Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Elhagyatott étterem •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ianthe


Elhagyatott étterem - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
6
☩ Play by :
Nadezhda Kriger
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 23, 2020 2:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To: Cara, Leonard, Sabrael, Belial, Sidriel

Nem hiszem el. Én lennék megátkozva? Nem elég, hogy nem is olyan rég még pokolkutyák elől futottam, most meg a testvéreimmel is összekeveredem. Lehet ennél rosszabb?
A pulthoz megyek, hogy elérhessem annak kiürítését. Minden kérdés nélkül nyúlok le egy üveget szerencsétlen sráctól és meg is húzom. Nem érdekel ki mit gondol csak túlakarom élni az estét. Vagy csak lenyúlom a bárt és haza megyek. Nem mintha bárkit is érdekelne mi van velem. Egyedül vagyok, mint a kis ujjam. Csak Amara-ra várok, hogy kitéphesse a szívem, vagy valami. Sajnos az idő nem fog rajtam. Meg hát minden kapu zárva van. De egy dolgot tudok. Valami, amit megakarok tenni, mielőtt elpatkolok. Utoljára még látni akarom Lucifert. Ő az, aki közelebb állt hozzám, mint bárki és, ha már úgy is elpatkolok legalább láthattam egyszer. Mást nem akarok. Az sem fog érdekelni, ha ő vett véget az életemnek. Nem zavarna. Már nem. Nem ragaszkodóm már az élethez, sem senkihez.
Éppen elfogy az üveg pia a kezemben, mikor megszólalnak a NAGY hívők. Persze...mintha Lucifer elpusztítása visszahozná az öreget. Az öreg lelépett és szarik az egészre. Akkor miért érdekelné, hogy az elsőszülöttjét épp neki áldozták fel?
Undorral tekintek a beszélő madárkára. Ezzel nem hoznak vissza semmit. Sőt inkább csak rontanak az egészen. De ez nem az én problémám. Addig, míg nem tesznek kárt olyanokban, kikben ismerek leszarom mit csinálnak. Az emberek nem halnak meg, de mi? Mi halandóak vagyunk az ő szemükben. Elvonulok az egyik sarokba és csak a népet figyelem, mit reagálnak erre. Nem szándékozom közbe avatkozni. Az emberek úgy is hülyék.

From: Ianthe
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Elhagyatott étterem - Page 3 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Elhagyatott étterem - Page 3 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Elhagyatott étterem - Page 3 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Elhagyatott étterem - Page 3 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Elhagyatott étterem - Page 3 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1035
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 22, 2020 1:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Aki bújt, aki nem...
Sokmindenki & Belial
zSNV8NX.gif
A pult mellé telepszem egy pohár itallal és onnan mérem fel gyorsan a terepet. Bízva benne, hogy a démonpajtás valódi alakjában mutatkozik majd, úgy szemlélek végig a mulatozó tömegen őt keresve. Ekkor akad meg a szemem az őszhajú férfin, aki egy női táskát szorongat és úgy tűnik épp üzletkötés van folyamatban. A végkifejletet viszont már nem látom, mert porhüvelyem szív szerelme egyszeriben újra mellettem terem, magához rántja a kezem és nagyot kortyol italomból. Na ennyit arról, hogy lerázom. Egy pillanatra mégis ellép, hogy közölje a szőke lány barátaival a kicsike (Ayalet) jól van, de egy időre még mellőzniük kell a társaságát.
-Tudom, tudom, ne szólj semmit, megint az az áldott jó szívem.. - legyintve lép újra mellém becsiccsentős női nevetéssel, mire értetlenül ráncolom homlokomat. Megosztja, hogy a szőke lány (Ayelet), akit nyakba telített piájával, most fél pucéran ül az egyik vécékabinban. A ruháit beáztatták, hogy kijöjjön belőle a makacs piafolt, de még órákig eltart, mire megszáradnak a szőkeség göncei. Szóval jó ideig még a klotyón marad, de kedvesem nem akarta ott tölteni a bulit, így visszatért, hogy belevesse magát a partiba.
-Gyere, táncoljunk egyet! - csalogatna magával, fogja a karomat és húzna maga után. Közben épp látom a táskaügynököt sietősen távozni. Még a táncparkett széléhez sem érünk, mikor hirtelen elhallgat a táncos muzsika. Ezzel egy időben pedig kivilágosodik a színpad és minden figyelem oda összpontosul.
-Mi a f*sz van? Hova lett a zene? - hőbörög a kis drága, miközben én előkapom a szórólapot. Nem dereng, hogy műsoros előadást is írtak volna. A függönyök mögül előlibben egy alak, és nem is volna igazán furcsa, ha a hátán nem lifegne két bazi nagy fekete tollas szárny. Nem állok túl messze, így azonnal feltűnik, hogy ez nem egy jól sikerült színházi kellék, azok a szárnyak rohadtul a hátából állnak ki. Ez egy angyal. Aztán beszélni kezd, miközben két újabb tollcsomó jelenik meg mögötte a színpadon. Fasza, hárman is vannak. Kobal, hogy száradnál el, miféle helyre csaltál engem? Kis drágám belém karol és nagyokat pislogva bámul ki a fejéből, amikor a két újonnan feltűnő arccal együtt egy zsákosfejű harmadikat is kigurítanak.
-Bocsi, ne haragudj már....nem tudod véletlen, most valami bűvészelőadás lesz? Vagy inkább egy prózai darab? - érdeklődi kedvesem a táskabizniszelő fiatal nőtől (Cara), majd a mellette álló fiatal férfira (Leo) pillant. A Halántékomat dörzsölöm. Nem hiszem el, hogy lehet valaki ilyen sötét? A színpadon álló tollfészek tovább prédikál és kicsit elszáll vele a szó. Az öreg teremtő nem spórolt az önbizalommal. Még hogy Lucifer képébe fog röhögni. Öntelt szavai hallattán szabályosan beleröhögök a poharamba. Lehet jókedvem másoknak is szemet szúr, de nem törődöm vele. Édes Pokol, hát ezek nagyon viccesek. Főleg hogy látszik rajta, hogy minden egyes, száján kiejtett hangot komolyan gondol. Kiderül, hogy a zsák alatt egy démonpajtás lapul, akit áldozati bárányként szánnak. Komolyan ettől remélik Isti hazatérését? Elég halva született gondolat. Angyalok és élő áldozat bemutatása. Kicsit szektásan kezd hatni ez a buli. Nem vagyok túl járatos, mitől bukhat le egy tollas, de ez elég szárnyvesztős szitunak tűnik. Vajon a vén szakállas jó szemmel nézné az ilyet? Kortyolok ismét a poharamból és nem kerüli el a figyelmemet, hogy időközben a kijáratok ajtajába megtermett szárnyas pajtások álltak be, nem gyenge utalással, hogy innen nincs kimenet.
-Baromi jó ez az előadás. - motyogja mellettem csillogó szemekkel porhüvelyem nője.
-Ja elég hatásos, de jobban járnánk, ha gyorsan távozóra fognánk. - javaslom neki, de neki eszében sincs menni, ki akarja várni mi lesz a vége.

zene: nincs || üzenet: @CARA PIERCE @LEONARD FOX @SABRAEL @IANTHE @SIDRIEL ||
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 22, 2020 1:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


a bit of fun never killed anybody


Egy pillanatra elengedem Ayelet-et, mert Sidriel is megérkezett, egy másik angyaltársam meg felismert. Mire bármit is mondhattam volna az illető elszelelt és Ayelet is eltűnt a szemeim elől. De aki mellettem maradt, az erényangyal testvérem Sidriel. Felé pillantok anélkül, hogy bármit is mondhatnék először csak vállat vonok, mert magam sem tudom mi lehetett ez az egész. Őszintén nem is számítottam arra, hogy valaki felfog ismerni, mármint azokon kívül akikkel mostanában újra találkoztam és akiknek annak idején segítettem vagy ők segítettek nekem. Oké, elhiszem, hogy rémes hírnevem lehet az angyalok között, de azért arra sosem gondoltam, hogy ennyire. Mármint azt elhiszem, hogy valahányszor hívtak, szólítgattak olyanok, akikről biztos voltam, hogy egyik vagy másik oldalon állnak nem válaszoltam. Miért válaszoltam volna? Hogy aztán engem is meggyőzzenek és oldalt válasszak? Mert nincsenek oldalak. Nem értem miért nem veszik észre.
– Talán. Azt hiszem túl hosszú történet lenne elmagyarázni. Bár arra őszintén megvallom, hogy én sem számítottam, ennyire ijesztő lennék. – az egy dolog, hogy túlzásokba estem néha a mértékletességgel, hogy néha tényleg csak azért csináltam, mert be akartam bizonyítani mindenkinek, hogy így is lehet élni. Hogy nem kell felhalmozni, mert egy nap így is, úgy is meghalnak és semmi értelme, mert nem visznek a sírba semmit sem magukkal. Sem a hatalmat, sem a pénzt, sem semmit, csak önmagunk lesznek és a nagy semmi, ha a jelen helyzetet figyeljük.
Kíváncsian felvontam a szemöldökömet amikor az idegen ürge elkezdett beszélni a színpadon. Az elején nem igazán tudtam hová tenni. Azt sem értettem meg, hogy miért kell az erejét fitogtatnia. Hogy miért kezdték kiengedni a szárnyaikat, hogy mindenki lássa ők az elnyomok, a többiek meg az elnyomottak. Megfogtam Sidriel karját, még mielőtt ő is eltűnne valahová és keresgélhetnék.
– Ne mutasd meg nekik a szárnyaidat… – valószínűleg szimpatizánsnak néznének minket, vagy ellenségnek. Sajnos nem tudom melyik a jobb ebben a helyzetben. De az biztos, hogy itt az erőfitogtatás jele lehet. Hogy megmutassák… mennyire… nagy bennük a tettvágy. Biztos én sem örülnék ha mindentől megfosztva itt kellene élnem. Kevés dolgot értek meg, vagy kevés dologba egyezem bele, és bár lényem legeslegmélyén valahol én is hasonlóan vélekedtem, abban tisztában voltam, hogy ennek az egésznek nagyon őrültség szaga van.
Amikor egy zsákkal a fején lévő alakot is behoztak a színpadra végképp elveszett a fonál nálam. Vajon helyén van az, hogy értetlenkedek? Hogy kételkedek ebben az egészben? Hogy mindent amit lehet megkérdőjelezek? Mi haszna ennek az egésznek? Vajon tényleg megéri Lucifer nevét emlegetni és az ő elpusztítását?
– Nem tudom mi lehet ez az egész, de egyre röhejesebb. – a régi idők szektái jutnak az eszembe, amikor vagy nagyon rosszak vagy nagyon jók akartak lenni az emberek és egyik vagy másik helyre szerettek volna kerülni haláluk után.
– Ne aggódj, ha látják, hogy pánikba esel csak rosszabb lesz. – kíváncsi voltam, hogy mégis mi ez az egész. Ezért se kezdtem a kijáratot keresgélni, egyrészt elállták, másrészt, nem hiszem, hogy az életért való küzdelem olyan fontos lett volna most. Ketten lettünk volna ellenük. Eleve veszett ügy.

//dőlt színes részt Sidriel hallja csak //
 

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Elhagyatott étterem - Page 3 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 19, 2020 2:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Éld meg a jelent...
mondj mindenre igent.

Mindig el jön az a pillanat az ilyen helyzetekbe, amikor eldurran az agyam. Mint például most, ez a semmirekellő bunkó azt hiszi, hogy csak úgy idesétál, követelőzhet, aztán még be is szólogat. Nyilván annál azért okosabb vagyok, hogy két kézzel ugorjak neki, és üssem szét azt az önelégült bunkó fejét, így egy b@zdszájbamagad mosollyal félre állok, hogy megvitathassák Caraval a dolgokat. Tartogatok én még egy kis meglepetést a számára, nehogy azt higgye, hogy velem lehet szórakozni.
Addig, amíg kiderül, hogy mi lesz majd a jövőbeni találkozásukkor, én töröm a fejem, hogy mi a legmegalázóbb, képzet, amit képes vagyok végre hajtani...
A fószer lelép, én meg egy elegáns bemutatással intek felé, amikor majdnem az ajtónál van, már készítem is a képzetet amit rá fogok bocsájtani, de Cara eltereli a figyelmemet, a nem is diszkrét szoknya lengetésével.
Basszus ez a nő... vissza emelem tekintetem a combokról az idegen felé, de már csak a hűlt helye van. Lemondóan sóhajtok egyet, remélem a jövőben lesz még alkalmam ezt a helyzetet megfordítani.
-Nem a te hibád volt... - hajolok közelebb hozzá, hogy hallja a hangomat. A szerencsétlen flótás, aki ellopta Cara táskáját, fetreng a földön. Bizonyára nagy fájdalmai vannak, Cara biccentése, sokat sejtet, és az elmulasztott lehetőségemet kénytelen leszek ezen a nyomorulton kiélni...
Felpezsdül a vérem, az adrenalin és az idegállapot arra késztet, hogy most igazán bemossak valakinek. Az egomon esett csorbát ki kell köszörülni, és hát... most nem fogok válogatni, hogy ki lesz az. Lenyúlok a szerencsétlenért, két kézzel belemarkolok a felsőjébe, és felemelem.
Sötétséget bocsájtok a tudatára, nem lát és nem hall semmit, csak a sötétséget érzékeli, olyan, akár egy fekete lyuk.
A zene hirtelen elhallgat, a fények egy pont felé mutatnak, egy hevenyészett színpad felé. Elhúzódnak a szakadt függönyök, és egy fickó lép ki rajta, hátán fekete szárnyakkal.
-Mi a franc már megint...- kezdek igazán dühös lenni, hogy nem tudok egy normális revansot venni valakin.
- Legyetek üdvözölve, kedves vendégeim. Mind tudjátok, hogy miért gyűltünk itt össze, és bemutatom a meglepetésemet, az éjféli tűzszentelést. - Hátra mutat maga mögé, és két társa, szintén szárnyasok, egy férfit gurítanak ki, aki egy székhez van láncolva. Az idegen ájult, gondolom, mivel fején egy fekete zsák van, és oldalra van bukva, mint aki nincs magánál.
Elengedem a semmirekellőt, és Cara felé nyúlok... itt valami nagyon nem smakkol. Az angyalok nem szokták megmutatni a szárnyukat, főleg, nem New Orleansban, itt valami nagyon nem lesz rendben.
Megragadom Carat, és magamhoz húzom.
-El kell innen tűnnünk! - Körbe nézek, az ajtó be van csukva, és újabb angyalokat látok meg... hátukon a szárnyukkal, hohoo, ez nagyon nem lesz jó. Elállják az ajtókat, így nem tud senki kimenni.
- Itt az ideje, hogy Atyánk visszatérjen... és mint mindig most is ezzel az áldozattal fogjuk neki megmutatni, hogy hűek vagyunk hozzá. - Maga mögé int az ájultra. - Megmutatjuk, hogy mi nem féljük a gonoszt, mi szembe szállunk vele. -Hangja harsog az egész helyiségbe, mintha ki lenne hangosítva. Egyre több angyalszárny jelenik meg a látómezőmben, de látok másokat is, akik értetlenül néznek. - Megmutatjuk, hogy mi a pokol tornácán is hajlandóak vagyunk megjelenni, hogy Lucifer képébe röhögjünk, és megmutassuk neki, hogy mi nem tartunk tőle. Isten, a mi Atyánk, vissza fog térni hozzánk... ma még csak egy démon... holnap már több, és a végén a pokol ura is itt fog előttünk égni... és akkor vissza fog térni a mi Urunk. - Hangja olyan hangos, hogy már bántja a fülem. Valahogy ki kell innen jutnunk... ezek elmeháborodottak, megőrültek, amikor leestek a földre... úgy tűnik ez az angyalok betegsége.
- El kell innen tűnnünk, még mielőtt Lucifer is betoppan a buliba. - Súgom Cara fülébe. - Szerintem valami szekta buliba csöppentünk.

//Ui.: Kedves bulisok, megkérek mindenkit, hogy a színpadon elhelyezkedőket, senki ne irányítsa, rajtam kívül... van még egy kis meglepim //
 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Elhagyatott étterem - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
235
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 13, 2020 10:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


☽ A wild party

@Leonard Fox @Sabrael @Belial @Ianthe @Sidriel
zene: This is how we do it  szószám: 768 • Credit:

 


Egyáltalán nem tetszett a kialakult szituáció. Bár a zabolátlan nevetésem biztosan arra utalt, hogy kedvemet lelem ebben az abszurd helyzetben, de ez korántsem volt így. Valójában ahhoz lett volna kedvem, hogy az ősz hajú férfinak a jobb öklöm segítségével hozzam a tudomására, hogy rossz emberrel akar alkudozni. Tisztában voltam vele, hogy nem okoznék neki komoly sérülést, elvégre az erőemberimet sem azért tartottam, mert szeretem hátulról nézegetni a széles vállukat, hanem azért, mert engem nem áldott meg mérhető mennyiségű fizikai erővel a sors. Viszont legalább a férfi méltóságának okozhatnék komolyabb sérülést, hiszen igen kellemetlen, ha egy ekkora férfit éppen egy törékeny nő kínál meg egy jobb egyenessel. Ebben a buliban pedig még szemtanú is akadna bőven. De tudtam, hogy a rendkívüli csábítás ellenére, ez nem igazán lenne bölcs dolog. Csak az alkudozás maradt, és csak bízni tudtam abban, hogy az ajánlatom megfelelő lesz. Illetve, hogy Leonard is megőrzi a hidegvérét. Ugyan nem szólt semmit, még a sértés ellenére sem, de feltételeztem, hogy ha nekem pattanásig feszültek az idegeim, akkor neki sem a gumi kacsák gyártási folyamata jár az eszében. Az ajánlatot mindenesetre megtettem, és a férfi nem is habozott sokáig, hogy közelebb kerüljön hozzám, és választ adjon. Csak ugye ott volt előttem Leonard. A férfi pedig határozottan a tudatára adta, hogy odébb kéne lépnie. Így pedig már nem csak hogy olyan volt a szituáció, mintha egy puskaporos hordót ölelgetnénk mindhárman azonos lelkesedéssel, de a férfi mondata átvitt értelemben ugyan, de meggyújtotta a kanócot, ami eddig csak lustán lifegett a hordó oldalán. Tapasztalataim szerint ez pedig nem éppen egy ideális helyzet. Én még képes voltam tartani magamat, bár a kezem még nekem is ökölbe szorult. Rohadtul nem tetszett, hogy a férfi parancsolgatni kezdett. És feltételeztem, hogy ha belőlem ilyen hatást váltott ki ez az aprócska szó, akkor Leonardra még inkább hatott. Szóval valamit csinálnom kellett, ha nem akartam, hogy az a kanóc végig égjen, és levegőbe robbantsa az egész kócerájt.
Hogy ne kelljen Leonardnak félre állnia és megőrizhesse a hidegvérét, inkább elébe mentem a dolgoknak, és egy villám gyors mozdulattal újra megfogtam a kezét, és elé léptem, mielőtt még esetleg tiltakozhatna. Mindenkinek jobb, ha két férfi között állok. Előbb engem kell odébb pakolniuk, ha bunyózni akarnak. Persze benne volt a pakliban, hogy esetleg az ősz férfi nem foglalkozik a testi épségemmel, de erre azért elég kicsi esélyt láttam. Ha már eddig udvarias volt velem, csak nem ütne meg éppen most egy nőt. Az egyik kezem még mindig a hátam mögött volt, mert eszemben sem volt elengedni Leonardot, de a biztonság kedvéért felvettem egy kisebb terpeszt, hogy ha eldurvul a helyzet, akkor a térdemmel az ősz férfi nemesebbik szerve felé is tudjak esetleg egy nem túl barátságos mozdulatot tenni. Szerencse, hogy a tökön rúgás még akkor is fáj, ha az adó fél nem az erejéről híres. A férfi végül megemelte a táskám és kifejtette, melyik ajánlat nyerte el a tetszését.
– Nyugodtan keressen meg néhány kigyúrt és bárgyú tekintetű férfit New Yorkban, közölje velük, hogy engem akar megtalálni és az egyik biztosan tudni fogja hol vagyok éppen. – próbáltam semleges arckifejezést magamra erőltetni, de nem tudtam pontosan, hogy mennyire sikerült. Mindenesetre a táskámat elvettem és hagytam, hogy a férfi az útjára induljon. Majd egy nagy sóhaj után oda fordultam Leonardhoz.
– Remélem nem haragszol meg, ha gyorsan valamit elintézek. – mielőtt válaszolni tudott volna elengedtem a kezét, a táskámba nyúltam, és előszedtem a pénztárcámat. Kivettem belőle tisztes mennyiségű készpénzt, majd a tárcát vissza is süllyesztettem a helyére. Mit sem törődve, azzal, hogy mennyien is vannak a teremben, feljebb húztam a szoknyámat egy kicsit a csípőm mentén amíg a hozzá nem fértem a fehérneműm pántjához, és gyors mozdulattal a testem és a bugyi közé fogattam a papír bankókat. Nyilván a szemérmességem nem örült ennek a manővernek, de nem akartam, hogy továbbra is minden pénzem egy helyen összpontosuljon. Inkább a női bájaimat villantsam meg a teljes publikum előtt, mint hogy megint veszélybe kerüljön a teljes vagyonom. Miután végeztem gyorsan megigazítottam a szoknyámat, és tekintetemet ismét Leonardra emeltem. A feszültségem egy kis része így tova szállt, tekintve, hogy most kicsit biztonságban éreztem a pénzemet.
– Sajnálom a korábbit. Nem tudom miért nevettem el magam. Azt hiszem a feszültség jött ki így. Tudlak valahogy kárpótolni? - próbáltam mosolyogni, de az idillt megzavarta, hogy táskatolvaj időközben magához tért és mocorogni kezdett. Vajon nekem kéne belerúgnom egyet? Vagy az nem lenne úrinőhöz méltó? Újból Leonardra néztem és őszinte, széles mosollyal az arcomon, a mozgolódás felé biccentettem, lehetőséget teremtve Leonardnak arra, hogy ha akarja kezébe vegye a dolgokat. De ha ő nem fogja, akkor persze nekem kell. Az biztos mindenesetre, hogy ez a buli egyáltalán nem unalmas.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sidriel


Elhagyatott étterem - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
14
☩ Rang :
Erény angyal: tisztaság
☩ Play by :
Magdalena Zalejska
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 13, 2020 7:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Everybody needsa little fun


Amikor eldöntöttem, hogy megerőltetem magam, és csak eljövök erre a bulira, akkor még csak véletlenül sem gondoltam arra, hogy mégis mik is történhetnek közben. Mondjuk igazság szerint arra sem gondoltam előre, hogy esetleg lesznek itt mások is a társaim közül. Nem mintha zavarna, szó sincs róla. Még mindig inkább inkább velük találkozom szívesebben, mint egy rakás ismeretlennel, akikkel nagy valószínűség szerint most találkozunk és beszélünk életünkben először és utoljára. Na de arra aztán egészen biztosan még csak gondolni sem gondoltam, hogy esetlegesen Sabraelt is itt találom majd. Erre tessék, pontosan ez történt. Na semmi baj, akkor ebből hozzuk ki a legjobbat. Elvégre a múltkori találkozásunkkor már megtettük az első lépést a békülés felé, tehát csak nem lesz most olyan nehéz "emberségesen" viselkedni egymással. Mondhatni testvérként. Végtére is azok vagyunk egymásnak. Akár képesek vagyunk ezt tudomásul venni és elfogadni, akár nem. Nekem pedig egyáltalán nincs kedvem harcolászni, sem most, sem semmikor máskor. Úgyhogy egy mosoly kíséretében bólintok egyet Sabrael telepatikus üzenetére, és követni kezdem őt, hogy aztán a tánc közben is igyekezzem a közelében maradni. Rajta, Armaitán és Ayeleten kívül senkit nem ismerek senkit, úgyhogy nem akarom szem elől veszteni őket. Habár Armaita viszonylag gyorsan elhagyja a csapatot, és ahogy látom, a számomra ismeretlenek közül is el-eltünedeznek lassacskán. Hát, így egyáltalán nem lesz valami hosszúéletű buli. Úgy meg főleg nem, hogy nem sokkal odaérkezésem után Ayelet is úgy dönt, hogy neki ki kell menni. Ami a nőknél egész hosszúra tud nyúlni, úgyhogy fene tudja, mikor látjuk újra. Viszont közben a közelben is folynak a történések, mert egy ismeretlen fiatal nő - talán angyal, de nem vagyok benne biztos, viszont ha ismeri Sabraelt, akkor elég esélyes -, csodálkozva megszólítja Sabraelt.
- Ti ismeritek egymást?
Pillantok kíváncsian az említett személyre, hogy igyekezzek minél több információt megtudni... sosem lehet tudni, mikor fogom használni. Habár nem szokásom visszaélni a tudással, a név kötelez, tisztán játszom.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ianthe


Elhagyatott étterem - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
6
☩ Play by :
Nadezhda Kriger
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 12, 2020 6:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To: Cara, Leonard, Sabrael, Belial, Sidriel

Konfliktus mindenhol van. Az utcán, a házakban, a bulikon, még az esküvőkön is. Ilyen az ember. Nem kell neki démon, hogy átlökődjön a bűn oldalára. Elég pár ember, vagy egy elcseszett gyerekkor. Verések, szidalmazások. Néhányunk is ezt kapta. Szárny nélküliek lettek, elveszett erővel. Nekem vajon, miért van még meg a szárnyam? Nem hiszem, hogy csak Sariel jó indulatából, de akkor mégis miért. Nem követtem a szabályokat és bűnösen éltem. Vagy azt várnák tőlem, hogy én szabaduljak meg tőlük? Eldobva mindent emberként éljek és élvezzem ki életem utolsó óráit? Vagy ennyire nem számítanék? Nem számít mit teszek átnéznek rajtam és magamra hagynak? Ha így van az se fogja őket érdekelni, ha saját kezemmel végzek magammal. Egyszerűbb lenne és ironikus. Atyámtól kapott saját pengém által halnék meg. Hiányoznék valakinek? Észre vennék egyáltalán, hogy meghaltam? Nem hiszem. Senki sem törődne velem. Eddig sem tették. Akkor, miért most tennék? Miért érdekelné őket egy olyan testvérük halála, aki már feladta és csak a halált várja? Csak ilyenkor döbbenek rá, hogy a szeretet nem kölcsönös. Vagy csak az volt régen. De most már nem szeretjük egymást. Széthullottunk és külön is halunk meg. Hiába szeretem mindannyiukat ők már azt is elfelejtették léteztem. De legyen. Nem fogom őket visszafogni. Csináljanak, amit akarnak én nem szólok bele.
Látom, hogy a fehér hajú férfi elvonul és megnyugszik a légkör. Sajnos a figyelmetlenség nem csak rám igaz, mert egy táncoló pár nekem jön. Kissé feszülten tekintek a párosra, de egy pillanat múlva már a döbbenet vélhető fel arcomon.
- Sabrael... - hangzik el ajkaimról. Hát persze, hogy vannak itt testvéreim között is. Hülye voltam nem gondolni, hogy belefutok egybe is. Csak remélni tudtam, hogy elkerülöm őket és egyedül lehetek és leihatom magam.
Sabrael-t nézve kezdek hátrálni, majd megfordulva elslisszanok. Nem akarok velük beszélni, nincs mit mondanom. Mit is mondhatnék? Kezdjek jó pofizni, mintha az elmúlt időkben nem történt volna semmi? Nem hunyhatok szemet a felett, hogy én az ő szemükben bűnös vagyok, aki még nem kapta meg méltó büntetését. Azt sem tudom bízhatok e bennük. Talán...jobb lesz, ha haza megyek és ott is maradok. Nekem nincs helyem ebben a világban.

From: Ianthe
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


Elhagyatott étterem - Page 3 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
88
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 12, 2020 5:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Party of Surprises

• Searching, Seek and Destroy
A nő megregulázhatatlan nevetését hallva leheletnyire megszalad a szemöldököm felfelé irányban. Az előzetes megállapításaim dacára nem feltételeztem volna a rókáról, hogy kiröhögi majd a partnerét, sült bolondot csinálva belőle nem csupán előttem, hanem a népes nézősereg előtt, kik máskülönben boldogan csatlakoznak a vihogáshoz, visszanyúlva felmenőik évszázadok óta űzött művészetéhez, a boldogan megosztott, csoportos kárörvendéshez. Talán partner helyett nevezhetném a kölyköt gyanútlan báránynak, akinek a nyájába gondosan maszkírozott ragadozó keveredett, afféle bégető jószágnak, aki még alá is segít az elejtésének. Pontosan úgy mosolyog a rajta múlató nővel, és ha volna bennem annyi emberség, mint amennyi nincsen, talán még szánnám is a fickót.
Mindenesetre, míg a szemrevaló fehérnép megkísérli összeszedni magát, másfelé hagyom kiterjedni az érzékeimet; újabb és újabb vendégek lépnek be mögöttünk az ajtón, átbukdácsolva vagy egyszerűen megtaposva a kiütött tolvajt, és bizony nem kerüli el a figyelmemet a teremben lézengő fekete szeműek számát gyarapító démon érkezése sem. Bővelkedek a mágiában, mi végett nemrég belakmároztam, és a láthatatlan kötelékek úgy fognak az ismerős kisugárzásra, mint gombák fonákja a számára ismeretes lombos gyökerére. Ezek a fonákok hamar rádöbbennek, hogy nem holmi cserje vált legújabb partnerükül, hanem egy ősi, évezredeket megélt tölgy. Kétségtelenül erős képviselője bukkant fel a Pokol szolgáinak, s mint olyanok, azok sosem kecsegtetnek számomra ildomos helyzetekkel.
A számat leheletnyire húzva fordítom vissza érdeklődésemet a nőre, ki a röpke közjáték végett úgy fest, megnyugodott az acsarkodó palotapincsije oldalán. Ajánlatot tesz, rögvest kettőt, s bár kedvemet lelem a rizikós kimenetelű szituációkban, főként sejtve, nem egy hasztalan dolog lapulhat a táskájában, amennyiben felvetette a lehetőséget, az utóbbi kínálat inkább felkelti az érdeklődésemet. Amennyiben nem említi New York városát, egészen bizonyosan az első opció mellett teszem le a voksomat egy jóízű nevetés vagy némi érmével való gazdagodás reményében, dacára annak, hogy démonok között nevelkedtem, és a precízen nem körülhatárolt alkuk mindég preferálandóak a köreikben. Ám beletrafált a keresletbe.
Léha félmosollyal indulok meg felé, majd mikor átszeltem magunk között azt a pár métert, a testőrségére engedem a szemeimet, elhagyva az ábrázatomról a barátiasság legcsekélyebb jelét.
- Félre – utasítom, és ha nem akaródzik neki odébb menni, egyszerűen odébb tolom a mellkasánál fogva. Remélhetőleg nem most próbál erőt fitogtatni, máskülönben a Cara nevezetűnek várnia kell még egy keveset a tulajdona visszaszerzésére. De ha közjáték nélkül léphetek elé, úgy megemelem a nő irányába a táskáját.
- Kedvemet lelem a kreativitásban és az okos nőkben. Szívesen vinnék emléket Önről, kedves Cara, ám egy szívességet balgaság volna elutasítani – tekintek rá, mentesen bárminemű fenyegető éltől. - A második ajánlatot vésse az eszébe, mert el fogok jönni, hogy beváltsam. Már csak az újratalálkozás okán – alig-mosoly fészkeli magát a szám sarkába, és amennyiben elvette a táskáját, s nincs hozzám több szavuk, úgy apró biccentéssel fordulok el tőlük, hogy kisétáljak az ajtón.

//Köszönöm a játékot! Wink//


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Elhagyatott étterem - Page 3 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Elhagyatott étterem - Page 3 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Elhagyatott étterem - Page 3 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Elhagyatott étterem - Page 3 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Elhagyatott étterem - Page 3 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1035
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 10, 2020 1:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Aki bújt, aki nem...
Sokmindenki & Belial
zSNV8NX.gif
Egy üzenet egy réges-régi ismerőstől és egy mellékletként csatolt meghívó. Meg is alapozza az esti programomat. A pajtás beszélni akar velem és találkozó helyének egy elhagyott éttermet nevez meg, ahol minő véletlen, pont egy böjt-bulit szerveznek arra a napra. Nocsak Kobal, talán félsz egyedül mutatkozni? Nem gondolkodok sokat azon, elmenjek-e. Már egy ideje érik ez a találka.
"Belépő egy értékes tárgy/fő, és locsolkodás szenteltvízzel (mi biztosítjuk), hogy kizárjuk a gonoszok egy részét." Olvasom a szórólapot.
-Hát ez jó! - nevetem el magam, mikor meglátom, hogy amúgy alapjáraton nem is várnak démonvendégeket. Azt hiszem keresnem kell egy balekot, akit megszállhatok. Így is teszek. Saját testemet, pedig bizalmasom gondjaira bízom.

Már egy ideje tart a buli, amikor az étteremhez érkezem, persze nem egyedül. Kölcsön testem szívszerelme is velem tart, aki...nos, mondjuk úgy, már megvan az alap bulikedve, masszívan megalapozta már odahaza. A nő a karomba csimpaszkodik, pedig még járóképessége nem hagyta cserben, majd megállunk a bejárat előtt, ahol egy-egy adag megszentelt víz vár minket. Hát nem vágyom arcfrissítésre, így amikor felém hintik a vizet, magam elé tolom a nőt, így az én részem is az ő arcában landol. A belépő többi részét kis drága gyorsan rendezi. Aztán...felkap egy pohár piát a mellette épp csak elsuhanó pincér tálcájáról.
-Buliiiiiiii vaaaaan! - sikítja el magát és beleveti magát a táncos tömegben, mert hát élete a partizás. Első megmozdulásával azonban sikerül nyakon öntenie az első közelében lévőt, egy szőke lányt (Ayelet). A vörösbor szépen szétterül a kicsike ruháján és befolyik még az alsóneműbe is. Hát ez elég kínos.
-Hopsz! Ne haragudj! Gyere segítek kiszedni a foltot! - tereli magával az ismeretlen lányt a női illemhely felé kiszakítva őt barátai társaságából. Kisebb sor alakult ki a mosdónál, de nem törődve a várakozókkal dúlakszik előre és húzza maga után a szőkeséget is, miközben azt kiabálja, félre némberek, vészhelyzet van. Hosszú időre elnyeli őket a budi.
Gyorsan elsurranok, ne is lássa senki, hogy ezzel a hibbant libával vagyok itt. Ha valaki mégis mellettem látta volna abban a durván fél percben, míg az ajtóban álltunk, letagadom, hogy ismerem. Szememmel közben démonomat keresem, remélem ő nem folyamodott, olyan pofátlan cselhez, hogy megszálljon valakit, bár elég ostoba hozzá, hogy ilyen gondolat eszébe jusson. Azt hiszem nekem is kell egy ital. Beljebb merészkedek. Szerzek is magamnak egy pohár whiskey és kortyolgatva figyelem a díszes társaságot. Piálók, táncolók, sarokban beszélgetők...áá, ott van valami. Kiszúrom, hogy nem is olyan messze tőlem épp táskabiznisz megy.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 07, 2020 11:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


a bit of fun never killed anybody


Kíváncsian figyeltem Armaita-t, mert sikerült magára vonnia a figyelmemet. Nem szokott ő ilyen lenni. Vagyis ilyen hirtelen biztosan nem. Nem akartam foglalkozni vele. Tényleg nem. Inkább megpróbáltam én valami vigyor félét magamra erőltetni, én ugyanis sikeresen fellelkesedtem a gondolattól, hogy Ayelet itt van. Csak azt szerettem volna, hogyha Armaita is visszanyeri a lelkesedését, nem jó móka ha míg ő szenved az én hangulatommal, addig én átveszem az övét és úgy viselkedek, mint egy… gondtalan gyermek. Megérintettem a karját, azért egy kicsit elkezdtem aggódni érte, hiszen mégis csak az angyaltestvérem volt. De olyan gyorsan elkapta a karját, mondván, hogy jól van nem kell félteni csak… egy kis levegőre van szüksége. Így egy kicsit nehézkesen ugyan, de felkelt az asztaltól és kiment. Feltételezem, hogy akkor fog visszajönni, ha egy kicsit rendbe teszi magát, vagy ki tudja. Ha időközben valakit őt szólítaná segítségért, akkor valószínűleg szólna, hogy dolga is akadt, de én maradjak nyugodtan.
Akárhogy is alakuljon én maradtam. Viszont a közelgő Sidriel-t meghallva felpattantam én is az asztaltól. Nem akarom megbántani. A legutóbbi találkozásunkkor éppen, hogy sikerült semlegessé tenni a másikhoz való viszonyunkat. Ám ahogy ő jött én hátráltam. Viszont tényleg csak a jó szándék vezérelt. Eredetileg rávettem volna Armaita-t, hogy akkor rendben van, táncoljunk, de most így más ötletem támadt. Nem állt szándékomban faképnél hagyni Sidriel-t se, ezért köszönés helyet valami olyasmit üzentem neki, hogy kövessen. Tudom, egyáltalán nem biztató. Remélem azonban, hogy mégis jönni fog. De amíg várok rá. Megpillantom a közelemben Ayelet-et és a táncpartnerét. Vicces nézni őket, azonban valami hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntök megzavarom őket.
– Ayelet! Ha megengeded, innen átveszem őt és vigyázok rá. – igyekeztem nagyon meggyőző lenni és olyasmit is sugallni felé ezzel, hogy ráfér a pihenés. Igyon meg még valamit ha ahhoz van kedve csak bízza rám a lányt.
– Jó újra látni téged nővérem. – rá mosolygok, de mindezt egyelőre hiába, úgysem látja, viszont a szavaim lejtéséből bizonyára kiveheti, hogy tényleg örülök neki.
– Lépj fel a cipőmre nyugodtan, így biztosak lehetünk abban, hogy nem lépsz majd rá véletlenül. Ezt a módszert akkor figyeltem meg, amikor egy apa a kislányát akarta megtanítani táncolni. Azt hiszem a mi esetünkben is beválik, ne aggódj, nem fogsz hátra dőlni, foglak is. – reméltem, hogy bízik bennem, hogy megérti mit szeretnék és ha ebben benne van akkor el kezdtem vele lépegetni. Igazából ez volt, lépegetés, mintsem tánc, de nem számított. Amíg mindketten mókásnak tartottuk semmi baj sem volt. Reméltem, hogy Sidriel is jönni fog vagy legalábbis megtalál. De persze nem könnyítettem meg a helyzetét, mert egyre beljebb és beljebb „táncoltunk” a tömegben, mígnem magam se tudom megmagyarázni miért, elég hirtelen ért, hogy a hátammal neki csapódok valaki más hátának. Oké, erre egyáltalán nem számítottam! Sokkal jobban érdekelt az, hogy meg tudjam tartani Ayelet-et, mintsem figyeljem, hogy ki és mi van a hátam mögött.
– Ne haragudj, nem volt szándékos! – egy pillanatra megálltam Ayelet-tel és az illető lányra (Ianthe) figyeltem, aki szintén el volt foglalva gondolom mások figyelésével. Mások alatt értem azt a srácot aki odajött nem is olyan rég Armaita-hoz és elkérte tőle a party szemüvegét, meg a társait: a nőt és az ősz hajú férfit, aki nem a Mikulás volt.

 

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Elhagyatott étterem - Page 3 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 4:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Éld meg a jelent...
mondj mindenre igent.

Az alkohol nem segít most lényegében semmiben, általában legalább arra jó hatása van, hogy kevésbé lesz az ember feszült, könnyebben oldódik fel, és talán még barátságosabb is lesz. Ez persze nem mindenki számára történik így, van aki alapból bunkó, idegbeteg és kiszámíthatatlan lesz. Az én esetem az első, jól reagálok az alkoholra nagy ritkán ha iszok, de most kezd rásegíteni arra, hogy az a bizonyos pumpa igazán felmenjen bennem. Azt hiszem, hogy itt az ideje annak, hogy belássam, nekem egy nyugodt napom sem lehet.
A kezem a testem mellé ejtem vissza, szemeimet összehúzom, ajkaim mögött vicsorgásba szorítom fogaimat.
Az alkohol fűtött, éreztem, ahogy felemelkedik a vérnyomásom, ahogy kezdem elveszteni a fejem, főleg az idegen reagálása után, de nem sok esélyem van arra, hogy a nemtetszésemet kinyilvánítsam, mert Cara... felröhög, de úgy igazán. Ez volt az, ami kibillent és némileg elálltam attól a tervtől, hogy a következő mozdulattal az idegen arcába álljak.
A jókedvem pillanatok alatt tér vissza, és egy mosoly már meg is alakult az arcomon, ahogy nézem, hogy ez a szép nő kétrét görnyedve teli szájjal röhög, hátrahagyva a nőies ildomos nevetgélés határait. még az sem érdekel, hogy mi váltotta ki belőle a nevetést, az, ahogy engem kifigurázott ez a pökhendi, vagy a helyzet abszurditásán.
Cararól vissza emelem a tekintetem az idegenre, és a mosoly helyét most vonallá préselt ajkaim veszik át.
A testhelyzetemet, nem változtatom meg, enyhén Cara előtt állok, nem vagyok hajlandó egy ilyen elmeroggyant, akadékoskodó alakot a közelébe engedni.
Először meglepődök, hogy Cara enged, de pár pillanat az egész, és rájövök, hogy megpróbálja átvágni a csávót. Enyhén megforgatom a szemem, amikor kiejti száján a második lehetőséget, amit a táska tartogató választhat.
Kedvem lenne azt mondani neki, ezt kár volt, de nem akarom, még inkább előtérbe hozni ezt az eshetőséget, így nem szólok semmit. Remélem tisztában van vele Cara, hogy most nagy hatalmat adhat az idegen kezébe... még a végén rossz alkut köt, ami az alkohol okozta mámor miatt, nagyon is valószínű, minden esetre nem szólok semmit, majd, ha már szükséges, közbe fogok lépni, biztos vagyok benne, hogy lesz még alkalmam a kölykös beszólást meghálálni.
 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Elhagyatott étterem - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
235
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 02, 2020 11:27 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


☽ A wild party

@Leonard Fox @Sabrael @Ayelet @Fenrir @Ianthe @Sidriel
zene: This is how we do it  szószám: 1170 • Credit:

 

Kezdtem azt érezni, hogy nekem már tényleg nem jár egy szabad este sem. Végre sikerült a saját kapzsi és munkamániás természetemet felülírva ténylegesen szórakozni egy kicsit, erre tessék a munka megint meg talált. Félek tőle, hogy ez már nem is véletlen, és én tényleg bevonzom az ilyen eseteket. A legszomorúbb, hogy nem is valami zsíros profit ígérete csábított el az italok és Leonard társasága mellől, hanem a SAJÁT tulajdonomat próbáltam csak visszaszerezni. Ha az alkohol nem oldotta volna meg a hangulatomat egy kicsit, biztosan tombolnék a dühtől. Persze az sokkal rosszabb lett volna, ha a tolvaj lelép, mert akkor esélyem se lenne visszaszerezni a táskámat. De így sem volt sokkal jobb a helyzet. Egy olyan üzlet miatt kellett dobnom a partit, aminek mindenképpen mínuszos lesz a mérlege. A kurva életbe. New Orleans biztos, hogy nem lesz a kedvenc helyem. Vettem egy mély levegőt, hogy kiengedjem a feszültséget, ami csendben, de biztosan a bőröm alá kúszott. Elvégre ez is csak egy újabb probléma, amit meg kell oldani. Én meg profi vagyok. De tényleg.
– Na jól van. Beszéljünk komolyan. Csábító lenne azt mondani, hogy a táska nem ér számomra semmit, de meg tisztelem önt az igazsággal. Az a táska, illetve pontosabban a tartalma igen értékes a számomra, így nyitott vagyok arra, hogy egy méltányos cserét hajtsunk végre. Viszont, mivel csak látogatóban vagyok itt New Orleansban, a lehetőségeim igen korlátozottak. – nem kerülte el a figyelmemet, hogy a férfi a szemérmesség legkisebb látszatát sem adva végig mért engem. Ennek alapján a helyzet talán azt diktálta volna, hogy a női eszközöket is bevetve próbáljam meg visszaszerezni a SAJÁT tulajdonomat, de volt egy kis hiba ebben a tervben. Ahogy a kiadás a bevétel fölé kerekedett, ezzel egyenes arányban csökkent le a libidóm is, ami elengedhetetlen, ha flörtölésre adnám a fejemet. Ezért másik taktikát kellett választani. Épp miközben ezt a gondolatot futtattam végig, Leonard is megérkezett. Nem tudom, hogy pontosan miért, de egy kicsit megnyugodtam. A táskám még mindig a férfi kezében lógott, de így legalább ketten voltunk egy ellen, és ez határozottabban erősebb alku pozíció.
– Minden szuper Leonard. Csak békés üzleti megbeszélést folytatunk az úrral. – gyengéden megpaskoltam Leonard kezét, amit a vállamra rakott. Nem ismertem túl jól őt, ezért nem tudhattam, hogy mennyire fog eldurranni az agya, ha esetleg nem úgy alakul a tárgyalás, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Nekem viszont van egy alapelvem, miszerint mindig a legrosszabb eshetőségre készülök fel, mert ahhoz képest minden csak pozitív. Ezért jobb, ha arra számolok, hogy kettőnk közül én leszek az, aki higgadtabban tudja kezelni a dolgot. Az elfogyasztott italoknak hála, meg volt az esély rá, hogy ez a valóságban is működjön, nem csak elméletben. A férfi reakciója Leonard barátságos megközelítésére tovább erősítette a gyanúmat, hogy nekem nagyon észnél kell maradnom, ha nem akarok bunyózó férfiak gyűrűjébe keveredni. Nem szerettem, amikor nekem kellett higgadtnak maradnom, nem állt túl jól nekem ez a szerep. De a táskámért mindent, így megragadtam Leonard kezét, és finoman megszorítottam.
– Na remek, akkor meg is beszéltük, hogy a tárgyalás során mindenki a nadrágja és/vagy a szoknyája közelében tartja a kezét.  Egyéb kérés? Elintézzem, hogy csinos hölgyek táncoljanak körülöttünk, hogy oldjuk a feszültséget? De megtárgyalhatjuk azt is, hogy kinek milyen gyerekkora volt. – lehet, hogy végül én aggódtam, túl a dolgot, és Leonard a béke és a nyugalom minta szobra lehetne, de jobb félni, mint megijedni. A férfi egyértelműen nem tűnt túl békésnek. Pofátlannak viszont igen, hiszen a SAJÁT táskámat akarta nekem MÉLTÁNYOS áron visszaadni. Kapzsi vagyok, de ilyet még én sem csinálnék meg. Vagy talán mégis? Lehet, hogy ezen majd egyszer el kell gondolkodjak.
A férfi ismét Leonardhoz szólt, és ugyan a tapasztalatom azt mondatta velem, hogy tényleg kezdünk veszélyes vizekre evezni és talán bölcs lenne a két férfi között elfoglalni egy taktikai pozíciót, de az alkohol élénk hatása és a „kölyök” szó, egycsapásra porrá zúzta a logika diktálta terveket. Komolynak kellett volna maradnom, sőt mi több, nyugalomra kellett volna intenem Leonardot, és diszkréten megkérni arra, hogy ezt a sértést engedje el a füle mellett. De éreztem, hogy egy mosoly sunyi módon az arcomra kúszik. Sőt mi több. Egy kitörni készülő nevetést is megéreztem a mélyben.
– Bocsánat urak, kérek egy kis időt. – a mosoly egyre jobban szélesedett, és már a szám is remegni kezdett annyira próbáltam visszatartani a nevetést. Nem baszhattam el, amit eddig olyan szépen felépítettem. De a nevetés már csak ilyen, minél jobban próbálod vissza tartani, annál keményebben vág oda a rekeszizmodnak. Végül nem volt mit tenni, engedtem a nyomásnak, és hatalmas kacaj tört ki belőlem. Kénytelen voltam Leonard kezét is elengedni. Azt hittem, hogy a táskámba rejtett kiskacsa után, már nem fog többször rám törni a hisztérikus kacaj, de tévedtem. Előrehajoltam és könnyeimet törülgetve színtiszta, már-már gurgulázó őszinte nevetést hallattam. Két levegő vétel között próbáltam odaszúrni egy mondatot.
– Összeszedem magam esküszöm, csak egy perc kell még. – a vihar kezdett csendesedni, így szépen lassan kitudtam egyenesedni. Még mindig előtört időnként egy-egy indokolatlan kuncogás, de már némileg kordában tudtam tartani. Leonardra nem mertem persze ránézni, szegénynek biztosan nem esett túl jól, hogy az őt illetett sértést én egy hatalmas nevetéssel toldottam meg, de majd, ha túl vagyunk a nehezén, majd kiengesztelem valahogy. Talán visszakapja a kacsáját. Vagy… Hirtelen zseniális ötletem támadt. A férfi méltányos fizetséget akar a táskám visszajuttatásáért. Hát tőlem megkaphatja. Gyorsan végig pörgettem a fejemben, hogy mi is található a táskában. Pénztárca, kulcsok egy ezüst kulcstartón, sminkkészlet, egy tiszta bugyi és egy gumi kacsa. Plusz mivel óvatos ember voltam mindig is, a táska belsejébe varrva, volt még körülbelül ezer dollárom. Nekem nyilván a pénz volt a lényeges a hazajutás szempontjából, így elég volt vagy a táskát, vagy a pénztárcát vissza szereznem. Az egyik bőven elég. Mély levegőt vettem hát, és felvettem ismét a póker arcomat. A profizmus ugyebár.
– Szóval, mivel a lehetőségeim tényleg korlátozottak ebben a városban két ajánlattal tudok most élni. Az egyik, hogy most azonnal az öné lehet az első dolog, ami a kezébe akad a táskából. Ez az opció kevésbé jövedelmező, viszont azonnal kézzel fogható az eredmény. Némelyik tárgy igen értékes a táskában, persze vannak kevésbé méltányos áruk is. Minden a szerencsén múlik. – egy kedves és ártatlan mosolyt azért prezentáltam a férfinak. Nagyon reméltem, hogy ezt az opciót fogja választani, és megnézhetem, ahogy teszem azt a gumikacsát, vagy a fekete tangabugyimat húzza ki a táskából. Ő akart méltányosságot. Megfogadtam, hogy csak kicsit fogok nevetni, ha épp eme két tárgya valamelyike akad meg a markai között.
– A másik opció, hogy kiállítok egy szerződést arról, hogy Cara Pierce tartozik önnek egy szívességgel. Ezt New Yorkban beválthatja, amint visszaértem oda. Tény, hogy ez nem azonnali fizetség, viszont ez a legértékesebb és legméltányosabb ajánlat, ami csak tőlem kitelik. Igen sok mindent eltudok intézni abban a városban a kiterjedt kapcsolati hálómnak köszönhetően. – ez kétségkívül számomra még veszteségesebb üzlet lenne, de legalább így a saját terepemen folytathatnánk a csevejt, és nem egy kölcsön maca ruciban kéne adnom az üzletasszonyt. Nem könnyű úgy tárgyalni, hogy tudod, hogy egy hirtelen mozdulat könnyedén fehérnemű bemutatót eredményezhet. Mackó nadrágban biztosan sokkal könnyebben menne.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 40 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 31 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6