Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Panelház •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Panelház - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 23, 2019 10:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


☽ Félvérek álruhában

Liam & "William"
• szószám: 929• Credit:

 
- Nem értem a kétkedést a szavaidban – csóválja meg a fejét, majd gyors követi a tekintetét, hova fordul, hova fókuszál és hát mindenre, csak rá nem. Szemöldökét lágyan ívelve vezeti vissza a tekintetét a bámészkodóra, hagyja, hadd tegye, valóban nincs itt semmi olyan, amit nem láthatna, amit meg nem, azt még egyelőre nem itt tárolja. Még időt is enged neki, felőle mehet csempéket is számolni, kit tudja, talán ha kettőt most leverne, mit hozna ki a jelentése, vagy ha itt-ott megkaparja a tapétát, de nem nyúlt semmihez az ágyon és a kádon kívül.
- Rendben a lakás? - mintha csak egy szakértőt kérdezne végül, úgy dönt, nem ad neki alkalmat a további bizalmatlanságra, úgy viszonyul, mint aki csak attól feszeng kicsit, hogy idegennel beszél, de tekintete, arca mind bizalommal teli és szelíd. - Esetleg tudok adni egy pohár vizet vagy hát... pohár vizet – nem kapott sok mindent, az étel elég persze, de nem kóstolt bele, betette a hideg szekrényébe, aztán majd ha lesz kedve, belekóstol. Azzal sem lesz gond, hogy hova dugja azt, amit nem eszik meg, mert most, hogy lecövekelt kicsit, mindenképp szerez magának egy macskát. Látott már párat, majd egy napját avval tölti. Most viszont csak bólint arra, hogy nem beszél senkivel sem, elvégre a kötelezőn kívül nem is muszáj szerinte, de ki hogy gondolja.
- Miért kerülnek? Hozzájuk is így betolakodtál? - apró vigyor ül meg szája szegletében, nem tudta kihagyni ezt az apró mókát, nem mintha direkt hergelni akarná, érdekli viszont az, miért kerülök őt, annyira nem tűnik vészesnek és veszélyesnek, csak a stílusa olyan, mint a dörzspapír, azzal meg még nem sok embert kergettek ki a világ végére. Aztán hátradől, kényelmesen, úgy hallgatja, ahogy végre kitárja azt, mi is az, ami az ő szemében túl fura, vagyis hát csoda. Talán mindenki így véli, talán csak ő, érdekes gondolatmenet. Széttárja a karját, mintha nem tudna mit tenni az aggályaival, de végül, amint szusszanásnyi idő akad, kiáll magáért.
- A legtöbb, amelyben válaszként benne van, hogy akadnak kirívó esetek. Nem azt mondnom, hogy tényleg törvényszerű volt ez az egész, mégis, megeshet. Ahogy bármi. Aki beleszületik, felhagyhat akár vele, igaz, talán sose történt ilyen, de sose tudni, mit hoz a holnap. Engem egy ilyen fura nap juttatott ide, és lehet meglep, de nekem is merész volt, aztán főleg az, hogy ő tart nekem bármit. De nem tagadom, örülök neki, talán kihozza belőlem azt is, amit sose hittem – valóban jobb így, valami kis semmirekellőt nem is viselne el, ha már valamit elfogad, legyen az egyik legjobb amit kaphat, mintha a kényelemhez való szokásba ez is beletartozna, Zagar pedig érdekes figura, még ha néha majdnem kihozza a sodrából, szereti a veszélyesebb figurákat, vagy akiről süt, hogy keményebb. Ez már csak ilyen.
- Pedig bőven van helyem mindenre. A szekrényem nagy, van fiókos is, sosem volt igazi szobám, szóval... - von vállat, hogy neki ez bőven elég, talán egyszer szerez festéket és lekeni ahol már kopott és nem is lesz semmi baja. Így sincs sok, az idő vasfoga, de látott már rosszabbat, ahol a sarokban nem a lepattogott festék vagy némi penészfolt ült, hanem valaki utolsó véres lehelete. Vagy pontosan az a valaki maga. Nem. Ez luxus.
- Nem volt varázsütés, csak hopp – aztán persze nevet, nem csoda, ez azért elég meredek megoldás, utólag is belegondolva, mégis, hatásos volt. Szerény-szégyenlős vigyorral von vállat, hogy bizony, megtette és megtenné újra.
- Igen, ki. Vagyis inkább félig-meddig rá, ez már részletkérdés – idézi fel magában a történteket, de tény, elég gyorsak voltak az események. Mire feleszmélt, már meg is történt, akkor már előtte egyszer látta körözni, és végül maga sem tudja igazán, mi vette erre rá. - Voltaké... - mire bármit is mondhatna, a tag locsolni kezdi, ő pedig lehunyt szemekkel, szavában elakadva engedi, hogy a sós lé lecsordogáljon az arcán, aztán kezét megemelve törli meg arcát és kissé már barátságtalanabb pillantással tekint rá.
- Nagyon szépen köszönöm, ma még nem ért elég víz – mert hát a bőre sem pirult ki, nem sistereg, nem üvölt. Ezt akarta látni. - Ha hagytad volna, megmagyarázom. Elütött, igen, a zöld foltok már felszívódtak, a lábamon lett egy mély vágás amit még ott, a városban összevarrtak. Ezalatt, míg kipihentük ezt, akkor mesélte ki ő, amit jól sejtettem, így megkértem, had jöjjek el vele. Ennyi volt. Ő amúgy is lassan ment, én ráugrottam, igazából csak felborultunk. És komolyan azt hiszed, hogy nem teszteltek le mindenre? A vérem bőven látta, amit csak lehetett, megkaptam, megnyugodhatsz. Sőt, ő kifaggatott, elmondtam amit csak lehetett – sóhajtva törli kezét a nadrágjába, a sós ízen nyammog kényelmesen.
- Remélem itt most nem veszed elő a mocskos részeket. Nem vagyok rá felkészülve és első randin semmi durvulás – pakolja fel az egyik lábát és rátámaszkodik, mintha komolyan mondva volna az előzőeket. Ha kést ránt, akkor viszont valóban hozzá fogja vágni a széket.
- Senki voltam, aki ide-oda járt a városok között, és remélte, hogy megél még egy napot. Nem játszani akarok, nem vagyok gyerek... Sosem volt hasznom, nem tudok nyúlra vadászni, nincs senkim és nem volt célom. De ennek van. Hogy kicsit behúzzunk a világ elrontóinak. Egész életemben tőlük kellett félnem, most már nem akarok félni... Nem tudom miért pont most, miért pont akkor, de megtörtént. Nem hiszek abban, hogy bármi jó is történhet még ebben a világban az egyszerű emberekkel, de amikor kolonc vagy csak mások nyakán, akkor tudsz radikális döntéseket hozni. Ez... ez az volt, és nézd, már van mit ennem, van hol aludnom, csak hálás lehetek, hogy közben közelebb kerülök a célhoz. Ne kattogj rajtam, most is csak egy senki vagyok, akire valamiért nagyon figyelsz...

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 23, 2019 1:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3





To: William (Athan)

It's always fun when you get to go somewhere new and you get to meet new people and get new experiences.


Bár kellemetlenebb fogadtatásra számított abból kiindulva, hogy szinte csak úgy rátört nem így történt. A vártnál kedvesebben lett fogadva és amikor meg próbálta betuszkolni magát a srác és az ajtófélfa között a vendéglátója még odébb is állt, hogy bejusson. Bár más meglepődött volna Ő nem az a fajta volt, aki művelte volna bármelyik emberi reakciót vagy érzést. Nyers és érzéketlen volt és soha nem veszi észre ha már bántó vagy éppen zavaró. Talán démoni fele a gond okozója, de ezzel soha nem foglalkozott hiszen leginkább ezen tulajdonságai azok amiknek köszönhetően életben maradt és most az lehet aki.
- Az, csodabogár. - forgatja meg a szemeit mintha nem mondta volna érthetően pedig tudja jól, hogy a kiejtésével, artikulálással semmi baj nincsen. Vagy az is lehet, hogy szimplán vendéglátójának van gond a felfogásával vagy éppen a szövegértéssel.
- Aha, csak újonc… persze. - legyint egyet nem törődöm lazasággal miközben a lakást vizsgálja kékjeivel. Szinte egyszer sem néz Williamre mikor beszél vagy éppen az válaszol neki. Keres valamit, de még maga sem tudja, hogy mi az amit keres. Talán megerősítést az agyában született összeesküvés elméleteire vagy valamit, ami azokat cáfolja meg. A lényeg, ez biztosan feltűnik majd az újoncnak is, de nem úgy néz ki mint akit zavarna.
- Jaj dehogy. Nem igazán beszélek vele. Engem a legtöbben kerülnek vagy én kerülöm Őket. - vonja meg vállait mintha ez olyan megszokott és normális dolog lenne. Pedig közel sem az hiszen brutalitása ad erre okot és a nyers jelleme, ami most is elég rendesen kibukik mint szög a zsákból.
- A lényegi része a hallottaknak, hogy van egy újonc akiről senki nem tud semmit csak azt amit mesél magáról. S pont ezért nagy szám. Ugyanis a legtöbb újonc a városból kerül ki hiszen ebbe születnek bele vagy a környékről kerülnek ide. De Te barátom...- pillant rá először mióta belépett a lakásba, hunyorít mintha most a fiút vizsgálná és rajta keresne valamit, valamit, ami nem emberi vagy éppen csak azt ellenőrzi le, hogy tényleg ember hiszen a lakásban látszólag semmit nem talált.  - Neked semmilyen múltad nincs amit vissza lehetne követni. Csak az, hogy ide kerültél és Zagar, Wallenberg egyik elit vadásza tart Neked órákat. - tárja szét karjait maga előtt kérdő jelleggel. Talán furcsa, talán ijesztő hiszen nyomozott utána. Talán idegesítő, talán megszállott. De most komolyan. Melyik vadász nem paranoiás legalább egy kicsit? Ez mozgatja Őket, ez fejleszti az érzékeiket, a tudásukat. Ösztönző erővel ruházza fel őket. Őt magát pedig végképp félvérségének köszönhetően.
- Ezek szerint a tökéletes időzítés nem változott az évek során. - jegyzi meg gúnyos mosollyal az arcán amikor megtudja, hogy William éppen fürdött amikor kopogott az ajtón. Bocsánatot viszont nem kér amiért megzavarta benne hiszen nem látta szükségét meg nem is az erőssége az ilyesmi. - Dehogy zavar, csak furcsa volt. - mondja Williamnek mielőtt az elrohanna átöltözni.
- Majd elrakod bár nem mondanám azt, hogy sok helyed lenne pakolászni. - veszi szemügyre megint a lepukkant kis panellakást. Neki is kellett hasonlóban laknia aztán ahogy telt az idő úgy lett saját kis lakása s bár csak az emberi szükségleteit végzi otthon nem költözik vissza soha egy ilyen szakadt lebujba.
- Nem éppen. Csak hip és hop, varázsütésre megjelentél. -  válaszol a kérdésre amit kérdésére kapott válaszul, de még mielőtt ebből fakadó kis dühe is kirajzolódhatott volna arcvonásaiban a fiú iszonyatosan röviden, de elmesélte a sztorit.
- Te képes voltál a motorja elég ugrani? - nevet fel hangosan majd még jobban szemügyre veszi a fiút. - De akkor el is ütött nem igaz? - tűnik el a mosoly az arcáról és vált vissza a komor, kifejezéstelen, gyanakvó archoz. - Mert nem éppen úgy nézel ki mint akit elgázolt volna egy motor.. - vonja össze szemöldökét majd bőrdzsekijének mellső zsebéből egy kis fiolát vesz elő. Nem kér engedélyt, szó nélkül tekeri le kupakját és fröcsköli rá a fiúra.
- Szenteltvíz - árulja el, hogy mit is locsolt rá. - egy kis sóval vegyítve. - fejezi be a mondatot miközben visszatekeri a kupakot és elrakja a kis üvegcsét.
- Ne haragudj, de a mai világban az ember nem lehet elég óvatos és bár elit vadász oktat nem éppen nézel ki úgy mint akit komolyan kifaggattak volna. -  dől hátra ismét enyhén és támaszkodik meg a kezein. Gyanakvóan tekint továbbra is a fiúra.
- Nekem a kikérdezés a specialitásom. Bár mások ebben megcáfolnának és faggatásnak csúfolnák a munkámat, ami lássuk be sokszor mocskosabb mint azt bárki el tudná képzelni. - pillant fel beszéd közben a plafonra szándékosan. Nem fenyegetni akarja csak részleteket árul el magáról hátha többet megtud azáltal ha barátságosnak mutatja magát.
- S mi az amiért ennyire vissza akarsz vágni? Mi voltál mielőtt ide kerültél volna és úgy döntöttél volna, hogy vadászt fogsz játszani?




reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Panelház - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 6:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


☽ Félvérek álruhában

Liam & "William"
• szószám: 683• Credit:

 
Morcosabb alakra számított, de talán csak a fürdőig jutó hang torzult annyit, hogy másnak képzelte el azt, ami vele szemben áll. Ugyan persze ettől eltekintve semmit sem kapott válaszul, miszerint mégis mi a francot akar, vagy épp ki küldte őt, ha küldte egyáltalán és amiért fontos volt, hogy ajtót is nyisson. Valahogy most már tényleg a legjobb ötlet az, hogy nem ment utazni a kádon keresztül, hanem csak megmerítette magát, felettébb kellemetlen dolog lenne azt magyarázni, mégis merre járt, hogy nem találta itt, de a városban sem senki élő, ezeket a kis utakat majd beütemezi akkorra, amikor feltehetően a nagy részük alszik. Bár, a hevességből kitelik Zagar-tól, hogy egyszer éjjel, a napfénytől megfosztva cibálja ki edzeni, gyakorolni, talán épp úgy, hogy nem is számíthat rá, azonban most csak vendégtől kell tartania, nem testmozgástól. Meglepődött arcot lát, pedig nem meztelen, hát meddig szökne az a szemöldök, ha csupaszon nyitott volna ajtót ugyebár. Aztán, mire bármit is mondhatna, már tuszkolja is be magát, mint a macska, úgy akar elsiklani mellette és betörni a frissen kapott kis fészkébe, megzavarni a csendes és a magányt. Most az ő arcán van meglepetés, már-már szólna valami gorombát, de csak egyet fújtatva lép odébb, akkor már csak ne lökje fel végképp, ha ennyire bent akar lenni, csak nem órákat fog itt ülni vele. Jó, most kicsit kezd neki hiányozni egy olyan szeparált tér, ahova nem érnek el a kis kezek.
- Csodabogár...? - csukja be az ajtót immáron, nincs szükség arra, hogy a folyosó is tanúja legyen bárminek és onnan figyeli a másikat, amint épp mindenét jól megnézi. Kicsit mocorog álltában, nincs hozzászokva, hogy ilyenek matassák végig csak úgy, valamit abban a tekintetben határozottan van valami, amit szinte meg tud fogni és ami furcsa. Valami, amitől ő a csodabogár, nem csak saját maga. - Nem vagyok csoda, sem bogár. Az újonc és semmi több – zárja le végül, elvégre, semmi olyat nem tett, ami kiemeli a többi közül, szándékosan nem is tesz, így aztán meglepné, ha valóban így beszélne bárki róla.
- Ó, így már értem. Azt hittem, Zagar küldött, hogy elkéstem. Még mindig nincs órám – nyúl ki a kéz felé, miután megtudta a másik nevét, a sajátját felesleges elmondania, elvégre nemrég azon szólongatta. Rövid kézfogás, még jobban égnek állnak tarkóján a piheszőrök, aztán el is engedi.
- Mit hallani? Én nem hallottam semmit, érdekeset meg főleg. Ennyire nem nagy szám, ha valaki újonnan bekerül és tanul – vagy hát fogalma sincs hány évente állnak be és vállalják ezt önként, lehet tényleg az új neki, hogy úgymond az utcáról jött, nem pedig valamelyik neves családba született bele. Kérdésére pillant le magára, ahogy a szöveg szép lassan felissza bőréről a vizet, és nedvesen tapad rá, neki nem gond, kellemesen hűvös, nem fázik, hidegebbhez van szokva, az óceán nem épp mindig kellemes, de neki megfelel. Aztán, hogy mégse legyen oly feltűnő ez az egész, zavartan tűri hátra vizes tincseit.
- Siettem. Kopogtál és el is felejtettem, de gondoltam illedelmesebb ruhában ajtót nyitnom, mint egy szál törölközőben. Ha zavar, átöltözök – mutat a fürdő felé, ahonnan kijött, majd le rá, amint ledobja magát az ágyra. Na szép, máris elkényelmesedik, igazi felettes életérzés, tök mindegy mit tesz, nem vár ellenállást. Csak gyorsan söpri arrébb a ruháit. - Még ezeket se volt időm eltenni – jegyzi meg, mintha akart volna bármi ilyet, majd hogy ne pizsipartira hajazzon az egész, egy széket hoz magának és arra ül le, kényelmesen hátradőlve.
- Ó, erről nem beszélnek, mi? - sóhajt egyet, megint a vallatás. Nem mintha neki sok köze lenne hozzá, akinek volt, annak elmesélte. Gyors fel is idézi. - Kiugrottam a motorja elé, tömören. Aztán addig mondtam, amíg el nem hozott ide. És hogy miért? Mint mindenki más, hasznosnak lenni és visszavágni annak, aki miatt ez az egész világ ilyen. De nem fontos, nemde. Vagy csak ezért jöttél, hogy jól kivallass?.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 6:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3





To: William (Athan)

It's always fun when you get to go somewhere new and you get to meet new people and get new experiences.

Mivel látogatása rögtönzött volt így azt sem találta ki, hogy mire fog hivatkozni amikor megkérdezi Tőle a célszemély, hogy mégis mit keres ott. Arra meg főleg nem fog tudni válaszolni, hogy mégis honnan tudja  címet hiszen nem szokták csak úgy a vadászok orrára kötni, hogy ki hol lakik hiszen bőven eleget vannak együtt a bázison vagy éppen vadászaton. Azonban arra, hogy mindezen kérdésekre megfelelő választ tudjon kitalálni már nem volt ideje ugyanis léptek zaját hallotta és már nyílt is az ajtó.
A látvány közel sem olyan volt mint amire számított. A srác tetőtől talpig vizes volt még a ruhája is foltokban kezdett már átázni. Felvonta szemöldökét amolyan kérdő jelleggel, hogy ez meg mégis mi a franc. Nem tanították meg törülközni vagy csak ennyire izzadna? Fogós kérdés, de nem volt ideje rákérdezni ugyanis egyből kérdést kapott.
- Szeva - kékjével szigorúan vizsgálj az arcát majd bár engedélyt nem kapott rá ezzel nem is törődve a William melletti kis résen betuszkolja magát a kis lakásnak nevezett valamibe. Reményei szerint sikerül is becsusszanni és nem szorul be a srác és az ajtófélfa közé mert az elég kellemetlenül jönne ki. Ha sikerül a művelet ha nem továbbra is gyanakodva vizsgálja a srácot.
- Szóval Te lennél az újonc, a kis csodabogár. - mér fel egészen a feje búbjától a talpáig nem foglalkozva azzal, hogy ezzel akár meg is sértheti. Azonban szigorú arcberendezése egyik másodpercről a másikra eltűnik, széles, inkább ijesztő vigyor terül el arcán miközben jobbját odanyújtja felé.
- Liam. Ha úgy vesszük a felettesed vagyok. - vonja meg a vállait és ha korábban nem sikerült volna bejutnia most a kézfogást követően a helyiség felé mutat, hogy örülne ha beengedné Őt.
- Hallottam ezt meg azt. Aztán úgy láttam jónak ha magam látogatlak meg. - kacsintott rá miközben vizslatja a terepet. Lepukkant egy lyuk volt bár egy újoncnak aki a semmiből jött és se kutyája, se macskája. Nos, annak pont tökéletes.
- Amúgy… - pillant megint a fiúra. - Törölközőt nem adtak? - mutat rá a mostanra már teljesen átázott pólóra. Inkább nem akarta megkérdezni, hogy mitől vizes és abba sem gondolt bele, hogy valószínűleg éppen megzavarta valamiben.
Kérdezés nélkül foglal helyett az ágy szélén melynél számos holmi volt ledobva mintha nem is lenne rájuk szüksége pedig ruha volt ha jól látta.
- Szóval. - sóhajt egy nagyon színpadiasan. - Hogyan kerültél közénk? S miért akarsz vadász lenni? - rakja át a mögé karjait amikre egyből rá is támaszkodik mintha csak otthon lenne, úgy figyeli a fiú válaszát legyen az bármiféle.




reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Panelház - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 12:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


☽ Félvérek álruhában

Liam & "William"
• szószám: 687• Credit:

 
Kapott pár adag ruhát, és tetőt a feje felé, előbbi az ágyán hever a táskából félig kiömölve, a minimálisan berendezett lakásban pedig még idegen érzettel lépked. Nem kérte, de nem lakhat örökké a bázison, ezzel mélyen egyet is értett névlegesen, gyakorlatilag nem kívánt kimozdulni onnan, mégis muszáj volt. Nem mintha messze lenne, csak így tovább tart majd a kincseket felfedni, de legyen, még mindig tengernyi az ideje, évek is akár – ha enged annyit a jelen történései – mire bárki felfedné, hogy sima arcvonásai semmit sem változnak. Aztán utána lehet már mindegy is lenne, nem tudja megsaccolni, mennyi időre akar maradni és mennyi időt akar erre pontosan szánni, még kicsit fülében csengenek Seth szavai, miszerint amikor majd eljön az idő, ő már nem akar elengedni senkit és semmit, hogy majd lesz bármi érzet a mellkasában. Badarság, nincsenek olyanjai, üres és valójában nem is akar az emberek ellen tenni, ezt nem kötötte a másik orrára, ő a ládából már így jött ki, akarva, akaratlan kapott és egyelőre semmi sem szól az emberiség ellen benne, hiszen, annak idején sem ez volt a cél. Megrázza a fejét és kiűzi onnan a fivére szavait, a kétes gondolatokat és a túlsúlyba helyezett akármiket, nem törődik a jövővel jobban, visszabújik a jelenben, bár itt egyedül van, kényelmesen elpakolhatja azon holmijait a szekrény sötét sarkába, amiket a kígyó gyűjtött, majd erre mennek a ruhák és a bakancs, vagy akármi, amit rásóznak. Talpa alatt a kissé koszos padlószőnyeg pihen, majd a taposó, amikor a konyhájába téved. Kinyitogat mindent, megnéz mindent, a tűzhellyel továbbra sincs jó viszonyban, sőt mi több, fogalma sincs, mit és hogyan kell, szerencsére nemigen éhezik, de a vendégek sajnálatára nem fog sütit sütögetni, ha meglátogatja őket. Az enyhe penészszag a szekrény mélyéről majd távozik, vagy kidobja az egészet az ablakon, a nyitott táblák között kellemesen árad be a friss levegő, az egyszemélyes lakás pedig valamennyire megtelik élettel. Hallja a szomszédok motoszkálását, a lenti hangokat, szinte lúdbőrzik ettől, ahogy San Francisco-ban is tette, ott is rettentő furcsa volt az egész, most pedig a 8-es lakás az övé, bár azt mondták, átmeneti, ő nem kér többet, tiltakozott ellene.
A pólóját hanyagul dobja a székre menet közben, a fürdőbe tér, a fehér, kissé megsárgult csempe szinte vakító, tekintete azonban a kádra siklik, odalépkedve hümmög párat elismerően. Ebbe legalább senki nem döglött bele, egész jól mutat, nem úgy mint a legutóbbi, ahol inkább nem akarta elképzelni, hogy mire engedte a vizet és mibe mászott bele. Innen azonban könnyebb bárhova elérni, el kell ismernie, most mégsem utazni kíván, hanem nyakig elmerülve hűsölni. A város atmoszférája kissé fárasztó, jobban embernek érzi magát, mint illene, de ugye az ár, emlékezteti magát. Lehajolva engedi meg a csapot, tömi a helyére a dugót és vár. Egyeseknek hideg lenne, amit ő most elvisel, a természetes vizek sem kellemesebbek, ugyan a szálláson kipróbálta a forró zuhanyt ugyan, nem vált a kedvencévé. Nem vár senkit, ideje még van arra, hogy újra megmutassa magát a bázison, így örömmel tolja le magáról a további ruhadarabokat és amint lehet, már benne is ül a hűsítő felfrissülésben.
Akár egy pohár bor és egy jó könyv is elférne most mellette, illatgyertyákról nem is beszélve, de neki elég, hogy fejét megmerítve dől hátra és hunyja le a szemeit, nyújtóztatja ki magát, amennyire lehet, aztán kopognak. Összerezzen a hangra, mordul egyet és az istennek sem akar moccanni. Megint morog, aztán hangot is hall.
- Ó komolyan már... - ül fel és néz az ajtó irányába. Elszámol háromig, mielőtt arra adná a fejét, hogy a nyakát töri annak, aki zavarja, mert nem ismerős hangot hall de tudja a nevét. Az egyiket. Megemeli végül magát, kiugorva rángatja magára vissza nadrágját, úgy ahogy van vizesen.
- Mindjárt! - kiabál kifele, menet közben a pólót is magára ölti, bár így is eléggé csöpög és nedves, majd megszárad. A zár kattan, felveszi a barátságos arcát és ajtót nyitva pillant a vendégére. Hát, nem lett előrébb azzal, hogy meglátta, ki az.
- Öhm... hello. Én vagyok William – mintha szükség lenne a bemutatásra. - Valami baj van...? - ő aztán nem hangoskodott pedig, türelmességet erőltet magára és úgy figyeli kíváncsian, miért is akar ma ő itt lenni.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 6:24 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3





To: William (Athan)

It's always fun when you get to go somewhere new and you get to meet new people and get new experiences.

A hír miszerint egy újonc jelent meg a vadászok köreiben úgy terjedt mint a futótűz a kiszáradt erdőben. Hozzá is elért aránylag hamar. Főleg, hogy volt egy tanonc aki úgy ugrott ahogyan Ő fütyült. Már azt is tudta, hogy Wallenberg egyik elit vadásza vette Őt kezelésbe amely részben meglepő is volt számára. Talán ennyire különleges lenne? futott át kaotikus agyán a gondolat. Talán ezért is döntött úgy, hogy az első adandó alkalommal fel is keresi majd. Szeretett tudni mindenről és mindenkiről főleg ha majd  jövőben együtt kell dolgozniuk és akár az élete is múlhat majd rajta.
Pár napos kutakodás után megtudta a nevét és a címét is ahol nagy eséllyel el lett szállásolva. Azt viszont furcsának találta, hogy semmi konkrét információ nem volt a fiúról. A semmiből került elő és lett hirtelen egy elit vadász tanonca. Bár Ő maga is a semmiből jött és lett vadász, de azért volt nyoma az előéletének. Ennek a Williamnek viszont semmi nyoma nem volt New Yorkban. Mintha egy kísértet lett volna. Így végül késő délután mikor végzett minden kötelességével úgy határozott meglátogatja Őt és meg tud róla majd ezt, azt.
Elképzelésének eleget is téve miután minden rá kiszabott feladattal végzett az iker angyalpengéket magához véve el is indult az információiban szereplő panellakások felé. Se család, se saját lakás, a vadászok szövetsége biztosított neki lakhatási lehetőséget. Gyanús vagy Te nekem. kezdett el kombinálni. Hiszen lehet kém, de az is lehet, hogy csak Ő maga komplikálja túl a helyzetet hiszen jelenleg akinek titkai vannak nem más mint tulajdon önmaga. A félvér, aki vadásznak állt. Kicsit viccesen hat főleg, hogy vadásszák az Ő fajtáját is. Csoda, hogy még nem bukott le vagy nem keveredett gyanúba. Wallenberg valószínűleg gondolkodás nélkül eltenné láb alól ha kiderülne róla az igazság és akkor hiába próbálná kimagyarázni magát, hogy de hiszen démonokat és angyalokat ölt és akar is ölni. Az emberek gyarlók és nem bíznak senkiben és semmiben amik kicsit is különböznek Tőlük. Bár érthető hiszen a természetfeletti lények gondolkodás nélkül irtották ki az emberiség többségét, köztük szeretteiket is. Bár ebből kiindulva elvakultak is.
Megérkezve az épülethez elővett egy cigarettát. Csak a szerepe miatt dohányzott. S egy ilyen helyen ahol bárki láthatja vagy akár követheti is Őt nem szabad még egy apró hibát sem vétenie. Addig nem míg apja és a többi természetfeletti rohadék életben van. S bár személyisége igen labilis, az őrület határán táncolva éli mindennapjait amire a kettős élete és színészkedése csak rátesz egy lapáttal eddig sikeresen átvészelt minden galibát.
Pár perc elteltével unottan pöcköli el a tövig szívott csikket és sietős, hosszú léptekkel támadta meg az épületet. A jelentésben amit kapott kis szolgájától második emelet szerepelt és az egyik legutolsó lakás. Az épület olyannyira volt leharcolt belül mint kívül. Nem  fektettek nagy energiát a felújításába, de a szerepét még ilyen állapotban is képes volt betölteni.
Az ajtóhoz érve sóhajtott egy nagyot majd mutatóujjával határozottan, háromszor koppintott az ütött, kopott, valaha barna faajtón.
- Hahó. Van itthon valaki? Williamet keresem. - adta tudtára a remélhetőleg az ajtó túloldalán tartózkodónak itt létének okát.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Panelház - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 27, 2018 12:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 11, 2017 11:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Egy filmben ez lenne az a pillanat, amikor a vér is megdermed mindenki ereiben, ahogy némán figyelik a két rejtélyes idegent, mint farkasszemet nézve egymással elemzik a másik minden apró mozdulatát, és próbálják kitalálni egymás gondolatait. A valóságban a tűzjelző mostanra mindenkit felvert, és sokan elsőre nem tudják eldönteni, mi folyik itt. Két ijesztő, fegyveres alak néz egymásra, ügyet sem vetve rájuk. Szerencsére mindkettőnket megpróbálnak elkerülni, és még nagyobb szerencse, hogy a többség elég szemfüles ahhoz, hogy mögöttem gyülekezzen inkább, hisz az én fegyverem nem foltos a szomszédaik vérétől.
Normális esetben nem kéne találgatnom, mi jár ellenfelem fejében. Pontosan tudnám, mire készül, kicsoda, és miért van itt, vele azonban nem boldogulok. Nem hiányzik feltehetően beteg elméjének a látványa, a tény viszont, hogy nem láthatom óvatosságra int.
-Valaki hívjon segítséget, és mindenki maradjon távol ettől a szörnyetegtől.
Ezzel is csak reakciót próbálok kicsalni a másik sötét ruhás alakból, de semmi. A védekezőállás amit felvesz ismerős azonban. Túl ismerős. Egy bukottal lenne dolgom? Sokat nem tudok ezen morfondírozni, mert végül menekülőre fogja. Ő könnyedén vetné magát a mélybe, hisz nem akarja megjátszani a halandót. Velem már más a helyzet. Az övemből kikapok egy dobókést, és felé hajítom.
Természetesen teli kézzel ez legalábbis kényelmetlen volna, így valójában telekinézissel lövöm ki rá a fémtárgyat, de remélhetőleg a sötétben és káoszban erre az apróságra senki sem figyel fel, főleg, hogy a kezem úgy mozdítom, mintha tényleg azzal dobnám meg.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


Panelház - Page 3 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 15, 2017 8:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Rafael & Raguel
Second quest for Salvation
The Darker Side Of Me • Üzenet: +18 • Credit:

Lépteim halkan kopognak, ahogy kemény csizmám a földet érve visz előre minden egyes méterrel. Akkor halkul el, mikor megszólal a tűzjelző. Megállok a folyosón, s figyelem, hogyan nyílnak ki az ajtók, s jelennek meg benne az álmos fejek. Halk pusmogás kezdődik és döbbent tekintetek szegeződnek rám, miközben pengém hegyéről lecsöppen a vér a földre. Épp leérkeztekor jelenik meg a folyosó végén egy sötétbe öltözött alak. Arcát símaszk fedi, kezein veszélyes, éles pengék. Az emberek látva minket azonnal megindulnak kifelé. Tekintetem nem veszem le az egyértelműen engem veszélyeztető alakról. Hagyom magam mellett elfutni az embereket: nem mészáros vagyok, hogy félelemben és vadászva öljem meg őket. Kék tekintetem végig siklik az alakon, amely ismerősnek tűnik nekem. Nem is a test, hanem az fej formája, a szemek és a hang. Jómagam továbbra is a sötétség árnyékában tartom arcomat, sőt, a valóság elferdítésével egy maszkot jelenítek meg arcomon. Kinézete a velencei karneválok idejét idézi, viszont koránt sem boldog a kinézete. Nem is dühös: szomorú. Azonban egyelőre nem támadok, még akkor sem, ha azt mondja, végem van. Folyamatosan azon gondolkodok, hogy honnan lehet ennyire ismerős. Míg magamban elkezdem végig pörgetni az ismerős arcokat és "ráilleszteni" az előttem állóra, teszek egy lépést hátra. Ha démon, megölöm, ha angyal, akkor nem... ahhoz viszont először ki kell derítenem, hogy melyik is a kettő közül. Ehhez több utat választhatok. Az első az, hogy megpróbálom kiűzni a testből. Ez azonban nem hatásos, ha saját testes démonról van szó, szóval a másik utat fogom választani...
Mivel egyértelműen nem szándékozok támadni, sőt, leemelve oldalamról a második angyalpengét azt védekezőre fogom, remélem, hogy az illető nekem támad. Ez esetben fürge lépéssel be is megyek abba a lakásba, ahonnan az előbb kiléptem. A vérszag már itt is meglehetősen erős... A szőkés barna lány hason fekszik az ágyon, lelógó kezén már alvad a vörös vércsík, ahogy az alatta fekvő, lassú folyású tócsa is. Én azonnal feltárom a hálószoba erkélyajtaját, s ha a férfi nekem támad, még mielőtt kiléphetnék, az ő lendületét kihasználva dobom át a korláton. Ha nem, magam lépek fel rá, hogy elhagyjam a helyszínt.

~


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 04, 2017 1:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


+18


-Hé te, tudod milyen kibaszott drága egy szódásszifon?
Bután pislogva nézek fel. nem sokan képesek ezt elérni nálam, most azonban nagyon el voltam merülve, és arra sem számítottam, hogy ez a vadidegen megszólít, nem hogy még ezt kérdi.
-...nem...?
-Neked ráadásul kettő kell majd, hogy az aljukból szemüveget csináljanak neked, ha éjjel olvasgatod azt a baromságot. Nem viccelek, tönkre fog menni a szemed.
-...köszönöm...nagyon kedves, hogy így aggódik értem, de most már megtenné, hogy elhúz innen?
Kicsit talán nyersebb vagyok a kelleténél, vagy legalábbis a megszokottnál. Legalábbis erről árulkodik az, hogy a fickó hátrébb lép, majd feltartott kezekkel elkullog. Remek...frászt hoztam még egy halandóra. Összehajtom a képregényt, és bedobom az egyik lepukkantabb bérház postaládájába, én már úgyis végeztem vele.
Újra hazafelé kullogok, ezúttal azonban kerülő úton, hogy ne a templom mellett menjek el. Csupán néhány tömb választ el az otthonomtól, amikor átható vér szaga üti meg az orrom. Gyanakodva fordítom a fejem az egyik nagyobb épület felé.
Utólag úgy tűnik majd, hogy nyom nélkül hatoltam be az ablakon, és kívülről úgy is tűnik, de valójában egy mozdulattal tépem ki tokostól az egészet, aztán a képességemmel megjavítom, mintha mi sem történt volna. Odabent még erősebb a halál bűze, s mégsem tűnik akkora mészárszéknek mint amiről az aroma árulkodik. Semmi dulakodás, semi rombolás, csak rengeteg halott ember.
A felső szinteken még életben vannak. Azonnal a lépcsőház felé veszem az irányt, és futólépésben rohanok felfelé. Út közben magamra húzom a fekete színű símaszkot, és a kezemre húzom azt a két ezüst színű pengét amit egy vadásztól koboztam el, mielőtt elfelejtette volna, hogy Beanie létezik. Nem tudom miféle démon képes ilyen pusztításra, és miért, de remélem velem is szívesen összeméri az erejét. Az egyik lépcsőfordulóban aztán támad egy ötletem, és a könyökömmel odavágok a tűzjelzőnek. Az üveget már rég betörték rajta, és sosem fogják pótolni. A peremein lévő szilánkok már megfeketedtek a kosztól, most pedig még a vérem is rá tapad, a rendszer viszont csoda vagy sem, működik, és a ház szerencsésebb felét felveri az éktelen zaj.
-Szióka... - szólok a gyilkoshoz, mikor végre felérek hozzá. Nem tudom kit rejt ez a sötét hacuka, de ahogy megállok vele szemben, felmerül a gondolat, hogy kívülről eléggé hasonlóan vagyunk öltözve. Remélem a többség azért a kezében tartott véres kardból tudni fogja, hogy ő a rossz fiú...vagyis lány.
-Add fel, vagy véged. Nem, tudod mit? Véged!
Felemelem az ökleim, benne a két fegyverrel. Jó vadász szokás szerint az egyik angyal, a másik démon ellen hatásos, halandókra pedig nyilván mindkettő. Nem tudom melyik melyik, de azt sem, hogy ő miféle. Nagyon remélem, hogy a pokolból jött, elegem van abból, hogy a sajátjaimmal harcoljak. Ugyanakkor, az első emeleti lakásból a gyermekszobán át jöttem ki...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


Panelház - Page 3 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 01, 2017 7:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Rafael & Raguel
Second quest for Salvation
The Darker Side Of Me • Üzenet: +18 • Credit:

A panelházra csend ült. Így hajnali háromkor általában ilyen is szokott lenni, de most kivételesen nagy volt a csend. Angyali orromat szinte facsarta a vér szaga, melyet az emberek egyáltalán nem érezhettek, még ilyen mennyiségben sem. Lakásból lakásra járok, hogy álmukban oltsam ki életüket. Már nem számolom, mennyinél tartok. A tíz emeletes ház legelső emeletétől kezdtem és már a nyolcadik emeleten vagyok. New York kiszolgáltatottabb, mint San Francisco. Sok a vadász, ez igaz, és szerintem angyalok és démonok is megfordulnak e városban rajtam kívül is, de a védelmük pocsék. Ezért is tudok szinte egy háztömbnyi embert észrevétlenül megölni. Mert ők mind azt hiszik, hogy aki az életükre tör, az majd hatalmas csinnadrattával érkezik, mészárol, nevet mint egy őrült. Pedig a valódi veszély, úgy cselekszik, mint én. Oda lépek az ágy széléhez, befogom a férfi száját és szívébe mártom az angyalpengét. Határozottan, könnyedén, úgy hatol át a penge a lepedőn, a ruhán, a húson és csonton, akár a vajon. Pár másodperc, szemei csuklyás alakomra merednek, majd elernyed. Elengedem a résnyire nyílt szájat, kihúzom a vöröses nedűvel borított pengét, majd még pár másodpercig nézem a férfit. Minden egyes áldozatom arcát az elmémbe vésem.
~ Sajnálom. ~ nem ejtem ki, de minden egyes áldozatnak ezt közlöm gondolatban. Egy perc, s már át is sétáltam a következő lakásba. Az ott alvó családnak ugyan ez a sorsa. Kegyelmes, gyors halál, s egy bocsánatkérés.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


Panelház - Page 3 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 01, 2017 6:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


***
Panelház - Page 3 49178837-balconies-in-an-old-panel-pre-fabricated-house
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7