Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Mount Rainier, WA •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Mount Rainier, WA VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 14, 2018 12:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 17, 2017 5:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A villám vágjon bele, az élet sohasem egyszerű, csak le kell birkóznom a grizzlyt. Ez anno, ha már szóba került szerencsétlen barom, milyen hülyén hangzott volna már Oliver Oatesnek. Nazkhugának napi rutin. mármint nem konkrétan a mackópankráció, hanem hogy már megint rácseszett. Sóhajtva várom be a dög újabb rohamát, majd ez alkalommal nem ugrok el, hanem kitár mancsai alatt én is átkapom és brutális erővel a földhöz vágom. nyikkan egyet, azt hiszem némileg meglepetten, aztán ösztöneiből telően küzd mint ami megveszett. A dzsekimet ronggyá tépik a karmai, a vállamat szétharapja, de végre Sidous varázsa, aki kettőnk felett állva bűvöli Mackótestvért végre megfogan. Nagyot fújok és felnézek az egykori angyalra.
- Na most hogy ez végre megvan, meg tudnál állni a saját lábadon? Mert jelenleg az én kezemen ácsorogsz - morogtam.
Feltápászkodtam, majd a lány felvetésére megráztam a fejemet.
- Azt a kiáltozásod nélkül is tudták, hogy valahol itt vagy a katlanban, viszont a mindenfelől visszaverődő visszhang nem segít nekik megtalálni, ahhoz a nyomaidat kéne látniuk. Ezért jönnek lefelé a vízmosásban, odalent puhább a talaj, azt remélik megtalálják a lábnyomaid odalent. Na akkor kövessük a bundást.
Pár lépésre lemaradva mentünk a vadállat mögött, nem tudtunk beszélgetni, nem akartam elárulni magunkat ideje korán, ahogy nyilván Sidous sem, bár kezdett egyre jobban érdekelni a nő. Őszintén szólva felvágott nyelve, kemény stílusa még imponált is, odalent is beválna egy ilyen, de ezt azért nem akartam megosztani vele. Valamiért volt egy olyan érzésem, érzelmileg még felfelé kötődik. átmeneti állapot. Na majd ha túlesünk az üldözőin kicsit elbeszélgetünk.
A vízmosás egy kanyara után szembetaláltuk magunkat három erősen meglepett és rendkívül zajos démonkezdeménnyel, akik kerek szemekkel bámultak ránk. Gondoltam pont itt lenne az ideje valami színpadias, macsós dumának, de ez a szerep a mackónak jutott, aki olyat bömbölt, hogy beleremegett a hegyoldal, majd lendületesen lerohanta az első idiótát, laza mozdulattal tépve le az arcát. meg a fejét. A másik kettő szétrebbent és igyekezett farkasfalka taktikába keveredni, láthatólag kevéssé voltak gyakorlottak. Az én majd évezrede pokolban edzett érzékeim viszont veszélyt sikoltottak minden idegszálamban, az pedig nem akármilyen kiképzés ilyen szempontból. Hosszú söprőgáncsot vittem be Sidous bokáira, magamban megengedtem egy töredékmásodpercnyi rosszindulatú gondolatot, miszerint remélem belesajdult az a formás ülepe, viszont így megmenekült a most már felette elzúgó számszeríjvesszőktől. Kitörtem a bokrok között rejtező két eszesebb fickó, a két orvlövész felé. Mindketten eldobták távfegyvereiket, ami a mögöttem álló varázslót számításba véve öreg hiba volt, hiszen pont azért robbantam feléjük, hogy időt és teret biztosítsak Sidousnak az okkult hatalmához. Egy csapást higanymozgással kerültem ki, a másikat pengeéllel ütöttem félre, bal kezemben villanó késem pedig az állkapcsa alatt egészen az agyába szaladt az egyik lövésznek. A másik felé perdültem, ha az angyalvérű mágusnő még nem tett vele semmit esetleg. Bár remélem már akcióban van.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 14, 2017 9:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Az a fakó darab, ami megmaradt őrangyal mivoltomból, meg az örökké ígért szeretetem szeretné kímélni Olivert. Másrészt nem tudok elsiklani a tény felett, hogy egy démon az ideiglenes társam. Hogy a fenébe ne okozna élvezetet, ha kellemetlenséget okozhatok neki? Igyekszem kizárni a tényt, hogy ki ő. Ki volt ő. Van most mire koncentrálni, nem kell még ez is. Ez mindig jól ment, az ignorancia. Az, hogy elfordítsam a fejem, hogy nekem könnyebb legyen. Noha itt most tényleg csak rólam van szó. Felteszem, ha Oliver tudná, hogy ki vagyok és érdekelné, akkor is legfeljebb mellém köpne, én meg cserébe képen törölném.
- Mozgok én, ne aggódj. - Oliver szavait részemről egy sejtelmes megjegyzés és egy azt fűszerező mosoly követi. Nem flörtölök vele, csak egészen epés a stílusom. Had használjam én is azt a kifejezést, amivel az emberek nagyon szeretnek takarózni: én ilyen vagyok.
- Nem... - kellene beszélned hozzá, csak fogd le. Próbálnám a tudtára adni, csodálkozva azon, hogy mit csinál. De a teljes mondatból csak egy szavas sóhaj lesz, hát akkor cserkéssze be. Én meg várok ugyan, de nem tétlenül. Egyik szűk zsebemből egy apró borotvapengét húzok elő. Kiveszem a tokjából, a szabad tenyerem kifeszítem, hogy pecsétet karcolhassak bele. Ez jobban működne akkor, ha a medve bőrébe véshetném angyalpengével és némi módosítással, de kétlem, hogy az én drága Oliverem adna nekem annyi időt.
- Fogd már le azt a nyamvadt medvét. - A hangnememnek hála, szavaim ostorként csattannak a szeretett fiúból lett démonon, amikor megközelítem őket a tisztáson. Szükségem van rá, hogy néhány másodpercre lefogja a tajtékzó állatot. A tenyerem, melybe pecsétet véstem a medve mellkasára helyezem. Szemeim halványan fénylenek fel, amikor óénokiul adom ki a parancsszavakat. Az állat abba hagyja a küzdelmet, én pedig két hátra lépéssel eltávolodom. Olivert figyelem, s akarva, akaratlanul, szórakozott kacaj szökik ki ajkaimon. Most tagadjam, hogy el tudtam volna nézni egy darabig a medvével való viaskodását?
- Ha azok után nem találnak meg, hogy visszakiáltottam nekik, akkor nem tudom, miért menekülök egyáltalán. - Na igen. Közel járnak. Ritka retardáltnak kell lenniük, még sérülten is. Majd újra az állatra pillantok és nagy nyújtózkodással megvakargatva a füle tövét gügyögni kezdek neki. - Érzed a vérük szagát, mackó? Menj, kapd el őket. Legyél ügyes fiú... vagy lány. - Tudom is én, mi van a lába között. - Menjünk. Ha távol vagyok tőle, nem fog hatni a pecsét. - Nyilván, hisz az tartja, ami a tenyeremen van. A démonhoz már jóval komorabban szólok, mint az állathoz, aki megindul. Agresszívabb és ellenállóbb lett, de nem tudom, meddig bírja majd a szervezete, mielőtt felperzselődik a bőre, vagy megvakul. De addig is, a férgeket bizonyára darabokra szedi.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 10, 2017 11:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Fellengzős válaszok helyett csak kurtán biccentettem a nőnek, természetesen képes vagyok lekötni az állatot, bár lefogni annyira nem szeretném. Nem mintha nem lenne hozzá meg a fizikai erőm, csupán a karmai... gyorsan gyógyulok az rendben van, de attól még nem szeretem jobban a fájdalmat, amivel a találkozás járna a bundással. Csak intettem Sidousnak, hogy kövessen és megindultam a medve nyomán. Jól látható volt az erdei talajon a karmos nyomok sávja, így nem volt nehéz dolgom. Életemben nem voltam olyan nagy nyomkereső, ezt inkább az embereimre hagytam, de a démoni létem alatt szereztem néhány új ismeretet. Magabiztosan haladtam a hegyi ösvényen.
Valahonnan fölülünk alázuhanó kisebb-nagyobb kövek hangja hallatszott. Tekintettel arra, hogy a medve már közel lehetett fojtott hangon magyaráztam a bukott szárnyasnak:
- A barátaid a vízmosásban próbálnak lejönni a völgybe, nem találják a nyomaidat. Odalent próbálkoznak majd a puha talajon - sziszegtem, majd előre mutattam a fák közül kibukkanó kis tisztáson ásítozó termetes grizzlyre. - Lekötöm, de mozogj.
Könnyed, mondhatni már táncos léptekkel sétáltam ki a medve elé, aki inkább csak meglepetten emelte meg busa fejét és kíváncsian méregetett nagy, barna szemeivel. Könnyed lépteimmel felé haladtam, miközben nyugtató hangsúllyal kezdtem el beszélni.
- Csak nyugalom mézevő. Csak nyugalom. Egyelőre nem akarunk mi tőled semmi rosszat, sőt, nemsokára találni fogsz magadnak némi kis táplálékot, erről mi gondoskodni fogunk neked. Több kalóriával, mint az a méhkaptár. Gyere szőrös cimbora, csak gyere.
Nem mintha különösebben kellett volna biztatni, sajnos mint minden állat, a medve is kiélezett ösztönökkel bírt, tökéletesen megérezte a démonok testéből áradó negatív energiakisugárzást, amit ő magának mint veszélyforrást fordított le. A hegyi kecske ilyenkor menekül, de a ragadozó vagy mindenevő... nos az támad. Vészterhes bömbölést hallatott és elkezdett felém rohanni. Az izmaim megfeszültek és az utolsó pillanatban félreugrottam előle. Ezt kellett még egy jó párszor ismételgetnem, ha csak Sidous nem ragaszkodott kifejezetten ahhoz, hogy mozgásképtelenné tegyem a dögöt, ez esetben kénytelen voltam lefogni, aminek nyilván a dzsekim meg a bőröm látta a kárát, de ha meg tudtam úszni, akkor inkább csak eljátszottam a matadort, folytonosan kerülgetve a málnazabálót és vártam, mire is készül a nő.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 09, 2017 1:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Magabiztos – talán kissé fellengzős – tekintettel állok a férfi előtt, zöld íriszeimmel pásztázva az arcát. Titkon igyekszem felismerni Oliver vonásait, maradt-e még belőle valami, néhány régi gesztus, miközben hallgatom őt. Szóval egy plusz penge ellenem, hm? Nem hiába az ajkaim sarkában megbújt, asszertív félmosoly. Biztos vagyok benne, hogy az ellenfelem bérencei sem hűséget, sem hasznot nem jelentenek az említett nagyasszonynak. De a gyermek említése hamar letörli fiatalnak tűnő arcomról a megbúvó eltökéltséget, s egy igazán furcsálló, gyanakvó grimasz ül vonásaimra. Láthatóan nagyon szeretném kommentálni a kamu-dicső küldetését, de minden kikívánkozó szót visszanyelek. Nem, nem Sidous. Ez nem az a műsor, ahol abban a helyzetben vagy, hogy megjegyzéseket tegyél a démoni tevékenységekre. Még úgy is nagyobb szükségem van a férfira, ha kizárom a tényt, hogy Ki áll előttem, mint neki rám. Azért egy futó cselekedetre még átadom magam az izgatottságomnak, s Oliver elé lépve vállaira helyezem a két kezem. És most, hogy ezt „megbeszéltük”, mehetünk is. Bicegek, de az Úr által adott test szívós, a kegyem összetartja. Mindig hordok magamnál egy kis fiola hamut és olajat, hisz sosem tudhatom, mibe keveredek. De ez csak az angyalpenge által ejtett sérülésekhez szükséges. Mire nyomokat találunk, az Olivertől kapott vágások már be is gyógyulnak önmaguktól.
A negyed órányi tura alatt egyszer sem szólunk egymáshoz, nyilván nem azért vagyunk itt. És... valahol talán az is közre játszik, hogy ő a nyomok követésével, én meg az ő bámulásával vagyok elfoglalva. Néhány lépésnyire lemaradva követem őt, hol erről az oldalról, hol arról az oldalról figyelem, sokszor oldalra biccentett fejjel. Ez a viselkedés cseppet sem vall rám, általában nem esik nehezemre, hogy egy kimért, hűvös ribancnak mutassam magam. De most oly sok érzelem dúl bennem. Ő démon lett, én elbuktam, de a szeretetem Isten tiltására sem volt képes elmúlni, évszázadok alatt sem. Mert egy ígéret volt felé. Nehéz nem azt a kisfiút és nem azt a szenvedélyes férfit látnom, akit az emlékeimbe zártam, akit az emlékeimre Erőltettem, hogy elfordítva a fejem könnyebb legyen.
- O-ó. Valaki bajban van. – Fűzök hozzá egy felettébb értelmes megjegyzést Oliver megállapításaihoz. Igen, rossz érzéssel tölt el a gyermek fenyegetettsége, másrészt meg... mi vagyok én, Teréz anya? Azt persze nem mondom, hogy ha ez a pojáca egy gyermekért mindkét szülő lelkét akarja, nem lesz hozzá egy-két keresetlen szavam. De koncentráljuk a most meglévő problémákra. A nyomokról hamarosan a távolban felettünk szóló üvöltésre kapom fel a fejem. Szemöldököm a magasba szökik, s ajkaim már ösztönösen nyílnak, de első körben csak egy kisebb sóhaj lesz belőle, amíg Oliverre nézek. A fásult arckifejezésem többet mond ezer szónál. Ekkora idiótákat. Majd a démon vigyorát látva, szavait hallva, az én arcomra is egy epés mosoly kúszik fel. Hát lássuk a medvét.
- Ahhoz valami kéne a gatyába, faszfejek! – Kiáltom vissza az érkező hang irányába, amikor Oliver már megindul a medve nyomait követve. Sosem mondtam, hogy úrilány vagyok és ez már nagyon kikívánkozott belőlem. Nehogy már a farok csóválja a kutyát. Újdonsült szövetségesem futólépésben utolérem, s oldalán folytatva az utam kezdek beszélni. – Tulajdonképpen, a medvét el tudom intézni. – Rég nem használtam már ilyen mágiát. Többek közt az ilyesmi volt az oka, hogy kipenderítettek a Mennyekből. Tisztátalan és agresszív pecsét, ami nem csak nem méltó angyalhoz, de könnyen ki is csúszhat a kezemből, az alany halálát okozva. De tudod, a mágiám a legvitézebb harcos angyalokénál is erősebb tud lenni. Nem fáradok bele és nincs szükségem alvásra, ha a birtokomban lévő lelkek erejéből merítek. – Néhány másodpercre kellene lefognod. Menni fog, ugye? Hisz démon vagy. Le tudsz fogni egy medvét. – A szavak érdekes tónusban hagyják el ajkaimat. Sokkal inkább hergelve és heccelve őt, mint valódi megállapításokat és kérdéseket téve.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 06, 2017 5:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- A pengéből azért sejtettem - vontam vállat nem egészen világrengető erejű megjegyzésére, miközben a hüvelyébe löktem a kardomat. A másik megjegyzésére nem reagáltam. Van valami azzal a századdal és Doverrel, de láthatólag meg akarja őrizni magának a titkot. Na majd kiderül...
Ellenben figyelmesen hallgattam a szavait. Néhány démon, de jelentéktelenek. Khmm... Kérdés a megfelelő okkult tudás birtokában mi számít jelentéktelennek. De mondjuk az angyalpenge megérne némi vesződséget. Kérdés, kibe is kötött bele a szőkeség..? Felsóhajtottam a nő szemeibe nézve.
- Talán - vontam meg a vállamat. - Attól függ kinek a martalócai szegődtek a nyomodba. Ha az én főnökasszonyomé, akkor csak plusz egy penge lesz ellened, de ha olyas valaki, akit nem szeretünk... miért is ne? - feleltem szűkszavúan, de kivételesen őszintén magamhoz képest. - Nekem most dolgom van. Eltévedve kószál itt valahol egy kis kölyök, köt a szavam, miszerint megpróbálom visszavinni a szüleinek, ha mód és lehetőség van rá élve és egy darabban. Ha akarsz tarts velem, ez egy katlan, ha felbukkannak az üldözőid, a visszhang miatt úgyis előbb fogjuk tudni. Igyekezz nem útban lenni.
Éppen megindultam volna, amikor elém lépve megérintette a mellkasomat és meglehetősen furcsa kijelentést tett. Meglepetten szaladt fel a szemöldököm erre, valahogy finoman fogalmazva is furcsa mondat volt. Idő kellett, hogy rendezzem magamban ezt a tekintet és ezt a hangsúlyt. Egyelőre csupa talány ez a nő számomra. Most csak egy rövid válasszal intéztem el a kérdést.
- Majd meglátjuk - feleltem tömören. - És Nazkhuga. Oliver Oatesnek már a csontjai is elrothadtak talán. Bár ha neked úgy kényelmesebb, legyek akár Oliver... - legyintettem.
Talán egy negyed órája haladtunk együtt, mikor nyomokra figyeltem fel. Leguggolva szemügyre vettem őket és elhúztam a számat, ahogy ujjaim el-elkalandozva végigsimítottak a felszínükön.
- Ember. Gyermek. Valószínűleg lány. Mezítláb. Súly a lábujjakon. Futott - összegeztem, majd néhány arrébb lévő nyomot vizsgáltam át és újfent megszólaltam. - Medve. Nagy termetű. Talán grizzly. Szaglászott és szagot is fogott. Lassú kocogás. Nem futott. Valószínűleg nem éhes, csak kíváncsi.
Ekkor hangos és haragos üvöltés zengte be a katlant, valahonnan jóval felettünk eresztette ki a hangját egy meglehetősen felpaprikázott férfi.
- Rothadt ribanc! ha megtalálunk, ezért elevenen megnyúzunk, érted?! De ha most előtolod a pofádat, akkor még beszélhetünk! Hallod Sidous?!
Elhúztam a számat. idióták. Ennyit nekik az esetleges meglepetés erejéről. A szőkeségre néztem, ajkaimon gonosz mosoly villant fel.
- Mit gondolsz? Ne szervezzünk nekik egy randit a macival? - vigyorogtam.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 05, 2017 11:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Finoman engedem ujjaim közé a visszakapott angyalpengémet, s szavak helyett csak egy sokat mondó, üzleties tekintettel nyugtázom a dolgot. Tehát megegyeztünk. A helyzet azonban kezd kellemetlenné válni számomra.
- Engem onnan dobtak. - Teszem hozzá a férfi küllemű démon szavaihoz, egy haloványan kaján kifejezéssel. Angyalként ha valami, hát ez fekete humor. Nem olyan dolog, amin szórakozni szoktunk. Ugyanakkor, szavaimmal kimondva is igazat adok az elméletének, miszerint bukott volnék. Igen, az vagyok, sosem titkoltam, de miért lengetnék egy hatalmas szivárványzászlót, egyik oldalán bukott angyal, másik oldalán pedig céltábla felirattal?
Majd csak hallgatom, ahogy beszédbe kezd. Első szavainál cicázva szalad fel a szemöldököm, afféle "Igen? Láttál, hm?" költői kérdésekként, s hozzá is szólok a témához, mielőtt még belekezdene a hosszabb beszédbe.
- Mondjuk, hogy akkoriban magam is megfordultam Doverben. - Azt nem részletezem, milyen formában, de tudhatja ő is, hogy akkoriban nem volt divat a magam fajtának a földön járni. Kivéve persze, ha már évszázadokkal ezelőtt is bukottként léteztem volna. Majd figyelmesen hallgatom a démont, látszólag nem nagy érdeklődéssel. Ám valójában csak erőlködök. A hűvös tekintet mögött... nem is tudom. Mondhatnám, hogy viharok dúlnak, de nem történik semmi. Egyszerre érzek ürességet és megnyugvást. Nem mondhatom, hogy megdöbbent a démonná válása. Inkább csak arcon csapás szembesülni azzal, amit eddig is sejtettem, hisz eladta a lelkét, épp csak kizártam a létemből. Mert egyszerűbb volt. Oliver, édesem... hogy megnőttél. S hogy miért itt és most sodort minket egymás útjába az élet? Isten útjai kifürkészhetetlenek, bumm.
Ettől függetlenül, időbe telik, mire szóhoz jutok. Hosszú, hosszú másodpercekig bámulok az arcába, valahogy úgy, mint aki életében először lát démont. Már most erős késztetést érzek arra, hogy védjem őt. Nincs logikai háttere, pusztán az ösztönök. De dörzsölt színésznőcske vagyok, annyira, hogy saját magamat is képes vagyok megtéveszteni. Jobb, ha egyelőre ő sem tud róla, ki is vagyok én neki. Ki voltam. Órákig sorakoztathatnám a mentségeimet, hogy miért nem tudtam kellően vigyázni rá, de száz szónak is egy a vége, szenvedett és démon lett. Nem tudnám elviselni a vádló pillantását, így önző mód megtartom magamnak az információt, ami kikerekítené a történetet. Egyelőre mindenképp.
- A nevem Sidous. - Tudván, hogy egykor angyal voltam - vagy vagyok, nézőpont kérdése - a nevem végén hallhatóan ott díszelegne még az -iel végződés, de ezt bukásom óta elhagyom. Rég nem tartozom már a testvéreim közé. Sőt, azt hiszem herótot kapnék, ha Sidousielként kellene emlegetnem magam, hátfával, meg glóriával flangálva. - Három démon van a nyomomban. Jelentéktelenek. De a tevékenységeim bizonyára szúrják a szemét a megbízójuknak. ...Ha angyalpenge kell, vedd elintézettnek. De ki kell jutnom innen. Élve. - S mikor a férfi azt hihetné, hogy befejeztem a mondókát, egy boldog pálfordulással még hozzáteszek valamit. - Mi nagyon jó barátok leszünk, Oliver. - Közelebb lépek hozzá és kezeim a vállaira helyezem. Gyengéden, mégis erőszakosan tartom ott őket. Meg kell érintenem őt, muszáj. A tekintetem kissé mániákus, de bevallom, a milliónyi rossz érzés mellett izgatott vagyok. Azt viszont nem tudhatom, hogy az érintésem, az elátkozott kötelékünknek hála, ki fog-e váltani belőle valamit. Gondolok itt a jelenlétem emlékére, mely végig kísérte emberi életét, vagy... a halála napjára, amikor először és egyetlen egyszer láthatott.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 04, 2017 8:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Hökkenten bámulok a némberre, majd megrántom a vállamat, amikor már sikerül az ilyesféle mozdulat, ugyanis a jelek szerint egyességre jutunk. Válaszként hátralépek és közben a telekinézis finom, engedelmes kutyaként simítja újra a nő tenyerébe az angyalpenge markolatát. A gesztust szavakkal is megerősítem.
- Hát pedig születtem. Jó anyám legalábbis nem azt mondta, hogy a mennyből dobtak volna alá - feleltem széles, kihívó vigyorral.
Nagyon furcsa a nőcske viselkedése, van számára valami fontos Doverrel meg a XII. századdal, de vajon mi? Valószínűleg sosem fogom kideríteni, pedig ha ilyen érzékenyen reagál, jó lenne tudni, elvégre minden fegyver az ember - meg a démon - kezében, ami a másik számára érzékeny. Mindemellett rothadtul zavar, hogy valahol láttam már ezt az arcot, csak valahogy sehogy sem ugrik be. Furcsa és zavarba ejtő. De amikor a nő újfent megszólal, akkor azért felszalad a szemöldököm. Nocsak! Egy egész évszázadból beletrafálni a születési évembe? Nevetségesen nagy véletlen lenne. Megrázom a fejem, de nem elutasítóan, inkább mint az ütésből felálló ökölvívó, aki rendezni próbálja a gondolatait. Végül nagyot sóhajtottam, ez végső soron nem olyasmi, amit ne tudhatna.
- Ismersz engem? Nem lepne meg, valahol már én is láttalak, de nem emlékszem - ismertem el némileg meglepetten. - Igen, ami azt illeti 1164 tavaszának első fele volt a gyásznap, pontosabban nem vezették akkoriban - vigyorodtam el. - Most már nem sokat számít, de akkoriban az Oliver Oates nevet viseltem, Sir Frederick Oates és Lady Elisabeth Montmorancy elsőszülött fiaként. Most már azonban Nazkhuga vagyok, Ashtaroth seregének veteránja és az Úrnő elitjeinek egyike. Na szóval akkor üzlet... Ehhez akkor indítsunk máshonnan talán. Egyrészt örülnék ha bemutatkoznál, már csak mert te is jobban jársz, ha nem én találok ki megszólítást, másrészt... Miért is estél nekem az a túlméretes papírvágókéssel?
Érdeklődve figyeltem a nőt. Persze nem voltam sem nyugodt, sem békés, bármikor készen álltam nekiugrani, ha valamit tervezne, de nem léptem fel támadóan. Talán valóban kellemes üzletet lehet vele kötni, ennek az esélyét pedig nem akartam elvesztegetni.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 04, 2017 7:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A férfi tisztátalansága égeti a tenyerem, amit a mellkasára tapasztok. Sokkal inkább értelmezhető ez mentálisan, mint fizikai fájdalomként. Nem is értem. Bukott angyalként mindössze hajszálnyival vagyok kevésbé szennyezett némely démonnál. De ezt a különös érzést, ami azt próbálja sugallni, hogy ki tudja milyen okból nem érhetek hozzá az előttem állóhoz, ezt csak annak tudom be, hogy Isten még nem engedte el a kezem. Még érdemesnek tart. Így van, ugye?
Ám a kényes események nem fejeződnek be ott, ahol átmenetileg elbirtoklom a démon által használt porhüvely feletti uralmat. Egyszerre mondja ki és lépi meg a váratlant. A tettei azonban hamarabb eljutnak az agyamig. Azonnal. Résnyire nyitott ajkaim mögött az apró sóhaj beszorul, halk szisszenéssel szívom be a levegőt, amikor megérzem a hideg fémet a torkomra szegeződni, de a sóhaj ki már nem jön. Csak állhatatosan figyelem a förtelem szemeit. Ő pedig rájöhet az első reakciómból, hogy nem tévedne sokat az, aki azt mondaná, flúgos nőcske vagyok. Zöld íriszeimben nem rettegés fénylik fel, ellenkezőleg. Az erős túlzás lenne, hogy lenyűgöz, de láthatóan tetszik nekem a lépése. Tökös. S mikor végre kimondatlanul is megegyezünk, hogy ő nem öl meg engem, én nem ölöm meg őt, csereberélünk és mindenki boldog lesz... Na akkor kellően felenged az élni akarásom ahhoz, hogy végre áttörje a falat az is, amit épp mondott.
- Nem, nem születtél. – A szemöldököm érdekes ívet ír le, egyszerre tükröz zavart és felháborodott gondolatokat. Már itt érezheti, hogy érzékeny pontra tapintott a válaszával. Bukott vagyok, érzéketlen, bűnös. Hosszú életem során egészen kerek karakterfejlődést írtam le, a negatív irányba és badarság lenne tagadnom, hogy magamon kívül aligha érdekel bármi. Ám a 12. század nem csak „egy” meghatározó, hanem „a” meghatározó pontja volt angyali létemnek. A Petri-csészéje mindennek, ami ma vagyok és ami valaha leszek.
A gondolataim foroghatnának gyorsan is, mégis, szinte érzem, ahogy az agyam behúzza a kéziféket és ledobja a vasmacskát. Biztosra megy. Épp ezért van, hogy én még nem szembesülök a tényekkel, de a tudatom egy része már kezdi összerakni a tényeket. A tudatom azon része persze nem a józan ész, hanem az ostoba érzelmi impulzusok. A józan ésszel gondolkodom. Pusztán véletlen egybeesésnek gondolom, amit mondott. Elvégre egy teljes évszázadról van szó. Annyi idő alatt megfordulhatott néhány ember Doverben, aki eladta a lelkét – mert feltételezem eladta, ha most démonként áll előttem. Teljesen biztos vagyok benne, biztos, hogy nem Ő az.
- Jól van, hát. – Fújom ki a levegőt, s egy igazán óvatos lépést hátrálok, miközben a pecsétet rejtő tenyerem lefejtem a mellkasáról. Csak semmi hirtelen mozdulat, nem akarom, hogy elvágja a nyakam. Ezzel fejezem ki a „békés” szándékaim, a hajlandóságot az együtt működésre. A hajlandóságot arra, hogy mindketten jól járjunk.
- Feltételezem, 1164-ben láttad meg a napvilágot. – A tekintetem epés, mintha bohócot akarnék csinálni a démonból. Egyszerű emberi vonás ez, amit a köztük töltött hosszú időnek köszönhetek. Magam is hajlamos vagyok akkor a legellenségesebb lenni, amikor a legsebezhetőbbnek érzem magam. Hisz legjobb védekezés a támadás. Ez jelen esetben tömény gúny formájában lát felszínt.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 04, 2017 6:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Néztem a gyanúsan megránduló ajkakat a szemrevaló kis arcocskán, úgy tűnik a pipike is rendelkezik némi szarkasztikus humorérzékkel, még ha nem is reagálja le szóban az apró tréfát. A pengék csókváltása megállíthatatlanul folytatódott újra és újra, miközben úgymond zajlottak az üzleti tárgyalások is. Érdekes, egy angyalpenge mindenképpen jó dolog lenne és a tévedések elkerülése végett én katona vagyok, nem vérgőzös gyilkos. Nem mintha szívfájdalom volna megölnöm a lányt, de azért meg kell vizsgálni minden opciót. Egy hosszú távú kereskedelmi kapcsolat akár nagyobb előny is lehet, mint a vérével szerzett fegyver.
- Nocsak. És miben utazol kicsi kalmár? - érdeklődtem szúrós, de már közel sem annyira ellenséges mosollyal.
Aztán jött a dolog meglepetés része. Ahogy egyre lanyhultak a csapásaim, hiszen már inkább az üzletre koncentráltam, lehetősége nyílt cselekedni a banyának. A kis boszorkánya a lassan reppenő, de borotvaéles pengét tenyérrel tolta el és valamiféle erőtér nehezedett rá az izmaimra, amellyel hiába próbáltam volna egyelőre szembeszállni. Ugyan lehetett érzékelni, hogy nem túl erős ez a valami itt körülöttem, nem soká fog visszatartani, de persze a halálos szúráshoz bőven elég lehet. Na persze azért teljesen védtelenné nem váltam tőle, ahhoz közel sem elég az ereje, az elmém még szabad. Meglepődsz még kicsikém... Készültem a végső csapás megállítására a telekinézissel, mikor ehelyett érdeklődni kezdett. Vállat vontam volna, ha tudok, de így csak szárazon válaszoltam.
- Ott születtem a XII. században, ha az elég pár száz év neked - feleltem, majd ugyanabban a pillanatban téptem ki a kezéből telekinetikus erővel a fegyverét és szegeztem a pengét a torkának. - Pokol, harmadik szabály: ha alábecsülöd a közelharcost, meg fogsz dögleni. Hmm... De érdekes figura vagy, tárgyaljunk.
Jó azért a kardot nem vettem el a torkától, amíg nem enged el, de nem is vágtam át a gégéjét a pengével. Ez egy ilyen világ, nem a barátságról szól.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 04, 2017 1:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Hogy a nefilimeket a gólya hozza? Figyelembe véve azt, hogy úgy nagyjából állig vagyok a szarban, nem tudok a gondolaton felhőtlenül szórakozni, ám az arcomon még így is átfut egy apró rándulás. Az a fajta, amikor nagyon komor akarsz maradni, valamit mégis mulatságosnak találsz. Talán ezért nyílik tőlem sok potenciális ellenfél zsebében a bicska. Mert általában képtelen vagyok komoly és nagyon-nagyon veszélyes ellenfél képében feltüntetni magam. A zöld íriszeim persze tükrözik az erőt, mert ha szemmel ölni lehetne, ezt a fickót is temethetnénk. De ez sajnos nem így megy. Támad, újra és újra. Egyelőre hárítom a csapásait, egymásnak feszülő fegyvereink fémes zajjal árasztják el a szűk ösvényt. Nem hátrálok, ám érezhetően ő irányítja a küzdelmet. Amíg ilyen dinamikában marad, az övé vagyok.
- Mindennek van ára, cukorborsó. - Élek az ő szavaival, ami a becézést illeti. Angyalpenge kell neki? Nem gond, szerzek. A tónusomból nyíltan lejön, hogy ár alatt természetesen nem az életemet értem. Sok mindennel lehet fizetni. Szívességek, információk, kontaktok. - Nem kell bíznod bennem. Ez üzlet. - Manapság az a bölcs, aki saját magában sem bízik. Utóbbi két rövid mondatomnál nem csak az tükröződik a megütött stíluson, hogy dörzsölt nőcske vagyok, hanem az is, hogy épp mit gondolok róla. Buta kicsi démon. Feltételezem a sütni valóját valahol a pokol tüzén hagyta tovább pörkölődni és a felszínre csak az erőt hozta magával. Nem egy súlycsoportban játszunk. Tulajdonképpen nem is egy sportágban. S minél türelmetlenebbül, minél nehézkesebben hárítom a támadásait a hegyibeszéde tűrése mellet, a tekintetem annál hevesebben szikrázik. Az pedig sosem jó, ha felhúzom magam. Az ellenfelemnek legalábbis.
Hosszú ideje már, hogy kidolgoztam egy pecsétet, amit alkalomadtán használok, ha az önvédelem megkívánja. Démonok ellen készült, a tenyerembe karcolva hat. Azon pecsétek egyike, melyeket a testemen hordok. Elég mélyen égettem a bőrömbe ahhoz, hogy hegként megmaradjon. Haszna, hogy átmenetileg megbénítja és kiszolgáltatottá teszi a förtelmet. Az ereje teljét már felhasználtam, de gyors tűzoltásra még jó. Épp annyira, amennyire szükségem van.
Vívóként valóban eltörpülök mellette, de a mozgás koordinációm rövid távon remek. Ezért tudom felhasználni a kártyát, ami még a kezemben van. Ahelyett, hogy az angyalpengével blokkolnám a csapását, egy lendületes mozdulattal a tenyerem tartom az útjába. Nem frontálisan persze, épp csak annyira, hogy kellően felsértse a bőröm, s ezzel aktiválja a pecsétet. Már egy méterről sem tudnám vele tartani, de véres tenyerem a mellkasára nyomva magamhoz láncolom a démont, lényegében szoborrá dermesztve. Így túl közel vagyok hozzá, de most még biztosan tartom.
- Az íjászt semmiképp. - Felelem most, hogy enyém a teste. A varázsló, nos, a varázslónak lehet egy-két trükk a tarsolyában az ilyen helyzetekre. Eddig ő várt tőlem okot, hogy miért kíméljen meg. De a kocka fordult, s most én figyelem az ő visszataszítóan, mégis megbabonázóan fekete szemeit, indokra várva. Hallgatom, miért ne döfjem át a mellkasát, amíg kiszolgáltatva, mozdulatlanul áll. Könnyedén megölhetném, ahogy eddig ő tehette volna velem, de az ajánlatom továbbra is áll. Segítsük ki egymást. Ám mielőtt az üzletre térnénk... van itt még valami, ami bolygatja a fantáziámat. A régről ismert Sir mozdulata, ami mostanra ugrott be.
- Csak nem Doverben jártál néhányszáz évvel ezelőtt? - A kérdésem részben gunyoros, részben hitetlen. Talán csak véletlen egybeesés és én emlékszem rosszul Sir Roderick mozdulatára, ezért keverem.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 01, 2017 7:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- Óh, Cukorborsó, akkor a nefilimeket tényleg a gólya hozza, mi? - gúnyolódtam vissza a nőnek csípőből, ha velem egyszerre akar a kard mellett szópárbajt is vívni, akkor kösse fel jól a bőrnadrágot meg a csipkés bugyit.
A támadásom nem éri el teljesen a célját, vagy én becsültem fel eddig rosszul a lány vívótudását, vagy csak kezd belejönni a dologba, mindenesetre eltompítja a vágást, ami így is felületi sebet ejt, de nem ott egészen ahol szerettem volna, nem az ideggócokat éri. Mélyen fájlalom, bár talán még így sem annyira, mint a nő.
Feláll és kihúzza magát büszkén én meg nem sokat teketóriázva nekirontok de már közel sem olyan Istentelenül. Tucatszám indítom a vágásokat és döféseket, ellenben visszafogott sebességgel, amiket nem lehet gond hárítani, elperdülni előlük, csak annyit akarok vele elérni, hogy közelharcban maradjunk és ha furcsán is, de tudjunk közben kommunikálni. Nem lehet gond a libának hárítani a csapásokat, viszont aligha kezdhet közben valami meglepetésbe, mint mondjuk valami rejtett pisztoly utáni nyúlkálás, vagy ilyesmi. Mert ha semmibe veszi ezeket a támadásokat, akkor viszont célba érnek és baromira fognak fájni. Bár legalább nem sokáig... Szavaira sötét vigyor ömlik el a képemen.
- Nincs rá okom? Ez most komoly? - kuncogok egy piruett után döfve a nyaka felé, persze visszafogottan. - Nem azért, de te szolgáltattál rá okot fél perce, amikor se szó, se beszéd nekem rontottál azzal a gyilokkal. Nem mellesleg, már csak a pengédért is érdemes lenne kibelezni, egész hasznos jószág - köptem ki nagyot oldalra.
Az ajánlata, amit a még kisebb fordulatszámon is sodró lendületű küzdelem közben tesz egy pillanatra sem csábító. Démonként alapvetően nem bízom senkiben, aki ilyen kardot tart a kezében, ebben a csajban, akinek meg nincsenek nagy messzebomló tartozékok a hátán hozzá, na benne meg végképp nem. Gyilkosan villan a szemem, felkészülök a küzdelem maximumra fokozására, hiszen az eddigiek alapján felülkerekedhetek a nőn és a kardja tényleg jól jönne. De azért túlesek még a szociális körön.
- Nem tetszik - sziszegtem jéghidegen. - Nem bízom benned, semmiben sem bízom, ami odafentről jön. Nyolc évszázada vagyok démon, de nem tapasztaltam, hogy megbízhatók lennének a fentiek. Ha az lennél, már rég kinyitottad volna a szárnyaid a lendületnyeréshez, vagy elszakadáshoz. De te nem tetted. Vagy bukott vagy, vagy egy halandó, aki valahogy szerzett egy angyalpengét. A bukottak nem a legmegbízhatóbb társaság, egy halandó pedig, aki ilyet szerez, az... hát finoman fogalmazva sem lehet akármilyen szélhámos, tolvaj gazember.
Elkezdtem fokozni a csapásszámot bár még csak enyhén, miközben fekete tekintetem az ő gleccserkékjébe mélyedt és nagyon komolyan, akár ígéretként is felfoghatóan mondtam ki.
- Szerintem nem vagy halandó. Ez esetben pedig nem a közelharc a specialitásod, ha eléltél eddig. Úgyhogy a Pokol második aranyszabálya: soha ne engedd ki közelharcból az íjászt vagy a varázslót - morogtam.
Ha most nem mond semmi jobbat ennél, akkor elindítom a valódi forgószelet, meglátjuk azt hogyan állja.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 23 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2