Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Templomkert •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 27, 2017 7:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Rafael & Iliana
Starry meeting


Elmosolyodom… Igen, a világban történt változás mindenre és mindenkire kihatott. Úgy tűnik, még a biológiába is jobban, mint kellett volna. Tekintetét követve a szárnyaira pillantok. A sötétségbe olvadnak a fekete tollak, így én nem sokat látok belőle. Vajon milyen lehetett régen? Ragyogott, vagy csak hófehér volt? A kérdésére feleszmélve nézek vissza rá kissé értetlenül. Festéshez…? Nem, nem igazán, szóval meg is rázom a fejem. Még akkor is, ha nem várt választ. Az én kérdésemre is megjön a válasz. Cirógatása egyszerre tenne vörössé és sápadttá. A gyomrom görcsbe ugrik, és amikor elkezd közeledni, hirtelen azt hiszem, hogy megcsókol. Szinte meg is merevedek elkerekedett szemekkel, amikkel aztán őt figyelem az arcomra adott puszi után. Kissé felemeli a szárnyait, elengedve velük. A tett újabb kérdést követ, én pedig már mindent értek. Azért nem akarta törölni az emlékeim, mert azt akarta, hogy emlékezzek rá. Mert tetszem neki. Ez már teljesen egyértelmű. Akaratlanul is messzire repülnek a gondolataim. Milyen lenne vele lenni? A szó minden értelmében. Először kellemes dolgok jutnak az eszembe. Ezek a beszélgetések, a humora, a biztonsága, a buja gondolatok sem kerülnek el. De aztán ott van a rossz oldala is. A démonok, a harc, az utam, az, hogy én meghalhatok akár holnap… Legszívesebben elfutnék, válasz nélkül hagyva őt. Mert ha válaszolok, döntenem kell. Igen, vagy nem?
Mindkét kezemmel átölelem magamat és a könyvemet a mellkasomhoz szorítom vele, mintha tőle várnék nagyobb erőt ahhoz, hogy megszólaljak.
- Nem… – lehelem olyan halkan, hogy én sem vagyok biztos benne, hogy tényleg kimondtam, pedig sikerült. Így már könnyebb újra megtenni.
- Nem. Felejts el mindent, amit ma mondtam… Nem találkozhatunk többször. – fáj kimondani ezeket… Borzasztóan. Kedvelem Rafaelt és pont ez a baj. Szívesen lennék barátja. Örülnék neki. De tudván, hogy ő többet akar, mérgezett lenne a kapcsolat. Többet pedig nem engedhetek… tilos. Még ha az Úr meg is kegyelmezett neki, és lányának akkor, nem érdemes újra tesztelni a türelmét. Arról nem is beszélve, én micsoda büntetést kapnék azért, ha mindez kiderülne. Nem találkozhatok vele többet. Képes lennék bele szeretni, tudom. Elég emberi hozzá. Beletudnék feledkezni a ténybe, elfedni azt, hogy kicsoda és micsoda valójában.
- Sajnálom… ha ember lennél, akkor talán meggondolnám, de… Ajh, ez… nagyon rasszistán hangzik, de én nem… – hebegek habogok. Faye és Michael „kapcsolata” is eszembe jut. A folyamatos vágyódás, a be nem teljesülhető szeretet. Nem akarok ilyen fájdalommal élni és neki sem kívánom ezt. Nem én vagyok a rasszista… a rendszer az. Tetszik vagy sem, ami tilos az tilos. Eléggé megszégyenültnek érzem magam, ezért gyorsan átbújok a szárnya alatt és sietős léptekkel megindulok az épületek felé.
- Sajnálom! Ha ember lennél sem én volnék a jó választás! Ég veled! – fordulok még hátra egy pillanatra megtorpanva, de aztán már sietek is tovább. Muszáj, mielőtt jobban bele kavarodok ebbe a szituációba… így is csak azért nem menekültem el már az elején, mert Ian tanít… mellette erőssé válik az ember.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 25, 2017 4:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Azt hiszem szó szerint örök időkig képes lennék hallgatni Iliana nevetését. Én magam sem vagyok kevésbé vidám a társaságában, s bár későre jár már, semmi kedvem haza indulni.
-Én is... - mondom kicsit morogva - Régen talán így is volt. Sajnos az elmúlt évtizedek nem csak a divatban hoztak változást.
Akaratlanul is a szárnyaimra süllyed a tekintetem. Szerintem sokkal jobban néznek ki így, de tény, eredeti színükben sokkal barátságosabb hatásuk volt.
Végül megadom magam az érvelésének, még ha közben azon is kattog az agyam, hogyan lehetne...nos...valami jót kovácsolni ebből a büntetésből? Mondjuk ha szobafogságra ítélnék velem egy szobában, vagy le kéne festenie a kerítésem? Bevallom, már a puszta gondolata annak, hogy egy mit sem sejtő apáca büntetést szab ki a kedvenc könyve egyik alakjára melegséggel tölti el a lelkem. De talán jobb, ha nem is gondolok ilyesmikre. Úgysem menne bele.
-Véletlenül nem értesz a festéshez..? Á, nem érdekes...
És valóban gyorsan elfelejtek mindenféle kerítést, kaput, falat, ajtót, meg úgy általában bármit, amit nem látok a szemében tükröződni ebben a pillanatban. Tenyerem gyengéden cirógatja az arcát. A pillanat, amikor még elmehettem volna minden következmények nélkül tova szállt. Az egyetlen ami megnyugtat, hogy ő sem szaladt el.
-Nem, nem volt véletlen.
Hozzá hajolok, és megpuszilom az arcát, mielőtt elengedném. Nem szeretném lerohanni, és azt sem, hogy belázasodjon. Szárnyaim is felemelem kissé, hogy ki tudjon bújni alóluk, ah nagyon szeretne.
-Volna kedved találkozni...kevésbé hivatalos körülmények közt?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 20, 2017 7:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Rafael & Iliana
Starry meeting


Szinte elkacagom magam azon, ahogy rávágja, ő az a mitikus alak, de hangomat egyből visszafogom, nehogy felverjem a házat és lakóit... egyszer már így is ide csaltuk az egyik apácát a hangoskodással, jobb, ha nem tesszük meg újra. Ezután tovább hallgatom magyarázatát Odysseusról, aztán a kérdésemre is válaszol a fáradtsággal kapcsolatban.
- Úgy tudtam, az angyalokra nem hat az alkohol. - lepődök meg mosolyogva. Kíváncsi lennék erre a történetre azért, mert ahogy mondja, hogy ne kérdezzem... bizonyára nagyon vicces lehet az is. Aztán elmagyarázza, hogy megragadja az alkalmat a segítség nyújtásra, különben rosszul érezné magát. Ebben hasonlítunk. Én is azért váltam ördögűzővé -illetve akarok-, mert így cselekedni tudok. Nem csak reménykedni.
- Tudod jól, hogy azért kell büntetést kapnom, amit csináltam. Nem elég lerendezni annyival, hogy "majd még úgy is kapok". De ez már csak az én buzgóságom. Megoldom majd. - mosolygok rá biztatóan. Egyszer kimondok egy tiltott szót. Elég lesz. A boldogságomat az emlékre persze ezek nem feketítik meg. Örülök, hogy ismét emlékszem apám arcára és hangjára. Még ha nagyon messzire is nyúlt vissza emlékeimben, s kicsi voltam még, akkor is... Jól esett látni, és jól esett ez a kedves gesztus is tőle. De ez láthatóan nem véletlen. A viccelődés a randiról valahogy egy csapásra majdhogynem élessé kezd válni. Főleg, ahogy arcomat érintve maga felé fordítja arcomat és közli, hogy "nem tervezte igazán"... A döbbenettől még a lélegzetem is eláll egy pillanatra. Soha nem gondoltam volna.. mármint... volt, hogy udvaroltak nekem, de... egyszerű városi emberek.
- Szóval... nem véletlen, hogy mi most találkoztunk? - kérdezem egy picit megszeppenve, miközben arcom kezd azonosulni színvilágában a kert túlsó végén lévő vörös rózsákkal.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 18, 2017 3:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


-Jajj, hát Hercules az én vagyok! - vágom rá, és be is feszítem az izmaimat, ezt bizonygatva. Aztán megint elnevetem magam, és abba is hagyom a bohóckodást. - Odysseus csak mese amennyire tudom. Körülbelül annyi valóságalapja lehet, mint a Harry Potter könyveknek, vagy a Gyűrűk Urának. Na persze....a görög témában annyira nem vagyok szakértő, az ókorban ritkábban jártam arra.
Aztán szép lassan bólintok. nem csak az eget, de a fáradtságot is másképpen értelmezzük, bár az utóbbi annyira nem tér el.
-Tud, csak kicsit több kell hozzá. Illetve, szellemi fáradtsághoz bizonyos esetekben kevesebb kell, mint egy embernek. Sok mindenre ellenállóbbak vagytok. Az alkoholra például könnyen...ne kérdezd, milyen hatással van rám, úgysem fogom elmondani!
Szegény Lia....ha tudná, hogy szó sincs róla, hogy alábecsülöm. Én több módon is látom, milyen elszánt, mennyire elhivatott, és abszolút hiszek benne, hogy bármennyire cuki is, ő lesz egyszer minden démon réme. Részben, mert akivel ő bánik el, azzal egy kedves lány bánt el, de azért is, mert nagyon veszélyes ellensége lesz a pokolnak. Elképzelhető, hogy egy hangyányit elfogult vagyok, de attól még ez a helyzet.
-Nagyon is életrevalónak tűnsz. Ráadásul láttam, ahogy hezitálás nélkül kimásztál a páncélautóból miután az bukfencezett, szóval nem kell bizonygatnod semmit. Viszont, ha tudok segíteni, és nem teszem...az kicsit olyan, mintha miattam történne valami rossz. Egyébként is, ezen a helyen lesz még részed büntetésben bőven, szóval ne aggódj, nem maradtál le semmiről.
Felteszem, hasonló okokból ördögűző... másoknak segíteni. Bár ez így elég sután hangzik valamiért. Az emlék viszont a várt hatást hozza. Majdnem akkora örömet szerez ez nekem, mint neki.
-Szívesen.
Kár, hogy ezek után sikerül nagyon-nagyon zavarba hoznom. Először csak nevet a dolgon, de már akkor sejtem, hogy ha jobban belegondol, annyira nem is vicc ez. Mint a legtöbb viccnél. Nyelek egyet, és fejemben zakatolnak a gondolatok. Most mit tegyek? Valljam be, hogy igaza van? Tagadjam le? Ugorjak be a tóba, és maradjak a víz alatt? Nem, ez őrültség, elrepülni gyorsabban tudnék. Végül erőt veszek magamon, tenyerem az arcát érinti, és visszafordítom magam felé.
-Nem terveztem igazán...de az elképzelhető, hogy titokban reméltem, hogy erre jársz, amikor épp ide jöttem olvasni...
Szívem eddigre a torkomban dobog, ahogy aztán némán figyelem őt, és várom, mit gondol erről.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 17, 2017 9:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Rafael & Iliana
Starry meeting


Elmosolyodva figyelem a huncut pillantást, hallgatom a választ.
- Na és Hercules? Odysseus? - kérdezgetek még pár példát mosolyogva, miután megtudok kupidóról egyet, s mást. Mondjuk a nőies szeszélyesség jobban illik hozzá, ha megnézzük, milyen szerelmek alakultak ki néha a világban. Ezzel persze semmi baj nincs, ráfér az ilyen a Földre és az emberekre...nem tudom, hogy az angyalok hogy vannak ezzel. Bár ha csak Rafael példáját vesszük... Végül elmondja, hogy már a Holdon is jártunk, úgy hogy a magasságokat már rég meghódítottuk. Ismét elmosolyodom és felpillantok az égen az említett objektumra, halkan nevetve kicsit azon, hogy összezavarodik a mondandójába.
- Máshogy értelmezzük az "eget" ezek szerint. - pillantok rá.
- Fáradtság? Tud egy angyal fáradt lenni? - kérdezem. Végül törli az emberek emlékeit, vagy is inkább módosítja, hogy nekem falazzon. Nem tetszik túlságosan, de már megtörtént. Egy kedves mosolyt engedek meg rá, mielőtt elhúznám a kezemet.
- Kedves tőled. De legközelebb hagyd csak rám. Életre valóbb vagyok, mint amilyennek tűnök. - nem tudom, miért segít. Nem tudom, alábecsül-e, ahogy a legtöbben. A kedves, szép arc gyakorta tereli téves vágányra az embereket. Nem szeretem, ha pusztán kinézetem miatt lenéznek, vagy alkalmatlannak tartanak dolgokra... ahogy a bíboros gondolta az ördögűzésről. Még is kitartok, immár egy éve. Pedig nem könnyű... egyáltalán. A büntetések, a lelki-törések, a bűnök tanulása... sokan el se tudják képzelni, milyen ez. Milyen nehéz tartani magunkat... és nem hiszik el, csak egy szép arc miatt. Többször gondoltam már arra, hogy megcsúfítom magam valamilyen módon. De eddig nem volt rá különösebben szükség. A kérésemet végül teljesíti. Éppen a megjelenő, halovány pírt nézem az arcán, mikor felemeli kezeit és közre fogja vele arcomat. Fura, hogy ezekbe az erős, harcedzett kezekbe milyen gyengédség is bele tud bújni. A viccelődésére elmosolyodom, majd kérésére behunyom a szemem. Várok egy ideig, meleg tenyerére koncentrálva arcomon, s végül felsejlik az emlék. Melegség tölti el a mellkasom, kissé meg is könnyezek boldogságomban. Így mosolyogva nyitom ki a szemeim, simogatásától, az örömtől és a fura, zavart helyzettől kipirulva és nézek rá.
- Köszönöm. - suttogom halkan, meghatottan kissé, aztán kissé elnevetem magamat.
- Szóval "már is" be akarnálak mutatni a szüleimnek? Későbbre tervezted? - kuncogok. Szóval ez egy "randi"? A leendő pároknál, vagy friss pároknál szokás szülőket bemutogatni egymásnak... Valahogy még is csak félig komolynak hat ez a vicc... Vagy is.. nem tudom. Az érintése, a pillantása, az, hogy még mindig ölel a szárnyaival. Ezekbe a jelekbe bele gondolva kissé zavartan nézek oldalra. Nem kéne olyasmit bele képzelni valamibe, ami nincs ott.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 16, 2017 4:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Lezseren megvonom a vállaim, miközben szemeim huncutul csillognak.
-Van aki igen. Van aki nem. Kupidó valós személy például, igaz lány, és máshogy hívják. Egyesek több létező személyt gyúrnak egybe, és akad persze olyan is, aki több legendát is ihletett. Az én kulturális hatásom szerencsére az ábrahámi vallásokra korlátozódik. Már amennyire tudom...
Attól tartok túlléptünk azon a ponton, amikor jót nevetnénk rajta, ha bevallanám, hogy amúgy ezeket hallom. Tényleg nagyon közel vagyok hozzá, hogy elpiruljak. Nem tudom eldönteni, hogy előbb kellett volna találkoznom vele, vagy inkább soha? Nem, a soha az nem jöhet szóba, akkor baja esett volna de...lehet haza kísérni hiba volt. Viszont, ő legalább nem kér majd arra, hogy repüljek vele. Jobb ha magamtól sem ajánlom fel ezek szerint.
-Magasabbra is jutottatok már az égnél. A zászlótok még mindig ott feszül büszkén a holdon...bár azóta annyira kifakult, hogy hófehér, szóval nem harciasan büszkén de...esküszöm nem szoktam ilyen gyakran belezavarodni a saját mondandómba, mi a  fene van ma velem?
Meg sem lepődök rajta amúgy, hogy nem akar kibújni ez alól. Vajon mi lehet az egyházi büntetés manapság? Vissza kell fordítani a bibliából 10 oldalt héberre? 50 miatyánk? Beültetik két misére? Akárhogy is, bővel túl elfoglalt ahhoz, hogy az ilyen hülyeségekre is időt pazaroljon.
-Már megtettem. Legszívesebben megjelennék nekik is, hogy elmondjam, velem találkoztál de...a legtöbb ember furán viselkedik, ha találkozik velem...vagy bármelyik angyallal igazándiból. Valamiért bátrabban vállalnak ostoba kockázatokat és ritkán van jó vége.
És tovább simogat. Egyre gyorsabban ver emberi szívem, és kicsit tényleg elpirulok, bár próbálok úgy tenni, mint aki észre sem vette, főleg azt nem, amikor elhúzza a kezeit.
-Ó...megoldható persze...csak nem számítottam rá, hogy máris be akarsz majd mutatnia  szüleidnek... - Vágom rá viccelődve, aztán mély levegőt veszek, és finoman megérintem az arcát két oldalról. Továbbra sem eresztem a tekintetét, és suttogva szólok hozzá - Ehhez viszont koncentrálnom kell. Hunyd be a szemeidet.
Eleinte nem érezhet semmit, leginkább mert másodpercekig csak figyelem finom vonásait, mielőtt tényleg koncentrálni kezdenék. Az emlékeket egy fokkal nehezebb olvasni, mint a gondolatokat, így nem igazán tudom, mire számítsak, de megteszem amit kér. Ha nem is sokáig, de láthatja maga előtt édesapja hangját, hallhatja ahogy csitítgatja őt, és öleli, mielőtt letenné aludni, és betakargatná. Ahogy az emlékkép véget ér megsimogatom a fejét.
-Erre gondoltál?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 15, 2017 9:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Rafael & Iliana
Starry meeting


Elmerengve figyelem a kárörvendő mosolyt, fürkészem arcát, ahogy mesél.
- És az eposzok hősei? Ők is léteztek? - érdeklődök kíváncsian. Végül rá tér Bábel tornyára, én pedig meglepetten nézek rá. Hirtelen nem tudom eldönteni, hogy következtet, vagy gondolatot olvas. Több dolog is eszembe jut, hogyan lehetne tesztelni ezutóbbit, de mindet feleslegesnek gondolom. Nincs titkolnivalóm, habár ha arra gondolok, hogy tudja, miket gondoltam róla, hogy milyen jelzőkkel illettem külsejét és jellemét... Próbálom nem kiültetni az arcomra, hogy legszívesebben elásnám magamat zavaromban. Valahova a föld magjának közelébe. Azzal nyugtatom magam, hogy következtethetett is, hogy a hasonlóság miatt gondolhatta, hogy erre gondoltam, nem pedig az arcába közöltem közvetetten, hogy rendkívüli példakép lehetne bármely férfinek, és hogy nem értem a volt párját, amiért elhagy egy ilyen rendkívüli férfit.
- Minden csak nézőpont kérdése. A földre fekve a legalacsonyabb cserje is az égig ér.. de onnan fentről még a legnagyobb torony is nagyon alacsonyan, messze van, nem igaz? - kérdezem mosolyogva. Mondjuk elképzelni se merem, mert már attól bele szédülnék. Sajnos meglehetősen erős tériszonyom van, így három emeletnél magasabbról nem szívesen nézek lefelé. Eddig szerencsére nem is kellett.
Persze most is használja a képességét, hogy elfeledtesse másokkal, ha esetleg látták. A fura az, hogy most engem is bevont, s igazából kihúz a csávából... Még sem érzem ettől magamat megkönnyebbülten, sőt, inkább bűntudatom van tőle. Az egy dolog, hogy titokban tartom, hogy találkoztunk, de a saját figyelmetlenségem és hibámat elfedni, hogy ne büntessenek meg...
- Köszönöm, de szükségtelen. Vállalom a következményeket a tetteimért, legyenek aprók, vagy nagyok. De értékelem a gesztust. - mondom először komolyan, majd mosolygom rá. Végül a kérdéshez jutunk, meg a toll bizgeréléshez, amit inkább gyorsan abba is hagyok. Nem akarom túl sokáig fogdosni, nehogy kellemetlenül érezze magát. Pedig szívesen érinteném rendesen is, nem csak lopva.
- Apám meghalt, évekkel ezelőtt. Nincs róla képem, emlékeimben pedig már csak halvány.. körvonala él. Nem emlékszem sem az arcára, sem a hangjára, de még illatára sem. Esetleg... nem tudnád nekem feleleveníteni az egyik emlékemet vele? - kérdezem félénken. Nem tudom, hogy oka van-e annak, hogy az ember emlékezete véges, s jobb, ha nem emlékszem rá, vagy sem.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 15, 2017 12:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


-Tényleg megtörtént. - felelem halkan, és aprót bólintok is. Az emlék hatására egy halvány, kicsit kárörvendő mosolyra húzódnak az ajkaim egy pillanatra. - Napokon át ott rejtőztem a rabszolgák közt, és próbáltam finoman rávezetni Uredaku-t, hogy rosszul csinálja. Tartottam a hátam az ostor elé, mert én kibírom, csak ne mást üssenek. De persze, amikor sokadszorra is összedőlt megint megparancsolta, hogy mindenki kapjon tíz botütést, és kezdjük újra. Ekkor bukkant fel a bátyám, és vetett be egy közvetlenebb módszert.
Mérlegelni kezdek magamban. Mástól nem lenne feltűnő, ha kitalálná a gondolatait ebben a helyzetben, de vajon tőlem sem? Végül arra jutok, hogy válaszolok a fel nem tett kérdésre. Ha már diszkrét nem tudok lenni, legalább legyek őszinte.
-Ez nem Bábel tornyának története. Hasonlít de, az igazság, hogy nincs egyetlen Bábel történet, mint láthatod...
Egyik karommal a város felé mutatok. Még a legalacsonyabb bérház mellett is eltörpül bármi amit akkor építettünk.
-...és vége az, hogy eljutnak az égig.


Lassan már azért próbálok nem másra koncentrálni, mint a gondolatai, hogy ne piruljak el. Ez hatványozottan igaz lesz, ahogy a szárnyaim kezdi simogatni. Az más kérdés, hogy én kezdtem, a világon semmi szükség nem volt arra, hogy átöleljem ahhoz, hogy eltüntessem magunkat, őt azonban a jelek szerint nem zavarja a dolog sőt. Eléggé egy rugóra jár az agyunk amúgy. Épp mondanám, hogy nem volt ma szükség imádságra, mert személyesen beszélhetett egy angyallal, de már mondja is, ez miért nem működhetne.
-Senki rajtad kívül. Nem szeretem a rivaldafényt. De ne aggódj. Senki sem emlékszik rá ott voltál-e az imádságon. Ahogy arra sem, hogy ott kellett volna lenned. előfordul... - Rákacsintok - Néha mindenkinek kell egy kis pihenés.
Aztán biccentek. Kíváncsi vagyok, mire kíváncsi. A kérdése viszont azt eredményezi, hogy pláne kérdőn nézek rá.
-A lélek sosem felejt, csak a test. De...miért? Valami konkrét dologra vagy kíváncsi?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 14, 2017 8:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Rafael & Iliana
Starry meeting


Elmosolygom magamat. Nem kell rövidnek lennie, hiszen egész nap hallgatnám. És akár tanulságosnak sem kell lennie, bár azt hittem, hogy egy angyal "zsebe" tele van ilyenekkel. Szerencsémre ez nem jelenti azt, hogy nem akar mesélni, mert miután közli, hogy nem zavarok és csak olvasgatott, bele kezd egy történetbe. Az azt indító kérdésre megingatom a fejemet, aztán kíváncsian, az arcát és az eget figyelve felváltva hallgatom őt, arcomon egy mosollyal. Az hittem, hogy Babel tornyáról beszél, bár az eléggé eltér az övétől.
- Ez tényleg megtörtént? Te voltál az az angyal, akit nem vett észre? - kérdezősködök kíváncsian. Fura olyan emberekről hallani, akik nincsenek tisztában az angyalok és az Úr létezésével... hiszen én abban nőttem fel, hogy ez szinte "természetes". A kérdéseim a kúthoz útban teszem fel neki, ahol aztán megállva figyelem, hogyan nedvesíti meg a kendőt és nyúl végül az arcomhoz, hogy letörölje a fekete tintát. Persze előtte még közli, hogy ő más igazságra emlékszik, mint amit a könyveim előírnak és a tanár kérdez. Ez ismét csak elkezdi piszkálni a fantáziám és rákérdeznék, pontosan milyen igazságokra gondol, de ez olyan rettentő hosszú és kifejtős téma, hogy jobb, ha nem ilyen késő este állok neki ilyeneket kérdezni. Remélhetőleg úgy is lesz alkalom rá. Gyorsan leszedi az arcomról a piszkot, én pedig közben próbálok nem zavarba jönni. Nem attól, hogy hozzám ér. Mozdulatai ugyan alaposak, túl gyorsak ahhoz, hogy "kiélvezzem". Ám ahogy utána figyel... Nem kerüli el a figyelmem az a pár másodperces csend és bámulás egymás arcába, amelynek általában egy oka van... legalább is pozitívan. De ez.. ostobaság. Ő egy arkangyal, nem őrangyal. A véletlen, vagy Isten sodort az útjába, nem pedig azért, mert megkedvelt, mert őriz. Nem sok időm van gondolkodni ezen, pontosan pár másodperc, mert hirtelen meghallom az egyik szerzetesnő hangját. Mély levegőt véve hunyom le a szemem -egyrészt, hogy az ostoba gondolatokat megpróbáljam elhessegetni, másrészt, hogy felkészüljek a leszidásra-, mikor hirtelen puha tollak, erős végtagok karolnak át: két szárny. Kinyitva a szemem nézek meglepetten a férfire, majd a nőre, aki láthatóan nem lát minket, s tovább is megy. Ezután a szárnyakra terelődik a pillantásom. Puhán, lopva érintem meg a selymes, fekete tollakat. Soha nem értem még azelőtt angyalszárnyhoz. Mondjuk... "lopva"... A férfi nem ostoba, s bizonyára érzi, ahogy ujjaim óvatosan, leheletnyien nyomják és simítják végig egy hosszú tollát. Még is úgy teszek, mintha nem így lenne.
- Igazából kint lehetek... de nem tudom még, milyen kifogást találjak arra, hogy nem voltam az imádságon. - mondom kellemetlen mosollyal. - Mivel úgy sejtem, rád ma sem fog senki sem emlékezni, nem mondhatom, hogy egy angyallal beszélgettem. Hazudni se szeretnék, hogy azt mondjam, gyóntattam. Gyónni pedig a mesternek szoktam. - halkan sóhajtok. Sehogy se jó. Mindegy. Bevallom, hogy elaludtam, aztán vállalom a felelősséget és a büntetést. Az apácák egyházi büntetése úgy is elenyésző ahhoz képest, amit a mestertől kapok, ha kimondom a tiltott szavakat.
- Feltehetek egy kérdést? - pillantok fel rá végül, kissé más, kellemesebb téma felé terelve a beszélgetést. Ha igennel felel, megpróbálom megfogalmazni a kérdést érthetően.
- Azt mondtad, ti hozzáfértek korlátok nélkül az emlékekhez... Ez igaz az emberek emlékeire is? Akkor is, ha nem emlékszik rá? - kérdezem, kissé tördelve a kezemet, mert egy szívességet szeretnék tőle kérni, de nem tudom, hogy lehetséges-e egyáltalán, vagy hogy megtenné-e.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 14, 2017 1:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


-Rövid és tanulságos? Nem vagyok benne biztos, hogy van olyan történetem, ami megfelelne akárcsak egyiknek, pláne nem az utóbbinak - felelem vidám hangon, és a fejem is megrázom. - Nem zavarsz. Ilyenkor este már a démonok is nyugton vannak, sőt, még Sophie is alszik, én viszont nem szoktam, szóval hajnalig úgysem terveztem mást mint üldögélni, és olvasgatni ez az utópisztikus könyvet.
Megvakargatom a fejem, és lesandítok a borítóra, mintha attól várnék segítséget. Mit meséljek, ami rövid? Én, aki negyed órája arról hablatyol, hogy nem jut eszébe mit mesélhetne. És közben próbálok ellenállni a kísértésnek, hogy meghalljam mit gondol rólam, bármennyire is örül a szívem annak amit hallok.


-Hallottál az ókori birodalomról, amit Mezopotámiának hívnak? Élt egyszer ott egy zsarnok, kit Urekadu-nak hívtak. 5000 alattvalójával manapság nem tűnik soknak, akkoriban azonban szinte isteni tiszteletet harcolt ki magának, és sajnos ő maga is elhitte ezt. Mire betöltötte a 30-at, seregével meghódított minden környező települést, majd úgy döntött, rabszolgáival akkora templomot építtet magának, ami felér az égig.
Éjt nappallá téve folyt a meló, sok rabszolga a végkimerülésig dolgozott, ha nem akarta a bőrén érezni az ostort, és még így sem úszták meg sokszor. Éveken át folytak a munkálatok, ő pedig tovább folytatta a háborúit, hogy pótolja az elveszett rabszolgákat. Azonban, hiába robotoltak, a templom sosem ért el az égig, egy idő után mindig összedőlt. Egy szép napon az egyik szolga a király színe elé vonult, látszólag nem is törődve hátát érő ostorcsapásokkal.
"Nagy Urekadu. Te, ki istennek hiszed magad, attól tartok tévedsz. Halandó vagy, mint itt mindenki, és a tornyod sosem ér el az égbe, így nem."
Mire ezt végigmondta tíz katona lándzsája szegeződött a torkának, várva az uralkodó legkisebb jelzését, hogy nyársalják fel. egyenlőre azonban a király gúnyosan mosolyogva kérdezte meg a rabszolgát.
"Igen? Te akarsz engem kioktatni, egy egyszerű paraszt? Lássuk hát, hogyan érhet égig a templomom, de figyelmeztetlek, a fejed bánja, ha csak rabolod az időmet."
A férfi arcán a rá oly jellemző pimasz mosoly jelent meg, és megindult az egyik kő felé. Hatalmas gránit tömb volt, legalább akkora, mint egy hátsó lábain egyensúlyozó ló, és olyan széles, akár egy épület. A nemrég összedőlt templom egyik maradványa volt, és a zuhanás háromszög alakúra törte, többé kevésbé.
"Az a baj, hogy az alapoktól építkezünk felfelé. Gyorsabban haladnánk fordítva. Például, ha ez lenne itt a csúcsdísz, és feldobnánk az égbe, akkor látnánk meddig kell építeni, és csak kitöltenénk a rést."
És ekkor egyik kezével felemelte a hatalmas követ, és olyan magasra hajította, hogy csak egy apró pontnak tűnt az égen. Eddigre minden katona elhátrált tőle. Egyedül állt a tábor közepén, és várt. Amikor a kő földet ért, hatalmas robajjal tört szét, és borzalmas homokvihart indított útjára, aki mindenkit ledöntött a lábáról, őt kivéve. Amikor leszállt a por, és újra lehetett látni, kitárt szárnyakkal lépett a király elé. ezúttal már senki sem állt az útjába.
"Térjetek haza. Mindannyian."
A rabszolgák és a harcosok szétszóródtak, amerre láttak, és végül csak a király maradt ott, egymaga, a kiürült pusztában. Csak ő látta elrepülni Gabriel-t, és a másik angyalt, akit eddig nem vett észre. Soha többé nem bántott senkit, Évekig vándorolt a sivatagban, míg végül egy rablóbandára nem akadt. Az élete árán védett meg egy karavánt a banditáktól, kik közül sokan egykori katonái voltak. A történelem elfeledte ők, én viszont nem....nos....ennyi.



A mesém után újra meghallom, mit gondol rólam. Nem tehetek róla, a helyemben senki sem tudna ellenállni, ha képes lenne arra amire én! Talán Michael...bár ha a halandókkal való távolságtartásról van szó, lehet mégsem ő az etalon.
-Nem biztos, hogy jól járnál. Én emlékszem az igazságra, a könyvek nem feltétlenül amiből tanulsz. Mondjuk, belelátok a tanár fejébe is...lehet mégis jól járnál velem.
A közeli tavacskához vezetem. Na nem maga a tó miatt, de van mellette egy ivókút. benedvesítek egy másik törlőkendőt, és óvatosan az arcához érintem.
-Ne mozogj.
Olyan gyorsan dolgozom, amennyire csak lehet. Pár mozdulat, és eltűnik a puska gyönyörű arcáról, én azonban nem tudom levenni a szemeim róla. Néhány másodpercig állunk csak így némán, mert ekkor meghallom egy apáca hangját.
-Ki van ott?
Rohanó léptek közelednek felénk. A nő befordul egy tuja mögött, amire azonban mellénk érne már a hűlt helyünket látja. Időközben betakartam Lia-t a szárnyaimmal, és a valóság torzításával áttetszővé tettem magunkat. szegény hölgy értetlenül pislog, majd a kijárat felé indul, hogy megkeressen minket.
-Bocsi...nem volt időm megkérdezni, szabad neked itt mászkálni este? - kérdem cinkos mosollyal.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 13, 2017 8:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Rafael & Iliana
Starry meeting


A válaszára egészen felragyog az arcom.
- Akkor kezdhetnénk ma is! Mondjuk valami rövid, tanulságos történettel! - lelkesedem. - Illetve.. persze csak akkor, ha van rá időd, nem zavarok... - jut eszembe. Hiszen fogalmam sincs, mit csinál itt. Lehet, hogy dolgozik, vagy legalább is ilyesmi. Azt mondta, hogy az épület megnyugtatja, de én azt nem tudom, hogy csak ezért jött ide, vagy valami másért... Amikor a tegeződésnél viccelődve oda nyújtotta a kezét, megfordult a fejemben, hogy megfogom az ujjait és viccelődve megpróbálnék csókot adni a gyűrűs kezére, ha lenne rajta gyűrű, amit aztán keresnék az ujjain, de végül úgy döntöttem, nem égetem magam hasonlókkal... na meg nem is akarom elijeszteni az ilyen butaságaimmal... mármint... szívesen megfognám a kezét, tanulmányoznám, vagy adnék rá egy puszit viccből... is? Mármint.. nem tudom, méltó lennék-e ilyesmire, hiszen.. ő magasztos, meg magas, meg.. na jó, ezt a gondolatsort inkább békén hagyom, mielőtt olyan vizekre evezek vele, amiket még magamban kimondani is zavarba ejtő.
Inkább hallgatom kellemes, mély hangját, ahogy mesél a nefilimeket érintő "problémákról", és a.. tulajdonképpen az exéről. Kicsit elmerengek, magam elé pillantva. Ugyan, miért kezdett új életet? Hiszen Rafael határozott, jóképű, vicces és bátor. Nem csodálom, hogy a hölgy gyermeket nemzett neki. De ha eddig elment, akkor miért nem maradt vele? Bárhogy forgatom az elmémben a kérdést, valahogy arra lyukadok ki, hogy a válasz talán a könyörületesség....? Na jó, ez nem a legjobb szó rá. A lényeg, hogy én sem akarnám, hogy egy örök életű, örökfiatal szerettem elhervadni és meghalni lásson. Borzalmas érzés lehet egy olyan megállíthatatlan dolog ellen küzdeni, mint az idő maga. A gondolataimat az arcomon lévő nyomat témája tereli vissza. Halkan nevetve vörösödök el.
- Örülnék, ha mellém ülnél vizsgán. Te már úgy is tudsz mindent, könnyebb lenne veled lebeszélni az egészet, mint a szoknya redői közé rejtett puskát figyelni. - mosolygom, majd mikor felkel és felém nyújtja a kezét, szélesedik a mosolyom és egy pillanatnyi fázis késés után elfogadva a segítő kezet felkelek a padról, másik kezemben tovább szorongatva kis könyvemet. Mivel nem tudom pontosan, ő merre tervezte a menetelt, inkább megvárom, hogy elinduljon, s aztán lépek én is és követem őt felzárkózva.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 12, 2017 9:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Minden alkalommal? Bele sem merek gondolni, milyen bárgyú lenne a vigyorom, ha nem erőltetnék magamra közel normális ábrázatot ennek hallatán. Ezek szerint szívesen találkozna még velem? Eh...szedd már össze magad Rafael, úgy viselkedek mint egy tini....
-Lehet róla szó...
aztán csak hallgatom, ahogy tovább nevet. Nincs szívem elmondani neki, hogy valószínűleg nem fog látni többet. ahogy azt sem, hogy sok Arkangyalnál sajnos nem lenne választása. Egy kezemen meg tudom számolni azon testvéreim, akiknek a közelében nem félteném, igaz jellemző módon én magam sem vagyok rajta a listán. Ez van, minden Ark bántaná, vagy bajba keverné, vagy veszélyben lenne a közelében, mert állandóan elrabolják...értem én, hogy mindenki a harmóniára vágyik, de ez túlzás!
-Igen, tegezz kérlek....vagy szólíts őszentségének, és csókold meg a gyűrűmet, ami kényelmesebb.
Felé tartom a kezem, hátha emellett dönt. Gyűrűt azt persze nem viselek, szóval el is nevetem magam ezen is. Kár, hogy nem beszélhetünk ilyen ökörségekről egész este. Utálom a politikát...
-Nos...változó. Sajnos a nefilimeket van aki szörnyszülöttnek tartja, és sajnos ők a jó fiúk, a többiek emellett az életére is törnének. Isten amúgy nem mondott rá semmit. De még ha el is fogadná, sokan azt hallják, amit szeretnének, főleg tőle.
Kíváncsi vagyok, miért érdekli ennyire az anyja. Nem feltétlenül jelent semmit, hogy ennyire érdeklődik, de talán...nem! Tényleg ideje lenne elfelejteni ezt a sok badarságot.
-Az anyja új életet kezdett. Én évtizedek óta nem beszéltem vele. Már túltettem magam a dolgon, de a lányom még nehezen viseli. Keveset voltam vele a háború miatt és...mint említettem, ugyanolyan lehetetlen alak, mint az apja, szóval van még mit lerendeznünk.
Aztán csak figyelem, ahogy megküzd a maszattal. Némán a szemeit nézem, ahogy ő gyors mozdulatokkal dörzsölgeti az arcát, de igazán még elkennie sem sikerül az írást.
-Mondjuk úgy, ha vizsgáznom kéne, mindenképpen melléd ülnék. Gyere, keressünk egy kis vizet, mert így ha kitartó vagy, legfeljebb indián harci díszt csinálhatsz belőle, de lejönni nem fog az biztos.
Ezzel fel is pattanok, és reflexből a kezem nyújtom felé, mint akkor a kocsiban.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7