Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Tribeca Green Luxury Apartments •
reveal your secrets

Abaddon


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 4 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 02, 2018 10:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


One day of Joy
Ophilia & Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:HoH

- Hiszem? Nem, a hit nem az én asztalom, Én tudok. - Kapom fel az utolsó, kóbor szőlőszemet és egy már szinte megszokott szemtelen kacsintás kíséretében tolom be az amúgy is kellően nagy arcomba. Orcámra derűt csal ahogy látom előrehajolni s csalfa mosolyát rám villantva vág vissza. Apró szurkálódó próbálkozások, oda vissza, mintha csak nem is azok volnánk amik, hanem egyek a körülöttünk oly nyugodalmasan napjaikat tengető népségből. Az idillt a hajú kürtje töri meg mely messziről szólítja magához utasait, jelezve a közelgő indulást. Hirtelen gondolat és már az asztal mellett állok, kezem felé nyújtva várva, hogy elfogadja e invitálásom a a tengeri útra. - Igazán bölcs gondolat! - Bólintok elismerőn, majd látva, hogy felpattan s belém karol, egy mosollyal arcomon nyugtázom záró mondatát. Így hát idilli pár ként indulunk el, egy szóra még a pincérhez fordulok léptemben, csak hogy minden kerek legyen. - Írja a többihez, 317 es szoba. - Így hát végül elhagyjuk a teraszt, az öregek és a többiek kíváncsiskodó tekintetét.
A helyi kikötő nincs túlzottan messze, így még gyalogosan is eljutni oda viszonylag hamar. Kezében a talpas pohárral andalgunk. - Hajdanán megannyi hasonló szelte a végtelen tengereket. - Mesélem miközben haladunk teljes beleéléssel ahogy a hatalmas 5 árbocos hajóra tekintek. Egyszerű csevej, mintha nem lett volna tegnap, s holnap sem létezne, csak a most, ez a pillanat, a napsütés mely bőrünket perzseli és a langyos szél mely simítja azt s ruhánk borzolja. A sirály rikkantása, a tenger sós illata. Közelebb érve bontakozik ki igazán robusztus alakja. Az ég felé nyúló vaskos árbocok, a 3 szintes fedélzet mely megannyi titkot rejthet gyomrában. Kabinok, folyosók s kisebb termek. A tömeg is egyre sűrűsödik ahogy közelítünk célunk felé. Párok, idősek és fiatalok, családok, gyermekek szaladnak a kikötő betonján várva a felszállást. Nincs sor, mindenki kényelmesen felmehet. Mi is pallóhoz érünk mely egyenest a hajó tatjára vezet. Néhány matróz állja útját mindenkinek, az egyik kezében mappa látszik, rajta papíros nevekkel. Magabiztos, határozott léptekkel vonulunk feléjük. - Jó napot Hölgyem, Uram. A nevüket szabadna? - Köszönt kellő illedelemmel majd várja a kért információt, hogy társa ellenőrizhesse, hogy vajon felléphetünk e a kiváltságosok lépcsőjére. - Mr és Mrs Blackwood. - Vágom rá rögvest, és a mappát tartó már kutatja is a nevet. Tollával megjelöli innen tudom meglelte az említettetek, majd bólint. - Üdvözöljük Önöket a Nabukodnozor fedélzetén, a kabinjukat majd Martin mutatja odafent. Kellemes pihenést kívánunk! - Hajt fejet enyhén karjával a felfelé vezető útra mutatva mely a széles fa pallóval, enyhén mozogva, de egyenes utat biztosít a fedélzetre. - Remélem elnyeri majd a tetszésed. - Engedem előre aztán követem én is felfelé, hogy többed magunkkal de birtokba vehessük a hatalmas tákolmányt mely kellemesen ringatózik a móló mellett a kikötőben. Enyhe szél borzolja meg a vitorlák, még feltekert vásznát.
reveal your secrets

Ophilia


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 23, 2018 10:46 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
I can't deal with someone wanting to take a relationship backward or needing space or cheating on you
Továbbra is csak értetlenül ülök az asztalnál. Ajkamat újra szólásra nyitnám, hogy elmondjam épp az ésszerűtlenség miatt alakultak úgy a dolgok, ahogy. S hogy ha ésszerűen cselekednénk, beszélnénk, akkor talán többre is képesek lettünk volna.
Mondanám, de nem mondom. Inkább csak elengedem. Egy pillanatra félrenézve rázom meg enyhén a fejemet, továbbra is a szék támlájának támasztva a hátamat.
Szinte egyszerre nyúlunk italunk után, annyi különbséggel, hogy nekem fogalmam sincs arról, hogy mi ez. Annyit kértem csak a pincértől, hogy lepjen meg. Megtette. És ízlik, azt kell mondanom.
- Tényleg azt hiszed, hogy nem találnám fel magam nélküled? - vonom fel kérdőn az egyik szemöldököm. Kénytelen vagyok hamarabb előrehajolni, csalfa mosolyt csal arcomra pimasz magabiztossága. Azt hiszem, hogy ezt így mondják. - Megsúgom, hogy világ, az én világom nem körülötted forog - kacsintok rá, pont úgy, ahogy tőle láttam napokkal, hetekkel ezelőtt. Az elmúlt napok összefolytak fogalmam sincs, hogy mikor is találkoztam vele utoljára.
Halvány mosolyomat egy hajó kürtje töri meg. Apró fintort varázsolva arcomra. Nekünk angyaloknak igazán érzékeny a hallásunk, legalább annyira, mint a kutyáknak. Nem kell a másik mellett állnom, hogy tökéletes hallhassam a terasz másik végén ülő pár beszélgetését tökéletesen. Egyszerűen csak kizárom őket elmémből, ám ez a dobhártyaszaggató kürt hang, ezt valahogy képtelen vagyok. Vállaimat enyhén megrázom.  
- Per… - kezdeném el, de aztán rájövök, hogy nem teljesen úgy gondolja, ahogyan én. Szárnyaim bontva repültem át felette. Hátamat a víz felé fordítva tollaim hegyével hasítottam csak a vizet, apró vízpermeteket képezve ezzel. Olykor egy-egy delfin ugrott ki mellettem, vidám hangokkal szóltak hozzám. - Nem - felelem végül.
Hajón sose jártam még, erre nekünk nincsen szükségünk. Amúgy is, miként működhet? Persze a szénalapú rendszerekhez visszatérhetnek.
Fejemet csak félig fordítom hátra. Nosztalgiajárat. Ezzel a névvel illették a böhöm teremtést.
Szemöldököm összevonva figyelem kezét, majd onnan lassan haladok felfelé, karjára, vállára, nyakának izmos ívére, arcának élére, végül szemén állapodik meg pillantásom. Akaratlanul is eszembe jut Hioszi Tatiosz egyik elmés megjegyzése. - Mindig tudd, a dolgok egyszer történnek meg veled; a legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz - fogom meg ezzel a kezét, felhúzva magamat. Ám mielőtt elindulnék még visszafordulva veszem kezembe a talpas poharamat. Az ételért nem érzek szívfájdalmat. Az emberek mindig is pazaroltak, most is azt teszik. De az ital. Ez jobban ízlik, mint az étel.
- Mehetünk, Édesem - szólok gúnyosan, a kezébe kapaszkodva, majd onnan könnyedén ölelem át karját, ahogy láttam már megannyi embertől. Ha pedig elindulunk, kényelmes tempóba követem őt.
reveal your secrets

Abaddon


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 4 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 22, 2018 7:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


One day of Joy
Ophilia & Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:HoH

Figyelem arcát, vonásait, amint mosoly kúszik ajkaira a kívánatos gyümölcstál gondos szemügyrevételezése közben. Egy sárgadinnye csík melyet gondosan odafigyeléssel vágtak fel, hogy a majdani fogyasztó szemét is táplálja, ne csupán ízlelőbimbóit. Egy mártás a csokoládéba amaz pedig ragaszkodó tapad lédús falához megfestve a sárgát a sötétlő barnával. Ízkavalkádként kerül végül megérdemelt helyére, hogy a szőkeség élvezhesse a fantasztikus egyveleget. Akaratlan kis mosoly úszik arcomra ahogy némán figyelem a jelentet. Javítom mondatát, de persze nem maradhat szó nélkül a korrekció. - És még hány dolognak nincs értelme... De, így mondják, mit tehetünk ellene? - Vonom meg vállam játékosan majd iszok az italomból melyet mellesleg idő közben kértem magamnak is, egy hűsítő MaiTai. Bájos ahogy megszeppen Európai mivoltának említése után, valójában csupán hirtelen elterelésnek szántam, és végtére is bevált a pincér elfogadóan mosolyodik el és lép is tovább immár magára hagyva a párost. Szemöldököm pajkosan húzom össze tessékelésem említésére, mit sem törődve vele folytatom, szemtelen tán ez a megfelelő szó rám. - Ugyan, unatkoznál nélkülem, s ha már úgy is lassan vége, miért ne töltsem kellemesen. - Emelem poharam és kortyolok egy amint mögüle tekintek rá s szemeim mosolyognak most ajkaim helyett míg kortyolok. Szavait hallgatom, figyelem előrehajlását, ahogy szemeit előbb lesüti majd újra rám emeli. Úgy tűnik csak belemegy a játékba. Ekkor, mintha csak égi jelet küldenének - nem nem túl valószínű - hangos kürt csapja meg fülünket, a kikötő felől érkezik, egy horgonyzó, hatalmas hajó kürtje járja be a teraszt s a környéket. Sirályok rikoltoznak a távolban választ adva a felkérésnek. Szemeim kapom oda, a hangot hallva s hirtelen gondolat fogan meg bennem. - Épp a tanácsom fogadod meg... - ismétlem el szavait magam elé. - Egyszer élünk, valóban. Voltál már a tengeren? - Vetem fel a kérdést, majd felállva kezem nyújtom felé az asztal mellett állva, ajkam szegletében ott bújik a megnyerő, biztató mosoly. Kérdő tekintetét megelőzve egy rövidet biccentek fejemmel a hajó irányába, s szememmel is jelzem mire gondolok. - A tegnap elmúlt már, a holnap pedig még túl messze van, ne fecséreljük rájuk az időt. Viszont a mával azt teszünk amit akarunk. - Egészítem ki míg várom válaszát, hogy velem tart e. A kellemes meleg szellő a tenger sós illatát hozza, a távoli kékség lomhán hullámzik a távolban. Egy röpke pillanatra tán én magam sem akarok Amarávval, Luciferrel, az emberekkel, meg úgy egyáltalán a világgal törődni, mondatom ezt rejti számomra, persze kérdés mi húzódik meg a háttérben, meg lehet valóban csupán ennyi az egész. Ne legyen tegnap és holnap se, csak a hullámzó tenger és az égető napsugár. Balommal a szemüvegemért nyúlok az asztalra, s egy egyszerű mozdulattal veszem is magamra. - Nos, mit mondasz, Drágám? - Állok továbbra is mellett, mit sem törődve az öregek avagy a környezet vizslató tekintetével, mintha csak Ő lenne, senki más. Színjáték vagy valóság? Mit számít, Most van, csak ez számít.
reveal your secrets

Ophilia


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 20, 2018 8:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
I can't deal with someone wanting to take a relationship backward or needing space or cheating on you


Ajkamra sejtelmes mosoly kúszik, tekintetem képtelen vagyok levenni az előttem sorakozó gyümölcsökről. A természet az egytelen kincs, mely még valamit ér is számunkra. Minden gyümölcsöt, minden zöldséget azért teremtett Isten, hogy az embereket boldogítsa vele. Mindent az emberekért tett, értünk lényegében semmit.
Mindenkinél jobban megértem Gabriel cselekedetét most, ahogy a csokoládé édes íze összefolyik számba a sárgadinnyével.  Különös egyedet alkotnak, minden apróságot kiérzek belőle, a csokoládéban lévő tejet, a csokoládét, az édességét szolgáló cukrot… A dinnye hűvös édességét, apró molekulákat képeznek nyelvemene. Testvéremmel ellentétben én ezt…
Testvérem…
Időm sincs elgondolkozni rajta, mert félrehajtott fejjel néz rám és kijavít.
- Halmozni? - vonom fel szemöldökömet. - Annak semmi értelme. Halmozni csak fizikai dolgokat tudsz - értetlenkedem egy sort.
Hogy lehetne élvezeteket halmozni, amikor az élvezet nem egy kézzel fogható dolog? Nem, ebbe a csapdába nem fog belehúzni. Nem ismerem annyira az emberek szólás-mondásait, de amit ő sugall, annak nem igazán van valami értelme.
Újra csak szólnék, kijavítsam, hogy honnan is érkeztem, viszont… Igaza van. Honnan tudja, hogy merre jártam? Ajkaim bezárva, arccsontomon egy pillanatra megfeszül a bőr. Mégis honnan?
De mi köze van ahhoz, hogy honnan jöttem ide, ahhoz, hogy mit mondok? Újra csak értetlenül hajtom oldalra a fejemet. Ez a reggel, túlságosan is… Zavaros.
Halkan ropogtatom a dinnye édes zamatát, mikor újra csak megszólal. Szemem csak egy pillanatra fordul meg elegánsra kihúzott keretei között.
- Igyekezhetnél pár asztallal arrébb - sóhajtom el magam halkam. A mai napomat élvezettel akartam tölteni, gondtalanul. Messze minden gondtól, problémától. Ramiéltől - amíg kitalálom, hogy miként ölhetem meg - Dontól, Amaratól, Sarieltől, Casstől - ki persze sehol sincs, így a legkevésbé kell miatta aggódnom.
- Szóval teljes véletlenségben élvezed itt az életed maradék óráit? - kérdezem kétkedve. Sosem hittem a véletlenekben, ezután sem fogok hinni. De végül is… lényegtelen. Megvonom vállamat. Nem is számít igazán. Az utolsó falatokat tolom be kecsesen az ajkaim közé, úgy figyelem a férfit. Próbálok rájönni, hogy mit akarhat. Tudom, hogy hátrányban vagyok. Nem csak azért, mert régebbóta van a földön, hanem mert a megtévesztés mestere. Bárhogy is próbálok rájönni, hogy ki volt ő, kinek a bőrébe bújt az évezredek folyamán, a kirakósnak rengeteg darabját nem találtam még meg.
Nyíltan szemlélem végig a férfit, a nap mögülem süt, így nincs is nehéz dolgom. Napbarnított bőrét, hófehér ruháját, gyűrűjét az ujján. Szemöldököm egy leheletnyit összevonódik, tekintetem megakad rajta. Apróság, gondolhatnák többet, de számomra túlontúl is ismerős.
Gondolataimból kizökkent a felismerés, hogy mit is próbál velem eljátszani. Előredőlök a székbe, az asztal fölé hajolva. Mintha először nem tudná, hogy mit akarok úgy vonja össze íriszeit egy pillanatra.
- Nem rajtam múlt - mosolyodok el, tekintetem egy pillanatra lefelé irányítom, szemfedőim félig eltakarják íriszemet. Ahogy felpillantok újra rá, hirtelen fogalmam sincs, hogy mit is mondhatnék. Végül csak hetykén megvonom az egyik vállamat. - Igazából remekebbül nem is telhetett volna - húzom sejtelmes félmosolyra ajkamat. Hagyom, hogy azt gondoljon, amit csak akar, ahogy mások is. A levegőben hagyom az elmúlt éjszakám történéseit. Romjai úgyis a szobába várnak rám - vagy bárki másra.
Talányos mondatom után talpas poharamért nyúlok. Az éjszaka folyamán nem egy ilyen nedűt ittam meg, ahhoz képest, hogy az lenne a feladata, hogy az ízek összemosódjanak, pontosna kiérzem, hogy milyen összetevőkből készült. Narancs. Agave maró íze, gránátalma töménysége, mely elvileg kellemest íz kölcsönözne az italnak. Arcom csak enyhén fordul fintorba ahogy lenyelem az italt. Szellő simogatja a hajam, előretüremkedő tincseimet visszajuttatom fülem mögé, kalapom alá.

reveal your secrets

Abaddon


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 4 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 19, 2018 5:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


One day of Joy
Ophilia & Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:HoH

A váratlan meglepetés ereje nem marad el, szóhoz sem tud jutni, hiszen nem hagyok rá lehetőséget egyelőre, pillanatok alatt viszem bele egy színjáték közepébe. Természetesen végül reakciója éppen hasznos irányba lendíti a beszélgetést. A sértett asszony hangsúlya s szavai, gondolhatná bárki ki meghallja, példának okáért a pincér ki éppen itt áll még mellettünk. Meglepetésem osztatlan sikert arat, csupán tipp volt, hiszen megannyi intenzív íz és élmény akad a világon, de a természet gyümölcseié a legédesebb és változatosabb. Szavai hallatán mosoly úszik arcomra ahogy a pincér is parányit megmosolyogja, idilli látvány. Aztán nem is rest kipróbálni s rögvest halmozza is, sárgadinnye, csokoládéval, jó kombináció, pillantok elismerően, bár szavaira enyhén oldalra fordítom a fejem, ahogy vélhetően a pincér is. - Már úgy érted, halmozni az élvezeteket. - Tekintünk rá mindketten, majd rögvest a pincérhez fordulok és mentőakcióm keretében csupán annyit mondok humorosan neki. - Európából érkezett. - Tekintetében a megvilágosodás fénye csillan meg ahogy enyhét fejet hajt és azzal távozik is, hogy magunkra hagyjon persze előtte még . Pillanatra meglepődöm amint a sirály befurakszik közénk és elcsenve egy gyümölcsöt röppen is tova. Végül fejem enyhén megrázva tekintek vissza a szemben ülőre ki kényelmesen eldőlve élvezi az ízeket. - A tökéletestől nehéz még jobbat alkotni, de azért majd igyekszem. - Kacsintok rá válaszul mondatára, figyelmen kívül hagyva az esetleges gúnyolódás melyet a mondatba rejtett, csupán csak egy amatőr harapott volna rá arra a szálra olyan formában, én meg nem ma kezdtem. Újabb reakciója ismét csak alátámasztja a sértődött kedves szerepet, a színjáték jó irányba halad úgy gondolom. - Nos - kezdek bele s én is kényelmesen hátradőlök, italom megkapom a pincértől melyet meg is köszönök Ő pedig távozik is tovább haladva a többi vendéghez. - ezt örömmel hallom. Hogy én mit akarok? Egy hűsítő ital mellett élvezni a jó időt és - hajolok előre, hogy csenjek egy csík sárgadinnyét - az élet csodás ízeit. - Fejezem be hátradőlve székemben, kellemesen majszolva a dinnyét és kortyolva italom, enyhén emelve azt meg felé csak úgy mint szemöldököm is egészen parányit. Aztán hirtelen fordulat ahogy közelebb hajol és rám villantja íriszeit, természetesen állom tekintetét, aprón szűkülnek csak össze szemeim, egyedül ő láthatja ezt hiszem éppen beletekint annak mélyébe. Pillanatnyi csend hull a párra, a környező emberek mit sem törődve a tegnappal, vagy akár a holnappal falatoznak, iszogatnak, tökéletesen beleillünk ebbe a közegbe. Szavaira egy idős pár tekint ide, kérdőn vonva fel az idős nő a szemöldökét az éjszakával kapcsolatban, prűd banda. Mi ketten vélhetően észre sem vesszük őket hiszen kívül vannak a látószögünkből, Ophilianak éppen a háta mögött nekem pedig félig, meg hát amúgy sem érdekel. Amúgy is éppen jó ha a színjáték hallgatóságra talál, valósabbnak tűnik a környezetnek. - Csupán azt tudom, hogy nem velem, amit röstellek, de ez esetben, miként telt? - Teszem fel végül a kérdést ha már kérte, hadd hallja csak a környezetünk is, nem különösebben érdekel, mintha csak Ő meg én lennénk itt, egy teremtett lélek se rajtunk kívül. Pökhendi, nagyképű, pontosan mint a felső tízezer tagjai. Kicsiny széllökés szalad át a teraszon, megborzolva a hófehér abroszt, cirógatva bőrünk, hajunk. De mi magunk nem mozdulunk, könyökömet az asztalra helyezem és kezemmel támasztom meg halántékom ahogy rá fókuszálok, mozdulatlanul fúrjuk egymáséba tekintetünk.
reveal your secrets

Ophilia


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 19, 2018 2:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
I can't deal with someone wanting to take a relationship backward or needing space or cheating on you


Olyannyira jól elszórakoztatom magam és kizárom a külvilág zaját - és úgy teljesen az egész külvilágot. Árnyék tornyosul felém, mely oly könnyedén tovaúszik gondolatomba, mintha árva falevelet hordoz magán a patak lágy sodrású vize.
Futó csók szalmakalapra, ez mi kizökkent gondolataimból, miközben épp a tejszínhab felé nyúlok. Kezem félúton áll meg, szememet szűkítve nézek fel oldalra, csak hogy elmondhassam annak a félnótásnak, aki idejött, hogy…
Oh, hogy Abaddon.
Szemöldököm ráncolását mégsem hagyom abba, hitetlenkedve tekintek rá, mint aki nem is érti, hogy miről van szó. Valóban nem tudom, csak értetlenül pislogok.
- Te miről is… - kezdenék bele. A nap épp szemébe süthet, ahogy leveszi azt a fránya napszemüveget.
Valahol elhagytam gondolataimat, teljesen leblokkolva szemlélem mi is történik körülöttem.
- Egyáltalán nem vártalak - mosolygok rá mézes mázosan, álnokul. Tekintete lesiklik rólam, hogy másra vándoroljon.
Eddig is tartott találkozónk. Gondolhatnám ezt, de nem. Egy pincér lép oda mellénk, hogy egy tálcát tegyen le újra csak elém, a gofrim mellé. Figyelem a dekoratív tálat és hirtelen nem tudom, hogy hova is tegyem ezt. Értetlenül szemlélem, majd egy pislogást követve, félmosollyal az arcomon tekintek a férira. Fejem mégis a tál irányába mutat. Szemem sarkából nézek csak rá.
- Túlságosan is jól ismersz - mondatom végén elbújik némi kérdőjel, ugyanis terveztem, hogy rendelek egy ehhez hasonlót, de…
Ő honnan tudhatná? Nem, kizárt, hogy gondolatolvasó legyen. Nem, ez egyszerűen, kizárt… Vékony ujjaimmal óvatosan nyúlok egy sárgadinnye szeletért. A gofrinak készített forrócsokis tálba mártogatom. - Azt mondják, hogy burkolni kell az élvezeteket, nem? - jön a híres szólás mondás, melyet még az emberektől tanultam. Odafent.
Kérdésére könnyedén dőlök hátra, egyik kezemmel közrefogom magamat, amíg a másikba tartott dinnye darabot mosollyal az arcomon majszolom. Válaszomba épp egy sirály akadályoz meg, ki épp az egyik szőlőszemet nézte ki magának. Hagyom, hogy elcsaklizza.
- Eddig tökéletesen telt - mosolygok rá. Szabad kezemmel nem tudok igazán mit kezdeni. Ujjamat láncom köré tekerem, egészen, amíg a medálig nem ütközik, majd hagyom, hogy könnyedén hulljon alá. Szemlélem a szemtelenül vigyorgó férfit, arcomról hamis mosolyom mit sem csorbul. - Mit akarsz? Jelzem, hogy nincs fogadóórám. Ami azt illeti, épp a tanácsod fogadom meg - hajolok újra előre, az utolsó dinnyedarabot is elropogtatom. Élvezem, ahogy az édes íz elolvad a számba, valamiért nosztalgikus hangulatba kerülök, mintha már ettem volna hasonlót. Olyan… nap íze van. Enyhe fintor mégis kiül az arcomra. Aztán hirtelen leesik, hogy mit is akar csinálni. Mit is akar eljátszani. Szemöldököm kérdőn emelkedik a magasra. Hirtelen dőlök előre, alkarjaimat az asztal lapjára simítom.
- Inkább azt kérdezd, hogy miként telt az éjszakám - villannak meg szemeim. Végül is korábbi válaszaimból sem nagyon derülhetett ki, hogy fogalmam sincs, hogy mit is… Ne szépítsünk a dolgokon.

reveal your secrets

Abaddon


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 4 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 19, 2018 1:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


One day of Joy
Ophilia & Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:HoH

Mióta magamhoz tértem csak úgy peregnek az események, ember - vagy esetemben démon - legyen a talpán aki képes követni mindent. De hát ki volnék én ha legalább nem próbálnám meg? Pihenni majd a sírban ráérünk ahogy szokták volt mondani. Ramiél és köztem egy igazi bimbózó kapcsolat alakult ki az utóbbi napokban, szükségszerű lépések egyike. De az idő sürget, én a szőkeség után eredtem, s mit ad Isten (csak úgy sziporkáznak a szólások mondások ma...) nem is keveredett oly messze. A magas mágia ismerete hasznos dolog, a tükör varázs sokat elárulhat ha okosan használják fel, főként, hogy felerősítik a hatást egy jelképpel. A tojás, egyszerű, de hatásos megoldás. Így kerültem hát ide, Tribeca Green. Nem először járok itt, a felső tízezer bölcsője, érdekes választás éppen tőle. De ahogy látom miként élvezi az élet apró örömeit kezd megvilágosodni előttem az indok. Érthető, nem élvezhette szabadon a világi örömök egyikét sem, egészen eddig.
Egy távolabbi asztalnál ülő férfit ábrázolok, ölemben egy gyermekkel, ki éppen arcom felé nyúlva éri el, hogy játékosan ráharapjak kicsiny kacsójára. Morbidnak is lehetne nevezni a jelenetet, hiszen a lelke messze értékesebb bárkinél, tiszta még, nem rontotta meg senki. De ne erről az oldalról közelítsük meg, az illúzió hatásos varázslat ha már a mágiánál tartunk. Látom amint a kakaóval játszik, szándékosan vagy sem de kiönti azt, gyöngyöző kacaja parányi mosolyt csal arcomra. Egy ideig figyelem, majd csak utána állok fel, hogy a mosdóba igyekezzem. Onnan kifelé jövet már lehullt a lepel, illúziótól mentesen, Önmagam lépdelek, egyszerű, fehér ingben s hozzá kényelmes vászonnadrágban. A pult mellett elhaladva a pult mögött álló pincérlányhoz szólók pár szót a szőkeség asztalára mutatva, majd egy megnyerő mosollyal mondva köszönetet lépek tovább haladva az említett asztal irányába. Odaérve csókot nyomok kalapos fejér és már fordulok is be, hogy helyet foglaljak. - Ne haragudj drágám, hogy késtem, feltartottak. - Kezdek bele a csevejbe, remélem felveszi a fonalat, ahogy a jól ismert mosolyom villantom rá levéve napszemüvegem. - Remélem nem várattalak soká, ez a Tiéd. - Tekintek fel a mögötte érkező pincérre ki már ezüsttálcán hozza is a imént megbeszélt rendelést. Méretes gyümölcstál, rajta megannyi finomság: frissen formázott dinnyetálka, benne sárgadinnye csíkocskát s körötte kivi karikák. Lédús szőlő szemek, pirosak és zöldek egyaránt, igazi színkavalkád, ínycsiklandó látvány. - Tudom, hogy ez a kedvenced. - Mosolyodom el jobban próbálva tettetni a bűnbánó és éppen kiengesztelő férj szerepét megfűszerezve a tőlem megszokott szemtelen magabiztossággal. - Hogy telt a napod? - Teszem fel végül a kérdést mely mögött több áll mint a külső szemlélő gondolná. A benti helyiségből halkan szűrődik ki a muzsika a teraszra, keveredve a nyárias szellővel mely orcánkat cirógatja.
reveal your secrets

Ophilia


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 10:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
I can't deal with someone wanting to take a relationship backward or needing space or cheating on you


Az angyal, ha a földön jár sokmindenre kíváncsi. Főként arra, hogy milyen lehet embernek lenne. Milyen lehet elhitetni velük, hogy te is csak egy vagy közülük. Milyen érzés átverni őket. Mindennél jobban kezdem megérteni a bukottat, ki saját céljaira törve mindent elkövet, hogy Isten tárgyait elrejtse. Neki is itt kellene lennie a mai nap folyamán. Üzentem érte, de hogy el is ért-e hozzá üzenetem?
Szükségem van a fúróra, ami nem más, mint egy alig húsz centi hosszú arany pálca. Az egyetlen eszköz, mely bármilyen rúnát, pecsétet át tud törni. Mégis hogy lehettem oly ostoba, hogy képes vagyok elzárni a magot? Saját magamat szivattam meg és megiszom a levét.
Bárhogy is érzem, hogy napról napra nő az erőm, nem bírok el vele. Régi énem…
A ragyogó napsütésbe könnyed kalapot helyeztem fejemre, szememet napvédő védi. Vagy hogy hívják ezt az izét. Először járok ilyen helyen, először adtam el magam annak, hogy megszálltam itt. Mit ne mondjak egy ilyen kaliberű luxusszálloda még ma is mindent megtesz a vendégekért. S, hogy mivel fizettem? Ne nevettess. Minden erő a rendelkezésemre áll, hogy elhitessem mindenkivel, hogy megtettem.
Hogy ez csalás-e? Igen. És mennyivel könnyebb így minden. Senki sem gyanít semmit, mi kell ehhez? Némi elmemanipuláció. Semmi több. Oly erőt adott kezünkbe az Isten, melyről mindenki más csak álmodni merne. És mi mit csinálunk? Elfecséreljük.
De nem tovább.
A teraszon ülve, tekintetem a tenger irányába fordítom. A nap cirógatja bőrömet, enyhén perzselve. Az emberekhez képest még ezt is ezerszer jobban átélem, mint ők. Mindent.
Könyökömet az asztalra fektetve, tekintetem lehunyva élvezem a könnyed szellőt. Ennyi, a természet maradt már csak meg a világból, mit sajnálni fogok. Semmi több.
Viszont ezzel nem akarok most és itt foglalkozni. Egy pincér lép mellém, elém tesz egy hatalmas tálat, lefedve azt. Mellé egy pohár kakaót, tejszínhabot és egy kancsó koktélt. Kora reggel. Nem mintha egész éjjel nem ezeket kortyolgattam volna. Annyir mindent kipróbáltam már, egyik alkohol sem igazán jött be nekem, de ezek a kevert lőrék. Nagyon is.
Mégis valóban molekula ízük van. Nem is igazán hat, hogy őszintén legyek, alig érzek bármi különbséget. Ha nem azt, hogy a szokottnál is boldogabb és felszabadultabb vagyok. Már ha nálunk ez valóban jelent valamit. A felszabadultság biztos, hogy valódi, de hogy az öröm is? Fene sem tudja.
Széles mosollyal az arcomon fordulok a pincérhez. Elegáns csuklómozdulattal, egyenes háttal küldöm el innen. Pontosan úgy, ahogy a nemesi kisasszonyok tették, alig másfél évszázaddal ezelőtt. Oh, az ipari forradalom kora. Mily szép időszak volt az. A gesztusok mégsem koptak ki az emberekből, így a férfi nem is furcsállja tőlem. Szótlanul nézem ahogy elmegy. Lágyan dőlök előre, a nap aranyló fénye megcsillan a nyakamba lógó Ankh kereszt. Elvakítja, ki épp rám tekintene. Vékony ujjaim finoman fogják meg a tálalófedő tetején elhelyezkedő takaros fogót. Felemelve halk sikkantással jutalmazom az alatta elterülő látványt. Palacsintahegy leöntve csokiöntettel. Fogalmam sincs, hogy miként szerzik ezeket be - habár sejtésem van. Amennyire a vadászok városa ez, annyira bújik meg ebben a városban a legjobban a természetfeletti. Itt tud ármánykodni, mint a régi világba. Bújkálni. Noha a várost körülölelő pecsét, melyet még én adtam számukra, számon tudják tartani, hogy mennyien is vagyunk itt.
Hatalmas örömmel szórom tele a palacsintámat tejszínhabbal, a kakaómat további kakaóval. Kitörő örömmel nevetek is hozzá, ahogy egyre feljebb és feljebb emelem a kancsót, szinte már kifolyik a pohárból. Nevetve teszem azt le, egy kósza tányéron pihenő eper pedig gyorsan a számba végzi be pirosló életét.
A körülöttem lévőkre nem is igazán figyelek, nagyon is jól elvagyok a magam világába, egyedül is. Élvezem a napfényt, a lágy szellőt az ízletes falatokat, az epret, ahogy szétmállik számba, szinte… valóban minden molekuláját érzem, de másokkal ellentétben nekem ez így ízlik.
Ma nem akarok semmivel sem foglalkozni. Ma csak élvezni akarom a napot, ma csak jól akarom magam érezni. Ma nem akarok semmi komollyal foglalkozni. Sem Amaraval, sem Ramiellel, sem a világgal. Semmivel sem.
Évezredek óta most először érzem, hogy igazán kikapcsolatm. Hogy igazán jól érzem magam...
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 01, 2017 8:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Abaddon & Gráinne
Magpie in a trap


Elvigyorodok a szavaira. Meglepődnék, ha azt mondaná, a farokméret ecsetelésére, hogy "tudom".
- Sokan a nyomomban vannak. De csak egyikük veszélyes igazán. - vonom meg finoman a vállam, sejtelmes mosollyal az ajkaimon. Ezután átlépünk a kapun. Persze jön is a válasz, hogy az üzengetés "snassz", szóval halkan el is nevetem magamat.
- Láthatóan te is az izgalmak szerelmese vagy. - jegyzem meg mosolyogva, majd belekarolok és bólintok a kérdésre. Elindulunk, majd a kikötőhöz érve pillantásom azonnal felméri a seregletet. Egyenruhások tucatjai, a város krémje. A sok-sok "finomságot" látva szinte ragadozó pillantással nyalok végig felső ajkamon, majd harapok bele egy pillanatra az alsóba.
- Ez vagy azt jelenti, hogy túl kicsi az önbizalmuk, vagy azt, hogy túl nagy. - mindkét esetben könnyen kijátszhatóak. Tipikus amerikai felfogás. "Ennyi fegyver sose elég." Vagy "800 féle és fajta fegyver épp elég." A katonához lépve a kordonnál átadjuk az iratokat. Mivel Abaddon beszél, én csak bájosan mosolygok a fiatalúrra, bólintok, mikor tájékoztat, majd megyünk is tovább.
- Carl... Nem illik egy ilyen név egy ilyen helyes pofihoz. Calhoun már jobban! - igazából semmi bajom nincs a választott nevével. De a Carl... Nem is tudom. Mintha éppen gurgulázni akarnék. A kérdésére felpillantok a "pofás kis jószágra".
- Csinos és minden bizonyára fényűző is oda bent. Igazából a hajókra mindig is kettős szemmel néztem... Szeretem ezt a kényelmet és csillogást, de a szívem visszahúz a britt vitorláshajók felé. Amikor még a tudásodon és ügyességeden múlt, hogy elvezetsz-e egy hajót... és nem azon, hogy beindul-e a motor. - hát igen.. a kalózkorszakot ha akarnám sem tudnám már kitörölni az életemből és életvitelemből. Olyannyira belém ette magát, hogy a részem lett. Lehet, hogy amíg ember voltam, jobb lett volna, ha cselédkedés helyett elmentem volna kalóznak. Késő bánat! Így is jó. Sőt, jobb! Így sokkal mókásabbak voltak a tengeri csaták. Lekapok egy pohár szépen gyöngyöző, hideg pezsgőt az arra járó pincér tálcájáról, majd kissé félrehúzódok a férfivel az egyik pulthoz. Apró, csintalan mosoly kúszik az ajkamra.
- Bujkálás... - ejtem ki a szót a pultra támaszkodva, miközben tekintetem felméri a vendégeket.. és értékeiket. A hajó letisztult, csillogó villogó, fekete, barna és itt-ott fehér színei igazából nem vonzanak egészen addig, míg valami csinos kép nincs a falakon, vagy esetleg egy szobor nincs kirakva dísznek.
- Én már egy ideje nem nagyon bujkálok. Épp ezért szerzek mostanában annyi ellenséget. - mosolygok, miközben visszapillantok a férfire.
- Unalomból macska-egér játékot játszom, bár gyakorta félre értik, hogy ki is a macska. Feszegetem a határokat. Lementem a Pokolba a száműzés ellenére, továbbra is kereskedem a démonokkal, emberekkel, néha angyalokkal. - egyenesedek ki és a férfi szemeibe pillantva kissé félre biccentem a fejemet.
- De ha a száműzetés kérdését nézzük... de. Unom már, hogy úgy kell vigyáznom erre a testre, mintha csak egy életem lenne. - sóhajtok fel.
- Jószerivel annyi is van. Levágják a fejemet és elviszik, soha nem regenerálódok. Csapdába esek. Még is késélen táncolva nézek farkasszemet a veszéllyel. - somolyodok el.
- Őrülten hangzik, nem? - kortyolok a poharamba, a démonurat fürkészve.
- De gondolom nem azért vagyunk itt, hogy a "szörnyűséges" életemről beszéljünk. - húzom ajkaim félmosolyra.

reveal your secrets

Abaddon


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 4 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 29, 2017 7:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Nem minden Arany ami fénylik...
Gráinne && Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:HoH

- Hát megmondom őszintén ilyen intim közelségbe nem kerültem a fickóval... - Vigyorodom el a nagy vezér méreteit illető szavain. Aztán félvigyorrá válik csupán mimikám ahogy felé fordulok. - Pedig eléggé rajta voltak az ügyön. - De tény, akadt vele dolog épp elég, ügyes lány, de nem most van itt a bókok ideje. Mikor mellé érek veti fel kétségeit a fegyver ott hagyással kapcsolatban. - Nos, bármelyik aki kellően elbízta magát, aki valóban komoly üzenetet akar küldeni, ez bizonyára elég komoly. De látod majd a halandók és bárki más is, éppen ugyan ezen fog elmélkedni, épp ez a lényege. - Húzódik galád kis mosoly orcámra. Persze a lényeg csak az, hogy lekössék magukat, a többi nem izgat, a helyzet amúgy is csak illúzió, semmi több, apró áldozat a célért. Apró, persze kinek mi. Végül megnyitom a kaput mely majd a kikötő közelébe juttat minket minek ívét át is lépi a kisasszony a hírnevéhez méltó módon. Miután megbizonyosodtam, hogy minden rendben jómagam is követem.
Egy kis utcába nyílik a kapu, itt találjuk magunkat, néhány elhagyott kis méretű konténer, dobozok, egyebek. A keresztutca előttünk nem sokkal viszont tisztaságról árulkodik és megcsapja orrunkat az óceán illata. - Az üzengetés nem az én stílusom, olyan snassz. - Lépek mögé a kapun keresztül mielőtt még bezárul, hogy nyoma se látsszon annak, hogyan is jutottunk ide. Meg aztán lehet nyoma veszett volna ha így futunk neki a dolognak, nem nem, így volt a biztos, szeretek biztosra menni mint tudjuk. Magamra kanyarítom a fekete öltönyt, egy apró igazítás még a hozzá passzoló vékony stílusú nyakkendőn. Végül felé nyújtom karom, hogy belém karolhasson. - Indulhatunk? - Teszem fel a kérdést mire nyilván az igenleges választ várom, miről első sorban pajkos kis félmosolyom árulkodik, de hát fő az udvariasság ugye. Ha elfogadja, akkor elindulok hát kifelé jó esetben az oldalalom a fehér ruhás nőszeméllyel. S ha így lesz akkor kiérve a fő utcára, amott pedig jobbra tekintve megpillanthatjuk a kikötőt nem is oly messze. A bejáratot komoly katonai erőkkel védik, 1-1 Hummer tetején forgótoronyra szerelt géppuskákkal, s vagy egy tucat katonával körülöttük. Nem messze a kaputól még APC-k is állnak melyek vélhetően szintén az őrség tagjait rejtegetik. - Felkészült egy banda. - Jegyzem meg elégedetten haladás közben. Ezeket látva valóban a legbiztosabb hely, hiszen ki a franc gondolná, hogy éppen ide "menekül" bárki is, az ellenség markába nemde? Szun Ce nagy koponya voltál ismét meg kell jegyezzem. Határozott léptekkel haladok előre a kaput elálló őrség felé. Nem mi vagyunk az egyetlenek, érkeznek mások is, kísérettel, autókkal, ki éppen mivel. A város krémje képviselteti magát, érthető a készültség. Számukra valóban fontos lehet ez az erőforrás téma. Bánom is én, nekünk éppen kapóra jön. Közeledésünk nem marad figyelem nélkül. A bejáratot őrző két katona elénk lép, egyikük tenyerét felém tartva jelzi a megálljt. - Jó estét. Láthatnám az irataikat? - Teszi fel a rutin kérdést, mire én bólintva nyúlok be a belső zsebembe s veszek elő egy papírost. - Jó estét az uraknak. A hölgy Abal Rhabi sejk kísérője, Grace O'malley. Engem bíztak meg a kíséretével. Carl Lucas. - Mutatom be magunkat s valóban a papíron lévő irat alátámasztja a rövid kis történetet. - Netán megérkezett már a sejk? - Teszem fel a kérdést is ha már így benne vagyunk mit sem tudva a helyzetéről. Vagy is de, tudva, hogy épp egy autó orrdíszeként szolgál. A fekete kevlárba öltözött katona szó nélkül olvassa a papírt, majd miközben visszanyújtja válaszol csak. - Nem, még nem érkezett meg a sejk. Értesítjük a hölgyet amint megérkezik. - Fordul a nő felé, hiszen én csupán egy testőr vagyok, semmi több, mint kiderült számára. Fejével int a mögötte állóknak kik elhúzzák a kordont. - Mehetnek. - Teszi még hozzá a maga katonás stílusában. A háta közepére se kívánja ezt az egészet, érthető. Egy rövid bólintással nyugtázom a dolgot majd előre engedve Gráinnet sorolok is be mellé. Mögöttünk pedig egy újabb páros érkezik s kezdődik elölről a procedúra. A betonmólók mentén magas oszlopok gondoskodnak majdan a fényről, de egyelőre nincs rájuk szükség, késő délután lehet, még csupán készül alábukni a napkorong. Idebenn már több ember leledzik, s mind egy irányba halad. Egy a móló végén horgonyzó méretes hajó irányába. Gigászi jószág, 4 emelet magasan nyúlik fel, hossza is tekintélyt parancsoló, jóval túlnyúlik a 100 méteren. Kivilágítva ringatózik a mólóhoz láncolva. - Egész pofás jószág nemde? - Teszem fel a költői kérdésem, s még parányit szemöldökeim is megemelgetem, miközben mi is a többiekkel egy irányba a hajó feljárója felé haladunk. Odaérve bizonyára bebocsátást nyerünk s még üdvözlő ital is jut mindkettőnknek. - Nem unod még a bujkálást, állandó rejtőzködést, Gráinne? - Teszem fel a kérdésem a semmiből már persze ha már italunkkal a kézben kellően félrevonultan ácsorgunk valahol a többiektől hol nem hallják szavaink annyira, s közben a tömeget vizslatom kezemben a pezsgős pohárral.
Tribeca Green Luxury Apartments - Page 4 Yacht_al-mirqab_web-thumb-large
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 15, 2017 6:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Abaddon & Gráinne
Magpie in a trap


A válaszra gondolkodnom kell.

- Galdhar... Galdhar... Galdhar... Óóóó ez csak nem az a pasi, akinek sikerült a legkisebb pöcsű testet megtalálnia magának? - vagy ha az a sajátja, még cikibb.. Halkan el is nevetem magam az emlékre. Akkor is csúnyán kinevettem, mikor letolt nadrággal rám várt épp mielőtt kiütöttem volna egy közepes méretű bárszékkel. Az övéi pucér seggel találtak rá, természetesen kifosztva. Amikor hozzáteszi, hogy ő segített nekik, rá pillantok egy kis vigyorral.
- Nem kell sok ész, hogy ezt kitaláljam. Ezek a pojácák maguktól sose tudnának elkapni. - bököm meg cipőm orrával a fuldokló oldalát, épp mielőtt a mellettem álló kinyújtja a kezét. Eleinte nem értem, mit akar, de aztán pár pillanat múlva elkerekedik a szemem, ahogy a gyűrű elszív valamit a démonból, amitől az kinyúlik. Két dolog jut eszembe. Az első az, hogy ez a valami rohadt veszélyes, a második pedig az, hogy vajon mennyit érhet? Iiiigen, a kapzsiság már azonnal fel is üti a fejét bennem, de az életem fontosságára hivatkozva ezen vágyakat kizárom most elmémből. Nagyon nehezen veszem le a pillantásom a gyűrűről és nézek fel a férfire, mikor ismét beszélni kezd hozzám.
- Hogy tessék..? Jah! Igen... Az jó lesz, tökéletes. - mondom a tervre és körbe pillantok még. Igen, ez így tényleg tökéletes. Illetve majdnem.
- Bár... melyik angyal hagyja saját fegyverét, amivel harcol, egy "méltatlan" emberben? - ha nekem lenne a legértékesebb fegyverem a világon, amivel angyalt is és démont is lehet ölni, biztos nem hagynám egy holttestben sem. Főleg nem az ellenségében, amit vélhetően majd megfognak találni. Ha üzenni akarnék -angyalként-, inkább hagynék hátra egy tollat, vagy valami köpetet. De az ellensége felruházni egy ilyen erős fegyverrel... Nem, ez túl feltűnő.
Ezt követő szavaira, és a kapura pillantok. Túl sok választásom ugyan nincsen, s hiszen úgy sejtem, a nemleges válasz azt eredményezné, hogy meghalok, amitől nem félek (na jó... egy iciri picirit parázok azért attól a gyűrűtől...meg egyszerre rajongok is érte), és mivel azt elkívánom kerülni, ha nemleges érzéseim lennének is átlépnék. De nincsenek. Kíváncsi és izgatott vagyok, ez meg is látszik arcomon és vigyoromon, ahogy határozottan, mint egy dáma átsétálok ringó csípővel a kapun. Tudni akarom, miért áldozott fel ennyi démont és miért tervezgetett ennyi mindent csak azért, hogy engem "elkapjon".
- Amúgy üzenhettél is volna értem, ha találkozni akartál volna velem. Bár kétségtelenül jobb, ha kevesebben akarják a fejemet. - mondom hátra fordulva, azután, hogy csatlakozik hozzám a kikötőben.

reveal your secrets

Abaddon


Tribeca Green Luxury Apartments - Page 4 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 15, 2017 3:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Nem minden Arany ami fénylik...
Gráinne && Abaddon
Music • szószám: Ide • Credit:P

Elvégzem amit kell, a piszkos munkát mondhatnák. De én nem az a fajta vagyok aki másokkal intézteti a dolgait. Nagyon szeretem magam megoldani, nem félek kissé bemocskolni a kezem, meg nagyon se. Meg aztán a szálak tökéletes elvarrása csak akkor lehetséges ha nincs ki beszéljen. Amit már ketten tudnak az nem titok ugye... Az ilyen felfogás juttatott el azokra a szintekre ahol most is vagyok, nem véletlen. De az utóbbi idő más szeleket fújt felém. Változnom kell, ahogy a világ is teszi. Azt mondják a jó harcos olyan mint a folyó.
Az előttem álló nő, ki éppen a vérében fuldoklót fordítja át leleményesen szoknyáját kissé meg emelve, nos Ő is a "folyó" dolog egyik mellékterméke. Miközben visszaérek mellé válaszolok jogosan felmerülő kérdésre, hogy kik is ezek. - Galdhar emberei, ahogy hallottam csúnyán megloptad, eléggé felhúzta magát, egészen annyira, hogy a fejedet akarja. - Válaszolom könnyedén miközben odaérek végül.  Galdhar mellesleg egy Casino báró, a pokol s a felső világ közül inkább az utóbbit választotta, démoni maffiózóként élteti magát. Természetesen messze nyúl a keze, akad némi hatalma, így nem lebecsülendő ellenfélnek.
Közeledését és külsőm rendezését egy kellemes mosollyal fogadom. Aztán hirtelen folytatom. - Én segítettem nekik az elkapásodban. - Főzöm mellé teljesen természetesen. Egyedül nem ment volna nekik, de sok időt nem hagyok a nőnek felfogni a dolgot mert a jobb kezem már nyúlik is a földön fetrengő felé ki éppen hörgésében átkoz engem, mintha az oly nagyon is számítana. Felé tartom tenyerem hiszen az angyalpengét már az Arabban hagytam, már pedig nem hagyhatom, hogy ezek közül akárcsak egy is visszatérjen a mélységbe, hogy aztán meséljen. Szemei feketéjét a torkát szorongató nagydarabéba fúrom, állkapcsom megfeszül, a kinyújtott tenyerem pedig a gyűrűs ujjamra húzott ódon bronzgyűrű felizzik. A fekete füstgomolyag kiszakad a testéből és akárhogy is küzd nem kerülheti el a végzetét. Kitépem belőle a maradék erejét is, hogy végül a gyűrű fogságába essen. Ott már bizton nem fog pofázni. Miután az utolsó füstfoszlány is a tenyerembe érkezett, ökölbe szorítom jobbomat. Pillanatra lehunyom szemem és mikor újra kinyitom immár ismét az acélkék íriszeim fogadják a világot. Elégedetten fordítom tekintetem Gráinne irányába. Mostanra vélhetően végigfutott a kis kobakjában, hogy valami nagy dolog lehet a háttérben, ha egy egész csapatot képes vagyok beáldozni csak azért, hogy megtaláljam. Valóban, a cél szentesíti az eszközt, és én bármeddig elmegyek a célom érdekében. Vélhetően a többivel is végeznem kell majd, mert ennek nem mehet híre. - Galdhar többi embere keresni fog, épp ezért ajánlom a hajót. A halandók a Sejket keresik majd. Mi korábban érkezünk, azt mondjuk a testőröd vagyok akit a Sejk maga rendelt melléd míg Ő megérkezik. Aztán majd a partin kapják meg a rossz hírt. Ha megtalálják azt fogják hinni a szárnyasok akarták meghiúsítani az üzletet. - Utalok itt az angyalpengére mely épp az Arab mellkasából áll kifele, körülötte pedig halomra ölt testek melyekkel ugyanaz a fegyver végzett, megszállt testek voltak, így a démoni jelenlétnek nem sok nyoma lesz. - De mi mossunk kezeink, a partin voltunk mindvégig. - Vezetem be az ötletembe, orcámon egészen parányi mosoly kezdemény, tán nem is az, szimplán mondhatni kedves a tekintetem. Bár ez elég morbid ebben a helyzetben. Hirtelen ez jutott eszembe, vagy ez sem annyira hirtelen? De időt most sem hagyok elmélkedni, energia koncentrálódik néhány méterre mellettünk, egy démoni kapu örvénylő külleme sejlik fel. Tekintem nem emelem le róla, jobbomat nyújtom ki ahogy féloldalt állok a kapunak. - Van nálad valami, ami jelenleg nagyon értékes. Annyira, hogy egy új világot nyithat meg előtted. Ha velem tartasz, csak be kell lépned. - Mondom neki kellő közelségből és egy pillanatra sem szüntetve meg a szemkontaktus. Megvárom mit reagál, s amennyiben átlépi a kaput úgy én magam is követem, egy gyors körbepillantást még megejtek, hogy valóban mind elpusztult e. Meg bizonyosodva minderről követem én is Gárinnet - már amennyiben valóban így döntött - amennyiben igen, akkor a Tribeca Green projecthez tartozó kikötőnél lyukadunk ki. De addig még sok minden történhet...

Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2