Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

Posztok
5 találat

 
Téma ∞ Dirty Dicks kocsma
Hozzászólások: 30 •• Megtekintés: 1397
írta: Kedd Ápr. 14, 2020 10:54 am


Drunk lady in the house!


Az idegesítő hülye picsa után, ki elvette a szerepköröm, s az sem kizárt, hogy Michael ágyasa lett, elrepültem. Napokig repültem, ideges voltam, s nem tudtam merre járok.
Valami ösztön még is arra az irányba vitt. Mikor megálltam, s megláttam egy eldőlt táblát, hogy New York még mennyire van, eldöntöttem bejutok. Ám félelem volt benne. Anael a városban él, s nincs kedvem arra, hogy megöljön. Még dolgom van egy kurvával, kinek a neve Azura.
De hogy jutok be egy olyan városba, ami kibaszottul őrzött? Pénz nagyúr. De az elme manipuláció még jobban. Nem vagyok nagymester, de talán ezt még én is meg tudom oldani. Keresnem kellett egy balekot, aki bevisz, akinek vannak papírjai.
Részletek nem mondom el, hiszen jobb is, ha az csak rám és a Julio tartozik, de nehezen ugyan, bejutottam.
Arcom nem ismerhetik, aki felismeri, az valószínűleg természetfeletti lenne. Nagyon kell vigyáznom minden mozdulatra, lépésre. Úgy hallottam szép számmal vannak itt vadászok, akik pillanatok alatt szét tépnek.
Hallottam az embereket suttogni, ahogyan arról beszélnek, hogy félnek, hogy a városi tanács beengedte a démonokat. Mi a fasz? Egyes idióták azt hiszik, ha tűzszentelést csinálnak, akkor az majd segít a gonosz ellen. Komolyan mókás a tudatlan barmokat hallgatnom. Nem keltek feltűnést, igyekszem lapulni, de ekkor azért elnyeltem pár jól eső kacajt. Napok óta csak böjtölök, semmit nem ettem. Energia kell ebbe a nagy testbe. Hamvazó Szerda volt, mikor elindultam már napokat se tudom. Úgy felbaszta az agyam az a szuka. Olyan okosnak képzeli magát, olyan un emberinek, közben még is fel, feltűnik az emberség benne. Áh, ideges vagyok, ha csak eszembe jut. Pattogott ott nekem, mint egy óvodás.
Elsétálok egy tökéletes hely mellett, s na igen tudom, hogy ez lesz az én helyem. Kocsma. Mi kell még? Talán még kaját is adnak.

Ahogyan belépek a bárba, egy felettébb ittas hölgy a pulton áll. Zene megszólal, s egezd táncolni. Fogjuk rá, hogy ezt annak lehet nevezni. Tapsi hapsis bugyija felvillan, de csak egy pillantja, amit angyali szemem még kiszúr. Megtámaszkodom összekulcsolt karral az egyik oszlopban, s egyik faszi ezredi locsolni – Locsolkodás! – Ordít bele a pofámba. – Hallod haver ülj le. – Fogom meg, s leültettem. Csak nem falnak baszom, ahogyan a fülem is cseng idióta szavaitól.
Közelebb lépek, s a hangos zene miatt nem hallhat, de megismétlem hangosan a nőnek.
- Ha még nem akarsz teljesen leégni, szerintem gyere le. – Mondom.
- Meghívlak. – Bátorítom, hátha így majd lemászik. Nem szeretem, ahogyan a mai férfiak bánnak a nőkkel, valóban jó magam se vagyok az az antiszexuális, de nem csorgatom a nyálam ilyen undorral. Ha én nőt akarok, bármi legyen, megkapom.
- Na!? – Kérdem.

#húsvét



 
Téma ∞ Dirty Dicks kocsma
Hozzászólások: 30 •• Megtekintés: 1397
írta: Vas. Ápr. 12, 2020 7:03 pm


☽ Lucky accident

Raiden & Cara
zene: Human  szószám: 706 • Credit:

 


Azt hiszem a hetedik pohár bor elfogyasztása volt a hiba. Vagy talán már a hatodik sem kellett volna? Igazából mindegy is. A hamvazó szerda óta tartó böjtöm már véget ért, így tényleg megérdemeltem az italt. Azzal viszont nem számoltam, hogy a ’nélkülözéssel’ eltöltött idő erős hatást fog gyakorolni az alkohol tűrő képességemre. Nincs mit szépíteni, úgy berúgtam, mint talán még ezelőtt soha. Az agyam szerencsére még működött úgy, hogy nem álltam neki vetkőzni, hogy mindenkinek megmutathassam a tapsi hapsis bugyimat, de már nagyon közelítettem efelé az állapot felé. A józan eszem már csak az elmém egyik eldugott szegletéből tudott suttogni, hogy nem kéne még többet inni. Az agyam nagyobb része viszont arra bíztatott, hogy ha már buli van, akkor engedjem el magam, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Mélyen belül éreztem, hogy nem kéne hallgatni erre a tanácsra, mert könnyen csorbát ejthetek az én féltve őrzött és gondosan ápolt hírnevemen, de az alkohol pont annyira szabadította fel a gátlásaimat, hogy igazából nagy ívben leszartam mi lesz a renomémmal. Amúgy is volt már, hogy néhány emberem megvádolt azzal, hogy olyan karót nyelt vagyok. A fizetésük lecsökkentésével persze azonnal megcáfoltam az állításukat, de talán egy görbe estével még jobban megerősíthetem az érvelésemet.
– Cicukám, gyere picit közelebb… – intettem a pultos fiúnak. Még szerencse, hogy a bár pult biztos támaszt nyújtott, mert ellenkező esetben biztosan leestem volna a székről a mozdulat lendületében. Hiszen az agyam működött, de a testem egyre kevésbé. Huncut mosoly jelent meg az arcomon. Egy gyors mozzanattal az ajkamba is beleharaptam. Még volt egy csepp bor a szám szélén, nem akartam veszni hagyni.
– Mit szeretnél Cara? – suhant már oda is hozzám a pultos vidám mosollyal az arcán. Azt hiszem Kevinnek hívták. Vagy Connor? Valamikor én szereztem neki ezt a munkát, de nem emlékeztem a nevére. Mindegy is. A Cicukám, pont megfelel a mai estére.
– Vagy töltsd meg a poharam, vagy legyen tűzszentelés, de csinálj valamit. – csaptam határozottan a pultra. Apró bizsergető érzés figyelmeztetett arra, hogy egy kicsit erősebbet ütöttem a kelleténél.
– Öt dollár lesz. – a mosoly egyből leolvadt az arcáról. Vagy nem értékelte a társaságomat, vagy csak hosszú napja volt, de a korábbi lelkesedés teljesen hiányzott. Az összeg hallatán az én örömöm is alább hagyott.
– Ne máááár…. Ha nem adod olcsóbban meg locsolkodás…eee, locsolkodás lesz…. szóval meg locsollak itt ezzel. – felemeltem az üres poharamat, és eldöntöttem 90 fokkal, hogy a ’fenyegetésem’ határozottabban érezhető legyen.
– Sajnálom, ha kedvezményt adok biztos, hogy kirúgnak. Tudod, hogy milyen nehéz volt megszerezni ezt a munkát. Ha ez nincs, mehetek vissza a gettóba. – a fenyegetésem nyilvánvalóan nem jött be. Mivel csak két dollár maradt nálam – és még egy pohárt viszont mindenképp akartam - stratégia váltásra volt szükség.  Egy terv fogalmazódott meg szinte azonnal a fejemben.
– Heh, na jól van lásd milyen arany szívem van. Akkor ledolgozom az árát.
A terv egyszerű volt, de nagyszerű. Felállok a pultra, elkezdek táncolni, a nép tombol és egy dolláros bankókat dob nekem. A sztripper csajoknál működik, nálam miért ne jönne be? Igaz, hogy azok a hölgyek sokkal lengébb öltözetben tolják, és a rutinjuk is mellettük szól, de cicijeim nekem is vannak. Keblet rázni, meg mindenki tud. Mi hölgyek az anyatejjel együtt szívtuk magunkba ezt a tudást. Szóval nem lehet gond. Vagy talán mégis? A belső hangom próbált megakadályozni, és az elmém sarkából kétségbeesetten kiabált, hogy: „Ne menj fel te idióta, nem is tudsz táncolni”. De nyilván nem hallgattam rá.  Felálltam, és a bárszéket használva létraként, már fent is voltam a pult tetején. A bár mintha fordult volna egyet a saját tengelye körül, de a lelkesedésem nem lohadt le. A szemem sarkából láttam, hogy a pultos srác először szélesre tátotta az ajkait, de aztán rövid idő elteltével végül kezét a homlokához emelte, és lehajtotta a fejét.
– Na, pattints nekem valami sistergő muzsikát. – kiáltottam oda a srácnak, mert mostanra már a pult másik végében járt. Biztos csak a saját tárcájáért ment. Azt teljes mértékben kizártnak tartom, hogy csak a közelemből akart elmenekülni. Mondjuk egész jól adta az „én ugyan nem ismerem ezt a csajt” szerepet. Én csak álltam a pulton és vártam, hogy a zene szólamai felharsanjanak. Bele telt viszont talán egy vagy két percbe is mire az áhított dallamok megszólaltak.
#húsvét


 
Téma ∞ Utcák, sikátorok
Hozzászólások: 49 •• Megtekintés: 5958
írta: Vas. Ápr. 12, 2020 5:14 pm




So I follow you into the ground


- Hidd el, elmennék én szívesen, csakhogy, nem tudom feltűnt-e, de a turizmus manapság nem annyira virágzó iparág, szóval sajnos nem mehetek akárhová. – Már az ide vezető út sem volt egy álom. A nyugodt vakációzgatások napjai eléggé lehanyatlottak, a kalandparkokra meg nem igazán van szükség, mert minden nap egy kaland tud lenni, amit vagy túlélsz vagy nem.
A felkiáltását egy pár pillanat csend követte, mintha meglepett volna, de még mielőtt igazán reménykedhetett volna a sikerben, a nevetésem megtörte a csendet. – Majdnem bevált… majdnem. – Persze, nem voltak igazak a szavak, ennyinél azért többet kell tennie, hogy kiverekedjen a testéből. Főleg így, másnaposan, amikor nehezebben tud koncentrálni. Szinte már túl egyszerű? Mennyit ihatott, hogy ennyire morcos utána? Talán eleget ahhoz, hogy önkéntes böjtbe meneküljön az ital elől egy időre.
Elismerem, az ismerkedésünk nem kezdődött túl fényesen, de egy ilyen jellegű kapcsolat nem is igazán kezdődhet ígéretesen, hiszen már a bevezető mondat is csak rossz lehet. Kevesen annyira rugalmasak, mint a hamvazószerda, többnyire nem kaphatóak a változásra. Pedig nem is évi egy napról van szó, csak egy pár percről, esetleg órácskáról, amit talán soha többé nem kell megismételniük… vagy, rosszabbik esetben, életük végéig melléjük tapadok. De néha csak jobb nekik, csak nem látják az újjászületést, mint tűzszenteléskor, csak éppen a megújulás abban rejlik, hogy én is melléjük csapódok. Még egy tapsihapsis „Mi a hézag, hapsikám?” kérdés sem dobna eleget a hangulaton, hogy megfeledkezzen az ember a betolakodóról. Bár azért lehetne fennebb tenni a mércést egy beszélő nyúl védjegyénél. Vagy pont, hogy nehéz túlszárnyalni. Végül is, elég népszerű figura.
- Ó, szóval tényleg nefilim vagy. Örvendek a szerencsének. – Gonoszan mosolyognék, de maximum csak a hanglejtésemből sejtheti. Első kérdés pipa, hiszen angyal nem lehet, más szárnyas emberforma lény pedig nem igazán akad. Az utolsó megjegyzésére lassan elhúzom a szám. – Ennyire rosszul repülsz?  - Már majdnem megsajnáltam. Bár biztosan akadnak olyan fajtársak valamerre, akiknek nem volt lehetőségük megtanulni ezt a képességüket, vagy talán még a másikat is. Ebben a tekintetben egészen szerencsés voltam Walterrel… másban már kicsit kevésbé.
Mintha ráéreztem volna, hogy a kiirtásomon gondolkozna – bár ide talán nem kell túl nagy megérzés, előbb vagy utóbb, de mind szabadulni akarnak a megszállóiktól, pedig most még viszonylag kedves is voltam. Bár tőlem azért nem lehet megszabadulni egy szenteltvízzel való locsolkodással, de megvannak a módszerek ahogyan kiűzhetnek, ha nem is pont úgy, mint egy démont.
- Szóval… gondolom te vagy Sophia, igaz? – A hangom magabiztosnak hat, pedig nem vagyok teljesen biztos, hogy ugyanaz a személy akit keresek. De elég közeli ahhoz, hogy hasznot hozzon, szóval ha nem is ő az, akkor is megteszi. - Tudod, valaki nagyon szeretne közelebbről megismerkedni veled. - A mosolyom mintha enyhén vészjósló lett volna, bár nem voltam biztos abban, hogy neki az egész mennyire lesz rossz, csak azzal voltam tisztában, hogy számomra mekkora a haszon belőle. És ahhoz elég volt, hogy elvonszoltassam magam egészen idáig.
#húsvét
 
Téma ∞ Egy eldugott bár
Hozzászólások: 97 •• Megtekintés: 8855
írta: Vas. Ápr. 12, 2020 10:58 am



Mindig csak a munka...
néha... kell egy kis móka.

Hogy beszartam e? Természetesen, ki ne szarna be, ha csak a gyanu is üti fel a fejét, hogy Amara a közelben van? Ki akarna személyesen találkozni vele, ha necces a helyzet, erősen kétlem, hogy az, aki az igazi szart borította a világra életben hagyna egy ilyen félvér lényt, mint én. Neki a lények, akik benépesítették a földet, csak puszta bábok, és hangyák, mindenkit el fog tiporni, nincs kétségem e felől.
Nem egészen tudom, hogy most mi a franc is történt, mivel egyik pillanatban ilyen, a másikban meg olyan, most már tényleg készítenem kell valamilyen tesztet, amivel ki tudom szűrni az ilyen lényeket. Már tudom is, mi lesz az első pár kérdés:
1. Milyen lény vagy?
2. Mennyire vagy őrült egy 10 skálán (1=lehelletnyit, 5=csak megkóstollak, 10=Én vagyok Amara)?
3. Sóval és citrommal, vagy fahéjjal és naranccsal iszod a tequilát?
Szerintem ez a három kérdés, már élből kizárna minden olyan személyt, akinek tuti kattanás van az agyában.
Mély levegő kíséretében fáradtan végig dörgölöm a képem, újra elmondja, hogy ki ő, és mit akar, szerintem az én részem, még mindig ugyan olyan tiszta, mint amikor betette ide a lábát, így nem is fáradok azzal, hogy én is újra bemutatkozzak.
- A vicc az, hogy nem is kellett volna fizetned, mivel nem veszed igénybe a képességeimet. De tudod mit, a mai nap folyamán, szerintem nekem is elég volt a munkából. - Azt hiszem az alkohol nem is olyan rossz ötlet.
- Mindjárt jövök. - Hirtelen pattanok fel, és se kimegyek a szobából. Pár perc múlva egy üveg tequilával, citrom és narancs cikkekkel, sóval és fahéjjal és két felespohárral térek vissza, illetve egy papír lappal. Lepakolok mindet Cara elé az asztalra, a röplapot kivéve.
- Figyu, ígérem, hogy lesz szállásod, ha másnem, itt elalhatsz este, de mára hagyjuk ezt az egészet, kellően beszarattál, úgyhogy a minimum, hogy iszunk egy párat. - Mutatok a szerzeményemre. Kitöltöm a feleseket, és mielőtt még innánk felolvasom neki a lapot, amit kaptam egy részeges hülyegyerektől, akinek egy kereszt volt a homlokára festve.
- Ez a lap, egy buli meghívója - rákacsintok és átnyújtom neki, hogy ő is szemügyre vehesse.


Neves házigazdánk
Mr. Tapsihapsi vérnyúúúl bemutatja...
Az évtized buliját, a Hamvazó Szerdát!
Mindenki, aki elég bátornak érzi magát, hogy kimozduljon, jöjjön és ünnepelje velünk a böjt előszelének végét.
Hol, és mikor?
A város szélén az elhagyatott étterembe, ma este, még ha nem is szerda van
Belépő egy értékes tárgy/fő, és locsolkodás szenteltvízzel (mi biztosítjuk), hogy kizárjuk a gonoszok egy részét.
Éjfélkor tűzszentelés, hogy mit? Az legyen meglepetés Twisted Evil
Gyere, ha mersz!



Megvárom, hogy elolvashassa, és amit felemeli a fejét, vagy rám néz, felé nyújtom a kitöltött italt.
- Mit gondolsz? Ez az este, már így is elég meglepő, kár lenne, veszni hagyni. - Megvárom, hogy elvegye a poharat, és árgus szemekkel figyelem, hogy miért nyúl, citrom vagy narancs, só vagy fahéj.... ezen nagyon sok múlik, bár már bedobtam a buli ötletét, ahol nagy valószínűséggel őrültek lesznek... kiderül, hogy beillünk a társaságba vagy sem.


 
Hozzászólások: 96 •• Megtekintés: 5989
írta: Szomb. Ápr. 11, 2020 1:15 pm


Athlan & Alessya
There's no such thing as a free lunch!
Ahogy kihallom a gúnyt a hangjából, akkor esik le, hogy persze, hogy tudta, hogy jönnek, de nem érezte őket fenyegetőnek, miért is tette volna olyan erős képességekkel, amik neki vannak. Uralja az elemeket, a szél, a víz és a tűz hármasát biztosan, a földdel nem találkoztam még, de biztos ahhoz is ért. Elég messziről is képes tárgyakat reptetni magához. Egyértelműen veszélyes démonnal van dolgom, de mégis néha annyira megnyugtató volt a jelenléte. Mikor feltámadtam és az ölében voltam, mikor leestem az ágyról és felemelt az ölében, mikor lovacskában cipelt...
- A patkányod pestist terjeszt? Te immunis vagy rá? Az oké, hogy én ne fogjam meg, de ha ő megfogja és utána én is, akkor már gondba vagyok. Nem akarom tudni, hogy miért ragaszkodik egy ilyen döghöz, még jó, hogy nem éreztem késztetést megsimogatni, amikor a kunyhójában olyan békésen a párnára feküdt a kis rágcsáló. Egyáltalán hol bujtatja ilyenkor és miért nem vettem észre, hogy van nála egy patkány és most is miért nem látom?
- Mindenki a túlélésre játszik és teszi, amit úgy érzi tennie kell, szerintem ez a legkisebb bűn, hogy kihasználtad a mocskos hajlamát és vágyait. Hogy mennyire kellene elhinnem bármit is egy démonnak? Még amit kérdez az is hazugság, legalábbis a legtöbbnél, de most erről mi haszna lenne, ha hazudna, úgysem fog érni semmit sem az én szavam, sem az övé egy vadásszal szemben, aki kiskora óta a szabálykönyvön és törvényeken él. Mégis valahogy én érzem magam többnek városi vadászként tőle és a többiektől is, mert nyitottabb a világnézetem és nem ragaszkodom régi elavult törvényekhez sem, a magunk módján ítélkezünk és cselekszünk.
- Nem, még élveznéd is a szenvedésemet gondolom. Elfordítom a fejem, nem is akarom megtudni, hogy miket csinált a Pokolban és mik azok a dolgok, amit én még fel sem fognék, adja a magasabb és erősebb erő, ki a világot formálja, hogy ne is kelljen megtudnom még legalább húsz évig, hogy mire is gondolt most.
- Anya hitt nekem és azt mondta, hogy soha senkinek ne beszéljek az álmomról, mert szerinte nem fogadnák jól. Apámnak is nem rég meséltük el, de mindegy is, beigazolódott, hogy nem csak álomkép vagy - rámosolygok a mondat végén és fel is vonom a szemöldököm egy kicsit, mert azért nem tettem kockára mindent még, de tény, hogy sok dolgot feladnék azért, hogy mellette lehessek, már amikor rendes démont játszik. Aggódik értem, tudom, elvégre kijátszottam azt a lapot, törődik velem, csak a maga sajátos módján, amit még nem tudok megérteni, túl sok minden történt egy nap alatt és még nincs közel sem vége.
Nem tudom mit akart elérni azzal, hogy megölt, de jót akart, ahogy most is letapogat és aljas perverz fejjel az ajkát beharapva markolja meg a sebhely alatti nőies domborulatomat, majd meggyógyítja a sebemet. Tényleg nem értem, de ahogy hátra ültem és sírtam egy kicsit, le is nyugodtam és volt időm gondolkozni is kicsit, mert olyan csend vesz körül minket, amíg meg nem állunk, ami már kicsit fullasztó.
Miközben bemegyünk a vendéglőbe vagy betörünk, hát nem tudom pontosan megmondani, de az biztos, hogy eléggé erősen tárja ki az ajtót, amit én még elkapok, mielőtt rám csapódna. Nem gondoltam volna, hogy az első hisztimtől ennyire rideg lesz, már amikor megszólalok, mert nem akarok hálátlannak tűnni. Na és jön a hideg víz, úgy érzem magam, mint locsolkodáskor, amikor egy vödör hideg vizet borítanak rám, mert ez már csak szokás és ne hervadjak el.
- Neem, ez nem igaz, nem kaptam mindenre választ és nem vagyok sehol sem biztonságban, ezt felejtsd is el! Rengeteg válaszom van, hogy miért is ne hagyjon el, miért ne akarjon otthon hagyni, mire nem kaptam választ, amire tudna válaszolni és hát nem gondolhatja, hogy annyiban hagyom ezt, hogy elengedem ezt a köteléket, ami köztünk van, még ha nem is úgy alakulnak a dolgok, ahogyan én azt megálmodtam. Nem minden tündérmese, ez mondhatni már egy gagyibb horrorfilm is lehetne, de annyira nem borzasztó a helyzet. Jobban oda kell figyelnem, hogy ne hagyjon ott sehol sem, mert egyértelmű, hogy le akar rázni, de az nem olyan egyszerű. A pincérnő kihozza az ételt és én fel is emelem a szendvicsem, hogy beleszippantsak, annyira jó illata van. A tányéron meglátom tapsihapsi rajzát, anyának nagy kedvence volt régen, de én sosem értettem miért, elvégre csak egy rajzfilm figura, amiről nem sokat tudok, lévén nem volt tévénk és nem ezeken nőttem fel, hanem a kertben edzve az állóképességemet. Visszatérve a hamburgerre, annyira összefut a nyál a számban, mint hamvazó szerda negyvenegyedik napja után, mikor végre ehetek húst bármikor büntetlenül. A szüleim elég komolyan vették a keresztény szokásokat, de nem is baj, mert néha nem árt böjtölni, legalább nem hízunk meg és megtanultam mértékletesen enni keveset, de táplálót. Ez a mostani hamburgerre mondjuk pont nem mondható el, de már nagyon vágytam valami mennyei ételre, ki tudja mikor lesz megint lehetőségem ilyesmire. Az első harapás után már kapok is a poharamért, hogy igyak is, a frissítő víz jól esik, ám amikor meghallom, hogy mit kér Athlan, kiköpöm az utolsó kortyot, ami még a számban volt, ezzel a hamburger és a nyuszi alatta is letudja a locsolkodást, csak hogy maradjunk a húsvéti hasonlatoknál, olyan messzire nem köptem, hogy a démon kapjon belőle, szerintem azért még kaptam is volna.
- Brandy? - kérdem kicsit meglepetten, mert úgy tudom, hogy az alkohol csak nagyobb mennyiségben hat rá, szóval egy pohár nem ér semmit, bár ki tudja mennyit kér még utána. Nem tetszik a pincérnő szeme, ahogy távozik a pénzzel és a rendeléssel, szerintem hallhatta, hogy Athlan a Pokolból jött és vissza is fog oda menni részt, de inkább nem szólok semmit, mert csak egy ember vagyok, nem okoskodok. Persze, mikor kijön az ital, én nézem, ahogy belekortyol és vörösödik az arca, majd távozik. A pohár után nyúlok és látom, hogy kicsit szemcsés, belekortyolok, de csak a számba veszem és vissza is köpöm. Só van benne, meg valami más is, szóval gond van. Ott hagyom a hamburgeremet és a mosdó felé indulok, az ajtóhoz hajtom a fülem és kopognék, amikor hallom az üvegcsörömpölést és inkább csak berontok és bezárom az ajtót magam mögött.
- Athlan jól vagy? Használtad a-a nyakláncot?  Nem tudom mit rakhattak még az italába, már a són kívül, de miattam mérges, szóval miattam van az egész. Persze látom mennyire zihál és lehet jobb lenne, ha kimennék, de nem akarom itt hagyni, ki tudja milyen mellékhatások lesznek és meg kell védenem. Viccesen hangzik, de ezt tettem az előző helyen is, szóval, ha ölni kell, hát megteszem, csak nyugodtan tudjam megenni azt a hamburgert utána.
- Vagy öten dolgozhatnak itt és van rajtunk kívül körülbelül öt vendég, nem tudom miért jelenik meg nálam ez a tízes szám mindig, de max ennyien lehetnek - mutatok ki az ajtón túlra, mint mindig én már felmértem a terepet és számolgattam, tudom ki hol helyezkedett el, ám az, hogy ő ide jött lehet átmozgósít mindent odakint. Résnyire kinyitom az ajtót, hogy kinézzek, a vendégek nyugodtan vannak, ám a pultnál a pincérnő nagyon beszélget két gorillával és gondolom nem a tűzszentelés a téma, hanem mi vagyis leginkább Athlan.


#húsvét
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 23 vendég

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7