Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Bárpult •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Bárpult VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1030
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. 19 Okt. 2020 - 19:51
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. 17 Okt. 2020 - 20:27
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


...ez meglőtte...
Alexander & Sam
────────────── ──────────────
« Szószám; 313 • Zene; I'm ready now »

Payne nem találja magát elsőre amikor Bob letámadja, szinte zörögnek a fogaskerekek és eszembe jut, hogy kimenthetném a helyzetből, aztán elmúlik a gondolat és a vágy. Gyámoltalan köszönését kinevetem a többiekkel együtt, akik Bob holdudvartartását képezik, vele jöttek és vele is távoznak, magamra hagyva a sóhajtozó, szemforgató fiúval. Igen jól megjegyeztem magamnak gyanakvó pillantását is, igencsak nem tetszik neki valami, de hát sokunknak nem tetszik valami ebben a városban. Sőt, merem állítani, hogy a legtöbben így vagyunk ezzel, de nincs ellene mit tenni.
Azzal kell főznünk ami van. Jelen esetben csak ő és én és a bajba jutott Kitty.
És látom én, hogy baszottul nem tetszik neki valami, de az igazat, és csakis a teljes igazságot mondtam ki fohász formába, amitől mintha egy kicsit megzöldült volna. Emelt szemöldökkel figyelem. Nem számítottál erre? Na de mire nem? A szavakat azért találták ki, hogy használjuk, de kutya legyek, ha engedek a kíváncsiságomnak, kivárom, amíg végigvonul rajta a döbbenet skála, és végül egy leginkább hitetlenkedő mosolynál állapodik meg.
- Az én érzéseim? - nem vagyok a tükörképe, csak úgy érzésre, megingatom a fejem lassan. Kurvára nem vicceltem Payne, jobb, ha erre hamar rájössz, mert az alakításod nem túl jó eddig.
- Ezt jó hallani, de ugye nem húzod fel magad a kételkedésen Payne? Hadd tisztázzam hogy látom én a helyzetet: mostanában azt hallani rólad, hogy nem vagy a helyzet magaslatán. Nincs veled semmi baj, csak nem vagy a toppon. Mit jelent ez? Nekem azt, hogy húsz évesen kiégtél - húsz év, mire emlékeztet ez? - Nem te volnál az első, nagy kaland, csak jobb biztosra menni, hogy mi az állásfoglalásod. Csirio, Kittyre - van még előttem egy pohár szesznek álcázott víz, hogy ne csak üljek itt, mint egy fasz. - Hiszek neked, ne okozz csalódást, ilyen egyszerű, ha nincs ok rá, nincsenek kételyeim örülök, hogy ezt tisztáztuk - de rajtad a szemem. Pár élet múlhat rajtad.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bárpult 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. 12 Okt. 2020 - 16:50
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Mission impossible I.
Sam & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 272 • Zene; The Regulator »
Nem mondom, egy pillanatra az ütő is megáll bennem, ahogy szinte a semmiből lecsap rám Bob. De hát lássuk be, nem hiába élte meg ezt a kort vadászként, az lenne a furcsa, ha nem lenne képes szinte a semmiből lecsapni bárkire.
- Bob – biccentek felé félig megemelt szemöldökkel, mialatt visszacsúsztatom a zsebembe az érméket. Elrebegek neki egy köszönömöt is, habár a hangomat bőven túlharsogják az ünneplők, na meg ő maga, miként rólam meg a szellemeket meghazudtoló jelenlétemmel kapcsolatban kezd diskurába Sammel. Gyanakvó arckifejezéssel méregetem az elitet, és nem sokkal később magyarázatot nyernek az idős vadász szavai. Nézd a jó oldalát, Payne, kipipálhatod a „Fogadtak már rád életedben, mint egy darab húsra” életcélt a listádon.
Apró, leplezett sóhajjal forgatom meg a szemeimet, majd csendben várom, míg Bob elbúcsúzik az ideiglenes társamtól. Intek felé, aztán a pultra támaszkodva az alkarjaimmal, várom a kávémat. Nem mintha nyugodni hagyna a fogadás gondolata, mielőtt azonban még felmerülhetne bennem a felháborodás csírakezdeménye, olyat nyög nekem Sam, hogy egy momentumra köpni nyelni nem tudok.
Nagyra nyílt szemekkel, de határozott megrökönyödéssel pislogok rá, aztán egyre bizonytalanabbá válik az arckifejezésem, amíg mosolyra nem kanyarodik a szám. Egy tanácstalan, óvatos mosolyra, mert hát biztosan viccel, ugye?
- Most rám akarod kivetíteni az érzéseidet? Nem, még mindig nem tudom eldönteni, hogy ugratsz-e. Ugratsz? - tekintek rá kétkedően, ujjaimat az idő közben elém gördített, gőzölgő kávét tartalmazó bögre köré simítva. - Nem fogom meggondolni magamat, a nővéremről van szó – állapítom meg csöndesebben, miután rádöbbenek, hogy valószínűleg nem veszi készpénznek az eltökéltségemet. Elég szar testvérnek nézhet. - De ha neked kételyeid vannak, most mondd – fűzöm hozzá, elfordulva tőle és belekortyolva a kávémba. Megesküdnék rá, hogy vizezett.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. 12 Okt. 2020 - 12:41
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


...ez meglőtte...
Alexander & Sam
────────────── ──────────────
« Szószám; 309 • Zene; I'm ready now »

- Tedd csak el azt öcsém! - Ahogy a nyurga Payne leteszi magát, rendel az egyik öreg már a kezére is csap, ahogy fizetne. Az ünneplők közül leszakadt egyszerű inni vágyók úgy tömörülnek a pult körül, mintha megváltást osztogatnának jobb-rosszabb hígított, de még is mocsokdrága italok helyett, amiket mégis megfizet a nép. Kevés a szórakozás, sok a gond, inni kell. - A vendégem vagy! Nem hittem volna, hogy tényleg a kisPaynet várod!
- Pedig én megmondtam, hogy így lesz. Megmondtam, vagy nem mondtam meg? - mogyorót dobog a számba, és úgy viselkedem, mint aki kurvára ráér, de az egy kávé, amit Alexander mindjárt magába gyűr biztos, hogy heveny hátsófali agyvérzést okozna, mert a lüktetést a tarkómon már nem lehet tovább fokozni. - Vesztettél.
- Vesztettem, de legközelebb megfoglak Sammy fiú - rámlőtt az ujjával a vén kujon, aztán, látva, hogy nekünk dolgunk van fogta a feleseit, kifizette Payne kávéját, nekem odaadta a maradékot angyalpengéből kovácsolt töltények formájában, aztán kezet nyújtott. - Öröm volt, mint mindig.
- Nekem is, hamarosan találkozunk - még azokból az időkből ismertem az öreg Bobot amikor még csak tanultam a vadászmesterséget és egy idő után elárulta, hogy apám jó barátja volt, közösen húzták az igát az kerítésépítéseknél, csak neki nem volt szerencséje. Vénségére vidám öregember lett, aki szeretett fogadni és fiatal vadászoknak hencegni azokról az időkről, amikor még nem álltak a falak és mindenki vadász volt, mert küzdeni kellett a békekötést nem ismerő természetfelettiek hordáival. Tele volt jobbnál jobb anekdotákkal, végighallgattam néhányat, amíg vártam Paynet, aki most úgy gubbaszt a kávéja felett, mint egy szomorú varjú íjjal.
- Már ettem, és én is csomagoltam - fűztem hozzá a korábbi szavaira a választ kissé megkésve, hosszan belenéztem az arcába, és nem láttam rajta azt az elszántságot és keménységet, amit megnyugtató lett volna látni. - Ne gondold meg magad az istenért Payne, ez nem az a nap.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Bárpult 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. 10 Okt. 2020 - 14:02
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Mission impossible I.
Sam & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 408 • Zene; The Regulator »
Indulatos léptekkel szelem át a zömével már kihalt utcákat, és a gondolataim közé újra és újra visszakúsznak Sam lekicsinylő szavai. Nem arról van szó, hogy ne szoktam volna hozzá a nevemből fakadó megvetéshez, ahhoz, hogy dacára a Natalie-hoz fűződő szoros viszonyomnak, az elitek többsége egy idióta piperkőcnek néz, inkább zavar a tény, hogy ezúttal már Wallenberg sem játszik tiszta lapokkal. Eddig úgy ahogy felnéztem rá, elfogadtam, hogy ő a megfelelő vezető, mert anyámmal ellentétben nem áskálódott és húzta szét a várost, de most éppen ezt csinálja ő is. A beosztásokból kimaradó, titkos őrjáratok bizton veszem, hogy nem a kezdet, hanem egy olyan jéghegy csúcsa, amitől mindannyian szenvedni fogunk.
Mély sóhajjal rántok egyet a hátitáskám szíján, ami tekintetében annak, hogy az íjam miatt csupán az egyik vállamat tudja elfoglalni, folyamatosan lecsúszik menet közben. Igyekeztem kevés holmit pakolni, de a súlya még mindig nem optimális.
Visszatérve Samhez, kezdek egyre kevésbé bízni benne és a képességeiben. Legszívesebben egyedül indulnék útnak, de tudom, hogy akkor Kaitnek éppen annyi esélye lenne a túlélésre, mintha egyáltalán el sem indulna érte senki, szóval még mindig az edzőtársa a legjobb lehetőségem. Az viszont biztos, hogy nem lesz egyszerű a mi titkos kis kalandozásunk…
- Payne, kit látnak szemeim! Nem ágyban a helyed? - a bárhoz közeledve ismerős hang csapja meg a füleimet, és nem sokkal később arc is társul az alkoholtól elkenődött orgánumhoz. Remélem semmire nem fog emlékezni ebből másnap, de lássuk be, valószínűleg nem ő lesz itt az egyetlen ismerős. Kezdem átértékelni a találkozó helyének megválasztását, főként, hogy a bejárat környékén nyoma sincs Samnek. Valószínűleg hallgatott rám, és épp iszik valamit – nem feltétlenül alkoholt.
- Kopj le, Tom, részeg vagy – dorombolom le a tőlem nem sokkal idősebb férfit, miközben kelletlenül besétálok az ivóba. Odabent egy kisebb tömeg fogad, ami hétköznap nem valami megszokott, de az elcsípett szavakból ítélve valakinek éppen a születésnapját ünneplik. Egyrészt kockázatos, ha ennyien itt látnak minket, másrészt talán pont előnyünkre válik a lehetőség, hogy elvegyülhetünk a tömegben. Egy-egy köszönést megejtve lódulok meg a bárpult irányába, ahol nem sokkal később fel is fedezem Sam alakját. Lerogyok a mellette lévő székre.
- Egy kávét – szólok oda a csapos Henrynek, aki kissé furcsán néz rám, de végül kiszolgál. Valódi pénzzel fizetek neki, tekintve, hogy a koffein eme forrása aranyárban mérendő még mindig.
- Ezt megiszom, és mehetünk. Hoztam kaját, de ha gondolod, innét is vihetünk magunkkal – jegyzem meg a mellettem ücsörgőnek, leheletnyire közelebb hajolva hozzá, hogy ne kelljen átkiabálnom a kórusban boldog születésnapot éneklő tömeget.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Bárpult VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1030
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. 6 Júl. 2020 - 15:20
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cara Pierce


Bárpult Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. 6 Júl. 2020 - 15:03
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


☽ A night at the bar

Beelzebub & Cara
zene: Fear Inoculum  szószám: 900 • Credit:

 

Nincs mit szépíteni a dolgon: vereséget szenvedtem. Nem is a tény zavart igazán, mert máskor is előfordult már velem hasonló. A problémám a személlyel volt, aki ezúttal túl járt az eszemen. Seymour. Az együgyű kis féreg. El kellett volna taposnom, amíg lehetőségem volt rá. Csak az a baj, hogy van egy olyan alapelvem, hogy az emberi élet szent. Ha esetleg olyan helyzet adódna, hogy választanom kéne, hogy ő marad életben vagy én, akkor persze gondolkodás nélkül saját magamra adnám le a voksomat, de csak azért, hogy bosszút álljak… Ennyire messzire nem mennék el. Most pedig éppen ez az erkölcsi szabály csapott pofán, de úgy istenesen. Szinte már éreztem is a fájdalmat. Az meg kellett volna nyugtasson, hogy megemlítette, még a jövőben sort fogunk keríteni, arra a bizonyos beszélgetésre, de a szavai semmit nem jelentettek nekem. Simán benne volt a pakliban, hogy így a találkozásunk örömére, akkor most szépen odébb cuccol, és akkor ismét bottal üthetem majd a pénzem nyomát. De biztos voltam benne, hogy meg fogom még őt találni. Ha esetleg másik városba menekül, akkor is előkerítem. És most már nem csak a pénz miatt, az már másodlagos. Ez most már csak a nyers bosszúról szól. Ahogy említettem, nem lesz halálos… de biztosan nagyon kellemetlen lesz… Már el is kezdett egy egyszerű terv kirajzolódni a fejemben. Amint Seymour lelép, hagyok egy üzenetet a fiúknak, hogy mostantól mindig legyen valaki Francis nyomában. Arról is tudni akarok, hogy milyen gyakran megy szarni, és hány cukorral issza a reggeli kávéját. Mert előbb vagy utóbb, de hibázni fog. És arra is fény derülhet így, hogy mi áll a hirtelen változása hátterében. Mert valami történt, csak azt nem tudtam, hogy pontosan mi. Na de eljön majd az én időm. Addig pedig fél lábon is kibírom. Csak ugye nem magas sarkúban.
– Mindig is tudtam, hogy egy igazi lovag vagy. – válaszoltam semleges hangon és arckifejezéssel. Tudom, hogy kellett volna ismét a bájvigyor, de már sajogtak az arcizmaim az erőlködéstől. Különösen akkor kellett volna a reakció, amikor eljutottunk arra a pontra, hogy Francis hangosan is kimondta, hogy bizony, ugyanolyan testrészek iránt érdeklődünk mind a ketten. Mintha eddig nem lett volna tök egyértelmű.
– Azt hiszem ez a meglepetések estéje.   – Oldalra biccentettem a fejemet, mintha tényleg meglepődtem volna, de igazából a mai estéből kiindulva már azon se lepődtem volna meg, ha maga Lucifer látogatna el hozzánk, és bájos mosollyal az arcán oda adná Francisnek az uzsonnás táskáját mondván:   „Oh, drága kis fiam ezt otthon hagytad, puszi a pocakodra: apu ” . Esküszöm, hogy még ezen a jeleneten se szökne fel már a szemöldököm. Azonban egy dolog mégis csak volt, amire nem gondoltam. Mégpedig arra, hogy Seymournak távozás előtt még van pofája lekapni engem. De nem csak úgy simán, szűzies puszit lehelve az ajkamra… Nem… Bele adott apait, anyait. Ez már tényleg annyira váratlan volt, hogy az agyam megszűnt működni, és ahelyett, hogy bekapcsolt volna az ’ezért most tökön rúglak, te köcsög’  reflexem, az elmém csak vissza jelezte, hogy ’kritikus hiba lépett fel, kérjük indítsa újra a rendszert’ .
– Huh, sietek, ahogy tudok. – kezdtem el magam legyezgetni, mintha csak a vágy égett volna fel bennem, valójában viszont az éppen izzó lávafolyamként kitörni készülő haragomat próbáltam lehűteni. Ezzel a húzással, most már tényleg kihúzta Seymour a kibaszott gyufát… Azonnal sutba is dobtam a korábban érlelgetett tervet, miszerint ráküldöm a ’kopóimat’ Francisre. Innentől kezdve keményebb fokozatra kapcsolunk. Most már nem az lesz a lényeg, hogy csendben, a sötétségben megbújva szerezzek információt róla, amit később felhasználhatok ellene. Oh, nem. Mostantól pontosan fogja tudni, hogy a nyomába vagyok. Pillantásomat rá emeltem, és mélyen a szemébe néztem, hogy még egyszer eredeti kiadásban láthassa azt a kékeszöld szempárt, ami ezentúl a rémálmaiból fog visszaköszönni. Azonban egy pillanatra nem az ismerős kékség nézett vissza rám, hanem mintha egy sötét árnyékot láttam volna végig suhanni az íriszén. Képtelenség. Biztosan az engem belülről mérgező harag bűvölte csak el az érzékeimet. Francis elindult a férfival, és még egyszer vissza nézett rám. Egy utolsó barátságos mosolyt erőltettem az arcomra, és egy finom integetést is prezentáltam Francis felé. Ez már természetesen csak egy üres gesztus volt. Valójában már fejben a levelet fogalmaztam, amit a fiúknak készültem írni. Semmi szokatlan, csak az írott formája a ’kicsinálom idegileg ezt a gecit tervnek'. Ezért amint elhagyta a termet a ’gerle pár’, a pultushoz fordultam, papírt és ceruzát kérve. Néhány pillanattal később meg is kaptam, amit akartam, és dühödt körmölésbe kezdtem:
„Kedves Phil
Seymour előkerült. És felbaszta az agyam. Még mindig ugyanott lakik, de most még egy darabig nem lesz otthon. Most azonnal trombitáld össze a fiúkat, és verjetek szét mindent a lakásában. Szerezzetek valahonnan egy disznót is. Nem érdekel honnan, és az sem hogy mennyibe kerül, csak etessétek meg bőséggel és hagyjátok ott annak a gecinek a lakásán. Ha minden jól megy, mire az a paraszt hazaér, már lapáttal tisztíthat… A későbbieket majd személyesen, első lépésnek ez jó lesz. És ha nem lenne elég világos… MOST INDULJATOK.
Csók özön: a kedvenc főnököd.”

Összehajtottam a papírlapot, majd odaadtam a pultosnak, hogy juttassa el Philnek. Egy darabig értetlen pillantással nézett rám, de miután személyleírást adtam, és egy nagy címletű bankót is az asztalra helyeztem egyből bólintott. Milyen szerencse hogy az asszisztensem törzsvendég a legtöbb bárban. Egy kicsit enyhülnie kellett volna a haragomnak, de sajnos nem így történt, ezért szinte őrjöngve léptem ki jómagam is a bár ajtaján. Haza felé úton tényleg ’csak úgy véletlen’ belefogok rúgni valakibe.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Bárpult Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd 30 Jún. 2020 - 13:34
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Cara Pierce - nem figyeltem -  fgbhjfk



Az utolsó szalmaszálakba kapaszkodik Seymour, ragaszkodik, nehogy az alatta tátongó szakadék mohón elnyelje, hogy a sötétbe zuhanjon alá, mert onnan nincs kiút, hisz úgy játszom elméjével, hogy mindenképpen elbukjon, hogy veszítsen, mert nekem nem szokásom csak nyerni. Cara Pierce most vagdossa el szavaival ezeket a kapaszkodóját, hiszen benne volt minden reménye Seymournak, hiszen ő ismeri a legjobban. De talán ő sem elég jól. Ha elszeparáltan élsz, még az éles váltások sem tűnnek fel senkinek, hiszen a halandók állandósága a változás, kiváltság, s egyben átok. Átok ez most Seymournak, mert a jövő, melyet Cara fest túl távoli, mi tudja addig mennyi minden fog történni, tudja, hogy kényem kedvem szerint játszok vele, s sejti mi lesz a sorsa, ha elunom a játékot, ha elunom őt.
- Valóban kár volna, de egy következő alkalommal biztosan sort kerítünk arra a beszélgetésre is. – Seymour rosszat sejt, megneszeli a szavak mögötti fenyegetést, mely nem csak őt fenyegeti, hanem főnökét is. S kötné az ebet a karóhoz, sugallja a nőnek, szuggerálja, hogy most, most vegye észre amit kell, most tegyen mindent a helyére, rakja össze a képet, hiszen az összes darabot  kezébe adtuk. A kezében futnak a szálak, melyek gordiuszi csomóját képtelen kibogózni. Valóban? Kérdésemre harag gyullad benne irányomban, hiszen ő is tudja. Adtam, de nem eleget, elejtett morzsák, darabok, de a fontosabbak, a lényegesebbek még mindig itt vannak kezemben és mire Cara kibogoz egy csomót én újabbakat kötök. Ördögi kör, ördögi csapda.
Úgy tűnik Cara számításait is sikerült keresztül húznom, mert kicsit mintha kiesne a szerepből, főleg, hogy olyanfélébe kényszerítem, melyből a kevés ismereteim ellenére is biztosan tudom, hogy ki fog hátrálni. Két reményt őrölök egy malomban, lassan morzsolgatom, míg semmi nem marad belőlük, de látszólag még folyik a játék. Tiszteségtelen játék! Elhallgattatom Seymourt, hiszen ő úgy kapott ki most, hogy, nem is játszott igazán, s kénytelen miattam flörtölni egy férfival, aminek gondolatát élből elutasítja, de hogy Cara esetlegesen lássa, hogy mire kényszerítem jobban riasztja.
Cara megjegyzésére ránézek. Seymour tudja, hogy ideges, s bár nem szívesen súg nekem, de elárulják a reakciói, hogy a zsigerei összerándulnak, hogy legszívesebben kicsit hátrébb lépne főnökétől, mielőtt robban, mert olyan mint a vihar előtti szél a szuszogása. De én nem félek a vihartól, sem az orkántól, hiába fenyeget, hát csak elmosolyodva pillantok le a kecses lábakra, melyeken az említett magas sarkú díszeleg. Ebben valóban nem lenne kellemes sokat sétálni.
- Ugyan drágám, tudod, hogy nem hagynám, hogy ebben kutyagolj. – bökök a lábgyilkos darabra, amiből könnyű kinézni, hogy egyetlen lépéssel kifordítja a bokát, megbosszulva a hosszú használatba vételt. Még azt is el tudom képzelni, hogy szíven szúrna valakit vele, feltehetőleg most engem, de ez inkább Seymournak szól. De miattad!! Ne áltasd magad, a tolvajlásod miatt szúrna szíven, amihez nekem semmi közöm. Ezt az egészet magának köszönheti Seymour, és mivel találtam hosszan és jogtalan sértődöttséggel hallgat.
Addig míg ő duzzog, a férfiról lekerül a felső, s a gusztusos tálalásnak aligha álhatok ellen, hát végig cirógatom a kirajzolódó izmokat, mi Pazar lakomának ígérkezik. Bár Seymour magától a simogatástól, sem az étkezés lehetőségétől nincs elragadtatva. Ahogy szemmel láthatólag a külcsín Carára sem gyakorolt akkora hatást, mint rám.
- Ki gondolta volna, hogy egyezik az ízlésünk? – evődve költői a kérdés, hiszen az én ízlésemnek éppen Cara is megfelel, mint mindenevőnek, s egyedül csak Seymour tudja, hogy az én ízlésem valóban szó szerint kell érteni. Megkönnyebbül, ahogy főnöke kibújik a játékból, hát csak úgy villantok diadalomittas mosolyt, hogy Cara láthassa, de ő se túl sokáig nehogy nyilvánvalóvá váljon kárörvendésem. S hagyom megfutamodni, ha már ennyire stílusosan viseli a vereséget, melyet talán nem gyakran tapasztalhat meg. Egyetértően bólintok a férfival, bár tudom, hogy Cara Pierce nem fogja odadugni az orrocskáját, de ez nem hátrány. Egy fogás is éppen megteszi, Cara pedig, jó lesz későbbre, hadd szenvedjen Seymour, amikor az ő húsát fogom letuszkolni a torkán. Mielőtt megfognám a férfi felém nyújtott kezét visszalépek Carához, hogy hirtelen mozdulattal tapasszam ajkaimat, az ajkaira, s itt nem állok meg, nyelvem átdugom ajkai között. Egy kis kóstoló, egy kis kedvezmény Seymournak, aki nem is tudja most mit is érezzen, annyira ostoba és együgyű.
- Találkozunk még Cara. – suttogom a fülébe, amint elhúzódom tőle, s érezhető benne némi fenegetés, némi várakozás. Hiszen legközelebb talán nem lesz ennyire szerencsés, hogy ne rajta rágódjak. Szemem egy pillanatra az övébe fúrom, de nem nyeli el teljesen a sötétség mely Seymour szemei mögött kavarog, akár lehet a bár rossz fény viszonyaitól is. Ki tudja? Lehet nem is volt ott semmi, mert utána már csak a kékség marad, de idegen pillantással. Nem mondom, hogy siessen, hiszen mindketten tudjuk, hogy nem neki áll a zászló, emiatt búcsozom tőle, hadd egye még a méreg, míg én megfogom a férdi felém nyujtott kezést és lassan kisétálok vele a bárból. Ezt a férfi arcot többet nem látják majd erre felé, ebben biztos vagyok, de hát én tudom mi lesz a sorsa, s lehet még a lakásáig sem jutunk, egyből neki esek. A kijáratnál még visszafordulok egy utolsó pillantást vetve főnököm felé, ő most szerencsésen megúszta a vacsorát, de nem mindig lesz szerencsés, és amikor elhagyja az a jól ismert szajha lelkű istenségként tisztelt, de alattomos némber, én ott leszek. Addigra talán Cara is megfejti a nagy talányt, hogy még izgalmasabbat játszhassunk legközelebb.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cara Pierce


Bárpult Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. 21 Jún. 2020 - 18:16
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


☽ A night at the bar

Beelzebub & Cara
zene: Fear Inoculum  szószám: 1094 • Credit:

 

Őrült táncot jártak a fogaskerekek a fejemben. A gondolatok olyan gyorsan cikáztak, hogy nem is volt arra időm, hogy mindegyiket megérthessem. Mintha csak egy néző lettem volna a saját fejemben zajló bálon, és mielőtt elsajátítanám az aktuális tánclépést, már mutatják is a következőt. Csak néhány szó, egy-egy mondat foszlány, éppen ennyit volt idő megjegyezni. Átalakulás. Uralom. Vagyon. Téboly. Elfojtott szexualitás. Piszkos játszmák. Önbizalom. Ott volt előttem minden, de egyszerűen nem állt össze a fejemben a koreográfia. A helyzetet csak tovább bonyolította, hogy ahogy egyre távolabb kerültem a megoldástól, úgy kezdett vele egy időben a haragom is nőni. Az izzó lávafolyam a testemben eddig is szépen bugyogott a felszín alatt, de az egyre növekvő indulatok szépen lassan kezdték a magmát a kijárat felé lövellni. Éreztem, hogy ha előbb vagy utóbb nem engedek a természet erejének, akkor saját magamat fogom élve elégetni. Tapasztaltam már hasonlót? Biztosan. És mit is tettem ellene? Fogalmam sincsen. A haragom lángja elzárta azt a kaput, ami mögött ott voltak a józanság megőrzését biztosító technikák emlékei.
– Kíváncsi lennék, hogy a te esetedben, miért is alakult így. De a mai este jó hangulatát kár lenne elrontani. Talán majd egyszer újra összefuthatnánk. – próbáltam semleges hangnemben maradni, de elképesztő erőfeszítés volt. Mintha savval mardostak volna belülről, és a húsom egyre jobban elolvadt volna minden egyes kiejtett szó után. Az érzelmek leplezésében jó voltam, de ez sokkal több volt annál. Ezen a ponton már a saját elmémet perzseltem fel. Tudtam, hogy miképpen lehetne a haragom tüzét eloltani, de egyszerűen nem tehettem meg, már csak a férfi miatt sem. Mert ennyi erővel már rögtön az elején belekezdhettem volna a tombolásba. Szóval, ha most durrannék el, akkor fölösleges volt eddig tartani magam. A köztük kialakuló incselkedés amúgy nem zavart, részemről azt csinálnak, amit akarnak. De ahogy Francis engem is bevont, és éppen a „nyuszi” szóval… kénytelen voltam hatalmas adag levegőt juttatni a tüdőmbe. Próbáltam megkönnyebbült sóhajnak álcázni, de nem tudom mennyire sikerült.
– Szuper, magas sarkúban amúgy sem könnyű sétálni. – huncut mosoly, mi egymás, játszottam a lazát. Az pedig senkit se zavarjon, hogy közben éppen felrobbanni készült valaki. A férfi persze semmit nem vett észre ebből. Őt már elborították a buja éjszaka lehetőségének az élményképei. Francis érzékelte mi zajlik bennem? Talán igen. De már nem tudtam ezzel is foglalkozni. Csak arra tudtam koncentrálni, hogy a saját indulataimat féken tartsam, amennyire lehet. Ezért is történhetett meg, hogy előkerült egy formás férfi felsőtest, de engem totálisan hidegen hagyott a látvány. Na viszont Seymourt nem. Láthatóan élvezettel vizsgálta meg, hogy azok a látványos izmok, tényleg eredetiek-e.
– Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. Éreztem én, hogy neked nagyon be fog jönni. – na jó. Most már egyértelmű, hogy Francis átpártolt a tesztoszteron csapathoz. Csak, akkor miért ragaszkodott ahhoz, hogy én is velük tartsak? Talán még bizonytalan lenne? Ugyan. Aki nem biztos a saját szexualitásában, az nem képes ilyen magabiztos utalásokat tenni, pláne nem olyannak, aki korábban a főnöke volt, és ezáltal sosem kerültek terítékre erotikus gondolatok. És különben is. Ha vonzódna hozzám, akkor miért hagyott volna ott a táncparketten, éppen abban a stratégiai pillanatban, amikor a formás hátsómat meg fogta? Nem lehet ez a szándéka tehát. Valami más húzódik a háttérben. De micsoda? Újra szavak villantak fel. Átalakulás. Uralom. Vagyon. Tartozás… Talán eszébe jutott, hogy ha velem történne valami, akkor megúszhatná a dolgot. Lehet, hogy Francis annyira megváltozott, hogy nem félne az életemre törni, annak reményében, hogy így megtarthatja az ellopott pénzt? Valószínűtlen. De még sem vethetem el ezt a lehetőséget sem. Hiszen minden korábbi elméletemet a személyiségével kapcsolatban megcáfolta már a viselkedésével. Emiatt az sem teljesen elképzelhetetlen, hogy a korábbi erkölcseit is sutba vágta, és képes lenne akár gyilkosságot is elkövetni, hogy a vagyonát, és saját magát védje. Mindenesetre bármilyen sötét indok is áll a szándékai hátterében, tudtam, hogy én nem akarom ezekből kivenni a részem. Inkább most bedobom a lapjaim, és majd akkor jövök újra el, ha nekem kedvez a lapjárás.
– Nos, ennek szívből örülök. De azt hiszem, igazán megérdemled, hogy egy kicsit egyedül is szórakozz, és ne lógjak mindig a nyakadban. – egy szelíd megértő mosolyt erőltettem az arcomra, majd kis szünet után tovább folytattam. – Tudod mit? Menjetek csak előre. Én meg egy kicsit rendbe szedem maga, és aztán követlek titeket. Addig legalább élvezhetitek egymás társaságát. Csak aztán maradjon még erőtök az én érkezésemre is. – a szelíd mosolyt egy sokkal huncutabb, és többet ígérő váltotta fel. Egy kacsintással is megtoldottam a dolgot, olyan gyorsan rebbentve a pillámat, hogy talán észre sem vették.
– Legyen így. Ha kimész a bárból, fordulj jobbra, és a nyolcadik háztömb lesz balra. Ha belépsz a bejárati ajtón, rögtön az első lakás balra. De siess. Nem akarom, hogy kimaradj a legjobb részből. – mondta vidáman a férfi és vissza vette a pólóját. Tett egy lépést a kijárat felé. Így fordult vissza Francis felé, és a kezét nyújtotta neki, hogy együtt elindulhassanak. Ezen a ponton azt hiszem, nekem már nem volt beleszólásom a történésekbe. Végleg elengedtem a gyeplőt, ami már régóta nem volt nálam, de még mindig görcsösen szorítottam a végét. Igazából nem volt más választásom. Inkább ez, minthogy még tovább forraljam a saját indulataimat. Így is kisebb csoda számba megy, hogy eddig a pontig nem borítottam ki a szaros bilit. Ha felmennék velük a lakásba, és ezek neki állnának a vágy kielégítés témának, biztos vagyok benne, hogy a forrongó indulataim vulkánként történek ki belőlem, és mindent felperzselnének, ami az útjukba kerül. Ezzel pedig biztosan nem tudom megfejteni Francis változásának a titkát. Azt sem feledhetem el, hogy akár az életemre is törhet. Seymour nem egy kemény csávó, de mégis csak egy férfi, ennél fogva pedig erősebb, mint én. És legfőképpen, biztosan nem kapom vissza a pénzemet, akkor sem, ha belemegyek a játékába. A türelem és a ’seregek’ újra rendezése, azonban még segíthet. Csak nem itt és nem most.
Naiv voltam, amikor azt hittem, hogy kontrolálni tudom a szituációt? Nem hiszem. Hiszen ismertem Seymourt, elméletben tudtam, hogy mire lehet tőle számítani. Soha nem adta annak a jelét, hogy képes lenne átvenni tőlem az irányítást, pláne nem ilyen módon. Akkor talán amiatt jutottunk ide, mert túlságosan öntelt voltam, és okosabbnak hittem magam nála? Nos, ebben már lehet valami. Tény, hogy időnként hajlamos vagyok optimistábban értékelni, a saját képességeimet. Na de még ez sem magyarázat arra, hogy miért is baszódott el a helyzet, ráadásul ilyen villám gyorsan. Mindenesetre vereséget szenvedtem, és minél hamarabb ismerem ezt be, annál hamarabb kezdhetünk bele egy új csatába, amiből már talán én is győztesként kerülhetek ki. Mert ugyan tudtam, hogy most Seymour megfogott. De az is teljességgel biztos volt, hogy itt még nem ér véget ez a történet.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Bárpult Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. 11 Jún. 2020 - 13:52
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Cara Pierce - nem figyeltem -  fgbhjfk






Morzsákat szórtam, apró mozaik darabkákat, melyek felcsípgetve, összegyűjtve akár láthatóvá tennék a teljes képet is, hiszen Seymour bízott Cara képeségeiben. Ő majd átlát a szitán! Ezt hangoztatta, hiszen szöges ellentéte vagyok most annak, akit ismer. S odabent Seymour reménykedik, várja, hogy főnökének leessen a tantusz, hogy kapizsgálja már. Minden szekundum idegőrlő a számára, szinte mantraként hangzik a fejében, hogy most, most, most! De mi van most? Nincs semmi, mert hiába a hatalmas változás, még sem adok igazi támpontokat, nem adok kapaszkodókat, s az általam felállított labirintusban, melyben a kisasszony bolyong, nincs helyes irány, mert minden út vesztőhelyre visz. Így teszem tönkre Seymour balga ábrándos álmait, porrá őrlőm, ahogy Cara Pierce csontjait fogom, amikor megunom a játékot. Nem tudja a megfejtést, sosem fogja megtudni, hiszen ő is csak egy ostoba halandó, mint a többi, aki nem lát túl a burkon, a maszkokon. Seymour nem képes elfogadni a vereséget, nem képes elengedni az egyetlen kapaszkodót, hiszen főnöke ismeri, jól ismeri ahhoz, hogy gyanakodni kezdjen. Tévedni persze emberi dolog, így Cara sem a jó irányban tapogatózik, s legszívesebben felröhögnék, mert én már tudom mi az, amit leszűrt a kisasszony ebből a játékból. Szavaival mégis táplálja Seymourban a pislákoló remény lassan elhamvadó tűzét, s nekem semmit nem kell tennem, szinte, mert én tudom, hogy pofára esés lesz a vége.
Csodálkozásom mímelt a vádra, kissé döbbenten nézek rád, majd megkönnyebbülés álcáját húzom, hogy Cara észrevetted a változást, érzékelted és nem nekem kell előállnom a farbával, mert ez így könnyebb út számomra. Vagyis Francis számára, aki ordít, aki lekaparja elméjének falát a várakozástól, hogy valaki, valaki vegye már észre, hogy saját testének rabja, hogy bitorló lakik benne, egy parazita, mely uralja minden mozdulatát, felügyeli a kiejtett szavakat, aki úgy használja, mint egy bábot. Milyen hízelgő gondolatok.
- Mindenki változik. – rántom meg a vállam, s van aki gyorsabban, van aki lassan, de csak a változás állandó paradoxon módon ebben a világban. Így teremtetett. – Talán történt valami...- valami, amiről te nem tudsz Cara, valami, ami elkerülte a figyelmed. Tönkre teszem a nekem állított csapdát, melybe bele sem sétáltam igazán, hogy mással kelljen előrukkolnod, hogy kápráztass el, hiszen Seynour szerint élesen vág az eszed, de bizonyítanod kell , mert nagyra tartása most erősen eltúlzottnak tűnik. Ő pedig kétségbeesetten próbálkozik, kapálódzik, hogy jeleket adjon neked, hogy lásd őt is a mozdulatainkban, s vedd észre rabságát, hogy felszabadíthasd. Miért tenné? Jogos a kérdésem, hiszen meglopott, miért váltanád hát meg a szenvedéstől? Emberségből? Ugyan! A halandók érdekek szerint cselekednek. Nem másért, most is azon töröd a szép kis fejed, hogy most hogyan is leckéztess meg minket, hogy hogyan kaphatod vissza, ami a tied, igaz Cara?
Ráadásul még inkább összezúzod Seymourt azzal, hogy leszólítasz egy férfit, aki nekem hála érti meg, hogy nem csak azt a lehetőséget vettem el tőle, hogy a bugyid közelébe juthasson, de még a férfi sem a pótléka, hanem a neki szánod. A dühe belül forral, igazán ízletes. Igazán hálás lehetek neked Pierce, hiszen általad törik még jobban össze, szilánkosra Seymour, s bár egyedül is jó munkát végzek, így azonban még élvezetesebb!
Áveszem az irányitást, hogy két legyet üthessek egy csapásra, bár úgy tűnik ez a szám háromra hízik, igazán elégedett vagyok magammal, s még a férfi válasza is tetszetős. A közel igazán jó kiinduló pont, hiszen az én éhségem is jobb szereti, ha az előjátékon hamar túlesünk.
- Látod nyuszi, közel lakik, igazi mázlistánk vagyunk! – derül fel az arcom, mintha a leglényegesebb kérdés így el is dőlt volna, hiába próbált a jó főnökasszony lassítani a tempón. Mindig meg kell enni, amit főzünk. Vajon meddig mész el? Mikor jön el az a pont, amikor mégis passzolsz, s kiderül, hogy csak blöfföltél, mert a jó lapokat magamnak kevertem. A név elhangzása helyett a póló kerül ledobásra, s én elnézem az izmos mellkast, mely izmoktól dagad, csábítóan pulzál. Kezem mozdul, mint aki bűvölten érinti meg mutatóujja hegyével a mellkast, így győződve meg valódi keménységéről. Szinte összefut a nyál a számban, igazán finom falatnak ígérkezik, csak Seymour nyöszörög, keze megremeg, hogy ne tapogassuk már, mert ő bizony undorodva húzná el a száját, ha nem én uralnám az arcizmait. Így viszont nincs ott más, csak kívánságok, bár nem olyanok, melyeket Cara, vagy a férfi sejt, de álcának ez is elég, hiszen a kósza érintést is érdeklődve figyeli a pasi, s éhsége, mely nem hasonlít az enyémhez mégis felismerhető.
- Ez elég meggyőző érv Cara. – pillantok a főnökasszonyra, mint akit most vettek meg a látvánnyal, és valójában megvettek. – Bár én is szeretem tudni milyen nevet is sóhajtsak. – kacsintok ám most a férfire, de úgy teszek, mint aki azzal is beéri, ha az ő nevét nyöszörgik izgatottan. Szándékosan hagyom Cara jelzéseit figyelmen kívül, hiszen, ha nem eszi meg amit főzött, akkor csak le kell tuszkolnom, azon a szép száján. Úgy teszek, mint aki teljesen készen áll az estét valahol máshol, sokkal intimebb környezetben folytatni. Lehúzom italom maradékát. – Részemről mehetünk... Ne aggódj muci, tudod, hogy te is megkapod tőlem, amire vágysz és nem vagyok önző, majd nézem, ahogy kipróbálod. – mosolyodom el, épp csak nem tör ki belőlem a hahota. Seymour előre retteg, bár már nem azért, hogy együtt kell lennie egy férfival, hanem mert érzi a növekvő éhséget, a mohóságot és ő tudja, hogy az ilyesmi hogyan is szokott végződni. Ne csináld, kérlek!! Mintha Seymour elfelejtette volna ki is vagyok és, hogy a könyörgése teljeséggel felesleges. Mert enni kell, enni jó!



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cara Pierce


Bárpult Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. 16 Május 2020 - 9:30
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


☽ A night at the bar

Beelzebub & Cara
zene: Fear Inoculum  szószám: 1401 • Credit:

 

Mindig is jó emberismerőnek tartottam magamat. Általában pár perc elég volt arra, hogy valaki legfőbb személyiség jegyét felismerjem, és azt felhasználva a kezembe vegyem az irányítást. És ezzel kapcsolatban nem túlzok. Hiszen az irányítás sosem annak a kezében van, aki a legerőszakosabban, vagy a legnyilvánvalóbban nyomja rá az akaratát a másikra. Az igazi irányítójátékos az, aki felismeri, ha esetleg egy dominánsabb egyeddel van dolga, és ennek látszólag teret is hagy. A háttérben, azonban könnyedén irányíthatóak úgy a szálak, hogy az erősebb fél ’saját maga’ jusson arra a következtetésre, amit igazából a gyengébbik akar. Persze ezt nem mindig sikerül jól megjátszanom, és előfordul, hogy a saját terveim csapdájába kerülök, de abban sosincsen hiba, hogy legalább az ellenfelem dominancia létrán elért helyét beazonosítsam. Egyszerűbben megfogalmazva, mindig tudom, hogy látszólagos behódolással – illetve ahogy mások mondják, nyalással -, vagy a hatalom megvillantásával kell a másikhoz közelíteni. Hiszen, teszem azt, egy könyörtelen, és érzelmektől mentes démont nem igazán lehet azzal igába hajtani, ha megfenyegeted, hogy a verő embereid nemi szerven fogják őt rúgni. Neki szépen és elegánsan be kell nyalni, teljesíteni, amit kér, majd a háttérben úgy csavarni a szálakat, hogy végül mégis csak az történjen, amit szeretnél. Ha ez nem jön be, akkor pedig úgy kell az akciótervet végrehajtani, hogy legalább ne áldozzanak fel végül szakrálisan egy Lucifer formájúra faragott oltáron. Ellenben a kis beszari nímandokat - akik néha még levegőt is elfelejtenek venni, ha nem kapnak rá parancsot – igenis erőszakkal és/vagy hatalommal kell a helyes ösvényre terelni. Szóval opció van bőven, csak azt kell tudni, hogy melyiknek a sikerére van a legnagyobb esély.
Azt hiszem pont eme dominancia helyzet miatt vált egyre kilátástalanabbá a Seymourral folytatott harcom. Ismertem őt. Tudtam, hogy az ő helye a táplálék lánc legalján van, és ezért úgy is kezeltem őt mindig is. Már az első találkozásunk alkalmával nyilvánvalóvá vált számomra, hogy még csak képletesen megharapni sem kell, bőven elég, ha kimutatom a fogam fehérjét, és ő máris vinnyogva fog a sarokba szaladni. A nálam eltöltött ideje, pedig csak tovább erősítette az első benyomásomat róla, miszerint odarángathatom a pórázán, ahova akarom, csak szögecses nyakörvet kell használni, meg időnként bemutatni más, sokkal félelmetesebb kutyáknak. Tehát minden terv azonnal kivitelezhető volt, mert tudtam, hogy kivel állok szemben. Ez a Seymour viszont már nem az volt, akivel én dolgoztam korábban. Már nyoma sem volt a behódolásnak a tekintetében. Ha most találkoznék vele először, azt mondanám, hogy szinte félelmetesen domináns a viselkedése, és könnyen lehet, hogy inkább nekem kellene összébb húznom magamat, és ajánlatot tennem, hogy letörölgetem a cipőjét, ha ne adj isten, összesározza magát. Na de mégis, hogy lehetséges ez? Rosszul mértem volna fel annak idején? Áh, az kizárt. A munkakapcsolatunk éppen elég hosszú volt ahhoz, hogy ne tévedjek ekkorát. De akkor hogyan kapaszkodott fel ilyen hirtelen a létrán? Hiszen nem volt az olyan rég, amikor nekem dolgozott. Mégis mi a franc történt, amiért ennyire gyökeresen megváltozott az alap természete? Egy ember képtelen ilyen rövid idő alatt megváltozni. Vagy még sem? Na jó, ha valakit ér egy komolyabb trauma, akkor megeshet, hogy a korábbi domináns viselkedését elhagyva csak egy megtört porhüvely marad a korábbi lélek nélkül. De hogy valaki éppen nyuszi-musziból váljon bengáli tigrissé? Teljesen logikátlan.
Ahogy eme gondolatok végig pörögtek az agyamon, egy további dilemmával is szembe kellett néznem. Ha elfogadom azt a tényt, hogy Seymour valójában egy tökös alak, akinek még a pórusaiból is árad a hatalom, akkor nekem igazából be kéne hódolnom, ha elakarom érni a célomat. A racionálisabb felem tudta, hogy ez az egyetlen járható út. Ugyan akkor nem vezeti minden lépésemet az értelem, és az érzelmeim gyakran keresztül húzzák azokat a terveket, amiket a színtiszta logika megkövetelne. Ergo, a nagy büdös lófasz fog benyalni Seymournak. Bocsánat. Francisnek. Ezért is a kérdésére, mi szerint úgy gondolom-e, hogy megváltozott, szívesen válaszoltam volna, hogy: igen, kis pöcs huszárból seggfejjé alakultál át. Ennyire nyíltan viszont nem konfrontálhattam vele, még akkor sem, ha a behízelgés gondolata csak további cifra szitokszavakat juttatott eszembe. Ezért inkább töprengést színleltem mielőtt válaszoltam volna. Na jó, tényleg az elmémet ösztönöztem, hogy álljon végre elő egy olyan felelettel, ami nem túl nyers, de a lelki békémet sem borítja fel.
– Nem csak, hogy más lettél, de a változás ráadásul igen rövid idő alatt ment végbe. Hogyan történhetett ez meg? – igyekeztem a valódi haragomat ezekbe a szinte suttogva kiejtett, de bájos mosollyal körített szavak mögé rejteni. Valódi választ persze nem vártam. Hogyan is lehetne megmagyarázni? Azonban a hanglejtéséből és az arcmimikájából, talán mégis csak kapok valami támpontot. Ha pedig mégsem, akkor még mindig ott volt a férfi, akit egy szerencsés véletlen az ülőhelyem mellé sodort.
Kezdetben elképesztően lelkesedtem, hiszem újra érezhettem a gyeplő kellemes súrlódását a tenyereimben. Azonban nagyon gyorsan kicsúszott a kezemből az irányítás, és egy olyan helyzetben találtam magamat, amire már tényleg nem voltam felkészülve. Ahogy Seymour kiejtette a nyuszikám és a mucikám szót - valamint csókot is dobott nekem a levegőben - szó szerint elállt a szavam. Talán jobb is volt így, hiszen még mindig forrtak az indulatjaim. Éppen csak egy kicsit sikerült elnyomnom őket, de felszín alatt az erejük mit sem csökkent. Seymour pedig ezzel a fordulattal nem csak a gyeplőt kaparintotta meg, de szerzett magának egy ostort is, és jelképesen azzal csattogtatva adta a tudomásomra, hogy a pöcse talán még sem olyan kicsi. Ettől a jelenettől nekem viszont csak a gyomorsavam akart felszínre törni. Hogyan is kéne ezt mocskos módon feldobott labdát tisztességgel lepasszolni? Nem alkalmazhattam azt a módszert, amivel az érkezésemkor hárítottam a kéretlen közeledést, mert akkor teljesen értelmét veszti, hogy eddig végig szenvedtem az estét.
– Ne siessetek úgy fiúk. Én még szórakoznék egy kicsit, és különben is. A földrajzi kérdéseket tisztázni kéne. – na igen. Tényleg burkoltam arra céloztam, hogy elkéne dönteni, kinek a lakására menjünk fel rosszalkodni. A srác azonnal vette a lapot, és bár nem tűnt kifejezetten lelkesnek, inkább csak kíváncsinak, hogy ebből most tényleg lesz-e valami, de végül válaszolt.
– Hozzám mehetünk. Közel van a kecóm. – válaszolta kifejezéstelen arccal. És én még azt hittem, hogy én vagyok az, aki időnként a háttérbe tereli az erkölcseit, ha a testi igények kielégítéséról van szó. Ez a tag néhány perc alatt jutott el oda, hogy simán partiba vágna férfit, nőt, és nem csodálkoznék azon sem, ha még egy hegyi kecskére is lenne gusztusa. Én viszont inkább megfogadnék tíz év önmegtartóztatást, mint hogy egy ilyen játszmába belemenjek. Különösen, mivel az egyik résztvevő Francis lenne. Na de neki vajon mi járhatott a fejében? Ennyire megtetszett neki ez a pasi? Nincs semmi bajom azzal, ha két férfi együtt fedezi fel a testi örömöket, de eszemben sem volt annak az életképnek a végig nézésével megmérgezni a törékeny kis lelkemet. Vagy az is lehet, hogy valami sokkal sötétebb gondolat formálódott meg az Francis elméjében? Ha igen, akkor én annak sem akartam a része lenni. Végül inkább a férfival folytattam tovább a csevejt. Talán húzhatom még egy kicsit az időt, és akkor tisztább képet kapok a Seymour fejében kirajzolódó tervekről.
– Kis szívem. Még a nevedet sem tudom. Nem osztanád meg előbb velünk? – éreztem, hogy sokkal hatásosabb lenne, ha ezt a mondatot mondjuk egy pohár bor kortyolgatása közben dobom be, de eszemben sem volt több alkoholt inni. Legalább nekem relatíve józannak kellett maradnom, ha már ezek ketten az illuminált állapot jótékony hatásait kihasználva a testi örömöket keresik.
– Tényleg szükséges? – válaszolta a férfi flegmán, azonban itt még nem állt meg. Egy elegáns mozdulattal levette magáról a bőr kabátját, majd egy másik gyors mozdulattal a pólójától is megszabadult. Ott állt félmeztelenül a bárpultnál, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Az izmos felső testét először Seymournak mutatta meg, de egy pár pillanatot rám is áldozott.
– Francis mit gondolsz? – emeltem tekintetemet inkább rá, és a vállammal még meg is böktem kicsit. Pusztán ösztönzésképp. Azonban ez sem segített azon, hogy megint egy dilemmával szembesültem. Hiszen nem Seymour a legélesebb kés a fiókban, de az még neki is azonnal leesne, hogy ha én simán belemennék a játékba, akkor én igazából egy teljesen másik meccsbe kezdtem. Pontosan tudta, hogy nálam azért van egy határ, és ha most azt tapasztalná, hogy ezeket önként, valódi kényszer nélkül átlépem, akkor még ő is megszimatolhatná, hogy nagy baj van. Persze az is meglehet, hogy igazából pont erre játszott. Hogy eláruljam magam. Hogy kiderüljön végre milyen következményei lesznek a tettének. Ha ez tényleg így van, akkor nem csak a táplálék lánc csúcsa felé tett egy jó nagy lépést, de pár intelligencia pontot is begyűjtött magának. Ez pedig már tényleg lehetetlen. Vagy mégsem?


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Bárpult Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. 8 Május 2020 - 14:38
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


We create to devour
────────────── ──────────────
@Cara Pierce - nem figyeltem -  fgbhjfk




Kétségtelenül sokkal könnyebb dolgod lenne Cara, ha csak Seymourt kellene meggyőznöd és lenyügőznöd, ami sikerült is. Seymour már a tenyeredből enne, s bár én is szívesen harapnék  de egyáltalán nem úgy, ahogy ő. A férfiak végetlenül egyszerű lények – gyakran ez fajtól független, sajnálatosan -, primitív ösztönük hajtja őket párzásra, szaporodásra, a tálcán kínált, borítékolt gyönyörért hajlandóak szemet hunyni a rossz szándékok felett. Seymourt sem érdekli jelen pillanatban más, nem látja át, hogy tettének fényében ez még mindig csak egy csapda, hiába mézédes, ragadós és édes. Valahogy az ölébe kúszó vér nem engedi, hogy logikai következtetéseket tegyen, hogy átlásson a szépen csomagolt ajándékon, ami testedet jelenti neki. A kérdés csupán csak az, ha elcsábulnánk, vajon késsel a hátunkban ébrednénk-e? Cara nem olyan... Seymour állítása nem győzött meg, hiszen tétova és elgondolkodó volt. A szent meggyőződésének alapja inkább az volt, hogy nem mocskolnád be a szép kis kacsódat. Legalábbis nem az ő vérével.  Még. Meddig kellene, hogy idegeiden is táncoljak, hogy úgy érezd, hogy tényleg ki akard nyírni? Hol vannak a határaid? Van-e lelkiismereted, s mennyit ér meg neked az üzleted? Meglopott, elvette, ami a tied, ami neked jár... a kapzsiságot ismerem, s ha nagyon elferdítve szemlélem az sem más, mint a mohóság, pusztán a tárgya más. Hiszen a kettő szinte édes testvér. Sok nő leleményes, kétségtelenül ravaszak, ismerik egy férfi gyenge pontját, hogy a fark... illetve az orruknál fogva vezessék őket, nem csoda, hogy a történelemben is megesett, hogy a cselszövő fehérnép hálójába belegabalyodva, kényük-kedvük szerint bábozhattak velük. Eszközök a hatalomhoz, mert hiába a feminizmus, egy férfi akkor is férfi, olyan jogokkal felruházva, melyre csupán neme miatt tett szert. A világ igazságtalansága miatt vért és verejtéket kell izzadnia ebben a világban a nőknek, jól keverni a lapjaikat. Vajon te jól kevered őket? Akkor is, ha nem a terveid szerint alakulnak a dolgok? S bár Seymour kékje, minden domborulatodon mohó, ám férfias éhséggel  pásztázza a kínálatot, addig belül a démon érdekes, ízletes húst lát. Mert az én gyönyöröm nem élhető meg tárulkozó combok között, vagy csak nagy ritkán, de a vége... A vége mindig az, hogy az éhségem felül kerekedik.
Mégis könnyedén játszom a fekete özvegy hálójában ragadt legyet, hiszen eljátszottam már milliószor. De vajon miért csodál Seymour? Mert áhítata sokkalta többnek tetszik testi vágynál? Mi van benned, amit ő láthat, de én nem? Berzenkedik a rajtad végigszaladó birtokló mozdulattól, s bár élvezi, mégis hozzád méltatlannak ítéli. Miért érez ekkora tiszteletet? Mi az, amitől becsül annyira, hogy a markolásomon finomítson? Az érdeklődésem miatt hatalmasodik el, s tudni akarom, ki vagy te Cara Pierce? Engedlek hát, játszunk más játékot, mert érdekel mi van, ha nem ragadok negédes csapdádba? Mi van még a tarsolyodban? Ott hagylak, s az italom egyből felhajtom, mint aki abban leli meg a megváltást. Később csatlakozol, kissé leforráztalak igaz?
- Úgy gondolod? – vajon mennyi tűnt fel ebből a változásból, poharamon keresztül vizsgálgatlak, jeleket keresve, kutatva. Seymour reménykedik, hogy éles eszeddel megfejted az eléd dobott talányt, hogy minden kirakós darabot a helyére raksz. Akkor talán... Talán mi? Megváltásra vár Seymour általad, de ő bárkitől elfogadná ezt, mert szabadulna tőlem. Kissé sértő...
Figyelem, ahogy meglöknek, Seymour szinte azonnal követeli, hogy mossunk be ennek a parasztnak. Meglep a hevessége, eddig nem tartottam túl tökösnek, hát vajon most mitől szálltak le a heréi? Talán az ölében duzzadó vértől van, vagy valójában mindig is benne volt, bár lényegtelen. Újabb italért intek, míg Cara szóba elegyedik a bunkóval. Bemutat minket, hát csak biccentek, Seymour értetlenkedése miatt majdnem félre nyelek. Most mi van?
Egy pillanatra úgy érzem, hogy jobb, ha nem foglalkozom vele, hanem kezet nyújtok a másik pasinak, aki túlságosan is hosszan rázza a felé nyújtott jobbot.
- Nagyon örvendek. Persze, hármasban minden sokkal jobb. – mosolyom széles. Seymour még mindig értetlenkedik. Azt gondolja, hogy jobban szereted a kagylónál a kolbászt. Nem esik le neki azonnal, kell pár pillanat, s amikor megérti... Zavart érez, felháborodást, s reménytelenséget. Kedvemre valóak. A keserűsége szinte mennyei, ahogy gondolatban ordít, hogy azonnal mondjam meg, hogy nem meleg, ő bizony nem. Még a pultra is sikerül rácsapni immár felszabadult kezemmel.
- Minden rendben? – kérdezi a férfi, mire én megnyugtatóan mosolygok.
- Minden a legnagyobb rendben. – Carára pillantok. – Az én nyuszikám szeret lecsapni a friss húsra, nem igaz mucikám? Kicsit perverz...- elnézést kérő mosollyal ingatom a fejem, majs csókot dobok a levegőben Carának. A férfi kissé zavarba jön ettől a „nyíltságtól” hát felhajtja az italát. – Nekem... megfelel a hármas. – mér minket még egyszer végig. Ebből, hogy mászol ki mucikám? – Részemről indulhatunk is, nem kell az időt húznunk... rántok vállat. A vacsora már majdnem tálalva.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5