Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nephabriel


Senki Földje - Page 2 Pb7V7F3jngTwP2tm1obgK8mxhcDB7n_ch-u_Oxih0bQx-ej-yy6I9Z-aKmazr40C5iCSPmk3kSkyvvAD83EFXIQtz9e_xocKH0pdiD0Q0HcKYQ
☩ Történetem :
☩ Reagok :
32
☩ Rang :
Katona
☩ Play by :
Tabrett Bethell
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 22, 2020 9:15 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


To: Ramiél
A Bazár. Csak így nevezem magamban. Hogy valójában hogyan hívják nem érdekel. Ami néha idehajt, az egyszer a kíváncsiság, másszor meg a szükség, ahogy most is. Néhány napja hagytam magam mögött New Orleanst, hogy az egykori Dallas közelében megbújó vásárhelyet, ócskaságbazárt elérjem. Nem, nem adtam fel, hogy a célomat elérjem, csak elódáztam kicsit, hogy összeszedjem magamat. Mit tagadjam, a Misran herceggel való találkozásom nem egészen úgy zajlott le, ahogy azt előre elterveztem. Pedig már megszokhattam volna a démonok viselkedését, öntelt lekezelését, és úgy általánosságban mindent, ami ehhez fűződik.
Jó időt vett igénybe, míg saját tollaimat igénybe véve meggyógyítottam a kísérő által okozott sérüléseimet. Az út is kifárasztott kissé, így jól esik megállni ezen a helyen.
Elnézem az embereket és a nyüzsgést. Látok persze itt kisebb rangú démonokat is, más angyalokat is, sőt félvérűeket is. Az egész egy nagy kavalkád. Itt minden van. Nők és férfiak kelletik magukat, bájaikat, alkalmi szerelmet kínálva. Árusok magasztalják fel portékáikat, néha utána lépnek a vevőknek. Zsebtolvajok osonnak az árnyékokban. De nincs itt egy tégla épület, jobbára egy jó néhány négyzetkilométert elfoglaló sátorváros az egész hely. Vagyis... nem egészen.
Kicsit távolabb a sátortengertől, a bazár zsivajától, egy domb magaslatában, fáktól ölelten, félig romos kúria terpeszkedik. Egykori igazi délies ranch, fehér falakkal, emeleti, széles, körbefutó tornáccal. Tudom kié volt egykor, és kié most. A kapzsiság lakik ott, ő felügyeli a bazár talmi tisztaságát. Még is, eredményesen, hiszen jobbára nincsenek nagyobb balhék. Csupán egy-két apró összezördülés, és ha akad is gyilkosság, azt elintézik maguk között.
De most nem a fehér falú házzal és lakójával foglalkozom. Sokkal póriasabb kényszer hozott erre. A kevés öltözékem egyike mondhatni használhatatlanná vált a Misran herceg kapitányával folytatott harcban, és nem ártana pótolni a szükséges ruhadarabot. Újabb költség, amit be kell majd hajtanom a "jó" hercegen. Persze, megéri a rááldozott vagyont, ha végre sikerül célt érnem.
Jó ideig sétálgatok a ponyvával árnyékolt keskeny utakon, a sátrak között, az árukkal megrakott standok előtt, míg végre olyasmi is elém bukkan, ami meg-megállásra késztet. Viszonylag jó állapotú lenvászon öltözékek hevernek, némileg összevissza. Megállok, válogatok, vajszínű ingre esik a választásom, alkuszom rá, fizetek. Tovább sétálok, bár igazából az eltervezett vásárlás megtörtént. Ám nem minden nap jutok el ide, hát egyértelmű, hogy alaposan körül nézek.
Másik árus bodegája előtt torpanok meg. Mindig is vonzottak a szép holmik, és bár hiúsággal koránt sem lehetnék megvádolva, most valamiért érdeklődően simulnak ujjaim közzé a lágy esésű selymek. Egy kendő finom anyaga omlik le, smaragdján bíbor nagy kelyhű virágok. Az árus unszol próbáljam fel, még egy tükör is előkerül valahonnan, ritkaság számba menő kincs. Már éppen megpróbálnám engedve a késztetésnek, amikor ismerős hang szólal fel közvetlenül mellettem, kissé mögöttem. Odakapom a fejem, ismerős arc pimasz mosolyával találom szemközt magam. Meglep, hogy itt látom.
Mit keres itt a Halál? Sóhajtva fordulok vissza az árus irányába, fura helyzet alakul. Az méltatlankodik, nem engedné a potenciális vevőt. Ramiél mosolyog, én meg zavartan toporgok kicsit.
-Nem, elég ez az egy.
Zárom végül rövidre, és kifizetem a kellően borsos árat a csodás színű sálért, amit lehet, soha nem is fogok hordani, de valahogy a színek megragadták a képzeletemet. Tavaszi harsogó rét jut róla eszembe, patak part, és buja természet. Szerelem.
-Hívj meg. -Lépek az arkangyal mellé, majd halkan folytatom.- Üdvözöllek Ramiél. -Aprót biccentek, megadva neki a tiszteletet.- Mit keres itt a Végzet Angyala?
Nem kiabálom ki, lefojtott hangomat csak Ő hallhatja. Valahol kissé távolabb hangosság támad, vita, vagy inkább veszekedés zaja vonja arra a nép figyelmét. Én inkább Ramiélt figyelem, annyi szóbeszéd kering angyalszájon róla.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 21, 2020 12:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next




Old new friend

Ritka vendég vagyok erre, nem mert derogál, hogy összeporozzam magam, hanem mert ezek a vásárok nem tartogatnak semmi hasznosat egy hozzám hasonló számára. Az egyetlen oka, hogy itt nézelődöm mintha a világban minden rendben lenne és jobb dolgom sem akadna, hogy átutazóban vagyok és van egy rögtönzött találkozom az éjszaka leple alatt, most azonban még csak késő délután van, óráim vannak hátra és az idő mint relatív szereplő, mégis tud olyan lassan peregni, hogy még nekem is kedvem támad valami régihez az idők összecsuklása előttről.
Az halandó lelkek ösztöntől vezérelten térnek ki az utamból, ha nem is feltűnően, de arrébb lépnek, helyet adnak az árusok asztal előtt, pedig már erősen oszlóban a tömeg, a lerészegedés egyenesen arányos a nap lebukásával. Ha sejtenék, hogy a sötét hamarosan örök barátjuk lesz, hogy nem lehet majd elbújni előle, nincs kiút és nincs menedék, talán többet innának és többet költenének.
Íves markolatú tőrre alkudozom, az egyetlen oka, hogy megteszem, mert a férfi a rögtönzött asztal mögötte ezt szeretné, az ára nem borsos, nem is hivalkodó, egyszerűen túl sok vér tapad a késhez, ez éreződik rajta, annak ellenére, hogy nem mágikus a tárgy, szimplán rossz a kisugárzása. Vannak ilyen tárgyak, magunkon hordják az előző feladataik gőzfellegét. Idős penge az éle megkopott, hegye csorbult, talán a következő szúrásra el is törik, magam sem értem az okát, hogy két árat is bemondok rá, mire a kopaszodó férfi felmutatja rossz fogait és megkísérel a tenyerembe csapni.
Az ujjaim végét szabadon hagyó kesztyűben is visszahúzom a kezem, mielőtt megéhezem a lelkére és a családja nem várhatja többé haza.
Semmit nem érdemel ettől a világtól már, az a típus, aki hazamegy és két jól irányzott pofonnal a sarokba küldi a gyereket és az asszonyát, csak előbb kapjon vacsorát, mert itt ma kapatosra issza magát, talán megerőszakolja a  kis fekete lánykát, akit olyan mohón nézeget apró malac szemeivel, de hol az én dolgom ez? Eddig sem volt, eztán sem lesz.
A szabad akarat átka a féktelenség, a rosszindulatú visszaélés a nagyobb erővel, a hájasabb test legyűrő intenzitásával, az átharaphatatlan zsíros kar mennyiségi elnyomásával a vékony csontokkal szemben.
Majdnem unottan lépek tovább… talán előbb érzem meg az illatát az angyalnak, mint látom meg az alakját, pedig nem vagyunk sem túl jó, sem túl közeli ismerősök, de egyszer egy tőröl fakadtunk, egyazon kéz formálta az a ő alakját, ami az enyémet.
A nyomába szegődöm, a tőrt el sem teszem, csak felfelé forgatom, hogy a markolat jusson a tenyerembe, az éle pedig az alkarom felé, nem tervezem használni, egyszerűen csak nem szeretném, hogy valaki belesiessen, akiben több a pancsolt lőre, minthogy felmérné a helyzetet, tartó nélkül pedig elrakni sem ildomos, az én bőröm összekaszabolása sem cél.
A fejemre borított csuklya alól félig kilóg az arcom, nem akarok bujkálni, az mindig túl gyanús, még ebben a romlott világban is.
A kölykök fáradt hangja percről percre hisztérikusabb, míg a szülök betermelik a vásár kínálta lehetőségeket, nekik nem jut ki más csak a kimerevedése a testnek és a léleknek, a kiszívott tudtad.
Mit keres itt Gabriel egyik harcosa? A kérdés oly tökéletes, hogy akarok rá egy azonnali választ, így tisztes távban megállok mellette. Azt kötve sem hiszem, hogy figyelmet akar vonni magára, ahogy én sem szeretnék,
A társaság elég összetett, mindenkinek jobb az inkognitó, neki és nekem és másnak is.
- Nem illik hozzád, talán egy másik színt választhatnál  - hazudnék ha azt mondanám tudom mi van a kezében, éppen úgy lehet egy sál, egy kendő, vagy egy póló is, ahogy nem is érdekel, az izgat, hogy nekem itt találkozó van és roppant érdekes, hogy Gabirel angyalkája pont itt bukkan fel, a dolgok soha nincsenek véletlen, mindenben csak meg kell látni a lényeget. Lehetséges, hogy segít nekem eldönteni, mennyire tekintsem őt ellenfélnek, egy harcos angyalt nem becsülünk le, sosem. A jelenlétét sem hagyjuk figyelmen kívül, oktondi hozzáállás lenne, akarom, hogy tudja, hogy tudom, hogy itt van. - Na de uram, ne beszélje le a hölgyet a vásárlásól. -  a férfi bukni véli a sálpólókendő árát, hízelgőre vált hangja, halkan ecseteli, hogy mennyire illik Nephabriel szeme színéhez, ha jobban ránézne esetleg, akkor látná jobban, jaj hát mondta ő nagyon illik meg a hajához… na ahhoz aztán végképp, és van valahol egy másik, ami még jobban illik párosa meg olcsóbb is. - Isten ments, nem szeretném lebeszélni. -  tiltakozón megemelem a kezem, mosom is őket, az angyal azt vesz, amit jónak lát, én jelenleg két mély levegőt. - Meghívnálak egy italra, ha eldöntötted, hogy kettőt vagy hármat veszel belőle. - már annyi van előtte és ha nem vigyázunk lesz ez több is.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Senki Földje - Page 2 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 26, 2019 11:22 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 20, 2019 1:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Abaddon
Bolyhoska kikerül Cerberus látómezejéből, talán épp azért, mer Abaddon elvonta a figyelmét. Míg azok ketten egymással viaskodnak, ő sunyin és hangtalanul a csillogó tárgy felé siet. Nem mintha tudná mi az, vagy mire jó, hanem mert a hang erre utasította. Valahol örül is neki, nem sok kedve lett volna a Pokol Őrének fogai közé kerülni.
Abaddon jól érzi, ha azt érzi hogy szavai süket fülekre találtak, a fenevad bőszen közelít, bár a sebtiben felhúzott szikla megállásra készteti, de éppen annyi időre, amíg az izmos és súlyos test át nem töri azt. Már az első ütközésnél reped a szikla, a másodiknál törik, mint a ropi, darabjai szanaszét potyognak a fal mindkét oldalán. Ő pedig akár egy titán, ki előtt nem emelhetnek gátat, hangos morgás és sziklaropogás közepette vetül át a fal túlfelére. A démonnak sikerül kitérnie, bár támadását a fenevad villás farka akasztja meg. A farok és Abaddon ütközése pontos le utánzása egy baseball ütő és a labda találkozásának, de  mivel a tér hatalmas, mintha nem lenne vége, így nekicsapódni semminek sem tud. Egy ideig súlytalanul repül, míg el nem fogy a lendület, vagy amíg meg nem állítja saját magát. Cerberus vadul rohan utána, úgyhogy talán nem volna jó hamar véget vetni ennek az idilli szárnyalásnak.
Akárhogy is sikerül Abaddonak a megállás, vagy földet érés, mire gatyába rázhatja magát, Cerberus amilyen hirtelen ugrott neki, olyan váratlanul áll meg és ül le a hátsójára. Teljes tanácstalanság vehető ki a tekintetéből, aztán néhány pillanat múlva megjelenik a démon mellett Bolyhoska. Szájában egy törött tükördarab, először Cerberusra morog, aztán Abaddon lábainál ül le ő is. Amint elveszi tőle és alaposabban megnézi, a darab jobb alsó sarkában, mely a valaha volt egész tükör jobb alsó sarka, felizzik Lucifer jele. Nem nehéz kitalálni, hogy Cerberus emiatt állt meg. Bár Bolyhoska tapasztalhatóan alkalmatlan az irányítására, ellenben Abaddon nem.
Amint fellélegezhet és lesz ideje körbenézni, rá fog jönni, hogy sehol nem látni a bejáratot, ez pedig szoros kapcsolatban lehet a kulcs rongálódásával. Minden kétséget kizáróan viszont a Pokol bejáratában vannak, hiszen itt van Cerberus, és ő mindig is itt volt.
A közelükben egy átlátszó portál nyílik meg, melynek fodrain át tükröződik az anyagi világ, ahonnan jöttek. Ideje távozniuk, legalább is Bolyhoska hamar felpattan a babérjairól és belerohan a portálba. Amint Abaddon is utána siet, hamarost ismét a gyár előtti utcán találják magukat, fényes nappal, a fenyegető árnyékok nélkül, noha az utca most is kihalt, egy lelket sem látni sehol.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Senki Földje - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
332
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 19, 2019 4:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


How far would you go?
Isten & Abaddon
──────────── ────────────
« Comment; ide • Szószám; ide • Zene; We Will Rock You
A hirtelen váltás jóvoltából Bolyhoska immáron nem képes a kommunikációra, már legalább is visszaszólni nem tud, így egyoldalúvá válik a beszélgetés. Persze nem zavar, morgásai s jelzései épp oly értelmezhetőek mint a szavak. Az már más kérdés, hogy rinyái nem igazán mozgatnak. Vissza kell jutnunk, és jelenleg Ő az egyetlen táppont. Így hát rögtönzött csapatunk végül közös erővel - vagy mivel - de eljut a sötétségbe. S nem várt ismerős hangja csapja meg fülünk majd bontakozik ki alakja is a számunkra. Az alvilág kapujának háromfejű őre, Cerberus. Figyelmem innentől neki szentelem, már csak fenyegető közeledésének is köszönhetően. Így Bolyhoska úgy cselekszik ahogy szeretne, én magam most egy felé fókuszálok, pontosabban, három elég nagy felé... Szavaim süket fülekre lelnek, ez sem épp kommunikatív jószág, könyevelem el magamban. A fenevad nem úgy néz ki mint ki megállni készül, egyenest tart felém, szándakai felől pedig lássuk be kevés kétség lehet. Legjobb tudásom szerint igyekszem cselekedni, erőm felhasználva próbálozom meg a földből szikfalat húzni magam elé, hogy azzal zavarjam meg a rémet, robosztus alakja vélhetően gond nélkül tör keresztül az obszidián sziklán, de nekem ez csupán arra kelle, hogy kitérésem biztosítsam, mert ezzel egyetemben készülök hátra, illetve valamicskét oldalra mozogni, hogy később majd az oldalába kerüljek és támadást is intézhessek. Már persze ha akad rá időm és nem reagálok túl későn s kerülök a pengeéles fogak közé, hogy én legyek a következő vacsora amit elcsámcsoghat... ha rajtam nem így nem lesz, rágós és igen csípős falat leszek bárhogy is legyen... Valami azt súgja át kell jutnom azon a kapun, így juthatunk vissza, hiszen ha minden más bezérult akkor ez az egyetlen út az alvilágba, ezért vagyunk itt. Legalább is így gondolom, persze lehet tévedek és majd a 3 fejű gyomrában ébredek...
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 18, 2019 6:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Abaddon
Ha tudná Abaddon a kérdésével menyire közel jár az igazsághoz, persze Bolyhoska már nem tud beszélni, így csak morog. Hol Abaddon-ra, hol Cerberus-ra. Utóbbival nem akar ujjat húzni, már eszében van hogy csatlakozik Abaddon megnyúzásához, mert hát ő tudja jól, Cerberus nem kedves házigazdaként fogadta őket, és a démon minden szép, vagy kérlelő szava sem jut el hozzá. Neki az a feladata hogy őrizze az Alvilág bejáratát. És lássuk be, a démonok nem itt szoktak ki-be közlekedni, régen nem volt rá precedens. Bár mostanában maga az Alvilág eltűnt mindenki szeme elől, így más választásuk nem volt. Azonban mielőtt Bolyhoska tényleg csatlakozhatna eb társához Abaddon ellenében, a hang a fejében rendre inti. Segítenie kell ezt az eszelős démont. Tüsszögéshez hasonló hangot enged nem tetszése gyanánt, de aztán amíg Cerberus éppen nekiugrani készül Abaddon-nak, ő szépen oldalazva elindul a csillogó tárgy irányába.
Abaddon-nak már közel sincs ennyire egyszerű dolga, hiszen Cerberus nem állt meg, nem hagyott fel a morgással, a láncok veszett csörgése pedig lassacskán beeszi magát a démon csontjai közé. Kizárólag Luciferre hallgatott eleddig és őrá sem a lojalitás jegyében. A feszültség a tetőfokára hág, mikor a démon közelébe érve már nem csak az ugatás, de a nyálának fröcsögése is tettekre ösztönözheti a Pusztítás-t. Az izmok ugrásra készek és a megfelelő közelségben a robusztus test lecsapni készül, a három fej egyszerre mozdul, éles fogai pedig széttépnek mindent, mit az eb el tud kapni velük.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Senki Földje - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
332
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 15, 2019 6:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


How far would you go?
Isten & Lilith & Abaddon
──────────── ────────────
« Comment; ide • Szószám; ide • Zene; We Will Rock You
A káoszhoz olykor csupán valóban egyetlen apró lökésre szükésre van szükség. Hát ez a lökés ezúttal szóban és egy tányér püré formájában teljesedik ki. A jelek szerint el is éri célját. Látom villanni fogait a vadnak, látom amint felém veti magát, hogy őrjöngve vájja mancsát húsomba s cincáljon cafatokra. Még időm is akad, hogy kitérjek a felbűszült bika elől, minek a mögöttem ülő látja kárát. A lavina pedig elindul hát, pofon pofont követ, szék szárnyal a magas égen, hogy arcot rendezzen át más formátumúvá. A fém tányérok is hasonló funkciót töltenek be. Ütemes csattanás, mit az arcok puffanása hallatt maga után. Ahogy a bőrredők lassan adnak utat az idegen erőnek mely a tálcát hivatott célba juttattni. Egy jól irányzott maflás nekem is kijár, Bolyhoska nem hagyta annyiban. De hamar észhez térítem, hogy jegelje a témát, később felnyársalhat de most nézzük azt az ajtót. Persze szó nélkül ezúttal sem hagyom, amint átérünk az ajtón s magunk mögött hagyjuk az általam oly precízen kivitelezett csetepaté hangjait, mit önelégült mosollyal nyugtázok. - Öregszel, lassulsz, remélem legalább a szaglásod jó még. Látsz valamit? - Szúrom, oda az elejét de végül hamar áttérek a lényegre, nincs időnk pöcsörészésre. A folyosót követve újabb választás elé kerülünk. Kijárat az egyik felett a másik pedig ismerős szagokat áraszt. Nos, a kijáratot rögvest el is vetem, azt mondta nem tudunk kijutni innen csak ha meglelünk valamit. Így annak sok értelmét nem látom, ellemben a másik vonzóbb is. A kénszag járja be orrom s narancsos szín izzik. Ismerős közeg, lássuk be. Bólintok csupán, nem nézek a pokolfajzatra, jelezvén: arra. Be is nyitok rögvest s a fény magába is ránt minket mit odabent lelünk. A bestia ismét Önmaga csak úgy mint én, zuhanunk, míg nem megálljt parancsolok magunknak, úgy látszik simerrel is járok. Sötétség, végtelen tér, mintha az univerzum közepén lebegnénk. A béke s idilli nyugalom nem az én asztalom, a következő lépést kutatom. Míg végül felfigyelek valamire, alattunk. Lánccsörgés s valamit a szemem is észlelni kezd. - Egy újabb öleb, fantasztikus. Egy menhelyre kerültem? ... - Bukik ki belőlem meglátva Lucifer kis, vagy is annyira nem kis kedvencét. Cerberos, fut át agyamon. - Még is mi közöd neked a vég kezdetéhez... - Gondolkodom el míg közelít inkább csak magamnak, szinte alig hallhatón. - A bejárat őrzője, akkor hát itt volnánk, az alvilág bejáratánál? - Mélázok tovább félhangosan. Szememmel a kaput kutatom, hátha megpillantom, vélhetően át kell jutunk rajta és bebocsátást nyerni az alvilágba? - Az alvilágba igyekszünk, mutass utat számunkra! - Egy próbát megér, hátha reagál valamit az ölebek ölebe.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 28, 2019 2:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Abaddon
Bolyhoska hümmög egyet Abaddon kijelentésén, mert neki bizony tök más napra esik a vég kezdete. Ebből a nézetből pedig nem világos, hogy akkor most melyik nap az a hang szerint. A jelenlegi helyzetükön ez azonban mit sem változtat. Itt botladozik és nem a gazdája mellett. Ez már maga dühítő neki. Ebből az állapotból csak a kaja lehetősége rángatja ki és észre sem veszi hogy Abaddon-t kihajítják a konyha ajtajából, mert ő beállt a sorba. Meg is kapják mind a ketten a fejadagjukat, leülnek egy asztalhoz. Mivel a démon arra kérte, hogy mutassa az utat, de ugye ezt jelek nélkül nehéz, próbál figyelni is közben. Mikor még Lilith is velük volt, látta ő is a keresztet, meg a lábnyomokat. Azóta azonban nem kaptak semmit. Megkóstolja a levest, de félre tolja, azután a sült húst, ami már jobban a fogára való a pürével együtt. A halandóak étke még most is a régi. Javában falatozna a démonhoz intézett vakkantásai után, ha amaz nem kezdene el dobálózni a sajátjával. Nem csak a szavai dühítőek.
- Én elharapom a torkodat!
Üvölti, miközben a pürés tányér pottyan le az arcáról. Utána már ugrik is, csak hogy Abaddon-nak kellő ideje van elugrani előle, így aztán Bolyhoska ráesik a szemközti asztalnál ülőre, aki háttal van. Másodpercek alatt nagyszabású tömegverekedés veszi kezdetét, a kavarodásban már az is nehezen kivehető hogy éppen ki üt kit. Mikor újra egymás előtt találják magukat a démon váratlanul meglapogatja a vállát, rögtön egy pofon után mondván irány az ajtó. Bolyhoskának kicsit lassan fog az agya, lemaradva kezd el csattogni a démon után, de ebben a káoszban senkinek fel sem tűnik hogy átmentek az ajtón. A konyhában semmi érdekes sincs, oda ha a démon be is akarna menni, akkor fel fog tűnni neki hogy Bolyhoska megy tovább a folyosón. Megint látja a lábnyomokat, amit Abaddon nem. Hosszan nyúlik előrefelé, a végénél egy kanyarral. A kanyar után már egy sokkal rövidebb részhez érkeznek két ajtóval. Az egyik a bal oldalán van, és az ajtó nyílása alól kénszag csap fel, narancs és vörös szín keveredésével pedig fényt látni. Mintha égne valami. A másik ajtón van egy kis ablak, ezen pedig egyértelműen látszik hogy a kijárat. De ha bármelyikük megragadná a kilicset hogy kimenjen, akkor ugyanazt fogja tapasztalni, mint idejutásuk kezdetén. Ott is lezárt az energiamező.

Ha veszik a bátorságot és benyitnak a másik ajtón, azonnal a fény csillan fel megint, gyorsan növekedve, beszippant magába mindent. Bolyhoska újra a démonkutya, Abaddon pedig a megszokott alakjában, mindketten zuhannak lefelé. Körülöttük a pokol kénköves bugyrai, alattuk is izzik a pokoli lávafolyam. Valószínűleg a zuhanás mindjárt megszűnik, hiszen a démon képes megállítani mindkettőjüket. Ha körbenéznek, akkor több dolog is szemet szúrhat. Egyrészt rettentően tágas a tér, ők ketten kis porszemek csupán. A térnek lehet vége alul, mert valami a nagyon messzi távolban megcsillanni látszik. Emellett ütemes lánccsörgést hallani, és mintha az alsó rész egy része megmozdulna és egyre növekedne. A morgása és a láncok hangja talán még nem ismerősek egyiküknek sem, de amint megpillantják a lényt, a termetét, a fejeit, a rémisztően éles fogait, már nem is lehet kérdés. Ő Cerberus, Lucifer házi kedvence. Bolyhoska egyből ideges lesz, legszívesebben kiutat keresne, csak hogy a hang szerint megérkeztek. Jobb híján jelzés értékűen elkezd morogni és ugatni Abaddon-nak. Cerberus jelenléte így szabadon bár idegesítő a számára, az otthonos környezet viszont elégedettséggel tölti el. Ő már itt tökre elvolna. Sejti azonban, hogy a hang elvárja tőlük hogy megtalálják azt, amiért iderángatta őket. És ha nem tesznek a kedvére, akkor nem sokáig élvezkedhet.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Senki Földje - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
332
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 19, 2019 12:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


How far would you go?
Isten & Lilith & Abaddon
──────────── ────────────
« Comment; ide • Szószám; ide • Zene; We Will Rock You
- Jól van, látom a szarkazmus neked sem erősséged, igaz?. - Csóválom meg a fejem enyhén lefelé, magam elé persze a költői kérdésre választ ezúttal nem várok természetesen. Ügyetlenkedését ráncolt szemöldökkel szemlélem, majd inkább a többieket figyelem. - Csak 2 perce dolgozol egy gyárban és már is piás vagy?! - Jegyzem meg az orrom alatt, persze reakciót ismét nem várok a hihetetlen humoros szurkálódásra. - A vég kezdetének idején. - Ismétlem halkan. - Ezek szerint ez az a pont amikor az Úr eltűnt a színről s az angyalok úgy döntöttek buliznak egyet idelent. - Már legalább is gondolom én, mert a másik vég kezdet ami szóba kerülhet az a drágalátos Amara megjelenése, de lévén annál speciel éppen jelen voltam, és nem, nem egy gyárban történt érkezése, így azt kizárnám. - Úgy gondolom a kiút kereséssel nem lesz gond. Jelenleg amúgy sincs ötletem sem, hogy merre induljak. Kövessük a hangot. Te hallod, ezek szerint, mert én nem... Légy jó véreb, s mutasd merre van az a valami. - Próbálkozásom nem várt sikert arat, főleg semmilyet. - Nos, Joe, nem volt túl segítőkész... - Nyugtázom majd lépdelek tovább a jószág mellett. A sorban állva az ételt várjuk, jó öreg fasírt és mellé egy kanál kurmpipüré, úgy igazi fine dining módra, belecsapba afémtálcába. Letekintek, majd fel a kövér szakácsra. Egy kellemes mosoly húzok orcámra, amolyan "köszi" jelleggel. Szavait jelenleg el engedem fülem mellett. Figyelek, pontosabban, megfigyelek. Szarból nehéz várat építeni, szokták mondani, de semmisem lehetetlen, max egy kissé szagos lesz... Egy kantin, a gyártósortól ide egy ajtó vezetett, egy másik akad még. vélhetően az a konyha lehet. Figyelem amint ajtaja nyílik rendre, ki be járnak rajta többszür is. Kíváncsiságom határtalan, így hát arra is indulok rögvest. Az ajtó felé veszem az irányt, hogy megnézzem hová is vezet (vélhetően a konyhába, de lévén más opciót nem látok ez tűnik logikusnak). Számítok rá, hogy vissza tessékelnek. - Csak egy kis sót akartam kérni még a szakácstól! Csak, hogy feldobjam a pürét, tudod hogy van ez! - Magyarázom vállam vonva, annak aki kitessékel onnan. Végül, ha már így alakult, helyet foglalunk tálcánkkal s rajta a gourmet minőségű ételünkkel. Szemeim kimérten járnak erre arra míg a jószág ismét szóra nyitja ajkait, mitől rögvest támad is egy ötletem. - Ez a Ti bajotok, félelmetes külsőt kaptatok és az ugatáson kívül másra nem használjátok. Egy határozott rossz szó és összerezzentek! - Csóválom meg fejem persze az élcelődés azért érezhető szavaimból, a célom egyszerű: hergelni akarom. - Mihaszna korcsként tengtek, s még is miért? Hogy pitizve hozzatok csontokat?  Parancsolj, itt van, lefetyelj! - Löttyintem meg felé tálamat, amolyan pontnak az i re. A pimasz mosoly mellé még egy kacsintás is dukál, mely vélhetően inkább csak olaj lesz a tűzre mint sem apró jel számára, hogy mire is készülök.

S akkor itt most álljunk is meg egy pillanatra s vezessük le elméletemet melyet az imént csupán "támad is egy ötletem" ként említettem: A helynek 2 ajtaja akad. Az egyik, mely felől érkeztünk tudjuk hová vezet. A másikat csupán sejtjük. A vagy B, egyszerű a képlet. S mi a cél? Nos, felhergelve drága bolyhoskát vélhetően nekem támad, mire én magam sem leszek rest némi viaskodásba kezdeni vele. Ez által két opciónk is lesz: vagy kitör egy nagyobb verekedés, ezen felbuzdulva. S ez által a káosznak köszönhetően elindulhatunk feltérképezni az ajtó mögötti folyosót. VAGY opció kettő, tojnak ránk egy ideig, majd miután kiszórakozták magukat érkezik valaki, rendfentertó, bárki(k) akik majd elhurcolnak minket jobb belátásra bírni büntetés címszóval. S amennyiben így lesz, így nagy eséllyel a folyosó irányába indulnak majd velük. A lényegen végül is nem változtat, így vagy úgy de esélyünk lesz bejutni.
S akkor vissza a jelenbe.

Nos amennyiben Bolyhoska még nem hergelte fel magát kellőképpen forrófejűre, úgy repül majd a krumplipüré is hasonlóan kedves szavakkal megtűzdelve mint az előbbiek, csak hogy biztos legyen a hatás.
Ha sikerül a manőver s káosz keletkezik, úgy igyekszem tudtára adni, két lefogás, vagy pofán vágás közt, hogy irány az ajtó. S el is indulunk.
Ha pedig a másik, úgy sodródunk az árral, s vélhetően alélt cipelésünk közben kacsintok rá, hátha ezúttal megérti, hogy mit is akartam elérni s nem feltétlen a nem létező lelkébe gázolás volt a célom, no nem mintha érdekelne, a cél szentesíti az eszközt, csak egy öleb végtére is...
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 18, 2019 6:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Abaddon
- Nem, nem arra.
Rázza meg a fejét Bolyhoska a kérdésre.
- A hang, ami ide hozott engem...minket.
Teszi még hozzá morogva és előrefelé tekintve halad tovább. Abaddon szavaira nem reagál rögtön, mert neki fura két lábon menni, sokszor megbotlik menet közben. Így amíg a démon a kérdéseivel ostromolja, majd a kijelentéssel, mely szerint egy látomás volna az egész, addig Bolyhoska a két lábának mozgását igyekszik koordinálni, kisebb sikerrel.
- A hang szerint a vég kezdetének idején vagyunk. A nap, amikor minden elb@szódott.
Csomóan haladnak mellettük, sokszor meg kell szakítani a magasröptű beszélgetést, amíg el nem távolodik egy egy csoportosulás. Ő pedig megvonja a vállait, mert tanácstalan ez ügyben. Számára semmi sem b@szódott el, azt leszámítva, hogy most nem a Pokolban élnek. Azt már jó ideje hiányolja.
- Meg kell keresnünk valamit. Azt mondta bízzunk benne. Megmutatja hol van. De ha megpróbálunk kiutat keresni innen, úgy porszem sem marad belőlünk!
Összerezzen az említettek kapcsán, kis időre megtorpan és fülel. Olyan hangokat hall, amiket nem kellene, mintha egy vulkán készülne kitörni, hangos fémes csörömpölés kíséretében. De ha körbenéznek, itt csak az emberek hangját hallja és a gépekét. Abaddon-nak igaza lehet, két idősík keveredik az energiamező határán.
- Nem mondta a nevét.
Újra megindul, a széles sor előttük kezd egyre szűkülni, mikor sorra érkeznek az ebédlő bejárata elé. A démon mellett lépkedő pasas mérgesen üvölt egyet a kérdésére.
- Any@d a Joe!
Nem hogy válaszolni nem fog neki, de idegesen el is baktat mellettük, rá se hederítve többet a démonra. Ellenben Bolyhoskának még lenne mondanivalója, úgyhogy mielőtt bevonulhatnának ők is az ebédlőbe, kirakja a kezét Abaddon elé, megállásra késztetve.
- Ennek a hangnak nagyobb hatalma van, mint neked. Tegyük, amit mondott! Tartsuk nyitva a szemünket!
Bolyhoska ismeri Abaddon-t, aki nem kifejezetten szereti követni a parancsokat, ő pedig ki akar jutni innen Lilith-hez vissza. Úgyhogy inkább a félsz mondatja ezt vele. Rendre rá le is engedi a kezét a démon elől és megindul előre, befelé. Elhalad az asztalsorok között, tovább a pultig, ahol az ételt mérik, ott áll be a sorba.

Az étkező tele van vízszintes asztalsorokkal, amiket csak a közepén vágtak ketté a befelé vezető útvonal biztosítása gyanánt. Ahol állnak, ott történik a kiszolgálás, a sor mögötti részen dupla szárnyú ajtó vezet be egy tágasabb folyosóra, ahonnét a konyha nyílik balra, közvetlenül a kezdetén. Ha alaposan megnézik, ezt még ki tudják figyelni, párszor jönnek mennek ki-be rajta. De hogy csak ennyi van-e ott, vagy több, ahhoz be kellene menniük.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Senki Földje - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
332
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 16, 2019 4:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


How far would you go?
Isten & Lilith & Abaddon
──────────── ────────────
« Comment; ide • Szószám; ide • Zene; Boogie Woogie
Repül a nehéz szerszém, kitudja hol áll meg, ki tudja hol áll meg s kit hogyan talál el. Ez esetben a falat, pontosabban valamiféle mezőt mely halovány hullámokkal adja tudtomra próbálkozásom eredménytelenségét. Ez után a jól ismert fémes hang teríti be az elhagyatott csarnokot. A jószág sokat mondón tekint hol rám hol a falra, én magam pedig csupán egy rövid időre nézek rá, amolyan "én sem tudom mi folyik itt" jelleggel, még tán egy képzeletbeli fejvakarás is dukál mellé. De figyelmem új irányba terelődik, egy fényes csillanás, majd az apróból hirtelen fényár lesz ahogy végig szalad a termen. Egy lépés hátra, reflex. Aztán hirtelen változni látszik a látkép. Mozgás, hangok, gépek, s emberek. A kezemben megejelenő paradicsomkönzervet oly rutinnal emelem s helyezem ládába mintha egész eddigi életemben ezt csináltam volna, napi 10 órában, a hét hat napján. Feltekintve Bolyhoskát látom amint dolgát végzi szintén. Aztán bimm, bamm, csengősó halatszik. Az ebéd időd hivatott jelezni. Súlyos mancs zúdul vállamra s a kancsal szemű juhász villantja rám mosolyát. Invitálva kedvesen a csoportos étkezésre. Tekintetem pillanatra rajta pihentetem, majd lassan futtatom körbe a termen. Mi az ördög ez? tenném fel a kérdés, de végül csak röviden bólintva megindulok arra amerre a többiek is igyekeznek. - Arra a hangra gondolsz aki mögöttem állt? Ja, nekem is azt javasolta menjek enni... - Válaszolom miután szemügyre vettem s nyugzátam külsejét magamban, immár nem rá tekintve beszélek, inkább a környezetet kémlelem, próbálom felfogni mi lehet ez, tán egy látomás? Egy kép a múltból? Végül szót is adok gondolataimnak. - Hol vagyunk? Vagy inkább kérdezzem, hogy mikor vagyunk? S miért épp itt, miért épp ekkor? - Peregnek a gondolatok melyek hirtelen kibuknak belőlem. Kezeimre tekintek, azokat veszem ezútel szemügyre. - Mintha valami látomás lenne, a múlt egyik emlékképe. - Mélázok el félig magamban miközben az (elvileg) étkező felé haladunk. - Miféle hangról beszéltél az imént? - Kérdezek végül vissza, mintha csak most tértem volna vissza elmém egyik mellékútjáról. Mert valami azt súgja nem a lapátkezű barátunk baritonos hangjára utalt. Közben egy kósza kérdés a mellettem állónak is dukál. - Hé, Joe, hanyadik van ma? - A joe elég gyakori név, gyakran szlennévként is alkalmazzák, hátha ezúttal is beletrafálok vele, a lényeg az, hogy kiderítsem hol is járhatunk az időben, mert sejtésem szerint nem a jelenben, az eddig látottatk alapján legalább is logikusnak tűnhet...
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 12, 2019 7:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


to Abaddon
Az összefüggő masszának köszönhető, hogy Lilith behunyja a szemét és miközben haladnak az anyagban, ő bizony eltévedt és kifelé ment. Vissza már nem fog tudni jönni, ha akarna sem, mert az átjáró csak egyszeri utat biztosított, viszont odakint egy olyan hatalmas, erős démon mint ő, játszi könnyedséggel ver éket a meghalni nem tudó halandókra, s talán bosszankodva, de kénytelen odébb állni. Bolyhoska és Abaddon kettesben maradtak. A kutya idegesen járkál fel alá, később mintha megakadna. Már tudja hogy Lilith-nek semmi baja, gazdája csupán nem volt megfelelően éber, hogy velük tarthasson. Úgyhogy morog egyet és leül a hátsójára, úgy tekint felfelé érdeklődve Abaddon-ra. Ideiglenesen ő az új gazdája, legalább is, amíg véget nem ér itteni kalandjuk, mert utána bizony azonnal Lilith keresésére fog indulni.
A szerszám hangosat koppan a fal oldalán, nem történik semmi különleges, azt leszámítva, hogy Abaddon értő szemei kivehetik az épületet körbefogó energiamező parányi fodrozódását, amit az ütközés okozott. Aztán még egy koppanás a padlón, ott is ugyanaz tapasztalható. Bolyhoska csak figyel és fülel, mivel Abaddon nem mondta neki hogy hozza vissza, így a füle botját sem mozdítja. Egy apró csillanással képződik fény az ablaküvegen, azután ez egyre csak terjeszkedni kezd, rohamos sebességgel. Végig söpör a falon, a padlón, az útjába akadó gépeken, s bár a kutya nyugodtan ül, talán Abaddon már nem ilyen nyugodt ettől a látványtól. Menekülni mégsem tudna, még a képességeivel sem, hiszen egy mágikusan elzárt térben vannak.
A benti kihalt, lestrapált összképet felváltja némi mozgás, emberek mászkálnak fel alá, a gépek hangjai töltik be a teret, Bolyhoska átalakul emberré. Abaddon is, bár neki talán ez csak akkor tűnik fel igazán, mikor az előbbi fényáradat után hirtelen egy működő gép sorának végén találja magát és éppen lefelé szedegeti a paradicsomkonzerveket egy ládába. Hangosabb csengőszó járja be a csarnokot és mire magához térhetne, egy lapátkéz nehezedik a vállára.
- Hé, Jo! Menj enni!
A kéz gyorsan lekerül a válláról, amint megfordul, egy nála magasabb, izmosabb, bozontos hajú, kancsal, barna szemű, szakállas férfi pislog vissza rá. Aztán ha van ideje körbenézni, akkor sokan megindulnak egy irányba a gépek mellől. A nagydarab helyet enged neki, és ha elindul, nemsokára Bolyhoska is besorol mellé.
- A hang azt mondta, menjünk a többiekkel!
Göndör, vörös hajú és vörös szakállú férfi pislog vissza rá, és morogja neki foghegyről az iménti szavakat. Nagyjából egymagasságúak, de Bolyhoska nyeszlettebb, azonban a sötét fekete szembogarak árulkodnak valódi kilétéről, ha a démon nem is ismerné meg rögtön az állatot.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 30 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6