Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Mariana-árok VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 21, 2020 4:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Mariana-árok Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
152
☩ Rang :
Iphraem
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 17, 2018 5:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ In the name of God

Conquest • szószám: - • Credit:

 
Atyám szavait csillogó szemmel hallgattam, majd feltűnt, hogy ragyogok. Isten velem van, közvetlenül figyel. Mennybéli boldogság tölti el a szívem, érzem a fényét, érzem, hogy erővel tölt el a jelenléte. Olyan rég éreztem már a fényét, az erejét, ajkam megremeg, szinte könnycsepp gördül le arcomon, majd felteszek egy kérdést magamban.
- Atyám, mikor térsz vissza közénk? Szükségünk van rád, a testvéred mindannyiunkat veszélyeztet – Majd ezzel, a lilás anyag oszlani kezd, és megindulhatok. Mélyebbre és mélyebbre úszok, feltűnik, hogy több apró szörny van. Kezd valami derengeni a lényről, bizonyára az az állat lehet alapja sok tengeri szörny legendájának. Bizony, a tenger teli van érdekes lényekkel, melyek Isten ugyan olyan teremtményei, mint az ember vagy jómagam. A fényesség, melyet árasztok magamból megriassza a kisebb állatokat, akik sokan vannak. Belegondoltam, hogy mi lesz, ha az összes megnő akkorára, mint a szülőjük. Át fogják venni az uralmat a tenger felett, mint régen volt. Mára már meg is feledkeztem a névről, mellyel az Úr illette őket.
Az egyik nagyobb, kíváncsibb fiókát nem megriasztotta a fény, hanem érdekelte. Ezért felém evezett, és a csápjait nyújtotta felém. Tudtam, hogy ez nem agresszió csupán egy piciny állatka érdeklődése a világ iránt. A csápjai rám akartak tekeredni, de ezt nem igazán akartam azért hagyni, tehát megcirógattam a még puha, lágy bőrét, amire összerándultak a csápjai. Minden bizonnyal csiklandós a fajtájuk kis korban, elvégre elég törékenynek és érzékenynek tűnnek még most. Pár év, és angyalokra is veszélyes lehet.
Ahogy tovább haladok egy másik verembe, ott pár hasonlóan apró lény püföli egymást, persze csak játékből, ám meglehet így alakul ki közöttük az alá-fölé rendeltség. Csak egy lélegzetvételnyi ideig gyönyörködhetek bennük, hiszen a fény őket is megriasztja, és közöttük csillogást vélek felfedezni.
Pár lépés, és felveszem a tárgyat, a csodálattól csaknem kinyílik a szám.
Nem foghatom azt a kezembe, amire gondolok! De mégis, teljesen hasonlít, pont ilyen, emlékszem erre a tárgyra, tudom, hogy el kell rejtenem, őriznem kell, míg nem tudok vele mit kezdeni. Megfogom, markomba zárom a tárgyat, melyet a mélység mindeddig rejtett, és köddé válok.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 15, 2018 6:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Explorers
A szörny egyik pillanatról a másikra kerül ismeretlen vizekre, de az angyal tett róla hogy vissza találjon, az emlékek segítik neki a haza utat. Hirtelen csendes lesz a mélység Phanuel körül, egyre növekvő fény aura veszi körül, míg el nem éri az angyal teljes méretét. Az én segítségem neki, mert tudom a felhasznált energia, amit a szörny eltüntetésévél végzett, bizony kimerítette. Azt a hatalmas jószágot nem egyszerű mozgatni..semmivel se.

~o~
Fiam, Phanuel. Az utad mindig is ez volt, de hogy azt miként járod végig, az a te döntésed!
~o~

Eszembe sincs vele közölni, hogy most büszke vagyok rá, inkább csak magamban örömködök, nehogy a fejébe szálljon. Ideje a barlang mélyére tekintenie! A sötét lilás anyag kezd szétoszlani, egy újabb segítség tőlem, Phanuel pedig elindulhat a járatban, immáron újult erővel és már nem a sötétben tapogatózva. Furcsa kis lények úsznak el olykor olykor előtte a vízben, hol felfelé mennek, hol lefelé. Csikóhalak. Menetrendszerűen mozognak az oldal járatok mentén, amivel telis tele van ez a barlang. Hosszabb útszakasz után a járat falain méretes petéket vehet észre. Ezeket mind a szörny termelte, valószínűleg ezért lehetett olyan morcos. Aztán ahogy egyre lejjebb merészkedik, feltűnnek az apró szörny mások, a legnagyobb körülbelül akkora lehet, mint az angyal alkarja. A fényre a többségük igyekszik elbújni, nem szoktak hozzá, a legnagyobb ellenben érdeklődve úszik egyre közelebb és közelebb az angyal elé. Hosszú kis csápjait előre löki, megpróbál rátekeredni. A fejét célozza meg, de lehet máshova sikerül neki, ha amaz elmozdul, vagy ellöki valamerre.
Amint sikerül alaposan körbenéznie, tőle jobbra az egyik járatban rendszertelen hangok jutnak ki, sűrű mozgolódást tapasztalhat, ha benéz, és amint a fény aura is megvilágítja a helyet, egy tárgy csillan meg az egymást püfölő rosszaságok között.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Mariana-árok Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
152
☩ Rang :
Iphraem
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 14, 2018 10:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ In the name of God

Conquest • szószám: - • Credit:

 
Éreztem, hogy a combizmaim megfeszülnek. Hatalmas mértékű erőt állítottam meg a testemmel, a szörny nyilvánvalóan csodálkozott, és rájött, hogy nem vagyok egyszerű ellenfél. Végtelen hidegséggel taszítom meg, és hátrébb kerülök én is, és bizony őt is kimozdítom biztos álláspontjából.
A körültekintettem, és már kezdett tisztulni a víz, ám a látás még mindig szinte lehetetlen volt.
Mikor a szörny újra támadt, éppen felé böktem volna kardommal, mikor hang szólt a fejemben. A mozdulatom megakadt, így a szúrás nem lett mély. Szinte csak a kardom hegye szúrta meg, egy is fájdalmas, de semmiképpen nem mondható halálosnak, mondhatni felszíni sérülés ahhoz képest, mit okozni akartam először.
Varázslattal még két méterrel hátrébb kerülök a szörnytől hátrébb kerülök. Hirtelen nem is tudom, hogy a kérdésére mit feleljek, de kezdem érteni, hogy tanít engem, mint mindig is tette. Szégyellem magam, szinte érződik a szívemből.
A kérdésre nagyon nehezen megérkezik a feleletem.
–  Tudod, Örökkévaló, hogy nem ez az utam, te a szívembe látsz – szóltam vissza neki. Igaz, nem a pusztítás az enyém, én védelmezek nem pedig pusztítok, az a feladatom.
Visszaúszok, szembe a szörnnyel, aki támadni készül, Kitérek a támadás elől, és megérintem a vízi lényt, a legtöbb energiámat belefektetem, hogy őt is odébb varázsoljam, akárcsak Uriellel tettem. Nem sokkal helyezem őt odébb, és az agyába égetem a visszautat, vissza fog találni a helyre, de még ha oly gyors is a vízben, a tenger egy másik pontjára került, egy nagyon távoliba, remélem feltartja az út addig.
Ha sikerült a varázslat, akkor kicsit pihegve – tekintve, hogy sok energiát használtam el rövid idő alatt – megindulok a mélység felé, hogy feltárjam annak a titkát.



Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 08, 2018 8:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Explorers
Csak hamar elkeseredett csata kezd kibontakozni, a szörny számára a túlélés a tét, az angyal számára pedig a mélység titka, melyet egy látomás jövendölt neki. A csápok fékevesztett tempóban marnak utána, néhány pillanatig ügyesen szabadul, azután még is elragadják. A fal kemény felületére lapítják, amit egy halandó biztosan nem élt volna túl. Az angyal azonban más és ezt most már a szörny is érzékeli. Üvöltései egymás utánban rázzák fel a kavargó mélységet, míg Phanuel okos tervet ötöl ki magának. A csápok ismét megragadják, de az angyal bőszen kitart, hiába a rettenetes húzóerő, hiába a szörny rémisztő hangja, egykettőre ő találja hátrébb magát, ahogy az angyal generálta hullámok, felerősítve az amúgy is erős húzást, melyet ő végzett, több méterre hátra csapják. Talán ettől egy kicsit felhígul a víz is, de mire kitisztulhatna, az legalább fél óra, ezt azonban nem tudni biztosan, ha viszont egy kicsit is ért ehhez az állathoz vagy rémlik neki róla valami, akkor tudhatja, hogy már abba hagyta a sötét lilás anyag termelését.

~o~
Elhatározta hát magában az ember,
Nem osztozik mással, övé föld és tenger!
Fosztogatott, rabolt, kihasznált és ölt,
Öldöklése nyomán véres lett a föld.

~o~

Csendül a szelíd hang Phanuel fejében, miközben arra készül, hogy kardélre hányja szegény párát. Az újra támadó jószágot sikerül ismét megszúrnia, aki erre visszahúzza ugyan csápjait e pillanatnyi időre, üvöltése fájdalmas tónusokban tetőzik, hogy még a barlang szilárd falai is beleremegnek.

~o~
Te is ezt az utat járnád hát, egy a gyermekeim közül?
~o~
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Mariana-árok Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
152
☩ Rang :
Iphraem
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 07, 2018 8:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ In the name of God

Conquest • szószám: - • Credit:

 
A szörnyet látva tátva maradt a szám, ám nem késlekedtem sokat, harcba elegyedtem vele. Éppen hadakoztam, és megláttam Urielt. Ott volt, mint aki sóbálvánnyá vált, lassan süllyedni kezdett a vízben, és éppen a kieresztett lila folyadék nyelte volna el, de én utoljára intettem egyet a kezemmel, egy üzenetet sugallva neki a fejében.
– Majd találkozunk, nővérkém! – És az intés után Uriel eltűnt, egyetlen egy pillanat alatt másik helyre varázsoltam. Ez azért sikerült, mert sokkal nagyobb az erőm, mint még tegnapelőtt volt. Most kezdem csak a határaimat ismét felfedezni. A lakásába került, jobb, ha távol marad ettől. Szerencsére sokkos volt az arkangyal, így nem tudott ellenkezni. Ilyen állapotban csak ott van biztonságban.
Mikor az acélos szájszerv csattan, akaratlanul arrébb húzódok, ekkora már semmit sem láttam. Egyedül a hallásom maradt. Lehunytam a szemem, és koncentráltam. Minden mozdulatát hallottam a vízben, próbáltam védekezni, de megragadott.
Több csápja versenyt rendezett, hogy melyikük kaparint meg előbb. A legtöbbet leráztam magamról, és az egyik karddal, amely mindig a jobb kezemben van rásújtottam. Balgaságnak tartottam, hogy mindössze egy pengével jöttem, ám az legalább elég hatékonynak mondható kard volt. Az angyalokhoz kötő cuccaim nagy részét Raguel volt búvóhelyére rejtettem, a falra még üzenetet is írtam neki énoki jelekkel, ám sajnos ő már azt nem olvashatta. Vissza kéne térnem oda, le kéne védenem a helyet, mármint többet fel kéne rajzolnom, mint az a pár sietve felrajzolt védelmi rúna, amihez hozzáadtam Raguelt egy kicsiny igézettel. Nehéz lesz bemennem arra a helyre, ahol ő állt.  
Az egyik csápja lefogta a karjaimat, és a falnak ütött. Szerencse, hogy strapabíróbb vagyok, így csak zúzódást szereztem abból, de a következő már erősebbnek készült, hallottam, hogy gyorsabb. A lábaimat arra tartottam, merre haladt a csáp, tudtam, ott a fal. Megvetettem a lábaim, megálltam, és ellen tartottam. Szinte elveszítettem a telekinézis képességét, hiszen azt nagyon nehéz látás nélkül a közvetlen tárgymozgatás. Főleg a kardforgatás. Mivel azt nagyjából tudtam, hogy hol a csáp, elmémmel egy erős, koncentrált lökéshullámot generáltam, hogy hátha elenged. Ha elenged, akkor a kardommal felé csapok, és próbálom kicsalni a területéről. Hátha kifogyott ebből a folyadékból, mellyel a látásom nehezíti. Hátráltam, bár irányérzékem nem igazán volt már. Annyit tudtam, hogy a szörny előttem van, és tőle távolodok. Ha támad, akkor megvágom a csápot, és ha azt érzékelem, hogy megint felém harap, akkor csak a támadás irányába szúrok kardommal. Le akarom győzni őt, tudja jól, hogy vagy megfutamodik, vagy meghal, gyakorlatilag képtelen engem megölni, bár tekintve, hogy ösztönlény, ezt nem igazán foghatja fel.



Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 04, 2018 6:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Megráztam kissé a fejem, úgy mondtam aztán csak ennyit:
- Én senkit, senki kedvéért nem ölnék meg... És haljak inkább én, mint egy bűntelen gyermek. Mindegy, hogy kié, vagy mié az a gyermek. És ha atyám jobban szereti a törvényeit, mint engem, a gyermekét, hát vessen ki szeretetéből, én majd helyette is szeretem a gyermekeket, kiket elvetett szeretett nyájából.
Talán idegen, és túlzó volt a hitem... de úgy éreztem, önmagamat árulnám el, ha ellenkezőleg tennék. És... megígértem, amit megígértem... ígértem, hogy megszeretem atyám teremtményeit, ha megbűnhődöm e szeretetért... hát bűnhődjek.
De meghatott, és simogatta szívem, hogy testvérem kiállt mellettem... elbódította érzékeimet az öröm, és jóleső érzés, hogy ő képes volt változni... még ha nem is hibátlan, ha a parancsot megkapja, a katona felüti fejét, de... szavai igazolták hitem, hogy szeret, s megérdemli a szeretetem.
De ezzel csak elodáztam az elkerülhetetlent... azt, hogy egy riasztó kép... egy félelmetes valami jelenjen meg előttem, melytől tartottam már, még ha nem is tudtam előre, mi lesz az, amitől előre félhettem...
- Te... te... tessék? - dadogva, félve pislogtam Phanuelre, s gondolataim úgy szaladtak szanaszét, mint ijedt kisegerek...
Kérnie sem kellett, eszembe nem jutott volna, hogy bármi esélyem volna ezzel a... a... nem is tudom mivel szemben... De dermedve szakadt rám a gondolat, hogy mi lesz, ha neki sincs...
A félelem úgy úszott belém, mint ahogy mi az árokba. Váratlanul és sebesen... És a gondolataim úgy dermedtek le, akár mint ha jég vonná lassan be őket. Úgy éreztem, a gondolataim mászva menekülnek... mintha a sötét anyag elől igyekeznének, ami egyszerre csak elkezdte átláthatatlanná tenni a körülöttünk levő vizet...
És ahogy Phanuel harcba bocsátkozott a lénnyel, mely valami iszonyatosan régi... és riasztó teremtménynek mutatkozott... úgy éreztem, mintha engem ragadott volna meg, és egyenest a mélységes sötétségbe rántott volna... ahonnét úgy éreztem nincsen kiút...
Megdermedtem... és nem bírtam megmoccanni, csak meredten bámultam az előttem lezajló eseményt...
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 04, 2018 5:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Explorers
Valóban csápok nyúlnak ki a mélyből, morgó hangok kíséretében, s míg Phanuel igyekszik napirendre térni eme jelenség felett, a sötét lilás anyag kezdi teljesen belepni a környéket. Ami azt jelenti hogy nemsokára semmit sem fognak látni. Csupán a többi érzékelésére kell hagyatkoznia. Az mondjuk tökéletesen jól kivehető, amikor az állat elkezd kifelé törni a járatból, mert mindezt hangos robajok és erős lökéshullámok kíséretében teszi. Csak egy üvöltés, ennyi hallatszik, ez a válasza az angyal telepatikus felszólítására, és ebben a hangban kihallható a kétségbeesett düh. Igen, egy állat territóriumát zavarták meg, még szép hogy dühös, és meglehet, talán védelmezi is az otthont, amiben lakik.
Gyorsan mozog, őt nem zavarja a sötétség, előrefelé löki csápjait, az egyik el is éri a betolakodónak titulált angyalt. Hamar körbefogják a puha, de annál inkább veszélyes csápok, bár az állat dühében csupán elhajítja. Még neki is ki kell dugnia a fejét a járatból, ehhez pedig kell ez az idő. Addig Phanuel is felkészülhet. Még ha nem is látja az állatot, tekintve a termetét, a telekinézissel irányított kard célt ér. De biztos jó ötlet volt ez? Fájdalmas üvöltés rázza meg a csata hevét, aztán a lény többi része is elhagyja a barlang bejáratát. Acélos csőrök csattannak az angyal teste előtt fél méterre. Azután a monoton visítás. A betolakodó kicsi, gyorsan mozog és hiába a pofon, nem hatja meg. Sikerül eljutnia a fejéhez, és ha nem is sebzi meg, de megérzi a csapást. Bódult üvöltéssel támad ismét, több csápja kezd rátekeredni az angyalra. Ha valamelyik megmarad rajta, akkor erősen szorítva azt, amijét sikerült megragadnia, hatalmasat lendít rajta, először a fal bal oldali részéhez akarja csapni, aztán meg ellenkező irányba lendül a csáp.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Mariana-árok Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
152
☩ Rang :
Iphraem
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 15, 2018 5:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ In the name of God

Conquest • szószám: - • Credit:

 
Ijesztő volt a tény, hogy bármi leselkedhet a mélyből. Ahogy egyre mélyebbre úsztam, kezdtem érezni a testemen a nyomást, mely nem árthat nekem, semekkora mértékben. Azt hiszem…
Oldalamon kard, felkészültem a veszélyre, mikor a halak sorra hulltak előttünk. A kicsiny hal vergődött, vergődött. Mikor másodszor megtorpant sejtettem mi történik. A víz zavaros volt egy picit, a halnak már nincs sok hátra. Csupán egy pillanat, nem több és a hal kimúlt. Eddig vezetett Isten őáltala. Bevallom, sajnáltam a teremtményt Olyan gyorsan tűnt el a parányi élete.
A környezetünket a hal kimúlása után mértem fel alaposabban. A sötétség olyan volt, mintha egy gömbben gyűlt volna össze. Mi lehet ott az a hely? Nem volt jó megérzésem vele kapcsolatban. Valami ösztönt kapcsolhatott be bennem, megállítottam Urielt. Ahogy kitettem a bal kezemet, a jobbal már ki is voltam a kardomat. Ez így nem lesz jó, valamit hallottam a mélyből, de lehetséges, hogy csak megzavarta valami az érzékeim. Mintha megmordult volna valaki vagy valami.
– Uriel, lehetséges, hogy valami szörnye volt atyánknak, ami élhet még itt a mélyben?
Hangom nyugodt volt, hiszen nem akartam nagyon megijeszteni az arkangyalt. Persze van rá esély, hogy szándékom ellenére aggodalmas lett. Meg sem lepődnék semmin azok után, amik történtek San Franciscoban. Csak tűzzel pusztítható farkasok és feketevérű varázslók. Egyszerűen eszméletlen. Apu sok mindent tudna nekünk mesélni, azt hiszem. A lila lötty, ami előbukkant a gödörből és lassan szivárgott felkeltette az érdeklődésem. Ugyan mi lehet ez a förmedvény?
Urielre pillantottam.
– Szerintem itt van a nemkívánt úszópajtid… Te maradj itt, jó?
Ezzel elkezdtem úszni a gödör közelébe. Nem túl okosan pár víz alatt kavicsot és törmeléket taszítottam az elmémmel a gödörbe, hátha kiriaszt valamit.
Erre természetesen morgás jött feleltként és a pajti be is mutatkozott. Egy csáp nyúlt ki a gödörből. Ej, mi mesés lesz ez így! Atyám, te komolyan meg akarsz minket ölni? Vagy a szörnyet akarod megölni, inkább?
Tudom jól, hogy Isten teremtett pár dolgot a tengerekbe, melyeket az emberek tengeri szörnyekként ismertek, pedig nem voltak mások egyszerű állatoknál. Igaz, picit felturbózta őket. Az ilyen netitások igazából csak különleges biológiai felépítéssel rendelkező entitások, nem mások. Egy egészen csöppet erősre sikerültek.
A lény, ami tagja kinyúlt, bizonyára rémes lehetett. Urielre meredtem.
– Szerintem inkább hanyagold a harcot én elinté… - nagyot nyekkentem a tengerfenéken, mert a csáp egy pillanat alatt körbe fogta a derekam és odavágott a talajhoz. Erősen fogtam a pengémet, és belevágtam a csápjába, ha semmi nem akadályozott. Így engedett a szorításából.
– Gyere elő, teremtmény! – nyögtem telepatikusan, mintha csak úgy felszólaltam volna hangosan, és megfordítottam a kardot benne, és rákapaszkodtam a tagjára. Természetesen a lény próbált lerázni és tudtam, hogy megindult kifelé. Akkor állapítottam meg, hogy gigantikus lénnyel állok szemben. Hallottam a mozgását, megindult felfelé.
Kirántottam a kardot, így hagyva, hogy ellökhessen magától, és ezután telekinézissel irányítottam a kardom, és rámartam. Ezzel hajtottam magamat felé. És sújtásra készültem, de amint lecsaptam volna, egy szájszervet láttam, amely éppen akkor csattant egy hatalmasat, mikor megálltam. Ha tovább megyek félbe harap, bármi is legyen. Nagy darab volt, de gyors. Kaptam egy erős pofont ismét, amivel megint úsztam egy picit a vízben. Én voltam a lény célpontja, engem támadt.  
Amint a szörny felső részéhez, amit nem igazán tudtam minek nevezni, sújtottam, a penge nem vitte át. Erős bőre volt a fejénél, bizonyára hogy védje a fontos szerveit.



Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 10, 2018 8:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Explorers
Nehéz napirendre térnem manapság a tényen, hogy a legtöbb angyalom kezd úgy viselkedni, mint az emberek, és ezek ketten is ezt teszik út közben. Talán valamelyiküknek feltűnik a halak gyors ritkulása, minél mélyebbre mennek ugyanis, egyre inkább feladják a raj tagjai a vezetést. Egyre sötétebb van odalent, egyre kevesebb az oxigén nekik, és egyre inkább zavarosodik a víz. A legvégén már csak a pici hal marad, ki erősen küzd a környezeti elemek hiányával. Furcsa lények tűnek fel, majd el, a sötétség pedig egyre inkább egy kráter-szerű körben koncentrálódik. Nem látni a belsejét, hogy egyáltalán van-e neki, vagy ez egy feneketlen mély víz alatti barlang? A kis hal bizonyára tudja, csak hogy nemsokkal ezelőtt többször megtorpant, érezte a vesztét. Az utolsó utáni oxigén hajtotta, s még is tovább ment mit sem törődve magával. Most, mikor megálltak a sötét lyuk bejárata előtt, kileheli a lelkét, és felfordul.
Ezzel egy időben sejtelmesen sötét lilás anyag kezd el burjánzani a járatból, a szélrózsa minden irányába terjeszkedik, látszólag nincs akadály neki, mintha kiapadhatatlan lenne a forrás, ahonnét jön.

Phanuel talán még el sem gondolkodott igazán a lehetőségeken, hogy mit rejt a végtelen idelent. Oly ősi lényeket, melyek fenséges kora már lejárt, s ha régen sokan is voltak, mára már csak néhány maradt belőlük, és bár nem halhatatlanok, de valaha ők uralták a tengereket.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Mariana-árok Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
152
☩ Rang :
Iphraem
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 31, 2018 12:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ In the name of God

Conquest • szószám: - • Credit:

 
Láttam Uriel arckifejezését. Talán rossz választ adtam. Esetleg rossz volt a feltételezésem? Feleslegesen tartottam az arkangyaltól? Na de mégis. Úgy tartottam félelmeim jogosak. Hiszen, az arkangyalok azok a lények, melyek legközelebb állnak az úrhoz és annak igazságszolgáltatásához. Nekik a meggyőződéseik mindig egyek voltak az övével. Ám most nem erre engedett következtetni Uriel. Az ő meglátásai eléggé megegyezők az én gondolataimmal, így a kifakadását hallgatom. Van valami abban, amit mond. Még nem volt angyal, aki fellázadt volna és megvédte volna a földi gyermekét. Lehet, hogy az is egy próba volt? Lehet, hogy a gyermekeink üdvéért az az angyal felel, aki ki mer állni egy tiltott szerelemből született gyermekért, akit lenézés és rosszallás övez? Szégyen lehet egy ilyen gyermek az angyal számára, hiszen az ő gyarlóságának megtestesülése, de szeretheti a gyereket. Valóban van rá esély, hogy a nephilimek azért nem mehetnek a mennyekbe, mert mi angyalok szégyellünk értük kiállni? Ám ez a felkelés egyenlő volna az Úr parancsával szembe menni, de mi van, ha Uriel az igazat mondja. Ez a felvetés egy világot összezúzhat a fejemben, de mégis van benne ráció.
Mikor tőlem kérdezi azt, amit kérdez, lefagyok. A válasz egy pillanatot késik, majd a fejében remegő hangon válaszolok.
- Hisz tudod jól, Uriel. Sose lennék képes ilyenre, önszántamból nem, már nem. Régebben megtettem, de azóta teljesen más a meglátásom. Tudod, hogy mennyi Ilyen lényt segítettem abban, hogy létezzen? Mennyi ilyen gyermeket segítettem bele ebbe a mocskos utálatos világba? Meg se tudom őket számolni, de egyikkel kapcsolatban se voltak ellenséges érzelmeim. Tudod, hogy nem tudnám megölni ezeket a gyermekeket, de ha parancsot kapok, akkor mit kéne tennem? Ha idelépne Atyánk, és megparancsolná, hogy indulj el és irtsd ki a féllényket, te mit tennél? Szembe mennél az akaratával? Elhagynád a mennyeket és testvéreidet? Mi lenne az, amit választasz? Volt idő, tudod jól, hogy magam is pusztítottam a nephilimeket, mert Isten ezt mondta, és ha ezt mondja, ezt csináljuk… Ma már nem tudom mit tennék. Mondd Uriel, szerinted Atyánk mit akar valóban? Te mit tennél ilyen helyzetben? Ahogy mondod, az erőszak és a halál nem megoldás. A kérdéseidre a feleletet én nem tudom megadni.
Lesütöttem a szemem ezután. Nos igen, nekem mit kéne hinnem? Lényegtelen, azt tudom már, hogy Urielnek el szabad mondanom a tényleges gondolataimat. Ő nem fog érte ferde szemmel nézni és nem is kezd el arról papolni, hogy ezért bukás járna.  Amikor felvetette, hogy ha gyermeke születne, elmerengtem.  Netalán tervezi a gyermekvállalást? A következő kérdésénél ez az eszme az agyamba vésődik. Urielnek gyermeke születhet. Tényleg, ha visszatér isten, és parancsot kapunk Uriel gyermeke kiiktatására mit fogok tenni? Tudom már, hogy mit fogok. Uriel a nővérem és én az ő iphareme vagyok. Teljes erőmmel a félangyal és nővérem elrejtésén lennék, s ha elbukna, buknék én is. Vagyis, úgy érzem ez volna a helyes és a jó tett.
Illetve, ha nekem születne gyermekem. Elképzelhető lenne? Tudnék én apa lenni? Ijesztő gondolat, de mégse szabad figyelmen kívül hagyni. Nekem is jöhet akármikor valaki, aki el kezd vonzani, és akkor bizony megtörténhetnek bizonyos események, melyek ezt a következményt vonnák maguk után. Ez a beszélgetés Uriellel érdekes eszméket ébresztett bennem.
Következő kérdésére, melyet nagyon zavartan tett fel, biccentettem.
- Igen -feleltem, mert hát arra gondoltam. A szerelem, a szerelem az, amit ő érezhet. Nyilván megijedhet ettől a ténytől, ezt alátámasztotta a következő hebegés-habogás. Úszva elé fordultam és megfogtam a vállait.
- Idefigyelj arkangyal! Szerinted mégis mi lenne? Hányszor kell még neked elmondanom?! Bármi történik, én melletted állok és támogatlak. Ha szereted azt az embert, akkor hajrá, szeresd, amíg tudod! Ne fojtsd magadba ezt az érzést, mert lehet, hogy késő lesz. És tudd, én veled vagyok.
Ez után, megsimogattam Uriel arcát, s visszafordultam az eredeti irányom felé. Uriel tudhatta, hogy biztosan támogatom őt. Ez a dolgom, hogy ezt cselekedjem.
Mikor megkért a téma hanyagolására, beletörődtem, és úsztam le a mélybe. Nem feltétlen szólaltam meg, mert elmerültem a találgatásban. Talán egy szörny? Egy titkos harmadik testvér? Egy bomba, mely elpusztítja Amarát? Esetleg igézet szövege a mélybe vésve?
Csak az úszással foglalkoztam, s az árokba merültem a halak után. Hagytam, hogy vezessenek. Alig vártam, hogy meglássam mi van ott lent.
Mi lehet az, amiért az Úristen küldhet engem, egy egyszerű harcosangyalt, aki a régi időkben ilyen gondolatokkal elbukott volna?
Csendben követem a halakat, néha-néha nővéremre pillantva. Nemsoká már ott kell lennünk. Ha csend ránk ülepedik ezután a beszélgetés után, akkor addig úszok, míg a halak meg nem állnak, vagy valami változás nem történik.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 29, 2018 5:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nem is tudom mit éreztem Phanuel szavainak hatására... Valami különös űrt magamban... Talán mert az emberek közt is, a gyermekekhez közelebb álltam, mint a felnőttekhez... és tudtam, nem csak embergyermekeket tanítottam táncolni e sok év alatt, mióta a Földön járok... és tudom, halált érdemeltek volna, nem csak az isteni, de az emberi törvények szerint is, mégsem... nem lettem volna képes bántani őket... és képtelen voltam másként nézni rájuk, mint... puszta gyermekek... élőlények... Ha az "embert" mint olyan, nehezemre is esik egyenrangúan szemlélni, igyekszem... A gyerekek bájosak, aranyosak, ártatlanok... magamra emlékeztetnek... lelkesek, tele vannak szeretettel, félelmekkel... A felnőttekkel nehezebb, nem tudom őket egy kalap alá venni a gyermekekkel, de... azért bennük is keresgélem a jót... mert... megígértem... és mert akad...
- De a szülők a hibásak, s nem a gyermekek. Mégis a gyermekek szenvednek meg, s a szenvedésnek soha nincs vége számukra. Életükben és halálukban sem... ez nem a szülőknek fáj legjobban. Ha mindenképp büntetni kell, és a halálnak és a kitiltásnak kell a büntetésnek lenni, a szülőket kellene ezzel sújtani, nem a gyermekeket, nem gondolod? Ha neked gyermeked születne véletlenül, tényleg úgy véled, igazságos döntés lenne a gyermekeden leverni a te bűnöd? Nem tudom elképzelni rólad. És ha... nekem születne gyermekem? Azt mondod, megölnéd... mert ez a parancs? Végeznél a gyermekemmel, mert megérdemelné a halált? Vagy mert én megérdemelném, hogy ő meghaljon? És ha a saját gyermekeddel kellene végezned? Azt megtennéd? Úgy, hogy e gyermekek senkinek soha nem ártottak, s még egy rossz gondolatuk sem lehetett soha tán? A mi büntetésünk érdekében, a halálba küldenéd őket? Kiragadnád a gyermeket a karomból, vagy a sajátodat a párodéból, ha esetleg nemzenél valaha egy gyermeket? Képes volnál rá?
Megcsóváltam fejemet. Nem bírtam elképzelni őróla... nem akartam elképzelni, hogy megtenné...
- Ez az "irtás" csak azért lehet úgymond "sikeres", mert nem akadt még angyalszülő, aki fellázadt volna nyíltan a gyermekéért. Vagy csak nem tudunk róla, mert ezer felé vagyunk a világban, de... tegyük fel, az elmélet kedvéért, hogy így van. Hogy mind meghajolunk az akarat előtt... Persze, ha egy ember lázad, mi az nekünk, hisz nem ellenfél... s bizonyára, ha egyetlen angyal állna szembe a paranccsal, Atyánkkal, avagy a végrehajtóval, még az sem számítana, hisz ez nyilván nem védené meg a gyermek életét, de... nem is tudom, talán el kellene azon gondolkoznunk, hogy a társadalom, mely a gyermekei vérével kívánja tisztára mosni magát, talán alapjaiban hibás... És ezzel nem feltétlen az emberekre gondolok, hanem miránk... az isteni lényekre, és Atyánkra... Jó ez így? Tényleg? A halál, az erőszak a megoldás? Hová tűnt a megbocsátás, a szeretet... és a legnagyobb és legerősebb dolog, ami egy szülő feltétlen szeretete és megbocsátása? Jó teremtő-e az, aki megválogatja, mely teremtményeket szereti, s melyeket nem...? És különben is... ha annyira nem szeretné Atyánk, hogy ezek a lények létezzenek... akkor tett volna érte, hogy ne szaporodhassunk. Ő mindenható. Most és mindig. Azt tesz, amit csak szeretne. Ha olyan rossz a nephilimek létezése, tett volna érte, hogy ne létezhessenek. Mégis hagyja megszületni őket, s hagyta is mindig. Talán... nem azért kéri a halálukat és büntetésüket, mert azt akarja, hogy meghaljanak és bűnhődjenek, talán... talán azt várja, ki lesz, aki nemet mond. Aki jobban szereti majd a gyermekét, mint amennyire engedelmeskedni akar őneki. Kiben lesz több a könyörület és a szeretet, mint... a vakhit...
A végére már inkább "hangosan" gondolkoztam, nem is testvéremhez beszéltem csak. Gondolataim talán eddig soha nem tapasztalt mélységekbe merészkedtek... Ami mulatságos, ha azt nézzük, hol vagyunk épp, és merre tartunk fizikai valónkban. Furcsa... és érthetetlen, mert sosem gondolkoztam eddig, mi történne, ha... Mindeddig még soha nem képzeltem bele magam egy ilyen szülő... vagy bármilyen szülő helyébe... Most először tettem így.
Lesütöttem szemeim, amikor válaszolt nekem a Markkal kapcsolatos problémámra. Bár jólesett, hogy szerinte nincs bajom, mégis... az ő aggodalma csak növelte az enyémet... Hogy nincs baj velem, jó, talán lehet, de... de mégis... mégis... a helyzet... A dolog, amiről Phanuel beszélt... Az érzelmek még rendben, sosem rejtegettem őket, sőt, sokak szerint túlzottan is mutogattam őket, túlságosan is átadtam magamat nekik... De hogy én Mark iránt...
Zavartságot éreztem. Tényleg arra utal, amire gondolom, hogy utal...?
- Azt mondod, hogy nekem... hogy... olyan... olyasféle érzéseket táplálnék az emberférfi iránt, amit az emberek szoktak, mikor...? - A szerelemre gondoltam. Igen, de én... én nem lehetek az... főleg nem Markba... Hiszen az lehetetlen, én nem...
- Igen, de... mi lesz, ha ezt az embert túlzottan is megkedvelem? Mi lesz, ha... - ijesztő és fájdalmas gondolatok születtek bennem, gondolatok... olyan dolgokról, amik nekem nem lehetnek... szerelem... gyermek... család... vagyis... olyan család, amiben ezek vannak, és nem az a fajta, ami nekem már van... Hogy nem szegném meg apánknak tett szavam az emberekről, igen, ez igaz volna, de megszegnék mást... A nephilimekre gondoltam, és Phanuel szavaira... bűn... büntetés...
Nagyot nyeltem. Úgy éreztem, szívemből szerettem volna ennek a mély ároknak a legaljára süllyedni, és ott is maradni... míg Isten vissza nem tér... és haza nem mehetek...
- Inkább hagyjuk a témát... - kértem szépen, bár nehezen, mert a félelmem minden eddiginél nagyobb lett bennem... De most nem menekülhettem el sírni valahová, és félni, és imádkozni... nem hagyhattam magára Phanuelt, szóval muszáj voltam ezt most... bezárni egy ládába magamban, és... odafigyelni arra, amit csinálunk...
Nyeltem egy nagyot még, és úgy néztem újra testvéremre.
- Szerinted meddig kell lemerülnünk? Minél lejjebb megyünk, annál kevesebb élőlény lesz, és... mi lehet az, ami ilyen mélyre rejtve is megmaradhatott... - próbáltam ezen merengeni, hogy ne a nephilimekre és Markra gondoljak, s az elképzelt képre, amint Phanuel, mint hű katona, kitép egy kisdedet a karomból, és...
Nem. Akkor inkább töprengjek, mi lehet az, amit keresünk...
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7