Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Tribeca Green Luxury Apartments •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Tribeca Green Luxury Apartments VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 26, 2019 8:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Tribeca Green Luxury Apartments Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 26, 2019 8:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
I can't deal with someone wanting to take a relationship backward or needing space or cheating on you
Magam is a hang irányába kapom a tekintetemet. Vele ellentétben engem egy fikarcnyit sem érdekel, hogy mi mehet arrafelé. Miért is érdekelne, hiszen pontosan tudom, hogy mi megy arra. Szegény gyermek, ha lenne lelkem, most megsajnálnám. A látomás, mit kapott.
Ajkamat aljasan húzom el, úgy tekintek fel a démonra. Látom tekintetén, hogy érdekli, tudni akarja, hogy mi folyhat arra. Jobban, mint az én válaszaim, mint a kérdéseim. Sóhajtva bukok le a víz alá. Élvezem a hirtelen kapott súlytalanságot. Szemeimet kinyitva hagyom, hogy a víz csípje szemeimet. Nem veszek levegőt, de nem is kell az emberekhez hasonlatosan arcomat felpuffasztanom. Nem élek. A testem holt, lelkem pedig nincs. Rám sem hatnak a fizika törvényei, ahogy a démonra sem kellene.
Figyelem az azúrkék víz élővilágát. Boldog, tudatlan aranyhalak, néhány apró teknős, semmi több.
Hallom a hangját a víz alatt is. Tompán.
Vacsoránál.
Körbeúszom a tavat, elhaladok a vízesés előtt. Érzem, ahogy a sodrása eltaszít magától, örvénybe keverne.
Lassan bukok ki a víz alól.
Ő már nincs itt.
De hogy mit láthat?
Szerencsétlen gyermek, ki utánunk akart jönni, tébolyodva szorít egy kést a kezébe. Apró kezei remegnek. De amit lát, az… A valóság. Itt mindenki… oszladozik az emberek teste, szemeik feketék. Látja őket, vagyis igazinak kell, hogy legyenek! Kést ragadva próbálja megölni őket. De patthelyzet alakult ki. Anyja felhasított hasát szorongatva sír és könyörög fiának, hogy hagyja abba. A felnőttek többsége nem mer cselekedni. Miként ártahatnának egy gyermeknek? Ki szemmel láhatóan meg akarja őket ölni?

Felhorkanva szemlélem szerencsétleneket. Nincs már itt több tennivalóm. Megtettem, mit akartam. Kétségbe és káoszba taszítani őket. Kíváncsi lennék, hogy Ő miként cselekszik. Mit fog választani, de fontosabb dolgom van. Egy napot már vesztettem...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Tribeca Green Luxury Apartments Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
342
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 26, 2019 7:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


One day of Joy
Ophilia & Abaddon
Music - Renegade • - • Credit:HoH

- Bizonyára, de nem vagyunk egyformák, nemde? - Kacsintok rá kérdéseire röviden választ adva. A nap már magasan jár, persze ebből itt, ebben a sziget közepén lévő kis oázisban mit sem érzékelni, a fák sűrű lombja óvón véd a nap erejétől. Már persze ha ez a magunk fajtát bármennyire is zavarná ugye. Langy szellő szalad be a fák közé a sós tengeri levegőt vonszolva magával, hogy nekünk is jusson belőle. Kérdései kíváncsiságát igyekeznek kielégíteni, de úgy hiszem inkább csak újabb kérdések merülnek fel benne minden válasz után, egyre mélyebbre úszva a kíváncsiság sötétlő tengerében. Végül egy távoli hang zavarja meg a gondolat menetet. A part felől érkező, s hát ki lennék Én ha nem élnék szenvedélyes kíváncsiságomnak, hogy utána járjak vajh mi történhetett arra fele? Hogy Ő csatlakozik e, azt nem tudom én minden esetre komótos tempóban elindulok. - Talán valami érdekes, vetek rá egy pillantást. Sose lehet tudni. - Vonom meg a vállam halovány mosollyal. - Este a vacsoránál! - Jegyzem még meg, hátha még sem óhajt csatlakozni a felderítő útra. Azzal el is ballagok, talán valóban csak egy cápa zavarta meg a nyugalmukat...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Tribeca Green Luxury Apartments Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 30, 2018 7:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
I can't deal with someone wanting to take a relationship backward or needing space or cheating on you
- Nem a hibákkal van a baj, hanem azok folytonos ismétlésével. Ha elmondanám neked, hogy miben hibázol újra és újra nem gondolkoznál ez azon? Nem fogadnád meg? Nem próbálnád nem elkövteni ez újra és újra? - teszem fel a kérdést, melyre a válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolja.
Az embereknek ez megadadott. Számos kutató eléjük tárta a világ törtelmét. Persze sok részletet nem tudtak a hibákat mégis fel tudták fedni. Tanultak belőle? Sose. Nekünk tanulni kellett volna ebből? Igen. És tanultunk?
Ez mindenki döntse el magának.
- Friedrich Nietzshe - felelem rögtön, ahogy elhangzik a mondata. - Érdekes, hogy igazából előtte sose mondta ki senki. Igaz előtte sokan az emberi lélek működésével sem törődtek. Persze az ókorban voltak filozófusok, kik beszélgettek erről, ám ennél tovább nem mentek. A lelket nem gyógyították, holott nem csak a test tud megsérülni - eszmecsere. Ennyi csak, beszélgetés. Se nem több, se nem kevesebb.
Két élet, két szemléletmód megvitatja a látásmódokat. Tanulhatunk egymástól is akár.
- Az emberi korszaknak voltak időszakai, amikor nem voltak ostobák. Amikor tudnak gondolkozni. Periodikusan váltakoztak ezen időszakok.
Amikor pedig már kissé más vizekre evez beszélgetésünk felé fordulva hallgatom szavait. Szemöldököm egy pillanatra összevonom. - Akkor szabadult és még gyenge volt… Nyilván bosszúra szomjazott - magyarázom meg ezzel a szándékát. Azóta már sokat változott. Nem állítom, hogy megérintette ez a világ. Azonban tervei vannak, s ha ezt el is pusztítja, majd Istennel karöltve alkotnak egy jobbat. Úgy is mondhatnánk, hogy ez volt a teszt Föld.
Tekintetemmel követem, hogy hova is néz. A gyűrű. Miért tűnik fontosnak?
- Évezredek óta a pusztítás vagy… - tudatom vele, ha esetleg lemaradt volna erről. Számomra ez tökéletes leragadásnak tűnik. Nem lépett más rangba, nem is… akart volna soha más sem lenni?
A vigyora mégis elgondolkoztat. Játszana velem jelenleg? S az újabb mondat.
- De a rivaldából tudsz mindenkit… Báboknak használtad őket… - esik csak le. Nem ő volt a fő ember. Nem a központi emberek szerepét játszotta.
Ki voltál te, Abaddon? Úgyis meg fogom fejteni, előlem nem fogsz tudni menekülni.
- Idegenekre? - hajtom fejem enyhén félre. Hallani lehetett pletykákat, de a viselkedése is… különös volt a tárgyaláson. Nem, belőle nem néznék ki egy háborút. Megtört volt. De mégis, egy démon mitől törhetne meg?
A sziklaszirt peremén könyökölve hallgatom a magyarázatát. Nem reagálok rájuk, leginkább csak elgondolkozok rajta. Ez egy olyan dolog, melyet nem érthetek meg, mégis megkívánok. Nem más miatt, minthogy a maradék időmet arra áldozzam, hogy megismerjem azt, amit eddig nem tudtam. Az emberi természetet. Ő pedig ért hozzá. Egy pillanatra elkalandozok a víz tükörsima felületén. Újabb szavaira tekintek fel rá vissza.
- Mit építesz most? - teszem fel a kérdést, egyenesen a sikítás előtt. Mély sóhaj tör fel belőlem, ahogy magam is abba az irányba tekintek. - Biztos csak cápát láttak - de nyilván meg akarja nézni.
Szemem kissé megforgatva rúgom el magam a sziklától, hogy a partig úszhassak. Vele ellentétbe egy percig sem érdekelnek az emberek sorsa már.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Tribeca Green Luxury Apartments Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
342
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 30, 2018 6:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


One day of Joy
Ophilia & Abaddon
Music - Renegade • - • Credit:HoH

Szemeim pihentetem vonásain, figyelem sötét szárnyait ahogy elkényelmesednek a víz felszínén. Én a sziklákon találok pihenő pontot magamnak, onnan szemlélem az eseményeket. - Mindenki hibázik, senki sem tökéletes, ez is a létünk része. - Reagálok még szavaira enyhén megvonva vállam, orcámról a jókedv nem tűnt sehova, részemről csupán kellemest beszélgetek, nem óhajtom győzködni. Eszmecsere, semmi több. - Van egy mondás, "Ami nem öl meg az erősebbé tesz". Van benne valami, nem? Akad néhány szóló a halandók közt kik jó meglátásokkal bírnak. - Valóban akad néhány kit magam is kedvelek, például a nagy kedvence Szun Ce. De sorolhatnánk még párat. - Tanulni mindig lehet valami újat. - Kacsintok rá bíztatóan. Aztán érkezik a kérdés, mire csupán bólintással változok. - Megérintett, átjártam a lényem, az elmémbe férkőzött. Még odalent, a pokolban. A birodalmamban hozott össze vele a sors. Nem tudtam ki Ő, érdekes bemutatkozás volt. Majdnem az utolsó. - Mosolyodom el kissé tán keserűen, ahogy letekintek a gyűrűre mely az ujjamon pihen. Ha az nincs, most én se vagyok. De hát ilyen az élet. Szerencsére hamar tovább is lépünk rajta. - Ki mondta, hogy leragadtam? - Kérdezek vissza kikérve magamnak, persze érezhető a színjáték, a tettetett sértődés, még mosolyom is erről árulkodik. - "Előbb építened kell, hogy pusztítani tudj" - Mondom neki, majd folytatom is. - A rivalda fényből nehéz mozgatni a szálakat. Épp elég ha ennyit tudnak, az ellenfél lebecsülése már is fél út a vereséghez. - Nekem így megfelel, gondoljon csak mindenki amit akar, kezeljenek "csak" a Pusztítóként. A háború nevét hallva ismét mosoly ül arcomra. - Valóban, idegen utakra tévedt. - Jegyzem meg s eszembe jut a régiómban elkövetett - szerintük legalább is - titkos frigyek. Meg a tény, hogy immár bennem él az ereje. No persze ezt egyelőre nem verem nagy dobra. Kérdésen elgondolkodom, de csupán egy pillanatra. - Jó látni, ahogy a kártyavár alapjaitól dől össze, lassan, lépésről lépésre. A tervek melyeket alkottak sorra mondanak csődöt. És igen, mert a természetem része. - Vigyorodom el végül, hogy megerősítsem szavait is. - Végül is logikus. - Jegyzem meg hümmentve egyet s pillanatra elnézve. Majd mikor azt hitte a válasz elegendő volt folytatom is. - De úgy hiszem nem a logika adta az fő okot. - Fordulok vissza felé hogy szemeim az övéibe fúrjam ajkam pedig apró mosolyra húzzam. Járasd csak a kis kobakod. Aztán hirtelen kiáltás, a távolban. Feltolom magam. - Hm, a part felől jön. - Jegyzem meg, ahogy tekintetem a távolba fúrom, mintha átlátnék a sűrű lombok közt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Tribeca Green Luxury Apartments Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 28, 2018 12:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
I can't deal with someone wanting to take a relationship backward or needing space or cheating on you
Valóban nem értem meg, amit mondd. De tudom, hogy miért. Mindössze csak egy éve vagyok lent. Számomra ez az egész… teljesen más. Neki rengeteg tapasztalata van a világgal, az emberekkel kapcsolatban. Nagyobb, mint bármelyik más angyalnak, vagy akár arknak is.
- A pillanat lehet, hogy nem ugyanaz, de a végkimenetel igen. Persze mindig máshogy kell ezt elérni. Láttam nem egyszer, nem kétszer. Ugyanazokat a hibákat követték el… követtétek el - rázom meg a fejemet.
Nem unalmas ez? Nem, amikor néztem, akkor sem volt az, de… Van bennem egy különös előérzet, melyet egyelőre nem tudok ezzel kapcsolatban megmagyarázni. Kacsintására csak fújtatva mosolyodom el. Fejemet kissé megrázom.
Olyan, furcsa itt most minden. Válaszolnék még valamit, hogy miért is nincs igaza, hiszen a tudomány szerint… sincs minden kétszer abban sem, de ott van, ami örök és változatlan. Nem fúj kétszer ugyanúgy a szél, de ami előidézi az mindig ugyanaz. Ez lenne az egésznek a lényege. Két nézőpont, melyről szemléljük. Én racionálisabban, ő… valahogy teljesen máshogy. Az élet szemszögéből?
Lábaimmal finoman lökök magamon. Bőrömet cirógatja a hűs víz, szárnyaim mossa. Hajam lágyan terül el fejem körül, ahogy a vízbe érnek tincseim. A napba tekintve már fekete pontokat látok magam előtt, mégsem tudom elfordítani tekintetem róla.
- Tudom - sóhajtom el magamat. Ujjaim szavaira akaratlanul is megrándulnak. - Érdekes, ahhoz képest, hogy mindig felhozom, még igazából most sem nagyon hat ez meg… - persze emögé bújok, így teljesen ellent mondok magamnak. Valahol a lelketlen lényem mélyén mégis mély nyomott hagyott.
Leginkább csak a csalódás, mellyel bizonyossá vált: senkiben sem bízhatok. Angyaloknál ez nem szokás. Az Angyalok nem így gondolkoznak, nem így viselkednek. Gyerekes meglátás, hogyha ők így, akkor én is, nem. Nem fogok akarva senkinek sem ártani, de már azt sem fogom hagyni, hogy velem megtegyék.
- Megmutatta neked? - vonom össze szemöldököm. Ekkor döntök úgy, hogy már nem kapálózom lábaimmal. Hagyom, hogy a víz aljára érjenek ujjbegyeim. Lassan fordulok felé. Nincsenek illúzióim. Mindössze egyszer találkoztam vele, egy parancsot kaptam tőle. Egy feladatom volt, nem több. - Mikor találkoztál vele? - említette volna már? Nem rémlik.
Ezután azonban inkább engedek kíváncsiságomnak és úgy hallgatom szavait, akár egy gyerek teszi, amikor a nemzője esti mesét mondd neki. Óvatosan úszok közelebb a sziklához, melyen helyet foglalt. Vele ellentétben azonban nem mászok ki. Élvezem a vizet. Egy kiálóbb részébe a sziklának támaszkodom meg, alkarjaimat végigfektetem rajta. Államat kézfejemre fektetem.
- Belülről bomlasztottad őket - összegzem. - De nem, ez ennél több volt - ezt magam is belátom, ajkamra mosolyt csal. Pillantásom azonban megakad a gyűrűjén. Mit a legutóbb is néztem már. Mely annyira ismerős de még nem tudom, hogy honnan. - A te tudásoddal hogy ragadtál csak le a pusztítás démonává? Maga a háború sem volt taktikus soha, találkoztam vele, beleláttam elméjébe, de… - igen, ő inkább valami férfit siratott, mintsem valójában foglalkozzon bármivel is. Ő csak parancsokat osztott, vezette a háborút, de… Nem volt ennyire megalapozott, mint Don. - Mit élvezel ennyire a rombolásban? Azon túl, hogy a természeted része? - faggatózom tovább. Minden egyes megválaszolt kérdésével csak újabbakat generál.
Az övé azonban megillet engem. Értetlenül pislogok rá, szemöldököm enyhén összevonom, eltekintek mellette, miközben elgondolkozom ezen. Az első válaszom az lenne, hogy nem tudom.
- Házaspárt játszunk, nem? Szerinted nem tűnne fel az embereknek, ha egyedül mentem volna el és téged egyedül hagylak? Akár úgy, hogyha vissza sem térek? - vonom fel a szemöldököm. Nem célom egyelőre felfedni magam az emberek előtt. Mégsem tudok úgy viselkedni, mint egy ember.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Tribeca Green Luxury Apartments Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
342
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 28, 2018 11:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


One day of Joy
Ophilia & Abaddon

A tengeri szellő kellemesen szalad végig a szigeten, a köröttünk lévő fák pedig óvón vigyázzák alakunk előle. Nem sok jut el belőle hozzánk s még így is érezni simítását. Hagyom, hogy arcom simítsa végig s mélyet szippantok is belőle mely a lombok furakszik keresztül, hogy eljussunk a kis oázisunkig. Arcomon parányi mosoly, így fordulok meg, hogy választ adjak, röviden, tömören. - Nem. - Egyáltalán nem unom, majd folytatom. - A sorminta lehet azonos, de nincs két egyforma pillanat. - Kacsintok rá végül. A körforgás ugyanaz, persze, de engem ez éltet, eszembe nem lenne unni, épít és rombol, ha ezt vesszük az én esetemben mintának, nekem ez a rendje a világnak. - Semmi sem örök, minden változik, ez a szép benne. Két ugyanolyan csepp hull alá onnan fentről. De a fák sem táncolnak kétszer ugyanúgy. - Nem akarom én meggyőzni, csupán meglátásaim megmutatni neki, egy másik szemszöget. Azért teremtettünk, hogy a halandók lelkék a pokolba rántsuk, valóban. De ki mondta, hogy nem léphetünk túl ezen? Sokat tanultam s fejlődtem, én magam is képes vagyok másként tekinteni a világra. Szemeim pillanatra rajta pihentetem ahogy a vízben igyekszik a felszínen maradni. Szemöldököm pillanatra ugrik a magasba ahogy helyeslőn vigyorodom el. - Hát, mitagadás, odalent a hátbaszúrás nem túl ritka dolog. - Erősítem meg humorizálva. Ez van, így éltünk, így élünk. Én is magát a nagyfőnököt készülök ledofni, bár engem speciel nem érdekel, hogy hátba vagy a szívébe, teljesen mindegy csak pusztuljon. - De ha folyton azzal törődünk honnan jön a döfés, akkor elfeledünk élni. Persze azért nem árt észnél lenni. - Mondom ezt miközben én is épp nézelődöm s épp úgy tünhet ennek teszek eleget de valójában csak érdeklődve figyelem meg a környezetet. Talán nem vagyunk egyedül? Merül fel bennem mikor a sűrűbe tekintve fókuszálok pár pillanatra. Végül visszafordítom rá tekintetem. - De, figyeltem. S akkor is figyeltem mikor a Sötétség megmutatta jövőképét. És köszönöm, de nem kérek belőle. - Már amennyit megmutatott belőle, amit én láttam számomra épp elég volt. Elméjébe nem látok bele, s gondolatait sem érzékelem, de ha sikerült csírát ültenem fejében az már épp elég, járni fog rajta agya s ez kiindulásnak éppen jó lesz. Hallgatása talán épp ezt támasztja alá, nem tudhatom, majd az idő megmondja. Kíváncsisága újfent mosolyt csal orcámra. - A legtöbben úgy gondolják a nagyokat érdemes megszállni, azokat kik a tömeg elé állva a végszó szajkózzák. Hitler, Caligula, Dzsinkisz Kán, és még megannyi. Ők csupán a szócsövek, sosem ők voltak a célpont közvetlenül, a háttérben meghúzódó tanácsos, egy, a szívüknek kedves szolgáló, ágyas, aki suttoghat a fülükbe, belülről cseppentve a mérget mely aztán magától terjed és emészti majd őrli fel őket. - Magyarázom nagy odaadással, igen, így taktikus, sosem a kígyó fejének kell lenni, hanem csupán egy pikkelynek a testen, mely beolvad a többi közé s szinte fel sem tűnik. - Achilleus, Ő egy kedvenc volt, a csatatéren lehettem, mindennek a sűrűjében. Az első sorban. - Emlékszem vissza, szép idők voltak. - Sok idő s energia, hogy hiteles legyen, valóban. De előbb építened kell, hogy aztán rombolni tudj. - Teszem még hozzá a gondolatot mit egykoron fogalmaztam meg mikoris Astharottal vívtam csatámat. Elmerengőn tekintek előre, majd újra rá emelem tekintetem. - Nekem is volna egy kérdésem. Miért hoztál ide? - Zúdítom a hideg zuhanyt, hiszen kézenfogott s elrepített onnan, lerázhatott volna, de nem tette, bizonyosan van valami oka.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Tribeca Green Luxury Apartments Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 10:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
I can't deal with someone wanting to take a relationship backward or needing space or cheating on you
Nem akarok vitába szállni vele. Nem így indult el egyikünk napja sem. Úgy volt, hogy ma jól érezzük magunkat és minden búnak, bánatnak hátat fordítunk. Erre tessék, megint itt állunk és engem győzködünk. Épp erről beszéltem neki az imént. Ha változás kell legyen. Akkor senkit sem fogok meggyőzni semmiről. Makacsságom az utóbbi időben határtalanná kezd válni.
- Tapasztalni, minek? Persze ideig-óráig élvezi az angyal, a démon, de Don… évezredeken keresztül? Még ha a világ újra és újra változik a minták minden korban ugyanazok. Nem unod ezt? - teszem fel a kérdést szemöldökömet felvonva. Ezúttal valóban érdekel a válasza. Az övé.
Pillanatnyi hatásszünetet tart, amit én galádul kihasználok és megszólalok. Majd hozzá told még egy mondatot. Szemöldökömet összevonom. Tekintete… Úgy hat rám, mint egy gyermekre, ki épp rosszat tett. Legszívesebben elbújnék a legnagyobb kő alá, hogy ott átvészeljem az időt, míg elfelejti ezt. Mégsem teszem. Állom pillantását emelt fővel. Nem engedem meg magamnak, hogy ily érzéseket keltsen bennem.
Egy darabig követem tekintetemmel, látom sebhelyeit.
- Az árulástól? Attól, hogy minden testvérem hátat fordított nekem? Hogy minden angyal önző lett? - ugyanis röpke kis megjegyzésem erre hivatott célozni. - Okés, te démon vagy, nálatok talán mindennapos, ha a másik hátába vágjátok a késeiteket, de tekintsd el nekem, hogy számomra nem ez volt a normális - tekintek rá sokatmondóan. A fájdalom nem érdekel, hiszen az elmúlik. Már nem is emlékszem mit is érzetem igazán, amikor Bartholomew belém mélyesztette pengéjét, amikor… Visszavágásra csak sokatmondóan nézek rá.
Ugyanis épp azt teszem, ami épp neki nem tetszik.
- Milyen semmiségbe? Te nem figyeltél oda, amikor a legutóbb hozzád beszéltem? - ráncolom össze homlokom, de végül csak sóhajtok egyet. Az évezredek folyamán megfigyeltem, hogy a férfiak jóval feledékenyebbek, mint a nők.
Ez talán így van a természetfelettinél is.
S mikor azt hiszem, hogy a nehéz témákat sikerült elhessentenem, esetleg átformálni őket, újra visszalök a szakadékba. Ajkaimat kissé elnyitom.
Csupán magadat.
Kezemet a víz alatt emelem magam elé. Letekintek rájuk. Hisz ez vagyok én.
- Semmi jó sincs egy naiv létben - látom ezt már be én magam is. Amara is ezt fedezte fel bennem, ezért tett azért, hogy máshogy gondoljam. Ez vagyok most én. Ez az önmagam. De elengedem a témát.
Te döntesz.
Én döntök. Nem, nem én döntök. De ezt sose fogod megérteni Abaddon. Az én életem nem olyan, mint a tied. Mindig is szolga leszek. Szolga voltam, az is maradok. De tény, hogy Amara oldalán több a mozgásterem, mint az Istenén.
- Alig egy fél órája említettem, hogy miért - fordulok meg a vízbe. Szárnyaim miat… kissé nehezen, sután. Emiatt félig a vízbe is folytom magamat. Elterelem magam elől a nehéz végtagokat. - Láttam, de nem mindig lehet megmondani, hogy egy embert megszállta-e egy démon. Én ezeket legfeljebb utólag láttam, amikor már kiűzték belőle. A megszállást… mindig oly hirtelen jött és… Nem minden démonnál egyértelmű ez is. Sokan átveszik a gazdastest személyiségét, hogy elvegyüljenek - bókolok némiképp. A magam módján.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Tribeca Green Luxury Apartments Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
342
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 9:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


One day of Joy
Ophilia & Abaddon

Nevetése választ ad a kérdésre, így vagy úgy, de a lényegen nem változtat. Nem is firtatom tovább, számomra ennyi épp elég. A víz csobogása adja az alapzajt eszmecserénk hátterének s vízi táncunk alá festésének. Nincs itt más, nincs senki sem, csupán a fény és a sötétség - pontosabban jelen esetben csakis a sötétség - s a természet lágy öle mely óvón ölel minket minden irányból. Végül szóra nyílnak ajkaim. - Talán igen. Hogy tapasztalj, ne csupán fentről lásd a csodákat, hanem légy részese is, éld át az első sorból, vagy éppen a kellős közepéből. - Igen így van, tapasztalat én magam is mindig a sűrűjében szerettem lenni, legelöl, sosem hátul kullogva a csatatéren, királyként osztogatva a parancsokat a védelmet nyújtó kastélyból. Nem nem, magam ontani a vért, magam részt venni a város alapkövének rombolásában. A bőrömön érezni milyen mikor átszalad rajtam a penge, hogy tudjam, tudjam mi a fájdalom mit okozok. De ez én vagyok, számára egészen más szükséges úgy hiszem. - Talán nem. - Toldom még meg mielőtt elúszom mellette egy pillanatra meg szemeibe tekintve. Amint kiérek a vízből s amaz már nem takar engem, hát láthatja ismét a sérülésem, mely nagyjából akkor kerül képbe mikor megjegyzi sokan ártottak neki. - Attól érzed igazán, hogy élsz. - Vigyorodom el, de rögvest folytatom mert nem minden esetben helyes. - Vágj vissza, ez is a szabad akarat része, Te döntesz. - Mondom még komolyan. Majd szavaira enyhén fordítom oldalra fejem. - Ugyan mi igazságos van a Semmiben? - A kérdés inkább csak költői, láttam amit láttam, semmi igazságos nincs benne. No nem mintha túlzottan érdekelne az igazságosság meg az egyebek. Fejem enyhén csóválom meg szavait hallva s hajtom is le enyhén közben. - "Csupán magadat" - Jegyzem meg, neki szegezni a szavakat. Csak ennyit mondok s nem többet, emlékezhet rá, elhangzott már tőlem, akkor is így gondoltam, s most sincs másként. Ha így sem világos számára a megfelelés, akkor veszett fejsze. Végül rátekintek még egy pillanatra a kövekről mielőtt a környezetet veszem szemügyre. Hallom szavait a rabsággal kapcsolatban. - Te döntesz. - Válaszom csupán ennyi mely szinte már visszhangzik míg a tájat kémlelem. Kérdése fordítja vissza tekintetem irányába. - Miért vagy ily kíváncsi? - Mosolyodom el a kérdésen. - Te, ki mindent látott a világ kezdete óta. - Kérdezek vissza, Ó nem drágám, nem kapod meg ilyen könnyen a válaszokat, dolgozz meg érte. Persze a kérdés jogosan merül fel, hiszen mindenről tudni vél mindent állítása szerint, de ezek szerint van mi még az Ő figyelmét is elkerülte. Jegyzem meg. az én nagy szerencsémre.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Tribeca Green Luxury Apartments Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 7:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
I can't deal with someone wanting to take a relationship backward or needing space or cheating on you
Fújtatva nevetek őrült ötlete nyomán. Pontosan tudja, hogy nincs. Soha ne is volt, és már soha nem is lesz. Ez lenne a lényünk része, az, melyet nehezen ért meg. Minket nem egy angyal teremtett. Nekik ez azért adódhatott meg, nekik mindez azért lehet, mert egy ark teremtményei, nem Istenéi. Minket nem így tervezett és persze, mondhatja, de… Egy gépnek sincs szabad akarata. Úgy mozog, ahogy irányítják. Ilyenek vagyunk mi is. Ennyi.
Ambíciózusára csak hangosan nevetem el magamat. Sokadjára fogadom meg, hogy amint lesz pár percnyi magányom rájövök, hogy ki is volt ő a történelem folyamán. Mely emberek bőrébe bújt is be. Mily események mozgatórugója lehetett. De mindannyiszor tudom, hogy amint erre kerülne a sor, más valamin fogok úgyis töprengeni. Legfőképp a következő lépésemen. Ahogy ő, én is képtelen vagyok nyugodtan, egy helybe maradni.
De ez talán most nem is lényeg. Most semmi sem az, csak ahogy a víz fodrozódik körülöttünk. Lassú táncot járunk, a víz segítségünkre van. Az apró örvények simogatják bőrünket, a nap csókolja le arcunkról, hajunkról a vízcseppeket. Fülemüle nászéneke kíséri halk szavainkat. Hol az enyémet, hol az övét.
Kiejtett szavaira akaratlanul is elhúzom számat, kelletlenül hallgatva. Persze. Az Övét.
- Változást akartál. Hogy hatással legyenek rám a Földön eltöltött idő, nem? Minden, mit tapasztaltam változtasson valamilyen irányba, nem? Nem erről szólna ez az egész, amiért itt vagy? - teszem fel a kérdést, pislogva tekintek fel az égre, ajkaimat szorosra zárva rázom meg a fejemet. - Hát ez lett a tapasztalatok ára. Tudod szánalmas, hogy lényegében te vagy az egyetlen, ki nem ártott nekem, mióta a materiális vilgában vagyok - rázom meg a fejem. Nem fogom hibáztatni testvéreimet, de az angyalok kifordultak magukból. Nem ismerik már meg, hogy ki az ellenség és ki a barát.
Mindenkiben az ellent látják és lám. Még ebben a rothadó világban is, a legbiztosabb pontom egy démon. Még akkor, ha nem tetszik neki, amivé váltam. - Amit most akarok, az nem más, mint egy jobb világ, mely nem ebben a formájában fog létezni. Egy igazságosabb, de miért is beszélek neked? Úgysem hallod meg, amit mondok - ő is csak olyannyira önző, mint bárki más. Ellentétben másokkal, nála ez nem zavar, hiszen ez rá jellemző. Magával törődik, hisz démon. A saját akaratával.
Farkasszemet nézek vele. Ha kell dacosan, ha kell nem. Komolyak vagyunk, az előbbi önfeledt nevetésünk tovaszállt. Mintha évek teltek volna el, holott alig pár másodperce volt csupán. Ennyit a nyugodt, békés napról.
- Én? Nézz körbe, mindenki megfeleltetni akar. Valaminek, ami már nincs, ami már nem lesz. Akkor is olyannak, ami soha nem is volt, vagy akkor épp annak, ami most vagyok. Amíg egyszer abba kötöttek bele, úgy most ebbe - fejemet enyhén megrázom. - Arra utalsz, hogy ne feleljek meg senkinek, mégis megfeleltetni akarsz engem a saját elvárásaidhoz, nem ellentmondásos ez? - értetlenkedek enyhén összehúzva a szememet.
~Légy szabad.~
Visszhangoznak szavai a fejembe. Szemeim lehunyom, miközben aprón rázom meg a fejem. Érzem, ahogy ellép mellőlem. Érzem, miközben a víz fodrozódik mellettem, később halk csobbanás, vízcseppek ütemes dallamma, ahogy a víztükörhöz érnek.
- Ne kérd, egy olyantól, ki örökké rab, hogy szabad legyen - suttogom, leginkább magam elé. Ez is egy olyan dolog, mely teljes mértékben lényünk része, mégsem tudnak ezzel sokan azonosulni. Sokan meg sem értik, én tudom, hogy miért van. A józan ész és a logika, mely egyszerre átok és áldás is.
Végül csak sóhajtva fekszek fel a víz felszínére. Szárnyaimat kibontva hagyom, hogy a hűsítő víz átmossa pihe tollaimat. A felhőtlen égre tekintek, a nap vakítja íriszeimet. Ahelyett, hogy azon gondolkoznék, amit most mondott, inkább egykori gondolataimra terelődök vissza.
- Kik voltál a történelem során? - bukik ki belőlem a kérdés. Akhilleusz. Ezt már tudom, de mi a közös az akkori harcosba és a mostani démon között?
[/quote]
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Tribeca Green Luxury Apartments Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
342
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 6:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


One day of Joy
Ophilia & Abaddon

- A kérdés nem az nekem van, hanem, hogy neked van e. - Válaszolom röviden. Kérdéseim, szavaim valahol erre akartak fényt deríteni, vajon Önállóan dönt, avagy Amara irányítja? Tudom a választ, láttam, akkor, ott az ajtóban. Láttam könnyeit és hallottam szavait. Nem véletlenül vagyok itt. Jól mondja, én nem fogok megtörni, S Amara ereje is nagy benne, napról napra egyre erősebb. Épp ez a lényeg. De ebbe most még nem folyok bele. Úgysem érti meg, látható, szavai nem a sajátjai mint akkor, ott. Orcámra mosolyt csalnak szavai és a Mr. megnevezés. - Hát mi tagadás, ambiciózus fajta vagyok. - Vonom meg vállam rájátszva a dologra. Ha már lúd legyen kövér. - Úgy értettem normál esetben, az idő számunkra végtelen. - Javítom ki a mondandót, nem a mostani helyzetről beszélek, egyszerűen általánosságban. A mostani helyzet maradjon csak a távolban, mi nagyon is jól vagyunk itt ahol vagyunk, ebben a kis oázisban. Az, hogy, ki hogyan és mire tékozolja idejét, eddig sem érdekelt, ezután sem törődöm vele, de ezt már kifejtettem neki egyszer. Valószínű én vagyok túl örökmozgó, de nem az az ölbe tett kézzel ülős fajta vagyok ezt Ő is nagyon jól tudja, látta, végigkísérte utam a kezdetektől, legalább is többnyire. De az éppen elég, hogy tisztában legyen vele. Amara ellen is dolgozom, tán én vagyok az egyetlen, nem tudom, nem is érdekel. Körtáncunk megindul a vízben, köröttünk a természet adja a talp alá valót. Csendben hallgatom szavait, felvetülő kérdését mely magában hordozza a választ is. - Ahogy mondod, az Övét. - Mosolyodom el parányit, majd folytatom. - Nem megváltoztatni akarlak Ophilia, hanem vissza adni ami vagy. - Mondom ki végül s immár megállok vele szemben. Ez hát a lényeg. - Akit én ismertem nem a világ vesztét akarta, nem a végső pusztulást. Ő akarta, mert így döntött. Amit most akarsz az más akarata, nem a Tiéd. - Pillanatnyi szünet majd folytatom is. - Fajok, mit számít már, elmosódtak a határvonalak. Ember, angyal vagy démon, mit számít. Vagy összefogunk, vagy mind pusztulunk. Talán egyedül vagyok aki fejjel majd a falnak, de tudod jól ott belül, nagyon jól tudod, hogy nem fogok megállni mindegy ki áll az utamban. Ha a vesztem okozza akkor is teszek majd ellene. - Nagyon jól tuja kiről beszélek, szavaim egyértelműek, nem, most nincs ott kóbor mosoly, arcom még is nyugodt, határozott. Kiterítek egy lapot, igen most mondtam ki, hogy ellene vagyok, eddig egyszer sem tettem ilyen egyértelműen, veszélyes játék hiszen épp egy szolgája előtt állok, de eddig is penge élen táncoltam, már szinte hozzászoktam. Suttogó utolsó szavai hallva egészen aprón enyhül meg arcom. - Miért akarnál megfelelni? - Teszem fel a jogos kérdést mely inkább költői, vélhetően nem erre számított. De a kérdés adott, miért is akar megfelelni? Sem nekem sem Neki, sem másnak nem kell. Szabad akarat. - Légy szabad, Te döntesz. - Nézek mélyen csillogó íriszeibe, a sötétség csírája leledzik ott, de nem érdekel. Pár pillanat aztán megszakítom a szemkontaktust és a part felé indulok, a sziklákon kapaszkodom fel, hogy végül ott állapodjam meg s nézhessek körbe felfedezve a terepet. Nem nézek vissza rá a következő lépés az övé.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Tribeca Green Luxury Apartments Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
780
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 3:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


To Abaddon
I can't deal with someone wanting to take a relationship backward or needing space or cheating on you
- Jaj, ne tégy úgy, mintha nem lenne neked, pont Neked szabad akaratod - hajtom enyhén oldalra a fejemet, nem veszek arról tudomást, hogy irigykedésre céloz az irányomba. Nem fogom tagadni, de nem azért mert igaza lenne.
Tudom, amit tudok. Nem irigykedtem sem most, sem akkor. Ez egyszerűen… Nem az. Ilyen érzések sem akkor, sem most nem járnak körbe. Most már végképp nem. Angyal vagyok, mégha már nem is Istent szolgálom. Nem, mert a világot. Hogy egy jobb világunk legyen, nélkülünk. Ez minden csak nem egy olyan jellemvonása, aki irigy lenne.
- Igaz is, egy merő pillanatra elfelejtettem, hogy te vagy Mr. Mindig tudom, hogy mit akarok - mosolygok rá élcelődve. Nincs hangomba bántás, sőt, halk nevetés is kiszakad belőlem, mielőtt még tova indulnánk.
Akkor sem engedem most meg, hogy olyan témákra kanyarodjunk, mely elvenné a nap kellemes részét egy sötétebb fellegek felé. Inkább csak elélcelődöm a szavain. Talán magot ültet a fejembe, én már csak azért sem mondok semmit, mert kétlem, hogy bármi hatást tudnék rá gyakorolni. Szemlátomást eddig sem tettem.
- Hogyne - adok választ, hogy mennyi ideje is van, kissé talán irónikus hangvétellel. Mintha lenne. Időnk van, de soha semmire sem használják. Akkor sem használták ki, amikor Amara nem nyert sok erőt. Akkor sem, amikor Isten eltűnt. Eltékozolják az időt, mely oly értékes.
Igen, jelenleg én is ezt csinálom, de egy nap belefér, nem? Más az egész életét vesztegeti el. Lásd azt a démont, akinek nem számít Amara, miért is? Azt hiszi, hogy majd őt életben hagyja, ha nem foglalkozik vele?
A vízben körözök körülötte, de ő is. Mint akár két cápa, ki a prédáját méregeti. Azt hiszik egymásról, hogy legyőzhetik a másikat, mégsem tudják, mert olyannyira hasonlóak. Mégis teljesen mások. Lábujjhegyen támaszkodom meg a csúszos köveken. Kezeimet magam mellett tartva egyensúlyozom. Egyre kissebb köröket írunk le a vízbe, mindaddig, amíg végül egymáshoz nem állunk újra csak közel.
Figyelem nyakának ívét, állai markáns vonását. Lassan tekintek fel rá, alsó ajkamba harapva. Hajam az arcomhoz, nyakamhoz, vállamhoz tapad.
- Erre… - kezdenék bele, de lehelete meggátolja, hogy bármit is mondhassak. Nem is olyan régi emlékképek villan fel szemeim előtt. Eltekintek mellette a mögötte elterülő vízesésnek szentelem inkább minden figyelmemet.
Apró örvényt érzek magam körül. Lassan mozdul a vízbe, megkerülne. A hulláma engem is magával ránt, én pedig nem tiltakozom. Tekintetem elszakítom a halkan csobogó víztől, visszavezetem acélkék íriszeibe. Állom pillantását, még ha ehhez nagy levegőt is kell előtte vennem.
Hallom szavait beférkőznek elmémbe, engedem is, mégsem válaszolok rájuk. Nem érkezik tőlem riposzt. Máson jár az eszem. Mintha… De nem, ezt nem mondom még. Megvárom, hogy mit is akar mondani.
Hallom a fák zúgását, hallom vízesés csobbanását, ahogy a tóval válik eggyé. Madarak gondtalan csiripelését. A szellő lágy fúvását érzem arcomon, tarkómon. Nem borzolja most a hajamat.
- Miért van az… - kezdek bele halkan, egészen halkan. Nem kívánom megtörni azt a békésnek mondható csendet, mely körénk telepedett le. Nem akarok az elefánt lenni a porcelánboltba. - Hogy mióta csak találkoztunk, mintha… azt akarnád, hogy megváltoztass? Hogy megváltoztasd a lényem, a gondolkozásom? Egykor akartad az Övét - utalok az egykori naiv angyalra. - Most az enyémet, Don. Egymásnak ellentétes faj képviselői vagyunk. Te nem látod azt, amit én kívánnék látatni veled, én nem látom, amit te mondasz. Én nem akartalak megváltoztatni, vagy nem is akartam azt, hogy más lény, de te… - tekintek fel rá. Arcomon nincs már mosoly, tekintetem komoly, őszinte. Érdeklődő. - Talán nem lennék így elég megfelelő? - utolsó szavaimat szinte már suttogom. Nem perdülök többé vele, megállok egyhelyben, ha ő nem teszi meg, akkor harcolok a szelíd örvénnyel.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7