérdezni, s az ijedt pillantások mögött, az aggódó ábrázat mögött alig, de észrevehetően suhant át valami, valami, ami biztos abban, hogy kettőnk közül melyikünknek van több jövője. Persze Seymour jövőjére kár italt fecsérelni, azt már megpecsételtem, csak lassan idomítható.
Védekezően emeltem fel a kezemet, hiszen kétségtelenül ő a tökösebb, már ha valóban csak Seymour és ő versenyez. – Te vagy a főnök!- pattantam fel ültemből, hogy a táncparkett felé kísérjem, míg kezem finoman érintette a derekát. Meleg. Eleven. Hús.
A kezem azonban nem térképezte fel, mi is a kínálat, éppen elég volt, hogy szemmel majd felfalom szőröstül és bőröstül, de így tett a legtöbb férfi is, csakhogy az én vágyaim sokkal többek az övéiknél. Én mindent akarok. Még sem tolakodom be az intim szférájába, hiszen tartjuk magunkat a látszólagos munkakapcsolathoz, de biztos kézzel vezetem a parketten. Könnyű megérezni a feszültségét, hogy érintésem alatt merev, ahogy a szapora pulzus sem kerüli el a szemem, mely az ütőerekben dobol, és a bőrén pulzál. Hirtelen perdítem meg, majd biztos kézzel döntöm hátra, miközben lepillantok rá, hogy megválaszoljam a kérdést. Mosolyom egyáltalán nem olyan, mint Seymouré lenne, sokkal magabiztosabb, némi rosszfiús álnoksággal fűszerezve. – Nem árulhatom el a titkaimat Cara, még több munkát löncsölnél a nyakamba. – felhúzom könnyedén, hogy egymás szemébe nézhessünk, míg ő Philről beszél. Az meg ki? Seymour tüntetőleg hallgatott, nem mintha szükségem lenne rá. – Mostanában nem találkoztam vele. – vágom rá magabiztosan. Hiszen, amióta Seymourral vagyok, akivel találkozunk, azt általában én elfogyasztom.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Bárpult Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
81
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 22, 2020 11:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ A night at the bar

Beelzebub & Cara
zene: Fear Inoculum  szószám: 774 • Credit:

 


Az indulatjaim továbbra sem csillapodtak, de egészen jól tartottam magam. Mindenesetre azt elhatároztam, hogy hazafelé úton majd bele rúgok valakibe. Még nem tudom kibe, mindegy is, csak az fontos, hogy kisebb legyen nálam. Ezt a feszültséget valahogy le kell majd vezetnem mert különben fel fogok robbanni. Persze, hogy miként fogom elkerülni addig is, hogy valami belül csúnyán eldurranjon azt nem tudom. Gondolom sok függ attól, hogy Seymour… akarom mondani Francis mit fog tenni az elkövetkezendő percekben. Ha marad a mostani amnéziás taktikájánál, akkor van esélye, hogy megtartom az önuralmamat, de ha stratégiát vált akkor lehet, hogy bajban leszek. Hah, kit is akarok áltatni, ő lesz bajban nem én. Phil nem lakik messze, diszkréten kitudok juttatni egy üzenetet, ha elfajul a dolog. Mindenesetre nagyon reméltem, hogy erre nem kerül sor. Jobban preferáltam volna azt a verziót, hogy amikor Francis éppen békésen otthon borozgat, vagy mit tudom én mit csinál akkor a fiúk hirtelen rátörnek és a szart is kiverik belőle. Eme ábránd egy pillanatra olyan élénken vetült elém, hogy a műmosolyom hamarosan igazivá változott. Amint erre ráeszméltem tudtam mit kell tennem. Csak magam elé képzelem, ahogy a tarkója csattan a padlón, és máris őszinte lesz a vigyorom. Ezen taktika felfedezése után könnyebben ment a csevej.
– Valóban nem vagyok egy sztrájkoló típus, de a pihenésre szükség van időnként, hiszen ha nem töltöd fel az energia tartalékokat, akkor csökken a teljesítő képesség. Az pedig igen sajnálatos lenne.
Kicsit aggódtam, hogy a kérdésem a jelenlegi lakhelyével kapcsolatban túl direkt lesz és esetleg leesik neki, hogy miért is kérdezem, de vagy nem értette, vagy csak nem aggódott miattam. Ez bizony nagy hiba. Ha azt hitte Seymour, hogy ezt megússza akkor óriási tévedésben volt. Bár kinézem belőle, hogy tényleg ezt hiszi és hülyének néz. Hát mi tagadás sosem ő volt a legélesebb kés a készletben.
– Végül is jó környék, kár lenne feladni. -  Mondtam teljesen semleges hangon. Bár talán a játszmáknak már nem is igazán volt értelme. Mostanra már biztosan meg volt a terve, hogy miként fogja a megkárosításom sajnálatos tényét eltussolni. Uhh, de jó lett volna belelátni a fejébe. Egy szeletnyi bepillantást azért nyerhettem az elméjébe, amikor az új barátaimról meséltem neki. Szemmel láthatóan nyelt egy nagyot. Nocsak-nocsak, talán mégis megtelik a nacija valakinek.
– Igyunk inkább a jövőre.
Azt csak gondolatban tettem hozzá, hogy természetesen az én jövőmre igyunk, mert az ő kilátásai nem voltak túl fényesek. Ismét magam elé képzeltem, amikor a bokájánál fogva kilógatják az ablakán. Milyen csodaszép kép. Önkéntelenül is szélesedett a mosolyom.
– Valóban a férfi szokta felkérni a nőt, de szerintem kijelenthetjük, hogy kettőnk közül én vagyok a tökösebb.
Szinte szemrebbenés nélkül és üde mosollyal az arcomon elfogadtam a kezét, amit oly meggondolatlanul felkínált nekem. Naná, hogy ilyenkor nincs nálam a szőrös bilincsem. Szóval inkább hagytam, hogy a táncparkettre vezessen. Megfordult a fejemben, hogy mit fogok csinálni, ha esetleg elkalandozik a keze tánc közben. Alapesetben ilyenkor minimum egy tockos, de inkább egy ágyékba térdest szoktam osztani. De mivel éppen pár perccel korábban a kezét cirógattam, joggal merülne fel, hogy kétértelmű jelzéseket küldök. Tehát inkább hagytam, hogy a pillanat sodorjon, és nem törődtem azzal, hogy normál esetben mit ’engedélyeznék’ és mit nem. Legrosszabb esetben, ha illetlen helyekre tévedne, akkor majd egy plusz mogyi ropogtatást küldök a fiúkkal azzal az üzenettel, hogy „és ezt pedig azért kapod mert megfogtad a főnök fenekét”
Eddig szinte fel sem tűnt, hogy zene szól a teremben, de ahogy lépkedtünk a tánctér felé egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nekem itt most tényleg táncolnom kell. Ez eddig eszembe se jutott. Nem voltam falábú teljesen, de nálam a tánc kimerült annyiban, tekergek össze vissza, és időnként odasimulok a partneremhez. Ez viszont most szóba sem jöhetett. Alapból vonzónak találtam Seymourt, ha nem lopott volna meg, talán már megfordult volna egyszer a hálószobámban, de a lopás nálam kizáró tényező. Meg a szőrtelenített láb is, ha már itt tartunk. Egy férfinak legyen szőrös a lába. Pont.
A szívem szinte a torkomban dobogott. Egy kis tánc nem kéne, hogy gondot okozzon, de nagyon ideges voltam. Szomorú lenne, ha pont ebben a szituációban derülne ki eme hiányosságom. A zavaromat csevegéssel próbáltam oldani. Nem hagyhattam, hogy az arcomra kiüljenek az érzelmeim.
– A táncon kívül máshoz is van tehetséged?
Információ. A kulcsa mindennek. Egyszerű, ártatlannak tűnő kérdés, de ha szerencsém van abból, hogy mit mond és hogyan sok mindent le lehet szűrni. Igyekeztem Francis minden rezdülésére figyelni. Ugyanolyan volt és mégis kicsit más. Talán az elmúlt idő rajta is nyomot hagyott.
– Láttad Philt mostanság? Kissé pocakot eresztett. – mondtam neki nevetve. Reméltem, hogy az este még további lehetőségeket is kínál nekem. Eddig egész jól álltam.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Bárpult Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 17, 2020 9:10 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Cara Pierce - nem figyeltem -  fgbhjfk

Hallgattunk egy ideig mindketten, bár nem volt csend. A körülöttünk zajlóesemények hangosak voltak és a terem nem fagyott meg, legalábbis nem annyira, mint köztünk a levegő, vagy a hölgy mosolya. Nem túl őszinte az a mosoly. Nem volt csend, mert a fejben, amit birtokoltam ott vinnyogott Seymour is, s mint valami mantrát úgy duruzsolta, hogy ki fog minket nyírni a szépség. Kezdett idegesíteni, mintha egy értéktelen rovar zümmögne körbe, aki arra vár, hogy lecsapják. Kérlek, ne hergeld tovább… Kuss!
Seymour a maga módján könnyen irányítható, bár lehet, csak nekem tűnik gyermekded játéknak a legyűrése. A kétségbeesés mulattató, de most érdekel ez a nő. Még nem találkoztam olyannal ez idáig, aki ismerte a mi jó Seymourunkat. Bár abban erősen kételkedtem, hogy magától a főnökasszonytól tart ilyen nagyon, kizártnak tartom ugyanis, hogy maga mocskolja be azokat a szép. tökéletesre manikűrözött kacsókat. Érdekes nő az, aki ebben a férfias világban rendelkezik némi hatalommal és szerencsémre igazán gusztusos is. Megborzongtam egy pillanatra, szinte tökéletesen egyszerre Seymourral. Ő már tudta, hogy az én szemem nem egészen úgy méregeti a hívogató vonalakat és domborulatokat, mint a legtöbb férfi. De úgysem lenne igazán okom a panaszra.
Az elém tett italáért nyúlok, míg Seymour elmormol magában egy fohászt, hogy tényleg ne bújjon meg köpet az elénk tolt habzó nedűben. Sör? Hát ez nem túl kreatív, így egy pillanatra a pultosra pillantok, kifejezve csalódottságomat. Mily szerencse, hogy én igazán kreatív vagyok, legalább tízféleképpen szervíroznám magamnak. Nyárson, párolva, nyúzva, szeletelve… A felsorolásból Cara zökkent ki, s bár nem szeretem, ha kizökkentenek, a csalódott kis fintorral felé fordulok.
- Te és a sztrájk? Nem igazán passzoltok össze, nem igaz? – billentem félre a fejem. A haragja szinte süt róla, a bosszúság, amit elfojt. Milyen kár. Bizonyára csodás látvány dühösen. Seymour mondani akart valamit, éreztem, de végül csendben maradt.
Az ártatlannak tűnő kérdés lehetne teljesen hétköznapi, vehetnénk teljesen sablonos kedveskedő érdeklődésnek. Csakhogy én nem vagyok olyan ostoba, ismerem már a halandókat, s nagyon ritkán sikerült meglepniük.
- Amit mindig és jah, még ugyanott lakom. –válaszoltam mégis egy aprócska mosollyal. Miért ne jöhetne házhoz a vacsi, ha ennyire szeretne? Sosem utasítok vissza ilyen szépséget, nah és persze ingyen vacsorát sem.
Az üzleti monológ viszont untat, nem érzem benne fenyegetést, csak Seymour hátán áll fel a szőr is. Cara merész, néha olyan alakokkal is hajlandó előnyös üzletet kötni, akik nagyobb falatok. Nehogy a torkodon akadjanak szépségem, jobb szeretnék addig csemegézni belőled, ameddig még tudsz sikítani. Gondolom most meg  kellene rettennem, hát nyeltem egy jól halhatót mímelve, amire annyira vágyik. Néha annyira fárasztó Seymournak lenni, bár azért valljuk be tartogat ő is meglepetéseket, hiszen volt mersze meglopni a főnökét. A szemem azonban kifejezéstelen marad, apró morzsát hintve el, mint csalit. Harapj rá Cara! És vacsorázzunk együtt!
- Akkor igyunk a sikereidre? Azt ünnepled éppen? – kérdeztem mosolyogva, bár ez a mosoly sokkal inkább szólt a belső terveimnek, mint az ünneplésének.
A szemem azonban lejjebb csúszott, ahogy közelebb hajolt. Kétségtelenül helyén volt minden, hogy kedvtelve mérjem fel a kínálatot. Ez még Seymourt is lenyűgözte. Hiába tetszett neki a nő, bár azzal is tisztában volt, hogy nincsen semmi esélye, hiszen nem egy súlycsoportban játszanak.
Az ajánlat különös volt, s bár maga Seymour is tisztában volt, hogy itt csapdát kell gyanítani mégis boldogan gyalogolt volna bele. Túlságosan is szereti a női nemet, elég egy apró cirógatás és hajlandó megfeledkezni saját félelméről. Milyen ostoba. Ám ha ily kedvesen invitálnak, nem mondhatok én sem nemet, hiszen a földi örömök nem állnak tőlem távol, csupán van, ami nagyobb gyönyört okoz, mint az összefonódó, vonagló testek egymáshoz simuló násza.
- Általában nem a férfi kéri fel a nőt? – kérdezem, de fel emelkedem a helyemről, kezemet nyújtva felé, hogy meghódítsuk a parkettet. Én nem tudok táncolni. Még szerencse, hogy nem is neked kell, szóval hallgass és figyelj!

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Bárpult Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
81
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 31, 2019 3:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ A night at the bar

Beelzebub & Cara
zene: Fear Inoculum  szószám: 632 • Credit:

 


Vannak olyan napok amikor igazán kulturáltan tudok viselkedni. Olyankor a modorom még az egykori angol királynő udvarában is megállta volna a helyét. Vagy lehet, hogy van még királynő? Áhh nem hiszem, hogy pont a nagyika élte volna túl az apokalipszist. Mindegy is. A lényeg, hogy tudok szépen is viselkedni, ha a csillagok állása stimmel és a napi csokoládé adagom is elfogyasztottam. Viszont vannak olyan napok, amikor annyi negatív impulzus ért, hogy a szókincsem leredukálódik a ’bazd meg’ és a ’szarjál sünt te ribanc’ közötti igen szűk skálára. Nem vagyok büszke rá, elvégre egy hölgynek illik viselkednie, de még mindig jobb, ha káromkodok, mintha a felgyülemlett agressziót egy lapát érzéki tarkóra helyezésével vezetném le.
Ez a nap viszont egészen más volt. A Seymorral való találkám új dimenziókat nyitott meg a nyelvi eszköztár használatában. A káromkodás olyan szeletei villantak meg előttem, hogy azokat nem csak hangosan kimondva, de még gondolatban is ki kellett sípoljam. Ezt eddig még senkinek sem sikerült elérnie. Mintha mi sem történt volna valóban helyet foglalt a széken, amit megpaskoltam, és mosollyal az arcán kérdezte meg tőlem, hogy megy az üzlet. AZ ÜZLET. Csak az jutott eszembe, hogy meg mondom neki, hogy: ********* *********** ******** és a ********* ************* meg a lépedet is.
Próbáltam magam valahogy kordában tartani, hogy ne borítsam rá a szaros bilit, de nagyon nehéz volt. Igyekeztem az unikornisokra gondolni - hogy milyen szépek és cukik - hátha az segít elterelni a gondolataimat, de nem ment túl jól a dolog. Egyszerűen nem tudtam megérteni, hogyan képes úgy csinálni mintha mi sem történt volna. Sírva kellett volna kiszaladnia a bárból, ahogy meglátott, vagy a cipőmet csókolgatva a bocsánatomért esedeznie. Esetleg előadhatna egy megható történetet arról, hogy meg halt a kis cicája, meg a lányok csúfolták kiskorában, meg a pöcse is kicsi. Mind a három reakciót/kifogást érteném. Leszarnám persze, de legalább érteném.
Mivel a tanácstalanság és a harag sűrű örvényként kavargott bennem, na meg egy kicsit pisilnem is kellett, nem tudtam mit mondani. Szó szerint az arcomra fagyott a mosoly. A kínos csendet, ami nem is tudom pontosan meddig tartott ő törte meg végül.
-Hmm, szóval Francis. A munka ráér, most sztrájkoló hangulatban vagyok. – mondtam szépen artikulálva, hogy pontosan értse, amit mondok. Magamban viszont azon vacilláltam, hogy majd a lábát, vagy a kezét töressem el a fiúkkal? Bár, ha még sokáig idegesít, lehet, hogy egyéb, sokkal nemesebb szerveit fogom eltávolíttatani. Akkor már nem Francis lesz maximum Francesca.
-Mesélj mit csinálsz mostanság? Még mindig ugyanott laksz? – Nagyon korai kérdés volt még, hiszen nem akartam, hogy gyanút fogjon, de nem bírtam magammal. Próbáltam egy mosollyal leplezni a zavarodottságomat, de már nem lehetett visszaszívni. Ha már így alakult akkor tovább folytattam.
– Az üzlet pedig remekül megy, sok új barátra tettem szert. Kicsit nehezebb alakok, mint akikkel korábban volt dolgom, de haladni kell a korral. És különben is az üzlet olyan sikeres volt, hogy bármiben számíthatok rájuk. Jól jönnek az ilyen arcok nem gondolod?
Igen, pontosan ezt hívják szerszám méregetésnek. Jobban mondva érzékeltetni akartam vele, hogy bár az enyém lehet, hogy egy másik szériából van, de azért elég méretes. Seymour mindig is egy gyáva alak volt, az a fajta, aki simán maga alá vizel, ha a dolgok bevadulnak. Én csupán emlékeztetni akartam arra, hogy engem egészen más fából faragtak. Viszont nem hagyhattam, hogy a valódi szándékaim lelepleződjenek, mielőtt információt nyerek tőle, ezért taktikát váltottam. Egy hatalmas mosolyt varázsoltam az arcomra, és közelebb hajoltam hozzá, hogy a dekoltázsomra pazarabb kilátása legyen.
– Na drágám, igyunk még vagy inkább a táncparkettet hódítsuk meg? – gyengéden végig simítottam a kezén. Nem volt jobb ötletem annál, hogy flörtöljek vele. Bíztam benne, hogy gyengédséggel hamarabb elérem, amit akarok. Ha nem akkor még mindig ott van a ’B’ vagyis a Bucira verés opció. Oh istenem add, hogy a B legyen.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Bárpult Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 30, 2019 8:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Cara Pierce - nem figyeltem -  fgbhjfk

Sok mindent gondoltam Seymour viselkedéséről, de ezeket megtartottam magamnak, bár alapból nem voltam túl jó véleménnyel a halandókról. Nevezhetnénk rasszizmusnak is akár, de ellenszenvem ennél igen egyszerűbb volt. A halandók játékszerek, kis kedvencek, olyanok itt a földön, mint a terráriumba zárt állatok, néha megsimogatod őket, néha az üvegfalon keresztül figyeled a bénázásukat, a nyomorult kis életüket, amiről nem is tudják mennyire értelmetlen. Néha megeteted őket, néha pedig gyermeki kegyetlenséggel kínzod őket, amíg ki nem múlik, ahogy a gyermekek a nagyítóval égetik szét a hangyákat. Nincs igazából hasznuk, éppen csak annyi mint azoknak az állatoknak, akit vágóhídra szánnak. Szórakoztatóak egy ideig, aztán unalmassá válnak, mert végső soron mind elpusztul, vagyis eddig elpusztult. Az egyetlen értékes dolog, amit a teremtésük során kaptak a lélek. Nem mintha nekem szükségem lenne a lélekre, nagyon jól elvagyok nélküle is, de a pokolban jelentős mérce, hogy ki hány lelket csalt a pokol kénköves forróságába, vagy rántott oda erőszakkal. Nem akarok kérkedni, de ő torkosságom vezet ebben a kérdésben. Miért? Mert én vagyok az illuminált állapotban megkívánt még egy pohár, én vagy a torkot összeszorító szomjúság, én vagyok a még nem elég érzés, én vagyok a gyomorban korduló éhség és ugyan mi baj lehetne még egy falatból? Senki nem szeret éhezni, vagy szomjazni. Talán nem én vettem meg a legtöbb lelket, de miattam kárhoznak el észrevétlenül. Ha habzsolnak, ha válogatnak, ha túlságosan sok időt töltenek az étel tökéletesítésével, a kulináris élvezettel, vagy magával a táplálkozással, akkor bűnösök és még csak nem is tudnak róla, hogy éppen egy halálos bűnt követtek el, ahogy a templomban - elméletileg Isten színe előtt - elfeledkeznek erről a csekélyke bűnről, meg sem gyónják, vagy bánják, hiszen hogyan bánhatnának valamit, ami legalább annyira jó, mint a szex?
Visszatérve Seymourra ma roppant unalmas oldalát mutatta meg, ahogy kitért a kihívás elől, ahogy behúzott nyakkal – épp csak a fülét farkát nem húzta be – haladt a szórakozó tömegben. Tekintete el-elkalandozott egy-egy meglebbenő hajzuhatagon, egy formás idomon, de ennyi. Lehet én feszélyezem, amióta együtt vagyunk alig mozdult ki. Vajon szégyell? Engem? Ajánlom neki, hogy legyen más magyarázat. A tenyere visszataszítóan izzadt, ahogy a szeme folyton járt, mint aki igazából keres valamit és megnyugszik, hogy nem találja. Kezd az idegeimre menni, nagyon türelmes vagyok vele, mert ez szolgálja a hasznomat, de ma ezt a szokásosnál is jobban őröli le rólam és egyáltalán nem mulatságos értelemben.
Egészen addig csak unott szemlélője vagyok Seymour ténykedésének, amíg meg nem pillantja azt a bizonyos nőt, abban a kihívó vörös ruhában. A vér jut róla az eszembe, bár az sokféle árnyalatban tud pompázni. Ki ő? Ne… Ne, mit? Csak tegyünk úgy, mintha… Nem, ha ennyire kiborít, akkor érdekes.
A kíváncsiság éppen csak annyira bűn, amennyire káros néha az egészségre nézve, de a nő nem tűnik túl veszedelmesnek, hát oda is lépek. Ne csináld! Seymour ordítása szórakoztat, ilyenkor mennyire küzd. Ezt nem érted! Nem? Talán ideje lenne csicseregnie, mint egy kismadárnak, hogy megértsem miért akar elmenekülni a nő elől, aki bájos mosollyal fogad és megpaskolja a mellette lévő üres helyet. Csak, hogy én sok hazugságot, álnokságot láttam már, hisz részben ezekből az anyagokból alkottak, felismerem, ha valaki valójában a háta szép közepére kíván. Ki fog nyírni! Ne vészmadárkodj már, mégis mivel? Ő a főnököm.
Ohh, szeretem a határozott nőket, de az arcáról a pultosra fordítom a tekintetem, míg helyet foglalok Seymour figyelmeztetése ellenére. – Mindegy, csak sok legyen. – adom le a rendelésem, mire a pultos értelmetlenül néz rám. – Lepjen meg! – oké most már ő is a háta közepére kíván, hát elfordul, hogy meglepjen. Bele fog köpni az italunkba! Seymour figyelmeztetésére elmosolyodom, ugyan egy kis nyálba még senki nem halt bele.
- Hogy megy az üzlet? – fordulok a nő felé, bár nehéz Seymourból kicsalogatni a válaszokat, ha a főnöke nyilván üzletelnek. De vajon miért érzem dühösnek, hogy szinte csípi a nyelvem, amikor megnyalom a szám sarkát. Valaki rossz fát tett a tűzre? Seymour feladva sóhajt odabent. Eltettem a pénzét…
Oké, lehet, hogy ezt nem fogom most felhozni, lássuk, mit tervez a szép hölgy Seymourral, aki meglopta. Vajon levágja a kezét? Addig kínozza, amíg nem fizet? Megölni nem fogja, hiszen akkor sosem látja viszont a pénzét és egy kis kínzás igazán ráférne Seymourra, háta kicsit tökösebb lenne, csakhogy… az ő teste most az én testem. Én pedig roppantul éhes vagyok, és igazán édesnek tűnik a főnökasszony, negédesnek.
- Cara, nyugodtan szólíthatsz Francisnak is, ha már munkán kívül találkozunk, vagy ez szakmai megbeszélés lesz?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Bárpult Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
81
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 17, 2019 6:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ A night at the bar

Beelzebub & Cara
zene: Fear Inoculum  szószám: 662 • Credit:

 

A koktélom mennyisége erősen megfogyatkozott. Ennek köszönhetően kellemes melegség kezdett szétáradni a testemben. Az arcom bizonyára eddigre kipirult, legalábbis én tűzforrónak éreztem. Az alkohol sajnos viszont nem hatott olyan gyorsan, mint vártam, ezért a hangulatom még mindig elég borús volt. A pultost kezdtem el bámulni, jobban mondva azt, ahogy dolgozott. Megkellett állapítanom, hogy nem valami gyors. Egyre több vendég ült a pultnál, az italok viszont igen lassan találtak gazdára. Még szerencse, hogy én időben jöttem, és nem kellett túl sokat várnom. Hajlamos vagyok arra, hogy mindent azonnal akarjak. Persze a világ nem így működik, és ezt tudomásul kell vennem, de attól még vágyhatok rá.
Ahogy a vendégek száma nőtt, úgy lett egyre nagyobb az alapzaj is a klubban. Próbáltam kizárni a zajokat, de nagyon nehéz volt. Nem láttam csak hallottam, hogy egy hölgy éppen azt ecseteli teljes átéléssel, hogy milyen szépen törölte le a port az összes bútoráról ma. Ahogy ez a mondat megütötte a fülemet, éreztem, hogy vetnem kell egy pillantást erre az idiótára a saját szememmel. De leginkább azt kell megnéznem ki az, aki ezt végig hallgatja. Kerestem a tekintetemmel, de mire hátranéztem abbahagyta az „élménybeszámolót”, így nem tudtam beazonosítani, ki mondhatta. Nagy kár. Szívesen megnéztem volna, kinek volt még az enyémnél is unalmasabb napja. Visszafordultam a pulthoz, és egy nagyot kortyoltam az italomból. Pár másodperccel később egy ismerős hangot hallottam a közvetlen közelemből. A hang irányába fordultam, és egy pillanatra minden megállt bennem, aminek alapvetően mozognia kéne.
Seymourt láttam magam előtt. Azt a Seymourt, aki az én egyik kiszállítóm volt, de hónapokkal ezelőtt eltűnt. Egy szállítmányt intézett, és közvetlenül azután, hogy megkapta a pénzt lelépett, és nem hozta vissza nekem a drága bankjegyeket. Hónapokig kerestettem, de senki nem találta. Már kezdtem azt gondolni, hogy esetleg valami baja esett, és nem direkt nyúlta le a pénzem, de itt állt előttem mintha mi sem történt volna. Ebből pedig egyértelműen következik, hogy szándékosan nyirbálta meg a profitomat. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ebben a helyzetben, az egyik leghasznosabb érzelem a harag öntötte el minden porcikámat. Különösen akkor, amikor közölte velem, hogy milyen kellemes véletlen, hogy találkoztunk.
Nem mondtam ki azonnal, amire gondoltam mikor megláttam, mert annak nem lett volna szép vége. Inkább lélegeztem egy mélyet és próbáltam higgadtan átgondolni, hogyan is kezeljem a helyzetet. Ha a torkának ugrom, az valószínűleg csak el riasztaná. Más stratégiát kellett választanom. Az ilyen pillanatok azok, amikor megvillanthatom, hogy nem vagyok az a bögyös buta liba, amilyennek kinézek. A gond csak az, hogy a koktél azért már hatott a gondolkodó képességemre, ezért nem úgy forogtak a fogaskerekek, ahogy kellett volna.
Több választásom is volt. A leglogikusabb, és valószínűleg a leghatástalanabb az lett volna, ha egyből kiborítom a bilit és a pénzt követelem rajta. A másik, hogy a higgadtságomat megőrizve megpróbálom kideríteni mi történt a pénzemmel, és biztosítom arról, hogy még mindig van lehetősége számomra azt eljuttatni, akár részletekben is. A harmadik, hogy nem is hozom szóba a dolgot, hanem én leszek a legkedvesebb hölgy a világon, csak a mostanság aktuális tartózkodási helyét tudakolom meg, majd később rá küldöm a fiúkat, hogy verjék ki belőle a szart is.
Kortyoltam egy nagyot az italomból. Ezzel ki is végeztem a koktélt. A kezemet a pohár köré fontam és döntést hoztam magamban. Az első lehetőséget elvetettem, annak semmi értelme, ha elkezdek hisztizni, simán csak itt hagyna. A másik két lehetőség még játszik, de előbb kicsit beszélek vele, hogy többet tudjak meg, és majd az alapján döntök. Elmosolyodtam egy kicsit. A mosoly persze nem neki szólt. Saját magamat dicsértem meg gondolatban, hogy milyen ravasz kislány is vagyok, ha kell.
 - Ah drága Seymour milyen rég láttalak, gyere ide. – jelzés értékűen megpaskoltam a mellettem lévő bárszék ülését, majd tovább folytattam.
 - Iszunk valamit?   - a pultosnak már intettem is, hogy jöjjön közelebb hozzánk.
Próbáltam a legártatlanabb mosolyomat magamra erőltetni. Nem volt könnyű, mert belül fortyogtam a dühtől, de a valódi érzelmeim palástolásában, már rendkívül gyakorlott vagyok. Valójában ez járt a fejemben: „Huhh Seymour, micsoda ganéj lavina közeledik feléd.”


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Bárpult Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
123
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 09, 2019 2:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Cara Pierce - nem figyeltem -  fgbhjfk

Kezdett szétesni, egyre nyúzottabb volt és olykor magában beszélt, mert a halandók elméje törékeny kis porcelán, amit én oly kegyesen újra és újra a földhöz csaptam képletesen, hogy nem pusztán hajszálrepedések hálózták be immár, hanem egyes darabok elvesztek. A bűntudat mardosta a tegnapi vacsoránkért, ugyanakkor az én élvezetem átragadt rá és lassan a sajátjaként kezelte, mert már nem tudta, hol a határ, hogy hol kezdődik én, vagy ő. Mi voltunk. Bár az ízlése nem változott ily gyorsan, valamiért még mindig viszolygott a véres, szaftos hús látványától, még öklendezett, ha fogai között rágta, az ízétől undorodva borzongott, nem kéjes elégedettséggel és úgy nyelt, mintha nehézkes lenne leküzdeni minden falatot. Megtette, miattam, az uralmam miatt, az utasításom miatt, a félelem miatt. Később megteszi már a maga kedvéért és akkor nem fog ilyen kelletlen arcot vágni, ha vadászni indulunk. Most még ő is olyan, mint a többi préda, csupán annyiban másabb, hogy a vele való játszadozás szórakoztat. Kiválasztottam, általam lesz több, a közben járásommal lesz ő is ragadozó és aztán egy szép napon...
Jól esően borzongtam meg, még sóhajtottam is révetegen közös ajkainkkal, amire ő ijedten rezzent össze, mert ez nem jelenthetett sok jót. Hiába érezte a saját bőrén, a testében a vágyakozást valahol reménykedett, hogy a ma este olyan lesz, amilyen még régen, előttem volt. Nem pedig olyan, mint mostanában, hogy vér fröccsen az arcába, amikor kezében mozdítom a kést, vagy a dobhártyájára ordít a csontok törésének hangja, mikor lecsapunk a húsbárddal. A reménykedése szánalmas volt, ráadásul értelmetlen, mert én bizony éhes vagyok. Mindig. Hiába hiszi hát, hogy egy kis időre nyugta lesz, ha megetet, ha egész éjszaka együtt tömjük degeszre a gyomrunkat, míg ő úgy érzi majd kidurran és a rosszulléttel küzdve igyekszik minden lenyelt falatott gyomrában tartani, mert én már akkor megéhezem, amikor az utolsó falatot nyeli. Mert kell még, még, még, méééég.
- Seymour, éhes vagyok. - a tekintete az ablak üvegfelületét kereste, hogy benne homályos tükörképet lásson, elmosódott körvonalakkal. Ismert ajka, ismeretlen torz mosolyra húzódott, a kék szemek helyett fekete üresség tátongott éhesen vissza rá. Elkapta a tekintetét. - És hova akarsz menni? - kérdezte megadóan, de bánta a kérdést, azonban volt ott némi izgalom is. Nagyon jó Seymour. Lassan egészen jó kapcsolatunk lesz. - A Belzeboobs-ba. - mondtam, némi undor megrezgett a hangomban, amire érdeklődve vonta fel a szemöldökét. Nos, ahhoz, hogy valakit uraljunk, néha hagynunk kell, hogy kicsit kiismerjen, de sajnos hiába az igyekvése, előbb-utóbb az ő sorsa is az lesz, mint az előtte megszállt halandóknak. - Miért? - - Nincs jelentősége! - vágtam rá. Az emberi kíváncsiság azonban legalább oly makacs, mintha ez is egy démonok által generált bűn volna. Sajnos, aki a tudást ennyire áhítja, az hamar meghal. A tapasztalatok szerint, mert a kíváncsiság nem csak bátorrá, de ostobává is teszi a halandókat. - Még nem kérdeztem meg a nev...- - Ennek sincs jelentősége Seymour, megkérnélek, hogy koncentrálj arra, amit mondok. Éhes vagyok! És tudod mi lesz, ha nem kapok enni? - nem tudta, de sejtései voltak, hát csak bólintott. Nagyon helyes.

***

Az ajtóban majdnem föllöketek minket, Seymour pedig sűrű elnézést kért, amikor még mi kaptunk ingerült pillantást. Ez mi volt? Nem akarom, hogy bemossanak... Szép izmai voltak, de elhiheted, hogy éppen olyan könnyű lerágni róla, mint rólad. Azt hiszem ezt a hasonlatot nem igazán értékelte, hát csak tovább indult nyakát behúzva, hogy a bárpult felé vegye az utat, bár én azért  a szemem sarkából felmértem a terepet, ahogy illik. Gondolom, úgy volt vele, ha megitat kevésbé leszek éhes és akkor talán.... Megint ezek a talánok, ha mi volna hák, a csupa feltételes mód irritál. Szemét egy piros ruhás, véleményem szerint igencsak zabálni való hölgyre fordítottam, amire megtorpant. Ugye most nem fogsz felizgulni? Ijedten fordította el az arcunkat. Zavart, hogy nem igazán értem a cselekedeteit, bár egyszerű a következtetés, amit le kell vonni. Ismered. Nem  kérdeztem megállapítottam és már hessegettem is hátra. Majd én megtudom a kis titkaidat, és ha ismer könnyebb célpont. Ki ne szeretné az ingyen vacsit? Megnyaltam az ajkaimat, amíg ő hátul vinnyogott, hogy ne, meg egyéb, de addigra én már megindultam, hogy elfoglaljam a nő melletti széket. - Milyen kellemes véletlen. - jegyeztem meg, bár én nem hiszek a véletlenekben, sőt igazából semmiben nem hiszek. Belélegeztem az illatát, éppen olyan volt az illata, mint a kezében lévő koktélnak, kicsit édes, kicsit fűszeres, kicsit savanykás. Fincsi.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Bárpult Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
81
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 07, 2019 5:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ A night at the bar

Beelzebub & Cara
zene: Fear Inoculum  szószám: 771 • Credit:

 


Késő este volt már. A hold lusta óriásként terpeszkedett az égen. Egy felhő sem állta az útját, így szabadon garázdálkodhatott. Ez volt az az időpont, amikor a rendes kislányok felveszik a kedvenc nyuszis hálóingjüket és szépen elteszik magukat a másnapra. Ez mind szép is lett volna, csak a probléma az, hogy én nem vagyok rendes kislány, és eszembe sem volt még ágyba bújni, legalábbis nem egyedül. Piszok hosszú napom volt. Egy régi-új ügyfél, ki akarta deríteni, hogy az új párja hűséges-e hozzá, úgyhogy egész nap egy nőt követtem. Az ilyen egyszerű dolgokat általában másra bízom, de a férfi nagyon sok pénzt fizetett, hogy személyesen én menjek a barátnője után. Semmi kedvem nem volt a dologhoz, de pénz beszél, Cara pedig ugat, mint a vadászkopó amikor a zsákmány nyomába ered. Mondanom sem kell a nő semmit sem csinált. Elment reggel kávézni, utána vásárolni ment, találkozott egy barátnőjével, végül pedig egyedül hazament. Az ő napjánál csak az enyém volt unalmasabb, mert végig a nyomában voltam. Diszkréten persze. Már csináltam, ilyet korábban többször, ezért van benne gyakorlatom, hogyan maradjak észrevétlen. Elvileg egy napra szerződtem, de mivel nem találtam semmi érdekeset, tartok tőle, hogy holnap ismét vadászkopót kell játszanom. Szóval holnap ismét halálra fogom magam unni. Éppen ezért úgy voltam vele, hogy ma még megérdemlek egy kis szórakozást. Szóval irány egy bár.
A ruha választáson már túl voltam. Egy mélyen dekoltált piros testhez simuló ruha volt rajtam, hozzá illő magas sarkúval. Egy kicsit messze volt a bár, ahova tartottam, de bíztam benne, hogy a cipő addig nem töri ketté a lábamat. Felvehettem volna valami kényelmesebbet, de jól akartam kinézni. Felvettem még egy vékony arany láncot, amin egy kis arany delfin fityegett. Hogy miért, pont delfin arra nincs különösebb magyarázat.  Ez az ékszer még az anyámé volt, de én csak azért vettem fel, mert az arany jól megy a piroshoz. Nem jelentett számomra semmit. Ahogy anyám többi megmaradt ékszere sem. Csak befektetésként tekintettem rájuk, mert hamarosan eljön az idő amikor nagyon sokat fognak érni. Egy pillanat alatt tovább adnék rajtuk, ha megfelelő árat kapnék érte.
Leértem az utcára és szembesültem vele, hogy azért elég csípős az idő, rajtam pedig nem volt más csak egy kis miniruha. A bőröm szinte azonnal libabőrös lett. Visszamenni már nem akartam, hogy felvegyek valamit inkább gyors léptekkel elindultam a bár felé. A sietség hasznomra vált, mert ahogy haladtam egyre kevésbé fáztam. Azért, amikor odaértem a bárhoz, már nagyon beakartam menni. Rajtam kívül még két másik hölgy is épp akkor ment be amikor oda értem. Természetesen ők rendesen fel voltak öltözve, és nem dideregtek. Tipikus.
Egyenesen a bárpult felé tartottam. A hangulatom nem volt rózsás. Átfáztam, és egyedül voltam. Ergo szükségem volt egy erős italra. Leültem az egyik bárszékre pult szélénél. A mellettem lévő szék üres volt még. Egy long island koktél rendeltem így kezdésnek. Amíg a pultos fiú elkészítette, körbe néztem a bárban. Nem voltak még túl sokan, és így első ránézésre férfi felhozatal is elég szegényes volt. Csalódottan fordultam vissza a pult felé. Hát ez az este sem az lesz, amikor jóképű pasikat cipelek fel a lakásomra. Legalább akkor tisztességesen, ámbár mértékletesen leiszom magam. Néha azt is kell. Tekintetem ismét a pultosra vándorolt, jobban mondva a poharat figyeltem a kezében, amiben az én egyik kedvenc koktélomat készítette épp. Ezért fel sem tűnt, hogy közben leültek mellém, már csak akkor mikor meg is szólítottak.
- Szia cica, mennyibe fájna, hogy egy estére karjaimba zárhassalak?  
Hát ennek is eljött az ideje. Tudtam, hogy egy nap bekövetkezik, de mégis váratlanul ért. Engem kétségkívül kurvának néztek. Hirtelen nem jutottam szavakhoz. A szar egy pillanat alatt öntötte el az agyamat. Rendben valamennyire jogos, hiszen nem sokan vennének fel egy ilyen ruhát, mint én, na de akkor is. Nem akartam, hogy a haragom kiüljön az arcomra, ezért ahelyett, hogy a gazdag káromkodási szókincsem egy szeletét megvillantottam volna a férfinak, először végig mértem alaposan, tetőtől talpig. Nem is volt olyan vészes, esős napokra még jó is lett volna, ha nem éppen most nézett volna prostinak. Nekem is vannak elveim, és ez nálam kizáró tényező. Valami frappáns riposzton gondolkodtam, de annyira mérges, és frusztrált voltam, hogy semmi jó nem jutott eszembe. Végül csak annyit válaszoltam:
- Veled még a boltba se mennék el kifliért, nem hogy összebújjunk. Szerintem lépj le gyorsan, amíg még maradt egy kis méltóságod.
Tüntetőlegesen visszafordultam a pult felé, ezért már csak a szemem sarkából láttam, hogy a férfi ahogy jött úgy távozott is. Csendben és gyorsan. Az italom közben elkészült, és megkönnyebbülten kezdtem el kortyolgatni. Legszívesebben egyben megittam volna az egészet ezek után, de inkább mértéket tartottam. Én akartam magamnak egy izgalmas estét. Na tessék megkaptam. Ilyen egy jó indítás.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Bárpult VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
894
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 01, 2019 6:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Bárpult Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
254
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 01, 2019 5:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠ New York, New york te csodás

Kyara & Athan
•  szószám: 575 • Credit:

 
Ennek az egésznek talán semmi értelme. Sőt, sosincs értelme nagyon. Sosem volt. És mégis, muszáj, kell és keresni fogja. De most nem, most inkább kikapcsolja. Vagy valami hasonló. Tény, hogy őrjítő, ha mások rángatják és akaratukat akarják rányomni, mégis, néha ez a kis irányítás mutatja meg az utat valami új felé. Ember ellen még nem állt ki, noha alapvetően sosem tette le a voksát, mennyire van mellettük. Vagy mégis? Volt már kegyetlenebb, kreatívabb és gyorsabb annál, ami itt készülődik. Káosz. Viszont nem sejthette, hogy ahol ő van, ott ez bizony megjelenik. Első fejezetük sem volt zökkenőmentes, hát miért most lett volna másképp? Nem mindenkivel tud könnyen és mindenmentesen lerendezni akár csak pár szót, akár ügyletet. Ez a hely viszont, lehet, hogy jobb lett volna kívülről.
- Sok mindent tudok, de hogy mi a francot akarsz ezzel, azt nem – és nem is fontos. Szórakozni, látni a tekintetén, aztán persze inni és bűzleni. Nem nyúl több pohár után, hát már elve nem is ez a kívánság, tekintete kíváncsian marad végig rajta a nőszemélyen, aki lassan úgy bukdácsol, mint az újszülött borjú. Szemeit forgatja, a kommunikáció lassan a homályba vész.
És mégis belemegy a játékba. Valamiért. Ezidáig sok más nem érhette, talán kicsit csalódott az újdonságokkal szemben, sosem tudni. Egy biztos, hogy akkor már valamelyest a maga malmára hajtja. Bár nem tud mit kezdeni az ismeretséggel, azzal sem, ahogy elfoglalja a helyét és amit tesz. Az ő dolga, neki most másra kell figyelnie.
Aztán kapcsol csak be. Ugyan, ez mindig másképp volt, másképp csapott volna le, tudja, hogy az a fele elveszett. Tapasztalatlansága ugyan akad, nem épp a kétkezes mestere, az előny, hogy ezek itt már többet fogyasztottak, mint illene. Mégis, adok-kapok, oda és vissza. A hangja csattan fel ismét, fél szemmel pillant csak felé. Úgy néz ki, hamarabb véget ért számára, mint hitte. Az a bizonyos valaki nem finomkodva kapja fel és adja tudtára, hogy itt nincs helye, hogy innen távozni kell. És ki ő, hogy ez ellen tegyen bármit? Nem hős. Az meg ott nagylány és biztos megoldja. Ha nem lenne más dolga sem eredne utána, bár nem mondja, hogy nem kíváncsi. Sőt.
- Ám legyen – engedi útjára, hagyja, hogy a penge tánca vörösre fesse a vásznat, köztük őt magát is. Lehunyt szemekkel hagyja a mocskot, hagyja, hogy bőrén folyva, vagy épp ruházatán ázva pihenjen.
A pokol ugyan nem szabadul el, ha az indulatok kissé mégis.
Nem számolni, mennyi ideig tart minden. Az ő sötét vére is megmutatkozik, nem kíméli, ahogy a másik sem, aki a felmentő kívánt lenni. Ő viszont úgy dönt, nem fogja cafatokra vagdaltatni magát. Aki még közelített, az erővel és könyörületet nem ismerve csapja a falnak, zihálva egyenesedve ki, saját megrágott mivoltát kiemelve a halomból. Mintha fölényesnek és kiskirálynak akarna tűnni, mégis, jobbnak érzi azt, hogy ő itt most nem nyert és nem is veszített. Próbálnak feltápászkodni, ő pedig még egy lökettel nyomja őket vissza, eltáncolva a kimerültség ismerős és utált terepére. Sehogy sem jó ez. Vannak korlátok, amiket újra kell építeni. Saját kezeire bámul le, arra, amit érzett, hogy rátermettebbnek kell lennie, olyannak, akinek már a fogása is gyilkosabb.
Tehát, végül is annyit nyert, hogy tudja, mi a gyengesége. A tapasztalatlansága. És valahol örül, hogy nem ezt látta belőle. Fejét megemelve végül, kabátját magához véve távozik sebesen, nem úgy, mint ahogy érkezett és odakint, mint ahogy nemrég a nőszemélyt, őt is elnyeli az éjszaka, mire bármelyik vadállat keresni kívánná. A sebeket nyalogatni, a terveket újraszőni kell.
Még nincs készen.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Bárpult Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 11, 2019 5:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Athan
Nem is értem, az ember lánya, khm, démon lánya eljön szórakozni. Nem kíván sokat, csak egy kis csetepatét, semmi többet. Egy kis vért, balhét, káoszt. Ám rá sem hederítenek. És miért nem? Nah miért, valaki meg tudja mondani?
Ha bárkinek is az a válasza, hogy azért, mert lány, menten lefejel valakit és Kínt átszúrja a torkán, majd onnan egy könnyed mozdulattal választja ketté a fejét az orra vonalának mentén. De nem, még most sem nagyon.
A kígyó megszólja, hogy unalmas, mert senki. Pedig épp…
Még figyelnék is, ha nem jönne egy tálcányi feles épp a pult másik oldalán. Örömmel hajolok le hozzá. Felkapok legalább két poharat és mind a kettőnek a tartalmát a torkomra öntöm. A fejem egyre zavarosabb, vagyis inkább csak a gondolataim, állni is alig tudok már, nem hogy még beszélni.
- Hát tudod – kezdek bele, kissé dőlöngélve, az egyik kopasznak a fején megtámaszkodva. Arra nem gondoltam csak, hogy az viszont izzad és megcsúszik rajta a kezem és a vállán landol tenyerem alsó, csontosabb része, én pedig engedek a lendületnek és félig letérdelek a pultra.
- Bocsánat – nevetek őrült módjára a fószerra. Látom, hogy nem igazán érti, hogy most megüssön, vagy inkább hagyjon békén. Melyik lesz neki jobb, de nem is ásom bele magam jobban a témába. Mert fordulnék a kígyóhoz, ha nem látnék érkezni egy régi jó ismerősömet.
Két kezemet magasra emelve kapálok neki, közben pedig már teljesen a pulton ülök, lábaimat lelógatva róla, lóbálom fel és le, lendületesen.
A párbaj lassan elkezdődik, de ő már alig tudok oda figyelni, ugyanis amikor tudnék, akkor érkezik a pulthoz a régi jó ismerős!
Az első pofonnál. Vagy a késnél.
- Emeljük a tétet! – ölelem át a nyakát, azon keresztül figyelem, hogy mi történik. Legutóbb mintha nem ilyennek tűnt volna a kicsi kígyó.
Sokat még sincs időm ezen gondolkozni, ugyanis a fickó combom alá nyúl és könnyedén emel le a pultról és dob a vállára, indul el velem a kijárat irányába.
- Kicsi kígyó! – kiáltok utána. – A győztesnek jövök eggyel – kacsintok rá, miközben hangosan nevetve, Kínnal a nyomomba hagyom el az épületet. De senki sem mondhatja, hogy nem vagyok segítőkész. Miközben ő harcol, addig az ismeretlen fickó hátába vágom a kést, úgy háromszor, négyszer. Vére a szélrózsa minden irányába spriccel, a kicsi kígyót is megszínesíti. Persze nem tudják, hogy ki mozgatja a tőrt, én vagy ő. Ez már legyen az Ő gondja?
Még mielőtt az ajtó becsukódna, Kín még ki tud csusszanni utánam a sötét utcára.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Bárpult Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
254
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 14, 2019 8:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠ New York, New york te csodás

Kyara & Athan
•  szószám: 644 • Credit:

 
Úgy csap le karjára, mintha már most győzelemre kellene emelnie, ő pedig engedi, had emelje, fogja, aztán az már persze neki sem jön be annyira, hogy rángatni kezdi. Már-már úgy érzi, azt kívánja a leányzó, hogy a vállat tartó inak, bőr és minden egyéb engedjen, megnyúljon vagy el is szakadjon, hogy aztán ő tovább tarthassa kezeiben, tovább emelhesse, talán fel az égig is, ki tudja. Persze, ezt nem is várja meg és nem is engedi, mordulva feszíti meg a karját, hogy ne menjen tovább, persze, a rángatás nem múlik, kitartó, ó hát igen, most már neki is jobban dereng az, ami a másik, talán kicsit elhamarkodott volt ennyire és azonnal a dolgok közepébe vágni, mégis vigyorog, mégis mulat, nem fog visszalépni és a sötétbe veszni, elvégre, ez csak szórakozás. Véres mulatság. Aztán persze ő ránt egyet a karon, mutatva, elég volt a kézfogásból, az már koránt sem érdekli, hogy a lány hol köt ki, karját egy laza vállkörzéssel ereszti le végül és végignéz az egybegyűlteken. Talán nem is gondolták ezt annyira komolyan és igaznak, amiket mondott, amit felvázolt, vagy ha mégis, akkor beszariak és hát nemigen lépnek. Konkrétan, mint holmi ronda szobrok, egy-kettő még össze is néz, vagy csak vigyorog a csaj mutatványán, de hogy valaki lekapja a bengáról, azt már nem. Kihasználva az alkalmat egy sört szeretne, de kettőt-hármat kell csettintenie, mire bárki is veszi a lapot, hogy mit is akar, pár kortyot dönt le belőle, mire akármi is történik. Feléjük pillant, lustán, mint aki ő maga sem veszi komolyan azt, hogy mit is akar ebből kihozni, mint aki messzebb jár és félő, nem is tér vissza egyhamar. Újabb kortyokkal öblíti le az út porát, teszi le a pultra az üveget és annak dőlve néz ismét körbe. Továbbra sem lát változást.
- Na, senki? Így unalmas – aztán lepillant a kettőre, a nagyra és a kicsire, de már nem hadakoznak, vagy legalábbis nem tűnik annak, csak kicsit veszett meg. Sóhajt egyet, ujjaival mintha türelmetlen lenne úgy dobol párat, mintha sietne, pedig aztán az ég világon nincs semmi jelenleg, amely várja, vagy hát várja, csak nem sürgeti.
- Pedig úgy néz ki, te is elég érdekesség tudod tenni a helyzetet – ez persze jobban gúnyos, mint elismerő szó, de ha csak visszagondol arra, akkor milyen volt, semmi sem lepi meg igazán. Meg hát, minek. Elvégre, ez már csak egy ilyen világ. Újabb kortyok a sörből, kellemes ez, egész jó az íze, kicsit talán híg de ki róná fel bárkinek, manapság nehéz sokat alkotni, ami van, abból kell kihozni a legtöbbet. Még csoda, hogy van? Fogalma sincs, milyen szintre hozták fel vagy nyomták le a dolgokat, nem mélyedt bele még komolyabban. Kénytelen megválni az italától, amikor a nő ismét visszaveszi a szót és úgy néz ki, kihirdeti a végeredményt. Nem épp súlycsoport az, akit kapott, de hát na, a kihívás már csak ilyen. Ellöki magát a pulttól, kényelmesen bújik ki a kabátjából és helyezi azt oda, a másik lábai mellé. Nem mintha féltené, de könnyebben mozog nélküle, mintha az összes ruhadarab manapság arra szolgálna, hogy szorongassák és visszatartsák mindenben. Mindegy is. Nem vetkőzik tovább.
- Ha azt mondod. Bár lényegtelen egy kis vér – nem nagyzol, akár ki is kaphat ha az ott ügyes, bár ahogy elnézi az eszét már elborította valami, vélhetően nem a taktika, hanem a nyers erő fog kibukni belőle. Ám legyen. Kéznél van a kése, nem a penge, amely a tollas maradéka, hanem csak egy egyszerű, amely a vérét veheti, de ha elfajulna a dolog, az angyalpenge is biztos helyen pihen. Kihasználja a kis beálló szünetet, azt, hogy ő a kisebb és talán a fürgébb és lecsap, ököllel oda, amit ér, egyelőre csak lazán, egyszerű módban. Aztán hogy mit kap, annak a függvénye minden más. Ha egyszer belekezd... bár nem épp a harcok mestere, már ügyesebben védi meg magát. Lecsap, hátrál aztán ismét odakap. Gyorsan, elvégre a kígyó is gyorsan mar.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Bárpult Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 10, 2019 8:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Athan
A túl sok ital lehet az oka. Vagy nekik, vagy nekem. Bármelyikünknek is, már nem is nagyon izgat, ámbár nem érkezik válasz a felhívásomra. Már-már kétségbeesetten tekintek le magamra. Két kezemmel megfogom tenyérbe illő kebleimet, majd végig taperolom magam. Jó a bordáim némileg kilátszanak. A csípőm sem széles, nem tudok kihordani én ezernyi gyermeket. Fenekem is lapom, ám a lábam között ott van az a háromszög, amiért megvesznek a pasik.
Mégsem jön senki, mígnem.
Egy ismerős kígyó elém nem állít. Felvidultan hajolok le hozzá, kezét elkapva emelem azt fel. Kissé talán elvétettem a lendületet, nem számítottam arra, hogy a keze nem nyúlik egy ponton túl tovább. Sőt, megakad és hiába rángatom, nemhogy nem nyúlik a nyavalyás - tán ellenkezik is, de ki érzi ezt most? Meg kit érdekel? Na meg miért ellenkezik? - de még le is rángat. S ahogy lerángat, az egyensúlyom vesztem el, hogy egy hatalmas benga állat nyakába kössek ki.
- Megvan az első jelentkező! - rikkantom diadalittasan, a kígyóra tekintve. Jaj, hogy hívták? Hogy, hogy hogy. Nem, ő nem Mandró, pedig halál biztos hogy neki is volt neve.
Na majd lesz egy másik!
A benga azonban nem értékeli, hogy bár igyekszem feltápászkódni róla, hogy visszaállhassak a pult tetejére, mégis random folytogatásba kezdek.
Kajakra esküszöm! Nem direkt csinálom!
- Hohoho! - billenek vissza, ám fenékkel huppanok le a pultra. - Akkor hajrá! Tedd érdekesebbé számukra és persze számomra is a helyzetet! - tárom szét a tenyeremet. Tessék és vessék, ha azt hiszi, hogy olyan egyszerű, akkor dolgozzon meg érte. Vagy mi a fene.
Kezemet eközben széttárom, majd gyorsan egy üveg sör nyaka köré záródnak ujjaim. Ám a Benga állatnak valami baja van. Nem értem. Még a hosszú haját sem tekertem a nyaka köré. Annyira.
Idegesen csap az asztalra mellettem. Én pedig hatalmas szemekkel tekintek rá.
- Mit izélsz? Meg sem döglöttél, de hohoh! - tápászkodok fel újra a pultra. Először csak négykézlábra emelkedem, majd onnan próbálok felállni. De a térdelésnél tovább nem nagyon jutok. Nem baj, innen is pontosan tudok parancsokat osztogatni.
- Mélyen rohadtul nem tisztelt Hölgyeim! És Undok, Mocskos, Uraim! Meg is van a két jelentkezőnk! - mutatok előbb a kígyóra, majd a Benga Állatra. Arcomon galád mosoly terül szét. Mindjárt éjfél. Az emberek őrültté fognak válni. Vagy legalább is valami olyasmi. - Harc az utolsó vérig - vonogatom fel a szemöldökömet a két paskónak.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Bárpult Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
254
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 28, 2018 11:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠️ New York, New york te csodás

Kyara & Athan
•  szószám: 702 • Credit:

 
Kényelmesen nyújtózva kel fel rögtönzött ülőalkalmatosságáról, ahol az elmúlt egy órában bújt bele egy könyv hasábjai közé. Kissé megszáradt, sárga lapjaim nem pihent ősi tudás, magát szórakoztatta csupán, mítoszokkal, legendákkal tarkított estimeséje végén nem volt hatalmas csattanó sem ugyan, a könyv gerincét is valamikor egerek csócsálhatták meg, manapság senki sem vigyáz már könyvekre. Nyakát kiropogtatva indul meg, kezéből pedig, a kiolvasott darabot a kukába ejti, amit kell, azt megjegyezte, de erre nincs szüksége többé, egyelőre nagy helye sincs arra, hogy berendezzen egy olyan szobát, ahol ezt találta, sok más könyvvel és annál nagyobb polccal, amelyeken egykoron sorakoztak. Nagy része eltűnt, másik része élvezhetetlen lexikonok és szótárak, fura ízlés és még furább minden a megkopott házban, amit pár napja maga mögött hagyott. Mehetne a villanegyedbe is, az országban elég sok helyen állt ilyen, ahogy csak néha-néha közelebb vitte a tengeráramlat a tengerparti hatalmasokhoz, vagy épp csak egy térképen vagy épp fényképeken pillantotta meg. Már teljesen biztos, hogy a nagyzolás, ami a gigászi piramisokat is szülte, más formában, de biztosan megmaradt.
Hogy mik a tervei? Talán semmi. Nincs elveszve, arról szó se esett, de egyedül egyelőre nem tervez, a többiekhez pedig még nem köszönt be, hogy mégis mire készülnek, meghagyta nekik a személyes tér kényelmét. Leginkább erejét edzi, kifeszíti a határjait, hogy aztán kellően ki is tölthesse azokat, régen elfeledett vagy épp újkori dolgokkal foglalatoskodik. Nem akar Isten lenni, de az sem, aminek az akarta, kihasznál mindent, amit csak tud. Egyedül pedig nem szól bele senki, elvétve akad démonba, angyalba, de nem zavartak nagy vizet, ha volt is valami, csendesen letűnt. Jobban belesimul már abba, ami körbeveszi, jelen esetben a városba, ahova már nem talpig koszosan érkezett, mert előzőleg valamely lyukba bebújt kutakodni. Ujjai között szórakozottan forgat egy apró pengét, noha az nem fegyver, egy levélbontó kés lehetett valaha, ezüstből, és csak apró mintái miatt tetszettek meg neki. Nem mintha várnia kellene postára, de egy kis csiszolással még az éle is rendben lenne. De csak szórakozik. Ide már nem volt olyan könnyed láthatatlan módon besétálni, de járt már a peremvidéken korábban és okult a másik város ostobaságain. Nem egyszerű terep, viszont ő továbbra is kíváncsi fajta, aki mindent a saját szemével kíván leellenőrizni, vagy csak megtapasztalni. Egy pirospont anyukának, amiért most az emberire sikerült fizimiska hasznosul, erőit pedig szépen elrejtve, mind íriszeivel egyetemben, most úgy jár-kel, mintha természetes lenne. Persze, így is biztos feltűnhet másoknak, egyelőre azonban nem érez magában fenyegetettséget. Aztán ki tudja.
A zeneszó halkan de kivehetően terül el az utcákon. A város él szerencsére, tartogat magában olyan dolgokat, amivel el lehet mulatni az időt. Mert igen, miközben ki tudja, hogy kiszabadítójuk merre kószál és mit tervez, a világ talán épp összedőlni készül, neki feltétlen dolga, hogy egy lebuj ajtajához sétálva lépjen be oda. Talán a felelősségtudata és az erre irányuló figyelme gyengült el? Elcsábult a világújdonságok falatozásában. Immáron kezeit a zsebeiben pihentetve pillant végig a helyen, amint az ajtó becsapódik mögötte, és a zene körbeöleli, kicsit erősen zakatolva. Alkohol, izzadtság és dohány szaga éri el szinte azonnal, orrát aprón ráncolja egy pillanatra, és bár beljebb nem nagyon merészkedik, elvégre egyelőre nem kíván fogyasztani sem, persze, talán már nem olyan finnyásan áll az ízekhez, mint elsőre. Minden csak szokás kérdése. Az időzítés pedig tehetségé. Talán jó pillanatban érkezett, hogy hallja a szónoklat második, érdekesebb felét. A pult felé nézve, az azon ácsorgót bámulja meg, a fényviszonyok ellenére fel is dereng, hogy a finom vonalak kihez tartoznak, az arc egyre ismerősebb lesz, ő pedig vigyorogva lépked közelebb és hallgatja végig, mire is vágyik pontosan a lány. Hát, tagadhatatlan, hogy ha táncot kért volna, jobban meg lenne lepve. Megállva immáron középtájon, tapsolni kezd, mint a világhírű színdarabok végén.
- Nem is értem, miért várakoztat meg bárki is téged. Szívesen felajánlom neked akármelyikükét, ha az hozza el a boldogságot – ereszti le kezeit vigyorogva még mindig. Már nem olyan esetlen, mint mikor elsőnek találkoztak, szeme sarkából pedig a mozgolódást figyeli vagy épp fülel, ki mennyire veszi ezt komolyan. Végtére is, addig senki, ameddig az első csepp a földre nem hull. Egyelőre csak közelebb lépked a lányhoz, felpillant rá, majd a többi felé fordul.
- Kevésbé izgatott közönséget se tudtál volna találni, ha tippelhetek. Nem tudom, hogy most szimplán túl részegek ahhoz, hogy felfogják, vagy félnek.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Bárpult Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 13, 2018 5:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Athan
- Na, na, nanana, naaa, nana, nana, nana! - dúdolom elég halkan, eme lepukkant démoni helyen. Fejemet hátravetve nevetem el magamat jó hangosan. Valójában fogalmam sincs, hogy miként kerültem ide vissza.
Mintha vonzana ez a hely. Újra és újra, de hát lehetne is érte engem hibáztatni? Az egyik legnagyobb mészárlást itt hajtottuk végre. Oh, Káosz. Hol vagy hát ilyenkor?
Sóhajtva omlok a pultra, homlokom nagyot koppan rajta. Talán túlságosan is. A zene ritmikus üteme mégis elnyomja ezt. Görbe hátamat felpúpozom - miért azt hittétek, hogy valaha is egyenes gerinccel jöttem a világra? Na ne röhögtess.
Hirtelen ötlettől vezérelve emelem fel a fejemet. Feltekintek a plafonra. A régi rúnák helyei még ott vannak. Vérmaszattal bekent plafonra vigyorgok. Majd egy órát keresek. Mi remélem, hogy működik még, mert aszerint még fél óra van éjfélig.
Pompás, roppant pompás. Ajkamra galád mosoly húzódik. Előbb csak halkan nevetgélek itt magamba, majd egyre hangosabban és ördögibben.
Oh, Szent Lucifer Nevére!
Gyorsan körbetekintek. Maradnia kellett innen díszletnek. Lassan egy év is eltelt már a mészárlás óta, oh, te világvége parti!
És… Bingo!
A pult végében, a pénztár melletti sarokban, ott leledzik egy koponya. Persze tökéletesen műnek hat. Manapság - vagyis az apokalipszis előtt - annyira felfejlődött a horroripar, hogy tisztára élethű dolgokat tudtak gyártani. Azonban, bárki aki ismer, tudhatná, hogy nem használok utánzatot. Főleg ha horrorisztikus dekorról van szó. Na szóval… Jaj, hol van Kín?
Lényegtelen is. Ami viszont számít. Átnyúlok a pult felett. Nem kérek engedélyt az üvegszemű pultos libától. Vélhetőleg démon szállta meg. Nem érdekel, szóval átnyúlok. Elcsaklizok egy üveg vodkát és a koponyát is.
Miss Delaver. A sírján legalább is ez állt.
Előbb a bárpult székére állok fel, majd onnan a pultra.
- Lenni, vagy oh… Meghalni? - harsogom el magamat, hatalmas nevetéssel karöltve, fejemet a plafon irányába fordítva. Ezzel azt hiszem magamra vontam néhány bámészkodó ivó figyelmét. Drágáim a buli itt kezdődik. Jobb kezemet - amibe Miss Delaver vicsorgó képe hever - kinyújtom előre. - Hölgyválasz Uraim! Ma, itt és most! Az vihet haza, ki elnyeri a kezemet. Mihez nem kell mást tennetek, mint vért áldozni. Oh, de… A sajátotok nem érdekel… - nevetem el magamat őrült módjára, majd beleiszok az üvegbe.
Kezdődjön hát a buli. Mi a legrosszabb mi történhet? Hogy senki sem harcol meg értem? A mészárlás még így is tervben van.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 31 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 2 Bots
• Fajaink száma •
Arkangyal
8/7
Leviatán
8/2
Angyal
7
Démon
14
Bukott Angyal
6
Ember
2
Félvér
4
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
7