Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Mount Rainier, WA •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 26, 2017 8:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



- Oh, édes. Az angyalok nem paráználkodnak. – Felelem epésen, csipetnyi iróniával az előttem álló förtelemnek. Nem, lényegében nem érdekel, hogy démon. Semlegesek számomra. Az viszont sokkal inkább, hogy a fejemet akarják. De minél tovább hallgatom a különös közérzetet okozó, férfi gúnyát öltött pokolfajzatot, annál inkább elbizonytalanodom. Miről beszél ez a félkegyelmű? Gabriel kegyence? Sírjak, vagy nevessek? Még a libsi angyalok is megvetnek, nem hogy a szívószál átmérőjével csőlátású Gabriel szegmens.
- Nem vagyok... – Kezdeném el kioktatni a démont, sőt talán még arra is hajlandó lennék, hogy a mondatom előre haladtával kiteregessem a lapjaim. Pontosabban azt, hogy azért támadtam rá, mert a nyakamba liheg három magafajta. Velem mindig megéri üzletelni, talán vele is megtalálnám a közös nevezőt, ha esélyt adna rá. Nem mintha végül nem szúrnám a legnagyobb lelki békével hátba... de egy ideiglenes kompromisszumra démonnal is bármikor hajlandó vagyok, ha az a javamat szolgálja. Jelen esetben a túlélésemet.
Ám szó bennszakad, hang fennakad... valaki láthatóan nem kíváncsi Gabriel uraság angyalára. Pedig ha tudná, hogy mennyire el van tévedve. Nem mintha lenne időm szavakkal tiltakozni. Minden figyelmem a mozdulataira irányul. A reakcióidőm mindig jó volt, így egy pontig hősiesen védem ki a mozdulatait, noha visszatámadni nem sok lehetőséget kapok. Teljesen más a harcmodorunk. Távolról eltaposnám, mint egy apró rovart. De így necces. Majd térdre borul előttem – hmm – s tompítani tudom a vágást, egy-két centivel talán, épp annyira, hogy ne mélyedjen a húsomba, tompítani tudom, de kivédeni nem.
Végtelenül haragosan figyelem a férfit, a távolodását, s sejtem, mire számíthatok. Alig két másodpercig maradok a földön, az ép lábamra helyezve a súlyomat felállok. A fájdalom ellenére olyan magasra szegett állal húzom ki magam, mintha én lennék a mennyek hercegnője, de még talán a pokolé is.
- Nincs okod megölni. Te nem is velük vagy, ugye? – Sziszegem felé, kérdőn és enyhén oldalra biccentve a fejem. Természetesen az engem üldözőkre gondolok, akik most még a pecséttel küzdenek, de nem lehet pontosan megmondani, hogy melyiküket meddig tudja visszatartani. Idővel elfakul, majd kialszik az ereje, de ha mégsem, már akkor át lehet jutni rajta némi áldozattal. Tépett hús, nyúzott bőr, mintha egy halom mágikus szögesdróton préselnéd át magad. Jobb lenne itt ezt a dolgot nem elhúzni.
- Nézd, - nagyot nyelek, hogy a saját érdekemben ne tegyek hozzá édesnek nem mondható becézéseket, kezdve a rohadékkal – segítek neked, ha segítesz nekem. – Nem titkolom, hogy az életem védem, de körül leng a dörzsöltség. Láthatja a tekintetemen, a kiállásomon, hogy nem holmi megrögzött angyalka vagyok. Talán jobb közelharcos, mint én, de akad azért egy-két hasznos dolog az én tarsolyomban is.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 25, 2017 2:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


A nő nem tűnt kiegyensúlyozott vívónak, inkább olyasvalakinek, aki megtanult néhány jó cselt, de tulajdonképpen nem különösebben szánt túl sok időt a képességeire fejlesztésére. Zavarodott szavaival éppen úgy nem törődtem, mint a távoltartón közénk emelt kardjára, már csak azért is, mert a kabátja jóval szilárdabbnak bizonyult, mint hittem, simán lecsúszott róla az acél. Nocsak! Trükközünk, trükközünk? Hát akkor lássuk!
A lovagi harcmodort úgy tűnik ismeri valamelyest, de a lovagok mindig is elég gyatrák voltak gyalogharcban, szerencsére én az elmúlt századokat minden létező vívóstílusban való készségfejlesztéssel töltöttem. Hagytam néhány másodpercre újfent egymásnak feszülni a kardjainkat, aztán mogorván visszaszóltam a nőnek.
- Hogy a mennyekben hogy működik a paráználkodás, az több információ volna most a kelleténél - sziszegtem gyűlölettel és haraggal, ami jóleső forrósággal öntötte el démoni véremet. Mondjuk tény, hogy nem lennék kíváncsi rá, mit csinálnak közben a baromi nagy szárnyaikkal... tiszta animal sex... - Neked pedig mindjárt mindegy lesz picinyem. Mostanra kellően elegem van Gabriel kegyenceiből, akik válogatás nélkül támadnak újabban már nem is csak ránk. Ezt most befejezzük!
Stílust váltva a spanyol hidalgók kedvelt mesterkörét képzeltem magunk köré és megindult egy huszonöt lépéses kombináció. A vágásaimban alig volt erő, azt az energiát a sebességre irányítottam át, olyan módon mozogtam, ahogy halandó lény aligha fog valaha is. A záporozó csapások a felső testére nagyrészt persze elvesztek a pengéjén, amelyik célba is ért, azt könnyedén hárította a különleges kabátja, de mikor kellően hátraszorult már és botladozni kezdett, akkor hirtelen rogytam térdre előtte és lendült félkörívesen a toledoi acél penge. A nő eddigi teljesítménye alapján nem hittem, hogy ezt képes lesz hárítani, ha valaha lovagi harcra oktatták, annak hátránya, hogy nem védi a lábakat, hisz egy másik lovag derék alá sosem támadott volna. Ez a nemes urak szemében aljasság lett volna, na meg persze az ötven kilós csigaházuk és a dögnehéz másfélkezes kardjaik sem engedtek meg efféle mozgékonyságot igénylő dolgokat, így aztán ráaggatták, hogy ez lovaghoz nem méltó. Nem, nem gyökerek vagyunk kivitelezni, ugyan már! Mindenesetre, ha a vágás célt ér, az ugyan nem egy életveszélyes dolog, de a legtöbb esetben párbajdöntő dolog. Végigmetszi a combot és olyan kínt hoz magával, ami lehetetlenné teszi pár percig a sérült végtagon való megállást. Egy földre került ellenfél pedig halott ellenfél.
Mindenesetre nem vártam ki persze mi történik, ösztönösen gördültem el előle, hiszen ha valahogy elrántja a lábát, akkor elsőosztályú célpont lennék, csak miután felálltam mértem fel az ellenségem állapotát. Ha sikerült a csapásom és a földön hevert, akkor odaköptem felé, mielőtt elindultam bevégezni a harcot.
- Vár rám egy elkóborolt kis kölyök, akit nagyon várnak a szülei, remélem még nem koncoltad fel - morogtam.
Ha talpon maradt, akkor ez elmaradt, csak a kardot megpörgetve védekező állásban kezdtem lassan körözni körülötte.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 23, 2017 9:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


A menekülés hevében kidolgozatlan és elkapkodott volt a kapunyitás. Tulajdonképpen azért is köszönetet mondhatnék a rendkívüli képességeimnek, hogy szilárd talajra érkeztem, nem pedig az Alaszkai-öbölbe dobtam be magam. Persze még így is viszonylag irányozott volt az utazás, de a trehány munka mindig növeli a kockázatot. És most, hogy a meghiúsult üzlettel és elsietett kapunyitással járó első két rohamot sikeresen vettem, lám, jön a harmadik egy újabb démon képében. Ennek a szemeiben már most látszik, hogy valamivel több sütnivalója lehet, mint a társainak. Csak legyen néhány másodpercem átgondolni. De egyelőre nincs. Igazán kifinomultak, de kétségesek a mozdulataim. Magyarán ő is érezheti – már ha tényleg van minimális sütnivalója a többihez képest – hogy fenn hordom az orrom, de mindez cicoma. Mágiában? Távolharcban? Nincs ellenfelem, ha van időm összeszedni a gondolataimat és felkészülni. De közelharcban nagyjából annyit érek egy edzettebb angyal, vagy démon ellen, mintha emberként, a szavannán egy vadállattal szemben állva a magasba nyújtanám a kezeimet, hogy én tűnjek a nagyobbnak és megrémüljön tőlem. Ahogy egy negyed emberöltővel ezelőtt igazán kedvelt halandóm mondta volna: jól hangzik, nem működik.
Egykoron, amikor leszálltam a mennyekből, s először jártam a felszínen, amikor még nem tébolyított meg az én szeretett védencem halála, akit Isten áldása nélkül is örökké tudnék szeretni... nos, akkoriban különösen nyitott szemmel jártam. Amikor még nem az okkultizmusra, hanem az émelyítően sokszínű emberiségre fektettem a hangsúlyt. Sokat tanultam a fiatal Oliverrel együtt. Ezért is van, hogy az a kevés mozdulatom, aminek tényleg célja is van az értelmetlen hadonászáson kívül, nos azok a néhai lovagokat tükrözik. A mennyekben nem kaptam kiképzést, nem voltam harcos angyal, így tőlük kezdtem el tanulni. Nem barbároktól, nem utcaharcosoktól... a csodás és sötét idők harcosaitól. Így ahelyett, hogy kétségbeesnék – ami azért egy momentum erejéig megtörténik – ösztönösen védem ki a jóképű gúnyát húzott förtelem támadását, és védem meg a csodás kis kézfejem attól, hogy tőből le legyen vágva. Ne érts félre, rég nem élnek bennem elevenen a hosszú évszázadokkal ezelőtt elsajátított technikák, ó cseppet sem. De ha kell, előjönnek, mint egy jól betanult tánclépés. Hisz ezek azok, amiket először megtanultam. Az pedig mindenkiben megmarad. Mint az első csók, az első jól sikerült pecsét, az első... sorolhatnám.
A démon sajátos támadásának kivédésére én magam is meglepett kifejezéssel reagálok. Noha én láthatóan nem azon vagyok fennakadva, hogy micsoda mozdulatot hajtott végre, hanem hogy mennyire király vagyok, hogy ösztönösen védtem ki. Megvallom, már a bukásom előtt is kezdett problémává válni a gőgöm. S jönnek a förtelem szavai. Na várjunk. Először is, min háborodjak fel jobban? A különös becézésen, vagy azon, hogy azt hiszi, Gabriel arkangyal táborát erősítem? Finom vonásaimon egyszerre rajzolódnak ki bizonytalan és felháborodott vonások. Már épp visszakérdeznék, amikor újra támad. Ez alkalommal nem tudom tökéletesen kivédeni. Épp csak sikerül tompítanom a csapást, de ez sem lenne elég, ha nem azt viselném, amit. Mindenki magából indul ki, én pedig dörzsölt egy némber vagyok, úgy gondolom, hogy jobb félni, mint megijedni. Ezért viselem az üzletek alkalmával a belülről rúnákkal vértezett, fekete bőrszerű ruhámat. Mert ez ha teljesen nem is véd, de tompít. Fizikai síkon működik. Elnyel némi energiát anélkül, hogy sérülne. A csapás után egy apró, de egészen fájdalmas arcándulással kezdek hátrálni. Hisz a viseletem továbbra is sértetlen, de az oldalam felkarcolódott ott, ahova a mély vágást szánta. Mint mondtam, némit nyel el, nem mindent.
Az angyalpengém magam elé tartom, úgy tartva, hogy vegye a jelzést: időt kérek. Persze készenlétben állok, de beszéljünk hát. Ostoba mód, az egyetlen tényre hagyatkozom amim van, hogy erőfölényben vannak. Hogy arra már rájöhetett, hogy egy hosszabbra nyúlt harcban egymagában is felnyársalhatna, vagy gúzsba kötve a megbízója elé vonszolhatna. Tehát miért ne beszélne velem? Kezdek meggyőződni arról, hogy valóban értelmesebb, mint a többi üldözőm, akik lényegében csak nyáladzva annyit voltak képesek felhörögni, hogy meghalsz.
- Te meg mi a fenéről beszélsz? – Kételyesen vonom össze a szemöldököm, de képtelen vagyok arcomról rejteni a szórakozottságot. Csirke? Meg Gabriel? Annyira sem jók a szárnyaim, mint a pingvineké. Mert én nem hogy repülni, de úszni sem tudok velük. Miről is beszélünk. – Azt hiszed, hogy az arkangyallal vagyok? Bármelyikkel is? – Medzsik. Most rajzolódik ki az arcomra az első őszinte kifejezés, mely zavartságot tükröz. Ezért üldöznének? Igen, néhány hete vettem némi információt Las Vegassal kapcsolatban egy független vándortól, amit aztán feláron adtam el New York vezetőségének de... mi van? És én már kezdtem azt hinni, hogy a lelkeket akarják. Hihetetlen megnyugvás jár át.
- Nos, ha valamit tisztogatnék Gabrielen, az nem a bakancsa lenne. – A pokoli lény szavaiból azt veszem ki, hogy az arkangyallal van gondja, így hagyom, hogy arcomra egy buja kifejezés rajzolódjon ki, ami meggyőzheti a démont. S attól függetlenül, hogy a saját javamért manipulálni próbálom, remélve, hogy ezzel elkerülhetem a végzetes harcot... a tekintetem igazán őszinte. Ki ne akarna a nyelvével tisztogatni egy arkot? Az a végtelen erő, a végtelen fenség. Ha egy magunk kaliberű lény a szikráját is megkaphatná... oh.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 23, 2017 11:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Vannak az életben jó napok, rossz napok, meg azok a napok, amikor nem kellett volna felkelned az ágyból. Ha démon vagy, egy fokkal rosszabb a helyzet, révén nem nagyon alszol, így felkelni se tudsz semmilyen ágyból. Előre pedig sohasem tudhatod, ez most melyik kategória lesz.
Kopott farmerruhába öltözve kapaszkodtam alá a hegy lankáin. Ismeritek azt az érzést, mikor az agyadban csak annyi dobol: rothadt fák, rothadt bokrok, rothadt napsütés, rothadt kövek, bárcsak minden köddé válna! Aztán egy negyed óra múlva, mikor a reggeli pára lecsapódik: rothadt köd! Na ez tökéletesen jellemzi a gondolatvilágomat, miközben egy jópofa mentőakcióra indultam.
Az embergyerekek furák. Kicsik, gyengék, de állati kíváncsiak, minden érdekli őket, tökéletesen logikátlan minták mentén hajlamosak elkalandozni a nagy világban. Ugyan a Mt. Rainier nem volt éppen a legfelkapottabb angyali piknikező hely és a mieink se itt tartották az éves démonlordképző osztálytalálkozókat, de egy öt éves kislányra meglehetősen sok veszély tudott így is leselkedni, elegendő ahhoz, hogy az apja meg az anyja a lelkét is eladja, hogy biztonságban visszakapja. Mármint jelen esetben szó szerint. Szóval nem ártana még azelőtt megtalálni, mielőtt valami jó orrú farkas teszi ezt, netán fejest ugrik az oromról egy különösen szép pillangó után...
Szóval ezen okok miatt róttam a sűrűt, amikor a domboldalon lefelé ereszkedve egy egész szemrevaló kis szőkeséggel kerülök szembe. Valahonnan ismerős az arca, de hát... basszus találkozok egy pár emberrel, szóval a fene se tudja hol láttam. Igaz nincs is sok időm ezen gondolkozni, mert ismerős formájú fegyver villan a kezében, így reflexszerűen rántom elő én is a toledoi acélt, az első rohamot már azzal fogadom. Gabriel és az ő hülyéi, édes istenem, mindenhová jut belőlük?
Az első néhány pengeváltás után már érzem, a nőnek nem éppen a fegyveres harc lehet a fő profilja, ráadásul a szárnyait se bontja ki, hogy azokkal segítsen rá rohamai erejére. Lehet, hogy csak egy halandó, aki valahogy talált egy ilyen mennyei acélt? Furcsa. Megpróbálom rövidre zárni a dolgot egy csellel, amit még atyám fegyvermestere, a jó öreg Sir Roderick Allenby tanított meg nekem. A gyors, félköríves visszavágás csuklóra jó esetben csonkol, rosszabb esetben csak az inakat vágja át a csukló felett, de az is elég a lefegyverzéshez, maga Sir Roderick találta ki a cselt és talán ha négy-öt embernek tanította meg. Védekezni ellene képtelenség, kivéve, ha ismered, vagy korszakokkal jobb vagy a másiknál. Mivel a nő nem tartozott az utóbbi kategóriába, enyhén szólva is meglepett, hogy úgy védte ki, mintha magát az öreget láttam volna, pont ahogy tanította nekünk. Keresztbe rántott pengével és egy teli talpas tolórúgással a combomra. Visszaugrottam és egymásnak feszülő pengéink felett néztem a nő szemébe széles, de a meglepettségemet nem elrejtő vigyorral.
- Kevesen ismerik ezt a fogást csirkeragu-szökevény! - morogtam. - De nem vagy elég jó. Vegasban kellett volna maradnod és tovább tisztogatni a nyelveddel Gabriel bakancsát - sziszegtem, hogy hirtelen kiperdülve célozzam meg az oldalát a kardom boldogabbik végével.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 22, 2017 9:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Szaporán emelkedik és süllyed a mellkasom, úgy érzem, a hevesen verő szívem a lépteim alatt sercegő fű és apró faágak neszét is elnyomja. Nem hiába a rohanó tempó, hisz ha valami fontos számomra, hát az az életem. Az engem üldözők nincsenek sokan, három alig középszerű démonról van szó. Majd’ négy órája táncolunk együtt. A senki földjén kezdődött, valahol a néhai Texas állam területén. Egy kétes üzletet készültem lebonyolítani. Nem kell rá büszkének lennem, sőt. Álszent lennék, ha azt próbálnám eljátszani, hogy szemernyit is érdekel, milyen eszközt szentesít épp a cél. Manapság bukott és független angyalként létezni lehetetlen, ha nincs az emberben... akarom mondani angyalban fortély és kompromisszumkészség. Az okkultizmust már őrangyal koromban is gyakoroltam. Gyorsabban, magasabbra! Ahogy egykor az emberek mondták volna. Ó mennyire hiányzik az intrikájuk, a sok szín, amit nélkülük sem angyal, sem démon nem láthat és nem érezhet. A kisded első kacajától, a férfi üvöltéséig bármi és minden. De visszakanyarodva a témánkhoz. A szárnyasok, kik egykor testvéreim voltak, azt gondolhatják, hogy mocskos vagyok. Ám én nem is tudnék már enélkül élni. Míg szent küldetésem járom, képtelen vagyok nem megalkudni. Ez az, ami miatt oly régóta túlélek. S nem csak túlélek, felül kerekedek. Egyesek lebecsülik a tudás hatalmát. Jelen esetben, egy gondosan kidolgozott  rúnával fizetek információért. Illetve, fizettem volna az információért, mert hogy átvertek. A partner nem jelent meg, helyette hárman rontottak rám. Az egérutat meghagytam magamnak, de nem kezdtem azonnal menekülni. Az erőviszonyaink kiegyenlítettnek tűntek, meg akartam tudni, kinek célja a halálom. Ám az egyik démon rúnákkal vértezett pengét húzott elő. A vadászkéssel mihelyt sikerült megkarcolnia az alkarom, éreztem, hogy bajban vagyok. Kissé talán paranoiás is, de eszem ágában sem volt megtudni, mi a fegyver valódi ereje. Talán a lelkeket is ki tudná vágni belőlem? Mindenesetre, nem egy átlagos vágás érzését keltette, még ha épp csak felületi is.
És hogy mi a fenét keresek most ennyire északon? Semmit. Szárnyak nélkül alternatív módot kellett találnom a közlekedésre, ezt mindig kapukkal teszem. A menekülés során nagy volt a sietség és ide kerültem. Nincs olyan oka, amiről tudnék. A kapukkal a gond, hogy nem úgy működik, mint a repülés. Egy-egy alkalom között két, van hogy három napnak is el kell telnie, hogy újabbat nyithassak és tovább álljak a környékről. De a démonok ide is követtek. Néhány percnyi előnyöm lehet. Biztos vagyok benne, hogy a rúnákkal vértezett kés vágásának lehet köze ahhoz, hogy továbbra is a nyomomban vannak.
Az erdő fái közül a meredek domboldal felé vetem magam, továbbra is tartva a tempót. Méterenként, tompán egy-egy fának ütközve koordinálom a mozgásom, hogy ne kezdjek el gurulni és törjem darabokra magam, mire leérek. A lejtő alja felé közeledve az egyik fánál nullára fékezem magam, hogy a megkarcolt alkaromon az apró sérülést mélyebbre vágjam. A kibuggyanó vérrel festek fel a fa törzsére egy pecsétet, mely lelassítja majd a démonokat, kik követnek, egy időre talán meg is állítja. Majd tovább haladva, az utolsó méterek megtétele után szinte kizuhanok a szűk ösvényre, ahova a fák sűrűjétől alig szűrődik be a fény. Most, hogy az előbbiekhez képest időmilliomosnak mondhatom magam, kiélvezem a szükséges percet, hogy kifújjam magam, mielőtt lassan elindulnék egy tetszőleges irányba. Túl sok választásom nincs, vagy jobbra, vagy balra. Balra indulok. Nyirkos és hűvös egy hely, s az ösvény sem szélesebb, mint egy falusi járda.
Néhány perce sétálhatok már, a gondolataim pedig a meghiúsult üzlet körül járnak. Max egy utolsó, visszataszító, lábtörlőnek-sem-jó démon. De tisztes üzletember hírében áll. Miért lenne érdeke beszennyezni ezt a nevet azért, hogy engem felnyársaljon? Ráadásul személyesen meg sem jelenve. Lehetséges, hogy...? Ám nincs időm ezen filozofálni. Hirtelenjében egy férfi alak rajzolódik ki nem messze tőlem, a domboldal kevésbé meredek oldaláról lépve ki a csapásra. Tehát ellenkező irányból, mint én jöttem. Meg sem fordul a fejemben, hogy kerülhetett elém a démon. Ezer közül is felismerném a fajtáját. A futó másodperc erejéig különös érzés kerít hatalmába, mikor tekintetünk találkozik, de nem menekülök tovább. Hova menekülhetnék? Szemernyit még véres ujjaim közé fogom az angyalpengém, s azzal rontok neki, ész nélkül suhintva felé újra és újra, hogy bevihessek egy végzetes vágást és rövidre zárjam a dolgot. Amatőr munka. A közel harc nem erősségem.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 21, 2017 11:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7