Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

Posztok
20 találat

 
Téma ∞ Ünnepi bál [Vége]
Hozzászólások: 21 •• Megtekintés: 2592
írta: Pént. Okt. 11, 2019 7:00 pm


Ünnepi bál



Kedves Játékosok!

Megérkezett egy záróféle mesélői. Ez nem jelenti azt, hogy mostantól vége a játéknak, sőt! Hivatalosan egészen október végéig ki fog tartani a bál, addig lehet játszani, novemberben viszont már kérnénk mindenkit, hogy a zárás felé orientálódjanak.


Bálkirály és bálkirálynő

A harmadik kihívás is megérkezett, amit továbbra is szabadon teljesíthet bárki! A játékról bővebben az [You must be registered and logged in to see this link.] olvashattok, és itt alább, a bejegyzéseim között!

Emlékeztetőül: nincs szükség külön jelentkezésre, viszont, aki részt vesz benne, az a reagja végén jelezze ebben a formában: [You must be registered and logged in to see this link.], [You must be registered and logged in to see this link.], [You must be registered and logged in to see this link.]
Értelemszerűen most a [You must be registered and logged in to see this link.] -at kell majd bepöttyinteni a végére [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]

A harmadik kihívás:

A díszvacsorát lassacskán felváltja a tánc, és egyre többen adják át magukat a felhőtlen szórakozásnak. Te talán egy kicsit túlzottan is beleéled magadat a mulatságba, ugyanis egyszer csak a táncparkett közepén találod magadat, és bemutatod életed eddigi leglelkesebb diszkó táncát!

(Külön értékelendő a részletesség ;D )


+infó: a kihívásokat egymástól függetlenül teljesíthetitek, így aki az elsővel még nincsen meg, az attól még bátran kijátszhatja a másodikat.


Tombola

A korábbi tervek szerint a tombolát nem a reagban részleteztem, hanem ide gyűjtöttem ki a sorsolás eredményét. Használjátok egészséggel! [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.]: Júdás pecsétje

[You must be registered and logged in to see this link.]: Jordán vize

[You must be registered and logged in to see this link.]: "Kamion"

[You must be registered and logged in to see this link.]: "Körhinta"

[You must be registered and logged in to see this link.]: Varázsjegy

[You must be registered and logged in to see this link.]: Pokolkutya fél-foga

[You must be registered and logged in to see this link.]: Gyógyító rúna

[You must be registered and logged in to see this link.]: Borostyánkőbe foglalt angyaltoll

[You must be registered and logged in to see this link.]: A Sötétség esszenciája

[You must be registered and logged in to see this link.]: A leviatánok fekete vére



Jó szórakozást! [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]


CherryPie

 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 129 •• Megtekintés: 8786
írta: Szer. Szept. 18, 2019 9:22 pm
Vendég


Ünnepi Bál
Athan, Seth, Ruben triónak  • Credit:℘

Csak állok, mint valami szerencsétlen egymagamban egy pohár gyümölcslével a kezemben, ami olyan vörös, hogy bor is lehetne. Egy kis jelenetek akad meg a közelemben a tekintetem, amikor is egy nő kiköpi a pezsgőt egyenesen a vele szemben álló komolynak tűnő férfira. Elég jól tűri a dolgot és nem is foglalkozik vele, ám a nő szalvétáért nyúl, én meg már látom, hogy ennek nem lesz jó vége. A férfi is felnevet, a nő meg neki is lát felszedegetni az ételt, ám a pincérek nem hagynak neki túl sok lehetőséget, nem csodálom, felállva még a végén az asztalt is felborítja. Magamban jót szórakozom, amikor meglátom Williamet és úgy érzem nem lehet gond, ha odamegyek én is ismerkedni. Két férfival van, akiket még nem láttam itt, érdekel, hogy csak most találkoztak vagy régebb óta ismeri-e őket. Persze a fejükbe is nézhetek, hogy megtudjam, de minek fárasszam magam ilyesmivel, amikor könnyen kideríthetem. Egyenesen odasétálok hozzájuk és kedves mosollyal az arcomon köszönök.
- Üdvözletem az Uraknak, Ruby vagyok, William egyik edzőtársa. Mutatkozom be miközben megállok vadásztársam mellett és persze nem vagyok rest kezet nyújtani a nevem mellé. Egész jóképűek ők is, bár lehet hozzám idősek lennének, szóval nem olyan szemmel mérem végig őket, ahogyan Willt szoktam, mikor nem figyel. Mközben bemutatkoznak az idegenek, a fejükbe pillantok, mit is gondolhatnak rólam most.

 
{#}kihívás1{/#}
 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 129 •• Megtekintés: 8786
írta: Szer. Aug. 21, 2019 2:21 pm


Ünnepi bál
Zagar & Alex & Freya
────────────── ──────────────
– A tömeg – bólintok helyeslően. Tudom, hogy ő is nevetni akar, ennyire már ismerem a hanghordozását, a szituáció pedig van olyan borzasztó, mintha egy korai fekete-fehér vígjátékból vágták volna ki, így nem is hibáztatom érte, és különben is magamnak kavartam a szart, amiben most ülök. Ugyan Alex indítja a bemutatkozást, a lány, Freya nyújtja felém a kezét először. Felemelem a seggem, amíg elfogadom, bár van egy olyan érzésem, hogy a megítélésemen már semmi sem segíthetne, amit ma este az etikettről tanultam.
– Én is – sóhajtom válaszul mosolyogva, és komolyan is gondolom a szavaimat: nem a nagydarab társához fogok fordulni legközelebb, ha feszültségoldásra lesz szükségem. Már Alex tekintetét keresné a sajátom, de aztán mégis kénytelen vagyok az ellenkező irányba pillantani, mert Zagar mellettem barátságosságra lett kényszerítve kis csapatunk egyetlen női tagja által, és most felém nyújtja a tenyerét. Az övét is megrázom, habár ezúttal éppen az én arcomon díszeleg a bálozók tettetett mosolya.
Tovább folytatom az evést, mert legalább addig sem kell odafigyelnem, míg az előre felkockázott szeleteimet szurkálom a villámmal. Átveszem a bal kezembe, és ha már úgyis elég közel húzódtam az asztalhoz, hogy a terítő egy része az ölembe lógjon, elfedve minden gyanús mozdulatot, a takarása alatt ismét átnyúlok Alexhez. Az ő karjai persze fent vannak, így a combját érem el a térde felett, és hacsak nem okozok neki túlzott meglepetést, a következő kérdésnél cserélem vissza az ellenkező oldalra helyezett evőeszközt.
– A városból – vágom rá szemrebbenés nélkül, és végre otthon érzem magam: ha nem is feltétlen kell hazudnom, bőven ráfér a szépítés a történetre, és legalább addig jól szórakozom, míg szabadjára engedhetem a fantáziámat. – Pár szektorral arrébb dolgozom. Igazából üzletember vagyok – Két falat között úgy vizsgálom a két frissen érkező arcát, mintha éppen most bizonyítanám a közéjük tartozásomat, a másik oldalt pedig szándékosan kerülöm, ugyanis, ha Alex elröhögi magát, én sem bírom sokáig magamon tartani a mostani, komoly arckifejezésemet. – Kül- és belkereskedelem, cserék, kapcsolattartás… – intek és bólogatok, mialatt a lehető leglazábban fogyasztom a vacsorámat. – Természetesen az egész legális keretek között zajlik. Alexszel is így lettünk partnerek. Igaz, Mr. Payne? – nézek felé mégis, mikor vége a rövid monológnak, aztán úgy folytatom tovább a vacsorámat, mintha mi sem történt volna.
Ekkorra már tudom, hogy a stressznek köszönhető a meggondolatlan mozdulat és a rövid előadás, így visszafogom a kitörni kívánkozó szavak következő adagját. Az imént felvett szerep viszont megnyugtat annyira, hogy innentől csendben hallgassam tovább a beszélgetésüket, és mivel ezalatt leginkább az egyik kancsó borral és az üvegen legördülő vízcseppekkel szemezek, nem szólok hozzá a következő könnyű témához. Démonok. Lassan megszokom őket és a jelenlétüket, de csak részben felelnek ők idegességemért; úgy tűnik, hogy a vadászok speciális érzékelők nélkül is képesek felfigyelni rájuk, még ha azonosítani képtelenség is lenne mindannyiukat ebben a hatalmas teremben.
A vacsorazaj teljes mértékben kitölti a figyelmemet, amíg a továbbra sem kifejezetten barátságos Zagar a látóterembe nem tolja az egyiket a kancsók közül – természetesen nem azt, amire a legjobban vágyakozom. Legszívesebben persze valami rövidet és erőset innék, de közöttük még a bor is elérhetetlen távolságúnak érződik. Hirtelen azon jobbomra pillantok; végre felveszem vele a szemkontaktust.
– Ugyan már, a világért sem innám el előled – paskolom vállon lazán. Fasz kivan ezzel a bállal, a sok emberrel, a démonokkal, a titkolózással és amúgy is rühellem a vizet. Lesz, ami lesz, ismét felállok a székemről, de csak hogy újabb poharat húzhassak magam elé, amibe aztán a bort töltöm. Egyből a számhoz emelem és kortyolni kezdek; abba sem hagyom, míg ki nem ürül – úgymond helyet csinálok a következő adagnak. Szóval meglepem magam még egy teli pohárral, s mielőtt újra helyet foglalnék az asztalnál, felemelem a kancsót.
– Valaki? – Freya és Alex között kapkodom a tekintetem, mintha egyértelmű lenne, hogy a társuk ezt a kört kihagyja. Töltök, ha kell, de az sem zavar, ha nincs más partnerem, és miután helyet foglalok, mindkét felszabadult kezemmel a szmokingból kilógó ingem nyakát kezdem kigombolni; kényelmetlen az utcai ruhákhoz képest, nekem pedig elegem van ebből az egészből.

#kihívás1
 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 129 •• Megtekintés: 8786
írta: Hétf. Aug. 19, 2019 8:38 pm
Vendég


Ünnepi bál

Freya & Alex & Cole & Mindenki
- Őszintén szólva a te szádból akartam hallani a történetet, mert mostanában apád olyan, mint a karót nyelt kormornyik az ajtóban. Olyan dolgok miatt aggódik, amik csak mások számára fontosak, lényegtelen normák, amiktől nem jutunk előrébb, pedig volt idő, amikor ő maga ágált az ilyenek ellen. De megígérem neked, még azelőtt fogom seggbe rúgni, mielőtt olyanná válna, mint Marissa!
Válaszolom még neki a vegyes saláta emlegetésére. Húsz évvel ezelőtt az apja még megveregette volna a vállát egy ilyenért, és büszke lett volna rá, napjainkban meg saját maga cibálta a Tanács elé. Olyan érzésem van ennek kapcsán, hogy itt többről van szó, mint pusztán Freya életének féltése. Ezután helyet foglalunk Payne-ék asztalánál. A Cole-nak nevezett egyént figyelem, miközben Alex bemutatja nekünk. Érdekes módon most nem b@zdmegol minket. Nem érzek késztetést arra hogy ezt Alexander-rel megosszam, tekintve hogy az ő közeli ismerőse, ahogy fogalmazott, nyilván ismeri. Én közben eltakarítom mellőle az összes szeszes italt, Freya felé tolom őket. Ő feláll és kezet nyújt neki, én csendben várok és méricskélem a mi Cole nevű szájhősünket. Amikor helyet foglal a kicsi lány, oldalba lök. Én nem állok fel, csak elengedem az evőeszközt és a jobbomat nyújtom neki jobbra. Vajon elfogadja? Mindenesetre várok.
- Honnan érkeztél?
Kérdezem később, a kéz nyújtogatás után. A bázisról biztosan nem, mert nem ismerős az arca, úgy gondolom, mivel Alex ismerőse, így nem is San Francisco-ból. Közben megint megragadom a kést, de ha elkezd beszélni, nem vágok a szavába, úgy csak később szólalok meg ismét.
- Kér valaki belőle?
Inkább Freya-t és őt érinti a kérdés, mert Alex már javában hamburgerezik. De ahogy Freya irányába fordulok, ő meg épp most húz oda magának egy adagot. Akkor maradt a Cole gyerek. Ha kér, úgy vágok neki ahonnan szeretné és a tányérjára pakolom. Alex minket kérdezget, én még a csirkével szöszölök, de Freya válaszát hallva felhorkanok. Egyértelmű hogy érdekében áll itt lenni, a családja miatt is, de a vizsga sikeressége miatt is. Más kérdés hogy kényszeres nyomást érez a megfelelni vágyása miatt.
- Jah, gondolom ti is tök jól érzitek magatokat ketten, a haveroddal, ahogy én is jól érzem magam itt. De feláll az összes szőr a hátamon, ha arra gondolok hogy tele van a helyiség velük.
Kicsit halkabbra veszem a végét, Alex is jól tudja mire gondolok. Csak remélhetjük hogy valóban a szövetségesek jöttek el és nem kúszott be velük néhány aljasabb fajta ellenség. Ezért is akarok odamenni Drake-hez, őt kint láttam bóklászni, biztos körbenézett odakint. Nah meg mielőtt megkapom a parancsomat, tényleg jó lenne enni is ebből a csirkéből. Megragadom magam előtt a vizes kancsót és töltök, azután Cole elé rakom.
- Nesze! Ezt igyad!

{#}kihívás1{/#}
Credit
 
Téma ∞ Ünnepi bál [Vége]
Hozzászólások: 21 •• Megtekintés: 2592
írta: Hétf. Júl. 29, 2019 6:18 pm


Ünnepi bál



Kedves Játékosok!

Megérkezett egy újabb, rövidebb mesélői! A következő megint teljesen random fog érkezni, ezért ne várjatok rám. Bátran írjatok, játszatok, vessétek bele magatokat a kihívásokba [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]


Bálkirály és bálkirálynő

A második kihívás is megérkezett, amit továbbra is szabadon teljesíthet bárki! A játékról bővebben az [You must be registered and logged in to see this link.] olvashattok, és itt alább, a bejegyzéseim között!

Emlékeztetőül: nincs szükség külön jelentkezésre, viszont, aki részt vesz benne, az a reagja végén jelezze ebben a formában: [You must be registered and logged in to see this link.], [You must be registered and logged in to see this link.], [You must be registered and logged in to see this link.]
Értelemszerűen most a [You must be registered and logged in to see this link.] -őt kell majd bepöttyinteni a végére [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]

A második kihívás:

A díszvacsora kezdetét vette, az emberek boldogan lakmároznak, míg az angyalok finnyáskodva próbálgatják a halandó étkeket. A békesség szinte soha nem látott, aztán egyszer csak félrecsúszik egy falat a torkodon. Milyen kár lenne, ha éppen a veled szemben/melletted ülőt/állót a nagy küszködés közben leköpnéd...!


+infó: a kihívásokat egymástól függetlenül teljesíthetitek, így aki az elsővel még nincsen meg, az attól még bátran kijátszhatja a másodikat.



Jó szórakozást! [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]


CherryPie

 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 129 •• Megtekintés: 8786
írta: Csüt. Júl. 18, 2019 4:58 pm
Vendég


Ünnepi bál
Natalie és Mindenki
- Az is becsülendő, ha egy nő veszi a fáradtságot, hogy elsajátítsa. De azt hiszem ez sok minden másra is igaz. – ha nem így lenne, mit sem érne az ész, az akarat, a tudásra iránti való vágy, mellyel Atyám ajándékozta meg az emberiséget. Mindegyik ugyanannyit kapott belőle, az, hogy ki mire használja, az csak rajtuk áll. – Kifejtené, hogy mégis miért kellene tudnom? – ember s démon, netalán angyal legyen az a talpán, aki egy nő gondolkodásán eligazodik. Megkapták azt a képességet, hogy egészen másképp lássák a világot, minden mágikus képesség nélkül. Hol többet, hol pedig kevesebbet gondolnak bele a világ működésébe. – De csak mert az ajtaja bezárult s a kulcsát eldobták.- viszont ez közel sem jelenti azt, hogy így fog maradni. - S ha szétnézek egyetlen egy embert sem látok, aki a Mennyország expresszre váltott volna jegyet. Még Magácska sem. Szóval, még találkozunk…odalent. –ezt akár ígéretnek is veheti, s arcomon továbbra is ott ül az a könnyedén pimasz mosoly. De csak néhány pillanatig. Hangosan kacagok fel kijelentésére, leplezni se akarom, hogy jót mulatok rajta.
- Nincs ebben a teremben olyan lélek, akinek ne lenne egy hőn titkolt vágya vagy valakije, amiért/akiért ne adná el a lelkét, ha csak ez lenne rá az egyetlen mód. A legtöbb embernek van egy olyan tulajdonsága, mely letereli a feloldozáshoz vezető útról. Hiúság, önfeláldozásra való hajlam, kapzsiság esetleg a szerelem iránti vágy.  – újabbat kortyolok, az immár kissé vizes italból. – Nézzen csak körül sokan 28 évvel ezelőtt még azt sem hitték, hogy létezik Isten, de valahogy az Ördög mindig is más volt. – intek az oszladozó tömeg felé, akik már alig várták, hogy elfoglalhassák helyüket egy –egy asztalnál.  S így a Pokol sose fog kiürülni, már most bőven utánpótlás, s démonjaimnak alkut sem kell kötniük. – Vizet? – ráncolom össze enyhén homlokom, de nem ágálok ellene. Vastag üvegű poharat veszek el az asztalról, megbontva ezzel a csatasort, s a kihelyezett kancsóból töltöm tele.-  Az a nem szép, hogy a saját báljukon, dolgozni kényszerülnek. Ha már itt van szórakozhatna is egy kicsit. – nyújtom át neki a poharat, melynek peremén fénycsillagok szikráznak, a bálterem megvilágításának köszönhetően. – Nem is tudom, hogy ez bosszantson vagy örömmel töltsön el. – húzom félre kissé szám, s tűnődők el a nyers valóságon. – Érdekelne, vajon ki az ebben a teremben, aki lekörözött? – talán csak egy kicsit zavar a tény, hogy akad ebben a szétzilált világban olyan, aki eme címet kiérdemelte és az nem Amara. – A jelen helyzet nem ezt mutatja, hacsak nem valami hátsó szándék húzódik meg mögötte. – könnyen előfordulhat ez is, nem állította soha senki, hogy az emberek nem zsiványok. Egy kidobott kolonc ezeknek a nyavalyás, kiéhezett démonoknak. Ez is egy lehetőség, de jelenleg csak futó gondolatként suhan át az agyamon. – De hagyj kérdezzek akkor én is. Ha ennyire paranoiások, miért is ennyire nyilvános ez az egész cirkusz? – fordulok felé, jeges tekintetemmel végig pásztázom vonásait, már-már zavarba ejtően fürkészem tekintetét. Nem sok idő, számomra nem, csak néhány pillanat, hogy utána ismét a vendégsereg s vendéglátók vegyes forgatagába merüljek el. Egy magas, szikár ismerős sziluettre leszek figyelmes, aki éppen egy ajtó mögött tűnik el. – A szórakozás mellett kíváncsi vagyok, kikkel is szűrte össze a levet fivérem. Reméltem, talán itt lesz, hogy bemutasson a Tanácsnak. Faragatlanság tőle, hogy nem jelent meg. – valóban, miért nincs itt? Érdekelt volna, hogy milyen előnyét látja ennek a szövetségnek, s egyáltalán az is, hogy tudja e ez a démonvadász népség, hogy nem is olyan régen az én segítségemet kérte. – Voltaképpen, melyik rokonom ellen is köttetett ez a szövetség? Gabriel fivérem vagy drága nagynéném ellen? – a kérdés teljesen logikus, jelen esetben az utóbbi a nagyobb probléma, sz előbbi csak egy szikra míg Amara maga a láng. – Talán itt lenne az ideje, hogy a démonokat ne ellenségként kezeljék… - nem fejezem be a mondatot, mit is biggyeszthetnék oda? Barátként? Ezen még magam is jót derülök.

{#}kihívás1{/#}
Credit
 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 129 •• Megtekintés: 8786
írta: Szer. Júl. 17, 2019 7:44 pm
Vendég


Ünnepi bál
Natalie és Mindenki
Minden rózsa elhervad az idő múlásával hiába is küzd ellene a halandó. Egy bólintással nyugtázom beszélgetőpartnerem válaszát. Igazi nagy luxus elveszni a politika labirintusában, de ki is hibáztatná érte. Isten? Az izzók még fel sem melegedtek, a hegedűvonón még egy húr sem szakadt el, de a tenyerem már viszket, hogy kissé felforrósítsam a hangulatot. De ma este úgy lehet, ez elmarad, jó fiúnak kell maradnom. Bár lassan tömve lesz az itató, a nevét még sikerül elárulnia. Arnold. Cseppet sem Arnoldos a feje. Sofőr. Erre azért enyhén megugrik a szemöldököm. Talán a desszertes kocsit fogja tologatni, mikor eljön az ideje. Sajnos mire megkérdezném, már tova is illan, akár füsti fecske a nyárral. Hogy én vagy a két idegen riasztotta el fogalmam sincs. Fél szemmel azért követem, s máris érthetőbbé válik minden. A kis barnának formásabb segge van, mint nekem, a gyermeki orcájáról már ne is tegyünk említést. Róluk egy ismerős arcra vándorol tekintetem. Szigorú vonásait bárhol felismerném. Csodálkoznom kellene, hogy itt látom ismét. Utóbbi találkozásunk meg lehet, nem volt vihartól mentes. Legalábbis benne biztos mélyebb nyomott hagyott, mint bennem. De talán, ma este alkalmam lesz beszélni vele. Sokáig nem időzők a hármas fogaton, a két új jövevény lefoglalja figyelmem, bár bennük még annyi barátkozásra való hajlam sincs, mint Arnoldban. Szívemre vehetném a dolgot, de talán jobb is így. De ha akarnék, se tudnék magányomba roskadni, egy kellemes női hang kezd kéretlenül is csacsogásba. Először csak vállam felett vetek rá, egy pillantást majd fordulok felé szinte egész testemmel, s vetek rá egy futó pillantást tetőtől talpig. Ha már stílusról és eleganciáról esett szó. – Veleszületett erény, bár tanulható. – vigyorodom el, s a számhoz emelem poharam. – A társa? Netalán ön is sofőr? Mert akkor inkább magát választom, hogy hazavigyen. – vigyorom tovább szélesedik, miközben egy kacsintást is megengedek magamnak. – Változó az ár, de magácskának megengedem, hogy alkudjon.– hajtom le kissé fejem, úgy fúrom kékjeimet az övébe. – Lucifer. – ja, most semmi Pokol ura vagy az Ördög maga, csak Lucifer. Kezemmel a vékonyka kacsó után nyúlok, s ha nem rántja el finoman vonom magamhoz közelebb, hogy hűvös csókot leheljek a puha kézfejre. Ha távolságtartásról tesz tanúbizonyságot, akkor csak maradunk a szimpla bemutatkozásnál. – Iszik valamit… Natalie? – lépek egyet hátra, hogy szemügyre vehesse a kínálatot. Úgy kínálgatom, mintha csak az enyém lenne. De miért is ne érezhetném magam itthon? – Vagy úgy vadász! Akkor most én lettem a potenciális jelölt, aki az első golyót kapja, ha valami balul sül el? – arcomról továbbra sem tűnik el a szemtelen mosoly, s ha kér, valamit úgy töltök neki. Hogy van erre személyzet? Nem igazán foglalkoztat, nem mindenki mondhatja el magáról, hogy maga Lucifer töltött neki egy pohárral. – Azt hittem bárki hivatalos az ünnepélyre. Oly nehéz elhinni, hogy csak szórakozni vágyom? – teszem fel a kérdést, amolyan sejtelmesen, hisz sokan úgy gondolják, ahol megjelenek az egyet jelent a felfordulással. És miért ne tennék rá egy lapáttal? Az én számból ezt a kérdést többféleképpen is értelmezheti az, aki hallja. Vajon valóban csak a komor New Orleansból kiszabadult Lucifer vagyok, aki társaságra vágyik, vagy ma én akarok lenni a porondmester? - De meséljen, milyen mostanában a vadászélet?
{#}kihívás1{/#}
Credit
 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 129 •• Megtekintés: 8786
írta: Szer. Júl. 17, 2019 1:32 pm


Bálterem
Lucifer, a körülötte lévők & Mindenki
──────────── ────────────
« Outfit • Szószám; 481 »
« A flow of words is a
sure sign of duplicity»
Bármennyire is szívemen viselem Alex sorsát ma este nem számíthat rám. Tudom, hogy mindig ott vagyok mögötte és képes vagyok a legőrültebb indokkal is kirángatni a kínos vasárnapi ebédek alól. Meglehet, hogy az a baj, hogy túl védelmező vagyok. Ma nem. Ma haragszom rá, amiért ennyire felelőtlenek voltak, legalább neki lehetett volna esze. És ha történik vele valami? Rosszabb, mint két szárny? Mit gondolt, hogy miként fogok ezzel együtt élni?
Mégis tovább állok és az állófogadási részt igyekszem csak sétával tölteni, felfedezni, hogy ki-kicsoda, kivel beszélget, hátha feltűnik valami ismerős. Egyelőre mégsem. A férfi sem az, akinek hittem hirtelenjébe az ajtóba. Amúgy sem számítana, ha eljönne. Nem tenné meg, nem hinném, hogy Gabriel engedné, vagy épp utasítaná. A különös alkunk óta nem láttam és furcsa mód, de hiányérzet támad bennem.
Fejemet enyhén megrázom, igyekszem ezzel nem foglalkozni.
Majd elkezdenek terelni minket és igyekszem a szélén maradni, vizslatni a többieket. Egy-két érdekes formát felfedezek, mondjuk a démont, akivel a raktárházban találkoztam. Kezem még mindig ökölbe szorul, az emlékek miatt. Vicsorítanék is, ha illene az alkalomhoz. Ha azt hiszi, hogy megússza simán, hogy egy társamnak ártott. Az ajtókban álló vadásztársaimnak csak fejjel intek, remélve, hogy értenek belőle.
Nagyon remélem.
A lépcsőn pedig…
Arcomon megfeszül a bőr, ahogy hallgatom. Tekintetem szóról, szóra egyre sötétebb, érzem, ahogy egyre szaporábban lélegzem. Nevetni támadna kedvem, mégsem teszem. Tekintetem Alex tarkójára simul. Lehunyom szemeimet és igyekszem urrá lenni a haragomon. Miatta kordába kell magam tartanom. Barna íriszeimmel keresem meg Zagart, ki láthatóan ugyanannyira élvezi ezt az egészet, mint én. Az Isten szerelmére Drake, hol vagy?
A taps a részemről elmarad és fellmérem újra csak a vendégsereget, egyelőre az sem érdekel, ha valaki utánamfordul extravagáns ruhám választása miatt. A stílust viselni tudni kell, és ebben a városban senki sem teszi olyan jól, mint én.
Ahogy elhaladok társam mellett, megcsapja fülemet a neki bemutatkozó férfi neve. Ajkamra félmosoly ül ki, de nem állok meg. Megyek még egy kört és mire újra visszaérek, Zagar már sehol sincs. Vagyis Freya mellett áll.
- A parfümök kiválasztásához kell némi elegancia és stílusérzék, mely a legtöbb nőből kimaradt, így inkább csak a feltűnési viszketegségüket akarják ezzel nyilvánosságra hozni - mosolygok a jelenlévőkön végig, majd a magasabbik alakhoz fordulok. Luciferhez. - Elnézést a társam miatt, nem éppen érzi magáénak a hasonló eseményeket. Mondja, mennyibe kerül ma egy lélek? - vigyorgok rá szemtelenül. Meglehet a városban én vagyok az egyetlen ki ezzel a hülyeséggel állít be Lucifer elé. - Natalie Rossmyra vagyok, a város egyik vadásza - nyújtom végül felé a kezemet. Emlékszem még, hogy mivel állított elém az egyik démona. Lássuk, hogy Ő látja-e, hogy épp kedélyesen csevegek el ennek ellenére Luciferrel.
- Mégis minek köszönhetjük ezt a szívélyes meglepetést a részéről, itt? - tekintek szét bájos mosollyal az arcomon a vendégsereg körül. Ha Lucifer itt van, akkor okkal - gondolom én. Vadász vagyok és elit, hogy nézne ki, ha hagynám csak úgy szabadon lófrálni?
#kihívás1

 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 129 •• Megtekintés: 8786
írta: Kedd Júl. 16, 2019 7:54 pm
Vendég




Ünnepi Bál


To: Everybody &Freya, Zagar

Ophilia szavai még a fülemben csengnek, valamiért kétlem, hogy beismerné tévedését a mostani gazdáját illetően, ahhoz túlságosan elvakult. Végsem teszem szóvá az efféle gondolataimat, inkább a fiatal lány felé fordulok, hogy a továbbiakban kedélyesen elcseveghessek vele. Illően bemutatkoztam, démon létemre teljes mértékig tisztában vagyok az etikettel és ha szükséges, akkor kivállóan alkalmazom. Ez az este is olyan. Új ismeretségeket kell kötnöm, ha haladni akarok a tervemet illetően, de a többi fajtársammal ellentétben én nem vetem meg annyira az embereket. Tisztában vagyok vele, hogyan tudom felhasználni őket, hiszen mindenki jó valami, mást nem céltáblának.
- Köszönöm, ez igazán kedves. Lehet az est további részében igényt fogok tartani a segítségére. Túlságosan nagy ez a ház, én pedig elveszettebb vagyok, mint valaha ebben a tömegben - olybá tűnik, mintha ez egy vallomás lenne tőlem, hiszen arcomról is egy apró kétségbeesés sugárzik. Nincs ideje reagálni, mivel jobbról egy férfi érkezik, érdekes köszönési technikát választ, persze a halandó apró gondolkodás után viszonozza a gesztust. Mielőtt bármit szólhatnánk folytatja a mondandóját a férfi, aki úgy tűnik nem vette észre a jelenlétem és csak a lányhoz intézi a szavait, míg az utóbbi kétségbeesett pillantással próbálja jelezni, hogy épp egy beszélgetést szakított félbe a nagydarab. Annak ellenére, hogy közelebb hajol bizalmaskodva a pöttömhöz kristálytisztán hallom a szavait, Lucifer nevének említésére gombóc keletkezik a gyomromban, mely hamar elmúlva mérhetetlen gyűlöletbe megy át. Egyetlen pillanatra sem habozok, hogy a férfi által mutatott irányba nézzek. Meredten bámultam a bárpult felé, mire kiszúrtam a jól ismert vonásokat. Hihetetlen, hogy maga az ördög is megtisztel minket a jelenlétével. Milyen régen volt már, hogy összefutottam vele, nem mintha hiányzott volna. Hogy a pokol vigye el! Szitkozódok magamban és minden idegszálammal azt kívánom, hogy bárcsak mellettem lenne Volgan. Vajon hol lehet? Freya torok köszörülése ránt vissza a gondolataimból. Hatalmas mosollyal az arcomon nyújtom a kezem az idegen felé, aki kénytelen felém fordulni.
- Üdvözlöm, Azurea Lecompte a teljes nevem . teszem hozzá, ha elfogadja a jobbomat a gyatra köszönése mellett, akkor kezet rázok vele, ha nem teszi egyszerűen magam mellé ejtem. A kényelmetlen szituációt újra a lányka töri meg a vacsora említésével, mire Zagar hatalmas lélegzetet vesz mondandója előtt.
- Igen, egy darabon veletek tartok, ha nem bánjátok - mosolygok Freya felé gyengéden, remélve, hogy segít megtartani az álcámat. Tisztában vagyok vele, hogy nem kedveli annyira a démonokat itt, inkább csak megtűrik a kialakult helyzet és legfőképp az ünnepség miatt. Elfogadom a felajánlott kezet és illendően belé karolok. Ha mindenáron arra terelik az egybe gyűlteket, akkor én sem maradhatok ki. Talán így elkerülhetem a pokol jelenlegi urát. A svédasztalhoz sétálva lassan lépkedtek a tömegben, nehogy valakiben kárt tegyek vagy netalántán az én estélyimben essen kár.
- Honnan ismeritek egymást? - teszem fel a kérdést egyszerre mindkettejüknek, kíváncsian várva, hogy melyikük ad kimerítőbb választ, bár ha tippelnem kellene a lányra fogadnék.
{#}kihívás1{/#}



From: Azura

kredit
 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 129 •• Megtekintés: 8786
írta: Hétf. Júl. 15, 2019 6:20 pm
Vendég




Ünnepi Bál


To: Everybody &Freya

Ez a bál tökéletes alkalom a szórakozásra, iszogatásra és új ismeretségek kötésére vagy esetlegesen a régiek felelevenítésére. Attól függ mire vágyik az ember, személy szerint engem s szórakozás vonzz, persze nem úgy, ahogy az emberek azt gondolják. Az érzéseim kavarognak minduntalan, mintha érző emberszabású lennék, nem létező szívem hevesen ver mióta átléptem a ház küszöbét. Tekintetettem a ma esti partnerem kerestem, végül feladtam és ismerősök után kezdtem kutatni. A szőkeséget megpillantva feléledt bennem a vágy, hogy rendezzem a számlát, így visszatértem a kezdetekhez, démoni lény révén káoszt és kínokat akarok magam mögött tudni. Hangtalanul közelítettem meg ők, de egy másik démon megelőzőtt és szóba elegyedett velük, gyorsan mérlegeltem a helyzetet. Itt és most a cél küszöbén nem állhatok meg. Hangom egyenletes, nem zavartatom magamat a halandót illetően, mit szabad mondani előtte és mit nem. Ha kell, akkor később kitépem a nyelvét, hogy ne tudjon beszélni. Ezen ne múljon a dolog. A férfiban Abaddonra, Háború lovasára ismertem, eléggé magasra mászott azon a fránya létrán, bár én sem panaszkodhatok. Tőle egyszerű bólintást kapok köszöntés gyanánt, amit ugyan ilyen formában egyből viszonzok. Míg a szöszi horkant egyet a lehető legnőiesebben. Megjegyzését vehetném dicséretnek, de mosolya elárulja, éppen vissza akartam volna vágni, mikor belém folytja a szót, egy rögtönzött bemutatással.
- Köszönöm Ophilia, de magamtól is bemutatkozok - próbálom csitítani, de mind hiába, míg a fajtársam tekintete közöttünk ingázik. A legutóbbi találkozásunkra tett említésére csak megforgattam a szemeimet.
- Szólt az angyal, aki a Sötétség szolgálatában áll - teszem hozzá a bemutatásához halkabban, miközben szemeim szikrákat hánynak felé. Kedvesen akartam kezdeni ezt az estét, de ha így állunk, akkor én sem fogom vissza magam. Tenni kívánok én a sötétség ellen ez vitathatatlan, csak éppenséggel nem úgy, ahogy ő azt gondolta akkor. Bájos mosolyától hányni tudnék, mégsem megyek bele a továbbiakban a szócsatába, hiszen felesleges, majd az öklöm és az erőm beszél helyettem a megfelelő időben. Don szavait hallva csak felhúzom az egyik szemöldököm. Carpe diem?!? Épp egy démon szájából, ez kissé nevetségesnek tűnik, de megadva magam a kísértésnek inkább csak bólintok egyet halovány mosollyal. Nézem a tollas távolodó alakját, miközben, aki olyan ártatlannak tűnik külsőleg, míg belül rohadtabb bármelyik démonnál.  Furcsálltam a Háború megjegyzését, de rá hagytam a dolgot végtére egy bálon vagyunk, ahol bármi megtörténhet. Kettesben maradtam a halandó lánnyal, így kénytelen vagyok felé fordulni, a legbarátságosabb ábrázatomat kapom elő.
- A nevem Azura, ahogy az előbb már említette a közös ismerősünk. - mosolyogva nyújtom felé a kezem, hiszen így illendő bemutatkozni hivatalosan - Kérem ne dőljön be a rosszindulatú szavaknak. Démoni létem ellenére szeretném megismerni az emberek szokásait, csupán azért vagyok ma itt - teszem hozzá kedvesen, arcom olyan angyali mint bármelyik tollasé - Jól értettem Freya-nak hívják? - teszem fel a kérdést kissé bizonytalanul. Ha már így hozta a sors, akkor megismerkedek a vadásszal, persze csak akkor, ha nem hagy faképnél egyetlen szó nélkül.
{#}kihívás1{/#}



From: Azura

kredit
 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 129 •• Megtekintés: 8786
írta: Vas. Júl. 14, 2019 1:32 pm
Vendég


Ünnepi bál

Démonok között & Freya & Mindenki
A közelemben tartózkodó pasas szavai arra engednek következtetni, hogy ismeri Marissa-t. Hm. Akkor sem megyek arrébb. Ez amolyan 'ki, ha én nem dac', olykor rám jön, és most rám jött.
- Rég nem volt terepen.
Dörmögöm neki az orrom alatt a kérdésére, így aztán én sem tudnék rá válaszolni. Mondjuk maga a megszólítása, mint öreglány, adom. Ebben rokonszenvezünk. De ha innen fúj a szél, akkor már én is öreg vagyok. Pedig nem vagyok az, nem is érzem magam annak. Egészen addig úgy gondolom róla, hogy ő is egy vadász lehet, amíg a tudtomra nem adja hogy New Orleans-ból jött. Pontosan tudom mire gondol, jártam már ott, a peremrészén. Beljebb nem mernék menni, az már nekem is nagy falat lenne és még nem ment el a józan eszem. Be kell lássam, ezt a pasast benéztem. Akkor szalad fel a szemöldököm, amikor Lucifer-nek vallja magát. Ez most valami tréfa? Vagy komoly? Közben hátrébb kell lépkednem, nagy kelletje lett a Whisky-s üvegemnek. Aki pedig elveszi, gondolom ő lenne Anzu, mert rögtön meg is húzza. Nah ez meg becenév vagy keresztnév? Bár végül is tök mindegy. Így hívják és kész. Már ha így hívják. Apropó, Lucifer. A t@köm se tudja tényleg ő az-e. Nem találkoztam még vele soha. Ha ő az, akkor úgy hiszem, belőlem előbb kinéznék hogy én vagyok Lucifer, mint belőle. Szóval csak egy röpke ideig tartó végignézés következik a részemről, miközben felém nyújtja a kezét.
- Arnold vagyok, a sofőr.
Elfogadom, ne legyek bunkó a bálon, s tekintve hogy a másik kettő is itt vedel még, most mind a hárman hallották. Remek. Akkor fogok ráb@szni, ha valamelyik a három közül valóban el akarja majd vitetni magát haza. Kell nekem is hülyeségeket beszélnem! Most akkor mindenki boldog, nem kötöttem bele senkibe. Még magamban morfondírozok a 'Lucifer vagyok' bemutatkozáson, közben irigykedve figyelem a whisky-s üveg rohamos kiürülését. Mohó disznók! Csak egy lemondó sóhaj hagyja el a számat, s ahogy tovább tekintek meglátom az ismerős arcot két ismeretlen társaságában. Kezdenek sokan lenni az italos pultnál és mivel ez a három egymásra talált, legalább is beszélgetésbe kezdtek, én angolosan távozok a köreikből, köd előttem köd utánam, elindulok Freya felé.

Sokan vannak útközben, aki ismerős, annak megint csak bólintok egyet.
- Hé, kölyök!
Mire ideértem már a másik kettő arrébb ment, de még meg tudtam nézni magamnak őket. Egy szőke hajú nő, meg talán a párja, annyira egymásnak duruzsolnak ott édes kettesben. Amint Freya arca kerül a képbe, emelem neki felé a kezemet ökölbe szorítva és várom hogy hozzá érintse az övét, egy kacsintás társaságában.
- Hogy alakul az este?
Azt kell hogy mondjam fura nekem ez a lány, hercegnős rugdalózóba öltözve, nem szoktam meg. Ami azt illeti, biztos én is fene furán festhetek ebben a csokornyakkendőben.
- Jól nézel ki.
Diplomatikus megjegyzés. A nők csak ezt képesek elfogadni, minden másból problémát csinálnak, és a hiszti, meg az idegeskedés most a legkevésbé sem hiányzik. Nem is akarom felcukkolni, elég neki itt a brekegés a többi f@szfejjel.
- Úgy érzem magam, mint az állatsimogatóban.
Maró megjegyzés a kialakult helyzetünkre, amit van egy olyan érzésem, kifejezetten Marissa-nak köszönhetünk. Azután lefelé és közelebb hajolva hozzá az italos pult felé mutatok egy pillanat erejéig.
- Az a fazon ott Lucifer-ként mutatkozott be.
Talán még ő is elcsípi, ha ott maradt beszélgetni a másik kettővel. Momentán lesz@rom az etikettet, meg hogy nem szabad senkire se mutogatni, úgy is ketten vagyunk itt. Gyorsan vissza egyenesedem és körbe tekintek.
- Mindjárt elkezdik felszolgálni a vacsorát. Bemegyünk?

{#}kihívás1{/#}
Credit
 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 129 •• Megtekintés: 8786
írta: Vas. Júl. 14, 2019 12:28 pm
Vendég


Ünnepi bál
Whiskys, Anzu és Athlan? meg aki akarja
Nem én vagyok az egyetlen itt, aki szemtelenséggel tiszteleg a Payne családfőjének beszéde előtt. Többjüket jobban érdekel a felszolgált ital és étel mennyiség, még akkor is, ha ezt próbálják megfékezni. Több-kevesebb sikerrel. A szívmelengető mosolyt nem, de „engedélyt” kapok, hogy magamhoz vegyem az üveget. – Jól tartja magát az öreglány. – emelem számhoz a poharat, a hűs ital egyetlen kortya is marón siklik le torkomon.– Vajon ugyanolyan jól forgatja még mindig a acélt, mint ahogyan a szavakat?– fordulok immáron el a férfitól, hogy jobban szemügyre vegyem a szóban forgó hölgyeményt. A kérdésem nyilván költői, nem igazán várok rá választ, hisz alkalmi beszélgetőpartnerem éppúgy lehet egy san franciscoi-i küldött, ahogyan egy betévedt hajléktalan, mint egy a vendéglátók közül. Igazából teljesen lényegtelen. – Nem. – felelem határozottan, enyhén fordítva fejem felé, ábrázatomon egy félmosollyal. – New Orleansból fújt ide a szél. Sose volt olyan káprázatos, mint New York s mostanra még komorabb lett, de aki betéved bizton nem fog unatkozni. És te? – mosolyom még jobban kiszélesedik. Nyílt titok, hogy a város határát jelző táblát akár felválthatná a Rémségek Cirkusza felirat is. De kell a hírverés. Közben a beszéd is véget ér s hivatalosan is kezdetét veheti a mulatság. Halkan koppan a poharam a hófehér abrosszal leterített asztalon. Kezeim hangos csattanással vállnak el egymástól. Ilyenkor tapsolni szokás, vagy nem? Két dolog történhet, vagy észbe kap az „embertömeg” s követve példám Marissa Payne tapsvihar közepette sétálhat a helyére. Vagy … - Most nem örülünk? Jó hát akkor nem. – engedem vissza kezeim, s amolyan zavarodottságot, meglepettséget erőltettek ábrázatomra. Pedig nagyon élvezem a helyzetet, de mégsem vigyoroghatok, mint pék kutyája a meleg zsemlére. Gyászhuszár társaság, mint egy halotti tor, egy akasztáson is nagyobb a derű. – Oh, hát még be sem mutatkoztam… Lucifer. – tűnik el pofázmányomról az előző „érzelmi kitörés”, s mintha mi sem történt volna nyújtom felé a jobbom. Azóta már kiderülhetett, hogy e jó ember a vadásztársaság tagja és valóban őrkutya vagy csak egy helybéli. Nem mindenki lehet egy szószátyár, és erről árulkodik testtartása is. Ennek tükrében meg sem lepődők, ha nem fogadja el üdvözlésem, ahogy az sem lep meg, ha valami értetlenkedés ül ki, amúgy is barátságtalan fizimiskájára és bolondnak néz, akinek annyira nem áll jól a tréfamester szerep. Legalábbis biztos rossz alkalmat választott arra, hogy a Pokol urának nevével játszadozzon. S ezen lehet, a le nem hervadó vigyorom se segít, melyben ott bujkál az „Igaz vagy hamis?” kérdés. De kellemes csevejünket újabb érkezők zavarják meg. Az egyikük legalábbis gyorsabban veti rá magát az üvegre, mint ahogyan a puskagolyó hasítja a levegőt. – Egészségedre, barátom! – szólok neki, amint elemeli szájától az üveget. – Lennél szíves? – nyújtom felé poharam, jelzés értékűen, hogy igazán tölthetne még a poharamba, mielőtt bevedeli az egészet. Szemügyre veszem a két fickót, az egyik girhes, mint öreg néni macskája, néhány év és az arcára is rászárad a bőr, míg a másik kiállásában is maga mögé utasítja az elsőt. Pech és Pánik, mondaná rájuk az ember. Az utóbbinak, mintha a vonásai ismerősek lennének, de az idők kezdete óta annyi emberrel találkoztam, hogy a fene se tarja számon. Lehet puszta véletlen is. – Igaza van a barátodnak, biztos akad itt erősebb is, ha a célod a gyors lerészegedés. – intek lazán a pult felé. – Mi bajod van vele? Bár ha, azt vesszem alapul, hogy némelyik nő nem tudja megválasztani a számára legmegfelelőbbet s úgy használja, mintha azon múlna az élete, egyet kell veled értsek. – közben szememmel újra a egybegyűlteket pásztázom, s fel- feltűnik köztük egy ismerős vonás. Ha időközben nem vonulnak félre, akarva akaratlanul is meghallom a szót, melyre homlokomon ráncokba gyűlik a bőr. – Voltaképpen, ti honnan is jöttetek? – teszem fel a kérdést, ha már így belejöttünk. Igaz, lehet azóta már eggyel kevesebben vagyunk eme díszes társaságban, ha a Whiskysnek közben inába szállt a bátorsága. Előfordulhat azonban az is, hogy magam maradok, hisz nem mindenkinek lehet rokonszenves, amúgy korrekt ábrázatom. Ez esetben, mint az ökör iszok magamban tovább.
{#}kihívás1{/#}
Credit
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
5