Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Könyvtár •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Könyvtár VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 04, 2019 6:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Kyara Gilberung


Könyvtár Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 25, 2019 7:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Doombringer
Magyarázkodásom nem sűrűn hatja meg az újabb leviatánt. Ő nem beszédes. Volt már dolgom egy komolyabbal, egy olyannal, ki nem értette a vicceket és olyannal is, ki inkább pikkelye alá vett és tanított egy kis trükköt. Persze csak erőmet kellett használnom hozzá, de milyen gyönyörködtető érzés volt, amikor a talpam alatt megremegett a föld és a hatalmas toronyház a lábaim előtt hevert. Beborított a por és cement egyvelege. Felsóhajtok az ábrándon, fejemet is félrehajtom egészen addig, amíg meg nem ragadja a hajam.
Hangosan nevetek fel, de könnyedén nem adom magam. Elmém rejteke Kínt hívja, hogy amíg ő másodpercek töredéke alatt megöljön, én a hátába mártsam drága késemet. Ő nem figyel, én sem. Mindketten a másikkal vagyunk elfoglalva, csakhogy én húzom a rövidebbet.
A gyertya tartója átüti a koponyámat. Mámorító az érzés, mellyel eltölt, miközben az agyamat loccsantja ki. Nevetek. Ez az, amit még hallok utoljára. Hisztérikus módon, mégis módfelett örömmel telin nevetek fel, mielőtt minden újra, elhomályosulna előttem.
Testem enged a gravitációnak és lehanyatlok a földre. Orrnyergemen végigfolyik a vérem, szememet megkerülve fülem mellett szívja fel a hajam. Ajkaimon valami félelmetes mosoly terül szét. Kezeimet, de lábaimat is széttárva tartom.
Így fekszek holtan, egyre több mindent vérezve össze.

Újra az a vízió fogad. A pokolban vagyok, egy megnyúlt testű démon ragadja meg torkomat. Karmait bőrömbe vájja. Suttog a fülembe, felhasítja a bőrömet. Égető érzést hagy maga után. Akaratlan nyögök fel, ám korán sem fájdalmamba. Fejemet hátra vetem. Elviselhetetlen a hőség mely itt tombol. Talpam alatt ég a föld, égeti a bőrömet, fájdalommal kellene, hogy járjon, mégis minden egyes másodpercét élvezem. Kínzásnak kellene lennie, mégis…

Azonban a vízió hamar véget ér. Újból.  Hatalmas levegőt véve nyitom ki a szemeimet és nézek farkasszemet a plafonnal és a rajta lógó csillárral.
- Bármennyire is élvezetes - kezdem rekedt hangon. Fogalmam sincs, hogy azúttal mennyit voltam a földön. - Rohadt unalmas vagy. A tesóid legalább érdekesek voltak - vonom meg a vállamat, majd felállok. Bárhol is van Kín magamhoz hívom. A ráragasztott két szem rámmered. - Legalább lennél kreatívabb - vonom meg újra a vállamat, hátat fordítva neki, mint aki épp menni készülne.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 02, 2019 1:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kyara & Kisa
A halálra vágyó és a halálosztó  • Credit:
Nem nézek arra az őrültre addig, amíg közelembe nem ér. Akkor azonnal torkára pillantok, hogy megnézhessem korábbi művem hűlt helyét. Az egészről nem árulkodik már más, csak a vér. Rezzenéstelen arccal tűröm, hogy végighúzzon szennyével egy csíkot arcomon. Arcátlan féreg. Legszívesebben újra feltépném torkát, de tudom, hogy nem használna. Begyógyulna, ahogy az imént, bár arra jó lenne, hogy levezessem kicsit a feszültséget. Nem. Egyszer élvezet volt, másodjára már unalmas ugyanazt tenni vele.
Pilláim idegesen rebbennek, amikor koszos mancsa az előttem lévő könyvön landol. Az egy dolog, hogy engem összeken, bár ez a félszáraz, ragacsos massza nincs ínyemre bőrömön. A vér addig jó, amíg friss, meleg, épphogy elhagyva a tárolására használt testet. Ez már ocsmány. Le kell majd mosnom magamról, megint. A könyvet viszont nehezebb lenne helyre állítani. Vannak rá módok, de nincs kedvem. Ekkora pofátlanságot már nem tűrhetek el. Nincs érdekem abban, hogy eltűrjem.
Azt még hallom, mit magyaráz, de időt nem szánok arra, hogy megemésszem a hallottakat. Majd később. Testem szinte magától cselekszik. Felé lévő kezemmel feje hátulját ragadom meg és az asztal felé tolom azt nagy erővel. Mielőtt elérhetné az asztallapot, telekinetikus erőmmel egy régi gyertyatartót rántok feje alá, félúton lelökve róla a gyertyát, hogy csak az azt tartó, hegyes tüske maradjon. Próbálom úgy tenni mindezt, hogy szemei között nyársaljam fel, bár az sem zavar, ha végül az egyik szemén megy át. Nem, amíg újra elhallgat és csend lesz.
Ha sikerül újra végeznem vele, kihúzom a gyertyatartót koponyájából és várok. Azt hiszem, kivételesen valami érdekes dologról kezdett szövegelni. Nem tudom, mennyi értelme lesz amikor felébred, de egy próbát megér. Úgy beszélt, mintha tudná, hogy mi vagyok. Lehetetlen! Nem adtam jelét annak, hogy több lennék egy átlagos démonnál. Eszemben sincs így tenni. Ki tudja, mikor járna el a szája ennek a szajhának. Jobb ennek a végére járni. Amíg pedig újabb feltámadására várok, egy másik könyvet keresek magamnak. Néha a hullára pillantok, hogy nézzem, milyen ütemben gyógyul be a sebe.


reveal your secrets

Kyara Gilberung


Könyvtár Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 26, 2019 7:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Doombringer
A feltámadás érzése. Olyannyira gyönyörködtető. Rothadt életemben ezek jelzik számomra, hogy igen létezem. Élek. Vagyok valaki, nem csak egy rüherongy, ki nem érez semmit. Nem, mert a szenvedést még mindig élvezem. Sőt mi több, mi az, hogy élvezem. Egyenesen élem. Az a sok évnyi szenvedés, melyet adtak nekem, megtanított, hogy miként élvezzem azt.
Nem állítom, hogy nem vágyok még többre. Nem akarok még többet belőle, nem vágyok vissza. Az áram, amikor a bőrömhöz ért. Összehúzta az izmaimat, akaratlan mozdulatokra késztetett. A látásomat elvesztettem, fehérséget láttam csak, semmi többet.
Kéjesen sóhajtok fel. Hol vannak már ezek a fájdalmak. Itt mindenki fosik attól, hogy ártson a másiknak, sírnak, könyörögnek, hogy ne tegyék meg. Unalmasak. Ragaszkodnak egy élethez. De milyen ez? Ahol nem történik velük semmi?
Persze nem mindenki sorolható ebbe a kategóriába. Ahogy ez a kis kígyócska sem. Zokszó nélkül eltett láb alól. Milyen mókás!
Saját vérembe ülve érzem, hogy elvesztem újra a józan eszemet. Ajkamra aljas mosoly ül. Beletapicskolok vérembe, majd kezeimre tekintek. Megízlelem közepső ujjamat. Mh, nem olyan finom, mintha a Káosszal vegyíteném. Oh, drága Viszályom, merre jársz hát? Miért kínzol azzal, hogy nem foglalkozol velem?
Gonosz vagy, csakhogy tudd.
Azonban nem sajnálkozhatok rajta. Felállva, kibontott cipőfűzővel, katonásan menetelve indulok a kígyóasszonyság keresésére.
- Mennyien is - gondolkozok el hangosan. Vajon tényleg, mennyien lehetnek? Valamit mondott Mandró. - Heten! mint a gonoszok! - kiáltok fel örömmel, mint aki rájött a titok nyitjára. De nem. Nem heten. - Azok a bűnök. S amúgy sem lehet gonosz heten. Lucifer szerelmére abból, csak egy van - sóhajtok fel.
Élesen fordulok fel egy sarkon, ahol megpillantom, ahogy egy könyvet olvas. Nem ment még el. Véres mancsommal fogom meg a torkomat. Ahol a seb már teljesen begyógyult, mintha semmi sem történt volna, ki tudja mennyi ideje.
- Szóóóóval - sétálok el mögötte, véres tenyerem végighúzva az arcán. Nem hinném, hogy annyira megijedne a vértől. Az asztalra huppanok le mellette. Lábaimat keresztbe fonom. Másik mancsomat a könyvre teszem, véres lenyomatot hagyva. - Mi olyan különleges bennetek? Akikkel eddig találkoztam az egyik őrült, a másik meg túl cuki volt, hogy bármit is ki lehessen belőle húzni. De te… Elég értelmesnek látszol. Talán egymás hasznára válhatnánk - ajánlok fel neki egy soha vissza nem térő alkalmat. Élhet vele. Rajta múlik. Ha nem teszi? Na az nem az én dolgom már.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 27, 2018 12:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kyara & Kisa
A halálra vágyó és a halálosztó  • Credit:
Amint kibuggyan vére, nem érdekel, mit tesz. Vigyoroghat, nevethet, ha tud, akár vergődhet is markomban, nem számít. Egyedül az fontos, hogy megtegyem vele azt, mi elmémben lezajlik. Azt a rövid, vérvörös játékot, ami a számomra oly kedves színnel borít be mindent. Körmeim után ujjaim merülnek el húsában, ahogy utat nyitnak maguknak. Teljesen elmerülnek a vérben, miként  a lány torkára szorulnak bőre alatt. A túloldalt még ver a neki feszülő ütőér, hevesen, mintha kettő helyett dolgozna. Lényegében így is van, csakhogy ennek hála kérdéses, miben leli végül halálát ez a szerencsétlen. A vérveszteség, vagy torkának kitépése viszi el előbb? Nem számít. Meghal, elnémul, az én fülem pedig megmenekül az általa összehordott hülyeségektől.
Lesütött szemmel élvezem a csendet, mélyet szippantva a vér illatából. A kezemben lévő cafatot ledobva magam elé emelem végtagom, hogy gyönyörködhessek látványában, s még mielőtt rászáradna az egyre sűrűsödő anyag, végignyalok kézfejemen, megízlelve a bolond vérét. Csupán egy kortynyit, nem többet. Ennyi éppen elég belőle. A tetem mellé guggolva, ruhájának foltmentes részébe törlöm a maradékot, hogy legalább nagyja lejöjjön, mielőtt megkeresve a mosdót, lemosom a legvégét, eltüntetve a mocskot. Mert most már mocsok.
Ahogy felocsúdok, elgondolkodok, hogy tud ekkora koszt csinálni egy halandó. Mindenre rászárad, alig lehet levakarni a bőrről, és még a könyvek egy részét is tönkreteszi. Elveszítettem a fejem, de magára vessen. Lényegében… az ő hibája. Mintha vágyott volna rá, mintha szándékosan feszítette volna eddig a húrt. Én pedig engedtem neki, mert engedni akartam. El akartam hallgattatni.
Némi tisztálkodás után térek vissza a könyvsorok közé. Egy könyvet lekapva a polcról, a sor végén lévő asztalok egyikéhez ballagok. Nem akarok még elmenni. Most, hogy meghalt, kíváncsi vagyok, meddig tart neki feléledni. Hiszen a lelke nem tud hová szállni. Démonnak, vagy angyalnak sem mondanám, úgyhogy elvileg lelke is van. Vissza kell jönnie, elméletileg. Gyakorlatilag, itt az ideje, hogy kiderítsem, addig pedig olvasgathatok is, hogy jobban megismerjem a világot.
Fogalmam sincs, mennyi ideje ülök már az asztalnál, mialatt végigszenvedem csipkerózsika és sok mások történetét. Oly sokáig aludni tétlenül, egyetlen tűszúrás miatt… Ha saját magamat veszem figyelembe, az efféle átok akár valós is lehet, az viszont, hogy nem öregszik… Nem volt ember, erre fogadni mernék. A történet írójának tisztában kellett lennie a halhatatlanok létezésével. A meséknek alapja van, márpedig ami ebben le van írva, az mind valóságos lehet. Leszámítva a herceg részt. Nincs olyan hős lovag, aki ezt megtenné. Soha nem is volt.
A bolond pedig már megint beszél… A szájába kellett volna dugnom egy könyvet.


reveal your secrets

Kyara Gilberung


Könyvtár Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 21, 2018 2:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Doombringer
Úgy tűnik, hogy szavaim egy pillanatra sem hatják meg, de még gondtalanságom sem. Sem pedig nem védekezésem. Ugyan már aranyom, mit tudsz ellenem tenni, mh? Megölnél? Hajrá, állok elébe. Mit érsz el vele? Persze jó lenne tudni, hogy ezúttal tényleg meghalok-e vagy újra feltámadok, de hát ostobáké a szerencse, nem? Vagy miként is van?
Áh, érdekel engem egy percet is? Ami fontos. Nem félem a halált. Nincs okom erre és még egy kígyó sem vehetne rá. Ha maga az Ördöggel szembe semmi félelmem nem volt, akkor majd pont nála lesz? Hagyjuk már!
Tapsolok, mire ő a torkomat ragadja.
- Uuuuh, de hangzatos szavak egy frissen szabadult szájából - vigyorgok el, a fojtásra kissé megköszörülöm a torkomat, ám…
Újra csak azt érzem, amit mindig is. Semmit. Fojtogat, a levegő egyre jobban préselődik ki a tüdőmből, de nem vált ki belőlem semmit. Nevetve tekintek rá, fúrom kék íriszeim az övéibe. Őrült vagyok? Naná! De aranyom, korábban kell felkelned, hogy engem megfélemlíts. Ehhez ugyanis érzések kellenek. Amik meg nekem.
Nincsenek.
Háháhá. A végtelen üresség, ez uralja az elmém és a testem. Sem fizikai, sem lelki fájdalom, öröm el nem ér engem.
Érzem ahogy körmei belevágnak a bőrömbe. Vérem kibuggyan melege végigfojik a nyakamon, egészen a dekoltázsom irányába. Légszomjom egyre nagyobb és én mit teszek? Ahelyett, hogy hörögnék, mint egy normális ember, fejemet hátravetve nevetek.
Kezeimet széttárom, mintha a mindenhatóhoz akarnék beszélni, de persze…
Még mielőtt a torkomat kitépné lábamat emelem lágy szervei irányába. Na, hát attól, hogy nőnek öltözik be, nem jelenti, hogy nő is, nemde?
Nevetésem egy pillanat alatt elhal.
A világ elsötétül, ezernyi csillagok közepette adja át magát a magányos sötétségnek.
Testem a porba hullik, széttárt karokkal és lábakkal.
A halál újra megkörnyékez. S újra az üres, semmis sötétséget kapom érte cserébe. Mégis ott, egy pillanatra újra éreztem valamit. Abban a pillanatban, ahogy a szívem dobogása megállt. Éreztem valamit. Akárhányszor halok meg újra és újra megteszem, de magam sem tudom, hogy mi lehet az. Csak azt tudom, hogy át akarom élni megint. Újra. Mindig.

Nem tudom, hogy percek, órák vagy napok teltek el. Hangos hördüléssel éledek újra - megint - akaratlanul is torkomra tapasztom a kezem. Már épp. Fogalmam sincs, hogy miként csinálja ezt a testem. Szóval ha örökké be lenne zárva a menny, mindig ilyen lenne?
- Hát ez baromi jó volt! - szólalok meg rekedtes hangom. Azért valami még csak maradt abból, hogy kitépték a torkom, hangszáljaimmal egyetemebe.
Körbe tekintek, hogy a vértócsa körül itt van-e a kis szuka. Avagy sincs.
- Uh, te leszel a Hóhér. Már csak…. jaj mennyien is vannak ezek? - veszem magam elő a kezemet és próbálok utánaszámolni, hogy ezek mit is mondtak nekem.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 27, 2018 12:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kyara & Kisa
A halálra vágyó és a halálosztó  • Credit:
Gondolatban számtalanszor megbántam már, hogy szóba álltam ezzel a mihaszna emberrel. Egy kattant elmeroggyant, két összefüggő mondatot elmotyogni. Nem értem, hogy lehet valaki olyan ostoba, hogy elkezdje tanítani őt, vagy titkokat áruljon el neki. Érthetetlen. Aki erre képes, annak halnia kell, mert a világ, jobban mondva az én világom, így lesz békében. Senkinek nem hiányzik, hogy összecsődítsék az ehhez hasonló söpredéket és tanítani kezdjék. Egy seregnyi elmeháborodott. Még csak az kellene! Ettől is jobb lenne megszabadítani a világot, amennyiben lehetséges volna.
Jelenleg az egyetlen tartós megoldás az, ha mélyen elássa őt valaki a föld alá, leláncolva, lelakatolva, eldobva a kulcsokat és a biztonság kedvéért körbepakolva angyal és démoncsapdákkal. Vagy olyannal, ami mindkettőre hat. Ez azonban túlságosan macerás megoldás, amihez semmi kedvem. Lenne annyira fárasztó, mint megpróbálni beszélgetni vele.
A könyv végül torkánál köt ki. Megmosolyogtat a tény, hogy küzdve az emberi ösztönnel, nem hátrál ki a nyomás elől, helyette áll egy helyben. Nem mintha sokáig hátrálhatna, ez azonban számomra kedvezőbb lehetőség. Tapsolása előtti kijelentésére felvonom szemöldököm. Szabad kezemmel torkára ragadok, a könyv alatt, mit rögtön ezután elveszek onnan. Így nagyobb szorításra vagyok képes és mégiscsak jobb érzés saját kézzel eltörni valaki nyakát.
- Drágaságom, nekem nem szokásom bolondokat tanítani – sziszegem elé.
Ezt követően pedig jön az újabb, idióta szöveg. Valakikről beszél. Olyasvalakikről, akik vélhetően természetfeletti erőkkel rendelkeznek. Korábban a kígyók említésére felkapta a fejét. Természetfeletti erők, kígyók… ugye nem… Ha valamelyik testvéremnek köze van ehhez a csitrihez, az komoly probléma. Az első, aki eszembe jut ilyen téren, az Ruben. Ő hasonló problémákkal küzd, mint ez a halandó. Aztán ott van Athan. Az ő szíve a leglágyabb, de mindeddig úgy véltem, több esze van ennél. Remélem, hogy egyiküknek sincs köze ehhez.
Gondolkodásom közben kezem egyre szorul torka körül, miközben gyűlik bennem a feszültség. Körmeim nyakába vájnak, kiserkentve vérét, mi magára vonja figyelmem. Csendben nézem, miként folyik végig ujjaimon. Szinte megbabonázva, pislogás nélkül tartom szemmel. Többet akarok látni belőle. Fel akarom tépni a lány torkát, végig akarom nézni, miként tör ki körmöm nyomán vére testéből, patakokban, elárasztva a két könyvespolc közötti keskeny folyosót. Kezem pedig behódol akaratomnak és cselekszik, ha a halandó nem tesz semmit.


reveal your secrets

Kyara Gilberung


Könyvtár Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 24, 2018 10:14 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Doombringer
Halkan dúdolok továbbra is egy dalt és teljesen elvesztettem a fonalat a korábbi beszélgetésünkből. Vagyis inkább elvonta a figyelmemet. Az egyik mellettem sorakozó polcon valami érdekességet figyelek meg. Robert Stevenson… Kincses sziget. Mintha valami kincsre bukkantam volna - háhá, értitek. Kincs…
Hangos nevetésbe török ki, újra csak a polc szélét fogva meg. Önmagamat remek módon elszórakoztatva figyelem a könyv gerincét, amit rögtön le is kapok és heves olvasásba kezdek. Mondjááátok, hogy van benne valami, ami értékes kincsre utal.
- Rum! - kiáltok fel, felpillantva és mintha csak most esett volna le.
Nem vagyok egyedül. Valami van ebben a nőben. Arca szenvtelen. Kezébe is egy könyv pihen és azzal közelít felém.
- Az nem érdekel - fintorodok el, elolvasva a gerincére írt címet. Így érdeklődésem teljesen elvesztve vonom meg a vállamat.
Szóval kincsek. Vannak még kincsek a tengerbe is. Vajon Hermészt rá tudnám venni, hogy szerezzen meg nekem párat? Vagy vigyen le? Uh! Egyáltalán meg tudnánk oldani, hogy adjon nekem kopoltyúkat? Az mi menő lenne már! Tiszta kis hableány apokaliptikus kiadása!
A plafon felé emelve tekintetem tűnik csak fel, hogy a nőcike még mindig közelít felém. Szemem sarkából látom csak, de egészen addig nem érdekel, amíg közvetlenül mellettem nincs. Befurakodik az intim terembe.
Erre újra csak elővesz a nagyszerű röhögésem, miközben felé fordítom fejemet. A könyv borítója az, mely tompítja hangomat. Állam alatt támasztja meg, azt fokozatosan hátra tolva, egészen addig, amíg kínzó fájdalmat nem érzek. Még pár centi és törik a nyakam. A nevetés pedig újfent elővesz rajtam. Kérdését hallom, nagyot nyelek, ám a fájdalom újra csak az elevenembe hatol. Hátrébb léphetnék, mégsem teszem.
Szemem sarkából tekintek rá újra csak.
- Te is egy vagy közülük! - tapsikolok a könyv alatt, még ugrálgatnék is, de ezt inkább mellőzöm most.
- Egy kis Hermész meglátogatott, adott nekem pár kis iratot - dúdolgatom, valami gyermeki dallamra, talán nem is ismeri, hiszen ha, igaz, amit mondok.. - Aztán jött Mandró, ki robbantott egyet, és puuuufff - szemeim felcsillannak. - Egy-két torony leomlott - vigyorodok továbbra is pofátlanul, ahogy csak tőlem telik.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 20, 2018 2:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kyara & Kisa
A halálra vágyó és a halálosztó  • Credit:
Megjegyzését széles mosollyal fogadom és lassan, megerősítően bólintok. Ó, ha tudná, hogy milyen jót tenne a kígyókkal, ha melengetné őket… A világ az ember számára is szebb lenne, amint vacsora válna belőle. A halál szebbé teheti számukra a létezést, a tény pedig, hogy kedvenc pikkelyesük eledelévé váltak, felbecsülhetetlen érzelmeket válthat ki belőlük. Nagyjából olyanokat, mint amikor anyám rájött, hogy saját gyermekei végeznek vele és falják fel a szívét, még azelőtt, hogy a teste kihűlne.
Fogalmam sincs, mit művel ez a némber. Egy kicsit Rubenre emlékeztet. Nagyjából annyira lehet elmeháborodott, mint legkevésbé kedvelt öcsém. A tény pedig, hogy ennek ellenére ő akar csitítgatni, legalábbis nekem úgy tűnik, egy kicsit bosszant. A szavaiban azonban van igazság. Jómagam is hasonló elvet vallok, bár tény, hogy a gyenge is azért győzi le az erősebbet, hogy azáltal erőre tehessen szert. Most azonban, hogy erő híján vagyunk, még fontosabb a taktika és az alapos felkészülés. Amara ellen akkor sem lenne sokkal több esélyünk, ha erőnk teljében lennénk. Ő az Istennek nevezett ego-huszár testvére, közel azonos erővel rendelkezhetnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy egyesével taszítja sötétségbe annak a baromnak a kölykeit.
Ahogy azonban telik az idő, kezdek rájönni, hogy semmire nem megyek a kedves magaviselettel. Odalent tudják, hogy itt vagyok, épp úgy, ahogy az elmúlt napokban is minden egyes alkalommal átvizsgáltak. Ha találnának itt egy hullát, az problémás lenne, csakhogy… Beleuntam a finomkodásba. Mialatt az utolsó kérdésemre válaszul adott semmit hallgatom, leveszek egy újabb könyvet a polcról. Vaskos példány, unalmas, barna, kemény kötésben, bármiféle díszítés nélkül. Az egykor talán aranyszín felirat helyén mostanra már csak a betűk mélyedése látszódik.
Semleges képet vágva lépek egyet a lány felé, majd még egyet. Ha hátrálna, hát többet, egészen addig, amíg sarokba nem szorul ez az idióta. Amint ez megtörténik, a nálam lévő könyvet szájához tolva próbálom a legközelebbi nagyobb felületnek préselni a fejét. Lehet az a fal, vagy egy könyvespolc, nem számít. Utóbbi esetében azonban lábammal az alsó sorra taposok, hogy ne boruljon fel olyan könnyen.
- Úgy tűnik, nálad a kedves és türelmes magaviselettel nem megyek semmire. Hidd el, ez a megoldás számomra sokkal kedvezőbb. Kikből áll az a csőcselék, akiket te mestereidnek hívsz? – kérdezem, mit sem törődve azzal, hogy a szájába egy könyv fog betolakodni, amint megpróbálna válaszolni.
Amennyiben a kísérletem nem sikerül és elkerüli a bőrkötéses monstrum támadását, úgy kezemmel kapok torka után, hátha úgy eléri őt az elkerülhetetlen vég, s ezt követően próbálkozom a kötettel. Minden csak idő kérdése, ami pedig a lebegő piszkavasat illeti… Túl nagy kárt nem tud bennem tenni vele, ezért nem igazán tartok tőle.


reveal your secrets

Kyara Gilberung


Könyvtár Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 14, 2018 8:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Doombringer
A kígyók hallatán felvillannak szemeim. Szinte gyönyörködve tekintek a nőre. Fel sem tűnik, ahogy kezeimet összefonva hajolok egy pillanatra is közelebb hozzá. Napokkal ezelőtt a kígyók gondolata fel sem csigázott volna, de most?
Azt a kettőt szinte addig gyömöszkölném halálra, amíg meg nem fulladnak a szeretetem miatt?
- A kígyók cukik. Azt mondják, hogy a mellkason kell melengetni őket és akkor az élet, de a világ is szebb lesz - hajtom oldalra a fejemet, a mozdulatomat pedig Kín is követi. Mint két tojás.
Csakhogy ő kés. De részletekbe ne menjünk bele, nem igaz? Most nem is ez a lényeg. Álmodozó tekintetem máris kicserélem eszelősre, ahogy újabb nevetéssel hajolok előre, magam sem tudom, hogy mit találok ennyire viccesnek. De nem is érdekel ez most engem. Inkább csak belekapaszkodok a polc szélére. Igyekszem azért nem magamra borítani, semmi kedvem nincs ahhoz, hogy valakit ide felcsaljak.
S ha már erről van szó. Hirtelen tapasztom a kezemet a számra. Lassan húzom el a tenyeremet, egészen addig, amíg az egyik ujjam marad már csak ott. Eszelős vigyorral a képemen - ami szakasztott olyan, mint az apámé - csitítom el én a nőcikét. Igen, én. Hiszen ő a hangos, nem én!
- A világban a leglényegesebb erény az a türelem - csillan fel a szemem eszmefuttatását hallatva. - Nem kell erősnek lenned, hogy te győzzél. A gyenge is tud. Minden csak időzítés kérdése. A taktikáé - ismerd meg ellenséged. Ezt vajon ki mondta nekem egykor? Már magam sem tudom.
Vagy csak az élet maga? Ez sem érdekel. Mindig is türelmes típus voltam, ezért vagyok életben. Ugyan már, józan ésszel - ami nincs nekem - felfogom, hogy nem én vagyok a legerőssebb. De az tény, hogy az egyik legpimaszabb, és emiatt megkegyelmeznek nekem. Balga népség.
De hát, ha ilyen hülyék és nekik ez kell…
Jaj de, megint elkalandoztunk. Hol is jártam? Hol, hol, hol, hol.
Jaj tudom már!
Van társaságom!
- Pontoszan. Ész még pösze kínai emberke sem vagyok… - újra csak elnevetem magam. Nem tudom, hogy miért, egyszerűen csak jólesik. Mint mindig. Valamelyik énem azt mondja, hogy röhögjek, jót tesz az.
Jaj, de miért is? Kit izgat?
- Értelmes válasz nincs. Minden csak nézőpont kérdése. Ami nekem értelmes, az neked zagyva, és ami neked kérdés, az nekem… - vállamat könnyedén megrántom. Ajkamon ott ül a pimasz mosoly.
Miért… Miért akarom én húzogatni a macska bajszát?
Mert anélkül az élet unalmas.
- Biztos van - vonom meg a vállam. - Csak nem tudom, hogy mestereim miként állnának hozzá, ha elárulnám őket - biggyesztem le ajkamat, mintha valóban azt sajnálnám, hogy el kell őket árulnom.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 07, 2018 10:24 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kyara & Kisa
A halálra vágyó és a halálosztó  • Credit:
Amiért az ember egyedül van, saját magára vessen. Nem mintha mi jobbak lennénk ezen a téren, bár… de. Határozottan jobbak vagyunk. Legyen bármilyen elcseszett az általunk létrehozott családi katasztrófa, attól még számíthatunk egymásra. Ez alól a kötelesség alól még én sem húzom ki magam. Egyszerűen nem tehetem meg, és az esetek csekély részében talán meg is éri, hogy segítek egyiküknek.
Érvelése éles nevetést csal elő belőlem. Ha ezt a szempontot vesszük figyelembe, akkor nem, talán tényleg nem kellenének boszorkányok. Mindez persze a körítéstől függ. Senki nem mondta, hogy össze kell zárni őket, ha viszont mégis így lenne, ha a terület, amin élhetnek nem lenne nagyobb mint az az üresség ahol mi sínylődtünk, akkor hasonló sorsra jutnának, mint mi. Kivéve talán, hogy jó páran beleőrülnének.
- Olyan lenne, mint kígyókat tartani egy kis kosárban – mosolyodom el.
Őrjítő vagy vicces, attól függ, honnan nézzük. Ha a kosárból, akkor előbb választanám a száz év magányt és kiirtanám az összes többit, hogy végre csend legyen. Amennyiben kívülről, úgy nem lenne több egy olyan szórakozásnál, amit akkor élvezek vagy hagyok ott, amikor akarok. A boszorkányok azonban nem érdemlik meg, hogy bezárják őket, épp úgy, ahogy mi sem érdemeltük meg, hogy egy hatalomféltő, önmagát istennek képzelő birkapásztor becsukjon minket egy ládába.
- Ha boszorkánynak tartod magad, akkor az elmondásod alapján te sem vagy több egy porbafingó kis mitugrásznál. Igen, vannak hatalmasabbak, de a világ mindig az erősek és gyengék harcáról szólt. Erről jó pár könyv is mesél ebben az épületben. Ami viszont lényeges, hogy a boszorkányok emberek voltak. Halandóként szereztek meg oly mértékű tudást, melytől az egész világ rettegett és üldözni kezdték őket. Lényegében ezért érdekel – magyarázok.
Az sem igaz, hogy gonoszak voltak. Valójában mi voltunk azok, már ami az emberek szemléletét nézi, de még mi sem voltunk olyanok állandóan. Vágytunk valamire, amit tűzzel vettek el tőlünk, holott az is lehet, hogy saját kis közösségünk kiépítésével csillapodott volna pusztítási vágyunk. Ami a valóságot illeti, tény, hogy számos betegséget elterjesztettünk, de az is, hogy alattvalóink közül jó páran gyógyítók voltak. Az emberek hozzájuk fordultak gyógyfüvekért. A szegényebbek összekapargatták megmaradt vagyonukat, csak hogy kezeljék családtagjaikat. Ez volt az a része, amivel bevételt szerezhettünk. Többek között ez.
- Miss Pusztitusz a boszorkány – ízlelgetem a megnevezést, figyelve a kés és a lány mozdulatait.
Kíváncsi vagyok arra, tudja-e, hogy folyamatosan használja az erejét? Nem kellene több, csak egy erre tévedő vadász, aki észreveszi és máris hatalmas bajban lennénk. Legalábbis ő. Én még mindig adhatnám a szerencsétlen áldozat szerepét, aki csak a kés miatt van itt, rettegésben. Mókás lenne.
- Szóval? Hajlandó vagy értelmesen is válaszolni a kérdésemre? Hogyan lettél boszorkány? Milyen erőd van a lebegtetésen kívül? – intek állammal hűséges fémkutyája felé.


reveal your secrets

Kyara Gilberung


Könyvtár Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 06, 2018 9:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Doombringer
Szememet ide-oda kapdosom. Nem idegesen, nem is feszélyezve, egyszerűen csak tetszik ez. A múltkor láttam magam a tükörbe, milyen eszelősen nézek ki ilyenkor és kajakra mondom - nem, kenura - hogy még szimpi is volta a fejem.
Száz év magány.
- Az ember egész rothadó életébe egyedül van, nincs senki kire számíthatna, csak kósza lelkek, kik útját állják - vonom meg a vállam. Ha pedig megadatik manapság bárkinek is, hogy száz évig éljen…
Hát… Gratulálok nekik. De tényleg. Várj miért is?
Mi van?
Hol vagyok?
És miért is?
Khm…
Méghogy magány. Ebben az elmében, amikor legfeljebb hárman vitatkoznak a saját gondolatomon kívül, azon, amin épp gondolkozok? Pf, de ami a lényeg.
Szavaira apró ábránd kerít hatalmába. Mily szép is lenne. A plafont bámulva, magam elé képzelem a jelenetet. Ahogy sok banya ott áll és… Arcom fintorba fordul.
- Fúj nem. Nem kellenek. A banyák rosszak, önzők és csak a saját céljuk elérése érdekébe cselekednek. Zártál te már össze sok nőt egy helyre? - düllednek ki szemeim. Ennél rosszabb ötletet el sem tudnék képzelni. Nem, nem.
Na jó, hogyne tudnék. Meg még jól is jönne a pusztításuk, de nem. Ezt a hatalmat magamnak akarom. Csak és kizárólag magamnak. Nem akarom, hogy más is tanuljon mágiát. Fúj, nem. Hermész és Mandró majd kikupál engem, és majd…
Várj, ez honnantudja, hogy ez szép lenne. És miért is…
- Téged ez miért is érdekel? A Banyák létét ma már senki sem kutatja, nem is érdekli. Hisz miért tennék? Vannak hatalmasabbak is náluk. Ők csak porbafingó kis mitugrászok voltak - teszem csípőre az egyik kezemet s könnyedén vonok vállat.
Persze, hogy nem így gondolom. De már két ilyen kígyócskával a hátam mögött sokkal nagyobb hatalomra tehetek szert, mint bárki más. Lépéselőnybe vagyok, amit nem adok csak úgy ki a kezemből. De nem ám. Ez nekem kell.
Csakis nekem.
- Jaj de faragatlan vagyok - csapok homlokomra, mire egy könyv meg Kín élébe áll bele, hasonló célt szolgáltatva. - Miss Pusztitusz vagyok - hajolok meg drámaian. - S kik, kik - forgatom meg fejemet - Hát én! - vigyorodok el szemtelenül. Nem adom meg neki könnyen a választ, amíg nem tudom, hogy mire is kell neki ez pontosan.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2