Zene: Battle Sirens • szószám: 363 • Credit:℘

A hátam tompán simul a bázis egyik talán legbarátságosabb szobájának hűvös, megkopott falához. Karjaim egymásba fonódva a mellkasom előtt állnak készen arra, hogy bármelyik pillanatban az övemen pihenő fegyverek közül válogassanak kedvükre, amennyiben a szükség úgy hozza. Amúgy teljesen mozdulatlan vagyok, egyetlen rezdülésem sem árulja el a kialakult helyzet okozta feszengésemet, de az arcom… Egyszerűen kontrollálhatatlanul ülnek ki rá a változatosabbnál változatosabb fintorok, amint a kanapén ücsörgő angyalra és démonra lavíroz a tekintetem. Volt egy rövid időszak a katasztrófasorozat második hulláma előtt, amikor képes voltam nyíltabban szemlélni a szárnyasokat, megérteni azt, hogy nem mindegyik egyforma, viszont amióta a szemeim láttára mészárolt le az egyik díszes példány egy ártatlan fiút a városunkban, valahogy nem tudok elnéző lenni velük szemben. Mindenesetre most kénytelen vagyok elviselni a társaságát egy démonéval karöltve, ami máskülönben elég röhejes egy eset. Mintha egy egér és egy macska, vagy tűz és víz próbálna megférkőzni egymás mellett. Kiráz tőlük a hideg is.
Miután kellően lefárasztottam arcizmaimat az állandó mozgatásukkal, egy alig hallható sóhaj kíséretében Anabethre emelem a pillantásomat. Ha itt lenne Kait, biztos gyanakodva és a fejében ezernyi összeesküvés elméletet szőve méregetné a Crusader lányt, szerencséjére azonban én nem vagyok ennyire elutasító a többi családdal szemben. Elegem van az állandó kakaskodásukból, örülök, hogy egyáltalán egyben vagyok még az elmúlt egy-két hét történései után. Még mindig kísértenek a démon szavai, amelyiknek sikerült a testembe férkőznie, és a temérdek sérülés sem gyógyul gyorsabban az elmémnél. Na de Anabeth… Kíváncsi lennék, neki mennyi kedve van bébicsőszt játszani az ellenségeink felett ahelyett, hogy a kamrába küldenénk őket kihallgatásra, vagy ami még jobb, mihamarabb végeznénk velük, mielőtt felfordulást okozhatnának a város törékeny, elméleti jellegű rendjében.
- Hogy vagy képes szövetségre lépni egy démonnal? - noha íriszeim még a vadásztársamon ülnek, a kérdésemet az angyalnak szegezem. Néhány pillanattal később persze a figyelmem is rá szegeződik.
Amíg válaszol, már amennyiben hajlandó szóba állni velünk, ellököm magamat a faltól, és az ajtó melletti bárszekrényhez lépek. Meglepő módon akad benne alkohol is, viszont ami jobban érdekel, az néhány kisebb üvegbe csomagolt víz. Kiszedek belőlük kettőt, majd gondosan visszazárva a szekrényt, Ana felé emelem az egyiket. Szemöldökeim enyhe megvonásával intézek néma kérdést felé arról, szeretné-e a részét, vagy inkább később inná meg?