Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Elhagyatott étterem •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Elhagyatott étterem - Page 3 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
118
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 02, 2020 11:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Éld meg a jelent...
mondj mindenre igent.

Cara mellettem feszülté vállt, amit eszembe sincs felhánytorgatni neki, mert én magam sem vagyok most a megtestesült nyugalom. Most kedvel lenne úgy igazán beolvasni annak a lénynek, bármi is legyen az, aki a sorsokat irányítja... ha létezik ilyen egyáltalán... mert nálam túl nagy adag lószart kevertek bele, mintha megborult volna a keze annak az illetőnek. Kedvem lenne elé állni, és elküldeni a bús picsába, mert még egy olyan szerencsétlen fazon biztos nincs a világon, mint én akit ennyiszer csapdos a sors szorgos kis keze. Vagy azt is el tudom képzelni, hogy van egy ellentétem, és olyan rohadt mákos tészta, hogy olyat még nem szült a világ.
Tenyerem először Cara hátára vándorolnak, muszáj valahogy a közelembe tudni... miért, hát a franc sem tudja, bár még csak ma ismertem meg, még is megkedveltem, és valamiért védeni akarom... én marha.
Kattognak az illuminált fogaskerekek az agyamba, és most rohadtul nem örülök neki, hogy alkoholt ittam, nem is keveset.
Ha a gondolataim hangosabbak lennének, és más is kihallaná a fejemből őket, akkor tuti itt is bebakiznék, a képzeletbeli nyelvem össze akadna és csak a marhaságok özöne jönne ki.
Az fix, hogy innen csak úgy nem fogunk kijutni, nincs menekvés.
Ahogy körbenézek megannyi új szárnyat látok kinyílni... bennem van egyfajta kényszer, hogy én is megtegyen... hátha be tudok olvadni... és meg tudom őket annyira vezetni, hogy ne én legyek az első akit kivesznek a társaságból.
A szárnyak tulajdonosai feszes testtartással és merev tekintettel néznek a színpadon parádézó társukra.
Ha ma Lucifer nem tér be, már akkor szerencsésnek mondhatjuk magunkat... de gondolom nincs az a szerencse, hogy ez kimaradjon.
Amikor elhagyja az "Urunk" szó az angyal száját, minden szárnya rezegtetni kezdi a tollait... olyan mint valami defektes párzási rituálé. A tollak amik egyébként halkan surrannak, most hangosak, mert nem csak egy lénytől érkeznek, hanem tíz-tizenöttől egyszerre. A surrogást csapkodás váltja fel, érezni a levegőn, ahogy behergelik egymást, Cara haja is ide oda lengedezik a levegő kavarásától.
- Szerintem esélytelen, hogy eljussunk innen bármilyen ablakig... - Nem akarom lehangolni Carat, de innen nem lesz egyszerű a kimenetel.
Feltárul az ismeretlen alélt arca, és a teremben síri csend honol, a szárnyak csapkodása abba marad, a csöndet szinte vágni lehet, és így bárki hangja kihallatszik a tömegből. Oldalra nézek Carara, mondandójának a vége egyezett a csönd beálltával.
Eltakarja az arcát plusz a szavai is ráébresztenek arra, hogy ő tisztában van azzal, hogy ki lesz az áldozat. Rémületet látok rajta, a pánik mintha eluralkodott volna a tettein, mert átállt a menekülő fázisra.
Egy szó nélkül fogom meg a két vállánál fogva, megvárom, hogy rám nézzen, és enyhén, hogy ne legyen feltűnő bólintok neki. Valamerre lépnünk kell, én is érzem a feszültséget, és azt, hogy ez rosszabb lesz, mint amire itt mindenki számít.
Magam elé vonom Carat, halkan a fülébe csittegek, magamhoz vonom, és próbálok nyugtatólag simítani végig karjain. Nem szabad magunkra vonni a figyelmet. Füléhez hajolok, és amilyen halkan csak tudok bele suttogok. - Megvan még a kacsa, ha igen, add ide.- Mit akarok a kacsával? Halvány lila dunsztom sincs, majd kitalálom, ha már nálam lesz, de addig is lefoglalja Carát, ha keresni kezdi.
A színpad felől ismét felcsendül az angyal hangja.
- Itt az idő... itt az idő Testvéreim... küldjük meg az üzenetet Atyánknak. "Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem!" - A mondat végére int az ájult háta mögé, akik elővesznek két fáklyát, begyújtják és lángra kap.
Az alélt feje fölé tartják....
Az angyal az ájulthoz hajol, valamit mond neki, amit mi többiek nem hallunk, talán egy utolsó átkot szór a fejére, nem lehet tudni. Vannak akik feszülten, vannak akik izgatottan, és vannak akik ámulva, megigézve nézik azt ami lassan be fog következni.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Elhagyatott étterem - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
215
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 01, 2020 7:50 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


☽ A wild party

@Leonard Fox @Sabrael @Belial @Sidriel @Beelzebub
zene: This is how we do it  szószám: 888 • Credit:

 

Nem szép dolog a bosszú, és többnyire értelmetlen is, de ha adódik rá lehetőség, akkor nagyon nehéz nemet mondani a lehetőségre. Az én esetemben már csak azért is lett volna hiábavaló a táska tolvajon kiélni az elfojtott agressziómat, mert a helyzet igazából megoldódott. Visszakaptam a tulajdonomat, és a ’diszkrét’ készpénz relokalizáció után be is biztosítottam, hogy többet ne kerülhessek ilyen kellemetlen helyzetbe. Na de akkor ennek ellenére miért éreztem őrjítő kényszert, hogy a közelharci képességeimet ezen a férfi fejlesszem? Büszkeség? Vagy csak rajta akartam levezetni minden problémámat? Végül is mindegy volt. Valószínűleg Leonardban is hasonló gondolatok támadhattak, mert elkapta a férfit, mielőtt nekem bármilyen konkrét terv megfogalmazódott volna a fejemben. Tudom, hogy nem volt túl sportszerű a részemről, de kárörvendő mosollyal néztem a férfira. Mondjuk akkor lettem volna igazán elégedett, ha a bocsánatomért esdekelt volna, és felajánlotta volna, hogy egy hétig a rabszolgám lesz, de sajnos nem így történt. Valaki csúnyán félbeszakította az igazság pillanatát. A zene elhallgatott, a fények egy színpadszerű építmény felé mutattak, majd egy szárnyas férfi jelent meg ott. Nahát egy angyal. Mondjuk kicsit fura, hogy ilyen nyíltan tette közszemlére a tollait, de hát New Orleans nem olyan, mint New York. Gondoltam itt lehet ilyet is.
– Oh remek. A tűzszentelésről meg is feledkeztem. Mondjuk még mindig jobb mintha a bibliából olvasnának fel részleteket. - mondtam kissé bosszúsan. Leonard viszont valamiért nem érezte a helyzet ironikus oldalát és elengedte a férfit majd magához rántott. Kissé felszaladt a szemöldököm, de nem tettem szóvá, mert amit mondott az még jobban meglepett.
– Öhm, persze… ha gondolod… menjünk? – a hangon totális bizonytalanságot sugározhatott, mert nem egészen értettem, hogy mi is történt hirtelen. Megpróbáltam Leonard arcáról leolvasni valamit, de ő a termet pásztázta. Körbe néztem én is, és még több szárnyas alakot láttam hirtelen feltűnni. A kijárat irányában feltűnően sokan voltak. Igen hiányosak voltak az ismereteim az angyalok társas viselkedése témakörben, de annyi még nekem is világos volt, hogy ez így nem stimmelt. A gondolkodásból egy nő hangja rázott ki.
– Én inkább drámát szimatolok a levegőben, de remélem csak az egészséges pesszimizmusom miatt. – szóltam a nőhöz, és szememet a színpadra emeltem, hogy ténylegesen megbizonyosodjak róla, hogy milyen program lesz a terítéken. Nos a kábult és kikötözött alak alapján tényleg inkább a drámát éreztem helytállónak. Viszont, ha ez nem is lett volna eléggé meggyőző látvány, a színpadon lévő szárnyas alak tovább folytatta a monológját, és bár szeretem mindenkiről a jót feltételezni elsőre, a hallottak alapján tényleg szó szerinti tűzszentelés volt a következő napirendi pont. Mondjuk egy démont készültek feláldozni, és tény, hogy nem voltam éppen kebelbaráti viszonyban a pokol szolgáival, na de azért egy élve elégetést végig nézni még nekem is erős lenne. Úgy tűnt, hogy Leonardnak is hasonló elvei voltak, mert a fülembe súgta, hogy tényleg elkéne hagynunk most már a helyszínt. Arra viszont nem tért ki, hogy miként tervezett átjutni a bejáratnál feltódult szárnyas csapaton.
– Meg kéne néznünk, hogy nincs-e esetleg egy ablak a mosdóban, ott kimászhatnánk. Csak elkéne jutni oda valahogy feltűnés nélkül. – nem volt kifejezetten erős terv, de kiindulásnak talán jó lehet. Mielőtt ténylegesen elindultam volna visszanéztem a színpad felé, hogy hol járnak a beharangozott események. Éppen akkor emeltem oda a tekintetemet, amikor lekerült a zsák a fogoly fejéről. Nagyon ismerősnek tűnt, de ebből a távolságból nem ismertem fel. Összeszűkítettem a szemeimet, mintha attól kitisztulna a látásom, de még így sem tudtam pontosan beazonosítani a férfit. Egy picit közelebb kellett kerüljek. Így mielőtt megindultam volna a mosdó felé, amit javasoltam Leonardnak, más mozzanatba kezdtem.
– Várj egy percet kérlek. – már éppen közelebb akartam lépni egy picit a színpadhoz, amikor az angyal hátra rántotta a férfi fejét. A gyomrom összeszűkült, amikor felismertem őt. A démon a sztriptízbárból, akinek kishíján az ’étlapjára’ kerültem. Semmi kétség.
– A kurva életbe… Ezt én nem… őt nem… a-a… nem és nem. – hátat fordítottam a színpadnak, miközben a szívem a torkomban dobogott. Elmémbe visszaköszöntek a rémképek, amit ennek a démonnak köszönhetek. Kezemmel eltakartam az arcomat, mintha az bármit is segítene. Az emlékek sajnos már vissza is köszöntek. Ebből kifolyólag pedig sejteni véltem, hogy ha éppen ez a démon került az áldozat szerepébe, akkor nem fog minden az angyalok terve alapján működni. Persze így már egész más színezetet kapott az égessük el a fajtáját sztori, és örömmel néztem volna végig, ahogy sikolyok közepette válik a lángok martalékává a teste, de azt már megtanultam, hogy ilyen boldog befejezések csak a mesékben vannak. Fogalmazzunk úgy, hogy nem egy tipikus tündérmese hős a fazon. Szóval muszáj lesz olajra lépni, mielőtt elszabadul a pokol.
– Most azonnal ki kell mennünk. Nem ismerhet fel, amikor felébred. – szóltam a pániktól eltorzult hangon és a fejemmel a mosdó irányába biccentettem, és csak remélni tudtam, hogy Leonard nem fog habozni és megindulhatunk együtt, de tényleg kurva gyorsan. Talán elkellett volna magyaráznom neki, hogy nem elég, hogy nyakig érő szarban vagyunk, de hamarosan meg is fogják azt lötyöggetni.  Azt is meg kellett volna említenem, hogy hamarosan a szektás angyalok lesznek a legkisebb probléma, és az életünk már most veszélyben forog. Továbbá azt is méltányos lett volna szóba hoznom, hogy ha Leonard jót akar magának, akkor most úgy kéne tennie, mintha nem is ismerne, és le kéne lépnie egyedül. De most ezt így, hogy kéne megmondani egy olyan embernek, akit még egy napja sem ismersz? Az ilyen beszélgetésekre nem volt előre megírt forgató könyvem.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Elhagyatott étterem - Page 3 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 30, 2020 1:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next




Chosen One


A tébolyt könnyű felismerni, ragacsos melaszként tapad az ártatlan lélekre a megszállottság. A legtöbb nem evilági lény képtelen hozzászokni a változáshoz, ezért beleragad ebbe, mint a kövér légy a pókhálóba. Éreztem rajtuk, s kíváncsivá tettek, nem mellesleg a lassan romló, rothadó elme, elveti az eddig szentségesnek hitt eszméket, fekete nektárként terjed szét a testükben, mint a méreg. Hagytam magam elkapni, mert a tollas rémségek most nem szelíd galambok, hanem húsra éhező varjak voltak, én pedig az ő húsukra kívántam rá, arra, mely az őrület pácol különleges ízűre. Nem tűnt fel nekik, hogy alig ellenkezem, s úgy vittek, mintha diadalt ülnének, üdvrivalgással, zsoltárokat zengve. Belesajdult a fülem is, mert kissé hamisak voltak.
- Te leszel...- megszállottan suttogta, ajkai mosolyra húzódtak. – te leszel ami áldozatunk az Úrnak, hogy lássa gyermekei nem vesztették el hitüket benne, ahogy készek vagyunk, mindig is készen voltunk megküzdeni a gonosszal. – nagyot sóhajtottam, amíg láncokat tekertek testem köré. Ezeknek tényleg elmentek odahaza, ehhez  rozoga székhez kötöznek? Több tiszteletet érdemelnék, de ez így éppen jó. Kicsit mocorogtam, s a szék recsegve-ropogott a súlyom alatt, de mintha meg sem hallanák, úgy traktált tovább a szavaival. Kissé untatott, de hogy ráfigyeljek kaptam egy pofont.
- A mi Atyánk látni fogja akár hol is van, hogy emészt el a szentlélek magasztos tűze. Mindenki látni fogja. – szóval többen is lesznek, ez nagyon jó hír, de nem hagytam, hogy az érdeklődés, vagy az elégedettség kiüljön az arcomra. Az egyiket meg bátorításnak venne, hogy tovább beszélje  badarságokról, vagy újra énekeljenek itt. A másik meg legyen az én titkom.
- Még, hogy a boszorkány égetés és az inkvizíció nem trendi. – szúrtam közbe, azt hiszem fájó pontra tapinthattam, hiszen azok a fanatikusok az angyalok szégyenfoltjai és rengeteg ártatlan égett. Emlekeim szerint...
- EZ SZENTTŰZ! – ordította a képembe, nyála rám fröcsögött, szívesen letöröltem volna, hát közelebb hajoltam, s motyogtam, ő pedig balgán hajolt is. Arcom beletöröltem ruhájába. Elborzadva hőkölt hátra, majd kaptam fegyelmezőleg egy újabb ütést. Tulajdon vérem ízleltem tőle, kissé elfintorodtam. Örüljön, hogy nem haraptam, de még nem kell...még nem kell tudniuk kis is cibáltak maguk közé. Ha minden jól megy gyorsabban végzek mint róka a tyúkólban, ahol kivénhedt tojók vannak.
- Készítsétek, kezdünk. – nah végre, szeretem, ha az események gördülékenyen haladnak. Ő pedig hátat fordított nekem, és távozott. A fejemre zsákot tesznek, aztán megérzem a tompa ütést. Gondolom ettől kellene az eszméletemet vesztenem, hát úgy teszem, még az izgatott légzésem is visszább fogom. Hallom, ahogy kintről beszűrődik a fanatikus hang, ahogy kifelé tolnak, amikor megkapják a jelet. Hallom a tömeget, ami kissé értetlenül súg össze. Ohh ez egy igazi svédasztal. Igazán hálás vagyok, hogy meghívtak. A mondandó végén lekerül a zsák, a hunyt szemeim azt sejtetik, hogy valóban ájult vagyok, alélt. Valaki nagyon szereti a hangját, s még mindig szónokol, közelebb lépve fürtjeim közé mar, hogy megrántsa a fejem.
- Ő az első, de nem az utolsó, s  minden fajtád béli égni fog. – ezt már nekem szánja, nem is foglalkozva vele, hogy ájultan aligha hallhatom, félelm nélkül újra közelebb hajol. Észre sem veszi az átverést, annyire elvakult, elégedetten figyeli, ahogy engedve visszahanyatlik, csuklik a fejem. Kezd idegesíteni az inzultálása, kezd összefutni a nyál a számban a zsivajra. De várjunk még, várjunk hadd legyen a meglepetés igazán meglepetés, hadd ringassák még magukat abban a hitben, hogy minden úgy halad, ahogy azt eltervezték. Pedig haza fogom vágni a terveiket, de csak akkor, amikor a legerősebbnek érzik magukat, hogy utána még nagyobbat zuhanjanak a kétségbeesésbe, a pánikba, hogy semmit nem tartanak a kezeikbe, nem hogy az irányítás vezér fonalát. Addig meg, hadd élvezkedjen, amíg tud, amíg még megteheti... mert ez az idő vészesen fogy, ahogy az éhség bennem elhatalmasodik, s karmaival feszegeti halandó testem határainak belsejét.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sidriel


Elhagyatott étterem - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
14
☩ Rang :
Erény angyal: tisztaság
☩ Play by :
Magdalena Zalejska
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 30, 2020 9:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Everybody needsa little fun


Mostanában egyre gyakrabban veszem észre magamon, hogy bizony-bizony, akaratomon kívül is, de nem tudok dönteni bizonyos szituációkban. Vagy ha mégis sikerül valamilyen csoda folytán, akkor viszont tényleg csak nagy nehezen. Fogalmam sincs, mi van velem... talán belefáradtam az egyedüllétbe? Hogy a testvéreimmel vagy nem találjuk egymást, vagy... akikkel mégis, azoknak meg csak egy részével értjük meg egymást. Ez azért így már egyáltalán nem tetszik, elvégre nekünk össze kellene dolgoznunk a sötétség erői ellen. De nem, sajnos egyesekkel még mindig nem találjuk a közös hangot. A fenébe is. Azért én még nem adom fel, és igyekszem jobb belátásra téríteni a testvéreimet. Is. Meg mindenki mást is, hiszen mégiscsak ez a feladatom. S általánosságban elmondható, hogy jól végzem a munkámat.
Most viszont még én sem tudtam mire vélni a helyzetet... egy erényangyal szinte biztosan ott terem, ha gond adódik valahol. Ha valaki bajba kerül. Persze, tudom, nem magamból kellene kiindulnom, de most mit tegyek? Én biztosan segítenék... minden más esetben. De nem a mostaniban. Most még én is érzem, a mellettem álló Sabrael figyelmeztetése előtt is éreztem, hogy a színpadi történések sokmindent hozhatnak magukkal, csak jót nem.
- Ne aggódj! Én sem aggódom, és nem szándékozom semmi hülyeséget vagy meggondolatlanságot cselekedni!
Nézek Sabraelre a szemem sarkából. Nem akarom elfordítani a fejemet, hiszen bármelyik pillanatban történhet valami, amire gyorsan, mondhatni azonnal kell reagálni. Akkor pedig minden másodperc számít. De tényleg nem akarok semmi meggondolatlanságot tenni. A meggondolatlanság alatt pedig az aggódást és a szárnyaim kiengedését értem. Eddig sem gyakran mutogattam őket illetékteleneknek, úgyhogy nem jelent nagy gondot az elrejtésük. Az már nehezebb ügy, hogy hogy menjek szembe a természetemmel, és hogy ne akarjam megmenteni a zsákolt fejűt a színpadon szájaló fekete szárnyúaktól. Szerencsére magam mellett tudhatom Sabraelt, aki majd segít, ha esetleg hülyeséget akarnék elkövetni. Azért egy aprócska kérdést mégiscsak megkockáztatok... elvégre én sem tudok kibújni a bőrömből:
- Nem... nem kellene segítenünk neki? Vagy nekik?
Nézek előbb meredten magam elé, a színpadra, azon belül is a zsákos fejű szerencsétlen áldozatra, majd a körülöttünk lévő bulizókra. Na igen... nem is én lennék, ha nem akarnék kapásból legalább egyvalakit megmenteni. Akkor is, ha esélyes, hogy nem lehet.

//A dőlt, színes részt csak Sabrael hallja //

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ianthe


Elhagyatott étterem - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
6
☩ Play by :
Nadezhda Kriger
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 23, 2020 2:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To: Cara, Leonard, Sabrael, Belial, Sidriel

Nem hiszem el. Én lennék megátkozva? Nem elég, hogy nem is olyan rég még pokolkutyák elől futottam, most meg a testvéreimmel is összekeveredem. Lehet ennél rosszabb?
A pulthoz megyek, hogy elérhessem annak kiürítését. Minden kérdés nélkül nyúlok le egy üveget szerencsétlen sráctól és meg is húzom. Nem érdekel ki mit gondol csak túlakarom élni az estét. Vagy csak lenyúlom a bárt és haza megyek. Nem mintha bárkit is érdekelne mi van velem. Egyedül vagyok, mint a kis ujjam. Csak Amara-ra várok, hogy kitéphesse a szívem, vagy valami. Sajnos az idő nem fog rajtam. Meg hát minden kapu zárva van. De egy dolgot tudok. Valami, amit megakarok tenni, mielőtt elpatkolok. Utoljára még látni akarom Lucifert. Ő az, aki közelebb állt hozzám, mint bárki és, ha már úgy is elpatkolok legalább láthattam egyszer. Mást nem akarok. Az sem fog érdekelni, ha ő vett véget az életemnek. Nem zavarna. Már nem. Nem ragaszkodóm már az élethez, sem senkihez.
Éppen elfogy az üveg pia a kezemben, mikor megszólalnak a NAGY hívők. Persze...mintha Lucifer elpusztítása visszahozná az öreget. Az öreg lelépett és szarik az egészre. Akkor miért érdekelné, hogy az elsőszülöttjét épp neki áldozták fel?
Undorral tekintek a beszélő madárkára. Ezzel nem hoznak vissza semmit. Sőt inkább csak rontanak az egészen. De ez nem az én problémám. Addig, míg nem tesznek kárt olyanokban, kikben ismerek leszarom mit csinálnak. Az emberek nem halnak meg, de mi? Mi halandóak vagyunk az ő szemükben. Elvonulok az egyik sarokba és csak a népet figyelem, mit reagálnak erre. Nem szándékozom közbe avatkozni. Az emberek úgy is hülyék.

From: Ianthe
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Elhagyatott étterem - Page 3 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Elhagyatott étterem - Page 3 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Elhagyatott étterem - Page 3 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Elhagyatott étterem - Page 3 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Elhagyatott étterem - Page 3 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
973
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 22, 2020 1:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Aki bújt, aki nem...
Sokmindenki & Belial
zSNV8NX.gif
A pult mellé telepszem egy pohár itallal és onnan mérem fel gyorsan a terepet. Bízva benne, hogy a démonpajtás valódi alakjában mutatkozik majd, úgy szemlélek végig a mulatozó tömegen őt keresve. Ekkor akad meg a szemem az őszhajú férfin, aki egy női táskát szorongat és úgy tűnik épp üzletkötés van folyamatban. A végkifejletet viszont már nem látom, mert porhüvelyem szív szerelme egyszeriben újra mellettem terem, magához rántja a kezem és nagyot kortyol italomból. Na ennyit arról, hogy lerázom. Egy pillanatra mégis ellép, hogy közölje a szőke lány barátaival a kicsike (Ayalet) jól van, de egy időre még mellőzniük kell a társaságát.
-Tudom, tudom, ne szólj semmit, megint az az áldott jó szívem.. - legyintve lép újra mellém becsiccsentős női nevetéssel, mire értetlenül ráncolom homlokomat. Megosztja, hogy a szőke lány (Ayelet), akit nyakba telített piájával, most fél pucéran ül az egyik vécékabinban. A ruháit beáztatták, hogy kijöjjön belőle a makacs piafolt, de még órákig eltart, mire megszáradnak a szőkeség göncei. Szóval jó ideig még a klotyón marad, de kedvesem nem akarta ott tölteni a bulit, így visszatért, hogy belevesse magát a partiba.
-Gyere, táncoljunk egyet! - csalogatna magával, fogja a karomat és húzna maga után. Közben épp látom a táskaügynököt sietősen távozni. Még a táncparkett széléhez sem érünk, mikor hirtelen elhallgat a táncos muzsika. Ezzel egy időben pedig kivilágosodik a színpad és minden figyelem oda összpontosul.
-Mi a f*sz van? Hova lett a zene? - hőbörög a kis drága, miközben én előkapom a szórólapot. Nem dereng, hogy műsoros előadást is írtak volna. A függönyök mögül előlibben egy alak, és nem is volna igazán furcsa, ha a hátán nem lifegne két bazi nagy fekete tollas szárny. Nem állok túl messze, így azonnal feltűnik, hogy ez nem egy jól sikerült színházi kellék, azok a szárnyak rohadtul a hátából állnak ki. Ez egy angyal. Aztán beszélni kezd, miközben két újabb tollcsomó jelenik meg mögötte a színpadon. Fasza, hárman is vannak. Kobal, hogy száradnál el, miféle helyre csaltál engem? Kis drágám belém karol és nagyokat pislogva bámul ki a fejéből, amikor a két újonnan feltűnő arccal együtt egy zsákosfejű harmadikat is kigurítanak.
-Bocsi, ne haragudj már....nem tudod véletlen, most valami bűvészelőadás lesz? Vagy inkább egy prózai darab? - érdeklődi kedvesem a táskabizniszelő fiatal nőtől (Cara), majd a mellette álló fiatal férfira (Leo) pillant. A Halántékomat dörzsölöm. Nem hiszem el, hogy lehet valaki ilyen sötét? A színpadon álló tollfészek tovább prédikál és kicsit elszáll vele a szó. Az öreg teremtő nem spórolt az önbizalommal. Még hogy Lucifer képébe fog röhögni. Öntelt szavai hallattán szabályosan beleröhögök a poharamba. Lehet jókedvem másoknak is szemet szúr, de nem törődöm vele. Édes Pokol, hát ezek nagyon viccesek. Főleg hogy látszik rajta, hogy minden egyes, száján kiejtett hangot komolyan gondol. Kiderül, hogy a zsák alatt egy démonpajtás lapul, akit áldozati bárányként szánnak. Komolyan ettől remélik Isti hazatérését? Elég halva született gondolat. Angyalok és élő áldozat bemutatása. Kicsit szektásan kezd hatni ez a buli. Nem vagyok túl járatos, mitől bukhat le egy tollas, de ez elég szárnyvesztős szitunak tűnik. Vajon a vén szakállas jó szemmel nézné az ilyet? Kortyolok ismét a poharamból és nem kerüli el a figyelmemet, hogy időközben a kijáratok ajtajába megtermett szárnyas pajtások álltak be, nem gyenge utalással, hogy innen nincs kimenet.
-Baromi jó ez az előadás. - motyogja mellettem csillogó szemekkel porhüvelyem nője.
-Ja elég hatásos, de jobban járnánk, ha gyorsan távozóra fognánk. - javaslom neki, de neki eszében sincs menni, ki akarja várni mi lesz a vége.

zene: nincs || üzenet: @CARA PIERCE @LEONARD FOX @SABRAEL @IANTHE @SIDRIEL ||
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 22, 2020 1:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


a bit of fun never killed anybody


Egy pillanatra elengedem Ayelet-et, mert Sidriel is megérkezett, egy másik angyaltársam meg felismert. Mire bármit is mondhattam volna az illető elszelelt és Ayelet is eltűnt a szemeim elől. De aki mellettem maradt, az erényangyal testvérem Sidriel. Felé pillantok anélkül, hogy bármit is mondhatnék először csak vállat vonok, mert magam sem tudom mi lehetett ez az egész. Őszintén nem is számítottam arra, hogy valaki felfog ismerni, mármint azokon kívül akikkel mostanában újra találkoztam és akiknek annak idején segítettem vagy ők segítettek nekem. Oké, elhiszem, hogy rémes hírnevem lehet az angyalok között, de azért arra sosem gondoltam, hogy ennyire. Mármint azt elhiszem, hogy valahányszor hívtak, szólítgattak olyanok, akikről biztos voltam, hogy egyik vagy másik oldalon állnak nem válaszoltam. Miért válaszoltam volna? Hogy aztán engem is meggyőzzenek és oldalt válasszak? Mert nincsenek oldalak. Nem értem miért nem veszik észre.
– Talán. Azt hiszem túl hosszú történet lenne elmagyarázni. Bár arra őszintén megvallom, hogy én sem számítottam, ennyire ijesztő lennék. – az egy dolog, hogy túlzásokba estem néha a mértékletességgel, hogy néha tényleg csak azért csináltam, mert be akartam bizonyítani mindenkinek, hogy így is lehet élni. Hogy nem kell felhalmozni, mert egy nap így is, úgy is meghalnak és semmi értelme, mert nem visznek a sírba semmit sem magukkal. Sem a hatalmat, sem a pénzt, sem semmit, csak önmagunk lesznek és a nagy semmi, ha a jelen helyzetet figyeljük.
Kíváncsian felvontam a szemöldökömet amikor az idegen ürge elkezdett beszélni a színpadon. Az elején nem igazán tudtam hová tenni. Azt sem értettem meg, hogy miért kell az erejét fitogtatnia. Hogy miért kezdték kiengedni a szárnyaikat, hogy mindenki lássa ők az elnyomok, a többiek meg az elnyomottak. Megfogtam Sidriel karját, még mielőtt ő is eltűnne valahová és keresgélhetnék.
– Ne mutasd meg nekik a szárnyaidat… – valószínűleg szimpatizánsnak néznének minket, vagy ellenségnek. Sajnos nem tudom melyik a jobb ebben a helyzetben. De az biztos, hogy itt az erőfitogtatás jele lehet. Hogy megmutassák… mennyire… nagy bennük a tettvágy. Biztos én sem örülnék ha mindentől megfosztva itt kellene élnem. Kevés dolgot értek meg, vagy kevés dologba egyezem bele, és bár lényem legeslegmélyén valahol én is hasonlóan vélekedtem, abban tisztában voltam, hogy ennek az egésznek nagyon őrültség szaga van.
Amikor egy zsákkal a fején lévő alakot is behoztak a színpadra végképp elveszett a fonál nálam. Vajon helyén van az, hogy értetlenkedek? Hogy kételkedek ebben az egészben? Hogy mindent amit lehet megkérdőjelezek? Mi haszna ennek az egésznek? Vajon tényleg megéri Lucifer nevét emlegetni és az ő elpusztítását?
– Nem tudom mi lehet ez az egész, de egyre röhejesebb. – a régi idők szektái jutnak az eszembe, amikor vagy nagyon rosszak vagy nagyon jók akartak lenni az emberek és egyik vagy másik helyre szerettek volna kerülni haláluk után.
– Ne aggódj, ha látják, hogy pánikba esel csak rosszabb lesz. – kíváncsi voltam, hogy mégis mi ez az egész. Ezért se kezdtem a kijáratot keresgélni, egyrészt elállták, másrészt, nem hiszem, hogy az életért való küzdelem olyan fontos lett volna most. Ketten lettünk volna ellenük. Eleve veszett ügy.

//dőlt színes részt Sidriel hallja csak //
 

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Elhagyatott étterem - Page 3 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
118
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 19, 2020 2:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Éld meg a jelent...
mondj mindenre igent.

Mindig el jön az a pillanat az ilyen helyzetekbe, amikor eldurran az agyam. Mint például most, ez a semmirekellő bunkó azt hiszi, hogy csak úgy idesétál, követelőzhet, aztán még be is szólogat. Nyilván annál azért okosabb vagyok, hogy két kézzel ugorjak neki, és üssem szét azt az önelégült bunkó fejét, így egy b@zdszájbamagad mosollyal félre állok, hogy megvitathassák Caraval a dolgokat. Tartogatok én még egy kis meglepetést a számára, nehogy azt higgye, hogy velem lehet szórakozni.
Addig, amíg kiderül, hogy mi lesz majd a jövőbeni találkozásukkor, én töröm a fejem, hogy mi a legmegalázóbb, képzet, amit képes vagyok végre hajtani...
A fószer lelép, én meg egy elegáns bemutatással intek felé, amikor majdnem az ajtónál van, már készítem is a képzetet amit rá fogok bocsájtani, de Cara eltereli a figyelmemet, a nem is diszkrét szoknya lengetésével.
Basszus ez a nő... vissza emelem tekintetem a combokról az idegen felé, de már csak a hűlt helye van. Lemondóan sóhajtok egyet, remélem a jövőben lesz még alkalmam ezt a helyzetet megfordítani.
-Nem a te hibád volt... - hajolok közelebb hozzá, hogy hallja a hangomat. A szerencsétlen flótás, aki ellopta Cara táskáját, fetreng a földön. Bizonyára nagy fájdalmai vannak, Cara biccentése, sokat sejtet, és az elmulasztott lehetőségemet kénytelen leszek ezen a nyomorulton kiélni...
Felpezsdül a vérem, az adrenalin és az idegállapot arra késztet, hogy most igazán bemossak valakinek. Az egomon esett csorbát ki kell köszörülni, és hát... most nem fogok válogatni, hogy ki lesz az. Lenyúlok a szerencsétlenért, két kézzel belemarkolok a felsőjébe, és felemelem.
Sötétséget bocsájtok a tudatára, nem lát és nem hall semmit, csak a sötétséget érzékeli, olyan, akár egy fekete lyuk.
A zene hirtelen elhallgat, a fények egy pont felé mutatnak, egy hevenyészett színpad felé. Elhúzódnak a szakadt függönyök, és egy fickó lép ki rajta, hátán fekete szárnyakkal.
-Mi a franc már megint...- kezdek igazán dühös lenni, hogy nem tudok egy normális revansot venni valakin.
- Legyetek üdvözölve, kedves vendégeim. Mind tudjátok, hogy miért gyűltünk itt össze, és bemutatom a meglepetésemet, az éjféli tűzszentelést. - Hátra mutat maga mögé, és két társa, szintén szárnyasok, egy férfit gurítanak ki, aki egy székhez van láncolva. Az idegen ájult, gondolom, mivel fején egy fekete zsák van, és oldalra van bukva, mint aki nincs magánál.
Elengedem a semmirekellőt, és Cara felé nyúlok... itt valami nagyon nem smakkol. Az angyalok nem szokták megmutatni a szárnyukat, főleg, nem New Orleansban, itt valami nagyon nem lesz rendben.
Megragadom Carat, és magamhoz húzom.
-El kell innen tűnnünk! - Körbe nézek, az ajtó be van csukva, és újabb angyalokat látok meg... hátukon a szárnyukkal, hohoo, ez nagyon nem lesz jó. Elállják az ajtókat, így nem tud senki kimenni.
- Itt az ideje, hogy Atyánk visszatérjen... és mint mindig most is ezzel az áldozattal fogjuk neki megmutatni, hogy hűek vagyunk hozzá. - Maga mögé int az ájultra. - Megmutatjuk, hogy mi nem féljük a gonoszt, mi szembe szállunk vele. -Hangja harsog az egész helyiségbe, mintha ki lenne hangosítva. Egyre több angyalszárny jelenik meg a látómezőmben, de látok másokat is, akik értetlenül néznek. - Megmutatjuk, hogy mi a pokol tornácán is hajlandóak vagyunk megjelenni, hogy Lucifer képébe röhögjünk, és megmutassuk neki, hogy mi nem tartunk tőle. Isten, a mi Atyánk, vissza fog térni hozzánk... ma még csak egy démon... holnap már több, és a végén a pokol ura is itt fog előttünk égni... és akkor vissza fog térni a mi Urunk. - Hangja olyan hangos, hogy már bántja a fülem. Valahogy ki kell innen jutnunk... ezek elmeháborodottak, megőrültek, amikor leestek a földre... úgy tűnik ez az angyalok betegsége.
- El kell innen tűnnünk, még mielőtt Lucifer is betoppan a buliba. - Súgom Cara fülébe. - Szerintem valami szekta buliba csöppentünk.

//Ui.: Kedves bulisok, megkérek mindenkit, hogy a színpadon elhelyezkedőket, senki ne irányítsa, rajtam kívül... van még egy kis meglepim //
 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Elhagyatott étterem - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
215
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 13, 2020 10:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


☽ A wild party

@Leonard Fox @Sabrael @Belial @Ianthe @Sidriel
zene: This is how we do it  szószám: 768 • Credit:

 


Egyáltalán nem tetszett a kialakult szituáció. Bár a zabolátlan nevetésem biztosan arra utalt, hogy kedvemet lelem ebben az abszurd helyzetben, de ez korántsem volt így. Valójában ahhoz lett volna kedvem, hogy az ősz hajú férfinak a jobb öklöm segítségével hozzam a tudomására, hogy rossz emberrel akar alkudozni. Tisztában voltam vele, hogy nem okoznék neki komoly sérülést, elvégre az erőemberimet sem azért tartottam, mert szeretem hátulról nézegetni a széles vállukat, hanem azért, mert engem nem áldott meg mérhető mennyiségű fizikai erővel a sors. Viszont legalább a férfi méltóságának okozhatnék komolyabb sérülést, hiszen igen kellemetlen, ha egy ekkora férfit éppen egy törékeny nő kínál meg egy jobb egyenessel. Ebben a buliban pedig még szemtanú is akadna bőven. De tudtam, hogy a rendkívüli csábítás ellenére, ez nem igazán lenne bölcs dolog. Csak az alkudozás maradt, és csak bízni tudtam abban, hogy az ajánlatom megfelelő lesz. Illetve, hogy Leonard is megőrzi a hidegvérét. Ugyan nem szólt semmit, még a sértés ellenére sem, de feltételeztem, hogy ha nekem pattanásig feszültek az idegeim, akkor neki sem a gumi kacsák gyártási folyamata jár az eszében. Az ajánlatot mindenesetre megtettem, és a férfi nem is habozott sokáig, hogy közelebb kerüljön hozzám, és választ adjon. Csak ugye ott volt előttem Leonard. A férfi pedig határozottan a tudatára adta, hogy odébb kéne lépnie. Így pedig már nem csak hogy olyan volt a szituáció, mintha egy puskaporos hordót ölelgetnénk mindhárman azonos lelkesedéssel, de a férfi mondata átvitt értelemben ugyan, de meggyújtotta a kanócot, ami eddig csak lustán lifegett a hordó oldalán. Tapasztalataim szerint ez pedig nem éppen egy ideális helyzet. Én még képes voltam tartani magamat, bár a kezem még nekem is ökölbe szorult. Rohadtul nem tetszett, hogy a férfi parancsolgatni kezdett. És feltételeztem, hogy ha belőlem ilyen hatást váltott ki ez az aprócska szó, akkor Leonardra még inkább hatott. Szóval valamit csinálnom kellett, ha nem akartam, hogy az a kanóc végig égjen, és levegőbe robbantsa az egész kócerájt.
Hogy ne kelljen Leonardnak félre állnia és megőrizhesse a hidegvérét, inkább elébe mentem a dolgoknak, és egy villám gyors mozdulattal újra megfogtam a kezét, és elé léptem, mielőtt még esetleg tiltakozhatna. Mindenkinek jobb, ha két férfi között állok. Előbb engem kell odébb pakolniuk, ha bunyózni akarnak. Persze benne volt a pakliban, hogy esetleg az ősz férfi nem foglalkozik a testi épségemmel, de erre azért elég kicsi esélyt láttam. Ha már eddig udvarias volt velem, csak nem ütne meg éppen most egy nőt. Az egyik kezem még mindig a hátam mögött volt, mert eszemben sem volt elengedni Leonardot, de a biztonság kedvéért felvettem egy kisebb terpeszt, hogy ha eldurvul a helyzet, akkor a térdemmel az ősz férfi nemesebbik szerve felé is tudjak esetleg egy nem túl barátságos mozdulatot tenni. Szerencse, hogy a tökön rúgás még akkor is fáj, ha az adó fél nem az erejéről híres. A férfi végül megemelte a táskám és kifejtette, melyik ajánlat nyerte el a tetszését.
– Nyugodtan keressen meg néhány kigyúrt és bárgyú tekintetű férfit New Yorkban, közölje velük, hogy engem akar megtalálni és az egyik biztosan tudni fogja hol vagyok éppen. – próbáltam semleges arckifejezést magamra erőltetni, de nem tudtam pontosan, hogy mennyire sikerült. Mindenesetre a táskámat elvettem és hagytam, hogy a férfi az útjára induljon. Majd egy nagy sóhaj után oda fordultam Leonardhoz.
– Remélem nem haragszol meg, ha gyorsan valamit elintézek. – mielőtt válaszolni tudott volna elengedtem a kezét, a táskámba nyúltam, és előszedtem a pénztárcámat. Kivettem belőle tisztes mennyiségű készpénzt, majd a tárcát vissza is süllyesztettem a helyére. Mit sem törődve, azzal, hogy mennyien is vannak a teremben, feljebb húztam a szoknyámat egy kicsit a csípőm mentén amíg a hozzá nem fértem a fehérneműm pántjához, és gyors mozdulattal a testem és a bugyi közé fogattam a papír bankókat. Nyilván a szemérmességem nem örült ennek a manővernek, de nem akartam, hogy továbbra is minden pénzem egy helyen összpontosuljon. Inkább a női bájaimat villantsam meg a teljes publikum előtt, mint hogy megint veszélybe kerüljön a teljes vagyonom. Miután végeztem gyorsan megigazítottam a szoknyámat, és tekintetemet ismét Leonardra emeltem. A feszültségem egy kis része így tova szállt, tekintve, hogy most kicsit biztonságban éreztem a pénzemet.
– Sajnálom a korábbit. Nem tudom miért nevettem el magam. Azt hiszem a feszültség jött ki így. Tudlak valahogy kárpótolni? - próbáltam mosolyogni, de az idillt megzavarta, hogy táskatolvaj időközben magához tért és mocorogni kezdett. Vajon nekem kéne belerúgnom egyet? Vagy az nem lenne úrinőhöz méltó? Újból Leonardra néztem és őszinte, széles mosollyal az arcomon, a mozgolódás felé biccentettem, lehetőséget teremtve Leonardnak arra, hogy ha akarja kezébe vegye a dolgokat. De ha ő nem fogja, akkor persze nekem kell. Az biztos mindenesetre, hogy ez a buli egyáltalán nem unalmas.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Sidriel


Elhagyatott étterem - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
14
☩ Rang :
Erény angyal: tisztaság
☩ Play by :
Magdalena Zalejska
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 13, 2020 7:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Everybody needsa little fun


Amikor eldöntöttem, hogy megerőltetem magam, és csak eljövök erre a bulira, akkor még csak véletlenül sem gondoltam arra, hogy mégis mik is történhetnek közben. Mondjuk igazság szerint arra sem gondoltam előre, hogy esetleg lesznek itt mások is a társaim közül. Nem mintha zavarna, szó sincs róla. Még mindig inkább inkább velük találkozom szívesebben, mint egy rakás ismeretlennel, akikkel nagy valószínűség szerint most találkozunk és beszélünk életünkben először és utoljára. Na de arra aztán egészen biztosan még csak gondolni sem gondoltam, hogy esetlegesen Sabraelt is itt találom majd. Erre tessék, pontosan ez történt. Na semmi baj, akkor ebből hozzuk ki a legjobbat. Elvégre a múltkori találkozásunkkor már megtettük az első lépést a békülés felé, tehát csak nem lesz most olyan nehéz "emberségesen" viselkedni egymással. Mondhatni testvérként. Végtére is azok vagyunk egymásnak. Akár képesek vagyunk ezt tudomásul venni és elfogadni, akár nem. Nekem pedig egyáltalán nincs kedvem harcolászni, sem most, sem semmikor máskor. Úgyhogy egy mosoly kíséretében bólintok egyet Sabrael telepatikus üzenetére, és követni kezdem őt, hogy aztán a tánc közben is igyekezzem a közelében maradni. Rajta, Armaitán és Ayeleten kívül senkit nem ismerek senkit, úgyhogy nem akarom szem elől veszteni őket. Habár Armaita viszonylag gyorsan elhagyja a csapatot, és ahogy látom, a számomra ismeretlenek közül is el-eltünedeznek lassacskán. Hát, így egyáltalán nem lesz valami hosszúéletű buli. Úgy meg főleg nem, hogy nem sokkal odaérkezésem után Ayelet is úgy dönt, hogy neki ki kell menni. Ami a nőknél egész hosszúra tud nyúlni, úgyhogy fene tudja, mikor látjuk újra. Viszont közben a közelben is folynak a történések, mert egy ismeretlen fiatal nő - talán angyal, de nem vagyok benne biztos, viszont ha ismeri Sabraelt, akkor elég esélyes -, csodálkozva megszólítja Sabraelt.
- Ti ismeritek egymást?
Pillantok kíváncsian az említett személyre, hogy igyekezzek minél több információt megtudni... sosem lehet tudni, mikor fogom használni. Habár nem szokásom visszaélni a tudással, a név kötelez, tisztán játszom.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ianthe


Elhagyatott étterem - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
6
☩ Play by :
Nadezhda Kriger
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 12, 2020 6:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To: Cara, Leonard, Sabrael, Belial, Sidriel

Konfliktus mindenhol van. Az utcán, a házakban, a bulikon, még az esküvőkön is. Ilyen az ember. Nem kell neki démon, hogy átlökődjön a bűn oldalára. Elég pár ember, vagy egy elcseszett gyerekkor. Verések, szidalmazások. Néhányunk is ezt kapta. Szárny nélküliek lettek, elveszett erővel. Nekem vajon, miért van még meg a szárnyam? Nem hiszem, hogy csak Sariel jó indulatából, de akkor mégis miért. Nem követtem a szabályokat és bűnösen éltem. Vagy azt várnák tőlem, hogy én szabaduljak meg tőlük? Eldobva mindent emberként éljek és élvezzem ki életem utolsó óráit? Vagy ennyire nem számítanék? Nem számít mit teszek átnéznek rajtam és magamra hagynak? Ha így van az se fogja őket érdekelni, ha saját kezemmel végzek magammal. Egyszerűbb lenne és ironikus. Atyámtól kapott saját pengém által halnék meg. Hiányoznék valakinek? Észre vennék egyáltalán, hogy meghaltam? Nem hiszem. Senki sem törődne velem. Eddig sem tették. Akkor, miért most tennék? Miért érdekelné őket egy olyan testvérük halála, aki már feladta és csak a halált várja? Csak ilyenkor döbbenek rá, hogy a szeretet nem kölcsönös. Vagy csak az volt régen. De most már nem szeretjük egymást. Széthullottunk és külön is halunk meg. Hiába szeretem mindannyiukat ők már azt is elfelejtették léteztem. De legyen. Nem fogom őket visszafogni. Csináljanak, amit akarnak én nem szólok bele.
Látom, hogy a fehér hajú férfi elvonul és megnyugszik a légkör. Sajnos a figyelmetlenség nem csak rám igaz, mert egy táncoló pár nekem jön. Kissé feszülten tekintek a párosra, de egy pillanat múlva már a döbbenet vélhető fel arcomon.
- Sabrael... - hangzik el ajkaimról. Hát persze, hogy vannak itt testvéreim között is. Hülye voltam nem gondolni, hogy belefutok egybe is. Csak remélni tudtam, hogy elkerülöm őket és egyedül lehetek és leihatom magam.
Sabrael-t nézve kezdek hátrálni, majd megfordulva elslisszanok. Nem akarok velük beszélni, nincs mit mondanom. Mit is mondhatnék? Kezdjek jó pofizni, mintha az elmúlt időkben nem történt volna semmi? Nem hunyhatok szemet a felett, hogy én az ő szemükben bűnös vagyok, aki még nem kapta meg méltó büntetését. Azt sem tudom bízhatok e bennük. Talán...jobb lesz, ha haza megyek és ott is maradok. Nekem nincs helyem ebben a világban.

From: Ianthe
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


Elhagyatott étterem - Page 3 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
75
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 12, 2020 5:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Party of Surprises

• Searching, Seek and Destroy
A nő megregulázhatatlan nevetését hallva leheletnyire megszalad a szemöldököm felfelé irányban. Az előzetes megállapításaim dacára nem feltételeztem volna a rókáról, hogy kiröhögi majd a partnerét, sült bolondot csinálva belőle nem csupán előttem, hanem a népes nézősereg előtt, kik máskülönben boldogan csatlakoznak a vihogáshoz, visszanyúlva felmenőik évszázadok óta űzött művészetéhez, a boldogan megosztott, csoportos kárörvendéshez. Talán partner helyett nevezhetném a kölyköt gyanútlan báránynak, akinek a nyájába gondosan maszkírozott ragadozó keveredett, afféle bégető jószágnak, aki még alá is segít az elejtésének. Pontosan úgy mosolyog a rajta múlató nővel, és ha volna bennem annyi emberség, mint amennyi nincsen, talán még szánnám is a fickót.
Mindenesetre, míg a szemrevaló fehérnép megkísérli összeszedni magát, másfelé hagyom kiterjedni az érzékeimet; újabb és újabb vendégek lépnek be mögöttünk az ajtón, átbukdácsolva vagy egyszerűen megtaposva a kiütött tolvajt, és bizony nem kerüli el a figyelmemet a teremben lézengő fekete szeműek számát gyarapító démon érkezése sem. Bővelkedek a mágiában, mi végett nemrég belakmároztam, és a láthatatlan kötelékek úgy fognak az ismerős kisugárzásra, mint gombák fonákja a számára ismeretes lombos gyökerére. Ezek a fonákok hamar rádöbbennek, hogy nem holmi cserje vált legújabb partnerükül, hanem egy ősi, évezredeket megélt tölgy. Kétségtelenül erős képviselője bukkant fel a Pokol szolgáinak, s mint olyanok, azok sosem kecsegtetnek számomra ildomos helyzetekkel.
A számat leheletnyire húzva fordítom vissza érdeklődésemet a nőre, ki a röpke közjáték végett úgy fest, megnyugodott az acsarkodó palotapincsije oldalán. Ajánlatot tesz, rögvest kettőt, s bár kedvemet lelem a rizikós kimenetelű szituációkban, főként sejtve, nem egy hasztalan dolog lapulhat a táskájában, amennyiben felvetette a lehetőséget, az utóbbi kínálat inkább felkelti az érdeklődésemet. Amennyiben nem említi New York városát, egészen bizonyosan az első opció mellett teszem le a voksomat egy jóízű nevetés vagy némi érmével való gazdagodás reményében, dacára annak, hogy démonok között nevelkedtem, és a precízen nem körülhatárolt alkuk mindég preferálandóak a köreikben. Ám beletrafált a keresletbe.
Léha félmosollyal indulok meg felé, majd mikor átszeltem magunk között azt a pár métert, a testőrségére engedem a szemeimet, elhagyva az ábrázatomról a barátiasság legcsekélyebb jelét.
- Félre – utasítom, és ha nem akaródzik neki odébb menni, egyszerűen odébb tolom a mellkasánál fogva. Remélhetőleg nem most próbál erőt fitogtatni, máskülönben a Cara nevezetűnek várnia kell még egy keveset a tulajdona visszaszerzésére. De ha közjáték nélkül léphetek elé, úgy megemelem a nő irányába a táskáját.
- Kedvemet lelem a kreativitásban és az okos nőkben. Szívesen vinnék emléket Önről, kedves Cara, ám egy szívességet balgaság volna elutasítani – tekintek rá, mentesen bárminemű fenyegető éltől. - A második ajánlatot vésse az eszébe, mert el fogok jönni, hogy beváltsam. Már csak az újratalálkozás okán – alig-mosoly fészkeli magát a szám sarkába, és amennyiben elvette a táskáját, s nincs hozzám több szavuk, úgy apró biccentéssel fordulok el tőlük, hogy kisétáljak az ajtón.

//Köszönöm a játékot! Wink//


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/5
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5