Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Sikátorok •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Sikátorok - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 16, 2019 4:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Look, what I found
Míg előtte guggolok vigyorogva illesztem a cigaretta végét a szám sarkába. Így szívok bele nem is egy kicsi slukkot és fújom az arcára azt. Jót szórakozom, ezt ő maga is láthatja. Mi sem lehetne ennél jobb? Igaz lassan majd társaságunk akad, de addig sincs mitől tartanom.
- A tét? Oh, hát az az életed - hajtom oldalra a fejemet, vigyorogva, miközben én is felállok vele szembe. - Vagy meg tudsz ölni, vagy nem, ilyen egyszerű - vonom fel a vállamat. Még bármi lehet. Még talán esélye is lehetne velem szemben.
Hahaha.
Na persze. Meglepetéseket okozhat még, de nem bízok nagyon benne. Egyik szemöldököm ívesen vonom fel és várom, milyen választ kapok rá.
- Dehogynem. Az már más kérdés, hogy újra feltámadsz, de tudod mi a legszebb benne? Hogy akkor újra megölhetlek - pupilláim egy pillanatra kitágulnak és mintha meg is csillannának ennek az örömére. De mint mondtam, ennek a másik oldala is lehetséges.
- A hűség luxus - jegyzek csak meg ennyi, vállaimat pedig megvonom. Nem érdekel a hűség, amíg nem egy emberhez köt. Akarom mondani démonhoz. Érte a végtelenségig és tovább is elmennék. Ezt nem akárki tudhatja, de tudhatják. Aki akarja. Mindenki más? Meg pont annyira nem érdekel, mint… öhm… egy vakondot a fénylő tengerpart.
A kés hegye a torka előtt áll meg. Annak nyeléről tekintek fel a fiúra. Vigyorom egyre elszántabb, egyre őrültebb. Teljes mértékben nyeregben érzem magam. Nem is értem, hogy mit van odáig. Mint mondtam feltámadhat.
- És? - teszem fel a kérdést. - Egy gyilkosnak miért kellenek indokok? Várj, nekik még talán, de egy őrültnek? Kit a vér látványa éltet? Mások kínzása ad számára örömet? - kérdezem tőle, őszintén. Karjaimat keresztbe fonom a mellkasomon. Hiszen én őrült vagyok, ezzel tisztába vagyok. Minek tagadjam, amikor imádok ilyen lenni?
- Mert megtehetem. Mert hatalmamban áll - válaszolom a kérdésére gondolkozás nélkül, majd elnevetem magam. - Ne is próbálj meggyőzni a lelkiismerettel - rázom meg a fejemet. - Nem tudsz, sőt. Szerintem azzal csak a vesztedbe rohannál - vonom meg a vállamat. - Az ember gyarló de a félvér? Oh, a legnagyobb hatalom került a kezünkbe és miért ne használnám ki? Mondj egy okot, hogy miért ne ölhetnélek meg? Egy csettintésre? - lépek még közelebb hozzá, hogy cipőm sarka már a pecsétek szélét érje. Ha figyel, szívébem érezhet némi fájdalmat, mintha egyenesen ki akarna jönni a mellkasából, miliméterről, miliméterre.
- De hogy te? Félvér? - vonom fel a szemöldököm. Szánalmas már maga a feltételezés is.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Sikátorok - Page 3 CfJmUUkSikátorok - Page 3 TRjmahg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
184
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 07, 2019 11:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


All the Ugly and Wonderful things
Kyara & Cole Unstoppable  • Credit:
Ha úgy vesszük, pesszimistának lenni a legkönnyebb. Semmi sem ronthatja el a napodat, ha alapból a legrosszabbra számítasz, vagy ha egyáltalán semmiféle elvárásod sincs a sorsoddal kapcsolatban; más szóval, ha szándékosan tesztelgeted a határokat, könnyebb szembenézned a következményekkel, mintha a saját figyelmetlenséged okozná veszted.
Én ezekre az apróságokra építettem ugyanis mindent: a memóriámnak és a koncentrálóképességemnek köszönhettem, hogy életben vagyok. Ha egyszer-egyszer kikapcsolt és cserben is hagyott valamelyik, robotpilótában ugyan, de nagyrészt problémamentesen átvészeltem ezeket az időszakokat. Van hol laknom és van mit ennem, míg tiszta fejjel tudok gondolkozni. Most, két lábbal a csapdában állva - aztán a közepén térdelve -, ismét eszembe jut, egy átlagos napon miért nem bízom ennyire magamban.
Még lefelé bámulok, a lehető leghamarabb felkészítve magam a kés kirántására, mikor a látóterembe kerülnek a lány csizmái. Leguggol, én pedig felnézek, gyanútlanul egybeforrasztva a tekintetem az övével. Téged sem foglak tudni megfejteni, teszem hozzá magamban. Hirtelen fogalmam sincs, miért, de a saját, hatalmasra tágult pupilláim jutnak eszembe reggelről, ami egyetlen másodpercre józanító hatással bír; az újabb vészharang most is olyan gyorsan halványul el odabent, mint ahogy azt az előző tette. A szívverésem nyomja el és veszi át a helyét; erősödni kezd a halk dobolás, ami eleinte éppen csak kivált a többi zaj közül. Fájdalomcsillapítóként terjed odabent, aztán állandó lüktetéssé formálódik a fülemben és a mellkasomban, végül segít talpra állnom.
Látszólag boldoggá teszi, mikor feltápászkodom. Mivel úgy tűnik, semmi mást nem szeretne a harcon kívül, egyelőre lemondok az alkudozásról, és mert egy pillanatra biztos vagyok benne, hogy éppen annyira élveznék ellene nyerni, mint veszíteni.
- Én ráérek, de mi a tét? – kérdezem mellékesen. Biztosan ő is tudja, hogy nem húzhatjuk a dolgot reggelig, és ha már itt tartunk… - Nem tudsz megölni. - Véglegesen. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem. Ki kellett volna próbálnom, bár egészen eddig szándékosan nem kísérleteztem a halállal. Pontosan akkora eséllyel válhatna végzetes hibává, mint újabb gyógyíthatatlan függőséggé; jelenleg egyik sem hiányzik jobban az életemből a másiknál.
Sokkal hosszabban nevet rajtam, mint amennyire vicces vagyok, így szinte mozdulatlanul várom a befejezést.
- Ha akármelyikünk is hűséges lenne, most nem tartanánk a viadalnál – jut eszembe a korábbi asszociációm, miközben gyanúsan méregetem –, először őt, aztán a kezemben tartott kését. Ezt nevezte volna Kínnak? Vagy hátul azt az üveget, akinek eddig is beszélt?
Akármilyen erősen szorítom, a hegyesebbik vége szembefordul velem. Hamar rájöttem ugyan, hogy a csapdán belül nem számíthatok a képességeimre, csak most, a lehető legnagyobb hirtelenséggel jut el a tudatomig, hogy azelőtt sosem harcoltam még nélkülük. Velük se sokszor, hiszen menekülni mindig egyszerűbb, de ebben a szituációban azonban úgy tűnt, nem sokra megyek a konfliktuskerüléssel.
- Várj! – kiáltok, ahogy túljutok a kezdeti meglepettségen, és amint újabb ötletekké változik odabent a felismerés. – Először is, nem csináltam semmit – kérem ki magamnak, mintha ez lenne minden mondani valóm közül a legfontosabb, miközben igyekszem a lehető legtávolabb tartani magamról a pengét. Tudom, hogy nem sokat ér; erősebb vagyok telekinézissel mint a saját kezeimmel és jó eséllyel ő is így van vele.
- Ha olyan vagy, mint én… Ha nem vagy vadász, miért akarsz leszúrni ezzel a szarral? – Nem merem elengedni, pedig egy részem kíváncsi, mi történne ezután. Egy másik ugyanebben a pillanatban abban reménykedik, hogy semmiben sem hasonlítunk, és csak véletlen egybeesés, hogy az előbb a saját magam legrosszabb formáját láttam az idegenről tükörképként visszaverődni.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Sikátorok - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 03, 2019 1:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Look, what I found
Kezemet a szám elé kapom, hallva fájdalommal teli sikolyát. Talán ha figyel - ha képes most erre - hallhatja, hogy még egy ijedt, aggódó „ha” is kicsúszik az ajkaimon. Már-már aggódva, rohanva, esedve-botladozva rohannék is irányába, ha…
Jah, ez nem az a történet. Ciccegve nézek képzelt barátaimra, kik annyira azért nem is képzeltek, hiszen milyen cukin állnak ott a fal tövébe. Szememmel róvom meg őket, hogy mégis hogy lehettek képesek ezt tenni szerencsétlen párával. Hiszen látszik, hogy komoly fájdalmai vannak szegénynek!
Kényelmesen sétálok közelebb hozzá, a doboz a lábam elé hull. Nem zavartatom túlságosan magamat, könnyedén guggolok le, így végre, ha közelről is, de egy vonalba kerül arcunk.
- Szegénykém, nagyon fáj? - kérdezem gügyögve, valami hasonlóképpen szólnak ahhoz, akiért aggódnak, nem? Vagy az teljesen más hangnem? Egye-fene, hogy nem érdekel, most ő ezt kapta meg. - Oh, te szegény, mélabús lélek. Hát miként könnyíthetnék a bajadon? - biggyednek le ajkaim, mint akit amúgy tényleg érdekel, hogy Kín épp a lábában vendégeskedik. A fene a pofáját és jól is érzi ott magát, hát hagyhatom én ezt? - Szeretnéd, hogy kihúzzam? - húzódik ajkam immár galád mosolyra. Igen, még több fájdalom, mit kaphat, az annál nagyobb gyönyör számomra.
Figyelem miként áll fel, szemeim felcsillannak. Talán mégsem lesz annyira unalmas ez az este? Meglehet megfelelő halacska esett a horgomra. Nem könyörög. Harcolna velem szemben! Nahát, hogy ez mennyire!
Felegyenesedve magam is, párat tapsolok, aprókat ugrálva hozzá, kifejezzem tetszésemet az ellenállásba.
- A kérdés csak az, hogy a kicsi madárka, a kalitkájában meddig tudna harcolni? - húzom el a számat a költői kérdés után. Mutatóujjamat ütögetem az arcélemhez, valóban elgondolkozom rajta. Egykor volt egy mese. Szilveszter és Csőrike. Anyám még nézette velem videóról, hiszen az még volt a háztartásunkba. Szerencsétlen macskát mindig kijátszotta az az idegesítő kanári. Ez most nem fog itt megtörténni.
Hirtelen szólal meg, majd kapom hozzá a magyarázatot is. Szemöldököm felvonva figyelem és hallgatom, de valahol a házasság szónál elvesztem a fonalat. Nem is annyira érdekes már innentől, hiszen miért tartozna rám. Mégis hangos nevetésbe török ki. Két kezemmel fogom a hasamat, kissé előre is dőlök. Nyálam fröcsög a szélrózsa minden irányába.
- Azt hiszed, hogy Kín hűséges lesz hozzád? - tekintek fel rá, könnyes szemmel, mely a nevetés csalt ki belőlük. Fújtatva tekintek a fiúra, ki azt hiszi, hogy nyert ügye van velem szembe. Egy kis gondolat. Kezébe megremeg a kés.
- Tudod van egy nagyoooon hasznos dolog abban, ha valaki démoni vért örököl… Persze, tudom, sokan lenézik eme képességet, pedig ha tudnád, hogy minden csak a képzeletedre van bízva - sóhajtom el magamat és ha nem elég erős hozzá, akkor bizony Kín pengéje immár nem rám mutat, hanem egyenesen a torka irányába.
- Valamiért azt hittem, hogy érdekesebb leszel - vonom meg a vállamat. - De belerondítasz az üzleti ügyeimbe, ezt meg nem engedhetem - húzom el számat. Itt a vége kanárikám. Itt most dolgom van és ha nem vigyázol, bizony nagymama kalitkája üres marad. A hátralévő életében.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Sikátorok - Page 3 CfJmUUkSikátorok - Page 3 TRjmahg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
184
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 15, 2019 9:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


All the Ugly and Wonderful things
Kyara & Cole Unstoppable  • Credit:
Értetlenül hunyorítva figyelem, ahogy valaki máshoz kezd el beszélni, majd egy darabig közte és az üveg barátai között cikázik a pillantásom, végül hála a szürreális jelenetnek, visszafojthatatlan mosoly jelenik meg a szám sarkában. Nem tudom eldönteni, hogy viccel-e éppen, vagy tényleg úgy gondolja, más hallgatósága is akad rajtam kívül. Utóbbi esetben azért tetszik annyira a szituáció, mert tökéletes bizonyítéka annak, én normális vagyok - hozzá képest normális és épeszű, méghozzá nem is kevéssel.
Időközben nekiállok összeállítani az ajánlatot, a kis csomagot, amiért a szabadságom remélem visszakapni. Magabiztosan gyűröm a pénzt a doboz szabad oldalába, mert tudom, sok veszteni valóm nem lehet: ha történik velem valami, már nem veszem hasznát, és ha egyszer véletlen ott tartanánk, hogy a bolond csaj csinálni akarna velem valamit, nem okozhat neki túl sok nehézséget elvenni tőlem akármit, amit most nagylelkűen magamtól is felajánlhatok. Jobban örültem volna, ha helyette békésen egyezünk meg és válunk el.
Nem számítok a felém repülő késre, de talán az sem segített volna, ha előre látom a következő lépését; nincs hová menekülnöm. Férfias ordítással térdelek a földre, mikor a penge a lábamban köt ki, bőven átfúródik a kopott bakancson és kishíján átér a túloldalra is. Úgy tűnik, a megállíthatatlanságom csak illúzió, és hogy az optimizmus egyáltalán nem tompítja a fizikai fájdalmat. Valami másra azonban még jó lehet, hiszen az első gondolatom az, hogy rengeteg időmbe és energiámba telik majd, mire ez begyógyul. Van időm eltüntetni. De aztán beugrik, hogy a csaj valószínűleg pszichopata, és hogy a kezei között még akkor is biztosan meghalok, ha az én lelkemre is az emberi feltételek vonatkoznak. Addigra már ott áll felettem, egy lámpavillanással ezelőtt még a kuka tetején terpeszkedett a félhomályban, most pedig egészen közel merészkedett hozzám és a csapdához.
Ami a dobozt és a tartalmát illeti, gyorsaságától függően egyenesen a kezében landol, vagy a földre esik. Mindenesetre bosszúsan és fájdalomtól fújtatva nézem végig, ahogy tiszta lelkiismerettel a szájába vesz egy szálat.
- Nem kedvesség volt – szorítom a kezem a lábfejemre, aztán újabb nyögést követően kirántom belőle a kést. Nem igazán tervezem visszaadni. – Hanem rossz stratégiai döntés. – Súlyom az egyik oldalra helyezve, bizonytalanul egyensúlyozva felegyenesedem, egyik kezemmel erősen fogva a markolatot. Magam elé tartom, ügyelve arra, hogy a körön belül a legmesszebb álljak a lánytól. Időközben rájöttem, hogy amíg a csapdán belül vagyok, sok nem sokat tehet: habár nem ez a legforgalmasabb környék, nemsokára mozognia kell majd, ha nem akar feltűnést kelteni. Ha nem tud olyan mértékű sérülést okozni, kénytelen lesz békén hagyni, és ha így alakul, talán valaki megértőbb talál majd rám. Valaki, aki barátságosabb, és nincsenek hangok a fejében.
- Perdöntő párviadal – mondom ki hirtelen a következő eszembe jutó ötletet. Szinte azonnal új útvonalon járnak a gondolataim és el is feledkezem a korábbiakról; a lüktető érzés vagy a zoknimat áztató vörös pocsolya másodlagosnak tűnik a frissen született érzéseimmel szemben. – A középkorban így intézték el a házasügyeket. A férfi természetesen nehezítést kap – intek az ördögcsapdára magam körül vigyorogva; - Nekik mintha gödörben kellett volna állniuk... De ha nem haragszol, én innen most nem jövök ki. – A célirányosan felé tartott fegyverre siklik a pillantásom.
– A kést pedig megtartom. Így igazságos.
És ami a terveit illeti, egyáltalán nem szeretném megvárni a démonokat. Beugrik, hogy akár meg is úszhatnám, ha valahogy elejtem az apám nevét, de persze fogalmam sincs, mennyire népszerű Vlad az odalentiek körében… Ha csak feleannyira utálják, mint amennyire én gyűlöltem eddig, egész biztosan nem lenne jó vége az akciónak. Semmi sem kell tőle, és különben sem szerettem volna korábbra időzíteni a következő találkozást a kelleténél. Most viszont nincs itt az ideje ezen gondolkozni, így visszazökkenek a valóságba, hátha úgy nagyobb eséllyel védhetem ki ellenfelem következő támadását.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Sikátorok - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 11, 2019 5:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Look, what I found
Kaján vigyorral az arcomon szemlélem az ifjú madárkát. Persze nem az, akire vártam, de így még érdekesebb lesz a móka, melyre a mai nap folyamán számítottam. Fejemet kissé feljebb emelem, picit félre is hajtom. Hajamat könnyedén túrom koszos, véres mancsommal hátra, mind az öt ujjamat vendégségbe hívom ezért.
Az egyik pillanatban még ezt láthatja, ám amikor a kérdést felteszi, akkor huny ki épp a világítás felettem. Marha idegesítő lehet, már ha érdekelne egyáltalán. Mégis, amikor legközelebb felvillan, teljes döbbenetemet láthatja.
- Én? - teszem jobb kezemet a szívem helyére és igyekszem a lehető legártatlanabb arcot vágni. Még ajkaimat is enyhén kinyitom emiatt. Lassan fordulok oldalra, a kuka túloldalára, két félig eltört üveg felé. - Szerintetek képes lennék erre? Most tényleg megvádolt? - szólok hűlt hangon, teljes mértékben úgy téve, mintha lenne ott még legalább két másik ember. Igazából van, de neki erről nem kell tudnia. Van itt egy öreg pap, Bibliával a kezébe, na és persze elektrosokkos tappancskákat tart a másikba. Meg egy nővér, kinek hátából mily szépen is áll ki az a kés. Kínom, én édes Kínom, hogy tehettél ily gyönyörűséges dolgot?
A képzeletem szüleményei gyerekkorom óta velem vannak, mit ne mondjak remek társamul szolgáltak az évek során. Tiszta szerencse, hogy miattuk nem bolondultam meg, nem igaz?
- Ácsi, ácsi! - emelem fel védekezőleg a kezemet, amikor valami ajánlatról kezd el beszélni. Véletlenségből pedig épp Kínom, drága késem indul el útjára, szélsebesen a csapdába esett madárka irányába. Legyen a neve innentől… Csőrike. Nem, nem leszek Szilveszter, annál sokkal rosszabb is. Ha nem vigyáz, akkor egyenesen lábfejébe állítom a késemet. - Upsz - emelem szám elé a kezemet, mintha tényleg teljesen véletlenül csináltam volna.
S hogy lássa mennyire is komolyan gondolom ezt a véletlenséget még le is szállok a kuka fedeléről, ám egy következő lámpafénynél már láthatja szememben az aljasság félreismerhetetlen csillogását.
Ha bele is áll a kés, és ha ennek ellenére is kiszámolja a pénzt, akkor gyorsan és sietősen szökdelek elé, akár egy Bambina.
- Uh! - kapok kapva az alkalmon, ha már cigarettáról van szó. Véres mancsomat megnyalva kapom a számba, miközben édes vöröslő nedvemet cuppogtatva ízlelgetem. - Köszi! - vidulok fel hirtelen és farzsebembe gyömöszölöm a pénzt. - Nahát, még vannak kedves emberek a világba - teszem szívem helyére a kezemet, teljesen elérzékenyülve. - Kár, hogy az ilyenek mind írtani valóak - vonom meg a vállamat. Már csak tüzet kellene találnom.
- Oh, de édes vagy. Azt hiszed, hogy meg tudsz vásárolni - képedek el teljesen. - Kár, hogy ebben semmi muri nincs - biggyednek le ajkaim, mint aki őszintén sajnálja az egészet.
Persze ha a kés beleáll a lábába, lehet nem is így fog reagálni, lehet, hogy teljesen máshogy, bárhogy is legyen, Kínomat visszakívánkozik a kezembe, ezért én sem tartom őt sokáig a földhöz rögzítve. Már a csapdán kívül.
- Sajnálom, de nem vagy túl érdekes számomra, hogy elengedjelek. De! Mivel nagyon fontos démoncikákat várok ám, lehet te leszel számukra az ünnepi ajándékom - vonom meg a vállamat kegyetlen mosolyomat megcsillogtatva. Pénz, vagyon, mit számít az nekem? Bármit megszerzek, amit csak akarok. Bármi az enyém lehet, amit csak akarok, egyszerűen csak el kell vennem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Sikátorok - Page 3 CfJmUUkSikátorok - Page 3 TRjmahg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
184
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 10, 2019 11:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


All the Ugly and Wonderful things
Kyara & Cole Unstoppable  • Credit:
Minden nap eszembe jut a halál. Nem mindig az első gondolatom, mikor felébredek, és sokszor nem is az utolsó; néha hagyom magam álmodni, mielőtt becsuknám a szemeimet. Valamiért viszont mégis visszatalál hozzám a nap folyamán, van, hogy lesből ugrik elő, máskor pedig halvány árnyékként követ egy darabig, mielőtt ténylegesen formát öltene. Úgy nem rémít meg, ha lassan válik a mellkasomat nyomó súllyá, és ha őszinte akarok lenni, már a hirtelen támadásra sincs semmiféle reakcióm. Nincs, mióta újra és újra visszatér hozzám, és már nem is emlékszem, mikor találkoztunk először – a lényeg, hogy paranoiás módon még mindig látom a falra vetülő, sötét körvonalait.
Ha azt mondják, hogy holnaptól kezdve nincs szükséged táplálékra, azért a következő reggelen te mégis kenni fogsz magadnak egy olyan undorító rozskenyeret, és csak azért is meg fogod enni, hiába nem hallottad már egy ideje a gyomrod korgását. Mert mi van, ha csak az érzés tűnt el? Vagy ha hirtelen minden visszazökken a normális kerékvágásba, te pedig már nem tudod, hogyan működtél azelőtt.
Ez többé-kevésé összefoglalja, miért jut eszembe a halál ismét, miközben az ördögcsapda közepét keresztező vonalakat rugdosom a cipőm orrával. Nem használ sokat. Aki ezt felfestette, az nem poénból szórakozhatott vele ilyen sokáig, és mivel frissnek tűnt az alkotás, feltételeztem, hogy nem mehetett túlságosan messzire.
Mivé válok, ha ma meghalok? Nem mintha megkérdezhetném valakitől, hogyan működik a dolog a félvéreken, már, ha egyáltalán ugyanazok a szabályok vonatkoznak ránk, mint mindenki másra. És milyen érzés lehet meghalni? Annyira persze nem érdekelt a kérdés, hogy ki merjem próbálni, hiszen fogalmam sem volt, milyen következményekkel számolhatok később. Senki sem tudhatja.
Körbefordulok a csapdában, mert annyira nem széles, hogy egy teljes lépést tehessek valamerre, majd jobb ötlet híján leguggolok. Ilyen közelről szúr csak szemet a festék furcsa állaga, az el-eltünedező lámpafény által kölcsönzött, ragacsos csillogás. Kinyúlok, hogy megérinthessem az ujjaimmal, de végül megállnak a levegőben; női hang szólal meg alig néhány méterre tőlem, én pedig felegyenesedem. A villózó fény már a kés élén táncolt, és sokkal inkább magára hívja a figyelmet, mint az azt forgató kezek tulajdonosa.
- Üdv… - húzom össze a szemöldököm elgondolkozva, aztán egyből a föld felé mutatok. – Ezt te csináltad? – Ha vérrel van rajzolva, az azt jelenti, démonnak készült a mestermű, és még valamit: aki egymagában elbír egy démonnal, az egy félvértől sem fog megijedni. A csaj kicsit sem tűnik annak – ijedősnek vagy bizalomgerjesztőnek -, sőt, a vékony kabát alatt libabőr fut végig a karjaimon, hála a korábbi, drámai belépőjének. Egyszerre azt akarom, hogy közelebb lépjen és hogy a lehető legtávolabb maradjunk egymástól.
- Nem tűnsz vadásznak – jegyzem meg bizakodóan, miközben matatni kezdek a zsebeimben. – Úgyhogy teszek egy ajánlatot. – Simán lehet vadász. Talán rosszabbul járok egy olyan városi extrémistával, aki az örök élettől megrészegülve hobbinak tekinti a járókelők kibelezését.
- Van vagy… - kezdem el lazán leszámolni a délután összelopott vagyonom - …ötven dollárom. – A kiürített pénztárcákat egyesével a körön kívülre, az aszfaltra dobom egy vállvonás kíséretében. Szép díszeivé lesznek az utca látképének, és az sem bántam volna, ha előcsalogatják fogvatartóm az árnyékok közül.
– Mind a tiéd, ha elengedsz. – Olyan mosolyt küldök felé, hogy tudja, tényleg kihagyhatatlan alkut ajánlok, és még a pénzt tartó kezem is megemelem egy pillanatra, pont, mint mikor kóbor kutyát próbál az ember magához csalogatni.
Aztán persze eszembe jut még valami.
Feltartom a mutatóujjam, de éppen csak egy másodpercre, mert a következőben már a széthúzott kabátom belső zsebében kotorászom, elővéve egy a kelleténél laposabbra gyűrött, felirat nélküli cigisdobozt. A szálakat is megszámolom. Rövid gondolkodás után kiveszek egyet a négyből és vissza is süllyesztettem oda, ahol a tartalékot találtam. Ami a dobozt és az abban lapuló maradékot illeti… Épp belefér a papírpénz összetekerve, így kiveszem a számból az addig ott tartott bankókat.
Elégedetten nyújtom felé a kis csomagot, és szinte biztos vagyok a rögtönzött terv sikerességében.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Sikátorok - Page 3 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 09, 2019 8:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Look, what I found
Kevés jobb dolog van annál, mint feltöltődni energiával. Mint újra elevennek és olykor épeszűnek lenni. Persze az utóbbi igen ritkán áll tőlem és még ritkán kívánom az állapotod, de lássuk be. Igazán át kell gondolnom egy-két dolgot, főként a következő lépéseimet. A Pusztítás és a Káosz felszívódott - fene enné meg őket.
A kígyócsalád pedig a városban van. Egy ideig meg kell húznom magam. Háh!
Elhitted mi?
Hangosan nevetek fel a lemenő nap utolsó sugaraiban. Fejemet hátrahajtva kacarászok a nyílt utcán, mint akit senki sem érdekel, hogy bárki megnéz. Igazuk van. Nem is érdekelnek. Széles vigyorral az arcomon hajtom vissza fejemet, tekintek előre. Szemöldököm kérdkedőn vonom fel, félfordulatot teszek egy járókelő mellett. Kezeit megfogom, mosolyom kedvesnek hat, nem annyira tettem.
Energia, még a legőrültebb embereknek is kell. Nem fogok várni rájuk, oh nem. Ezt a kártyát eljátszották mind ketten. Rendben, papus annyira nem is. De még fog kapni azért, hogy elhanyagolt. Nem érdekel, hogy épp más dolga van. Emlékeztetni kell arra, hogy van egy kislánya, ki számított rá. Majd meglátjuk, hogy mi fog történni, ha kap egy kis meglepetést a nyakába.
Ajkaimra újra őrült vigyor terül szét. Lendületesen közlekedek az utcán. A hajam lobog a gyenge januári szélben. Hideg is lehetne, ha éreznék ilyet. Már rég nem teszem. Sem hideget, sem meleget. Sem örömöt, sem szomorúságot. Nem érzek semmit, üres vagyok, mint egy templom manapság. Nincs bennem megbánás, nincs bennem félsz.
Nem érdekel senki és semmi, önmagamon kívül. A mi fajtánkat amúgy is utálják, most akkor miért ne tegyem meg én is ezt?
Fejemben egy őrült terv bontakozik ki, mikor valami megcsillan még a várost elnyelő utolsó fénysugárba. Lábaimat szelem, amíg be nem fordulok egy sikátorba. Vendégeket várok, de soha nem lehet biztos magába az ember, nem igaz?
Kezemet könnyedén megvágom Kínnal, élvezem a fájdalom pillanatnyi mámorát. Mély levegőt véve figyelem vérem vöröslő cseppjeit, amint kibuggyan sebemből. Szemeim megcsillannak. Lassan fordítom meg a tenyerem, engedem, hogy cseppenként hagyják el testemet, és egyenesen a föld irányába hulljanak. Szinte hallani vélem miként érnek földre, látom a cseppeket, amivé bomlik. Apró folttá válik, elterülve.
Egy pillanat erejéig szemlélem, de nem tovább. Lehajolva tenyeremmel rajzolok fel egy könnyed csapdát. Oh, démonokkal üzletelek, de nem fogok bízni bennük. Oh nem. Legyetek az én testvéreim, soha nem fogok bennetek bízni. Senkiben sem. Egyszer követtem el ezt a hibát, noha többet is köszönhetek neki, mint gondoltam.
A rúna megfestetett, az éj kezd közeledni, fátyolját húzza a városra. Én pedig megbúvok egy kuka fedezékébe. Jobban mondva a fémdoboz tetején foglalok helyet, meghúzva magam egy villogó lámpa alatt. Mennyire klisés. Koszos, véres, sebes kezemet - melynél garantált a fetőzés - a nadrágomba törlöm. Szakadt, koszos fazon, de az alkalomhoz megfelel. Ahogy kopottas csizmám is. Bőrkabátom szinte leszakadhatatlan rólam, de mint mondtam…
Ohhohoho…. Egér a ketrecben, de… Nem épp az, akire vártam.
- Oh - ejtem ki halkan eme apró szót a fiút szemlélve. Ellenben velem - kit csak ritkán láthat - pontosan láthatom, hogy kivel is állok szembe. Kínom - hű társam, a késem - a kezembe tartom. Élét az egyik ujjamba állítom, míg a nyelét körbe-körbe forgatom. - Csak nem egy kóbor macskát hozott erre a sors? - játszok rá talán a kelleténél jobban. - Kicsi csapdába esve? - biggyesztem le ajkaimat mintha valóban sajnálnám. Mégsem mozdulok a helyemről. Ellenben ajkamat aljas mosolyra húzom.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Sikátorok - Page 3 CfJmUUkSikátorok - Page 3 TRjmahg
☩ Történetem :
☩ Reagok :
184
☩ Korom :
29
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 06, 2019 11:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


All the Ugly and Wonderful things
Kyara & Cole unstoppable  • Credit:
Nem tartottam magam a telek nagy rajongójának - a borongós időnek és a csontig hatoló hidegnek az amúgy is nehezen fűthető, romos kis lakásomban. A hosszú éjszakák és szürke nappalok váltakozása állandósította a hangulatomat, méghozzá a kellemetlenebbik oldalon, de talán az sem javított volna a helyzeten, ha az ellenkezője történik. Ha időnként úgy is éreztem, elbírnék egy-egy adag feladatot, hiába vártam a szokásos ügyfélkörön felbukkanására, így január közepére teljesen ki is fogytam a megbízásokból.
Persze a munkánál sokkal jobban hiányoltam a felhasznált tartalékaimat; az üres italos üvegeket és a szobadísszé formálódott konzervdobozok kupacát. Az első napfényes délután elüldözte a végtelennek tűnő szar kedvem, így a frissen visszanyert produktivitásom felhasználva igazi kis várat építettem belőlük a padlón. Ez természetesen nem oldotta meg a problémát, de sokkal jobban éreztem magam tőle.
Szóval hogyan is él túl valaki New Yorkban? Tudomásom szerint kétféle jó válasz létezik. A legjobbnak kell lenned valamiben, vagy mindenhez értened egy egészen kicsit, attól függően, szereted-e a meglepetéseket.  Ha jókor vagy jó helyen, ezek az utcák lehetőségek tárházává válnak, és halálos útvesztővé, ha kevésbé szerencsés időszakot fogsz ki.
Ma bíztam a szerencsémben.
Aztán ott a zsebtolvajok alaptörvénye, hogy a lehető legrövidebb időn belül a lehető legmesszebb kell kerülni a lehetőség szerint gyanútlan áldozattól – plusz pont jár, ha alapból sosem mentél közel hozzájuk. Régi, jól bevált és annál aljasabb trükk volt a telekinézis, az észrevétlenül felém repkedő fémpénzek és értéktárgyak, és az az egy papírtálcán érkező – és jó, talán egy fokkal feltűnőbb – kebab, amit annál nagyobb élvezettel tüntettem el az egyik épületsor szélénél állva. Már nem voltam éhes, de holnap sem szerettem volna gyomorkorgást hallani, és addigra amúgy is egészen belejöttem az alternatív kenyérkeresésbe. Aznap megállíthatatlan voltam, a döntéseim pedig súlytalanok: egyedül a saját létezésem volt a tét és senki másé, így el is felejtettem a részleteken aggódni.
Szintén elfelejtettem, milyen volt egy nappal azelőtt hasznavehetetlenül szomorúnak lenni. Minél erősebben igyekeztem emlékezni, annál homályosabbá vált az érzés a fejemben; mint mikor valaki képtelen kivenni a sötétben kirajzolódó alakzatokat. Akkor látszanak a legjobban, ha az ember oldalra kapja a tekintetét, és csak a szeme sarkából látja, ahogy visszavernek valamennyit a gyér fényből. Újra eltűnnek, amint egyenesen rájuk nézel.
Ez a tompa vészvillogó semmiben sem akadályozott; éppen csak arra volt jó, hogy megőrizzem a kapcsolatom a valósággal, s lehetőségek híján hagyta, hogy egy kicsit élénkebben lássam utóbbi színeit.
Biztos voltam benne, hogy minimális mértékű koncentrációval is túlélhetem a napot, mivel sosem ismertem más stratégiát, és mert ma végképp nem féltem semmitől. Mi értelme bármiféle kárkontrollnak, ha semmi fontos nem forog kockán?
Addig nem is igazán gondolkoztam ezen, míg az egyik mellékutcába befordulva meg nem állított egy láthatatlan erő. Trükkös, vörössel festett kis vonalak rajzolódtak ki a lábam alatt az éppen csak valamivel világosabb aszfalton. Ördögcsapda. Ami az optimizmusom illeti, egyből halványodni kezdett, akár a délutáni napsugarak – ez azt jelentette, hogy bár örökké tartó kalandnak tűnt, alig néhány órája vágtam neki a városnak. Egyelőre nem tudtam eldönteni, annak örülnék-e jobban, ha csak reggel járna erre valaki, vagy ha a lehető leghamarabb szembenézhetnék az ezek után rám váró sorssal. A helyzet súlyossága persze csak félig ért el hozzám; éppen csak megpiszkálta a mélyen bennem pihenő, és ennek hatására ébredezni kezdő racionális énemet.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Sikátorok - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 16, 2018 6:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Sikátorok - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 08, 2018 12:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Oh, no, you again?
Adam & Natalie
──────────── ────────────
« Comment• Szószám; 442• Zene; why do you want him»
« The key is to keep company
only with people who uplift you,
whose presence calls
forth your best»
Jéghideg mosolyom nem és nem hull olvad le arcomról. Miért is tenné, hiszen oly könnyedséggel tudom ezt az ábrázatot felhúzni, mint bárki más a bugyiját, vagy a gatyáját. Az évek során kifejlesztettem, főleg a hozzájuk hasonlóak miatt.
Most még azt is megállom, hogy ne forogjanak meg szemeim, amiért csak megoldani akarja az ügyet. Persze, hogy csak megoldani kívánja, mint bárki más. Csakhogy nem mindegy, hogy ki mennyit tud egy-egy ügyről. Nem az eltusolásról van szó. Az utóbbi időkben oly erők mozognak a városba, melyről jobb ha senki sem tud.
- Ki lesz vizsgálva az ügy, emiatt egy percig se aggódjon - természetesen a mi módszereinkkel. Tényleg, ilyenkor hol vannak a többiek? Kezemmel intek a halottkém felé, hogy maradjon nyugton ne lépjen a holttesthez, amíg velem nem beszél.
Egyetlen egyszerű kézmozdulattal jelzek felé és ért is belőle. Vele sem először találkozom szakmám során. Az utóbbi időbe mégis először. Valaki meghalt. Akinek nem kellett volna. A lélek nem tér vissza a testbe, pedig feltehetőleg egyben is van. - Kérdezzen ki pár embert, ennél többet ne tegyen - lépek egy kósza lépést el tőle. Magassarkú cipőm sarka halkan koppan a betonon, miközben a halottkémhez szambázok. Pár tömör mondattal jelzem neki, hogy vigye a bázisra a holttestet, senkinek se adja át Noahn kívül. Persze papírt kér, de ezt most megoldom olyan egyszerűen, hogy majd ott megkapja.
Fejem csak egy pillanatra kapom vissza abba az irányba, ahol Adamat láttam utoljára, és…
Eltűnt. Az épület irányába.
- A francba - sziszegem. Szívesen kitépném az összes haját, de ehelyett nyújtott léptekkel igyekszem felé.
A lakásba toppnava egy pillanatra mégis megállok. A fényviszonyok jóval homályosabbak. El kell telnie pár másodpercnek, amíg tisztán látok. S amit ekkor látok. A rossz érzetemet csak tovább erősítik. A Bibliára nem vetek nagy gondot. A városba szinte minden lakásba van. Minden valamirevaló polgár legalább egy ördögűző versikét ismer belőle. De a többi. Az extasy… Mégis hol a francba állítják ezt most elő. S a norvét mitolgóia könyvek…
Karmolás nyomok a fotelen. Karom?
- Felejtés - nem megyek tovább vele sem a konyhába, sem a fürdőbe. Az egyik könyvet veszem fel a földrő. Egy-két behajtott saroknál kinyitom. - Megszállhatták és maga akarta megoldani, hogy kiűzze magából. Nem ez az első alkalom, hogy ilyet látok. Sokan képtelenek felfogni, ami velük történik. Egy hang, ami a fejedben van, valaki más irányítja a tested. Tudatában vagy ennek, mégsem tudsz ellene küzdeni. Amikor igen, akkor a megoldást keresed és némi gyógyírt az elmebaj ellen - fejemmel ekkor bökök a tabletták irányába.
- Jormungand - mutatom felé a könyvet, melyet egy fa képe látható, vörössel az egyik ágát rajzolták be. - De persze sose találtak semmilyen bizonyítékot a létezésére - húzom el a számat. Ez persze nem jelenti, hogy nem létezhetne. - Midgard őrzőjét… - gondolkodok hangosan.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 30, 2018 6:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Natalie &
Adam
luvu
A gyilkoláshoz nem kell más indok. Csupán kedvező alkalom.

Számtalan mód van arra, hogy a gyilkosságot pocsékul megpróbáljunk eltussolni. Az egyik alapvető lebukáshoz vezető szempont, maga a helyszín. A gyilkos ott lő igazán bakot, mikor a tetthelyet túlzottan közhelyesnek próbálja feltüntetni. Már pedig az ember élete nagy részében azon van, hogy kerülje saját közhelyességének csábítását. Arra hajtva, hogy minél több tapasztalattal gazdagodjon. A megfelelő helyszín választás a profik játszmája. Az amatőrök már az első szempontban képesek lebuktatni saját magukat. A második biztos támpont, hogy környezetét abszolút figyelmen kívül hagyja. A helyszín választása nem fedezet még a tényleges lebukásra, de aki képes hibát ejteni a számára adott helyzeten, az inkább pitiáner ügyekben gondolkozzon. A specialisták számára a város életképei igazi önköltséges színdarabok, az ő malmukra hajtva a vizet. A született bűnöző a hétköznapokat úgy használja föl, mint a műanyagot az újra hasznosító ipar. Ebben az esetben ezen két fontos kulcspont megbukott. A közhelyes sikátor, és a gyönyörűen a helyszínre néző panel házak hatalmas ablakai által. A gyilkos elgondolása több helyen is hibát üvölt. De meglehet ez pontosan a célirányos terve.
Egyetértek. A helyzetet nem vitatni kellene, hanem mielőbb kivizsgálni. Eltekintve pillanatnyilag attól milyen szervezet vállalja magára a dicsőséget! Nekem közömbös a véleményem a vadászok és a rendőrség jelenlegi rivalizálásáról. – majd a perc hevében úgy dönt, a lépcsőket lábai alá vetve megáll a placcon, és vadász elébe fordul. – Én csupán mielőbb meg akarom oldani ügyet. Magával vagy anélkül. – elszánt akaratát hamarosan kiűzi szemeiből, s habár bizonyosságot nem tud garantálni a nő felé, legelsősorban silány ismeretségi viszonyuk miatt. De őt valóban nem az ügy hatályba lépő elvétele aggasztja. Hisz tisztában vele, hogy a végleges parancsot egy sokkalta jelentősebb személy adhatná át a kezébe. Ide maga a polgármester szükséges.
Adam szabad kezet élvez, a rendőrség egyik legkitűnőbb szakmai megfigyelésével. Az ő együttműködésével legalább félórát spórol a rendőrség. Ő ugyan ezt nem képes hangoztatni, kollégái önérzete mellett. Vadász partnerét reméli sikerült a közös cél útjára terelni, a köztük lévő afféros viszonyukat az ügy végéig félretéve. Bízik a felelősségérzetében, ami ugyanúgy kötelezi mint magát Adamet. De addigra ő már elébe lép a kinézett lakás ajtajába, amit gondolkozás nélkül ki is nyit maga előtt. S végre megjelenik mit kirendelése óta biztosnak hitt. A morzsák, amiket figyelmetlenül elejtett Jancsi. Belépve a helyszín, - amit rendőri megfogalmazásban - maga volt a bizonyítékok orgiája. A nappali terasz ajtaja tárva nyitva, ami még így sem bírta elnyomni a hetekig poshadt levegőt a lakásban. Az asztalon Bibliai könyvek hevertek, mellettük fejenként tíz ereje teljében lévő emberre jutó Extasy narancssárga dobozba rejtve. Adam terepszemléje rögtön a látható bizonyítékok után átfordult a konyhára, ami a gyilkosságok elkövetésének koronázatlan helyszíne. A gyanúsan álló egy és fél liter lecsomagolt vér mellett, az antik argürion ezüst érme már igen eltúlzottnak tűnt. Így Adam válaszolatlanul a fürdőbe vezette lépteit, ahol ismételten újabb bizonyítékok látták el nehézségekkel logikus gondolatait. A másodjára feltűntet gyógyszerek mellett végre megjelenik a tű is, mialatt a zuhanykabin szinte ordítja magán a gyilkosság jelképét. Magát a vért. Adam némán, percekig magában levonja saját következtetéseit. Mégsem feledkezik meg arról, hogy valaki más is hozzátegye gondolatait, még ha az nem is saját kollégáihoz tartozik.
Mi az első konklúziója? – érdeklődve fordul kihelyezett felettese felé, aki Adam irányába nem kevés bizalmatlanságot áraszt. A nyomozó viszont megrögzötten híve annak az álláspontnak, miszerint egy eltérő személy véleménye talán közelebb viheti az ügyet az igazsághoz.




reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Sikátorok - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 24, 2018 4:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Oh, no, you again?
Adam & Natalie
──────────── ────────────
« Comment• Szószám; 508• Zene; why do you want him»
« The key is to keep company
only with people who uplift you,
whose presence calls
forth your best»
Fogkrém reklámokat megszégyenítő műmosolyom nem olvad le arcomról. Szemem pillája sem rebben hallva a hivatalos megnevezést. Ami azt illeti még örülök is, hogy sikerült szóra bírnom - még ha ennyire is - a fickót. Nem esek kétségbe azt illetően, hogy nincs meg a gyilkos fegyver. Fejemet csak egy pillanatra hajtom oldalra, miközben összeszedem a gondolataimat.
- Ha a gyilkos fegyver érdekli, mindhiába teszi. Tényleg megértem, hogy ennyi idő után örülnek, hogy végre akad a horgukon egy gyilkosság. De lássa be, onnantól kezdve, hogy nem tudunk meghalni, valaki pedig itt mégis megtette… Nem természetes és végképp nem emberi módon történő bevégzés.
Ennél nem is kell több bizonyosság. Azóta a különös fekete füst miatt képtelenek vagyunk meghalni. Azóta a jelenség óta az emberek megőrültek, egyre jobban előtérbe kerülnek sötét vágyaik. Magamon is egyre többször tapasztalom, mégis igyekszem egyelőre ezt elnyomni. Nem engedhetem szabadjára, lévén van most fontosabb dolgom is.
A város meg kell védeni a nem csak a természetfelettitől. Az a liba, a Payne családba azt hiszi, ő jobban tudná a várost irányítani. Annak a szukának csak a hatalom kell, egyébként magasról tesz arra, hogy mi is van a városba. Alvási szokásaim lassan luxusnak számítanak. Így ha néha a kelleténél ingerültebb vagyok, nem meglepő.
Nem állítom, hogy nem az én hibám, de végül is az. Túl sok minden szakadt a nyakunkba, s amíg vissza nem ér Drake addig helyt kell állnunk érte. Miatta.
- Épp az imént elmondottak alapján tudhatja, hogy mennyire is jogomban áll ezt az ügyet átirányítan a vadászbázishoz. Természetesen nem akarjuk elvenni maguktól teljes mértékben, csak a fő vizsgálatot mi végeznénk. Minden mást, pedig önök. A test viszont hozzánk tartozik - ha ki akarja kérdezni a szomszédságot, tegye. Az talán még hasznunkra is lehet. De a testre szükségünk van.
Egy belső hang azt súgja, hogy ehhez démonnak van köze. Nem angyalnak, Odin jelét ők ritkán használják. A norvég mitológia istenségei egytől-egyig démonok voltak. Már csak arra kellenne rájönnöm, hogy melyiknek állt szándékában bárkit is megölni.
Egyáltalán miként tudta ezt véghez vinni?
Újra csak útját akasztom meg. Ennél nem állhatunk most csak úgy meg. Tovább kell mennünk, meg kell szereznem az ügyet.
“Nem kell ide papír.”
Egy normális emberrel szembe nem is kellene. Adam kikerülve indul meg a szemközti ház felé. Fejem hátrahajtva tíz körmömmel kaparom meg arcomat, mindegyik egy-egy vörös csíkot hagy ideiglenesen maga után.
Gyorsan megfordulok, magassarkúmba meg sem billenek, miközben nagy léptekkel követem.
- Hagyjon fel az ügy felbolygatásával, vagyis ne, kérdezzen ki mindenkit - érem be, kezeimet pedig zsebre vágom. Semmi kedvem együttműködni. A hullát fel akarom tenni a platóra és minél hamarabb elhúzni innen a csíkot.
S ha már itt tartunk. Hátrafordulva még megálljt parancsolok a halottkémnek. Addig el ne merje vinni, amíg vissza nem térek. Természetes, hogy telefonomat is most hagyom otthon. - Miért fáj maguknak, ennyire, hogy nem maguk alá tartozik az ügy? Nincs így is elég munkájuk? Az emberek úton útfélen egymásnak esnek, tömegverekedésektől terhes a város, random késelés, melyek semmit sem érnek, rablások, emberrablások. Tényleg egy gyilkosságon akar most vitatkozni? - záporoznak a kérdéseim. Kettőnk közül én fogom őt hamarabb lefárasztani. Én legfeljebb csak emberségből lerúgom a tetőről.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7