Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Hell or Heaven


Ophy's little house VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1140
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 04, 2020 1:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Ophilia


Ophy's little house Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 03, 2020 9:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To Cassael
Faithless is he that says farewell when the road darkens
Halvány a mosolyom, fejem mégis lehajtom. Némán hallgatom végig szavait és teljesen más dolog jut róla eszembe, amely mégis idekapcsolódik. Valaminek tönkre kell mennie…
- A pusztítás természete – vezetem tekintetem az ágyban fekvő démonra. Légzése egyenletes, külsérelmi nyomai nem igazán vannak. Nem olyan, mint akkor, amikor értem sérült meg. Lesütöm a szemem újra csak. – Valaminek mindig el kell pusztulnia, hogy valami új születhessen – ez az, amit Don is mindig mondogat. Természetének a lényege. Nincs építés pusztítás nélkül. Nem lehet semmi újat létrehozni, anélkül, hogy előtte ne…
- Oh, Cassael – lehelem elhalóan mintha egy sugallat érintett volna meg. Elkerekedő szürkészöld íriszeim vezetem régi barátomra. – Mi van, ha hagynunk kell Amaranak a pusztítást, mielőtt harcolhatnánk vele? – szavaim csak lehelem. Nem építhetünk újra semmit, hisz nem pusztult el semmi.
A természet körforgása ez, az univerzum egyensúlya. Mi van, mi van, ha ez a titok nyitja? Ha emiatt nem tért még vissza Atyánk? Előbb vesznie kell és csak utána…
Ennek ellenére szedem össze magam, hogy ellássam barátom sebeit. Gondoskodó mozdulatokkal teszem mindezt, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozzam neki. Közben pedig elmesélem, hogy miről maradt meg. Túl sok mindenről és mégis oly kevésről.
S bár tudnék többet mondani, bár láthatnám újra az összképet.
- Cassael, pihenned kell – emelem rá tekintetem. – A te erőd is véges, határaidat a végtelenségig nem feszegetheted – intem óva. – Nem szeretném még egy fivéremet elveszteni. Túl sokan vesztünk már oda – és ki tudja, hogy mennyien fognak még.
Egyszerűen nem lehetne hagyni, hogy ez így megtörténjen. Nem. Nem szeretném, ha Cassaelnek nagyobb baja essen.
A sebet ellátom, s bár nincs rá szüksége, egy anyaggal takarom le, csak amíg, az angyalpenge nyoma el nem tűnik végül, s véres pólóját visszateszem rá. Mégsem állok fel mellőle, csendes nyugodtsággal maradok lábai mellett ülve a földön.
- Rád is fér. Erőtöket emésztette fel, hogy legyőzzétek a sötétséget. Ma csatát nyertetek, de a háború vége messze van – és fogalmam sincs, hogy Amara miként fog reagálni arra, ha rájön, elvesztette egy harcosát. Bár tartom magam ahhoz, hogy velem túl sokat nem nyert, csak annyit, hogy Ramiélt megnyerte magának… - Pihenjél csak – simítok végig puhán kézfején, s némán szemlélem, ahogy szemeit lehunyja. Ajkamon halvány mosoly terül szét, fejem enyhén hajtom félre. Így tekintem a békésen alvót.
Lassan állok fel a helyemről, közel hajolva hozzá pedig homlokán csókolom meg régi barátomat.
- Köszönök mindent – suttogom mosolyogva a szavakat. Amíg a két férfi, kinek életem köszönhetem, kipiheni fáradalmait, addig szétnézek. Sok dolgom van, túl sok.
S nem tudom, hogy mivel kezdjem.
Credit •• We are
reveal your secrets

Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 11, 2020 12:22 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Ophilia & Cassael
Feral roots are calling you back home
Zene: Feral Roots • Szószám: 359 • Credit:

Elrévedő pillantással követem Ophilia alakját a konyhának tetsző helyiségbe, tűnődve, vajh mi történhetett a Mennyek pecsétjével Gabriel gyalázatos tettét követőn? Nála volnának még a darabkái, vagy egyszerűen szétszóródtak szerte a világban, netán az univerzum egészében? Az sem kizárható, hogy végérvényesen megsemmisült, noha Atyánk törvényeit s tetteinek viszonylagos szabályszerűségeit követvén nehéz volna elképzelni, bármit olyanná teremtsen, hogy az az elromlásával végérvényesen használhatatlanná váljék.
Elmélyülő gondolataim, és a fáradtság egyre terhesebb súlya alól nővérem zajongása ránt fel, majd figyelmemet ismét magának „követeli”. Bocsánatkérését elnéző, megbékélt tekintettel fogadom.
- Én is bántottalak… Ám úgy látom, valaminek először tönkre kell mennie ahhoz, hogy megjavíthatóvá váljék -  felelem szelíd mosollyal a közhellyel felérő meglátásomat, miközben türelmesen és mocorgás nélkül hagyom, ellássa az angyalpengéje okozta sérülésemet.
A momentumnyi nyugalom azonban nem tart tovább a New Yorkból érkező hírek felcsendülésénél. Természetest a Pokol és Mennyek bezárásával járó káoszt magam is megtapasztaltam, még mielőtt önkényesen, de nem épp szándékosan a ládába zártam magamat, viszont, hogy mindennek tetejébe és ellenére fivéreink és nővéreink, illetőleg leghatalmasabb elleneink tovább sanyargassák a halandókat, nyomasztó felismerés. Túl kevesen látunk át önös céljaink kerítésén, túl kevesen értjük meg, hogy az emberek nélkül ez a világ akár egy üres porhüvely, nem lesz több a számunkra.
- Ezek nem jó hírek… Minél hamarabb vissza kell térnem – sóhajtok fel csöndesen, majd hallgatom tovább Ophilia beszámolóit és meglátásait a jelenlegi helyzetről. Nem egyszer megélénkíti az érdeklődésemet, ám legvégső soron az univerzum teljes fáradalmát érzem a lényemre szakadni. Újabb, mély lélegzetvétel feszíti meg a mellkasomat, amely hasonló kitartottsággal hagyja aztán hátra a testemet.
- Reményem, hogy rendben van… - jegyzem meg halkan. - Ophilia, hálával adózom a figyelmedért, és őszinte kíváncsisággal mindazért, amit még megoszthatsz velem a leviatánok ténykedéseiről a szabadulásuk óta, vagy a lovasokat érintő teóriákról… Azonban szégyellem, kénytelen vagyok megpihenni – osztom meg vele kertelés nélkül a szükséget, mely minden áldatlan momentummal egyre erősebben hajt, vehemensebben, mint a tudatomat kapirgáló csillapíthatatlan érdeklődésem. Megvárom hát, míg ellátja a sebemet, s ha kényelmetlenséget okozna, akkor sem szólok róla, elvégre harcos volnék, s mint olyan, nem ismeretlen a fájdalom fogalmával.
- Köszönöm… - suttogom még neki, majdan anélkül, hogy kényelmesebb helyet lelnék magamnak a pihenésre, ott, ültömben ér el az álom.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Ophilia


Ophy's little house Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 12, 2020 12:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To Cassael
Faithless is he that says farewell when the road darkens
Fejem enyhén rázom meg, szavai nyomán. Igaza van, hogy nem tűrhet halasztást és valóban jó lenne megtalálni hozzá a kulcsot, hogy újra hazatérhessünk. Mindannyian, egyként, nem számítva a különbségek, hogy ki, épp miért harcol.
Egy eszméért kellene, mégpedig Atyánkért, ám eme csatát már rég elvesztettem, tudom. Mégsem adom, találok más utat, hogy fivéreim közelébe férkőzhessek, hogy meggyőzhessem őket, a harcok olyannyira felesleges, főként egymással szembe.
- Igazad van. Gabriel pecsétje, mely a menny zárja volt, eltűnt, akkor, amikor ezt egykoron az ark feltörte és a Földre ment angyalai társaságába - tisztátalan tett volt, mindannyiunk büntetése pedig az lett, hogy szárnyaink feketévé váltak. - Talán, ha a pecsétet újra megtalálnánk, akkor annak segítségével ki tudnánk nyitni otthonunk kapuját - ez csak az első, mi eszembe jut ezzel kapcsolatban, nem kizárt, hogy később több minden is felszínre tör belőlem, ám irattáram hiányába erre időre van szükségem. Elmém rejtekébe el kell süllyednem, hogy megtaláljam a válaszokat a fel sem tett kérdésekre.
Fivérem meggyógyítása mégsem tűrhet halasztást, csendesen, gyakorlott mozdulatokkal préselem ki olajam tollaim végéből. Nem ez az első eset, hogy megteszem, nem is az utolsó lesz. Tekintve, hogy mi vár reánk, jobb lenne elővigyázatosnak lennünk.
- Sajnálom, hogy megsebesítettelek, Cassael - nem állt szándékomba, Atyám látja lelketlen porhüvelyem, hogy nem állt szándékomba. Feltekintek rá, hogy láthassa, valóban így gondolom szavaimat.
Még pár perc és kellő mennyiségű olaj gyűlik össze az edénybe ahhoz, hogy segíthessek fájdalmai enyhítésében.
- Amikor Amara megjelent fekete füstöt hozott magával. Az emberek megrémültek, a lelküket fertőzte meg. Nem sokan tudnak tisztán gondolkodni, hatással van rájuk, nap, mint nap. A pokol bezárta óta pedig egyre több démon, de angyal is megjelenik ott, portyáznak az emberek között - keserűség tölt el, ha csak arra gondolok, hogy nem segítettem nekik, amikor ott jártam. Egy voltam én is, ezek közül, akik csak megnehezítették a dolgaikat.
Én mégis hálásan mosolygok fivéremre, hogy megteszi eme szívességet nekem. Nem lenne szükséges, semmi oka sem lenne rá, tekintve, hogy mit tettem nem csak vele, de a világgal is.
- Még nem igazán tudom, hogy miként tudnánk felhasználni. Erejét vehetnénk vele, de miként? - ennek még jobban utána kell járnom. - Van egy teóriám. A négy lovas kapcsán, de nem tudom, hogy igazak-e a számítasaim, avagy sem - tekintetem pedig a fekvő démon felé vándorol.
- Azt mondják, hogy Abaddon a háború lovasa lett - ráncolom össze a szemöldököm. Emlékszem még Mammon szavaira, tekintetem pedig Cassaelre vezetem, hátha ő tud valamit ezzel kapcsolatban.
Kérdésére azonban megrázom a fejem. Óvatosan nyúlok sebe irányába, ujjaimon ott fénylik tompán az olaj. Előbb csak sebének széleit kenem be.
- Szólj kérlek, ha fáj - kérem tőle. De kérdését nem feledtem. - Nem, nem hallottam róla semmit - rázom meg a fejem. - Azt hiszem, hogy ott volt San Franciscoba, amikor a leviatánok lénye megtámadta, azóta azonban nem hallottam róla semmit sem - felelem testvéremnek, most mégsem rá figyelek, hanem a sebére, melyet egy újabb kenettel gazdagítok.
Credit •• We are
reveal your secrets

Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 05, 2020 9:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Ophilia & Cassael
Feral roots are calling you back home
Zene: Feral Roots • Szószám: 452 • Credit:

Egymásnak vont szemöldökökkel hallgatom nővéremet Amara jelenlétének s mesterkedéseinek hatásairól. Gyanakvás eddig is fogant bennem, Ophilia megerősödött a Sötétség felügyelete alatt, ám sejteni s bizton tudni két különböző dolog. Olyan angyal ajkairól hallhatom legördülni az igazságot, ki első kézből tapasztalt mindennemű előnyt vagy hátrányt, amellyel Atyánk testvére kínálkozni tudott, ekként az információ súlya a többszörösére válik. A lényemre telepszik, s jelenleg elképzelni sem tudhatom, miként fogunk véget vetni Amara rémuralmának, hogyan fogunk az orra előtt és mégis az észlelése nélkül bármit is tenni annak érdekében, hogy megszabadítsuk tőle a világot.
- Amennyiben a feltételezésed beigazolódik… miszerint a Mennyország lelkeit szipolyozza Amara, úgy attól tartok, az otthonunk visszaszerzése sem tűrhet halasztást - gondterhelt sóhaj szökik fel a mellkasomból. - Nem pusztán azért, hogy megfékezzük erejének növekedését, ám a Mennyország lelkeiért felelősséggel vagyunk - tekintetemben aggodalom csillan, amint nővéremre emelem, ki idő közben elindul a lakás másik szegletébe, mely a berendezéseiből gyanítva nem más lehet, mint a konyha.
- Cseppet se aggódj, én magam sem figyeltem különösképpen. Történések sokasága tizedelte koncentrációnkat - jegyzem meg csöndesen, visszadöntve hátamat a kanapénak, mely kellemes támasztékként szolgál megfáradt testemnek. Míg Ophilia vélhetőn a gyógyírért fáradozik, megkísérlek néhány másodpercet csöndben pihenni, azonban az éppen, hogy lecsukódó szemhéjaim hirtelen riadalommal pattannak fel, miként váratlan csörömpölés és az egykori irattáros halk sikolya ver éket a helyiség nyugalmába.
Ezt követőn már nem igyekszem békességre lelni, némán figyelem, ahogyan tollai közül előteremti a gyógyulásunkhoz elengedhetetlen olajat. Amennyiben rám néz, megfáradtan, ámde hálásan pillantok rá, cserepes ajkaimon meglehet, egy halovány mosoly is helyet talál magának.
A kérészéltű harmónia természetest nem tart soká, hozzám újonnan intézett szavai beárnyékolják az ábrázatomat.
- Miféle szörnyű dolgok? Rég nem jártam a város közelében… - magyarázom meg tudatlanságom okát, mely nem különösebben ösztökél büszkeségre, azonban jól tudom, a távolságtartás volt a legtöbb s legjobb, mit tehettem az érdekükben. Aggodalom szövi át a lényemet, hálálkodására mégis igyekszem higgadtságra ösztökélni magamat. - Szóra sem érdemes, Ophilia - biccentek az apró szívességet illetően, majd ismét csendbe burkolózom, míg szavait hallgatom. Váratlan keveredik szemvilágom elé egy emlék holmi erdőségről s nővéremről, ki az alma magjáról beszél. Phanuel… Ő is ott volt, sőt… A segítségemről biztosítottam. Homlokráncolva tekintek magam elé, majd vissza a testvéremre, mihelyst befejezte a mondanivalóját.
- Ennél jobb biztosítékot nem is keríthettél volna a magnak, nővérem. Megnyugtat a tény, legalább az biztonságban van, míg a felhasználására nem kényszerülünk - állapítom meg eltűnődötten, majd ismételt bólintással odébb húzom a sebemtől a kabátomat, illetőleg az alant nyugvó, szakadt inget is felgyűröm a hozzáférhetőség érdekében.
- Mondd csak, míg a Sötétség befolyása alatt voltál, vagy akár előtte, hallottál bármit fivérünkről, Phanuelről? Küldetésre igyekezett, mikor legutóbb láttuk, s én már nem tartottam vele - olybá tűnik a gondterheltség nem akaródzik távol tartani magát rekedtes hangomból.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Ophilia


Ophy's little house Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 31, 2020 8:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To Cassael
Faithless is he that says farewell when the road darkens
Ramiél csak és kizárólag rajtam kívánt segíteni, lelketlen szívem mégis nehezék nyomja. Egy rangtalan vagyok, semmi több, nem volt szükség arra, hogy erejét feláldozza értem. Elméjét, jóságát. Önmagát. Ez jóval több, mint amit bárki is kívánhatott volna egy arkkal szembe, és az, hogy megtette. Ebben a pillanatban nem tudom nyugodt szívvel szemlélni ezt. Az emberek - de talán a démonok is - hasonló tetteket, hősies áldozatnak vélnek, én viszont?
Nem kellett volna megtennie. Értem, sosem, ez ellen jelenleg mégsem tudok mit tenni, hiszen megtörtént. Mostantól már csak azon lehetek, hogy segítsek neki mihamarabb visszatalálni a fény felé, ahova ő maga is tartozik.
- Semmi különlegessel - rázom meg a fejemet. - Mióta Amara bezárta a mennyet és a poklot minden természetfeletti ereje csökken. Napról, napra. Előbb nagy mennyisségben éreztük ezt, azóta csak apróbbakba. Talán te is észrevetted, hogy nem bírsz annyi angyali mágiát felhasználni, mint egykor. Ez nem csak a láda, vagy Atyánk elhagyása miatt van. Úgy vélem, hogy az ott lévő lelkekből táplálkozik, és eme lélek adja a mi erőnket is. Viszont, az, akit Amara a kegyébe fogadott, ki az oldalán harcol, addig az ő ereje mindenki máshoz képest nő - letekintek a kezemre, ujjaimat finoman hajlítom be. Emlékszem, hogy tudtam felülemelkedni akkor éjjel Ramiél hatalmán. Egy démon erején. Két pislogás erejéig figyelem, mielőtt tekintetem visszaemelném fivéremre.
Érte jobban aggódok. Ő is a határait feszegette, ott, a Nagy Falnál. Szavai nyomán mégis enyhén elnyílnak az ajkaim. Egy pillanat erejéig akasztom zöldésszürke íriszeim az ő mogyoróbarnáiba, mielőtt kicsúszna a számon egy meglepett szócska.
- Oh - és már állok is fel. - Elnézést, el is - dörzsölöm meg homlokom ujjaimmal és a konyha irányába indulok el.
- Sajnálom, hogy ily figyelmetlen voltam irányodba - rázom meg a fejem, sajnálkozóan, szárnyaim közbe kibontom, ám talán nem most lett volna az ideje. Ugyanis ennek hatására a konyhaszigeten a válogatott edények, tollak, papírok, bögrék a földre kerülnek, hangos csörömpölés közepette.
Halkan sikoltok fel, kezeimet a szám elé helyezem. Most mégsem ezzel foglalkozom, hanem a nehéz mozsárt veszem fel és térek vissza hozzá, ám ezúttal a földre ülök le mellette. Nem más a célom, minthogy tollaim olaját használjam arra, hogy mihamarabb begyógyítsam a sebét. Miközben a préseléssel foglalkozom. Ujjaimmal hívom elő a tollak végéből a drága nedűt és csepegtetem óvatosan a mozsárba, közbe beavatom, amit eddig tudok New Yorkról. Vagyis tudtam, mi a feladatom volt.
- Remélem élnek még a lehetőségükkel és nem utasítják el. Szörnyű dolgok történtek New Yorkba - pillantok fel fivéremre, majd vissza a szárnyamra, melyet most az ölembe fektetek, hogy kényelmesebben férjek hozzá. - Igazán hálás lennék érte, Cassael - tekintek fel újra, szelíd mosollyal az ajkamon.
- Én és Ramiél, de gondoltam arra, hogy bármi baj történhet velünk is - vonom meg az egyik vállamat. - A Történeti Társaság Múzeumába van - somolygom az orrom alatt. - A ládába, amibe elhoztuk, a kiállítás egy elemét képzi. Senkinek sem tűnt fel - olyannyira szem előtt volt, hogy senki sem látta meg. - Viszont pecsétet vontam alá és a ládát is rúnával láttam el. Ez alapján csak az tudja megérinteni és kinyitni azt, kinek szándéka a maggal tiszta, nem öncélúan használja fel. Emiatt nem tudtam hozzáférni, sem Ramiél nem tud. Szándékunk nem tiszta - tekintek fel újra fivéremre, mostanra pedig elegendő olaj pihen a mozsár alján, hogy felemeljem azt, íriszeim pedig most a sebét vizslassák.
- Megengeded? - pillantok fel újra rá, mosolyom szelídsége mit sem változik.
Credit •• We are
reveal your secrets

Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 30, 2020 11:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Ophilia & Cassael
Feral roots are calling you back home
Zene: Feral Roots • Szószám: 471 • Credit:

Sajnálatot… sőt, aggodalmat én is érzek aziránt, Ramiél a Sötétség karmai közé keveredett, ám mindezért képtelen volnék nővéremet hibáztatni. Kényszerítve bizonyosan nem volt erre, egy arkangyal pedig jobban tudhatná annál, minthogy megkíséreljen egy istent a saját terepén kicselezni. Egyszerűen képtelenség, erejükhöz még a köztünk leghatalmasabbak sem érhetnek fel, mit gondolt hát fivérünk, amint a mélybe vetette magát? Felfogni nem tudhatom. Eszmefuttatásommal Ophiliát mégsem terhelem, magam is megtapasztaltam már, miféle hatalommal bír egy gondolat, egy érzet a lényünkre tapadása…
- Miféle erővel, pontosan? - szökik elő az ajkaim mögül a kérdés, kurta bólintással realizálva, szavai mögött bőséggel húzódik ráció, már ami New York és San Francisco különbözőségeit illeti a kiszolgáltatottságuk szempontjából. Habár nem tudhatjuk, Ramiél itt élő bizalmasai, testvérei vajh tisztában vannak-e állapotával, volt-e, ki szétkürtölje a világnak, óvakodni szükséges a Halál arkangyalától?
Mindezen tanakodva közben nem kerüli el figyelmemet testvérem szájának elégedetlen húzódása sem, s a mozdulat gerjesztette indokkal pusztán egyet érteni tudok - ez a diszharmónia afféle egyensúlytalanságát okozza a világnak, mellyel igen csak nehéz felvennünk a versenyt. Az egyetlen lehetőségünk az erőviszonyok hozzávetőleges kiegyenlítésére, ha minél több katonájától fosztjuk meg Amarát, pontosan ezért nem tűr kimondott halogatást az arkangyalunk megmentése. Gondolataimat készülnék megosztani Ophiliával is, azonban szavaimat belém akasztja a figyelmem felhívásával a sérülésemre. Megvallom, kimerültségem afféle mértékeket öltött, az angyalfém ejtette lyukra már különösebben nem is koncentráltam.
- Meglehet, igazad van… Noha ezt a sebet az idő s én magam sem fogom tudni begyógyítani - állapítom meg, egyik kezemmel óvatosan megtapintva az érzékeny oldalamat, melyből ha nem is akkora intenzitással, mint a Nagy falnál, ám változatlan szivárog a vérem. A pengéink okozta sebesülésekhez különösebb mágiát szükséges alkalmaznunk, a tollainkban rejlő erőt hívva segítségül, viszont nálam jelenleg nem akad az olaj kivonatából. Megadó szusszanással és egy határozott bólintással fordítom vissza érdeklődésemet a nővéremre, ki idő közben mélyebben beavat a New Yorkot érintő hírekbe.
A ládában töltött végtelennek ható időszak alatt sok mindent szelektált a memóriám, de valamiként az utolsó beszélgetésünk Ophiliával a legelsők között tört magának utat a világosságra, miután visszatértem a halandók világába. Mélyen megragadt bennem az aggodalom érzete, melyet az Amara iránt tanúsított, leheletnyi megértése okozott, csakúgy a küldetésükkel járó veszedelem. Arra kértem, beszéljen Ramiéllel a Sötétség látogatásáról, vajh megtette?
Révedésemből akkor térek vissza, mikor az édenkert almafájának magját említi az egykori irattáros. Abaddon is beszélt nekem róla, a fontosságáról, hogy megtaláljuk… Ezért volt elsősorban szüksége arra is, felszabadítsuk Ophiliát a rabságából.
- Bizonyosan, ám ha eddig megoldották nélküle, némi várakozás már nem jelenthet problémát. Tervezek a napokban New Yorkba látogatni, szólni fogok az érdekedben s a nevedben - biccentek felé, jelezvén, támogatásomra bármikor s bármilyen körülmények között számíthat. - Mi fontosabb most ennél, az a mag. A Háború említette, hogy szükség lehet rá Amara ellen, de csupán te tudod, hol rejlik valójában… - érdeklődőn billen oldalra a fejem, amint nővéremet vizslatom, hangomban mégsem csendül kérdő él.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Ophilia


Ophy's little house Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 22, 2020 2:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To Cassael
Faithless is he that says farewell when the road darkens
Ajkaim enyhén elnyílnak, mikor bizonyosságot szerzek arról, valóban a ládában volt. Tekintetét elkapja rólam, amiről megtanultam az utóbbi időben, hogy mit is jelent valójában. Emberi cselekedet, angyaloknál ritkán jelentkezett még eddig. Most mégis túl sok időt töltünk idelent ahhoz, hogy akaratlanul is átvegyük a szokásaikat. Nyúlnék érte, puhán fognám meg a kezeit, rászorítanék, szavakba mégsem tudnám önteni, hogy mennyire sajnálom, hogy cserben hagytam.
Ott voltam, egy karnyújtásnyira tőle, hogy szabadon engedjem, mégis képtelen voltam küzdeni Amara akarata ellen. A felismerés szíven szúr, ismeretlen erőként szorítja mellkasom, keseredik meg nyálam számba.
Feláll és egy pillanattal később én is követem. Két szívdobbanás csak, hogy új helyen lehessünk. Nem is olyan messze a katonai központtól, ami azt illeti. Így mégis jóval kényelmesebb, erőmet pedig nem érzem úgy, hogy elpocsékoltam volna. Pedig jóval többet használtam fel, mint amennyire képes lennék. A sötétséggel és a fénnyel vívott csata sok erőmet vette el.
S ennek ellenére könnyűszerrel nyitottam portált hajlékomba - melyről tudom, hogy nem az enyém, valahol mégis magaménak érzem. Furcsa kettősség ez.
Csendesen szemlélem, ahogy leteszi az ágyra Abaddont, fejem enyhén félrehajtva figyelem. Az apró megjegyzés, mellyel illeti szelíd mosolyt csal az arcomra. Mégis érzem, hogy örömöm nem lehet felhőtlen, szívem beárnyékolja az, amit tettem. Amit Ramiél tett.
Fivérem szinte fáradtan roggyan a kanapéra én vele szemben egy fotel szélén foglalok helyet, mégis érzem, hogy képtelen lennék pihenni. Tudatom eme része túl sokáig szunnyadt.
- Biztos vagyok abban, hogy így tette - sütöm le a szemem. Hiszen ő egy arkangyal, mégis miként gondolhatta, hogy egy egyszerű, rangtalan angyallal szembe így viselkedhet? - Sajnálom, hogy magammal rántottam - nem kívántam. Nem akartam, hogy így legyen, azt akartam, hogy minél messzebb kerüljön tőlem, hogy megvédjék őt tőlem, Amara erejétől és ennek ellenére… Keserű szájízt hagy újra maga után a gondolat.
- New York úgymond védtelen. Itt szembe kellene néznie Michaellel, az angyalaival, harcosaival. Jóval hamarabb lebukna itt, mint New Yorkba. Ott a vadászok képtelenek lennének ereje ellen fellépni, Amara - újra fivérem tekintetébe fúrom az enyémet. - Erőve ruház fel, amíg mindenki más gyengül, addig, akik vele harcolnak, az övék nő - ajkaim elhúzom ezen az egy gondolatmeneten. Ezt én is éreztem, talán ő is. Sebe pedig most ugrik csak be igaz…
- Pihenned kellene - rázom meg a fejem. - Pihenj le itt te is, ha magadhoz tértél, ha regenerálódtál folytatjuk - mosolygok rá szelíden, a kérdést mégsem tudom kikerülni, melyet hozzám intéz.
Fejem megrázom. Nem hiszem, hogy köze lenne hozzá.
- Emlékszel, amikor kapcsolatba léptem veled a ládával kapcsolatban? Hosszú hónapokkal ezelőtt? Akkor említettem, hogy úton vagyunk New Yorkba, hogy az emberekkel tárgyaljunk. Volt ott egy isteni tárgy, az éden almafájának egy magja, melyről hiszem, hogy Amara ellen felhasználható. Cserébe felajánlottam nekik, hogy készítek a város köré egy pecsétet, mely egy térképpel lenne összekapcsolva. A térkép jelölné, hogy mennyi természetfeletti tartózkodik a pecséten belül. A helyszínt pontosan nem tudja megmondani, sem azt, hogy mely fajt képviseli, számukat mégis. Ez még így is nagyobb segítség lenne számukra, mint ami most van - húzom el ajkaimat újra, fejem lehajtom, hiszen az ígéretem nem tartottam be. Idestova mennyi ideje? Hónapok? Évek? Magam sem tudom már igazán.
Credit •• We are
reveal your secrets

Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
295
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 21, 2020 10:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Ophilia & Cassael
Feral roots are calling you back home
Zene: Feral Roots • Szószám: 546 • Credit:

Néhány árvátlan, kérészéltű momentumig tartom Ophilia átható pillantását, noha mégsem az íriszeiben merülök el, jóval inkább a felemlegetett láda világában, melynek oly’ sokáig rabja voltam, s amely időről időre még most sem átallja csapdába ejteni az elmémet. Ezúttal nem révedek túlzóan mélyre, mindösszesen a jól ismert düh érzete, mely feszengő buborékként kúszik a lényemet egyben tartó, láthatatlan pajzs felszínére. Bosszantó rovarként kapirgálja a tudatom völgyét, de már megtanultam együtt élni vele, nem engedni előtörni.
- Ott voltam. A ládában - felelem kurtán, elcsöndesült hangon, tekintetemet óhatatlan kapva oldalra. Nem várom meg a reakcióját vagy bárminemű feleletet, elkezdek felkászálódni, majd a földön heverő démont is felnyalábolom, hogy átsegíthessem a nővérem által idő közben előidézett lakásba.
Az imént felderengő gondolataim karikacsapásra foszlanak semmivé, miként szóba kerül New York s a tény, az eddigieknél is komolyabb veszély leselkedik rá. Aggodalom burjánzik a bensőmben, s ha volna időm elképedni, netán bosszankodni, valószínűleg eltűnődnék az érzések egyre szélesebb spektrumán, melyet képes vagyok nem csupán megérteni, hanem átélni. Bólintok a későbbi megbeszélésre, habár az ígéretéről, melyet a városnak tett, még nem hallottam. Ennek ellenére nem döccenek meg újabb kérdéseket feltenni, hanem végre átsétálok Ophilia lakásába.
A látvány egészen különböző attól, ami a legutóbbi emlékemben él a szerénynek kevéssé nevezhető hajlékról. Abaddonnal találkoztam itt össze, mikor megkíséreltem ki tudja mennyi idő után felkeresni a testvéremet, a gondolat pedig némi bűnbánatra sarkall. Jól tudom, hogy akkor elutasítottam a segítségnyújtást, a lehetőséget, kikerüljek a ládából és közvetlenül segíthessek felszabadítani Ophiliát. Dühös voltam a feltételezéstől, képes legyek semmibe venni a Drake-nek tett ígéretemet, s megkockáztatni, hogy a világra szabaduljon Mammon, ám most… némi hála járja át a testemet, amiért mégis csak itt lehetek, hogy tehettem valamit a Sötétség ellen. Nem sokat, de valamit.
Aprót szusszanva, ismételt bólintással felelek az egykori irattárosnak, majd az ágyhoz vonszolom az azóta is eszméletlen démont. Temérdek energiát felemésztett, csoda a létezése egyáltalán, noha továbbra sem hinném, mindezt puszta szívjóságból vagy holmi megmagyarázhatatlan köteléknek köszönhetően tette. Egyelőre megelégszem a túlélni akarás indokával.
- Lehetnél vékonyabb… - dünnyögöm az orrom alatt, miközben végre leejtem az ágyra Abaddont. Alapvetőn nem érezném meg a súlyát, angyalból vagyok, ugyanis, viszont az erőm jelentős részét felemésztetten kevéssé állom a sarat, ezt belátom. Sóhajtva fordulok nővéremhez, aztán az első utamba kerülő fotelba, kanapéra vetem magamat. Ezúttal én sem ágálnék egy kiadós alvás ellen, de fontosabb megbeszélni valóink vannak annál, minthogy könnyelműn pihenésre hajtsam a fejem. Így tehát a háttámlának döntött tarkóval, és leheletnyi hunyorral méregetem Ophiliát a beszéde alatt.
- Abaddon szerint önszántából tette, hogy megpróbáljon belülről kimenteni - teszem hozzá, azonban nem szakítom meg többet, végighallgatom a mondandóját, amelynek befejeztével kénytelen vagyok felegyenesedni ültömben, sőt, a karfákra támaszkodva enyhén előredőlni. - Ez rossz hír - állapítom meg, tekintetemet a padlóra süllyesztve. Próbálok bárminemű, használható ötletet előásni az agyamból, mely a mihamarabbi megoldást segítené, de túlzottan kimerültem ehhez. - Úgy gondolod, New York lesz a célja? Miért nem San Francisco? - ismét felpillantok rá, értetlenül vonva egymásnak a szemöldökeimet. Igyekszem nem preferálni egyik várost a másik rovására, ám tekintve Ramiél kapcsolatait, könnyebb célpont számára az utóbbi. - Köze van ennek az ígéretedhez, melyet nem tartottál be a New York-iaknak? Magáról az ígéretről sem tudok - rázom meg a fejemet leheletnyire, próbálva nem érezni bosszúságot a hosszú idő felett, melyet a ládában vesztegettem, s aminek okán ennyi mindenről lemaradtam.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Ophilia


Ophy's little house Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 15, 2020 1:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To Cassael
Faithless is he that says farewell when the road darkens
Halvány mosoly fut arcomon végig szavai nyomán. Van benne valami szomorú, valami esendő. Szemeim lesütöm egy pillanat erejéig. Nem kérheti tőlem, hogy ne vegyem a vállamra, hiszen épp én voltam, aki megtette. Ha a felelősség Amarat is terheli, nem mehetek el amellett a tény mellett, milyen gyenge voltam, hogy képtelen voltam harcolni ellene.
Tekintetem akaratlan vezetem le a mellettünk öntudatlan alvó démonra. Ő volt az egyetlen, aki hitt bennem. Zöldesbarna íriszeimet mégis akkor vezetem rá vissza, amikor kiejti, elfeledtem őt.
- Nem értem, hogy miként sikerülhetett. Rémlik a hangod… - szemöldököm lágyan vonom össze, emlékeim lassan ülepednek le elmém tekervényein. – Amikor a leviatánokat kiengedtem. Hallottam a láda irányából a hangodat. Ez az utolsó emlékem rólad -  fogom rabságba sötét íriszeit, miközben válaszokat próbálok találni arra, ami történt. Nem tudom, hogy miért feledtem el a nevét, miért nem emlékeztem rá, pedig oly sokan ejtették ki előttem. Nem csak Abaddon, de…
Szemöldököm újra ráncolom, ezt talán máskor kellene megvitatnom vele. Fejem enyhén rázom meg, hajam fülem mögé illesztem. Cassael lassan áll fel, én pedig követem őt ebbe, szavain mégis megakasztják mozdulatába.
- Természetesen – szívem hevesebben kalapál, mégis tudnia kell róla. Mindenkinek. – Régi ígéretem sem tartottam be irányukba – biggyednek le ajkaim, szomorkásan. A védelem, amit ígértem, nem tudtam betartani. Vajon most már késő lesz? Vajon még kérnek a segítségemből, ha megtudják, hogy mit tettem ellenük? Segélykérően pillantok csak egy pillanatig barátomra, egy szívdobbanásnyi idő ez, ne több.
Egy pillanat csak az egész, mire átérünk ama hajlékba, mit magaménak tulajdonítottam oly sok évvel ezelőtt. Egykor egy férfi élt itt, minden szegmentumában érzékelni lehet, engem mégis megnyugtat a sötét festékkel mázolt fa, az elnyűtt bőrhuzat. A hatalmas tér, az ablak, a csigalipcső, és a hatalmas kanapé. A sarokban pihenő zongora, vele szembeni sarokba betolva az ágy.
Belial és Stamiel ittjártának nyomai eltűntek, a vér lekerült minden felületről. Másik énem, aki ugyanúgy én vagyok mindent eltüntetett, miután a szépséges leviatán itt járt. Tüdőmből mégis mély levegő szökik ki.
- Tedd csak le az ágyra – mutatok abba az irányba és szemlátomást most nem tudok mit kezdeni a hatalmas hajlékba. Állam vakarom meg, miközben fivérem figyelem. Fogalmam sincs, hogy miként kezdjek bele.
- Amara egyetlen feladata, amit felém rótt ki, hogy Ramiélt állítsam az oldalára. Nem tudom, hogy miként tudtam elérni, ismeretlen még ez számomra – rázom meg a fejem. – Viszont kapott Amaratól egy tárgyat… az emberek lelkét el tudja venni vele, magába zárja. Az emberek pedig enélkül élnek tovább, viszont nem tudnak – rázom meg a fejem, egy előre bukó tincset pedig újra fülem mögé illesztek.
Credit •• We are
reveal your secrets

Hell or Heaven


Ophy's little house VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1140
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 25, 2019 6:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Ophilia


Ophy's little house Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 03, 2019 12:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


To Calypso
The important thing is not to stop questioning
Halkan hümmentek csak a nő szavaira. A okfejtésébe noha bele tudnék kötni, igen könnyen, de azt hiszem értem, hogy mit szeretne belőle kihozni. Egyszerű fizika, nem fér át. És ő sem macska, hogy olyan könnyed csontozata lenne. Mégis felvet bennem egy kérdést: kígyóvá át tudnak változni? Biztos, hogy érdekes lehet csúszómászóként látni a szőkeséget, ki épp hatalmasra tátja száját, hogy egybe nyeljen le. Előtte természetesen megropogtatná csontomat.
Vajon az angyalok belehalnának egy kígyótámadásba? Véglegesen kötve hiszem, fejemet mégis megrázom. Nem ezekre kellene fókuszálnom jelenleg.
Azt hiszem megoldható.
Hangzik az egyszerű mondat és már tova is lebbenek a fürdő irányába, ahol a megfakult csempéktől terhes kádhoz lépek. Vízköves csapot forgatom, hallom, ahogy a rozsdától nyikorognak a kerekek. Régen volt már használva itt bármi. Húszonhét év hosszú idő, főként az emberek által gyártott dolgoknak. Nem bírják úgy elviselni az idő vasfogát, mint a természet.
Majd újra meghallom a hangját. Szemöldököm ráncolom, keresem a forrását, de még mindig a vizet hallom. Ha nem lennék az, ki vagyok, menten elgondolkoznék azon, hogy kezdek megőrülni.
- Persze! - válaszolom hirtelen, de jóízűen. Telekinetikus erőmmel teszem meg számára ezt az apróságot. Majd pedig csak figyelek. Törölközőt veszek magamhoz azzal itatom a hajamra hullt cseppeket. Mint egy türelmetlen gyermek a karácsonyfa előtt úgy toporgok és várok. Alsó ajkamba harapva figyelem, hogy miként is készül átjönni.
Majd ott van. Oly hirtelen, olyannyira hamarjába, hogy sűrű pislogásokon kívül nem sokra futja tőlem. Úgy száll ki a kádból, szárazon, mintha a világ legtermészetesebb dolgát művelte volna. Valahol még így is van.
- Wow - ejtek ki csak ennyit, ámulatomba. Gondolataimon csavarok egyet a csapon, s a víz lassan áll el, míg csak cseppekké nem válik. - Mi is tudok egy-két érdekes trükköt, de ez… - nevetem el magamat, mint akit tényleg oly meglepetés ért, amire nem számított. - Hogy nem vagy vizes? - akasztom fel a törölközőt a helyére. Leheletnyi értetlenkedést váltott ki belőlem a nő. Szemeimet lehunyva rázom meg a fejemet.
- Öhm… - jobb kezemet felemelve mutatok a lakás többi részének irányába. - Megtaláltam a tekercset - juttatom mindkettőnk eszébe, hogy miért is kerestem meg.
- Elnézést, hogy legutóbb annyira hirtelen kellett távoznom… New Yorkba épp más teendőim is voltak és az a… valami egy kicsit elterelte figyelmemet - furcsa, tündérhez hasonlót sem láttam még. De meglehet, hogy nem lehet ez annyira szokatlan ha azt veszem figyelembe, hogy a szőke szépségről sem tudok lényegében semmit.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/4
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2