Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Palace Hotel VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1033
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 27, 2020 1:38 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 18, 2020 1:39 pm
Következő oldal


Do you believe in friendship?
@Armaita && Uriel
• Zene: I'll Be Good • SZÓSZÁM: ∞
tumblr_inline_p7gd6wDTa61sccn28_540.giftumblr_nce13jk4yA1r4cpn2o1_250.gifvAnnyira megörültem neki, hogy el sem akartam engedni őt a vízben. De aztán végül is el kellett, hogy fellélegezhessen, hogy tudhassa mi történt. Ám megnyugtatom őt, hogy csak én vagyok. Köszönök neki. Tudom, hogy vigyázhattam volna jobban is, hogy esetleg békésen leülhettem volna mellé vagy megállhattam volna mellette, de akkor meg biztosan odébb ugrott volna, mert ő tisztelettudóan akar viselkedni. Nem kell. Egymás között nem kell. Ezt azonban nehezen értheti meg, ezért nem is erőltetem. Idővel rá fog jönni, hogy valójában nem vagyunk olyan különbözőek, sőt.
– Hiányoztál Armaita! – közlöm vele egy az egyben, nem látom értelmét, hogy titkoljam. Ha valamit akkor mindenekelőtt nagyra becsülöm az őszinte szókimondóságot. Másokkal ellentétben nem félek kimutatni mi az amit érzek, miről mit gondolok és talán emiatt vagyok egy kicsit olyan… lázadó tinilány típus, lázadó jelző nélkül igazából, mert mindig az arany középutat szolgáltam, ami inkább hajlik a jó felé, mint a rossz felé.
Remény. Ez voltam én. Most is az vagyok. Tele örömmel. Tele szeretettel. Tele murisabbnál murisabb ötletekkel. Most, hogy itt van Armaita, biztosan nem fogom hagyni őt egyhamar elmenni! De persze hamar eszembe jut, hogy neki esetleg több és értelmesebb feladatai is lehetnek, mint az én jelenlétem elviselése.
– Igazából még nem. – húzom el a számat egy pillanat erejéig, de nem tart sokáig, mert hirtelen tör ki belőlem a vidámság és a lehetőség arra, hogy valami újat élhessek át. Mert nem szabad elzárkóznom semmitől sem, meg akarom érteni a környezetemet, tehát itt a lehetőség arra, hogy ezt el is kezdjem. Kicsit közelebb úszom hozzá, még mielőtt túl távol sikerülne úsznia tőlem. Aztán megpróbálok egy helyben tartózkodni mellette. Szerencsére tudok úszni még, nem csapkodom szerte szét a vizet körülöttem, mert attól tartok, hogy a víz árthat nekem. Jó most nem is szívesen derítem ki ezt az egészet.
Helyette felnézek, hogy láthassam mi az amiről Armaita beszélt. Valóban káprázatos. Ám amíg nem figyel, én visszatérek úgymond a földre és még közelebb sompolygok mellé. Biztosan észre fogja venni és talán nem fogja érteni, de nem menekülhet előlem el, csak úgy.
– Minden rendben van veled Armaita? – kíváncsiskodom közben, hogy esetleg amíg beszél addig ne vegye észre, hogy mire készülök. Nem kell rosszra gondolni, egyszerűen csak meg akarom ölelni őt anélkül, hogy odébb húzódna. Csak előtte valahogy, valamiért beszéltetnem kell őt.
Ha válaszolni kezd, akkor tényleg lecsapok rá, akarom mondani hirtelen ölelem őt meg. Mintha semmi oka se lenne az egésznek, pedig van. Tényleg nagyon hiányzott és szerencséjére vagy sem, de imádom éreztetni a szeretetemet mások irányába.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 06, 2020 7:07 pm
Következő oldal


To Uriel
────────────── ──────────────
Késztetést érzek, hogy felálljak. A vízben való lábbal kalimpálás elveszi a figyelmet arról, hogy koncentráljak az emberre. A víz selymes, puha, kellemesen meleg és alapvetően is imádom a vizet. Így inkább felálltam, mintha csak az eget nézném, s így már ment is.
Boldog mosollyal nyitom ki a szemem. Most már akármi történik, a szívére fog hallgatni, ha meghozza a döntését, s nekem ez volt...
A lökés olyan hirtelen jön, s olyan erővel, hogy még a karjaima sem tudom előre lendíteni, igaz, másért sem. Nem csak elánnal, de teljes pofával előre érkezek a vízbe, szerintem a meglepetéstől még a szám is nagyra nyílik, igaz, hang nem jön ki belőle, mert addigra már a vízbe esek, mint egy darab rönk.
Meg akarok fordulni a vízben, hogy tudjam, ki lökött bele, de még nem tudok megfordulni sem, érzem, ahogy a másik kapaszkodik még mindig belém.
Úgy vélem, hogy csak megcsúszott. Naív lennék? A jó szándék angyala rosszra gondol, az már régen rossz. Csakhogy, mi a rossz?
Egy hang jut el gondolataim közé, s az ismerős hang mellé egy ismerős rezgés.
- Uriel ark! - Gondolatban jelzek vissza, arcomra azonnal kiül a mosoly. S a megkönnyebbülés is, hogy jól van. - Üdvözöllek! - Megsimítom kézfejét a vízben, tisztelettel.
Nagyon-nagyon kedvelem Urielt, ám éppen ugyanolyan szigorúan betartom a hierarchiát. Pedig talán ő az egyetlen, akivel én is szeretnék olyannyira közvetlen lenni, mint rangombéliekkel.
Csak akkor fordulok meg, s indulok a víz felszíne felé, mikor ő is ezt teszi. Kisöpröm a hajam az arcomból. Legszívesebben a nyakába ugranék, még így, vízben is.
- Nagyon régen láttalak! - Fülig érő szám mutatja, mennyire boldog vagyok, hogy láthatom, ám a tisztes távolságot megtartom, amit érzékelem, hogy jól van a vízben.
- Néztél már felhőket innen, ebből a vízből? - Mutatok felfelé. - Érdemes. Az üveg furcsán játszik velük. - Habos felhők úszkálnak éppen, nagyszerűen lehet nézelődni.
Annyira boldog vagyok és annyira zavarban, hogy egy ark van a közelemben, még ha nagyon is jól ismerjük egymást, hogy hirtelen nem is tudjam, mit csináljak.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 04, 2020 11:53 pm
Következő oldal


Do you believe in friendship?
@Armaita && Uriel
• Zene: I'll Be Good • SZÓSZÁM: ∞
Az a tipikus pillanat amikor rájössz, hogy minden cselekedeted ellenére is, minden próbálkozásod, minden unalmasnak ígérkezik ha nem teszel ellene valamit. Szerencsére nem voltam annyira elkeseredett, hogy ne tudjam mivel vidíthatom fel magam. Jó talán nem csak saját magamra kellett volna gondolnom, elhívhattam volna… Nem, nem hívhattam volna el senkit sem a testvéreim közül, mindegyiküknek megvolt a maga kis világa, a maga feladata, a maga baja, amivel sokkal szívesebben foglalkozott ebben a pillanatban, mint én. Ők megpróbálnak talán kezdeni ezzel az egész helyzettel valamit, én rájuk hagyom, mert még mindig nem tudom mivel segíthetnék nekik és inkább kimaradok.
Külső szemlélőnek sokkal, de sokkal könnyebb és jobb lenni, mert velük ellentétben én könnyen észre vehetném mindkét fél hibáját, hogy mi az amin javítaniuk kellene, de ugye nem szólok bele. Ha bele is szólnék biztos úgysem fogadnák meg a tanácsomat és feleslegesen gyarapítom a káromkodási tehetségük szintjét. Semmi értelme magamat is kitenni ezeknek a károknak.
Ezért vagyok most itt. Vagyis jöttem ide. Hogy tudomást se véve a problémákról egy kis fényt hozzak akárki életébe akinek lehetősége lehet itt lenni éppen. Nem terveztem oda pofátlankodni valakihez, feltűnést kelteni – valószínűleg a fivérem is ezt díjazná most leginkább, ha tudná, hogy itt vagyok és nem szóltam neki hol talál ha keresne – és bajt keverni. Mintha bajt tudnék keverni az ártatlan gyermeki viselkedésemmel!
De aztán megérzem őt, olyan kisugárzása van, hogy azt mérföldekről is fel lehet ismerni. Na jó csak viccelek, de attól függetlenül tényleg látszik, hogy már fel tudom őt ismerni. Azok a barna göndör fürtök, csak neki van olyan bájosan angyali az ismerőseim közül. Olyan amit a kisgyermek szívesen húzna meg, mert figyelemre vágyik és a göndör hajba könnyebben bele tud kapni.
Szerencséjére én nem akartam a haját bántani, – nem mintha abban lenne az ereje, mint Sámsonnak, de akkor is – mert valami egészen más járt a fejemben. Nem akartam, hogy elmeneküljön. Hogy összehúzza magát, hogy meghajoljon előttem és a szokásos Armaita-féle tiszteletkifejezés, azt akartam, hogy békésen, nyugodtan – valójában hirtelen érje őt az érkezésem.
Tartottam tőle a kellő távolságot egy egész pillanatig, talán a megfelelő alkalomra, lehetőségre várva, hogy kiegyenesedjen, hogy két lábra álljon, hogy ne csak lógassa a lábát a vízben. Ezt meg is kaptam. Én meg…
Most kérdezhetnéd, hogy mi a jó ég ütőt belém, hogy mit csinálok, hogy miért csinálom… A válasz egyszerű: Nem tudom, de én biztos, hogy nevetni fogok és talán Armaita is. Mert csak játékból fogom csinálni amit csinálok, mert ilyen vagyok és már megszokhatta volna, hogy egy légiónyi gyerek veszett el bennem s, nem félek elengedni őket ha olyan ismerőst látnak, mint ő, aki közel áll hozzám, aki ismer annyira, hogy ne kezdjen el pufogni.
Az volt mindebben a jó, hogy háttal állt nekem, hogy nem vette észre a közeledésemet, azt a lendületet amivel felé tartottam. Biztosan lestoppolt volna, megálljt parancsolt volna ha észre vesz. De talán túl gyors voltam és túl gyorsan ütköztem neki. Oké én sem számítottam arra, hogy ez egy kicsit fájni fog, de legalább vagány volt vele együtt csobbanni egyet a vízben, mert megkapaszkodtam benne, hogy lássa nem annyira ártó szándékkal löktem be magunkat a vízbe.
– Szia Armaita! – szólok hozzá, de csak telepatikusan. Egyelőre nem akarok hallhatóan is megszólalni, inkább, hagyom, hogy fel fogja én merészeltem őt belelökdösni a vízbe saját magammal együtt.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 03, 2020 4:50 pm
Következő oldal


────────────── ──────────────
Seggest. Az a legtutibb. Úgy a gatya is rajtam marad, s nem fogok úgy járni, mint egyszer. Najó, háromszor. Elég kellemetlen helyzet, s koránt sem a prűdség miatt. Nem, nem fogok nekiállni magyarázkodni, ennyi ez egész. Így viszont a gatya a helyén marad.
Már régen voltam erre, és az egyik megkereső elég hirtelenjében hívott szívével. Tehetős, a helyzethez képest nagyon is, és éppen ezért érdekes számomra, amikor tehetősek kérnek meg. Nem azért, mert megkérnek. Az indokaik. Jóval több nemesb lelkű van közöttük, mint bárki gondolná. Mert amit kifelé mutatnak, az csak a látszat. Ők nagyban játszanak, messzebbre akarnak látni időben, mint a többiek. S hogy ezt még mások javára is akarják fordítani, noha önös érdek is van benne? Jöhetnék a járulékos veszteséggel, elvégre sok olyat láttam már.
Nehéz döntés előtt áll és figyelve, miben is dönt, s miért olyan kétségeesett szíve, az sugalltam neki, hogy távolodjon el azoktól, akik befolyásolhatják a döntésében, hogy egymaga hozza meg a döntést, mindenki, bárki befolyása nélkül. Mert a szívére hallgatott, az elmúlt idők zűrös történései némileg felzaklatták, ám ez érthető is.
Most nem volt kedvem fullajtárként, pincérként, felszogálóként vagy takarítóként mellette lenni. Azokkal nem beszélget úgy pár hete, mint korábban. Szemmel láthatólag befelé fordult, hogy befelé figyeljen.
Az egyik vendég vagyok, így fürdőnadrágban, kényelmesen ücsörögve lógatom a lábamat a vízbe, kisebb-nagyobb köröket leírva vele. Behunyom a szemem, mintha várakozás közben belemerülnék a vízben való kalimpálással.
Voltaképpen a hárommal arrébb lévő nyugányon heverésző szívére koncentrálok, hátramászatott karral, és tény, közben valóban élvezem a beszűrődő napfényt.
Kezdenek tisztulni benne a kétségek és olyan gyönyörű látni, ahogy fokozottan figyel a szívébe és szívére! Elmosolyodom, még a lábam is megáll a kalimpálásban. Már nem sok van hátra, viszont erőltetni sem szabad, mert akkor összetörik a szépen felépített munkám.
Kiegyenesedek, majd inkább felállok, hogy jobban tudjak figyelni, hogy a kellő időben tudjak simítani szíve gondolatain.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Palace Hotel VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1033
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 07, 2018 9:45 pm
Következő oldal


***
szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Palace Hotel Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 12, 2017 3:46 pm
Következő oldal


Naya'il & Ophilia
Memories are the key not to the past, but to the future


A hang hatására hirtelen emelem feljebb fejemet, átnézve az eddig szemlélt embertömeg felett. Ajkaimra nosztalgikus mosoly kúszik, ahogy elmém kezdi a kellemes orgánumhoz arcképet is társítani. Lassan fordulok meg, kezembe tartott pohárral együtt, ám nem kell sokat erre várnom. Szelíd tekintettel nézem, miként vesz el egy poharat a tálcáról és egy pillanat töredékéig szokatlanul csendben maradok.
- Mindig is lenyűgöztek az emberek - felelem kérdésére az amúgy is tudva valót. Szórakozottan figyeltem meg mindig is őket, s itt a Földön sincs ez másképp, csak épp máshogy van szerencsém. Ily közelről, annyira furcsák, oly idegennek tűnnek. A legtöbbjüket már nem ismerem, de felmenőiket láttam felcseperedni, láttam, hogy mivé fejlődtek, egészen addig a végzetes napig.
- Nem éreztem még szükségét annak, hogy megtegyem - felelem neki, fejem enyhén lehajtva. Örülök, hogy újra láthatom az oly tökéletesre formált alakú nővéremet. Mindig is lenyűgözött kisugárzása, ahogy emelt fővel járt közöttünk, mégsem nézett le sose senkit. Mindazonáltal mindig kivívta mindenki figyelmét és tiszteletét. S ehhez igazából még csak meg sem kellett szólalnia.
Mellette egy igazi szürke kisegér is lehetnék - ahogy az emberek mondják - mégis eme tény sose zavart, ahogy most sem. Szabad kezemmel megigazítom laza ruhám alatt húzódó furcsa anyagú fürdőruhát, melyet eme estére vettem fel. Ha már elvegyülök az emberek között, akkor azt tegyem tökéletesen, nem igaz?
- Koccintani szoktak vele - felelem mosolyogva kérdésére. - Tudtad, hogy valójában a koccintás egyfajta jogi aktus volt egykoron? Ha két fél megkötött bármilyen jogi szerződést, de ezt értsd évszázadokkal ezelőttre - legyintek egyet, mintha ez már érdektelen volna, mégsem számomra. - Akkor az aláírás után koccintottak egy pohár borral, pezsgővel vagy bármely alkoholos tartalommal. Ezzel szentesítették szerződésüket - hajtom oldalra enyhén fejemet, figyelve reakcióit, hogy vajon ismerte-e. Naya'il is rengeteg időt töltött az emberek között, tán ezt ő is tapasztalhatta.
- Mégis átkerült egy idő után a magánéletbe is. Az emberek ünneplésnek szánták, aztán pedig már a megszokás hatalmává vált. Különböző népek, különböző dolgokkal voltak képesek koccintani a legkülönösebb alkalmakkor. Volt olyan társadalom, ahol a temetést víg mulatsággal ünnepelték - folytatom tovább, természetes csak akkor, ha esetleg nem szakít félbe unalmában. Tudom jól, hogy nem sok angyalt kötnek le apró kiselőadásaim. Így nem tudhatom, hogy ő is ezekben az időkben miként vélekedik ezekről.
- Ez az emberekhez tartozik - utalok a kezembe tartott pezsgőre. - Nem lenne illendő, ha én, kinek semmilyen szükséglete nincs hozzá, innám meg, mely számukra teremtett - vagy épp készített, részlet kérdése ez.  
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 10, 2017 9:29 pm
Következő oldal


• Ophilia && Naya'il •

"A semmi kellős közepén, egyetlen kötélen egyensúlyozva haladsz, bízva abban, hogy egyszer átjutsz a másik oldalra. Van, hogy belezuhansz a vízbe, ki kell úsznod a partra, hogy aztán az elejéről folytathasd az utat. Van, hogy megtanulod, hogy mit jelent az egyensúly, és bizonyos távokat könnyedén megteszel. Vannak, akik egy tapodtat sem tesznek, csak bámulják a kötelet, és azt mondják, de jó annak, aki a másik oldalon van, míg valójában ők is bármikor oda juthatnának. Ezt az utat teszik meg azok, akik bátran vetik bele magukat az ismeretlenbe. Egy olyan világba, ahol lehet, hogy lesznek találkozások, amik bearanyozzák az életüket, miközben már az első pillanattól kezdve biztos, hogy nem tartanak örökké." [ A. Bocelli: Champagne ]
Ki kell lépni a megszokott mókuskerékből, néha nekünk is. Sőt, egyre inkább úgy gondolom, hogy nem csak néha. Így lehet ugyanis megtudni a legtöbb olyan dolgot, amit másképpen esély lenne tudásmorzsáink közé olvasztani.
Az úszás vagy úgy egyáltalán a fürdőruhában mutatkozás eléggé távol áll tőlem, ennyire nem szívesen vegyülök el az emberek között, de egy lazább jelenlét, melyet a kisugárzásom átlagossága kísér, az még belefér.
- Érdekes, igaz?
Kerülök az ismerős alak mögé, kilépve a homályból, melybe nem elrejtőztem, csak belefeledkeztem valamelyest. Megesik néha, hogy a figyelmemet annyira hagyom elragadódni, hogy egy adott helyen lecövekelek és onnan csak akkor lépek tovább, ha valami erőhatás kimozdít. Arrébb lökni ritkán szoktak, arról gondoskodik a kisugárzásom, bár nem mondom, hogy nem akadtak próbálkozók.
- Édeset, ha szabad.
Nyúlok a tálca felé, hogy leemeljek róla egy italt, s állok is ezzel arrébb az útból, nehogy a pincér köreit zavarjam. Ophilia elé kerülök, hagyom, hadd lássa meg arcomat, hadd társítson hangomhoz megjelenést is. Rég nem láttam már, örülök, hogy itt ma megjelent. Mosolyom is erről árulkodik.
- Nem ittál még ilyet, ugye? Nehéz lenne bármihez is hasonlítanom. Elsőre szúrós lesz, de ha kigyomlálod ezt a sallangot, egész kellemes ízre találsz. Az illata alapján a körülményekhez képest egészen minőségi ital. Nem a valaha készített legdrágább, de ez talán nem meglepő. Tudod mit csinálnak a poharakkal, mielőtt beleinnának?
Nem tudhatom, hogy a szokásokkal mennyire van tisztában. Azt tudom róla, hogy sose volt lankadó a figyelme, de a fejében levő dolgok az övéi. Neki kell tudnia, hogy mennyi információnak birtokosa. Ha nem tudom lesz a válasza, akkor megtanítom koccintani. Az ideológiáját úgysem tudom megosztani vele, nem kutattam sohasem, csak elfogadtam, kifigyeltem, beleszoktam abba, hogy létezik.

credit && note: ide


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Palace Hotel Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 10, 2017 12:01 pm
Következő oldal


Naya'il & Ophilia
Memories are the key not to the past, but to the future


A kellemes nyári éjszaka lágy szellője borzolja a hajamat, miközben töretlenül tartok a kijelölt célállomásom felé. Mellettem számos fiatal nevetve, kacarászva fut, ugyanazon objektum felé. Egy semmit mondó kockaépület. A belváros szívébe a toronyházak között húzódik egy hotel részeként a kupolás hosszúra nyúlt épület. Boltíves tetejét üveg fedi, melyen keresztül neonfények világítása szűrődik ki.
A Palac Hotel úgy gondolta, hogy eme időkben kedvez az embereknek. Hogy egy pillanatra elfelejtések hétköznapi gondjaikat, levéve vállukról a terhet.
Egy éjszakai medencés partit szerveztek, melyre – úgy hírlik – a belépés ingyenes.
Erre tartok komótos léptekkel.
Ideje megismerni az embereket is, nem csak a világukat, tárgyaikat, történelmüket. Bevallom mélyen legbelül aggaszt, hogy akaratlanul is felfedem kilétem előttük. Nem mintha San Francisco népe ne lenne tisztába természetfeletti lények létezésével, sőt, egyre többen alakítanak ki melegebb kapcsolatot testvéreimmel.
Ez számomra szokatlan, de nem újkeletű az angyalok történetét tekintve. Csakhogy egykoron az ilyen dolog tiltott volt, s hasonló botlást Atyánk bukással büntette. Fejemet megcsóválom a gondolat hatására. Sokszor túl szigorúan büntetett, véleményem szerint, ám ki vagyok én, hogy ezt felülbíráljam?
Az ajtó elé érve két fekete öltönybe öltözött férfi nyitja ki a kétszárnyú ajtót. Valójában úgy vélem teljesen felesleges nyitogatják, hisz oly népszerűségnek tetszik eme esemény, hogy a folytonos érkezők miatt lassan kiáll kezük.
Kedvesen mosolygok rájuk. Arcizmaik meg sem rezzennek, alabástrom vonásaikat manapság bármely angyal megirigyelhetné.
Nem sokat tétovázok, belépek a helységbe, hol virágszirmok jelzik az utat az uszoda felé, ha valaki nem hallaná az élő zene hangját. Kreatívok az emberek, sose tudtak zene nélkül létezni, s lám. Még most is megoldják ezt.
Lépteim itt viszont lelassulnak, csodálom az épület díszes mintázatát, eltűnődők az emberek arcvonásain, figyelem gesztusokat, ám megérteni még mindig képtelen vagyok őket. Furcsállhatjátok, hisz egész életembe figyeltem őket. Mégsem tudom megmondani, hogy mely tettüket mily érzelmek irányítják. Ezek oly dolgok, melyet a magamfajták meg sem érthetnek.  
Odabent viszont a nagy tömeg hirtelen vonzani kezd magával, míg végül a víz szélére nem kerülök. Az éjszakai fények hatására a hullámok csillogása visszatükröződik arcom. Mosolyogva állok félre, élénken figyelve az itt megjelenő fiatal társaságot.
Egy pincérnek öltözött férfi lépdel oda hozzám, egyik kezén ezüst tálcát tartva, rajta talpas poharakkal.
- Pezsgőt, kisasszony – nyújtja felém, én pedig meglepődve hirtelen nyúlok egy pohárért. Mire feltekintek rá, a férfi már ott sincs mellettem.
Óvatosan emelem orrom alá a poharat és szagolok bele, megpróbálom kiérezni belőle, hogy mit is tartalmazhat. Sose kóstoltam még emberi étkeket, italokat. Túl kevés van számukra.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Palace Hotel Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 10, 2017 11:58 am
Következő oldal


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 37 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/7
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5