Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Panelház •
reveal your secrets

Lev Swain


Panelház 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 08, 2021 12:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Nothing in the
cage of my ribcage
Emptiness is safe, keep it that way


A helyzet egyre kellemetlenebb, de már nem halogatható sokáig a megoldás, már így is nyúztuk a dolgot, csak kerülgetve a lényeget, és csak kellemetlenebb lett, szóval… szóval, nem tudom, akár beszélhetnék is, és majd meglátjuk mi lesz. Jó tuti nem, de jobb az még talán lehet. Különben is, lényegében mit veszíthetek? Beelzebub már a nyomomban, mellette Cara máris lényegesen kisebb fenyegetés. Sőt, talán ha megtudná, hogy ki a vetélytársa, máris kevésbé akarna bosszút állni. A bosszút lényegében intéztem magamban, bár ő nem tudja, de lesz ez még rosszabb is. Néha rosszabbnak kell lennie ahhoz, hogy jobb lehessen.
- Személyesen nem kereshettelek, amíg nem tudom, hogy nem egy késsel a torkomnál fogok ébredni másnap; annyira azért nem vagyok ostoba, hallottam már rólad, és tudom, hogy meg tudnál találni, ha tudnád hogyan nézek ki. A legutóbb sem váltunk el a legjobban, szóval, nem akartam kockáztatni. Még ha ez a nehezebb út is. – Felesleges szépíteni, a mostani szemétkupac kicsit elterelte a figyelmét, de amint kitisztul a helyzet, esélyesen újra előtör belőle a korábbi ellenszenve is, az, ami miatt már eleve óvatosnak kellett lennem vele. – Ráadásul, mint tudod, ez a város nem a természetfeletti lények toleranciájáról híres. A legutóbb már rájöhettél, hogy nem vagyok ember. Ez már két ok, amiért nem kellene megmutatnom neked az arcomat. Bármennyire is fontos tud lenni a bizalom… remélem megérted, hogy az életben maradásom a fő priorítás. – Egyelőre mindenképpen, amíg nincs a mostaninál biztonságosabb jegyem a pokolba. Mert a mostani a legaljára szól, kellene egy felsőbb kategóriás belépő, ami kicsit nagyobb garanciát ad arra, hogy nem csak az örök szenvedés lesz a sorsom.
Leplezni próbálja, de a lelke beszédesebb nála, feldúlt és ideges, jobban, mint a szavai sejtetnék. Visszafogja magát. Próbálkozik. Talán nekem is kellene? Talán. De már lemondóban voltam az ilyenekről… bár talán egy utolsó belefér; ezt még elsimítom, a démon érkezése után úgyis új fejezet jön már.
A szavaira mondanám, hogy frissen nagyobb helyre kenődik szét, de ebből a hasonlatból ennyi talán pont elég volt, és egy ilyen megjegyzés csak olaj lenne az újra fellángolni tűnő tűzre, ezért inkább nem szítom tovább, gondolatnak hagyom az egészet, mielőtt még egy újabb kitérővé nőné ki magát – mert az eddigiek alapján erre is lenne valami frappáns megjegyzése amivel rákontrázhatna.
A monológjára vállat rántok, hát kinek mi. – Hajrá, ha annyira bevált... – Az angyalszobor meg nyilván csak egy részlet volt, mindenkinek lehetnek triggerei, vagy szar napjai, amikor szar dolgok történnek vele… csak annyi különbséggel, hogy ezt nem másokban élik meg. Most sem lenne gond, ha nem lett volna részese az egésznek, én gyorsabban összekapartam magam, mint ő, hiszen az én szemetem volt, amivel évek óta élek és ölelgetem magamhoz, mint egyetlen kincseket amiket óvni érdemes ezen a földön.
- Ha nem zavarna egy harmadik fél jelenléte, akkor hoztam volna magammal valakit… - Felsóhajtok, kissé már megadóan. – Inkább kezdjük… - Ez egészen halkan érkezik, viszont őszintén, túl akarok már esni rajta, legyen bármi is, végezzünk, és váljunk szét vagy valami. Az egész italos felvetés amúgy is csak hirtelen felindulásból érkezett, nem pedig mint egy komoly felajánlás; valószínűleg érezte ő is és ezért egyezett bele ilyen könnyedén. Nem hittem, hogy elég kényelmesen érezné magát a közelben ahhoz, hogy leigya magát. És jogosan. Bár átérzem amit a test is amiben vagyok, és a lelkekkel is szorosabb a kapcsolatom, mint másoknak, nekem nagy előnyöm van az itallal szemben, ha más testében vagyok, hiszen nekem ez valahol olyan, mint egy nagyon valószerű álom, amit éberen élhetek. Amint rájövök hol vannak a határok, máris előnyöm van másokkal szemben.
Akaratlanul is felnevetek, egészen röviden, a kísérletén ahogyan értelmezni próbálja. Nem kinevetni akarom, csak egyszerűen a helyzet abszurditása hozta ki belőlem… de készségesen kisegítem még mielőtt ellenkezésnek venné. – Ahhoz is. Meg az előtthöz. És ahhoz is ami jönni fog. – Talán segítene, ha nem rejtvényekben beszélnék, de legalább már beszélek, a nehéz téma ellenére is. Ennyit talán elnézhet, hogy nem megy azonnal a lényeg, mégiscsak meglehetősen személyes vizekre eveztünk már így, a második randin… ráadásul mindkét találka elcseszett volt. Rosszabb, mintha idegenek lennénk.
Siettet, és valahol érthető, az óra kegyek, ebben a lakásban legalábbis biztosan, mert most még élvezhetjük ezt a különös magányt, de amint visszajön a medvecsalád… - Igyekszem… - Vagy legalábbis próbálkozom, ezt még ő is láthatja, hogy már próbálkozom. – Rendben… akkor játszunk tisztább lapokkal… azt már úgyis kizártad a fejedben, hogy démon lennék, angyalnak meg nevetséges lennék, szóval… annyira sok opció nem maradt, nem igaz? A magamfajtáknak nincs választása, mert szinte sehol sem kedvelnek. A földön és felette sem vagyunk többek egy eltörölni való bűnnél. És talán alatta sem, csak annyi a különbség, hogy ott másképp viszonyulnak a bűnökhöz. Szóval innen ered a démonok utáni vonzódásom. Mert nincs más hely ahová mehetnék. A hozzám hasonlók pokolra jutnak, bárhogyan is éljenek… szóval bármit is teszek, egy örökkévalóságig szenvedhetek. Azt gondolom megérted, hogy a születésem bűnéért nem szívesen szenvednék a világ végéig... szóval, ha nem tudod legyőzni őket, csatlakozz közéjük? - Finoman rántok a vállán, majd elhallgatok egy pár pillanatra, várva, hogy ezt a részt hogyan fogadja majd, mielőtt tovább haladnánk.
reveal your secrets

Cara Pierce


Panelház Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 06, 2021 9:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Lev Swain Kedvelte a hozzászólásod



☽I need an explanation

Lev & Cara
zene: When the Levee breaks  szószám: 778 • Credit:

 
Tényleg mindent megpróbáltam, hogy a még mindig tomboló haragomat kordában tartsam, de egyre nehezebb volt. Eddig is pusztán amiatt sikerült, mert a szóbeszéd ellenére igenis rendelkezem némi empátiával, és tudom, hogy bizonyos történések totálisan szét tudják zilálni az emberi pszichét. Azonban ahogy telt az idő, és egyre közelebb került az az időpont, amikor visszajönnek a ’kedves barátaink’, úgy váltam egyre türelmetlenebbé. Nem akartam rázúdítani, mert ez az én egyéni problémám, hogy nem viselem jól az idő múlását, de időnként nem tudtam vissza fogni a pikírt válaszokat.
– Így van. Viszont az egész nem történik meg, ha személyesen felkeresel, mint egy normális ember, és nem mászol be másodjára hívatlanul a fejembe. És ne gyere nekem azzal, hogy te nem is vagy ember, mert attól még viselkedhetnél úgy, főleg, ha egy sima halandóval van dolgod. – igyekeztem legalább a gúnyt elrejteni a hangomból, ha már a haragomat nem sikerült. Persze éreztem, hogy a folytatáshoz ez kevés lesz, így mielőtt ennél is tovább mentem volna vettem egy mély levegőt. Kedvesnek kell lenni. Kedvesnek kell lenni. Elmantráztam magamban néhányszor és csak utána folytattam tovább.
– Épp ezért is kéne addig lemosni a szart, amíg friss, és nem akkor vakargatni, amikor már ránk száradt… – ez egyébként egész kedves volt, de ha már éppen ezzel a hasonlattal jellemezte a lelkemben dúló vihart, akkor nem akartam neki csalódást okozni. Nem kell, hogy irodalmi átátéléssel fogalmazza meg az érzéseit, csak bökje ki végre, hogy mi volt ez az egész. Feltételeztem, hogy volt legalább egy gyújtó pont, ami belobbantotta ezt az érzelmi hullámvasutat, és nekem bőven elég lenne, ha ezt a bizonyos történetet megosztaná velem. Nem éreztem, hogy túl sokat kérnék, de én még sosem mentem át annyira kemény dolgokon, hogy ennyire megboruljak, szóval nem tudhatom, hogy pontosan mi zajlik le benne. Én tényleg hiszek benne, hogy a problémákat el lehet nyomni magunkban, csak a kérdés, hogy kinek milyen módszerrel sikerül ezt elérnie.
– Nem nekem vannak olyan súlyos problémáim, hogy mentálisan rázúdítom azt valakire, pusztán azért, mert megsimogatott ez angyal szobrot. Szóval a sajátomra igenis működik az elnyomás csodálatos technikája. A tieddel nem tudok mit kezdeni. – türelem Cara, türelem. A vagdalkozás nem segít. Illetve ki tudja, hogy mi segít. Sosem voltam még hasonló helyzetben sem. Ezért is, amikor érkezett egy számomra értelmezhető gondolat, miszerint igyunk le magunkat, hiába minden ellenérzés, nem vetettem el azonnal a gondolatot teljesen.
– A szépséghiba ebben a tervben pusztán annyi, hogy még mindig az én testemben vagy, emiatt pedig feltételezem, hogy én rám sokkal jobban hatna az alkohol. Ez nem igazán lenne fair az elmúlt történéseket tekintve. De ha ez a szíved vágya, keress valakit, akinek a testében ide tudsz jönni, és már csilingelhetnek is azok a poharak. – volt egy olyan érzésem, hogy nem gondolta komolyan, de ha ez kell ahhoz, hogy végre megeredjen a nyelve, akkor hajlandó vagyok valamennyit kockáztatni. Azonban ahhoz ragaszkodom, hogy külön testben kell lennünk másképp nem lenne fair. Persze így is meg van a veszélye annak, hogy mikor az én figyelmem lankad az alkohol miatt, akkor visszatér és kihasználja, hogy nem tudom uralni a testemet, de ha nagyon erőlködne ezt most is megtehetné. Illetve nyilván nem terveztem magam matt részegre inni, és ezt tőle sem várom el. Igazából nekem teljesen mindegy ezen a ponton, csak beszéljen végre. Hiába kezd bele látszólag egy apró monológba, ez még jobban összezavar, így egy további kérdést tettem fel.
– Oké. Tehát jól értem, hogy a gyerekkorodhoz van köze? Vagy egyszerű mazochizmusról van szó? Muszáj lesz többet mondanod, mert ez így nekem nem tiszta. – már majdnem kicsúszott, hogy „mesélj nekem a gyerekkorodról”, de még időben visszafogtam magam. Az egy dolog, hogy igyekszem együtt működőbb lenni, de nem fogok béna pszichológust játszani, főleg ingyen nem. Persze jelenleg inkább az én érdekem, hogy ezt a témát átbeszéljük, de vannak határok. Amúgy sem hiszem, hogy értékelné az efféle próbálkozást. Játszunk inkább tisztán. Mielőtt bármit is mondtam volna, végig gondoltam, hogy pontosan mit is akarok tudni. Mi az oka, hogy valaki bepöccen egy szobor látványa miatt, illetve miért akar a halálba éppen a démonok oldalán menetelni? Ezt kellene valahogy értelmesen megfogalmazni.
– Nem akarlak siettetni, de a végén tényleg az ital lesz az egyetlen megoldás, ha így haladunk. Nem kell az életed minden egyes apró részletére kitérned, csak legalább azt magyarázd meg, hogy miért éppen az angyalok zaklatnak fel ennyire, és mi az oka annak, hogy a démonokkal akarsz együtt működni. – nem voltam benne biztos, hogy át jön neki, hogy pontosan mit is akarok tőle tudni, de inkább kíméletesebben akartam közölni vele, mint nyersen oda vágni, hogy „mi a faszom ez az egész?” Ebből is látszik, hogy némi együttérzés még a türelmetlenséget is képes kordában tartani. Legalábbis még egy ideig…


reveal your secrets

Lev Swain


Panelház 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 15, 2021 9:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Nothing in the
cage of my ribcage
Emptiness is safe, keep it that way


- Az üzlet még nem veszett, az emlékeket meg részben magadnak is köszönheted, ha rémlik még… - Oké, oké, szemét vagyok meg minden, de azért minden nem az én hibám volt, és bármennyire is rendezni akarom – vagy éppen nem – a dolgokat, mindent azért nem fogok magamra venni tőle. – Érzem, hogy most szarul vagy, de még friss. – Wow, ennyit a megnyugtatásról… de ha lelkizésre van szüksége, nem vagyok én az embere… bár nagyon úgy tűnik, hogy kénytelen leszek azzá válni, és minél gyorsabban, mert ketyeg az a bizonyos óra, és tényleg nem kellene még Cara is rámszabaduljon… bár attól, amit találna, lehet ő lepődne meg… és ha még nagyobb szarba rántanám magammal, akkor méginkább engem okolna… pedig azt is magának kereste volna. Részben. Nehezebb lesz ez a bocsánatkérős dolog, mint gondoltam…
Tulajdonképpen valahol könnyebb lenni hagyni, hogy tegyen amit akar, keressen csak meg, mert amit találni fog, hosszútávon elvenné a kedvét a keresgéléstől… ugyanakkor… még egyszer utoljára talán megpróbálhatok valamennyire emberségesen viselkedni.
A kijelentésére felnevetek, semmit nem ért, de nem is várom el tőle, nincs honnan, nincs hogyan tudja, hogy miről beszélek… - Az csak egy illúzió, tudod te is. Ha nem így lenne, most nem beszélni próbálnál velem, hanem már rég elküldtél volna a pokolba, és az üveg fenekén keresnéd a válaszokat. Vagy pont az a gond, hogy az ital nem válaszolna minden kérdésedre? – Kérdések, ha már ez a téma, neki is volt egy, még pedig arról, hogy ki vagyok, vagy hol vagyok, amikor épp nem másokban vagyok… Ő sem bízik bennem, és én sem bízhatok benne; pedig kettőnk közül ő lenne az aki többet veszthetne. Mit tehetne velem? Maximum megveretne, megölni… képes lenne megöletni? Nem tűnik annak a típusnak. De ha rosszkor találna rám… az lehet nekem is fájna, de neki, neki talán sokkal jobban. De bárhogyan is, nem kellene komplikálja a már így is egyre csak bonyolódó terveimet, mert ha rohadt nagy mázlija van és még Beelzebub előtt talál rám… megnehezítheti azt, hogy megfelelően fogadjam a démont. Talán mégiscsak inkább ezért vagyok még mindig itt, nem pedig az emberségem megmaradt szikrája miatt, amit olyan nagy erővel próbálok kiirtani magamból, mégis, mégis mindig marad belőle valami… pedig nincs szükségem rá.  Minél korábban le tudnám engedni, annál egyszerűbb lenne…
- De ha annyira hiszel benne, hajrá. Igyunk. Most. Azt mondják olyankor beszélni is könnyebb. – Nem tenné. Nem merné. Biztos voltam benne, azért is jelentettem ki olyan határozottan; ebből mindketten túl sokat veszíthetnénk, ha rosszul sülne el.
- Van amikor már annyira későn derülnek ki, hogy már teljesen mindegy… - Fáradtan sóhajtok fel, így nem jutunk előre a beszélgetéssel, úgy tűnik valamit muszáj lesz megosztanom vele, különben csak az időnket pazaroljuk… őt is zavarja ez valahol, vagy talán valami más, de érzem, hogy rágódik… és újra próbál kedves lenni? Elképesztő, hogy mire képes az ember, ha nagyon akar valamit…
- Ez… egy elég nagy részletnek hangzik. – Egy pár pillanatig csak ennyit mondok, gondolkozni állok meg, majd folytatom. – Azért őrzöm, mert a része, születésem óta közel minden napomnak, ha nem is közvetlenül, de közvetve biztosan. Nem tudod elengedni, ha rá kell támaszkodnod… bármennyire is fáj, egy idő után rájössz, hogy szükséged van rá. Neked is, meg a körülötted levőknek is… és… néha, néha jobb, ha neked fáj jobban, mint nekik… - Máskor pedig… sok lesz, túl sok, annyira sok, hogy ne érdekeljen mi lesz azokkal akiket egészen idáig óvtál, és beáldoznád őket csak azét, hogy neked, neked jobb legyen. Még akkor is, ha nem is biztos, hogy jobb lesz, csak egy halvány kis esély, nevezzük reménynek… tudnom kellene mennyire veszélyes ez, én is pusztítottam bele másokat, akiket megvetetettem érte, mégis, én sem vagyok jobb… mindent eldobnák ami van, és miért? A reményért, hogy kicsivel jobb lesz amit kapok érte.
reveal your secrets

Cara Pierce


Panelház Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 07, 2021 9:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


☽I need an explanation

Lev & Cara
zene: When the Levee breaks  szószám: 581 • Credit:

 
Továbbra is nyugtalan voltam. A feszültségem nem akart engedni, hiszen nem tudtam megmagyarázni a pontos okát, így enyhülést sem remélhettem. Éreztem, hogy belülről feszít szét, és a megoldás keresése helyett csak arra tudtam koncentrálni, hogy ez reménytelen helyzet. Szívem szerint fel alá járkáltam volna, hátha az segít egy picit, de túlságosan kimerült voltam ahhoz, hogy ezt a tevékenységet érdemben végre tudjam hajtani. Egyetlen reményem az volt, hogy Lev magyarázatot ad a történtekre, és ezzel eltudom kezdeni feldolgozni a történteket. Ha ez nem jön be, akkor persze nem marad más, mint a jó öreg alkohol mámor, ezt viszont természetesen már egyedül terveztem. Nem akartam megtudni, hogy mit tenne velem Lev, ha a mentális béklyóimtól megszabadulna. Marad tehát inkább az első ötlet, kiszedni belőle szinte minden áron, hogy mi történt.
– Ez mind szép és jó, de a fő kérdés, hogy mikor. Már a puszta jelenléted is megzavart annyira, hogy elbaltáztam miatta egy fontos üzletet, így ezekkel a képekkel a fejemben meg van rá az esély, hogy még nagyobb katyvaszba keverem magam. Jó lenne tudni meddig is kell számolnom mentális instabilitással. – arra próbáltam finoman célozni, hogy hála neki per pillanat egy érzelmi roncs vagyok, ez pedig igencsak megnehezíti a többi emberrel való kommunikációt. Mivel az én szakmám másból sem áll, mint a kliensekkel és dolgozókkal való kapcsolatfenntartás, biztosan jelentős profittól esnék el, ha nem azt mondanám, amit a helyzet megkíván. Abban a pillanatban mindenkit elküldtem volna a bús picsába, ez pedig nem épp jó módszer az ügyfelek megtartására… Még a végén rájönnének, hogy én is érző lány vagyok, és vannak dolgok, amik nekem is fájdalmat okoznak. Tehát gyenge vagyok… Ez nem derülhet ki, még akkor sem, ha csak ideiglenes állapot.
– Vagy kerüld el minden áron. Töröld még az emlékét is ahelyett, hogy felidézed újra és újra. Egy teljes iparág épült az olyan árucikkekre, melyek képesek elnyomni a sok szart, ami a fejünkben kavarog. – ha éppen jó formámban talál meg, valószínűleg ezen a ponton próbáltam volna rásózni valami prémium alkoholt, ami garantáltan elfeledteti a bánat okát. Azonban nem ez volt a helyzet, a profit gondolata akkor egyáltalán nem foglalkoztatott. Igen… ennyire szarul éreztem magam, hogy még a pénzt se érdekelt… Tarthatatlan állapot…Szükségem volt az információra méghozzá azonnal.
– Nos ez igaz. Ám azzal előrébb jutnánk? A hazugságok előbb vagy utóbb kiderülnek, tehát jobb rögtön átugrani azt a részt és esetleg igazat mondani? – az ingerültség egy hatalmas sóhaj formájában hagyta el az ajkaimat, ez azonban nem volt elég. A homlokomat a jobb kezembe temettem, és azzal támasztottam meg amíg magamba gyűjtöttem néhány gondolatot. Úgy tűnt nagyon nem akar belekezdeni a történetébe. Vagy netán nem tudja pontosan, hogy fogjon neki? Végül is, ha szövevényes esemény láncolat vezetett a mostani helyzethez, akkor tényleg nem egyszerű elkezdeni. Mihelyst ezt felismertem kiegyenesítettem a hátamat és megpróbáltam valami féle segítséget nyújtani neki.
– Ha esetleg túl bonyolult, akkor apró részletekkel kezd. Például ki volt az első, aki akkora fájdalmat okozott neked, hogy még mindig őrződ magadban az emlékét. Netán milyen lény volt? – egy normális érzelmi világgal rendelkező ember biztosan kíméletesebben kezdett volna bele, de nem erősségem a lelkizés, így az is meglepő volt, hogy ennyire sikerült emberségesnek lennem. Illetve, ha ennyire rossz tapasztalatai vannak a világunkban élő lényekkel, akkor az is lehet, hogy nem tűnik fel neki, hogy egyébként egy tuskó vagyok. Nálam biztos rosszabbakkal is találkozott már, ha ennyire fájdalmas emlékei vannak. A végén még kiderül, hogy tényleg aranyból van a szívem és nem csak azért terjed el ez nézet, mert jó az önmarketingem…


reveal your secrets

Lev Swain


Panelház 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 01, 2021 12:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Nothing in the
cage of my ribcage
Emptiness is safe, keep it that way


Idióta vagyok, ez tény, hiszen én kevertem magam ebbe a helyzetbe. És a legrosszabb, hogy a lényem egy része még beszélne is, de tudom, hogy nem szabad. Túl nagy a tét, és túl közel a cél ahhoz, hogy egy ilyen amatőr hibával elcsesszem pont most. Most nem tehetem meg… de ez a pár óra alatt már hány olyan dolgot tettem, amit nem kellett volna?
Az elhalkul pillanatokat arra használom, hogy óvatosan Cara lelke felé nyúljak, figyelve őt, próbálva azon gondolkodni, hogy mi lehetne a legjobb lépés… el lehet még simítani a dolgokat, vagy túl késő? Sok mindent érez, zavaros a lelke és ez érthető is, nálam sem sokkal jobb a helyzet, de valamit tennünk kell. Vagyis… beszélnünk kell.
- Eddig nem is gyanakodtam. - És kötözködnöm a témát illetően most nem is kellene sokat, de hallott már arról, hogy valami akkor kezd igazán gyanússá válni, ha nagyon bizonygatja? A mostani kijelentésétől pont ilyen érzésem lett... amit megjegyeztem, de nem akartam túl sokáig lovagolni rajta. Előbb essünk túl a nehezén, majd amire visszajön a szerelmespár addigra remélhetőleg kialakulnak a búcsúzásunk feltételei is.
- El fognak halványulni. Főleg ami nem a sajátod, gyorsabban elmúlik. Még ha most nagyobb hatással van is rád. – Őszintének hangzottak a szavak, hiszen tapasztalatból érkeztek. Én is éreztem már dolgokat a megszállásaim során, tapasztalatokat, amikre nem voltam felkészülve… főleg mivel rendszerint nem azokat az embereket céloztam, akik rendben voltak. Gyakran szándékosan válogattam a görbékkel közül, akiket könnyebb irányítani, vagy akik már annyira keveset veszthetnek, hogy mindegy számukra a jelenlétem… vagy talán még örülnek is a társaságnak. Vagy csak egynek gondolnak a belső hangjaik közül… Ahogyan egyre jobban pusztul a világ körülöttünk, úgy lesz könnyebb őket is megtalálnom. De talán minden ilyen kapcsolattal és előre tett lépéssel közelebb kerülök hozzájuk… csakhogy a másik oldalon meg a pokol kínjai várnának, ami még mindig rosszabb. Az örökké még mindig hosszabb, mint az a pár évtized amennyit idefent kell elszenvednem.
Keserédes mosoly ami a szavai hatására megjelenne az arcomon. - …de ha a fájdalom elkerülhetetlen, a legjobb amit tehetsz, hogy felkészülsz rá. – Még ha lehetetlennek is ígérkezik. Valahol talán még bennem is maradt remény. Pedig nálam veszélyes reménykedni…
Túlélni. Pont az akarom. Csakhogy ilyesmit a démonok kívül mástól nem remélhetek. Érzem, hogy burkoltan még mindig szidja, talán én is másképp néznék rájuk, ha nem ők lennének az egyetlen esélyem, hogy elkerüljem a poklot ami rám vár. Vagy legalább egy részét… és ha közben magamat kell feláldoznom érte, hát legyen. De őt már nehezebb lenne meggyőzni, számomra is évekbe telt amíg elfogadtam. Mert én is próbálkoztam, én is reméltem, én is akartam más utat is… de nincs. Már tudom, hogy nincs.
- De hazudhatok is, akárcsak te is. – Bár ha kényes témát hozna fel, a lelke talán elárulná, hogy valóban mennyire személyes, de azért ez sem mindig teljesen biztos, a fejébe nem látok, s bár a lelkével nehéz hazudni, nem lehetetlen…
Tulajdonképpen a segítségem kéri, hogy könnyítsek a súlyon amit ráhelyeztem, segítsek szétválasztani a mocskomat a saját szemetétől… és nekem is előnyös lenne, ha lenyugodna egy kicsit, és mondjuk nem küldene túl agresszív embereket a nyomomba. Bár az is lehet, hogy amikor megtalálnának, ők lepődnének meg, mert nem csak engem találnának a testben…
reveal your secrets

Cara Pierce


Panelház Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 30, 2021 7:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


☽I need an explanation

Lev & Cara
zene: When the Levee breaks  szószám: 785 • Credit:

 

Nem volt épp kellemesnek nevezhető sajgó kézzel ülni az egyik emberem lakásán, miközben egy idegen férfi még pluszban a fejemben volt, és időnként kínzó rémképeket osztott meg velem. Azt hiszem nem kell nagyravágyónak lenni ahhoz, hogy ennél ideálisabb estét képzeljek el magamnak. Mostanra már otthon ülhetnék egy pohár kellemes bor társaságában, és ünnepelhetném azt, hogy megint kötöttem egy sikeres üzletet. De hát úgy néz ki, hogy aki a lapokat keveri, az valamit csúnyán benézhetett, mert nem csak hogy nem osztott rögtön a kezembe egy pókert, de még ki is cserélt néhány lapot egy adag kutya szarra. Talán egy kicsit erős hasonlat, de abban a pillanatban abszolút ezt éreztem. A legrosszabb, hogy már a haragomat sem mertem túlságosan elszabadítani, mert komolyan féltam attól, hogy ha még tovább hergelem Levet, akkor kapok még egy adag őrületet a képembe. Minimálisan persze azzal is foglalkoztam, hogy neki milyen érzés lenne, ha tovább mérgesedne a seb, de főleg a saját mentális egészségemet féltettem. Sok volt ez így egy estére.
– Nos igen, egy kiadós alvás is rám férne, csak a korábban látott képsorok miatt ez igencsak nehézkes lesz. – amint kimondtam, egy pillanatra be is villant valami, nem konkrét kép, de elfogott a rossz érzés. Kedvem lett volna átölelni magam és dörzsölgetni a vállamat, mintha fáznék, de nem engedtem, hogy az érzés túl sokáig nyomasszon. Szét kell valahogy választanom, hogy hol kezdődnek a tőle kapott emlékek, és hol vannak a sajátjaim, de ehhez sajnos kell a segítsége. Továbbá az sem ártana, ha nem csökkentené tovább a renomémat, amikor visszatér Pete meg a bigéje, és ehhez érző emberhez méltón kell viselkednem, még akkor is, ha az ilyesmi nekem nehézséget okoz.
– Abszolút reális történet higgy nekem. – igazából nem tudhatta, hogy mennyire abszurd is az a helyzet, hogy én bárkivel is puszta kézzel megküzdjek. Legalábbis anélkül, hogy bele látna a fejembe. Ezt a gyengeségemet ugyanis nem hangoztattam eddig előtte. Igazából igen keveset tud rólam és ez így is van jól. Eszemben sem volt túlságosan kényes információkat megosztani vele, hiszen még mindig nem tudhattam, hogy pontosan milyen veszélyt is jelent rám az ismeretségünk. Mindenesetre a démonokkal való kapcsolata határozottan egy olyan ismeretlen tényező, ami miatt muszáj óvatosnak lennem vele. Így előbb vagy utóbb azt a részt is át kell beszélnünk. Könnyen meglehet, hogy nem ezen az estén, mert egyelőre azzal is beérném, ha tisztáznánk a rám ruházott emlékek mivoltát. Egyelőre azonban igen kevés kézzelfogható információt kaptam.
– Áh, ilyet biztos nem fogok mondani, mert ez baromság. A fájdalom az fájdalom, semmi jó nincs benne, tanulni meg végképp nem lehet belőle. – próbáltam legalább ezzel megnyugtatni egy kicsit. Egyrészt, mert tényleg így gondoltam, másrészt, mert még többet akartam tudni. Fájdalmas emlékem nekem is van pár. Lehet, hogy engem már nem kínoz annyira, de ott vannak azok szépen eltemetve a tökéletesen magabiztos felszín alatt. Ő pedig most úgy megpiszkálta azt a részt, hogy könnyen meglehet, hogy amikor távozni fogok innen viszek párat magammal az övéből is. Arra pedig már nem igazán van kapacitás mentális sérülés nélkül.
– Nos. én azon az állásponton vagyok, hogy már értelmetlen jóra és rosszra tagolni bármit is. Túléled vagy sem, ez itt a kérdés. Ha csak a veszélye is meg van annak, hogy a válasz nem, akkor az viszont már nem csak szimplán rossz, hanem gonosz is. Aki éppen akkor akarja megtizedelni a nyájat, amikor az már amúgy is szétszéledt, arra nem igazán van mentség. – nem mondtam ki, hogy lényegében a démonokra céloztam, na meg persze azokra az angyalokra, akik még mindig a fajtánk kiirtásán dolgoznak. Eleve logikátlan, hogy mindkét fél a lelkekre utazik és ahelyett, hogy normális módon begyűjtenék őket, még tovább csökkentik a mennyiségét. Ehhez tényleg velejéig gonosznak kell lenni, vagy szimplán hülyének. Angyalok esetében inkább az utóbbi, míg démonok esetében én az előbbire szavazok.
– Nézd, a probléma tárgya az, hogy olyan iramban rohamoztak meg ezek a lidércnyomások, hogy perpillanat igen nehéz elválasztanom, hogy melyik tartozik hozzád, és melyik saját anyag. Tehát, hogy ne rontsuk tovább az amúgy is igen feszült viszonyunkat, ennyit igazán megérdemlek, főleg, hogy hajlandó vagyok jómagam is megosztani valamit cserébe, így még nem is kérem ingyen. – egy újabb gondolat, melynek befejezése már csak a fejemben történt meg, hiszen azt nem állt szándékomban megosztani vele, hogy most éppen az a tét, hogy mikor a fiúk esetlegesen megtalálják őt, akkor milyen bánásmódban fog részesülni. Ha nem hajlandó együtt működni, úgy mindenképpen az eredeti, minimum tökön rúgós stratégiát fogom alkalmazni, de ha esetleg bebizonyítja számomra, hogy ő is csak egy szerencsétlen a világban, aki próbál túlélni, akkor még újra gondolom a stratégiát. Na azért nem fogok neki szeretetcsomagokat vinni, de egy kölcsönös békén hagyjuk egymást szint még elképzelhető. A kérdés már csak az, hogy megtud győzni arról, hogy ez az egész megéri nekem?


reveal your secrets

Lev Swain


Panelház 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 29, 2020 8:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Nothing in the
cage of my ribcage
Emptiness is safe, keep it that way


Ahogyan tisztulnak a gondolataim, egyre kevésbé értem, hogy Cara mit is akar most már tőlem, vagy még pontosabban, miért is akarja azt még. Talán csak azért, mert így visszavághat a korábbi ballépésemért, mert most ez a legkézenfekvőbb mód arra, hogy kínozzon, enélkül, hogy magának is ártson… de ezen kívül aligha nyerhetne valamit. Esetleg a büszkesége leszakadt darabjait foltozgathatja vissza magára.
- Elég hosszú lista. – A beletörődő sóhajom most mégsem ehhez a részhez szól, sokkal inkább az elkövetkező sokkal kényelmetlenebbhez, ami egyre közelebbinek érződött.
Azzal viszont meglepett, hogy egy nevetéskezdemény tört fel belőle, amit még ha leplezni is próbált, külsőleg megtehette, de belsőleg már aligha lett volna képes rá. Nagyszerű, kár, hogy már túl késő az ilyesmihez, vagy ha nem is, akkor pont most egyre kevésbé aktuális. Ezen a ponton már aligha lehetne elterelni a figyelmét a magyarázatokról amiket olyan makacsul követel magának.
Igazából az a te hibád lett volna -  mondanám, de végül még időben visszafogom magam, megkímélve mindkettőnket egy újabb potenciális nézeteltéréstől amit okozna. Mert tény, hogy sokkoltam, de az is, hogy kezelhette volna másképpen. Bár ahhoz képest, hogy nincs annyira hozzászokva az egészhez, mint én, egész jól tartja magát. De ez a dicséret szintén gondosan eltemetve maradt a gondolataim mélyén, ahová ő már nem ért el.
Vele egyszerre fékeznék a gondtalannak induló lendületén, hiszen a fájdalmon is osztozunk, bár számomra könnyebb kizárni, azért tudok róla, főleg ha ilyen váratlan ötletei támadnak. - …pihentetve kellene tartanod. – Egy halk szisszenés után jön a megjegyzés, elárulva, hogy éreztem én is, de ezen a ponton már ez nem zavar, köztünk ennél sokkal nagyobb súlyú problémák voltak már egy ideje.
A monológjára már én nevetek fel röviden, bár egészen száraz, és alig található benne igazi öröm – ahhoz túl feszült voltam még – de legalább őszinte volt, ahogyan elképzeltem magam előtt a felvázolt helyzetet. -  Pedig remek történet lenne belőle.
Végül mégis én voltam az, aki a konkrét problémára akart térni, ugyanis bármennyi pillanatra is felragyogott Cara személyisége a nehezteléseink közepette, ettől még minden eltelt másodperccel jobban őrölt a várakozás. Túl akartam lenni rajta, ha már annyira ragaszkodik hozzá – hiszen annyira ragaszkodik hozzá, hogy elkerülhetetlen lett a dolog. Így pedig semmiképpen sem akartam lelépni mellőle, az csak még több kellemetlen helyzethez vezetne a jövőben… amire most tényleg nincs szükségem.
Mi történt velem. Nem kellene meglepnie, de már az első kérdést utálom, talán ezért is kérdek én is tőle olyan gyorsan. Mégis húzom az időt, de amitől túl akarok esni rajta, nem lesz könnyebb az egész.
Nem hangzott biztosnak  válasza, és ez megnyugtatott valamennyire, még ha vannak is ötletei, nem annyira ismerős neki a téma, hogy tippeknél közelebb jusson az igazsághoz. Hacsak nem segítek neki persze, de szándékosan aligha tennék ilyet… szóval amíg óvatos vagyok, addig nincs gond. Ja, óvatosság. Ma egész jól megy az…
Támpontot ad, ami talán valahol segít is, mert még ha nem is lelkesen, de elkezdek válaszolni végre a kérdésére is. – Sosem kaptam semmi jót tőlük, csak mások dicsőítő szavait. Sokkal nehezebben találok okot arra, hogy miért kellene kedvelnem őket, mint arra, hogy miért ne. – Mondjuk az emberek többségével is így vagyok, de ha rájönne, hogy igazából majdnem mindenkit utálok, aligha vinné előbbre a beszélgetésünket. – Fájdalmon és problémákon kívül nem kaptam mást tőle. És ha felhozod azt a szart, hogy ezekből tanulunk és erősödünk, akkor jelentősen lerövidíted a beszélgetésünk hosszát, mert ezek még arra sem voltak jók. – Újabb figyelmeztetés, amire remélhetőleg már hallgat is, bár most maximum kiabálni lenne energiám vele. -  ...csak... elegem van abból, hogy az emberek néha még mindig úgy tesznek, mintha a "jó" oldal képviselői lennének.
- Ez mondjuk egy egészen érdekes ajánlat. De biztos, hogy hallani akarod? Mármint, a megtörteken már nem változtatna, és fogalmam sincs, hogy mit nyerhetnél belőle. – Okkal van az, hogy nem szeretünk mások problémáival foglalkozni. Fárasztóak. Szóval neki is könnyebb lenne talán hagyni az enyém magyarázatait és törődni az övéivel, mert biztosan még neki is akadhat…
reveal your secrets

Cara Pierce


Panelház Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 25, 2020 7:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


☽I need an explanation

Lev & Cara
zene: When the Levee breaks  szószám: 874 • Credit:

 

Kezdtem azt érezni, hogy Lev tényleg nem akar beszélni az emlékfoszlányokról, amit olyan előzékenyen ’átnyújtott’ nekem. Ha legalább egy kicsit is ismertem volna, talán hajlottam is volna rá, hogy a lelki békéjének háborítatlansága érdekében elengedjük a témát, de tekintve, hogy még mindig nem tudtam róla szinte semmit, nem akartam ennyire nagylelkű lenni. Fájdalmat okozott nekem, még ha nem is szándékosan, és az ilyesmit nem könnyű elfelejteni. Tehát abban biztos voltam, hogy bármennyire is kellemetlen ez a számára, nem fogom elengedni a témát. De mivel áldott arany jó szívem van, és mégis csak sikerült kisajtolnia belőlem némi empátiát, arra hajlandó voltam, hogy finoman közelítek az ominózus téma felé, és ha nagyon tereli a szót, akkor csak óvatosan fogom visszaterelni a beszélgetést a helyes mederbe. Csak meg ne bánjam később, ha esetleg idő előtt eliszkol.
– Na igen, felírhatjuk ezeket is a listára. – válaszoltam könnyedén, mintha minden napos lenne az ilyesmi, de tény, hogy igaza volt. New York viszonylagosan biztonságos helynek számított a vadászok miatt, de ki tudja, hogy meddig marad még fenn ez az ’idilli’ állapot. Illetve az, hogy én ’békében’ élhettem, az még nem jelenti azt, hogy neki is ugyanekkora szerencséje volt. Sőt, az általa mutatott emlékfoszlányok, mind arról tanúskodtak, hogy neki jó néhány dologgal meg kellett birkóznia az élete során. Sajnálatos, és ha személyesen jelenne meg, lehet, hogy az együttérzésem jeleként még hátba is veregetném, de ennek ellenére nem volt joga rám borítani a szaros bilit, magyarázat nélkül. Azonban a még mindig mérhető mennyiségű haragom ellenére, amikor megemlítette, hogy „máskor egy aranyos seggfej”, önkéntelenül szakadt ki belőlem egy apró kuncogás. Persze próbáltam leplezni, és a kezemet is a szám elé emeltem, mintha csak köhintettem volna egyet, de volt egy olyan érzésem, hogy a próbálkozásaim ellenére is érzékelte, hogy mi is történt. Mindegy. Nem fogom szóvá tenni, és ha rákérdez, biztos, hogy letagadom. Inkább felvettem a beszélgetésünk fonalát, és szépen lassan eveztem a kényesebb téma felé.
– Egyetértek. Mondjuk törhettem volna a lábamat is. Jelzem, akkor biztosan benyújtanám neked a számlát, amiért kénytelen vagyok beteg állományba menni. – jelzésképpen meglengettem a sérült kezemet, és bármilyen hatásosnak is ígérkezett ez a gesztus a fejemben, azonnal megbántam a mozdulatot. A fájdalom élesen hasított bele az öklömbe, és egyben újra emlékeztetett a történtekre, illetve, hogy ezt előbb vagy utóbb meg kell magyaráznom majd minimum Pete-nek, amikor visszaér a ’kedves’ partnerével.
– Apropó, hálás lennék, hogyha a későbbiekben esetleg szóba kerül, hogy eme sérülést egy tolvajjal vívott hősies csata közben szereztem, akkor nem tiltakoznál, és nem árulnád el hangosan, hogy valójában egy szobornak adtam egy bal egyenest. – mire kimondtam, már meg is bántam, mert könnyen lehet, hogy éppen eme kérésem miatt fogja már csak azért is elmondani a valós történetet, de végül is ezt egy tesztként is fel lehet fogni. Amikor visszajön Pete kiderül, hogy képes-e egy ilyen apró kérést teljesíteni, vagy tényleg feltett szándéka, hogy kibasszon velem. Ugyanis továbbra sem vetettem el ezt a lehetőséget. Az viszont meglepett, hogy végül éppen ő javasolta, hogy azt a bizonyos kényes témát most már elevenítsük fel. Kedvem lett volna egy csípős megjegyzéssel a tudtára adni, hogy részemről erre várok, amióta ott hagytuk a templomot, de végül bírtam a véremmel, és egy sokkal szolidabb módon adtam tudtára, hogy egyetértek vele.
– Részemről rendben. Tehát mi történt veled, amiért ennyi fájdalmat nyomsz el magadban? – öhm… na jó… talán ez sem sikerült túl empatikusra, de mindenképpen jobb volt, mint amit először akartam mondani. Mindenesetre, ha belekezd a történetbe, akkor figyelmesen hallgatom, és nem szakítom félbe. Legalábbis addig, amíg nem tereli el ismét a témát. Viszont úgy néz ki, hogy előbb még a lelkével kapcsolatos kérdésemre akar válaszolni, így mivel az is érdekes számomra, hagytam, hogy kibontakozzon és csak utána válaszoltam.
– Miért ne lenne? Démon biztosan nem lehetsz, és tekintettel az angyal utálatodra, nem hiszem, hogy teljes értékű tollas lennél. Ergo kéne, hogy legyen lelked. – a hangomon biztosan érződött, hogy a magabiztosságom erősen megkopott, hiszen erősen hiányosak a természetfeletti ismereteim. Ugyanakkor a jelenlegi tudásomra alapozva azt feltételeztem, hogy Lev félig ember, így tényleg kéne legyen lelke. Persze meg lehet, hogy csúnyán mellé lőttem, de igazából ez teljesen lényegtelen is. Nekem csak az számít, hogy a jelenléte milyen hatással van az életemre, hogy pontosan milyen lények tették össze, amilyük van, számomra irreleváns. Neki viszont biztosan fontos, és könnyen meglehet, hogy éppen emiatt hordoz magában ennyi fájdalmat. Tehát rá kell valahogy majd kérdeznem.
– Na jó. Mondjuk kezdhetnéd azzal, hogy miért utálod annyira az angyalokat, hogy egy egyszerű szobor és templom látványa is ennyi keserűséget idéz fel benned. – bassza meg ez már kezd át menni egy ilyen pszichológusos beszélgetésbe… Nehogy már… Ha csak kérdéseket teszek fel, akkor előbb vagy utóbb terelni fog. Én is ezt tenném a helyében. Kell tehát valami motiváció… Mégis mi lehetne az? Oh már tudom, hogy én minek örülnék, ha a helyében lennék. Valami jó kis zavarba ejtő történet hallatán könnyebben eredne meg a nyelvem…
– Ha attól könnyebb, én is elmesélek valamit, amit egyébként biztosan nem osztanék meg senkivel. – egy cinikus mosoly jelent meg az arcomon, mert semmi kedvem nem volt a saját szennyesemet kiteregetni, amikor éppen az övére vagyok kíváncsi, de végül is én is hozhatok némi áldozatot. Ha túlságosan belsőséges lesz, akkor majd kitalálok valami elterelést. Vagy csak szimplán kidobom a taccsot…


reveal your secrets

Lev Swain


Panelház 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 20, 2020 9:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Nothing in the
cage of my ribcage
Emptiness is safe, keep it that way


Nem meglepő, hogy nem értékeli a megjegyzést, hiszen aligha vagyunk – és a helyzetet figyelve úgy tűnik, aligha leszünk? – olyan viszonyban, hogy így viccelődhessek vele és valóban úgy is értelmezze a szavakat, ahogyan szánom őket. Vagy elve olyan személy, aki nem értékeli az ilyen megjegyzéseket, bárkitől is érkezzenek. A nemtetszését érezve viszont eszembe jut, hogy amúgy én is rövidebbre akartam fogni a beszélgetést, ez pedig sajnos azzal jár, hogy kihagyjuk az ilyesfajta kitérőket… ezért is próbálom lezárni a témát, meg kicsit ezért is, mert sajnos egy újabb dühkitörés már nem igazán férne bele a mai napba. – Természetesen. – Próbálok szelídíteni még a mosoly késztetésén is, hátha úgy nem harap annyira. Egyelőre. Lesz ez még rosszabb, csak térjünk rá a lényegre, bár lehet, hogy nekem sokkal kellemetlenebb ez az egész, mint neki. Ha már itt tatunk, gyorsan ki kellene találni valamit…
- Vagy amikor az angyalok az emberekre támadnak, a pokol a földre szabadul és majdnem minden, ami mozog potenciálisan kinyírhat. – Tessék, pontosítottam, ha nem értette volna, hogy milyen általános szarra gondoltam. Nem arra, ami abszolút hétköznapi most is és évtizedekkel korábban is, hanem erre a friss minőségi masszára amiben kedvünkre mártózhatunk, lassan még nyújtózni sem kell érte és utánpótlásból is akad bőven.
A kérdésére egy biccentés felel előbb. – Persze, máskor egy aranyos seggfej vagyok. – Valószínűleg hátrány, hogy kezdem összeszedni magam, mert jönne vele a megszokottabb modorom is, amiről már sejtettem, hogy neki nem pont ideális. De ahhoz még mindig kimerült voltam, hogy színészkedjek és aranyosan mosolyogjak. – De komolyra véve, ennél kevés rosszabb kimenetelt tudnék elképzelni. – A komoly talán túlzás, azon talán még dolgozni kellene, főleg a lényeghez közeledve, amihez amúgy szerintem neki sincs sok kedve, mégis ragaszkodik hozzá. Miért is? Az oké, hogy tönkretettem a napját, talán a hetét is, de… Talán fájna beismerni, hogy valahol még igaza is van.
A következő megjegyzésem viszont gondolkozásra készteti, elhallgat és telnek a pillanatok, pont elég, hogy megbánjam, mert már biztos, hogy ezt a témát is meglovagolná a hölgy. Az jobban meglep, hogy a hang amivel megszólal gúnymentes, ilyet is rég kaptam tőle. Illene megjegyzést tenni rá, de azzal biztosan elveszne a pillanat varázsa… nem mintha a szavaimmal nem tenném tökre amúgy is. – Kényelmesek témákról. Előbb nem tudhatnánk le a másikat? Ha már le akarjuk szedni azt a sebtapaszt, tépjük le gyorsan.
- Nem tudom mennyire vagy tisztában a dolgok jelenlegi állásával, de a lelkek árfolyama ez ideje jelentősen csökkent. Szóval a másféle ügyek gyakoribbak, mint régen voltak. De úgy gondolod, van lelkem? – Bár nála nem is erőltettem ezt a bú, démon vagyok dolgot, szóval annyira nem meglepő a feltételezése.
Próbálok magyarázatokat adni neki úgy, hogy ne kelljen túl sokat elárulnom közben, de úgy tűnik ez kevés és többet tudna… játszhatjuk ezt, de nem tudom meddig, mert egyszer tényleg sok less a kíváncsisága, ami talán egyikünknek sem lesz előnyös. - …például? – Azért nem megy ilyen könnyedén ez… Ha kérdez felelek, de magamtól mégis hogyan kezdjek beszélni erről?
reveal your secrets

Cara Pierce


Panelház Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 07, 2020 11:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


☽I need an explanation

Lev & Cara
zene: When the Levee breaks  szószám: 850 • Credit:

 

Még Lev visszatérése előtt elhatároztam, hogy megpróbálok egy kicsivel empatikusabb lenni, és háttérbe szorítom a cinikus énemet, de nem ment valami túl jól. Ahogy megérkezett szinte rögtön felszínre tört a haragom egy része bármennyire is próbáltam elnyomni azt. A történtek előtt nyitott voltam arra, hogy finom vagy éppen nem túl gyengéd csipkelődésekkel próbáljuk meg a másik tudomására hozni, hogy még mindig nem vagyunk puszipajtások, de ezen a ponton már csak le akartam zavarni a beszélgetést, ami előttünk áll, viszonylag normális hangnemben. Azonban, amikor egy egyszerű kijelentést, miszerint szeretem a kádfürdőzést – illetve ugye szeretném – kiforgat, és egy teljesen más jelentését ragadja meg önkéntelenül is kitört belőlem egy a külvilág számára is hallható gúnyos horkantás.
– Oh, hát persze. Amilyen úriember vagy, gondolom még a szememet is becsuknád, csak hogy ne tévedjen illetlen helyre a pillantásunk.   – na igen, azt hihetnénk, hogy ez a helyzet már nem is lehetne abszurdabb, de hát kiderült, hogy mégis. A történtek után hogyan juthat egyáltalán ilyesmi az eszébe? Na jó azt hiszem tudom a választ. Férfi… Az idejük nagy részében, bizony arra gondolnak. Miért lenne éppen Lev más? Nekem is sokszor eszembe jut főleg az utóbbi időben, de most komolyan eszemben sem volt ebbe az irányba terelni a beszélgetést. Sokkal fontosabb megbeszélni valóink vannak. Kicsit olyanná vált számomra ez a társalgás, mintha egy munkaügyi találkozó lenne. Vagyis, nem számít semmi más csak az üzlet, jelen esetben ez az információ cserét jelenti. Azonban hiába próbáltam finoman a fontos témára terelni a szót, Lev nem vette komolyan a dolgot. Már a fejemben volt, egy cinikus megjegyzés ezzel kapcsolatban, de végül vissza fogtam magam és maradtam az emberibb hangnemnél.
– A szar az, amikor kitörik a cipőd sarka, vagy amikor elszakad a ruhád pántja, esetleg elfogy a wc papírod. Ez sokkal több volt annál. – azt mondtam, hogy emberibb, nem azt, hogy minden jellegű iróniától mentes… Ez tényleg sokkal barátibb volt annál, mint amit először akartam mondani neki, tehát nem lehet oka panaszra. Egyébként is amióta eljöttünk a templomból én tényleg próbálkozom kedvesebben viselkedni, rajta viszont nem igazán érzem azt, hogy együttműködőbb lenne. Mondjuk a következő hozzám intézett mondata némi magyarázattal szolgált erre a jelenségre.
– Nocsak. Ez esetben másképp viselkedtél volna velem, ha a körülmények ideálisak? – mondjuk én is egészen máshogy álltam volna a jelenlétéhez, ha nem a semmiből. az engedélyem nélkül, egy veszélyes szituáció közepén toppant volna be. Bármilyen meglepő is, de tudok civilizáltan viselkedni, ha nem hoznak ki a sodromból. Viszont, ha kicsúszik az irányítás a kezeim közül, akkor könnyen elszalad velem a paci. Érdekes felvetés viszont Lev részéről, hogy ha korábban találkozunk, akkor nem erről beszélgetnénk most. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy pontosan mire is céloz, de nem lettem okosabb. Ha nem bosszant fel már rögtön az elején, akkor talán más lenne a stílus, amiben a beszélgetést lefolytatjuk, de téma tekintetében nem igazán tudom, hogy mi más merülhetne fel. Aztán kitudja, lehet, hogy éppen üzleti tanácsokat kérne tőlem, vagy éppen valami rázós melóval akarna megbízni, amit persze visszautasítanék… öhm… ha csak nem lenne nagyon sok nulla a siker díj végén. Mivel más ötletem nem volt, így inkább rákérdeztem.
– Tényleg? Akkor miről beszélgetnénk szerinted? – hoppá, semmi gúnyos nem volt a hangomban, pusztán kíváncsiság. Piros pont nekem. Mondom én, hogy fejlődő képes vagyok. Ha némi alkoholt is fogyasztottam volna, talán azt is könnyebben viselném, hogy itt van bennem és a saját fejemben zajlik a társalgás. Hmm… igazából nem is rossz ötlet… vagyis… áh nem. Így is tulajdonképpen bármire képes a testemmel, nem engedhetem meg, hogy a tudatom elködösítse valami szesz. Főleg úgy, hogy ismét szóba kerültek a démonok, holott én nem ezzel kezdtem volna, de legyen.
– Csak nem adtad el a lelked valami szarért ugye? Vagy létezik egyáltalán másféle ügy démonokkal? – ennyire nem lehet kétségbe ejtő a helyzete. Vagy mégis? Mondjuk amilyen emlékképeket és érzéseket kaptam… Nos nem csodálkoznék, ha egy kicsit megborult volna mentálisan, és ezt most kivételesen nem rosszindulatból mondom. Vannak olyan traumák, amik eltorzítják az ember személyiségét, és olyan tettekre sarkalnak, amiket az ’esemény’ előtt még csak meg sem fontoltunk volna. Igazából nekem sem sok hiányzott annak idején ahhoz, hogy feladjam. Szerencsémre, viszont egy makacs dög vagyok, és a nehézségek még inkább motiváltak arra, hogy több legyek, hogy jobb legyek annál, ami vagyok. Ki akartam törni a sivár életemből, és addig küzdöttem, amíg sikerült. Persze még mindig nem vagyok elégedett és talán soha nem is leszek, de azért értékelem az eddigi eredményeimet, hiszen alakulhatott volna másképp is. Válaszhattam volna egy sokkal könnyebb utat. De nem. Lev viszont vagy nem volt ennyire makacs, vagy egyszerűen csak túl sok volt neki, legalábbis erre utalt az, hogy megemlítette, hogy egy kényes témát piszkáltam meg. Viszont az még mindig nem volt tiszta, hogy mégis miért ennyire érzékeny, hogy ilyen szinten túlreagáljon egy viszonylag ’ártatlan’ szituációt.
– Nos, ha nem borítottad volna rám, annyiban is hagynám, de mivel én is éreztem, amit te, így szeretnék némileg bővebb magyarázatot kapni a történtekre. – igazából ez jár nekem, de nem akartam ennyire nyers lenni. Bassza meg a végén még tényleg kedves leszek… Nos, ez lehet, hogy azt jelenti, hogy nem csak Lev borult meg egy picit mentálisan…


reveal your secrets

Lev Swain


Panelház 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 05, 2020 11:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Nothing in the
cage of my ribcage
Emptiness is safe, keep it that way


- Érthető. – Bár egy motor csak elméletben hangzik jól, a gyakorlatban a fenntartásával gondok lennének, azért én eddig nagyobb gond voltam a nyakába, mint egy szépen elrendezett fémkupac, ami még ha néha útban is van, amúgy legalább jó dekoráció s irányítható. Belőlem még semmi haszna nem lett, és még az irányítást is kivettem a kezéből. Igazából haszna legalább lehetett volna, de ezek után már fogalmam sincs mi lesz, az egyetlen amiben biztos voltam, hogy el kell tűntetni a mamamacit, hogy beszélni tudjunk a tőlünk telhető higgadtsággal, mielőtt még szétválnának az útjaink.
A kialakult helyzetre egyre inkább egy olyan problémaként tekintettem, amihez minél kevesebbet kellene piszkálni, majd hagyni kihülni és elfelejteni örökre, mert igazából úgy mindenkinek kényelmesebb lenne. Tudom, a kényelem mostanában elég nagy kérés, talán még ebben a helyzetben is, de azért akartam adni egy próbát ennek a megoldásnak is, hátha Cara is hasonlóan érez. Bár vele eddig sem volt egyszerű, így talán most is feleslegesen reméltem ilyeneket. Részben ezért is várok egy keveset, mielőtt még tudtára adnám a jelenlétem, részben meg egyszerűen azért, hogy felmérjem a helyzetet. Bár nem hittem, hogy túl sok részlet változott volna azok a percek alatt, amíg kint voltam…
A szavaira felnevetek, mielőtt még válaszolni tudnék. – Ha szeretnéd, megnézhetjük, hogy mi a helyzet a fürdőben. – Teljesen komolytalan szavak, de kikívánkoztak, ha már felhozta. Nem tehetek róla, ő az, aki folyton ilyen témák felé tereli a beszélgetésünket. És utána persze rá is térne a komolyabb dolgokra, gyorsan szétverve az ábrándomat, miszerint megúszhatjuk még a dolgok kényelmetlen oldalát… Ráadásul nem is akárhogyan tér rá, egyenesen gyomorszájba vágna, hát nem aranyos… bár ezt eddig is tudtam róla. Nem, nem az. – Tudod, minden a gyerekkorombban kezdődött… - Meglepően komoly hangon kezdek bele, de utána el is hallgatok, éreztetve, hogy nem gondoltam komolyan, de a biztonság keddvérét megforgattam a szemeit. – Mindenkinek szar volt mostanában. – Bár ezt ő is tudja, szóval valószínűleg nem fogja kielégíteni ennyi indoklás. De időhúzásnak tökéletes, amíg összerakok valami számára is elfogadhatót, amitől én sem sokallok be. Meg amit mondjuk meg is értene egy rövid magyarázat után, és nem is nézne a mostaninál is őrültebbnek. Lehet, hogy túl sokat akarok? – Rosszkor találkoztunk. – Rándítok egy alig érezhetőt a vállán, neki is kényelmetlen a helyzet, érzem, de nekem sem jobb, sőt. Egyre kevésbé tetszik, és egyre jobban hangzik a lelépés, és már most fontolgatni kezdem, csakhogy ekkor mellbevág egy felismerés amire felnyögök. Nem, nem fogok elrohanni, nem fogok elfutni, ahogyan ő is tette, mert én nem vagyok olyan, mint ő, és nem is leszek olyan mint ő. Tehát maradok. De az azt jelenti, hogy válaszolnom kell Cara kérdéseire… - Ha korábban találkoztunk volna, már rég nem erről beszélgetnénk. – Hanem mondjuk üzletről, amiért amúgy kerestem volna, de ezek után már nem tudom hogyan lehetne szépen felhozni. – Azt már összerakhattad, hogy vannak… ügyeim démonokkal. Egy ilyen folyamat közepén futottunk össze. -  Ezzel még nem sok újat mondtam, azt már tudta, hogy a bárban mindkét démon felismert, szóval rájöhetett, hogy közöm van hozzájuk. És egy démonok meg emberek közt az üzletelgetés a leggyakoribb viszony. Közben persze szépen eltereltem a témát az okok kifejtéséről, de talán összerakja fejben… bár az is lehet veszélyes, ezért is kezdtem figyelni az érzései változását, hátha az segít eldönteni, hogy szükséges-e tovább magyarázni a dolgokat, ha esetleg túl elszabadultak volna a gondolatai… - Szóval egy gyenge pillanatban piszkáltál egy témát, ami szintén kényes, amitől elborult az agyam. – Igazából fogalmam sem volt, hogy hogyan kellene kezelni egy ilyen helyzetet, csak azt éreztem, mintha minden kimondott szóval csak rosszabb lenne. Fogalmam sem volt, hogy mit csinálok, annyira idegen volt az egész… Kihazudni magam talán könnyebb lett volna, de akkor hosszútávon tényleg dobhatok minden esetleges tervet Caraval, és plusz egy ellenség a nyakamba most tényleg nem hiányzik. Bár ha megtudná, hogy Beelzebub keresési listáján is rajta vagyok éppen, talán elmenne a kedve egy kicsit a kutakodástól, de ezt a részletet egyelőre nem akartam a mostaninál is publikusabbá tenni. Ha Walter idő előtt megtudja, akkor minden eddigi munkámnak annyi volt.
reveal your secrets

Cara Pierce


Panelház Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 04, 2020 12:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


☽I need an explanation

Lev & Cara
zene: When the Levee breaks  szószám: 842 • Credit:

 

Amikor először találkoztam Levvel, illetve, amikor megjelent az üzlet kötésem közepén, azt gondoltam, hogy mivel én vagyok a saját testem birtokosa és egyedüli karbantartója megérdemlem azt a ’luxust’, hogy azt tegyek és gondoljak, amit csak akarok. Levre csak egy betolakodóként tekintettem, aki abszolút megérdemli, hogy rázúdítsam minden érzésemet, legfőképpen a haragomat némi burkolt vagy éppen nem annyira burkolt cinizmus formájában. Aztán történt valami, ami tulajdonképpen elsöpörte, az ’én bárkivel azt teszek, amit csak akarok’ hozzáállást, és ébresztett bennem némi empátiát, noha ezt eszemben sem volt beismerni senkinek. Ritka nagy paraszt tudok lenni, de valahol mélyen nekem is van szívem, és amikor ennyi fájdalmat érez valaki, akkor nem szívesen rúgok bele még egyet. Ugyanakkor arról sem feledkezhetek meg, hogy nekem is vannak sebeim, és ha mindig tekintettel lennék arra, hogy ne bántsak meg másokat, akkor előbb vagy utóbb beleőrülnék a saját nyomoromba. Mi akkor tehát a megoldás erre a kényes szituációra? Fogalmam sincsen. Egyszerűen nem tudom, hogyan kéne viselkednem Levvel. Nem tudom megjátszani, hogy minden rendben, amikor valójában nincsen, és a bűntudatom nem fogja elfeledtetni azt, hogy igazából fájdalmat okozott nekem. Tehát marad egyelőre az óvatos puhatolózás, aztán majd meglátjuk, hogyan alakul a továbbiakban.
– Már meg ne haragudj, de egy motornak azért jobban örültem volna. – na nem mintha tudnék hozzá annyi benzint szerezni, hogy érdemben használni tudjam, de akkor is. Csak képeken láttam, mert apám amikor lelépett nem vitte magával a motoros naptárát, de nekem már ez is elég volt ahhoz, hogy rögtön szerelembe essek. A vonalvezetés és az erő teljesen megszédített, és ez a rajongás a mai napig nem halványodott. Persze ez egy olyan álom, aminek a megvalósulásában nem reménykedem, de vannak olyan dolgok, amikért harcolok, példának okáért addig nem nyugszom, míg nem sikerül egy olyan házat szereznem, amihez kert is tartozik. Nem túl sok van New York biztonságos részein, és azok is többnyire a nagy családok birtokában vannak, de előbb vagy utóbb lesz annyi vagyonom, hogy olyan ajánlatot tegyek, amit nem tudnak visszautasítani. Tehát ezen álom teljesülése csak idő kérdése.
Miközben ezen járt az eszem békésen kényelembe helyeztem magam Pete lakásában, noha a történtek egyáltalán nem tették indokolttá a nyugalmamat. Mégis ez a csend… Sosem értékeltem igazán az ilyen apró dolgokat az életben, de most nagyon jól esett. Ezért is volt, hogy némi csalódottságot is éreztem, mikor Lev visszatért, annak ellenére, hogy én magam is beszélni akartam még vele, elvégre nem hagyhat itt magyarázat nélkül. Ahhoz túl sok mocskot és feszültséget zúdított rám. Ha megtenné, akkor kénytelen lennék elkönyvelni, mint egy kegyetlen alak, aki tényleg nem érdemli meg, hogy egy picit is rosszul érezzem magam miatta.
– Ami azt illeti inkább egy kádfürdő hiányzik, de tudok élni nélküle. – a kérdés az, hogy érdemes-e. Viccet félretéve, nekem sajnos nincs a lakásomban fürdőkád így sosem volt alkalmam kipróbálni, hogy tényleg olyan mesés stresszoldó hatása van-e vagy ez csak egy ócska marketing szöveg, de tény, hogy idilli cselekvéskét él a fejemben. A feszültség oldásra pedig egyéb módszereket alkalmazok, bár tény, hogy a leghatékonyabbra az utóbbi időben nem volt lehetőségem. Most így belegondolva lehet, hogy ez egészen sok mindent megmagyaráz. Viszont ezt az egyelőre feltételezést eszemben sincs megosztani Levvel, elvégre igen abszurd lenne azzal folytatni, hogy ’bocs, hogy bunkó vagyok de már régóta nem….’ A lényeg, hogy ez az én titkom marad. Tehát elfogadható magyarázat híján kénytelen leszek emberként viselkedni, ha nem akarom, hogy megint elszabaduljon a ’pokol’.
– Szerintem a zavarok nem zavarok kérdésen már rég túl vagyunk. Néhány dologról még beszélnünk kell, bármilyen nehéz is. – ez a burkolt változata volt annak, hogy a történtek után nem szabadul tőlem. Könnyen meglehet, hogy ha kellemetlenné válik neki a beszélgetés akkor végül mégis menekülőre fogja, de úgyis meg fogom találni, ha csak nem hagyja el a várost. New Yorkban ugyanis előbb vagy utóbb, de bárkit előkerítek. Már csak azért is, mert addig nem nyugszom, míg el nem érem a célomat. Nyilván annál könnyebben és gyorsabban fog ez sikerülni, minél több információt nyerek kibelőle az előttünk álló beszélgetés során, de nem fogok kapkodni. Túlságosan is feszült most a viszonyunk ahhoz, hogy többet hibázzak. Tehát nincs más választásom, kedves leszek, igazi bűbáj, legalábbis saját magamhoz képest.
– Nos ebben én nem vagyok biztos. Hiába mész el, egy ilyen bombát nem könnyű elfelejteni. Még sosem éreztem ennyi haragot és ennyi keserűséget, pedig én is kaptam már az élettől. Mégis mi történt veled, amiért ennyi szarságot tárolsz? – ez az Cara, ennél empatikusabban nem is kérdezhettél volna rá a feltehetően legnagyobb fájdalmára… Hatalmasat sóhajtottam, hogy némi emberséget erőltessek magamra, majd tovább folytattam, hátha enyhíteni tudok a nyomáson, ami hirtelen rátelepedett a mellkasomra.
– Gondolom nem volt könnyű életed. – még ez sem az igazi, de már így is túlteljesítettem saját magamat. Nem vagyok az-az együttérzően hátba veregető típus. Én a ’hát az szar ügy, gyere meghívlak egy sörre’ fazon vagyok. A történtek után viszont ennél több jár Levnek. Legalábbis addig, amíg tart a bűntudatom. Hiszen, ha megint valami olyat teszt, ami kiakasztja az idegeimet, akkor nem leszek elnéző. Illetve arról sem tettem le, hogy megtaláljam, és istenesen tökön rúgjam. Kérdés, hogy ha sikerül ezt a beszélgetést lefolytatnunk, akkor továbbra is ez lesz-e a legfőbb motivációm…


Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2