Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 8:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Akad néhány dolog, amit nem szeretek. Semmi bonyolult, tényleg, csak mindenféle egyszerűen betartható apróság. És most nem a bizonyos tíz egyszerűen betartható parancsolatra gondoltam, amiket ugye illik betartani, nem... felállítottam én magam is néhány egyszerű szabályt, amit szeretem ha betartanak, és nem igazán értékelem, ha nem... Ilyen például az, amikor valaki megzavarja az előadást... akár zörgéssel, csörgéssel, beszéddel... visítozással... khm... igen, az kimondottan belerondít egyes zeneművekbe... a többiről már ne is beszéljünk... És persze ott volna még az is, hogy... én őszintén igyekeztem már egy néhány éve, hogy együttérezzek mindenkivel és jó lélek legyek, és törődő, de... az ég szerelmére, el tudja azt képzelni egy halandó, hogy mennyire lehetetlen feladat kitisztítani a selyemből a vért?!! Most komolyan, hát már semmi sem szent?!
Jó, ezt én sem gondoltam komolyan, de akkor is belesajdult a szívem, hát hol találok én a városban még egy olyan ruhát, ami alkalmas Persephone szerepéhez?
Na de az elejéről kezdve...
Az este szokásos formájában telt, fellépésem volt, nem volt semmi különös az estében, semmi rendkívüli, vagy szokatlan, éppen a második felvonás kezdődött volna, már a függöny is felgördült, a zenészek játszani kezdtek volna, amikor sikoly harsant kintről az előtérből, majd kivágódott az egyik hatalmas kétszárnyú ajtó, melyen át a nézőtérre lehetett jutni, és egy sikoltozó nő rohant be rajta, véresen, halálra váltan, s nyomában egy... öhm... hát egy... nagy, szőrös... olyan farkasra emlékeztető lénnyel a nyomában, ami csak addig üldözte a nőt, amíg rá nem ébredt, hogy a teremben rengeteg másik ember is van, és azok közül még sokan nagyon is egy helyben vannak, nem kezdtek még menekülésbe, ahogy a félelemtől halálra váltan  bámulták az eseményt, mely még itt minálunk sem megszokott a színházban...
De ekkor már én is éreztem... Valami baj van. És ezt a balsejtelmet nem a farkasszerű lény megjelenése váltotta ki, még csak nem is a vér látványa... de elöntött valami hullám, amit fojtogatónak találtam, és a félelem megmérgezte a szívem, mintha csak vénásan fecskendezték volna belém... Talán a sötétség, ami mindent elborított hirtelen, s csak az árnyak maradtak...
- Futás! - elsőként a színpad előtti árokban rejtőző zenekar tagjaira kiáltottam rá, a csillogó szemek rettegéssel ültek meg odalenn... s tulajaik úgy kapaszkodtak hangszereikbe, mintha azok védelmet nyújthatnának nekik a fenevaddal szemben... aminek én örülnék leginkább, ám tudtam, nem így van... vannak szörnyek, akikkel szemben a zene mit sem ér...
- Fussatok, bolondok! - többeket megérintettem, akik körülöttem legközelebb álltak a színpadon, s aki még így sem mozdult, egyenesen a kijárat felé löktem, be a színfalak mögé, az ellenkező irányba, mint amerről a szörnyeteg érkezett. A nézőtérre kaptam szemem, alig valamit láttam csak, de az is elég volt... egymást lökdösték már az emberek, sikoltozva, ordítozva löktél félre egymást az útból, hogy a fenevad elől menekülőutat lelhessenek, aki habozás és gondolkodás nélkül, könnyűszerrel vetette magát rá egyik ember után a másikra, majd újabbra és újabbra... végtagokat tépve le testekről, torkokat harapva át...
Egyszer csak fáklya fénye villant egy pillanatra, mi kellékként volt a színpadon. Vöröses-narancsos fénnyel és még több árnnyal gazdagítva látóterem... Megbabonázva bámultam egy végtelenül lelassult percig, ahogy a vér ráspriccelt a szép bársonnyal fedett székekre... és a félelem émelyítő íze kúszott fel a torkomban, bőröm libabőrös lett, és remegve értek hófehér ujjaim a nyakamban függő kereszthez...
- Apám... - leheltem, szinte némán, mikor a következő pillanatban egy kéz ragadta meg az enyémet. A karmester jelent meg szemem előtt... fogalmam sem volt, mikor mászhatott fel a színpadra, vagy hogyan... és hol hagyta a másik kezét, melynek csonkjából vére a ruhámra és a cipőmre csöpögött... Véres jobbja elmaszatolt kéznyomot festett a karomra, s amint rákaptam pillantásom, erősen megtaszajtott, újabb vöröslő nyomot kenve végig kulcscsontomon és nyakamon, véletlen leszakítva a láncot is a nyakamból, mely a szemem láttára hullott vértől maszatosan a padlóra...
Láttam, hogy nyitotta a száját, valamit mondani akart nekem, de a következő másodpercben a szörnyeteg a lábánál fogva rántotta le magához a mélybe, le a színpadról. Még hallottam mint ordít fel, hogy rohanjak, aminek végre hajlandóak voltak engedelmeskedni a lábaim, és a többiek után futottam, hátra, ahol a feltorlódott társulatom csomóba gyűlve rettegett a művészbejáróhoz vezető egyik folyosón, amit csak néhány gyertya világított meg mécsesbe zárva, remegő kezekben...
- Miért álldogáltok itt? Gyerünk! - kiáltottam nekik, megtaszítva egyiküket, de távolabbról kiáltásban érkezett a felelet, valami volt kint is... valamik... lények, köd... nem látni az orrunkig sem...
- Kérlek titeket, ne csináljátok ezt, itt csapdába esünk, ha a lény utánunk jön... kérlek... megöl mindenkit! Bárhol jobbak az esélyeink, mint itt a szűk folyosón! - de hiába beszéltem nekik, hiába volt bennük a félelem a teremben levő lénytől, úgy tűnt, aki kinézett a hátsóajtón, épp eléggé rájuk hozta ahhoz a frászt, hogy kimenni se akarjanak, bármit mondjak is.
Nagyot nyeltem, lázasan gondolkoztam, most mit tegyek...
- Jól van, akkor menjünk ki... elöl a főbejáraton, ott már... a lény eljött onnét, és hátrafelé tartott, elöl nincs vész, menjünk, kerüljünk előre, és... - De azt hittem, hiába szerettem volna meggyőzni őket, robajt hallottunk a hátsóajtó felől, valami nagy és erős... nekicsapódott a hátsóajtónak... egyszer, kétszer... és újra, s valaki felsikított, hogy be fogja törni az ajtót, mire a tömeg, mely itt összezsúfolódott, egyszerre lódult meg, és hiába szerettem volna megállni a lábamon, magukkal sodortak, és elkeveredtem közöttük, ahogy a szűk hátsó folyosókon át előrefelé tartottak. Bár nem ahogy én szerettem volna, de legalább úgy láttam, az előtér felé tartanak, ahol reméltem biztonságban ki tudunk menni... legalább... talán...
Próbáltam a hozzám legközelebb esőket szavaimmal nyugtatni, meggyőzni őket, hogy ha kiérünk, rejtőzzenek el, és igyekezzenek haza a lehető leggyorsabban, és senki ne maradjon egyedül...
De a hátunk mögül újabb és újabb zajok jöttek, dübörgés, duhogás, sikolyok... és minden hanggal egyre nőtt a pánik... Hogy a hangok, vagy a sötétség riasztotta-e őket jobban, nem tudtam volna megmondani, hisz a gyertyák okozta árnyaktól is rendre sikollyal menekültek szét, ahány irányba csak tudtak épp...
Előbb hallottam, sem mint tulajdon szememmel láttam volna, hogy kivágódik a bejárati ajtó az előtérben. Másodikként a légmozgást éreztem meg, majd azt, hogy minél közelebb értünk, annál nagyobb és sűrűbb köd terjedt szét köröttünk, mindent befedve, s még azt a kevés látást is elvette tőlünk, amit eddig megtartottunk.
Féltem...
Mire kitódult a tömeg az előtér márványpadlójára, már elnémultam, nem tudtam mit mondjak nekik, egyrészt, mert én sem tudtam mi folyik itt, másrészt, mert a rettegő szemekbe nézve azt láttam, hogy fel sem fogják amit mondok nekik...
Minden olyan gyorsan történt, a tömeg hömpölygött, ki az ajtón, menekültek... és csak a kemény ütközésre eszméltem fel, ahogy a köd tejfehér tengerében tenyerem és térdeim az aszfaltnak ütődtek, mikor az embergyülekezet a földre sodort, s én elestem. Valaki újra sikoltott, tompa puffanást hallottam, aztán... épp csak remegő lábaimra álltam, valami fényt... fényt láttam meg, kezem egy villanásnyi időre még fel tudtam emelni, szemem fölé, hogy tán kivehetném-e mi tartott felém, de... még mielőtt elmém megadhatta volna a választ, hogy egy autó az... még az ijedtség is csak loholni tudott utánam, amiként egy, a semmiből ott termő alak hirtelen magával rántott, vissza az úttestről, a tömegbe, és én felsikkantva termettem hirtelen ott vele, és előttem pedig egy... egy vadidegen embernő állt, s kérdezte, hogy jól vagyok-e.
Nagyot nyeltem, és elsőre csak bólintanom sikerült.
- Én... igen... kö... köszönöm... - hangom megremegett, szívem kalapált, most jöttem csak rá, mi történt majdnem, és hogy felettünk vörös fényt árasztva lebeg... a...
- Ho... hol van Lu... Lucifer? - szemem cikázott, testvéremet kerestem... itt kell lennie, tudom...
- Itt kell lennie... és itt valami... nagy baj van, szükségünk van rá... - rebegtem, pedig a nő tán azt sem érthette, mit hablatyolok össze-vissza, de már automatikusan az embertömegre pillantottam, majd vissza a színház épületének belseje felé az ajtón át... Benn... ott kell még lennie a... annak a lénynek is, és... azt mondták, több is járt idekinn, és hallottuk is... Valami történik, a köd...
Az Úr kegyelmezzen meg nekünk ma éjjel...
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 5:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Oh look! Puppies!

Kalandorok
zenei aláfestés • szószám: 1495• Credit:

 
'Nem egy királyi lakosztály, de szerintem megteszi.' - taposom el a 106-os szoba ajtaján éppen kimenekülni készülő tenyérnyi csótányt, akinek illegális szobafoglalása lelepleződött és el akarta hagyni a bűntény helyszínét minél előbb. Azt már nem! Hónom alatt a Monopoly egyik kiadásával lépek be a barátságtalanul és végtelenül egyszerűen berendezett, de annál büdösebb, áporodottabb levegőjű szobába, aminek egyik ágyába, ha behuppannék, biztosan összeszakadna alattam az ágy és olyan mennyiségű por szállna fel, ami azonnal ellepné az egész szobát. Az egykor fényesen világító lámpa körtéje most csupaszon, búra nélkül lóg le a plafonról, üvegére ráégett és megpörkölődött a hosszú évek alatt a kosz, de még így ebben a romantikus félhomályban is tökéletesen látszódnak a falakon emlékekként ott hagyott cipőtalp nyomok, a kiöntött kávé, karcolások a vakolaton és azt hiszem mintha még vért is látnék a sarokban, ami majdnem egészen a plafonig spriccelt, de a vezetőség úgy volt vele, hogy ezt nem éri meg újrafesteni, elég egy kis hipó és hideg víz. A tapéta valamikor halovány sárga lehetett, de a több száz doboznyi itt elszívott cigarettának hála most már szinte csibe sárga színben pompázik, ahogy az ágyak melletti éjjeli szekrényeken álló lámpák valamikor fehér, több helyen kiégetett ernyői. Ha lekapcsolnám a nagy villanyt egész hangulatos kis discot tudnék itt csinálni. Az ágyneműknek kellemetlen a szaga, idáig érzem. Keserű, megsavanyodott, akár ez az egész hely és teljesen biztos vagyok benne, hogy a szépen, takarosan elrendezett takarót hogyha felhajtanám egy egész poloskacsalád szaladna szét alóla, arról nem beszélve, hogy mi lehet benne. Valószínűleg egy komplett kolónia és ha lefeküdnék aludni, reggelre felzabálnának, mint ahogy a patkányok tették ezt az ágyak lábaival, legalábbis a tekintélyes méretű rágásnyomokból ítélve, a támlákról nem is beszélve, de legalább televízió van, amiben adás nincs, de díszítésnek kiváló, még akkor is, hogyha valami idióta betörte a képernyőt, a kis fekete doboz az oldalt elhelyezkedő gombjaival pompásan mutat a tévéállványnak használt kempingasztalon. De ami igazán lényeges, az a kis barna faasztal az ablak mellett közvetlenül két székkel és nekem nem is kell igazán más. Van világítás, itt a társas, van asztal és ha nagyon telhetetlen lennék még enni is szeretnék, de a barátságtalan, fémekkel kirakott arcú lányka a recepción egyértelművé tette számomra, hogyha még enni is kérek azt oldjam meg magamnak, ne őt nézzem konyhásnak.
'Nézzük a jó oldalát. Ég a lámpa, van tető a fejünk fölött, a fürdőszobában biztos van víz és vééégre hagyhatom, hogy megverj Monopolyban. Nem csodás?' - nézek Athanra, aki továbbra is csak áll az ajtóban, mintha ez a hely tele lenne halálos fertőzésekkel és nem merne bejönni. Bár nem zárom ki, hogy nincsenek, ránk akkor em lennének veszélyesek, hogyha egyetlen levegővételtől meg lehetne halni ebben a szobában. Lépteim egyenesen a fürdőszobába vezetnek, ami közvetlenül a bejárathoz legközelebb található ágy mellett található és a méregzöld csempének hála, valamint a szintén koszos villanykörtének úgy néz ki a helyiség, mint egy mészárszék hullák és vér nélkül. A tükörre ragadt kétes eredetű kosz miatt semmi nem tükröződik vissza, de már a fény sem csillan meg rajta, a kádban úgy virágzik a rozsda, mintha kertész gondozná és mindenbizonnyal elég lenne neki egy pöccintés és elporladna, és a wc... az a drága wc... erre nem hogy ráülni nem merne senki, de még a közelébe menni sem a gyanúsan fekete szutyok miatt, ami benne poshad, nem beszélve arról a termetes, szőrös lábú pók példányról, ami mint matrica, úgy feszül a porcelánra. Inkább meg sem próbálom lehúzni, mert a végén még mérges lesz, maradjon csak ott, jobb a békesség. A villanyt égve hagyva húzom be magam után az illemhelyiség ajtaját és kezemet rögtön a nadrágomba törölve szelem át pár lépésből az egész szobát, hogy a játék dobozát az asztalra dobva rogyjak le a székre és a több helyen kiégetett, zsebkendő vékony függönyt félrehúzva nézzek ki az ablaktisztítót régen látott ablakon. Az utca majdnem néptelen, csak páran barangolnak kint, de ők is sietősen, néha - néha körbepillantva igyekeznek haza. Hát hol vannak az italosok? Hol vannak a tolvajok? És a démonok, szörnyek? Mindenki pihenőt tart ma este ezek szerint. Vállamat megvonva irányítom figyelmemet a játék dobozán nevető bajuszos, monoklis, cilinderes ősz emberkére, aki annyi boldog percet okozott már nekem ebben az életben, hogy legszívesebben jó szorosan megölelném, ha élne persze.
'Na, csak bejöttél?' - csapódik az ajtó a szoba túlsó végében s bár Athan léptei hangtalanok, akár a macskáké, a szék mégis megnyikordul alatt, ahogy leül, én pedig minden figyelmemet a játék kipakolásának szentelve helyezem a táblát az asztalon és rendezem sorba a bankókat, majd osztom ki őket. - 'Előre szólok, én leszek a kutyával, a többi mind a tiéd lehet.' - állítom hű, fémből készült kiskutyámat a START vonalra, amikor a további készületeket hangos durranás zavarja meg. Homlokomat ráncolva állok meg a számolással és először testvéremre pillantok kérdőn, félig felvont szemöldökkel, majd ki az ablakon, mialatt semmiperc alatt megszűnik mindenhol az áramellátás, az utcát pedig lassan folyó tejként önti el a sűrű fehér köd és ahogy az ilyenkor lenni szokott, pánik és hangos sikolyok kezdik el megtölteni az utcát. Emberek mennek ki az utcára és kétségbeesetten sikoltanak mindenféle neveket az éjszakába, vagy akik egyedül vannak másokhoz kérik be magukat, hogy ne legyenek egyedül. Azt hiszem jó éjszakája lesz a fém arcú lánynak odalent, hogyha ide is bejönnek az emberek, hogy ne az utcán féljenek, he he he.
'Szerinted ki szó...' - ajkam ó betűvé csücsörítve dermed meg, szemöldökeimet összeráncolom és úgy nézek a hatalmas nagy párafoltra, ami beteríti az ablakot, majd ahogy oszlik szét fokozatosan egy hatalmas, ronda pofa pillant ránk vissza az üveg túloldaláról. Hatalmas fekete szemei vérben forognak, szőre, akár a drótkefe, vicsorgó pofájából nyál csöpög a párkányra. Hát te ki vagy kiskutya? Szemem sarkából Athant figyelve pakolok minden játék kelléket az asztalra és az ablak kilincséért nyúlva nyitom ki azt, hogy a ronda kutyaszerű lény kérdés nélkül hajoljon be rajta és szimatoljon körbe. A vicsorgás abbamarad, a morgását mintha elvágták volna és fejét kissé lehajtva pillant ránk újfent, nekem pedig több sem kell ahhoz, hogy bolond módjára beletúrjak a bundájába és úgy kezdjem simogatni a fejét, mintha egy háziállat lenne. Hagyja!
'Athan, megtarthatom?' - mindig is akartam egy kiskutyát, bár tudom, hogy ez Seth műve és engem aligha fogadna el gazdájának, mégis aranyos lenne, hogyha egy ilyen drágaság hozná vissza a labdát, hogyha elhajítom neki. - 'De várj... hogyha ők itt vannak, akkor... akkor az az idióta is itt van valahol, nem?' - hiszen egy eb bárhová a gazdája után megy, még akkor is, hogyha rengetegen vannak. Székemből felállva hajolok ki az ablakon a kutya fölött, kezem közben meg nem áll az eb cirógatásával, amikor egy másik testvére pont az orrom előtt ugrik át egy másik ablakhoz, karmait mélyen a téglákba vájva.
'Azt hiszem el kell halasztanunk a társasozást, mert úgy tűnik Seth kedvencei mindent ellepnek. Ugye? Ki a papa szeme fénye? Na ki? Te bizony!' - intézem szavaimat végül a szörnyhöz és turcsi, nedves orrára atyai csókot nyomva indulok a szoba bejáratához, mire új kedvencem röfögve bepréseli magát az ablakon, felborítva a félig berendezett asztalt, amiben persze hasra is vágódik és leborítja az amúgy is roncs állapotban lévő televíziót a helyéről. Neked sem szorult túl sok ész a fejedbe, igaz? Fejemet rosszallóan csóválva lépek ki a szobából és sietősen, a lépcsőfokokat kettesével véve vágtatok le recepcióra, ahova már kisebb embercsoport zsúfolta be magát a köd és Koszosék elől. Így fogom hívni őt, Koszos. Ám még mielőtt egy rosszat sejtető O-ooo elhagyhatná a számat, Koszos úgy suhan el mellettem, akár a villám és egyszer - egyszer felszisszenve állok odébb és nézem végig, hogy hogyan csinál a lepukkant recepcióból vágóhidat. A sikolyok majd átszakítják a dobhártyámat, a végtagok, belsőségek, bőrdarabok és egyéb test darabkák úgy repülnek szanaszét, akár a színes kis konfettik egy ünnepélyen, a vér pedig úgy áztatja el a kis előteret, mintha az ajtó alatt folyt volna be az árvíz. A sikolyok lassan elhalnak és már csak Koszos csámcsogását és elégedett morgását lehet hallani, én pedig köhintve hívom fel magamra az állat figyelmét. Pofájából éppen egy félig lerágott kar lóg ki, bundáját több helyen ragasztotta csomókká a ráragadt és már száradásnak indult bíborszínű vér, látszik, hogy büszke magára, mintha csak egy műalkotással lenne kész. Ejnye, Koszos!
'Na gyere, te mamlasz, nézzük meg mi történik kint.' - indulok a bejárat felé, kissé csúszkálva a vértócsában, átlépve pár törzsön és végtagon, fejeken, közben fejemet a lépcsők felé fordítva figyelem Athant, hogy mit reagál a történtekre. Vajon kint ugyanezt művelik a többiek is? Kilökve magam előtt a hotel bejáratát lépek ki a holdfénytől egyedül megvilágított sötét éjszakába Koszossal az oldalamon, testvérei pedig feltartóztathatatlanul haladnak egyenesen előre, útjukat hullákkal kikövezve. Menjünk mi is arra? Koszos leül mellettem és a karmokban végződő ujjai között eddig szorongatott lábszárat kezdi most el rágcsálni, a kezet elhagyhatta valahol, ujjaim pedig ismét csomós bundájába tévednek és vakargatni kezdem a füle tövét. Hogyha ezt Seth meglátná teljesen kikelne magából, hogy ezek nem háziállatok, hanem gyilkológépek. Szemeimet megforgatva a gondolattól ugrálok le azon a pár lépcsőfokon, ami fölvezet a hotelig, majd dúdolva indulok el Koszos testvérei között újdonsült kedvencemmel és öcsémmel az oldalamon. Merre lesz a séta?

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 5:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




To my Angels
Késő éjjel kapom a riasztást. Miért pont mindig engem találnak meg? Miért nem alszik mindenki? Szerencsére még az örsön vagyok, volt pár befejezetlen papírmunka. Tök egyedül az egész épületben. remek! Sietek a helyszínre egy szál magamban mert nincs, aki mellém csatlakozhatna. Mióta Luciferrel utoljára találkoztam, a toronyban, nem beszéltünk. Időt adtunk egymásnak… ez a hivatalos megfogalmazás. Váratlan üresség nyomja szívemet, ahogy magányosan megérkezem a helyszínre. A csendes park nappal fényűző körítést nyújt a színház épületének, éjszaka rideg és ijesztő akár egy horrorfilm díszlete! Elindulok a park belseje felé, a harmatos fűben a fák között, itt kell lennie valahol a holttestnek… hacsak…hacsak nem kamuriasztás. Dörrenés rázza meg az éjszakai némaságot. Összerezzenek, lever a hideg veríték fegyveremet előkapom helyéről és a hang irányába perdülök! Koromfekete sötétség kebelezi be az eddig halványan derengő fákat. Egy órának tűnő percig néma csend és korom sötét vesz körül, csak szívem kalapálása dübög fülemben. És nem történik semmi… biztos az egyik transzformátor adta meg magát!
Velőtrázó üvöltés szakítja ketté újra a csendet. Halálfélelem kezd fojtogatni. Mi folyik itt?
- Ki van ott?! – kiáltom bele a nagy semmibe. Térérzékem elveszett, csak tapogatózom előre a fegyvert még mindig a sötétnek szegezve. Nagyon nem tetszik ez nekem! Lucifer… bár itt lennél! Hiába rettegek tőle, vagy a démontól, aki valójában, most jobban rettegek attól, ami körülöttem ólálkodik. Szellő suhan el mellettem, bokámnál táncol és lassan kígyóként kúszik fel vádlimon, combomig majd onnan incselkedve egészen mellkasomig. Riadtan söpröm le magamról, de az érzés nem szűnik. Kezd az egész helyzet rémálomra hasonlítani.
- Ez csak…álom…csak képzelem. Csak a sötét miatt van! – mikor arcomat is nyaldosni kezdi a sűrű pára kétségbeesve gyorsítom meg lépteimet a sötétből kiszüremlő hangok irányába. Emberek! Biztos a színházból jönnek ki! Hála égnek! És ekkor a semmiből egy vörös szikra jelenik meg. Szépen komótosan változik szimbólummá. A hatalmas kör elterpeszkedik a színház épülete felett borongós vörös izzásba burkolva a környéket. Lucifer? Nem várt megnyugvás árad szét bennem. A szorongató rettegés is alábbhagy kissé. Segítenem kell az embereknek! Hiszen pánikolnak! Még gyorsabban szedem lábaimat, hogy azelőtt érjek az őrjöngő tömeghez mielőtt baj történne. Egy sziluett tűnik föl a derengő vörös fényben. Egy magas, vékony férfialak. „Jól vagy?” szólal meg Lucifer búgó hangján. Gyomrom összerándul. Most…félre kell tennem, ami történt a toronyban, azt ráér megbeszélni később, most az emberek a fontosak!
- Lucifer! – folytatnám, de megakad a szó torkomban, ahogy rájövök mit tesz. Segít! Oltalma alá vonja a környéket! – Jól…de most… megyek! Te…azt a valamit tartsd ott, hogy lássak! – elszáguldok mellette, de mégis megtorpanok közel hozzá – Köszönöm! Majd… beszéljünk! – azzal bevetem magam a vörösen derengő sűrű ködbe. A hang erősödik, embereke sikoltoznak és káromkodnak. Egy éles fehér fény világít rám oldalról. Egy autó! Majdnem kilépek elé az úttestre, de szerencsére időben észreveszem. De a fény megtörik egy aprócska alakon, ami kiperdül a ködben pont a kocsi elé. Gondolkodás nélkül ugrok be én is az úttestre és magammal sodrom a lányt a túloldalig. A hatalmas sűrű tejszerű párában szinte alig látni valamit, ha nem világít valami. Lucifer varázsköre szerencsére kitart. Belecsapódunk mindketten a lánnyal a tömegben, nem esünk el szerencsére.
- Jól vagy? – szuszogom, miközben még mindig szorítom a törékeny testet míg vissza nem nyerjük mindketten az egyensúlyunkat.
One for all, all for one@
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 12:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Rejtély a Ködben
Szívem hölgyei & Jómagam
──────────── ────────────

"I've been on a long road
With the Devil right beside me
Rising with the morning sun
It's a hunger that drives me"

Éjszaka honolt New Orleans apokaliptikus vidékén. Ugyan olyan éjjelnek indult, mint bármelyik másik. Pont-szerű csillagok szúrós fénye hatolt át a feketeségen, a panorámaablakon a lakhelyemre. A kanapén kényelmesen eldőlve olvasgatok, jelenleg Anne Rice: Memnoch, a Sátán című lenyűgöző regényét. Kíváncsivá tett a címe, szeretek az irodalom oltárán áldozni. De ekkor valami furcsára lettem figyelmes. Sötétebb lett. Eddig a kövéren terpeszkedő Hold sápkóros fénye és a többi apró égi fény elegendő volt ahhoz, hogy élvezni tudjam a tevékenységet, amit végzek. De a hófehér krétapapírra most szürkés árnyék vetül. Összevonom szemöldököm és felülök. Ahogy leengedem a könyvet a kezemből, meglátom messze-messze: Köd! Rohamosan olvad le az értetlenség arcomról, ahogy lokalizálom a jelenséget. Nem más irányból duzzad, mint az Angyalok Új Városa felől! Stephen King: A köd című irománya is eszembe jut, ahogy Lovecraft látnokian horrorisztikus világa, lévén könyvmoly volnék. De csak hamar füstté válnak, elpárolognak az asszociációim, ahogy hideg s éles pengeként hasít belém a felismerés: Életem két asszonya is abban a bizonyos városban leledzik! Pánik szerűen pattanok fel nyughelyemről, zihálva. Az aggodalom haragos dühe savként kezdi marni lényem, szurokfekete szemeim vörösen felvillanak és egy pillanatra tökéletes álcám is megremeg, betekintést nyújtva az ördög valójába. De ezt senki sem láthatja. Nem habozok hát, az asztalra hányom a súlyos kötetet és az ablakon keresztül indulok meg. Egy jól irányzott rúgással ripityára töröm azt és már le is vetem maga a Lux épületéről, hogy szélsebesen induljak meg a szeretett hölgyek megmentésére, akik számomra a legfontosabbak.

"Woah Lord, set my soul
Take my pain and turn it into gold
Cause all I know, all I know, all I know is...
Champion
I can take a beating, I'll rise again
Burning through the jungle until the end
I can live forever, I'll rise again
Keep rising up I'm
Champion
I can take a beating, I'll rise again
Burning through the jungle until the end
I can live forever, I'll rise again
Keep rising up I'm"

Senki sem érhet hozzájuk! Ha egy hajuk szála is meggörbül...! Fortyog bennem az indulat, mint a forró, ében szurok. Szemrebbenés nélkül lépek be a haraphatóan sűrű, tejfehér ködbe. Pirosan izzó szempár keresi a féltett kincseit. Haladok s haladok, előre, amíg meg nem találom őket. Tekintetem cikázik, ahogy San Francisco utcáit pásztázom Chloe és Uriel jelenlétét keresve-kutatva. Hirtelen egy sötét árny kúszik végig a ködbe burkolt égen, súlyos ajtó csapódik ki, emberek jajveszékelése és a nyomozó hangja. Azonnal az irányába mozdulok, úgy termek előtte a semmiből, mint maga a falra festett Ördög. Hiszen az is volnék! Csak engem még hívni sem kell. A halandók és halhatatlanok arra lesznek figyelmesek, hogy az alig átlátható ködben valami bíbor kezd izzani pár méterre felettük. Egy izzó-vörös mágikus kör az. Chloetól pár méterre állok, kicsivel előtte. Bal karom a magasban, s pontosan fölötte keletkezik a jelenés. Kevéssé látható a köd emésztése révén, homályos, de egyre kivehetőbb. Először csak a kör körvonalazódik, egyre intenzívebb színben, majd a közepébe ég a Jel, ami a misztikumban jártasoknak jól ismert: Lucifer Pecsétje. Lassan és karmazsin lángokkal jelenik meg az égen:

Mission Dolores Park - Page 4 Hqdefault

Sosem gondoltam volna, hogy okkult képességeimet egy ehhez hasonló szituációban, az emberek védelmére fogom használni. Még is megtörténik, éppen most. Bár tény, nem az egyszerű halandók miatt siettem ide, hanem azok miatt, akik kedvesek a számomra. A két nő, akiket meg akarok védni...és meg is fogok, bármi áron! Így hát itt állok most a nyomozónőtől karnyújtásnyira, előtte. Ahogy a mágikus kört előidézem, szellő támad, fekete zakóm szegélyét tépázza, ahogy éj-fekete üstököm is. Érzem a szeretett nő égető pillantását a tarkómon, de nem hátrálok, nem lankadok.
- Jól vagy?
Ennyit kérdezek a szőke detektívtől, meg se moccanva, felé nem fordulva. Mikor utoljára találkoztunk, mindössze pár napja, meglátta a Szörnyeteget, aki valójában vagyok: Az Ördög igazi arcát.
Azóta nem beszéltünk, ő nem keresett s én nem zaklattam. De most jönnöm kellett, hajtott a vérem, az olthatatlan tűz, mi éltet, a hév. A szerelmem iránta és a féltő szeretet húgom felé. Tekintetemmel most Uriel bájos alakját keresem a kitóduló tömegben. Bizonyára bent van, hol másol? Érzem...
Immáron jobbomat is felemelem félig és csavarok egyet a Sátán Pecsétjén, így a szimbólum körüli kör lassan körbe jár a sigult közrefogva és ahogy távolítom jobbomat úgy kezd terpeszkedni ez az immáron hatalmas pecsét. Ahogy a őrjöngő csőcselék kirobban a színház ajtaján, a bűvkör alatt a védelmemet élvezik.

"Every time I'm knocked down
It's the struggle that reminds me
So heaven don't fail me now
Put the wings upon my feet"





Aláfestő zene:
 
Idézetek a dalból
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Mission Dolores Park - Page 4 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 15, 2018 11:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Rejtély a ködben
Kuprit csapat Reign of the Dark  • Credit:
Chloe az utcákat járva tartja fenn ma éjszaka a rendet. Nyomozóként kihívták egy esethez a színháztól nem messze lévő parkba. Szerencsétlenségére ő ért oda először, de nem zavartatta magát. Mitől is kellene tartania egy olyan városba, ahol angyalok vigyázzák a lépteit? Harmatos fűbe lépkedve hallja meg a messziről jövő durranást. Másodpercek kérdése és a város össze fénye kialszik. A tejfehér köd végigfut a lábán, bekebelezi azt, magáénak akarja tudni. Ruhája alá furakodik be, bőrét nyaldossa a páratenger. Ahogy lépked előre úgy sűrűsödik a köd is.
Ekkor csattan ki a színház bejáratának ajtaja. Éktelen üvöltés töri meg a vészjósló csendet. Árny suhan el a fejük felett. Mi lehet ez? Egy angyal? Egy démon? A nyomozó szíve nagyot ugrik, most minden hidegvérére szüksége lesz. Oly érzések kerítik hatalmába, mit eddig még nem érzett. A félelem nem csak hogy átjárja testét, egyenesen megmérgezi azt. Vaksötét éjszaka, ahol semmit sem lát. Az eget vaskos felhők takarják, a várost pedig sűrű köd.
Csak a hangokra tud támaszkodni. Kiabálás, auto éktelen csikorgása, ahogy befordul az utcára.
Auto?
Fény gyullad ki az utcán…
Uriel békés estélyének egy szempillantás alatt végetért. Az embereken kíván segíteni, hogy mihamarabb megnyugtassa őket, kiterelje őket biztonsángba a színházból. Minden igyekezete alább hagy. Az emberek nem hallgatnak rá. Megvadultak a sötétségtől, reményvesztetté váltak. A színház több dolgozója is a kellékként funkicónáló gyertyák meggyújtására törekednek, de nem segít nekik. Magukkal sodorják a gyermeknyi testet, egészen ki az utcára. Senki sincs tekintettel rá, senkit sem érdekel, hogyha esetleg elesik, eltapossák. A sötétségbe megmutatkozik az emberek valódi természete. Magukkal foglalkoznak elsősorban.
Egyedül maradt az ark az annyira szeretett emberei gyűrűjének fogságába. A füllesztő nyári éjszaka ködje arcul csapja, mikor végre kiérnek az utcára. Mögötte siettnének, megtaszítják vállánál fogva. Kilökik az úttestre.
Hirtelen, mintha két fénylő napkorong vakítaná el szeme világát… Árny suhan át felettük, az autó mögött több méteres árny bontakozik ki a ködből. Az autó pedig csak jön és jön, nem látja a ködbe a lány testét…


Ismerős erőt éreznek meg a városban tartózkodó lények. Újak még ebben a régi világban, mi számukra teljesen kifordult magából. Felhőkarcolók, autók, elektromosság. Minden, mit valaha ismertek, megszűnt létezni. A nyelv, melyet megértettek már kihalt. Minden megváltozott, egy valamit kivéve. Testvérük törekvését.
Régről ismert erőhullám fut végig a városon, fejüket felszegve kezdenek el összegyűlni a város szíve felé. Ugyanis pontosan tudják, hogy mifélék lepték el a várost. Azt is tudják, hogy kit keresnek. Ezek szerint fivérük Seth a városban van. A lények őt keresik, érzik a szagát, mégsem képesek pontosan behatárolni helyét. Testvérei szagait is érzik, de velük egyszerűen nem törődnek, haladnak előre, mindaddig, amíg az egyikük útjukat nem állnak.
A lények bárkin és bármin átgázolnak, bárki is kerül velük szembe, ha harcra fogja az ellen a sort, egyszerűen megpróbálnak tovább lépni.
Ám, amikor egy Leviatán lép eléjük, megtorpannak. Fejet hajtanak nekik. Gyengék. Ahogy a leviatánok is. Segítenek vajon nekik? Vagy hátráltatják őket?
Szemmel láthatóan csak nekik engedelmeskednek, senki másnak.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Mission Dolores Park - Page 4 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 05, 2018 9:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Michael...


Mission Dolores Park - Page 4 Tumblr_onkm3o5ntt1vn2lb7o8_r1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
88
☩ Rang :
Első Arkangyal
☩ Play by :
Keanu Reeves
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 05, 2018 4:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Sabrael & Michael
Újabb bizalmas? zene  • Credit:
Sajnálkozva pillantok az előttem heverő kődarabra. Miféle dolgok vannak a világban, annyira harag, s gyűlölet. Régen szép volt, legalább is nálunk még az emberek előtt nyugalmunk volt, s majdnem apánk megteremtette az embert, s jött a káosz. Olyanra teremtette, ami saját kezűleg formája a sorsát, ami akarattal bír, lelke van, s az érzelmei irányítják.
Hiába minden ellenérzetem, tiszteltem az emberek, hiszen mesés részei a világnak.
Több jót láttam embert cselekedni, mint rosszat, s igyekszem Gabreil fejébe is ezt bele verni. Az ember a döntései alapján lesz jó vagy rossz. Minden ember tisztának születik, egy sem gonosznak, hiszen egy csecsemő nem lehet gonosz, se nem lehet tisztálatlan. Meg kell adnunk az esélyt nekik.
- Azért csak óvatosan ezekkel a gondolatokkal. – Intem őt, hiszen a bosszú sose vezet jóra. – Kiderül, hogyan bizonyítasz. – Mondom, majd a vállára helyezem a kezem. Félek azért megbízni akárkibe, hiszen azért még is egy idegen.
Gondolkodnom kell ezen, hiszen ez egy bonyolult átok.
- Et még át kell beszélnünk. – Mondom. Át kell gondolni, könyveket kell bújni, hogy mi lehet az, vagy ki lehet az, aki majd segíthet neki.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 30, 2018 10:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ JUST ANOTHER MISSON
Broken People • szószám: xXx • Credit:
 
Michael
Sabrael


Nem célom őt átverni, sem hamis emlékeket előállítani, emlékezni akarok arra ami velem történt, hogy tudjam, mely angyalaim árultak el, és mely démon az, akit meg kell ölnöm, akár a jelenlegi állás szerint örökkön örökké, mert a saját bugyraiba sem tud visszatérni.
Biccentek Michael felcsattanásán, bár nem tudom hirtelen hova tenni, arról is csak pletykákat hallottam, hogy régi mentorom.
~ Volt huszonhét évvel azelőttig. ~ osztom meg vele hangosan is, hiszen eltűntem.
Az emlékeim átadása után, újra bezárom az elmém és lehajtott fejjel állok továbbra is, vállaim feszesek.
~ Én akarom megölni őket. Én akarok véget vetni az életüknek. ~ szűröm halkan, bár hálás vagyok annak, hogy ennyi agresszió szorult a látottak alapján Michaelbe, mert érzem, hogy komolyan gondolja amit mond és nem csak a levegőbe beszél. A métely elérte az angyalokat is, jóval atyánk távozása előtt és ez nem jó, nagyon nem jó.
~Számíthatsz rám Michael, bár… ekkora kegyben részesíteni? Előbb… beérem egy egyszerű katonádként is. A látszat ellenére szerény vagyok. ~
Osztom meg vele komolyan az észrevételemet.
~Esetleg… tudod, hogy kihez fordulhatok az átok levételében?~
Érdeklődöm tőle, én azt az információt kaptam, hogy nálam erősebb hatalmú angyal képes erre, s ki más volna erre képes, ha nem maga Michael?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Michael...


Mission Dolores Park - Page 4 Tumblr_onkm3o5ntt1vn2lb7o8_r1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
88
☩ Rang :
Első Arkangyal
☩ Play by :
Keanu Reeves
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 24, 2018 12:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Sabrael & Michael
Újabb bizalmas? zene  • Credit:
Figyelem minden rezzenését, és próbálom kiszúrni hazudik e. Esetleg elég ereje lenne át verni engem? Hamis emlékekkel? Az emberek körülöttünk csacsognak. Boldogok, pedig mennyi veszély és fájdalom van a világban, de ők még is azok. Ők a legerősebbek minden faj közül.
- Raiden?! - Kérdezek, s kiáltok fel egyszerre is. Megdöbbenek, hiszen olyan rég nem hallottam felőle. Hiányzik, hiszen ő volt az első, aki mellettem volt, és az utolsó, akiben talán megbízom. Biztosan felismerné az arcát ennek a férfinak, de őt elnyelte a sötétség.

Megnyitja az elméjét, s én látok miden borzalmat. Nem vagyok Sariel, hogy itéletet tudjak hozni, s nem is teszem. Felborult minden rend, amiben hittem, s amiben élünk szabadabb. Vissza huppanok a padra, s úgy figyelem. A pad szélébe csimpaszkodom, s az erő, az idegesség jár át, majd a fém rudat, ami ott volt a saját kezemre formálom, hajlítom meg.
- Megfizetnek! - Suttogom, majd a kezemet a vállára helyezem.

Ideges vagyok, de csendben. Arcomon nem jelenik meg más, csak a higgadtság. Kezemmel valóban elferdítettem a vasat, de azt is kellő eleganciával tettem. Michael a nyugodt Ark, maradjon ez így, s az embereket se szeretném felzaklatni.
- Mindig jól jönnek a katonák. El kellenek a bizalmasok, akikben ilyen időben megbízhatok. Számíthatok rád? - Teszem fel a kérdést. Még nem bízom meg benne, de adok egy esélyt ennek. Szeretném, ha itt maradna, és legyőznénk azt a rúnát.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 22, 2018 4:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ JUST ANOTHER MISSON
Broken People • szószám: xXx • Credit:
 
Michael
Sabrael


Csak álltam Michaellel szemben, majd zsebre dugtam a kezeimet és kicsit oldalra fordultam, tépelődtem. Egész biztos, hogy azok a dolgok amiket velem tettek, kimerítik a bukás fogalmát, épp ezért nagy fába vágtam a fejszém, hiba a béklyók, nem tudtam tenni a kínzásom ellen. Annyiban hagyom, semmi okom a panaszra, az életem nehézségéről, a huszonhét év, szinte semmiség volt az eddigi életemhez képest, de kínzásból azért sok.
~ Michael, a te Iprhaemed kezei alatt szolgáltam egykor. ~ suttogom, miért suttogok? Mert próbálom felkészíteni magam az elkerülhetetlenre.
Majd megnyitom neki az elmém, a huszonhét évvel ezelőtti nappal kezdem, amikor a két társammal harcoltam, egész addig nyerésre álltam, amíg be nem vetették ellenem a démontól kapott varázslataikat, aztán szinte a kiűzetéssel egy időben csapódtam a földbe. Eztán következett a kanossza járásom, a fivéreim akiket eddig társaimnak hittem, végignézték ahogy megtörten a démon elveszi a hangom, majd erő elnyomó bilincseket tesz rám, és ők, angyalhoz méltatlanul kezdtek verni.
Ott volt a démon, az összes kínzásom alatt, a vállam megereszkedett, és szégyenemben hátat fordítottam Michaelnek is, képtelen voltam rá nézni, nem akartam, hogy lássam az arcára kiülő érzelmeket.
~Megértem, ha ezek után megvetsz, és nem szeretnéd, ha a soraidba tartoznék~
Jegyzem meg csöndesen, miközben magam elé pillantok. Még felsejlik előttem Adéla képe, utólag, hiszen neki köszönhetem a nephilimnek, hogy kiszabadultam onnan. Végig láthatja a kínzásaimat, a kurvaporostól kezdve mindent, amikor erőszakkal kényszerítettek arra, hogy nők vegyék az ajkuk közé a…az ékem. Majd Adéla, amint az egyik hosszabb pihenőm után kimenekít.
Ezután jó ideig hallgatok, egy szót se szólok, csak várok , csendben.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Michael...


Mission Dolores Park - Page 4 Tumblr_onkm3o5ntt1vn2lb7o8_r1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
88
☩ Rang :
Első Arkangyal
☩ Play by :
Keanu Reeves
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 16, 2018 10:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Sabrael & Michael
Újabb bizalmas? zene  • Credit:
Nem is közvetiti már rájöttem a testéből, hogy őt atyánk harcosnak teremtette, hiszen a harcos angyal egy más faj. Ők a menny védelmezésére lettek, és a harc hajtja őket. Kedves kis történetét levázolja nekem, én pedig gondolataimban hallom. Nem engedem be a fejembe, így válaszolok szóban mind ezekre.

- Nem volt könnyű életed fiam. - Suttogom, majd lesütöm tekintettem. Vissza pillantok, és meglátom a tetoválást, ami egészen elámít. Még nem láttam ilyet, bizonyára hatalmas démon alkotta.
Lucifer megzabolázhatná a teremtményeit, ha már egyességre lépünk, hiszen amit művelnek borzalmas. Hogy képzelik ezeket? Mi készteti őket? A bosszú, vagy miért van beléjük programozva Lucifer hisztériája? Minden, amit az angyalok ellen követ el.


- Melyik ark volt az? -
Vonom össze a szemem. Nem tudtam csatáról. Bólíntok, hogy adja át emlékeit, de nem a hitelessége végett, hanem hogy lássam a démon arcát, hogy kit kell megöljek, amiért testvéremet így megbélyegezte.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 16, 2018 3:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ JUST ANOTHER MISSON
Broken People • szószám: xXx • Credit:
 
Michael
Sabrael


Érzem, hogy az elmém felé közeledik, de nem szeretném, hogy az engedélyem nélkül megtudja a gyászos múltam, amit az eddigi huszonhét év alatt kellett átélnem, elvégre, nem tudom ki ő. Lehet hogy egy Ark, de tudom ,hogy mi is sokat változhattunk ezen idő alatt. A figyelmeztetésére, könnyedén bár, de meglepve állok fel, ha Ark, akkor is kijár neki a tisztelet, hiszen egy feljebbvalóm. Zavarodottan emelem rá a pillantásomat, és nézek végig rajta.
~Sabrael , Harcos Angyal voltam huszonhét évvel azelőttig, egy hete szabadultam a fogságból. Valaha…nos egy Ark seregében szolgáltam, számos csatát vívtam meg az ő….arany kardja alatt.~
Michael volt az, de nem tudtam ,hogy ki ő, s azt sem, hogy melyik oldalon állunk. Ha nem vagyok szimpatikus neki, talán ő is elpusztíthat.
Válaszolok a kérdésére talán egy kicsit bővebben a kelleténél.
~Ha úgy vesszük, újonc vagyok a bukás idején a saját harcosaimmal csaptam össze, és vesztesen kerültem ki abból a harcból, mert szövetkeztek egy ősi démon ellenségemmel, keveset tudok az új állapotokról, a lány aki megmentett, azt mondta, hogy te Michael a régi eszméket vallod, ezért jelentem meg a te városodban, hogy segítséget és útmutatást reméljek tőled.~
Tisztelettel beszéltem vele, még így is. A nyakamhoz nyúltam, és látszott rajta a démoni pecsét, ami lezárta a hangszálaimat.
~Ezért nem tudok veled kommunikálni. A segítségedet kérem, az átok levételében, cserébe magamat tudom felajánlani, a kardomat és a harci tudásomat. A kardod, a végrehajtód leszek, ha szeretnéd.~
Én ízig vérig harcos vagyok, nem ismerek más utat a boldoguláshoz, csak azt, ha feladatot kapok, és elvégzem, és lehetőleg jól végezzem el azt.
Nem akartam, hogy elutasítson, nagyon nem. Szerintem ennek még Déla is örülne, ha meghallhatná a hangom.
~ Hogy lásd, hogy nem hazudok, a fogságba esésem körülményeimről, hajlandó vagyok megmutatni az emlékeimet teljesen, ha kívánod.~
Nem akartam, de ahhoz ,hogy megbízzon bennem, vagy elhiggye, hogy nem bántani akarnám, valamilyen szinten meg kellett nyitnom magam neki, és őszintén szólva féltem, mert nem csak hogy bántani nem tudtam volna, hiszen könnyedén eltörölne a föld színéről, még akkor is ha hallottam ezeket a pletykákat, hogy állítólag a fekete köd óta senki nem hal meg, visszatér, nos. Ennek ellenére sem szerettem volna packázni vele.

[/quote]
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6