Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Templomkert •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Templomkert VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1022
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 12, 2020 10:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Galatea


Templomkert Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
szeráf
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 11, 2020 5:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Utolsókból lesznekaz elsők

@Ramiél & Galatea  


A sok évnyi rabság és magány valószínűleg túlontúl gyanakvóvá tett bizonyos tekintetben, ezért is fogalmazhattam úgy az imént, ahogy. Bebörtönzésembe való beletörődésem után tudtam, hogy bárki is néz felém, annak szándékai vannak velem. Nem volt ez másként még kiszabadítómmal sem, hiszen neki is akadtak kérdései felém, még ha eredetileg nem is engem keresett azon a helyen. Korábbi szavaim mégsem javítom. Kimondtam őket, s valóban tőlem eredtek, saját gondolataimból, így viselnem kell következményeit, bármi legyen is az. Igaz, ez esetben aligha kell szenvednem bármitől emiatt.
Az arkangyal pillantását nyugodtan tűröm. Nem sietek el mellette, amikor elém áll, egyszerűen hagyom, hogy kedvére vizsgálódjon. Azt leszámítva, hogy talán érezheti jelenlétemben erőm megcsappanását, nem sokat vehet észre. Jelentős idő eltelt szabadulásom óta, elég ahhoz, hogy kezeljem sebeim, s megtisztítsam magam visszanyert erőm egy részével, rendbe téve megtépázott ruháimat is.
- Az összetétel… - elgondolkodok egy pillanatra – valóban. Az tényleg más lett. Bár korábban is tudhattunk angyalokat és démonokat az emberek között, most mintha más lenne. Inkább emberek vegyültek testvéreink és a Pokol szülöttei közé – állapítom meg, egy bólintással kísérve.
Ha egykoron a fajok jelenlétének arányával kellett volna foglalkoznom, most minden bizonnyal aggódnék a jelenlegi tényeket figyelembe véve. Nekem viszont nem erre kellett ügyelnem, nekem a bűnösökkel volt dolgom. Azok közül is az Atyánk törvényeit betartani képtelen fivéreimmel és nővéreimmel. Ezen most, hogy állítólag a magam ura vagyok, sem kívánok változtatni, de mielőtt bármit cselekednék, előbb tisztában kellene lennem az új szabályokkal. Ki számít bukottnak és ki nem? Nem az én dolgom eldönteni, sosem volt. A káoszban lévő rend… Alighanem pont azt kell megtalálnom.
- Szerinted mi a rend ebben a káoszban? – kérdem, vonásaimmal enyhe kíváncsiságról árulkodva.
Hiszem, hogy minél több személynek teszem fel ezt a kérdést, annál közelebb juthatok a válaszhoz. Abban már csupán reménykedhetem, hogy a rangban felettem álló ad is valamilyen választ. Persze nem szabad figyelmen kívül hagynom, hogy kaphatok eltérő feleleteket. Mi van akkor, ha a megkérdezettek közel azonos százalékban állnak két ellentétes oldalon? Meglehet, hogy végül mégis nekem kell döntenem? Ezzel még ráérek foglalkozni, ha pedig út közben találkozom azon arkangyallal, kit elfogásom előtt szolgáltam, talán azonnal megtudom, amit akarok.
Ajkam keserű mosolyra rándul. Tényleg, miért vagyok egy templomnál? Véletlen. Ezt tudnám rá mondani, de biztosan az? Talán Teremtőnk most is irányítja lépteim, olyasvalaki felé vezetve engem, aki újabb ismeretekkel ruházhat fel erről a számomra még ismeretlen világról.
- Évszázadok óta nem hallom a hangját, Ramiél. Meglehet, pont ennek köszönhetem nyugalmamat. Már megszoktam, hogy magam vagyok, bár tény, olykor azóta is megpróbálom őt szólítani. Ki tudja, talán egyszer válaszol, ha pedig nem, úgy hiszem, hogy némaságának is van valamilyen célja. Ami pedig ittlétem okát illeti, egyszerűen erre tévedtem, miközben ismerkedtem a város jelenlegi kinézetével.
Ez legalábbis a fejemben megfogant indok. Tekintetemmel követem mozgását, egyéb tettel azonban nem. Nem megyek utána, kísérve őt sétáján. Addig nem, amíg nem jelzi felém, hogy igényt tart társaságomra. Rangban felettem áll, így ha távozna, nem akaszkodhatok a nyakára, ellenben azzal, ha én válnék el tőle. Akkor előbb engedélyét kellene kérnem, ahogy az mindig is volt, bár sosem tudtam, hogy ez csupán saját tiszteletem megnyilvánulása, vagy mindenki más is hasonlóan cselekszik hasonló helyzetben.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 31, 2020 11:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next




"here's no more yellow brick road"

- Úgy kérdezem, mint, aki nem találkozott veled az elmúlt évszázadokban. – helyesbítek, mert valóban nem tettem, nem tudom hol volt, mit tette, mit élt meg, mit nem milyen utasítások reményében járta az útját, hiszen nekünk a szabad akarat csak mostanában jussunk, vagy átkunk, de azt hiszem sokkal inkább átok, semmint valami plusz. Döntések, amikért majd elszámolunk, melyekért majd elővesznek minket és mi majd térdelünk az igazság előtt, mindenki a sajátját veszi majd a nyakába és az ostor akkor csattog a hátunkon…Az enyémen megannyi, de a végső percben kell jó döntést hozni, de most az az énem kúszik a  felszínen, amelyik egy ark szívét hordja a testében. A sötét mindig távozik kicsi, amikor Adam atyát meglátogatom. Mert a hit elkergeti a kételyeket, de a kasza a hátamon mindig azt súgja ne remélj Ramiél, az élet nem feledkezik meg rólad. Az elvett életek, a megváltott lelkek, aki felet remélem lesz majd uradalmam akkor, amikor eljön annak az ideje is. Most azonban a sötétnek van osztályrésze.
Elé lépek, hogy megszemléljem közelebbről, sok angyalt sodor a „sors” az utamba az utóbbi időben de nem kímél démonokkal sem. Próbálom megfejteni mi lehet a nagyobb cél velük, mi lehet az utalás bennük, mit kéne látnom, ami a szemem előtt van, de vak vagyok rá. Mi lehet az, amit értenem kéne, de nem teszem csak amolyan szösszenetekből. Még nem értem teljesen de most tudni vélem, miközben a templom kertjében megjárja a testem a kételyek hulláma, eltemetkezek benne és messziire engedem Amara gondolatát, mintha ezáltal vonnám magamra  a mindent látó tekintetét, hogy csak gondolok is rá.
Felszalad a szemöldököm. Hol jártál bogaram eleddig? – Most egy kicsit más lett az összetétele a lakosságnak, nem? – végig pillantok rajta, mennyi nyugalom és béke, ő talán tudja pontosa, hogy mi is a dolga? Ő tisztában van azzal, hogy merre kell haladnia, lehet mindenki csak én nem? Nem. Nephabriel is szétesett, mintha nem látná mi a cél, melyik az út. Én egyet látok tisztán, de azon kell vajon járnom? – A káoszban is van rend. – ebben mondjuk igaza van, biccentek. – Ám lesz nagyobb is, ha eljön az ideje, mert ez, ami most van…- körbe mutatok, majd fel a fejünk felé, hogy mindenre értem, mindenre egyszerre. – ez talán nem tartható állapot.-  Ellépek előle, hogy letegye a labdát. – Mi keresni valód egy templomban? Csak nem te is Atyánkat szeretnéd megszólítani? Mondd, te sem hallod az útmutatásokat? – sosem tudhatom kihez szól, ha ugyan bárkihez is teszi, ha létezik még, ha van.. ha nem hagyta el ezt a bolygót végleg, amikor megnyíltak a menynek kapui és a kutyák rárajzottak a földre, hogy irtsanak megszámlálhatatlanul, a vérem, a saját fajtám. Olyan döbbenten néztem végig, hogy egy pillanatra elhittem, hogy ez a helyes, így kell lennie, de a rengeteg sikoly, a vér, a csontok roppanása, a remény kiürülése, a testek nélkül maradt lelkek, melyek most szenvednek a köztesben, ahol újra és újra élik az összes bűnük és jótetteiket, talán mérlegen vannak és csak a bűnbocsánat dönthet majd a sorsukról, ha ugyan lesz még bármiféle bocsánat.
Olyan halkan lépek el, ha nem figyel, akkor észre sem veszi, de sétára indulok az apró kertben, ahol egykoron hívők várták a misét, ami most titokban zajlik, loppal, mintha bűn lenne… bűn isten szavát terjeszteni, bűn a hit. Hogy lehet bűn a hit?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Galatea


Templomkert Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
szeráf
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 28, 2020 1:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Utolsókból lesznekaz elsők

@Ramiél & Galatea  


Sors. Egy angyal szájából ezt hallani közel sem olyan furcsa, mint sokan hinnék, hiszen mi tudjuk, hogy a legtöbb esemény egyetlen entitás tervének része. Legalábbis az volt, amíg meg nem teremtette saját képére formált halandóit, szabad akaratot ajándékozva nekik. Azt tesznek, amit akarnak, még akkor is, ha bizonyos mértékben terelgetve vannak. Ez pedig a mi feladatunk volt. Mostanra elszabadult minden. Mivé lesz az angyal, ha nem hallja többé Atyja irányító szavát? Lám, a válasz itt van. Angyal marad, legalább küllemre, még ha fekete szárnyakkal is. Erejével viszont nem tudja, mihez kezdjen, hát utat keres. Ki így, ki úgy, miután felocsúdik az elhagyatottság illúziójából.
Nekem közel sem új dolog, hogy magamra vagyok utalva. Volt rajta időm gondolkodni az elmúlt évszázadokban, főleg, miután felhagytam mások által való szabadulásom gondolatával. Nem is kellett hozzá, csak nagyjából ötven év. Addig még én is képes voltam abban reménykedni, hogy testvéreim értem jönnek. Utána kénytelen voltam megemészteni, hogy nem vagyok több egy eszköznél, mi elveszett ugyan, de bőséggel akad helyette másik. Nem vagyok sem különleges, sem nélkülözhetetlen, ellenben a kevesekkel, kik közül egy itt áll mögöttem.
- Ezt úgy kérdezed, mintha tudnád, hol jártam az elmúlt évszázadokban – jegyzem meg.
Mi van akkor, ha tudott róla? Semmi. Jobb dolga is volt annál, hogy velem foglalkozzon, miként valószínűleg a többi angyalnak is. Ha Teremtőnket zavarta volna elfogásom, kiadta volna utasításba szabadításomat, márpedig ha valaki, ő bizonyára tudott mindenről. Nem érdekelte, hogy a halandók egy csoportja tud jelenlétünkről. Miért tenné, mikor bár lelküket eladták, jelenlétem arra késztette őket, hogy higgyenek, s bizonygassák a természetfeletti létezését mások előtt. Szüntelen attól tartottak, hogy valaki majd eljön értük, s büntetésük nem marad el. Egy darabig. A generációk viszont váltották egymást, a kezdeti riadalom pedig alább hagyott, egészen addig a pillanatig, amikor az utolsó emberrel találkoztam tömlöcömben.
- Nem tudom, mit mondjak róla. Ugyan szokatlan, de ez is csak egy világ. Ugyanaz mint eddig, csak kicsit más. Sosem a kinézetével kellett törődnöm, hanem a benne élőkkel, vagy az azokat figyelőkkel. Az új rend pedig még nem tisztázódott bennem. Egyelőre inkább tűnik káosznak, mint rendnek – mondom el végül véleményem.
A kezemben lévő labdán még forgatok egyet, majd ahhoz a padhoz viszem, ahol korábban Ramiél ült és leteszem rá. Mozdulataim nyugodtak. Nem érzem magam feszélyezve jelenlétében, s ezen az sem változtatna, ha köze lett volna rabságomhoz. Ha így lenne, bizonyára okkal tette volna, nekem pedig az elszenvedő szerepe jutott. Nem tudtam mit tenni ellene akkor, most pedig már felesleges lenne. Megtörtént, ami megtörtént. Nem voltam elég körültekintő, sem pedig erős ahhoz, hogy kitörjek ellenfeleim gyűrűjéből. Komolyabb bajom pedig nem lett, leszámítva a nyomasztó gyengeséget, ami erőm elnyomásával járt. Akkor sem haltam volna meg, ha évezredekig ott raboskodom, s ellep a penész.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 27, 2020 2:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next




"here's no more yellow brick road"

Minden nappal közelebb kerülünk valamihez, ami fontos, amit számításba kell venni, alapozni az igényeinkre, a tudtásra. Adam atya ebben segít nekem, hogy amennyire lehet megőrizzem a hitem, a hitem önmagamban és az enyéimben. Abban, hogy bár a sötét minden pillanatban a csontom rágja, kipusztíthatatlanak érzem, hogy koszos indákkal befonja a csontjaimat és a füstje néha egészen kicsap belőlem, mintha  a bőrömről hullana a semmibe aztán befed engem egészen és elveszi a józan eszem, minden olyan gondolatom, ami azt sugallja, hogy van remény. Elnézve  a kölyköt és a lerombolt várost most igaznak látszik, hogy nincs remény. Nem háború után vagyunk, nem a világháborúk sebeit viseli a föld, hanem a nagyobb erő képviselte magát, olyan ellenfele vagyunk mi az emberiségnek, amivel sok év múlva fogják tudni érdemben felvenni a harcot, de addigra elbuknak, hiába vadász családok elit sarjai, hiába a kifinomult fegyverek, ha közben nincs üzemanyag, nincs kényelem, nincs villany és nincs folyóvíz, nincs orvos., aki ne ragadt volna a múltba, nincsen korszerű gyógyítás, nincs semmi, csak az elmaradt világ romjai.
Olvasom a kölyök mozdulatait míg a szívem dobbanása jelzi csak, hogy élek, még pislogni sem engedem a szemem, csak befogadom őt, hogy egy kicsit elteljek az ártatlanságával. Sosem értettem az atyáink vétke menüt. Hogy lehet bűnös ez a kölyök, aki azt sem tudja, hogyan kell ölni, paráználkodni, nem ismeri a kapzsiság fogalmát mégis mindegy miként éli az életét, mert eleve eladták a pokolnak. Lehet jó, hihet, tisztelhet másokat, élhet példásan, prédikálhatja az úr szavait, nincs remény a számára.
Nem ezek azok az okok, amik miatt ez a világ elbukott végleg és nem most, hanem abban a pillanatban, amikor a teremtő megírta ezen törvényeket és minket a szolgálatára teremtett? Ezer és ezer évekig nem kérdőjeleztük meg, hogy jól döntött-e, elfogadtuk. Azt mondtuk majd ő tudja, majd ő helyre hozza, de hol van most, amikor a remény elveszett?
A másik angyal jelenléte szinte kiszívja a levegőt a térből, olyan intenzíven érzem meg a bőrömön az entitását. Felé fordul a fejem, a felismerés azonnali, hiszen mi mit sem változunk. Az évezredek alatt növesztünk pár szarkalábat, de jelentősen semmi sem töri meg a képet bennünk. Még a szavai előtt felállok a padról, hogy a köszöntését illendően fogadjam és egyetlen pillanatra fut át az agyamon, hogy nem mi vagyunk a teremtés bukása, hiszen bennünk él a tisztelet, a ragaszkodás, az emberek iránti elfogadás, a kölyök is él még… Nem mi nem tiszteljük sem a temetőnket, sem a nálunk nagyobb hatalmat, hiszen Galatea fejet hajt, hangja sima dallam. Végig pillantok rajta, a kezében a labdán, még hallom, a fiú távoldó lépteit. – Annak is hívhatod, én sorsnak nevezném, kezdek benne hinni. – viszonozom a finom köszönést, megtelik a fejem emlékekkel, pillanatig nem lepne meg, ha dühös lenne, az sem, ha rám is, ha a haragja nem csillapodott volna le, hanem egyszerűen bekebelezte volna, ha az őrület megrángatná az idegvégződéseit. Közelebb sétálok hozzá. Mióta lehet leoldva a láncairól és ki szedte le onnan, mert sajnos nem nekem jutott az eszembe, a sajt láncaim sem bírom el. Hátamon láthatatlan simasággal feszül a kard és a kasza, bennem pedig ezernyi kétely. – Hogy tetszik az új világrend? – mondd angyalom, vágysz vissza a mennyek városába, kerested te is atyánkat? Vagy most fedezed fel a létezést?  Milyen szép is az isten igazságszolgáltatás nem? A kifordított, ledarált emberiség, akinek a segítségére esküdtünk anno fel, most pedig… Ki tudja mi történik magasabb berkekben, pedig az nálam már csak egy fokkal van.
Tanulmányozom őt, végig pillantok az arcán, a nyakán, a testén, tudom, hogy túl gyors, ha ártani akar, kell a kis távolság, hogy mindketten megfelelő ellenfelek legyünk. Nem érzek haragot belőle, nem érzek dühöt, ám pár száz év meg tud tanítani színlelni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Galatea


Templomkert Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
szeráf
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 26, 2020 3:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Utolsókból lesznekaz elsők

@Ramiél & Galatea  


Oly város romjai közt sétálok, mi elfogásomkor még csak nem is létezett. Az európai népek azt sem tudták, hogy ez a föld egyáltalán létezik, s lám… Most tűnik csak valódinak, mily sok is volt az az idő, amit a föld alatt láncokon töltöttem. Angyali létembe mit sem zavar be, ellenben az emberekkel, annyit fejlődtek, majd oly nagyot buktak, gúnyolódva ókori birodalmak élettartamán. S mindez miért? Azt senki nem tudja, leszámítva egyetlen létezést, ki saját gyermekei elől is rejtve van jelenleg.
Nem értem, Atyánk miért folyamodott ehhez a lépéshez, ugyanakkor nem is tisztem ezzel foglalkozni. Céljai sosem voltak világosak előttem, még úgy sem, hogy létezésem az általa adott feladatokra épült. Az is lehet, hogy tesztelni akarja teremtményeit. Minket, vagy a halandókat? Meglehet mindkettőt, de arra, hogy ezt hogyan teljesítettük, szintén csak ő tudja a választ.
Fekete szárnyaim elrejtem a szemek elől. Azok néhány tollrezdülés után eltűnnek, egyfajta megnyugvást hozva rám. Még mindig nehéz elviselnem, hogy színük így megváltozott. Mintha mocskosak lennének, amit még akkor sem éreztem, ha testvérem vére került végeire. Feladatára ugyanúgy alkalmas, miként tollaink gyógyító hatása is maradt a régi, mégis… feketék. Először kisebb sokként ért látványuk, s azon gondolkodtam, nem lenne-e jobb nélkülük. Nem tudom, miért lettek ilyenek, az angyalok támadásáról is csupán szóbeszédeket hallottam, nem többet.
Megtorpanva figyelek egy látóterembe tévedő gyermeket, miként az előtte ülő alakra mered. Remeg, sőt, inkább reszket, minden porcikájával kinyilvánítva rettegését, annak ellenére, hogy a férfi nem tesz semmit. Halk suttogása alig jut el fülemig. Ha nem látnám, hogy mozognak ajkai, azt sem tudnám, hogy figyelnem kell szavára. Kell? Nem egészen. Egyszerűen csak nincs jobb dolgom, mint szemlélni az előttem zajló jelenetet. Szívverésének zöreje elnyomja suttogásának neszét. Heves, akár egy kanári szárnycsapása.
Jobban felmérve a helyzetet, értem, miért fél. Felismerem az előtte ücsörgő lényt, miként a gyermek kevert létét is. Máskor talán tennék is ellene. Nem kellene több, mint a láncot, mely most erőmmel rejtve pihen derekamra tekeredve, nyaka köré fonnom. Kezem sem kellene emelnem hozzá, hogy eltörjem azt a gyenge nyakat. Régen az ehhez hasonló feladatok sem voltak idegenek számomra, ám ezúttal nem lépek. Mindig mindennek megvolt az oka. Nem hiába adták ki, hogy a számos közül mely angyalok, vagy félvérek, nagyritkán démonok nyomába eredjünk. Minden egy folyamat része volt, egy tervé, amelynek zökkenőmentes haladásához meg kellett szabadulni néhány személytől. A bűnös angyalokat pedig meg kellett büntetni, hogy mindenki más tartsa magát a rendhez.
Rezzenéstelen nézem, miként iramodik meg felém, jobban mondva a labda felé. A fenyegetettség legkisebb jelét sem érzem, így karjaim testem mellett pihennek, mikor a labda nekem csapódik. Már épp hajolnék érte, hogy embermód kezembe véve a gyermeknek adjam holmiját, mikor az riadtan hátrálni kezd. Nem hiszem, hogy mozdulataimban lenne bármi fenyegető, mégis megteszi. Érzi. Tudja jól, hogy tartania kell, hogy jelenléte nem erősebb egy szalmaszálnál körünkben. Én mégsem akarom azt felgyújtani, hiszen nincs rá okom. Egyszerűen hagynám, hadd játsszon, míg be nem végeztetik valaki, vagy valami által.
- Minek nevezik ezt az emberek? Az élet fintora? Azzal a személlyel találkozni először, akit az utolsók közt láttam – fordulok az ark felé.
Fejem tiszteletadóan meghajtom előtte, egy elnyújtott biccentés formájában. A labdát ezt követően a kezembe veszem. Sok rúgásnak esett már áldozatául, s ha ezen kopottas házfalak között, úgy nem is csoda, ha olyan állapotban van, amilyenben. Fogása sokkalta másabb, mint a régi, hasonló játékoké. Igaz, azok ki voltak tömve.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 26, 2020 1:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next




"here's no more yellow brick road"

Csak bámulom a gyereket, odabent éppen lelkekért folyik a zártkörű mise, talán már senki nem hisz igazán, hogy egy ima ereje elérjen Őhozzá, mára nem tudni ki és kinek szövi az álmokat. A gyereket ez mit sem érdekli, őt az ócska labda hozza lázba, ahogy lepattan a templom faláról, vissza a lábára, be a bokorba, neki a kerítésnek, a lerombolt szobornak, ami egykoron egy angyal jelképe volt. Mára pont olyan romos min a hit alapja. Adam atya odabent szentbeszédet tart vajon vagy már ő maga is áttért és éppen embert áldoznak egykor volt asztalánál az úrnak? De ki hibáztatná, ha már nem hinne Ő maga sem, ha a fejét a sátán ölébe hajtaná, ha Amara sötétje mindent befertőzne, az ő tiszta elméjét is?
Az atyát túl rég ismerem még kölyök volt, nem nagyobb, mint ez a fiú itt előttem, akinek koszos pólója a testére olvad az izzadságtól, ahogy fáradhatatlanul pattog a labda nyomába. A férfi már nem hord reverendát, már nem teszi a nyakába a kollárét, már nem térdel az oltár előtt. Ilyen kis eldugott hitbeszédeket tart, kockáztatva, hogy valaki egyszer karóba húzza. Amikor találkoztam vele, nem volt 6 éves sem és megszólított az imáival, megjelentem hát neki, hogy a hite megmaradjon, hogy erősítsem a falát, miért engem? Később feltettem neki a kérdést, azt válaszolta tetszett neki a nevem csengése, értékelte a küldetésem. Évekig azt hitte álmodott engem. Éppen töltötte a 15-öt, amikor az angyalok áradata kiirtotta a családját. Az anyját hallottam utolsót lélegezni, Magdalena egy szent nevét viselte, az élete már kevésbé volt az, de kedves asszony volt, sajnos a lelkének nem tudtam már helyet adni az Ezüst Városban. A húgát ölelve halt meg. Az apja talán élt még pár évet, de neki olyan erős hite volt, hogy ezt a világot nem bírta el. Adam kicsit a szárnyaim alatt nőtt fel, most 44 éves, jövőhéten lesz a születésnapja… emiatt vagyok itt. Ha megéri. Legyen így. Az ajándéka a farmerdzseki zsebében lapul, érzem, ahogy a bőrömhöz ér, annak dacára, hogy hófehér ingem is távol tartja.
A labda átpattog a füvön, nekiütközik egy fának és elgurul a pad előtt, amin ülök. A kölyök utána iramodik, ekkor vesz csak észre engem. Bestoppol, mint a lovak amikor irányt váltanak, hatalmas szemeibe kiül a rémület.
Kifejezéstelen arccal nézem őt, a vonásain szétfolyik a rémület, a tehetetlen kétségbeesés. 10 körülinek saccolom, egész öreg, de biztos vagyok benne, hogy nem ember, nem tisztavérű, vagy démon, vagy angyal van a felmenői között, de inkább angyal, olyan ártatlan az arckifejezése, olyan rettegős, olyan réveteg, hogy egy pillanatra rokonszenvezek vele, aztán felsóhajt és a fájdalom elömlik az arcán, az írisze körül megvastagszik a fekete sáv. Elgondolkodom egy pillanatra. Azt mondják akinek megvan ez a fekete sáv a szembogara körül, annak van lelke, neki van. Hogyne lenne? Olyan lelke, ami a fogantatása pillanatában lefelé irányul, mert bűnben űzték fel a méhbe. A tekintete lecsúszik a nyakamra, a mellkasomra, jobb térdemre támasztott bal bokámon érzem a bőrnadrág takarás alatt éget a szemrehányása. Két karom a pad hátulján széttárva, mint a szárnyak....
Hátra lép, remegő pillantással méri fel a labdát, ami időközben megáll egy kopott fűcsomóban, aztán vissza is kapja a tekintetét rám. Alig lélegzek, várok. Várom, hogy mit tesz, mit cselekszik, mit dönt? Szabad akarat. Hogy ver a szíve, mint egy apró madárnak, amit a tenyerembe fogok a szárnyait is érzem az ujjaimon, az ő ízét és a számban. Forrón száguld a vére, gondolkodik. Mi legyen? Nem segítek. Tudom, hogy vár egy szóra, egy mozdulatra, annyit kéne mondanom; ne félj. És ő nem félne. De jobb, ha fél.
Még egy pillantás a labdára. Szomorúan tudatosul bennem hogy ennek a fiúnak ez a mindene. a szakad pólója és a nadrágja, meg a cipője van, amire vigyázni kell. És a labda…. van egy labdába, amit nem fog itt hagyni. Talán nem mert kap egy fülest érte, hanem, mert ez mindene. Az az ócska bőr, amiről már lekopott a külső réteg nagy része, de még kemény, még ép.
Késő délután van, még erősen süt a nap és a fényében én is csak egy alak vagyok a padon, aki le sem veszem a szemem róla. Látom a szívét dobogni. Félénken lép egyet oldalra a játéka felé. Torkot köszörülök. Megrebben. – Kérem. – olyan halkan súgja, hogy szinte kiesek a fülelemen, hogy halljam, fél. Annyira fél. Ez hát a világunk, ahol egy 10 éves forma kölyök retteg, pedig a sorsa megpecsételve, nincs viaszút, nincs semmi.
Hallom a halk lépteket, hallom a ruha suhogását, a haj rezdülését. Olyan aprót biccentek, hogy alig látható, de a kölyök ki van rá éhezve neki iramodik, elsuhan a labda irányába, sután hajol le érte, a lába előbb éri el, vígjátékba illően luftot markol, ahogy érte hajol és a labda nekicsapódik a nő lábának, onnan pattan tovább, nyomában a figyelmetlen kölyökkel, aki szintén felolvad a hosszú lábakra, nyikkanva löki tovább magát, a pániktól nem lát és nem hall semmit. Hátrahagyja a játékot, már nem kell semmi sem kell, az anyja kell, aki miatt eladósodott a lelke.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Templomkert VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1022
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 04, 2020 8:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 20, 2020 2:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



To: Drake



- De ez volt a legnagyobb dobásod. - Én inkább meg sem említem, hogy én hányszor tettem keresztbe az embereknek és odalent mikor ismét találkoztunk, mennyire imádtam azokat a rossz döntéseket felemlegetni, a hibák, a mi lett volna-ha szép reménye, amit elvéve gyötörhetem a lelküket tovább. Az emlékektől kellemesen felsóhajtok, hogy nekem ez mennyire hiányzik.
- Értem, azt ugye tudod, hogy a rúnáid nem érnek semmit ellenem? - Kuncogom el magam, mert nem tart semmiből megrepeszteni a földet csak egy kicsit a rajzok szélén és már nincs erejük felettünk, ezek csak firkák, egy olyan felületen, amit a hatalmasabb démonok, mint jómagam is uralni tudunk. Jó, nem akarok fenyegetőzni, de azért ne érezze már ennyire nyeregbe magát, fel tudják venni velünk a versenyt, megvannak az eszközeik hozzá, de még mindig nem olyan egyszerű legyőzni minket, akik a tápláléklánc csúcsán vagyunk.
- Efelől kétségem sincs, nem véletlen megyek vele kipucolni az egyik szektorotokat, hogy ismét ti uralhassátok azt. - Mindezt szívesség alapon, hogy bizonyítsam, a démonok elszántak a szövetséget illetően és megteszik az első lépést, hogy ezt be is bizonyítsák. Nem tetszik nekem, hogy erre kényszerülök, de megteszem, amit kell, ez a dolgom.
- Ahogy ti szoktátok a kapcsolatoknál is mondani, minden kettőn múlik és az ördög sosem alszik, az angyalhoz meg csak elég elmormolni egy imát, hogy segítsen a kísértés ellen. - Mindenki maga hozza meg a döntését, de azért van egy másik oldal is, amit ne felejtsenek el, nem lehet csak minket démonokat okolni mindenért, még ha igaza is van.
- Reméljük sikerül megélned, hogy eljöjjön az idő, amire úgy áhítozol - felelek gúnyosan, mert hibázhat Mammon, de kétlem, hogy annak most fog eljönni az ideje és ő csak egy ember, nincs rá száz éve, hogy megvárja a hibát, ám amíg ő arra a jelre vár, lehet maga is követ el hibákat.
- Tudod mit? Benyújtom Lucifernek a javaslatodat és meglátjuk ő mit szól hozzá és kik lesznek azok a démonok, akik bevállalják, hogy bezárják őket, mint valami állatokat egy helyre, hogy segítsenek az alku rátok eső részét teljesíteni felénk. - Kezdem unni, hogy telhetetlenül sokat kér és mi még mindig nem kapunk semmit cserébe, csak a megvetést és a gyűlöletét, lehet nem ő a legjobb választás a vadászoknak, mint vezető, túlságosan elfogult lett Mammon miatt.
- Nekem úgy tűnt, hogy Natalie dönt, mert nem kérték ki a véleményedet a kis rádióvevőn keresztül, mikor tárgyaltunk. Szóval vele folytatom ezt, talán sikerül meggyőznie, hogy túlzott gyűlöleteddel csak lassítod a közös érdeket, ami Amara elpusztítása. - Felállok a padról és még megvárom a válaszát, viszont tényleg nincs kedvem fele vitatkozni, kész időpocsékolás, van nekem jobb dolgom is és kezdek éhes is lenni.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 13, 2020 5:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Welcome to the city
@Mazikeen && DW
• Zene: noise• SZÓSZÁM: 493
-Nem csak ez az egy tett írható a nevem mellé. Számos helyzetben tettem keresztbe már a fajtádnak. - vonja meg a vállait. Egyáltalán nem veszi magára a dolgot hiszen tényleg számos tett fűzhető a nevéhez amivel kiérdemelte azt, hogy a hírneve gyorsabb mint Ő maga. S nem csak a démonok között hanem a többi faj is tudja nagyon jól, hogy kicsoda is Ő ezt pedig pár gúnyos szó nem veheti el tőle soha a büdös életben.
- Nem kimondottan félelemnek nevezném. Sokkal inkább elővigyázatosság. Ha az emlékezetem nem csal nem találkoztam még megbízható démonnal. - vonja meg a vállait. S bár tény, hogy a démonok természetükből adódóan erősebbek az embernél az utóbbi mégis képes már hosszú évek óta felvenni a versenyt a fekete szemű sereggel szemben. Tegyék azt rúnákkal vagy fegyverekkel vagy csak szimplán az eszükkel. Valamilyen úton mindig sikerült sokszor túljárni az eszükön és győzelmet aratni felettük és ezt nem tervezi másképp most sem.
- Az egyik legjobb emberem. - helyesel bármennyire is undorodik a gondolattól hiszen zagar tényleg egyike azon különleges vadászoknak akiket elitnek hívnak és nem véletlenül került be ebbe a közegbe. Bizonyított és még valószínűleg fog is biztosítva ezzel a bizalmat és a helyét.
- Csak egy olyan démont mutass aki nem egy megátalkodott rosszfiú. Bármelyik nevéhez fűzhető valamilyen gaztett. Az emberek lelkének elvétele sem más annak ellenére, hogy az ember hozza meg a döntést. Ezt viszont sokszor megelőzi a késztetés és a sóvárgás amivel a démon veszi rá az embert. - saját nézőpontjából senkinek nem sikerült még kizökkentenie és ezt egy démon se fogja megtenni vele hiszen valószínűleg többek között ez is a céljait képviselheti, hogy összezavarja, de sajnos ebben nem lesz szerencsés, nem abból a fából faragták, hogy ilyen könnyen beadja a derekát.
- Ami késik az nem múlik. Idő kérdése, hogy egy apró hibát is elkövessen én pedig ott leszek mint bíró, esküdtszék és hóhér egy személyben. Nincs olyan személy a világon, aki képes mindent megúszni. - gúnyos és öntelt vigyor terjeszkedik arcán hiszen fejben már számtalanszor lejátszotta a bosszút a lovassal szemben. S nem csak azért amit vele tett hanem mindenért amit az emberiség ellen követett el. Az óra ketyeg Ő pedig ott lesz és gondolkodás nélkül fogja életét venni a mocsoknak.
- Nem életetek végéig. - vonja meg a vállait. - Mondjuk reggel nyolctól délután négyig és kutattok az emberekkel együtt ha már számotokra is annyira fontos, hogy az emberek segítségére szorultatok. Valamit valamiért alapon. - S bár inkább szúrná tökön magát minthogy továbbra is együtt dolgozzon a démonokkal a szükség törvényt bont jelen helyzetben pedig főleg hiszen a sötétség egyre közelebb és közelebb van. Megfertőzve ezzel mindent és mindenkit… idő kérdése, de hatalmas háború fog lezajlani az életben maradásért.
- Azt viszont elfelejted, hogy lehet kedvesebbek mint én, de minden tárgyalás Tőlem függ. Én hozom meg a döntést Ők csak a szóvivők. Nélkülem minden csak üres csevegés. - tárja szét maga előtt karjait. - De ha ezek ellenére is le akarsz lépni csak nyugodtan, de ne felejtsd el, hogy bármire is van szükséged New Yorktól azt nélkülem nehezebb megkapni.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 30, 2020 8:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



To: Drake



- Attól, hogy egyszer túljártál egy lovas eszén, még nem leszel minden idők legjobb démonirtó vadásza, ez a hozzáállás ölte meg a legjobbakat is - vigyorodok el, elvégre többet éltem, több vadásszal találkoztam, mint amennyi démont ő életében látott eddig. Amúgy is, ha nekem esne, akkor nem csak egy háborút robbant ki, de biztos elfogult őrültté titulálják és akkor ugye megtudja, milyen mindent elveszíteni.
- Nem kértem, hogy hatástalaníts egyet is vagy hogy ne vedd el az erőnket, a félelmed teljesen jogos, elvégre erősebbek vagyunk, mint ti halandók. - Önbizalomban nincs hiány, az már biztos, roppant mód idegesítő a stílusa, főleg hogy engem teljesen alábecsül, de ez az ő baja, én még direkt bele is megyek az ilyen játékokba. Ha az ellenfél erősebbnek, okosabbnak és ravaszabbnak hiszi magát, az nekem csak jó.
- Nekem Zagar igazi vadásznak tűnik - elhúzom a számat kicsit undorodva a kacsintására, tényleg odavan magáért, megértem Mammont, hogy miért örül, hogy kettéválhattak és ismét szabad.
- Annyira tetszik ez az általánosítás, hogy minden démonra ráhúzod az általános tudnivalókat - fel is kacagok ezen, mert nem vagyunk egyformák és persze megvan mindennek az oka. Meghagyom annyiban a dolgot, hogy azt hiszi, Mammon felkeresné őt, ha üzletelni akarna, elvégre félig igaz is, azt leszámítva, hogy személyesen nem tudna eljönni az ígérete miatt.
- Olyan jót nevetnék azon, ha megkapná a ládát, de úgy, hogy ismét elzárjátok benne! Tudod, a legszebb öröm a káröröm. - Nem, nem örülnék ennek, de azért könnyedén eljátszhatom most, hogy mennyire vicces lenne. Amióta kiderült, hogy elkapták, bezárták egy ember testébe, majd a ládába, azóta sokak szemébe csökkent a lovas, de én tudom, hogy ettől csak erősebb lett és valaminek a közepébe csöppent, aminek elég nagy hatása van a világra nézve.
- Egy vadászod mellett kétlem, hogy fel-alá járkálnék, de legyen, ahogy jónak látod, viszont te se nézz hülyének, szerinted majd hagyjuk, hogy bezárjatok minket egy elhagyatott épületbe? - Felkelek a padról, lassú, nyugodt mozdulatokkal, ráérősen. Azt hiszem mindent megbeszéltünk, amit kellett, de nem akarom folytatni vele ezt a nagyszerű bájcsevejt, mert viszket a tenyerem a stílusától.
- Azt hiszem elmondtam, ami érdekelt, a további beszélgetést a vadászok ügyeiről inkább Natalieval vagy Zagarral vitatnám meg, mert ők jobb tárgyaló partnerek, örvendtem! - Felemelem a kezem és hátat fordítok neki és a csapdáit kikerülve távozom is a helyszínről, már ha nem állít meg valami jó indokkal.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 10, 2020 6:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Welcome to the city
@Mazikeen && Drake

A démon szemtelensége nem igazán érintette meg. Sőt nevetségesnek találta valamilyen szinten. Sok olyan démonnal találkozott már élete során mint a mostani beszélgető partnere és az igazság az, hogy egyik sem élte túl. Most viszont más volt a helyzet. Tudta, hogy ha megöli akkor olyan háborút indít el amire nincs felkészülve a város sem pedig Ő maga és ezen a pofátlan démonon kívül akadtak még más, nagyobb volumenű problémák is. Ilyen volt Mammon, a lovas is.
- Ha mindenáron az a célod, hogy az összes korcs meghaljon csak nyugodtan. Személy szerint még örömet is lelnék a megölésükben. - viszonozza a vigyort bármennyire is tűnt ettől eszelősnek a másik fél számára.
- Nem véletlenül vannak ott azok a csapdák ahol. Szerinted vagyok olyan hülye, hogy hatástalanítást követően engedem be oda bármelyikőtöket is? - kacag fel gúnyosan. Valóban tömve volt csapdákkal és gyengítő rúnákkal a bázis és valóban kevés ember állt rendelkezésre az iratok kutatásához, de ez nem volt ok ahhoz, hogy ész nélkül bárkit is beengedjen a bázisra, ennyire még az Ő esze sem ment el…
- Ugyan kérlek s még nem láttál semmit abból, hogy mire képes valójában egy vadász. - kacsint egyet bár belül hányni tudott volna a ténytől, hogy Zagar egy ujjal is képes volt egy ilyen fertőhöz nyúlni. Majd ha visszatér el kell küldenie a férfit kivizsgálásra nehogy elkapjon valami aljas dolgot ezektől az alávaló férgektől.
- Mert ha maga Mammon akar üzletelni … akkor szerintem kedvel vagy éppen utál engem annyira, hogy személyesen teszi meg azt. Nem mellesleg nem hiszem, hogy beszarna ettől a gondolattól azok után, hogy képes volt megszállni. - vonja meg a vállait lezseren majd zsebébe dugta kezeit. Más azt hinné, hogy elhanyagolja a védelmet pedig nem így volt Az egyik zsebében egy szenteltvizes fiola volt míg a másikban egy boxer, ami részben angyal pengéből készült részben pedig vasból. - A másik pedig, hogy Ti soha nem csináltok semmit csak úgy. Mindennek oka és célja van csak mint cselszövők jobban szeretitek a komplikált szituációkat. - morogja az orra alatt, de nem olyan halkan, hogy azt a másik fél ne hallhatná, nem is célja ilyesmit tenni hiszen a lényeg, hogy minél több információt szedjen ki belőle minél rövidebb idő alatt.
- Kár, hogy nem maradt benne akkor. - mondja semleges arccal. Ezzel tudtára adva szinte bárkinek, hogy tudja mi is történt pontosan vele amikor megszabadult tőle.
- Kétlem, hogy oda szeretne ismét beköltözni, pedig én és még sokan mások nagyon nem haragudnánk meg érte. - vonogatja vállait gúnyos vigyorral a képén hiszen ez lenne élete egyik fénypontja, hogy megdöglik vagy eltűnik véglegesen az a mocskos lovas.
- Az árszabás mindig aktuális ha az életről van szó. Nem kell kifejezetten általam meghalnod vagy pont New Yorkban. Lehetsz bárhol és megölhet bármi. - mutat rá a valóságra mindenféle fenyegetés nélkül hiszen a mai világban bárki megölhet bárkit bárhol bármikor és bármivel csak megfelelő ajánlatot kell tenni..
Hangosan kacag fel, ami még őt is meglepi hiszen nem éppen erről híres és nem is szokása, sőt egy mosoly is sokszor kínkeserves harc árán jön össze.
- Te tényleg ennyire hülyének nézel? - vonja kérdőre a nőt ismét komoly arckifejezéssel, a korábbi nevetésnek hűlt helye sincs már. - Nincs az az isten, hogy megengedjem egy magadfajtának, hogy fel alá járkáljon a bázison. - köszörüli meg a torkát.
- Azonban van számos elhagyatott építmény amelyet fel tudok ajánlani. Minden reggel beengedünk oda Titeket, biztosítjuk az olvasnivalót és rátok zárjuk a kócerájt. Ezt követően pedig este szabadon távozhatnak a korcsok. - tárja szét karjait miután felvázolta a saját kis ötletét.



background noise • szószám: 545 • Credit:
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/5
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5