Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Metro állomás •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás - Page 4 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 27, 2019 1:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 639 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Igyekszem halkan és kontrolláltan magamba szívni a feszült levegőt, ami a váratlan események egymásutániságát tekintve igen csak a nehezemre esik, mert körülbelül annyit magamba tudnék szippantani belőle, hogy végül hőlégballon méretűre duzzadna a mellkasom. De talán még annak a mennyiségnek a hirtelen kifújása sem lenne elegendő ahhoz, hogy a procedúra végén megkönnyebbültnek érezhessem magamat. És mindez Ed hisztériájával kezdődött. Ha az a féleszű most itt lenne és végezné a dolgát, akkor már is hárman lennénk egy félvárosnyi problémára, nem pedig ketten. Például visszafordulhatna erősítésért, mert ez az a pont, ahol erőteljesen mérlegelném a lebukás és az elbukás hányadosából kikövetkeztetett túlélési rátánkat. Idelent lépten-nyomon újabb és újabb problémába botlunk, amelyek kezdik meghaladni a képességeinket és a hatáskörünket, a bázison meg legfeljebb ejnye-bejnyét és pár hét eltiltást kapnánk. Nem is tudom, a kényszerpihenő valahogy jobban hangzik, mint egy gusztustalan féreg a testemben, illetve a lelkemet is megnyugtatná, amennyiben visszatérnénk a szabályos eljárásrendhez.
Kétségtelenül itt lenne az ideje a visszavonulónknak, ám az ismételt zaj kizökkent a menekülési stratégiánk latolgatásából. Az agyam rögvest átkattan, és arra koncentrál, hogy minél hatékonyabban s hamarabb elhárítsak egy esetleges támadást. Az, hogy mindeközben felvetem Freynek a sokadik rejtélyünket, a saját vagy az ő figyelme elterelésének szól-e, nem tudom megmondani, viszont a mély csöndjéből arra tudok következtetni, hogy egy kis időre ő is elmerült a gondolataiban ahelyett, rágörcsölne az egyelőre láthatatlan támadónkra. Aztán az is előfordulhat, hogy teljesen hidegen hagyja a fenyegetés.
- Így van. Biztos, hogy halottak, de a legutóbbi információim szerint jelenleg ez nem lehetséges - suttogom neki vissza a félbehagyott mondatára, közben a falat és az előttünk terebélyesedő alagutat figyelve a zseblámpa halovány fényében, amit egyébként jobb híján a talpam alá helyeztem. Nem teljesen, éppen csak annyira, hogy kicsit megdönthessem a hely nagyjábóli bevilágítása érdekében.
Arra mindösszesen csupán bólintok, hogy a legidősebb Crusader a kisujjából kirázna vagy ötféle magyarázatot - legyünk reálisak, hármat minimum - erre a lehetetlen helyzetre, csakhogy ő most nincs itt, ezért sokra sajnos nem megyünk az öreg tudásával.
- Majd megfejti, van egy olyan érzésem, hogy ezt nem mi- - fogjuk kideríteni és nem ma. Valahogy így szerettem volna befejezni a mondatomat, azonban a gyér fényviszonyok hirtelen megszűnése még bennem is megakasztja a szavakat. Ismét mélyet szusszanok az orromon keresztül, ahogy egyik pillanatról a másikra úgy kétszázra ugrik a pulzusom. Alapvetően nincs gondom a sötéttel, és talán még a vaksötéttel is ki lennék békülve, ha nem érezném már is a bőrömön mászni az egyelőre - remélhetőleg ez így is marad - képzeletbeli parazitákat. Frey suttogó hangja ránt fel az undorodásból.
- Van - reflexből bólintottam is a határozott kijelentés mellé, majd fél kezemben összefogva az íjamat és a nyilamat, elkezdek kotorászni a nadrágzsebemben. A bal oldaliban nincs, ahol általában tartani szoktam a kevésbé fontos kütyüjeimet, de nem kapok pánikrohamot, átnyúlok jobbra, ahol egy müzli szeleten, egy összegyűrt zsebkendőn és néhány érmén kívül szintén nem találok mást. Ezen a ponton jól hallható frusztrációval sóhajtok fel, egyre sietősebben kutatva át a hátsózsebeimet, majd a kabátomat, ám egyikben sincs öngyújtó. És természetesen ebben az áldott momentumban villan be, hogy kölcsönadtam annak a bagós Ednek. Még soha nem akartam ennyire kitekerni valakinek a nyakát…
- Negatív, mégsincs - nyögöm ki, aztán óvatosan lehajolok, és vakon kitapogatom a zseblámpát. Megpróbálom visszalehelni belé az életet néhány ütéssel, de mindhiába, teljesen beadta a kulcsot. - Oké… Visszamegyünk, és értesítjük a bázist - tudatom vele a tervet, mintha nem ácsorognánk egy sötét, halottakkal, parazitákkal és impekkel teli alagútban, és amúgy is olyan egyszerű lenne a kijutás.
Már éppen kézen fogom Freyt, hogy ne szakadjunk el egymástól a lehetetlen küldetésünk alatt, amikor oldal irányból - talán onnét, ahol a hangot is hallottuk, nehéz megállapítani, hisz ebben a sötétben hamar elveszíti az ember a tájékozódó képességét -, először halovány, majd egyre erőteljesebb, narancsos fény kezd felderengeni.
- Hahó…? Van ott valaki? - erőtlen, reszketeg és bátortalan hang társul a világosság mellé.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 25, 2019 10:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




Alex & Freya
Hunting in the dark

Reflexből kiöltöttem a nyelvem, de csakis a hátára, és kedvem lett volna szemléltetni célzóképességemet, csak a tőrömmel. Azonban józan eszemre hallgatva inkább nem tettem meg, saját fegyveremmel sem annyira biztos a tudásom, hogy csak úgy elhajítva százszázalékra meg tudjam mondani, hogy azon a ponton fog landolni, amelyiken csak szeretném. így egyelőre eltekintettem ettől, ám megjegyeztem magamban. Tudtam, hogy amint alkalmam adódik rá az elkövetkezendő edzések alatt egyszer mindenképp, csak úgy nem messze tőle fogom a táblába állítani a tőrömet.
És amúgy is, a kisebb, csizmámban lévő késsel jobban tudok célozni.
De előtte persze ki kell jutnunk innen, mintát gyűjteni, bizonyítékot vinni és persze nem bajba kerülni, bár egyelőre egész jól megúsztunk mindent, és bár legszívesebben menetelnék tovább, társamat - se a saját felfüggesztett seggemet - nem szeretném bajba keverni, így józanabbik felem kezdte azt súgni, lassan ideje lesz visszafordulnunk. De a lassan még nem jött el.
Összeszorítottam a számat, mikor Alex lábai mellett megláttam a holttestet. Nem kellett orvostudomány ahhoz, hogy lássam, ugyanaz lett a sorsa, mint a gyereknek. Az összeaszott test egyértelműen a paraziták nedvesség elszívására mutatott, és bár szerettem volna, ha nem így lenne, sajnos tudtam, hogy ők tették. Talán jobb így, mintha csak valami megállapíthatatlan sérülést találkozunk, ami talán vagy talán nem minket is megöl, csak azért, mert ránéztünk a holttestre.
Tudtam, hogy merész vizekre evezek a kijelentésemmel. Hisz a test félig összeaszott, így arca sem volt a legjobban felismerhető, és persze New York minden lakosát sem ismertem fel személyesen, de valami akkor sem stimmelt. Alex törte át a deszkákat, előtte még a gyerek apró termete miatt talán átfért volna valahogyan közöttük, de a felnőttnek esélye sem volt. Muszáj volt kívülről jönniük. És ha már egyszer ők átjutottak, semmi sem garantálja, hogy nem fogja minden más is megtenni utánuk.
Ez kell még csak, egy-két fődémon biztos feldobná New York stagnáló hangulatát, minden pénzemet rátenném, pedig jó ideje gyűjtöttem.
Bólogatok a szavait hallva. Most nem volt ideje a kikérdezésnek, hogy mégis honnan tudja, az ráért később is, nyugodtabb körülmények között. De ez hasznos információ volt, jó lesz megtartani. Csak azt nem tudom, hogy adjuk át a Tanácsnak a testeket anélkül, hogy rájönnének, és azonnal elzárnának mindent. Márpedig, ha tényleg szegények laknak ott... ki tudja, mi lenne a sorsuk.
Összerezzentem, mikor meghallottam a hangot, és azonnal összeszorult az öklöm a fogat körül. Felegyenesedtem, és kabátom belsejébe nyúlva elővettem másodlagos tőrömet is, hogy így két kézzel védekezhessek vagy támadhassak. Nem tudtam, mi volt a zaj, viszont a holttestek látványa után már csakis a legrosszabbra volt érdemes készülni.
Ismét bólintok, és a zseblámpa halovány fényében a földre fordítom a figyelmemet. Ha tippelnem kéne, ezekből a testekből három vagy négy parazita léphetett le, persze, fogalmam sincs, hány petét raknak, így azt sem tudhatom, hogy lehettek-e peték a felnőttben, és mennyi esélyük lehetett kikelni. De ha három-négy élősködött bennük, akkor nem kell rettegni. Ha nem...
- Hogy érted? Hisz biztos, hogy... - kezdtem bele, aztán ahogy megértettem, mire gondolt, eltátottam a számat.
Számomra a halottak halottak voltak, és sosem szoktam meg ezt az újraéledés dolgot, pedig ideje lett volna. De most, hogy mondja, tényleg, ezek rendes holttestek, egyben, idővel fel kellett volna támadniuk, hisz semmi olyan nem történt velük, ami megakadályozta volna ezt.
- Nagyapa tudná - sóhajtottam, a földet pásztázva.
Ő minden ilyesmit tud, és szereti is az elméleteit - melyek 99,9% igazak - elmesélni nekem, így valószínűleg erről is beszélt nekem. Azonban három teljesen különböző kaliberű iskolából nagyon is nem egyszerű észben tartanom ehhez hasonló niche információkat, mint a parazita által megölt holttestek fel nem támadásának okai.
Ilyen, és ehhez hasonló esetek azok, amikor igazat adok Willnek, és már ténylegesen feleslegesnek érződik a rendes iskolai képzésünk, ám már a célvonalban tartunk, itt már nincs kilépés.
Nagyapa, nagyapa, nagyapa... lélek?
Alex felé fordultam, és már épp kinyitottam volna a számat, mikor halk kattanás hallatszódott, és minden sötétségbe borult. A zseblámpában lévő elem feladta a küzdelmet.
- Mondd, hogy van nálad vészhelyzet öngyújtó... - suttogtam, és hirtelen ezerszeresen kezdett verni a szívem.

659 . @Alexander Payne .
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás - Page 4 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 23, 2019 11:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 524 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Leheletnyire megemelkednek a szemöldökeim a halk motyogását hallva, amiről biztosra veszem, hogy nem becsmérlésnek szánta, legfeljebb a szokásos vérszívásának, amiben egyébként lelkes partnere szoktam lenni. Például biztos vagyok benne, hogy a mai szörnyűségek ellenére minimum egy hétig a „Holtakkal suttogónak” fogom hívni.
-  Hogyne, egyszerű. Csak célozni kell tudni hozzá - mosolyodok el egy röpke momentumra, majd finoman megpaskolom a vállát, ahogy elsétálok mellette a kilőtt dögökhöz. A szertelen hangulatom aztán hamar visszazökken az elhűlt döbbenetbe és undorba, habár egy felnőtt holttestének a látványát még az én gyomrom is könnyebben befogadja. Inkább a tudat nehéz, hogy ezek az emberek valószínűleg ártatlanok voltak, és az égvilágon semmivel nem szolgáltak rá arra, hogy ilyen halált haljanak.  Na álljunk meg egy percre… Egyáltalán hogyan halhattak meg?
Éppen nyitnám a számat és fordulnék, hogy megosszam Freyával a logikai összeférhetetlenséget azzal, ami a világban zajlik és amit itt találtunk, azonban megelőz a szavaival. A kérésére közelebb lépek, majd enyhén lehajolva veszem szemügyre a férfi élettelen arcát. Igaza van, egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki hetek óta oszladozik a nedves alagútban, azt viszont már nehezebb megállapítani, hogy közülünk való-e. New York még a mai formájában sem egy kicsi város, szerintem sok ember van, akivel még egy kósza pillantásra sem láttuk egymást. Mindennek ellenére az elmélete szöget üt a fejembe, ahogyan felegyenesedve én is eltekintek a sínek folytatásának irányába.
Hát persze, hogy van közülük kijárat a városból… ezt rajtam kívül már csak Kaitlyn tudja jobban, aki az én segítségemmel lépett olajra Wallenberg után a falakon túlra. De hogy ennyi ember ismerje őket, olyanok, akik még csak nincsenek is tudatában a terepviszonyainknak? Kötve hinném, feltéve, ha nem szivárogtat valaki odakintre információkat, ám ennél egyszerűbb magyarázat is a rendelkezésemre áll. Óhatatlanul eszembe jutnak Cole szavai még az üzletelésünkről. Van egy kevésbé őrzött állomás, ahol régen gyerekek, fiatalok laktak, és bár a lejárat le van zárva, jobban, mint ez, akad mód a megközelítésére egy irodaház alagsorából. A paraziták áldozatai könnyedén lehetnek azok a gyerekek és fiatalok…
Már csak az a kérdés, hogy megosszam-e Freyával az információt. Eddig a nővéremen kívül senkinek nem beszéltem róla, igaz, mindez idáig nem is állt fent élet-halál szituáció. Összeszorítom az ujjaimat az íjam körül.
- Ha minden igaz, van, és hallottam olyan pletykákat is, hogy egyes állomásokon emberek is élnek. A mieink közül. Szegényebbek, fiatalok, akikről senki sem gondoskodik. Könnyen lehet, hogy ők estek támadás alá és egészen idáig menekültek - magyarázom elcsöndesedve, vetve egy utolsó pillantást a holttestre. - Talán az impek megérezték a szagukat, és azért csődültek le ide. Bár nem tudtam róluk, hogy dögevők - vonom össze a szemöldökeimet, mielőtt újfent zaj hallatszódna az alagútból.
Az íjamat ismét megfeszítem, a hang irányában rögzítem, aztán Freyre fordítom a tekintetemet.
- Légy résen. Figyelj a sínek között, én figyelem az alagutat és a falakat. A parazitákat nehezebb lesz kiszúrnunk - suttogom neki oda, egyelőre a várakozás mellett határozva. Ha tompulnak a hangok vagy teljesen megszűnnek, mi is közelebb merészkedhetünk, de tekintve, hogy eléggé visszhangzik az egész kóceráj, még nem tudom megállapítani, hogy közelít e felénk bárki vagy sem. - Addig is elgondolkozhatunk, hogyan haltak meg ezek az emberek, amikor elméletileg nem halhatunk meg - teszem hozzá csöndesen.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 20, 2019 8:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




Alex & Freya
Hunting in the dark

Elkomorodtam.
- Ha bajom esik, az csakis a saját hibám és felkészületlenségem következménye, és megígérem az eltiltást. - Hangom halk, de komoly volt, ahogy továbblépdeltem az alagútban.
A falak nedvesek voltak, valószínűleg beszivárgott a víz. Igazából biztos, hogy előbb vagy utóbb ezek a járatok be fognak omlani - vagy be lesznek omlasztva a veszély miatt, amelyik hamarabb jön el. De a megülő por és kosz arról tanúskodott, hogy a lezárás működik, nem jár erre senki.
Egészen addig a pillanatig, amíg Alex ki nem mondta, hogy ott fekszik egy halott kisgyerek.
Az évek során az ilyen és ehhez hasonló események megerősítettek, érzéktelenítettek. Sokan meghaltunk, mindenféle külső nyom nélkül vagy épp szétmarcangolva, darabokban találva meg. Az elején le voltam bénulva, meggyászoltam a halott galambot, és horgászáskor sem tettem csalit a botomra, nehogy bántsam a halakat. De aztán megváltozott, megváltoztam, egy idő után már csak elfordultam, ha parancsra kellett valamit megtennem, ami hasonló következményekkel járt, majd később már reflexből megindultam a holttest felé. Ez nálam hamarabb kialakult, mint a többieknél, így a laborba is hamarabb beengedtek, míg néhány társam azt mondta, ők még most sem képesek bemenni. Fogalmam sincs, mi történt, miért, hisz még apa sem bírta az ilyeneket, de mégis, így már több boncolásban is besegítettem, amikor szükség volt rám, és a központban töltött időm egy részét edzésen kívül a laborban töltöttem. Csakis ezért tudtam most is, hogy kell a testhez nyúlni, és látni, hogy mi az. Will nem ismerte volna fel.
Most is, reflexből indultam el a test felé. Ilyenkor szinte automata vezetésbe váltok, érzelmek nélkül, csakis szisztematikusan cselekszem. Ez Willben is megvan, bár benne nem a halál váltja ki, és sokkal erősebb is.
Miután felálltam, és továbbindultam, utána éreztem a nyomást a mellkasomban, utána remegett meg a lábam a lépés közepén, utána gondoltam csak bele, érzelmekkel együtt, hogy kisgyerek holttestet találtunk, utána éreztem a görcsöt a gyomromban. Megráztam a fejem, ez is csak egy holttest, mondtam magamnak, nem számít, kié.
Érintés a vállamon. Kirántott a gyerek testének látványából, a gondolataimból, és észrevettem az előttünk lévő lényeket, majd egy kicsit arrébb húzódtam, hogy társam gond nélkül elférhessen. Persze, nem kellett sokat mozdulnom - eléggel magasabb nálam ahhoz, hogy ne takarjam ki nagyon.
Csettintettem egyet a nyelvemmel, ahogy leestek, és enyhén elmosolyodtam.
- Így annyival egyszerűbb - jegyeztem meg csak úgy magamnak, halkan, lebiggyesztett ajakkal, mert tényleg, enyhén megkönnyíti így a feladatot, mintha rájuk kellett volna ugranom.
És egyáltalán nem a képességeit szidtam, ha valamire, akkor az együtt töltött évek alatt azt megtanultam, hogy Alex íjjal való bánását csakis dicsérni lehet, és persze bámulatom abból is ered, hogy nagyapám minden igyekezete ellenére is pocsékul áll a kezemben nyíl, szóval én lennék az utolsó, aki bármi negatívat akarna is mondani róla.
De mégis, mennyivel piszokul egyszerűbb innen messziről lőni, és már hullanak is...!
Hagytam, hogy Alex előre menjen, majd meglátva a lakoma tárgyát, felzárkóztam mellé. Már messziről biztos voltam abban, mit láttam, azonban a test mellé térdelve közelebbről is szemügyre vettem; csak utólag vettem észre, hogy valami egységes kosz ragadt a térdemre, ám inkább nem akartam megtippelni, mi lehetett.
- Nézd - suttogom, a test feje felé fordulva. - Az arca viszonylag ép, vagyis... - összeráncoltam a szemöldökömet. - Nem
olyan rég hallhattak meg, szerintem csak pár napja lehetnek itt, de ezt persze csak a boncolás tudná megmondani. De egyáltalán nem ismerős az arca. Ha kívülről jöttek...

Felegyenesedtem, és az alagút sötétje felé néztem.
- Ezek közül a járatok közül van olyan, ami kivezet a városból? Mert lehet, megbontották a befalazást... Nem véletlenül vannak itt, menekülniük kellett valami elől. Vajon tudták, hogy hordozók...?
Elgondolkodtam, mikor is zajt hallottam az alagútból.

597 . @Alexander Payne .
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás - Page 4 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 20, 2019 12:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 773 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Néhány kitartott momentumig dermedten figyelem az ábrázatát, latolgatva a lehetőségeimet, ám lássuk be, nem igazán rendelkezek olyanokkal. Ez persze nem gátol meg abban, hogy egy látványos szemforgatás kíséretében ne sóhajtsak fel.
- Hogyne, ha pedig történik veled valami, azért álomvilág földjei lesznek a felelősek, hisz nyilván végig aludtál otthon - mormogom nem túl lelkesen, ugyanis fogynak a „San Francisco-i delegációval való megküzdés boldogulás” kártyáim. Nem kenhetem már túl sokáig a vezetőség orra alá, hogy egyedül hagytak a szarban, és örülhetnek egyáltalán, amiért élek még, szóval felejtsék el gyorsan a megrovásomat, mert közel sem fair így bánni a szövetség megkötőjével. Főleg, hogy jó páran a hátuk közepére sem kívánták az egészet... - Edet meg felejtsd el, inkább vállalom a büntetést, minthogy hőst csináljak belőle - horkantok fel kiábrándultan, majd további szó nélkül folytatom a kutatást, vele az oldalalom.
Viszonylag hamar nyomokra bukkanunk, hála Frey szemfülességének, habár a tetemet a legnagyobb örömmel kihagytam volna a mai felfedező túrából. Nem mintha opció lenne, a halál a munkánk része, csak épp… nem kisgyerekeké. Fogalmam sincs, hogyan képes ilyen rezzenéstelen arccal és magabiztossággal megközelíteni a testet, azonban döbbenet vagy fintorgás helyett egyszerű tiszteletet érzek a profizmusa iránt. Ráadásul ha ő nem tenné, nekem kellene, és férfiasan bevallom, ez lenne az utolsó, amire valaha önként vállalkoznék.
- Mi az? - az émelygésből és elhűltségből pillanatok alatt felránt a halk mormogása, ami közel sem hasonlít az iménti, megrökönyödésből fakadó dühömre, inkább valamiféle rádöbbenésre. Közelebb lépek hozzá, és anélkül, hogy kitakarnám a fényt, előrébb hajolva próbálok rájönni arra, miről van szó, igaz, pillanatokon belül velem is megosztja a felismerését. - Paraziták? Még soha nem hallottam olyanról, hogy a városban megjelentek volna, vagy úgy… egyáltalán bármilyen fertőzésről a mieink közül - osztom meg vele az aggályaimat, és eddig ugyan semmi kedvem nem volt halottkémet játszani, muszáj lesz megnéznem, hogy valóban erről van-e szó. Bízok Frey szakértelmében, egyszerűen a lehetőséget nem tudom elfogadni, hogy New Yorkban napok, hetek kérdése, és nyüzsögni fognak ezek a dögök…
Mielőtt azonban bármit tehetnék, elém lép, és ellenvetést nem tűrően esik neki az arcomon húzódó sérülésnek. Az egyszerűség kedvéért kicsit megdöntöm a derekamat, hogy ne lábujjhegyen kelljen kiviteleznie a sebellátást, mivelhogy jócskán van köztünk magasságbéli különbség. A fertőtlenítő kellemetlenül csíp, de nem jobban, mint bármikor máskor, ezért az azonos oldali szemem enyhe hunyorításánál többet nem reagálok a fájdalomra. Addig is sorra veszem fejben a paraziták jellemzőit, mert nem igazán volt még alkalmunk összetalálkozni velük; a tudásom velük kapcsolatban kizárólag lexikális. Ha minden igaz, ameddig rajtunk kívül vannak, nem okozhat gondot a megölésük, viszont észrevenni sem túl egyszerű őket, hát még azt, hogy ki fertőződött meg. Talán már most is járvány dúl odakint, csupán mi nem tudunk róla.
- Kösz - motyogom halkan, és mire ellát, a magánkutatásomról is leteszek. Hiába nézegetjük ketten, előrébb nem leszünk, noha ezen a ponton el kell gondolkodnom azon, hogy folytassuk-e a vadászatot, vagy a szabály szerint jelentsük a Tanácsnak a tapasztalatainkat. Az elitek elméletileg az ilyen váratlan és ritka eseményekre is fel vannak készülve, velünk ellentétben… Ám látva Frey magabiztosságát, és tudva, mennyi időt vesztegetnénk el azzal, amíg a bázisra megyünk és vissza…
Egyszerűen bólintok és halk léptekkel követem a megadott irányba. Nem beszélek, hacsak ő nem szól hozzám, ugyanis ha az alagútban több is van ezekből a dögökből, akkor bármelyik pillanatban minket is megtalálhatnak, márpedig ők nem fognak nagy zajt csapni.
Jó néhány méteren egyenesen haladunk, minden különösebb akadály nélkül, de egy idő után elkezdenek bal irányban kanyarodni a sínek, a konkrét fordulóban pedig két, szárnyas alak dereng fel a zseblámpa gyér fényében. Megragadom Freya vállát, és megállásra kényszerítem, mert innen nézve se nem halottak, se nem emberek a társaságunk legújabb tagjai. Valamin nagyon ügyködnek, bár ilyen sötétben és a guggolásuk ténye mellett képtelenség megejteni, hogy mit, viszont kétségtelenül el vannak mélyülve benne, mert még a hirtelen fényviszony-változásra sem kapják fel a fejüket. Megemelem az íjamat, s ha a helyzetből adódóan nem járna át a feszültség, valószínűleg megkísérelném lenyűgözni a vadásztársamat mindkettejük egyszerre történő kilövésével, ellenben így a biztos módszer mellett határozok; gyors egymásutánban küldök nyilat beléjük. Tompán puffan a testük, és ezzel együtt visszaáll a csend az alagútba.
- Talán leszakadtak a többitől, és itt ragadtak… - suttogom oda a lánynak, és amennyiben neki sincs ellenére, közelebb lépkedek hozzájuk. A tetemeik alatt újabb holttest rajzolódik ki, ezúttal egy fiatal felnőtté, nem lehetett idősebb, mint mi. Hasonló állapotban van, mint a kisgyerek volt, azzal a különbséggel, hogy belőle… jócskán hiányoznak darabok. Az egyik keze például az egyik imp szájából lóg ki. - Határozottan kezdem megbánni, hogy nem fordultunk vissza erősítésért - jegyzem meg, hagyva, hogy a vizsgálódást a szakértő végezze. Tudnunk kell, hogy vele is parazita végzett-e, mondjuk az aszottságát figyelembe véve…
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 19, 2019 7:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




Alex & Freya
Hunting in the dark

Elgondolkodó hangját hallva egy pillanatra lehunytam a szemem, magamban reménykedve, ám szavai megerősítették a gyanúmat; eszébe jutott.
- Nem kell tudniuk, hogy itt voltam. Eddel kéne lenned, nem? Biztos szívesen magára veszi majd a sikeres akcióban való részvételt - eresztettem meg egy enyhe mosolyt, magamban reménykedve, hogy elég lesz.
Persze, ha akarom, valószínűleg el tudtam volna játszani, hogy már letelt. Alexet általában sikerült átvernem, és amikor nem is, akkor sem a színészi képességeim határát bizonyította, hanem az ő figyelmességét. De egyikünk sem nyert volna abból, ha hazugsággal indulunk el, meg amúgy sem nagyon szoktam hazudni neki, amíg... egyéb érdekek úgy nem kívánják. Mint a 10 évvel ezelőtti miniszületésnapi bulija, vagy amikor nem jöhetett bevetésre, és azt mondtam, igazából mindenkinek le lett fújva, hogy ne érezze kihagyva magát, olyan 3 éve.
Ehelyett inkább magabiztosan előreléptem, hisz tudtam, hogy két választása van: vagy lefújja az egészet, ezzel kockáztatva, hogy kijutnak, vagy tovább megyünk, és amennyire ismertem, tudtam, hogy a másodikat választaná a legtöbb esetben.
Meg amúgy is, apa engem nyírna ki, nem őt. Will... már más kérdés.
De őt legalább le tudom állítani.
Elég nagy már a feszültség a családok között így is. Legalább én jóban vagyok vele.
Bólintok, így a kabátom belső zsebében marad a fiola és a kis kötszer is, amit általában magamnál hordok.
Általában én vagyok az, akinél az ilyenek vannak. A fiúk általában megfeledkeznek róla, még az elöljárók is, amikor vizsgaküldetésre vittek. De az is igaz, hogy míg a többiek egy ideig igyekeznek távol maradni az ellenségtől, hacsak nem akarok teljesen haszontalan lenni - hisz ha a tőrömet eldobom, nem terem hirtelen másik három helyette a zsebemben, és egy időre védtelen leszek -, akkor minél több időt kell tűz közelben töltenem, ezzel persze növelve a felületi sérülések számát. Egy horzsolás itt a fa törzse miatt, vágás a combomon az erősek karmoktól, letört köröm az ütközés tompításától; mind előfordult már.
Igaza van, bólintottam is, így, hogy a fényt ideirányítottam, már látható a szín- és mohakülönbség is. Persze, bármitől mástól lehet. Azonban az azt jelentené, hisz a deszkákat most törtük be, hogy a kijárat nincs blokkolva, vagy rejtve van, és többen is betaláltak korábban, esetleg más útvonalat használva. Mindazonáltal, tartottam magam amellett, hogy valószínűleg az impek nyomait láttuk.
Ismét bólintottam, ahogy elindult a valami felé, és közelebb lépve a peronról, bár vigyázva, de odairányítottam a fényt. Kicsit szokatlan volt ebben a szerepben tetszelegni, de annyira nem, hisz kiképzés alatt mindannyiunk minden szerepet kipróbált. De azért egyetlen pengével kicsit veszélyesebb őrködni, mint mondjuk egy tárnyi lőszerrel.
Elkomorodtam, ahogy megláttam. Alex tekintetét figyelmen kívül hagyva a peronra állítottam a lámpát úgy, hogy továbbra is a testet világítsa, és egy szó nélkül ugrottam le a sínekre. Gyomromban szorító érzéssel, de érzelemmentesen léptem oda a testhez, és guggoltam le mellé. Egy pillanatra megakadtam, mielőtt még újfent erőt gyűjtve, egy kendőt előhúzva a farzsebemből, a gyerekhez nyúltam, hogy egy kicsit jobban megnézhessem.
- A rohadt életbe - mormogtam magamban, majd erőteljesebben elismételtem. - A rohadt életbe, paraziták jutottak a városba - szűrtem a fogaim között, ahogy a kendőt összehajtottam és eltettem bizonyítékként, majd felegyenesedtem.
Alexhez léptem, és ellentmondást nem tűrő hangon szólaltam meg.
- Akkor viszont ez nem is kérdés.
Előkotortam a kötszeremet, és amennyire tudtam, közel hajolva lefertőtlenítettem, és beragasztottam az arcán a vágást. Ilyen ideiglenes nyílások ellen nem védekezik úgy reflexből az ember, mintha a szemét vagy a száját védené. Így legalább nincs egy nyílt vágás
az arcán, amibe egy pillanat alatt befúrhatnák magukat, mindenféle erőfeszítés nélkül. Így, ha összefutnánk velük, egyszerűbb dolgunk lesz ellenük.
- Erre megyünk - jelentettem ki az alagút felé biccentve, ám kérdő tekintettel fordulva vissza Alexhez.
Ha bólint, továbbindultam a járatban, ezúttal Alexre bízva a lámpát, és fegyveremet a bal kezembe szorítva, készenlétben; ha nem, felé fordultam kérdő tekintettel, mellkasom előtt összefont karokkal.

625 . @Alexander Payne .
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás - Page 4 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 18, 2019 1:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 572 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
- Mondasz valamit - rándítom meg a vállaimat, habár a nehezítő tényezők nélkül, mint egy démon, valószínűleg nem fog nehezünkre esni csapdába ejteni az egyik bőregeret. Ha mást nem, az egykori társamtól a vadászatot illető magabiztosságot és rugalmas irányváltoztatást kétségkívül eltanultam. A falak meggyengülése óta a bevett gyakorlatok nem mindig visznek eredményre, és ha nem alkalmazkodunk a megváltozott viszonyokhoz, akkor ennyi erővel mi is beülhetnénk a bázisra mereszteni a hátsónkat, mint azt jó páran teszik „háttérmunka” címszóval. Legalább lássuk el őket kutatómunkával, ha pedig sikerrel járunk, a Tanács többi tagja sem moroghat majd miatta. Apropó Tanács…
- Na várj csak - torpanok meg a nézelődés közben, és határozottan Freyhez fordulok. Hunyorogva méregetem az ábrázatát, tanakodva, hogy vajon letelt-e már a büntetése vagy épp egy szökevényt viszek bele a dolgok sűrűjébe? Persze inkább választok társamként egy, a vadászattól eltiltott, de egyébként a munkája iránt elkötelezett embert, mint Edet, aki még most is Natalien sopánkodna, ugyanakkor tisztában kell lennem a lehetséges következményekkel. - Még el vagy tiltva, ugye…? - teszem fel a költői kérdést megadóan, mert vissza már nem fordulunk. - Az apád ezért ki fog nyírni engem, aztán meg a testvéred is - dörgölöm végig a homlokomat a kézhátammal, rádöbbenve, hogy a béna viccem még akár be is teljesülhet a világ jelenlegi állapotát figyelembe véve.
A fejemet csóválva lépek túl a sokkon, és folytatom a kutatást az impek nyomai után, na meg hallgatom a vérrel kapcsolatos meglátásait.
- Tartalék tervnek megteszi - bólintok, közvetlenül utána pedig legyintek egyet. - Semmiség, ne pazarold rám a készletedet. Na meg, ha mérgezőek lennének a szárnyaik, arról már tudnánk - magyarázom elcsöndesedve, mert annyira azért nem vagyok ebben biztos, viszont nem is fogok leállni a hajsza kellős közepén sebet nyalogatni. Főleg így, hogy idő közben Frey nyomra bukkan. Amiként ő, úgy én is végigtapogatom a véseteket, amelyek akár a dögöktől is származhatnak. Bizonyítottan éles a szárnyuk kampós vége, ha siettek, akkor könnyen felszánthatták a felázott és megöregedett betonfalat.
- Ebből kiindulhatunk, egészen friss nyomoknak tűnnek. Látod? Még nem nőtte be se moha, és nem olyan szürke, mint a fal többi része - gondolkodok hangosan, mielőtt felhívná a figyelmemet valami egészen másra. Felhúzom az íjamat, amíg közelebb sétálok, de minek után még mindig nem mozdul a testrésznek tűnő dolog, és a különféle szemetes zacskók, egyéb hordalékok miatt nem tudom felmérni, mihez tartozik, ha egyáltalán, a leereszkedés mellett döntök. Normál esetben magamra bíznám a fedezést, és Freyára a kutatást, azonban így is örülhetek, ha nem szedi le a fejemet a családja, majd az enyém, hát még ha történik vele valami. - Megnézem - tudatom vele is a tervet, majd a vállamra akasztott íjjal, és fél kézzel letámaszkodva a peronon, leugrok a körülbelül méteres gödörbe. Onnét megint csak harci készültségben közelítek tovább, bár ha eddig nem rezdült a testrész, akkor valószínűleg már nem is fog. Nagyot nyelve teszem meg az utolsó centiket, és visszafojtott lélegzettel szórom odébb az íjam hosszanti részével a rajta nyugvó zacskókat.
- A francba is… - káromkodom el magamat az elém táruló látványra. Még a gyér fényben is egyértelműen látszik, hogy nem egy elhullott imppel vagy annak egy-egy részével van dolgunk, hanem egy gyerekkel. A teste nincsen jó állapotban, ami azt hiszem, nem az oszlás következménye, hanem valami sokkal gyomorforgatóbbé. Ha nem lenne itt Frey, valószínűleg most érkezne el a pillanat a visszavonulásomra és a vacsorámtól való megszabadulásra. Amennyiben követett az alagútba, elhűlten fordulok felé, ha pedig a peronon kísért, úgy hasonló arckifejezéssel pillantok fel rá.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 11, 2019 10:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




Alex & Freya
Hunting in the dark

Egy pillanatra elgondolkodtam, majd bólintottam. Halványan rémlett az Edward név, talán pár évvel lehetett idősebb, de nem sokszor volt dolgom vele. Kiképzésen láttam néha, elment mellettem járőrözéskor vagy épp a tanács gyűlésekor későn foglalt helyet a sorokban. Jó pár emberrel osztottak már be, jó pár embert rendeltek ki egy-egy óra megtartására, egy-egy aspektus szemléltetésére, de akármilyen kevesen vagyunk is, sok emberrel nem volt még így sem sok dolgom. Bár mostanában inkább csak magamon éreztem felüljáróim lenéző tekinteteit - "tárgyalásomon" nem sok minden hangzott el, csak annyi, hogy a tiltott területre lépve, önálló akcióba kezdve mások, és saját testi épségemet veszélyeztettem, és emiatt "ideiglenesen felmentenek a kötelezettségeim alól". Aki mást nem tud, nem csoda, hogy hamar ítélkezik, és szájára veszi a "túl korán felavatott fiatalokat", akiknek a kinevezésével "egyáltalán nem értett egyet", még a végén "minden munkánkat tönkreteszik, és szégyent hoznak ránk".
Mindig is jó hallásom volt.
Bekapcsolom a lámpát, és megrázom kicsit, hátha jobb lesz, de sajnos nem segít, nem érintkezési hiba, hanem az elem van merülőben.
- Megpróbálhatjuk - bólintok. - De asszem nem ez lesz a fő szempont - mosolyodtam el magamban, ahogy előreindultam.
Odavilágítok, ahova kéri, és hátrébb állok. A két alagutat figyeltem, nem kapja-e el egy lopott árnyék a tekintetem, majd amikor minden nyugodtnak tűnt, irányban tartva a lámpát, a sötétségbe burkolózott falat kezdtem el nézni. Egy-egy helyen hosszú, szabálytalan bemélyedéseket láttam - lehetett mostani, ám régi is, sajnos a korhadó falak nem árulkodtak a nyomok keletkezéséről, mindenesetre impek szárnya által hagyott nyomra hasonlított.
- Hát, valamennyire mindegyiküket vonzza  a vér - vontam meg a vállam. - Ha mondjuk zsákutcába fulladnak, és elég jó a szaglásuk, lehet, elindulnak az irányába. Vagy ha rájönnek, hogy talán mégsem kéne a démonjukhoz csak úgy visszamenni, szintén megpróbálhatnak megkeresni.
Figyeltem mozgását, és mindig a kellő helyre irányítottam a fényt.
- De amúgy - tettem hozzá halkabban. - Asszem az egyik zsebemben van egy kis fertőtlenítő, nem hagynám sokáig csak úgy, szóval szólj, nehogy baj legyen.
Fejemben megszólalt Will szemforgatással ötvözött mormogása, mondván semmi az a seb, és fontosabb dolgokra kéne tartalékolni, de le merném fogadni, hogy Alex személye is belejátszana a fukarságába.
Bólintok. Egy kis impes helyzetről valószínűleg nem fognak hallani a tanácsban, vagy ha igen, talán egy kis fütyörészéssel, vagy "hogy én?" kérdésekkel és ártatlan tekintetekkel letudhatom, azonban egy démonnal való éjféli randevú más kategóriába tartozik, és talán még jó pár hétre való kényszerpihenőre küldenek.
- Nem sokat, ezeken a nyomokon kívül - irányítom egy pillanatra a lámpámat a falra,
ujjaimat végigvezetve a véseteken.
Visszafordítom a fényt Alex irányába, majd egy pillanatra összehúzom a szemöldökeimet.
- Nézd - irányítom a fényt az egyik irányba, a sínek közötti mélyedésekben megbúvó valamire. - Az ott mi? - Lassan, bal kezemben készenlétben tartva tőrömet kezdek el lépkedni a mutatott hely felé, bár szinte biztosra tudom, hogy élettelen.
Talán valami karom, esetleg szárnycafat - de persze az is lehet, hogy régről ottragadt papírzacskó.

480 . @Alexander Payne .
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás - Page 4 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 04, 2019 9:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 428 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Elfogadom a magyarázatát. Egyrészt nem vagyok az apja, hogy kioktassam bármivel kapcsolatban, másrészt, tényleg szükségem van a segítségére, legalább abban, hogy felderítsük, az impek által frissen felfedezett-e a metróalagút, vagy már bőven belakták? Harmadrészt, mint arra tökéletesen rámutat, én sem éppen a szabályok szerint járok el. Felhorkantok a megjegyzésére.
- Mond neked valamit az Edward név? Ő a társam. Így talán minden értelmet nyer - csóválom meg a fejemet, miközben a dolgunkra indulunk. Kevesen vagyunk vadászok ekkora területre és ennyi lakosra, tehát a kirúgás nem szokott túl sűrűn előfordulni, de ha rajtam múlna, Edet kitenném a földekre dolgozni. Sok nő mellé persze, mert a konkurenciát nehezen viseli a szíve.
Vetek egy futó pillantást a zseblámpára, és Frey arckifejezése sem kerüli el a figyelmemet, ami miatt jobb napjaimon szívesen cukkolnám, azonban én sem szívesen ragadnék odalent a vak sötétben mondjuk úgy félúton, a sokadik elágazást követően, hogy még csak véletlenül se tudhassunk visszatalálni.
- Be kellene fognunk egyet az eliteknek, hogy megvizsgálják. Valahogy akkor sem viselkednek normálisan - már amennyire egy pokolbéli lény normálisan tud viselkedni. Erről legfeljebb a démonok tudnának nyilatkozni, az ő véleményük viszont senkit sem érdekel. Ahhoz bíznunk kellene a szavukban, márpedig igaz-mondásból bámulatosan leszerepeltek a szövetség megkötésekor.
Aprót szusszanva helyezem az íj húrjára a nyilamat, követve a lányt a sötét, nyirkos állomásra, ami meglehetősen kicsi. Csupán a lassú, körültekintő haladásunk miatt tart percekig eljutnunk a végébe, ahol választhatunk, hogy a peron melyik oldalán ereszkedünk le az alagútba.
- Világíts a padlóra - kérem halkan, és amennyiben úgy tesz, megpróbálom a nyomokból felmérni, hogy a kis barátaink jobbra vagy balra masíroztak-e tovább. A beton törmeléken és a pocsolyákban nehéz olvasni, főleg, ha nem is itt, hanem még előbb letértek az állomásról. Lassan elkezdek visszafelé lépkedni, figyelve a padlót és hallgatva Freya ötleteit az előcsalogatásukra. A vér hallatán felvonom az egyik szemöldökömet, ugyanis csalinak nem szívesen állnék.
- Miért éppen a vér? - kíváncsiskodok, mert nem teljesen áll össze a fejemben a kapcsolat, azon kívül, hogy az egyik dög miatt egy jókora vágás éktelenkedik az arcom egyik oldalán. Nyilván azzal csalogatná elő őket, de mi végett? - A szárnyával, és remélhetőleg a koszon kívül más nem. De most határozottan bogarat ültettél a fülembe - jegyzem meg elbizonytalanodva, tovább kutatva, merre mehetett a csorda. Közben töröm az agyamat a megoldáson, azonban elképzelésem sincsen, mitől döglik a légy az impeknél. - Kövessük őket, ameddig tudjuk, és ha forróvá válik a helyzet, hagyjuk az egészet. Egy démonnal én sem harcolnék most meg - meg úgy bármikor az életem hátralevő részében, de erről nem kell senkinek tudnia. -  Te látsz valamit?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 02, 2019 7:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



 

  Alex & Freya
  Hunting in the dark
 
Megráztam a fejem.
- Nem vadászni voltam, hanem edzeni, de mindegy is. Na nem mintha te nagyon ketten lennél - forgattam meg a szemem.
Inkább elfordultam, és a metrólejárat felé léptem. El tudtam képzelni, milyen furcsa szemekkel nézett rám éppen. Mert ilyet nem szokás. Mert ilyet nem szabad csak úgy. Bennem is izzott valami, amit az évek során belém neveltek, mégsem tudtam ellenállni a kényszernek. Korábban sosem éreztem, hogy a vadászlét ennyire a személyiségem részévé vált, hogy amikor egy kis szünetre kényszeredem, kivan az idegrendszerem.
Lenézek a tetemre. Viszonylag kicsi, olyan méteres lehetett, ami egy kicsit meg is rémít. Minél kisebbek, annál félősebbek. Mégis, a vágás Alex arcán nem erre utalt.
Bólintok. Leveszem a hátizsákom a vállamról, és előszedem a zseblámpát. A többit a földön hagyom, csakis hátráltatna a mozgásban, most pedig minden előnyre szükségem volt, ha nem akartam elrontani. Megütögetem kicsit, mire fakó fény világítja be a környéket.
- Csak pislákol. De valameddig bírnia kell. - Egy pillanatra az ajkamba haraptam.
Nem volt bajom a szűk helyekkel. Se a sötéttel. De az egyedülléttel sötét, zárt helyeken már annál inkább. Pislogtam kettőt. Csak annyi kell, hogy ne szakadjunk el egymástól Alexszel, és hogy ne most aludjon ki a lámpa.
Bár a lábam dobol a padlón, amíg kirúgja a lépcső alján a deszkákat, nem éreztem idegesnek magam, izgatottnak már annál inkább, így amint betörte, be is siklottam a járaton. Nálam volt a lámpa, és ráadásul ő messzebbről is tud lőni. Ha én hátul ragadok valami miatt, tehetetlen leszek, és nem tudnék segíteni.
- Nem csoda - válaszolok fojtott hangon. - Én sem félnék, hisz most nem kerülhetnek vissza a Pokolba. A helyükben én is bátrabb lennék.
Egy pillanatra sem lankadt a figyelmem. Minden zajra megrezzentem, akár vízcsepegést hallottam, vagy bogár repült el a fülem mellett. A szívem dobogott. Az egyik részem folyamatosan azt suttogta, hogy most nem lenne szabadna itt lennem, míg a másik őrjöngött az izgatottságtól. Eddig nem hittem, hogy lehetnek elvonási tüneteim a vadászságtól, ám egyre jobban éreztem őket magamon. Kezemben lazán tartottam fegyverem, de arra készülve, hogy akármelyik pillanatban eldobjam, és az egyik nyamvadt impbe állítsam, ha kell.

- Kezdésnek talán nem rossz a vér - fordultam egy pillanatra hátra, arcára függesztve a pillantásom. Összeszűkítettem a szemem, nem tűnt valami szép vágásnak. - Mivel okozta? Nem került a sebbe semmi? - visszafordultam, és tovább haladtam az alagútban. - Ha épp démonnak dolgoznak, az is lehet, hogy hozzá mennek, vagyis véges a céljuk. De azért... Inkább követem őket, amíg össze nem esek, de nincs kedvem a metrórendszerben a nagyobb barátjukba futni.

 422 . @Alexander Payne .
 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás - Page 4 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
341
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 01, 2019 11:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 499 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Osztozok a fellélegzésén, a mellkasom jó néhány grammal megkönnyebbedik, de ellenben Frey-el, az én arcomra nem ül ki mosoly. Túlzottan felbőszítettek ezek a nyavalyás bőregerek, és ahhoz is közel álltam, hogy lelőjem őt, aminek utólag nem igazán örültem volna. Az elmúlt hetekben, hónapokban elvétve - ha egyáltalán - kerestem a Crusader ikreket, ugyanis a Tanácsban betöltött szerepem óta egyre ferdébb szemekkel néznek rám a vadásztársaim, ráadásul Freya már ismer annyira, hogy tudja, amikor valami nincsen rendben, és mostanában bőven elég volt egyetlen nő is az életemben ahhoz, hogy kifaggassa a problémáimat. Az ideiglenes távolságtartásom ellenére viszont kedvelem őt, gyerekkorunk óta együtt edzünk és gyakorlunk, így a legkevésbé sem repdesett volna a szívem, ha miattam megsérül.
A fejemet csóválva engedem el a fülem mellett az egyébként jogos visszavágóját, helyette elnézek a válla felett arrafelé, ahonnét jött, azonban nem bukkan fel rajta kívül senki.
- Egyáltalán hol van a társad? - emelem meg az egyik szemöldökömet, mert lehet, hogy jelenleg a vele kapcsolatos információim zöme a tudatom - egyelőre - használaton kívüli zugába lett száműzve, helyt adva a feladatomra való koncentrálásnak, de az alapszabályok olyasmik, amiket bármelyik vadász a legmélyebb álmából felverve is tud - a betartásuk más tészta. Egyedül senki sem vadászhat. Márpedig mi másért lenne idekint „takarodó” után?
Persze, ha már így alakult, nem küldöm el, függetlenül az indokaitól szükségem lesz rá, mert ennyi imp ellen még én sem vállalkoznék harcra egy sötét, ismeretlen aluljáróban.
- Gyere - biccentek fejemmel végül a lejárat irányába, majd lábammal odébb tolva a koponyalékelt tetemet, elindulok lefelé a lépcsőkön. - Van nálad zseblámpa? Odalent egy árva mukkot sem fogunk látni - kérdezem, és miután elérünk a deszkákhoz, megállok, mivel Freya még talán átjut az impek által ütött lyukon, de nekem esélyem se lesz rá. Ami nem jelenti, hogy innen elválnának az útjaink, csupán szükség lesz egy kis alakításra a bejáraton. Megvetem az egyik lábamat egy fokkal feljebb, és a nyilamat illetve az íjamat oldalt tartva veszek lendületet egy határozott rúgáshoz. Az elsővel nem érek célt, habár a reccsenésből ítélve nem kell sok a szögeknek, így a következő teli talpas kísérletnél már beomlik néhány deszka, elegendő helyet biztosítva a bejutáshoz. Amennyiben Frey nem előz meg, vállalom az előre menetelt.
- Körülbelül egy tucatnyian lehetnek, és nem a megrettenős fajtából. Ha engem kérdezel, egyre pofátlanabbak lesznek - magyarázom csöndesen, és ha világít, akkor megindulok vele az állomáshoz vezető csarnokban. Érezhetően jó néhány fokkal hűvösebb van idelent, mint a felszínen, és a levegő sem a legfrissebb. A leázott falakról vízcseppek potyognak alá a tócsákkal gazdagon tarkított padlózatra, amin az egykori mennyezett darabkái nehezítik a közlekedést. Csupán remélni merem, hogy a megmaradt részek nem éppen a mi nyakunkba szeretnének esni. Közben időről-időre neszezés hallatszik fel, és nehéz eldönteni, hogy a népes patkánycsaládok zajonganak, vagy az általunk üldözött impek. - Szerinted mivel állíthatnánk meg, vagy csalogathatnánk vissza őket? Mi előbb ki fogunk fáradni, mint ők, ha megállás nélkül fognak egész éjjel menetelni - persze én is töröm rajta az agyamat, de egyelőre még nem állt össze semmilyen terv a fejemben.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 27, 2019 12:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



 

  Alex & Freya
  Hunting in the dark
 
Én arra voltam tanítva, hogy közel tudjak jutni az ellenséghez. Míg bátyámnak és Alexnek mellettem azt mondogatták, nekik elég, ha takarásban maradnak, hisz nyíllal és golyóval nem kell testközelbe jutni a támadáshoz, nekem azt verték a fejembe, hogy a lehető legközelebb kell jutnom anélkül, hogy észrevennék, különben hátrányba kerülök. Hiába a jó reflexek, a kitűnő mozgás, ha már messziről meg tudnak támadni, én pedig védtelen maradok. Az ilyen helyzetekben, mint a mostani, néha azt kívántam, bár lőfegyver lenne az elsődleges fegyverem, vagy bár tudnék olyan pontosan célozni, mint Alex, hisz egyetlen apró nesz, és míg nekem az életem forog kockán, addig a támadó nevethet a markába, hisz mindketten tudjuk, hogy ilyen távolságból nem tudok ártani neki. Azonban mégis, mindig, mikor közelharcba kerülök, érzem, hogy miért vagyok ott, miért erre tanítottak, és tudom, hogy bár erőben nem is, de sok másban fölényre tudok szert tenni mozgásomnak köszönhetően, és egyszerűen jól érzem magam, élvezem a harcot, és olyan, mintha erre teremtettek volna. És, igazából tényleg - amióta az eszemet tudom, folyamatosan képeztek, és a bőrömbe, a szívembe ivódott minden.
Most mégis, egyetlen apró hiba, és védtelenül álltam egy felhúzott íjjal szemben. Apa is mindig hasonlót mondogatott mindig, "Will és Alex követhetnek el olyan hibákat, amiket te nem. Ha őket felfedezik messziről, még elereszthetnek egy golyót, ellőhetnek egy nyilat, de a te fegyvered ezt nem engedi meg. Sokkal jobban vigyáznod kell magadra, mint nekik."
Bár erősebben dobogott a szívem, izgultam, nem éreztem félelmet. A tartásában valami ismerőset fedeztem fel, tudtam, hogy a miénk, így azt is, hogy nem fog csak úgy lelőni, anélkül, hogy biztosra menne afelől, ki vagy mi áll vele szemben, és azzal, hogy felemeltem a kezem, tudtam, hogy biztosítottam az épségemet. Ahogy közelebb lépdelt, próbáltam beazonosítani, hogy melyik vadászunk is lehet az, akibe botlottam, és ezáltal mérlegelni, hogy mik a lehetőségeim, amíg...
- Alex - sóhajtottam fel, és leengedtem a kezeimet.
A megkönnyebbültség miatt elmosolyodtam, és enyhén oldalra biccentettem a fejem bosszúságát hallva.
- Akkor legközelebb világító táblával jelezd, hogy ki is vagy, és nem kell "mögéd osonnom", és igen, ordítást hallottam.
Végighallgattam a történetet, közben ujjaim
között forgattam a fegyverem, majd szó nélkül bólintottam. Csak aztán hunytam le a szemem, átkozva magamban a helyzetet, amiből nincs jó kiút. Nem mehetek, de mennem kell. Tekintetem egy pillanatra elidőzött Alexen, aki nem úgy tűnt, hogy emlékezne, nem lenne szabad. Végül is, amiről nem tud...
Biccentettem a lejárat felé.
- Na, mire várunk? - elvigyorodtam, de a kelleténél jobban vert a szívem, ahogy arra gondoltam, mit fogok ezért kapni, ha kiderül.

  419 . @Alexander Payne .
 
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/7
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5