Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Lombard Street VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1059
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 09, 2020 8:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 09, 2020 10:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Fly, fly little bird



Sariel & Zoey
──────────── ────────────
- Csak fel akartam hívni a figyelmedet arra, hogy meg is halhatnál, mert nem vagy elég óvatos, egy angyal könnyedén berepül vagy fentről figyelhet. Felfelé is mutatok a kezemmel a fényt adó nyílás felé, ahol bejöttem én is. Nem hibáztatom ezért, nyilván, aki nem repülve közlekedik, nem gondol erre, még most sincs itt teljes biztonságban, de én megvédhetem őt.
Látom, ahogy forgatni kezdi a szemét, majd gyorsan korrigál, hogy ne tűnjön annyira pimasznak, de ezek a mai fiatalok már csak ilyenek.
- Mert nem szeretném, hogy úgy járj, mint testvérem gyermeke, a létezésed lehet bűn, de nem te tehetsz róla.  Felelem és kedvesen rámosolygok, nem hagyhatom, hogy más eszközöket keressen, hogy máshoz forduljon segítségért, amit az apjától kellene megkapnia, aki vétkezett és magára hagyta az asszonyt a gyermekkel.
- Susanna néven próbálok emberként beolvadni a város közegébe, de azt hiszem nem megy valami jól, ezért csak este mozdulok ki általában.  Hiheti azt, hogy nefilim vagyok, talán még jobb is lenne, bár ha figyelt, akkor biztos tudja, hogy angyal vagyok.
- Én segítek neked és te is segíthetsz nekem, a titkod a legjobb kezekben van.  Nem szeretném bántani és egy ideje már figyelem őt is, ahogy másokat is megfigyelek. A pénz és gazdagság még nem vitte tévútra, remélem ez így is marad.
- A repülést nem lehet könyvekből megtanulni, ez egy érzés, a levegőt te mozgatod meg magad körül, de ezt leginkább csak repülés közben érzed meg.  A kezem kinyújtom felé, hogy ha benne van, akkor megmutatom neki, elviszem az épületen belül egy körre, hogy érezze, milyen, amikor a tollai között kis szellő szállingózik, meg maga az érzés milyen, általában zuhanás közben, ha kitárja a szárnyait, akkor a legkönnyebb megtanulni az egészet, nem a földről felfelé ugrálástól vagy asztalról leugrás közben. Ez teljesen más és a felszállás és a landolás a legnehezebb része.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 04, 2020 1:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


This is not just a dream
@Sariel && Zoey Zarah Lancaster
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: 407
Leérek a földre és alig fújom ki magam egy női hangot hallok. Azt kérdezi, hogy három év alatt csak ennyire jutottam? Hirtelen megpördülök a saját tengelyem körül és ijedten keresem a hang forrását. Azt hittem egyedül vagyok. Mi történhetett? Nem voltam elég alapos? Nem néztem elégszer körül? Valóban, mintha kicsit óvatlan lettem volna az utóbbi időben. Annyira megszoktam, hogy senki sincs itt, hogy már természetesnek vettem Megszokásnak.
Ahogy meglátom alaposan végig mérem. Ki lehet ő? Hirtelen ezernyi kérdés merül fel bennem. „Három év alatt…” honnan tudja, hogy mióta vannak szárnyaim? Honnan tudja hány éves vagyok? Honnan tudja ki vagyok?  … és egyáltalán tudja ki vagyok? Szám nem nyíl szóra csak ledermedve várom a következő lépését, hiszen bárki lehet. Lehet bármi. És ez ijesztő. Talán most jött el az idő. Itt van a halálom órája. Eddig még sosem láttak meg. Mégis hol hibázhattam? Lassan kifújom a levegőt, megnyugszom. A nő elindul felém. Tulajdonképpen még örülök is, hogy nő, így remélhetőleg gyors lesz és alapos. Nem kell majd sokáig szenvednem. De hopp! Valami történik. Várj, most tényleg azt mondta, hogy segít nekem? Értetlenül nézek rá.
- Ez elég éles váltás… azt hittem meg akarsz ölni. – látván az angyalszárnyait még mindig nem tudom eldönteni, hogy micsoda. Felmerül bennem a lehetőség, hogy ő is nephilim, mint én. Mégis valahogy nem annak tűnik. Azt mondja, ne beszéljek róla, ez akár egy intő jel is lehetne. A rossz emberek mind ezt mondják. Kissé feszengek a jelenlétében, el is tüntetem a szárnyaimat, mint egy kiskutya aki sunnyogva lapítja le füleit amikor valami rosszat csinált. Mielőtt megkérdezhetném, hogy hogy hívják, szinte válaszol is a kérdésemre, persze nem a nevével. Forgatni kezdem a szemeimet, de még mielőtt befejezném a műveletet észreveszem magam és úgy csinálok mintha csak valami érdekeset találtam volna pár méterre lévő rozsdás lépcső tetején.
- Szóval… - teszek egy bátortalan lépést felé - … miért segítenél nekem? – méregetni kezdem. Nem bízom benne. Szép nő, bájos és kedves az arca, de ez még nem jelent semmit. Egyébként sem tetszett, hogy megrótt, hogy három év alatt csak erre jutottam. Ez most megint eszembe jut és kicsit sértődött is leszek tőle. Az otthoniak inkább hátráltatnak a tanulásban, mint segítenek.
- De ha már segítesz, igazán elárulhatnád a neved. Mégsem szólíthatlak … - itt valami nagyon frappánsat akartam mondani, de nem jutott eszembe semmi. - … nem a neveden… - úgy mondtam, mintha nem lennék biztos abban, hogy valóban ezt akarom kimondani. A fejemben valahogy jobban hangzott.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 04, 2020 9:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Fly, fly little bird



Sariel & Zoey
──────────── ────────────
Annyira nem szeretek a gazdag negyedben repülni, mert itt a legnagyobb az esélye, hogy bárki észrevesz. Egy ideje azonban feltérképeztem, hogy hol laknak angyalok és hol laknak feltehetően a nefilimek, minden húsz év körüli gyermekre odafigyeltem és mivel még nem uralják a testüket, elég volt megvárni egy érzelmi hullámot, ami miatt lebuktak. Általában ez megmarad családon belül, ám vannak, akiket kivégeznek zokszó nélkül, elvégre a szabályok azért vannak, hogy betartsák. Nincs is sok nefilim, akikről kiderült, ott a család elköltözött inkább, mint veszélynek tegyék ki magukat. Általában a család angyali fele soha nem bukkan fel és nem is keresi ezen emberek társaságát, magára hagyják gyermeküket, de akkor mi értelme volt a szerelem gyümölcsét létrehozni? Nem akarok ítélkezni, én csak végrehajtom, amit Isten mond, most mégis néma és nem szól hozzám évek óta. Én azért még hiszek benne, tudom, hogy köztünk jár és érzem, hogy elvárja, hogy ne hagyjam annyiban a dolgokat.
Zoey, aki gazdag családból származik már három éve tudja, micsoda, időnként kiszökik gyakorolni, de már rossz nézni, hogy nem halad semmit. Túlságosan is a tudományra épít? Ki tudja. Követem a gyárépületbe, minek teteje itt-ott már kilyukadt a rozsda miatt, de legalább nincs odabent teljes sötétség. Ő érzékelheti, hogy egy időre elsötétül minden, mintha csak a nap elé bekúszott volna egy felhő. Nem csapok zajt és egyelőre csak figyelem esetlen kis szárnycsapásait.
- Három év alatt csak ennyire jutottál? - visszhangzik a hangom, amivel lehet megrémítem, hiába van kellemesen csengő hangom, mégis a komolyságom miatt elég szigorúnak tűnhet. Kilépek az árnyékból, hogy lásson, talán ártatlan kinézetem kicsit megnyugtatja.
- Segítek, ha senkinek sem beszélsz rólam és megígéred, hogy soha többé nem szöksz ki egyedül ide. Azért nekem még van szavam a többi angyal felett és ha én azt mondom, hogy ez a leány nem bűnös, akkor nem az. Michael amúgy is lóg egy szívességgel, amiért nem vettem el a bizalmasa szárnyait, bár igazán megérdemelte volna.
- A nevem lényegtelen, de ha kiérdemled, elárulom. Ezt így leszögezném az első körben és közelebb is sétálok hozzá, miközben kitárom én is a szárnyaimat.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 04, 2020 8:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


This is not just a dream
@Sariel && Zoey Zarah Lancaster
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: 619
Már egy héttel ezelőtt ki akartam menni a városba, nyaggattam is Lana-t miatta, de ő valamiért nem akarta beadni a derekát. Talán mert megölnének, ha rájönnek ki vagyok? Néha úgy érzem már halott vagyok, csak nem tudok róla. Megértem. Anyám félt, hiszen mind tudjuk San Francisco törvényeit. Ettől még nem kéne homokba dugnia a fejét.
Elhaladok a nyugati szárny mellett. Úgy fél mérföld múlva van egy kerítés, amire néhány hónapja rádőlt egy fa az egyik vihar során. Dannek és Bradnek nem volt ideje eltakarítani én pedig meglátva a lehetőséget, itt szoktam kiszökni hátul. Kiszökni. Mintha valami rosszat tennék. Gyomrom görcsbe rándul ahogy átmászok a háromszáz éves kőkerítés romjai között. Egy pillanat és már kint is vagyok. Óvatosan átvetem vállamon a hátizsákomat és elindulok a – mondhatni – törzshelyemre.
Van a város szélén egy elhagyatott gyártelep. Korábban orvostechnikai eszközöket gyártottak, de mivel nem volt túl jövedelmező, ezért még a háború előtt bezárták. A megmaradt gépek nagy részét az anyám felvásárolta. Na puff. Sokat már nem érnek, de ki tudta, hogy háború lesz. Vajon ki az aki a legnagyobbat profitál a háborúból? Elgondolkodom a dolgon és már kezdem is gyártani magamban az összeesküvés elméleteket. Úgy tizenöt perc múlva egy nagy rozsdás fémajtó elé érek. Meghúzom a kilincset, az ajtó pedig hangosan jajveszékelve kitárul. Néhány műanyag takarófólia lengedezik a huzattól. Koszosak és megtépázottak, látszik rajtuk hogy már több mint húsz éve nem járt itt senki. Félrehúzom az egyiket és átbújok közötte, látom ahogy a másik karmait nyújtogatja arcom felé. Az üvegszilánkok hangosan ropognak a csizmám talpa alatt.
Felrémlett egy gyerekkori emlék. Úgy négy-öt éves lehettem, amikor a hátsókertben játszottam két barátommal. Arnold és Valerie. Amikor kisgyerek voltam imádtam a kertben hatalmas bunkereket építeni, főhadiszállasaink a fák alatt, a gaz kellős közepén helyezkedtek el. Némi szülői segítséggel igazi remekművet lehetett eszkábálni. Behordtuk a régi esernyőket, a bogarakat, Arnold egyszer még egy döglött mókust is behozott. Emlékszem ahogy ott ültem középen, a piros pöttyös szoknyám szélét szorongattam és rettegtem.
- Ne menj ki Zoey! Ott egy hatalmas medve! – először nem hittem el. Medvék? Itt? San Franciscoban? Komolyan azt hiszi, hogy benyelem ezt a baromságot? – De tényleg ott van! – karomnál fogva visszarántott, amikor el akartam húzni a bejárati ajtót szimbolizáló takarót, hogy kikukucskáljak.
- Ne szórakozz már! – kezdett elmenni a kedvem az egésztől és már nem tudtam eldönteni, hogy a medve valóságos-e vagy csak Arnold szórakozik. – Arnold, ne már! Én is kezdek félni! – Valerie szeme könnybe lábadt. Szép, szőke kislány volt, Arnold húga. Bezzeg az elején még nevetett ő is. Arnold addig bizonygatta, hogy már pedig ott egy medve van, amíg ő is félni nem kezdett. Én sírva fakadtam és kirohantam a bunkerből, át a kerten egészen anyámig. Szegény Arnoldot jól elverték a szülei amiért megrémisztette a húgát és engem. Vajon mi lehet velük azóta?
A hátizsákom hangosan koppan egy rozoga asztalon majd a koszos betonpadlóra esik. Karomat a fejem fölé emelem és jól kinyújtóztatom magam, mintha csak most keltem volna ki az ágyból. Még egy gyors pillantás a vállam fölött – vajon egyedül vagyok? -, majd szárnyaim megjelennek. Na akkor nézzük meddig jutottam. Tenyeremet a föld felé fordítom, mintha fel akarnám lökni magam. Haszontalan mozdulat, de valahogy berögzült. Visszaemlékszem amit az aerodinamikáról olvastam. „A repülőgépre ható erők repülés közben, a felhajtóerő, az ellenállás, a tolóerő és a súlyerő. Newton harmadik törvénye, a hatás-ellenhatás törvénye alapján ezek az erők egymással párban lépnek fel, a felhajtóerő ellenpárja a súlyerő, a tolóerő ellenpárja az ellenállás.” Jól van, én 51 kiló vagyok, a plafon távolsága van vagy hat-nyolc méter, szél jelenleg nincs, csak egy kis huzat. Akkor gyerünk! Két szárnycsapás utána sikerül is felemelkednem úgy másfél méterre. Ezt tartom egy percig, aztán elengedem magam, mint aki épp most ugrott le az emeletről. Talpra esem. Basszus! Inkább 55 kiló! Sűrgősen diétáznom kell!

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Lombard Street VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1059
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 04, 2018 8:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 27, 2018 6:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


(Trix és John)


Otthonról legalább két-három utcát futottam, hogy nehogy anyuék vagy valaki a környékről észrevegyen, akár az ablakból, vagy ha kilépnek az ajtón, vagy efféle. Mert például Lory anyukájából simán kinéztem volna, hogy ha észrevesz, átmegy Anyához, és megkérdezi, hogy hová mentem egyedül... és ha átmegy és ezt megkérdezi, akkor egészen biztos lett volna, hogy Anyunak és Lucifernek is leesett volna, hogy nem vagyok a szobámban és ugye ha nem a szobámban vagyok, ahová mentem tudtuk szerint, akkor kiszöktem, és ha kiszöktem, akkor bajban vagyok... Mert bár én most nem rosszból szöktem ki, és nem is azért, hogy ha Anyu észreveszi, akkor megijedjen, vagy aggódjon, csak... csak dolgom van. És fontos. És végülis... Lucifer tudja hová mentem... jó, vagyis... igazából nem tudja, csak beszéltünk róla, hogy majd Ellától kérek könyvet, ha találkozunk, de hát... ez már majdnem azt jelenti, hogy tudja hová mentem, mert szó volt köztünk arról, hogy beszéljek valamikor Ellával, és ugye ahhoz, hogy beszéljek vele, el kell mennem hozzá... Szóval ez így tulajdonképpen nem valami rossz dolog, csak... csak egy kicsi füllentés, legalábbis Anya előtt, de... Lucifer félig tudja a dolgot, úgyhogy szerintem ez megbocsátható rosszalkodás... Amit Anyu biztosan nem így fog gondolni, de ha Lucifer mellém áll, és addigra esetleg kellően megpuszilgatja Anyát, akkor ő esetleg eléggé elnéző lehet majd ahhoz, hogy ha lebukok is megbocsásson nekem is, ha már Lucifernek is úgyis megbocsátotta, hogy megijesztette, akkor nekem is lehetnek jók az esélyeim a megbocsátásra... Talán... reméljük...
Ahogy futottam, szlalomozva kerülgettem ki a többi embert, akik a járdán sétáltak, volt egy-kettő közöttük, aki utánam szólt, hogy hová futok ilyen nagyon, de a legtöbbeket nem érdekeltem igazán, vagy... vagy csak túl gyorsan mentem el mellettük, ahhoz, hogy reagáljanak, aztán meg már messze voltam, és nem akartak vagy nem volt kedvük kiabálni utánam. Igaz, hogy már elég messze voltam, hogy az utcánkból ne láthassanak meg, viszont aztán már gondoltam, hogy ha futok még kicsit, előbb Ellához érek, és ha előbb érek Ellához, előbb megyek haza, és kisebb eséllyel bukok le Anya előtt...
És ahogy ezt így fejben tervezgettem, persze bele is szaladtam valakibe, aki pont akkor lépett ki a járdára... Egy magas valaki volt az, akinek a hátának futottam neki, és persze lendületből a földre is huppantam, vagyis egészen pontosan egyenesen térdre estem a férfi mögött, akinek nekicsapódtam... jó kemény háta volt neki...
- Hoppá... - Ahogy ültömben felhúztam a lábam, és a térdemre sandítottam, láttam meg, hogy sikerült elszakítani a nadrágom, és lehorzsolni kicsit a térdem is. Az előbbiért biztos kikapok majd... főleg, ha nem bukok most le a kilógással, és nem mondom meg később, hogy mikor és hogyan sikerült ezt összehoznom...
- Bocsánat... - néztem ezután fel a fölém tornyosuló, szőke, borzas hajú alakra... aki szintén nem biztos, hogy nagyon örülni fog, hogy beléje szaladtam...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Lombard Street VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1059
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 07, 2018 9:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 06, 2017 8:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Ophilia
Nagyon rossz bőrben van, lépései egyre erőtlenebbek. Szédeleg, dülöngél és még az is csodának számít az ő állapotában, hogy felfogja miket beszélek neki.
- Ha jobban lesz, hozok...ígérem.
Nem tudok más választ rávágni a felvetésére, a karom megszorítása azonban meglep. Egy pillanatra belém szorul a levegő is, úgy teszek, mint akinek fáj. Erre az időre megállok, ő is megáll. Azt hiszem azért nem akarja hogy bokán rúgjam Stamielt, mert fél hogy bajom esik. Az arcára pillantva hebegek egy sort, de mivel még nem szedtem össze a gondolataimat és ő még beszél, ez tényleg csak néma gesztikulálás marad a részemről. Kipattannak a szemeim miként látom összedőlni, rögtön mozdulok is utána, hogy a karjaimba véve biztonságot nyújtsak neki.
- Pihenjen csak!
Tiszta hülye vagyok. Most cipelhetem az ölemben, ja igaz is. Megint úgy teszek, mint aki menten megszakad, mert adott esteben egy embernek azért elég nehéz egy angyal, a szárnyaival együtt.
- Oda nézz! Ott egy fagyis kocsi!
Lefordulok a következő sarkon, valóban az utca közepénél áll a fagyis stand. Semmi reakció, hiába bűvölöm a bájos arcocskát, már a hangomra sem reagál.
- Ó, Istenem!
Hupsz, ez én vagyok. Most már megtehetem, amit megtehetek, nem fogok lebukni.
- Amúgy mi a fenéért áll ez az utca közepén? Manapság annyira menő az utcai kaja standolás, de sokkal színvonalasabb lenne egy saját étterem...vagy egy..cukrászda, nem?
Nem tudom miért kérdezek vissza, mikor úgy se hall, de jól elbeszélgetek magamban. Közben elhaladunk a stand mögött, ami megfelelő takarást biztosít nekem. Hátul egy sikátor nyílik, nappal van. Befelé igyekszem, de nem azért hogy itt helyet foglaljak, eszemben sincs. Hamarost fény tölti meg a helyet, bár ez a nappali fény mellett alig észrevehető. Szempillantás alatt eltűnök az éterben, vele együtt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Lombard Street Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 04, 2017 9:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Tom & Ophilia
Pain is real, but so is hope


- Később – húzom remegve félmosolyra ajkaimat, de nem tudom, hogy érzékeli-e egyláltalán. Nem tudom, hogy én érzekelem-e saját cselekedeteimet. Próbálok megkapaszkodni a férfiban, talpon maradni, lassan, de biztosan haladni előre.
Tekintetem egyre jobban homályosodik el, elmém tompul. Egyre kevesebb dolog jut el felém a külvilágból. Meglehet az idegent, ki segít nekem is csak azért érzékelem, mert közvetlenül mellettem van. Az aranyló napsütés szinte elvakítja látásomat, minden egyes apró lépés után halovány vércsíkot húzok magam után.
Nem szabadna. El kellene tüntetnem.
- Köszönöm – szólok csendesen, kicserepesedett ajkakkal. A könyvet a sebere szorítva érzem, hogy vérem zubogása csillapodik, szédülésem viszont annál jobban fokozódik. Néha kilépek oldalra, majd vissza a férfi felé, félig nekitámaszkodva.
Ajkaimat újra és újra benedvesítem, de hiábavaló az egész. Lassan, túl lassan gyógyulnak sebeim.
- Csokit? Süteményt? Nem, még sose… még sose ettem hasonlókat… - nyögöm ki nagy nehézkesen, hatalmasakat nyelve két falat között. Ébren kell maradnom, muszáj vagyok. – Még sose ettem semmit… - még ha nehezen is forog a nyelvem, muszáj vagyok válaszolni, ez az egyetlen támpontom most, ez az egyetlen.
A világ egyre jobban és jobban sötétedik. Próbálok kivenni, hogy hol is vagyunk, de csak halovány formákat látok. Merre vezethet? Hova akarhat vinni? Frusztráló ez a fajta kiszolgáltatottság, melybe most keveredtem. Máskor is annak mondhatom helyzetemet, de most… most végképp.
- Nehéz? Sajnálom, én sose… sose éreztem magamat annak – húzom össze szemeimet, ahogy lépteim visznek előre. Minden reményem eme emberben van. No nem mintha amúgy nem bíznék meg bennük, életem is rájuk bíznám, még akkor is, ha tudva tudom, hogy sokuk vadásznak ránk. Ő vajon közéjük tartozik? Nem, akkor miért segítene?
- Kérem, ne tegye – szorítom meg karját, mibe kapaszkodok egy pillanatra az előző lépésemnél. Hangomban egy apró riadalom fedezhető fel, mely nem annak szól, hogy árthatna akár Stamielnek. Azonban látva a férfi őrült viselkedését egy fajtársa iránt… a gyűlöletet a szemébe az emberek iránt. Nem kívánom egyik halandó halálát sem. Főleg nem ilyen ostobaság miatt, mert megsérültem tán jobban, mint azt gondoltam volna. – Úgy tűnik, hogy sokan nem tudják tolerálni, ha valaki más véleménnyel van, mint ők maguk… - sóhajtom elhalóan, s egy újabb szédülési hullám jön rám. Fejem vészesen bukik előre, s muszáj vagyok egy lépést hátra is tenni, hogy kitámasszam magam. Szárnyamat is használnám egyensúlyozás miatt, de törött csontom fájdalma élesen hasít elmémbe. Felszisszenve kezdek el újra dőlni.
- Sajnálom, de bárhol is vagyunk… - kezdek bele erőtlenül, látásom egyre jobban és jobban tompul. – Muszáj vagyok pihenni, most… Sajnálom, nem tudok tovább… - nagyot nyelve próbálom folytatni, de nyelvem már nem pereg, megszólalni képtelen vagyok már. A világ lassan homályosodik el végül, hogy a végtelen sötétség öleljen magához.  


One more light §§ szószám 434 §§
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 03, 2017 11:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Ophilia
- Jó, jó, inkább ne beszéljen!
Ha tudná milyen biztos kezekben van..de nem tudja, hisz csak egy embernek vél a sok közül. Ami azt illeti ritka nagy állat vagyok...vagyis ember. Teste vonaglik a vérveszteségtől, alig bír talpon maradni, ám még érzékeli a külvilágot. Reagál az én hülye viccemre is, valamint kifejti sajnálkozását, többször is. Szorgalmasan bólogatok rá.
- Sajnálni ráér később is. Akkor elviszem egy csendes helyre!
Semmi más nem jut eszembe, pusztán a titkos alagutak, és azon belül egy eldugott kis sziget. Mármint szigetnek nevezek egy koszos, emberi ürülék és szennyvíz szagával telt patkány lyukat, amiben ketten szűkösen férünk el. Ez nem gond, én úgyse akarok ott maradni, ő meg ha felgyógyult, úgyis elmegy a helyről. Végül is csendes..leszámítva a víz csobogását.
- Tudja, a nénikém nyomott ennyit, azt hiszem. De ő mindig csokit és süteményt zabált. No meg szerette a kólát, imádta! Maga is szereti ezeket?
Értelmetlen és hasztalan locsogásba kezdek, mostanában feszélyez a csend, de legalább elszórakoztatom őt is. Remélem nem fogja teljesen elveszíteni az eszméletét, mert akkor magammal kell beszélgetnem. Megindulok egy lejáróhoz, mely néhány utcával lejjebb található, csatorna lejáró, de egyből az egyik alagútban leszünk. Onnan meg csak idő kérdése míg odaérünk.
- Meg ne sértődjön, piszok nehéz! De semmi pánik, bírom én!
Próbálok lassan közlekedni, nem akarom magam után húzni, jobb ha a saját lábán jön, amíg tud és szerintem teljesen mindegy mekkora ökörségeket beszélek, a hangom a lényeg, attól talán megnyugszik.
- Amíg odaérünk, elmeséli nekem ki akarta megölni...és..miért? Nem fér a fejembe ki akarhat egy ilyen angyali teremtést bántani, de ha találkozom vele, jól bokán rúgom..esküszöm.
Már tiszta vér az én pólóm is, ennél rosszabb nem igen lehet. El kell állítanom valahogy a vérzést és nem használhatom az erőmet..hacsak...hacsak. Talán még is jobb lenne ha majd elvesztené az eszméletét, akkor gyorsan meg tudom gyógyítani és majd úgy teszek, mint aki semmiről sem tud semmit.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Lombard Street Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 19, 2017 11:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Tom & Ophilia
Pain is real, but so is hope


A férfipánikszerű hangjára lágy mosoly kúszna arcomra, ám az inkább fájdalmas fintorba fejeződik ki. Szárnytollaim enyhén megremegnek, automatikus mozdulat tőlem, ám most az mindennél nagyobb fájdalommal jár.
- Menthő… - suttogom elhalóan, megpróbálva minden apró szóban megkapaszkodni a valóságban maradni. Ajkaim szavakat formálnak, hang mégsem jön ki rajta, csak hangos zihálásom. – Semmit sem ér… nekem… - folytatom elgyengülten. Egyáltalán léteznek még manapság mentőt? Hogy lehetne őket hívni, hiszen…
Nagyot nyelve hunyom le szemeimet, megpróbálva talpon maradni, minden erőmet összeszedni. De a sötétség, olyannyira hívogat, olyannyira csábít. A mélysötét, üres, fájdalommentes sötétség magába akar szippantani s oly egyszerű lenne engedni neki.
De nem, nem lehet. Még nem, még ki kell tartanod.
Nem vagy harcos ennyi erőd nincs és mindet felhasználtad már, oly csekély maradt csak.
Ingásom mégis abbamarad. Mintha, minden újra stabil lenne… Lassan nyitom ki zavaros tekintetemet, s érzem a férfi kezének szorítását testemen, ahogy próbál talpon tartanom. Testem minden egyes porcikája remeg.
- Az… majd eltűnik, a vér… a fájdalom… mindennek el kell, csak pihennem kell. S utána minden olyan lesz mint régen – vagyis próbálok ebben bízni, hogy képes leszek elfelejteni mindent. Nem, nem akarom elfelejteni, és mégis. Az az ördögi tekintet, kacaj, mely Stamielben volt… - Én... sajnálom – szólok halkan s maradék erőmet arra próbálom használni, hogy ruhájáról eltüntessem a kellemetlen, oda nem kívánt vöröslő véremet.
Miért is pazarlom megmaradt erőmet? Hiába az apró trükk, a lábaim megremegnek egy rövid időre, s a férfi ruházatát újra átitatja vérem.
Újabb szavaira összevont szemöldökkel tekintek rá.
- Ismeritek? De hát… mit? – képtelen vagyok érzékelni a külvilágot, hogy állnak körülöttünk, hogy emberek vesznek körbe, s mindre csak nézik, hogy vérzek el lassan. Kiabálása bántóan hat fülemre, fejemet enyhén a vállam irányába hajtom. Oh Atyám, mily egyszerű lenne csak az idegen vállára hajtani a fejem, behunyni a szemem s megválni eszméletemtől. De nem lehet.
Szabad kezemmel megkapaszkodok a férfi vállába, segítve magamon is hogy talpon maradjak.
- Sajnálom, nem bírom már sokáig… Kérem, menjünk el… el innen… nem, nem szabadna itt lennem… - beszélek kissé összefüggéstelenül talán. Összeszedve magamat képes lennék elindulni tán egy irányba, lassú lépésekkel,  néha-néha megbicsakló térdekkel, apró szünetekkel. Igen. Így biztos, hogy menne. Így mennie kell. Törött szárnyamat tehetetlenül vonszolnám magam után, végei a földre érve súrolná a füvet, az aszfaltot a homokot, bármit, apró vércsíkot hagyva magunk után.

One more light §§ szószám 370 §§
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6