Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Templomkert •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 31, 2018 1:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Éjszaka a temetőben
Ophelia x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Alig pár méterre tőlem egy embert kínoztak. Magának köszönheti, hogy idáig jutott. Vagy jól csinálod vagy sehogy. Alapszabály. Nagyon úgy nézett ki, hogy neki lőttek. Az utolsó szó jogán imádkozni kezd, ami nem kis meglepetést okoz kínzói számára. Még valahol számomra is.

Valami megmozdul mellettem. Felnézek és egy hollómadár telepszik az egyik sírkő tetejére. Velem szembe. Érzem rajta, hogy nem közönséges fészekrakó. És nem tévedek nagyot, mert amint megszabadul az álcájától a tollas jószág helyett egy fiatal szőke nő tűnik fel a márványkő tetején. Mögöttünk még mindig szól az ima. Kicsit kezd hosszúra nyúlni, már a két bandita arcán is kezd kiülni az unalom. Az egyik hatalmasat ásít, a másik idegesen a szemét dörzsölgeti. Annak a nyomorultnak, aki két lépésre van a sírtól, vagy ennyi mondanivalója van a Teremtő felé, vagy a hirtelen felszedett vallásosságát használja ki, hogy percekkel hosszabbítsa meg földi pályafutását. Szórakoztatónak találom a próbálkozást, ugyanakkor értelmetlennek is, hisz az üzenete nem ér célba. Bár ő ezt nem tudhatja. Jobban járna, ha a másik oldalt hívná segítségül. Lefogadom nem telne bele sok időbe egy féltucat démon ajánlkozna segíteni a lelkéért cserébe.
Ki érti őket? Ez a vérükben van. - vonom meg a vállam költői kérdésére. A lány tovább folytatja magasröptű gondolatait. Egy fél pillanatra én is elgondolkodom rajtuk, miközben az az érzésem támad, mintha mi már találkoztunk volna. Bár az aligha lehetséges, biztos emlékeznék rá. Híresen jó az arcmemóriám.  
Szerintem ha maradunk és szerencsénk lesz, megtudhatjuk. - válaszolom, miközben a férfi imái végére ér és elhangzik a bűvös ÁMEN. Egyidejűleg a másik két férfi szájából egy NA VÉGRE. Egy perc néma feszült figyelem következik. Nem tudni mire a nagy várakozás, de az eget figyelik mindhárman. Talán abban reménykedik a férfi, hogy erre száll egy angyal, a karjába kapja és elrepül vele a felhőkig. Hogy a másik két jó madár minek bámul felfelé, az rejtély.
Nevetségesek. - ingatom meg a fejem. Beleszívok egy utolsót a bagómba, majd miközben lassan kifújom a füstöt, a csikket a mellettem lévő kővázán nyomom el. Bármit remél, nem történik semmi. Ekkor egy kicsit mintha feltámadna a szél. A széllel együtt egy sötét madáralak repül át felettünk az égen, majd a férfi homlokán egy tenyérnyi madárszar csattan. Gyors válasz odafentről. Erőt kell vennem magamon, hogy ne röhögjek fel hangosan. Így a hangos nevetés helyett, csak egy széles kárörvendő mosoly ül ki az arcomra. Isten válaszolt és kifejtetett tömör véleményét. Ebben minden benne volt. Ennél egyértelműbb és félreérthetetlenebb jelet nem is adhatott volna. Leszarja őt, az emberiséget, a világot és mindazt, ami a földön történik. Nem csalódtam benne.
A két sötét figura kegyetlen röhögésben törnek ki. Tőlük zeng az egész temető. Még a szemük is bekönnyesedik és úgy tűnik a jókedvük nehezen múlik. Percek telnek el, mire össze tudják szedni magukat, de amint visszazökkennek a pisztoly újra a tolvaj halántékára szegeződik. Aztán elgördül egy lövés, és a férfi vérző fejjel dől oldalra a füvön.
Most megnézhetjük, visszatér-e kísérteni. - mondom a lánynak, aki továbbra is ismerősnek tűnik.
Mondd csak, nem találkoztunk már valahol? - érdeklődöm, miközben a verőlegény a túlvégen épp az előkészített fakoporsóba gyömöszöli a hullát.
Oh, a szerencsétlenek. - pillantok rájuk és látom, hogy halott barátunk egyik keze és lába is kilóg a dobozból, az észlények egy holttestet sem tudnak tisztességesen eltüntetni. Valószínűleg elnézték a méreteket, de már nem volt mit tenni, félig belepakolva tolják bele a gödörbe, majd ásót ragadnak és sietősen kezdik betemetni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Templomkert - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
777
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 30, 2018 9:52 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Markan
Saints should always be judged guilty until they are proved innocent
A város fölött szárnyalva szemlélem az alattam elterülő vidéket. Fénypontok jelennek meg, néhol az emberek felnéznek az ég irányába, mintha keresnének valamit. Engem mégsem láthatnak, igazi alakomba. Éjfekete hollóként szemlélhetnek, ki szárnyait csapkodva, elkapva egy-egy légáramlatot szeli át az eget a magasba.
Ki betekint az emberek otthonába, megfigyeli, hogy mégis mit művelnek ezekben az időkben. S kinek a szívtelen porhüvelye elborzad tőle. Továbbra sem tesznek semmit, csak várják, hogy valaki megoldjuk helyettük a problémákat. Egykor védtük ezeket a mitugrászokat. Most pedig…
Egymást ölik halomra, mégis mi végre?
A várost védő személy elment, az a hír járja. Senki sem tudja, hogy miért. Milyen érdekes is, hogy át lehet írni az emberek emlékezetét? Az elmúlt napokban ezzel játszottam. Hogy miért ment el? Elhozom közéjük azt a káoszt, amit még egykor Isten hozott el miközénk a távozásával. Valóban saját képmására teremtette az embereket. Elköveti ő is azt, amit az emberek. És fordítva. Nem adott nekünk lelket, érzelmeket, mert mi csak katonák vagyunk, de ezek…
Arcom halvány fintorba fordul, ahogy újra letekintek és egy érdekes jelenetet pillantok meg. Lassan száll alá holló keltette illúzióm a magasból. Leírok pár kört a jelenet előtt.
Sajnálja. Könyörög, mégis mihez? Felnéz rám. Egy pillanatra összeakad tekintetünk. Ő csak egy károgó hollót lát, ki lassan tovalebben. Egy sírkőre leülve - a madár csak lábaival kapaszkodik meg - fejem - és az ő fejét is - félrehajtva szemlélem a kiaalakult helyzetet. Ajkai imákat fomálnak. Sajátomat kelletlenül húzom el, mégis mit hisz? Hogy majd Neki fog megjelenni Isten?
Szánalmas…
Cigaretta sercegő papírjának hangja csapja meg fülemet. Tekintetem hátravetem. A madár alakom felszáll nem is annyira magasra, és lehuppan a férfi mellé, a sírkő tetejére.
Nem csak engem érdekel, hogy mi fog itt kialakulni. Hangja, s egyszerű mondata ezúttal gúnyos mosolyra fakaszt.
Az illúziót könnyedén töröm meg, lábaimat keresztbe vetve ülök a sírkő tetején, szárnyaimat elrejtem hátamba fedem fel előtte magamat.
- Érdekes. Vajon már megszokásból ölik meg az embereket? - hajtom oldalra a fejemet, szemlélve a kialakult képet. Eszem ágába sincs megmenteni a lelkét, miért tegyem?
Minden ember a maga sorsának kovácsa, nem igaz? Ne várjon segítséget, amikor vélhetőleg ő tehet arról, hogy idekerült.
Könnyedén kideríthetném, mégsem mászok bele a fejébe.
- Na de a kérdés inkább az, ha megölése után, itt hagyják és feltámad, akkor bosszút forral-e? Elkezdődik e egy véget nem érő macskaegér harc. Ahol ha az egyik megöli a másikat, utána a másik fogja az egyiket, mindaddig, amíg a pokol újra ki nem nyílik? - kizárt dolog, hogy ez a két lélek a mennybe kössön ki.
Na persze az is kizárt, hogy a fentebb felvázolt események megtörténjenek. Ha rajtam múlik az emberiség elpusztul.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 27, 2018 8:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next





Ophelia x Markan
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Don Matteot nem lehet meglopni. - közli a tényt az egyik maffiózó. Erőtlen kis szarzsák, az első fuvallat elvinné. Csak azért ekkora a szája, mert ott áll mellette egy kétajtós szekrény. Mellesleg éjszaka van és egy kihalt temetőben vagyunk, ahol még a kutya sem jár. Jobban mondva egy templomkert másfél tucat sírral. Ja, és épp csúnya bünti van kilátásban.
Sajnálom. Könyörgöm. Ne öljenek meg. Ké... - ordítja elég kétségbeesett hangon a tolvaj. Az életéért könyörög, de a szava félbe marad, amikor gyomron találja egy erős ököl. A verőember komolyan veszi a munkáját. Odavág izomból. Egyszer. Kétszer. A harmadik csak a levegőt suhintja, mert a szerencsétlen közben a földre rogy. Háta mögött egy mély gödör, benne egy nyitott koporsó hever előkészítve. Nem kell zseninek lenni, hogy tudjuk, mi lesz ennek a vége.

Valamival távolabb egy sírkőnek döntve a hátamat egy szál bagóval mérgezem magam. Csak néha pillantok feléjük, amikor az ütemes nyöszörgést egy hosszabb csönd követi. Mintha csak azért fordítanám arra a figyelmem, hogy ellenőrizzem, a férfi még él. A férfi meglopta a Dont, elég nagy hiba volt. Főként, hogy béna volt és le is bukott. Nekem csak annyi közöm volt az egészhez, hogy lefüleltem a csalást.
Figyelem őket, messziről, mint annak idején. Mindig is érdekeltek az emberek. Valami az elismeréshez hasonlatos érzés fogott el mindannyiszor, amikor őket néztem. A semmiből képesek voltak a fejlődésre. És amikor egy isteni csapás miatt romokba dőlt mindaz, amit felépítettek, képesek voltak újrakezdeni a nulláról. Szívós kis teremtmények, értenek a túléléshez. De azért ne értékeljük túl őket, nem akkora nagy szám az emberiség.

Egy újabb fordulat a temető túlvégén. A verőlegény parancsra újra a magasba emeli az öklét, újabb utasításra várva, hogy lecsaphasson. A veréstől megfáradt férfi még megkapja az utolsó szó jogát, de ő közhelyek helyett feltérdepel, összefonja a kezeit, arcát a sötét égbolt felé emeli és az Urat szólítja. Ne már! Ez az első reakcióm a látottakra. Bűnbánatot gyakorol, legalábbis nagyon igyekszik, és közben hangos imádkozásba kezd. Arcomra gúnyos mosoly szökik, és fújtatok egyet.
Ez egy vicc. - morgom az orrom alatt, majd mélyet szívok a cigimből. Ha tudná ez a nyomorult, hogy Isten megpattant valahová és még az angyalai sem tudják, merre jár az öregük, lehet ima helyett valami másra pazarolná az utolsó perceit. Valami értelmesebbre. Mondjuk megpróbálná kidumálni magát, vagy lefizetni a két öltönyöst. Ehelyett elmormol egy imát. Nem tudom miben reménykedik, de hogy a Teremtő nem hajít le neki mentőkötelet, az biztos. Amúgy nem vagyok jó véleménnyel az öregről, elvégre bezárt egy dobozba időtlen ideig. Csak a csodának köszönhetem, hogy most itt vagyok. Ha nem lett volna Amara meg az angyala, még mindig ott nyomorognék a tesókkal. Bele sem merek gondolni mennyi ideig tespedtünk odabent, de egy biztos, a világ baromi sokat változott. Már hónapok óta szabad vagyok, de sokszor még mindig kapkodom a fejem az újdonságok láttán.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Templomkert - Page 4 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1069
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 15, 2018 8:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 17, 2018 6:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


- Igen, hát... gondolom alakváltók nem tűnnek fel minden sarkon. Én mondjuk nem igazán... szóval, nem furább ettől, mint máskor, csak egy kicsit, mert... igazából nem vagyok az a túl sokakkal kommunikáló fajta, de akivel mégis, azok sem szokták ezt látni, akik ismernek, hanem vagy csak emberként, vagy csak állatként ismernek - biccentettem kissé félre a fejem, szemöldököm pedig kicsit megemeltem, jelezve, hogy arra gondolok, amit mutattam neki. Hiszen... hiába ismer egy-két árus, például, vagy némelyik kávézó egy-egy dolgozója, talán a nevem sem tudja mindegyik, nem hogy még azt, mi vagyok, s mire vagyok képes. Sem nem mondom el nekik, se nem mutatom meg. Sosem. Az emberek nem szívlelik mindezt látni. És nem is szeretném véletlenül elszólni magam, leleplezni, amit tudok... Elég ha én tudom, mire vagyok képes, és miként, meddig, stb. Másokra nemigen tartozik, és egészségesebb ötlet is, ha nem hirdetem ki. Őneki is csak apa miatt mutattam meg, és mondom el, amit mutattam és mondok. Semmi másról nincs szó, én magamtól sosem lepleztem volna le direkt magamat valaki előtt, úgy főleg nem, hogy egy idegen emberről van szó, akiről a világon semmit sem tudok.
- Öh... hát, végülis... azt hiszem kiérdemelted az ötöst, végülis még sosem láttam embert így reagálni rám... jó, igazából másra sem, de rám főleg nem, úgyhogy szerintem ez megérdemelt egy ötöst, a koreográfia mindenképpen - helyeseltem kuncogva, bár nem akartam én kinevetni, de igaz, ami igaz, még sosem láttam embert fenékre esni. Némileg imponált is a reakciója, mert ez azt jelentette, hogy jól éltem a meglepetés erejével, ami egy egész jó előrelépés, fejlődés a képességeim listáján. A meglepetés ereje hasznos, és az is, hogy nem voltam gyanús. Ez elég jó dolog. Hasznát láthatom még a későbbiekben is, ha máskor is meg tudom ismételni a mutatványt.
Haboztam kicsit. Először csak megvontam a vállam, azután hümmögve bólogattam.
- Más is megy... - feleltem aztán, majd töprengve hozzátettem. - Szerintem bármilyen menne... Igaz, kis szépséghibával, de... manapság ez végülis nem nagy baj, úgyis általában éjjel járok, akkor meg senki sem keresi a hibát, megelégszenek azzal, ha nem eszi meg őket semmi a sötétben... Na, nem mintha bárkit is meg akarnék enni... khm... - somolyogtam kicsit, mert végülis, oké, hogy az oroszlán például nem fekete, de jobb is, ha a sötétben az ember fekete színben pompázik, mert úgy nehezebben szúrják ki, illetve, ha ki is szúrják, nem olyan könnyű kivenni, mi az a fekete dolog a sötétségben. Úgy még ijesztőbb is, szerintem. Ami jó, mert tényleg nem vágyom megkóstolni igazából senkit...
- Jó tudni. A szitakötővel hogy állsz? Esetleg lepke? Hátha ők tovább élnek, és nem vadászod le őket olyan hamar - kíséreltem meg némileg kevésbé idegesítő, de azért ugyanúgy repülésre alkalmas kiviteleket megtippelni, amik feltűnésmentesebb követők, ha úgy hozza a szükség. És ugye, kisebb állat, tovább kitart. Ami alkalmanként szintén hasznos volna, szóval még lehet hogy ráfanyalodok valami effélére... de olyasmire, ami azért nem repül túl magasra, nem úgy, mint a madarak... Huhh... brrr.... még a hideg is kirázott a gondolattól.
- Lehet... bár, talán ez attól is függ, hogyan definiáljuk a "jó" típust. Talán akad még néhány, aki az én értékrendemben megfelel ennek... Persze, lehet, hogy hülyeség, apa szerint naiv vagyok. És mivel nemigen ismerkedem, csak... a reményeimben bízhatok... de én még bízok az emberiségben... Persze, igaz, a cél a túlélés, és ezért sokan bármit megtennének, talán én is, ha arra kerülne a sor, de... nem tudom... szeretném hinni, hogy van egy határ, amit sosem lépnék át - vettem egy mély lélegzetet a végén, azzal zártam le a mondandóm. Ma már végülis nem egyszerű annyira az ilyesmit megmagyarázni. Mitől jó az ember? Ha ember? Ha nem ölt? Ha nem paktál le démonokkal? Ha nem árt senkinek? Ha a gonosszal küzd? Ha, ugyan nem küzd másokért, de nem is árt másoknak? Vajon mi definiálja a jóságot? Ha angyal lehet gonosz, vajon lehet démon jó? Ha angyali sarj lehet gonosz, démoni sarj lehet jó? Bonyolult és összetett ez... sok múlik magán az illetőn.
- Hát... most épp nem, nincs senkim... - feleltem, a fejem megrázva. - Vagyis, az apámmal élek, de ő... eltűnt. Mikor jött az a füst, azután... eltűnt, mire hazaértem. Őmiatta vagyok itt most is... segítséget keresek, hátha akad olyan, aki tudna nekem a városon kívül, vagy akár idebenn segíteni, vagy... nem is tudom, valami... támpontot adni, hol kereshetném... mert őszintén szólva, én kezdek kifogyni az ötletekből, pedig minden rendelkezésemre álló módon kerestem már... A világ legjobb nyomkövetőinek alakját is fel tudom venni, mégis teljesen haszontalan minden tudásom. Minden nyomot követtem, és mind zsákutca volt.
Úgy voltam vele, ha már segítséget keresek, meg kell próbálnom nyitottnak lenni. Tudnia kell, miért is követtem, miért mutattam meg neki, ki vagyok. Ha kertelek, az nem segít apának. Ez a srác... nem is tudom, nekem nem úgy tűnik, mintha egy baltás gyilkos volna, és nem is úgy, mintha mondjuk... hétvégi mulatságként gyerekeket égetne meg a hátsókertben... nem tudom, talán az állati ösztön, hogy nem igazán éreztem veszélyben magam, mikor egymás közelébe mentünk. Talán ezért mondtam csak úgy el neki, mi a helyzet.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 09, 2018 7:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 19, 2018 8:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


- Tény, nem te lettél volna az első, de ez csak jó pont, mármint... hogy megfordult a dolog a fejedben, mert... a rossz emberek nem bánnak jól az állatokkal sem, így... ez is csak megerősíthet abban, hogy nem fogsz felboncolni itt helyben - biccentettem fejem kissé bizalmatlanul a fegyvere felé, amit már korábban is láttam, és ő maga is felhívta rá a figyelmet, azzal, hogy a keze ügyében tartotta. Az hagyján, hogy az erőszaknak ugye nem vagyok a híve, de a fegyvereknek sem vagyok túl nagy barátja. Igaz, soha nem is szorultam rá, mert inkább az a lopakodós típus voltam már az erőm híján is, és inkább az eszem használtam, ha már a természet inkább azzal áldott meg, sem mint a testi erővel, de... mióta vagyok, ami vagyok, már főként inkább ennek a technikai előnyeit hasznosítom. Ha például valaki épp ki akar rabolni egy embert a sötét sikátorban, hát... mondjuk úgy, nincs az a kemény lelkű bűnöző, akinek inába ne szállna a bátorsága, mikor a háta mögött, a sötétből, farkasvonítást hall. Előbb megijednek ettől, mint ha csak rájuk kiáltanék, hogy ne tegyék. Ha meg rájuk vetném magam, inkább az a valószínű, hogy előbb engem vernének el, és csak azután rabolnák ki az eredeti áldozatukat... Így, ha mégis szükséges, hogy noszogassam őket, kevésbé lesznek harciasak, amikor a hátukon találnak egy vadállatot. Elég őket kicsit összenyálazni, vagy megkarmolni, és már ott sincsenek. Persze a démonok nyilván nem ilyen könnyen elüldözhetők, de... teszem amit tudok, és remélem, hogy elég amit tehetek.
- Áhh, nem, nem... - legyintettem sietve, kissé el is pirulva talán - vagyis, tesztnek teszt volt, végülis... csak nem ilyesmire. Az érdekelt, ember vagy-e, és... akár igen, akár nem, van-e félnivalóm tőled... - magyaráztam meg, még mindig kicsit zavarban. Egyik se könnyebb, kicsit kínos mindkét kérdéskör, az ágyamba sem kell senki, ugyebár, hogy... na... De az a téma sem egyszerűbb, hogy most akkor ki micsoda is akkor? Mert ha ember, akkor is gáz, hogy én meg nem, de ha meg nem az, akkor meg könnyen lehet úgy vele ő is, mint én, hogy ez nem reklámozni való dolog. És ugye nem köteles nekem elismerni, ha más, ha nem ember, de azért persze jó volna tudni.
- Igen, hát... tudom... - túrtam bele a hajamba, és megvakargattam kicsit a fejem búbját -, tudom, hogy ez fura, én is így voltam vele először. - Elnevettem magam az emlékre. - Örülj, hogy nem rovarként követtelek, abból a méretből sokkal viccesebben festhetett volna, ha egyszer csak előtted termek... előtte meg lehettem volna az idegesítő szúnyog, aki a füledbe zümmögött. Csak a szúnyog macerás, mert lassú, és könnyű lecsapni... a méh ugye félelmet kelt mert csíp, akkor már inkább a légy, az végülis gyors, meg könnyebb vele manőverezni, kicsit kiegyensúlyozottabbak a szárnyai, ami szerencsés, ha az ember tériszonyos, mint én... - Idő közben a lábamat kezdtem fixírozni, de ahogy most újra felemeltem a pillantásom, elhallgatva vetettem rá egy bocsánatkérő pillantást, meg egy féloldalas mosolyt.
- Öhm... bocs, úgy tűnik, ha ideges vagyok, hajlamos vagyok sokat beszélni, és... és most ideges vagyok. Nem igazán szoktam így... - előbb rá, majd magamra mutattam, aztán megint rá -, szóval ritkán beszélek idegenekkel. Mostanában mással sem nagyon, nem hogy idegennel... - hümmögve haraptam el a mondatot végül, belegondolva, hogy mióta apa eltűnt, tulajdonképpen senkivel nem beszélgettem úgy igazából... A szomszédokat megkérdeztem nem-e látták apát, persze, meg még pár embert, de nem álltam le tulajdonképpen beszélgetni, meg hát... jó, amúgy se beszélek másokkal sokat, eddig mindig apával tettem csak, és akkor nem is volt fura, csak most, hogy így... mással beszélve eredt meg a nyelvem, most vettem észre, hogy ez nem csak apával megy, és nem csak úgy...
- Értem. Én? Én... nem messze, pár utcányira - feleltem, gondolatban utánaszámolva, bár nem terveztem hangosan is kimondani, azért azt nem kell még másnak is tudnia, hol talál, elég baj, hogy apát megtalálta valaki, nem hiányzik, hogy más is... Nem mintha úgy festene, mint egy betörő, meg hát, na, de... - Szóval... vadászok, he? Vagyis jó fiú vagy? - puhatolóztam tovább. Azért a vadászok csoportja sem épp papnevelde... - Igen, a vadászok körül nem csoda ha nem láttál még, a vadászok manapság azt jelentik, hogy démonok, meg harcias angyalok, meg egyebek... vonzza egymást a két oldal, ahol az egyik felbukkan, jön a másik is, ugye, és ha ilyesmik közelébe megyek, inkább olyan alakot választok, ami vagy gyorsabb vagy erősebb, mint én... vagy minimum jobban lát. Vagy mindez egyben. Nem vagyok az a harcos fajta, inkább... az eszem a fegyverem - kocogtattam meg a saját homlokomat. Ez nem titok. Rájöhetett abból is, hogy kutya és nem ember formájában követtem. Nem árulok el vele nagy dolgot. Hiába, ha vadászokról van szó, max. akkor tűnhetnék fel nekik, ha keresnék a választ, hogyan kötött ki egy adott démon épp ott, ahol ők voltak, hisz, mivel én nem nagyon harcolok, valamit kezdenem kell a démonnal, ha találok egyet és az a "legegyszerűbb", ha magam után csalom, és igyekszem addig csalogatni, míg "tök véletlenül" bele nem botlik egy-két vadászba, akik aztán már megoldják a maguk módján. De ezek az illetők általában nem tudnak rólam, nem vesznek észre... nem is akarom, hogy észrevegyenek. Ha elvégeztem a dolgom, eltűnök a sötétben, és kész. Nem keresnek, mert a létezésemről sem tudnak.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 10:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 17, 2018 2:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Nos, igen, arra biztosan nem számítottam, hogy majd hanyatt esik a látottaktól, de távol álljon tőlem, hogy ezért elítéljem. A helyében én is meglepődtem volna. Igazából, ahogy láttam hátraesni, kicsit inkább megnyugtatott, hogy akkor talán tényleg nem fog nekem ugrani, és nem akar majd sem leszúrni, sem tűzbe vetni, meg egyéb kedves, jó fej dolgokat tenni... Nem szívesen változnék ragadozóvá, hogy leszereljem a támadását, vagy madárrá, esetleg bogárrá, hogy elrepüljek... akkor már inkább lenne célravezető a hangya, akképp lenne a legkönnyebb eltűnnöm a szeme elől, úgy, hogy ne essen baja egyikünknek sem.
De láthatóan megzavartam az átváltozásommal. Így hagyok neki pár pillanatot, hogy megeméssze a változást, amin keresztül mentem a szeme láttára. Mondjuk, ez alapján eddig szimpatikus... még nem kezdett el ordibálni, hogy szörnyszülött vagyok... egy jó pont. Majd mikor megszólalt végül, magam sem hittem volna, hogy ez lesz, de felnevettem a szavai hallatán.
- Nyugi, én akkor sem ítélkeztem volna - feleltem, hisz ha olyan körülmények közé kerültem, előfordult már máskor is, hogy egy-egy ember, akitől elüldöztem a támadóját, majd visszamentem megnézni jól van-e, vagy egy-egy gyerek, akivel összetalálkoztam az utcán, megsimogatott, volt aki meg is ölelt. Ha az ember legtöbbször kutya vagy macska formájában mászkál, előfordul, hogy a kedvesebbik társadalmi réteg jó fejül megsimogat, vagy hasonló. Kedves gesztus ez az emberek részéről. Állati alakban egyébként is könnyebb a szeretetet és a törődést adni és kapni... mert úgy nincsenek bonyodalmak, csak érzések, amiket a két fél kölcsönösen megoszt. És a kölcsönös, pozitív érzések a mai világban... hát, elkélnek az embernek. És nem csak az embernek.
Miközben néztem, hogy felkel a földről, kabátom belső zsebében kotorászva, előkerestem a szemüvegem, és az orromra biggyesztettem, hogy ne kelljen már hunyorognom. Kerüljük ki a ráncokat míg még lehet, nem vagyok én még öregember.
- Oh, hát... sebaj, abból úgyis elég az az egy, ami már az ágyamban van - válaszoltam elvigyorodva, majd kissé el is komolyodva, s Josette-re gondoltam, aki apa eltűnése óta mindig velem van ha otthon vagyok, és ebbe beletartozik az is, hogy nálam alszik. Már amikor hajlandó aludni, mert elég rosszul viseli érzelmileg, hogy nincs meg a gazdája, és nem tudja megtalálni. Át is érzem a szomorúságát, és az aggodalmát is, épp olyan tehetetlen vagyok, mint ő. Szomorú vagyok, dühös, és félek, mert bár olyan sok mindenre képes vagyok, mégsem tudom megtalálni az egyetlen olyan embert a világon, aki a családom, akit szeretek, és akit érdekel, hogy élek-e vagy halok.
Szóval, igen, Josette valószínűleg rosszul viselné amúgy is, ha úgy mennék haza, hogy idegen nőstény szagát érezné rajtam. Szerintem féltékeny volna érte. Mondjuk, fura is lenne, ha Dommielnek menne, az még nekem sem megy, nem mintha próbáltam volna, de szerintem nem menne... fura is volna a dolog... szerintem ezek a férfi-nő dolgok meg vannak kötve, még a különleges képességűeknél is. Habár ki tudja... De ez alapján mondjuk eszembe jutott az is, hogy ezzel most arra utalt, hogy ő ember, vagy arra, hogy nem az, de erre még ő sem képes?
De kezdtem érezni pár pillanat múltán, hogy kezdem már túlkombinálni a gondolatot, hiába, az a pörgő agyam...
- Gondolom... nem ismersz túl sok magamfajtát, igaz? - kérdeztem, utalva ezzel úgy általánosságban a féllényekre... a meglepetéséből következtetve, bár, lehet, hogy ismer, csak nem tudja, vagy... ismer, csak nem olyanokat, akik alakot tudnak váltani. Bonyolult világ ez, de gondolom a többség emberbőrben tölti azért még mindig az életét... főleg, mert ha képes is rá, hogy más legyen, azért a többsége a magamfajtáknak nem lógat táblát a szíve fölé, hogy "Ide lőjetek!"... Általában én sem árulom el azoknak, akik állatként látnak, hogy igazából más vagyok. Állatként előbb elfogadnak, mint félangyalként.
- Te a városban laksz? - furdalta az oldalamat a kíváncsiság. És a várost már ismerem... na meg, számolnom kell azzal a lehetőséggel is, hogy ha meg akarom találni apát, talán nem a városban kell keresnem... Úgy érzem, ha idebenn volna, már nyomát kellett volna lelnem... Kerestem eleget... Úgy érzem, nincs itt, de a kinti világot, azt a terepet nem ismerem, ahogy a kint járókat sem... És erről nem szólnak könyvek.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 16, 2018 10:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 16, 2018 3:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Egy mély lélegzet. Majd szusszanva engedtem is szabadon, amit beszívtam. Jelzésem tulajdonképpen célt ért. Ezt szűrtem le, abból, hogy elengedte a tőrt, amit ezidáig fogott. Bár bevallom, még utána is harapásra készen, feszülten figyeltem, mit akar kezdeni a kezével, mely eleresztette a fegyvert, és felém közeledett, de ahogy megéreztem kedves mozdulatát magamon, jóleső, baráti érzés áradt szét bennem. Ez ritka dolog. De értékes érzés. Fura, de állatként sűrűbben tapasztalom, mint emberként. És nem hiszem, hogy csak azért, mert állatként többször lépek kapcsolatba élőlényekkel, mint emberként. Inkább talán azért, mert manapság az ember, hiába embernek tűnik, ki reá tekint, vagy hozzá szól, mégsem lehet sosem tudni, vajon tényleg ember-e... Jó, persze, nem minden "lény", rosszabb az embernél, de az emberi természetnek talán úgymond... velejárója... hogy ami más, arra úgy tekintenek, hogy nem kívánatos dolog. A történelem számos példával jár elöl, és mindegy, hogy arra gondolunk, hogy a férfit a nővel, a fehéret a feketével, az amerikait a kínaival, a konzervatívat a szabad szelleművel, a meleget a heteróval, vagy a gazdagot a szegénnyel hasonlítjuk-e épp össze, mindig kinézzük soraink közül azt, aki más... az emberek többsége most sem tesz másként, néha én sem... bevallom... Az angyal, a féllény, hiába olyan küllemre, mint mindenki más, mégis, ha kiderül, hogy egy "olyannal" beszél az ember, minden más lesz... a hangsúly, a testbeszéd, az egész addigi megítélése, porba hull rólam, és onnantól már nem valaki vagyok, hanem valami. Ha egy nap a szárnyaimmal a hátamon sétálnék el vásárolni, a jó öreg Mrs. Grenton talán ki sem szolgálna, annyira idegenkedik minden "más lénytől". Tudom, hisz tucatszor mesélte már a fülem hallatára, miközben a zöldségek között válogattam... És persze, meg is tudom érteni, a férje egy "efféle lény" miatt lelte halálát. Jó, nem nephilim volt a tettes, de nem is ember. Szóval érthető is az ellenszenve, persze, de közben tudom, hogy így, embernek gondolva, kedvel engem, hiába, hogy életünk során talán ha három mondatot váltottunk, de akkor is. És tudom, ha megtudná mi is vagyok igazából, már sosem nézne rám ugyanúgy. És ez valahol fáj... Elítélem azokat, akik miatt emberek halnak meg, mégis mindenkire neheztelek érte, hogy mások tettei miatt engem minősítenek, még azelőtt, hogy megismernének. Ezért éppenséggel ugyanúgy neheztelek az emberekre is, hisz ők ítélnek meg rosszul, de közben a "másokra" is haragszom, mert ez miattuk van, nem pedig énmiattam. Bonyolult dolog ez... Ez a srác is csak addig hív a pajtijának, míg nem tudja, mi is vagyok igazából. Kutyaként tán kedvel... vagy kedvelhetne, de nephilimként... Az kicsit sem biztos, hogy úgy is elengedte volna a tőrét, ha emberi alakban kérem. Sőt!
De hát... mindegy. Eddig sem volt egy cimborám sem, és most sem kifejezetten a barátkozás miatt követtem... az csak rejtett, kósza vágyálom, ábránd... hogy egyszer majd talán nekem is lesznek barátaim. De ez most nem rólam szól, így muszáj vagyok félretenni az efféle gondolatokat. Lássuk hát, hogyan reagál némi meglepetésre, újdonsült ismerősöm.
Felkeltem, és hátráltam néhány lépést, hogy ne legyek túl közel hozzá, mikor átalakulok. Ha be is paráztatom, pár lépés távolságról talán könnyebb meggyőzni, hogy ne döfje belém a kését...
Vettem még egy mély levegőt, és újra felvettem az emberi alakomat. A fekete jószág helyén a következő pillanatban én álltam, és miközben felpillantottam az idegenre, megigazítottam a kabátomat, hogy ne úgy álljon már rajtam, mint amit a kutya szájából húztak épp ki... khm... velem együtt.
- Békével jöttem - emeltem fel ezután mind a két kezemet, biztos, ami biztos, mert még nem tudom, mit kapok érte reakcióul, hogy kicsit becsaptam. Jó, mondjuk, csak úgy kb. három percig, de nem épp a legnagyobb erősségem olvasni az emberek arckifejezéséből... mondjuk, a kommunikáció sem, de... mindegy, ez most nem rólam szól, még mindig nem. Meg kell erőltetnem magam, és hát... úgyis akartam már fejleszteni a kommunikációs készségeimet...
- Lorenzo vagyok, de hívhatsz Enzónak is, ha akarsz - feléje nyújtottam a jobbom, bár kételkedtem benne, vajon elfogadja-e majd.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 15, 2018 11:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 35 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 31 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7