Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Elhagyatott étterem •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sidriel


Elhagyatott étterem - Page 4 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
14
☩ Rang :
Erény angyal: tisztaság
☩ Play by :
Magdalena Zalejska
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 01, 2020 11:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Everybody needsa little fun


A bulizás nem az én műfajom, ezt elég sokszor, sokaknak bebizonyítottam már a létezésem rengeteg éve alatt. Na de most komolyan, nekem már az is bulizásnak számított, ha esetleg elhagyom New York határait. Mert valljuk be, ez se túl gyakran fordul elő velem. Most viszont a csillagok együttállásának köszönhetően, vagy épp azért, mert kezdtem ráunni a folyamatos otthonülésre, ez teljesen mindegy, de egy kis időre elhagyom New Yorkot. Ráadásul mindezt egy kis szórakozás kedvéért. Hát... végülis a Tisztaság is szabadságra mehet néha, nem igaz? Na ugye. És ki tudja, lehet, hogy még ismerősökkel is összefuthatok. Soha ne mondd, hogy soha.
Egy egyszerű, krémszínű ruhát választok magamnak, ami nem túl kirívó, de nem is annyira hétköznapi. Viszont azon elég sokat gondolkoztam - legalábbis magamhoz képest -, hogy mégis mit vigyek magammal valami olyat, amitől megválhatok belépő gyanánt. Végül egy kézitükörre esett a választásom. Bár haszonértéke nem túl sok van, érzelmi annál inkább, úgyhogy remélhetőleg elfogadják, és nem röhögnek körbe, és dobnak ki azonnal a partiról.
- Üdv! Én is csatlakozom a csapathoz, ha megengeditek!
Köszönök az ajtónállóknak kedvesen mosolyogva, majd előhalászom kistáskámból a tükröt, hogy átadjam nekik, majd, ha bebocsátást nyerek, akkor végre belépek az épületbe, hogy csatlakozhassak a bulizók csapatához. Először igyekszem a háttérbe húzódni, hogy csendben megfigyelhessem a társaságot, hátha találok ismerősöket, akkor talán nem kell egyedül szórakozni. Mert az ismert mondás szerint is csak az ökör iszik magában. Én pedig egyáltalán nem vagyok ökör, úgyhogy szükségem van társaságra. Lehetőleg ismerősök társaságára.
Szerencsére azonban felfedeztem pár ismerőst Ayelet, Sabrael és Armaita személyében. Nem akarok nagy feltűnést kelteni,  úgyhogy csak lassan közelítek feléjük - legalábbis a két fiú felé, akik az asztaloknál tanyáztak.
- Szia, Sabrael! Armaita! Neked is szia, Ayelet! Mi a helyzet? Csatlakozhatok?
Érdeklődök teleptikusan. Fogalmam sincs, válaszol-e egyáltalán bármelyikük is, de csak nem vesszük elő az esetleges sértettségeket... azokat ráérünk később is megbeszélni, most szórakozni vagyunk itt.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ianthe


Elhagyatott étterem - Page 4 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
6
☩ Play by :
Nadezhda Kriger
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 31, 2020 11:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To: Cara, Leonard, Sabrael, Ayelet, Fenrir

Lenyűgöző és egyben undorító az ember. Lenyűgöző a kitartásuk, a találékonyságuk, a gyűlöletük. Hogy haragból ölni is képesek. és a megbocsájtásra egyik sem képes. Aki azt mondja megbocsájt, annak szavai csak üresek. A szívükben sosem bocsájtanak meg. Ha hibázol kihasználják és felemlegetik, mikor te felejtenél. Mostanában nem értem, hogy szerethettem ezeket a teremtményeket. Csak atyám miatt szerettem volna őket, mert megakartam felelni neki? Mert szerettem? Olyan távolinak tűnik azaz idő, mikor még nem kételkedtem. Mikor a szeretetem testvéreim felé és Ő felé is végtelen volt. Lucifert is szerettem, olyannak, amilyen. Engem nem tudott zavarni, hogy a Pokol ura lett. És most sem zavar. Még mindig szeretem.
Gondolataimat egy kis eset zavarja meg, amire fel is pillantok. Rablás a tánc közepén. Miért nem lepődöm meg. Végül is egy tolvaj számára ideális hely a zsákmány szerzésre. Mindenki ittas és kábult. Hogy ha még egy kis drogot is hozzá teszünk kész is egy tökéletesen kifeküdt halandó, akivel azt lehet csinálni, amit csak lehet. Megerőszakolni, eladni, megnyomorítani. A szerv kereskedők biztosan boldogok az ilyen bulikkor.
Csalódottan konstatálom, hogy kifogyott a poharam tartalma és a pincér is messze van. Lassan elindulok az eset felé közben poharamat egy szerencsétlen srácnak adom, aki rám se hederít. Egyelőre nem avatkozok közbe csak hallgatok és várom, mit is tudna felajánlani a lány értékeiért cserébe.

From: Ianthe

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


Elhagyatott étterem - Page 4 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 31, 2020 8:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Party of Surprises

• Searching, Seek and Destroy
A belépőjénél nem sikeredett, így most minden szégyenérzetet levetkőzve futtatom végig a pillantásomat az arcán. Karizmatikus vonásokat ölelnek körbe a szőkésbarna fürtjei, a fekete szempillái pedig afféle íriszeket, amelyek láttán vörös bundás komák képei kezdenek körvonalazódni a lelki szemeim előtt. Elmés megjegyzésére léha horkantással felelek, úgy fest, az ösztönös tippemmel közel sem lőttem mellé. Ravasz szavak egy nőtől, akit körülleng a furmányosság gondolata. Nem hiszek a véletlenekben.
- Rühellek közhelyekkel élni, Hölgyem, de egy ismerősöm úgy tartja, a teátrális esetekhez teátrális kérdéseket kell intézni. Így hát felteszem a kérdésemet, mit ér kegyednek ez a táska? - billentem oldalra enyhén a fejemet, leheletnyire megemelve a pántjánál a markomban szorított zsákmányt. Nem nyújtom előre, éppen olyan közelségben tartom, hogy ne támadjék kedve senkinek se kikapni a kezemből, dacára annak, a figyelmét megannyi vendégnek felkeltettem a kialakított szituációval. Példának okáért a kísérőjéét, aki alaposan megváratva a nőt, még csak most érkezik szemrevételezni a történteket. Elképzelésem sincs, miért pazarolja rá az érdeklődését a fehérnép úgy alapvetőn, de hát mindig is szokása volt az asszonyoknak a legkevésbé ildomos választás az alkalmi vagy állandó társaik terén.
Felé már közel sem engedek meg annyi jó módot, mint a csillogó ruhás irányába, köszönetére alig-vigyorral felelek, melyet inkább lehetne vicsorgásnak billogozni.
- Nem vagyok a haverod. A kezedet meg tartsd csak meg a gatyád közelében, mielőtt lecsapom – pillantok rá legjobb tudásom szerint negédesen, s remélem, van benne életösztön, ugyanis vérfürdőt a fenyegetésem ellenére nem óhajtok rendezni. A meghívását válaszra sem méltatom mindeközben, tudva lévén, az italt a mai este megkötések és elvárások nélkül mérik.
- Idáig hallom, ahogy azon gondolkodsz, miként oldd meg a helyzetet, kölyök. Ne erőltesd az agyadat, megspórolom neked a választ; sehogy. Nem rád tartozik – vetem még oda neki mély hangon, majd egyik lábamról áthelyezve a másikra a testsúlyomat – noha sosem annyira, hogy az egyensúlyomból könnyedén kibillenthető legyek – visszavezetem a tekintetemet a nőre. A mellette ácsorgó suhanc egyszerű szórakozást ígér egy kényelmes ökölharc formájában, a fehérnép viszont határozottan mélyen-szántóbb időtöltést rejt magában – kivételesen nem a kijelentés átvitt értelmében.
- Sikerült megfejteni az árat, vagy még ácsorgunk itt egy kevéssé?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 25, 2020 1:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Armaita, Sabrael, Leonard Fox, Cara Pierce, Fenrir
Bulizós banda
A buli kezdett némileg fokozódni, az én kis csapatom körében bizonyosan, jókat nevetgéltünk, beszélgettünk tánc közben, ahogy Shanniel haverja próbált tanítgatni a maga bohókás módján. Kisebb kavarodás állt be, amikor váratlanul fellöktek, a társam lábára találtam lépni, mert felőle egy mentálisan hangos jajkiáltás érkezett elmémbe, aztán éreztem, hogy valaki megfogott és ismét egyenesbe hozott. Még bocsánatot is kért.
- Semmi baj. Mi történik? – kérdeztem, hátha megtudok valamit arról a futkosásról, amit ő, meg az előtte engem felborítók műveltek.
Nyugi, nem vonatoznak – humorizált a társam.
Az meg mi? – interjúvoltam meg telepatikus úton.
Végül nem törődtünk tovább a helyzettel, mert a futóbolond társaság utolsónak tartott tagja is elszelelt, idegesen dadogva, mint aki kísértetet látott. Biztos a „szemtelenségem” rémítette így halálra. Azért ennek is megvan az előnye, ha félnek tőlem.
Na, megpróbálsz forogni? – bátorított a srác, de csak miután én is elrebegtem egy bocsánatkérést, amiért véletlenül megtapostam kissé a lábát.
Sabrael, szia! Fogjuk rá, fogalmam sincs, mi volt ez az előbb. Még pár mojito és jobb kedvem is lesz ehhez a táncos izéhez.
Kellett volna még egy kis hangulat-löket, hogy kedvem legyen táncolni, mert hát, amit én produkáltam, az nagy jóindulattal nevezhető egy táncszerű valaminek. Pont azért mozogtam bizonytalanul, Salathiel társaságában. Shanniel remekül elvolt, hallottam, telepatikus úton, ahogy a táncpartnerével egymást igyekeztek túllicitálni ostobábbnál ostobább viccekkel. Az a tipikus ki tud nagyobbat lódítani eset. Bennük lehet már nem kevés adag alkohol, nem látta, ők ennyit ittak, ha látnék, biztosan nem hagynám teljesen lerészegedni őket. Atyánk nem erre tanított bennünket.
Engem különösen. Nekem ez az egész új, minden, ami a földi élethez hozzájárul. A társas kapcsolatok hozták a legtöbb újdonságot, annyi testvéremet ismertem így meg, az űrben egyikükkel se találkoznék, pedig nekem az az otthonom, piszkosul honvágyam van.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 24, 2020 11:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


A Wild Party
@Cara Pierce @Leonard Fox @Sabrael @Ayelet @Fenrir

Azt hittétek, nem lesz zene? Háhá!.
────────────── ──────────────
Nem ragaszkodom tárgyakhoz. Az összes holmim éppen rajtam van, ennyi az egész, amit magaménak mondhatok, s ahhoz sem ragaszkodom. Emberi tulajdonság mindez, s létezek már annyi ideje, hogy ne csak a jellememből s lényemből fakadóan ne birtokoljak, hanem maga a létezés is ezt tanította meg.
Sabrael nem táncol, megáll és vár. Megértően fordulok szívemben felé, s mivel nem erőltetek semmit, nem vonom be. S azt is tudom, hogy nem sokkal később már lesz annyira mámoros a hangulat, hogy egy ilyen táncot nagyon nehéz lesz eljárni, így ezt az öt percet arra használom, hogy lelkesítsek és táncoljak.
Aztán elérnek szavai is fejemben, s már tudom, valóban nem fog táncolni, a következőre sem és utána sem. Megadó sóhajom jelzi, hogy beleegyezem, s már annak is örülök, hogy egyáltalán elfogadta a meghívásom.
Ahogy letelepszünk az asztalhoz, vagy talán még előtte, furcsa az, amit érzékelek. A jókedv sosem volt az enyém, mások érzései jutnak el felém, s az ragad meg, s adni meg kifejezetten szeretek. A jókedv, ami felgyűlt bennem, valaki kéri. Hát adom. S mint ahogy szoktam, most is úgy teszem: két kézzel, teljes erőmmel, aki éppen kéri. Lehet, hogy éppen ettől fog hanyatt bukfencezni, átvitt értelemben, hiszen ez az erő nagyon tud. Ha harminc évvel ezelőtt lennénk. S ha harminc évvel ezelőtt lennénk, nem kellene megtámasztanom közben az alkarommal az asztalt, s Sabrael szavai is éppen, hogy eljutnak hozzám. Mert ez a hirtelen érzésváltozás így most nekem is némileg megviselő, főleg, hogy ha adom, akkor az utolsó csepp utánit is odaadom.
- Csak... figyelem őket - nem ítélkezem, mert azzal, ha elképzelem, némileg már annak számít. Hiszen nem tudhatom, kik ők.
- A... - s mint akiből kihúzták a madzagot, az asztalra borulok. Pihennem kell, az hirtelen érzés változás, s az üresség, ami ugyan alapvetően sajátom, hiszen egy érzés sem a sajátom, most, most hirtelen ért el.



Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 24, 2020 1:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


a bit of fun never killed anybody


Valószínűleg nem a mértékletességet kellett volna megkérni, hogy bulizzon, érezze jól magát, nevessen, legyen vidám, szórakozzon. Bár megígértem, hogy megpróbálom jól érezni magam, nem vészmadárkodni, nem tudom teljesen ezt az ígéretemet betartani – ahogy sok mást sem, az elmúlt időben, de ez nem is olyan lényeges most.
Természetesen nem tudom megérteni, hogy valakinek miért kell egy olyan szemüveg ami Armaita-nál van, de nem szólok bele, biztos mostanában nagyon ritkaság számba megy és ettől különlegessé válik, amit az én angyali felfogásom nem érthet meg sohasem. Egyrészt mert nem ragaszkodtam ennyire tárgyakhoz sohasem, nem kellett, mert azt hittem ha a saját erőmre, képességeimre hagyatkozom minden rendben lesz, megoldódik és felesleges a gyűjtögető madarat játszani. Armaita-t persze nehéz volt elsőre meggyőzni, hogy most még ne táncoljunk, mert…Mert még én sem tudom, csak egyszerűen meg akartam figyelni a helyet. Hátha feltűnik egy ismerős arc, de most komolyan. Nem mintha reménykednem kellene ilyesmiben, de ettől függetlenül talán mégis.
Bár lehettem volna lelkesebb is, ez való igaz, éppen azon dolgozom. Majdnem elnevetem magam azon ahogy Armaita táncol, de csak majdnem, mert nem akarom, hogy zokon vegye, én tudom magamról, hogy pocsék táncos vagyok, valószínűleg azért, mert nem ilyen nagy beleéléssel teszem, mint például ő. Tanulhatnék tőle. Talán. Perpillanat azonban mégis inkább csak egy helyben megállok a táncoló tömeg kellős közepén, arra várva, hogy Armaita valamit reagáljon arra, amit mondtam neki, aztán ha benne van akkor elindulhatunk az asztalok felé. Persze, hogy egy kicsit elkeserítettem, de amilyen mesterien tönkre tudom tenni akárki jó hangulatát, szerintem ugyanolyan jó vagyok abban, hogy ennek az ellentétét is elérjem ha nagyon akarom.
Régebben kevésbé érdekelt, hogy más hogyan érzi magát, mert érzéketlen voltam, azt hittem, hogy ez a helyes, hogy mindenki másnak annak kell lennie, mert az érzéseink, a kapcsolataink, a családunk árán befolyásolhatóak vagyunk. Befolyásolhatóak és elpusztíthatóak, ha önmagunkat áldozzuk fel azért, hogy a másikat megmenthessük, de közben nem mentünk meg senkit sem, mert naivan hiszünk az egyetemes jóban, de az nincs mindenkiben ott. Honnan veszem ezt a sok sületlenséget? Elég a tömegre nézni az asztaloktól, azokat a nagyon de nagyon surranó alakokat akiket nem tudok hová tenni, én legalábbis, más talán igen, mondjuk a padlóra, ahogy a helyzet is mutatja, de nem látom teljesen, hogy mi történik, ezért… ezért térek vissza hozzá a tekintetemmel. Igyekszem szélesre húzni a számat, valami mosolyfélét produkálva, ezt sajnos még gyakorolni kell, de majd biztos vagyok benne, hogy menni fog. Éltem már meg sokkal rosszabb napokat is, voltam már sokkal komolyabb is, nem ez lesz az első, hogy ezt ilyen nehezen mutatom meg, mondjuk pont neki.
– A jelenlévőkre. Sose akartad csak figyelni őket és azon filozofálni, hogy vajon milyen életük van? Vajon kik lehetnek és honnan jöttek? Persze nem én leszek az első aki megmondja, hogy ez vagy az a személy biztos ilyen vagy olyan, de amíg erőt veszek magamon, addig nagyon szórakoztató tud lenni. – na jó nem, egyáltalán nem, de ettől függetlenül csak egy kis nyugalomra akartam inteni őt, legalábbis addig amíg én feltápászkodom innen az asztaltól és nem akarom…
És akkor pillantottam meg egy ismerős szerűséget. Lehet, hogy ettől egy kicsit felcsillant a szemem vagy nem is tudom, persze most nem fogok felállni, nem mintha ide ragasztottak volna, csak mindenhez idő kell. Nem tudom, hogy tényleg ő az, de amikor fordul egyet-kettőt akkor bizonyossá válik, hogy ez bizony ő.
– Szia Ayelet! Jól mulatsz? – valószínűleg ő sem most fog válaszolni a telepatikus üzenetemre, de sebaj.
– Fogunk táncolni is ne aggódj Armaita. Csak… Említettem már neked, hogy az Atyánk nem a tánctudással ajándékozott meg? – mert biztosan nem ezzel, helyette minden mást amit el lehet képzelni szeretni tudnék, de a táncot nem tudom olyan beleéléssel művelni, mint például mások.

 

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Elhagyatott étterem - Page 4 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 21, 2020 6:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Éld meg a jelent...
mondj mindenre igent.


A szemüveg megszerzése könnyebben ment mint gondoltam, nem is igazán kellett hozzá erőfeszítés, de azt már most tudom, hogy a szemüveg tulaja nem nagyon akar plusz mókát az örömébe, mert alig pár másodperc alatt le lettem rázva. Megrántom a vállam és vissza fordulok Cara irányába, aki mind e közben mellém szambázott, kecses vagy valami olyasmi mozgást imitálva.
- Majd megtanítalak a csáberő bevetésére. - Röhögöm el magam, a kacsintás közepette. Cara felé akarom nyújtani a poharat, de sikertelenül, mivel jön valami kis jöttment és lekapja a válláról a táskát. Egy pillanat az egész, Cara táskája lecsúszik a válláról őt elrántva, majd ösztökélve a legjellemzőbb emberi viselkedésre. Nyilván mi mást tenne mint egy férfi után veti magát, aki ki tudja, hogy milyen fajt képvisel, mert ugye a mai világban már senkit sem lehet normálisnak tekinteni.
-Cara várj... - Kiabálok utána, de mint akit pisztolyból lőttek ki, úgy iramodik meg. Elhajítom a két kis poharat esik ahova esik, nem is érdekel, és futnék utána, teszek is egy lépést maximum, amikor bepördül elém az, akit a táska rabló majdnem fellök. Egy hirtelen szőke fiatal, szinte csontbőr lány.
Elkapom a vállánál fogva, és segítek neki talpon maradni, egy pillanatra nézek csak rá, majd ismét Carat keresem a tekintetemmel.
-Basszus, ennyi idő alatt, hova a francba tűnik. - Kissé feszült leszek, és előfordulhat, hogy a kelleténél egy leheletnyivel erősebben szorítom meg az idegen nő karját, de szinte egyből észhez is térek. - Bocs, ne haragudj, minden oké? -Nézek vissza rá, és akkor tűnik fel, hogy... basszus, nincs szeme. Láttam már furaságokat, de ez azért brutális. Gyengéden elengedem a nőt, még egyszer elhabogok egy, - Bocsi tényleg - aztán elengedem és kikerülöm a lányt, hogy Cara után menjek.
Persze mi történik, nyilván mindenki most kezd bele a táncba, és mintha meg lenne rendezve, folyamatosan nekem jönnek és elém állnak. Az átlag, amúgy is cérnaszálon függő nyugalmam most kezd baszott gyorsan eltűnni. Mély levegőt veszek, és eljutok arra a pontra, hogy könyökkel választom szét a tömeget, ahogy haladok. Cara csillogó fehér ruhája két embernyire tőlem felsejlik, és némi nyugalom fut szét tudatomon, ahogy közeledek felé látom, hogy valakihez beszél, összeráncolom szemöldököm. Cara hátrapillant a tömegre, gondolom engem keres, és ettől még inkább úgy érzem, hogy ott kellene állnom mellette. Erősen kétlem, hogy azzal a gyökérrel beszélne, mert mit is mondana neki? "Jajj, bocsi, de vissza adod a táskát amiben egy gumikacsa van?" Biztos nem, így két nagy lépéssel érkezem és mögé lépek, egy fura hosszúhajú fazonnal áll szembe, lábuknál meg ott hever a már pórul járt táska eltulajdonító.
Nem akarok a tipikus alfahímként viselkedni, de valamennyit muszáj lesz bemutatnom, mégha a nagy részét próbálom is visszatartani, de tudtam, még mielőtt elindultunk, hogy ebben a ruhában esélytelen, hogy nyugodt éjszakánk legyen, bár azért reméltem, hogy húsz percnél többet bírunk ki. Cara hátranéz rá
Jobb kezemet bal vállára teszem, ahogy szinte egy vonalba állok vele, és közelebb hajolva szólok hozzá, de közben a férfit nézem aki velünk szemben van. - Hé Cara, minden rendben? - A táskája ott lóg az idegen faszi kezében, de miért is nem Cara vállán van ismét. Barátságos mosolynak mondhatót erőltetek a fejemre, és egy lépést teszek az idegen felé. - Köszi haver - nyúlok a táska irányába. - Meghívhatunk valamire? - Mondom, ami hirtelen az eszembe jut, hiszen valahogy meg kell hálálni a segítséget. Jobb kezem Cara vállán, a bal meg köztem és az idegen között kinyújtva, várva, hogy átnyújtsa a táskát, de vajon át fogja?  Birtokló a testtartásom, vagy csak normális egy ilyen helyzetben? Mit tegyek, ha nem adja oda, esélyes, hogy akkor elgurul a gyógyszerem, végig nézek a csávón, ravasznak tűnik, és ez nem jelent jót. Folyamatosan kattognak a kerekek a fejembe, az alkohol ködön keresztül próbálok ész érveket felsorakoztatni. Biztos én látok bele ebbe a helyzetbe olyat, ami nincs is, de a testem pattanásig feszült, pedig tudatosan próbálom magam nyugtatni. 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Elhagyatott étterem - Page 4 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
234
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 19, 2020 11:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


☽ A wild party

@Leonard Fox @Sabrael @Armaita @Ayelet @Fenrir @Ianthe
zene: This is how we do it  szószám: 1176 • Credit:

 

Azt hittem, hogy kicsit nehezebben fogom tudni meggyőzni Leonardot arról, hogy tulajdonképpen lopjunk el… akarom mondani kölcsönözzünk el egy zseniális napszemüveget, de nem volt szükség se a hazafias bíztatásomra, se egy könnyfakasztó történetre kiscicákról, és gonosz farkasokról. Meglepően gyorsan bele egyezett a tervbe. Talán lehet, hogy az alkohol már nem csak az én ítélőképességemet gyengítette meg, és neki is sikerült már lelazulnia egy kicsit. Kár, hogy nem ismertem eléggé, hogy ezt megtudjam állapítani.
– Unatkozásról szó sincs. Már nagyon rég volt ilyen jó a hangulatom. – válaszoltam egy kedves mosoly kíséretében, majd tovább folytattam. - – És hogy lásd komolyan is gondolom, állok a kihívás elébe. Simán megcsinálok bármit. – Mire a szavakat kimondtam tudatosult bennem, hogy egyrészt teljesen komolyan gondoltam a mondandóm, másrészt az alkohol már nem csak a belső szerveim melegen tartását biztosította, de az elmémben is okozott némi zűrzavart. Hiszen normál esetben eszembe se jutna azt hangoztatni, hogy bármit megcsinálok. De hát, mégis kimondtam, és komolyan is gondoltam. Ebbe a beszélgetésbe lehet, hogy két tequilával ezelőtt kellett volna bele menni. De most már mindegy. Csak reménykedni tudtam, hogy nem sodródok bele valami extrémen zavarba ejtő szituációba, hiszen a napom folyamán már bele futottam pár kellemetlen helyzetbe. Nagyon nem akartam ismét beégni. Csak is az önfeledt szórakozás reménye hajtott előre.
Gondolkoztam rajta, hogy felajánlom a segítségemet Leonardnak, esetleg elterelem a szemüveges pasas figyelmét, vagy valami egyéb sziporkázó csavarral megkönnyítem a dolgát, de még mielőtt szólhattam volna meg is indult a maradék két felesével a kezében. Egy darabig még ott maradtam a pultnál, de aztán eszembe jutott, hogy ha nem mozdítom meg a hátsómat, akkor lemaradhatok az akcióról. Kíváncsi voltam, hogy miként fogja Leonard megoldani a feladatát. Ugyanakkor a nyakában sem akartam loholni, mert a végén még épp én húznám keresztül a számításait. Tehát csak a ’diszkrét követés’ technikáját alkalmaztam.
Felálltam, és a zene ritmusára tettem egy lépést Leonard irányába. Felemeltem a kezeimet és bele öklöztem párat a levegőbe még mindig szigorúan a zene ütemére. Újabb lépést tettem, majd fordultam egyet a saját tengelyem körül, a fejemmel pedig ritmusosan bólogattam előre-hátra. Oldalra fordultam, két csípő risza, és megint közelebb voltam a célomhoz. Még egy forgás, lépés és riszálás koreográfia kombináció, és már csak pár méterre voltam Leonardtól és a szemüveges pasitól. Ebből a távolságból már tisztán láttam, hogy a szemüveges srác nincs egyedül. Hogy ne bukjak le, hátat fordítottam a kis hármasuknak és az utolsó lépéseket – még mindig szigorúan ritmusra – indokolatlan, de mégis táncnak beillő kézmozdulatokkal kísérve tettem meg. Diszkréten hátra pillantottam, hogy nehogy véletlen Leonardnak ütközzek, ezért amint hallótávolságban voltak megálltam. Továbbra sem fordultam felé csak a zene ritmusára ráztam magam amennyire a csípőm és egyéb testrészeim engedték. Csak egy szimpla táncoló csaj voltam a tömegben, semmi gyanús. Mivel egy kicsit később értem oda, nem hallottam, hogy Leonard hogyan nyitotta a társalgást, de azt még pont elcsíptem, hogy valaki jó bulit kíván.
– Partiiii… – kiáltottam el magamat hangosan, és így alkalmam adódott arra, hogy feltűnés nélkül ismét célirányba forduljak. Már csak Leonard állt ott, viszont a szemüveg már ott virított a fején. Az állam szó szerint roppanásig leesett és tátott szájjal bámultam, hogy ezt meg hogyan sikerült ilyen gyorsan összehoznia, hiszen még az italok is a kezében voltak.
– Ezt mégis, hogy csináltad? – kérdeztem Leonardot még mindig tátott szájjal. Nem vártam meg a válaszát, hanem rögtön tovább fűztem a gondolataim.
– Taníts mester… – néztem rá ámulattal, gúnynak még nyoma sem volt a hangomban. Tényleg sikerült lenyűgöznie. Vajon mit ajánlhatott fel, hogy a szemüveg már ott is volt a fején? Esetleg sikerült teljesen ingyen megszereznie azt? Csak kérdőjelek gyülekeztek a fejemben. Egy dologban viszont biztos voltam. Leonardban sokkal több van, mint ami elsőre látszik. Az elismerésemet abszolút kivívta, és az én esetemben ez nem kis szó.
Az ámulatból azonban ki rázott egy hirtelen rántás a vállam tájékáról. Azonnal oda fordultam, és láttam, hogy a táskám vállpántja megfeszült, majd egy pillanattal később már a vállamat elhagyva egy alacsony termetű férfi kezeiből lógtak élettelenül. Még fel sem fogtam, hogy ez mit is jelent pontosan, de már el is kezdett a férfi szaladni a táskámmal együtt. Nem volt már idő, hogy hangosan kurva anyázzak egyet, így csak magamban tettem meg azt, és azonnal a férfi után indultam. A ruházatommal és a magassarkú szandálommal mit sem törődve szinte repülő rajtot vettem, hogy a táskám nyomába eredhessek, azonban ez igen nagy hibának bizonyult. A lábszáramon felfutó madzagok, amik a lábbelimet tartották a helyén keservesen belemartak a húsomba a mozdulat miatt, így az éles fájdalom azonnali lendület vesztést okozott. A tudatommal próbáltam figyelmen kívül hagyni az idegrendszeremet ért impulzust, a testem viszont parancsmegtagadással tiltakozott ez ellen, és csak olyan tempót tudott felvenni, ami biztosan kevés lett volna ahhoz, hogy én magam kapjam el az illetőt. Próbáltam minél közelebb jutni, de hamarosan elérte a tudatomat az a gondolat is, hogy ha a táskám eltűnik, akkor nem csak a méltóságom kerül veszélybe, hanem igazából az életem is. Itt ragadnék egy idegen városban pénz és ebből kifolyólag segítség nélkül. Ugyan Leonard felajánlásának köszönhetően egy estére a szálláshely ugyan megoldódott, de pénz nélkül mégis hol tölthetném a többi estémet? Na meg legfőképp hogyan jutok vissza New Yorkba? Ezen gondolat végig futtatása, és a reménytelenség hideg arcon csapása csak tovább lassította az addig sem elégséges tempómat. Hirtelen azonban valami megváltozott. A férfi távolodó alakja helyett, már csak egy földön elterülő formátlan kupacot láttam, és egy másik termetes férfit tornyosulni fölötte, aki lehajolt, majd a táskámmal a kezében egyenesedett ki újra. Még jó pár lépés hátra volt, hogy a kibontakozott jelenet helyszínét elérjem, és bár látszólag véget ért az üldözés nem lassítottam a tempómon. A férfi felém fordult és maga is tett néhány lépést irányomba. Hamarosan már a férfi sárgás íriszei és a kezében tartott - a tulajdonomat képző – táska között cikázott a tekintetem. Csak akkor tűnt fel, hogy a légzésem mennyire szapora volt, így mielőtt válaszoltam volna szavaira hagytam, hogy egy kicsit lecsillapodjon a testem, és ezzel együtt az elmém is. Ha már udvarias hangnemben szólt hozzám, én is hasonlóképpen válaszoltam. Persze amennyire az alkoholban enyhén megpácolt és kissé megérlelt beszédért felelős agyi sejtek ezt engedték.
– Igazán kedves öntől, hogy a segítségemre sietett, és abszolút híve vagyok a méltányosságnak, de a teljes vagyonomat a másik ruhámban hagytam. – azt még én is éreztem, hogy ezt az alkudozást nem nyitottam valami erősen, ezért próbáltam a cinikusabb énemet a háttérbe szorítva folytatni a tárgyalást.
– Talán lehet, hogy előbb tisztáznunk kéne mit is értünk pontosan a méltányos ár alatt. Csak hogy elkerüljük a félre értéseket. – egy kicsit hagytam, hogy a tekintetem végig fusson a férfin, hiszen szükségem volt rá, hogy képet kapjak a reakciójáról. Ugyanis az elhangzott szavak csak egy dolog, a testtartás és a hanglejtés sok egyéb dolgot is elárul. Nem hagytam azonban sok időt erre a tevékenységre, hiszen tekintetemmel Leonardot is felkellett kutatnom. Na nem mintha nem tudnék egyedül lebonyolítani egy tárgyalást, elvégre ebből élek. De hát csak nyugodtabb vagyok, ha áll a hátam mögött, avagy mellettem egy tisztességes tesztoszteron szinttel is rendelkező személy. Plusz ki tudja, ha eldurvul az tárgyalás még szükség lehet az unikornis villantó képességére. Nálam osztatlan ’sikert’ aratott vele.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


Elhagyatott étterem - Page 4 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
86
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 16, 2020 11:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Party of Surprises

• Searching, Seek and Destroy
Komor arckifejezéssel kortyolok az italomba, kiélezett figyelemmel kísérve nyomon az étterem dinamikáját. Még közel sincs tömve a hely, nem eléggé ahhoz, hogy ne tudnám követni az egyes résztvevők mozgását. A méhek táncához tudnám hasonlítani a szemeim előtt kibontakozó jelenetet: összességében kusza egészt alkotnak a vendégek, ám egyenként megvan mindegyiknek a maga mintázata. Pult, tánctér, pult, tánctér vagy pult, asztalok, intés, újabb pohár színtelen méreg, a mozdulatok időről időre ismétlik egymást, tekintve, a körülmények nem adnak túl sok teret más elfoglaltságnak a táncon, iváson, ücsörgésen és lődörgésen kívül. Pontosan ezért, ha valaki képes átlátni a sémát, egészen könnyen ki tudja emelni a tömegből azokat a résztvevőket, akik az imént említett szűkös lehetőségeken túlmutató cselekvést folytatnak. Settenkednek, szellemként libbennek egyik részeg idiótáról a másikra, és nehéz eldönteni, hogy démonok azok, akik valamit kimondottan keresnek az észrevétlen felforgatott zsebekben és táskákban vagy egyszerű emberek, akik kapva kaptak a valószerűtlen parti alkalmán; végre ki tudják fizetni a szabadulásukat a városból egy jobb élet reményében.
Sárgás íriszeim egy momentum erejéig elkalandoznak a területem – avagy a háttérben meglapulás tökéletes helye – irányába meglóduló fiúkon, férfiakon, nehéz eldönteni manapság, kit minek nevezzek. Az egyik közülük éppen az, aki már a belépése pillanatában felkeltette az érdeklődésemet a túlzott ragyogásával, és akit újfent megkönnyebbítenék a pozitív érzéseitől. Ezúttal nem állok ellent az akaratomnak, hagyom, hogy láthatatlan karmaim az ő csakúgy érzékelhetetlen aurájába marjanak, és kiszakítsák belőle az értékes elemózsiát. Talán nem több egyszerű halandónál, talán messzemenő következtetéseket vontam le a kilétéről, de ez a lényegen nem változtat, minthogy én jól lakok, ő pedig vélhetően másodperceken belül fog mély ürességet, ha nem szomorúságot érezni.
Dolgom végeztével felkelek az asztalomtól, taktikát váltva a vágyott démon felkutatásában, s egyébként sem vagyok különösebben kíváncsi az áldozatom állapot változására. Pontosan akkor lépek a táncolók gyér forgatagába, mikor az egyik korábban kifigyelt settenkedő vadul lerántja a csillogó, fehér ruhás nő táskáját, a vehemenciától hátratántorodik, kis híján fellökve egy lányt, aki az eddigi furcsa mozgását elnézve meglehet, vak, majd visszatalálva az egyensúlyához egyenest az ajtó irányába kezd tolakodni.
Belátom, a telekinézissel való meglassítása nélkül is elboldogultam volna a csirkefogóval, ám se kedvem nincsen futkározni, se időm. Tehát éppen annyira tartom vissza, hogy jó tempóban beérjem, és a tarkójára mért méltányos ütéssel a padlóra küldjem. Tekintve, hogy menten elájult, úgy sejtem csakugyan ember lehetett. Legszívesebben beleinnék a sörömbe, de fogalmam sincs, hova ejtettem le út közben, így ehelyett lehajolok a zsákmányolt táskáért, melynek súlya és kinézete alapján értékes fogás lehetett volna a tolvajunknak. S talán még én is hasznát vehetem.
- Hölgyem, úgy gondolom ez Önt illeti – szólalok meg, visszasétálva a vagyonában megkurtított, szemrevaló fehérnéphez és kísérőjéhez, amennyiben nem siettek a kijárat közelébe mindez idő alatt. - Ám úgy látom, a visszakapásához meg kellene neveznie egy árat. Méltányosat – félszeg mosolyszerűséggel tekintek rá eldöntve, ma semmi kedvem a szőke herceget játszani fehér lovon. Se szőke nem vagyok, és a lovam se fehér.


//A lecsapolás Armaitának szólt Wink //


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 13, 2020 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Armaita, Sabrael, Leonard Fox, Cara Pierce, Fenrir
Bulizós banda
Egy kisebb baráti társasággal érkeztem, Shannilék bulizni akartak, ezért elruccantunk ide. Hogy minek rángattak magukkal az angyal-ismerőseim, az egy jó kérdés, mert jobbára én az asztalunknál ültem, azzal a pohár mojitóval a kezemben, amit barátaim rendeltek nekem.
Látás nélkül én aligha fogok táncolni, de a kedves lakótársam haverja nem ismerte még a feladni szót.
- Nem értem, minek cibáltatok magatokkal, ha egyszer úgyse látok? Plusz, aki meglátja, azonnal az univerzum másik végébe menekül – mutattam szabad kezemmel a szememre, vagyis annak a helyére, kimondva mindeközben az estével kapcsolatos aggályaimat.
Nem akartam teher lenni a nyakukba, hogy állandóan engem kelljen ellenőrizgetniük, élek-e még. Nem, nem csak nekik rossz ez, hanem nekem is, mert persze, aranyos tőlük, hogy figyelnek rám, és érdekli a drágákat a sorsom, de ugyanezt otthon is tudnánk művelni, azért minek engem elrángatni?
Mojitózni Vegasban is lehetett volna, és azzal elkerülhetjük a kiadós fejmosást, hogy is mégis hova lógtunk ki, khm.
Száz szerencséjük, hogy nem akarok spicli lenni, mert annyira bírom ezt a bagázst, hogy ne rombolom tovább a jó hangulatot a károgásommal. Azt meghagyom a varjaknak, hollóknak.
- Na, táncolsz akkor végre magadtól is, vagy cibáljalak ki erővel? – így a tisztelt haver. Ha lenne szemem, most megforgatnám, de hát ami nincs azt ugye nehezen kezeljük. Majd lesz egyszer.
- Oké, megyek, látom, te se tudod, mikor kell feladni – vigyorogtam. – De remélem, ezt befejezhetem.
A poharamat megemelve eltüntettem az utolsó kortyokat is, és az asztalon hagytam. Ez az a pillanat, ami után többet abból a pohárból én bizony nem iszom, elvégre ki tudja. Szeretném saját lábamon elhagyni majd a bárt, ha ráuntunk a parti-hagulatra.
- Nem felelek érte, ha a lábadra lépek.
- Túléltem már rosszabbat is, csillagom – el se hiszi, milyen találó a becenév…
- Na, mi lenne, ha szájjártatás helyett megtanítanál táncolni? – cukkoltam. Csak elkezdtük, hurrá, haladunk is valamerre. Remélem, ők legalább tudni fogják, melyik az asztalunk, nem szeretnék senkinek kellemetlen helyzetet generálni egy eltévedéssel.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 13, 2020 7:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


A Wild Party
@Cara Pierce @Leonard Fox @Sabrael @Ayelet @Fenrir

A ZENE ÉS A TÁNC Vol 2.
────────────── ──────────────
Széles mosolyra áll a szám, miközben a napszemcsit a fejem búbjára teszem, az pedig félig eltűnik a hajamban, mégis, pimaszul fel-felvillan, megmutatva magát, hogy ott díszeleg. A szememből azért a lefolyó vizet kitörlöm, s közben a hozzám megérkező Sabraelre vigyorgok.
A mostani számnak lassan vége, s remélem, nagyon nagyon remélem, hogy igazi talp alá valóba fognak belevágni, mert most! Most akarok táncolni, mikor még mindenki józan, főleg, hogy felharsan az ingyen pia. Amivel egyáltalán nem élek, mert nem eszek, nem iszok. Semmit.
Mosolyogva, s némileg értetlenül tekintek az elénk toppanóra. Táncolni akarok!
- Ó! - Azzal felnyúlok a szemcsiért és levéve, a fejére teszem, óvatosan. Mire megvan, addigra felcsendülnek az első taktusok és a terem teljesen felpezsdül, velem együtt.
- Nem iszok. Jó bulit! - Integeteg neki, aztán Sabrael ingujját kapom el, felcsillanó szemekkel, már a taktusra mozogva.
- Gyere táncolniiii! - Azzal máris a tér felé hajtom magunkat, ha látom, leszakadna, azért még integetek neki, hogy jöjjön, aztán máris jöhet a tánc! Igen! Ezt akartam! Ha csak pár percig, úgy táncolni, mozogni, ahogy mindenkinek kifér a jókedvében! Nem kell, hogy minden megkomponált legyen, nem kell, hogy a táncparkett ördöge legyen mindenki, a zene, a ritmus, a jókedv és a tánc az, ami kell! Ha Sabrael csatlakozik, úgy felváltva, miután alkalmi táncpartnerből van bőven, megpörgetjük, megforgatjuk őket, beállunk a páros játékba, hogy aztán féktelen ritmussá kinőve magát, lezárjuljon a tánc. Szeretném, ha Sabrael elengedné magát, s ezt a táncot kicsit több alkohollal, már nem lehet előadni a többiekkel, így pont a legjobb alkalommal toppantunk be!
Teljesen fellelkesülök, s elér Sabrael gondolata is hozzám, mely remélem, nem a tánc elején indult felém, ám voltam olyan lelkes, hogy elfedje a zene ritmusa bennem, legalábbis az öröm.
A mutatott irányba tekintek s felsóhajtok, majd bólintok. Úgyis jó, ha pihenünk közben.
- Rendben - újabb fantasztikus dallam dobban fel, látni, hogy jó a zene, vagyis hallani, s megint önkéntelenül dobogni kezdek a lábammal és ritmusra mozdulni egész testemmel, de újfent elér a kérése, így sóhajtok. Nem akarom elriasztani, így vele tartok.
- Mire vagy kíváncsi? - Ledobom magam az egyik asztalhoz, rákönyökölök, úgy, hogy szemben lehetek Sabraellel, így látom a tekintetét is. Körbepillantok, még mindig széles mosoly van arcomon, az iménti tánc vad boldogsága és felhőtlensége. Megakad a tekintetem egy-egy alaknál, talán az egyiknél még jobban. Vannak, akik csak nézelődnek, ám az, hogy itt vannak, jelentheti azt is, hogy azért a bulit sem vetik meg, még ha nem is mutatkoznak.
- De nem táncolni jöttünk ide? Egész végig itt akarsz ülni? Neeee, ugye nem? Én táncolni is akarok még! Veled is... de.. ha nem... jó - azért remélem, néha fel-felpattan majd, mert én biztos, ahogy akad megfelelő táncpartner, nézelődök is ám körbe, de majd, most Sabrael érdekel, mert valamit nagyon akar. De mit?

Telepatikusan Sabraelnek címezve

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 13, 2020 12:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


a bit of fun never killed anybody


Megígértem Armaita-nak, hogy félre teszek mindent és úgy viselkedem, mint egy huszonéves, de okvetlen ingben, mert valljuk be a személyiségemhez nem talál akármi. Ha olyan bolondos lennék, mint Armaita, akkor biztos nem kellene az ing, hanem jöhetne egy sima póló valami vagány felirattal, amit nem tudna senki sem hová tenni, mert… rémes a humorom. Ezért marad az ing. Mert az megvéd. Őszintén szólva nem tudom mitől, mert nincs mágikus ereje csak elsüllyeszt a tömegben, nem tűnök annyira ki, nem keltek feltűnést és békés megfigyelő lehetek.
Békés megfigyelő. Na ez az ami át fog változni valami gyerekesen mókázóssá ha olyan zenét hallok meg amit még véletlenül pont szeretek is. Valójában nem nehéz olyan zenét választani amit ne szeretnék, szóval… Szóval ha lesz zene akkor biztos semmi sem fog érdekelni és hagyni fogom, hogy Armaita magával húzzon vagy az is lehet, hogy megelőzőm őt.
Mellé toppantam a biztonság kedvéért, hogyha kell akkor lépni tudjak vele valamerre. Közben persze óvatosan végighúztam a tekintetem a jelenlévőkön, voltak elég figyelemfelkeltő alakok is, akiket biztosan elkerültem volna mert nem tudtam hová tenni őket, de olyan szürkének tűnőek is, mint én, akik még mindig nem értik, hogy vajon miért is vannak itt. Én sem értettem. De nem akartam erről filozofálni, a lényeg, hogy nem kellett szembe néznem a kedvenc démonommal. A többi tényleg nem számít.
Épp elég erőt sikerült összeszedni ahhoz, hogy kinyissam a számat és előálljak Armaita-nak az ötletemmel, amikor idejött hozzá két feles pohárral egy ismeretlen. Na jó, ez jól kezdődik. Hagyom, hogy egymás között lerendezzék a lerendezni való dolgot és addig egyelőre csak a szememmel keresek valami asztal szerűséget ahová leülhetnénk vagy valami. Így most nem tudom, hogy mondjam meg neki, hogy mi jutott az eszembe. Nekem. Akiről aztán tényleg nem gondolná senki, hogy a nyilvános táncolás megfordul a fejében.
– Leülünk egy kicsit? Mondjuk oda. – a csendben meghúzódottak irányába pillantok. Hátha felfigyel rám, hátha sikerül egy kicsit csillapítani az ő lelkesedését, hogy aztán könnyű szerrel tudjam majd rázúdítani az enyémet. Ha eléggé összeszedem magam hozzá. Telepatikusan üzentem neki, az most sokkal könnyebbnek bizonyult, sokkal megérthetőbbnek, mert nekem most nem állt szándékomban átkiabálni a zenét, a tömeget.
– Nagyon kíváncsi vagyok valamire és azt itt nem tudom úgy megfigyelni ahogy a háttérben meg tudnám. Kérlek Armaita! Menjünk az asztalokhoz. – megpróbáltam még mosolyogni is, hátha észre veszi, hogy mennyire erőlködöm őt meggyőzni erről. Ritkán mosolygok, ezt ő maga is tudja, mert igyekszem elrejteni minden érzést mélyen magamban, de ez az alkalom most kivételes volt. Csak hallgatna rám egy kicsit.

// Bocsi, nem vettem észre, hogy én jövők. fgbhjfk
dőlt színes szöveget csak Armaita hallja, telepatikusan van neki címezve //
 

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 40 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 31 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6