Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Szent Jakab templom - Jacksonville, Florida •
reveal your secrets

Online
Hell or Heaven


Szent Jakab templom - Jacksonville, Florida VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 28, 2018 10:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Amara


Szent Jakab templom - Jacksonville, Florida SZMvs5t
☩ Történetem :
☩ Reagok :
42
☩ Rang :
The Darkness
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 28, 2018 10:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rassilon & Amara
Zene: Doom • Credit:

Magabiztos kijelentése nem fogantat bennem hiú ábrándokat, bárminemű reménykedést, mely elgyöngíthetne a Fivérem és a világa ellen folytatott harcban. S nem azért, mert láthatatlan kősziklákkal bástyáztam volna körbe védelem gyanánt a szívemet - mely különben is puszta díszlet ebben a humanoid porhüvelyben -, hanem mert cseppet sem lelem érdeklődésemet a parancsolója sikerességében vagy bukásában. Persze, a büntetése nem fog elmaradni, ám ha a nagynevű arkangyal nem dolgozik alá a kényemnek, hát megoldom másképpen a munkára bírását.
- Rendben - bólintok finoman, mialatt érintésem nyomán belé csepegtetem a biztosítékot s az erőt, amitől olyan kiváló és fontos sakkfigurává válhat ebben a játszmában. Mindez nélkül nem volna több ő sem, mint eltiporni való hangya.
Felém emelkedő kezét a szemeim sarkából tartom figyelemmel, azonban nem szükséges közbeavatkoznom, merész ujjai megállapodnak a levegőben, mely hirtelen jegesre fagyott kettőnk között, aztán megadóan hullanak vissza a tollas oldalára. Felettébb bölcs döntés. Mielőtt újabb bátorságpróbát mímelne, eleresztem, s odébb lépve tőle tudatom vele további elvárásaimat.
- Amennyiben hívlak, megjelensz. Teljes egészedben, nem holmi kivetülésként. Te csupán akkor keress, ha fontos információid vannak, egyéb hasztalanságokkal ne zaklass - tisztázom a feltételeket, tanulva a legutóbbi arkangyal szemérmetlenségéből. Még, hogy kivetülésként járuljon elém… Enyhén összevonom a szemöldökeimet a gondolatra, ám rádöbbenvén, több dolgom itt nem akad, kisimulnak a vonásaim. - Még találkozunk, tollas - s ezzel magára hagyom a romos templom ürességtől kongó falai között.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 27, 2018 10:13 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Persze, hogy elveszi, amit akar. Én butus hogy is gondolhattam mást. Bele sem gondolok, mennyire frusztráló lehet számára a tudat, hogy a vele egyenlő fivére alá kell süllyednie, az Ő teremtményeivel egy levegőt szívnia, velünk egy talajon járnia. Remélem nem porallergiás… Érces gondolataim, az iránta táplált, még Gabriel előtt is titkolt csodálatom ugyan nem fakítják. Hisz a Sötétség lehet az egyetlen, aki véget vethet ennek az értelmét vesztett háborúnak.
Vagy azzal, hogy visszaadja nekünk az Urat, közvetve legalábbis. Hisz ezért akarjuk szövetségesünknek. Mert erőforrás. Mert a legfontosabb ponton egyeznek a céljaink: Istent akarjuk. És az sem egy elenyésző fontosságú szempont, hogy igen igen odapörkölt az ellenségeinknek. Nem vagyok annak a teóriának a híve, hogy ellenségem ellensége a barátom. A magam fajták jól tudják, hogy ez nem így működik. De az érdek egy része jelenleg közös.
Vagy pedig azzal, hogy elpusztít mindannyiónkat.
Figyelem a mozdulatait, figyelem, ahogy megközelíti a szobrot. És mióta itt vagyok, Vele, talán most először fújom ki a levegőt. Most először engedek meg magamnak egy lélegzetet. Legyen. Visszhangzik gondolataimban a hangja.
- Meg fogja tenni. - Ó, efelől ne aggódjon Miss Porszemek vagytok. Nem hogy kétszer nem kell az arkangyalnak megemlíteni, hogy buzdítsa a Sötétség ellen a testvéreit. Egyszer sem. Hisz a tervünknek nem része, hogy Amara a föld felszínén maradjon. Vagy hogy maradjon. Bárhol téren és időben. De hogy én lennék a legfontosabb sakkfigura? A Sötétség érezheti - hisz feltételezem, jóval többet érzékel az Őt körülvevő láthatatlan impulzusokból, mint egy angyal, vagy démon érezhetne - ahogy büszkeség tölt el. A főbűnre hajazó, nem pedig az angyali erényre. A vágy, Iránta. És némi vágy Gabriel elismerése iránt. Dac Bartholomew-el szemben. Érintése nyomán pedig minden szerte foszlik. Minden… békés. Lehunyom szemeim. Bár én magam nem érzékelem a mérget, amit elültet, angyali lényem ösztönös része nyilvánvalóan reagál rá. Szemeibe nézve felé emelem egyik kezem, ujjaim az arca felé ágaskodnak. Érzem a belőle áradó Erőt, a bőre jegességét. De ténylegesen nem érintem meg. Hamar leengedem a karom és hátrább lépve meghajolok előtte.
- Úgy lesz. - Nos, már csak ki kell sétálnom azon az ajtón és azt hiszem, ezt élve megúsztam…
reveal your secrets

Amara


Szent Jakab templom - Jacksonville, Florida SZMvs5t
☩ Történetem :
☩ Reagok :
42
☩ Rang :
The Darkness
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 22, 2018 6:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rassilon & Amara
Zene: Doom • Credit:

Szemhéjaimat leheletnyire szűkítve, államat nüansznyi mozzanattal oldalra billentve fogadom a szárnyas tisztelettudónak remélt kérdését. Azonban nem akadályozom meg, nem hallgattatom el dühből rügyező, kósza gondolatom okán; helyt adok neki, s jelentéktelen véleményének megszületni. Nem hallgatnék rá, nem hallgatnék senki szavára, ellenben kétségtelen, pusztán így érthetem meg őket, s végül így is találhatok erős fogást rajtuk.
Nem kerüli el figyelmemet az eddig szoborszerű arcra vésődő, hűvös mosoly, noha komoly jelentést nem tulajdonítok neki. Megtanultam már, hogy amit látok humanoid testem szemvilágának szűrőjén át, az nem mindég tükrözi a valóságot, kiváltképp, ha Fivérem teremtményeiről van szó. A mosolyuk vidámságot, valamiféle érzést lenne hivatott kifejezni, ennek ellenére temérdek más indokot is lelnek a gyakorlására. Meg sem kísérlem kitalálni, a harcos angyal vonásai mit hivatottak üzenni.
- Ez talán le kéne nyűgözzön? Nem szükséges semmit sem kiérdemelnem, szárnyas. Elveszem, amit akarok - emelem meg az államat, rendületlen meggyőződésemről biztosítandó a velem szemben állót. Ezúttal mégsem gyúl bennem haragvás, átlátom hiszen, hogy bár a szavait igen szerencsétlenül forgatja és válogatja, a bensőjében lappangó sötétség már elkezdte felém billenteni a mérlege nyelét.
Néhány értéktelen s jelentéktelen momentumig a rezzenéstelen ábrázatát figyelem, majd eleresztem a karját, és ellépve mellette, az egyik faragványhoz lépdelek. Szárnyai révén minden bizonnyal egy angyalnak kívánták a készítői, földi megtestesítőjének a mennyei lényeknek, s lám, mi maradt belőle… Karok nélkül, megtörve, vakon árvátlankodik egy elhagyatott, nevenincs építmény sötét zugában.
- Legyen - tekintek hátra a vállam felett a harcosra, miközben egyik kezemet megpihentetem a szobor talapzatának felső peremén. - Szövetségre lépek a te parancsolóddal. De a legfontosabb sakkfigura az ő kis kakasdombján te leszel - fordulok felé immáron teljes alakommal, ébenfekete ruhám alja magasztosan söpri odébb az utamból a fehéres szobortörmeléket.
- A te ötleted, a te felelősséged. Üzenem az arkangyalnak, hogy dolgozzon össze a fivéreivel. Szedje össze őket, a módszer nem érdekel. Ha úgy könnyebb, buzdítsa őket ellenem - villanásnyi mosoly fut végig az ajkaimon, miként ismét a közelébe sétálok. - Ha találkozni kíván, találkozzunk, ám te fogsz szóval tartozni felém, harcos - mutatóujjam az álla alját érinti, szelíd mozdulattal késztetve azt enyhe emelkedésre. Nem érzi, s nyilvánvalóan nem is láthatja, amint bőreink találkozásából kiindulva, feketeség andalog tova az erei mentén pókhálószerűen. Pusztán néhány röpke másodperc, és már nyoma sincs rajta a sötétségnek.
- Értetted?
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 08, 2018 11:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Gondolataimban mélyet sóhajtok. Nagyon, nagyon mélyet. De nem hagyom, hogy frusztrációm legapróbb morzsálja is kiüljön tekintetemre, vagy testbeszédemre. Elvégre a Sötétség előtt állok. Az Úr teremtett ugyan, de én magam sosem találkoztam vele. Egyszerű katonájaként csak elképzelni tudom mennyei valóját. Így arra is csak a feltételezéseim és Gabriellel való konzultáció alapján számíthattam, hogy Amara lénye milyen eszközöket kíván majd meg. Vagy hogy milyen lesz itt állni, előtte. Erre fel a nagy, ki nem adott sóhaj. Ő annyira más. Hidegebb a tundra legkegyetlenebb telénél és a gondolatai a „morzsák” számára egészen megfoghatatlanok. De nem azért küldött ide az arkangyal, hogy ilyesmin gondolkodjak. És a kapcsolatunkból kiindulva, feltételezem nem is azért, hogy rajtam tesztelje Amara erejét, hisz fontos eszköz vagyok számára. Vagy mégsem? Nem. Hiába a Sötétség közelsége. Nem engedhetem, hogy a tettei iránti ellenérzéseim - Raiden megbabonázásával az élen - elködösítsék elmém.
Érzem a finom ujjakat erőteljesen mélyedni a halandókéhoz hasonló bőrömbe. Látom a tekintetét fellángolni. Különös módon mindez csak megnyugtat. Istenkáromlás ilyet mondani egy hozzá hasonló lényre, de bevallom, kissé az emberek által teremtett mesterséges intelligenciára emlékeztet. Megfelelő információkat adsz neki, de az már túl kiszámíthatatlan és veszélyes, hogy vajon mit kezd velük. De a haraghoz hasonló kifejezés a tekintetében jó. Ez már nem egy megfoghatatlan motívum. Fejem erőteljesen fordul oldalra, amikor ellök magától. De testem nem mozdul. Stabilan állok ott, ahol. Azért pislogok kettőt. Erős.
- Valóban érdekel, mit gondolok? - Ügyelek, hogy hangom kimért, tiszteletteljes maradjon, ahogy ő azt nagyjából elvárja. Tekintetemen mégis hűvös mosoly fut át. Most először hagyom az arcomra kiülni egy másodperc töredékére, hogy nem vagyok olyan mértékben az ellensége, mint azt Ő gondolná. Hogy valahol csalódtam a saját fajomban. Hogy valahol nagyon mélyen úgy érzem, mind megértünk a… Nem. Szedd össze magad, Rassilon. Isten katonája vagy, nem hagyhatod, hogy egy ilyen boszorka puszta érintése megbabonázzon. Végül csak kimondom, hogy mit gondolok. - Ha az Úr az arkangyalok erejével nem tud téged megfékezni, akkor… kiérdemled. - Talán naiv vagyok. Vagy talán túl apró, egyszerű harcos angyalként, hogy felfogjam az erőviszonyokat. De bízom az Úr tisztító erejében, ahogy az arkangyalok akaratában is. Ha képtelenek a Sötétség fölé emelkedni… megérdemlik. Mind megérdemeljük. A fenébe is, mi van velem…!
Összeszorítom fogaimat, amikor ismét megérint, de ügyelek, hogy tekintetem angyalian kifejezéstelen maradjon. Attól nem félek, hogy kitépi a karomat, hisz valószínűleg egy leheletével molekuláimra bonthatna. De a hideg futkos a hátamon az érintésétől. Ez rosszabb, mint amikor az a rühes démonlord nyalogatja az arcom. Amara jelenleg az oszd meg és uralkodj előnyét élvezi. Nem elég, hogy a Menny és Pokol képtelen együtt dolgozni, még a két fél önmagában is darabokra van törve a belső viszályok útján. Talán épp fegyvert adok a Sötétség kezébe, de ha ezzel elég időt nyerhetünk, hát legyen. Ez az, amire szükségünk van. Egy kis idő.
reveal your secrets

Amara


Szent Jakab templom - Jacksonville, Florida SZMvs5t
☩ Történetem :
☩ Reagok :
42
☩ Rang :
The Darkness
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 03, 2018 12:18 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rassilon & Amara
Zene: Doom • Credit:

Mélyre süllyedő szemhéjaim alól vizslatom a szoborszerű harcost, amíg térdepelésében megfeleli nekem a számára parancsoló arkangyal hiányának miértjét. Nincsen szükségem sóhajtozásra, belső feszültségem, gondolataim a halandók módszeréhez hasonlatos kimutatására, ezúttal mégis egy nagy adagnyi levegő tódul fel a mellkasomba, kellemetlenül feszítve a sebtében teremtett bordáimat, s a köztük húzódó izmokat.
- Tehát az arkangyal fontosnak hiszi magát? Egyenrangúan fontosnak velem? - a felgyülemlett levegőtől inkább kérdések formájában szabadulok meg, nem rejtve véka alá a rosszallásomat. - Vajh Fivérem elé is holmi küldöncöt vetne? Régóta vagyok elzárva, de ostoba nem lettem az évmilliók alatt - jelentem ki hűvösen, mellőzve a korábban felderengő mosolyomat. Nem lelek semmi üdítőt a nagynevű angyal arcátlanságában, taktikai megfontolásaiban.
- Nem izgatnak a belső viszályaitok, porszemek - nyomom meg az utóbbi szót, tudatván vele, hogy olyasmivel játszadozik éppen az ura, amivel közel sem lenne neki szabad. - Ha beszélni akar, ha idehív, ha az időmet óhajtja fecsérelni, hát legközelebb maga jelenjen meg - adom a szárnyas tudtára, mihelyst kimért léptekkel megindulok felé, figyelve, hogyan magasodik büszke tartásba a pillanatokkal korábbi parancsom okán.
Állam megemelkedik, szemeim is tágra nyíltan keresik fel a masszív test tetején csücsülő fejet, amannak is rezzenéstelen ábrázatát, ám a fizikai megtestesüléseink közötti különbségek koránt sem zavarnak, vagy éppen hátráltatnak abban, hideg tenyeremet az arcára simíthassam. Magabiztosságom mégis megingani látszik a váratlan kijelentése végett, aggodalom helyett viszont a düh, mi formálódni tetszik az arcvonásaimon. Ujjbegyeim szorosabban tapadnak bele a feszes, szőrrel fedett bőrbe néma figyelmeztetőjeként szavai alapos megfontolásának.
- Megint csak úgy hiszitek, hogy egyenrangúak vagytok velem, hogy a gyönge próbálkozásaitok valaha felérhetnek hozzám. Még alig tettem bármit a világával - szűröm a fogaim között, a meggyőződéstől egészen távol leledzve. Ennek ellenére tovább hallgatom, habár a jól kigondolt terve végén leginkább atomjaira támadna kedvem zúzni, nem, hogy szövetségre lépjek velük.
Arcát durván taszítom oldalra, el, magamtól, holott én egy tapodtat sem moccanok a helyemről.
- Hogyne! Jöjjön össze újra a régi társaság, hogy visszazárhassanak a börtönbe. Feltéve, ha lesz még börtön - tekintek oldalra, léhán megvonva mellé a vállaimat. - Ez a legjobb ötleted, tollas? Mondd, tisztában vagy te azzal, mik a céljaim, a Fivéremmel vagy a jelenléte nélkül? - kapom vissza rá fagyos pillantásomat, elűzve lényemből mindennemű, a halandókra emlékeztető kis védjegyet. Haragos vagyok ugyan, ám tény és való, jobban átgondolva egy remek tervet tárt elém a szárnyas, amiről vélhetően még ő maga sem tud.
Ezúttal kifújom a mellkasomba szorult levegőt, momentumokig némán töprengve a lehetőségeimen, majd ez alkalommal a karját ragadva meg gyöngéden - amennyiben nem távolodott el tőlem teljesen -, újabb, érzéketlen mosolyra vonom az ajkaimat.
- Noha meglehet, nem is vagy olyan ostoba, mint gondoltam először.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 26, 2018 7:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Egy részem megbabonázza a jelenség, amit a Sötétség képvisel. Nem kellene lenyűgöznie, hisz Isten katonája vagyok. Ő pedig bizonyára okkal zárta el az ikerpárját. De mégis, nézzenek oda. Ez a nyers erő, az isteni lény, és mégis… a tapasztalatlan, valahol tájékozatlan szög, amiből a Világot nézi. Nem tudok csak úgy elsiklani felette. Cseppet sem zavar, hogy alig észrevehető atom vagyok a szemében. Egyrészt a munkám végzem, ahol nincsenek érzelmek - meg nem mintha angyalként kellene lenniük - másrészt pedig ahogy mondtam, Ő akár a naplemente. Nem várod el, hogy visszacsodáljon.
- Taktikának hívják. - Jegyzek meg ennyit, s még térdelésemben feltekintek Rá. - Túl sok figura van a sakktáblán ahhoz, hogy a legfontosabb szereplők ide-oda ugrándozzanak a sarkai között. - Gabriel nagy játszmába kezdett. Michaellel, vagy Michael ellen, az attól függ, ki kérdezi. Az ilyesmiről beszélek, amikor azt mondom, hogy tapasztalatlanul látja a „porszemnyi” világunkat. Az arkangyal nem szövetkezhet a testvéreivel a Sötétség ellen és randevúzhat a Sötétséggel egyazon időben.
Mikor Amara azt parancsolja, felállok. Magasan a feje felett kihúzva széles vállaimat. Ám hiába a látszólagos fizikai előny. Úgy érzem, egyre és egyre csak zsugorodok. Már így is túl közel van hozzám. Amikor pedig megérint, a halál szelét érzem a bőrömön. Mintha a vér is megfagyna az ereimben. Nem vagyok ark, én magam nem tudhatom, milyen igazán Isten közelében lenni. De abban biztos vagyok, hogy amit most tapasztalok, az annak a tökéletes ellentéte.
- Istent nem hozza vissza a pusztítás. - Mindig a legjobb voltam, nem hiába tart magához közel Gabriel, most mégis minden akaratommal kényszerítenem kell magam hogy a Sötétség szemeibe nézzek, ne pedig mereven bámuljak el a feje felett a távolba. - Mint látod, próbáltuk. - Billiókat végeztünk ki, a teremtése koronáját. S lám, mire mentünk vele azon kívül, hogy mi, a Jó védelmezői káoszba taszítottuk a világot. Őfelsége a produktív pusztításról néhány évtizeddel lemaradt...
- Teljesen más megközelítéssel lelhetünk csak rá a megoldásra. - Úgy érzem, megfojt a közelsége. Mintha pestisként mérgezné az esszenciám. De hősiesen tűröm. - Az arkangyalok az Úr első és legtisztább teremtettjei. Az egyetlenek, akiket megajándékozott valódi lényével. Visszacsalogatni, vagy visszafenyegetni magunk közé az Urat lehetetlen. Úgy gondolom, hogy az arkangyalok együttes lénye - szándékosan használom a lénye szót ereje helyett, hisz nem az erőn van a hangsúly, meglátásom szerint - és a Te irányításod kell ahhoz, hogy visszaránthassátok a valóságunkba. - Valahogy így néz ki a terv. Nem elég csak Amara. Ahogy nem elég az összes arkangyal sem. Külön-külön mindkét fél próbálta, lásd sikertelenül. A terv, ha működik, elméletben tökéletes. Két legyet egy csapásra. Az Úr visszatér és azon nyomban, az arkangyalok erejével visszazárja a Sötétséget oda, ahonnan jött.
- Gabrielnek szüksége van a fivérei bizalmára, pusztán stratégiai okokból nem járulhatott személyesen Eléd. Ezzel szemben én, a lojalitásom mindig ingoványos talajon tartottam. - Legalábbis látszólag, de ezt kimondva már nem teszem hozzá. A Sötétségnek lényegében mindegy. Porszemek vagyunk mind, a nálunk is kisebb dolgok, mint a morál, a lojalitás, számára valószínűleg már értelmezhetetlenek.
reveal your secrets

Amara


Szent Jakab templom - Jacksonville, Florida SZMvs5t
☩ Történetem :
☩ Reagok :
42
☩ Rang :
The Darkness
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 22, 2018 4:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rassilon & Amara
Zene: Doom • Credit:

Kezeimet kényelmesen egymásba fonva a mellkasom előtt, felfelé s enyhén oldalvást biccentve az államat mérem végig a padsorok szegélyezte útvonalon közelebb lépdelő tollast. Különös magabiztosságot sugall a lénye, de legalábbis nem reszket úgy, mint a többség, mihelyst rádöbbennek a kilétemre, illetőleg a rájuk váró sorsra. Egyszerre bosszantó s örvendetes.
- Ha ezzel kívánjátok nyugtatni magatokat, ám legyen - a szemeimet messzire kerülő mosolyom veszedelmesen villan, amint felhagyva léha testtartásommal, kiszabadítom karjaimat egymás gúzsából, s a repedezett, vértől mocskos padlót érintgető, éjfekete ruhámon kisimítom a sebtében visszaugró ráncokat. Ezúttal én indulok meg kimért tempóban a szárnyas felé, nem tartva bárminemű csapdától vagy támadástól. A szabadulásom idején talán még kárt tudtak bennem tenni ezek a lelketlen bábok, azonban manapság… Nem akad olyan példányuk, amelyik képes lehetne ártani nekem.
Bemutatkozását hallván megállapodok, alig egy méterre tőle. Szemöldökeim lágyan emelkednek, és habár a benne kavargó energiákat tekintve sejtettem, hogy nem a „nagynevű” arkangyal látogatott meg, kimondva tapasztalni az arcátlanságot, visszafogott dühre fakaszt.
- Tán nem mert elém járulni egymaga, minekután segédkezett a Fivéremnek tömlöcbe vetni? Inkább küldött maga helyett egy feláldozható katonát, milyen derekas - cinikusnak remélt mosollyal pillantok végig az előttem ácsorgó angyalon, tűnődve, vajon őt nem bosszantja ez az abszurdum? - Porszemek vagytok ebben a világban, s még így is képesek vagytok megkülönböztetni kisebb porszemet és nagyobb porszemet. Mintha számítana - töprengek mellékesen, mielőtt hagynám, hogy ismét megszólalhasson a küldönc. Térdre ereszkedése vélhetően az elégedettségemet hivatott megszolgálni, mégsem érzek eleinte többet, mint… ürességet. A végén egészen mindegy lesz, ki van velem, s ki ellenem, ettől függetlenül megül bennem az óhaj, a vágy, hogy katonámmá faraghassam a rettenthetetlen harcost. A hozzá hasonló mellékszereplőkre még nekem is szükségem van.
- Kelj fel - utasítom, mialatt azt a kicsiny távolságot is leküzdöm magunk között. Amennyiben a kívánalmamnak kedvezően cselekedett, hűvös tenyeremet az arcára simítom. - S most mesélj, milyen közös célok és érdekek fűznek minket össze? - újabb görbület környékezi meg az ajkaimat, miként az angyal markáns vonásait vizslatom.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 12, 2018 6:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sok kényes megbízást kaptam már, a kerek egy éon óta tartó létezésem során. Egy ideje pedig különösen közel tart magához Gabriel, aki alá teremtettek. Bármit tettem is, sosem közelítettem meg a dolgokat szentimentálisan. Angyal vagyok. Nem eszméket szolgálok, amik változnak. Hanem egy arkangyalt - aki a képességeimben megbízva, szerencsére igen-igen hosszúra szokta engedni a pórázom. Ezt nem mindenki mondhatja el magáról. Amit az egészből ki akarok hozni az az, hogy kiemelt pozíció ide, vagy oda, ami most történik, számomra is különleges. Amióta a Sötétség megjelent és tudomást szereztünk Róla, különös szimpátiát érzek iránta. Nem, nem szimpátiának nevezném. Minek is mondjam? Az embereknek ez mindig jobban ment. Szavakkal kifejezni önmagukat, hisz ők valóban éreznek. Egy másik síkon, nem úgy, mint mi. Talán vibráló tisztelet? De Ő pusztít. Mit tisztelhetnék, az erejét? Talán az Úrhoz közeli lényét. Vagy reményt jelképezi számomra, hogy Ő majd elpusztít mindannyiunkat, mielőtt elpusztíthatnánk egymást?
Mély levegőt veszek és lassan fújom ki, mielőtt belököm magam előtt a templom ajtaját. Már a Sötétség puszta közelsége is ki akarja forgatni a nem létező vágyaimat. De időben kitisztítom az elmém.
A figyelmem csak részben szentelem a végét járó halandónak. Épp annyira, hogy szánakozva összevonhassam a szemöldököm.
Ezt az idiótát.
Én magam egészen addig várok a templom bejáratánál, amíg „őfelsége” el nem fogyasztja a lelket. Türelmesen várok, s mikor végzett, csak akkor indulok lassú léptekkel Felé, a kopott padsorok között. Nem mondom, felfordul tőle a gyomrom. Attól, amit az Úr teremtményével tesz - igen, a testüket mi is pusztítottuk, de a lelkeiket nem szennyeztük be, nem értünk hozzájuk - tehát amit a lélekkel tesz, visszataszítónak találom. Émelyítőnek. De nem azért vagyok itt, hogy térítsek, vagy harcoljak. Hanem, hogy valamiféle szövetséget építsek. Sosem voltam a diplomata alkat. De ha Gabriel azt akarja, akkor az leszek.
- Egyelőre nem árultunk el senkit. - Felelem hűvösen. Bár ilyen logikával azt a kérdést is feltehetnénk, hogy ki a valódi áruló. Gabriel, akinek fontosabb az Úr, mint a teremtményei? Vagy Michael, aki el akarja pusztítani a jelenlegi legjobb esélyünket Isten megtalálására? Vagy… talán én, aki egy arkangyal parancsai mögé bújva árulja el angyali mivoltát újra, és újra? Manapság már nincsenek olyan éles határaink, mint egykoron. Nehéz lenne meghatározni, ki a valódi áruló és miért.
És most, hogy ilyen közel lehetek a Sötétséghez - amit pozitívumnak semmiképp, de személyes megtiszteltetésnek annál inkább vehetek - végre meg tudom fogni azt az érzést, amit eddig nem tudtam volna megmagyarázni.
Csodálod a naplementét, de nem várod el, hogy cserébe ő is csodáljon téged. Azt sem, hogy tudomást vegyen a létezésedről. Egyszerűen csak élvezed a melegét. Vagy hát, ebben az esetben… a fojtását.
- A nevem Rassilon. Gabriel arkangyalt képviselem. - További szóra nyitom a szám, mintha egy jól begyakorolt szöveget készülnék előadni. Bevallom, hosszú ideig egy ostoba némbernek gondoltam Amarát. Ez most sem feltétlenül van máshogy. De ugyanakkor azt is tudom, hogy Ő egy teljesen más síkon értelmezhető, mint bárki, akivel eddig találkoztam. Így bele sem kezdek abba a monológba, amivel Gabriel megbízott. Láthatóan elengedek mindent, ahogy kifújom a dohos levegőt, hogy saját gondolataimat formálhassam meg. - Nem sértem azzal az intelligenciád, hogy úgy teszek, mintha létezne olyan megoldás, amiből Te és mi is csak jól jöhetünk ki. De a célunk jelenleg közös. - Mielőtt bármi többet mondanék, féltérde ereszkedem a koszos padlóra, és csak akkor állok fel, ha Ő úgy akarja. Vagy… ha megunom a szerepjátékot.
reveal your secrets

Amara


Szent Jakab templom - Jacksonville, Florida SZMvs5t
☩ Történetem :
☩ Reagok :
42
☩ Rang :
The Darkness
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 10, 2018 12:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Rassilon & Amara
Zene: Doom • Credit:

- K-kérem, ne bántson! M-maga egy démon? Vagy angyal? - ujjaim alatt finoman vibrál a halandó torka, miként reszketegen igyekszik az összeszedettség látszatát kelteni, talán, hogy ne ösztökéljen szánni való mivolta a mihamarabbi megölésére, vagy egyáltalán a kínzása folytatására. Vajon működik ez Fivérem szörnyszülöttjeinél? - Istenem, kérlek segíts meg! - hirtelen felkiáltása kizökkent egy momentumra a lelke elszívásáról fogant elképzeléseimből, illetve a sértegetéseiből táplálkozó, feléledő dühömből. Kezem szorítása enyhül, a hangya pedig úgy kapdos levegő után, mintha valóban a Teremtője mentette volna meg; hevesen s jól hallható megkönnyebbedéssel.
Állam leheletnyire biccen csupán oldalra, szemöldökeim alig moccanva vonódnak egymáshoz közelebb, amint a hímegyedet vizslatom.
- Miért kéred a segítségét? Tán ide tudod hívni? - érdeklődésem holmi különös reménykedéssel elegyedik, hiszen arra még nem gondoltam, a halandók fohászkodása önmagában nem ér semmit, egy effajta építmény kellhet hozzá, mit az istenük házának bélyegeznek. Talán itt ténylegesen meghallgattatnak gyermeteg imáik.
- Én n-nem… Sosem láttuk őt - a szétterjedő, feszültségben fürdőző csendben kihallik a nyelése, vélhetőleg rádöbbenésében, amiért eljátszotta az egyedüli, reszketeg lábakon egyensúlyozó esélyét. Képtelen vagyok megérteni, miért is gondolta a testvérem szükségesnek vagy okos döntésnek létrehozni ezeket az ostoba lényeket.
- Sosem láttátok őt, és még is hisztek benne... Itt hagyott titeket az enyészetnek - közlöm vele hűvösen, és a megfelelő irányba biccentve a fejét a torkánál fogva, könnyedén vetek véget a szenvedéseinek. A csigolyák vad roppanását követőn a lelkét is elbitorlom, türelmesen kivárva, míg a felragyogó jelenés eltávozik a száján át, hogy aztán puha engedelmességgel bújhasson el az én ajkaim mögött. Révén, kiürült porhüvelyére semmi szükségem, hagyom a poros, fájóan nyögdöső padlódeszkákra hullani, melyek rögvest egy újabbat nyikordulnak, nem engedve visszatelepedni a néma ürességet a helyiségre.
Szembe fordulván a templom bejáratával, amannak meredeken kanyaruló boltívei alatt a várva várt szárnyas alakja bontakozik ki. Ugyan megvetem Fivérem legelső teremtményeit, azonban a végső cél érdekében immáron nem válogatok az eszközeim között, az ő szent küldetésük pedig tökéletesen idomul az elképzeléseimhez. Halovány, érzéketlen mosolyt idézek az ábrázatomra, lassú léptekkel indulva meg a férfialakot öltött angyal felé.
- Ki hitte volna, hogy Fivéremet még a legtökéletesebbnek remélt játékszerei is elárulják majdan. Elvégre ezért kívántatok megkeresni, nem igaz? - színtelen hangomba nem keveredik semmiféle érdeklődés, ellenben megvetés. Hiába bizonyulnak jelenleg hasznosnak, nem fogom elfeledni, hogy a fajtájuk közreműködésével lettem egy kicsiny zugba taszítva, elrejtve a világ elől, s elfeledve általa.
Talpaim végül néhány méterre késztetnek megállapodásra tőle, onnét méregetem hitvány valóját.
reveal your secrets

Online
Hell or Heaven


Szent Jakab templom - Jacksonville, Florida VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 09, 2018 11:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
szabad a játéktér
reveal your secrets

Raguel


Szent Jakab templom - Jacksonville, Florida 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 20, 2017 9:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Lucifer & Raguel
Deal with the Devil
City of the Dead • Üzenet: <3 • Credit:

Amint kiejti a nevemet, megállok, vállam felett hátra pillantva hallgatom meg őt. Igen.. tudom, hogy már én sem vagyok tiszta. De vállalom a felelősséget, ahogy mondtam. Halkan sóhajtok, egy kis koncentrálás után a pad olyan lesz, mint  korábban volt. Gabriel oldalára helyez gondolatban, én pedig halkan sóhajtva emelem pillantásom a kék ég felé, ki az ajtón. A sötétség említésére azonban halkan, keserűen nevetek egyet.
- Soha nem leszek az oldalán. Testvéreit öli, elárult engem, és Atyánk fénye helyett már a harag vezeti... Azt teszem majd, amit ő. De nem az ő módszereivel és az oldalán. Nem fogok kardot emelni testvéreimre... azonban a szavakat sem fogom többet használni, hogy másokat tereljek. Kihasználják jóindulatomat a testvéreim. Így hát némaságot fogadok. Az emberek tiszteletére, szokásukhoz igazodva csak négy órakor pár perc erejéig fogok megszólalni, ha lesz kihez. De kérlek, hallgasd meg utolsó szavaim és tégy meg nekem valamit: aludj. Ha pedig alszol, engedd magadba az álmokat. Látni fogod... ha Ophilia látta, te is látni fogod... de te érteni is fogod azt. - mondom komolyan, majd kisétálok a kitárt ajtókon.
Amara... az ő eljövetelét jövendölte meg Atyám. Talán már most úton van. És ha egy olyan átlagos, közrendű angyal, mint az irattáros képes volt erről álmodni, s úgy én is, akkor Lucifer is egészen biztos látni fogja a Pokollá vált Mennyeket, azt, hogy szeretteit elemészti a sötét erő. Legalább is reménykedem benne, hogy Atyám megmutatja neki... mert én nem mondhatok ennél többet.

//Köszönöm a játékot! luvu Remélem még összefutunk! k76k //


Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2