Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Városszéli park •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Városszéli park VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1022
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 18, 2020 2:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 22, 2020 1:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Mama, I'm Coming Home
@Sidriel & Sabrael
──────────── ────────────
Sokáig úgy gondoltam, hogy elmenekülhetem minden elől, hogy semmi sem lesz hatással rám, hogy ugyanolyan maradok, mint régen. Hogy lehetek az aki voltam. De elég volt egy aprócska változás, egy dolog másképpen való elgondolása, máris más került előtérbe. Az, hogy én mit gondolok róla, hogy én mit látok jónak, mi számít gonosznak. Talán értelmetlen lehet minden amit eddig tettem, amiért eddig harcoltam, de akkor sem adtam fel. Legalábbis elég látványosan biztosan nem, mert túlságosan ragaszkodtam ehhez a hús-vér testhez. Mert tudtam, hogy van még egy másik ok is amiért élhetek. Egy sokadjára átgondolt b terv, ha úgy tetszik, az a terv arról szólt, hogy mindent és mindenkit kerüljek el. Mert az tűnt amúgy a legnormálisabbnak. A leginkább értelmes ötletnek, azok után amiken keresztül mentem. Vagyis, hagytam, hogy keresztül menjek és ne kerüljem el, ne akadályozzam meg semmivel sem. Pedig elkerülhettem volna. Tudom, hogy sikerülhetett volna. De aztán, magam sem tudom mi volt az ami miatt ezt a döntést hoztam. A kíváncsiság esetleg, vagy ki tudja. Valóban mind bukásra vagyunk ítéltetve?
Azt mondjuk kétlem! Ezért is igyekszem előre lépni, amit amúgy valljuk be én nem igen szoktam, mert úgy gondolom még most is, hogy a meghúzódás biztonságosabb. Persze ezzel együtt az ellenségeink száma és ereje egyre csak nő. Mostanság nem tudni ki barát és ki ellenség. Mégis egy aprócska részem hitt neki. Úgy értem tényleg elhitte, hogy nem akar bajt, hogy nem tekint az ellenségének. Olyan közel álltunk egymáshoz, hogy eszembe se jutott az esetleg máshogyan vélekedne. Mert én mindig is naiv voltam, a szívem legeslegmélyén, még mindig egy nagy gyerek vagyok. Valahol mindig is tudtam, hogy ezt nem tudom kinőni.
– Tegyem a dolgom? El tudod képzelni, milyen régóta nem azt teszem? – mert nem néztem szembe egy jó ideje az éhenkorászabbik felemmel, nem parancsoltam neki megálljt, nem is próbáltam meggátolni, nem is akartam, nem is állt szándékomban tudomást venni róla, a létezéséről. Mert azt hittem, hogy azt a problémát az összes többi mellett ugyanúgy a szőnyeg alá seperhetem. Pedig nem. Minden nappal egyre erősebb lesz, egyre magabiztosabb, egyre legyőzhetetlenebb. Ezért gondolom azt, hogy össze kellene fognunk. Arra persze nem számítottam, hogy ebben ő is benne lenne, sőt még meg is ölel.
Szégyenérzet. Ez az ami annyi idő után a közelében elfog. Mert tudom, hogy mit tettem. Azt is tudom, hogy nem helyes, de egy lényem annak tartja s, még büszke is, emiatt van most szégyenérzetem. Emiatt van most a leginkább szükségem rá. Olyan régen volt már, hogy nyugodtan beszélgettem hozzá. Olyan régen, hogy azt is elfelejtettem mennyire sikerült eltanulnom az emberektől az érzéseiket, mennyire megváltoztattak. Újra a régi akartam lenni. Már ha létezett egyáltalán a régi és nem csak én voltam, ez az új mindig is.
– Először a buzgóságot, az alázatot, a szelídséget és végül az adakozást keressük meg. Mondanám, hogy váljunk szét, de kétlem én egyedül bármelyiküket is meg tudnám győzni, viszont ha te tényleg mellettem lennél… Talán szimpatikusabb lennék a testvéreinknek is. Túl régen láttam őket ahhoz, hogy normálisan el tudjak velük beszélgetni. Nem láttad egyiküket sem Gabriel csapatában? Vagy esetleg nem hallottad ki van Michael mellett? – az lenne persze a legjobb ha mind semlegesek lennénk, de persze ez lehetetlen. Mindannyiunknak megvan a maga rigolyája, amiből nem engedünk, sajnos.
Végül én is átkaroltam őt, hogy megölelhessem, hogy megpróbáljam éreztetni vele azt a szeretetet amit a testvéreimnek tartogatok, de sose adok oda olyan könnyedén.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sidriel


Városszéli park Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
14
☩ Rang :
Erény angyal: tisztaság
☩ Play by :
Magdalena Zalejska
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 29, 2020 10:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


☽ Where are you, 'brother'?

@Sabrael && Sidriel
Brother • Remélem, tetszik :3 • Credit:
 
Még mindig nem tudom hová tenni a kettőnk viszonyát. Mindig a testvéremként és az egyik legjobb barátomként kezeltem őt, akkor is, ha valami miatt épp nem volt működőképes a kapcsolatunk és a közös munkánk. Ez így volt a két és fél évtizednyi "mosolyszünet" alatt is. Nem haragszom rá... egyáltalán nem. Igazából nem vagyok biztos benne, hogy a helyén tudom kezelni a helyzetet, de annyi biztos, hogy nem Sabraelre haragszom, még ha neki úgy is tűnhetett. Sokkal inkább haragudtam magamra, mert nem voltam képes megfelelően kezelni és lereagálni, ezért aztán kapásból az erőszakhoz fordultam. Pedig meg kell hagyni, talán azon is elgondolkozhatnék, hogy igaza volt, és van. Ki tudja? Valami igazság és tisztaság biztosan van benne.
- Tanulhatna ő sokmindent, de tudod jól, hogy bármit mondunk, akkor is a saját feje után fog menni. Szerintem engedd el, és tedd a dolgod!
Felelek halkan, miközben kíváncsian fürkészem őt. Egyelőre fogalmam sincs, milyen dolga is lehet a városban. Habár... erényangyal mivoltát tekintve nem hiszem, hogy rosszban sántikálna. Viszont nem akarok rákérdezni, mert nem tudom, mennyire van jelenleg beszédes hangulatban. Úgyis megtudom, ha úgy érzi, el akarja mondani, ismrem.
Hamarosan így is lesz, ugyanis végre kiböki, mi zavarja. Én pedig értetlenkedő, zavart félmosollyal rázom a fejem... de tényleg nem értem, hogy jutottunk idáig. Meg azt sem értem, hogy néha miért reagálok úgy bizonyos dolgokra, helyzetekre, ahogy.
- Igazad van! Az erényangyaloknak össze kell tartania. Tudom, hidd el, tudom, hogy nem vagy az ellenségem. Lehet, nem érzed, de akkor, azt érted tettem. Érted haragszom, nem ellened. Én is érzem néha, illetve mostanában egyre gyakrabban, hogy nem lehet minden fekete vagy fehér. Megvannak a szürke zónák, csak néhányan vakok vagyunk, vagy szemellenzősök, hogy észrevegyük. Igen, én is közéjük tartoztam.... de a pártatlanság tényleg fontos. A pártatlansággal van esélyünk a béke helyreállítására és fenntartására. Ezzel pedig szerintem meg is kaptad a választ. Persze, hogy segítek megtalálni a többieket! És egyáltalán nem haragszom rád, testvér... már nem.
Nem tudom, mennyire éri váratlanul az egész kirohanásom, de ha a szavaim nem, akkor a még számomra is váratlan ölelésemet biztosan furcsállja. De ezzel nincs egyedül, nekem is furcsa ez az egész helyzet.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 29, 2020 5:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Mama, I'm Coming Home
@Sidriel & Sabrael
──────────── ────────────
Az idő a megoldás mindenre. Az eltelt tartalmas idő, amit önfejlesztésre használunk nagyon hasznos lehet, ha okosan használja ki az illető. Hogy én csak pazaroltam az erőmet és időmet vagy gyűjtöttem éppen az erőt mindenhez amivel most szembe kell néznem, az jó kérdés.
Persze furcsa, de megnyugszom amikor nem valaki más miatt van itt. Amikor nem az jut először az eszébe amit mondtam neki évekkel ezelőtt, hogy nem amiatt vagyunk mindketten itt… ezek szerint megtartotta volna saját magának? Hallgatott volna vele, mert erre kértem? Tényleg megtette volna értem? Ha igen miért? Ha nem, akkor is miért? Még mindig nem értem meg, miért nem maradt pártatlan, miért gondolja azt, hogy akármelyik „nagy testvérnek” igaza lehet. Hogy esetleg nem lehet mindkettőnek igaza, de egyikük se veszi észre és ezért nem enged? Bár azt hallottuk folyton folyvást legyünk fehérek vagy feketék, de soha ne szürkék, úgy gondolom, ez az eszme már régen megbukott. A szürke esetleg felvilágosultaknak is van helye, hogy esetleg ez nem tetszik senkinek sem? Atyánk némasága, eltűnése után, nem tudom, hogy minden amit teszek az hová billent át, hogy tényleg azt teszem amire tőlem számít, amit tőlem kér. De nem baj, amíg nincs itt, amíg nem szörnyülködik miattam is, nem lesz gond.
– Helyes. Vagyis nem. Tanulhatna egy kis mértékletességet és esetleg könyörületet. – vagy nem, talán ő is azt teszi amit tennie kell és úgy hiszi ez a helyes. Semmi se téríti őt észhez gondolom, csak ha a teremtő Atyánk visszatérne, valamilyen csoda folytán közénk.
– Nem akarok sehová se menni. Itt van dolgom, ebben a városban. – egy rakás lerendezetlen ügy, amibe belekevertem magam, mert nem tudtam egyszer az életben megálljt parancsolni az érzéseimnek. Persze, hogy azóta is… zavarna, de valójában nem. Mert mindent amit tettem helyesnek gondoltam, gondolok most is és ez a legnagyobb gond.
– Tehetetlen vagyok. Hiszed vagy sem, de nem vagyok az ellenséged. Nem állhatok Gabriel oldalán, Michael oldalán sem, mert sokkal fontosabb pártatlannak lenni. Ez most lehet, hogy furán fog hangzani tőlem, de az erényangyaloknak össze kellene tartania. Téged sokkal többen kedvelnek, mint engem. – most persze hízelgek, de kétlem, hogy másképpen lenne. Senki se szívesen tart mértéket, nem húz magának egy bizonyos határt, mert jobb a mértéktelenség, könnyebb. De ő a tisztaság, a lélek tisztaságára mindig szükség lesz.
– Te is hiányoztál nekem. A többiek is hiányoznak, még akkor is ha ezt a világért se közölném egyesekkel. – szemet forgatok, minden bizonnyal megérti, hogy a testvéreinkkel nem mindig lehet egyet érteni, főleg ha olyan makacsok és tartják magukat a saját elképzelésükhöz, mint én.
– Segítesz megtalálni őket vagy tartjuk még a haragot? – közelebb lépek hozzá, túl közel ahhoz, hogy esetleg újra pofon vágjon és megérezzem a haragját és túl közel ahhoz is, hogy kisgyerek módjára átölelhessem őt. A kisgyerek jellem meg annyira nem is állna tőlem olyan távol, ha azt vesszük figyelembe, hogy hozzájuk hasonlóan én se vállalom a felelősséget azért amit két és fél évtizede tettem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sidriel


Városszéli park Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
14
☩ Rang :
Erény angyal: tisztaság
☩ Play by :
Magdalena Zalejska
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 24, 2020 10:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


☽ Where are you, 'brother'?

@Sabrael && Sidriel
Brother • Remélem, tetszik :3 • Credit:
 
Az első tíz - tizenöt év után már nem számoltam tovább, hogy mégis mióta vagyok az emberek világában, azon belül is New Yorkban.  Nem számoltam tovább, mert semmi értelme, főleg, ha valaki örökéletű lény. Annak meg úgy tényleg nem látom értelmét, hogy valaki esetleg megkérdezi - márpedig miért ne kérdezhetnék meg, akár véletlenül is -, hogy mióta vagyok a városban, akkor én mondhatnék többszáz éves időintervallumot. Emiatt pedig vagy hazugnak, vagy bolondnak nézhetnek, mert a kinézetem szerint huszonévesnek tűnhetek. Úgyhogy inkább azt mondom, hogy nem tudom, mióta vagyok itt. És még csak nem is hazudok vele.
Most viszont valaki olyannal kell szembenéznem - saját magam mellett, mert magammal szinte folyamatosan szembe kell néznem -, akivel már régóta nem találkoztam. Sőt, még csak nem is hallottam felőle. Erre most, hosszú ideje tartó hallgatás után ismét felbukkan, és kérdőre von. Ráadásul valami olyasmi miatt, amiről még csak nem is tudok.
- Szerintem Gabrielnek kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy téged visszahívjon. Főleg, hogy te se nagyon törted magad, hogy visszagyere! Mégis mi változott? Egyébként jó látni téged! Hiszed vagy sem, de hiányoztál!
Valószínűleg nem hiszi el, hogy így gondolom, meg érzek, de nem fogok neki hazudni. Akkor sem, ha esetleg pont az ellenkezőjét hiszi. Nem tudom, miért pont most bukkan fel annyi idő után, de biztos van valami oka... semmi nem történik ok nélkül.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 24, 2020 5:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Mama, I'm Coming Home
@Sidriel & Sabrael
──────────── ────────────
Egy tükör előtt állva magamat próbálom elemezni, nem mintha nem ismerném önmagam, de így láthatom, hogy milyen arcot vágok, mit lát a külvilág ha rám néz. Egy fiatal és éretlen srácot, aki semmit sem tudhat a világról, mert miért is tudna, alig élhetett valamicskét. Én őszintén megvallom imádok e mögé a látszat mögé bújni, mintha így egyes dolgoktól megkímélődhetnék, mintha a felelősséget csak úgy lerázhatnám a vállaimról, mintha nem kellene foglalkoznom akármivel, akárkivel. Pedig kell. Érzem, hogy kell.
Bár soha nem szűnt meg bennem az a mértékrend amit képviseltem, valószínűleg sokak számára már nem voltam a régi, mert olyasvalakit is kerestek bennem, amit sikerült elzárnom jó mélyen a tudatomban és ez bántott. Bántott, mert nem tudtam, hogy hová is tettem el azt a bizonyos kulcsot, amivel megfejthettem volna a saját rejtvényemet. Pedig pofon egyszerű volt, de én vak voltam rá, túl vak, ez idáig.
Nem fogom eltörni ezt a tükröt, még hasznos lehet és ki tudja, hányszor lesz még alkalmam önmagamat így vizsgálni. Hiszek abban, hogy Atyánk, mindenki atyja, azért teremtett ilyenre, mert… nem ekkora nagy volt a humorérzéke, hanem, mert tudta mik lesznek azok a képességek amikkel nekem rendelkeznem kell, mindenféle vész esetére. A vész általában a sötétséget, a rosszat kellene jelentse, bár én előszeretettel használom mostanában minden testvérem ellen, aki esetleg nem ismer. Hadd higgyék csak azt, hogy tehetetlen, gyenge kis mértékletesség erény angyal vagyok, akinek nincs semmi sütnivalója, sem a világról, sem az emberekről, sem a világi dolgokról. Elhagytam a biztonságot nyújtó tetőmet, amit talán hamarosan lehet, hogy le fogok cserélni, egy másikra, sose lehet tudni alapon igazából.
Kényelmetlenül érint, hogy nem szálldoshatok kedvemre, de igazából nem is baj, nem is számít. Idegenek vesznek körül az utcákon, ki-ki a maga dolgát igyekszik letudni ilyen vagy olyan formában és egymásban kételkednek. Én nem akartam már kételkedni senkiben sem, nem akartam ebben a bizonytalanságban lenni. Vissza akartam kapni valamit, ami sosem volt az enyém, de mégis megnyugtatott.
Kevés dolgot szeretnék elérni, de az a baj, hogy azokhoz nagyon ragaszkodom és nem értem meg, hogy mégis miért. Óvatosan lépkedtem felé, mert ennyi év után is, ismerős volt az az érzés, az a megfoghatatlan valami amit csak az ő közelében érzetem. Ez olyasfajta kötelék lehetett, amit senki sem tudott szétszakítani, csak én az őszinteségemmel. Most is olyan, mintha csak képzelődnék, pedig nem. Tudom, hogy nem képzelődöm annyira azért még nem vagyok elveszett. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mit kereshet itt.
– Azt ne mondd, hogy Gabriel-nek az eszébe jutottam és értem küldött! – persze kezdhettem volna szebben is, de nem tudtam hová tenni őt, árulónak hitt, hát miért ne lenne ez másképp most is? Miért ne viselkedjek úgy, mint aki elárulta… nem Gabriel-t, nem Michael-t, hanem őt magát, a tisztaságot.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sidriel


Városszéli park Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
14
☩ Rang :
Erény angyal: tisztaság
☩ Play by :
Magdalena Zalejska
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 23, 2020 11:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


☽ Where are you, 'brother'?

@Sabrael && Sidriel
Brother • Remélem, tetszik :3 • Credit:
 
TIsztaság. Ez azért elég sok dolgot jelenthet, ha az ember, illetve angyal belegondol. Tiszta elme. Tiszta lélek. Tiszta, kétségek nélküli érzelmek. Tiszta hit. Tiszta test. Tiszta víz és tiszta levegő. Igen, határozottan elég sokmindent jelenthet a "tiszta" kifejezés. Én pedig azon munkálkodom, hogy lehetőleg mindegyik létezésének megadhassuk legalább az esélyt. Hogy sikerül-e? Jó kérdés, mindenesetre rajtam nem múlik a siker, minden tőlem telhetőt megteszek. Mindezt pedig az emberek birodalmában, még pontosabban New Yorkban teszem. Az emberek birodalmában, ezzel kockáztatva, hogy magamra vonom Gábriel haragját. De ha mélyre ások magamban, és jobban belegondolok, akkor most ez a legutolsó dolog, ami foglalkoztat. Jobban érdekel, hogy jól végezzem a munkámat. Meg az, hogy már negyed évszázada nem találkoztunk, sőt, beszélni is viszonylag ritkán beszélünk Sabraellel. És mégis miért? Amiatt az ostoba vita miatt. Azóta is okolom magam, amiért nem tudtam neki elmondani, mit is éreztem. Hogy éreztem, tudtam, hogy komolyak, tiszták az érzései, mégsem kellene ezt tennie. Ehelyett hirtelen felindulásból, dühből lekevertem neki egy pofont. Idejét nem tudom, mikor történt meg ilyesmi köztünk. Mármint ezelőtt. Na meg... azt sem tudom, mikor lesz rá lehetőség, hogy meg tudjuk beszélni ezt az egészet. Mert  tudom, sőt, valószínűleg ő is nagyon jól tudja, hogy nem hagyhatjuk így, megbeszéletlenül a helyzetet, ahhoz túl komoly az ügy. Túl sok kérdést vethet fel. A kételkedés pedig még semmi jót nem hozott a hit szempontjából. Mondom ezt én, aki szintén kételkedik.... néha nem is értem, hogy lehetek egyáltalán én a tisztaság angyala, ha még magamat sem érzem makulátlanul tisztának. Furcsa ellentmondás, nem igaz? Én is úgy vélem. De talán pontosan ezért jöttem a városszéli parkba. Tisztulni és töltődni. Mert még egy angyalnak is szüksége van, vagy legalábbis lehet ilyesmire. Az pedig még csak meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg látogatót kapok, mert hát ki keresne pont itt? Ugyanmár! Persze, ha úgy alakul, hogy valaki mégis engem keresne, merő véletlenségből, hát... állok elébe, rajtam nem múlik. Itt vagyok, ki szeretne tisztulni?

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Városszéli park VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1022
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 01, 2019 10:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 01, 2019 10:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
Majdnem megkérdezem hogy mit nem ivott, mert a márkát nem ismerem, de vegyük úgy hogy nem ivott elég alkoholt hozzá. Nem értem a kettő hogy függ össze, mindenesetre megrázom a fejemet, mellé a kezeimmel nyugalomra intem.
- Az öreg megoldja.
Rá nagyon sokan felnéznek, még ha nem is vezető, sőt, gyakorlatilag már visszavonult. Mégis minden baromsággal megtalálom. Már előre látom most is mit fog a fejemhez vágni, mikor meglátja a sérüléseimet. Nem fog tetszeni, azt tudom. Nem is azért megyek. Közben túltárgyaljuk a tetoválást, a kelleténél én is közlékenyebb voltam, most meg a fene kotorászást figyelem a táskában. Kicsit el is bambulok, rajta keresztül kitekintek az ablakon, a fejem meg a támlának hajtom. A palack víz és a zsebkendő látványára azért összeszaladnak a szemöldökeim, végül csak kiderül hogy úgy nézek ki, amit nem bír elviselni. Azért szemtelenkedik közben.
- Kösz.
Elveszem tőle morogva, de valahol ez segítség, úgyhogy szófogadóan körbe törlöm az arcomat. A sziszegésem pedig a mégis a sebbe belefolyt adag miatt történik. Közben haladunk, még pár kanyar és több sóhaj kíséretében megtárgyaljuk a lehetőségeket. A kérdésemre adott válasza meglep, mert nagyon részletes, és amikor odaérünk a végére, akaratlanul felhorkanok.
- Téged is megszállt egy? Ha! Azért varrattad magadra.
Megálltunk. Gyorsan lepakolom magam mellé az ülésre a vizet meg a zsebkendőt, azután ki is szállok a kocsiból. Nem tudom mit mondjak még neki az előbbi témával kapcsolatban, jó lenne tudni mi a fenét csinált, de ha itt nekiállunk beszélgetni, meg veszekedni, akkor Ed sosem megy be. Szóval én csak csendben hátramegyek, kinyitom az ajtót. A kezemmel legyezek egyet Ed arca előtt, de a szuszogásán kívül nem történik semmi. Talán nem olyan erős démon szállta meg. Ez zakó! Leoldom a kapaszkodóról és a kezeit inkább a háta mögé kötözöm, azután kiráncigálom a kocsiból és a hátamra veszem. Sietnünk kell, így a már izgatott Natalie felé veszem az irányt és együtt megindulunk a vészkijáraton befelé. Nem mondanám hogy rohamléptekben, mert én leginkább csak kullogok utána Ed-el a vállamon, és ha az ellenőrzési pontnál meg is állítanak minket, inkább ráhagyom Natalie-ra a beszédet. Csak két őr, ő meg azt mond, amit akar. Amint tovább engednek minket, megyek utána, egészen addig, amíg az egyik üres cellához el nem érünk. Itt Ed hamar az ágyon végzi, a zsinórokat elvágom a késemmel a kezéről, mert a démon itt már amúgy is csapdában van, főleg, ha még rá is zárjuk az ajtót.
- Tiéd a terep!
Már megint ökölpacsira emeltem a kezem, és lehet megint viszonzatlanul, de annyira nem is érdekel ez a része. Arrafelé indulok vissza, amerről bejöttünk. Nem a kocsi miatt, mert gyalog megyek. Ha már nem láttak bejönni, akkor kifelé se lássanak. Natalie pedig egy időre kettesben marad Ed-el.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
449
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 30, 2019 10:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 626 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Szemöldököm enyhén felvonom, fejemet pedig félrehajtom. Szavaival csak egyet érteni tudok, mégis…
- Azt hiszem, ahhoz nem ittam még elég danoninót, hogy szabályba foglaljam, vagy kötelezővé tegyem. Nem hiszem, hogy hallgatna rám a sok csürhe, szóval marad a közlemény a részemről, csak ennyit tudok tenni – vonom fel végül a vállamat. Ez az egyetlen, amivel elő tudok számára állni, vagy mások számára.
Nem állítom, hogy nem vagyok megosztó személyiség, mert az vagyok. Csak éppen sokszor nem értem, hogy miért nem értik meg, hogy igazából én csak jót szeretnék nekik. Nem akarom senki halálát, de ahhoz sajnos túl messzire is el kell mennünk. Mennem.
- Én sem tetettem magamra sokáig – vonom fel a vállamat. – A fekete füstig, a pokol bezártáig, kordába tudtuk tartani őket. Most változott meg minden. De remélem, hogy fogunk tudni tenni ellene valamit – fordulok Zagar felé és egy meleg mosolyt küldök felé. Hátrafordulok újra csak és az alvó, ájult Edet nézem. Elhúzom újra a szám és megint a táskába kotorászok.
Ha akkor engem sem száll meg… Ha nincs ott az angyal. Nagyot nyelek. Bele sem merek gondolni, hogy mi történhetett volna. Járhattam volna pont úgy, mint Ed. A pulovóeren keresztül vakarom meg a karomat, ott ahol a frissen rám tetovált pecsét szerepel. Majd tovább kutatok a táskába. Egy vászonzsebkendőt kerítek elő és egy palack vizet.
- Sajnálom, csak sós víz van nálam – nyújtom át neki. Egy idő után már fel sem tűnik az embernek, ha épp azt is issza. Egyfajta megszokatása ez a szervezetemnek. Így legalább tudnám, ha megszállna egy démon, ha esetleg nem érzékelném, ha sunyi lenne és el akarna bújni. Nem tudom, hogy képes lenne rá, egyszerűen csak kezdek túl paranoiás lenni. – De ezzel le tudod mosni a vért, legalább, hogy ne kapjunk szívinfarktust, ha rád nézünk – vigyorgok rá szemtelenül, habár a helyzetünk nem igazán indokolja ezt.
- Okés – egyezek bele. – Nem kell, egyedül is el tudom intézni, vagy nem. Majd küldetek valakivel papért, nem hagynám egyedül, ki tudja, hogy mit tenne magával, ha rájönne a benne lakozó démon, hogy csapdába esett – húzom el a szám, egy utolsó pillantást vetek is még rá, mielőtt beindítanám a motort. Mert ezek szerint döcögünk vissza a bázis felé.
Minden egyes kanyarnál, minden egyes utcasaroknál egyre mélyebbről jövő sóhajok szakadnak fel a torkomból. S a beszélgetésünk sem olyan fesztelen már, mint pár perccel ezelőtt.
Egyikünk sem. Újra csak mély levegőt veszek a levegőt pedig lassan fújom ki, ahogy a bázis felé közelítünk, mégsem állok meg előtte. Elkanyarodok jobbra, majd balra és újra jobbra. Minél jobban megkívánom közelíteni a hátsó bejáratát. Nem akarom mások szeme láttára bevonszolni.
- Valószínű – fordulok félig Zagar felé. – Vagyis igen. Olyan, mintha kívülről szemlélnéd, hogy mit csinálsz. Tiltakozol, az elméd, a hangod tiltakozik minden mozdulat ellen, mégsem tudsz semmit sem tenni ellene – vonom fel az egyik vállamat, mint aki tapasztalatból beszél. S mire erre rájövök… Megköszörülöm a torkomat.
- De lehet, hogy függ attól is, hogy ki szállta meg és miért – tekerem a láncot mutatóujjam köré, miközben megállunk a bejárat mögött.
- Gyorsan vigyük be – pattanok ki a kocsiból, mielőtt még faggatózni támadna kedve. Na, ehhez a beszélgetéshez, most egyáltalán nincs kedvem. Nem is tudom, hogy kivel beszélhetnék erről, hogy őszinte legyek.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 30, 2019 9:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
Odaadom neki a táskát, ő meg kotor benne, viszonylag hamar megtalálja a láncát. Én addig a véres kézfejemen szörnyülködöm. Az alsó ujjperceimnél mindkét kezemen felszakadt a bőr, a homlokomon éktelenkedő sebről ne is beszéljünk. És az a múlni nem akaró enyhe szédülés olyan, mintha már ittas lennék. Sosem érte meg szétverni senkit sem, mégis mindig meglépem.
- Én is erre gondoltam.
Jegyzem meg miután befejezte a gondolatmenetét.
- Mostanra már mindenkin rajta kellene lennie. Egyszer az öreg azt mondta nekem, minket azért nem szállhattak meg régen, mert mindegyikünk makacs, mint az öszvér. De azért erre alapozni nem érdemes.
Én még most sem vagyok ebbe biztos, talán csak mázlink volt. De mind a hármunkon van ilyen már vagy húsz éve.
- Szabályba kéne foglalni, nem közleménybe. De megértem hogy a célnak most ez a legkézenfekvőbb.
Mielőtt ezt is kötekedésnek veszi, gyorsan pontot tettem a végére. Már azt is tudom ki fogja ezt a közleményt intézni, mert nekem semmi kedvem ott szédelegni velük, amíg a papra várunk. Közben szépen levezeti az útvonalat, ami már az én fejemben is átszaladt.
- Jól van. Becipeljük. Utána én megkeresem az öreget. Ő el tudja intézni nekünk a közleményt, meg engem is. Ne haragudj, de nem akarok így ott várni veled. Mire a pap megérkezik, addigra én is visszatérek.
Noha az orvosi sokkal közelebb van, mint a haza, de engem oda csak bevinni lehet, ájultan maximum, mert magamtól be nem megyek. Szóval csak az öreg az egyetlen opció, vagy a testvérem, de utóbbi nem lenne jó ötlet, Ed miatt. És jobb is, így nem kell azzal a közleménnyel vacakolni! Meglep hogy nem akarja rögtön meghallgatni Ed diktafonját, általában mindig mindent azonnal tudni akar. Ha nem, hát nem. Megint a plafont bámulom, miközben elindulunk, immáron a bázis irányába. Nem tudom hogy akarok-e erre válaszolni, mármint hogy ki mire számított.
- Egyikünk se.
Vágom rá mégis. Bár úgy sejtem nekik lesz egy hosszabb beszélgetésük. A démonok csak felerősítik, ami az emberben benne van, úgyhogy szerintem Ed magától bele van zúgva Natalie-ba. Valószínűleg nem ennyire durván, mint amit a démonnak sikerült kihoznia belőle.
- Emlékezni fog rá miket művelt? Miután újra önmaga lesz.
Nem tudom milyen ez, engem sosem szállt meg egyik rohadék sem. De ha a válasz igen, úgy Ed nehéz napok elé néz.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Városszéli park 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
449
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 27, 2019 9:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 626 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Felcsattanására nagy levegőt veszek és most csak dacosan nézek rá.
- Tudod – kezdek bele, nyugodtan. – Néha el kellene járnunk párterápiára, és most komolyan mondom! Folyamatosan félreértjük egymást! – mutatok rá mutatóujjammal, ajkaimat összepréselem. Inkább nem reagálok durvábban, de ezt meg őszintén gondolom. Most hogy belegondolok eddig még sose dolgoztunk nagyon kettesbe. Vagyis mindig csak csapatszinten és amit mondott Drake, azt elfogadtuk. Legfeljebb én kérdőjeleztem meg, heves vitáink meg csak köztem és közte zajlottak le, a többiek legfeljebb végignézték.
Zagarral a kommunikáció… Nem egyszerű.
- Az a füst tett velük valamit – ráz ki a hideg, ahogy visszaemlékszem rájuk. Az őrjöngésükre, ahogy fáradhatatlanul támadnak. – Viszont a fejlevágáson kívül nem használ nekik semmi – húzom el a számat. – Nem igazán emberek, mert a fájdalomra sem reagálnak, de arra sem, ha szíven lövöd őket, nem emberek, már nem – de nem is holtak, így a legegyszerűbb, amit kitalálhatok, az az, hogy zombik. Ez áll hozzájuk a legközelebb. Újra csak kiráz a hideg.  
- Oké, oké! – emelem fel kezemet védekezőleg, mielőtt újra csak félreértene valamit. Persze legyen ez is az én hibám, de legyen, nem szólok róla senkinek. Nem tudom, hogy miről és mégis kinek, de nem fogok szólni.
Senkinek, semmiről, semmit és akkor az úgy mindenkinek jó lesz. Inkább csak elkapom a kulcsot és már itt sem vagyok. Az a pár perc, amíg visszaérek, úgy érzem, hogy kell mindkettőnknek ez az idő, hogy lenyugodjunk.  Maradtam volna még félholt és fáradt és akkor nincs ez. Én sem értenék meg semmit, így félre sem, egyikünknek sem lenne semmi baja.
Majd újra eszembe jut az álmom. Fejemet könnyedén megrázom.
Vissza ne mássz a gödörbe!

Valójában fel sem tűnik, hogy Dylant említem, ez a tény, hogy az erőt elnyomjuk, annyira természetes, ahogy az eredete is. A fájdalom a név kiejtése után, mégis tompa. Tompább, mint eddig, amiért most rosszul érzem magam. Ügyes vagy, Natalie, rajtad is kiigazodni. Csak sóhajtva csapom be a hátsó ajtót és szállok be a kormány mögé.
Egyszerű kérésem van felé, de nem teszi meg, csak szemem sarkából tekintek rá, de aztán már vissza is az útra. Az ablakot magam mellett letekerem, hogy a reggeli friss levegőt beengedjem az utastérbe. Könyököm a párkányra teszem, a szél fújta hajamat a fülem mögé kényszerítem. Kell ez a csípős levegő még, hogy felébredjek.
Viszont még mindig nem adja, amit kérek, így a park szélénél megállok az út szélére hajtom a kocsit. S mintha csak erre várt volna!
Csak egy sóhaj szakad fel a torkomból.
- Köszi – s ebben az egy szóba nincs semmi gúny, semmi irónia. Gyorsan kihalászom belőle a láncot, és a nyakamba akasztom. Még mindig erejének teljébe világít. Fejemet hátrafordítom, hogy az embertestbe zárt démonra tekinthessek. Elhúzom a számat.
- Oké, csak úgy vigyük is be, hogy ne lássák sokan. Nincs szükségünk most pánikra, hogy Drake után, egy másik vadászt is megszállt egy démon – tekintek Zagarra. – Meg ki kellene adni egy közleményt, hogy mindenki varrassa magára a démonmegszállás elleni pecsétet – rázom meg a fejemet, ahogy visszafordulok előre. Még csak az kellene, hogy tömegesen mondjanak fel, mert a pánik felütné a fejét.
- Jó a börtön, csak akkor a pincerendszeren keresztül vigyük be, tudod az épület hátuljánál van egy vészkijárat, amit senki sem használ, tényleg nem szívesen vonszolnám végig a csarnokon keresztül, a folyosókon – húzom el a számat. Tudom, macera. Tudom, hogy túlbonyolítom, még be is látom, még ha csak magamba is, de belátom. De jobb az elővigyázatosság.
Elveszem tőle a diktafont, egy ideig figyelem, nézem, majd csak beleejtem a táskába, amit meg kettőnk közé ejtek.
- Majd később foglalkozzunk vele, most túl sok lenne, még az is, így is zsong már a fejem – persze képletesen, ha valamire, akkor erre nem számítottam. A kulcsot újra elfordítom, kihajtok az útra és egyenesen a bázis irányába indulok. – Bevallom, ha valamire, akkor erre nem számítottam – intek fejemmel Ed irányába.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/5
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5