Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Városszéli park •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 24, 2019 1:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
Több nap is eltelt mióta újra ide evett a fene, de meg kell vallani nem volt mivel közlekednem, és sérülten semmi kedvem nem volt idáig elporoszkálni, hiszen ez a város másik felében van nekem, a házamtól. Időt kellett szánnom William-re is, mert ha csak úgy lógva hagyom több napra, azt hihetné hogy nem veszem komolyan. Ezen kívül kuncsorognom kellett egy kocsit a jobbik felemtől, aki nagy elfoglaltsága közepette azért hozzám vágta ennek az öreg furgonnak a kulcsát. A motorja hangja néha olyan, mint egy traktoré és a botkormánya sem csúszik olyan könnyedén, mint mondjuk az automata sebváltóké, de a lényeg hogy kaptam. Most már csak a motoromat kellene visszahozni és boldog lennék! Az útról letérek, tekintve hogy Natalie-nak felajánlottam a helyet az ő autója számára is parkolni, és ha az útban állok meg, akkor egyikünk sem fog elférni utána. Mert az ő autója is nagyobb, az enyémnek meg ráadásul van egy kisebb platója hátul. Persze ha élt a lehetőséggel, ha nem, akkor majd beállok vele a garázsba. De most letérek a földútról és behajtok vele a zöld füves gyepre, egészen egy nagyobb gesztenyefa tövéig. Ott az árnyékában megállok. Elhallgat a motor, kihúzom a kulcsot és kiszállok, az anyósülésről magamhoz veszem a nyílpuskámat. Az ajtaja is kisebb nyekergéssel csapódik be, mikor bevágom. Elindulok a garázs irányába, egyrészt mert onnan kellene a szerelő doboz, ami tele van szerszámokkal, másrészt mert kiváncsi vagyok, hogy a Rubicon bent áll-e. Nem látok mozgást. Odaérve felfelé tolom a fareteszt, aztán kinyitom az egyik szárnyát. A kocsi bent. Ez várható volt, mert amíg nem kérvényezi magának, addig simán elvehetik tőle. Én se örülnék neki, ha már ennyit tologattam, csak hogy elhozhassuk! Lerakom a fegyverem a kocsi mögötti állványok egyikére, azután a bőrmellényt is levedlem magamról, azt meg ráterítem. Natalie-val azóta sem találkoztam, ennek leginkább az az oka hogy két napig KO-val győzött a hátam, utána meg inkább William-el és Crusader-ékkel találkoztam. Mire eljutottam a munkáig és beszámolóig Drake-nek, akkor meg Natalie nem volt jelen. Tudom, hogy volt, előbb rendbe jött, mint én. Csak mindenki elvétve látta. Lehet hogy a házban van? Akár ott van, akár üresen áll, most megindulok kifelé, mert utóbbi esetben nem ártana legalább a verandát és a benti részt felsöpörni és lepókhálózni, mert ebben az esetben kerek egy hétig senki sem járt itt.
A ruházatom most csak az ujjatlan és szakadt sötétkék ingem, a sötétbarna hosszú nadrág, melynek az alját a fekete surranóra kötöztem kisebb madzagokkal. Valamint az övemen a vadászkéseim. Mikor felmegyek azon a pár lépcsőn, látom hogy a veranda az szokatlanul tiszta. Ha mást nem, a faleveleket ide hordja a szél, de most semmi sem díszíti a padlót. A tetejéről lelógó virág cserepében kutakodok, de nincs ott a kulcs. Ezen már nem kell sokat matekozni, kevés lehetőségből tudnék választani. Ha a furgon nem okozott elég nagy zajt, akkor most megpróbálkozom a kopogással is, de csak kettőt kopog rajta az ujjam perce, azután bemegyek. Az asztalon az üres Whiskey-s üvegem, a kanapén a horkoló Natalie, a pléd meg a szőnyegre dobva a kanapé mellett.
- Nat?
Próbálkozom félig suttogva, mert ha hangoskodnék, azzal biztos rá hoznám a frászt. Talán erre felébred. Én közben megállok a dohányzó asztalnál és felemelem az üres üvegem. Mondjuk még van néhány ital a szekrényben, nem is az a bajom vele hogy megitta. Nem kelt fel a furgonra, se a kopogásra nem reagált. Valami baja van? Beteg?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 5 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 22, 2019 7:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 716 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Az elmúlt napokban előjött újra a rejtőzködhetnékem. Kerültem minden ismerősömet, mint a forró kását, még is ha kellett - szigorúan a munka miatt - mindig ott voltam. Rejtett képességem, leginkább csak mindig beletalálok a százas körbe, ha akar tőlem valaki, valamit. Ám ettől függetlenül? Mióta Zagarral visszajöttünk a kilences szektorból, azóta nem sűrűn látni. Betudható ez a számtalan sérülésnek, amit szereztünk. Ha így folytatom félő, hogy még azelőtt végleg meghalok, hogy a pokol újra kinyílna. Nincsenek vérmes illúzióim, tudom, hogy odavaló vagyok.
A társam által felkínált szolgáltatással mégsem éltem. Nem úgy, ahogy gondolta. Új járgányomat - kinek még nevet sem tudtam adni, szégyen és gyalázat - leparkoltam a háznál, mit említett. Ám nem aludtam ott. Minden nap visszabattyogtam szépen a bázisra. Azt mondják, hogy már csak pár nap és hazamehetek. Nem hiszek a munkásoknak, vitatkozni még sincs már sem erőm, időm, sem kedvem.
A nap lenyugvóban, amikor betérek a fészernek csúfolható garázsszerűségbe. Olajlámpással világítom meg az autó motorháztető részét. Kicseréltem rajta ezt-azt. Nem volt könnyű a roncstelepen hozzá hasonló járgányt találni, olyan alkatrészekkel, amik jó bele. Igaz, így is megoldottam, ám félő, hogy James két kezével fog megfojtani hamarosan.
Igazából nem nagyon bütykölöm már, csak teszek, veszek, igazgatok, törölgetek, elterelem figyelmem, kikapcsolok. Teljes mértékben mégsem tudok.
Az elmém sok mindenen kattog. Túl sok mindent szeretnék egyszerre átgondolni. Városunk védelmét, Alex kétségbeesett pillantását. Tudom, hogy legutóbb nem voltam a segítségére - de isten ments, hogy a családja közelébe menjek. S ott van Samariel is, ki... Igyekszem megnyugtatni magamat, hogy mindent csak Alexért teszek, torkomat mégis mély sóhaj hagyja el. S ahogy felnézek egy másik követi.
- Ne már - hajtom oldalra a fejemet, ugyanis odakint teljes mértékben besötétedett. Fel sem tűnt, ahogy eljárt felettem az idő, ám az ólomsúlyú fáradtság minden porcikámat átjárja. Kezem, lábam alig bírom emelni, szemeim folyamatosan csukódnak le. A kocsi hátsó üléséről kiveszem az odakészített könnyű, mégis durva tapintású plédet és a vállamra terítem.
Fejem enyhén megrázom. A lámpást a kezembe veszem, kitérek a fészerből. A reteszt gondosan zárom vissza, lépteimet pedig a ház irányába viszem. Odabent is gyújtok két lámpást - biztos, hogy van villany, ha mégis olyannyira kiesik a városból, hogy nem szívesen használom, takarékoskodok. Az asztalra teszem azt, amit a kezembe tartok.
Egy nagyobb fémlavort fogok a kezembe és mint egy zombi úgy császkálok ki a ház melletti kúthoz. Az életünk nem könnyű a városba, főként ha ilyen félreeső helyen próbál megélni az ember. A városi vezetékek nem érnek el ide, vagy csak korlátozottan. De sebaj, van kút. Még ha jéghideg vizet is ad. Arra tökéletes, hogy megmossam olajfoltos kezemet, arcomat. Ettől egy kicsit felfrissülök.
A következő adag vizet azonban már visszaviszem a lakásba. Friss, tiszta, jéghideg. Reggeli mosakodáshoz tökéletes is lesz.
A kredenc melletti állványra helyezem. Vagyis annak is a helyére, ahol a kör alakú kivágás van. Igyekszem a legkevesebb dolgot használni, hiszen Zagar kifejezte, mennyire nem szeretné, ha bármit is arrébb pakolnék. Ha itt is járt azóta, nyomomat nem fedezhette fel, ellenben a portalanságot igen. Mégis mindent ott talál, ahova tette. Takarítási mániám nem csak Drakenél kerít a hatalmába. Kezembe egy aluminium bögrét kapok.
Csend van. Lépteim zaját a kint ciripelő tücskök törik meg legfeljebb. Békés a bennem dúló háború ezt mégsem érzékeli.
Az asztalra helyezett italos üvegfelé tekintek. Leülök vele szembe és farkasszemet nézek vele. Hajamat órákkal ezelőtt felkötöttem, még most sem engedtem le. Szemeim alatt karikák jelzik, mennyire nem tudok aludni. Újra csak.
- Rossz társaság vagy - fejezem ki az üvegnek és felé nyúlok. A mozdulat félúton mégis megáll. Fáradt vagyok, rettentő módon. Mégis tudom, ha a megoldásom most ez lesz… Nem tudom, hogy később miként tudom megállni. A lejtőn csak egyszer kell elindulni, amíg pedig a józan eszem felülemelkedik.
Percek telnek el, a szemeim csukódnak, mégis rettegek az elalvástól. Ezernyi rémálom gyötör.
Végül csak megfogom az üveget, a bögrébe öntök…
A kanapéhoz sétálok vele. Talán ha eltompítja az elmémet kevésbé jönnek elő az álmok…
Talán.
Ebben a reményben húzom le, vonom magamra a takarót. Figyelek rá, hogy legfeljebb a kanapé szélén aludjak.
Könnyen alszom el, ám köszönet nincs benne.
Egész éjjel a rémálmok gyötörnek.
A kanapén ide-oda forgolódok, lerúgom magamról a plédet, valahol mellettem landol a kanapén. kezeimmel csapkodok, szemöldököm folytonos ráncolásban, fejemet jobbra, balra forgatom. Halk nyöszörgések hagyják el ajkamat.
A nap lassan ébred, túlbukik a horizonton én mégis képtelen vagyok felébredni. Csak futok álmomba, menekülök, mégsem találok kiutat…
Nincs innen kiút.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Városszéli park - Page 5 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 14, 2018 12:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


***
Szabad a játéktér

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 06, 2018 5:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Hunter & Kisa
Ígérem, nem harapok... nagyot!  • Credit:
Mosolyom szinte levakarhatatlanná válik, amikor meghallom a halk suttogásban adott választ. Tehát ennyi az egész. A város… Jelenleg azért nehézséget okozna tönkretenni egy egész várost. Nem mondom, hogy sokat, de mivel még nem próbáltam hasonlót szabadulásunk óta, így fogalmam sincs, pontosan mennyit. Eleve nem számít, hiszen eszem ágában sincs a földdel egyenlővé tenni egy újabb települést. Az angyalok épp eleget leromboltak már mostanra.
- Látod, nem is volt olyan nehéz válaszolni – mosolygok továbbra is.
Mi van ezekkel az emberekkel? Egyik értetlenebb, mint a másik. Azt sem értem, miért veszem még a fáradtságot arra, hogy válaszoljak ezekre az idióta kérdésekre. Ugyanez igaz mondjuk az angyalokra is. Az ő értelmi képességük is magasabb szinten állt néhány ezer évvel ezelőtt. Úgy tűnik, a kor az ő agyukra is rámegy, vagy a tény, hogy az Istennek hívott pszichiáter elhagyta a Mennynek nevezett diliházat. A betegek kiszabadultak, őrjöngeni kezdtek és az értelmesebbek lealacsonyodtak hozzájuk.
- Ezt egy szóval sem mondtam. Az azonban tény, hogy embereket nem áll szándékomban, amíg tudnak viselkedni a közelemben – tartok egy kisebb tájékoztatást.
Mintha egy gyereknek magyaráznék. Ó, valójában ez így is van. Tekintetemmel őt fürkészem. Valami van benne. Egyszerre gyáva és vakmerő, tehát lényegében ostoba, annak azonban oka van, hogy elém mert állni. Egy halandó pedig többnyire egyetlen ok miatt viselkedik így. Elveszített valakit. Olyat, aki fontos volt számára. Vagy egyszerűen túl sok halált látott élete során és tenni akar ellene, ez a suhanc azonban túl fiatal az utóbbihoz.
- Ki volt az? Az apád? Nem… inkább az anyád – gondolkodom hangosan – Őt ölték meg, nemde?
Kérdésem ellenére továbbra is mosoly csüng képemen. Fölényesen és magabiztosan, ahogy szokott. Most pedig, hogy vélhetően már nem fogja utamat állni, mert semmi értelme, akár mehetnék is. Az időm drága mostanság. Hamarosan az angyali tetemet is fel fogják fedezni, nekem pedig eszem ágában sincs magyarázkodni… újra. Ez is teljes időpazarlás volt.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 01, 2018 7:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


- A város. - Egészen halkan, mondhatni csak suttogva felelek az ismeretlen nőnek, aki felől különös veszélyt érzek és éreztem. Személy szerint nem érvelhetek azzal, hogy női megérzés, de ha jobban belegondolok azzal sem, hogy megérzés. Hisz mi mást gondolnék azok után, ahogy végig néztem, hogyan végez egy angyallal. Ostobaság lenne nem veszélyesnek gondolni. Visszakanyarodva a lényegre, halkan felelek. Mintha titkot súgnék. Mintha azzal, hogy elárulom, kit féltek tőle, őket magukat is elárulnám és célponttá tenném. Mintha térképet nyújtanék át, vagy felhívnám a figyelmét arra, hogy ó itt egy város, arra van! Tudom, hogy butaság, de így érzem. Hisz megszoktam, hogy hallgatnom kell, ha pedig nem hallgatok, azzal elárulok valakit. Ám a következőkkel igencsak meglep a különös nő és a látszólagos magabiztosságom, amit gondolatban már egész szépen építeni kezdtem, újra meginog.
- M-Mi? - Tudom, tudom. Nem mi, hanem tessék. Egy futó homlokráncolás után összeszedem magam és pillanatok alatt értelmesebbé formálom a kérdésemet. - Nem akarsz bántani senkit? - Hogy is szokta a távoli bácsikám mondani… oh igen, máris más a leányzó fekvése. És most, hogy ezt megtudtam, egészen változni kezd gyermeki tekintetem. Kíváncsivá válik. Önzően kíváncsivá. Mintha lassan már a segítségem is kész lennék felajánlani bármihez, ha senkinek nem esik bántódása és cserébe… cserébe talán ő is segít nekem. Ha az ismeretlen lény idős és bölcs, talán azt is észre veheti fiatal szemeim mögött, amiről én magam még csak nem is tudok, hogy ott van. A távoli, véka alá rejtett, intenzív gyermeki harag. A tudásszomj, a dac. A kérdés már csak az, hogy életben hagy-e, itt hagy-e, vagy lát benne fantáziát.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 12:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Hunter & Kisa
Ígérem, nem harapok... nagyot!  • Credit:
Véleményem szerint, kérdésem teljesen érthető volt. Túl sok mindent jelenthet ez az aprócska szó, főleg, ha egy gyermek szájából hangzik el. Ők sokszor még egészen kis dolgokra koncentrálnak, a nagyok helyett. Lehet, hogy ő más, ezt azonban nem tudhatom. Nyugodtan mosakodom tovább, majd kardom tisztítására is sort kerítek. Hangjából kiérzem az apró változást, mi szélesedésre készteti a mosolyomat. Tehát még csak tizenegy éves. Egy-két évvel ugyan, de idősebbnek néztem, valószínűleg azért, mert rám merte emelni azt a vacakot, amit az emberek fegyvernek hívnak. Azt az otromba kacatot, ami felváltotta a régmúlt gyönyörűbbnél-gyönyörűbb harci eszközeit, amikkel meg kellett tanulni bánni, ezekkel ellentétben. Ezzel elég célozni és meghúzni azt a ravaszt. Semmi egyediség, semmi stílus, ami megkülönböztetné a többitől, legfeljebb a méret és egyéb tulajdonságok. A lényegük viszont ugyanaz. Céloz és lő.
- Kik azok a mi? Az emberek? A vadászok? A családod? Kik miatt aggódsz, Kölyök? – teszem konkrétabbá a kérdést, hogy ő is megértse.
Ahogy végzek, visszateszem a fegyvert hátamra és megindulok felé. Pillantásom az oldalán csüngő kacatra siklik, majd vissza rá, miközben végtelenül mosolygok. Hogy ez milyen mosoly, azt nehéz lenne megmondani. Magabiztos, önelégült, lenéző… talán mind egyszerre, sokkal inkább biztos. Figyelmeztetését hallva hangos nevetésbe kezdek. Addig megyek, amíg pontosan elé nem érek, ott a kacaj is abbamarad.
- Be fogok. Pont úgy, ahogy hetek óta minden nap bejutok, hogy könyveket olvashassak a városi könyvtárban – árulom el terveim kis részét.
Az nem igaz, hogy állandóan azt csinálom, tartok kisebb szüneteket is, amik során többek között erőt gyűjtök, vagy épp emberektől szerzek kisebb-nagyobb információkat. Egy kis pondró nem fog engem ebben megakadályozni, akármilyen veszélyesnek titulált játékokkal hadonászik is. Még kettő sem, vagy több… Az emberek nem tehetnek nagy kárt bennem, esetleg felbosszanthatnak, saját kárukra. Most még kedves vagyok és barátságos, de bármikor megjöhet a kedvem egy véráldozatra, akár tömegesre is. Nem tartana sok időbe megfelelő mennyiségű alapanyagot összegyűjtenem hozzá, hogy aztán kilógathassam kivérzett tetemeiket valamelyik magasabbnak megmaradt épület ablakain. Olyan lenne, mint egy hatalmas, kőből tákolt karácsonyfa, élethű díszekkel. Sokkal szebb, mint amiket azok a szentimentális bolondok állítanának.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 29, 2018 10:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Sokakat megbénít a félelem. Ebben igaza van. Különösen engem. Nem rég még egy szemetes mögött reszkettem, miközben úgy szorítottam magamhoz nagy rejtőzködésemben egy egyre csak hangosabban csipogó tárgyat, mintha az életem múlna rajta. Tulajdonképpen az is múlhatott volna. És az ellenkezőjét kellett volna tennem annak, amit ténylegesen tettem. Mindig ez van. Először ledermedek. Mintha még mindig abban a világban élnék, amikor anya szoknyája mögé bújhattam. És amikor az egyetlen következmény apa csalódott arckifejezése volt a teljesítményem illetően. De már egyedül vagyok. És tudom, hogy a dolgoknak változniuk kell. Hiába a New York-i vadászok szegényes próbálkozása a felügyeletemre.
- Kik azok a mi? - Ismétlem el az ismeretlen nő kérdését, egészen más tónusban, mint ahogy tőle érkezett. Gyermeki homlokomra felületes ráncok rajzolódnak. Néhány rövid méterről figyelem őt, de nem áll szándékomban túlzottan megközelíteni a patakot. Ahogy a fűbe ereszkedni sem. Csak állok itt légvonalban átlósan mögött, esetlenül két lábamon tartva a súlypontom, a taccsra vágott szerkezetem továbbra is magamhoz ölelve. De azt hiszem, egy újabb fázisba lépek át, mert most következik a felháborodás. Nem komolyan, de ha jól figyel, vagy jól ismeri az embereket, talán ő is felfedezhet egy halovány változást a hangomon. - Lehet, hogy alig vagyok tizenegy, de ne próbáld nekem bemesélni, hogy véletlenül keveredtél ide és nem tudod, kik azok a Mi. - Természetesen a New York-i vadászok. A New York-i emberek. Közte és köztük most egyedül én állok. Nem mintha ez bármit számítana mondjuk. De ha annyin múlna, az életem adnám értük. Rossz érzés fog el. Fél kezemmel elengedem a kütyümet, olyan érzés, mintha az anyai kezet engedném el. És lassan, a ruháim mentén ismét a fegyveremre csúsztatom. Nem mintha eddig is képes lettem volna használni. Nem fizikailag. Inkább mentálisan.
- Nem fogsz bejutni a városba. - Állítom, sőt figyelmeztetem nagy határozottsággal. Akkor is ha ez az állítólagos határozottság azzal párosul, hogy hallhatóan ideje jelképesen pelenkát cserélni… Soha nem reméltem még ennél jobban, hogy valaki - lehetőleg egy felnőtt vadász - hamarosan rám talál és megoldja helyettem a problémát.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 20, 2018 3:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Hunter & Kisa
Ígérem, nem harapok... nagyot!  • Credit:
Szavait hallva néhány pillanatig érdeklődve figyelem a kölyköt, mígnem ajkaim mosolyra húzódnak. Egészen érdekes gyerekbe botlottam, annyira azonban nem az, hogy különösebben foglalkozzak vele, ha nem muszáj.
- Nem kell, ennek ellenére sokakat megbénít, főleg a te korodban – jegyzem meg.
Néhány lépés múlva már én haladok elől, megelőzve a fiút. Pontosan tudom, hogy merre megyek. Lábaim immáron magabiztosan visznek előre. Elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy a mozgás ne okozzon különösebb problémát. Ahogy hallom elnémulni a kölyök lépteit, vállam felett hátra sandítok rá és végignézem, miként kaparja össze azt a valamit, amit kardom keresztülszúrt az imént. Annak a vacaknak a hibája, amiért olyan idegesítően visított a közelemben. Bárkit levágtam volna emiatt, egy tárgy tönkretétele egyáltalán nem probléma.
Amint elkezd felzárkózni, ismételten magam elé fordítom tekintetem. A víz gyenge sodrását néhány lépéssel később már hallani, hamarosan pedig látni is lehet. Nem mondhatni, hogy hatalmas vízforrás, arra azonban elég, hogy lemossam magamról a koszt.
- Ártani? – felnevetek.
A víz mellé ülök és előre dőlve karjaim belemártom. Egy darabig csak figyelem, miként birkózik a patak vize a fekete-vörös vérrel, ami bőrömre száradt. Apránként szedi le onnan, csupán azokat a részeket, amik még nem kötöttek rá teljesen. A többit magamnak kell ledörzsölnöm onnan, ezért el is kezdem.
- Pontosítsd a kérdést! Kik azok a ti?
Egyik végtagom után a másik jön. A vizet egészen vállamig viszem fel tenyeremben, teljes hosszában megmosdatva karjaimat. Az igazság az, hogy sokaknak akarok ártani. Olykor még az embereknek is, főleg, ha felidegesítenek az ostobaságukkal. Nagy kár, hogy nem maradnak úgy. Ennek ellenére, amikor sikerül elengednem a tényt, hogy őket is Isten teremtette, még kedvelem is őket. Ők az egyetlen olyan alkotások, amiket saját kedvünk szerint tudtunk formálni, annak ellenére, hogy tőle erednek. Alakíthatóak voltak és fogékonyak a tudásra, amit kínáltunk nekik. Cserébe a hála sem maradt el, ugyanakkor akadtak olyanok is, kik jobban hasonlítottak kígyó énünkre, mint a többség. Ármánykodtak, abban bízva, hogy jobbak azoknál, akiktől erejüket kapták.
Mosdásom után újra a kard kerül előtérbe. Hátamról leakasztva, pengéjének hegyét a vízbe dugom. Rongy híján kezemmel kezdem el letisztogatni róla a tollas mocskát. Óvatosan, ügyelve, hogy meg ne vágjam saját magam.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 15, 2018 9:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Ha megkérdezné tőlem, hogy az itt létem oka a mersz-e, vagy az, hogy mozdulni sem merek… A válaszom azt hiszem az lenne, hogy mindkettő. Félek, ha akár csak hátat fordítok neki, végem. Hogy az én véremmel mossa le az újonnan szerzett fegyveréről az előző tulajdonosa szagát. Ugyanakkor úgy érzem, felelősséggel tartozom azért, ami itt fog történni. Hogy nem engedhetem ennél a pontnál közelebb a belvároshoz. Nem mintha túl sokat tehetnék ellene. De ha én most elmenekülnék… és ő bárkinek ártana…
- Nem kell, hogy a félelem megbénítson. - Vonom meg vállam a magam gyermekiségével. Mintha nem is érteném, ő miért gondolja az ellenkezőjét. Talán a koromnak köszönhető, hogy máshogy gondolkodok, mint a legtöbben. Talán természetemnél fogva ilyen vagyok. De míg apa soha nem ismerte el a félelmet, mint érzést, nem volt számára több, mint a gyengeség és csalódás jele, anya megtanította, hogy a félelem gyorsabbá és erősebbé tehet. Hogy eszközként is fel lehet használni, ha elég bátor vagyok. Persze nem rég a szemetes mögött még úgy éreztem, lélegezni sem tudok. Úgy éreztem, megfulladok. Tényleg úgy éreztem. De az, hogy szembe kerültem az ismeretlen nővel, azt hiszem átlökött a holtponton. Mint amikor nagyon fáradt vagy és úgy érzed, napokig tudnál aludni. De átesel a holtponton és a kínzó fáradtság ellenére éberebbé válsz, mint valaha. Hasonlót érzek én is.
Biccentésére elindulok abba az irányba, amerre a kis patak található. Lassú, tesze-tosza léptekkel. Majd megállok és szemöldököm borzolva figyelem, ahogy magabiztosan megelőz és halad a jó irányba. Fejem felett képzeletbeli kérdőjel rajzolódik ki. Nagyot nyelve kezem a fegyveremre csúsztatom. Megbizonyosodva róla, hogy még mindig megvan. Persze, hogy meg van, hova ment volna. Néhány további méter után felveszem a földről a teljesen tönkre tett kütyümet, azt magamhoz ölelve szaladok a közben eltávolodott nő után és kezdek lépkedni mellette.
- Ártani akarsz nekünk? - Ellenségként jött ide? Ha nem… talán… talán segíthetne nekem. Ha pedig igen, abba jobb, ha bele sem gondolok, mert elsírom magam életem utolsó perceiben.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 08, 2018 12:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Hunter & Kisa
Ígérem, nem harapok... nagyot!  • Credit:
Az, hogy valaki hogylétem felől érdeklődik, szokatlan számomra. Testvéreim közt sem szokás így viselkedni, ha az irántam táplált érzelmekről van szó. Nem is várom el, hogy az egymást pátyolgató banda engem babusgasson. Ami azt illeti, egyenesen undorító még annak gondolata is, hogy ők törődőn álljanak hozzám. Ha ez megtörténne, biztos lennék benne, hogy azok a kígyók ellenem szövetkeznek, vérkötelék ide, vagy oda. Ennek köze sincs a paranoiához, amivel sokan küzdenek. Egyszerűen ilyenek vagyunk. Mindünk közül pedig én vagyok az, akiket a többiek irigyelhetnek első helyem miatt. Aki viszont itt van velem, az egy egyszerű halandó, ráadásul egy reszkető gyerek. A tény, hogy a korábbi események hatására még nem próbált meg elszaladni, nem elfelejtendő. Az emberek némelyikében még mindig található némi mersz. Vagy egyszerűen annyira fél, hogy lépni sem mer, bár ezt kétlem. akkor sokkal meghunyászkodóbb lenne szavaival, s a dacos él halvány nyomát sem lehetne hallani belőle.
- Azért, mert nyilvánvalóan rettegsz tőlem – pillantok rá.
Az angyal mellett úgy helyezkedem, hogy az embert is láthassam keresés közben. Ajkaim mosolyra húzódnak, mikor észreveszem, mennyire nem bírja a hulla látványát. Ha engem kérdeztek, nincs ebben semmi különös. Ez is csak egy test a többi közül. Számos csatamezőt láttam már. Általunk szított háborúk véres maradékát, miközben a megmaradtak még mindig egymást vágták kardjaikkal. Elmémben élénken él a kép, amikor sötét nyílvesszők éjszakává varázsolják a nappali égboltot, mialatt átszelik a seregek közti teret. Csodálatos volt az az időszak. Az emberek erősebbjei ilyen csatákban nevelkedtek, végül pedig érzéketlenül tudták szemlélni a holtak hegyeit. Mindez edzés és idő kérdése. Talán egyszer, ha a jelenlegi világ mostani medrében folyik tovább, ő is hasonlóvá válik majd.
A szíj magamra csatolása után, kardom hátamra rögzítem vele, majd felegyenesedem. Nincs az angyalnál semmi más, amit akarnék. A fiú szavaira aprót biccentek és elindulok a víz irányába. Szinte hív magához a természeti elem, mi lényünket képzi. A kölyökkel csak akkor foglalkozik, ha nyomomba szegődik, egyéb esetben tőlem mehet, amerre akar. Dolgom nincs vele, már ami a jelent illeti. A jövőről még én magam sem tudok nyilatkozni vele kapcsolatban. Az egyetlen, amit az eljövendőkről tudok, az az, hogy meg fogom szerezni Amara erejét testvéreimmel.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 06, 2018 10:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Összepréselem ajkaim és minden félelemérzet ellenére szívesen vágnék vissza dacosan, hogy nem is remegek! És hogy igenis megérezné ezeket a golyókat. Utóbbi feltehetően igaz. Szavak helyett azonban lassan leengedem a fegyverem, nem teszem el, csak pihentetem magam mellett. Közben apró, megfontolt léptekkel közelítem meg én is az angyalt - vagyis ami maradt belőle. Nem megyek túl közel. Egyrészt az ismeretlen nőt sem akarom túlságosan megkörnyékezni, másrészt nem… nem bírja a gyomrom. Elég idős vagyok már ahhoz, hogy vadásznövendékként kiálljam az efféle sérülések és halál látványát. De én képtelen vagyok. Nagyot nyelek, amikor tekintetem az elmúlt angyalra téved és azonnal el is kapom onnan a fejem, a női alakra tapasztva tekintetem. Mi ő? Démon? Biztosan nem angyal. Valami spéci démon?
- Miért ne érdekelne? - Nem értően vonom meg vállam és ez a kifejezés gyermeki tekintetemen is átfut. - Nem bántottál. - Hiába próbálok fél méterrel magasabbnak tűnni, mint amekkora vagyok, tudom én is, hogy könnyű szerrel ketté roppanthatna. Nálam lévő fegyver ide, vagy oda. Mégsem bánt. Szóval miért kellene a torkának ugranom? Miért kellene gyűlölnöm mindent, ami nem ember? Le sem tagadhatnám magamról, hogy nem vagyok több egy naiv gyereknél. Apa forogna a sírjában, ha lenne neki. Nem úgy tűnik, hogy az ismeretlennel egy nyelvet beszélünk. Ha jól látom, ő azon csodálkozik, hogy engem miért érdekel. Én azon, őt miért nem.
- A közelben van egy patak. - Próbálok újra szóba elegyedni vele, míg ő hullát fosztogat. Amit szintén nem értek, de inkább nem kérdezek rá. A félelemérzet erősebb a kíváncsiságomnál ebben az esetben. - O…Ott… lemoshatod.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 02, 2018 6:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Hunter & Kisa
Ígérem, nem harapok... nagyot!  • Credit:
A latin szöveg, amit sétám közben motyog, egészen mulattat. A tény, hogy egy kis ficsúr ezeket a szavakat kántálja, meglepő, az pedig, hogy azt hiszi, működhet ellenem, egyenesen vicces. Enyhít egy keveset a rendszeres csipogás miatti feszültségemen, annyira azonban nem, hogy eleget tegyek könyörgésének. Annak a valaminek el kell némulnia, ehhez pedig a keresztüldöfése a legrövidebb út. Ajkaim csak akkor váltanak mosolyra, mikor bekövetkezik a csend.
- Nem fejezted be a kántálást. Egy sor lemaradt – jegyzem meg.
Akkor sem ért volna semmit, ha befejezi, de jobb, ha már most javít a tökéletlenségen. Legalább arra a kis időre legyen jobb, amíg még életben van. A fegyvert úgy tűnik, nem hajlandó letenni. Kérdései nevetést csalnak ki belőlem, most már sajátomnak tekinthető kardom pedig a földbe szúrom magam mellett. Szükség esetén így sem tart sokáig magamhoz vennem újra.
- Ha meg akarnálak ölni, nem sokra mennél a remegő végtagjaiddal, Kölyök – jegyzem meg szórakozottan.
Számomra nem lenne akadály, talán még most sem, néhány perc elteltével pedig pláne. Akkor vélhetően már a gyorsaságunk is egy szinten lenne, amit tekintve jelenleg egy kis hátrányban vagyok. Ami igazán meglep, az a következő kérdés. Szemeim elkerekednek egy pillanatra, ahogy felfogom, mit is mondott. Karjaim előre mozdulnak, hogy könnyebben szemügyre vehessem a vágásokat, melyekből fekete vérem folyt a küzdelem során. Mostanra a legtöbb vérzése abbamaradt, most már csak a sötét kosz az, ami rajtam éktelenkedik, bőrömre száradva az angyal vörösével.
- Jobban fájt, mint gondoltam, de hamarosan elmúlik – válaszolom őszintén – Miért érdekel ez téged?
Érthetetlen. Azt hittem, hogy retteg tőlem. Ami azt illeti, még mindig így gondolom, s lehet, hogy csupán terelni akarja gondolataimat. Hozzá tenném, sikeresen, bár az is igaz, hogy eldöntöttem, nem végzem ki ezt az embert az értelmetlenség okán. Gondolva egyet, újra a kard markolatára fogok. Egyetlen, határozott mozdulattal húzom ki a földből, majd megfordulva a tetemhez indulok vele. Mellette ledobva a pengét, szorgos kutatásba kezdek. Hátáról leoldom a szíjat, amit aztán saját magamra kötök, hogy tudjam hol tárolni a fegyvert. A kezemben mégsem cipelhetem állandóan, az egyrészt túl fárasztó, másrészt túl feltűnő lenne, még a vadászok otthonában is.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7