Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Templomkert •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 14, 2018 6:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Minden lépésemet alaposan megfontoltam. Szemem egy pillanatra sem veszem le az alakról, és minden érzékem a veszély legapróbb jeleit kutatja. Tudom, némileg ostoba, naiv gondolatnak tűnhetne, ha kimondanám, ám hiszem, hogy egy ember valódi jelleme az alapján vizsgálható a legjobban, hogy miként bánik az állatokkal, a gyengékkel, és a gyerekekkel, de... én csak az állatokat illetően tudom ezt letesztelni. Egy démon, illetve, olyasvalaki, aki velejéig romlott, nyilván nem állna meg megcsodálni egy szép madarat, nem adna egy falatot az élelméből egy kóborló kutyának, s bizonyosan nem állna meg azért sem, hogy megsimogasson egy helyes pofájú macskát. Az ilyenek maximum hatalmuk fitogtatásául, vagy az erőviszonyuk erősítése miatt vesznek számításba bizonyos állatokat, de nem fordulnának feléjük kedves, szelíd gesztusokkal. Így ilyesmik alapján szerintem elég jól lemodellezhető valaki igazi jelleme.
Tehát, figyelemmel követtem, ahogy az idegen leguggolt előttem, és bár egyik keze továbbra is a támadás, illetve a védekezés lehetőségére készült, de a másikat konkrétan lassú, mondhatni, ésszerűen óvatos tempóban nyújtotta ki felém. Ha rossz szándékú volna, valószínűsítem, hogy inkább belém próbálna rúgni, vagy megdobna valamivel, netán rám kiáltana. Igaz, az előbb majdnem eltalált, azzal, amibe belerúgott, de azzal ugyebár nem engem célzott meg, hisz nem is tudta még, hogy itt vagyok. A megszólítás is, amivel illetett engem, vagyis a kutyát, aminek hisz, arra engedne gondolni, hogy nem szívesen belezne ki itt helyben, ha egy mód van rá... bár erősen gyanítható, hogy ha rátámadnék, megkísérelne leszúrni. De egyébiránt... egyelőre ártalmatlannak ítélhetem a tapasztaltak alapján. Azt persze ebből nem tudtam meg, hogy ember-e... de legalább azt igen, hogy feltehetőleg nem fog direktbe rám támadni.
Mikor odaértem, megálltam előtte, és a szemébe néztem. Vizsgálgattam egy percig talán, majd orrommal megböktem a felém kinyújtott kezét, azután pedig leültem előtte a földre. Kíváncsi voltam, megérti-e a gondolatom, hogy nem kell tőlem félnie, s remélem nekem sem tőle, így egyik mellső mancsomat felemelve megérintettem a tőrét fogó kezét. Vagyis a karját, mert azt értem el, úgy, hogy nem húzódtam közelebb, mivel nem akartam sem közelebb kerülni hozzá, sem azt sugallni feléje, hogy veszélyben lehet a közelségem miatt. Hátha barát, s nem ellenség... de hiába a kedvező jelek, nem akarok ostoba módon elkapkodni semmit. Tény, hogy így nem egyszerű a kommunikáció, főleg, hogy fogalma sem lehet róla, mi vagyok, ám próbálkozni lehet, s bármi is legyen a reakciója, abból akár így, akár úgy, de további bizonyosságot vagy akár figyelmeztetést is kaphatok, hogy bízhatok-e benne annyira, hogy felfedjem, ki és mi vagyok. Akármi is ő, még ha nem is démon, attól még nem biztos, hogy jó, vagy hogy ember, s ha egyáltalán az is, akkor sem kell rögtön borítékolni, hogy a félig angyal, félig ember lényekkel is szívesen társalog.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 13, 2018 11:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 12, 2018 11:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


(Dommiel & Lorenzo)


Négy lába van, és mindig útra kész, mi az? Nem, most nem az elefánt. Hogy nézne már ki New Yorkban egy elefánt? Még anno is abszurd lett volna, nem még manapság. Tény, hogy az apokalipszis idejének szülötte vagyok, de ez még nekem is kerek. Nem. Nálam ez általában kutyát jelent. Szerencsémre az még ma sem túl feltűnő a városban, ahogy a macska sem, viszont a kutya erősebb. Menekülésre persze néha jobb a macska, kisebb helyen elfér, néha gyorsabb is - attól függ, mi kergeti -. De a kutya kicsit közelebb áll a szívemhez. Talán azért, mert ő az ember legjobb barátja. És ez végülis testre szabott... vagyis, szeretném, ha az volna. Nem mondhatnám, hogy bővelkedem a barátokban, akár kutyaként, akár emberi alakban bóklászok. Persze, lehet, hogy ezen az is segítene már némileg, ha nem kerülném úgy a napfényt, mint a vámpírok... Nem mintha léteznének vámpírok... bár... mit tudom én, manapság az sem lepne már meg, ha az egyik sarkon befordulva rajtakapnék valakit, amint épp kiszipolyozza egy másik élőlény vérét. Végülis, ha lehet hinni a könyveknek, akadnak olyan démonok is, akik vért isznak... azt mondjuk nem fejtették ki, hogy ez szükséglet-e, vagy csak ennyire nem normálisak... mindenesetre... azért azt hiszem, van így is épp elég baja a világnak, nem hiányzik innét még egy kórság.
Szóval, visszatérve kutya-mivoltomra... igen, még mindig bennem van az a berögzülés, hogy megvárom az estét, és legtöbbször inkább akkor indulok túrákra, nappal meg alszok (döglök), tanulok... és töröm azt az átkozott fejemet, hol kereshetném még apát... Mióta eltűnt, nem telt el nap, úgy, hogy ne kerestem volna, hogy ne gondoltam volna arra, hol lehet, és mit tehetnek vele, ha egy olyan... fajzat vitte el... Arra gondolni sem akartam, hogy azóta könnyen lehet halott is, vagy... még rosszabb is. De nem... az nem lehet. Nem akarom elképzelni, hogy az lehetséges volna...
Csak hát, nem tudom hol kereshetném még. A város nem nyújtott túl sok segítséget, éppenséggel semennyit... és hiába a képességem, nem találok nyomot, amit követhetnék. Mintha egyszerűen csak... teleportált volna a kedvenc foteljéből, és... ez az egészet csak még rémisztőbbé teszi, még aggasztóbbá.
Még az is eszembe jutott, hogy talán az az angyal, akitől én... de az sem logikus, mert miért? Miért tenné? Lemondott rólam a születésemkor, és huszonkét éve tojik a fejemre, akkor ugyan, miért vinné el apát? Semmi értelme nem volna. Az mindenesetre biztos, hogy ha csak eszembe jutott ez az opció, mindig görcsös idegesség lett úrrá rajtam, egyszerűen a gyomrom mintha... belülről kezek szorítanák össze.
Gondoltam arra is, hogy kereshetnék egy másik olyat, mint én... vagy hasonlót... hátha valaki okosabb nálam (ami nem nehéz) az ilyen esetekben, vagy hátha (vagyis, hát nem úgy értem, de...) ha történt mással is ilyen, akkor lehet ötlete az illetőnek a hova továbbra. Csak az a bibi, hogy itt manapság úgy sem könnyű ilyeneket találni, hogy én is az vagyok, sajnos nem szagolom ki a saját "fajtámat" sem... nincs különleges illatunk, vagy mifenénk, és senki sem írja ki a postaládájára, hogy "Csá, angyal vagyok, dobd be a levelet, és fuss!", vagy efféle hívogató hirdetményt. Már arra is gondoltam, hogy kivallatnék egy démont, de... vallatási technikákat azokat speciel pont nem tanultam az elmúlt pár évben... lehet, hogy én előbb adnám ki a sütit, mint ők a válaszokat...
Nagy elmélkedésem közepette nem is nagyon figyeltem, merre kószálok, mígnem aztán neki nem sétáltam egy régi, mohával fedett kőnek. Kicsit megdörgöltem mancsommal az orrom, prüszköltem egyet, aztán tovább baktattam. Épp eszembe jutott, hogy visszaváltozom, lefekszem a fűbe, és elküldöm Istent a búsba... mikor lépéseket hallottam meg pár méterrel odébb...
Kíváncsiság, igen, és az emberi hülyeség... mindegy melyik milyen arányban, de arra ösztönzött, hogy menjek, és nézzem meg ki az. Egy bokros, gazzal benőtt, árnyas részen közelítettem meg annyira az alakot, hogy alaposan szemügyre vehessem. Épp amikor maga is megállt. Szemmel láthatóan nem lehetett sem sokkal fiatalabb, sem sokkal idősebb nálam, kb. egy korosztály lehetünk. De a kinézete alapján... nem az én környékemen lakik. Feltűnt volna. A fodrásza nyilván látássérült lehet... szegény...
Behúztam a fülem, és lekushadtam a fűbe, amikor hirtelen belerúgott valami fába, ami alig pár centire repült csak el a fejemtől. Reméltem, hogy nem vesz észre, de sajna lebuktam. Vagyis talán... mert megszólalt. Persze, még megtehettem volna, hogy lapulok, hátha azt hiszi, képzelődött, ám... gondoltam, miért is ne... derítsük ki, ki ez, vagy... mi ez... Életemben először ugyan, de remélem, hátha nem emberbe botlottam.
Mindenesetre, azért óvatos vagyok. Nem dobom el rögtön csak úgy a menekülési adumat, az állati gyorsaságom, így kutyaalakban (éjfekete, német juhászra hajazó jószágként) bandukolok ki, az ágak és levelek adta rejtekemből, óvatosan közelítve csak meg az idegent, minden mozzanatát vizslatva, hogy a legkisebb gyanús mozdulatra is, vagy a torkának ugorjak, vagy felvegyem a nyúlcipőt.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 12, 2018 9:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 11, 2017 9:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Raguelemnek szeretettel


Elképedtem a válaszra, amit az angyal mondott. – Az… az apám miatt? Ezek szerint ismeri? De felfedni úgysem fogja, ha jól gondolom. Csak veszélyt jelentenék rá.
Ebben a pillanatban iszonyatosan gyűlöltem a létezésem. Miért nem lehetek egyszerű ember? Miért kell veszélyt jelentenem arra, aki nemzett? Az értetlenség is ott mocorgott bennem, hogy Isten miért pont engem választott ennek az üzenetnek az átadására, hiszen itt ült mellettem Ő is, és sokkal méltóbb rá. Tisztább lény, mint én.
Bár én is meg tudtam volna őrizni a lelki tisztaságom, hogy méltó legyek apámhoz. Ha egyáltalán tiszta maradt ebben a sok mocsokban. De akkor ez az angyal sem beszélne úgy róla, ahogy, ha olyan rossz lenne apa.
Megilletődve emésztgettem a hallottakat, és ha Isten azt mondta, amit, akkor nincs más választásom. Számos szentírásbeli példa mutatta, hogy aki ódzkodott a feladata elvégzésétől, menekült előle, azt az Úr úgyis utolérte. – Ironikus, nem? Úgy tűnik, nálatok mindenki jobban ismer engem, mint én saját magamat.
Mindent lát és mindent hall. Épp ezért szerettem az Úrnak kiönteni a lelkem, ő tudta a legjobban, min mentem keresztül, és támaszomként tekintettem rá, még ha úgy hitték is, hogy eltűnt. Nem, szerintem nem tűnt el. Szó sem lehetett erről, különben már rég összeomlana a rendszer, mint amikor a könyvtárban behal a gépünk, és hívhatjuk ki a szakértőt hozzá…
De Isten van. KELL, hogy legyen. Muszáj.
- Az emberi felem számára olyan elérhetetlennek tűnik. Én nem vagyok olyan, mint te. Neked ott van ő, közvetlen közel tudsz hozzá kerülni. És épp egy magamfajta menjen el Mihályhoz, és mondja el… jól tudod, hogy mit, Zachrielhez hasonlóan nyilván előbb tudod, mi lesz a következő gondolatom, mint én magam – és ezért csodáltam. Nincs köntörfalazás, ha el is rejtenék valamit, úgyis rájönne. De nem állt szándékomban bántani őt ezért, csak megkönnyítette a dolgomat. Bár a törött szívem gyógyulna ilyen gyorsan, de attól tartottam, ez nagyon hosszú időbe fog telni, és nem tudtam, hogy Ő mennyi időt tervezett nekem, amikor rábólintott arra, hogy éljek. Hogy létezzek.
Azért nagyon hálás voltam, hogy Zachrielt az utamba sodorta, és összetartó társakká lettünk. Igazi barátság lett a miénk, a kezdeti morcossága ellenére. Szerettem volna, ha újra béke lenne az angyalok között, és az én társaimat sem üldöznék. Nem jó ez senkinek. Az más kérdés, hogy az üzenetet hogy fogom elvinni a jogos tulajdonoshoz, mert még az életben nem kellett postásmadarat játszanom.
Egy nephilim, ugyan már? Mielőtt elmondhatnám, hogy ki vagyok és miért repdestem oda, kinyír. Sose lehet tudni, ki visel el egy ilyet, mint én, és ki nem. Olvastam Mihályról már, de az egészen más, mint személyesen ismerni valakit.
És erről eszembe jutott, hogy mennyire udvariatlan voltam. Szégyelltem magam, a sárga földig.
- Ó, ne haragudj… talán te már a fejemből tudod a nevem, de mégiscsak szebb így bemutatkozni. Ne félj, én az életben soha nem ártanék nektek, részben olyan vagyok, mint ti. Sophia Nadine Haynes – baráti jobbomat nyújtottam felé, reménykedtem benne, hogy elfogadja, és nem küld el a fenébe.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


Templomkert - Page 5 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 11, 2017 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Sofiel & Raguel
Im your aunt
Hear, Smith of Heavens • Üzenet: 3 • Credit:

tumblr_n7dcyggAjC1tdc5c4o2_500.gifHitetlen kérdésére halványan elmosolyodom.
- Az apád miatt. - felelem, s hátra dőlve figyelem a virágokat, növényeket a kertben. Nem is leplezem mivoltomat, sem azt, hogy többet tudok róla, mint elárul. Ha nem is láttam volna őt kiskorában, a fejébe pillantva akkor is elárulná magát. Teljesen felesleges a színjátékom. Hamarosan, remélhetőleg úgy is véget ér ez az egész. Még ha New Yorkból száműznének is minket, ez a lány nem harcos. Nem vadász. Kérdésekkel tért ide, nem gyűlölettel. És ha megtudja, hogy angyal vagyok, akkor se lenne sok esélye, ha megtámadna. De ez itt Atyám háza. Én nem fogom vérrel mocskolni az ilyen szent helyeket.
- Én sose vesztettem el a hitemet. Mindig is tudtam, hogy hall, ha beszélek, ha gondolkodok, ha álmodok. Ő mindent tud. Mindent lát és mindent hall.
Így aztán sose ért megkönnyebbülés, mert ennek tudatában sose éreztem magamat feszültnek. Sose féltem, hogy nem figyel, vagy nem hall. De ha nem is válaszolt, nem róttam fel neki. Semmi jogom ehhez, és másnak sincs.
- mondom kissé magam elé merengve, emlékezve arra a pillanatra, amikor fogva tartásom idején válaszolt nekem. Jól esett, hogy külön meg is jelent, még ha nem is lett volna kötelező neki.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 21, 2017 9:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Isteni kinyilatkoztatás

Mély hang csendül Shopia fejében, különbözik az angyala hangjától, csak ő hallja.
- Türelem, gyermekem! Ő is téged keres. Hamarosan találkoztok.
Egy kis ideig tud a külvilágra reagálni, aztán ismét felcseng még utóljára ez a hang.
- "A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve." Kérlek add át ezt az üzenetet Mihálynak. Ha kérdezi kitől van, mondd hogy Istentől.
Ezután már hiába kérlelné többet, a hang elnémul, nem hallja többé.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 21, 2017 7:08 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Raguelemnek

A hang irányába fordultam, amely megcsúfolt, hisz mégsem voltam egyedül. Ki lehetett ez e nő? Még sosem láttam korábban, de egész olyan kisugárzása volt, mint angyalomnak, akivel egy helyen dolgoztam. Ő arra intett, ne fedjem fel magam, még ha esetleg valaki meg is adná magát a képességemnek, sose lehet tudni, hogyan fogad. Higgyen inkább átlagos, elkeseredett embernek. Az biztonságos…abb.
- Mégis miből gondolja, hogy egy egyszerű halandónak megnyílhat? Egész életemben árva voltam, miért pont most akarná teljesíteni atyai kötelességét? – de muszáj lesz megkeresnem, bizonyítanom a létét, és akkor talán végre helyre állna a rend. Nem veszekednének az égiek sem.
Nem esett jól, hogy a fejem felett, most már mellette vívták a harcukat, ahelyett, hogy szeretnék egymást. Uh, hogy én ezért mit fogok kapni az angyalomtól… azt nem teszem ki az ablakba. Idegenekkel elvileg tilos lenne szóba állnom, de mivel eddig nem ártott nekem, nos, mi bajom származhat egy kis beszélgetésből?

- Viszont jól esik kimondani, a tudat, hogy nem a levegőbe beszélek. Magával tán nem történt még ilyen? – persze, aki felől ekkora nyugalom árad, azt nyílván nehéz lehet kihozni a sodrából, kiborítani. A vészharangom, az eszem óvatosságra int, arra, hogy fogadjak szót az angyalomnak, és tartsak minél nagyobb távolságot a másiktól, mert akár Gabrielhez is tartozhat, és semlegesség esetén is vigyáznom kell.
„Mit mondanék apádnak, ha megtalálom, de neked legfeljebb a hullád lelnénk? Nyilván oka van annak, hogy életet kaphattál, ne tékozold el, rajta vagyok a keresésen, és főleg templomokba ne sűrűn mászkálj. Tudod, milyen sors vár a hozzád hasonlókra, ha lebuknának itt.”
Angyalom szavai visszhangoznak elmémben. Csak attól, hogy Mihály mellett álltam, egész más lett a hozzáállása, szinte túlóvóan bánt velem mostanság. Néha kicsit fojtogatónak éreztem ezt, de azért jól esett, hogy volt, akire még számíthattam. Akinek jelentettem valamit.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


Templomkert - Page 5 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 20, 2017 10:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Phanuel & Raguel
An old friend
Hear, Smith of Heavens • Üzenet: 3 • Credit:

tumblr_n7dcyggAjC1tdc5c4o2_500.gifNémán figyelem a festményeket, szobrokat, ikonokat a templon falain. A szenteket a színes ólom-üvegablakokon. A lépteim halkak, nem zavarok senkit jelenlétemmel. Minden egyes alkalommal csodálattal nézem ezeket az emberek által emelt, ámulatba ejtő építményeket. Olyan gyönyörű dolgokat tudtak alkotni, ha hagyták, hogy hassunk rájuk.. s még is.. mennyire veszendőbe ment az emberiség. A démonok olyan könnyen lopták magukat szívükbe, olyan gyorsan söpörtek le minket a pályáról... Hol rontottuk el?
Lépteim kivezetnek a kertbe. A kertbe, amely szépen rendben van tartva, gyönyörű virágok, színorkánja fogad. A fák zöld lombjai halkan zizegnek a sóhajtozó szélben, amely friss levegőt hordoz magán. Mély lélegzetet veszek a szellőből, szemeimet behunyva élvezem, ahogy a nap kellemes melegségén át szinte érzem Atyám érintését. Nem csak azon.. mindenen, amelyet teremtett. A fuvallat lágy érintésében, a zöldellő fű csiklandozásában, a nyújtózkodó fák ropogásában. Mindenütt jelen van. Ha én érzem őt, testvéreim miért nem? Miért hagyták el Őt és eszméit? További lépteim egy pad felé vezetnek, melyen egy fiatal leányzó ül... illetve, milyen szemszögből? Hisz már érett nő. Csak számomra gyermek még. Fejébe, emlékeibe pillantva gyorsan azonosítani tudom, ki is ül tőlem pár méterre. Láttam őt, mikor még kicsi volt... Figyelmeztettem Rafaelt, hogy rejtse el, mert habár Atyánk életet ítélt neki fiára való tekintettel, a testvéreink koránt sem olyan kegyesek a féllények iránt. A lány szavai hoznak vissza a merengésből. Lassan lépkedek oda és ülök le mellé.
- A hit lényege abban rejtezett, hogy nem válaszolt mindenkinek. Sőt, makacsul azoknak még kevésbé, kik fenyegették, noha nem csodálkoznék, ha neked még is megnyílna. - mondom, egy alig látható mosollyal rá nézve. Közvetlen vagyok, mert láttam emlékeiben azt, mikor felismert egy néhány angyalt. Ez képesség lehet, amely ellen kár volna védekeznem. Úgy sem tudnék.
Vegyes érzések kavarognak bennem. Egy törvénytelen, akaratos gyermek... Nem ember, s nem is angyal. Ez a lény.. ezek a lények volnának azok, kik majdan leváltanak minket..? Ha a Sötétség még sem jön el, eltudom képzelni, hiszen az angyalok egyre emberibben viselkednek a halandók között.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 19, 2017 5:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Raguelemnek

Az élet sosem könnyű. A munkám ide kötött, hiába akartam én független maradni, az, hogy az angyal,aki itt bújt meg, rábeszélt a könyvtárosi állásra, hiba volt. Viszont csak így tudtunk együtt működni, ha láttuk is egymást, mert ha neki az asztrál kivetülését alkalmaznia kellett volna, sokkal nagyobb lenne az a bizonyos rizikó-faktor.
Nem akartam lebuktatni magunkat, nem lehetek spicli.
A szívem vadul kalimpált a helyén, még most is, pedig már egy hete, hogy felfedeztem ezt a templomot. Mindig ide jöttem fohászkodni, vagy ha csak szimplán egyedül akartam lenni.
- Apa... hiányzol. Istenem, bárcsak megtalálnám végre - suttogtam halkan. Egyedül voltam, de sose lehet tudni, extra óvatosságra intett engem a kollégám. Két város-lehetőségem maradt, San Francisco, vagy Las Vegas. Vajon melyikben rejtőzhetett el?
Bár tőle kaptam volna nevet. Anyámnak nem volt joga ahhoz, hogy megfossza őt tőlem. Legalább a névadás jogát meghagyatta volna neki. Hiszen ha nem akart az életem részel enni, miért adott nekem halandó nevet?
Az egyik padon ültem, fejemet lehajtottam, hogy hajkoronám függönyt képezzen köztem és a külvilág között. Magammal akartam lenni, ha már Isten megvonta jelenlétét tőlünk. Árvának, elhagyatottnak éreztem magam. A torkomban gombóc-érzet keletkezett, ahogy arra gondoltam bár ne lennék. Hisz a létezésem csak szégyenfolt édesapámnak. Nem akartam, hogy bajba kerüljön miattam, de szükségem volt Rá. Joga volt tudni, hogy és élek. - Minek is vagyok itt, nem igaz, Isten? Úgyse felelsz az imáimra... pedig én tényleg csak ennyit kérek, semmi mást. Az apámat. De nem baj, addig imádkozom, és , járok a nyakadra, amíg nem adsz életjelet magadról.
Talán aki most látna, meglehet, kiröhögne azon, hogy "magamban" beszélek, de amíg egyedül voltam, addig azt mondok, amit akarok, nemde?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 29, 2017 6:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


***
szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 28, 2017 11:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


-Nos...egy próbát megért... - felelem halványan mosolyogva, pedig közben összeszorul a szívem a válaszától. Csak aztán sóhajtok, és eresztem le a fejem szomorúan, amikor már háttal van nekem, és messzire iszkolt, mint egy rugó, akit eddig a szárnyaim feszítettek le, és most, hogy eleresztettem, sebesen indult el az éjszakába.
Sokáig figyelem még távolodó alakját, küzdve a kísértéssel, hogy illúzió és realitás ferdítés alkalmazásával előtte jelenjek meg, mint tapsi hapsi, és ahogy belém ütközik újra a karjaimba zárjam, és ezúttal ne kövessem el azt a hibát, hogy elengedem, de ilyet nem tehetek. Végül hagyom elmenni, s én magam is haza indulok. Ezek után a kezemben lévő könyv az utolsó amit olvasnom kéne.
A hosszabbik úton megyek haza. Most még repülni sincs kedvem. New York bár halkabb, mint volt, a sikátorai most is sötétek, nyirkosak, és büdösek, akár éjjel, akár nappal jár erre valaki. Azt az illúziót keltem, hogy a Liánál felejtett felsőm rajtam van, ám fehér helyett fekete színben "pompázik", elfedve az egész arcom. Gondolataimba mélyedve megyek előre...
-Hé te! Ide az összes pénzed!
A fiatalember kérése meglep, ám lendületemből semmit sem vesztve csak kikerülöm őt, és megyek tovább egy szó nélkül.
-Hozzád beszélek csuhás!
Utánam ered, de továbbra sem kap tőlem reakciót. Azon kívül, hogy az utamban volt, semmilyen módon nem veszek tudomást a létezéséről, és csak haladok tovább. Először haraggal, és fenyegetéssel reagál erre, és megjövendöli, hogy a kezében tartott hosszú kés hegye a mellkasomból fog kikandikálni, aztán viszont szavaira inkább az értetlenség, és zavarodottság a jellemző, amikor továbbra is csak megyek előre, rá sem hederítve. eleinte percenként megismétli a fenyegetését, idővel azonban ez megritkul, és csak némán, dacból próbál velem lépést tartani. Amikor később megtorpanok, belém ütközik, és kis híján beváltja fenyegetéseit, igaz ezúttal már véletlen lett volna. Összeszűkült szemekkel figyelek egy hason fekvő nőt aki foggal körömmel próbál lerúgni magáról egy a hátán fekvő, és a ruháit tépő alakot. Felé fordulok, egy lépéssel mellette termek, és úgy kapom fel a nőről, mint egy zacskónyi használt wc papírt, és a mellette lévő konténerbe hajítom, és rávágom annak fedelét. A fejére mért ütéstől biztosan itt marad egy darabig a szemét közt, de minden esetre kiveszem a kést az útonálló kezéből, és azzal ékelem ki a hulladéktárolót, hogy belülről ne lehessen kinyitni.
-Hívj segítséget.
Most hallhatja a fiatal suhanc először a hangom. Falfehéren bámul rám, míg hozzá nem teszem, hogy "MOST", mikor is még Liánál is gyorsabban iszkol el. Felsegítem a nőt, aztán távozom. Az egyik ház tetejéről még pont látom, hogy a fiú tényleg talált egy rendőrt, és visszatért vele.

//És ismét köszi a játékot, még találkozunk luvu //
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7