Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Elhagyatott étterem •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Elhagyatott étterem YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Elhagyatott étterem SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Elhagyatott étterem 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Elhagyatott étterem XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Elhagyatott étterem Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
985
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd 20 Okt. 2020 - 11:38
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Aki bújt, aki nem...
Sokmindenki & Belial
zSNV8NX.gif
Szórakoztató látni, hogy a Falánk ízletes falatokat remél, mégis a formás mellbe harapva műanyag reccsen a fogai alatt. El is megy a kedve, hogy a szőke luvnyát rágja. Figyelme arra a fiatal nőre (Cara) terelődik, akinek a lába kapufaként állította meg Derek nőjének lehullott fejét a rögtönzött focimeccs közben. Régi ismerősnek tűnnek, de szóváltásuk nem hallatszik el idáig. A démon hirtelen magával ragadja a nőt. Úgy látszik megvan a következő áldozat. A kis barna kísérője (Leo) viszont nem hagyja, hogy vacsora legyen a barátnőjéből, ezért tesz egy merészebb kísérletet a megmentésére. Túl nagy hatást viszont nem ér el, én pedig csak mert megtehetem, belerondítok a képbe. Ujjaimat kocogtatva a bár pultjának szélén generálok egy kisebb földmozgása, ami a mohó és túsza felé haladva egyre erőteljesebbé válik. A rengéstől berepednek a falak, néhány ablak üvege is megadja magát és egy méretes darab is leválik a mennyezetből, ami egyenesen a rémült bulizók közé zuhan szedve néhány áldozatot. A kialakult zűrzavart látva elégedettség tölt el és a felszabaduló energiák miatt rendkívül jól érzem magam a bőrömben. Talán emiatt tűnhetek úgy egy halandó szemén keresztül, hogy sokkos állapotba kerültem. Túl nyugodt, ez az alak biztosan megőrült. A kölyök felém szól és egy törött ablakra hívja fel a figyelmem, mint lehetséges menekülési útvonalra, majd leveti magát a színpadról és Beelzebubék felé igyekszik. Körbe hordozom tekintetem a terepen, a hely romokban. A bulizó társaság egy része még sokkos állapotban igyekszik kiutat találni, de javarészt már feladták a küzdelmet vagy szimplán csak halottak. Azt hiszem ez a buli tönkrement. Ráadásul az a nyavalyás pokolfajzat sem tolta ide a képét.
-Na jó, ideje távozóra venni. - sóhajtok egy mélyet, majd legurítom torkomon az utolsó korty italom, miközben a kivert üvegű ablak irányába fordítom a fejem, amire Leo bólogatott. Üres poharamat a pulton hagyom, ezt követően lassú, kimért léptekkel indulok meg a "kijárat" felé. Néha nagyot kell lépjek, mikor néhány agyontaposott halandó test kerül a lábam elé. Már csak méterek választanak el a betört ablaktól, mikor az egyik ajtónálló harcos tollcsomó utamat állja. Innen nem megy el senki! Mély hangon dörmögi, de nincs ínyemre, hogy feltartanak.
-Félre. - morgom oda, mire agresszívan pengét ránt. Teszek néhány gúnyosabbnak mondható megjegyzést, amivel kiprovokálok egy átgondolatlan támadást. Fegyvere suhintásai elől kitérek, majd megragadom és átvetve a vállamon belerúgok egy akkorát, hogy szabályosan átrepül a tánctéren néhány embert magával sodorva kitárt szárnyaival, majd valahol a mennyezetről levált törmelékek között landol.
-Hopsz. - észrevételezem, kicsit nagyobb erőt vittem a mozdulatba, mint szerettem volna. Most már mindegy. A köztem és az ablak közötti akadály elhárult, így a törmelékekre felmászva, kezemet zakómba csavarom, majd jól irányzott ütésekkel verem ki a még fakeretből kiálló üvegdarabokat.

zene: nincs || üzenet: @CARA PIERCE @LEONARD FOX @BEELZEBUB||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Elhagyatott étterem 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
118
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. 12 Okt. 2020 - 12:42
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Éld meg a jelent...
mondj mindenre igent.

Milyen érzés az, amikor próbálsz valamit véghez vinni, és csak, körülbelül, fele annyira sikerül, mint amire számítasz? Az esetek többségében nem olyan vészes, elkönyveli az ember, hogy ez nem teljesen jött össze, de egy fél próbálkozás is jobb, mintha meg sem próbálta volna és legközelebb, majd sokkal jobban oda teszi magát, és sikerülni fog az, amit eltervezett. Nos, ebben a mostani sz@rfos helyzetben, amiben mi most vagyunk, a fél próbálkozás, egyenlő a semmivel, vagy még annál is rosszabb.
Az amit én tettem, nem sokat javított a helyzeten, ha más nem, némileg rontottam is, mert most már nem csak Cara van a figyelem közepén, hanem én magam is bekerültem a démon látószögébe. A kacsával annyit értem el, mintha csak megkocogtattam volna a vállát, mert noha látta, hogy a nemlétező szenteltvíz a csontjáig marja a húsát, még sem váltott ki belőle többet csak talán... némi figyelmet. Ez lehetett azért is, mert már volt olyan képességgel dolga, mint az enyém, és lehetett azért is, mert rájött, hogy nem okoz neki fájdalmat, így nem is kell vele foglalkoznia. Általában a képességemmel, legalább pár perc őrjöngést, pánikot kiváltok másokból, persze belőle nem sikerült... miért is lett volna másként.
Rám néz, a szemei a csontomig hatolnak, érzem, hogy sötétség és gonoszság bujkál benne, és ettől elkap az ösztönös menekülés vágy, de ekkor elfordul és ismét útnak indítja Carat... b*sszus, ez így nem lesz jó.
Átkutatom az egész helyiséget szemeimmel, hogy találjak valami újabb lehetőséget, de úgy érzem, hogy már nincs mivel elvonni a figyelmét, nem bolond, és az előbbi kis próbálkozásomat is rohadt gyorsan lerázta magáról.
Már éppen azon lennék, hogy lepattanjak a színpadról, és más ötlet nem lévén rávessem magam a démonra, amikor megremeg a talaj a lábam alatt. Leguggolok és a hevenyészett színpad szélét markolom meg, biztos pontként. Ez kellett még ide, nem elég ez a kicseszett káosz, még a föld is megremeg, ha így haladunk, lassan tényleg lekerülünk a pokolba.
A remegések még nagyobb káoszt teremtenek a menekülni vágyók között, főleg amikor a plafon és az oszlopok is omlani kezdenek. Olyan mintha az én közelemben csak egy mini földrengés lenne, de távolabb, mintha nagyobb rengések lennének. Az egyik oszlop konkrétan Caraék előtt landol, és ha jól láttam, akkor egy szerencsétlen áldozatául is esett, de távolabb egy másik oszlop áttörte az egyik bedeszkázott ablakot. Bár a tömeg hőzöng, menekülni vágyik, azt nem veszik észre, csak a szemfülesek, vagy akik a közelében voltak, de szerencsésen megúszták, és nem passzírozódtak ki az oszlopok alatt.
Ez lesz a mi menekülési utunk. Sosem örültem még ennyire egy természeti csapásnak, de most a legjobbkor jött.
Tőlem alig egy méterre a férfi (Belial) akinek a nőjét széttépte a démon, mintha nem is ebben a világban lenne, sokkal nyugodtabb, mint kellene, lehet, hogy sokkot kapott? Érdekel ez engem? Oh b*sszus, odakiáltok neki.
- A túloldalon van egy kis remény a szabadulásra! - Intek a fejemmel az imént betört ablak felé. De ennyit a jótét tetteimről... innentől kezdve azt tesz amit akar. Vissza kapom a fejem Caraék irányába. Egy pillanatra sem akarom szem elől veszteni. Amikor a démon felemeli a kezét, szinte látom magam előtt, ahogy leharapja az ujjait, de csak egy furán undorító csókot nyom rá, szerintem a mai este végérvényesen is elnyerte az abszurd éjszakák díjnyertes helyét.
Leugrok a színpadról, kissé meggörnyedve, indulok el, nem konkrétan Caraék irányába, de feléjük... a célom, hogy oldalról közelítsem meg őket, közben próbálom szemmel tartani őket, és amikor a közelükbe érek, ismét a démonra koncentrálok. Kivárok, hogy tökéletes legyen a tervem... hiszen nem bolond, könnyen rájön a turpisságra, így jól meg kell gondolnom, mikor teszem meg a lépést.
Olyan közel osonok amennyire csak lehet, anélkül, hogy meglásson.
Amint elengedi Carat és egy pillanatra is elfordul, hiába tekint már vissza, a nőnek már csak a hűlt helyét láthatja, nem lesz már ott az elméjében, noha valójában egy tapodtat sem mozdult.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Elhagyatott étterem Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
219
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. 5 Okt. 2020 - 15:15
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


☽ A wild party

@Leonard Fox @Belial @Beelzebub
zene: This is how we do it  szószám: 918 • Credit:

 

A félelem még mindig ólomsúlyként nehezedett a mellkasomra, de valami más is felébredt belül. Egy ösztön, aminek létezését csak akkor lehet felfedezni, amikor igazán nagy bajban vagyok. Minden ember sajátja, csak van, akiben egy kicsit erősebb. A jelek szerint én is ebbe a társaságba tartozom, mert, ahogy a démon karon ragadott és elkezdett a terem másik felébe rángatni a rettegés által megbéklyózott elmém felébredt, és szinte mantraként kezdett egyetlen egy szót ismételgetni: Túlélés. Menekülni Leonarddal együtt, amíg nem késő… A kérdés: hogyan? Mégis mit tehetnék ez ellen a fenevad ellen? Az én egyetlen fegyverem a józan eszem, de vajon most számíthatok rá? Ez elég lesz? Veszíteni már nem igazán tudok, ha megpróbálom, elvégre már elkapott, és egészen biztos voltam benne, hogy nem csak kísérőnek szánt az estére… akkor nincs más teendő, mint a még csak ébredező elmémet felpörgetni. A túlélési ösztön csak az első lökést adta meg, innentől már nekem kell boldogulni. A démon láthatóan csacsogós kedvében volt, hát akkor nem kéne neki csalódást okozni, nem igaz? Már csak a rettegésemet kéne álcáznom…
– Az ingyen ital jó ötlet volt, és a bárpultnál biztos akad még pár üveg. De egyébként már én is távozóban voltam. Sok móka volt ez egy estére. – remegő hang és izmok: pipa. A nyelvem pörgött, de az agyam még nem eléggé. Ennyivel biztos nem győztem meg, hogy talál nálam jobb szórakozást is, és a valódi érzelmeimet sem sikerült túl jól leplezni. Mit mondhatnék még neki? A menekülésre vonatkozó ötletemet még egy gúnyos kacajjal is honorálta. De mégis csak ezen a vonalon kéne maradni. Sóhajtottam egy mélyet, noha ez inkább irányult a félelem megzabolázására, és korántsem jelezte azt, hogy megnyugodtam. Attól elképesztően messze álltam. Sőt. A pánik megint bontogatni kezdte a bicskáját, és éreztem, hogy szeretne megint bejelentkezni egy kicsit. Azonban most már nem engedhettem neki teret.
– Feltételezem nem kellemes ennyi tollas társaságában mulatozni. Bár gondolom, az ő húsuk még pikánsabb lehet. – egyre nehezebb volt tartani magam. Kapkodtam a levegőt, mert a félelem már az oxigéntől is megakart fosztani. De beszélni kell tovább, amíg bírom szusszal. Nincs más esélyem. Ha a pánik újra elkap, és nem tudom lekötni a démon figyelmét a replikáimmal, akkor vége a dalnak. Pedig még csak most következne a refrén… A legjobb rész. Túl fiatal vagyok még a halálhoz, és ha koromnál fogva már itt lenne az ideje, akkor sem így… Egyszerűen nem lehet, hogy most legyen vége…
A gondolatmenetemből Leonard hangja rángatott ki. Egy hatalmasat ugrott a gyomrom, és éreztem, hogy a mellkasom felforrósodik. Csak ezt ne… Ösztönösen fordultam a hang irányába és láttam, hogy a démon felé dobja a gumikacsát. A kurva életbe… Minek kellett azt kérnem tőle, hogy mentsen meg? Menekülnie kéne, hiszen nekem már úgyis mindegy, de neki még lehet esélye. Eddig képes voltam tartani magam, de ha most a démon Leonard felé indul… Nem hallhat meg miattam, azt már tényleg nem bírnám ki… Mondjuk, nem tudom, hogy miért éreztem ezt, hiszen alig ismerem… Mégis ha arra gondoltam, hogy a démon kezei által hal meg jeges rémület öntött el… De egyébként eleve hogy juthatott eszébe, hogy éppen a gumikacsával fog engem kihúzni a szarból? ’Fuss már te idióta’ mantráztam magamban, mikor a démon maga elé rántott, és a kacsa vállamnak csapódott. A szemem egy pillanatra becsuktam, és próbáltam legalább a légzésemet kordában tartani, de egyre nehezebb volt. A pillantásomat a démonra emeltem, hogy ki olvashassam a tekintetéből a következő lépést, és ha esetleg megindulna Leonard felé, meg tudjam valamilyen módon állítani, de igen szokatlan látvány tárult a szemem elé. A kezét kezdte figyelni, és arcán döbbenetet láttam. Talán Leonard használta a képességét? Igen, ez magyarázat lehet. Így mindjárt több értelme van, noha még így sem kellett volna értem kockázatot vállalnia. Egy senki vagyok a számára, és nincs az a fizetség, amiért megérné értem kockáztatnia az életét. A démon viszont szerencsére nem indult meg felé, így enyhült némileg a mellkasomra nehezedő nyomás. Helyette engem rángatott tovább. Azonban újra megtorpantunk, amikor a föld remegni kezdett és a plafonból törmelék zúdult le éppen a lábunk előtt. Már éppen emeltem volna fel a tekintetem, hogy megvizsgáljam, vajon a tetőn is keletkezett-e sérülés esetleg lyuk, vagy csak a födém szakadt le, de egy közelből érkező hörgés megint elterelte a figyelmemet. A hang irányába fordultam és pont elkaptam azt a pillanatot, amikor a démon belerúg valakibe, akinek a lába egy súlyos gerenda alatt esett csapdába. Engedett a szorításán, és már csak a kezemet tartottam, amire apró csókot lehelt. Az ösztöneim azt súgták, hogy rántsam el a kezem és most fussak, de mégis hova menekülhettem volna? Csak tátott szájjal bámultam egy darabig, hogy mit csinál, majd egy hatalmasat nyeltem, hogy ne köszönjön vissza az este elfogyasztott ital kínálat. Természetesen a démon ezt sem hagyta szó nélkül, de ennek kivételesen örültem. Csak az a fontos, hogy ne figyeljen Leonardra…
– Nekem ehhez semmi közöm. Biztos valamelyik eszement tollas hiszi, hogyha ránk borítja az épületet, akkor könnyebben szabadul. – mondjuk jobban belegondolva, ha nem állták volna el a kijáratot, már mind úton lehetnénk… De mégis csak ez tűnt a legésszerűbb magyarázatnak, hiszen a tollasok már bebizonyították a mai este, hogy agy halottak, ebből pedig simán következhet akár az is, hogy az épület lerombolásával akarják megállítani a démont… Attól félek, most már nem csak a démon miatt kell aggódnom. A tömegben meg is láttam pár felvillanó tollat, és mintha egyre közeledtek volna, de ez a látvány még kevés volt ahhoz, hogy a céljaikat megérthessem. Meg kéne ölniük a démont. Nem olyan bonyolult. És ezt lehetőleg anélkül, hogy a fejemre ejtenek egy kósza beton darabot…


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Elhagyatott étterem Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. 5 Okt. 2020 - 6:54
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next




Chosen One


Nagy csalódás, hogy a megkívánt falat egyáltalán nem ízletes, ennyi erővel műanyagzacskókat is tömködhetnek a számba. Mi bajuk a mai nőknek? A természetes keblek ízénél semmi sem kielégítőbb  a ne mondja nekem azt Derek, hogy ezt fogdosni egy forró éjszakán kellemes... még a vágy hevében kiolvad, vagy durran. El is megy a kedvem a tetemtől, hiába, tompa puffanással zuhan a földre fejtelenül, azzal a jól ismert puffanással, amit valóban csak az élettelen testek súlya képes elmuzsikálni, ám Derek  a jó Derek intelmét még hallani, hogy tekintetem kajtasson kicsit utána. Vajon ő is mű?
Ám a tömegben nehéz meglelni a hang tulajdonosát, az biztos, hogy ennem a Dereknek van vér a pucájában annyira higgadt, meg kellene nézni mennyi, de figyelmem egy másik ismerős köti le hamarosan, akit el is rablok a jóképű lovagjától és vezetem a riadt tömeg között, mintha csak táncra kértem volna, s az alkalmas helyet válogatnám. Cara Pierce igazán íncsiklandozó cukorfalat, tán bele kellene harapni, hogy megnézzük valóban kirohadnak a fogaim tőle, annyira édes.
- Szerencsénkre elég kicsi a világ. – somolygom az orrom alatt, mert hát ez neki az én szerencsém inkább szerencsétlenség, de meg kell hagyni elég jól tartja magát, annak ellenére, hogy retteg. Mert a félelem illata ott ül a bőrén, mint a legkellemesebb Chanel parfüm, mely vonz hozzá, hogy szinte megrészegít. Valóban sikerül elérni, hogy partneréről szinte meg is feledkezzem, hiszen a gyors válasza leköti a figyelmem, bár valljuk meg nem érzem úgy, hogy bármire is jobban oda kellene figyelnem az angyalokon kívül, hiszen a legtöbb halandó pániktól rohangál kiutat keresve.
- Remélem akkor tetszik a buli. – bár azt erősen kétlem, hiszen nem várt tárt karokkal, amit az első találkozásunk, vagyis számára az első találkozásunk fényében meg is értek. A feltételezése viszont megnevetett, harsány kacagásom, mint károgó varjak mulattsága a tetemek felett.
- Úgy tűnik távozni szándékozom? – a túlerő tán erre a következtetésre kelljen juttasson, de hogy mehetnék el, amkkor a svédasztalból még alig ettem?
A lovag kiált, hát megállok, hogy a riadtan szaladgálok feje felett megkeressem a tekintetemmel, mert gyanítom a megszólítás nekem szól, nem másnak. Milyen gyorsan avanzsáltam közellenséggé áldozatból, nem igaz? Valamit felém hajít, s bár nem tűnik veszélyesnek a kis ladbaszerű dolog mégis mozdulok, ám csak annyit, hogy magam elé rántsam a karomon csüngő hölgyet, aki nem bizonyul túl jó fedezéknek , de így is a vállán csattan, s durran ki a vékonyka műanyag. A fröccsenésből azonban jut bőven a kezemre, mely azonnal felhólyagosodik, s már nyílná a szám, mert a látottak fájdalmasnak tűnnek, hiszen ez szenteltvíz, de... de egyáltalán nem fáj, hiába marja a húst csontig látszólag a folyadék. Ordítás, s fájdalmas sziszegés helyett így egy apró heee, bukik ki ajkaim közül, s tán vissza kellene menni a férfiért, hogy jelezzem nyugodtan csatlakozhat kis párosunkhoz, hogy hármassá dagadjon kis kompániánk, mégis tovább indulok inkább, majd csatlakozik, ha annyira akar.
Hirtelen mozdul meg a talpam alatt a talaj, a rengés miatt pont előttünk szakad lr a mennyezet. Nocsak, nocsak...földrengés New Yorkban? Tehát van itt még valami természet feletti. A törmelékek alatt ragadt emberek, vagy halottak, vagy nyöszörögve várják az arató halált. Igazán szép látvány, de a merénylet célt ért, mert most újra a tömeget pásztázom, hogy megtaláljam a merénylőt. Így nem haladunk Carával, valaki a lábamnál még mozog, de csak odébb rúgom. Mindjárt, mindjárt foglalkozom vele is, úgyis vágyom valami jobb falatra. Puha csókot lehelek Cara kacsójára, épp csak nem harapok.
- Úgy tűnik nem csak a lovagja szeretné megmenteni, maga igazán népszerű. – jegyzem meg, de az is lehet, hogy én vagyok túlságosan hírhedt.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Elhagyatott étterem YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Elhagyatott étterem SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Elhagyatott étterem 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Elhagyatott étterem XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Elhagyatott étterem Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
985
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. 13 Szept. 2020 - 10:13
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Aki bújt, aki nem...
Sokmindenki & Belial
zSNV8NX.gif
Ez az este egyre érdekesebben, mondhatni meglehetősen bizarrul alakul. Néha-néha még futó, kóbor gondolatként bevillan, miért is vagyok itt valójában. De ahogy alakulnak a történések lassan azon kapom magam, hogy már nem is érdekel a találkozó. A bulitérben eluralkodó káosz miatt lassacskán leteszek arról, hogy a démonpajtás után kutakodjak a hangyabolyként kavargó tömegben. Esélytelen vállalkozás lenne. Inkább a színpadi előadás ragadja meg figyelmem és a fadeszkán műsorozó ismerős démonpajtás. Nem ver földhöz, hogy épp kísérőmet miatta fejezik, ahogy az sem, hogy Beelzebub felzabálni készül a fejetlen női tetemet. Könnyelmű válasszal adom tudtára, a szőke tyúk halála nem nagy veszteség számomra. Szavaim nélkül is nagy buzgósággal vetné rá magát a prédára, amit úgy szorongat kezei között, mint aki valami igazán jó zsákmányt fogott. De az első harapással erős csalódás éri. Fogait a női idomok egyikébe mélyeszti, mire szokatlan ízvilág fogadja. A mellehusinak más íze van, mint amit remélt vagy amihez szokott. Jól látható csalódás és nemtetszés fut át az arcán egy kis undorral fűszerezve, mikor a kebleit párnázó szilikon befurakszik ízlelőbimbói közé. Az arc, amit az idegen anyag váratlan jelenléte vált ki, ismét kárörvendő örömre ad okot és arra, hogy egy igazán jót nevethessek. A puha mellbetétet az angyalok felé köpi, az egyik tollas szeme közét találva el vele.
-Az ám! Én a helyedben a fenéktájat is hanyagolnám. Műanyaggal bélelt a segge is. - jegyzem meg panaszára egy kacsintás kíséretében. A száját is megemlíteném, de az a fej részeként távozott a kislány nyakáról. Végigkísérem porhüvelyem kedvesének levágott részét végiggurulni a parkettán. Végigkövetem további sorsát, míg riadt halandó lábak közé ér és focilabdaként pattan bokáról bokára. Végül a táskabizniszes nő (Cara) lábánál állapodik meg. Néhány merengő pillanat után a nőből hisztérikus sikoly tör elő, mikor tudatosul benne, mivel is néz épp farkasszemet. Riadalma vírusként terjed, mert a közelében álló néhány bulipicsa is vékony, dobhártyatépő hangon sikkant fel a elgyötört női fej láttán. Egyikük arca azonnal meszelt fal színbe vált, szája elé kapja a kezét és jobb híján saját táskája felé borulva adja ki az este folyamán elfogyasztott tetemes mennyiségű piát. Míg a fejemet ingatva kortyolok még egyet italomból a falánk kiszúrja a táskás hölgyeményt, majd egy kedélyes üdvözletet és néhány gondolatcserét követően magával ragadja. Úgy tűnik tényleg nem most találkoznak először. Egy pillanat alatt eltűnnek a zavargó tömegben. A nő társa (Leo) látható sokkhatás alá került, amit meg is értek. Egy démon hurcolta el a barátnőjét, aki percekkel ezelőtt még angyalszemekkel zsonglőrködött és mindenki szeme láttára kapott szét egy szőkét. Megértem, ha az a benyomása, a kislány nincs egészen biztonságban a pokolfajzat társaságában. Nem tudnám pontosan leírni milyen érzések vegyülnek a férfi pillantásában, mikor társát keresve mellém lép és tekintetünk találkozik. Leginkább megbotránkozónak mondanám. A kölyök úgy dönt, ő is a világot jelentő deszkákra lép és a magaslatról igyekszik kiszúrni a távozó párost (Beelzebub, Cara). Sikerrel is jár és a démonra kiált, majd valami kacsaszerű tárgyat látok a tánctér fölött ívesen repülni, egyenesen a mohó démonnak célozva. Nevetséges próbálkozásnak tűnik, meg is indul arcomon egy vigyor, ám eszembe jut a raktárépület és Leo ravasz kis képessége. A poharam fenekére nézek, egyetlen korty vár még felhajtásra, mégsem öntöm le torkomon. Figyelmemet újra a démoncimbi felé vetem és érdeklődve nézem, hogyan válik be a kölyök elmetrükkje. Egy perc gondolkodást követen arra jutok, segítek nekik. Noha nem azért mert a kölyök világtalan arcát látva megszántam, inkább a démontársam felé táplált jóindulatom miatt, Beelzebubnak ne legyen jó. Akár működik Leo csele, akár nem, észrevétlenül apró földmozgást idézek ujjaim dobolásával a bárpult szélén, ami pillanatokon belül látványos rengéssé növik ki magukat. Megreped a padló, a törés végigfut a falakon és néhány kevésbé jelentős oszlop is vízszintesbe mozdul elzárva a Falánk menekülési útját. A mennyezetből leszakadó nagyobb épületdarabok a bulizók között landolnak. Elkerülhetetlen, hogy megmozdulásommal néhány halálos áldozatot is szedjek. Páran őrült visongással tűnnek el a plafonrészek alatt. Hacsak a színpadon álló férfi (Leo) éles szeme nem szúrja ki, a rengés bizony tőlem ered, más aligha kötné hozzám ezt a cselekedetet vagy feltételezné egy pillanatig is, hogy ez nem a természet műve volt.

zene: nincs || üzenet: @CARA PIERCE @LEONARD FOX @BEELZEBUB||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Elhagyatott étterem 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
118
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. 11 Szept. 2020 - 16:23
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Éld meg a jelent...
mondj mindenre igent.

Van az az érzés, amit már biztos sokan éreztek, úgy hívják, hogy tehetetlenség.... na most azt el kell árulnom, hogy amit az átlag ember egy átlag helyzetben érez, hogy tehetetlen, és nem tudja merre induljon, az csak egy hiszti, egy nagy kamu. Az a tehetetlenség, amit én most érzek, merőben másabb, mint az átlagok marhasága. Ez a fajta tehetetlenség olyan mélyen belemarkol az agyamba, hogy hirtelen nem is tudom, hogy mit kezdjek magammal... szűnjek meg létezni? Talán ez lenne a legkézenfekvőbb dolog, ami történhetne, de nyilván ilyen nem fog történni. Rántsam el Carat a démontól, vagy ne nyúljak utána? Támadjak rá a démonra, ököllel, vagy bármi tárggyal ami a kezem ügyébe kerül? Szóljak be a démonnak, van értelme egyáltalán bármilyen szót is fecsérelni rá egy ilyen helyzetben? Ránézek Carara és próbálom kiolvasni a tekintetéből a választ... Mit tegyek? Vagy mit ne tegyek?!
Az agyam tobzódik folyamatosan csapong, a tehetetlenség és a tenni akarás között, mit tudok tenni, amitől nem sodrom még nagyobb veszélybe Carat meg magamat. A másodpercek most csiga lassúsággal telnek, az idő szinte kinevet, hogy nem fogok tudni kitalálni semmi épkézláb ötletet.
Szinte kábultan nézem végig, ahogy megjelenik mellettünk a démon, aki előbb még a nőt zabálta és csatába került az angyalokkal... nos azok a lények egyre inkább csökkennek, míg az őrjöngő tömeg egyre bárgyúbb.
Belenéz az arcomba, és megfagyok... a tekintete semmi jót nem ígér, egy fikarcnyi élet sincs benne, csak sötétség... fájdalmat és halált ígérő sötétség.
Lerázom magamról a sokkot, amikor látom, hogy magához vonja Carat, és a dermedtség és tehetetlenség helyét a harag veszi át. Cara szemei pánikot s némi... beletörődést mutatnak?! B*sszameg igenis tennem kell valamit, fittyet kell hánynom arra, hogy mi lesz ennek az egész szarságnak a végén... nem várhatom a sült galambot vagy azt, hogy majd valaki más csinál valamit. Még is mi történhet? Max leeszi az arcom a helyéről... vagy elgurul az én fejem is... na bumm. Magamban kínosan nevetgélek a rosszabbnál rosszabb lehetőségeken. B*asszamegb*sszamegb*sszameg... Utánuk iramodok, követem őket a lökdösődő tömegen keresztül és kedvem lenne némelyiknek leordítani a haját a fejéről. Botladoznak, rúgnak, menekülnek a démon elől, olyanok mint a tengerben a halraj... szétválnak a cápa előtt majd a farkuszonya után újra összeolvadnak.
Az idióták forgatagában eltűnnek a szemem elől én meg valahogy a bárpult közelében kötök ki egy nyugodtan iszogató (DerekBelial) mellett.
- Mi a f*sz?! - Ez a csávó tényleg komoly? Valószínűleg szétfolyt az agya amikor a csaját kinyírták... más oka nem nagyon lehet annak, hogy miért ilyen kibaszott nyugodt.
Felmászok a színpadra, ami véres cafatok, és lassan a tűz martaléka lesz, így keresem Carat és a démont. Amikor kiszúrom őket, nem is olyan messze; kb négy-öt méterre sétálnak halál nyugalomban. A démon arcán mosoly játszik, ha nem lenne ez a kicseszett káosz körülötte, teljesen normálisnak tűnne. Hahh.... na persze.
Teljes erőmből elkiáltom magam. - Pokol fajzat! - Próbálom túlkiabálni a tömegből áradó hangzavart.
Előkapom a kacsát, és ha felém fordul, tized másodpercek alatt az elméjébe férkőzök, hogy használjam a képességemet. Elhajítom a kacsát, amit ő nem annak lát, hanem egy vizibombának.
Feléjük repül, és ha minden jól megy pont a démon mellkasán koppan, ha közben arrébb lép, akkor a lába előtt csapódik be. Az elméjében a vizibomba felrobban és kétszer annyi víz lesz belőle, mint amit egy tenyérnyi bomba ígérne. A vízcseppek belepik a felsőtestét, vagy a lábát, attól függően, hogy hova csapódik. Azt képzeltetem el vele, hogy szenteltvíz volt a bombában, így habár fájdalmat nem érez, de látja a keletkező hólyagokat, a bőrén, ahol a vízcseppek elérték. Ezek a hólyagok hirtelen gyorsasággal lepik el a testét, nőnek-növekednek.
Reményeim szerint megzavarták annyira a történések, hogy Cara ki tudjon szabadulni a markából, és ha így van, fenntartom még addig a képzetet, amíg biztonságos helyre kerül.
A démon környezetében levők nem észlelnek semmi abnormálisat, hacsak az nem az, hogy egy féleszű egy gumikacsával támad meg egy emberevő démont.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Elhagyatott étterem Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
219
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. 10 Szept. 2020 - 19:47
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


☽ A wild party

@Leonard Fox @Belial @Beelzebub
zene: This is how we do it  szószám: 692 • Credit:

 

Az elmém által kreált buborék, ami eddig jótékonyan kizárta a körülöttem zajló történések egy részét hirtelen magasabb fokozatra kapcsolt. Azt még érzékeltem, hogy lángok kezdték mardosni a színpad környékét, és azt is láttam, hogy Leonard szája mozog, de hogy pontosan mit mondott az már nem jutott el a tudatomig. A buborék mindent kizárt, és ahogy egyre zsugorodott, úgy éreztem őrjítő nyomást az izmaimban. A szívemet már csak egy lüktető csomónak éreztem, aminek feltett szándéka, hogy belülről emésszen fel. Olyan volt, mintha csapdába estem volna a saját testemben, de a legnagyobb probléma, hogy az elmém is béklyókban volt. Azt éreztem, hogy képtelen vagyok megmozdulni. Az volt az egyetlen szerencsém, hogy Leonard tolt egyet a vállamon így elindultunk valamerre, persze azt nem tudtam, hogy hova, de nem álltam ellen. Hagytam, hogy a lábaim az általa kijelölt irányba vezessenek minket.
Egészen addig jól ment a dolog, amíg nem éreztem, hogy a bokámnak csapódik valami. Ösztönösen kaptam fel a lábamat és néztem lefelé, hogy mi történt, de ez óriási hibának bizonyult. Egy levágott, vérben úszó emberi fejet láttam a lábaim előtt, bár már csak haloványan emlékeztett rá, hogy ez valamikor egy emberhez tartozott, mert sem szemüreget, sem ép állkapcsot nem láttam. A buborékom azonnal kipukkadt, és a gyomrom bukfencet vetett. Egy fülsértő sikolyt is hallottam ugyanabban a pillanatban, és néhány másodpercnek el kellett telnie, hogy ráébredjek, valójában én sikítottam.
– Leonard. Hazudtam neked. Rohadtul nem vagyok kemény. Nem akarok meghalni. – ezen szavak is fejhangon, szinte visítva hagyták el az ajkaimat. A tekintetemet nem bírtam levenni a fejről. Mintha tudat alatt azt reméltem volna, hogy hirtelen átváltozik egy bolyhos nyuszivá, vagy váratlanul felébredek az otthoni ágyamban, és kiderül, hogy ez csak egy rossz álom volt. De kurvára nem, ez a valóság volt, és minél hamarabb fogadom el, annál hamarabb koncentrálhatok arra, hogy miként lehet kimenekülni erről az elcseszett helyről. Azonban nem volt idő arra, hogy a lelki békémet rendezzem, mert miközben még mindig a földet bámultam valaki megragadta a karomat és magához rántott. Egy pillanatra azt hittem, hogy Leonard akar értelmet rángatni belém valamilyen módon, de éppen azzal találtam szembe magam, akit még csak véletlenül sem akartam látni ebben az életben. Miközben a saját nyomorommal voltam elfoglalva a démon mégis észrevett valahogy, és már meg is érkezett, hogy számon kérje rajtam a múltkori esetet.  Úgy néz ki, hogy nem volt túl bölcs dolog a sikítással felhívni magamra a figyelmét.
– Kicsi a világ, de én sem számítottam rá, hogy éppen itt fogunk újra találkozni. – próbáltam némi magabiztosságat magamra erőltetni, de remegő hanggal és testtel nem volt túl egyszerű. Egyetlen egy reménysugárnak tűnő dologba próbáltam kapaszkodni, miszerint nem törte el a nyakamat azonnal.  Tekintetemet Leonardra emeltem, és igyekeztem minél kevesebb pánikot közvetíteni, inkább a nyugalom megtestesült szobrának akartam mutatni magamat. „Nincs itt probléma, nem kell senkinek meggondolatlan támadásba kezdeni”. Természetesen egy ilyen üzenetet igen problémás közvetíteni szavak nélkül különösen, amikor a szíved olyan hevesen zakatol, hogy annak a zaján kívül szinte már nem is hallani mást. Az sem segített a dolgon, hogy a démon elkezdett a terem másik vége felé rángatni. Mondjuk ez valahol jó dolog is, mert így remélhetőleg nem fog Leonarddal foglalkozni. Szeretném, hogy megmentsen, de azt nem akartam, hogy az életét kockáztassa miattam. Jobb az, ha a démon nem figyel rá, és csak velem foglalkozik. Éppen ezért is mikor ismét szólt hozzám, azonnal válaszoltam neki, hogy a gondolatait saját magamra tereljem.
– Eszemben sincs egy ilyen őrült társasághoz csatlakozni, én csak egy bulira jöttem. Arról nem volt szó, hogy itt bármiféle áldozás lesz. – a hangom valamivel nyugodtabb volt, de még mindig nem az igazi. Valójában a helyzet egyre rosszabb volt, csak ez még mindig nem jutott el teljes erejével a tudatomig. Addig jó nekem azt hiszem…
– Viszont, ha ilyen ellenséges a fogadtatás lehet, hogy jobb lenne távozni nem? Segíthetek kiutat találni. – azt már nem tettem hozzá, hogy főleg Leonardnak és magamnak, de ha azon múlik a túlélésünk a démont is bevehetjük a buliba. Ha kell akkor dísztéglával burkolom ki neki a kijárat felé vezető utat, csak maradjunk életben. A másik opció, hogy Leonard megmenti az életünket a gumi kacsával, amit oda adtam neki… Öhm… azt hiszem igen szarok az esélyeink.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Elhagyatott étterem Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. 10 Szept. 2020 - 9:57
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next




Chosen One


Valahonnan Derek válasza érkezik fülembe, ami elég obszcén a maga módján, bár kétségtelen, hogy az immár fejetlen hulla teste, meg így is kívánatos, s a karjánál is akad rajta ínycsiklandóbb falat, hát kissé legörnyedek, hogy magamhoz vonjam a testet, s a következő falator a dús kebel egyik halmából szakítják ki fogaim. Vagyis szakítanak, de a bőr alatt nem zsíros szövetek, vagy izmok lapulnak, hanem valami különös anyag, amit egyből kiköpök, az angyalok felé, akik közül egynek arcához csattan a furcsa zselé szerű anyag, ami számomra élvezhetetlen. Hogy Asmodeus nyalogatná érdes nyelvével ezt az ostoba szajhát!
- Ez a nő mű!!! – panaszolom hangos felháborodással kiáltva a teremnek, főleg Dereknek. Hiába szép a csomagolás, ha belül a meglepetés maga értéktelen. Undorodó grimasszal forgatom számban a nyelvem, hátha megszabadulok a kellemetlen íztől, de úgy tűnik harapnom kellene hozzá valamit, ám a lábaimnál fekvő hulla, már sokat vesztett a vonzerejéből. Közben a fej, gurul, neki koccan a lábaknak, sikkanások, öklendezések jelzik útját, de nem sok időm van gyönyörködni bennük, mert az egyik angyal már megint túlbuzgóra kapcsol. Elfogyhatnának már, s a csata kiáltása a fülemben cseng még, amíg a terjedő tűz által nyalogatott asztalt felé nem repítem, utána leginkább visítani kezd és a földön fetrengeni, hogy eloltsa magát a tollas. A többiek újra megtorpannak  némelyik segíteni próbál, de eszköz, na meg egy cseppnyi ész híján taposni próbálják a lángra kapott ruhát, így oltva ki. Ezt a segítséget én biztos nem köszönném meg, de hát nem vártam tőlük sokat és legalább lett megint pár szabad percem, hogy valamit most már igazán haraphassak. A tömeg, ide oda csapong a fallak között, mint riadt állatok, felkenődnek a falra, s aki elesik többé nem kell fel, mert agyontapossák. Tessék még a végén nem marad semmi nekem. Néhány, azonban, mintha felém igyekezne, vagyis biztosan nem a karjaimba szeretnének kerülni, hanem kiutat keresnek, de én azért csak kitárom a karjaimat feléjük. Ki szeretne engem? Megetetni? A megégett hús, az elszenesedett izmok csábító illata mellett, megüli az orromat a felperzselt tollak és hajszálak bűze, a visítás elhal, nem sok időm van, mire az angyalok megint nekem akarnának rontani, hát a lassan araszoló társaság felé iramodok, közéjük vetve magam bújok meg közöttük, mint a nyájba rejtőző, bárány bőrbe bújt farkas, s neki is ütközök egy nőnek (Cara), akinek karját, rögtön meg is markolom, hogy közelebb rántsam magamhoz, de van egy belecsimpaszkodó támogatója (Leo), hát szemügyre veszem mi is akadt a horgomra. A felismeréstől mosoly kerül az arcomra.
- Cara Pierce, hát megint összefutottunk? Ezúttal remélem jobb ajánlatot tartogat a számomra, mint legutóbb. – szemügyre veszem a férfit is, aki elég sármos, talán a nagyon közeli és nagyon jó barátja. Szegény Seymour, ha most itt lenne összetörne kicsit, s milyen jó lenne. Az angyalok kiabálására felemelem a fejem, követnek, de nem akaródzik nagyon menni, ha már így összefutottunk, igazán kár lenne hagyni a csinos főnökasszonyt. Hát belekarolok, s a terem másik végébe indulok vele, távol a színpadtól és a közeledő angyaloktól. – Nem tudtam, hogy kegyed csatlakozna fanatikus angyalok szektájához, akik démont akarnak áldozni, egészen zokon veszem, de sosincs késő a megtéréshez, legalábbis a tollasok ezt hirdetik, itt mögöttünk.– csacsogok, miközben a tömeg úgy nyílik ketté előttem, majd zárnak mögöttem, hogy azt Mózes is megirigyelné. Ha nem lenne már halott, persze.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Elhagyatott étterem YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Elhagyatott étterem SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Elhagyatott étterem 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Elhagyatott étterem XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Elhagyatott étterem Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
985
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd 11 Aug. 2020 - 8:38
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Aki bújt, aki nem...
Sokmindenki & Belial
zSNV8NX.gif
Nagyon csúnya jelenet, ahogy a megvadult tömeg átgázol és félhalálra tapossa a szőke libát. A lány küszködve, de csak kikászálódik a bulizók cipőtalpa alól. Komoly sérülései ellenére úgy tűnhet, mégis csak megússza élve. Ám elkövet egy végzetes hibát, pechére rossz nadrágszárba kapaszkodik segítségért. Italomat kortyolgatva figyelem, ahogy a démon előzékeny udvariassággal segíti fel a bajba jutott hölgyeményt a hajánál fogva, mire éles vinnyogás szól ki belőle. Talán még néhány megrovó szó is elhagyja a száját a férfi durvasága miatt.
-Deeereeek! - ezúttal halálsikolyszerű hanggal ordítja kölcsöntestem nevét, amint a falánk nyelve befurakszik a nő szemüregébe és nyalakodásba kezd. Ó, igen, kétség sem férhet hozzá, ez bizony a jó öreg Falánk. A szőkeség rángatózik, csápol, minden erejével szabadulni próbál, de esélytelen. Aztán bal kéz felől érkezik a kéretlen mennyei segítség. Az egyik tollas úgy gondolja, közbeavatkozik. Az áldozati bárányt célozza, de lendületében a nőt sikeredik megfosztani a fejétől, mikor a démon pajzsként közéjük emeli. Ez kínos. Veszek magamhoz még egy kortyot. Aztán a démonpajtás nekem intéz egy mondatot, és úgy érzem illene rá reagálnom valamit.
-Oda se neki...nem sokat számít...nem az eszéért "szerettem" - szólalok meg egy vállrántás kíséretében, miközben elgurul mellettem kedvesem feje. Hát engem sem rendít meg a gyász. Az elvesztett testrész a színpad felé settenkedők irányába tart. Szememmel végig követem az útját, míg a bugyibizniszes férfi (Leo) lábának ütközik, majd tovább gurul egy fiatal nő (Sidriel) cipőjéhez. Egy mellette álló bulizó is felfigyel a padló eseményeire, és amikor meglátja az emberi testrészt a földön, hisztérikus sikoltással kísérve rúg bele egy isteneset, így szívszerelmem szőke feje tovább vándorol nem kis riadalmat okozva a sűrűbb tömegben. Egyik láb a másik után rúg belé, távolról szemlélve már kezd a színpad mellett egy futball-meccs hangulat kialakulni, a rémült sikoltásokat leszámítva. Egy nagyobb rúgás és a testrész egy oszlopnak vágódik, kapufa, nagy vörös lenyomatot hagyva rajta gurul vissza és a táskás hölgyemény (Cara) bokájának koccanva állapodik meg. Ha a nő lepillant a szőke elgyötört arcának kicsit sem szívderítő látványával nézhet farkasszemet. Félúton a másik szeme is elmaradt valahol, és az állkapcsa is félig leszakadt. Szőke, hosszú tincseinek végei saját vérétől vörösre színeződtek. Két fekete tátongó lyuk, vértől nedves szemüregek merednek a nőre (Cara).
Eddig nem tűnt igazán fel, figyelmem sok minden más elvonta, de felfigyelek az egyre mohóbban terjedő tűzre, az egyre észrevehetőbb füstszagra és a növekvő hőségre is. Kezd forrósodni a hangulat. A színpad hátsó, függöny takarta része már szinte teljesen lángokban áll. Nosztalgikus hangulat tör rám, mint mindig, ha valamit látok felgyulladni. Talán még adóznék a látványnak jó néhány percet, ha a színpad felől angyali kiáltás nem zavarná meg szemlélődésemet. Odavezetem tekintetem, és azt látom, hogy a tollasok megiramodnak a démonpajtás felé. Hát ez nem tűnik túl fair küzdelemnek.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Elhagyatott étterem 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
118
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. 10 Aug. 2020 - 9:48
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Éld meg a jelent...
mondj mindenre igent.

Van baj... nem is kevés, talán nincs is rá jó szó, hogy mekkora nagy szarban vagyunk. Olyan események forgatagába kerültünk, amire én rohadtul nem számítottam... persze az őrjöngő tömeget elnézve, senki nem számított arra, ami kisült a buliból.
Ahogy osonunk Caraval a színpad felé, próbálom őt takarni, mivel ha jól vettem ki a szavaiból, ő már találkozott ezzel az őrülttel, és senkinek sem kell, hogy kiszúrja mellettem.
Nem jutunk messzire, egy újabb oszlop mögött megbújva, megállok és körbenézek, a lángokat veszem szemügyre, majd az eseményeket. A cél már nincs messze, körülbelül 8-10 méter, és ezt nem szoktam, de most imádkozok érte, hogy olyan dolog legyen a függöny mögött, ami a segítségünkre lehet. Megcsapja az orromat a füst szaga, bassz*meg de csodás, ha nem zabálnak fel élve, vagy húznak karóba, akkor megsütnek mint valami csirkét, ez nagyon kellett így még pluszban. A lángok átterjednek a falakra, majd a szerencsétlen függönyre is, ami a színpad hátulján van... és természetesen a mögé szeretnénk mi is bejutni.
- Nyilván... nehogy már könnyű dolgunk legyen. - Cara szavai eljutnak a fülemig, de kell egy kis idő a káoszban, mire fel is dolgozom. Választ azonban már nem sikerül neki összeraknom, mert a nő (Derek csaja), aki nem olyan régen még a mi közelünkben volt, most a démon markában van... de már csak a feje.
Epe ízét érzem a számban, s mellé zsongani kezd a fejem, hirtelen minden rohadt fényes, és zajos... majd néma lesz. Csak a menekülő tömeget látom, a hangjukat, sikolyukat nem hallom.
Sokkos állapotban bámulom a lényt, aki hadakozni kezd az angyalokkal. Elhajítja a fejet, és ez ránt ki a révületből, mert a fej felénk gurul, és egyenesen a cipőmnek ütközne, ha nem rántom el a lábam. Félig undorodva, és félig érdeklődbe követem tekintetemmel. - Azt a k*rva! - Botladozva lépkedek arrébb, elhúzom a számat, amikor a fej, egy nő (Sidriel) cipőjéhez ütődve állapodik meg, tátott sikolyra nyíló szája, és egy merev tekintete rám bámul. Azt hiszem nem lennék félig ember, ha ez nem így hatott volna rám, láttam már cifra dolgokat, éltem át rohadt szar dolgokat, de eddig nem láttam ennyire elvetemült lényt, mint ez.
Megrázom magam, és tolok egyet Cara vállán, hogy menjen, igyekezzen, vagy mind itt halunk meg.
Közben a színpadon és a környékén, némelyik angyal harcosnak képzeli magát, előrántja a fegyverét, pengéket, kis méretű kardokat. Kivárnak, de senki sem tudja, hogy mire... állnak és bámulnak, talán azt várják, hogy a démon lépjen előbb, vagy csak rohadtul be vannak rezelve, és attól tartanak, hogy az ő fejük is elgurul.
Egy merészebb egyed csatakiáltással, és a feje fölé emelet karddal iramodik meg, társai először csak bámulják, majd mielőtt célba érne, ők is tesznek egy-egy tétova lépést a démon irányába.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Elhagyatott étterem Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
219
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. 2 Aug. 2020 - 18:09
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


☽ A wild party

@Leonard Fox @Sabrael @Belial @Sidriel @Beelzebub
zene: This is how we do it  szószám: 540 • Credit:

 

Az események drámaian felgyorsultak már-már azt az érzést keltve, hogy maga az idő szabadult el. Az emberek pánikba estek és kétségbe esetten próbáltak eljutni a kijárathoz, nem törődve azzal, hogy kin és min kell átgázolniuk a menekülés érdekében. Nagyon is ismerős volt ez a helyzet hiszen, amikor a démont utoljára láttam akkor is a menekülési ösztön uralkodott el a népen, ami tovább súlyosbította az egyébként is kényes szituációt. Akkor egészen jól tudtam tartani magamat, és képes voltam viszonylagosan megőrizni a hidegvéremet. Most azonban… Olyan érzés volt mintha egy buborékban lennék, ahol lassabban telik az idő. A szívem őrült tempóban zakatolt és a lélegzetvétel is nehezemre esett, bármilyen szaporán is próbáltam levegőt juttatni a tüdőmbe.
Miután a mosdós tervem kudarcot vallott, Leonardot kerestem a tekintetemmel, mégis váratlanul ért, amikor megérintette a vállamat. Önkéntelenül is összerezzentem, és egy pár pillanatra az agyam is kikapcsolt, mert azt még érzékeltem, hogy valakihez beszél, de nem tudtam volna felidézni, hogy mit mondott. Lehet, hogy éppen a menekülési stratégiát magyarázta, én meg a saját nyomorommal voltam elfoglalva. Ez pedig tarthatatlan állapot. Kétségbeesetten kezdtek el pörögni a fogaskerekeim, hogy miként tudnám kiszaggatni magam ebből a révületből. Jobb ötlet híján a körmömmel belemartam a saját karomba és addig szorítottam míg a fájdalom el nem érte az érzékeimet. Egy picit segített, de persze a félelem nem múlt el. Akkor kapott csak el igazán, amikor Leonard megosztotta velem, hogy az a terve, hogy a színpad mögé megyünk. Szívem szerint tiltakoztam volna, és azt mondtam volna, hogy megőrült, de igazából nem volt jobb ötletem. Ha rajtam múlt volna, akkor itt álltam volna a félelemtől reszketve, amíg sorra nem kerülök a démon falatozási rituáléjában. Viszont Leonard nem egy egyszerű halandó, mint én, így lehet, hogy volt még valamilyen terv a fejében, csak nem osztott meg velem minden részletet. Tehát kénytelen voltam megbízni benne, bármilyen nehéz is ez nekem. Azt viszont már tényleg nem volt kedvem megosztani vele, hogy én most annyival tudok hozzájárulni a menekülésünkhöz, hogy nem fosom össze magam, így a jól bevált blöffölési technikámhoz folyamodtam, mintha minden rendben lenne.
– Jól van csináljuk. Kemény vagyok, mint a kéthetes ló szar. – remegő hanggal lehet, hogy nem voltam eléggé meggyőző, de ez csak részletkérdés. Mindenesetre hagytam, hogy Leonard karon ragadjon és a színpad felé rángasson. Magassarkúban persze ez nem volt egy túl egyszerű művelet, de igyekeztem tartani a lépést. Már majdnem odaértünk, amikor meghallottam az ismerős hangot, amint valami Dereknek magyaráz egy elveszett fejről. Nem kellett hozzá nagy logikai készség, hogy tudtam ez mit is jelent. A pusztítás megkezdődött, én pedig nem akartam megvárni amíg minket is elér.
– Leonard. Ha kimentesz engem erről a helyről én esküszöm neked, hogy… – gyorsan gondolkoztam, hogy mit is ajánlhatnék fel neki az életemért cserébe, de nem pörgött túl gyorsan az agyam. Így közel a színpadhoz már olyan hangok is megütötték a fülemet, amiket csak a rémálmaiban hall az ember. Végül kinyögtem, ami eszembe jutott. – Kérhetsz tőlem bármit. Legyen bármilyen kívánságod, én azt teljesíteni fogom. - ha már a kezébe adom az életemet kell valami motiváció is. Elvégre nem fog engem a két szép szememért kihúzni a szarból. Önzetlenül senki nem csinál ilyet. Tehát ha egy luxus ingatlant fog kérni, vagy egy autót, vagy bármi egyéb szart tőlem megkapja. Csak legyünk túl ezen.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Elhagyatott étterem Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. 2 Aug. 2020 - 13:08
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next




Chosen One


A halandók pániktól elvesztik méltóságukat, az emberségüket, hiszen a rettegés az elmében egyetlen egy gondolatot enged meg magának: túl kell élni. Bármi áron, bárkin keresztül gázolva, s az így futkosó halandók káosza, mint a mérgezett egerek tánca, értelmetlen próbálkozás a menekülésre, patkányok egy süllyedő hajón. Az angyalok pedig azokká válnak amik mindig is voltak szelíd kis gerlék, akik ha tehetik felröppennek a ragadozók elől. Legalább is a legtöbbjük most is eldobva a fáklyát menekül, hiszen ez nem szerepelt a terveikben. Az angyalok imádnak tervezni. Egy ideig figyelem, hogy a fáklyától, hogy kap lángra  ami elég közel van a tűzhöz, hogy lángoló éhségének martalékává váljon. Az ismerős domborulat eltűnik a szemeim elől a csodás káoszban, míg én teszek egy lépést, s figyelmem a maradék szárnyas hordára terelődik, akik vezetőjüket támogatják talpra  hiszen hozzájuk fogtam, vágtam, s most hogy mind feltápászkodtak előkerülnek a fegyverek. Milyen bájos. Tessék akad itt véremre szomjazó vércse, akad köztük gébics, aki szívesen húzna tüskére. Hol marad a szelíd alázat, az odatartom a másik orcámat is? Sehol egy jó mártír? Az angyalok elkorcsosulása, a téboly győzelme az erények felett igazán jó kedvre derít, ahogy a sikolyok, az  ahogy a mulatságnak már nyoma sincs, s a vonatozó lánc is megszakad már.  Valaki a nadrágomba csimpaszkodik, hát lepillantok a lábamat markolászó kéz tulajdonosára, akinek szép szeme helyett fél szemének üressége mered rám a másik hálásan, reménykedve? Miért maradtam én le erről a szép látványról? Talán mert az angyalok a hátamban bár kivárnak, nem fognak végig csak szemmel verni. Legalábbis elméletem szerint, ám egyelőre hiába a fegyver egyiknek sem akaródzik közelebb jönni, hát előzékenyen felrántom a rajtam csüngő nőszemélyt a hajánál fogva  melynek tincseiből túl sok marad ujjaim között, hogy a saját haja legyen. Bár, ahogy vinnyog lehet mégis a sajátja. Belenyalok üres szemgödrébe, megpaskolom az arcát, hiszen mindjárt elájul, miközben valami Derek nevét mantrázza kitartóan, mint egy imát? Elpillantok hát a feje felett, hol az a hős, lovag Derek? Sehol.
- Azt hiszem aranyom velem kell most beérnie. – jegyzem meg, de amíg én fenyegető mosolyommal rántom magamhoz közelebb  az angyalok úgy gondolják, kihasználjak látszólagos figyelmetlenségem, az egyik felém lendül  csap a fegyverével, de én minden habozás nélkül emelem közénk hajánál fogva a nőt, akinek riadt feje elválik a nyakától, teste zuhanna, spriccelő vérsugárral, de megtartom kezénél fogva, mielőtt teste eldőlne élettelenül, mint egy zsák. Az angyal elesik a lendülettől, én pedig hátára taposok, s az élettelen testtel kezdem ütlegelni a karjánál fogva, amíg ki nem szakad a helyéről.
- Nem tudjatok megvárni, míg harapok valamit? – taposom tovább bosszúsan a tollast, majd a magasba emelem a szép női fejet, amiből már csak csöpög az élet vöröse. – Dereeeeek...a szíved csücske elvesztette a fejét. – kiáltom megpróbálva túlordibálni a hangzavart, igazaból nem csak a fejét, ha őszinte akarok lenni. Bár szavaim egyaltalán nem együtt érzők, ahogy a gyászos hírt kell átadni, dehát sosem volt érzékem a rossz hírek tálalásához, ellenben az emberi testekkel. Most, hogy az angyal nem mozdul, talán sikeresen eltörtem a gerincét, beleharapok a kezembe lóbált karba, a fejet meg elgurítom a halandók lábai között  mint egy teke golyót, hátha tarolok.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/7
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5