Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Ophilia


St Gabriel Church - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 30, 2018 6:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Előbb csak felvonom szemöldökömet, majd oldalra hajtott fejjel bólintok válaszára. Ez is lehet egyfajta szemlélet, ahogy az enyém is volt. Valamiért mégsem hiszem, hogy ez olyannyira egyszerű lenne, mint ahogy mi azt elképzeljük.
- Meglehet, hogy Isten sem fogja hagyni, hogy kényünk-kedvünk szerint lopdossuk össze szeretett lényeinek a lelkét - vonom meg a vállamat. Aztán lehet, hogy mégsem. S ha már Amaranal járunk, vélek összefüggést felfedezni az előbb kiejtett szavaim és az övéi között.
- Amara végtelenül türelmes. Ha nem lenne az szabadulását követően rögtön bosszút állt volna. Vagyis amint az ereje visszatér - gondolkozom ezúttal hangosan. Isten útjai kifürkészhetetlenek és való igaz, hogy egykor nem is nagyon foglalkoztam vele.
Ezt a hibát nem követem el Amaraval szemben is, hiába szolgálom őt minden erőmmel.
- Istent akarja kiugrasztani a bokorból. Oly lényeket engedett szabadjára, mely az egész világ számára elhozhatja a pusztulást. Mindent megtesz azért, hogy előcsalja. Őket kiengedte, Téged arra kér, hogy az emberekből élőholtakat készíts - mi ez ha nem a türelmes játszma jele?
S hogy mit fog tenni az Öreg? Na, az majd kiderül. Mindenesetre nem hinném, hogy sokat. Eddig sem tett, ha Gabrielt sem állította meg, akkor a saját testvérét sem fogja. Fogja majd a nyúlcipőt és elhúzza a csíkot az univerzum egy másik szegletébe és készít magának egy újabb játszóteret.
- A szabadság továbbra is illúzió. Nem vagyunk szabadok, egyszerűen csak más szolgái lettünk - ki tény, hogy kevésbé foglalkozik velünk. Mégis csettintésre akár egymás ellen hangolhatna minket, nekünk pedig beleszólásunk sem lenne. Ez egy angyal élete. Dróton rángatják bárki szolgája legyen is.
Kérdésem elhangzik, de egyelőre nem kapok rá választ. Borzolt tincsei között figyelem mohó tekintetét, mellyel most engem méreget. Régen erre nem lett volna példa és lám. A sötétség még egy arkot is ki tud teljesen forgatni. Vajon mi történne, ha egy teljesen új lényt hozna létre?
Válaszát hallva lassan egyenesedem fel, szorosan hozzá simulna. Szemöldökömet összevonva próbálok rájönni, hogy mire is gondolhat. De még az is eszembe jut, hogy egyszerűen csak nem figyelt rám.
Egy nő, vagy akár egy női testbe bújt entitás teljes mértékben el tudja venni egy férfi eszét. Hihetetlen ez továbbra is.
- Az egyetlen kiskapu, melyet beleépítettem az őszinte szándék, mely valljuk be, ezzel épp nem rendelkezünk - nem, hisz nem Amara ellen akarom felhasználni a magot. De saját magával.
Saját magával.
Gondolkozom tovább ezen, miközben félig ellépek mellőle, mintha egyre jobban csak távolodnék tőle, mégis mozdulataimmal csábítom, hogy kövessen engem.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 28, 2018 6:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Ophilia
Kevésbé látok bele Ophilia fejébe, tudnék, ha akarnék. Nem akarok! Viszont nem értem túl jól a következtetését.
- Nem is fogom. Mihelyst mindegyik az Úrnőt szolgálja, úgy az én utam véget ér.
Jelentem ki egyszerűen. S hogy ez mit jelent? A fene tudja. Lehet hogy utána úgy leszek mint Ophilia, de az is lehet hogy előbb elmegyek, mint Atyánk és a többiek.
- Az Úrnő nem ennyire türelmes.
Hát ez az én meglátásom és épp most ócsároltam. Gyorsan észbe kapok.
- Megvan neki az ereje. Napról napra nő. Nem hiszem hogy várni óhajt!
Egészítem ki magam. Utána jön az ötlet, az összeesküvés, és merőben lenne hozzá kedvem. Ophilia csillogó tekintete sem árulkodik kevesebbről.
- Szabadok vagyunk. Oda megyünk, ahová csak akarunk, azt csinálunk, amit akarunk.
Öntök még egy adag olajat a tűzre. Miért ne? Kifejezetten élvezném a New York-i vadászok porba döntését. Szórakoztató volna, útközben meg érvényesíthetem Amara akaratát. Semmi sem gátol benne. Nem szabott meg feltételeket, se tiltásokat, neki csupán az kell, hogy végezzem a dolgomat, ami a tervéhez kell. Az hogy közben itt Ophiliával jól érezzük magunkat, őt nem érdekli. Bezzeg Atyánk már biztos kiátkozott volna minket odafentről! Fura, mert Ophiliának is épp most jut az eszébe. Neve emlegetésére a szemöldököm húzkodom, tudnék mit hozzáfűzni, ám épp most fejezi be a forgást, én pedig elkapom. Aztán teszünk egy félfordulatot, ő kimondja a kérdését. Finom teste megadóan omlik karjaim közé, miközben a föld felé borul, de erősen tartom. Csupán a hosszú, szőke haja érhet a földhöz. Rabul ejt az a tekintet, mintha a csillagok között ragadnék egy kis időre. A hajam rakoncátlanul a szemembe kúszik mindeközben és a szabad látás reményében elkalandozom. Igazából ez a testhelyzet kiemeli Ophilia kerekded idomait, amiket eddig észre sem vettem. Ó jaj! Mi volt a kérdés? Kínos csend telepedik rám, míg ő várja a válaszom, ami neki segíthet és számít rám. A tekintetem lassan visszakúszik az övéihez.
- Talán saját magával.
Válaszom komoly. Szentül hiszem hogy megtörhetetlen, sebezhetetlen és társai nem léteznek és gyakran a megoldás a legegyszerűbb dolgokban keresendő. Olykor kiszúrja a szemünket, mi pedig észre sem vesszük! Ophilia okos, ha kicsit is inspirálta a válaszom, úgy már tudja is miként törje meg. A zene folytatódik, mi ismét felegyenesedünk, tovább szőve a tánclépéseket.
reveal your secrets

Ophilia


St Gabriel Church - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 21, 2018 8:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Teljesen máshogy viselkedik velem, mint legutóbb. Nem pöffeszkedő, nem beképzelt, nem olyan, ki azt hiszi jobb tőlem. Nem arrogáns. Ez csak egy teszt? A bizalmamba akarna férkőzni? Valljuk be ez egy elég jogos indok, mégis készségesen válaszol a kérdésemre.
- Többen, de a végtelenségig nem tudod kaszálni őket - vonom le az egyszerű következtetésemet. Az emberek lelkei is egyszer végigérnek. - Türelmesnek kellene lennünk, mindaddig, amíg vissza nem gyarapszik az emberi népesség - ehhez azonban másra is szükségünk lenne.
Legelőször is megállítani a két mihaszna arkot. Vagy egyszerűen csak Amara hatalma alá hajtani őket. Minél többen szolgálják őt, annál jobban gyengülni fog Isten hatalma. S nő az övé. Ajkamra aljas mosoly kúszik gondolataim nyomán.
- Senki sem számítana rá - villantom rá tekintetemet. - A vadászok sorait is megtizedelhetnénk, de nem is kell tudniuk. Abban a hitben élhetnek, hogy nem halhatnak meg, na de lélek nélkül? Mit ér az élet, nem igaz? Súlyosabb károkat okoz a káosz eme formája, mint a pusztításé - mily meglepő, hogy ezzel a két tulajdonsággal példálózom.
Nem áltatom magam, hogy túlszárnyalom magát a Káoszt, Belialt, nem. Ő sokkal jobban tudja keverni a kártyáit, de még ő maga sem számíthat arra, ami itt történhetne. Két angyal, egy ark és egy rangtalan, egy egész világ ellen.
Mily romantikus.
Viszont igaza van, az apró fondorlatok. Ezek tudnak a legjobban ütni.
- És erre mindössze türelemre van szükségünk. Amara nem mást akar, mint Istent, de nem fogja előhúzni a gyáva sejhaját… - pillantok rá, miközben hamar Mexikóba találhatjuk magunkat. Vagyis annak egy hithű másolatát.
Mégis mennyiből tarthatna magunkat oda repíteni? Mégis mi élvezet lenne abba? A határaink azért vannak, hogy azokat súroljuk, nem igaz?
S ki is volt, ki ezt mondta? Jelenleg lényegtelen az a jeges szempár. Hisz máris szembe találom magamat egy mélysötét barnákkal, kik semmi jóval nem kecsegtetnek a világot illetően, de engem?
Kezem kezébe simul, lendületet veszek tőle, és gyorsan, egymás után kettőt, miközben kezeimet a magasba emelem.
S mire elé pördülök, bal lábamat hátra nyújtom ki, amíg a jobbot behajlítom, csábítva magammal alá, Ramiél kezét fogom meg jobbommal.
- Miként lehet megtörni egy megtörhetetlen pecsétet? - sajnos túl sok mindenkire gondoltam. S túlságosan hittem abban, hogy csak a jószándék vezérelhet abban, hogy elérjük a magot, mely megölheti az egyetlent, ki szabadságot hozhat egy világra.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 19, 2018 2:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Ophilia
Megbízom Ophiliában, úgyhogy a kérdésére szinte azonnal rávágom.
- Igen. A halandóknak is van energiája és többen vannak még most is, mint mi. Ez az energia pedig abból adódik, hogy Atyánk lelket ad nekik. Tulajdonképpen Atyánk energiáját ezekre a satnya teremtményekre pazarolja el.
Nemtetszésem eléggé kifejtettem közben, most pedig sokkal izgalmasabb területre kalandozunk. A kijelentésre egyből összeszalad a tekintetem vele, úgy, mint azoknak, akik rosszban sántikálnak.
- Ha arra gondolsz, amire én gondolom hogy gondolsz, akkor az nem is lenne rossz!
Merőben briliáns ötlet New Yorkban káoszt okozni, és bár korábban kedveltem a fickót, azt a Payne-t, most szívesebben lapítanám a betonba a kis nyilacskáival együtt. Ahogy a társait is. Komolyan, örömmel tölt el ezeket a szánalmas lényeket pusztulásba taszítani és figyelni, miként skandálják Amara nevét! Bár meglehet, Ophiliának egy sokkal jobb ötlete támadt az enyémnél, ami mentes mások fizikális fenyítésétől.
- Mindig az apró fondorlatokban rejlik a nagy varázs...
Legalább is ezt olvastam egy bárban, egy színes papírdobozon és Ophilia huncut mosolyáról ez jutott az eszembe. Úgy tűnik őt sem hagyja hidegen a huncutkodás, mert nagyon hamar arra kapom fel a fejemet, hogy az előbbi mozdulatom megindít egy sor folyamatot. Folytatódnak a tánclépések, immár az illúzió keltette világban, ahol a muzsika és az atmoszféra magával ragadó, majdnem el is felejtem hol vagyunk valójában, de ami igaz, az az hogy Ophiliával vagyok és így már teljesen mindegy hol vagyok. Ösztönösen követem a mozdulatait, a ritmust és nagyon hamar ingoványos talajra tévedünk.
- Akkor tedd fel és meglátjuk!
A kérdésére nem akarok improvizálni, a tánc bőven elég erre. Néhány lépést hátrálok, még a kezét fogva, elég teret hagyva neki a pörgésre, forgásra, én meg figyelem, hogy időben el tudjam kapni.
reveal your secrets

Ophilia


St Gabriel Church - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 9:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Egy új férfi áll előttem, nem. Ez rossz kifejezés. Egy új angyal, egy új ark. Ez lenne a vészesen fogyatkozó jövőnk képe? Ez lenne Amara valódi katonája? Hiszen ő már nem az az ark, ki egykor a mennybe járt nálam, ki nem akart bajba sodorni. Ki segített idelent a földön, ereje teljéből. De nem is az a pökhendi alak, kivel a parkba találkoztam nemrég.
Kezének simítására ujjaira simítom arcomat egy pillanatra behunyva szememet. Nem. Ő már egy másik angyal.
Ebben teljesen biztos vagyok.
- A meg nem értettek hozzák el végül a világ tényleges végét - sóhajtom el magamat.
Szóval feladatát megkapta végül. Figyelem a kezébe tartott kaszát, melyet oly magabiztosággal tart. Feladatom itt Amara számára véget ér, amíg újat ki nem oszt.
- Minden embert a szolgálatába kell állítanod? - az aratóban a lelkek száma? Mit jelenthez ez? - mi köze van az Aratónak… - miként is tegyem fel ezt a kérdést magam sem tudom.
De hogy ő is azt csinál amit akar?
Ez az a szabadság, ami sose adatott meg nekünk egykor. Enyhén megrázom a fejem, hogy ne gondoljak, most hasonlókra. Most nem szabadna. Kijelentésére mégis jóleső nevetés hagyja el ajkaimat. Mondanám, hogy hosszú idő óta most először, de nem. Mintha az utóbbi időben egyre több ehhez hasonló alkalomra nyílt volna lehetőségem. Előbb egy leviatán előtt, majd… egy testvéremnek nevezett söpredék előtt.
Nagy levegőt véve söpröm ki az ő emlékét is a fejemből. Hiszen végre van valaki, kire újra számíthatok. Nem vagyok újra egyedül ebben a rothadó világba.
- Kevés ember maradt már, de talán érdeksebb lenne a játszma, egy olyan városba, ahol nem kívánt személyek lehetünk - mosolyodom el csalfán, gondolva a vadászok városára. Ott milyen káoszt tudnánk teremteni. Olyat, amire még a káosz démonát is irigység vonná körbe.
Megjegyzésére enyhén felvonom a szemöldököm, inkább a célból, hogy tudatosítsam, fogalmam sincs, hogy miről beszél, de inkább csak elnevetem magam, miközben ő átöleli a derekamat. Régen voltam már ennyire önfeledt és gondtalan, mint az Ő közelségében, talán…
- Talán van olyan kérdésem, amire te jobban tudod a választ, mint én - válaszolom neki, lelki szemeim elől kisöpörve egy tengerparti emlékképet és egy napbarnított arcot. Egyik kezem a karjára simul, miközben lábammal keresztbe lépek egyet előtte, majd vissza magam elé. Nem feszélyez közelsége, ahogy egykor talán tette volna. Mélyen a szemébe nézek, arcomon játékos mosoly fut végig, miközben erőmmel könnyedén varázsolom a templomunkat egy mexikói templommá, néhány zenésszel egyetembe. Noha nem kellene hallanunk a zenét, én mégis ideképzelem a pergő gitárt, a dobot, a dallamos ritmust.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 9:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Ophilia
Végig rá figyelek, hangja mintha gátat vonna közém és a Sötétség közé, pillanatra el is felejtem mit csinálunk épp, s mintha csak a világ legtermészetesebb dolga volna, föléje hajolok és bal kezemmel végig simítok orcáján. Játékos mosolyára válaszként én is elmosolyodom, aztán eltávolodom tőle.
- Nekem is sokszor van igazam, de én sem érdeklek senkit.
Úgy vélem nem tudja mi a terve Amara-nak, a küldetése addig tartott, amíg én a Sötétséghez szegődtem, de mint mindig, magát mások mögé helyezve igyekezne segíteni.
- Amara ereje úgy nő, ahogy az Aratóban a lelkek száma. Bár nekem ezt a feladatot rótta, ugyanakkor közben én is azt csinálok amit akarok.
Igen, most veszem sorra, mit is csinálhatnánk mi ketten. Teszek néhány kósza lépést, távolabb kóvályogva Ophiliától, közben az Arató nyele néha megkoppan a padlón. Aztán megfordulok ismét feléje. Az előbb azt mondtam neki, hogy bepótolnám. Miért ne?
- Veled tartok! Söpörjünk félre mindenkit, ki megpróbál igába hajtani minket, vagy útjába állni a Sötétségnek és közben gyarapítjuk az Úrnő hatalmát!
Megrázom a kaszát, ördögi vigyorral, mert ez az enyém, senki sem tudná elvenni tőlem, se használni, leszámítva a Halál Lovasát és némi kétkedéssel, de talán Ophiliát.
- És hogy ne legyen olyan egyhangú, mint ezek a béna, bégető emberek odakint, tegyük érdekessé!
Mondjuk ezt felesleges volt mondani, már az kuriózum számba sorolható, hogy egy szőke angyal, egy csontvázzal mászkál a világban. Néhány lépés és ismét előtte termek, finoman átkarolva a derekát.
- Hölgyem, merre induljunk?
Búgom neki szelíd, mély hangomon, és egy pillanatra felsejlik, hogy korábban eszembe se jutott így megérinteni, sőt, istentelen dolognak tartottam, most meg, még csak levegőt sem vettem előtte. Mi változott? A kérdés gondolati síkját követve felfelé kúszik a szemöldököm, amit a másik gondolhat a kérdés vonatkozásához, de ez igazából saját magamnak szól.
reveal your secrets

Ophilia


St Gabriel Church - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 29, 2018 8:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Szemöldököm ívesen vonom fel, látva, hogy miként kelnek újra az emberek. Nem, ez nem furcsa, hiszen most képtelenek meghalni. Mennyit változott a világ. Amíg ők nem tudnak meghalni, mi annál inkább. A háború a három faj között jobban kiéleződött, mint ahogy azt bárki is gondolta volna.
Ez szinte senkinek sem tűnik fel. Nem foglalkoznak vele. Holott az emberek most ha jól játszanának, könnyen végezhetnének minden természetfelettivel.
De persze nem teszik. Sőt mi több az arknak hála útra indulnak. De merre?
- Az előkészületről - tekintek a felém közeledő férfira. Bevallhatom, hogy egyedül mit sem tudok tenni ez ellen. - Vannak, akik mindent meg akarnak tenni, hogy megöljék Amarat. Még azelőtt, hogy ők elpusztítanának mindent. Te is tudod, hogy ehhez megvannak a szükséges eszközök - kezdek bele, mégsem fejezem be.
Most nem. Összevont szemöldökkel szemlélem a ténykedését. Ez nem az a férfi, akivel nemrég a tornyában találkoztam. De az sem, akivel a parkba. Ő egy teljesen más személy.
- Egy feladatom volt, megszerezni téged - csalfa mosolyt csal ajkamra a tudat, hogy ez sikerült. Hiszen nézzünk csak körbe. Ő az, ki irtja az embereket. Ki Amara hatalma alá hajtja a népet. Mily könnyű feladat. Mily egyszerű. - Több nem adatott nekem. Minden mást, saját akaratomból teszem.
Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy Amara megadta azt, amit Isten nem. A teljes igazságot a világról. Isten önzőségéről. Nincsenek ábrándjaim, hogyha nem úgy cselekednénk, ahogy ő akarja elpusztít minket, vagy esetleg elzár. Megteremtett minket, de mire fel? Hogy azt tegyük, amit ő mond. Ezúttal sem vagyok jobb, pontosan azt teszem, amit Amara akar. De választhatok. És választottam. Ez itt a lényeg.
Ülhetnék innentől ölbe tett kézzel, élvezve a Föld utolsó napjait. Mégis itt vagyok. Segítem szándékát.
A Bibliát ledobom az egyik padra, kezemmel annak szélén támaszkodom meg. Fejemet enyhén oldalra fordítva tekintek a férfira. Játszi mosoly vibrál ajkam szegletébe.
Ahogy rápillant a könyvre, szemöldököm újra összeszalad. Majd felszalad homlokom közepére.
- Sokszor van igazam. Ami azt illeti mindig. Csak senkit sem érdekel - felelem, tán nagyképűen? Nem, ez csak az igazság. Annyi mindenkivel ellentétben én mindent tudok. Immár mindent. Majdnem mindent, de a tudás hatalma sokkal fenyegetőbb, mint bármilyen más hatalom.
- Számos tárgy van a világba, amivel meg lehet gyengíteni Amara hatalmát. Ezek elpusztításán ügyeskedem - a legfontosabb mégis a mag lenne, de ezt egyelőre nem hozom fel. Meg kell bizonyosodnom arról, hogy nem csak megjátsza magát.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 27, 2018 6:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Ophilia
Az emberek, akiket elért az Arató, nem haltak meg. Csupán a lelküket vesztették el, melyet Atyánktól kaptak, s immáron Amarat erősítik vele. Mind felkel a földről, én pedig útjukra indítom őket. Menjenek, terjesszék a Sötétség hatalmát. Egyikük sem a régi már, keveseknek adatott meg, hogy ellent tudjanak állni az Úrnő akaratának, s akibe valaha is kétség merült, annak is szembe kellett néznie a Sötétséggel, aki nem egy zsenge démon Lucifer játékszerei közül. Ott hagytam hamar az ablak rendezetlen tükrét, vissza mentem Ophiliához.
- Miről maradtam le?
Nem volt lehetőségem visszakérdezni, mikor az orromra dörgölte hogy rengeteg időt vesztegettem. Most először érzem úgy, hogy valami megtört a menetelésben, s bár Amara ereje ugyanúgy lüktet ereimben, mintha a hangja tompulni látszana.
- Az Úrnő óhaja az volt, hogy terjesszem a hatalmát. Utólag is bocsánat, amiért ott hagytalak! De látom, te is feladatot kaptál tőle.
Érdeklődve tekintek rá, apró mosollyal a szám szegletében, közben megállok a pad mellett, melyre azt a dohos könyvet dobta. Csak egyetlen pillantás rá, s elönt a gyűlölet. Nyomorult férgek ezek mind, Atyánk pedig rég az emlékeinkben él csupán, de ha őszinte akarok lenni, ettől még inkább nyomasztó keserűség telepedik rám. Semmi okom erre, úgyhogy lehajolok, megfogom a könyvet és elhajítom a gyóntatószékek irányába. Mit bánom én hol ér földet, csak ne lássam!
- Igazad van. Jobb lett volna, ha maradok.
Válaszolom bocsánatkérően az újbóli dorgálásra, bár az hogy komolynak gondoltam-e magam, felettébb jó kérdés. A múltban is mindig csak félre álltam mások nagyszerűsége elől, árnyékként tettem Atyám kedvére de minek? Miért? Szánakozva tekintek vissza az akkori magamra. Balfék! Akárhogy is, már a Sötétség kezében a világ sorsa és hamarosan mind jobb létre szenderülünk. Ez felettébb jó érzéssel tölt el. Széles mosollyal tekintek a padról, ismét Ophiliára.
- Bepótolnám, amit tudok!
reveal your secrets

Ophilia


St Gabriel Church - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 25, 2018 10:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Árnyék vetül alakomra az ablak irányából. Vészjósló árnyék ez. Somolyogva fordulok abba az irányba. Míves keretbe foglalt színes mozaikablak darabjaira hullik. Szinte lassítva látom, miként repül át rajta egy társam. Apró szilánkok a szélrózsa minden irányába repeszként hull alá. Szinte látom, hogy miként sérti fel az egyik hívő karját, egy másik szemébe fúródik. Karclja meg arcomat, szemem alatt. Mégsem érzek irántuk szánalmat, sajánlatot. Semmit. A kezem, a benne tartott könyvvel együtt, lassan engedem le.
Az érkező felé fordulok, s amint lassan kibontakozik alakja, fejét felemelve rám pillant, kaján félmosoly kúszik számra. Nem szólok semmit, teljesen felesleges. Tudta, hogy merre is keressen? Esetleg véletlenül talált pont ide?
Nem hiszek a véletlenekbe, akkor sem, ha megtörténhet. A véletlenek nem léteznek, a szálakat mindig felülről irányították. Ezúttal nem Isten teszi, hanem Amara velük. Célja volt ezzel.
Emberek menekülnek minden irányba. Vállamat megtaszítják, mégis egyenes háttal, felszegett állal állok. Hallom a mélyről jövő hangot, mi akaratlanul is mosolyt csal az arcomra.
- Ramiél - üdvözlöm, fejem hajtva előtte. Nemrég, amikor találkoztunk még nem hittem neki. Nem hittem, hogy megértett, hogy tudja, hogy miről beszélek, de lám.
Megejelenése is arról árulkodik, hogy elhitte a szavaimat. Megvilágosodott, immár tudja, hogy az egyetlen igazság az Amaratól származik. Ő az egyetlen, kiben bízhatunk. A világunkat nem azért sodorjuk a végéhez, mert nincs jobb dolgunk. Egyszerűen tudjuk, hogyha egyszer újra kezdenek mindent, az egy sokkal jobb világ lesz.
De ezt nem fogjuk elérni, ha nem cselekszünk.
- Kár, hogy ilyen sokáig tartott. Rengeteg időt vesztegettél el - húzom félmosolyra ajkam, szemem furcsán csillan meg. Méltatlankodom? Persze. Ha akkor és ott elhiszi, akkor már rég a dolgunkat végezhetnénk. Nem mintha, az emberek megölése az lenne. Vannak ennél jóval fontosabb feladataink.
Bocsánatára, csak kecses kézmozdulattal engedem el. Mindeközbe újra felemelem a könyvet és felcsapom, egy oldalnál.
- Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr - tekintek fel belőle, miközben a rohangáló csőcseléket figyelem.
Máskor talán szórakoztatának, most csak egyenesen unom őket. Könnyedén dobom le az egyik padra. Zsebemből fehér vászon zsebkendőt veszek elő, a begyógyult sebem alatt kiserkenő véremet törlöm le vele. Nem ez az első alkalom, hogy látom miként küldi az embereket a túlvilágra. De ez az első, hogy személyesen látom. Ez az első, hogy nem idegenül nézem, tényként, feljegyezve. Nem élvezem, nem is esik jól. Teljesen érzelemmentesen nézem. Mint ahogy természetes lenne tőlünk. Angyaloktól.
Szavaira megdöntöm fejem oldalra, nem javítom ki, hogy talán még mst is ér valamit. Vagy soha nem is ért. Nem az volt a fontos, hogy miként imádják a szavát. Hanem, hogy miként élnek.
Elbuktak.
- A legutóbb gyorsan távozásra fogtad magad. Azt hittem, hogy már nem gondoltad magad komolynak - fordulok felé, egyik kezemmel a padot támasztva, a másikkal a csípőmet. Ekként hajtom félre a fejemet és tekintek rá, áthatóan.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 24, 2018 12:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


to Ophilia
Amióta Amara kiadta a feladatomat, céltudatosan haladok. Az emberek rémülten menekülnek előlem, annyira gyengék, annyira törékenyek. Atyánk valóban őket ünnepelte helyettünk? Szánalmas! Mögöttem egy kisebb tömörülés vonaglik, Amara nevét éltetve, előttem menekülő emberek rohannak szerteszét. Egyesek a kocsijukba pattanva próbálnak meg kereket oldani, mások céltalanul rohannak előre az utcán, többen bemenekülnek a templomba. Két napja tart a menetelés és egyre több ember hirdeti a világvégét immáron. Az Arató megtette a dolgát, egyre több lélek gyűlik össze benne, folyamatosan erősítve az Űrnő erejét. Sötét aura leng körbe, úgy lépkedek az emberek között, de a halandók csupán egy csontvázat látnak, azt, akit amúgy is látni fognak életük végén, a Halált. Bal kezemmel előre mutatok és szempillantás alatt tönkreteszem az autót, mely most kinyílt motorház tetővel füstölög, oldala és teteje behorpadt, a benne tartózkodok ebben a minutában segítik ki egymást belőle, aztán az utcán rohangáló csőcselékhez csatlakoznak.
- Menjetek!
Eresztem útjára az engem követő bugrisokat, már idegesítenek, egyébként is, nekik pontosan az a dolguk hogy terjesszék a Sötétség erejét. Úgyhogy lekophatnak rólam, ráuszítottam őket az utcán rohangálókra, én pedig a templom előtt állok meg. A levegőbe emelkedek, szárnyaimmal kisebb légörvényt verve az aszfalt felett, a templom ablakai elé repülök, majd keresztül törve azokat, bejutok a belső térbe.
- Ma éjjel nem kel fel a hold, s nem fürdik meg ezüst sugarában a remény!
Kiáltom el magam mély hangon, elégedetten, a padsor szélén megállva, kezeimben a kaszával, a terem közepén menekülő embereket figyelem, és a tömegben kiszúrok egy ismerős arcot.
- Ophilia!
A megjelenésemet hangos visítások kísérik, a csőcselék ketté oszlik, van, akinek az esze azt diktálja inkább kifelé rohanjon, mások igyekeznek eljutni a terem másik felébe, túl a gyóntatószékeken. Néhány ember letérdel Jézus szobra előtt, a többség pedig a pap ajtaját verik, mert zárva. Már jó ideje az enyészeté ez a templom és csupán az egerek látogatják, hála azoknak, akik most az oltár előtt imádkoznak segítségért. Elindulok utamra, félre lökve két sornyi padot, egymásra taszítom őket hangos robaj kíséretében, hogy aztán Ophilia előtt megállva, gúnyos mosollyal köszöntsem.
- Hálával tartozom neked, amiért felnyitottad a szemem! Már látom, amit el akartál magyarázni nekem.
Az ütemes sírás kezd idegesíteni, miért csinálják? Hát nem egyértelmű hogy mind meg fogunk halni? Akkor meg?! Megérdemli ez a világ! Mind megérdemeljük! Az Úrnő igazságot fog szolgáltatni az univerzumnak!
- Ha megbocsátasz! Csak egy pillanat.
Nah igen, marha idegesítő úgy beszélni egy ismerőssel hogy ezek itt pampognak, szóval nagy hévvel indulok meg először az imádkozó csürhe irányába.
- Már késő! Akkor kellett volna imádkoznotok, mikor még volt, aki meghallgatott! Minket ez roppantul nem hat meg! Pont úgy, ahogy nem érdekel senkit sem a kivert kutyák nyihogása!
Az emberek gyengék. Buták, lusták, hangosak és büdösek. Az Arató mélyen felszántja a padlózatot, karistolva az alapozást alatta, lépteim eme zaj kíséri. Minél közelebb érek, annál jobban sírnak és környörögnek, vagy épp az imádkozás egyre hangosabb és akadozóbb. De csupán egy mozdulat, aztán elhallgatnak. Elterülnek a földön, tekintetem pedig az ajtót hevesen dörömbölők felé irányítom. Sikerül áttörniük a nagy igyekezetükben, hogy aztán egymást taposva jussanak előre, kifelé a hátsó ablakon át. Akit megtapostak és hátra maradt, az hamarost a Sötétséget erősíti. Bejutva a kisebb folyosóra, megállok a nyitott ablak előtt és kitekintek. Ugyan. Ezeket is hamarosan begyűjtik a társaik, de csak a mihez tartás végett szárnyaimmal finoman csapkodva kifelé üvöltök utánuk, hangom mély baritonjában mintha több ezer lélek visítana egyszerre, valójában ez a kaszámból jön, ékesítve hangomat, mint a paraszt kantátával a kocsizörgés. Nem megyek utánuk, csak figyelem a lóhalálában feszített tempót és elégedetten mosolygok a bajszom alatt. Ha Atyánk így csinálta volna, valószínűleg ezek a férgek sosem szűnnek meg hinni benne és nem felejtik el félni a haragját. Valamiért kicsattanó örömöt érzek, de nem tudom megmagyarázni az okát.
reveal your secrets

Ophilia


St Gabriel Church - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 22, 2018 7:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Ramiél
If the soul is left in darkness, sins will be committed. The guilty one is not he who commits the sins, but the who causes the darkness
Cipőm sarka visszhangzik az üres épületben. Évekkel ezelőtt elhagyták már a hívők eme apró templomot. A padok szabályos szimmetriában sorakoznak egymás mögött két oldalt. Egykor básonnyal bevont ülői mára megkoptak, egerek lakmároznak belőle, menhelyet találtak maguknak. A falakon ékes keretbe foglalt képek függenek. Az egy Úr egyetlen fiának keresztrefeszítésének története. Az egyik kép előtt megállok, fejem félrehajtva figyelem.
Keresztet húzva maga után meggörnyedve halad előre a szakállas - és valamiért minden ábrázoláson kockahasas - férfi. Hosszú haja arcába lóg, szemeiben nincs megbánás.
Miért is lenne? Ő is tudta, hogy onnantól, hogy az Úr fia nem várhat reá szép vég. Feláldozta egy szem fiát, mégis miért? Az emberek az üdvösséggel magyarázzák. “Jézus meghalt a bűneinkért.”
Nincs már pokol, mindenki a mennybe jut. Gúnyosan húzom félmosolyra ajkamat. Na persze, csak az emberek lehettek ilyen gyarlók. Mintha egy ember halála megválthatott volna bármit is. Ostoba népség. Semmit sem tanultak, és ennek következménye mi volt? Előbb üldözöttek, majd maguk is üldözők lettek. Hány és hány nemzetet irtottak ki Isten zászlaja alatt? S mindeközbe Ő mit tett?
Semmit. Hagyta, hogy a démonok befeketítsék a nevét, hogy oly sok ember meghaljon az emberi kinyiség oltárán.
Elfordulva a képtől sétálok tovább a márványpadlón, egyenesen előre. Az oltár felett pirosan izzik az örökgyertya, fényt adva azon kevés ember számára, ki még hisz. Balga lelkek. Ha tudnátok, hogy mi vár reátok. De ha tudnák, akkor is mi lenne?
Nem tesznek semmit. Ölbe tett kézzel várják, hogy majd más megoldja helyettük a problémákat. Az oly tökéletes lények, akikre annyira büszke volt, ily gyengék. Maguktól semmire sem képesek. Főként nem ebben a városba. A nap tompán süt be a színes mozaikablakokon. Hajamat vörösre, lilára, kékre festi, mikor elhaladok előttük.
Sokat töprengtem azon, hogy Michael miért pont ezt a várost mentette meg. Miért itt kellett megállt parancsolni Gabriel őrjöngő gyilkolási vágyának, miért nem lépett közbe hamarabb. Meglehet, hogy sejtéseim megalapozatlanok, de rejtőzik valami ebbe a városba. Van itt valami, ami értékkel bírhat nem csak számára, hanem mindenki számára ezen a világon.
Amara erőt adott nekem. Különös erőt, melyet még magam sem tudok megfejteni, de napról napra átitat vele, érzem, hogy egyre erősebb leszek, annak ellenére, hogy pont meggyengültünk. Egy padsor mellett elhaladva tekintetem egy könyvön akad meg. Lapjait a szú rágta meg, mégis egybe van még.
Tétován állok meg mellette, aranylóan világít be az ablakra mázolt Jézus glóriája, miközben lehajolok érte. Lényemet sugározza a mozaik ablak fénye, belőlem mégsem árad más, mint a sötét üresség.
Biblia.
A mészárlások okozója. Ki ezt megírta fogalma sem lehetett arra, hogy mire fogják felhasználni egyszer. Ajkamat újra csak elhúzom, lustán belelapozva. Sose olvastam el - nem is kellett. A mennyekben megannyi misét végighallgattam már. A bosszúálló és megbocsátó Isten. Egyik fele arról szól, hogy miként bánik saját “népével”. Mintha csak a zsidóké lett volna. Miként teszi őket próbára. Míg a másik része a megbocsátásról szól és egy fiáról. Ha tudták volna, hogy ennél több húzódik meg a világában. Ennél jóval többről szól. Tekintetem felemelve egy gyermeknek ábrázolt angyal szobron állapodik meg.
- Emberek - szólok keserűen. Oly szánalmas nép. Olyannyira esendőek, gyarlók. Hogy tudtam bármi jót valaha is látni bennük
reveal your secrets

Hell or Heaven


St Gabriel Church - Page 4 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 13, 2018 4:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


***
szabad a játéktér
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2