Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Szent Lukács Templom •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Szent Lukács Templom VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
894
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 14, 2020 5:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sophia N. Haynes


Szent Lukács Templom Source
☩ Történetem :
☩ Reagok :
154
☩ Play by :
Rachel Weisz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 12, 2020 2:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raphael & Sophia
Sokáig fog tartani, mire kiszedem belőle az igazságot, de megéri a belefektetett idő és energia. – Azért kíváncsi lennék bizonyos határokig a részletekre is. Valamit csak láttál anyámban, aminek még te se tudtál nemet mondani.
Amíg élek, addig, nos, addig úgyse szabadul a kérdésözönömtől. Közben megtámaszkodtam az egyik, hozzám legközelebb eső padsor szélében, mert a hátam egy pontján, ahol a szárnyam is lenne, ha nem rejteném el, olyan fájdalom hasított belém ismételten, amit már nem tudtam volna tovább némi segítség nélkül elviselni. Nem igaz, mi van már megint? Ha ez nem lenne elég, a szárnyam maga is feltárul teljes pompájában, már ha azt, amilyen az utóbbi hetekben, lehet annak nevezni. Szerintem még jóindulattal sem. A pólóm azon a rézen úgy repedt szét, ahogy volt, ennyit erről. Még jó, hogy annyira egybe maradt, hogy nem kell apának hátat fordítsak.
- Csakhogy, apa, ezzel te nem védtél meg engem. Minden rosszabb lett. – Ha Sariel nem tette, akkor majd én felvilágosítom, hogy mihez is vezetett az utánozzuk Istent és lépjünk olajra módszere.  Ha újra találkozom vele, akkor mindenképp megköszönöm nénémnek, hogy hagyta, én mondjam el neki az igazat, és nem akarta helyettem megoldani a gondjaimat.
- Lépten-nyomon démonok támadnak, elsősorban a véremért – kezdtem bele a felsorolásba. Jobb lenne, ha leülne, mert hosszú lesz. – Gabriel… már az ő vendégszeretetét is élveztem, bár furcsa mód életben hagyott.  A kedves legidősebb testvéred meg… bár emlékeznék rá, hogy mit is műveltünk tulajdonképpen, amit Sariel láthatott. Csak remélni tudom, hogy nem üti agyon érte.
Aucs. Igen, ebben az egészben az a szörnyű, hogy a vodka tökéletes memóriamódosító, pláne egy tapasztalatlan alkoholizálónak.
- Érted? – A szárnyam kérdéséről nem is beszélve. Legjobb lett volna, ha ki tudtam volna provokálni Sarielből, hogy örökre megszabadítson tőlük. – És ezek csak a legmeredekebb esetek.
Amiket be merek vallani, de ezt már nem teszem hozzá nyíltan, csak gondolatban, és itt jövök rá, hogy ez is óriási hiba, mert apa képes lehet arra, amire Gabriel is… elvégre testvérek, és pláne, hogy arkok. Hogy az a kénköves…
- Apa. Kivel tudnám én ezt megbeszélni mégis? – kérdeztem, szaggatottan véve a levegőt. Kegyetlenül fájt a hátam, mintha sok apró tőrt vágtak volna bele. Szerintem még vörös is lehet szárnyam tövében a bőröm.  Nem tudom megállapítani, csak azt a bénító érzést, amelytől legszívesebben kiereszteném a hangom, ha nem egy templomban lennék.
Csak a bennem dolgozó büszkeség miatt nincs szívem megkérni őt, hogy segítsen. Nem ez a célom.
Hanem az, hogy újra az életem része legyen, még akkor is, ha esetleg ritkán látjuk egymást, de… van, amit mással nem beszélhetek meg.
Fátyolos tekintetem követi távolodó alakját, s még időben ültem le, szárnyamra vigyázva, hogy a szemközti pad tetejére hajtsam fejem, görnyedten.
Majd elmúlik, nyugtattam magam.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raphael


Szent Lukács Templom Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Rang :
ARK
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 08, 2020 11:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To @Sophia
────────────── ──────────────
A szemeibe tekintek.
- Más valamit megismerni, látni és más elsajátítani. - tehát nem tudja. Ideje lassan azt is megtudnia. - Az nem tanulásról szólt - komolyodok el.
Tényleg nem érti. Tényleg csak abból tud kiindulni, ami. Nem ítélkezem ezen.
- Olyan, aki azért hagyna el, hogy megvédjen. És megérteném, nem keresnélek, mert tudom, értem teszed. Mert így látod azt, hogy ezzel tudod a lehető legjobbat tenni.
Ennyire vak lenne az őt körülvevő világra? Ennyire nem érdekli mindez? Nem ítélkezhetek, mert azt nem éltem át, amit ő. S ha dühös, elfogadtam akkor is, hogy benne van a pakliban. S ha valaki dühös, akkor él. De hogy ennyire makacs legyen, és vak.
- Sok mindenért vagyok itt. Ez csak az egyik - felelem arra, mennyit tudok. Ezzel meg is válaszoltam: mindent. Tőle akartam hallani, ám számon nem fogom kérni. Ha nem mondja el, akkor nem mondja el. Felnőttként az ő döntése már régóta, mit tesz. Ha annyira tudni akarom...  
Ebben a tekintetben eléggé emberi arcát mutatja meg. Ahogy mondják, gombokat próbál találni, hátha megnyom egyet. Csakhogy... nincs gomb, amit megnyomhatna.
Angyalként, s arkként gondolkodásunk, látásmódunk és fontossági sorrendünk egészen eltér az emberekétől. Meg fogják-e valaha érteni a miénket? Nem. Ez is magával hozza az, miért tartanak bennünket érzéketlennek. Nem csak az érzelmek hiánya folytán vagyunk ilyenek. S megértjük-e valaha mi az övéket? Szintén nem. Pusztán azok okait érthetjük.Mert ők emberek, s mi angyalok vagyunk.
Megfogja a kezem. Kezdek örvendeni, hogy talán, talán most, ha csak egy szemernyit is.
- Hogyan? - Nem értem, mit ért üres kézzel ne, aztán megértem.
Elveszem a kezem. Finoman, gyengéden.
- Mit vártál ettől, mikor úgy döntöttél, megteszed? - Utalok arra, amit tenni akart az imént.
Nem értette. Az egész harminc évet nem értette. Még most sem.
- Azért tettem, hogy téged védjelek. - mint már mondtam. - Különben nem állnál most itt, ha azt tettem volna, amire most te kérsz.- ezt reméltem, hogy már korábban felfogja, ezek szerint nem így történt, s nem hiszem, hogy most ez megtörtént.
- Körbenéztél egyáltalán az elmúlt harminc évben, hogy mi van körülötted? Hogy mások is tesznek ilyet és jut nekik ez, azért, hogy életben maradjon? És azt ugye tudod, hogy az angyalok nem ígérnek s nem esküsznek? Ha úgy véled, képes vagy arra, hogy éretten megbeszéljük mindezt, akkor rám fogsz találni.
De most, most nincs értelme maradni. Még ennek előbb ki kell teljesen fakadnia, s tisztulnia valamennyit, hogy a szavak eljussanak a szívéhez. Hogy azután ezzel mit tud kezdeni vagy mit fog.. nos, ez már az ő döntése, tőlem független.
A kijárat felé veszem az utam. Meg fog találni, ha úgy véli már meg tudjuk beszélni, amit... bármit is. Hamar elnyeli a bejárati ajtó az alakom.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sophia N. Haynes


Szent Lukács Templom Source
☩ Történetem :
☩ Reagok :
154
☩ Play by :
Rachel Weisz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 07, 2020 10:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raphael & Sophia
o close and still so far
Ez van, ha angyal az apád… az életben nem fogja megérteni, milyen az érzelmek mechanizmusa, mert őneki nem nagyon vannak.
- Amióta itt vagytok, azért sok mindent eltanultatok. Ne mondd, hogy nem, khm, különben én nem állnék itt – tártam szét karom, arcomon egy halvány mosollyal a gondolatra. Valamit csak látott anyában, és fordítva, amiért nem utasították el egymást.
- Ki is mondta úgy jó pár éve, hogy ne keressem? Apa, én ezt nem tudom teljesíteni. A fenébe is, annyi minden van, amiből nem akarlak kihagyni… milyen lányod lennék, ha csak úgy faképnél tudnálak hagyni? – emiatt voltam dühös. Hogy azt kérte tőlem, ne akarjam, hogy az életem része legyen. Hogy kérheti ezt egy apa a gyerekétől? És Isten? Hogy kérheti a gyerekeitől, hogy ne akarjanak a közelében lenni, hm? Bár visszajönne, és helyre állna a rend. Akkor talán… akkor talán végre az angyaloknak is jó lenne. Elvileg a démonok is eltűnnének vissza a pokolba, és talán megúszom, hogy vérdíjat tűzzenek ki rám, mert értékes nekik a félarkvérem. Eh, pedig szerintem a véremtől sokkal értékesebb dolgok után is vadászhatnának.
- Te mondtad, hogy Sariel… oké, mennyit tudsz? – összezavarodtam. Fogalmam sincs, a néném mit árult el neki és mit nem, de akkor ezek szerint még nem nagyon beszélhettek erről.
- Ha annyira tudni akarod, találkoztam Vele. A testvéreddel. És élve megúsztam – közöltem az igazságot. Nos, annak is csak egy részét, amire én emlékeztem. A többit az alkoholmennyiség tudja, amit aznap éjjel elfogyasztottam.
Ezúttal higgadtabban, de felé nyújtottam a kezem. Be akartam avatni az emlékeim egy részébe, amiről, mint apám, joga van tudni. – Ne… ne menj el üres kézzel.
Nem nagyon jöttem rá, hogy működik ez az emlékolvasás náluk, Zachtől tudtam, hogy van ilyen képességük, na, de, mi Zachriellel olyan közel voltunk egymáshoz, nem számított akkor az, csak a tudat, hogy még a fejemben is bármikor hallhattam a hangját.
- Ugye többet nem tűnsz el nyom nélkül? Ugye ezek nem maradnak pusztán szavak?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raphael


Szent Lukács Templom Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Rang :
ARK
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 06, 2020 11:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To @Sophia
────────────── ──────────────
Ha neki nem számít, hogy nem ketten vagyunk, engem meg nem zavar a pap. Tudok emlékeket módosítani, ha tudom, olyat ismerne meg, amihez semmi köze nincs.
- Dühös? Mi értelme lenne dühösnek lennem? Mióta vannak az angyaloknak érzései? Ha annak mondasz, az csak a saját kivetítésed viselkedésemet illetően - nem szokásom dühösnek lenni. Ahhoz már egy kicsit túl sokat és régóta létezem, mint hogy egy olyan érzésnek teret adjak, mint a düh. Pláne úgy, hogy érzésekkel nem nagyon bírunk.
- Teljesíteni? Eddig sem szóltam bele, mit tégy, megvan a saját életed. Ráadásul már felnőtt vagy, hogy bármit is megmondjak neked, mit tégy. Amit tehetek, az csak a vélemény elmondása. Hogy megfogadod, vagy nem, az már nem az én asztalom - felelem nyugodtan. Vegye észre, hogy nincsenek elvárásaim, pusztán légvárakból épített körém valamit, amit nagyon valósnak hisz és az ellen vív szélmalom harcot. Pedig csak észre kéne vennie, hogy illúzió ellen hadakozik, ami nincs. Én nem tudom rányitni a szemeit, ha ő ezt nem veszi észre. S erőlködni és magyarázkodni nem fogok, ahhoz is túl régóta létezem, hogy ezekbe a játszmákba belemenjek.
Egyszavas kérdésére csak tovább nézek rá, nem veszem fel, magamra.
- Ha így látod - látszatnak ad, hát akkor adjon annak. Ha abban akar hinni, hogy magasról tettem a létezéséről és nem akart eszembe jutni, hogy nem létezem, nos... az nem az én gondom és agyszüleményem.
A kérdésre továbbra is rátekintek. A szemeibe.
- Egész érdekes hallani ezt egy felnőtt ember szájából. Neked még mindig apucira van szükséged, hogy befeszülj és megneveljen? Nem... ciki ez egy kicsit, majdnem harminc évesen? De ha tovább szeretnéd égetni magad, és tovább rombolni önbecsülésed, csak tessék. Eddig sem álltam ennek útjába, s nem most kezdem el. Kicsit késő lenne már, egy felnőtt embernél, nem gondolod? - Szavaim csendesek és nyugodtak. Nincs miért ingerültnek, dühösnek, vagy netán gúnyosnak lennem.
- Mike? Nem ismerek semmi Mike-ot.
Ahogy megmozdul, kezem leengedem, s nem érintem meg, de nem mozdulok.
Nem felelek erre, mert nem erről szóltak szavaim, s magyarázkodni azt, ami szívemből szólt, hozzá, nem fogok.
Mivel azt már tudja, tudnia kéne, hiszen nem csak Sariel mondta el neki, hogy miért nem beszéltem soha ... akárkiről, mert nem tudom, miről beszél, így nem felelek erre a kérdésre.
Azután már csendben maradok. Nincs értelme ennek a beszélgetésnek. Értelmetlen volt felkeresnem.
- Felnőtt ember vagy. Azt teszel, amit akarsz, rendelkezel a szabad akarattal. Megtalálsz, mikor szeretnél és úgy látod, képes vagy felnőtt emberként beszélgetni.
Azzal sarkon fordulok és távozom. Nyitottam felé, ezek után már rajta áll, mikor keres fel.
Mert valóban nem lehettem mellette, mint apa. Valóban nem voltam ott, amikor úgy érezte, segítségre van szüksége. S nem, az sem menség, hogy most más a helyzet. Legfeljebb magyarázat. Most csak azért jöttem, hogy a gennyes érzeteket, melyek belülről marják, kifakadjanak. Hogy a méreg, melyet ő termelt önnön magának, végere kifakadjon. S tisztulni kezdjen. Nem kellenek hozzá dühös szavak, ahogy látom, lányom elintézte ezt saját magának, nekem elég volt megjelennem.
Még fog fájni, még fog begyűlni, de a tisztulás elkezdődött. S ha elérkezik odáig, hogy folytathassuk, meg fog jelenni. Csak reménykedni tudok benne.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sophia N. Haynes


Szent Lukács Templom Source
☩ Történetem :
☩ Reagok :
154
☩ Play by :
Rachel Weisz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 04, 2020 8:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raphael & Sophia
Long Lost Child
Plafonnak emeltem fejem. És? A pap nem tudja, hogy ő történetesen Raphael, nem tettem róla említést, és nem is fogok, maradjon csak apa kiléte jótékony homályban, ha már ennyire rejtegeti magát. Bár…előbb utóbb úgyis lebukna. Isten elől biztos nem takargathat, s én már tudtam, hogy tulajdonképp büntetésként élek, hogy emlékeztessem a bűnére.
No comment, hogy képes volt homlokon pöckölni ez könyv sarkával. A nagy Raphael… nevetségesnek éreztem magunkat és szánalmasnak, hogy bujkálnunk kell egymás előtt, mintha idegenek volnánk, aztán meg elvárja, hogy úgy ismerjem minden rezdülését, gondolatát, mintha össze lennénk nőve.
Ez bosszantott, de nagyon.
- Úgy. Szóval te lehetsz dühös, mert szóba állok a testvéreiddel, de én nem, mert olyasmit kérsz tőlem, amit nem tudok teljesíteni – gúnyolódtam. Oké. Tényleg ideje visszavennem, nem így kéne kifejeznem magam, azonban el ne felejtsük egy pillanatra sem a tényt, hogy mint halandót, az érzelmek jobban elragadnak, mint azt szeretném.
Pláne, ha az apámról van szó.
- És? – billentettem oldalra fejem. Néhány kósza, rövid tincs a szemembe tévedt, de gyorsan odébb is söpörtem. Attól, hogy templomban vagyunk, miért kéne hiszékeny birkát játszanom? A Biblia is arra int, hogy mindent azért ne higgyek el, és azt nézzem, ki mondja, amit, ne kizárólag a tartalomra figyeljek.
- Még a nénémnek is előbb eszébe jut, hogy a világon vagyok – csípőre tett kézzel, tisztes távolból próbáltam valami érzelemfélét keresni arcán, de… angyal, őket ez nem érinti úgy, mint minket. Nem valódi dolgok ezek, hanem mímeltek. Miért kéne hinnem gesztusainak?
- Egyre jobb. Csak nem azért jöttél, hogy megbüntesd a pici lányod? – A szemtelenségem miatt mondjuk rá is szolgálnék, de majd úgyis emlékeztetem rá, hogy a nevelésemmel nem kicsit késett el, ha ilyen szándékokkal keresett volna fel. – Ha Mike miatt jöttél, feleslegesen fáradtál ide. Már megkaptam érte a magamét.
Fogalmam sem volt, mennyit tudott, miről, de nem lenne igazságos, ha kétszer kapnék ki ugyanazért. Bár mikor volt az élet igazságos, nemde?
Jaj, ne. Mi ez a nézés? Ugye nem most jön a borítsunk fátylat a múltra és így szeretlek, úgy szeretlek? Ahogy litániája közepette megpróbált magához vonni, kihátráltam az egészből. – Ne tegyél úgy, mintha minden rendben lenne.
Mert nem volt rendben semmi. – Ne tegyél úgy, mintha egy barokk körmondattal minden elintézhető lenne. Miért nem beszéltél soha róluk? Te egyszer se voltál mellettem, amikor kellett volna.
Amikor szó volt, hogy most már ideje lenne megtanulnom repülni. Amikor fel kellett volna ismernem, hogy néznek ki valójában a bácsikáim és nénikéim. Amikor… egy pillanatot e tudtam felidézni, a fontosak közül, amikor tényleg ott kellett volna lennie. – És tényleg képes vagy ezzel takarózni?
He? Van képe rám fogni, hogy ordítozok? – Épp csak megemeltem a hangom, kérlek. Ordítani akkor szoktam, ha nyúznak vagy tépnek. Mellesleg nincs is mit a fejedről leüvölteni – fintorogtam. Jó, nagyon pocsék a humorom, ezt is elkönyvelhetem. Nem ordítottam vele, egy cseppet valóban kiakadtam, de a hangnemem még egész tűrhető.
- A kedves édesanyám azt mondta, hogy megerőszakoltad. Ezzel kerültem intézetbe. Szerinted… ez milyen fényt is vet rád? – közöltem vele ezt az aprócska információt, amiről úgy éreztem, jó, ha tud.  Ééévekre lesz szüksége, ha azt akarja, hogy a bizalom köztünk helyre álljon.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raphael


Szent Lukács Templom Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Rang :
ARK
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 03, 2020 11:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To @Sophia
────────────── ──────────────
A kérdésre és a válaszra félrebiccentem a fejem, majd neki jobboldalt mutatok, a paplak rész felé. Merthogy nem csak látogatók vannak ám itt.
Látom, hogy felkapja az egyik könyvet, s hozzám akarja vágni. Tényleg óvodát akar játszani?
Nem is emelem fel a kezem hozzá, a könyv félúton megáll, majd visszaindul felé, hatalmas sebességgel, hogy éppen a homloka előtt megálljon s a sarka megkocogtassa a homloka közepét, majd egy padon landoljon.
A kifakadására csak nézek rá, majd államra támaszkodom.
- Igen én. Okkal. Majd szólj, ha befejezted a hisztit - felelek. - Lassan eléred a harmincat. Nem három éves vagy már, hogy toporzékolj.
Tény, hogy nem esik jól, amit és főleg ahogy a fejemhez vágja. Az ő érdekében döntöttem így, s vele együtt ezzel a járulékkal, s azt is, hogy jogában áll a fejemhez vágni mindezeket. Nem kell, s nem várom el, hogy tudja, mit kaptam, s mit vállaltam fel mindezért. S emlékeztetnem kellett magamat arra is, hogy harminc év az emberek világában már felnőttnek számít.
- Nem, Sariel, a nénikéd. De ha rá gondoltál, akkor én tévedtem. Ha nem vetted volna észre, templomban vagyunk - utalok arra, hogy elhiggye-e vagy sem. Aztán elmondom a valódi okot. Félig valódi. Mert nem véletlenül jöttem a városba sem, s nem véletlenül érdeklődtem meg, merre is találom úgy általánosságban a lányom.
Már egészen közel vagyok hozzá, mikor végre kiböki a lényeget. Kifakad a seb, hogy megtisztuljon. A szemeibe tekintek, benne ott azzal a szeretettel, amit csak apa képes érezni a lánya, a gyermeke iránt. Ezekért a szemekért tettem fel mindent, majdnem harminc éve. S ő tanított meg arra, milyen érzése lehet Atyánknak, hogy magára kell hagynia gyermekét. S nekem még csak egy van, az övéhez mérten elenyésző, mégis... mennyire fájhat neki még most is?
Nem létező, kósza tincset simitok a válla mögé.
- Van, mikor az igazi szeretet nem abban mutatkozik meg, mennyire közel állunk a másikhoz. Hanem abban, hogy a távolból is vigyázzuk lépteit, még ha ő úgy érzi, magára is hagyták, s átkozza nevünket. Mert így élheti csak túl, máskülönben a biztos halál várna rá - a végét már szinte csak suttogom, mégis, hallani fogja.
- Az a szeretet sosem fog tudni elmúlni, amit akkor éreztem, mikor édesanyád kimondta a szót, gyermeket vár tőlem. Mert az még mindig itt van velem, s bennem. S akármennyire is fájt, hogy távol légy tőlem, így tudtalak életben tartani - vállára simul kezem, s ha engedi, magamhoz vonom, pár másodperc erejéig.
- Hogy jól leordíthasd a haját szegény apádnak.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sophia N. Haynes


Szent Lukács Templom Source
☩ Történetem :
☩ Reagok :
154
☩ Play by :
Rachel Weisz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 02, 2020 9:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raphael & Sophia
Long Lost Child
Mint derült égből gumikacsa, oly váratlanul jelent meg az életemben ismét az a személy, aki évekkel ezelőtt, mielőtt elhagytam volna New Yorkot Zachriellel Isten kérésére, azt találta mondani nekem, hogy ne keressem többet. Sejtheti, hogy nem fogok tárt karokkal a nyakába ugrani azok után, és magyarázatot fogok követelni.
- Milyen összegyűltek? Ketten vagyunk – emeltem lassan a csillagokig szemöldököm. Ha így folytatom, előbb-utóbb leszöknek a képemről, és szedni sem kell őket.
Kiborított. Lendületből kaptam fel az első kezembe akadó kötetet és vágtam a fejéhez, nos, a cél biztosan az volt, hogy kifejezze a „szeretetét”, ám nem sikerült azt kiváltania belőlem, amit szeretett volna. Mi a jó büdös, rohadt szentelt vízért kéne nekem tudnom, mi jár az ő jóképű fejecskéjében, ha egyszer pár évente néhányszor tolja csak elém a képét? A neveléssel nem kicsit késett el.
- Na ne röhögtess! – adtam is hangot a bennem dúló érzelmeknek. – Mi vagyok én, gondolatolvasó? Nem te kérted emlékeim szerint, hogy hagyjam békén a fenséges személyedet? Baszki, még a testvéreidről se szóltál egy rohadt szót se! Mindent egyedül kellett jószerivel megtanulnom, ha Zach nem lett volna, már rég halott lennék.
Mit vár tőlem? Hogy engedelmes kiskutyaként majd úgy csaholok, ahogy fütyül? Azt lesheti most már. Szeretném szereti őt, de így nem lehet kapcsolatot építeni, hogy hol van, hol nincs, de inkább nincs. Hogy várhatja így, hogy megbízzak benne? Az manapság elég nagy luxuscikknek számít.
- Michael? – Még szerencse, hogy nem fogyasztottam éppen semmit, mert különben lehet, hogy visszajött volna meglepettségemben. – És én ezt el is kell, hogy higgyem?
Azok után, hogy úgy hagytam ott, mint… nem is tudom, mi a jó kifejezés erre. Miért érdekelné a sorsom? Arkangyal, jobb dolga is van nálam, amiért jöttem, azt átadtam, azt a bizonyos kapcsolatot meg nem akartam erőltetni vele. Nincs szüksége, hogy a labilis unokahúgát pesztrálgassa. Hát még ha tudná, hogy az unokahúga vagyok. Nem kötöttem az orrára.
- Apám, nem, nem ejtem, honnét kéne tudnom, amikor alig ismerlek? Miért gondolod, hogy nekem tudnom kéne minden gondolatodról, amikor nem osztozol velem rajtuk? Szeretsz t e egyáltalán?  - bukott ki belőlem a kérdés. – Szerettek ti egyáltalán, atyáim?
A kérdés ezúttal Istenre is vonatkozott.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raphael


Szent Lukács Templom Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Rang :
ARK
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 02, 2020 8:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To @Sophia
────────────── ──────────────
Egyet gondolok, és mégsem rakom arrébb az Énekes Könyvet. Rettentően kíváncsi vagyok ezekre, melyeket állítólag mi súgtunk nekik és Atyánk. Van, valóban van, amiket mi súgtunk, például amit éppen most olvasgatok.
De mit keresek én itt, kérdhetné akárki. Megtudtam, hogy ez az egyik hely, ahol mostanában sűrűbben megfordul a lányom. Akinek éppen meg is hallom a hangját. Még mindig magam elé tartom a könyvet, belemélyedve, de meghallom a hangját.
- Igen, azt én is tudom - azt a részt, hogy az apja vagyok. - Esetleg meg óhajtod osztani az itt összegyűltekkel és hangosabban is elismételnéd? - hiszen nem éppen a legjobb, ha utána meg kiderül, ki is vagyok. Már nem tudom, hogy jó-e egyáltalán.
S hiába tűnök most nyugodtnak, mondhatni lazának, nagyon is aggódtam, rettentően sokáig. S aggódok újfent, mert amit megtudtam, az ismét felgyújtotta bennem azt a féltést, amiért őt magára kellett, hogy hagyjam.
- Nem az Énekes Könyvet, annyi bizonyos. De ha tudod, miért kérdezed? - Teszem le végre a könyvet, meghagyva neki az öt perc magához kapkodást. Addig úgysem tudnék vele beszélni, a hang nagyjából megállna a füléig és aztán rejtélyes módon eltűnne, mint holmi statikus zavar.
- Ha már így kérdezed, éppen Michaelnál voltam, s megkért, ha már erre járok, ugorjak be. - pillantok rá. Előrevetíteném, miért is jöttem? Nagyjából és mégsem.
Kiszállok a padból és megindulok felé, ha esetleg úgy döntött a lába, most kezd fásítási hónapba.
- Erre jártam és úgy gondoltam, megkereslek. Sejted, miért jöttem? - Nézek rá érdeklődéssel.
Felelősségre vonás. Majd pont én. És majd pont egy már felnőtt egyént. Hahaha!
De talán most már változott a világ annyira, hogy ne legyen bajban. Hogy ne kerüljön veszélybe miattam. Erre most meg a testvérem. Mind a hárman egymásra ütöttünk, ebben vitatkozni sem tudok.




reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sophia N. Haynes


Szent Lukács Templom Source
☩ Történetem :
☩ Reagok :
154
☩ Play by :
Rachel Weisz
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 01, 2020 12:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Raphael & Sophia
Long Lost Child
A templomban töltöttem a délelőttöt, és készültem a fél délutánt is. Úgysem volt jobb dolgom, a lakásom megint üresen állt, én pedig egyedül minek maradtam volna ott? Bámulni a plafont? Kösz, kihagyom. Akkor már inkább önkéntesként besegítettem helyi templomokban, ahogy csak tudtam.
A pap csodálkozott, hogy reformátusként ide vetett a sors, de nem mindegy? A templom az templom, Nagyapám házában nincs jogom rá, hogy számon kérjek bárkit is a hitéért. Nem a körítés a lényeg, hanem az, ami a szívben lakozik. Na, nekem ez kezdett úgy rendesen kikopni.
- Gyermekem, ideje lenne már hazatérned, nem gondolod? – győzködött a pap.
- Hol lennék jobban otthon? Nem vár haza senki. – Hangom elcsuklott, fejem elfordítottam, s a pap szeme helyett a Szent Szűz kékre mázolt palástját vizslattam. Tényleg nem várt senki, nem hazudtam, ám nem akartam megmutatni gyengeségem a halandó előtt.
- Ha tényleg azt gondolod, hogy nem vár senki, hát Isten senki volna számodra? Nem csak a templomokban van ő jelen, hanem mindenütt. Persze, egy külön, erre szentelt hely nem rossz dolog, nem elkergetni szeretnélek. De ha nem érzed otthonodnak a helyet, ahol laksz, akkor azért te tudsz tenni, hogy azzá legyen! – Ez az öreg egész rendes, halandó létéhez képest. Láttam már, hogy saját életét nem kockáztatva képes volt a romok között kutatni, rászorulóknak élelmet, ruhát osztani, árvákat kutatott fel, hogy ne az utcán legyenek.
- Köszönöm. Tudja, én ki nem állhatom a csendet. Itt azért mégis hallani valami életszerűséget.
-  Ha nem szereti a csendet, annak a rossz lelkiismeret az oka. Vagy a nagyon elnyomotté. Nem kéne. Nem egészséges. Emberek vagyunk, természetes, hogy hibázunk, de a megvallásuk könnyebb lenne.
- És az sem baj, hogy én…
- Nem. Nem kell feltétlenül szentségen belül megtenni ezt. Egy kis beszélgetés mindig jót tesz a léleknek – elmondtam neki, nagy vonalakban, hogy mi váltotta ezt ki belőlem. Számomra az otthon egyet jelent valamilyen szinten a családdal, ami nekem sose adatott meg. Sem anyám, sem apám nem volt része az életemnek, hiába tudtam róluk, mégsem ugyanaz, mintha az ember lányát van, aki hazavárja, öröm és nevetés zengi be a lakást, gyerekzsivajjal.
- Elég hülye vágyak ezek, nem?
- Egyáltalán nem. Természetesek ezek, de nem a szüleit kéne hibáztatni érte, hogy nem teljesültek. Kérdezte már őket valaha a döntésük okáról? – fejemet ingattam. Nem volt rá lehetőség. Hogy kérdezzem azt, aki kussol nagyban, ha hozzá üvölt a lelkem?
- Na, látod. Ha ők nem adták meg… miért nem teremted meg magadnak?
- Teremtsem meg magamnak?  - hüledeztem az ötletre.
- Igen. Nem kell önnek a szülei útját követnie. Legyen saját családja. Itt egy csomó árva, akik sokat vesztettek az apokalipszis során. Nem lehetetlen, amit elképzelt. – Azzal magamra hagyott, egy dicsértessék kíséretében, én pedig visszaültem korábbi helyemre. Csak ekkor tűnt fel a férfi, akit felismertem. Ó, hogyne tettem volna. Már egyszer találkoztunk.
- A… apa? – nyögtem ki a szót, ami nehezemre esett. Raphaelnek szerettem volna szólítani, de ezzel megvártam, amíg valóban ürességtől kongott az épület, nem fenyegetett bennünket lebukás veszélye.
Vagy jó öt percig csak némán tátogtam, mint partra vetett hal, mert valahányszor mondani akartam valamit, sértő és durva dolgok jutottak eszembe, amiket a fejéhez szerettem volna vágni, de még időben becsuktam a fene nagy szám. Mindkettőnk érdekében. Most kimondottan átoknak ítéltem meg a képességem, hogy az angyalokat bárhol, bármikor felismerem, amennyiben khm, józan vagyok. Legalább kiderült, hogy mentális képesség révén szükségem van az illuminált állapotok elkerülésére, ha életben akarok maradni. Pech.
- Mit keresel itt? – szegeztem neki végül a kérdést, úgy tíz perc rágódás után. Ciki, de valahogy nem éppen tiszteletreméltó hangnemben sikerült ezt feltennem, amiért valószínűleg megkapom a magamét Sariel nénikémtől. Egek, még neki is előbb eszébe jutott megkeresni és helyre rázni az agyam, mint a tulajdon őseimnek! No comment…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raphael


Szent Lukács Templom Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Rang :
ARK
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 30, 2020 11:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To Sophia
────────────── ──────────────
Be kéne ugrani Michaelhez is. Szeretem néha meghúzkodni cicabajszát, néha meg csak mélázgatni. Anekdótázni annyira nem. Eléggé a jelen mellett tettem le a voksom. És amiért most a lányommal találkozom, talán inkább mégis kihagyom a mostani kis vargabetűmet testvérem irányába. Pont nekem nem kéne számon kérni őt. És nem csak azért akarnék akármelyik arkkal találkozni, hogy helyretegyem. Ugyan milyen alapon? Azért is jó találkozni velük, hogy végre együtt lehessünk. Akármennyire is kívánom, hogy végre együtt ülhessünk le egy asztalhoz, azt hiszem, az egy újabb világvégét hozna. Pedig éppen, hogy össze kéne fognunk. Talán mégis megrágom egy kicsit Michael fülét, míg itt vagyok. Ideje lenne már összefogni. Ha már egyszer eljöttem ide.
Pedig már korábban itt voltam, hogy vetőmagokat és palántázni való növényeket is adjak, ami tudom, nem sok, de mégis segít valamennyit. Mint ahogy körbelátogattam és fogom majd látogatni azokat a helyeket is, ahol gyógyulni vágynak. Ha már egyszer rendelkezem ezzel, akkor tegyem is meg, amit tudok.

A templomot először körbejárom. Tetszik az épület, az egyik kedvelt helyem a városban, komótosan körbe is sétálom, távolabbról megnézve az üvegetáblákat, melyek belülről kifelé tekintve gyönyörűek igazán. Őszintén csodálom az emberek kreativitását. Amellyel amennyire tudnak építeni, olyannyira rombolni is.
Most inkább nem kézzel nyitom ki az ajtót. A múltkor tokkal együtt jött össze, így nem vágyom annak megismétlésére. De azért egy kicsit hangosabban döndül a hátam mögött becsukódó ajtó, így bocsánatkérően emelem fel a kezem, még a fejem is megbiccentem, bocsánatkérésként.
Ezúttal belül járom úgy körbe az építményt, hogy egyesével megcsodálhassam az ablakokat. Már nem olyan sokan járnak templomba. A hit erősen megcsappant az emberekben. Ám azok, akik továbbra is járnak, olyan hihetetlen erős hittel bírnak, amivel talán csak a régi időkben találkoztam.
Leülök az egyik padba, a szélére. A másik szélén egy idősebb asszony nézi a feszületet és mintha imádkozna. Csendben maradok, ám pár perc múlva felém fordul.
- Maga is imádkozni jött, kedvesem?
Felé fordulok. Végül is.
- Valami hasonló, igen.
- Tudja, az unokám nagyon beteg. Már csak ő maradt az unokáimból. Valami kór szállja meg őket és csak fogynak, fogynak. Aztán nem ébrednek fel egy reggel. Egy hónapja úgy döntöttem, hogy eljövök ide imádkozni, Raphaelhez és az Úrhoz. Hogy gyógyítsák meg. Nem érdemlik meg, hogy így távozzanak el. Azóta mintha megállt volna a rosszabbodás.
Keresztet vet, majd tovább folytatja az imádkozást. Szórakozottan nézek felfelé, majd vágok egy képet, amint meglátom, melyik ablakra is néztem fel. Lehetne már modernizálni az ikonográfiát. Mondjuk nekem egy napszemüveg jöhetne. Cigivel. Nem, az utóbbi talán mégsem. Negyven éve még teljesen jól ment volna, most már ha szivart tudok szerezni, kész, most figyelj! Csoda. Mint ahogy az is az lesz, ha hazaér az iménti padtársam, s gyógyulva látja majd az unokáját. Valahogy a mai nap ő is eljutott hozzám végre.
Aztán a nő távozik és eléggé egyedül maradok a helyiségben. Felmarkolom a pad támlájának szélére helyezett Bibliát és belenyitok. Ez Énekes Könyv, de már mindegy.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Szent Lukács Templom VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
894
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 08, 2019 9:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 08, 2019 8:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ I will always follow him

Isten && Melathiel
I will Follow him • szószám: xXx • Credit:

 
- Szebb világ lenne. - Mosolyodom el ismételten, s Hallgatom utolsó szavait. s nézem ahogyan távozik. Kezem imához emelem, s ismét igyekszem át adni magam a hitnek és Isten szeretetének.

Nem abban a világban élünk mint egykoron, s talán nem is fogunk már. Nem tudhatjuk Isten visszatér e majd, de igen én örömmel fogadom majd, s szolgálom szeretettel, s odaadással a szívemben.

Felpillantok az oltárra, hol a kis Jézus pihen Mária kezében. Bárcsak tudnám, hogy mi a történet e mögött a mozdulat mögött. De talán én egyszerű angyalka, már soha nem fogom meg tudni.   


*LEZÁRT JÁTÉK


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 08, 2019 7:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Melathiel
- Örülök neki, hogy így fogod fel, bárcsak mások is hasonlóan vélekednének.
Az angyalok között sem mindenki szelíd, noha az volna a feladatuk hogy utat mutassanak és egyben példát az embereknek, ha már a démonok feladata a megrontásuk, a rosszra való felbujtásuk. Én már egy ideje úgy vélem, hogy az angyalaim rettentően rossz munkát végeznek a szeretet jegyében. Ami az én hibám. Itt van Melathiel, levágták a szárnyait, csak mert nem állt Gabriel oldalára. Gabriel? Róla egy ideje csak rosszakat hallok. Michaelről szintúgy. Ramiél és Ophilia eltévelyedtek, a kiút pedig fel sem sejlik a szemeik előtt. Nincs kire számítsanak, mert a többiek magukkal vannak elfoglalva. Nem hittem volna hogy valaha is így fogom gondolni, de jelenleg a Fényhozó gyermekei a legéletrevalóbbak, és ha valaki, akkor ők útját fogják állni a húgomnak. Miért? Mert ők sokkal gonoszabbak nála. Pusztítóbbak mindennél és mindenkinél. Erre lettek teremtve. De ez egyben mély szomorúsággal is tölt el, hiszen az első gyermekeim mind falábú tuskók, ha már hasonlítani lehet őket valamihez. Veszek egy hosszú levegőt, ami jó időre bent is ragad és elgondolkodva barázdálom a homlokomat. Melathiel pont olyan rosszul végzi a munkáját, akárcsak a többiek. Jah, és van, aki egyáltalán nem végzi azt, inkább hajbókol a húgomnak és tanácsokkal látja el, no meg információkkal. Ettől a gondolattól egy pillanatra az égnek merednek a hajszálaim. Hol rontottam el? Lesz erre valaha megoldás? Vagy vissza kell térjek? Igaz, amit érzek, vagy megint csak az elégedetlenség beszél belőlem? Hinnem kell bennük, akármennyire is elvesztek ebben a világban. Burokban éltek, ez az én hibám is, igen!
- Öhm, azt hiszem nekem mára ennyi volt az Öreggel. Megyek és legurítok egy felest!
Mielőtt még nagyon fojtóvá válna ez az összkép, muszáj vagyok lazítani. Még nem vagyunk a végkifejletnél, még minden változhat. Úgyhogy tényleg felállok a Szelídem mellől, de még mielőtt távoznék, elköszönök.
- Minden jót kívánok neked, Melathiel.
Kedves mosollyal zárom a beszélgetést, pedig semmi kedvem mosolyogni. Levágták a szárnyait, mert úgy gondolták helyettesíthetik az egyetlent, ki ezt megtehetné. Gabriel lemészárolta az emberiség nagy részét, mert úgy gondolta helyettesítheti a másik egyetlent, akinek ez a feladata, persze nem így, ahogy azt ő megtette. Aztán ott van Michael, aki ahelyett hogy tenné az ő dolgát, ami Amara fenyegetésével egyre sürgetőbb lenne, gyakorlatilag elmerült a restség álarca mögé. Nem hiszem el, már megint kezdem! Negatív gondolatok, távozzatok! Egyre sürgetőbb a kocsmáig eljutni, ott mindig ellátnak hasznos tanácsokkal, kéretlenül is.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 08, 2019 3:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ I will always follow him

Isten && Melathiel
I will Follow him • szószám: xXx • Credit:

 
Elmosolyodom ismét finoman lágyan. - Nos, akkor engem nagyon támogathat. -Sütöm le tekintettem. - Oh.  - suttogom. Kissé keményen érintenek szavai. - Mi mind testvérek vagyunk. - Mosolygom. - Bár ismerném ezeket a szokásokat, de csak a bajt hozom velük a fejemre. - Mondom. Fejet hajt, s csodálkozom, nem kapok ilyen tiszteletet sehol sem, de lehet ez újabb emberi szokás.
- Lehet oka van, csak még nem tudjuk. - Jegyzem meg bizakodóan. Sokan talán bolondnnak nézhetnek, hogy ln még Isten szerető vagyok, s hiszek még egy jobb világban.
-  ... mert ők öröklik a földet. - Fejezetbe, s hasít végig egy röpke gondolat. Talán én öröklöm a öld jövőjét, amiért szelídség angyala volnék? Nem...nem Melathiel ennyire nem mehet el az esze Már... Fel kapom a fejem kérdésére.
- Nem számít, hitemért adtam. Ha visszatér majd remélem visszakaphatom a szárnyam, de ha nem. Már megszoktam a gyaloglást is. - Mosolyom nem lankad. Egy mosolygós teremtés vagyok.  

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 23, 2019 10:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Melathiel
Aprót bolintok a szavaira, kedves gondolat.
- Én jobban kedvelem azt a mondást, hogy segíts magadon és Isten is megsegít.
Várok míg helyet foglal, aztán a hirtelen jött kérdésre kapom fel a fejemet ismét, a pad támlájáról.
- A munkámban a szelídek elvesznek. Tom Weston.
Nyújtom a kezemet, és rögtön hozzá is teszem.
- Puszilkodni az emberek akkor szoktak, ha szerelmesek, vagy családtagok, netán nagyon jó barátok. Mi egyik sem vagyunk!
Ha tudná hogy én vagyok, nem állna helyt ez a kijelentés, viszont nem tudja. Nekem meg puszilkodni nincs kedvem, azt az énemet ott hagytam Mr. Winkley-nek, ő jobban rászorul. Tisztelettudóan fejet hajtok neki, elvégre ő egy angyal, én meg egy ember. Vagyis mindenki ezt látja és ezt hiszi a látványról.
- Azért meg kell hagyni, van időzítése az Öregnek, pont amikor éppen kitörni készül a világvége.
Az Ophiliával folytatott diskurzusom után már annyira természetesen csúszik ki ez a jelző, hogy a pillanat közben észre sem veszem. Utána meg a macskát a szőrével... Mégis áhitattal tölt el a büszke angyal látványa, még akkor is, ha tudom miként vesztette el a szárnyait.
- Boldogok a szelídek.
Már van ahol igen, de itt nem. De ő maga az erény angyala, neki ez a mondat sokat jelent. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni kinek, mikor és miért van szüksége a szelídségre, mert ha csak úgy osztogatjuk boldog boldogtalannak, az ugyanúgy káros lehet, mintha gonoszkodásra tanítanánk. Ilyenkor mindig a lelki szemeim előtt látom azt a mondást, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. És milyen igaz!
- Mi történt a szárnyaiddal?
Abszurd kérdés, de ha nem kérdezem meg, az gyanúba keverne.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 04, 2019 8:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ I will always follow him

Isten && Melathiel
I will Follow him • szószám: xXx • Credit:

 
Nagy nehézségek árán jutottam el ide. Szárnyaim szették, de a hitem soha nem torhetik meg a hitem egy Úrban. Ki teremtett s védett minket miért ment el? Miért hagyta,  itt hitet vesztett gyermekeid s engem kinek azt hittem nagyobb sorsot szánsz.
Rosemary példa. Nem érzek gyűlöletet irántuk, szeretett unokatestvéreim a démonok iránt. Erre lettek teremtve a pusztításra. Nem látják a jót nem tudják pontosan mi a szeretett lelketlen lények persze számomra is ki maradt ez az erény, de helyette meg is én hozzátok el az emberek lelkébe a szelídséget s testvéreim
Draga nővéreim, fivéreim, kik erény angyalai bár velem lennétek s bár együtt vészelhetnénk  át ezt.
-hmm- Válaszolom a sztreszes munkájára. - Tudja az Úr mindig segít. - Mosolygok.  
Kérdésére bólintok. Ismét elmosolyodom hiszen nem veszem annak.
- Nem. Feladatom ég mindig szelídséget elhozni, ha akarod munkád miatt is segíthetnék. Melathiel. - Nyújtom oda kezem kissé bénán. - Sajnálom, az emberek így szokták nem? Vagy puszi kellene? Sajnos nem sokat jártam közöttük egyedül utaztam idáig . - Vettem el pillantásom, s kúszik a szoborra. - Isten? - Szökik fel a szemöldököm. - Benned él, s bennem mindenkiben. Talán, ahogyan te is megpihenni vágyott, de majd visszatér. Hiszek benne. - Mondom büszkén kihúzva magam.  Ruhám lecsúszik vállamról, s talán ha figyelmes megpillanthatja sebem, ami szárnyaim elvesztésével járt. De, igyekszem elrejteni azt hamar. 

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 17, 2019 8:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Melathiel
Sejtettem hogy rám tekint, mivel elég hangosan jöttem befelé. Gondoltam, ha fontos neki az imádkozás, akkor úgy is figyelmen kívül hagy. Valószínűleg befejezte, mert amikor újra oldalra pillantok, közelebbről pillantom meg szelíd, szeretettel teli arcvonásait. Egyből abbahagyom a görnyedt semmitevő ülést, a kérdés hallatán felfelé húzom magam a padon, egyenesbe, közben megköszörülöm a torkomat. Jó, ez egy kis templom, kevés a hívő, érthető ha kapcsolatokat keres.
- Természetesen. Igen.
Kis fáziskéséssel felelem a nekem feltett kérdésére, aztán csendben figyelem, miként foglal helyet mellettem.
- Békét akartam. Nagyon stresszes a munkám.
Nem kifejezetten részletezném, bár ha rákérdez, apró válasszal élhetek. Meg talán beszélhetünk az amúgy is elkeserítő valóságról, már ha akar. Igazából csak gondolkodni akartam, de ezt nem kötöm az orrára. Amikor világossá teszi számomra a kilétét, ami amúgy is nyilvánvaló volt, de most én csak egy ember képében ülök itt mellette, meglepettséget színlelve kúsznak felfelé a szemöldökeim.
- Valóban?
Persze. A szelídség egy évezredese alaperény, nélküle az emberek pökhendivé, zsarnokká válnak.
- Ha nem veszed tolakodásnak. Mi a neved? Melyik angyala vagy? Mi volt a feladatod?
Veszek egy mély levegőt, mert olyan gyorsan daráltam le a kérdéseket, mint ahogy a mohó, kíváncsi természetű emberek szokták.
- Ő most csak eltűnt, vagy meghalt?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 03, 2019 12:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ I will always follow him

Isten && Melathiel
I will Follow him • szószám: xXx • Credit:

 
Imáimba mélyedve egy férfira leszek figyelmes. Szellő megcsap, ahogyan el suhan mellettem, s hozzám szól.
- Önnek is uram. - Mosolyodom rá, s boldogsággal tölt el, hogy végre nem vagyok egyedül, mikor meglátogatom az úrházát.
Felállok, s előre sétálok, s rá pillantok. - Szabad? -Kérdezem, majd várom válaszát, ha azt mondja igen helyet foglalok, ha nem állva jegyzem meg.
- Milyen jó végre nem egyedül lennem. Ön miért jött ide? - Kérdezem, talán kicsit félve a választól. Miért? Nos, manapság már az emberek nem hisznek Istenben. Nem úgy, hogy a létezésében, hiszen tudják, hogy van, hanem abban, hogy még megment minket, hogy visszatér.
- Én hiszek benne. - Mosolyodom magam elé. - Egyik angyala vagyok, remélem ez nem rémiszti meg, s fontos angyala voltam. - Mondom, majd helyesbítek. - És vagyok is. - Nem tudom, hogy miféle lény lehet, hiszen nem vagyok képes ezt megalapítani, de gondolataiban képes lennék olvasni, viszont nem nagy képességem ez, inkább a mágiámra hagyatkozom manapság. Világ életemben a szelídséget hirdettem, s nem éltem más képességemmel.  

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 10, 2019 7:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Melathiel
Bár az emberi énem még mindig keveset érzékel ebből, valójában tudom, egyre borúsabb, egyre jobban kétségbeejtő a helyzet. Testvérem láncait ledobva tombol a világban, szolgákat gyűjt, míg én...pont nem ezekkel a világméretű problémákkal foglalkozom. Figyelemmel kísérem az eseményeket és megjegyzem a tapasztaltakat belőlük. Miért is rágom magam ezen? Nem tartana semeddig színre lépni...
- Hoppá!
Bukkan fel belőlem a szó, miközben lefejelem az ajtó éles felét, amit módszeresen magamra nyitottam. Ugye, aki siet...Aztán rájövök, hogy akármennyire is szerettem volna kicsit elmenekülni a világ elől, nos, az mindig megtalál. Ezúttal Melathiel személyében, aki odabent a szentélyemben imádkozik. Egyike azon keveseknek, kik még hisznek bennem. Ami jó érzéssel tölt el, úgyhogy immáron halkabban és alázatosabban haladok befelé, közben a zsebembe dugom a kezem és az öngyújtó fejét forgatom. Mennyire beteg már a saját szentélyemben! Inkább a padlóra tapasztom a tekintetem, s mikor elhaladok mellette csupán halkan köszöntöm.
- Dicsértessék!
Nem lesz világvége ettől, úgyhogy előre megyek, az első sorba, majd helyet foglalok a padon, Jézus szobra előtt, a kezem kihúzom a zsebemből, az öngyújtóval együtt, mielőtt begyújtanám magam vele. Kis ideig a szobor vonásait méricskélem. Kicsit sem hasonlít rá! És a legtöbb együgyű hívő azt hiszi rólam, hogy én és az ember nő...Ó! Gyorsan elhussantom ezeket a gondolatokat, elvégre mindenki azt hisz, amit akar, és hát még mindig sokan hisznek bennem. Arra már nem veszem rá magam hogy imádkozást imitáljak saját magamnak, az lenne csak igazán beteg! Inkább csak ülök itt, csendben.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots
• Fajaink száma •
Arkangyal
8/7
Leviatán
8/2
Angyal
7
Démon
14
Bukott Angyal
6
Ember
2
Félvér
4
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
7