Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Senki Földje - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
332
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 11, 2019 9:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


How far would you go?
Isten & Lilith & Abaddon
──────────── ────────────
« Comment; ide • Szószám; ide • Zene; Light Em Up
A kutyasétáltatásból robbanászerzűen váltunk át valami egészen másre. Szó szerint robbanás szerűen. Lilith drága üveges tekintetem számomra fel sem tűnik, épp mással vagyok elfoglalva míg az elméjének bugyraiban kalandozik. Végül csak visszatér s karján ragadom úgy lódulok meg a jószág után ha már amaz meglódult s átfutott a falon. Nem igazán szimpatizálok a megállíthatatlan, eszét vesztett halandókkal. Lássuk mi fár a falon túl. Ismerős érzés kerít hatalmába mikozben az idegen anyagban haladunk előre. Mintha csupán a pokolban lennénk? Kérdően fordítom parányit oldalra a fejem mikor meglátva a kutya átalakulását Lilithre emelem tekintete s Őt magát is saját alakjában látom. Lenéznék, kezem vizsgálom, hogy vajon én magam is születésemkor kapott, alvilági alakomban pompázok, erőm is visszatérni látszik. De a csoda nem tart soká. Átérve a masszán minden a régi. A jószág épp egy immáron üres dobozt szimatol. - Te is érezted? - fordulnék Lilith felé, de Őt sehol sem látom. Kérdőn tekintek körbe majd szólítom nevén. - Lilith! - Hátha a közelben van s meghallja. De válasz nem érkezik. - Nos, úgy látom ketten maradtunk. - Fordulok végül a pokolfajzat felé, leszögezve a tényt, hogy gazdája bizony itt hagyta, vagy csupán elveszett az éterben. Tekintetem a termen vezetem körbe, régi gépek, eszközök. Elindulok hát előre egy masina irányába s közben szemeim futtatom a környezeten. Odakintről nappali fény szűrődik be, pedig emlékeim szerint éppen estére járt mikor az egészségügyi sétát megejtettük. Míg kobakom járatom, hogy még is mi lehet ez a hely, mert hát a hol ra a választ tudom, a város azon részén melyen a madár se jár. Jelen esetben mondjuk ez éppen nem igaz. Vagy netán valahol egészen máshol vagyok mint azt gondolom? Elgondolkodva kapok fel egy öreg szerszámot, nézegetem, majd egy kósza gondolattól vezérelve a fal felé hajítom mely felől érkeztünk. Nem számítok semmire. A fogaskerekek járnak, pörögnek. Hol lehetek, mi ez a hely? Hangommal tán felkeltettem valaki érdeklődését, már ha lakik itt valaki s már ha hallotta. Vagy valóban teljesen kihalt a hely mint ahogy azt jelenleg érzékelem? A terem közepén állva tekintek körbe, ma már egyszer láttam felizzó keresztet, hátha itt is meglátok valami hasonlót, bármit amerre elindulhatok.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 02, 2019 6:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Lilith & Abaddon
Bolyhoska ingerült, veszett csaholása pedig felrázza a holtakat is álmukból. A kereszt elhalványult idő közben, már nem is látni, csupán a graffitiket. Az árnyalakok egyszerre indulnak meg feléjük, nem kifejezetten gyorsak, emberi tempót diktálnak csupán. Ha valamelyikük alaposabban megfigyeli a ház tégla falát, akkor észreveheti a hullámzást a felületén. Mintha nem is fal lenne ott.
Abaddon támadása sikeresen feltartja az egyik árnyalakot, aki agonizálva égni kezd, majd később elterül a földön. Legalább egy perc eltelik, mire újra feláll, aztán mint aki se lát, se hall, rohan tovább a démonok felé. A helyzet egyre kritikusabb, mivel a hangok mindenfelé elterjednek, és már nem csak a ház felől látni őket, hanem az utca mindkét irányát elborítja a sötétség. Amint ezek az alakok közelebb érnek, mind a ketten felismerik az embereket, egyszerű emberek, de a szemük fekete, és fekete aura lengi körbe őket, a szájukból korom fekete köd ömlik kifelé. Földöntúli visítást, ordibálást hallatnak. Nem tudnak meghalni, amelyiket sérülési éri, ugyan kis időre kiesik a létszámból, de aztán néhány pillanat múlva újra feláll, gyógyultan és folytatja a támadást ott, ahol abbahagyta. Bábuk csupán egy felsőbb hatalom kezei közt őrlődve és ez az erő semmi biztatót sem tartogat a démonok számára. Talán jobb lenne eltűnni, mielőtt a Sötétség maga is jelenést tesz itt létük alatt.
A pokolkutya Lilith-től nem kap parancsot, de valaki mástól igen. Nyüszít egyet és megfordul, aztán minden várakozást felülmúlva neki szalad a falnak és alakja hamar eltűnik benne.

Ha ők is rászánják magukat, akkor a falon áthaladva Lilith-et ismét jelenés veszi uralma alá. Teljesen elszakadva a külvilágtól, újabb képek feslenek fel a tudatában. Két világ érintkezik egy határon keresztül, az egyik felén az emberek világa, New York egyik főutcáját látja, amelyen kocsik haladnak, emberek, vadászok és még ki tudja milyen lények mászkálnak. Nagyon jelenkorinak látható az összkép. Először madártávlatból. Aztán a kép egyre lejebb és lejebb megy, mígnem már a járdát csodálhatja alul nézetből. A világ fordul egyet és később megjelennek a hazai színek, tűzvörösben lángol minden, Lucifer épp a saját kis körútját tartja az észak-nyugati régióban. Parancsot osztogat, a démonok jönnek mennek. A pokolkutyák a megsínylettek lelkeiből táplálkoznak és már-már vidám orgiák zajait hallani, miként a lelkek háborognak és jajgatnak. Még látni, amikor megnyit egy átjárót, a tükörsima felületen megvillan a gyűrűje, amelyen az a szimbólum van, amit nemrég a falon láttak. De hogy mi a tárgy, amin keresztül lép..azt sajnos elnyeli a homály.
Lilith visszatérve a valóságba, bent találja magát immáron az épületen belül. Vörös lábnyomok egymásutánja sejlik fel egy milliszekundum erejéig, melyek a jelenlegi tartózkodási helyükön túlmutatnak. Át kell haladniuk hozzá a csarnok túlsó végébe, ahol is egy kétszárnyas, fémajtó húzódik robosztus valójában.

Abaddon pedig arra lehet figyelmes, hogy az anyag, amiben haladnak bíborvörös színű, akár a pokol kénköves bugyrai, mélyebb rétegében már tűzvörös szín pompázik. Pokoli forróság öleli körbe őket, az anyag reagál a jelenlétükre, nagyon elasztikus, és mintha erősebbnek, fittebbnek éreznék magukat benne. Bolyhoska egyből átalakul az eredeti formájába, karmai és fogai pazar koronaként ékeskednek. Lilith pedig, ha feléje fordul, szintén a saját alakjában tobzódva halad előrefelé. Haza érkeztek volna? Kis időre biztosan, legalább is amíg teljesen át nem érnek az anyagon. Aztán egyszer csak minden vissza áll a régi valójába. Az anyag eltűnik róluk, nem hagy nyomot, se szagot, semmit.
Az épület belső részében találják magukat, ahol mindenféle rozsdás gép, törött, elhasznált szerszámok hevernek szerteszét. Üres, vagy töltött konzervdobozok, bennük elrohadt, szagos, undorító kotyvalékokkal. Ezeket Bolyhoska szagolgatja, de érzékelhetően még a kutyának sem kellenek. Persze nem is ez a hely különlegessége, hanem a fal. Kitekintve körbe veszi őket. Nem látni az árnyalakokat odakint, bár kint vannak, látták ők is, még is az ablakokon, vagy a helyükön kitekintve a hely nyugodtnak és elnéptelenedettnek látszik odakint. Ami talán a legbizarrabb az egészben, hogy a fal szerint nappal van, a beszűrődő fény minden apró zugát eléri a helyiségeknek.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Senki Földje - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
332
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 24, 2019 5:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


How far would you go?
Isten & Lilith & Abaddon
──────────── ────────────
« Comment; ide • Szószám; ide • Zene; Light Em Up
Nem különösebben zavartatva magam indulok s vonulok el az ismerősnek vélt nő irányába. Üdvözlésünk után bólogatva nézek körbe szavaira reagálva. - Való igaz, én magam is szükségesnek véltem némi változatosságot. Gondoltam szemügyre veszem a város ezen részét is. - Zárom rövidre hiszen az események hamar változnak, nővérem tekintete elhomályosul, minek különösebb figyelmet nem is tudok szentelni, mert a szemközti ház bizony mozgásról tanúskodik. Ön magában ez sem feltétlen érdekelne, hiszen az ilyen helyen sok a csavargó, a könnyű prédát leső, lesben álló. Ember embernek farkas még (sőt főként) az ilyen időkben. Fejem kissé fordítom oldalra mikor szavait meghallva fordulok a fal felé s látom meg az izzó keresztet. - Úgy látom sok erre a szektás bolond. Avagy, túl sok csótány szabadult fel a felszínre mikor a pokol bezárult s amaz felöklendezte őket magából... - Figyelmem inkább a szemközti ház mozgása köti le ismét. Már csak azért is mert a mellettem lévő nő jószága igencsak hangosan adja tudtunkra, hogy valami nagyon nincs ínyére. - Nos, drága nővérem, nem tudom meddig tervezted a kutyasétáltatást. De valami azt súgja rövidre kellene zárnod. - Futtatom végig szemeim a mozgolódó árnyakon, nem viszonzom tekintetét ezúttal, csupán szavaim intézem. - A második verzió ahogy látom. Fattyak, odalent szolgák voltak, felköpte őket a pokol s most azt hiszik nincsenek a háznál a macskák, cingoghatnak. Gondolják. - Ahogy én is gondolom, így ránézésre, Árnyak, legalább is annak tűnnek. Alsóbb rendű démonok. Tudtommal - s a logika is ezt diktálja - az árnyak a fényt, nem igazán kedvelik. Hát gyújtsunk fényt nekik. Normál esetben meg lehet másként reagálnék, de most más passzban találtak. Lilith láthatja amint íriszem hirtelen fordul át olajos feketébe, lángnyelv fut végig kezemen, orcám megfeszül ahogy célba veszem a ház egyik sarkát hol éppen mozdul egy rémalak. Hirtelen emelem kezem, hogy robbanásként villanjon fel az otthagyott, régen használt trafóház mely hajdanán az áramot hivatott szolgáltatni az épületnek. Ha sikerrel járok akkor némi robbanás kíséretében fényjáték indul, lássuk hogy tetszik a rémségnek. A háború egyik alaptörvénye: Ismerd meg ellenfeled. S hogy miért tartom őket annak? Nos egyszerű, nem szeretem ha mögöttem leskelődnek s prédának néznek. Meg aztán, ha igaz a gondolatom, miszerint a pokol kivetett alja népe, akkor bizony nem árt példát statuálni, hogy tudják hol a helyük.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 18, 2019 7:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


I've come to talk with you again
Abaddon & Isten
──────────── ────────────
« Comment; bocsánat a késésért  fgbhjfk  •  Zene; Fear of the dark »
« Because a vision softly creeping left its seeds while I was sleeping. And the vision that was planted in my brain still remains within the sound of silence. »
Indulásra készen meredek a semmibe, de nem hallom a borotva éles körmök kapirgálását az úton, így kénytelen vagyok hátra pillantani a kutyára. Kérdőn meredek rá, épp szólásra nyitnám az ajkaimat, hogy 'mi lesz már', mikor meghallom a keserves nyüszítést. Szemeiben látom a felém való mérhetetlen hűséget, mégsem mozdul egy tapodtat sem. Érdeklődve nézek körbe, hátha rá jövök mi olyan érdekes számára, hogy képtelen szót fogadni. Egyik pillanatról a másikra támadó állásba vált és vicsorogva mered a sötétségbe az utasításomra várva.

Nem sokkal később léptek zajára leszek figyelmes, ahogy fokozatosan rajzolódik ki az alak úgy enged fel a mérgem is. Halovány mosolyát viszonozva várom, hogy közelebb érjen hozzám, ahogy ezt megteszi nem is rest hangot adni meglepettségének. - Az érzés kölcsönös - válaszolok jobban szemügyre véve őt, majd Bolyhoska felé terelődik a figyelmem - Ülj szépen vissza! Barátokat nem bántunk - parancsolok kedvesen a dögre. Apró nevetés hagyja el ajkaimat a démon szavait hallva, hiszen igaza van. Egy épeszű lény se jönne pont ide egymaga. - New Orleans túlságosan unalmasnak tűnt, néha kell egy kis változatosság - vonok vállat egyszerűen. Nem, nem áll szándékomban elmondani neki, hogy a kutya vezetett el egészen idáig. - Te mit keresel erre Abaddon? - térek egyből a lényegre, hiszen az utolsó információim szerint elég elfoglalt mostanság az új Háború.

A függönyök újabb táncba kezdenek a szemközti épületnél, minek hatására elfogna az aggodalom, ehelyett magával ragad azaz érzés, ami oly régen környékezett meg. Mintha minden tagom bizseregne, vérem felpezsdül, látásom egyetlen másodpercre élesebbé válik, aztán üvegessé válik. A valóságból kiszakadva képek villannak fel előttem, akár egy látomás. Megint az a fekete árnyék, ami úgy kúszik végig a ház falán, mint egy sikamlós kígyó, abból kirajzolódik egy kar mely átnyúl egy pillekönnyű anyagon, majd eltűnik benne, mintha mindig is hozzá tartozott volna. A vízió olyan gyorsan szakad meg, ahogy érkezett, amint kitisztul a valóság kikerekedett szemekkel szemlélem a vörösen izzó fordított keresztet. - Velem van a baj, vagy te is látod ahogy világít az a kereszt? - érdeklődöm esetlenül, hiszen nem is olyan régen még egy másik világban léteztem, ahol megszűnt a fizikai valóság mindennemű formája.

Tekintetem tova fut egy még furcsább jelenségre, ami a szemközti ház felől érkezik. Előbb az ablakoknál jelennek meg sötét alakok, hogy egyből tova is tűnjenek. A démoni szörnyeteg abba az irányba fordul, hogy pokoli morgással és hangos csaholással jelezze balsejtelmem. - Mi a pokol?! - adok hangot meglepettségemnek és aggodalmamnak. Abaddonra pillantok, hátha ő többet tud nálam.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 23, 2019 8:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Lilith & Abaddon
Bolyhoska érdeklődve figyel a gazdájára, hiszen tudja jól, ha Lilith indulásra szólítja mennie kell vele. De most nem teheti, vagyis nem akarja megtenni, mert a másik hatalom erősebb és nem mehet egy tapodtad sem innen. Nyüszít egyet, tétlenül pislogva fel hűen gazdájára, ennek ellenére marad a helyén. Valószínűleg most tanulta meg a jó eb, milyen részleges süketnek lenni. Ugyanakkor a pokolkutyák a gazdájukon és Luciferen kívül ellenségesek mindenkivel szemben, ezért van az hogy azonnal harci állásba helyezkedik, amint észleli Abaddon közeledtét, vicsorogva üdvözli és csak Lilith parancsára vár.

Abaddon sétálására sokan felfigyeltek, noha mind csupán egy normális embert véltek látni végig menni az utcán. De itt az már nem normálisnak számít, valószínűleg már útközben érzékelte azt az érzést, amikor valakire több szem tapad. Követni nem követték, azt megérezte volna és akkor Bolyhoska sem csak rá lenne kihegyezve, de talán ugyanezen alakok figyelték Lilith-et is?

Miközben újabb koszos ablak függönyök mozdulnak meg az utca szemközti épületénél, Lilith-et elkapja ugyanaz az érzés, amit oly rég érzett. A látomás ismét elragadja a való világból, elméjét átveszi egy felsőbb hatalom víziója. Fekete árnyék kúszik lassú folyamán végig a ház falán, majd az árnyékból kirajzolódik egy kéz, vele a kar, éppen átnyúl valami anyagon. Az alak fél karja eltűnik az anyagban, s miközben Lilith ezt látja, a mellettük lévő fordított kereszt vörös fénnyel izzik fel. Utóbbit Abaddon is érzékelni fogja, bár neki talán nem sokat jelent ez az egész.

Ami talán égető probléma lehet mindkettőjük számára, hogy mozgás kezdődik a szemközti ház felől, először csak az ablakokban tűnnek fel, majd el sötét alakok, aztán a ház környezete is mintha életre kelne és a kósza árnyékok elkezdik járni baljós táncukat. Bolyhoska ha idáig Abaddon-al is volt elfoglalva, mostanra irányt változtat, mély, pokoli morgással és csaholással követi az eseményeket, noha bele nem veti magát, elvégre ahhoz egyrészt Lilith parancsa kell, másrészt tud valamit, amit a démon társai nem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Senki Földje - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
332
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 19, 2019 9:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


How far would you go?
Isten & Lilith & Abaddon
──────────── ────────────
« Comment; ide • Szószám; ide • Zene; Open Your Eyes
Nem sok nyugtom lehet, de ahogy angyalnak is mondtam, pihenni majd akkor érünk rá ha vége mindennek, így vagy úgy de vége lesz nem igaz? De a végkifejlet még várat magára. Addig is koncentráljunk a mára. San Francisco, újra itt egy nőt kutattam, egy halandót. A városon határozottan ott hagyta nyomát a Sötétség. Kihalt, lepusztult, még tán jobban mint eddig volt. Legalább azon része melyet épp járok. A városrész melynek utcáit rovom nem sok élettel szolgálnak, elvétve egy egy kóbor állat. A már megszokott magányos vándor képét mutatom a nagyvilágnak. Egyszerű farmernadrág, felette bőrdzseki s ezúttal még egy szemüveg is dukál csak úgy miért ne alapon. Kezem ügyében ernyő, melyet sétapálcának használok kényelmesen, később még jól jöhet, manapság oly szeszélyes az időjárás. Hátamon a megszokott kard pihen, fenn kell tartani a látszatot, magányos vándor fegyver nélkül igen sok kérdést vetne fel lássuk be. Utam a város gyárnegyede felé visz úgy tűnik. Megfigyelek, felmérek. Míg nem valami felkelti érdeklődésem. A kihalt, sötét utca távoli végében egy távoli alakot pillantok meg. Egészen pontosan kettőt is. Kimért léptekkel indulok hát feléjük, pontosabban szimplán az utam vezet arrafelé, ők pedig ezek szerint keresztezik majd azt. Nem rejtem véka alá közeledtem, nem osonok. Hallhatja lépteim, közeledésem. Orcámra parányi mosoly kanyarodik mikor (jó esetben) felismerem kinek az alakját próbálja rejteni a sötétség leple. Ha kellő közelségbe érek hát szóra is nyitom ajkaim. - Sok mindenre számítottam bevallom, de rád éppen nem, Nővérem. - Mosolygom felé majd a nem túl messze ücsörgő jószágot veszem szemügyre - már ha nem ugrott nekem még közeledtemben és esett a torkomnak persze... - s az épületet szemügyre véve szólalok meg ismét. - Érdekes helyszínválasztás esti kutyasétáltatáshoz. - Jegyzem meg hihetetlen humorosan.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 18, 2019 9:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


I've come to talk with you again
Abaddon & Isten
──────────── ────────────
« Comment; bocsánat a késésért  fgbhjfk  •  Zene; Fear of the dark »
« Because a vision softly creeping left its seeds while I was sleeping. And the vision that was planted in my brain still remains within the sound of silence. »
Hetek, sőt talán hónapok teltek el azóta, hogy látomásom volt, bár annak se tudnám mondani, inkább egyfajta vízió, melynek jelentésére eddig nem jöttem rá. Mégis az éj közepén egy furcsa gondolat kerített hatalmába, ami egyáltalán nem hagyott nyugodni. A lakás csendesnek mondható, kivéve az állatot, aki nyüszítve próbálja tudtomra adni, valami nincs rendjén.
- Várj már egy kicsit! Mindjárt kiengedlek, te anyaszomorító - morgok inkább csak magamnak, mint a megvadult állatnak. Az ajtót kaparva egy nagyobb lyuk segítségével ki is szökött.
Az éjszaka sötétje körül öleli a világot, az utcák üresek, mondhatni teljesen kihaltak leszámítva minket. A méterekkel előttem haladó jószág szagot foghatott vagy valami hasonló, mivel egyetlen parancsomra se hallgat, mintha teljesen megbabonázták volna. Egy romos, falfirkákkal tarkított háznál állunk meg, a szűk utca kellős közepén, körül ölel minket a néma sötétség. Bolyhoska seggre vágja magát, de a továbbiakban sem hajlandó velem foglalkozni bárhogy kérlelem, a semmibe mered és hallgatózik, akár egy vérbeli vadászkopó.
Ha a démoni dög nem figyel rám, akkor én sem tisztelem meg ezzel, inkább a házra fókuszálok. Talán egy gyár lehetett még az apokaliptikus idő előtt, hatalmas alapterülettel rendelkezik, törött ablakain keresztül munkagépeket figyeltem meg, melyek átadták magukat a természet erejének. Ahogy ezekben az időkben minden épület, ez is romos állapotban áll, ha a téglafalat nem nézzük, ami lyukakkal csipkézett. A szél süvítő hangja tölti be a teret, körül fut a hosszú csarnokban, melynek vége a kerítésen túl van. A falon levő graffitik nagy része semmit mondó, kamasz gyermekek játszadozása, egyet kivéve. A motívum láttán széles mosolyra húzódik az ajkam, a fordított kereszt mindig jó előjel, legalábbis a magunkfajtának. A szemben lévő ház függönyét látszólag felkapta a szél, míg a kiált a csend. Úgy hallottam ezt a környéket bekebelezte a Sötétség, majd a kutyái lakmároztak a lakosság maradékából. Azt suttogják egyáltalán nem biztonságos ez a környék, de szokásom fittyet hányni az ilyen apróságokra. Mit nekem veszély? Csak kacagok rá! Most mégis megfordul a fejemben a távozás lehetősége, túlságosan nagy a csend.
- Ideje menni! Kutyuli, gyere - füttyentek egyet, majd megpaskolom a lábamat jelzésként. Indulni készülök vagy inkább maradnék? Gondolataim ide-oda cikáznak.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 10, 2019 6:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Lilith & Abaddon
Későre jár már emberi időben mérve, sötétség honol, az utca kihalt, majdnem. Leszámítva két ténfergő alakot, melyből az egyik jóval előrébb kóborol a másiknál, a hátsó pedig próbálja követni, mi több, parancsolni is akar neki, ám az nem enged. Útjuk egy romos, graffitikkel tarkított ház oldalánál ér véget, beljebb a sötét sikátorban, ahol is az alacsonyabb alak leteszi a hátsóját és vár. De nem a másikra, mert az hamar beéri. A parancsra, kérésre nem reagál, csak ül ott magának, és fülel.

A ház maga valaha egy gyár épülete lehetett, hiszen összességében nagy az alapterülete és jobban megnézve a betört ablakain keresztül, rozsdás, avittos munka gépeket látni. Olyanokat, amiket a konzerv gyártáshoz használnak ma is. De alaposan megviselte a pusztítások sokasága. Még is az utcában leledzik, és a hátsó udvara felé teljesedik ki, amit viszont kerítés véd. Vagy díszít, mert még egy embernek sem jelentene akadályt bejutni rajta keresztül. A ház omladozik, itt ott az oldalát termetes lyukak borítják, ahol beomlott a tégla fal. Ablakai pedig régóta betörve mind. Még itt is hallani a szél hangját, miként járja át az egész létesítményt. Szárnyai nincsenek, ez egy hosszú csarnok, aminek vége valahol a kerítésen túl van. Ha jobban megnézzük a falát, azon csupán semmit sem jelentő aláírások a graffitik, leszámítva egyet. Az pedig egy fejjel lefelé rajzolt kereszt.

A ház környezete, azaz a körülötte lévő házak is mind lakatlanok, romosak, omladozóak, sehol egy emberi teremtmény. A szemközti ház ablakában mintha felkapta volna a szél egy pillanatra a koszos, szakadt függönyt. De továbbra is síri csend honol. Nem egy biztonságos környék ez, még a természetfelettiek számára sem, nem olyan rég a Sötétség szolgája pusztított végig a lakosság megmaradt tagjain, a többség elkóborolt, vannak, akik azonban továbbra is lesben állnak a gyanútlan áldozatokra, szolgálva ezzel az Úrnőjüket. Persze a természetfelettieknek ez nem jelent gondod. De mégis mi dolguk legyen itt? Nem is meglepő ha az egyik inkább menne innen. Miközben itt tétlenkednek, távolról egy harmadik fél figyeli őket.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Senki Földje - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 10, 2018 1:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 17, 2017 9:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Nazkhuga & Azura

Lévén, hogy a pokolban születtem nem vagyok hozzászokva az illemhez és azok szabályaihoz, ideje korán belém nevelték, hogy a feletteseimnek meg kell adni a tiszteletet, de ennél többet senki se várjon el tőlem. Az első pár ezer évben még a piszkálódások tárgya voltam a seregben külsőm miatt, minden egyes féreg úgy tartotta, hogy én a Nagyúr legnagyobb vicce vagyok, amit valaha létrehozott. Végül sikerült onnan is kitörnöm, ennyi idő után már senki sem mer szólni miatta. Lépésről lépésre haladtam a ranglétrán és most emelt fővel járkálhatok a pokolban, tudásom olyan adottság, ami keveseknek adatott meg. Az okkultizmushoz a kiválasztottakon kívül nem sok démon ért, a legtöbbjük inkább harcos, csatasorban áll egy hadúr vagy űrnő alatt szolgálva. Ahogy az előttem lévő démon is azok közé tartozik, valahol a rangsor alján lehet, hiszen sosem láttam még a parancsnokok között. Ez csak jól jön nekem, így akár még a saját pártomra is állíthatom. Vigyorát nem viszonozom, ugyanolyan rezzenéstelen arccal állok előtte, ahogy eddig. Magamban aprólékosan nyugtázom minden egyes szavát, nem tudom nem meghallani milyen jegesen ejti ki feletesse nevét. Szememben megcsillan a pokol tüze, ahogy látom arcvonásait megkeménykedni. Crackhorn, a neve nem rémlik igazán, de azt hiszem hallottam már róla, hogy egy ocsmány dög, aki a kutyáival is jobban bánik mint a katonákkal. Ashtaroth ellen nem tudom uszítani, ahhoz túlságosan hűségesnek tűnik, viszont a parancsnok ellen tudom lázítani. Tisztában vagyok vele, hogy sem a Háborút sem a Lordokat nem érdeklik a kutyák, ez egy üres ürügy volt a beszélgetés kezdeményezésére.
- Az alkukon van még mit javítanod, ilyen időkben ennyi évet adni egy-egy halandónak - megrázom a fejemet csalódottan -  vétek.
Elegendő lett volna 1-2 évet adni, arra is igent mondtak volna
 - magyarázom, közben a kezemmel mutogatok az emberek irányába, akiknek persze már hűlt helye. Halvány mosoly jelenik meg a szám sarkában, pozitívan csalódtam benne, a legtöbb démon akármilyen vén róka ennyire nem szokott tisztában lenni a szabályokkal. Aprót bólintok, miközben gondolkodóba esek, míg ő összefonja karjait maga előtt, érzem érdeklődő tekintetét magamon.
- Szimpla katona ellenére elég jól tisztában vagy a szabályokkal, ez dicséretes. Ahogy sejtheted senkit sem érdekelnek a kutyák - vallom be, ahogy rá emelem a tekintetem. Senkit sem szokásom megdicsérni, mivel én sem kaptam soha egyetlen egyet sem, hacsak nem a külsőmre vonatkozott, de az elenyésző. A legtöbb női démonnal ellentétben sosem azzal akartam érvényesülni, az eszemet mindig is többre értékeltem. A tudás hatalom, amivel vagy él a démon vagy beáll katonának.
- Ahogy hallom nem kedveled a felettesed. Nincs kedved lecserélni egy jobbra? - nem kenyerem a kertelés, egyből a lényegre térek. Hiába halhatatlanok vagyunk az idő pénz és nekem nincsenek éveim arra, hogy vele egyezkedjek.

"Az elképzeléstől a tettig hosszú az út. És éppúgy nem lehet a lépést visszavonni, mint a sakkban. Ha minden kockázatot előre lehetne látni, a játszma már nem is volna érdekes."
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 01, 2017 6:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


A nő meg sem rezzent a biccentésemre, csak bámult tovább rám karba font kezekkel. Ha alapvetően nem lettem volna biztos benne, hogy démon, most nyilvánvalóvá lett volna akkor is, odalentre jellemző ez a fajta... khmm... illedelmes magatartás. Úgyhogy hasonlóan viszonyultam én is hozzá, megálltam és néztem őt. Csinos, jó alakú fiatal lány, aranyszőke hajjal és nagy, igéző szemekkel. Kissé perverz, ha engem kérdeztek, mert hát oké, démon max kényszerhelyzetben lop valami visszataszító testet, elvégre a szépségnek vannak előnyei, de hogy egy ilyet, amiről már tényleg csak a galambszárnyak hiányoznak, hogy elmehessen angyalkának... Szóval bámultuk egymást pár másodpercig értelmesen, mint Noé meg a harmadik teve. Azon gondolkodtam, hogy otthagyom, akár az eb a Szaharát. Valószínűleg van valamilyen rangja ugyan, de marhára nem tartozik az én feletteseim közé, lévén azokat ismerem arcról, talán az egy Ashtarothot kivéve, de őszintén, mennyi az esélye, hogy a Háború Lovasa itt lógassa a formás lábait a nagy büdös semmi kellős közepén? Nem nagyon hagyja az el a Poklot. Másrészt, ha ő lenne, arról azért jelenléte súlyából is tudnék. Ha te így kisanyám, akkor én is...
Már éppen otthagytam volna a fenébe, de a lábaim valahogy mégis felé vittek közelebb. Talán hatott rám még a szépsége varázsa? Talán csak a kíváncsiság? Ki tudja? Mindenesetre az üdvözlésként felém köpött szavaira majdnem felröhögtem. Pokolkutya mint hiánycikk? Nem tudom melyik régióból ette ide a rossebb, de szóljon nyugodtan, ha kell nekik néhány száz, küldünk szívesen, már magam sem tudom, hányszor voltam besorozva vad falkáik szétverésére. Mindenesetre annyi még megmaradt az egykori nemesi neveltetésemből, hogy nem röhögtem bele a szemébe, magamba fojtottam, ha nehezen is a kitörni készülő nevetést és a lehetőségektől telő komolysággal válaszoltam.
- Neked is kellemes napot - vigyorogtam, majd rántottam egyet a vállamon. - Azt ugyan meg nem mondom neked így hirtelen, melyik Lord érdeklődik annyira nagyon a blökik után, de nyugodt szívvel tegye, nekem a közvetlen felettesem, Crackhorn őrparancsnok adta ezeket a dögöket, hogy hozzak helyettük lelkeket. A kennelmester nem várja vissza őket - szelídült mosollyá a vidám kifejezés arcomon. Most úgy előttem van a kép, ahogy Ashtarotht felkeresi az egyik Lord, nyűglődni pár korcs miatt. Nem ismerem közvetlenül az Úrnőt, de két esélyes a dolog. Vagy megfullad a röhögéstől, vagy úgy kivágja, hogy a taknyán csúszik vissza a saját kastélyába. Vállat vontam. - Veterán vagyok, ismerem a szabályokat kisasszony. A felelősség minden esetben a parancs kiadóját, jelen esetben Crackhorn urat terheli, ha egyáltalán beszélhetünk ez esetben bármilyen felelősségről, úgyhogy ezt a kérdést inkább neki címezze.
Nem nagyon könnyű olvasni bennem, de azért egy kellően öreg démonnak valószínűleg menni fog, mikor megkeményednek az arcvonásaim és jegesen ropog a tisztem neve ajkaimon. Hiába, Crackhorn az egyik legnagyobb szemétláda az Úrnő seregében, valódi féreg, aki minden beosztottját már csak a puszta öröm kedvéért is hajlamos porig alázni. Minden katonája szíve legmélyéig gyűlölte azt a mocskot, de a vele született intelligenciája, gyávasága, intrika iránti érzéke és a seregben oly ritka varázshatalma eddig megóvta egy lándzsától a hátában. Elhessegettem a gondolataimból az őrparancsnok ocsmány képét és most már magam is összefontam a karjaim mellem előtt, bár az én arcvonásaim most nem számon kérőek voltak, mint a lányé, hanem kifejezett érdeklődéssel figyelték, vajh mit is akar tulajdonképpen tőlem, mert hogy nem ezt a pár bolhás dögöt, az biztos.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 28, 2017 11:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Nazkhuga & Azura

A pokol nem olyan érdekes hely, ha semmi dolga sincs egy démonnak, így hosszú életem alatt először néztem meg magamnak a földet. Állítólag New Orleans-ban van Lucifer, így azt a helyet inkább elkerülöm a nagyfőnök nem tudhatja meg, hogy ott hagytam az első lordját. Las Vegas sem az én terepem, hiszen ott meg Gabriel angyal van. Ki akarok maradni a földi csatából, tökéletesen megfelel nekem az otthonom, de néha jó kiszabadulni onnan. A senki földjén sétálgattam, mikor észre vettem egy kisebb csoportot, akik egy romon kuporogtak, miközben három tüneményes pokolkutya vicsorgott rájuk. Egy közeli fán ült egy alkukötő démon, aki tudtommal a Háború úrnőjének seregében szolgál. Szegény, szerencsétlen pokolbéli lélek, egyszerű katona, aki semmit sem ér a felsőbb vezetőségnek. Pár méterre tőlük ültem le egy nagyobb romdarabon, háttal a démonnak, kíváncsi vagyok hogyan végzi a dolgát. Egy kisebb beszélgetés után végre alá írták a papirost, így újabb lelkekkel szaporodott a pokol. Hipp-hipp hurrá! Nagy gratuláció a szolgálónak! A démon leszökkent a faágról, jól irányzott ugrás volt, hiszen az alatta levő kutya nagyot vonyított, ahogy összetört a gerince. A másik, felé ugró kutyulit egyetlen vágással fejezte le, mintha mi sem történt volna, közben az én segítségemmel a másik dög menekülőre fogta. A telekinetikus képességét használva háromszor földbe döngölte a fejét pár méter magasságából, hogy biztosan kimúljon. Egyet ciccegtem, kár azért a kutyáért, odalent még hasznát vehettük volna vagy egy vadászatban. A szörnyű halált követően a halandókkal beszélt még egy sort, 5 évet kaptak azok a szerencsétlenek. Túlságosan sokat, ahhoz képest, ami járna nekik. Szerencsétlen pokolfajzatok. A démon az ujjával kelet felé bökött, szerinte arra van San Francisco, hmm ezt jó tudni, merre ne menjek. Még egy utolsót intett az embereknek, majd végre felém fordult. Köszönésképpen biccentett egyet, nem viszonoztam a gesztusát, vártam míg közelebb ér hozzám, közben keresztbe fontam magam előtt a kezeimet. Míg ő felém sétál, addig elhelyeztem egy-egy apró démonjelet a halandókon, ha el is jutnak SF-be nem fognak sokáig élni. Bele avatkoztam az alkuba, de nem szegem meg, hiszen egyetlen karcolást sem okoztam rajtuk. Mikor elég közel ért hozzám a katona, felkeltem ülőhelyemről, arcomról semmit sem lehet leolvasni, a legtöbb démonnal ellentétben higgadt vagyok.
- Kár azokért az ennivaló kutyusokért. Ha ezt megtudja az egyik Lord nem fog neki örülni - kezdek bele, fejemet megrázva. Ő csak egy egyszerű katona, aki hűséges Luciferhez és az Úrnőjéhez, de talán manipulálható. A parancsnokai ellen fordítható, ebben bízom.
- Hogy akarod ezt jóvá tenni? - fordítom kicsit oldalra a fejem, szemeimben a pokol tüze csillog. Most még kap egy esélyt, hátha kijavítja a hibáját.

"Az elképzeléstől a tettig hosszú az út. És éppúgy nem lehet a lépést visszavonni, mint a sakkban. Ha minden kockázatot előre lehetne látni, a játszma már nem is volna érdekes."
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 34 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6