Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Elhagyatott étterem •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Elhagyatott étterem - Page 5 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 05, 2020 7:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Éld meg a jelent...
mondj mindenre igent.


Végre bejutunk, és pozitívan csalódok abban, hogy valóban vannak itt emberek... vagy angyalok... vagy akármilyen lények is legyenek, de egy kisebb tömeget alkotnak. Ez azért csak jót jelent valamilyen szinten... remélem, bár a vigyor a fejemen immár újra él, hogy Caraval kikötünk a pultnak nevezett valami mellett. Csak biccentek Cara felé, hogy felőlem állhatja az újabb kört, bár mintha nem emlékezne arra, hogy még mindig van a bár kasszájában egy kis pénze, amit még az este folyamán vissza kell felé szolgáltatnom, remélem nem felejtem el.Az italokat ingyen kapjuk, ez egyszerre kurvajó, és nagyon abszurd is. Azért kapunk ingyen piát, mert hoztunk valami ócskaságot? Ha nem lennék már amúgy is kissé illuminált állapotba, még érdekelne, is, de így most nagyjából hidegen hagy, főleg, amikor meglátom felvirulni a hír hallatán Cara arcát.
Azért elég rendesen meghökkent amikor négy felest kér ki nekem. Körbe nézek a helyen, és egyre több fura arcot látok... basszus, talán még sem kellene annyira vedelni. Az én szerencsétlen személyiségemmel, megint bele fogok kerülni valami szarba, és Carat is ránthatom magammal.
- Jólvan, jólvan.  - Legurítok két felest és a másik kettőt is a kezembe veszem. Megnézem magamnak én is azt a szemüveges csókát, akit Cara mutat. Az már biztos, hogy nem lehet egy átlagos fazon, nagyon magabiztos léptekkel halad át a tömegen, és úgy viseli azt a napszemüveget, mintha valami fajta kitüntetés, vagy rang jelző lenne.
- Már is unatkozol? Oké, de utána te kapsz feladatot, ha tetszik, ha nem. - Szemöldök emelgetve nézek rá, és már kattognak is a kerekek a fejembe, hogy mi legyen majd az ő feladata. Sok minden élből ki van zárva, mivel ebben a ruhában van, szerintem nem kell magyaráznom, hogy miért.
Részemről rendben van. A felespoharakkal a kezemben megindulok a célszemély felé. Kerülgetem az embereket, próbálok úgy mozogni, hogy se ne veszítsem el szem elől az egyént, és a poharak illetve a tequila se kössön ki rajtam vagy a padlón. Amikor mellé érek, közelebb hajolok hozzá, megpróbálom túl harsogni a zenét. - Helloka, adok két felest az észbontó szemüvegedért, ilyen retro cuccot rég láttam.- A mondat végén felé emelem a két poharat, és várom, hogy milyen választ ad, mennyire néz őrültnek.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Elhagyatott étterem - Page 5 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
235
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 03, 2020 1:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


☽ A wild party

@Leonard Fox @Sabrael @Armaita @Ayelet @Fenrir @Ianthe
zene: This is how we do it  szószám: 802 • Credit:

 

Még mindig rázkódtam a nevetéstől. Remegő kezekkel dugtam vissza a kis kacsát a táskám rejtekébe, elkönyvelve magamban, hogy ez a gumi csoda már végleg nálam marad.  Amúgy is utazásnál illik haza vinni valami souvenirt nem? Phil biztosan értékelni fogja, ha megtudja, hogy én erre a célra egy gumi kacsát választottam. Tényleg, kéne valami klassz kódnév a kacsa csempésző akcióra… Valami igazán frappáns… hmm… Na még az este folyamán ezen gondolkodni kell.
Nagy nehezen a nevetés közepette kihalásztam a láncon lévő kristályt, amit még Leonard adott. Most már tényleg kellett kezdenem valamit az ábrázatommal, mert ez így nem járja, hogy még be sem vadult a buli, én meg már akkor a könnyeimet töröltem a nevetéstől. Ne adj isten úgy fogok elhíresülni New Orleansban, mint egy mindig vidám, kedves lány, akinek mindenkihez van egy jó szava. Még rosszabb lenne, ha ez New Yorkba is vissza jutna. Ezt pedig nem engedhettem meg magamnak. Oda lenne a szépen felépített ravasz picsa imidzsem. Megráztam magam egy picit, és rendeztem a soraimat, már csak egy halvány félmosoly emlékeztetett arra, hogy én itt nem is olyan rég még nagyon jól szórakoztam.
Időközben Leonard kapott az arcába egy nyelet vizecskét, így volt idő, nekem is felkészülni, hogy hamarosan én jutok sorra. Oda nyújtottam a kristályt, a szememet viszont gondosan becsuktam és úgy vártam az ’áldást’.  Nem is telt el sok idő, már kaptam is az arcomba, és éreztem, ahogy a víz pillanatok alatt lefolyik szinte mindenhova. Még a hátamon is legördült néhány csepp. Egy apró csöpp azonban a szám szélén maradt, ezért a kíváncsiságtól vezérelve egy gyors mozdulattal lenyaltam azt.
– Ebben nincs alkohol… Nem tetszik. - közöltem nyersen, de Leonard nem hagyta, hogy túl sokáig időzzek az ajtóban, karon ragadott és már húzott is a terem belseje felé. Legalább az ő vigyora, még érintetlen maradt. Kedvem lett volna körbe nézni a teremben, hogy kikkel fogok ezen a csodás estén szórakozni, de nem volt könnyű tartani Leonard tempóját, ebben a magassarkú cipellőben, így leginkább csak magam elé fókuszáltam a tekintetem. Ahogy egyre beljebb értünk, láttam, hogy a haladási irányunk, erősen egy pult szerű rozoga bútorlap felé mutat, ahol különféle italok sorakoztak már, és egy pofátlanul fiatal fiúcska, kedves mosollyal az arcán láthatóan már várta a vendégeket. Szóval Leonard még inni akar. Bátor. Nem terveztem már italozni, hiszen mi már alapoztunk a bárban, és a hangulat amúgy is kiváló volt, de végül is egyszer élünk. Ha már rácsapunk egyet a balsors seggére, legalább csapjunk nagyot. Ahogy oda értünk a pulthoz, először Leonard felé fordultam.
– Ezt, most hagy álljam én. Ragaszkodom hozzá. Valahogy illene meg köszönni, hogy nem hagysz az utcán aludni. – rákacsintottam Leonardra, majd visszafordultam a pultos felé. Na ilyen se fordult elő túl gyakran, hogy én hívjak meg egy férfit egy italra. De hát Leonard azt hiszem kiérdemelte. Kicsit kutattam a táskában, és előkaptam egy pár papír bankót.
– Két tequilát legyen szíves. – és a pénzt egy finom mozdulattal, már le is raktam a pultra.
– A belépő tárgyak miatt, az ital minden jelenlévőnek ingyen van. A készlet erejéig. – mondta a pultos, egy bájos mosollyal az arcán. Nem akartam hinni a fülemnek.
– Parancsolsz? – kérdeztem vissza a biztonság kedvéért, hogy tényleg jól hallottam-e.
– Az italok ingyen vannak. Persze a készlet erejéig. – hát igen. Tényleg jól hallottam. Egy huncut mosoly elszabadult, és eszembe sem volt megzabolázni azt. Visszavettem a pénzt a pultról és elsüllyesztettem a táskám mélyén. Atyám, de piszok izgató volt, hogy a pénz vissza került a helyére.
– Akkor kérlek adj négy tequilát ennek a szép fiúnak itt mellettem, nekem pedig kettőt. – a pultos villám gyors mozdulatokkal teljesítette a kérésemet, és le is pakolt hat kis pohárkát az asztalra. Két kezembe fogtam egy-egy felest, majd Leonardra néztem.
– Szerintem ne hagyd, hogy megmelegedjenek. – lehúztam szépen sorban mind két italt bármi féle kísérő nélkül, majd az üres poharakat visszaraktam a pultra. Huh, ezzel a két itallal már tényleg oda tettem magam. Mivel az alapot sikeresen felépítettem a partira hátat fordítottam a pultnak, és végre körbe néztem a teremben. Mély megnyugvással töltött el, hogy kiderült nem mi vagyunk a legfurcsább szerzetek ezen a helyen. Feltűnt egy különösen fura figura, akinek egy csillag alakú szemüveg volt a feje tetején. Nahát micsoda zseniális portéka. Ránéztem Leonardra és automatikusan elképzeltem hogyan állna neki az az apró műanyag darab. Persze a kíváncsiságom itt még nem hagyott nyugtot nekem. Nagyon erős késztetést éreztem, hogy a való életben is megvizsgáljam az elképzelt képet, még ha csak egy pillanatra is. Finoman megbökdöstem Leonardot.
– Oda nézz. – fejemmel diszkréten biccentettem egyet a csillag szemcsis pasi irányába, majd folytattam. – Az a szemüveg… nem gondolod, hogy esetleg… kölcsön vehetnénk? – szemöldökömet fel-le emelgettem, és huncut vigyorral az arcomon néztem Leonardra. Hát most kiderül, hogy van-e olyan bátor, mint én. Vagy inkább olyan őrült, mint én. Nos, ez hamarosan eldől.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ianthe


Elhagyatott étterem - Page 5 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
6
☩ Play by :
Nadezhda Kriger
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 03, 2020 12:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To: Cara, Leonard, Sabrael, Armaita, Fenrir

Kételkedve bámulom az épület falait. Odabent már zajlik a buli, de én még nem szándékozok bemenni. Éppen azon vagyok, hogy meggondoljam magam és visszamenjek Las Vegas-ba. Főleg azok után, hogy mikor utoljára itt jártam, majdnem szárnyamat vesztettem. Egyáltalán, miért jöttem ide? Volt bármi célom? Vagy csak kikapcsolódást reméltem és némileg ezért veszélyeztetem bőrömből megmaradt foszlányokat?
Nagy sóhajjal megteszem az első lépéseket. Sötét kék ruhám eltakarja sebeimet, miket a pokolkutyáktól szereztem. Már nem követem atyám parancsait, már rég nem. Talán 10 évvel ezelőtt még lett volna esélyem azt állítani, hogy angyal vagyok, a Teremtő alkotása, a hűséges társa. De most...Most már sehova sem tartozom. Nem tartozóm testvéreim közé lévén nem engedtem Atyánk parancsainak. Nem tartozom a bukottak közé sem lévén szárnyam még elkerülte Sariel pengéjét. Távol áll tőlem a pokol,  ahogy a Menny is.
Könnyedén bejutok az lenne meglepő, ha nem. Egyből keresek magamnak valami italt és a háttérben meghúzva magam a falnak dőlök és az embereket nézem. Atyánk teremtményei. Ők voltak később még is ők a szabadabbak. És mi mik vagyunk? Szolgák, akiknek ugraniuk kell minden egyes kérésnél, amiket ők vetnek el. Hol itt az igazság? Senki sem érdemli meg, hogy szolga legyen főleg nem mi. Miután Ő elment, szétestünk. Már nem vagyunk olyan összetartóak, mint régen. És ez bánt. Bánt, hogy azt látom Gabriel és Michael egymás ellen vannak. Bánt, hogy nem látok mást csak viaskodást. Pedig mi nem ilyenek vagyunk ...legalábbis nem ilyennek kéne lennünk. Elszomorító a mostani helyzet. Talán ezért is döntöm lassan magamba az italokat nem válogatva. Józan vagyok. És még sokáig az is leszek. Balszerencsémre túl jól bírom a piát. Pedig részegen mennyivel egyszerűbb lenne ellazulni és átengedni magam a népnek, a táncnak, a mulatságnak. Talán még valaki ágyába is kikötök. Nem mintha zavarna. Amíg nem emlékszem rá nem zavar akkor van gáz, ha emlékszem a részletekre.

From: Ianthe
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


Elhagyatott étterem - Page 5 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
88
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 02, 2020 1:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Party of Surprises

• Searching, Seek and Destroy
Elégedetlen morranással állok meg a bejárat előtt, ahol egy nagy rakás idétlenül öltözött ember és egészen biztos nem démon várja a szintén bejutást. Sárgás íriszeimet az őrt állóra eresztem, aki se nem nőtt, se nem ment össze, mióta legutoljára láttam, mindösszesen az ocsmány képét mélyítették tovább a ráncok. Biccent, majd emeli a kezei között tartott edényt, benne a kiplakátolt meghívóban beharangozott szenteltvízzel. Ujjai görbülnek, alámerülnek, azonban a mozdulatban megakadnak, mihelyst újból felnéz rám.
- Ha megpróbálod, a szádon keresztül fogom kihúzni a beleidet… - osztom meg vele nyugodt, közömbös hangon a hirtelen belém hasító jövendölésemet. - Kár lenne elcsúfítani a közös múltunkat, nemde, Kopasz? - billentem oldalra az államat leheletnyire, és amint kiült a képére a megértés és behódolás összetéveszthetetlen vonása, megemelem a kezemet, benne egy érmével belépő gyanánt. Aki birtokolja, annak némi előnyt jelent Odalent az anyám seregében.
Elfogadja, én pedig beléphetek az elhagyatott lebujba, ahol valami ócska, a nyolcvanas évekből visszamaradó zene szól legalább elviselhető tartományban, és ahol különfélébbnél különfélébb szerzetek ücsörögnek, lődörögnek a félrehúzott asztalok körül. Az égvilágon semmi hajlandóságot nem érzek az itt létre, mégis úgy éreztem, informálódás gyanánt megér egy esélyt az évszázad New Orleans-i, megdöbbentő módon démon mentes banzája. Szinte annyira megdöbbentő, hogy már-már hihetetlen, súrolja az elrendezettség és alávaló kelepce határát.
A levegőben gyülemlő energiák alapján a feltételezésem nem téves, jócskán akadnak a kinti barikádon szerencsésen átjutott szurokszeműek, már csak az a kérdés, hogy mi végett. Miért csalnának ide tollasokat, embereket, ide, a démonok városába? A leadott csecsebecsékért? Vagy valami sokkal kellemetlenebbért? Merthogy a túltóduló pozitív életérzések kavalkádjában szemernyi kétségem sincs afelől, hogy akadnak itt a Mennyek képviselőiből is bőven...
Mély sóhajjal cövekelek le egy a sarokban, félhomályban derengő asztalnál, ahol nagyjából átláthatom az egész kócerájt. Tulajdonképpen nem a tivornya indíttatásainak felderítéséért érkeztem, ellenben egy, a közel démon- és félvérmentes környezet adta biztonságot kereső pokolfajzatért. Egyelőre persze nem látom, szóval a bejárati ajtóra szegezem a szemeimet, amelyen belép egy mélyen dekoltált, csillogó fehér ruhában parádézó szemrevaló fehérnép, oldalán egy kölyökkel, akinek a méregetéséről előzékenyen lemondva, a felszabadított másodperceket csakugyan a nőnek szentelem. Egy ideig figyelem, merre mennek, puszta férfi létemből fakadó kíváncsiságomnak eleget téve igyekszem a csinos fürtökhöz társuló arcot is jobban megnézni, aztán visszaegyengetem a tekintetemet a bejáratra.
A többség, ha tippelnem kellene, átlagos ember, akik közé becsúszik egy-egy démon is, és az egy-egynél kicsit több tollas. Felőlük sem lehetek teljes bizonyossággal, habár a túlzott pozitivitás, ami a lényükből fakad alapvetően, gyakorta árulkodó. Egy különös alak esetében főként, hisz olyan erősen ömlik belőle a jóság, hogy kis híján elveszítem a kontrollt magam felett a kiszipolyozása oltárán. De nem, nem fogom egyből elárulni magamat, így nagyot nyelve dőlök hátra a székemben, majd a közelben lődörgő felszolgálónak jelezve elcsípek a tálcájáról egy pohár sert. Kivárok.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 27, 2020 8:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


A Wild Party
@Cara Pierce @Leonard Fox @Sabrael @Ayelet @Fenrir

HANGULATZENE
────────────── ──────────────
Jó ideig dongtam Sabrael körül, hogy végre kirángassam onnan, ahová bezsúfolta magát. Míg ő visszafogott, ha nagyon nekiálltam repkedni, addig, úgy láttam, én vagyok, aki ki tudja billenteni abból, ami jellemének egyik sajátja, a túlzott befelé fordulás és elszigetelődés.
Eszemben sem volt magára hagyni, hogy végül teljesen elvesszen benne, s örömöm határtalan volt, mikor láttam, kezd végre nyílni, nyitni, s reagálni.
Kellő időben érkezett a meghívó is, sem túl korán, sem túl későn ahhoz, hogy ezt jobban előre lendítsem benne. Ha korán érkezik, egészen biztos, hogy nem jött volna el, így viszont boldog és ragyogó arccal lengettem meg előtte a mókáról a papírt, s vele, csakis vele akartam elmenni, remélve, ledobja magáról egy kicsit, amiből kezd kimászni, s hátha talál más társat is rajtam kívül. Merthogy az egészben az volt a legjobb, hogy mi is mehettünk, köszönhetően a jó kis spéci spricninek, nem fog tudni bejönni démon (pedig semmi bajom velük!), és bár sokfelé megfordulok, mindig azon vagyok, hogy mindenkit megismerhessek, s legfőképpen az angyalokat, hogy tudjak számukra is elég erőt adni és biztatást, hogy jól teszik, amit teszik, mindegy, milyen angyal.
Jó pár évtizede nincs lakásom, vándorolgatok ide-oda, így kevés, igazából semmilyen holmim nem volt, amit magammal vihetnék, mint tárgy, így az egyik nap úgy döntöttem, hogy ami a kezembe bukkan harmadiknak, azt fogom elvinni.
Fülig ért a szám, mikor egy kislány ajándékozta nekem az egyik buborékfújóját, de nem ám akármilyet! Maga a tartály is nagyon nagy volt, hát még a kipattannó kör, amiből hatalmas buborékokat lehetett fújni! Szerintem eszméletlenül szuper ajándék! Főleg, hogy már ezen is lehetett látni, megviselte az eltelt harminc év és akiknél volt, nagyon vigyáztak rá. Mert ritka kincs, ma már nem lehet csak úgy kapni a sarki közértben.
A szerény ruhatáramat viszont lecseréltem, mert úgy gondoltam, hogy egy kopottas bőrnadrág és egy fekete póló, sokkal inkább idevaló. Főleg, hogy a pólóhoz járt egy egészen furcsa napszemüveg, csillag alakú, naná, hogy kellett!
Sabrael öltözékéhez egyáltalán nem passzoltam, amit egyáltalán nem bántam. Neki jobban áll az, amit végül felvett. Ebben valahogy közösek vagyunk: mivel nincs voltaképpen semmim, a ruházkodás is eléggé egyszerű, s nem is szeretem annyira az emberi holmikat, pláne a nyugatinak nevezetteket.
Háttal fordulva a bejáratnak beszélgetek vele, mikor látom, időre van szüksége.
- Okééé, majd jössz! - Közben előkotortam a napszemüvegem, hatásos belépő kell, s mikor megfordulok.
A vigyor azért odafagy a meglepetéstől a spricnire az arcomra. Ugyanis elfelejtettem. Már készülnének kidobni, mikor leveszem a napszemüvegem, s úgy tartom el magamtól, attól tartva, hogy belefolyik a szemembe víz.
- Ezt... elfelejtettem - az egyik elneveti magát, rájőve, hogy tényleg csak elfelejtettem. Nem, nem törlöm le az arcomról, a szentelt vizet kifejezetten kedvelem.
Odaadom a dolgot, mert bizony az ilyenek kedvesek nekem, örömet tudnak hozni az életbe és Hanielt szerettem volna már hasonlóval megajándékozni, mert tudom, hogy szereti ezeket.
Bent várom meg Sabraelt, de egyelőre még nem veszem vissza a szemüveget, inkább a fejem tetejére dobtam fel, ott nem fog eltűnni, abban biztos vagyok.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 26, 2020 10:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


a bit of fun never killed anybody


Amióta újra rám talált, úgy érzem én is rátaláltam saját magamra vagy legalábbis arra a valakire aki akkor voltam amikor még csupa vidámság volt minden és vattacukorból voltak a felhők is. Legalábbis az ő világában biztosan. Az enyém túl egyszerű volt, túlságosan látszott rajta a mértékletességem, hogy mennyire nem akarok semmit birtokolni. De amikor már sokadjára próbált rám találni, amikor túlságosan fojtogató lett a jó akarata, amikor nem tudtam sehová se menekülni előle – mert előle is menekültem, csak úgy mint mindenki és minden elől – akkor válaszoltam neki. Hogy megbántam volna? Egy cseppet sem. A régi idők jutnak az eszembe, amikor együtt oldottunk meg valamit vagy a segítségemet kérte, esetleg a tanácsomat, mert úgy hitte jártasabb vagyok nála egyes dolgokban és esetleg tőle függetlenül el tudok vonatkoztatni egy dolog helyességétől, külsősként tudom szemlélni azt amibe ő belecsöppent esetleg s, kijutni már nem tud egyedül. Most ezért is egyeztem bele, hogy vele jövök, hogyha bajba keveredne akkor legyen valaki mellette, nem azért mert kisgyerek, de túl sok jóakarat szorult belé és a végén még hagyja, hogy elpüföljék. Na jó, talán nem, de a biztonság kedvéért én is itt vagyok. Nem nagy harci tudással, de hátha csak egy embert idegesít fel és elég lesz azt lenyugtatni valahogy, nem pedig egy egész hadsereget. Neki köszönhetően sikerült egy kicsit elrugaszkodni a saját gondjaimtól és ott hagyni őket ahol eddig is voltak. New Yorkban.
Armaita elmondta, hogy valamilyen úton módon hozzájutott a hírhez, meghívóhoz és a belépésnél át kell adni egy értékes tárgyat. Ha nem láttam volna a saját szememmel is a meghívót és a szentelt vizes megjegyzést azt gondoltam volna, hogy valami démon szórakozik ezzel, de ha így akarják kint tartani őket… Nem akartam kételkedni. Most a legkevésbé sem. Ezért öltöztem fel normálisan, nem egy hippi akartam lenni, csak önmagam, a szürke blúzt hátra hagyva egy inget vettem fel. Már csak azért is, mert valahogy ki kellett néznem Armaita mellett és azt se akartam, hogy úgy nézzek ki, mint akit most szedtek össze az utca sarkáról, mert annyira megsajnálták a sáros, ütőt kopott rongyaiban. Na jó. Tudom, megint elfogott egy rossz érzés, de bizonyára csak azért, mert ritkán járok mostanában nagy tömegbe.
Egy iránytűt vágtam zsebre, elsőre talán nem nagy érték, de aki tudja használni, pontosabban aki tudja mire használja, annak kincs is lehet felőlem. Nekem már nincs szükségem rá. Nem hiszem, hogy egyhamar eltévedhetnék, különben is, angyal vagyok. Megvárom amíg ő is eldönti mit hoz magával, nem tanácsolok neki semmit, inkább rábízom. De az biztos, hogy valami Armaita -féle hangulattal fogja kiválasztani és milyen boldog lesz majd ha megválhat tőle. Már előre nevetnem kell tőle. De visszatartom magamban. Jobb ha így teszek.
Elindultunk. Ám amikor megérkeztünk nem voltam biztos abban, hogy ez a hely tényleg az lenne. Ezért mielőtt bármit is tettem volna inkább megfigyeltem, mi is folyik itt, de amint néhány embert szembe öntöttek vízzel és adták át a dolgaikat az őrt állónak, egyre biztosabb lett, hogy ez az a hely.
– Menj nyugodtan előre. Én majd jövök utánad. – nem azért mondtam, mert féltem volna egy kis szentelt víztől vagy ilyesmi, csak még több időt akartam nyerni magamnak. Hogy összeszedhessem magam, elővegyem a belépő tárgyat és… és persze ne ijedjek meg egy kis víztől, mert az is fontos, hogy ne érjen olyan váratlanul. Ha megvoltam ezzel és Armaita is előre ment, akkor követem és megmutatom az iránytűt amit hoztam. Persze, hogy az iránytű marad. Nem is gondoltam arra, hogy visszakapom. Majd alig három másodperc és vizes is lesz az arcom. Csodásan kezdődik ez az alkalom is. Odébb lépek az ajtóból, hogyha van más aki bejönne ne az legyen az első dolga, hogy nekem jön, mert megálltam itt mint valami facövek.  

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Elhagyatott étterem - Page 5 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 23, 2020 9:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Éld meg a jelent...
mondj mindenre igent.

Teljesen igazam volt azzal kapcsolatban, hogy a padlóról kell az államat felvakarni, de lényegében szerintem hamar túltettem magam a kezdeti meglepetéseken. Már az én cuccomban is lehetett látni, hogy nem akarámilyen idomokkal van megáldva, de ez most igazán látványosra sikeredett, és Lisa szép munkát művelt vele, a haja meg olyan mintha glóriaként ölelné körbe az arcát. Biztos, hogy Cara csak egy sima ember? Nem lennék meglepve, ha kiderülne róla, hogy nem az.
Vicces, hogy kis szemtelen módjára, még engem kér meg, ne hagyjam, hogy hajolgasson, hogy lehet ilyet mondani egy kifejlett hímnek? Kurvára nem fair, még jó, hogy nem azt kéri, hogy fogjam majd a poharát, vagy a kis szaros táskáját, amíg ő keres magának valami bikát.
Félre áll a mosolyom, de nem mondok semmi olyat, amit még később megbánhatnék. Legurítjuk az újabb felest, mostmár biztos, hogy jó hangulatban tehetjük meg a célig az utat, kivéve, ha Cara még elejt pár ilyen mondatot, vagy, ha lehajol előttem... khm... basszus, ma még sajogni fogok az ezer százalék.
- Várni mi? Haha, majd ezt mond akkor is, amikor sietve tipegsz mögöttem a cipőcskédben. - A mondatom befejeztével már fordulok is, hogy kövessem őt, meghát, megnézem már milyen hátulról, ahogy siet. Kiül a vigyor a számra, ahogy kiderül, hogy én fogom vezetni őt, meg a látvány sem volt utolsó. Basszus, lehet, hogy keveset ittam, kellett volna még vagy két feles, hogy ezt ne hagyjam szó nélkül, mármint a járását.
- Nahát, most hol a magabiztosság kisasszony? - Elsétálok mellette, de tartom vele a lépést.
Szerencsére nem volt nagy a tömeg, bár, jobban belegondolva, nem biztos, hogy olyan szerencsés ez. Mire oda értünk szinte teljesen kijózanodtam, azt hiszem hoznunk kellett volna az üveget. Végre sorra kerülünk, és már veszem is elő a zsebórát, mellettem Cara nagyon nevet, automatikusan kúszik az én számba is a röhögés, kiszúrta a kacsát. - Azzal nem fogsz bejutni. - Fakadok ki teljesen, ám az ajtónálló nem díjazza ennyire a jókedvünket, megforgatja a szemét és szinte kimarja a kezemből az órát. Alig van időm feleszmélni, mert röhögés közben spriccel arcon a bánatos vizével.
- Picsába, szólhattál volna ember. - Erre csak megrántja a vállát, és türelmetlenül csapja oda tenyerét Cara elé. Kedvem lenne jól állcsúcson verni, de a búskomorsága megmenti, hogy ne lökjem fel, és az is, hogy bulizni jöttünk, nem balhézni. Elég sok szar van már a hátam mögött, rám férne egy nyugodt este. A zene hangjai kiszűrődnek a zárt ajtókon, és már el is tereli a figyelmemet a búvalbaszott ajtónállótól. Az első utam tuti, hogy az italokhoz fog vezetni... mert nagyon remélem, hogy vannak, különben hogy lesz ez buli.... de fő a pozitív hozzáállás. Vigyorogva nézek Carára, és ha ő is megvan ezzel a vizes akcióval, kézen fogom, és magammal húzom az épület belseje felé. 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Elhagyatott étterem - Page 5 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
235
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 21, 2020 11:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


☽ A wild party

@Leonard Fox @Sabrael @Armaita @Ayelet @Fenrir
zene: This is how we do it  szószám: 746 • Credit:

 

Nos nem túlzás, ha azt mondom, hogy nem volt egyszerű megtalálni a partira a megfelelő öltözetet. Kisebb problémát jelentett ugyanis, hogy Lisa majdnem húsz centivel alacsonyabb, mint én így ami neki csak egy ’diszkrét’ miniruha abból nekem premier plánban látszik ki a fenekem a legkisebb előre hajlás következtében is. Igen vicces, volt, hogy az alapján válogattam a ruhákat, hogy mindegyik darabnál a tükörben ellenőriznem kellett, hogy mi van kint és mi nem. Végül egy flitteres fehér ruha mellett kötöttünk ki, aminek a köldökömig ért a kivágása. Pusztán egy vékony fehér pánt mentett meg attól, hogy ne kelljen percenként a ruhát vissza igazgatni a helyére. Hátul sem takart sokkal többet. Az már egészen biztos volt, hogy kilencven foknál nem hajolhattam előrébb, mert akkor a teljes publikum megcsodálhatta volna a fehérneműmet. És ugyan az elfogyasztott italok hatására sokkal lazább volt a hangulatom, de nem állt szándékomban villantani, szóval óvatosan kellett mozgolódnom. Leonard, persze már odakint várt, és próbálta kicsit sürgetni a dolgot, de hátra volt még a smink és a cipő. Ezen a ponton akadt némi nézeteltérés köztem és Lisa között, mert minden áron vörös rúzsos végzet asszonya sminket akart nekem fel applikálni. Végül kiegyeztünk egy sokkal szolidabb, de mégis látványos vakolatban, és egy fehér magassarkú szandálban, amit egy vékony fűzőszerű valami segítségével futtattunk végig a lábszáramon. Hála istennek a hajammal már nem kellet sokat bajlódni, a fonatból kibontva, szép laza hullámokban omlottak a vállamra az immár száraz fürtjeim.
– Jól van baba, most már készen vagy. – mondta Lisa és rácsapott egyet a fenekemre. Más esetben, ezt nem hagytam volna szó nélkül, de túl jó volt a kedvem, hogy fennakadjak az ilyesmin. Megköszöntem neki a segítséget, és kimentem Leonardhoz.
– Nevetni nem ér. - mondtam Leonardnak miközben kiléptem az ajtó mögül. Még a nyelvemet is kinyújtottam, hogy jobban érezze a fenyegetést. Körbefordultam, hogy megtudja csodálni Lisa alkotását, de felhívtam egy fontos dologra is a figyelmét.
– Nem engedheted meg, hogy lehajoljak, oké? – lejjebb húztam egy kicsit a ruhát, mert már az a körbe fordulás is elég volt ahhoz, hogy néhány centivel feljebb csússzon a combomon. Leonard kihozta a táskámat a szobából szerencsére. Én totálisan megfeledkeztem róla. Huh, azt hiszem lassítani kéne egy kicsit az italozási tempón, ha kis híján elhagyom a táskámat, amiben a drága kedves pénztárcámat őrzöm. Ahogy kezembe veszem a táskámat, gyorsan belecsúsztatom a nyakláncot, amit az én belépőmnek szántunk. Rá se kellett pillantanom a táskámra, annyira rutinos mozdulattal tettem ezt meg, hogy közben a tekintetemet már simán a kitöltött italok felé tudtam fordítani. Éreztem, hogy a jó hangulathoz már nem kell több ital, de hát nem hagyhattam, hogy Leonard egyedül igyon meg mindent. A végén még nekem kell hazacipelnem őt, és ezt a magassarkút nem arra találták ki. Lehajtottam inkább az italt, a vállamra vettem a táskámat és Leonard felé fordultam.
– Na akkor indulhatunk? Mindig a férfiakra kell várni. – pofátlan vigyorral az arcomon, de határozott léptekkel elindultam a kijárat felé. Lendületesen csuktam be magam mögött a bár ajtaját, de a dinamizmus alább hagyott, amikor eszembe jutott, hogy igazából fogalmam sincs, hogy hova megyünk. Ha kaptam volna egy térkép darabot a meghívó mellé, akkor megtudtam volna oldani a dolgot, de így Leonardra voltam utalva.
– Bátrak előre. – intettem magam elé, és megtámogattam egy huncut mosollyal.
Az utca kövön ütemesen kopogott a cipőm miközben egyre közelebb értünk a cél felé. Hagytam, hogy Leonard irányítson, mert New Orleans teljesen ismeretlen volt számomra. Időnként igazgattam a szoknyámat, de hát ez van, ha az ember nem táraz be túl sok ruhát az utazásához, és egy alacsony hölgytől kénytelen parti szettet kölcsönözni. Hogy a dekoltázsom is sokkal látványosabbra sikerült, mint az terveztem, már nem is aggasztott. Amíg a stratégiai pontok rejtve maradtak, addig nem aggódtam. Az idő kicsit csípős volt így idekint, de szerencsére a tequila kiváló hőszigetelési paraméterekkel látott el, szóval nem fáztam.
Nem tudom pontosan mennyi időbe telt a séta, de végül oda értünk egy igen szakadt épülethez. Kicsit nagyobb tömegre számítottam, de hát korán volt még. Csak ketten várakoztak előttünk, hogy beléphessenek. Előbbre húztam a táskámat, és a nyakláncért nyúltam. A kezembe először azonban valami sokkal nagyobb tárgy akadt. Kihúztam, és a gumikacsa volt az, amit még Leonard szobájában láttam. Először csak egy mosoly szabadult el az arcomon, de aztán hangos nevetésben törtem ki. Annyira rázott a nevetés, hogy az egyensúlyomból is kibillentem, és kénytelen voltam Leonardban megkapaszkodni, hogy el ne essek. Na jól van, még be sem jutottunk a bulira, és én máris kishíján hasra estem. Azt hiszem izgalmas estének nézünk elébe.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Elhagyatott étterem - Page 5 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1059
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 09, 2019 6:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


***
Szabad a játéktér

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Elhagyatott étterem - Page 5 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 14, 2018 9:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Until the Death
- Jaj ne! - kapok ijedten a szívemhez. - Sokat kell még tanulnom - lehelem, szinte elhaló hangon. Annyira, de annyira meglep eme kijelentéssel, hogy hirtelenjében nem is tudom, hogy miként reagáljak rá. Szégyenkezzem tudatlanságom miatt? Fejemet lehajtva, konyulnak le játékosan ajkaim. Oh, persze, hogy ebből egy gesztus sem igaz, de attól még jó azt játszani, hogy igen. - Szegény pici démoncikák nem tudnak megsértődni, képtelenek az éktelen bosszúra, ha becsületüket sértik - áh, hasonlót sem láttunk még a világba. Nagy levegőt véve, nézek fel újra rá. Néha már én sem tudom, hogy mi igaz abból, amit mondok, amit teszek, vagy mi egy teljesen elfedett kép. - Várj! Tényleg! Ilyen sose történt!  A Római Birodalmat sem egy feldühített démon rombolta le - vonogatom meg vállamat. Még hogy alig tudok valamit. Pf.
Mindjárt megsértődöm.
Kár, hogy képtelen vagyok bármi komolyabb érzelemre is. De eljátszani őket, annyira érdekes! És szórakoztató! Nyilván nehezebben menne, ha előtte nem ismertem volna őket, de erről most vonatkoztassunk el.
- Áh, ne is próbálkozz vele - legyintek - Hamarabb beleőrülnél, mint én újra. De, de, de, de akkor próbáld meg! - tapiskolok, párat ugrálva is hozzá. Vajon milyen lehet, ha egy démon megőrül? Ó ne, most látni akarom!
- De állj sorba. Te vagy már a… - előveszem ujjaimat, ahogy számolom, hogy ki is kért tőlem már hasonlókat, mióta betettem a lábam a városba. Meglehet, hogy enyhén túlzom, amikor már a második kezemen veszem sorba ujjaimat. - Mh, túl sokan vagytok. Majd ha meghalok, húzzatok sorszámokat! - adok neki is egy remek ötletet ezzel kapcsolatban. Elkárhozott lelkemet simogatja ama tudat, hogy lám, még egy félvér is ér valamit. Hiszen valóban nem ő az egyetlen, ki ily kedvességgel próbál bókolni nekem.
De kár, hogy semmit sem ér velem szemben.
Szeme megvillan, miután kiejtem, hogy ő az apám. Meglehet, hogy tudja, hogy nem így van. ÉN legalább is tudom. Mégis addig a napig, amíg nem találtam rá, egy démonnak sem mondtam volna ezt el. Úgy, hogy már tudom, jövök rá, hogy milyen vicces is ez valójában. Eddig mindenki máshogy reagált rá.
- Hogy kik? - vonom fel szemöldökömet, elröhögve magamat. Eközben kissé előre is dőlök. - Azok a tollaskák inkább egymást irtják. Egyébként is, én egy nagyon cuki, és ártatlanka emberke vagyok, akit csak mindig bántanak - nyafogom, újból csak lebiggyesztett ajkakkal. Tekintetemből most a végtelen ártatlanság és fájdalom sugárzik, nyoma sincs, az iménti őrültségnek.
A megtévesztés mestere is lehetnék. De ha azt nézzük, hogy mily sok évet megértem… Az is vagyok. Újra csak nem bírom sokáig és hangos nevetésbe fullad színjátszásom.
- Uncsi vagy. Egyetlen egy, ártatlan és színtiszta halandócskával sem játszadoztál el az évezredek során!? Egyet sem akartál megkísérteni, hogy lelkét megfertőzd, hogy elkárhoztasd? - düllednek ki szemeim, találkozásunk óta, meglehet ez az első alkalom, hogy valóban meglepődöm valamin.
- Ó, ne érts félre, ő a kedvenc pacikám - vigyorodom el álnokul. De vannak dolgok, melyekkel még velem sem szórakozhatnak. De ő megtette, azt hitte, hogy kétségbe tud taszítani. Tudná, ha eme gödröket már rég megjártam. - Egyszerűen csak van egy meglepetésem neki. Nem szeretném, ha elpletykálnák. Meg amúgy sem kell tudnia, hogy nélküle is tökéletes életem van - vigyorodok továbbra is. - De jah, játszott, de ne hidd, hogy annyira ellenemre volt - sóhajtok el ábrándosan. - Soha oly kéjt nem éreztem, amikor elfoglalta testemet - hiszen az az érzés, ami akkor átjárt. Az… Valami felejthetetlen volt.
Ha tehetném újra és újra átélném, és el fogom élni, hogy átélhessem újra.

Feltámadásom után pihegek a pulton, vérembe fürödve. Érzem, ahogy a vöröslő testnedv rászáradt torkomra, tarkómra.
- Ezt már átéltem - felelem hetykén, vállaimat megvonva. Vágtam már el karomat, véreztem már el, ez sem volt másabb. Annyival. Kemény tettére megjelenik arcomon a már megszokott pimasz vigyor.
- Imádtam - suttogom, szemeimbe érdekes fény csillant. - Imádtam minden egyes percét, ahogy a testemet elárasztotta a démoni hatalom. Amikor láttam tekintetét, hogy az Én testem az Én elmém kell neki - mégis mit vártatok? Hogy visszakozni fogok? Ugyan már. Repülő testem nevet, elmém kacag.
Végre egy érdekes nap. A mögöttem húzódó falba kapaszkodva tápászkodok fel. HA azt hiszi, hogy könnyedén hagyom magam… Abban mégis mi a szórakozás.
- Hé! Ez az én ötletem volt! Az imént loptad el tőlem! - mutatok ujjammal a kis apró lényke árnyékára a falon. - Egyébként meg égő hús megmarad. Lassan és fájdalmasan, nagyooooon fájdalamas gyógyul be - sóhajtom újra csak ábrándosan és nosztalgikusan. Igen, próbáltam már embereket a túlvilágra küldeni, mióta nem lehet. Nekem is kell szórakoznom, jól van?
- Tudod mit!? Ez nem ér, egyszer én öllek, meg egyszer meg én, na? - vonogatom fel szemöldökömet, s kedvenc késem, Kín, máris kezembe repül. Nem, dehogy akarom fenyegetni. Figyelem felém közeledő alakját, kékes tekintetem nem veszem le róla.
Az eddig fetrengésem helyszínéül használt pult hirtelen mozdul meg. Elemi erővel csapódik a démon irányába. Arcomon újra megjelenik a jól ismert pimasz, álnok félmosoly.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 12, 2018 8:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


☽ Death iscoming

Kyara xXx Gressil
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Csak rázom a fejem a szavaim után lévő reakciójára. A démonok nem olyanok, mint ahogy még régen leírták azt a könyvek. Nem gyilkolunk eszeveszetten, nem döntünk romba puszta városokat csak azért mert nekünk olyan kedvünk van, nem eszünk lelkeket, babákat. Nekünk öregeknek az erőssége az nem csak az ereje, hanem az esze. Háttérből szoktuk igazgatni a szálakat, a bábuk elrendezését és a helyszín választását. Tervezünk, hogy messzebbre jussunk és túléljük.
- Tudja ezt jól ő maga is. Sőt megmondom én neki a szemébe. Kicsikém, még sokat kell tanulnod a démonokhoz. Tanulmányozz minket jobban, ásd bele magad. Csak vigyázz, hogy meg ne őrülj. Mármint ennél jobban. Vonom meg a vállamat, miközben a tekintetemmel végigjárom az előttem lévő nőt és amint elkezd magyarázni a szemöldököm az egekbe szökik és elnevetem magam, talán az eddigi beszélgetés alatt egyetlen egyszer őszintén.
- Igazán érdekes vagy te, majd a Pokolban meglátogathatsz ha újból kinyílik. Felfeküdhetsz a kínzóasztalomra és akkor talán sikerül majd megértenem, hogy hogyan gondolkodsz is te valójában. Mert ez eddig nem sikerült. A sok millió év alatt nagyon jó emberismerő lettem, de ezt itt nem tudom kiismerni, nem tudok az ő eszével gondolkodni. Bolond, de egyben okos is. Tudja azt, hogy mit tehet és mit nem. De, hogy azt kitalálni, hogy mi a következő lépése? Ilyen kevés idő alatt megkockáztatom, hogy lehetetlen.
A következő válaszánál már újból jön felfelé a nevetés a torkomból és elég nagy önuralom kell hozzá, hogy ne törjön ki belőlem. Még, hogy nekem gyerek? Nem közösültem soha sem halandóval, csakis démonnal vagy más természetfeletti lénnyel. Rendesen kiráz a hideg, hogy ha erre gondolok. Patkányoknak nézem az embereket, a munkám részének. S egy bölcs ember egyszer azt mondta, hogy a munkahelyi kapcsolatokból mindig csak nagy szívás lesz. Így hát ezt szem előtt tartva mindig is távol maradtam a halandóktól. De ha játék, hát legyen játék.
- Te vagy az elveszett lányom? Azt hittem, hogy már levadásztak téged az angyalok, így hát nem is kerestelek. De jó, hogy végre megismerhetlek. Csillan fel a szemem és még el is játszom azt, hogy teljesen lázba hozott a hír és le se lehet hervasztani a vigyoromat. Még talán el is hinném az alakítását, ha nem tudnám azt, hogy nekem tényleg nincs félvér leszármazottam. De így, hogy tudom ez az egész előadás már akkor káosz lett, amikor elkezdte. De amint a nyakamba veti magát, már nem bírom tovább és morogva kapom el a nyakát a levegőbe és vágom a földre, aztán pedig hátrébb lépek bár lépést kezeimet újra hátratéve.
- Meg kell hagyni a színészi alakításod valami pazar. De hát én még nem háltam halandóval így nem is lehet egy félvér gyermekem. Persze ilyenkor eljátszok a gondolattal, hogy mi lenne ha... Halál gyermeke... nagy szolgálatot tudna nekem tenni, de hát ezt az egy szabályt nem fogom áthágni. Halandóval nem.
- Ohóóóó! Mi ez a hangnem? Talán a bátyám mély sebet hagyott benned? Játszott veled, igaz? Elméddel, a testeddel. A már alapból bomló agyadat még jobban darabjaira zúzta? Még jobb, még jobb. Nevetek fel most már sokkal másabban, mint az előbb. Gonoszabban és démoniabban. A szemeim feketévé váltanak, ahogyan az ujjaimat végighúzom a testén és aztán ahogy elmetszem a torkát. A körmeimről lenyalom a vérét és csak élvezettel nézem a haldokló testét, majd amint eljön az ideje akkor rápillantok a szellemére, hiszen én látom őt, s csak egy aprót kacsintok. A két ujjamat ráteszem a homlokára, hogy olvassak a gondolataiban és lássam azt, amit ő látott. Hogy értelmezni tudjam a kilétét és amint a Belialos részhez érek elnevetem magam.
- Tetszett az érzés? Kérdezem a pultnak dőlve, majd ellököm magam onnan és végigjárom őt, aztán beletépek a hajába, hogy a fejénél fogva felemeljem és a szemébe tudjak nézni.
- Milyen érzés volt az, amikor játszottak az elméddel? Amikor átvették az irányítást egy pillanatra? Biztos tetszett, nem? Egy hirtelen mozdulattal dobom át a pulton és szépen lassan közelítek felé, mint a ragadozó aki éppen most akarja becserkészni az áldozatát.
- Minek is várjunk a következővel, igaz? Kíváncsi vagyok, hogy mi lenne ha úgy térnél vissza, ha a tested folyamatosan égne. Te nem?    
 

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Elhagyatott étterem - Page 5 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 08, 2018 8:19 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Until the Death
Újra ijedten kapom szívemhez kezemet. És még hatalmas levegővételt is veszek, melyet bent tartok. Szavai… még ha van is benne logikája, kit érdekel jelenleg? Elmém annyira megbomlott már, hogy lényegében egyet is értek vele, de egyúttal képtelen vagyok felfogni miként gondolkozhat így. Jó, ne nézzetek így, félig azért halandó vagyok. Életem röpke, alig egy villanásszerű az emberiség történetében.
- Ne mondj ilyen szitkokat! - reagálok rá, végül kiengedve minden, de minden elhasznált levegőt számon keresztül. Mint a pusztítás örököse - tudom, tudom, hogy nem így működik, de azért jó használni ezt a jelzőt - ilyet hallani a legrosszabb. - Még megtalálod sérteni a Pusztítót - suttogom, mímelve azon félelmemet, hogy az említett démon bármikor idejöhet. Dehogy jön, én ettől nem tartok, de neki nem is kell tudnia.
Ahogy azt sem, hogy honnan tudok róla. Oh, igazából ez egyszerű. A legtöbb démont névről ismerem. Miután rájöttem, hogy ki is vagyok valójában, kutakodni kezdtem utánuk. Vajon ki lehet az, ki apám lehetne. Nem állhattam úgy elé, hogy semmit sem tudok az ő világáról. Nonszensz.
- Az ész elvesztésével nem jár egyenes arányosságban az átélt veszélyek - hajtom oldalra a fejemet. Lám, tudok én okosakat is mondani, ha akarok. Csakhogy sokszor nem akarok. - A képlet igazából egyszerű - somolygok orrom alatt. - Erős vagyok, mert voltam már gyenge. Félelmet nem ismerek, mert a legnagyobb félelmeimet mind átéltem éééés, figyelj, ez az utolsó a kedvencem! Már nem is tudom, hogy merre olvastam, de ez az, mi teljesen illett rám - vonom meg a vállamat könnyedén, s arcomra lassan kúszik a már jól ismert pimasz mosoly. - Bölcs vagyok, mert voltam már bolond - Minél jobban ismered magad, annál több dologra vagy képes.
Tisztában vagyok magammal, erőségeimmel, gyengeségeimmel. Nem azt állítom, hogy nem tudnak meglepni, mert ez hazugság lenne. Egyszerűen már semmit sem tudok komolyan venni és mégis annak veszek mindent.
- Te! - csapok tenyeremmel egyet, kissé megugorva. Arcom felderül, kislányos, bájos és kedves mosoly kúszik rá. Tekintetem, akár a gyermeké, ki őszinte szeretetével és csodálatával néz fel apjára. - Ami azt illeti, ezért is választottam azt a szörnyikét. Na jó nem tudtam, hogy a tied, de miután elárulta, nem tudtam engedni a kísértésnek. Hisz oly régóta kereslek már - hajtom le a fejemet. Megfogadtam, hogy minden szembejövő démonnak ezt fogom mondani, ha rákérdeznek. S el fogom velük hitetni, hogy márpedig ez így van.
Meghatódva teszem kezemet újra szívemhez. Immár mindkettőt. Kevésen múlik, hogy nem röhögöm el magam újra, de most vissza tartom ezt. Vissza kell tartanom. Pont.
- Tényleg ezt akarod? - csillognak fel szemeim. Ma akkor is ő lesz az apám. Felszólítására a pultról vetem rá magamat, karjaimmal csimpaszkodom nyakába, ölelem őt szorosan. - Apucikááám! - nevetek vidáman fülébe. Ha ebből bármi is igaz lenne. De Lucifer lássa lelkemet, teljesen élethűen adom elő magamat. Az elveszett gyermek, ki viszont látja apját, ennyi gyötrelem után. Még szemembe is könny szökik. Hazug könny.
Elengedve ülök vissza a pultra. Így pont felé tudnék néha magasodni.
- Awww, ne bókolj, még a végén azt fogom hinni, hogy hátsó szándékod van velem - köhögök még párat, mellkasom megemelkedik, majd lágyan huppan vissza a pultra. Nincs erőm felkelni, tüdőm nem engedi. Félig lehunyt szemmel, lopva figyelem a férfit. Pimasz mosolyom mit sem változik. - Jaj nehogy átadd! - ijedek meg, őszintén? Magam sem tudom. Vele még terveim vannak. - Majd jön úgy is hívásomra, mely kecsegtetőbb lesz neki bárminél - de hogy mi lesz ez? Még nem tudom, jön magától, emiatt nem aggódok.
- Játék! - vidulok fel, ördögi mosollyal ajkamon. Figyelem, ahogy kezét végigsimítja arcomon, mégsem… Érzek semmit.
Szavai hallatán vigyorom csak tovább szélesedik, jóleső sóhajt hallatok, amint megérzem a körmei hegyét torkomon, hogy aztán…
Fuldokoljak saját vérembe. Érzem, ahogy tüdőm egyre jobban összeroppan, látásom újra homályossá válik és…
Fázok. Újra. Reszketve emelem fel fejemet, torkomból őrült nevetés hallatszik, majd…
Nagyot koppanva ér a pultra, üres tekintetem a plafont bámulja. Vérem fejem körül terebélyesedik, lefolyik a pultról.
Percek, vagy órák telnek el? Magam sem tudom. Előbb csak pilláim remegnek meg, majd ujjaimban az ideg ráng kettőt. Hatalmas levegővétellel ülök fel, akárha rugón feküdtem volna eddig.
Bal kezemet véres torkomra teszem, fejem enyhén lehajtom. Bőröm akár a libáé, apró pöttyök halmozzák el.
- Hát ez pokolian jó volt, igaz hasonlót már próbáltam - hallom saját, érces hangomat. Wow, mi történt velem?
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 51 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 41 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6