Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 21, 2017 10:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


A fa tetejére kapaszkodva néztem az inaszakadtukból rohanó embereket, amire minden okuk meg is volt, tekintetbe véve a nyomukban őrjöngve sprintelő három pokolkutyát. Még mindig érezte a vállam a rögzítő hámot, amivel a három összekötözött bestiát felcipeltem idáig otthonról, de ahogy elnéztem megérte, bőséges aratást hoznak nekem a kis dögök. Már sokáig nem tarthat a macska-egér játék, a dögök sokkal gyorsabbak és kitartóbbak a legjobb halandóknál is. Ha őszinte akarok lenni, a legtöbb démonnál is.
- Fel a romra! Nem tudnak mászni! - kiáltottam oda feléjük kieresztve a hangomat.
A négy férfi és a három nő az egykoron bizonyára hangulatos kis családi ház kiégett, feketére pörkölődött vázára kapaszkodott meglepő sebességgel, a három pokoli eb odalent kezdett el körözni, miközben veszettül morogtak és csaholtak. A verejtékező, lihegő emberek hálásan mosolyogtak rám és integettek át felém. Jaj, nyomorult kis szegénykéim, ti még nem tudjátok mi vár rátok. Rájuk vigyorogtam viszonzásul, majd vállat vonva a dögök felé böktem.
- Mászni nem tudnak, de elég kitartóak, egyszerűbben fogalmazva soha a büdös életben nem mennek innen arrébb - közöltem szerintem rendkívül biztatóan, de rajtuk nem ez látszott.
- Óh, édes Istenem - nyögte elhalóan az egyik nő.
- Tudtommal tagadja, hogy köze volna ezekhez - kuncogtam, majd a halandókra villantottam fekete íriszeim. - Na ifjúság figyelem, van egy soha vissza nem térő ajánlatom. Pontosan öt év múlva bezupáltok a Pokol seregébe. Kaptok néhány érdekes trükköt, kitanítanak titeket harcolni, többé nem kell betojni az ilyen hangos csivaváktól és ha eljön az idő együtt menetelhettek a Háború Lovasával az apokalipszis közepén. Cserébe én most lepattanok innen és visszarugdosom ezeket a kis aranyosokat a természetes élőhelyükre. No, mit mondtok?
Zavar, hitetlenkedés, riadalom látszott a szemben kucorgók vonásain, nehézkesen próbálták rendezni a maguk számára az információtömeget. Nem sürgettem őket, nekünk baromi sok időnk van. Kényelmesen lóbáltam a lábaimat, amíg végre realizálódott a dolog számukra egy felkiáltásban.
- Úristen! Ez egy démon!
- Ding-ding-ding! Jackpot, baby! Van egy nyertesünk! - gúnyolódtam még mindig érdeklődve várva a választ.
A nő, aki eleddig is a kis kompánia szószólója volt a kompániának összekulcsolta a kezét és könyörögve meredt rám.
- Kérem, uram, nagyon kérem. Nekem van egy kis gyermekem. még csak 12 éves. Mi lesz vele, ha az anyja, az utolsó élő rokona is meghal, amikor ő még csak... még csak 17 éves lesz... kérem, legyen belátással...
Mi a nyavalyáért kell minden alkalommal megfutni néhány ilyen kört? - merengtem magamban. A Pokol küldönce nem a mexikói zsebtolvaj a bolhapiacon, akivel túl sokáig tudsz alkudozni, általában akkor jövünk, amikor a mennyeiek már csődöt mondtak és mi vagyunk az egyetlen kiút. Na jó, régebben így volt, most keményen melóznak rajta az angyalkák, hogy sok lelket hajtsanak fel nekünk. A nőre nézve kiszélesedett a vigyorom.
- Nyugi van babám, lesz öt éved, hogy felcsípj valami bolondot, aki majd a gondját viseli. Mellesleg amikor én még emberként futkostam idefent a köreimet, 12 évesen már be lehetett lépni a seregbe, 17 évesen meg a legtöbben már több gyerekes apukák meg anyukák voltak - kuncogtam. - Nem mellesleg, ha nem kötsz alkut, akkor most halsz meg. 12 évesen jobbak az esélyei, mint ha 17 lesz? - vontam fel a szemöldökömet.
A nő fázósan remegett meg, látszott nem sok kell már, hogy megtörjön az ellenállása, ahogy a vele lévők is tanácstalanul, reménytelenül tekintgettek egymásra. Végül a vezérdáma nagyot sóhajtott, végtelen lemondással.
- Tehát nincs más választásunk?
- De van - közöltem határozottan, lévén ezt nem tagadhattam le, az alkut szabad akaratukból kell megkötniük. - Leugorhattok és szerencsét próbálhattok a kutyusokkal. Bár szólnék, nem egészen olyanok, mint a ti kis talpnyaló házi kedvenceitek. Ezek vadászok. Egy földi kutya ösztönösen a torkodra támad, ami egy elég gyors halál. Ezek viszont a gyomrodba marnak, feltépik és a belsőségeidre buknak. Ráadásul, amíg van élőlény a környékükön, addig nem érdekli őket a hús, addig csak ölni akarnak. Csak ölni. De ha letepertek és a saját véredbe fagyva bámulod, ahogy a beleid marcangolják... hát akkor már nem sietnek. Megvárják, amíg elvérzel szép lassan. 5-6 óra alatt túl lehetsz rajta és utána vagy felfelé, vagy lefelé. Persze, ha gyorsabbnak érzed magad mint egy párduc és kitartóbbnak mint egy öszvér, akkor fuss. A döntés csak a tiéd.
Beszédes tekintettel meredtek rám, remegve, majd lesütött szemmel, de végül mind bólintottak. Előhúztam a zsebemből a papírokat, majd könnyedén átlebegtettem hozzájuk.
- Cseppentsetek rá a véretekből egy-egy cseppet és írjátok alá. Az X is megteszi, ha nem tudtok, a vér a lényeg.
Miután túlestünk a formaságokon biccentettem, aztán leszökkentem a faágról. Az alattam köröző pokolkutya fájdalmasan vinnyogott, ahogy a talpam alatt összetört a gerince. Azzal a mozdulattal, amivel kirántottam a hüvelyéből a hátamra kötözött kardomat metszettem le a nekem ugró másik dög fejét. A harmadik menekülőre fogta volna, de ezt sajnos nem engedhettem, pedig kár volt érte, még egyet lehetett volna vadászni, de azt írtam arra a rothadt papírra, hogy megölöm nekik ezeket a dögöket. Kinyúltam az eb után az elmémmel és telekinetikus erőm segítségével háromszor vertem bele fejjel előre pár méter magasból a talajba, hogy biztosan nyakát szegje. Végül az elsőként megnyomorított kutyát rántottam magam felé elmém erejével felé tartva a kardom hegyét, amire felnyársalódott. Felpillantottam a tetőről bámuló halandókra.
- Lejöhettek, nincs több - közöltem nyugodtan, megtörölgetve a pengét. Sóbálvánnyá válva ültek még mindig, mint verebek a kábelen, mire vállat vontam. - Végül is nem az én dolgom, hol töltitek el azt az 5 évet. Mindenesetre üdv Astharoth Úrnő seregében. Join the Dark Side, we have cookies! - kacsintottam. - Élvezzétek ki életetek utolsó kimenőjét, stb, stb. Ha egyszer megunnátok az ücsörgést, Frisco arra van - böktem ujjammal keletnek.
Intettem egyet és megfordultam, hogy útnak induljak, mikor szembe találtam magam pár méterre egy nagyobb romdarabon lábat lógató nővel. Megemelkedett a szemöldököm, ahogy egymásra néztünk és megláttam lélektükreiben a pokol sötétségét. Nocsak! Biccentettem felé.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 21, 2017 10:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


***
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6