Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Alexander Palace - St. Petersburg •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Alexander Palace - St. Petersburg VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 14, 2020 6:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Ophilia


Alexander Palace - St. Petersburg Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 10, 2020 8:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Jael
Be kind to strangers, because it’s the loving thing to do
Atyám útjai kifürkészhetetlenek. Régóta ismerem a mondást, mégsem hittem ebben, sose. Eddig a pontig legalábbis nem tettem meg. Mindig cselekedetében találtam eddig észszerűséget, még abban is, amikor magunkra hagyott. Ha pontosan nem is tudtam, hogy miért tette, bármely elméletet is állítottam fel, mindennek megvolt az alapos logikája. Hogy miért teszi.
Ezért különös számomra, hogy fényét reám ragyogtatva emelt fel a nyolc legszentebb teremtmény közé. Miért engem? Miért én? Miért pont most? Raguel oly régen halt meg, nálam jóval rátermettebb és tapasztaltabb angyalok is megfordulnak világunkba. Évmilliók óta az első tette, melynek okai rejtélyesek számomra.
Addig mégsem mennék el, hogy kételkedjek akaratába. Hiszen ez csak egy valamit tükröz számomra. Ajkamra halovány mosoly fut.
Atyám még itt van. Köztünk jár és szeret minket. Törődik velünk és szeretné, ha világunkba visszaállítanánk a békét. Én magam is szeretném, mindennél jobban. Tétlen oly sokáig pedig nem maradhatok.
A palota könyvtára nem ismeretlen számomra, nem először járok itt. Legutóbb egy démon társaságában jártam itt, és nem sült el igazán jól. Porig égette akkor, az akkori földrengés és a lángok felemeszétették a helységet. Középen megállva tekintek körbe. Íriszeim lehunyom, visszaemlékszem, milyen volt legutóbb. Ismeretlen erőmet szabadítom fel, s mire zöldesbarna íriszeim újra a falakra emelem, azok régi pompájában állnak.
A sorok között haladva a fő terem leghátsóbb részére sétálok. Szárnyaim elrejtem, szőke tincseim fülem mögé illesztem. Kezembe finom porral teli vászonszütyő. Nem telik bele sok időbe, amíg egy angyalidéző pecsétet rajzolok fel ennek segítségével, majd pedig a kreálmánnyal szemben állok fel.
Mély levegőt veszek. Új erőmmel járó hatalmamat szoknom kell, mégis, szükségem van húgom segítségére.
- Jael – szólítom meg, határozott hangon, tekintetem egy pillanatra hunyom csak le. Senkinek sem mondtam még el. Abaddonon és Cassaelen kívül nem tudja még senki sem. – Kérlek, ha hallod hangom, felelj. Szükségem van rád – hangom nyugodt, szívem mégis hevesebben ver. Mégis miként tudja ezt megtenni? Nem kellene, hogy ez így legyen. Nem kellene, hogy a fizikális világ ily hatással legyen rám. Hát erről beszélt?
- St. Petersburgben várlak, egy pecsét segítségével megtalálsz – majd várok. Egy pillanat erejéig hezitálok csupán. – Kérlek – teszem még hozzá. Tekintetem pedig kinyitom. Nincs más hátra, minthogy várjak. Figyelem a pecsétet, melyet felrajzoltam, a levegő finom örvénylését körülötte. Arcomon bár nyugodt mosoly ül, mégis érzem az izgatottság okozta változásokat szervezetembe. Rettentően furcsa.

reveal your secrets

Hell or Heaven


Alexander Palace - St. Petersburg VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 17, 2018 7:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
szabad a játéktér
reveal your secrets

Ophilia


Alexander Palace - St. Petersburg Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 14, 2018 2:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Ophilia
Ott, ahol rossz van, jónak is kell lennie. E két pólus nélkül nem létezne egyensúly. Nem az a dolguk, hogy kiirtsák egymást, ugyanis összetartoznak.


- Meglehet, hogy nem vagyok teljes mértékig biztos benne, de nem is tudom, hogy mit vársz tőlem. Eléd tettem egy lehetőséget, ennyit csak. Azt várod, hogy mindennek én járjak utána? Vannak még számos információk a világban, ám ezek ezernyi más helyen leledzenek - csóválom meg lemondóan a fejemet. Ha azt hiszi, hogy megriadok tőle csak azért, mert egy démon, akkor tévednie kell. Nem fogok többet mondani annál, amennyit jónak látok. Amennyi tudás birtokával nem tehet túl nagy kárt a világba. Elővigyázatosnak kell lennem. Vigyora azonban korán sem bizalomgerjesztő. Épp ellenkezőleg. Nagy levegőt véve egyenesedek ki.
Csak szórakozik velem. Csak egy bábnak használ. Bizonyos esetekben nem érdekelne, ám most? Ő nem Atyám, de még egy ark sem. Ő nem használhat ki engem oly könnyedén. Oh, hát nem tudja, hogy némely információ teljes mértékben félrevezető lehet?
Vajon, ha hazudnék neki, azt atyám büntetné? Egyáltalán képes lennék ilyenre? Nem hinném. Legfeljebb nem mondok el mindent neki. Neki sem. Attól még az nem hazugság, csak információ hiányos átadása.
Azonban arról se feledkezhetem meg, hogyha nem jár sikerrel, akár őrjöngésbe is kezdhet a világba. Újra cserepesre harapott ajkam ropogtatásába kezdek, miközben sebesen járnak azok a fogaskerekek.  
- Lucifert is legalább annyira tisztelem és becsülöm, mint a többi arkangyalt - vonom össze szemöldökömet. No persze ehhez hasonló kijelentéssel a többi ark előtt már a fejem - szárnyam - veszteném. - Mindössze csak nem tartozom felé elszámolással - zárom rövidre a témát, bár sejtem ezt is ki fogja forgatni.
Mint minden egyéb más szavamat. De sebaj, ezzel már együtt tudok élni. Csak nyugodtnak kell maradnod. Igen Ophilia. Nem veheted fel a kesztyűt, ez motiválja. Ha nyugodt és higgadt maradsz, ha nem tud kifogni rajtad, akkor fogsz csak igazán győzni vele szemben.
Újabb mély levegőt veszek, amikor már fentről tekintek le reá.
- Hibákat követtünk el. Eme felismerés csak elősegítheti azt, hogy jóvátegyük bűneinket - beszélek többesszámba, nem véletlenül. Egy angyal az egész angyalságot képes képviselni. Nincsenek negédes álmaim bűneink felől. Valószínű azon kevesek közé tartozom, kik ezzel teljes mértékben tisztába is vannak és ki is mondom. Nem csak neki, de testvéreimnek is. Lehet emiatt akarják véremet látni folyton?
- Ezzel épp az ellenkezőjét… - kezdeném el, bár egy ledőlő polc adta hirtelen zajra összerándulok. Kezembe tartott naplóba kapaszkodom. Rémületemet visszanyelem magamba, s figyelem, ahogy a pecsétem megtöri.
Tűz lobban fel a helységbe, s bár eleinte csak lágyan pislákol, hirtelen csap lángba a korán sem tűzbiztos szobába.
Szemeimet lehunyva dőlök hátra a mögöttem tornyosuló polcnak.
Bármi is legyen nem tudhatja meg, hogy a négy lovas ereklyével talán esélye van a Sötétség irányítására. Talán nagyobb hatalomra tehet szert, mint Lucifer. Nincs jó véleménnyel rólam? Túlélem, azt hiszem. Ha ez az ára, hogy hatalma ne nyerészkedjen…
A plafonról egy gerenda hull alá. Orromba a füst tömény szaga áramlik. Hirtelen megfordulva pár családi naplót seperek kezembe. Szárnyaim bontva távozok az egyik ablakon keresztül, itt hagyva a Romanov palotában a démoni lényt…
reveal your secrets

Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 11, 2018 6:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• Ophilia & Belial •
When there is Light, there is Shadow
Zene: Bones • szószám: 431 • Credit:

Szánakozva pillantok a tollasra, ugyanis igaza van, tényleg azért kerestem meg, mert azt csicseregték a madarak, hogy az ő tudása sokakét felülmúlja. Biztosan sok esetben így van, ezt puszta önelégültségből nem ragadnám el tőle, de tippelgetni a lottón kell, nem a világ élet-halál küzdelmét megfejtő kérdések kapcsán.
- Amíg el nem nyargaltunk ide, nem tudtál többet, éppen kipottyant a fejedből egy tipp, amiről magad is bevallottad, hogy nem lehet száz százalékos. Kettőnk közül, angyalom, te nem tudsz túljutni a sértettségen, amiért nem dobom el tőled az agyamat és van pofám megkérdőjelezni téged. Te kis ostoba, nem látod a fától az erdőt, mert nem is akartam, hogy lásd. Nem tündéri? - vigyorodok el szokásos aljasságot hordozva ábrázatomon. - Így láthattam, hogyan reagálsz, hát nem volt épp példamutató. Az infókért persze köszi-puszi - kacsintok rá felüdülten, és egészen addig kitart a jókedvem, amíg nem pofázik vissza Lulu miatt. Nem szolgálhat neki! Mennyivel szebb azt mondani, hogy rajta kívülálló okok miatt nem tehet valamit, mint azt mondani, hogy nem is akar. Márpedig nem akar, a fajtája képtelen megérteni Lucifer szabadosságát, hogy voltak golyói ott hagyni az égi puccparádét. Nekik sajnos magas ez.
- Pedig kellene, ha ő nincs, valamelyik másik seggfej rokonodnak kellett volna otthagyni a biztonságos bárányfelhőiteket - pillogok rá negédesen, ám az igazi kiakasztása még csak ezután következik. Édes bogaram, hogy mindenre van valami elmés válaszod! Nagy kár, hogy a sok igazság mellett, ami a fejében lakozik, mindig bele tud szőni valami bődületes hülyeséget, amire egy ártatlan démon füle bizony ki van hegyezve.
Feketében parádézó szemekkel tekintek fel a szöszire, miközben egyre hevesebben hullnak alá a féltve őrzött iratai.
- Igaz is! Biztosan ezért csúszott ennyi hiba belétek, ezért kerekedett fel a mennyei bagázs fele, hogy lemészárolja a halandókat. Azt mondod, meglehet, hogy sokan elfelejtették? Olyan vajszívű vagy, mondd csak ki, hogy rohadt sokan elfelejtették, és még csak most jön a java! - nevetek fel, kitérve a lezuhanó polc útjából. Még, hogy semmire sem megyek, miért hiszik azt mindannyian, hogy tudják, ismerik a céljaimat és azok értelmét? Nagyon sokra mentem már a pusztítással, és ez most sem lesz másképpen. Jah, hogy az nem egyezik az ő érdekeivel? Nagy szívás!
- Szerinted… Szerintem nem fogok agyvérzést kapni, a nap végén elégedett leszek, és újabb csínytevést pipálhatok ki az „Ördögi tennivalók” listámon - vonom meg a vállaimat, majd érezve, hogy a pecsétek ereje megtört, megemelem a kezeimet, és hupsz! Kigyulladt a csini kis könyvtára. A számtalan fabútoron és papíron pikk-pakk tovaterjed a tűz, ezért nem is várom meg, hogy még engem is megpörköljenek a cuki kis lángok, hanem elegánsan távozok az egyik tetszőleges ajtón.
reveal your secrets

Ophilia


Alexander Palace - St. Petersburg Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 08, 2018 12:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Ophilia
Ott, ahol rossz van, jónak is kell lennie. E két pólus nélkül nem létezne egyensúly. Nem az a dolguk, hogy kiirtsák egymást, ugyanis összetartoznak.


Szemöldök ráncolva emelem tekintetem lassan a férfira. Szavai kétséget ébresztenek bennem, melyeket aztán elások. Igykszem. Ismernem kellene, láttam már miként taszította káoszba az embereket. Tudom, hogy mire képes és nem engedhetek neki. Oh Cassael, nem említetted, hogy a földi lét ily nehéz, ily sok kihívással állít szembe. Azt ígérted, hogy mellettem leszel és segítesz. S most merre vagy?
Nincs itt. Nem volt ott a parkban sem. Nem volt ott, amikor Zephyr kitépte szívem, amikor elfeketítette, amikor a füst. S az a női hang. Sokszor érzem úgy, hogy egyedül vagyok, mégsem török meg. Nem törhetek meg. Hiszek Atyámba, bármi is történjen világával. Velünk. Velem.
Fejem megrázom és újra csak elfordulok a démontól. Nevetésére pillantok csak vissza rá. Mélyről jövő sóhaj szakad fel torkomból. A kettőnk világa akár a föld és az ég. Vagyis esetünkben az ég és a pokol. Mondhatok bármit ő nem látja igazam, mondhat bármit én nem hiszek neki. S így működjünk együtt?
- Te gőgnek nevezed, én tudásnak, melynek én vagyok a birtokában, te nem. Te kérted segítségemet, mert tudtad, hogy többet tudok - vonom össze szemöldökömet. Nem dobogó szívem mélyén érzem, tudom, hogy igazam van. Az Alexandriában pihenő iratok is alátámaszthatnák ezeket, ha képes lennék olvasatukra. Lassan haladok velük. De nem is őt akarom meggyőzni erről. Nem, őt nem kell, higgyen, amiben akar. De keresnem kell olyat, ki hisz nekem.
- Nem Lucifernek tartozok elszámolással, ajándékkal főleg nem szolgálhatok neki - felelem. Mindaz kit szolgálok nem más, mint Atyám. Erről sose feledkezek meg. Sem most, sem máskor. Igaz, gyanítom szárnytalan leszek, ha visszatér, de ezt még magam is vállalom. Az is igaz, hogy meglehet, hogy életben sem fog tartani. Ezzel a kockázattal is együtt tudok élni. Ha egyszer visszatér közénk.
Gondolataimba merülve röppenek fel a könyvtár emeletére, a korlátra ülve. Agyam már zakatol, kizár mindent és mindenkit. Minden hangot, minden élőlényt. Ilyenkor olyan lehetek, mint egy holtkóros. Értelmetlen járkálásnak tűnhet, ahogy a sorok között mászkálok. Pihe tollaim a poros földet súrolják, csíkot húzva maguk után.
A démonnal lezártam a beszélgetést, a magam részéről úgy vélem ő is okosabbnak látja, ha távozik. Mégis… Valami zavar. Enyhén rázkódik meg a föld alattam, ahogy egy polc előtt állva könyvet tartok a kezembe. Családi napló, mely fontos lehet számomra.
Földrengés? Most? De egy férfihang is betüremkedik elmémbe, oda nem illően. Lassan fordulok meg és tekintek le. Belial még itt van. Szemei immár olajszínűek. Nagyot nyelve, egyszerűen csukom be a könyvvé avanzsált naplót.
- Atyánk számára nem mi vagyunk a legtökéletesebbek. Az embereket kívánta annak teremteni. Mi csak bábok vagyunk sakktábláján. Meglehet, hogy sokan felejtették már el. A rend őrei, akaratának beteljesítői - s ebben semmi önámítás nincs. Hangom megszokott mód nyugodt, habár érzem, hogy a pecsétem szertefoszlott. Mégsem tartok tőle.
~Ophilia~
Szólít újra a női hang.
Igen.
- Magad körüli pusztítással nem mész semmire - jelentem ki, amikor az egyik emeleti polc mellettem dől el, a gravitációnak engedelmeskedve a földszinten végzi.
reveal your secrets

Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 06, 2018 4:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• Ophilia & Belial •
When there is Light, there is Shadow
Zene: Bones • szószám: 525 • Credit:

Azért meg kell hagyni, a nagynénink pofátlanul mesteri és zseniális. Megoldotta, hogy ezek a szentfazekak is elkorcsosuljanak, de míg a halandók felfedezik magukon vagy egymáson a beállt változásokat, addig ezek a magányos, lélektelen kutyák még csak fel sem fogják, mi megy végbe bennük. Hogyan is tehetnék, hiszen fingjuk sincs arról, mit kellene figyelniük. Hát nem fergeteges?!
Aljas vigyor kapaszkodik fel komótosan az ajkaimra, s bár eleinte nem szándékoztam felelni a kérdésére, a hallgatásnál azért csak jobb murinak tűnik az összezavarása.
- Hogy milyen? Éppen olyan, ahogyan te most viselkedsz - rebegtetem rá a pilláimat ártatlanul, majd hallgatom tovább a zsörtölődését. Alig tudom visszafojtani a nevetésemet a kioktatásának köszönhetően, érzem, hogy a mímelt, nagy erőlködéstől elvörösödik a fejem, a pofazacskóim felfújódnak, a szemöldökeim pedig kétségbeesést tükrözve görbülnek a szemeim felé. Aztán kész, slussz-passz, kitör belőlem ördögi kacajom, amin bizony nehezen tudok erőt venni, mármint tudnék, ha akarnék.
-  Melletted még a kevélység is elszégyellné magát! Azt feltételezed, hogy azért nem értek egyet, mert nem tetszik az, amit hallok. A többi opció? Elképzelhetetlen. Húh! Ez egyre jobb, folytasd, kíváncsi vagyok, meddig ér el gőgöd - biztatom, kezemmel felfelé legyezgetve a levegőt, átadva neki a terepet a továbbiakhoz. Persze közben a tollairól sem feledkezem meg, amelyekről újabb kioktatást kapok. Brühhű, nincs nálam semmi keresni valójuk nyenyenye… Akkor hát nálad se legyen. A kis vackok szempillantás alatt válnak démoni mágiám martalékává, bár úgy fest, Ophiliát ez nem hatja meg. Gondolom nem sejti, hogy a romlás sújtotta porcicái már szart sem érnek, jaj, remélem, hogy erre majd a legnagyobb szükségben jön rá, én pedig ott lehetek, hogy kinevethessem!
- Majd megmondom Lulunak, hogy te rontottad el az ajándékát - vonom meg a vállaimat, aztán tovább hallgatom a magyarázását, amit lássuk be, elég karcsúra fog. Banyek, tényleg megsértődött!
- Igazad van ebben - értek egyet a kevés jó többet ér dumával. Látszólag nyilván, mégis mit gondoltatok?! - Sok hülye kis helyen is elfér, igen, érthető - bólogatok halálos komolysággal, miközben hátradőlve a fotelben, átvetem egymáson a lábaimat, s fentebb helyezkedő bokámat a fejemben meginduló zene ritmusára kezdem ide-oda forgatni. Mondjuk hallva, hogy ezzel ő befejezettnek tekintette a dolgokat, megakad a lelkes bokakörzésem. Lapos pillantásokkal méregetem alakját, s egy bolhányit kezdek morcossá válni. A kis önelégült csirkeszárny, azt hiszi, hogy még mindig ő irányít? Hogy Istike teremtményeként ő feljebb áll bármelyikünknél, hogy ennyire idióta vagyok, és majd az orromat lógatva fogok elkullogni eredmények nélkül? Na persze…
Ábrázatom egyik momentumról a másikra válik megértővé, amint lemondó sóhajt eresztek világnak.
- Igen, bár nem jutottunk előre, de egy nagyon fontos dologra megkaptam a válaszomat - bólogatok, és noha semmi jelét nem mutatom a mesterkedésemnek, a nagy beletörődésem közben enyhén, majd egyre erősebben elkezdem remegtetni a földet. Néhány repedés itt-ott, aztán viszlát a bombabiztos démon-távoltartó pecsétjeinek és rúnáinak. - Arra, hogy a hozzád hasonló szaros kis tollasokra soha, semmit nem lehet bízni - szemem egésze hirtelen fordul feketeségbe, mialatt felegyenesedek a fotelből. - Azt hiszitek, a nagyfater azért teremtette az embereket, mert ti túl tökéletesek voltatok, pedig az igazság az, hogy ti vagytok az univerzum legdefektesebb idiótái - billentem oldalra a fejemet, miközben körülöttünk lelkesen potyognak le a könyvei és feljegyzései az erősödő földrengésnek hála.
reveal your secrets

Ophilia


Alexander Palace - St. Petersburg Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 06, 2018 8:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Ophilia
Ott, ahol rossz van, jónak is kell lennie. E két pólus nélkül nem létezne egyensúly. Nem az a dolguk, hogy kiirtsák egymást, ugyanis összetartoznak.


Megsértődni? Szemöldököm újra összevonom, hisz nem állítanék ilyet. Egylátalán…
- Milyen a sértődöttség? - bukik ki belőlem a kérdést. Persze, láttam már az emberek között ilyet. Számos történetem szól erről, a démonok igyekeznek ezeket kihasználni. De hogy így érezzek, pláne így viselkedjek? Azt kizárt dolognak tartanám. Az is meglehet, hogy csak össze akar kavarni. Így teszteli, hogy mennyire is vagyok önmagam még. Nem áltatom magam: én is változok a Sötétség érkezése óta. Mégis hiszem, hogy továbbra is Atyánknak tetsző életet élek… Legtöbb esetben. Annyi kis apróságot leszámítva, hogy önként segédkezek egy démonnak. Belialnak meg… vélhetően nem magyarázat számára az önvédelem. Keserűen húzom el a számat. - Keress egy démoni aktakukacot… Ő nyilván szívesebben segít neked és mondja azt, amit hallani akarsz - mosolygok rá szelíden, őszintén. Tényleg nem sértésként mondom, még ha egy kívülálló számára annak is tűnik.
Még ha neki is. Nem fogom bizonygatni, hogy nem vagyok megátalkodott, amilyennek ő lát. Tudom, hogy ki vagyok, tudom hogy milyen vagyok. Ismerem a határaimat.
- A tollaimnak semmi keresnivalója nincs nálad - felelem viszont, mely igaz is. Eme fekete, látszólag értelmetlen és haszontalan pihék sokkal több erőt rejtenek magában, mint egy normális ember gondolná. Vélhetőleg azért a lovas tisztában van az erejükkel. Meglehet ezért - is - akarja őket. Én meg ezért nem engedhetem meg neki. Nem lehet ily felelőtlen egy ilyen témában. Habár mérsékeltebb vagyok a démonokkal szemben, mint bármely más testvérem, attól még nem felejtem el a legfontosabb dolgot, ők az ellenségeink.
Halkan sóhajtom el magam végül, ahogy visszatérvén apró feketéim a kezembe, porrá lesznek a tűz martalékával. Egy pillanatra csap csak fel a láng, ez mégis épp elég. Na persze a drágákat még így is fel lehet használni. Tényleg ilyen ostobának néz?
Kérdőn pillantok rá, tenyereimbe zárva a hamut.
- Az erő inkább olyan, mint az egyenlítő lenne. Vonalat képez a két világ között, mely között a föld is fekszik - vonom meg a vállamat. Semmit sem tudok biztosra, semmit sem tudhatok biztosra, főleg nem az ő zavaró jelenléte mellett. Nincs azzal bajom, hogy megkérdőjelezi szavaimat, általában ennek örülök, így új perspektívák tárulnak szemem elé. - Törvényszerű, hogy a kevés jó erősebb - hisz kevesebb a jó lélek, de mégis erősebb volt, mint a pokol. Nagyobb értékkel bír, ki lelkét tisztán tudta tartani, de nyilván ebbe is bele tud kötni.
- Sajnálom, nem tudok többet segíteni neked - emelem rá újra tekintetem, még mielőtt visszaköltöznék elmélkedésem rögös házába. - A kérdéseidre ahogy tudtam, választ adtam - azt már inkább nem teszem hozzá, ha további van, arra keressen maga választ.
reveal your secrets

Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 04, 2018 8:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• Ophilia & Belial •
When there is Light, there is Shadow
Zene: Bones • szószám: 521 • Credit:

Érdeklődő arckifejezéssel szemlélem gyakorta egymáshoz vonódó szemöldökeit, töprengve, vajon ennyire megdöbbentette a pimaszságom, vagy szimplán már nem is tud mit felelni a fergeteges humoromra? Tényleg, egy angyal robotagya mennyi istenkáromlás és a lényükkel szembemenő cselekedet után mondhatja be az unalmast? Ki kellene próbálnom valamelyik unalmas órámban…
Visszakanyarodva Ophiliára, azért elgondolkodtat, mennyire lehetnek naivak ezek a bolhás kis tollasok. Bennem semmi jó nincsen, aminek táptalaján tisztelet, netán alázatosság foganhatna, az kéne még! Persze valahol megértem, hogy eszébe jutott egy ehhez hasonlatos sületlenség, nagy baj van ugyanis ezzel a világgal. Démonok és angyalok próbálják bizonygatni, hogy nem is olyan fekete-fehér minden, ahogyan azt az emberek gondolják, noha rohadtul az. Annak kéne lennie. A démonok alávaló dögök, akik a legjobb modorukban is ott fognak tőrt állítani a hátadba, ahol nem szégyellik, az angyalok meg… Mit tudom én, idegesítenek minket vagy ilyesmi. Minek is vannak tulajdonképpen?
- Ó, drága Ophilia, csak nem megsértődtél? Attól még, hogy nem tudok előrukkolni mással, a tiédben ugyanúgy rengeteg hiba leledzik, vagy legalábbis olyan megválaszolatlan kérdések, amikre egy tervet alapozni... hát… - húzom el a számat, miközben előregörnyedek a fotelemben. - Persze nem gátollak meg semmiben, biztosan találsz magadnak néhány jóvágású szárnyast - vonom meg a vállaimat, örömmel fürdőzve a szöszi kibontakozó türelmetlenségében és ridegségében. Olyan kis bájos, ahogy belelovalja magát abba az illúzióba, hogy mindenáron szembe megyek vele, igaz, nem is könnyítem meg a dolgát, de hát abban mi lenne a muri? Szóval papol nekem itt a tiszteletről, elfogadásról, szent életről, azonban a tény, miszerint démon vagyok, az ő kis patyolat „lelkét” is felbolygatta, sötétebb vizekre eveztetve azt.  Fel sem merül benne, hogy nem a fajtája és az ellenszenvem miatt kérdőjelezem meg, hanem mert a látszat ellenére nem szenvedek öngyilkos hajlamoktól, és ha már nagy magasságokban kell tervezni, azt én sem veszem félvállról. Ha így tennék, Ragu-leves soha nem kerülhetett volna a karmaim közé. Szipp, milyen szörnyű ez a meg nem értettség! Mindjárt megyek eret vagdalni!
- Kérlek… A tollaid szerencsére nem tudnak beszélni, velük semmi bajom - vigyorodok el annak ellenére, hogy eléggé felbosszant az ellenkezése. De hát rendben, ha így szeretne játszani, játsszunk így. Hagyom, hogy visszaszerezze a tollait, erőimet viszont másba fektetem. Egy apró pöccintés hüvelyk- és mutatóujjam közvetítésében, és a következő momentumban porrá égnek a csinos pihéi a kezében, már amennyiben nem hagyta őket lehullni a földre a megadásom okozta megilletődöttségében. Lényeg, hogy most már egyikünkhöz sem juthatnak. Ki mondta, hogy nem vagyok kompromisszumképes?
- Ughh… - nyögök fel elborzadva, hallva, hogy az édenkert magasságos erejét akarja felelőssé tenni azért, ami a Pokolban vagy idefenn kialakult. Teátrálisan roskadok a fotel karfájára, fejemet összekulcsolt alkarjaimra ejtve. - Ha annyira szipi-szuper odafent a klíma, mi a bánatért bízta volna a Pokolra Isti a legdurcibb ellenfelét? Persze nem vetem el a lehetőségét, hogy a három hely valami ismeretlen sajátosságokkal rendelkezik, de ez a Mennyország minden erő forrása dolog? Megfekszi a gyomromat - emelem meg szénaboglya hajamat magán hordó fejemet, hogy fancsali képemmel is alátámaszthassam a mondandómat, igaz, hamar felülírja a róka-közeli ábrázatomat az újabb, levegőbe hányt nyikkanása. Szerintem erre mondják, hogy olyan, mint egy őrült tudós, azok beszélnek folyton magukban… - Mi van velük? - kérdezek rá tartózkodva.
reveal your secrets

Ophilia


Alexander Palace - St. Petersburg Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 04, 2018 10:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Ophilia
Ott, ahol rossz van, jónak is kell lennie. E két pólus nélkül nem létezne egyensúly. Nem az a dolguk, hogy kiirtsák egymást, ugyanis összetartoznak.


Enyhén összevonom a szemöldökömet hallva pimasz szavait. De mit is vártam tőle? Tényleg, mit? Magam sem tudom, bíztam volna tán abban, hogy picit is tiszteletteljesebb lesz? Képtelen dolog, be kell, hogy lássam. Ez nem az ő műfaja. Ki tudja, talán még magát Lucifert, a teremtőjét sem tiszteli. Mit is mondott ezzel kapcsolatban? Vagy mondott egyáltalán? Szemöldököm újra csak összevonom, de végül csak gondolatban legyintek fel. Igazából nincs jelentősége sem ennek, sem annak, hogy miként beszél Atyánkról.
Lehet, hogy sokszor pont az számít, hogy én magam miként beszélek előtte? Vajon, ha visszatérte után számot kell adnom erről a pillanatról is, miként ítéli meg személyemet? Bukásom már elkerülhetetlen és nem csak a lovas miatt. A pusztítás is… Don.
Miért van, hogy benne megbízok?
- Saját válaszom nem fogadod el, mégsem tudsz semmi értelmezhetőt mondani utána - hajtom enyhén félre a fejemet, komolyan pillantva rá. - Cizellálhatjuk a témát, a végtelenségig beszélgethetünk róla, meglehet, hogy újabb és újabb ötletek jutnak az eszembe. Biztosat nem fogok neked tudni sem most, sem később mondani. A leglogikusabb az összes közül, melyet először tártam eléd. Ha nem akarod elfogadni azt, mint már mondtam, az a saját döntésed - közlöm tán némileg ridegebben, mint terveztem. De szavaim igazak, ennél többet valóban nem fogok tudni neki tudni mondani. Falakba ütköztem a Sötétséggel kapcsolatban. Sötétben tapogatózom, és nem tudom, hogy amit találok azok igazak-e vagy esetleg hamisak.
Oly játszam ez a részéről, melyben teljesen haszontalannak érzem magam. Gabriel és Mihály közötti veszekedésnél legalább hasznosnak érezhettem magam, de most? Angyalok fertőzödnek meg a Sötétség által, s ki tudja, tán én is közöttük lennék?
Érzem szívem helyét, hiszen Belial ki akarta tépni, mégsem érzem, hogy dobogna. Nekünk ezek nem számítanak, a ténye mégis ijesztő.
Nem engedem neki könnyedén, hogy megszerezze tollaimat. Erőm, bár gyatrább, mégis arra használom, hogy ne engedjem vissza az ujjaiba.
- Ha ennyire megvetsz, akkor a tollaimat is éppúgy meg kellene vetned - felelem hűvösen, nyugodt hangomon. Nem érdekel kérlelése, sejtem, hogy mennyire veszi komolyan. Úgy értem, az egész démont mintha kezdeném megérteni, de aztán ki tudja? Okozhat meglepetést, a káosz szülötte ő.
Mindazonáltal nem engedem neki könnyedén át a tollaimat.
Szárnyaim lassan hátam mögé rejtőznek, mégsem olvasztom be testembe. Kezd elegem lenni abból, hogy rejtegetnem kell őket. Angyal vagyok.
Összevont szemöldökkel meredek újra rá, tekintetembe egy pillanat erejéig düh lobban. Aztán kialszik. Mi történik velem?
- Ha velünk akarná bevégeztetni a munkáját… Oh… - hiszen így már világos a parkban történtek. Nagyot nyelve, rémülten tekintek le magam elé. Az az apró megmozdulása, szívem kitépése, majd elfeketülése. Viszont én nem vagyok harcos, mit érne el velem a Sötétség?
Fejemet megrázva rázkódok vissza a jelen problémájához inkább.
- A Gihon keletre fekszik - suttogom halkan. - Ha Ő is keleten volt elzárva… Mi van, ha a Gihon, az Éden oly erővel bír, mely hatással van nem csak a pokolra, de a földre is? Évezredek alatt kialakulhatott valami, melyt eddig nem láthattunk - már rég nem figyelek gúnyos megjegyzéseire, újra magamba roskadva adom gondolkozásra fejemet. Újabb toll csúszik ajkaim közé, s puha pihéit rágcsálom, körmöm helyett. Tekintetemmel a számtalan könyvet szemlélem, miben lehet az igazság? - A Romanovok - suttogom, de nem, ennek nem sok értelme lenne. De akkor miért nem rombolták le az oroszok? Nem, ennek más oka is lehet. A kietlen pokol… Szibéria.
reveal your secrets

Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 01, 2018 11:10 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


• Ophilia & Belial •
When there is Light, there is Shadow
Zene: Bones • szószám: 527 • Credit:

- Ohh, persze, elnézést - kezdek szabadkozásba a kérése végett, még a kezeimet is megadóan magam elé emelem. - Isten… ci - nyögöm ki halálosan komoly ábrázattal, noha nem bírom sokáig anélkül, hogy el ne vigyorodnék. Ó, szentséges Pokol, tényleg képes időt és energiát pazarolni arra, hogy egy démont a teremtőjük iránti tiszteletre bírjon? Lulunak még elnézném, közeli rokoni kapcsolat meg minden baromság miatt, de hogy egy tollaska akarjon itt megtéríteni! Húha! Majd ha Lucifer nevét imádja, és napi három miLulunkat elmond reggel, délben és este, akkor majd talán én is idomulok a világképéhez. Vagy nem, ez a kedvem, a csillagok állása és a szélirány függvénye.
Legalább abban egyetértünk, hogy a találgatásokkal nem jutunk tovább, azt viszont sajnos még nem realizálta, hogy bármennyire is magabiztos, jóvágású, mindent-tudó kinézettel áldott meg a fényhozó, én sem tudok mindenre feleletet adni. Pontosabban fogalmazva tudok, csak nem feltétlen hasznosat.
- Galambom, ha nem értesz egyet a válasszal, akkor ne kérdezz - vonom meg a szemöldökeimet, ide-oda pörgetve ujjaim között az eltulajdonított tollát. - Azt mondod, neked látnod kell az értelmét, rendben. Képzeld el, én is szeretném megérteni, máskülönben hidd el, hogy nem egy undorító angyalka társaságában tölteném a felesleges időmet egy cicoma könyvtárban, őrölve az idegeimet a keresztkérdéseiddel. De attól még nem fogom neked előcsettinteni a választ, mert mint mondtam, ha tisztában lennék vele, akkor nem ülnénk már itt, hanem hősiesen legyőznénk a nagynéninket és viszlát - darálom le neki egy levegővétellel, kezdve veszejteni a türelmemből. Aj, Ophilia, hát nem tanultál belőle, milyen az, amikor kihozol a sodromból? Egyelőre beérem plusz két tollacskával, de ha sokáig folytatod ezt az önhitt és sértődött viselkedést, akkor nagyon nem leszünk jóban.
Oké, pontosítok, akkor sem, ha ellopod tőlem a szerzeményeimet.
- Hé! - szólok rá a pillanatban, amikor kiröppennek az ujjaim közül a tollak, azonban én sem vagyok rest, saját erőimet mozgósítva állítom meg a levegőben, fél úton a kis pihéit. - Te csak elrágcsálod őket, kérem vissza. Igen, megkértelek, jól hallottad, soha többé nem is fogsz ilyet tapasztalni tőlem, szóval… - nézek rá fapofával, egyelőre türelmesen várva, hogy engedjen és visszaröpüljenek hozzám a tulajdonaim. Addig természetesen nem hagyok fel a szövegeléssel sem, a káosz megtestesítőjeként megy ez egyszerre is.
- Két lehetőséget látok. Vagy mindenkire hatással vannak az erői, és szimplán így jártatok, vagy támogat bennetek abban, amit elkezdtetek huszonhét évvel ezelőtt a Földön. Tippelj, mi lehet az - görbülnek ajkaim aljas mosolyra, ugyanis nem átallok kihasználni egyetlen lehetőséget sem arra, hogy emlékeztessem a testvérei tökéletlenségére, meg vérszomjára. Cserébe ő sem szeretne kihagyni a töri órából, mielőtt azonban még újabb tollakkal gyéríteném a szárnyát, szerencsére félbehagyja a mondanivalóját, és izgalmasabb vizekre evez.
- Úgy sejtem éppen annyira, mint az égi party-kóceráj. Semennyire, de attól még lehet összefüggés - értek vele egyet, még ha nehezemre is esik. Látok benne logikát, és ez egy használható terv részét is képezhetné, nincs más dolgunk pusztán, mint utánajárni annak, hol érnek össze ezek a bizonyos vonalak a világ innenső oldalán. Vagyis dolgom, hülye leszek kiadni neki a Pokol alaprajzát. - Gondolom van valami könyved a Pokolról is, ami alapján kiindulhatunk, nem igazán szoktam szárnyak híján magaslatból nézni a domborzati jellegzetességeket - vigyorgok rá, oly könnyedén hazudva, mint a vízfolyás.

reveal your secrets

Ophilia


Alexander Palace - St. Petersburg Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 30, 2018 8:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Ophilia
Ott, ahol rossz van, jónak is kell lennie. E két pólus nélkül nem létezne egyensúly. Nem az a dolguk, hogy kiirtsák egymást, ugyanis összetartoznak.


Találgatások, ennyi jutott nekünk csak most. Felettébb irritál ez az érzés. Egyszerűen nem értem most sem, hogy az emberek miként tudtak megélni így? Tudatlanul? Nem járván utána dolgoknak, nem okítva magukat életük végéig? Ez az apró tudatlanság számomra minden kínzással felér. Én,ki a világ minden dolgával tisztában vagyok, láttam mindent, hallottam mindent, ezt nem tudom.
Az Isti szó hallatán rosszállón vonom össze szemöldökömet.
- Ha megkérhetlek, nevét tisztelettel ejtsd ki - habár gyanítom, hogy ennek nem fog eleget tenni, mégis reménykedem benne. Ki tudja? Talán sikerül némi jómódorra bírnom így a nap végére. Igaz, itt az orosz földön máshogy múlik az idő. Ha már a világ másik végén vagyunk. De végül megadóan sóhajtok neki. - Lehet - látom be, hiszen jelen pillanatban bármi lehetséges. - Találgathatunk itt az idők végéit, meglehet erre választ csak Atyánk tudna mondani - vonom meg a vállam.
Visszafordulva a démon felé, bizony látom, hogy tollammal arcát simogatja. Ez újra eszembe juttatja, hogy az egyik pihe példányt épp fogaim között őrlöm. Gyorsan újra eltüntetem a pimasz végtagokat. Ám, amíg nem figyelek, láss csodát, újra előmerészkednek. Olyannyira reflexszerű mozdulatok ezek, hogy nekem már fel sem tűnnek. Ahogy a vége hossza nincs járkálásom az amúgy parányinak mondható könyvtárnak. Nem nagy ez a helység, vannak ennél sokkal monumentálisabb építmények is. Alexandria akár… Nekem mégis ez tetszett meg - no meg ott mást tárolok. Apró, zegzúgos, az emberek ezt nevezik otthonosnak, azt hiszem.
- Te. Neked - felelem neki. - Nekem látnom kell az értelmét, engem ezért teremtettek. Olyan ez, mintha te nem tudnál viszályt kelteni két ember között és egyszerűen képtelen lennél rájönni, hogy mi lehet ennek az oka-  felelem újabb rágcsálásba kezdve. Ha valamire rá kell jönnöm, akkor azokra általában így reagálok. A hasonlattal is csak azért éltem, hogy végre tisztában legyen azzal, hogy mi is teremtésem célja, miért van, hogy amiket mondok, talán, de csak talán van némi értelmük. Az összefüggéseket kell meglátnom a világba. - Továbbra is, az összes közül ez a leglogikusabb - vonom meg a vállamat újra csak. Nem tudok mást mondani erre, hisz tényleg így van.
- Ahogy mondtad, Atyánk akkor még nem volt erős, most viszont az. Meglehet jelenlétét előle is képes titkolni. Meglehet, hogy közöttünk jár, csak mi nem vesszük észre, lehet, hogy már galaxisokkal távolabb van, új bolygót formál - erre is van pár ötletem, hogy merre lehet. Ez is szimplán csak találgatás semmi több. Az apró szurkáló érzésre újra felé fordítom figyelmemet. Meglátva a három tollam a kezébe, szemeimet enyhén húzom össze. Majd egy egyszerű csuklómozdulattal celebrált kézlendítéssel kényszerítem a mihaszna tollakat, hogy térjenek át az én kezembe. Már ha Belial nem fogja túl erősen. A tollak nagy urak, nem szívesen hagynám egy démon kezébe.
- A lelkek eltűntek? - vonom össze újra szemöldökömet. Mégis mi folyik itt? - Mi legfeljebb járulékos veszteségek vagyunk - hiszen akkor az emberek, de még a démonok is veszélyben vannak… De nem, mi angyalok is. - Ereje ránk is hatással van. Megőrjíti az angyalokat, kifordítja magukból őket. Oly erőt ad nekik… - itt azonban elhalkulok. Még mindig nehezemre esik elhinni, amit a parkban akkor láttam. Az a kép, a vízió. A hang, mely szólít. Fejemet megrázom.
- Az oroszok és a kínaiak jobban képben voltak a világ valódi működésével mint bármely más népek. Ők meglátták… - aztán csak legyintek, nem megyek bele újabb szövegelésbe, mely teljesen elvonná figyelmünket. - A pokol mennyire hasonlít a földre? Úgy értem, alaprajzában. Mi van, ha van jelentősége, hogy miért keleten zárták el. Mi van, ha itt a földön is, azon a régióban gyengébb? - jön egy újabb kósza gondolat, miközben a démonra vetül újra tekintetem.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2