Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Frick Collection •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Frick Collection VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 10, 2018 1:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
szabad a játéktér
reveal your secrets

Abaddon


Frick Collection Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 09, 2018 2:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



A Tudás, Hatalom

Ophilia & Abaddon

Music


Úgy tűnik olajat találtam, ami pont a pislákoló parázson landolt. Nagyszerű, egyik szemöldököm lomhán úszik a magasba ahogy hallgatom szavait. Épp a káosz kellős közepén ácsorgunk és Ő most is a nagy Atyát védelmezi anyatigrisként ostorként csattanó szavaival. Bájos.- Ebben abszolúte egyet értek. - Vonom meg a vállam a gyerekes testvérharc hallatán, de nem is fonom tovább a fonalat mert értelmetlen volna. Arcom megfeszül egy pillanatra mikor visszakérdez, eszembe ötlik a pillanat mikor kezeit arcomra tapasztva mutatta meg a végem az egész ismert vagy ismeretlen világgal együtt. Röviden bólintok, majd szavai rántanak vissza ismét a múlt sötét képéből. - Ha egy tőről fakadnak, akár az erejük is lehet megegyező. - Ízlelgetem a nem kívánatos gondolatot, hiszen ha testvérek, akkor nagyjából egy szinten lehetnek. - Ki nem? - Kérdezek vissza a kérdésére, ugyan ki ne akarna elzárni valami olyat ami a teremtett világ totális végét jelentené, a teljes és felfoghatatlan, végeláthatatlan semmit?! - Én személy szerint inkább végeznék vele, nem zárdosnám sehova, elkerülendő az ilyen helyzeteket. - Jelentem ki nemes egyszerűséggel. De ebbe sem folyunk bele.
Kérdésére ráemelem jeges acélos tekintetem, halovány kis mosoly úszik ajkam szegletébe. - Feltalálom magam. - Kacsintok rá majd érkezik a viszlát és a szőkeség tova illan, neki bezzeg sikerült. Konstatálom magamban aztán varázslatot bevetve olvadok a tömegbe, kijutok, nem ma kezdtem. Úgy látszik a varázserő még használható, csupán a pokolba nem tudok lejutni, nagyszerű.
Kapucnis férfi lépdel az utcán jó pár sarokkal lejjebb. Orcáján halovány mosoly, a szőkeség értetlen tekintete úszik elmémben, a kocka és a hozzá fűződő értetlenség. A végtelen tudás birtokosa s még is olyan gyermeteg, bájos egyveleg. De visszatérve a kockára és forgására, nos azt hiszem a terveim átszabásra kell kerüljenek, ha igaz amit sejtek, akkor a Lucifer probléma várhat magára egy keveset...

reveal your secrets

Ophilia


Frick Collection Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 09, 2018 1:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A good decision is based on knowledge and not on numbers.


Hirtelen szívom fel magamat, ahogy a démonra nézek. Persze ő természetéből adódóan meg kell hogy kérdőjelezzen mindent. Minél jobban kétségbe ejti az embereket azok annál hamarabb neki adják a lelküket. Csakhogy én most nem ember vagyok.
- Senkinek semmi köze igazából, hogy hol van. Nem hagyott el senkit sem. A világának anélkül is működnie kellene, hogy nincs itt. Ez az egész nem mást mint két fivér gyerekes párharca - és nem mellesleg ostoba is. Bár ha meg is értem mindkettőjüket, továbbra sem tudok azonosulni velük. Az emberek kiirtása? Mi értelme lenne ennek az egésznek?
Hitem töretlen, ezt pontosan tudom.
De, hogy nem Lucifer… Nem vagyok teljesen biztos… Fogalmam sincs, hogy Atyánk merre lehet, kinek mily erőt adhatott azóta? Hisz miért ne lehetne ez lehetséges.
Upsz, épp azért, amit most mondd nekem?
- Csend és sötétség? - vonom össze szemöldökömet. Ajkaimat nyitnám, hogy válaszoljak, mégis a hallott név becsukásra késztet. Nagy levegőt véve egyszerűen csak bent tartom azt. Ízlelgetem a hallott nevet. Sose… Sose ismertem ezt, de…
- Cassael a Sötétségről kérdezett tőlem legutóbb - amiért el kellett hagynom az otthonom. Vagyis… ez csak a kérdésének az egyik része volt. - Beszélik, de ezek csak pletykák, hogy Atyámnak volt egy testvére, kit elzártak, de én jóval ezután teremtődtem. Számomra semmit sem közölt, egy ark sem - habár a pletykák szerint a négy lovas is részt vett ebben az elzárásban. De hogy hova? És merre? És miért?
De a legfontosabb, lehetséges lenne, hogy ő szabadult volna ki? De nem, ilyen nagy ereje nem lehet. Az én létezésem is több ezer évre tehető, ha valaki ilyen sokáig van zárva… erejét elveszti. De Don találkozott vele. Igaz lenne vagy csak hazudik?
A lehető legáthatóbb tekintettel nézek rá, mégis a tömeg elvonja a figyelmünket. Ezt nem itt kellene megbeszélni.  
- Ki zárná be? - nézek rá értetlenül. Olyan nem lehet, hogy… fel kell mennem. A mennyekbe. Tudnom kell, hogy a fő kapu nyitva van-e, hogy át lehet-e menni, még ha ez az életembe is kerülhetne. Bogarat ültetett a fülembe.
- Ki fogsz innen tudni jutni? Ha nem tudsz a poklon keresztül közlekedni, akkor… mi más úton tudsz még? - kérdem tán, némi aggódással hangomba. Amint ez feltűnik, fejemet megrázom… - Kocka? - pislogok rá értetlenül. - Milyen kocka? Hol? - nézek rá nagyokat. Fogalmam sincs, hogy miről beszél, de abban igaza van, hogy nincs idő maradnom.
Elveszem róla a kezemet.
Erőmet pedig arra használom, hogy meggörbítve a teret elhagyjam ezt a várost. Egy szempillantás csak csupán, amíg nézek Abaddonra.
- Viszlát - aztán már ott sem vagyok. Mintha elszippantott volna valami.
Még rengeteg mindent meg kell tennem. A menny, Amara… A sötétség… De mi az a kocka?
reveal your secrets

Abaddon


Frick Collection Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 09, 2018 1:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



A Tudás, Hatalom

Ophilia & Abaddon

Music


Hogy maga az Atya lenne képes ilyesmire csupán? Nem tudom, vannak kétségeim felőle. Főleg azok után amit láttam, amit mutatott, amit belém döfött az a nő, odalent, a lelkek erdejében. - Azt sem feltételezte senki, hogy szó nélkül itt hagy mindent. - Fordulok felé végül amolyan "nemde?" tekintettel reagálva szavaira. Majd megcsóválom enyhén a fejem. - Lucifernek nincs ekkora ereje, szerintem ez valami más lesz. - Adok hangot végül a gondolatnak mely kibontakozni látszik bennem. A már visszahúzódott füst irányába nézek mit sem törődve az emberekkel kik szép lassan kezdenek magukhoz térni s értetlenül állva a helyzet előtt tekintetükkel keresik a választ mintha az ott volna valamelyik sarkon. - Láttam már ezt, szinte biztos, hogy ez volt az. Végtelenbe ásító fekete gomolyag. Odalent, a saját régiómban találtam rá. Egy nő, valami eszközt keresett, valamit ami fogva tartotta. Megmutatta mi Ő, az ismert világunk végét mutatta, a szenvedést a rombolást és a pusztítást, kedvemre való volt. Egészen a végéig. Mert amikor a végére ért, csak a csend volt és a sötétség, a semmi. Megszűntünk létezni. Mind. Azt mondta a neve Amara. - Fordulok felé a végén, hátha mond neki valamit a név, mert nekem nem sokat mondott akkor és ott. Csak az erejét éreztem ami meghaladt mindent mit eddig tapasztaltam, csak a gyűrű ereje miatt éltem túl a találkozást, meg mert az eszközt akarta, velem kerestetni de ez jelenleg mellékes.
Az emberek minket vesznek szemügyre, mivel én magam nem törődöm eleinte. De kijelentésére körbeviszem tekintetem rajtuk, bólintok végül. Egyet értek, mennünk kell. Megpróbálom újra a kaput nyitni, egyenest a pokolba. Kezem mozdul, rutinos mozdulat, de a varázs nem jön létre. Nem tetszőn húzom fintorba ajkam. - Ugyan minek zárná be a kapukat? Semmi értelme. - Jelentem ki, inkább csak magamnak. Kérdésére felé fordulok ismét, hogy miért is éppen most érdekelt Lucifer története. - Ez egy hosszú történet aminek azt hiszem nem ez a helye és ideje, Lucifer várhat. - Adok rövid választ, a hosszút majd későbbre halasztom. - Menj, én is így teszek. Ha tudsz, deríts ki ki ez az Amara, majd kereslek. Úgy tűnik az a bizonyos kocka fordulóban van. - Dobom be a hirtelen kialakult ötletem, meglátjuk mit lép rá az Angyal.

reveal your secrets

Ophilia


Frick Collection Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 09, 2018 12:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A good decision is based on knowledge and not on numbers.


Értetlenül pillantok körbe, nem értvén ezt az egész helyzetet. Ez… Valami… Sok mindent megéltem már, még ha csak szemlélője is voltam az emberiség világának. Pontosan tudom, hogy melyik kórság, melyik csapás mit tartalmaz valójában, mégis ez, ahogy a fekete füst közelít felénk, ez…
Nagyot nyelve érzem, hogy az aggodalom felüti fejét szívem mélyén. Az eddig ismeretlen érzés, próbál hatalmába keríteni - vagyis szeretném ennek tudatosítani ama érzetet, mely megkörnyékezett.
Gyomrom egyre kisebb lesz, testem remegne, ha nem feszíteném meg az összes izmomat. Lelkem beleremegne ebbe a látványba, ha lenne. Szívembe így is fájdalom hatol. Hallom Don szavait, el is jutnak hozzám, de…
- Ennek semmi értelme, ez… Ilyenre csak Atyám lehetne képes - hiszen mégis mi okozhatna ekkora fekete füstöt? S mintha ez nem lenne elég a következő szavai… Szeretnék vitatkozni vele, akarok is, mégsem tudok. Képtelen vagyok, valahol hitelt kell adnom annak, amiket mondd. - Ilyet Atyám sose tenne a világával - nem, ő erre képtelen lenne. Ha eltörölne minket azt… észre sem vennénk, ha a maradék emberiséget pedig büntetné…
- Hogyan? - kapom hirtelen felé a fejemet. Ha a mágiám működik, neki is tudnia kell használni. Tekintetem végül arra réved, ahova az övé is. Már indulnék is, hogy az ártatlan nőn segítsek, ám Don megelőz ebbe. Ő is tudja használni.
- A kapu nem nyílt ki? - vonom össze szemöldökömet, elrévedve a meszességbe. Neki ez gyerekjáték lenne kinyitnia. Lucifer bezárta volna? Lenne ekkora hatalma, de miért tette volna? Ő az egyetlen, aki képes új élőlényeket teremteni, de hatalma is lehetne erre? Évezredek alatt sok érdekességet láttam már démonoktól. - Miért éppen most érdekelt Lucifer? - suttogom, inkább magamnak, mint a férfinak, összevont szemöldökkel tekintve rá. Fejemet aztán újra csak megrázom - úgy tűnik jelenleg másra teljesen képtelen vagyok.
Aztán az egész hirtelen megáll, szinte az orrunk előtt. Vonzó kíváncsiságomnak nem tudok gátat szabni, felemelt kezemmel óvatosan érintem meg a kátrányszerű anyagot. Mely továbbra is füst, de nem úgy viselkedik. Ujjam érintésére megtör az alakzata, fekete apró füstgomolyagokként ölelik lassan körbe kezemet, bilincsként próbálván viselkedni. Nem jelenthet jót, mégis annyira… lenyűgöző.
Egy szempillantás és az egész eltűnik, visszahúzódik onnan, ahonnan jött - de merről? A tenger irányából? A földből, az égből? Van ennek bármi jelentősége? Kell, hogy legyen ennek bármi jelentősége?
Gondolataimból a hatalmas vízcseppek zökkentenek ki, ahogy szempillámra esve kényszerítenek vissza a valóságba.
- De minek a kezdete? - nyögöm halkan, körbenézve az értetlen arckifejezéseken. Minket is megbámulnak, ennek okát tán értem is. Szárnyaimat oly gyorsan rejtem el, ahogyan azokat előhívtam, de azt hiszem késő.
Valaki veszélyt kiált, én pedig nagy levegővétellel nézek rájuk. Gabriel kiirtotta a fél világot, csoda hát, hogy jelenleg tőlünk rettegnek a legjobban?
- Számít az most jelenleg? - tekintek rá, szinte már bocsánatkérően. - Azt hiszem, itt hamarosan meglincselnek, ha nem megyek el - mosolygok rá szelíden, egy cseppet sem bánva az emberek viselkedését. Képtelen vagyok haragudni rájuk.
- De előtte - simítom kezem karjára, nem tudom, hogy miért, enyhén rászorítva. - Miért érdekelt ennyire Lucifer, ilyenre, ha nem Atyám tette, csak a démonok lehetnének képesek, ha össze tudnának fogni, erőteljesen… - talán… talán… Lucifernek lehetne ekkora hatalma.
reveal your secrets

Abaddon


Frick Collection Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 09, 2018 11:05 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



A Tudás, Hatalom

Ophilia & Abaddon

Music


Egy szolid délutáni beszélgetés egyetlen pillanat alatt válik a teljes káosz és pusztulás martalékává. Hát ezért kedvelem én annyira a világunkat és tervezem helyreállítani a számomra megfelelő rendet. Ellenben, az aktuális helyzet némileg más irányokat mutat.
- Ez a valami, megfertőzi őket, mintha, mindenkiben ellenséget látnának. - Gondolkodom hangosan miközben nézem az egymás ellen forduló népséget. Ophilia közben elfogadja jobbom és felegyenesedik. Feltételezését, hogy én vagyok és kérlelését, hogy hagyjam abba jelenleg nem méltatom válaszra, íriszeim szűkülnek, a távoli gomolyagot figyelem s azt a mozgást melyet felfedezni véltem. - Mintha tudatosan mozogna... Élne. - Vetem fel ahogy a gomolygó füst mozgását nézem amint éppen útját egy ember felé veszi, s amazt magáévá téve szállja meg teljesen. Mint mikor mi magunk tesszük ezt. Szavait hallva újra hangot adok gondolataimnak. - A falat, sikerült létrehoznom - utalok a burokra melyet magunk köré emeltem odabent, hogy óvjon minket. - De a kapu, nem nyílt meg. - Emlékszem vissza néhány perccel ezelőtti próbálkozásomra. Tekintetem tulajdon kezemre téved. Teszek egy próbát. Egy őrjöngő nő száguld egy másik felé, kezében az első tárgy mit aktuális, sekélyes elméje fegyvernek ítélt, egy törött deszkadarab. Készülni tébolyában elégtételt venni, de ekkor egy határozott mozdulattal tolom karom előre, szemeimre pillanatra vállnak feketére, és... a lökéshullám megindul. Megállíthatatlan erővel száguld a telekinézis láthatatlan hulláma, hogy aztán a nőt pillanat alatt érje és vágja a falhoz, ezzel megakadályozva, hogy bevégezze kitalált küldetését. Összecsukom tenyerem - Érdekes - konstatálom. Szemeim ismét rá emelem amint utolsó mondatát kiejti ajkain, "csupán egy medál". Mintha csak végszó volna változik ismét minden. A füst hirtelen megáll, mozdulatlanná dermed, majd iszonyatos tempóban húzódik vissza abba a semmibe ahonnan érkezett, mintha csak itt sem lett volna. Szemöldököm összehúzva tekintek utána. Nincs több rengés, nincs több lezúduló épület. Az emberek, már akik életben vannak, fejüket fogva, értetlenül tápászkodnak a földről vagy szimplán lépkednek körbe helyüket keresve, egymástól várva választ a kérdésre: mi a fene volt ez?! De válasz helyett csak a sötét fellegek lesnek mindünkre. Lomhán kúsznak az égen, egy kóbor villanás, majd távoli moraj jelzi a közelgő felhőszakadást. Egy kósza csepp hull alá és talál helyet orcámon. Felemelem tekintetem, újabb érkezik. Majd megannyi követi, hűs, nyári eső veszi kezdetét fokozatosan, hogy áztassa a pusztítás hátrahagyott nyomait. Az emberek ismét önmaguk, már nem készülnek vérre menő csatát vívni a kitalált ellenséggel. De ki tudja mi zajlik a háttérben?
- Valami azt súgja, hogy ez csak a kezdet. - Jelentem ki ahogy az irányba nézek melyről érkezett és mely felé eltűnt a sötét végzet. Majd a szőke angyal felé fordulok. - Miféle medál? - Teszem fel a kérdést immár csak rá figyelve.

reveal your secrets

Ophilia


Frick Collection Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 24, 2018 9:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A good decision is based on knowledge and not on numbers.


Ne legyenek tévképzetei, pontosan tudom, vagyis csak sejtem, hogy mily bűnöket követett el a Földön. Még akkor is, csak sejtéseim lehetnek erről, ha a legtöbb alkalommal emberek bőrébe bújva végezte el őket. Ha egy-két egyént jobban megvizsgálnék ki tudnám szűrni, hogy kiknek adta még ki magát az évezredek folyamán.
És ha békésebb időket élnénk, még lenne is rá időm, de a jelen helyzetünkben, mindennel rendelkezünk, csak épp ezzel nem. Az épület összeomlik körülöttünk, falai néhány helyen még állnak. A bennük tárolt ezer éves tárgyak a semmivé váltak. Újra fényében úsztathatnám a helyet, erre mégsem pazarolom most el erőmet.
- Az lehetetlen - felelem, szemeimet összevonva. Nincs oly erő a Földön, amely erre képes lenne. Legfeljebb Atyánk, de ő meg nincs jelen. Fejemet enyhén megrázom, miközben felállok.
A következő pillanatban pedig már az utcán is vagyunk. Don szavai a fejemben visszhangoznak. Valami elnyomja a mágikus erőt. Ez… Lehetetlen, ennek semmi értelme nem lenne. Ki és miért tenne ilyet. Ki lenne erre képes?
Gondolkoznék ezen, ha az egyik ember felé nem épp egy állig felfegyverkezett alak ránt fegyvert saját társa ellen. Minden annyira… gyorsan történik. A füst, az épületek omlása, a kosz, az emberek kiáltásai. Nincs sok időm, mindenki a másiknak esik és mintha Abaddont… Ez a pusztítás… Ez csak ő lehet. Hiszen, ki másnak lenne, Ehhez ennyi hatalma.
Pillanatok alatt az ember előtt termek, erőmet használva rántok magunk elé, egy épület falának nagyobb darabját, védekezés gyanánt. Golyók csapódnak bele, törmelékek töredeznek le róla, az épület eddigi festéke pereg hajunkra, a túloldalon a földre.
Aztán abbamarad. Valaki más ártalmatlanítja a férfit. Vére beteríti a körülötte lévő teret, de nem csak az övé. Mindenhol…
Mindenhol vér, emberi tetemek. Akit megvédtem, az is őrjöngve vonul tovább, hogy a törmelékeket fegyverként használva induljon egy értelmetlen csatába.
Hiába állunk az utca közepén, a túloldalt kellene lennie a parknak, ám ott… Nincs semmi. Senki. Ott csak egy hatalmas fekete, kátrányszerű füst van.
Kezét mégis elfogadom, gyorsan felállok mellette, feleslegesnek tartom, hogy leporoljam magamat.
- Nem fogom itt hagyni az embereket, hagyva, hogy egymást irtsák ki! - jelentem ki határozottan, s enyhén hitetlenkedve, hogy kinézné belőlem, hogy megteszem. Tudom, hogy nem vagyok harcos, de az emberek védelmére teremtettek. Vagyis, ez pontosan nincs benne a munkaköri leírásomban, ám attól még valahol tartalmazza. Ha máshogy nem, hát a fajomat tekintetbe kell vennem. Képtelen vagyok meghalni, tudok harcolni az emberek ellen, nincs ellenem fegyverük, nem mindegyiknek van. Tisztában vagyok vele, hogy mely városban is vagyok.
- Állíts le ezt Abaddon! - fordulok fel, hisz ez a pusztítás… Ez az ő asztala, erre csak ő lehet képes. Én tudtam használni az erőmet, szóval nem igaz, hogy elfojtja valami a mágiánkat. Ez csak egy olcsó csalás a részéről semmi több. - Nincs értem elpusztítani mindent! - próbálok a józan ésszel hatni rá.
Mégis mi mást gondolhatnék, itt mellette állva? Nem furcsa, hogy pont akkor történik mindez, amikor Ő is a városban van?
- Don… - rázom meg a fejemet, magyarázatára. Mi okozza, ki más, ha nem ő? Mégsem folytatom tovább mondandómat, hisz mióta csak felállok, csak egy helyre fókuszál… A füstre… Ami nem illik bele erejének képébe. Nem tudhatom, hogy miket tanult, mily trükkök vannak a tarsolyában, melyről senkinek sincs semmi tudomása. Tekintetem követi az övét, hajamat zavartan fésülöm hátra öt ujjammal. - Pedig csak egy medálért jöttem - sóhajtom halkan, szívem összeszorul az emberek iránt, kik képtelenek menekülni a füst elől.
Képtelen vagyok tehetetlenül itt állni. Lépteimet a füst felé vezetem, segítenem kell az embereken… Bármi áron.
reveal your secrets

Abaddon


Frick Collection Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 23, 2018 2:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



A Tudás, Hatalom

Ophilia & Abaddon

Music


Eszmecserénket az események hirtelen fordulata és igencsak hirtelen felgyorsulása szakítja félbe. Cselekszünk, mindketten. Kijelenthetjük, hogy egyikünk számára sem teljesen világos mi zajlik itt de az ösztönök dolgoznak. - Figyelemre méltó következtetés. - Ismerem el halovány kis, pillanatnyi mosollyal kijelentését, miszerint volt már nagyobb is mit letagadtam. De arcom hamar megfeszül ismét az újabb rázkódásra. Hamar készülök kaput nyitni, hogy távolabb juthassak / unk, ahogy ő is tette akkor ott A Királyok Völgyében. De a kapu nem nyílik. - Valami elfolytja a mágikus erőt. - Konstatálom röviden válaszul ha már így érdeklődik, de most nincs időm boncolgatni, a fekete gomolygó füsttömeg az épületet is kezdi bekebelezni Ő pedig szárnyát bontva száguld az utcára. Lévén, nekem nincsenek éj fekete szárnyaim, marad a gyalogos túra jelenleg. Hamar átjutok a törmeléken és kivágva az ajtót az utcán lévő káosz látképe fogad. A bejárat hoz vezető lépcsők tetején állok, onnan szemlélődök. Figyelmem az éppen omló robusztus épületre szegeződik. Energiáim csak úgy szárnyalnak a körülöttem lévő rombolásnak köszönhetően. Ophilia hangja hoz vissza a mámorból amint felé kapom fejem és látom amint emberek a füstbe érve kifordulnak önmagukból és eszelős mód egymásnak esnek. Ezt mutatta volna? Ez égett az elmémbe akkor, odalent a Lelkek erdejében? Igen, ez volt az, ugyanaz a fekete, semmibe ásító gomolyag, nincs kétség, elkezdődött. Újra az angyal hangját hallom és látom amint minden erejét bevetve igyekszik menteni a halandó lényeket. Újabb épület adja meg magát, hogy erőtlenül robogjon a gravitációnak engedelmeskedve és hulljon darabjaira néhány sarokkal lejjebb. Mire visszanézek Ophilia féltérden helyezkedik el az utcán. Elindulok felé, kimért léptekkel közeledve szürreális kontrasztot képezve a környező káoszban. - Nekik már mindegy, nekünk viszont mennünk kell. - Állapodok meg mellette, ahogy a távol figyelem, a Central park felől már csak a fekete, fullasztó felhőtömeg látszik s a jajveszékelések. Nem tudom pontosan mi történik, de nem úgy tűnik mint amit jelenlegi erőnkkel képesek lennénk bármilyen irányba is befolyásolni. Kezem felé nyújtom, ha akarja elfogadja ha nem hát nem, megvárom mit reagál közben szemmel tartom a környezetet, figyelem mi történik, az embereket mintha csak megfertőzné a gomolyag, igazán leleményes megoldás, Önnön vesztük okozzák, egymáson élve ki tébolyaikat. Briliáns. Ettől még valahogy meg kell tudnom mi ez az egész, mi zajlik itt. - Ebben a káoszban nem tudjuk meg mi okozza, mi ez az erő, csak sejtésem van. - zárom végül még míg állva várom reakcióját, s közben szemem nem veszem le az utca távoli végéről ahol a gomolyag sorra kebelezi be a menekülni próbálókat. Íriszem összehúzódik ahogy fókuszálni próbálok, valamit kiszúrok a sűrű felhőben.

reveal your secrets

Ophilia


Frick Collection Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 21, 2018 8:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A good decision is based on knowledge and not on numbers.


- Ez pontosan így van - fut szelíd mosoly végig arcomon, kezemet a márványasztal lapjára simítva. Annak háttal állva döntöm neki csípőmet, fejemet félrehajtva szemlélem a démont és próbálok rájönni, hogy vajon mit akarhat pontosan tőlem. Mit vár tőlem. Miért jött utánam. Biztos vagyok benne, hogy kérdései vannak, nem unalomból társalog velem. Szemeim enyhén összevonom őket, furcsa, hogy van egy olyan, mint ő, ki úgy gondolkozik mint mi.
Végül csak elfordulok tőle és tovább sétálok a nagy csarnokban.
- Holott a bizalom nem csak hogy értékes kincs, de kapcsolatokat épít ki. Megbízni valakiben, mégha mégoly veszélyes is, de ha egyszer találsz olyat, kiben megteheted…  - tekintek hátra vállam fölött. Miért egy démonnak próbálom elmagyarázni ezt?- A bizalmat ki kell érdemelni, de ha valaki ezt egyszer eléri, értékesebb kincsre tettél szert, mely ékesebb bármely aranynál, vagy drágakőnél - de természetesen ez az én szerény személyemnek véleménye. A bizalom törékeny, mégis gond nélkül megbízok bármely testvéremben. Még eme időkben is… Még akkor is, ha a torkomat vágják el, ha mellkasomba kést szúrnak. Ők a családom, bármi is történjen velük… Mindvégig őszinte maradok hozzájuk, tudják, hogy bízhatnak bennem, bármikor fordulnak hozzám, segítek nekik.
Ma már ez értékes és ritka kincs.
- Ha nem te, akkor később az emberek maguktól jutottak el volna ahhoz a döntéshez, hogy meghódítsák. Te csak egy láncreakciót indítottál el. Az emberek világéletükben hatalmaskodni akartak egymás fölött… Nem volt nehéz dolgotok soha, hogy ezt kihasználjátok - gyarlók, esendők, de Atyám legkedveltebb figurái, mind közül. Védenünk kell őket, mégis… Túl gyorsan szaporodtak és túl kevés volt az élelmiszer. A természetes szelekciókat a háborúk váltották fel. Szörnyű ezt így kimondani, de ez a valóság.
Órákon keresztül mélázhatnánk ezen, ám a végzet mégis úgy gondolja, hogy ennek gátat szab. Mindketten, szinte egyszerre mozdulunk, egymás felé. Bár szárnyaim felesleges, védelmet nem kér belőle, mégis óvón zárom azt magunk köré. Akaratlanul is egy halk sikoly tör fel torkomból, ahogy az obszidián pajzsunk darabjaira hullva, repeszként funkcionál a körülöttünk, óvva minket az aláeső szilánkoktól.
Féltérden maradva tekintek körbe az előbb még büszkén álló ház romjai között. Fejemet enyhén megrázom, miközben lassan állok fel.
- Nagyobb bűnt is letagadtál már - emlékeztetem, no meg arra is, hogy mindvégig figyelve volt, már amikor épp meg tudtam határozni, hogy melyik démon, mely testet használja. Ha esetleg utólag jöttek volna rá testvéreim, úgy jegyzeteimet aszerint módosítottam. Szeretnék hinni neki, hogy ez nem volt, hogy ez nem csak egy olcsó illúzió, játék, melyet nem látok át.
- Miért? - kérdezem, gyanítom, hogy készült valamire, jobb kezével, ha már előre tartotta. A gomolygó füst közül hangos sikoltások türemkednek be, újabb rengés jelzi egy épület morajló leomlását. Valami itt nagyon nincs rendjén, ez a város… - Ez a város védve van a természetfelettitől - nem tudna egy démon csak így rombolni benne, ez… Ehhez túl sok mindent kell megszervezni, anélkül, hogy ne buknának le. Ötlete már régebben is a fejembe motoszkál, szárnyaimat szó nélkül bontom ki, elrugaszkodva a talajtól, könnyedén termek az utcán, ahol… Rohangáló emberekkel találkozom. A Central Park felől jönnek. A föld újra mozog a lábam alatt… Megfordulva egy felhőkarcoló most adja meg magát az örökkévalóságnak. A füst pedig lassan eléri az embereket… Kik addig voltak békések, aztán… Mintha egyszerre őrülnének meg, egymás torkának ugranak.
- Mi folyik itt? - sose láttam még ehhez hasonlót, akaratlanul is elindulok feléjük, hogy segítségükre legyek. - Az embereket meg kell védeni - kiáltom oda Abaddonak, ha esetleg előkerült az épületből. Honnan tudhatnám, hogy egy sokkal súlyosabb természeti katasztrófa is a város felé tart? Ami a fontos, hogy az embereket távol tartsam egymástól, reményeim szerint a démon ebben segítségemre lesz. Sok eszköz nincs a hatalmamba, amit tudok, azt használok. Telekinetikus képességemmel választom őket szét, a romokból egyszerű csapdákat telepítek köréjük, de… túl sok ember van, és bármennyire is szeretnék gyorsan dolgozni…
Valami kemény csattan a vállamon, akaratlanul is féltérdre esek.
reveal your secrets

Abaddon


Frick Collection Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 21, 2018 12:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



A Tudás, Hatalom

Ophilia & Abaddon

Music


Egy oszlopnak támaszkodva, karjaim keresztbe fonva figyelem ahogyan szakavatott módon szemléli a megannyi holmit, az épület minden egyes darabja egy egy történet apró kirakós darabja. Bizony a szőkeség itt, tőlem csupán karnyújtásnyira, ismeri az összképet, ismeri mit rejtenek a kirakós darabkák. Egyetértően bólintok az egyensúly témánál, én is így vélekedek. Ha ez megborul akkor létünk értelmét veszti. - Nincsen jó rossz nélkül ahogy a rossz sincs jó nélkül, balga dolog azt hinni lehetséges volna. Kell, szükségszerű. -
Fejem lehajtva csóválom meg ahogy ajkamra mosoly úszik kijelentésre, így lököm el testem az oszloptól, hogy követve lépteit a következő terembe lépjek nem sokkal mögötte. - Jogos felvetés. - Szögezem is le azzal kapcsolatban, hogy van e köztünk olyan ki bízik bárkiben. - A bizalomnak ára van, mifelénk ez fokozottan igaz. No meg hát, az egyetlen akiről tudom, hogy megbízhatok, az én magam vagyok. - Magyarázom végül mígnem az ominózus szoborhoz érünk. Emlékek, régmúlt események, csak úgy mint benne, bennem is leperegnek. Paris történetével egészíti ki az én mesémet. - Mindenkinek van gyenge pontja, senki sem tökéletes. De végül is, Achilleus elvégezte a feladatát nemde? Paris megkésett. - Fordulok felé halovány mosollyal - a háború kirobbantásához csupán néhány apró lökés kellett az embernek, a megfelelő helyeken volt a megfelelő időkben, városok pusztultak egyetlen katona miatt, a nagy Trója lángokba borult végül, én pedig szeretem első sorbon nézni az eseményeket, ezért volt hát tökéletes választás a híres harcost használni porhüvelynek - majd lépek is tovább.
A távoli moraj ekkor ér el minket, az égen úszó felhők mindkettőnk érdeklődését felkeltik de idő nincs mélázni, jön a rengés. Reflexből cselekszem, de ő is. Félúton találkozunk és ében szárnyak vesznek körbe míg a földből obszidián burok emelkedik kettőnk fölé. A varázslat hatására olajos fekete szemem összeakad a smaragd zölddel. Szilánkok peregnek a fejünk felett de bajunk nem esik, egyelőre. Újabb morajlás majd az obszidián megreped, bal kézfejem, melyet magunk felé emelve hoztam létre a burkot, előbb ökölbe szorítom, majd hirtelen nyitom szét ujjaim minden irányba és a burok iszonyatos erővel robban szét a szélrózsa összes létező irányába. Obszidián szilánkok törnek utat és adnak helyet nekünk a törmelék közt, hogy végül egy kráterben legyünk láthatóak. Mindketten féltérden egymással szemben. Arcom megfeszülten kémleli a másikat, olajos fekete szemem lassan visszavált a normálisra. Felegyenesedek fél térdről, majd magunk fölé tekintek, az épület romokban körülöttünk, a tetőről zúduló vaskos üveg szilánkok kardpengékként szaggattak volna mindkettőnket. Lassan viszem körbe tekintetem úgy válaszolok fejem csóválva. - Hízelgő, de nem. Ez valami más. - Újabb rengés, de immár meglelem egyensúlyom s térdem rogyasztva csupán, állapodok meg. Kiszúrom ahogyan a gomolygó fekete füst kérdés nélkül tolakszik be a betört ablakon. Kezem felé nyújtom ha még nem állt volna fel, ahogy rátekintek. Másik, szabad karomat pedig kinyújtva idézek kaput magunk elé, vagy is, csak akarnék, a lángoló kapu nem jelenik meg, nem jön létre, nem nyílik mi. Szemöldökön összeráncolva fordulok el tőle s tekintek a létre nem jött kapu vélt helyére. - Ez nem jó, valami nincs rendben. - Valami zavar van a mágiában, most idő gondolkodni rajta. - Úgy tűnik marad a hosszabb út. - Fordulok felé végül, ha csak nincs közbe egyéb ötlete. - Irány az utca, tudnom kell mi ez. - Jelentem ki, majd nem tudom jön e, avagy van e egyéb meglátása, de részemről megindulok amennyiben nincs és a kijárat felé török lehetőleg gyors tempóban.

reveal your secrets

Ophilia


Frick Collection Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 21, 2018 7:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A good decision is based on knowledge and not on numbers.


Tétován lépkedem a hatalmas házban, látszólag minden művet megcsodálva. Ez részben igaz is, a legtöbb vázát két kezem közé fogom, óvatosan simítok végig mázos oldalukon. Ujjaim körbejárják a motívumokat, miket egykor gondos kezek festettek rá. Hasonlóan le tud kötni egy darab bronz könyvjelző is, melynek a tetején bojtos zsinór lóg. Forgatom az apró, éles tárgyat és fejem csóválva hitetlenkedem mi mindent ki nem tudtak találni az emberek, miért is? Hogy kényelmesebb legyen az életük?
Volt időszak, amikor az emlékezés mindennél többet jelentett. Ahogy fejlődött a világ, úgy fejlődött a felejtés mértéke is. Egyszerre szörnyű és csodálatraméltó, hogy idáig jutott el az emberiség saját erejükből.
- Ez csak nézőpont kérdése - mosolygok rá szelíden, miközben finoman helyezem vissza a könyvjelzőt a márványpultra. A bojthoz illesztett, apró arany gombok hideg csengéssel kíséri szavaimat. Ahogy azt ő is mondja. Nem is különbözik annyira nézeteink, noha van egy apró kitétellel. De ezt az imént már említettem, és szavait csak megerősíteni tudnám. Akarom is, ez nem csak a dolgunkról szól. Ez egy sokkal hatalmasabb erő.
- A világot az egyensúly tartja össze, ha nem egy arkangyalt bíz meg a pokol létrehozásával, más hatalom tette volna ezt meg. Amely Atyám felett áll. Az univerzum egyetemes törvényei alól még ő sem vonhatja ki magát - híresztelések vannak magáról a Sötétségről, kinek múltját keresem, ám nem találom. Cassael kérte tőlem a segítséget sokat mégsem találok vele kapcsolatban. Mintha sosem létezett volna. Atyánk nővére, szól a híresztelés, de ez… annyira hihetetlennek tűnik, hiszen hol van? Merre jár? Miért nem ő segít az egyensúly fenntartásában?
Ezek olyan kérdések, melyekre magam sem tudom még a választ. És ez nagyon is zavar.
- Létezik olyan démon, ki egyáltalán képes megbízni valakiben? - csúszik ki akaratlanul a döbbent kérdés ajkaim közül. Még bal szemöldököm is ívesen közelít a homlokom irányába, ahogy megállok vele szemben. Ez számomra hihetetlennek tetszik. Valahogy az évezredek folyamán nem ez a kép alakult ki rólam. További szavai mégsem töltenek el nyugalommal. Hatalmasat nyelve tekintek fel rá. Túl jól keverte mindig a kártyákat, nekem sem árt vele szemben óvatosnak lennem.
A szobrot szemlélve szól újra hozzám, a szemöldököm pedig ráncba szalad. Persze, sokszor elfelejtem, hogy sokan nem is tudják, hogy a minden tudást nálam szó szerint kell érteni, mégsem ez aggaszt újra csak.
- Ó… - csúszik ki halkan a számon és akaratlanul is újrajátszódnak bennem azok az időszakok összes emléke. Hát persze. - A férfi, ki számos háborút nyert meg, kinek vérontását ünnepelte a nép, mégis elhitette, hogy gyűlöli azt… - emelem pillantásom a démon arcáról a szoborra. Az a mosoly… Erről lehetne őt megismerni különböző testekben? - Paris bukott angyal volt… Felismerte a túlvilág szelét személyében, tudta, hogy harcoljon ellene, csak közel kellett kerülni hozzá - odafent is tudtuk, hogy démonok munkálkodnak a trójai háborúban, mégsem tett Atyánk semmit. Ha minden ilyen eseményre ugrott volna…
Trója csak az első volt a nyolc város közül. A változás szele következett be az Égei-tenger világában. Csak egy maradhatott állva, csak egy maradhatott elég erős, ahhoz, hogy azt megélje. A „természetes” szelekció. Athén. A városok alkukat kötöttek a démonokkal, de az idő… Még ha évszázadokon át is nagy hatalomnak hitte magát, elenyészett az idők folyamán, ez sokkal nagyobb veszteség volt számára. A múlt bűneiért egyszer mindenki megfizet.
Szempilláim lágyan remegnek meg, miközben talpunk alatt is megremeg a föld. Követve a démon tekintetét az épület ablakán át szemlélek ki a világba.
Rossz érzések kerítenek hatalmába.
- Egyetértek - mégsem mozdulok, hiszen, amiért jöttem… Itt van, ebben a házban és meg kell szereznem. Nem mehetek most csak úgy el. Egyébként is, egy kis… Nem, ez nem felhő. - Ez füst? - de ahhoz meg túl fekete, túl… egységes, mintha… folyékony, színfekete kátrány kúszna végig az égbolton, tekintetem képtelen vagyok levenni róla.
Egy pillanat erejéig végtelen csend telepedik meg a világba, szinte megáll az idő, vagy legalább is lelassul. Ez sose jelent semmi jót.
Túl hirtelen érkezik a földrengés szerű mozgás, hisz ennek mindig van egy előrezgése, melyet illene megéreznem, de ez…
Túl sok időm gondolkozni nincs, az erő levesz a lábamról, a közeli asztalhoz taszít, gerincem verem be. A földre huppanva sikerül egy törött vázába beletenyerelnem. Tétován figyelem vérem csorgását, a törött edényt… Könnyed mozdulattal újra a régivé varázsolom a tárgyat - mintha jobb dolgom nem lenne. Halk ropogás csapja meg fülemet, fejem felemelve a plafon megadja magát, felénk száguld, számos épületdarabbal együtt.
Gyorsan mozdulok, szárnyaimat kibontva, tenyeremről támaszkodva rugaszkodok el, ama irányba, melyről Abaddont vélem felfedezni. Még ha egy démon is… egy élet, melyet most meg kell óvnunk. Ezért teremtettek minket. Nem kell messzire mennem, rögtön mellettem is terem.
Hollófekete tollakkal ékesített szárnyaimat óvón húzom magunk fölé. Sokat kibírnak, de legalább az ütéseket tompítja. Annyi időre tán elég, amíg a rengés ellenére is egybe tudjam tartani az épületet. Visszaállítani minden tárgyat az eredeti formájába.
Arcomra mégis sötétség borul, a földön tenyerelve húzom be azt magam alá, látva a körénk hulló romokat, bennünk mégsem képezve kárt.
- Ez démoni mágia eredménye? - tekintek fel a férfira. Ez… ez nem Gabriel hatalma, erre nem képes, az a füst… ereszkedik fölénk.
Egy betört ablakon keresztül látom, hogy a várost ellepi, az egykor díszes ház ablakain áramlik be, körbe véve minket.
A föld újra megremeg a lábunk alatt, a távolban sikoltás hallatszódik fel, távoli épületek pusztulásának moraja. - Ez a te műved? - jön az egyetlen logikus kérdés tőlem, lévén a pusztítás az ő asztala.

reveal your secrets

Abaddon


Frick Collection Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 19, 2018 9:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



A Tudás, Hatalom

Ophilia & Abaddon

Music


A környezetet csak úgy mint szavait, érdeklődve kísérem figyelemmel. Helyenként megállok megcsodálni egy egy darabot disputánk közepette, csak úgy mint ő maga, műkedvelő. Abban, hogy nem függünk mint a halandóktól úgy látszik nem fogok egyet érteni, csupán részlegesen, valójában mindez részlet kérdés, a célom csupán, hogy tudtára adjam, tetszik vagy sem a célunk azonos, mondhatnánk egy oldalon állunk csupán az eszközeink mások. Így végül a felvetés nem kap reakciót, annyiban marad s éteri, befejezetlen gondolatként száll tova a feledés homályába. Tovább is lendülünk s immár egy másik teremben vagyunk. Itt kezd bele a történetben, hogy miért is Lucifer lett a szerencsés kiválasztott az alvilági tisztségre. - Nos, a mellékelt ábra szerint az elmélet megbukott. - Konstatálom a dolgot röviden. A kérdés számomra csak azért bolt fontos, hogy lássam mennyire is lát messzire a múltba tekintve, tudása, hatalma meddig is terjed. Kellően régre. No meg persze ha akadna valami olyan melléktörténet miről én magam nem tudok, a valóság melyet elferdítve tálaltak oly sokszor a történelem, talán rejthetett volna valami titkot Luciferről, de úgy látom vakvágányra futottam. - Persze nézőpont kérdése, mi csak tesszük a dolgunk, ahogy Ti is, és ez így is van rendjén. -Erősítem meg újfent világlátásom miközben egy termetes szobor mellett lépek el lezseren, zsebre tett kézzel. A szobrot figyelem mely előtt éppen megállapodtam mikor kíváncsiságának hangot ad. - Mondjuk úgy, nem bízom senkiben, meg aztán, így senkit nem kell kérni a diszkrécióra. - Magyarázom röviden, majd még hozzá teszem. - No meg, én nem csak sokad magammal a hátam mögött acsarkodva tudok érvényt szerezni az akaratomnak. - Húzódik arcomra parányi kis mosoly ahogy felé tekintek sokatmondón. Majd vissza a szoborra, atletikus alkatú férfi, jobbjában lándzsa, baljában a myrmidon okra jellemző kerek pajzs. - A nagy Achilleus, a a sebezhetetlen. Nem csak mese, létezett, tudtad? - Teszem fel a kérdést, választ nem várva, mert folytatom is. - Valóban jó harcos volt, kedveltem azt az időt, akkoriban könnyű volt elhitetni bármit bárkivel. - Régi emlékkép sejlik fel előttem: megannyi holtest felett egyetlen áll csupán meredten. Testét megannyi seb borítja de mintha a fájdalomnak jelét sem adná, pajzsát csak úgy mint karját, mint ki jól végezte dolgát lógatja. A kard pengéjén lustán úszik végig egyetlen bíbor csepp. A nap lemenőben, sugarai megvillannak a jobb kézfején lévő gyűrűben. A sisak alatt parányi, eszelős mosoly villan.
Parányi, eszelős mosoly villan, a szobor előtt álló jómagam tökéletes mása. Pillanatnyi nosztalgiámat egy távoli robaj zavarja meg. Tekintetem az irányba kapom, az utca felől érkezik és nem is kell sok, hogy jajveszékelés és sikoltozás kövesse. Fejem hamar a magasba emelem, a fejünk felett lévő üvegetető, mely eddig a fényt szolgáltatta, mostanra sötétbe borult, sűrű fekete fellegek ékesítik az eget. Parányit összevonom szemöldököm, nem természetes esemény, ilyen hirtelen, vagy túl soká méláztam volna az emlékeim közt kutatva? Nem hinném. A robaj távoli ugyan de erősödik. A tető ablakokról végül sorstársamra emelem tekintetem. - Ideje lenne távozni. - Jelentem ki, még nem tudom pontosan mi zajlik, de az bizonyos, hogy valami közeleg. Mondatom befejezve hirtelen rázza meg egy idegen erő az egész épületet. Falak repednek, ablakok törnek, az asztalokon, vitrineken lévő holmik szabadesésbe kezdenek s végül a márványkő talajon állapodnak meg. A hirtelen rázkódás minket sem kímél, én magam is egyensúlyom vesztem s végül a talajon négykézláb állapodok meg mire újra megtudom vetni lábaim. Fél térdről tekintek fel a szőkeséget keresve, csupán néhány lépésre volt tőlem, vélhetően nem is lehet túl messze. Hogy mennyire hatott rá is a rázkódás nem tudom, de az tény, a fejünk felett lévő masszív tetőablak megadja magát. Termetes, penge szilánkok száguldanak felénk a magasból. Nincs min gondolkodni, féltérdről lendülök előre egy hosszú ugrással termek mellette / felette, hogy ő mit tesz nem tudom, de szemeim olajos feketére váltva rántom magunk fölé a karom mintha csak azzal akarnám óvni magunkat. De a földből sziklák száguldanak mozdulatom nyomán és kupolát képeznek fölénk. Ha sikerrel járok akkor a fejünk felett obszidián pajzsot képezve roncsolja apróra a vastag üvegbombákat.

Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2