Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Brooklyn Bridge - Dover Street •
reveal your secrets

Abaddon


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 25, 2020 8:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


(UN)USUAL BUSINESS - Episode 2
Cara & Abaddon
─────────────── ───────────────
« Comment; Cool • Szószám; - • Zene; The River »

- Nos az valóban igen kellemetlen lenne! - Jegyzem meg én is figyorogve felvetésére a lisztel teli ládákkal kapcsolatban. Az az okos kis kobak nagyon taktikusan forgatja a fogaskerekeket. Figyelmem nem kerüli el vonásait amint igazi farkasként szegezi szemeit a célra, esze ágában sincs levenni onnan, ragadozó tekintet, mondják. Orcámról a mosoly csak a fekete barátunk meglepetésszerű érkeztekor tűnik le egy pillanatra. Hogy aztán a megnyugvás után a hatalmas dörrenés kavarja fel újra az éppen lecsitulni látszó kedéjeket. Mikor azt hinnéd, hogy minden oké, ugye... Hát... mégse. A kisasszonynak se kell több a megjegyzésre rögvest reflektál miközben már a fedezékben vagyunk, én a vállam tartva tekinte fel rá, parányit elismerőn, hogy végül is van benne valami. Legalább addig sem a fájdalomra koncetrálok. Fájdalmas nevetéskezdemény, miből inkább fájdalmas szisszenés lesz megjegyzésére, hogy eresztek. - Ja, addig jó míg nem a hajó ereszt... - Sem robbanni, semm süllyedni nem voltna valami szép halál lássuk be. Kérdésére, miszerint akad e nálam kés, nos, lábam húzom fel kissé, balommal pedig le is nyúlok, jobbomat nem erőltetném benne a golyóval. A bokához erősített nadrágszár alatti kis tokban ott lapul egy kés, egyszerű, fekete amolyan tipikus katonai darab. Semmi extra. - Remélem nem itt akarod kiműteni a folyót... - Jegyzem meg miközben felé nyújtom, próbálkozva némi poénkodással, kevés sikerrel. Felvetésére pillanatra lehunyom szemem s bólintok. - Nyugi, csak egy vállüvés, szar, éget mint a dög, de bele nem halok... Mondjuk azt sem ígérem, hogy a lövéseim pontosak lesznek. - Nézek oda a vállamra. - Pont jobb váll, kellemetlen... Mit tervezel?- Fordulok végül vissza hozzá s készítem elő a pisztolyt, s ha már, akkor a kakast is felhúzom, lássa szándékaim komolyságát.
Nos Miss Cara Pierce, lássuk hát mi lesz a következő lépésed, mintha csak távoli szemlélő figyelné minden lépését, aki tán nem is oly távoli.
De csak, hogy a nyugalom ne tartson túl sokáig, úkabb dörrenés rázza fel a kedélyeket. Ez bizony egy sörétes puskából leadott lövés volt s nem is messze, a parton lévő ládák irányából jött. Megtolva némi idióta röhögéssel is, mint valami girhes csivava, olyan hangot hallatt a fickó ahogy nevet, tuti valami beszívott punk lehet...
reveal your secrets

Cara Pierce


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 13, 2020 6:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Usual business – part 2

Abaddon & Cara
zene: Dark Necessities  szószám: 1030 • Credit:

 

Jake szerencsére nem habozott sokáig, és hamarosan el is indult a hajó fedélzetére, én pedig szorosan a nyomában voltam. A hajó szerencsére még egy reccsenést sem hallatott, ahogy megérezte a súlyunkat, bármilyen meglepő is. Csak egy nagyon apró ringatózás jelezte, hogy azért mégis csak történt valami, de tényleg annyira csekély volt a hajó mozzanata, hogy ha nem stresszezek rá előtte, akkor valószínűleg meg sem éreztem volna. A lépteim persze nem voltak túl magabiztosak, és szigorúan a lábam elé néztem minden megtett méter előtt, de végül probléma nélkül eljutottunk a fedélzet tetejére, ahol már láthattam is mekkora Victor papa készlete.
Automatikusan számolni kezdtem, ahogy megláttam a hajó rakterének egy szeletét. Hát igen, ilyen ez szakma. Nem elég, hogy látod a tortát, rögtön tudnod kell, hogy pontosan hány szelet van és abból mennyi a tiéd. Mondjuk, ha már a tortáról beszélünk azt sem ért tudni, hogy pontosan milyen ízű. Ezért Jake felé fordultam.
– Jól néz ki a dolog, majd ideküldöm valamikor az egyik emberemet, hogy mérje le pontosan hány kiló. Viszont nem akarok bizalmatlannak tűnni, de szívesen belenéznék az egyik ládába. Kellemetlen lenne, ha valójában mondjuk, csak liszt lenne a hordókban. – egy kedves mosollyal próbáltam elvenni a szavaim élét, mert tényleg kicsit kellemetlenül éreztem magam a kérésem miatt, de hát sok mindent láttam már, basztak is már át a palánkon párszor, így egyre óvatosabbnak kellett lennem. Igyekeztem mindig tanulni a hibáimból, ezért is talán nem érződött annyira a hangomon, de mondhatni ragaszkodtam hozzá, hogy lássam, mi van a ládákban. Na persze nem akartam szarrágó lenni és mindent kinyitni, egy hordó vagy láda nekem tökéletesen megfelelt. Azonban egy váratlan esemény hirtelen megzavarta a békés tárgyalást.
Kis híján tényleg nedves lett a fehérneműm, és ehhez sajnos semmi köze nem volt a hajónak. Ilyen következményekkel jár, ha elmerülök valamiben, és egy hirtelen zaj ver ki a révületből. Amikor viszont megláttam, hogy csak egy apró fekete cica okozta a rémületet, kicsit elszégyelltem magam. Azonban ez sem tartott túl sokáig, mert egy immáron sokkal nagyobb robaj rázta meg az épületet, és az alattunk elterülő hajót. Ugyan nincs sok harctéri tapasztalatom, de még számomra is egyértelművé vált, hogy egy fegyver dördült el. Azonnal Jakere néztem, aki épp a kezét bámulta, amit akkor sűrű folyadék festett színesre. Nem tudom meddig bámészkodtam volna tehetetlenül, ha Jake nem ránt le a földre és keres fedezéket egy doboz mögött. Újabb lövés dörrent, nekem pedig hirtelen bevillant, hogy hol is vagyunk. Egy puskaporral teli hajón. Ugyan igen hiányosak a kémiai alapismereteim, de annyit még én is tudtam, hogy kifejezetten egészségtelen lenne, ha egy kósza golyó a szállítmányba fúródna. Esküszöm abban a pillanatban azt kívántam, hogy tényleg inkább csak liszt lenne a hajón, és nem egy potenciális robbanást okozó anyag. Szeretem a profitot, de az életemet azért egy kicsit jobban. A pánik szerencsére elkerült, inkább a harag hatalmasodott el rajtam. Különösen, amikor nem túl szép jövőt mutató terveiket velem kapcsolatban szóvá tették az idegen támadók. Tisztában voltam bele, hogy kussban kéne maradni, de nem bírtam ki, hogy ne válaszoljak nekik. Egyszerűen elöntötte a szar az agyamat.
– Mekkora balfasznak kell lenni ahhoz, hogy ki akard lyuggatni a karosszériát, amivel még köröket akarsz megtenni te seggfej? – rátudtam volna még kontrázni a dologra, hiszen mondandóm lett volna még bőven, de annyiban hagytam a dolgot. Persze minden önuralmamra szükségem volt ehhez. Hallottam, hogy még leribancozott, viszont legalább nem lőttek többet. Ezek szerint csak megértették a sértésem lényegi üzenetét. Persze, könnyen meglehet, hogy épp csak tárat cseréltek, és azért maradt abba a lövöldözés. Viszont így volt időm venni egy mély levegőt, és mintha a haragom egy kis szeletét is kifújtam volna a széndioxiddal együtt. Így maradt egy kis kapacitásom arra, hogy elkezdjek gondolkodni azon, hogyan fogunk kimászni ebből a slamasztikából.
– Meg vagyok igen, egyelőre csak az önbecsülésem sérült. Te viszont eresztesz egy kicsit. – kezemmel a válla felé mutattam egy gyors mozdulattal. Mély sajnálatot éreztem, amikor tudatosult bennem, hogy kilyuggatták azt a csinos bőrdzsekit. Micsoda pazarlás. A finom bőrárunak még mindig jó értéke van a piacon. Na jó, azért gondolom Jake sem érezte úgy magát, mintha egy masszázs szalonban lenne és várna a happy endingre, de miatta egy kicsit kevésbé aggódtam. Egy váll lövésbe nem szokás belehalni, ha időben ellátja valaki. Plusz nagy szerencséje, hogy én éppen értek is az egészségügyi gyors segítséghez. Csak hát nem akartam azonnal neki látni bibit tutujgatni, amíg a fegyveres parasztok kérdése nincs lerendezve. Igen kellemetlen lenne, ha seggbe durrantanának, minket miközben vállat kötözök.
– Van nálad kés? Talán nem kellett volna járatni a számat fegyvertelenül. Nem ártana valami a kezembe. – azt nem tettem hozzá, hogy akkor is hasznát fogom venni az éles szerszámnak, ha majd ruhát kell szabdalni a sebkötözés elvégzésére. Nem akartam túlságosan felhívni a figyelmét a sebesülésére, elvégre még láthatóan pörgött benne az adrenalin. Szar lett volna, ha elájul a sokk miatt, inkább tartsa csak éberen őt az adrenalin. Ami azt illeti engem is egész jól helyre rakott. Már réges rég pánikba kellett volna esnem, elvégre az életem és valószínűleg a női bájaim is veszélyben voltak, de köszönhetően valami mágikus kémiai reakciónak az agyamban, ’viszonylag’ higgadt tudtam maradni. Persze az még kérdéses, hogy ez az állapot meddig tart ki. Mindenesetre, az volt a cél, hogy gyorsan pontot tegyünk az ügy végére, mert azért már nem volt túl sok ideje Jakenek a ’komoly vérveszteség- ájulás- tragikus és hősies halál’ esemény sor előtt. Ugyan az üzleti megbeszélés előtti alapos előkészületeknél cserben hagyott a józan eszem, de legalább itt a doboz mögött kucorogva elkezdtek forogni a fogaskerekek, és kirajzolódott egy terv féle a fejemben.
– Ha közelebb jönnének, le tudnád puffantani őket? Van egy ötletem. Ne válaszolj hangosan, csak bólints, hogy igen vagy nem. – suttogtam Jakenek. Bár szeretem akkor is hangoztatni, hogy van egy ötletem, amikor valójában teljesen üres a kobakom, de most tényleg volt egy tervem. Kockázatos, és teljes mértékben Jake képességeire hagyatkozik, de hát nem igazán lehettem válogatós. Alapból eszembe se jutott volna, hogy egy idegen kezébe adjam az életem, de hát a szükség törvényt bont, és per pillanat a lövöldoző pöcshuszárok jelentettek fenyegetést számomra és nem Jake. Bele se akartam gondolni, hogy mit fognak ezek velem csinálni, ha nem jön be a tervem. Viszont nagyon erős volt a gyanúm, hogy nem lakberendezési tanácsot akarnak kérni.


reveal your secrets

Abaddon


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 09, 2020 3:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


(UN)USUAL BUSINESS - Episode 2
Cara & Abaddon
─────────────── ───────────────
« Comment; Cool • Szószám; - • Zene; The River »

Kiderült hát az élet egy darabkájának története, Cara felvetésére halovány mosoly ül ki az orcára ahogy a jellemzést írja a fickóról. - Nos, ez a leírás manapság egyre több magát férfinak nevezőre igaz lássuk be. - Vigyorgok magamba a csirkelábúakon. De végül persze bólintok. - Sosem tudni kit is rejt a külső, ezért nem ítélkezem. Sose tudni kibe köt bele az ember ugye... - Nos igen, ez pontosan így van, nem feltétlen a legmarconább külsejűek a legveszélyesebbek, sőt. Csupán nemleges bólogatásom jelzi, hogy nem, hozott össze az említett úrral a sors keze. Igen tetemes sereg volt az, így az esély igen csekély erre. Végül az autó megáll hát, én kiszállok s Cara fejében tán tengernyi kérdés merül fel, mint például a "miért is száltam be ebbe a kocsiba egyedüli nőként?" vagy a " még is mi a jó fenét keresek egy elhagytott gyártelenél?!" illetve "A talán mégsem volt olyan jó ötlet a magassarkú ehhez a túrához" és hasonlóak, vélhetően. De ugye mindent a szépségért és hát a megjenelés az azért fontos lássuk be így egy rossz szavunk nem lehet és egyáltalán nincs is!
A lán csörren, a kapu pedig feltárul s előttünk ringatózik a termetes hajó. Tekintetét parányit mosolyogok. Szavait hallgatva, mondat közbeni megállás majd folytatása még szélesebbre húzza a mosolyt majd felé fordulva teszem hozzá ha már így akkor rájátszva magam is. - Nos én örömmel megmutatom. - Lévén előre engedett, így hát hajlok a szóra, s teszek egy lépést a hajóra. Mivel dokkban áll, így nem túl ingatag. S úgy tűnik meg is marad. - Azt nem ígérem, hogy nem leszel nedves... - lépek előre vigyorogva s érti ahogy akarja, végtére is Ő kezdte én csupán kontráztam. Ha fellép Ő is, akkor nem kell túl messze menni, a hajó felső fedélzetének teteje részben nyitott, le tud nézni a raktérbe, ott pedig megannyi hordó sorakozik. Ládák is akadnak, nagyobb kocka alakúak. - Az ellátmány viszonylag épp maradt mint láthatod. Az értéke pedig, hát ez főként Victor resztortja, illetve ha minden igaz akkor Te kisakkozod majd, hogy mekkora profitra számíthatunk. - Fordulok felé miután végigvittem szemem én is a rakományon. - Nos, mostmár láttad mekkora, mit gondolsz? - teszem fel újra visszautalva parányi kis mondatára, mosolygödröcskéim a helyükön így tekint rá várva gondolatainak verbális kivetülését. Egészen addig míg hirtelen...

... üvegcsörömpökés tompa zaja úszik végig a tarmetes raktárcsarnokon. Tekintetem odakapom annak vélt irányába. Az egyik oldalsó bejárat felől jött. Íriszeim szűkülnek, s reflexszerű mozdulat amint a bőrdzseki belső zsebében lévő fegyverért nyúlok, egyelőre elő nem húzom, csupán a markolatra fogok. Egy fél lépés előre közben, szinten reflexszerűen, katonásnak tűnhet ahogy fél testel elé s a vélt irány közé lépek. Figyelmem fókuszálom s ekkor sötét árnyat látok hirtelen. Újabb tompa csörömpörés, egy régen otthagyott üveg hull a mélybe, hogy szilánkokra törve adja tudtunkra, hogy bíz nem vagyunk egészen magunkban. Már húznám ki tokjából a pisztolyt, de ekkor az sötét árnyat ismét meglátom. Sárgás szeme villan felénk, szőrös teste kecsesen libben át a párkányon a bejárat feletti ablakon hatolt be a tolvajnak vélt jószág. Halk nyávogás hagyja el torkát ahogy felénk néz bután, hogy ezek meg vajon mit bámulnak. - Kóbor jószág. - Vonom meg vállam ahogy Cara felé fordulok ismét jelezve a vaklármát. Aztán hirtelen iszonyat robalj rázza meg az épületet, íriszeim hirtelen kerekednek s a becsapódástól egy lépést hátrálok is lánytól. Vállamhoz nyúlok, bíborszín folyadékban tocsog kezem, értetlen tekintet, majd fel Cara felé. - Bumm, telitalát, Faszfej! - Hallatszik a sivítő hang a távolból én pedig azonnal nyúlok is előre, hogy Caraval együtt kerüljek a földre és egy nagyobb doboz mögött találjak fedezéket, lévén a második lövés is dörren, de ezúttal nem talál. Vihogás a távolban. - Csinos a babád Faszfej, elvinnénk egy körre, vagy kettőre. - Hallatszik egy újabb, sipító, idegtépő hang idiótán vihogva. - Kibaszot Punkok... - Jegyzem meg ahogy fejem a doboz fájának vetem, majd a vállam veszem veszügyre újra. - Te megvagy? - Szegezem neki a kérdést végül s közben a pisztoly is végre kikerül a helyéről. Láthatóan a kobakom járatom, nem láttuk őket, csak a hangokat, így csak tippelhetek merre lehetnek, de tuti kicsinálom mindkettő marhát, igen, pontosan ez van Jake arcára írva. Közben hátha Caranak is eszébe jut valami. Az ajtó mögöttünk zárult, a hajón ragadtunk, a doboz fedezéket ad, de kitudja meddig lévén nem tudni merre vannak s mikor lőnek újra. Fantasztikus...
reveal your secrets

Cara Pierce


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 01, 2020 5:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Usual business – part 2

Abaddon & Cara
zene: Dark Necessities  szószám: 786 • Credit:

 

Már szinte alig bírtam a kíváncsiságomat kordában tartani. Hiszen a puskapor ugye… Majdnem olyan jó üzlet, mint a lányok futtatása. Nem mintha lenne érdekeltségem abban az üzletágban, de hát azért hallok ezt-azt. Ugyan elméletben az az elvem, hogy a profitért mindent, de azért van az a mocsok, amibe még én se merítem meg a tenyerem, bármilyen jövedelmező is. Ugyan egyszer volt, mikor hölgy kísérőt keretestem egy férfinak, egy bálnak csúfolt, rongyrázós buliba, de ott semmi féle extra szolgáltatásról nem esett szó, így egyelőre tényleg elmondhattam magamról, hogy tiszta a kezem. Öhm. Relatíve. Mindegy. A társalgásom a fiatal Jakekkel, robogott tovább, akárcsak az öreg Mercedes a formás fenekem alatt.
– Nocsak. Francia idegen légió? Az én egyik emberem is ott szolgált egy ideig. Talán ismerheted is. Lucas. Alacsony, aránytalanul széles vállak, és elképesztően vékony lábak. Olyan igazi „minek a láb nap” típus. Ha találkoztál vele, biztosan tudod, hogy kiről van szó. – két kezemmel macskakörmöt imitáltam. Na igen, a jó öreg Lucas. Nem ő volt a legfélelmetesebb verő… khm… üzlet emberem, de mindig volt egy jó sztorija, amivel megnevettetett. Plusz, neki nem kellett mindent százszor elmagyarázni, csak adtam neki egy címet, és már tette is a dolgát. Mondanom se kell, hogy Cara néni az ilyen embereket szereti. Időközben Jake igyekezett megnyugtatni, hogy a szállítmány biztonságban van, és nem kell aggódni miatta. A célt nem érte el teljes mértékben, mert még mindig voltak aggodalmaim, de igyekeztem nem kimutatni őket, és inkább egyéb módon válaszoltam.
– Ugyan. Abszolút igazad van. Anyám sokat mesélt Európáról. Különösen a kelet európaiakat emelte ki, mint egy rendkívül fondorlatos népség. Azt hiszem még valami taxis sztorit is mesélt, de nem igazán emlékszem már rá. Hajlamos voltam időnként figyelmen kívül hagyni, amikor panaszkodni kezdett. Talán ez is a túlélési ösztön része. – hangosan felnevettem. Így utólag nem volt nehéz. Akkoriban persze, nem volt annyira vidám a helyzet. Nagy szerencse, hogy az időnek van egy olyan mágikus képessége, hogy megszépíti még a rút emlékeket is.
Megérkeztünk egy igencsak elhagyatott helyre. Jake kinyitotta a kocsi ajtaját, én pedig egy finom biccentéssel megköszöntem azt. Ahogy így elnéztem a hely állapotát rákellett jönnöm, hogy erősen túl öltözött vagyok ehhez az alkalomhoz. Ahogy kiszálltam a kocsiból, a kis magassarkú cipellőm sarkai egyből elmerültek a mocsokban. Nem vészesen, szerencsére még nem koszoltam össze magam teljesen, de innentől kezdve oda kellett figyelnem a lépteimre. Ezért óvatosan követtem őt egészen az ajtóig, ahova megindult. Egy picit megemelkedett az egyik szemöldököm, amikor észrevettem, hogy csak egy lánc és egy apró lakat tartja kívül a kíváncsi szemeket. Ezután rögtön észbe is kaptam, hogy nem kéne fejeket vágni, és inkább rendbe szedtem az ábrázatomat, felöltve a szokásos póker arcot. Nem szóltam egyelőre, mert még nem láttam mindent. Előbb felmérem a helyet, majd esetleg azután reklamálok, ha kell. Beléptem a helyiségbe, és hirtelen nem találtam szavakat.
Egy elképesztően nagy hajót láttam, de annyira rozoga volt, hogy csodálkoztam, hogy még nem süllyedt el. Viszont a mérete… Biztosan nem szenvedtek volna egy ilyen szerkezettel, ha nem tetemes szállítmányról lenne szó. Ha a hajó tele van, akkor elképesztő jutalékkal számolhatok. Szinte láttam magam előtt, ahogy kiszórom az összes pénzt a lakásom padlójára, és utána pucéran meg hempergőzőm benne. Csak mert megtehetem. Ez a kép annyira megragadta a képzeletemet, hogy szinte fel sem fogtam, amit Jake mondott, csak a mondat végét csíptem el.
– Oh, igen hát persze abszolút igazad van. – mondtam, de a szemem még mindig a hajón tartottam. Gondolatban viszont… egészen máshol jártam. Talán egy selyem hálóköntösben kéne inkább a pénz halom fölött tekeregnem? Nem. Határozottan pucéran kell. A mosolyom elképesztően széles lett.
– Formás darab, de meg kell néznem, hogy pontosan mekkora a… – tartottam egy kis szünetet, csak a móka kedvéért. Nem terveztem flörtölni, de hát az ilyen megjegyzéseket nem lehet kihagyni. Néhány pillanat múlva folytattam.   – a készlet. Csak hogy eltudjam kezdeni a számolást. – Vajon, ha szétszórom a lakásban meddig fog érni a pénzhalom. A bokámig? Ne adj isten a vádlim közepéig? Ezt tényleg ki kell számolnom. Azt hiszem majd egy ne zavarj táblát is be kell szereznem, hogy nehogy valamelyik emberem megzavarjon, miközben ’fürdőt’ veszek.
– Viszont kérlek nyugtass meg, hogy nem fog elsüllyedni, ha felmegyünk a fedélzetre.  Nem készültem fürdőruhával. – rámosolyogtam Jakere, és vártam, hogy mutassa nekem az utat. Hiszen eddig lenyűgözött a látvány, de a puskaport még nem láttam. Még könnyen meg lehet az is, hogy csak egy tollpárna szállítmány van a hajón. Az pedig igen lelombozó lenne. Jó vagyok, de egy hajónyi pihe puha párnát, még én sem tudnék elpasszolni. Vannak korlátjaim.
– Csak utánad. Én követlek. Ha nem süllyedsz el persze. – a korábbi aggódalmaimat már tényleg félre raktam. Már csak a profit ígérete lebegett a szemem előtt. Rákacsintottam Jakere bíztatásképp, hogy induljon meg. Nem mintha türelmetlen lettem volna…


reveal your secrets

Abaddon


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 29, 2020 12:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


(UN)USUAL BUSINESS - Episode 2
Cara & Abaddon
─────────────── ───────────────
« Comment; Cool • Szószám; - • Zene; The River »

Az ismerős épületek mellett ráérősen halad a klasszikus Mercedesz. Bendőjében, füstös ablakai mögött óvón rejti két utasát.
A disputa pedig folytatódik a két fél között. Szavai, melyek arra a bizonyos másik iparágra utalnak, mosolyt csal a volánnál ülő orcájára. Egy pillantás a visszapillantóba, a kanyar bevétele előtt, nem mintha a forgalom nagy volna, amolyan megszokás... - Nos, kacifántos történet, de lényegében engem is megtalált egy lehetőség és éltem vele. - Parányis mosoly, de sejtem ennyi nem lesz elég a kíváncsi kobaknak, hát folytatódik a történet. - Be álltam a Francia idegen légióba, aztán mikor lejárt a szerződés, hát, mondjuk úgy rossz társaságba keveredtem. Ismertem a rendszert, így besegítettem néhány határok közti csempész ügyletbe. Túl sok opció akkoriban nem volt. Persze mikor dől a kártyavár az alul lévők kerülnek a darálóba, a feláldozhatók. Én is köztük voltam. - Vigyorodom a régi emlékem. - Victor húzott ki a szarból, azóta neki dolgozom, lassan 6 éve. Röviden ennyi volna a történet. - Nehéz behatárolni, hogy szavai vajon az idegesség szülte avagy valóban az óvatosság s a logika vezérelte reakciók. Parányi mosolyt minden esetre megérdemelnek. - Biztos helyen van, magad is látni fogod. S igen, a védelem is megoldott. Victor kellően előrelátó. Az Európai népek kellően fifikásak. Muszáj, ott a túlélésért már az apokalipszis előtt is jobban kellett küzdeni mint itt, az ígéret földjén s a lehetőséget hazájában. No persze ne vedd magadra, semmi leszólás, csupán ténymegállapítás. - S a parányi mosoly ezúttal sem tűnik, jelezve, valóban nem leszólásnak szánt megjegyzés volt. Közben az autó két utasát egyenest a kikötő irányába kalauzolja. Még néhány kanyar, s fokozatosan a környék egyre kihaltabb lesz, immár csak elvétett járőkelők sem leledzenek az utcán amennyiben Cara kissé jobban kitekint az ablakon s nem egyébbel van elfoglalva. - Megjöttünk. - Fordul be végül egy utolsó kanyarral. A motor még felbúg kissé miután a fékpedál megálljt parancsol, a kavicsos út jól ismert pattogó hangja abbamarad. A kézifék nyekkenéssel adja meg magát, majd végül ellhgat a fém barát. A szélvédőn át Cara egy, a parton álló raktárépületet láthat, magas, tetején teli üveg ablakok sorakozhatnak, oldalát vörös tégla borítja, egy vaskos, hatalmas fém ajtó van oldalt, vélhetően az árú pakolást szolgálta hajdanán, rajta egy kisebb, emberi méretű. Az épület egészen a partig tart, látott már ilyet, ezekben általában hajók állnak, szervíz és rakodási célokkal, de még is fedett helyen. Az ajtó nyílik, Jake pedig kiszáll. Reflexszerű körültekintés, a táj kihalt, sirályok rikoltása hallatszik ahogy a kikötő felett vitorláznak a szélben. Félkörben az autó Cara felőli oldalához lép, hogy az ajtót nyissa. - Belül érdekesebb. - Érkezik egy kacsintás is ahogy a nőre néz, e mondattal utalva rá, hogy amit keresünk az bíz odabent lehet az óvók falak mögött. Ha Cara kiszáll akkor el is indulhat a kis páros az ajtó felé. Vaskos lánc védi csupán az ajtót, egyszerű, öreg lakattal. Mi tán szembetűnhet a nőnek. Jake bronz szín kulcsot vesz elő, majd a zárba úszva kattan is az öreg lakat s a lánc már szabadul is, hogy az itt ott már rozsdásodó ajtó végre feltárja magát. - Csak utánad! - Jön a már megszkott előzékenység, egy megnyerő mosollyal karöltve. Amennyiben belép, nos odabent...

... Feltárul egy kopott, helyenként rozsda marta termetes hajó látképe. Egy kisebb teherszállító hajó mit láthatunk, nagyjából a közepénél lehetnek hőseink, oda nyílt a fémajtó. Az egész hely, de maga a hajó is pont úgy néz ki mint amit már kifosztottak, mit évekkel ezelőtt elhagytak, s azóta nem is jártak itt. a hajó vízben áll, gond nélkül ki tudna futni a nyílt vízre, bár az is kétséges egyáltalán fenn maradna e. - A nyílt vízen volt szerencsénk összefutni vele, szállítmányt hozozz át a kontinensről. Megsínylette az utat, de végül is túléltük. A raktér tele, senki nem nyúlt hozzá. Hiszen ugyan ki jönne egy lepukkant, elhagyatott helyre, nemde? - Fordulok felé, minél díszesebb valami annál jobban szemet szúr... de ha beolvad a környezetbe, akkor az orrod előtt is lehet, nem veszed észre... nem véletlen az ódon lakat, a rozsdás fémajtó. Egy vadonatúj lakat, masszív ajtó, mind mind jele, hogy odabent olyasmi van mit érdemes óvni. De ha szinte nyitva, úgy minek mennek be a tolvaj is? Persze ez csupán az elmélet. - Nos, mit gondolsz? - Teszem fel végül a kérdés végignézni az amúgy elég masszív teherhajón.
Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 2 1563277581-riah-tanker-960x540
reveal your secrets

Online
Hell or Heaven


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 2 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 23, 2019 11:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér

reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 10, 2018 6:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Le petit Prince
Alex & Nat
──────────── ────────────
« Comment; lovely • Szószám; 576• Zene; Girls & Boys»
« You become responsible,
forever,
for what you have tamed
Könnyedén legyintek csak kedvenc barátom szavaira. Méghogy nem venné hasznát.
- Ez csak az első kifogás - vigyorgok rá sokat mondóan. Hogy miért is? Jaj kezdheti érezni, hogy nálam ez mindig rosszat jelent.
Rosszat, vagy csak mást? Na látjátok, ez a nem mindegy. Ugyanis az, ami valakinek rossz, vagy épp szokatlan, ez esetben más, még neki is lehet jó. - Azonban azt könnyedén át lehet alakítani - vonom meg a vállamat, mintha semmiség lenne az egész. Mintha nem több napos munkával járna egy ilyen, megtalálni a megfelelő fémet hozzá, vagy anyagot, azt kikezdeni, esetleg hegeszteni, vagy megvarrni a bőrt. - Manapság már bármiből lehet minőségi tárgyat csinálni. Tényleg! Miért is nem ebből élek meg? - teszem fel a költői kérdést.
Persze tudom én, hogy miért, egyszerűen csak mégis rádöbbenek. Igen, igen valamivel le kellett magam kötnöm. Nem csak a gyerekkoromba, hanem utána is. Végtelennek tetsző energiám volt, nem beszélve, hogy egy évig szinte semmilyen vadászi tevékyenséget nem műveltem. Unatkozni meg utálok, szóval mit tettem? Lényegében bármit, amihez járt egy kis kreativitás. Kivétel a főzés. Pocsék vagyok benne, de a hozzám közel állók nem nagyon mondják el. Hála.
Ötlete nem rossz. Mégis ciccegve rázom meg a fejemet.
- Próbáltam. Igaz csak egy kicsi retesszel, de még mielőtt elkészült volna elázott a puskapor. Persze próbáltam úgy is, hogy csak a külsejét vonom be, de persze azt esőben nem lehetne használni. Legfeljebb, ha nagyobb töltényű fegyvert használnánk. Ott már talán menne a kettő reteszes, de ahhoz meg fegyvert kellene szereznem. Vagyis ki kell mennem a falon túlra. Képzelheted, hogy a tanács mennyire van elragadtatva az ötletemtől - ütögetem meg a karját, mintha épp őt akarnám vigasztalni ezzel. Közben számat kissé elhúzom. - Az már más kérdés, hogy azzal is sikerrel járnánk-e, ha egy pap szentelné fel a golyókat, de hát próbálj manapság egy tisztességes papot találni a városba…
Még akkor is, ha vannak róla híresztelések - eddig egy - hogy van egy a városba Noah-n kívül. Pont tőle tudom, de engedjük el a témát.
- Nem, sőt mi több! Lassan új szintre… - emelkedünk a tanáccsal. Mondanám tovább, ám nem tudom, hiszen amit mondd. Most az én ábrázatom nyúlik meg, sápadok el. - Miről beszélsz? Milyen ellenőrzéseimet? - nézek barátomra értetlenül. Fejemet enyhén megrázom, hiszen ez az egész… Teljesen furcsa és ennek semmi értelme. - Miért és honnan akarnának kivonni? - jó ez a része nem lep meg.
Az már jobban, hogy ő pontosan tudja, hogy miről beszél és mitől akar megóvni. Ami pedig enyhén szólva is megrémít. Mit nem vettem észre az elmúlt időszakban, amit ő igen? Persze, most ő is közel van a tanácshoz, hozzá tán több morzsa lecsepeg, mint hozzám…
- Köszönöm - teszem még hozzá, habár nem szívesen vonom bele a magánháborúmba a tanáccsal szembe. Ha valamire, erre igyekszem odafigyelni. Nem engedni, hogy mások is kárát lássa azoknak, amiket én művelek. Ha valaki, hát nekem kell minden tettemért vállalnom a felelősséget. S lássuk be, sokszor a vékony jégen korcsolyázom.
Helyeslő mondatára és az imp morgására csak hangosan és jóízűen elnevetem magamat. Persze ez hangozhat úgy is, mint aki azzal ért egyet, amit a fiú mondott. De előbb kellenek ettől a kis piszoktól az információi.
- Figyelj… Nem mintha védenék bárkit, de… legalább találtak egy ostoba álcát ahhoz, hogy megszerezzék… Még ha angyalok is, megtehették volna, hogy fittyet hánynak és csak úgy elviszik, hogy mi nem is tudunk róla, nem? Sötétséget? - teszem fel újra a kérdést. - Számtalan kultúrában mindenhol mást jelentett. A görögöknél az éjszaka istennője volt… - és így tovább mondanám is tovább. Közben dobok még egyet a hátamon, mert az imp már megint nagyon virgonckodik.
reveal your secrets

Alexander Payne


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
348
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 03, 2018 3:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


First impressions last
Natalie & Alexander
─────────────── ───────────────
« Comment; <3 • Szószám; 508 • Zene; The Hunter »

Összeszedem a hosszú évek tapasztalataiból kiforrott pókerarcomat, és úgy pillantok Natyra, mintha csak az időjárásról tett volna kijelentést. Vajon a nőkhöz jár kéziszótár? Vagy enciklopédia? Ha már démonokból, angyalokból és más lényekből vannak gyűjteményeink, muszáj, hogy legyen valami magyarázó tár hozzájuk is, ugyanis bármennyire próbálom megérteni őket, sorra törik bele a bicskám. Végtére is szóltam, és a szólni meg az ütni ige között van némi egészen árnyalatnyi különbség. Na de jobb a békesség, így végül bólintok, és segítek az impet belegyömöszölni a tegezembe.
- Egy játékgépé? Nem hiszem, hogy túl sok hasznát venném egy hamisítványnak - vonom össze a szemöldökeimet elbizonytalanodva, amelyek a következő momentumban úgy simulnak ki, akár az ágyra terített selyem. - De megnézhetem, hátha nem kontár munka, igen - bólogatok szakértő ábrázattal, ám hamar elvigyorodok, és azon kezdek képzelegni, milyen film vagy esti program mellett fogunk nyerészkedni Natalie felfedezéséből, mielőtt az egész menne a közösbe. Vannak ötleteim, de egyelőre őt hallgatom a legújabb hobbijáról és találmányáról.
- Talán a golyóban külön reteszbe kellene tenni a szenteltvizet - tanakodok, mert közel sem rossz az elképzelése. - Az más kérdés, hogy kibírná-e a célig és ott mennyi kárt okozna pár csöpp - pillantok fel az égre eltűnődötten, viszont nem titkolom, ez nem az én asztalom. Az én fegyverem az íj és a nyilak, a lőfegyverek sosem vonzottak, így hiába kényszerítették rám a tudást, az abban a momentumban kikopott, amikor többé már nem volt rá szükségem. Vagyis szinte azonnali hatállyal.
Na de elkalandoztam, olyannyira, hogy mikor visszatér a tudatom a jelenbe, már Friciről és Nat legújabb feladatáról van szó. Ő mosolyog, azonban én elhűlten bámulok rá.
- Te most viccelsz… Figyelj, Natalie… - kérem elhalkulva, és sebtében körbepillantok, mielőtt folyatnám. - Szerintem ez annak a jele, hogy észrevették az ellenőrzéseidet, és most távol akarnak tudni a gócponttól - susmorgom aggódóan, mert nem hiányzik, hogy a következő lépésük valami koholt vád legyen, aminek hozományaként tömlöcbe vethetik őt. Ó igen, ha már itt tartunk, feltűnt a legyeskedése. Túl jól ismerem már ahhoz, hogy ne lássak át a szitán, szóval remélem, hogy nem akar engem is hülyére venni. - Megpróbálok utána járni - teszem hozzá, mielőtt eszembe nem jutna; ha már tőle is korrektséget várok és egyenes beszédet, akkor nekem is itt lenne az ideje csiripelni. Elkomolyodok, habár igyekszem lazának tűnni a külvilág számára, amire annyira rágörcsölök, hogy Naty felkiáltásánál szinte összerezzenek. Jó néhány pillanatig csak nézek rá értetlenül, aztán leesik, mire megy ki a játék.
- Ó, igaz… Sajnálom, hogy magamból indultam ki, te mindig betartod az ígéreteidet - bólogatok, a kérdésre pedig az imp is mordul egyet, mintha lenne beleszólása ebbe az egészbe. Mélyet sóhajtva megint körülnézek, biztos ami biztos, aztán folytatom a beszédet.
- Nem a várossal… A szövetséggel. A Cartelle lányt nem avatták be, de az angyalok egy… tárgyért voltak itt, ami a pincerendszerben volt elrejtve. Elméletileg azzal le tudják győzni a Sötétséget, ami valami istenség? Nem emlékszem pontosan, olyan kusza volt minden, de a lényeg, hogy van aggódni valónk. A kérdés, hogy tényleg arra fogják-e használni - magyarázom csöndesen, a legutóbbi kijelentésemet egy mély sóhajjal zárva.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 03, 2018 6:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Le petit Prince
Alex & Nat
──────────── ────────────
« Comment; lovely • Szószám; 467• Zene; Girls & Boys»
« You become responsible,
forever,
for what you have tamed
- Abból azért én magam sem tanulok, hogyha nem mondod meg, hogy mikor vagyok sok - vonom fel az egyik szemöldököm, hálásan tekintve a fiúra. Igen, vannak elvei, de ha az ember hülye - mint én ilyenkor - akkor nincs mit tenni.
Nem rá fogok megsértődni. Ő azon kevesek egyike, kiknek a véleményére adok. Néha nincs igaza, néha csak nem látja át a bennem zajló érzéseket. Máskor jobban el tudja mondani, hogy mi bajom is van valójában, mint ahogy én azt bármikor meg tudnám tenni. Ismer az istenadta.
És oly hálás vagyok érte, mint még soha. Ezért is lehet, hogy hálás mosolyom nem tűnik el, akkor sem, amikor a tegezt kapom meg tőle kölcsönbe. Egy magamfajta minden olyan embert megragad, ki közel áll hozzá. Nekem már ők a családom, ha a vér nem is köt össze.
Na de az imp a tegezbe, tegez a hátamon, a morgolódást pedig figyelmen kívül hagyom. Csak hogy tudja, hogy merre is van a helye, egy kicsit megdobom a tegezt. Morgása csak mélyül. Remek. Majd elüldöz nekünk minden rémet.
- Mily meglepő. A játékgép tegeze is jó lesz neked? egy régi manhattani játékteremnek a pincéjét csak most fedeztem fel - vonogatom fel a szemöldökömet. - Tonnányi tálca sört találtam ott - vonogatom tovább. Hogy honnan van még mindig italkészletünk? Hát a véletlenek szülik, ha épp nem főzi meg valaki. De ugyan már, ki lenne az a balga, aki ilyen szűkös időkbe a búzából, áprából nem élelmet csinálna? Sajnos elég sokan. - Akkor ez maradjon a mi titkunk - kacsintok rá. - Egy ideje már próbálgatok. Például, olyan lőszert próbálok kifejleszteni, ami szenteltvizet tartalmaz. Sajnos nem jöttem még rá, hogy miként kivitelezzem úgy, hogy a puskapor se ázzon szét - rázom meg a fejemet. Ha már nem vérfarkasok ellen harcolunk, kik ellen tökéletes az ezüst, akkor ki kell találnunk, ami a démonok ellen hasznos.
Vajon ha keresztet vésünk egy töltényre, az hatással van rájuk? Szerezni kell egy újabb démont, kin lehet kísérletezni.
- Ühüm, ami azt illeti, most megbízott a tanács. Ha már újabb feladatról van szó. Két nap múlva jön egy élelmiszer szállítmány Friciből. Megkértek, hogy ellenőrizzem mind azt, mind az onnan jövő embereket, hogy mi a szándékuk - mosolygok rá. Csakhogy ez a mosoly, most nem teljesen őszinte.
Mindazon által izgatott vagyok. Ez valami új lesz számomra is. Kitörök a megszokott rutinból. Na meg, valahol azt jelenti, hogy a tanács is kezd megbízni bennem? Fene se tudja.
- Dehogy is! - fakadok ki hangosan, de azért fejemmel lelkesen bólogatok, hogy így lesz. - Nem ölhetjük, meg, hisz megígértem neki! S olyannak ismersz, ki az ígéretét nem tartja be - teszem a szívemre a kezem.
S némán artikulálva beszélek hozzá. Megöljük, hogyne. Csak előbb csicseregjen. Félek ha azt hiszi tényleg megöljük semmit sem árul el nekünk.
- S nem tenné meg. Hálás lesz nekünk, hidd el - kacsintok rá. - Igaz, Morgó? - dobok még egyet a tegezen. - Szóval mi is van a várossal?
reveal your secrets

Alexander Payne


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
348
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 02, 2018 7:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


First impressions last
Natalie & Alexander
─────────────── ───────────────
« Comment; <3 • Szószám; 312 • Zene; The Hunter »

Nati elcsöndesülése rossz ómen… Szinte már készülök lélekben az újabb ledorombolásra, ám helyette egészen más hagyja el a száját, amin eleinte meglepődök, majd gyengéden elmosolyodok.
- Vannak még elveim, Natalie. És életösztönöm is ahhoz, hogy ne csapkodjalak - csóválom meg a fejemet, mielőtt a mélységes csöndbe burkolózott impre terelődne a figyelmünk. A gettó verseny győztese nem egyértelmű, vajon a makacsság világkupán melyikük fog nyerészkedni? Bárcsak ne lenne unalmas magamban fogadásokat kötni, hisz lássuk be, a küzdelem rendkívül szoros.
Na de nem sokáig ironizálhatok magamban, a kukabúvárkodó jelvényemet meg éppen otthon hagytam, ezért a tegezemet áldozom áldozati zsák gyanánt. Álomszerűen belefér az imp, aki, miután a nő vállára kerül, érthetetlen, lelkes morgásba és mocorgásba kezd. Vélhetően nem mer nagyobb mutatványokat véghezvinni, vagy nincsen ötlete arra, mi lenne elég hatékony.
- Nyugi, az ilyen ígéreteket nem felejtem - kacsintok rá, miközben folytatjuk az utat a város besötétedett, egyre csöndesedő utcáin. Ami engem illet, ennyi stressz után még az émelyítő palacsinták közül is elmajszolnék párat, ha a kezemet nem foglalnák le a nyilaim, és nem lennénk a műszak elején. Attól tartok, lesz ez még ennél rosszabb is.
- Hegeszteni? Vigyázz, a végén még egyel több feladatot fognak a nyakadba sózni - vigyorodok el. - Tegezből mindenesetre a merev szövetet jobban kedvelem, sokkal könnyebb és sokkal halkabb - teszem hozzá, figyelve a bizonyos területenként felvillanó lámpákat. Az áramellátásunk megoldott, mégis tartalékolunk vele, és nem csinálunk karácsonyfát a városból. Nehezebb kiszúrni a sötétben lappangó árnyakat, de erre vagyunk mi.
- Emlékszel arra, amit a még a házunkban mondtam? A szövetségről? - kérdezem hirtelen, amint óhatatlanul is felsejlik bennem, vajon San Franciscoban mennyivel élnek nagyobb luxusban az emberek? Már akik nem a peremre szorultak ki elsorvadni. - Ugye tényleg megöljük ezt a kis pokolfajzatot, ha végeztünk? Nem akarom, hogy kikotyogjon bármit - kapom a tekintetemet Natyra, majd a hátán lógó zsáknyi impre, mielőtt még belekezdenék a szaftos pletykálásba.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 30, 2018 6:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Le petit Prince
Alex & Nat
──────────── ────────────
« Comment; lovely • Szószám; 409• Zene; Girls & Boys»
« You become responsible,
forever,
for what you have tamed
Alex kérdése jogos. Válaszolni rá, mégis képtelen vagyok. Lévén még magam sem tudom, hogy mi a bajom és egyszerre pontosan tudom. Drake eltűnése. A Tanács ostoba döntései, bizalmatlansága. Hogy egyre jobban megszorítják a kezemet, mozgásteremet. A levegőben lógó szövetség, mely ezúttal is csak engem idegesít. A csapat elzüllött, alig foglalkoznak bármivel is, nincs ki egybe tartsa őket. Számomra nem azok voltak a sötét napok, amikor a félvér háború kitört, vagy amikor az a füst ellepte a várost. Sokkal inkább a mostani helyzet.
- Csak vágj tarkón, ha hülye vagyok - tudom le ennyivel két legyintés között.
Sokkal fontosabb, ami viszont most következik. Mint rangidős vadász - vagy mi fene - be kellene vezetnem az újoncot - na jah - a szakma rejtelmeibe. Túlnézek azon a ponton, hogy magam sem jártam eddig olyan sokat terepen, ha igen, akkor is a csapattal és hát… Nem egyszer terelődött el a figyelmem más irányba.
Az utóbbi időbe viszont ide kell koncentrálni.
- Talán így van. Erre is biztosra akarok menni. Nem tetszenek, hogy itt rohangásznak. Rosszabbak, mint a macskák - rázom meg a vállamat. Köztudomású tény, hogy nem bírom őket, de eme érzés kölcsönös. Legfőképp a szomszéd macskáját nem, ki minden reggel azzal fogad, hogy torkaszakadtából üvölt az ablakomba. Néha szívesen lehajítanám a tűzlétrán...
Természetesen a kis vakarék nem válaszol nekem. Nem lep meg a makacssága. Ám az enyémet nem ismeri még. Ajkamra galád mosoly kúszik. Vannak ötleteim, hogy miként tudnék vele eljtászani, majd a bázison. Bárkit, bármikor meg lehet törni, mindehhez csak idő kell. Kíváncsi vagyok, hogy meddig tart a kitartása, addig is…
Alex nem mozdul mellőlem. Kérdő tekintettel emelem fel fejemet. Állom pillantását és egy percig sem gondolom meg magam abban, amit kértem tőle. Ajkaim azonban enyhén elnyílnak. Fejemet kissé hátrahúzom, oldalra fordítom, így tekintek fel rá. Amolyan, ez most ugye…
Sóhajtva fogadom el tőle az anyagot.
- Ne felejts el emlékeztetni, hogy legalább tíz tegezzel jövök neked - kacsintok rá, miközben az impet nem finoman, annál erélyesebben teszem az anyagba, azt pedig körbetekerem rajta. Ezután könnyedén dobom át a vállamon. Innentől már nem zavar, ha ugrálgat, kaparászik, visítozik. Mintha itt sem lenne. - Mellesleg, gondolkozom azon, hogy megtanulok hegeszteni. Találtam egy remek kis placcot hozzá, van ott minden felszerelés. Még kézikönyv is - vonom meg a vállamat könnyedén. - Még készíthetnék is neked, unatkozós óráimba - miről tudjuk, hogy nincs.
Vagy pedig az alvást áldozom fel rá. De hát kinek van szükség az alvásra, amikor az életünk rohadtul véges?
- Mehetünk tovább? - vigyorgok a fiúra. Korai még az este. És egy zsákmányunk már van is.
reveal your secrets

Alexander Payne


Brooklyn Bridge - Dover Street - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
348
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 22, 2018 4:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


First impressions last
Natalie & Alexander
─────────────── ───────────────
« Comment; <3 • Szószám; 389 • Zene; The Hunter »

Kezdem úgy érezni, hogy Natalie mindenáron belém akar állni, amit nehezen tudok hová tenni. Persze, sokszor ugratjuk egymást, élünk a másik vérén, de a szándékos kötözködést azért képes vagyok megkülönböztetni az ártalmatlan évődéstől. A vicc nyilván nem az elméleti okítás teljes hiányát célozta meg, hanem a kisarkítást a kuka és annak rejtelmeiről.
- Mégis mi ütött ma beléd…? - teszem fel a kérdést, ahelyett, hogy egy halott ügyön vitatkoznék tovább, és magam alatt ásva a fát közölném vele, közelharcban épp annyira vagyok jó, mint ő. Végtére is ezer éve ismerjük egymást. Ennek fényében már nem is csoda, hogy a fegyveres bevetés sikere ennyire meglepő és újszerű neki, biztos kimaradhatott a specialitásom is az ismerettárából. Hogyan is volt az, hogy nem egy látszat az egész életem?
Sóhajtva tekintek a sérült impre, és hallgatom Nat újabb okítását. Azért annyira nem törtem meg az alantas feladat oltárán, s mint mondja, van ennek további haszna, pusztán nem a harci tudásomnak köszönhetően.
- Azt mondják, hogy ezeknek az impeknek a többsége gazdátlanul szaladgál a világban. Mint a város körüli erdők pokolkutyái - jegyzem meg, lélekben már készülve arra, hogy ez a meglátásom is valami kifacsart irónia pengéjére lesz feltűzve. - De értem, ha van itt démon, akkor ő fogja megmondani - teszem hozzá. Annak kivédésére, hogy az imp információi ne keljenek szárnyra, könnyebb megoldási stratégiám is lenne, amit már párszor felvetettem, ám ezúttal előretekintőbb vagyok, és bölcsen hallgatok. Éppen, mint az imp. Mogorván és sértődötten néz a társamra, azonban egy árva nyikkanást sem hallat ahhoz képest, hogy a nyíl kitépésénél még lelkesen visítozott, s néhány keresetlen szót is ki tudott préselni magából.
Már-már kényelmesen egymásba fonnám a karjaimat az íjam eltevését követően, és ekképpen várnék a szörnyszülött megtörésére, amikor is a ma esti küldetés legcsodálatosabb feladata üti meg a markomat. Rezzenéstelen ábrázattal pillantok Natalie-re, és néhány kitartott momentumig meg sem moccanok. Mihelyst megteszem, akkor sem emelem el a tekintetemet a nőről, hanem változatlanul farkas szemezve vele, átteszem a másik vállamra az íjamat, majd leemelem az előbbiről a tegezt, ami révén, nem a középkorban élünk, könnyű textíliából van. A maréknyi nyilat a szabad kezembe fogom, aztán átnyújtom neki a zsáknak vélhetően hasznosítható anyagot.
- Remélem a sűrű szövést tekintve nincs ellenvetésed, és a színválasztás is megfelel - nyögöm ki, amire a kis denevérpofájú hallhatóan felhorkant. Kíváncsi vagyok, a zsákba zárva is ilyen vígan lesz-e majd.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2