Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Raktárépületek •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Raktárépületek VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1033
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 04, 2018 8:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 23, 2018 6:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kicsit bizonytalannak tűnt a válasza, mikor megkérdeztem, errefelé lakik-e, de... igazából, mivel idegen vagyok, és semmi közöm hozzá, talán csak megleptem vele, hogy megkérdeztem...
- És családod van? Én anyuval lakom, mert aput nem igazán érdeklem. A te apukád milyen? - kérdeztem, közben belesve az egyik közeli raktár törött üvegű ablakán, de nem láttam bent semmi érdekeset. Sötét is volt bent, és semmi jelét nem láttam, hogy kedve volna oda bemenni egy cicának.
- Egy másikhoz? - vontam össze a szemöldökömet rosszallóan. Hiszen... nekem épp az volt a fontos, hogy ezt megmentsem. Attól, hogy találok egy másikat, ez a cica még bajban lehet, és magányos lehet, és baja eshet...
- Nem, én megismerem. A cicák sem egyformák mind! - feleltem makacsul, határozottan. Eltökélt voltam. Ha ő nem is hiszi, én akkor is felismerném a cicát, ha ismét látnám őt.
Ha nem is sikerül itt most megtalálnom azt a cicát, de... amikor hazamegyek majd, nem akarom azt érezni, hogy megmenthettem volna, és nem tettem meg ennek érdekében mindent... Emlékeztem, hogy anyu is érezte már így magát, mikor nem úgy sikerült egy ügy, ahogy szerette volna. Valaki meghalt, és ő aztán rosszul érezte magát, mert azt érezte, nem tett meg mindent, hogy megmentse az illetőt... és én nem akartam ilyet érezni, akkor sem, ha nem emberről volt szó, csak egy cicáról...
Felkaptam a fejem. Előbb a zajra. Mocorgás volt... zörgés... Utána arra, hogy Leona megszólalt, és mikor odanéztem, ahova ő is, még éppen láttam a szőrmókot, ahogy ránk nézett, és már el is iszkolt. De ez egy nagy cica volt. Nem olyan volt, mint amilyet én láttam.
Leona szavaira felpislogtam rá, és amolyan "na ne már" arckifejezéssel válaszoltam neki:
- Se a színe, se a formája nem olyan volt. Ennek a macseknak széles feje volt, amit viszont én láttam, annak kerekebb feje és hegyesebb orra volt. És a szőrük is teljesen más. A kicsi cica rendben volt tartva, ez a cica meg piszkos. Ha ő volna a mamája, akkor vagy a kicsi is mosdatlan lett volna, vagy a mamacica is tisztább lenne - magyaráztam, akár mint egy jó nyomozó, aki ügyel a részletekre. Pont, mint az én anyukám tenné, ha épp egy ügyben nyomozna. Én sem lehetek hanyag. Ennek a cicának nem lehet köze ahhoz a másikhoz. Itt az apukacicának sem lehet szerepe, hiszen az apukák nem nevelik a kiscicákat, az csak az anyukák feladata. Az apukák elmennek. Szóval még ha rá is hasonlítana a cica kívülről, akkor se ez volna a jó cica, mert nem úgy nézett ki ez a macsek, mintha nagyon törődne mással vagy magával.
- Gyere, keressük tovább - intettem, és nagy léptekkel elindultam előre, arrafelé, amerre az idősebb cica elszaladt. Ha ő nem is családtag, ismerhet valami jó rejtekhelyet a környéken, és akkor gondolom veszélyhelyzetben rögtön arra menekülne. És ha olyan jó az a hely, lehet ott más cica is, például az, akit keresünk.
- Te mit dolgozol? - kíváncsiskodtam tovább, menet közben. Reméltem, hogy Leona követ...
Arra nem számítottam, hogy ha ő nem is tán, akkor majd valaki más igen...
- Trixie! - Lory hangjára lettem figyelmes, majd a következő pillanatban egy kéz ért a vállamhoz, és annál fogva fordított maga felé a felvigyázóm... aki ki tudja honnét került most elő.
- A frászt hoztad rám, már mindenhol kerestelek! - pörölt velem, és esélyem sem volt, hogy felháborodásomat jelezzem, mert hiszen, ő tűnt el először... - Gyere, mennünk kell, anyukád már biztosan vár! - Azzal megfogta a kezemet, és úgy fordult szembe Leonával.
- Köszönöm szépen, hogy vigyázott rá. Minden jót önnek! - És még mielőtt esetleg ellenállhattam volna, hogy én még keresni szeretném a cicát... vagy valami, Lory már magával is húzott, visszafelé, amerről jöttünk...
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 26, 2018 7:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- Uhm... huh... igen... a környéken. – A válaszom mintha bizonytalan lett volna, de akár azt is hihette, hogy csak a keresgélés miatt tétovázok a válasszal, hiszen gondosan figyeltem minden lehetséges búvóhelyre. A valóság az, hogy már magam sem tudtam, hogy hol az otthonom. Az elmúlt napokban a megszokottnál is többet utaztam, amióta az a nő eltűnt sehol sem tudok sokáig maradni; főleg nem abban a lakásban ahol felnőttem. Túl sok minden emlékeztet rá, és túl feldühít ahogyan lelépett, vélhetőleg örökre vagy legalább is túl hosszú időre.
Alaposan körbenéztünk amerre elhaladtunk, minden repedést és búvóhelyet. – Mit szólnál egy másik cicához? Ez bárhol lehet... és még ha találunk egy fehér macskát, akkor sem lehetünk száz százalékig teljesen biztosak abban, hogy ugyanaz a macska... szóval egy másikat is kereshetnénk, nem? – Túl sok helyre bújhatott el, ráadásul ha még csak kölyök volt, akkor még nehezebb rátalálni. Megpróbáltam felkészíteni a gyereket erre az eshetőségre is... meg a kutakodást is gyorsabban letudnánk. És hogyan lenne még gyorsabban vége? Ha egyáltalán nem kellene megkeressük, De nem kezdhetem rögtön ezzel, az túl hirtelen lenne... azt hiszem. Passz, nem szoktam gyerekekkel beszélni, így csak találgathatok. Próba szerencse...? És remélhetőleg nem túl makacs... habár eddig az ellenkezője látszott, de ettől még feladhatja... vagy megtalálhatjuk a macskát?
Már folytattam volna a győzködését, amikor valami mocorogni kezdett az egyik szemetes mögött. A zaj tényleg egy macskától származott, de idősnek tűnt, ráadásul nem a keresett színben. – Nééézd, egy cica! – És erre nagyjából el is rohant. És itt a másik probléma: ha meg is találjuk, hogyan fogjuk elkapni? Gyorsabb és könnyebben manőverezik, mint mi. Persze, én el tudnám kapni, de... a gyerek előtt? Nem fogom megtenni, hacsak nem lesz feltétlenül muszáj. – Elszaladt... Lehet, hogy ő a fehér cica családja. Akkor van otthona. – Miért érzem úgy, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű?
De egy próbát megért.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 17, 2018 7:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nem igazán voltam benne egészen biztos, hogy Lory örülni fog neki, hogy elmondtam valakinek, azt, amiről pedig megállapodtunk, hogy nem mondom el senkinek. Ezzel most biztosan elsikáltam magamnak a jövőre nézve a tortáimat, amiket még kaphattam volna... bár ez az ő hibája igazából, mert ő hagyott ott engem túl sokáig egyedül... és hát, igazából jól is van ez így, mivel ha nem így történik, nem szaladtam volna el a cica után, és akkor esélyem sem volna arra, hogy megmentsem őt, ha kell... így viszont még van rá esélyem, hogy esetleg magammal vihessem őt haza, és legyen egy kicsi cicám. És bár Lory nem lesz boldog amiért valakinek elmondtam a titkát, viszont... lehet, hogy Lucifer viszont büszke lesz rám, ha megtudja mi történt, mivel igazat is mondtam, ahogy ő szereti, és ha meglesz a cica, mondhatom, hogy megszereztem amit akartam, szóval ez a lecke is pipa, és Lucifer büszke lehet, mert két dolgot is tanultam tőle! És hát egyébként akkor már az is ott lenne, hogy talán a Mikulás se húz majd ki a jók listájáról, ezek után, mert jól viselkedtem, és igazat mondtam, és lett egy cicám... és talán egy új barátom... úgyhogy... hátha.
Féltem kicsit, hogy Leona nemet fog nekem mondani a cicára... hogy majd nem engedi, hogy megpróbáljuk megkeresni, s inkább majd visszavisz a cukrászdához, és maximum ott megvárja velem Lory-t... de nem így lett végül, aranyos volt, és helyette azt mondta, segít nekem egy kicsit körbenézni itt, hátha megtaláljuk a cicát, és kiderül, hogy van-e neki családja!
Azt is mondta újra, hogy itt ugye nem járt a cica, szóval akkor talán amarra mehetett... és elindult arra, amerről jöttem. Illetve arra, először, de utána másfelé, nem ugyanarra, hiszen arra valószínűleg nincsen, amerről jöttem, mert arrafelé már kerestem, és tán csak előjött volna, ha arra lett volna.
Sietve melléje szegődtem, és mosolyogva követtem, közben direkt úgy igazítottam a lépéseimet, hogy egyszerre lépjek ővele.
- Te errefelé laksz? - kérdeztem egyszer csak érdeklődőn, de közben minden kis résbe és fedezékbe belestem, ahogy haladtunk, hátha ott a cica, és néha ciccegtem is neki. Végülis, épp itt volt most ő is, és... akkor vagy errefelé lakik, vagy errefelé dolgozik, vagy... tanul, vagy nem is tudom... vagy csak szeret csinálni valamit errefelé. Végülis, lehet csak a süti miatt jár errefelé ő is, és egyébként nem is erre lakik vagy él, és épp hazafelé indult talán, mikor belé botlottam, akár, esetleg. - Sietsz haza? - kíváncsiskodtam, lopva sandítva fel arcára.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 16, 2018 3:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Haladunk. Úgy tűnt, hogy a gyerek már az igazat mondja, hiszen korábban eléggé átlátszóan adta elő a hazugságait. Szerencsém, hogy ilyen gyengén ferdíti el az igazságot, mert így könnyen kiszűrhetem, hogy mikor hallgathatok rá és mikor nem. De ha nem is így lenne, akkor sem hinném, hogy egy ilyen történetet találni ki egy hozzá hasonló kislány. Plusz már neki is érdeke lenne, hogy visszataláljon a családjához, és láthatóan boldogsággal töltötte el amikor azt mondtam, hogy segítek neki.
– Értem. – A nemtetszésemet egy mosoly mögé gyömöszöltem és igyekeztem ott is tartani, hiszen nem a kislánynak kellene elpanaszolnom, hogy ez hány ponton helytelen. Biztos voltam abban, hogy ha találkozunk azzal a Loryval, akkor nem fogom két szóval elengedni.
Ahogy sejtettem, nem mondott le könnyen a cicáról, úgy tűnt, hogy ez a vágya még a hazajutás gondolatát is elnyomta egy időre. – Ez tényleg rosszul hangzik... – Ohh, azok a szemek... szerencsére senki sem volt a közelben, ezért nem kellett olyan szívtelennek lennem, hogy nemet mondjak annak a kis angyalnak. Halkan felsóhajtva kezdtem beszélni. – Rendben-rendben, megnézzük, hogy hová bújhatott és egyedül van-e. – Hiába siettem, és eredetileg hamar szabadulni akartam a gyerektől, de azért valahol még nekem is van szívem... és esti programom amúgy sincs, tehát egy kis séta a kicsivel belefér. – Erre nem fordult be, így valószínűleg arra ment tovább. – Nem tudtam visszatartani a mosolyomat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök... Lassan elindultam az említett irányba, miközben azon gondolkodtam, hogy merre bújhat el egy kölyök macska? A raktárépületek környékén sajnos elég sok kis búvóhely lehetett, így nem lesz egyszerű előkeresni... Remélem nem lesz túl csalódott, ha mégsem találnánk meg – hiszen valószínűbb, hogy már messze jár, vagy túl jól bujkál, minthogy rátaláljunk... de nem akartam előre összetörni a vágyait, végül is igaz csekély, de van rá esély, hogy előkerítjük.
- Köszönöm. – Mosolyogva néztem a szemébe a gyengéd kézfogás közben, majd nemsokára elengedtem a kezét.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 8:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Boldog mosoly terült szét az arcomon, amikor a néni azt mondta, segít nekem visszatalálni. Talán... talán mégsem tart tőlem annyira, mint hittem azt elsőre. Ezen felbuzdulva, amikor kérdezgetni kezdett, némi habozást követően... végülis úgy döntöttem, megmondom neki az igazságot...
- Ööö... hát... egy cukrászdában voltunk... igazából, Lory-val... ő a szomszédban lakik, néha megkéri anyukám, hogy vigyázzon rám, és... olyankor néha Lory találkozik a barátjával, mert az ő anyukája nem szereti a barátját, és ezért csak titokban találkozhatnak, és amíg Lory a fiújával van, addig én szoktam kapni egy szelet tortát, és... és amíg ők puszilkodnak, én megeszem a sütimet. Most kettőt is kaptam - közben a kezemmel is mutattam a sütemények számát, büszke arccal, milyen jó üzletet csináltam ma. - A másodikat azért, mert Lory és a fiúja elmentek valamerre az utcán... szerintem kisbabát csinálni, mert a fiú megfogta Lory fenekét... - csóváltam a fejem, mert nem igazán találtam jónak, mikor ezt láttam, bár úgy tűnt, Lory nem bánta...
- Szóval én megettem a második sütimet is, és utána még egy darabig ücsörögtem, de Lory-ék csak nem jöttek vissza, és elindultam utánuk, de megláttam a cicát, és... szóval követtem, és most itt vagyok veled - foglaltam össze a történteket, amit tudtam. Nem tudtam, ez mennyiben segít neki, hogy megtudja, honnan jöttem, és kikkel vagyok, de... én elmondtam, amit csak tudtam neki, őszintén most már. Igaz, hogy az elején ennek a nagy részét elhallgattam előle, de... de végülis... igazat kell mondani... Lucifer is mindig igazat mond... Talán ebből nem lesz baj. Nekem sem, neki sem, és... és másnak sem, Lory-éknak sem például...
- Hát... igaz, és ha van neki családja, és a mamája meg a papája vigyáz rá, akkor nem is akarom elvenni tőlük, csak... mi van... mi van, ha nincsen neki senkije? Ha egyedül van, vagy ő is elveszett? Ha megtalálja őt egy rossz ember, és bántani fogja? Vagy egy szörny? Nem hagyhatom itt, úgy, hogy nem tudom, hogy vigyáz-e rá valaki... A járdán is majdnem eltaposták! - ellenkeztem konokul, kitartva meggyőződésem mellett. Ha nincs egyedül a cicus, vagy van neki gazdija, nem vihetem el, ezt én is tudtam, de... ha egyedül van a világban... akkor meghalna egyedül, és az az én hibám lenne, mert megmenthettem volna ettől... Ezt nem akartam... Segítenem kell, ha szüksége van rá... nem hagyhatom csak úgy itt...
- Légyszi, próbáljuk meg... mást nem kérek, ígérem... - néztem rá, kiscicás szemekkel, s lebiggyesztve a számat. Tudtam, hogy csúnya dolog ennyi szívességet kérnem egy idegentől, és biztosan van ennél jobb dolga is, mint itt velem bajlódni, de... de ha nem akar segíteni, én nem fogom őt erőltetni, nem fogok neki nyafogni, akkor... akkor megpróbálom egyedül megtalálni a cicust, és kideríteni, hogy van-e neki családja, vagy akárkije...
Elvigyorodtam, amikor megdicsérte a nevemet.
2-0 az én javamra, Lucifer - gondoltam magamban.
De nem csak neki tetszett az enyém, nekem is nagyon megtetszett az ő neve.
- A te neved meg aranyos - feleltem őszintén, és megráztam kicsit a kezét, ahogy Anyu tanította.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 6:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A szavai nem voltak túl megnyugtatóak, de ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nehéz dolgunk lesz, csak más módszert kell alkalmaznunk. - Akkor majd visszatalálunk hozzájuk valahogyan. – Újra elmosolyodtam. Legrosszabb esetben is majd körbenézek nélküle, a képességemmel gyorsabban megy, mint gyalog... és úgy csak találok valami hasznosat a környéken. – Kivel voltál, és hol voltatok utoljára, azt tudod? – Talán ismerem azt a helyet, és még mindig a közelben lesznek... ha már a keresésére nem indultak. – Mióta kószáltál el? – Jutott hirtelen eszembe, hiszen ezt még meg sem kérdeztem tőle. Remélem nem túl rég... mert akkor a szülei sem mehettek túl messzire és gyorsabban visszajuttathatom hozzájuk.
Csak ő ért rá? Mi az, hogy csak ő ért rá? Nem is figyelt rá senki?? Ilyen időkben ki hagyja csak úgy magára a gyerekét? Mármint, az én anyámon kívül, de a miénk egy cseppet sem volt átlagosnak nevezhető család, vagy úgy egyáltalán, család érzete is alig volt az egésznek. Csak két, néha három idegen voltunk, akiknek egybeforrt az életük egy ponton, és amikor eljött az idő akkor az anyámnak nevezett nő nyom nélkül eltűnt. Korábban is napokra, hetekre, vagy hónapokra elment, de akkor legalább volt rá nyom, hogy visszajön... Ez alkalommal viszont kétlem, hogy ezt egyhamar tervezné. Lehet, hogy ő is egy szokatlan családból származik... igaz, egy ilyen helyzetben melyik család lenne teljesen átlagos? Az átlagos család kissé újabb értelmet nyert manapság.
- Értem... de az is lehet, hogy a cicának is van családja. – Egy macskát is előkeríteni, plusz a szüleit is megkeresni már két szívesség, nem egy. De ha tovább kezd szipogni, nem sok választásom lesz... Nem csak azért, mert nem tudnék ellenállni ha szépen kérne, hogy keressük meg – azért is, mert félő, hogy a viselkedése hisztibe csap át, és azt ideális lenne elkerülni. Nem értek a gyerekekhez... - Ha nagyon szeretnéd, körbenézhetünk a cica után is, de szerintem biztosan aggódnak már miattad... – Próbáltam finoman meggyőzni, hogy mondjon le a macskáról, de ha ennyitől nem adta meg magát, nem erőlködtem tovább, nem akartam a győzködésével tölteni az időt akkor már inkább keresgéljünk egy kicsit, ha nem találjuk meg, talán feladja és ha megtaláljuk akkor egy problémával kevesebb lesz előttünk.
A bemutatkozásra őszinte mosoly kúszott az arcomra. Egy kicsit valóban megkéstünk a formaságokkal. – Örülök, Trixie. Szép neved van. Én Leona Archer vagyok. – Finoman kezet fogtam vele. Trixie... az eddigiek alapján nagyon is talál rá a név.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 03, 2018 5:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kezdtem magam kicsit úgy érezni, hogy már tuti biztosra vehetem, a Mikulás nem fog nekem ajándékot hozni idén... szóval remélem legalább Lucifer büszke lesz rám, hogy megtanultam, amit mondott, és megszerzem, amit szeretnék... vagyis... megszerzem, ha megtalálom a cicust...
A néni rám mosolygott, mégis úgy éreztem, hogy... nem nagyon bízik bennem. Vagyis... persze, nem bízik, mert idegen vagyok neki, de közben meg úgy nézett rám, mint... mintha valami rosszat várna tőlem. Vagy nem is tudom... Lehet, hogy attól fél, hogy nem vagyok ember? Pedig az vagyok... Vagy hogy rosszat akarok neki? Csak mert én nem akarok neki rosszat, senkinek sem akarok... Vagy lehet, hogy aki az előbb itt volt vele, az valaki olyan, akivel nem lett volna szabad találkoznia, és aggódik, hogy én valaki olyan vagyok, vagy olyanhoz tartozok, akit érdekel majd, hogy ki volt az, és mit csináltak ők itt ketten? Mert akkor ettől sem kell félnie, hiszen nem láttam hogy ki volt itt... még azt se tudnám biztosra megmondani, férfi vagy nő volt-e az illető, szóval tőlem igazán nem kell félnie neki sem, és a másik illetőnek sem, hogy galibát akarnék okozni nekik, mert nem akarok...
És még ha láttam is volna valami érdekeset, és el is mondanám Anyuéknak, előbb én kerülnék bajba érte, hogy elkószáltam, és csak énutánam következnének ők, de ők is csak akkor, ha tudnám kik voltak ők, mert különben... nem nagyon lenne könnyű megtalálni őket...
Ha egyáltalán olyasmi rosszban sántikáltak, ami a rendőrségre tartozik, mert ha meg nem, akkor... hát, akkor más miatt volnának bajban, de... nem, mert én senkinek sem akarok rosszat, és nem is láttam semmit.
Eltöprengtem. Hát... anyukámék ugyebár nem egészen tudom merre vannak, de nem is rájuk volnék most igazából bízva, hanem Lory-ra, és őt kerestem igazából eredetileg, nem a cicát... de azóta sem láttam, sem őt, sem a barátját... úgyhogy legfeljebb a cukrászdához keveredhetnék vissza némi kóborlás után... ha egyáltalán Lory ott volna... ha visszament, és ha nem indult el megkeresni engem, hogy hová tűntem el...
- Mi van, ha nem? - érdeklődtem végül óvatosan. Kíváncsi lettem, mihez kezdene, ha felmerülne a lehetőség, hogy egyedül vagyok. Segítene-e megtalálni, akit keresek...? Mert az is lehet esetleg, hogy Lory-ékat is talán láthatta...
- Mmm... aha. Csak én értem rá - bólogattam, és nem is lódítottam, mert ugye Lory épp nem ért rá, mikor utoljára láttam... és az alapján, amiket Lucifertől tudok az ilyen dolgokról, valószínűleg éppen kisbabát csinál neki a barátja... ezért keresem én egyedül azt a cicát.
Arcomra kiülhetett a csalódottság, mikor azt mondta, ő sem látta a kis fehér szőrmókot.
- Hát, igazából... - kezdtem, kicsit bizonytalanul, de végül az igazság mellett döntöttem -, még nem... de azt remélem, hogy ha eldugom és hazaviszem, akkor meggyőzhetem majd Anyut, hogy hadd maradjon... - Menet közben már egészen hadarni is kezdtem. - Nekem eddig még sose volt háziállatom, de megláttam a cicát kinn a járdán, és egy férfi majdnem rálépett, és ő meg erre elszaladt, én meg utánafutottam, csak... csak utána elvesztettem a szemem elől, és most nem tudom merre mehetett tovább... - A végére elszontyolodva halkult el hangom. - Pedig szerettem volna megtartani... - mormogtam még befejezésül. Azt reméltem, hogy tudok segíteni a cicusnak talán... Már elképzeltem, hogy a pici, puha szőrmók milyen jót tudna aludni a párnámon, mellettem, az ágyamban, ha sikerül elbűvölnie Anyut is... és ki tudja, lehet, hogy ő még Maze-nek és Lucifernek is tetszene, de az tuti, hogy Ella odáig volna érte, mert ő is olyan cuki, szóval ő biztos szereti a cuki kis szőrcsomókat!
Ekkor eszembe ötlött valami. Megtettem még néhány lépést, és így már egészen odaértem a nénihez, s a kezemet nyújtottam neki.
- A nevem Trixie, Trixie Decker - mutatkoztam be, többek között azért is, mert eszembe jutott, hogy Anya mindig azt szokta mondani, hogy nem szabad szóba állni idegenekkel, Lucifertől viszont úgy tudtam, hogy akinek tudom a nevét, az már nem idegen, szóval azzal már szóba szabad állni. Igaz, hogy most ezzel a nénivel mind a két szempontból csaltam kicsit, mert még nem tudom a nevét, és most találkoztunk először... de hát, ő se tudta az enyémet, mégis szóba állt velem... Lehet, hogy az ő anyukája elfelejtette mondani neki, hogy idegenekkel nem szabad szóba állni, vagy... az is lehet, hogy neki nem volt anyukája, hogy ezt megtanítsa neki, vagy.... vagy csak az ő anyukája mást tanított neki ezzel kapcsolatban.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 02, 2018 7:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ahogy ott állt, egyedül... a szemeiben... elveszettnek tűnt, vagy legalább is összezavarodottnak egy pillanatig. Félelem már kevésbé volt a tekintetében, inkább csak hasonló tanácstalanság, mint amit én is éreztem egy pár pillanatig. Már évek óta nem engedem meg magamnak, hogy túl hosszú ideig elbizonytalanodjak, vagy óvatlanul gyengének tűnjek. Igaz kicsit későre, de ezt a leckét megtanultam, megjegyeztem és sosem fogom elfelejteni, hogy hogyan jöttem rá... minden apró elmulasztott előjel, és a végső pofon amikor minden összeállt. Egyszer fel kell nőni, és az fájdalmakkal jár.
A kijelentésére lassan elmosolyodtam - barátságosnak akartam tűnni, hogy nehogy elijesszem; de a korábbi beszélgetésem után ez gondolatban könnyebb volt, mint gyakorlatban. Igyekeztem kizárni a korábbi alak kellemetlen emlékeit és úgy tenni, mintha meg sem történt volna. Remélhetőleg ő sem látott semmit. Persze, hogy nem játszik. Valami hasonló feleletre számítottam, ez pedig magabiztossággal töltött el. Talán nem is olyan nehéz a gyerekekkel bánni... mondjuk könnyebb lenne, ha közben nem érezném úgy magam, mint egy cukros néni, aki elkószált gyerekeket csalogat magához. Valószínűleg a korábbi jelenetem sem segít legyőzni ezt a képet. Remélhetőleg a gyerek gyorsan továbblép az előzményeken.
Nem messze. Másképp ejtve a szavai megnyugtattak volna, de nagyon gyorsan felelt. Fél? És bizalmatlan. Okos gyerek. De ettől csak nehezebb dolgom lesz... azért reméltem, hogy igazat mond, és nem csak lerázni akar. Tartozom neki, szóval segítenem is kell rajta... de eddig nem úgy tűnt, hogy megkönnyítené a dolgomat. – Vissza találsz hozzájuk? – Nem akartam kimutatni, hogy nem teljesen hiszek neki. Nem hazudik a legjobban, de ez nem is baj.
- Egyedül...? – Egy cicát, mi? Szóval elszaladt, és valószínűleg fogalma sincs arról, hogy merről érkezett ide, mert nem figyelt az útra... gyerekek... – Sajnálom, de nem láttam... – Igaz, hallottam, hogy közeledik valami még a kislány előtt, de abban a pillanatban sürgetőbb dolgokra kellett koncentrálnom. – A te cicád? – Miért érzem úgy, hogy ez így lassan fog menni? Nem elég, hogy el kell játszanom az angyalt, még sokáig is kell tettetnem azt. Az alkudozást megnyertem, megszereztem amire szükségem volt és nem volt egyéb életbevágó programom aznapra, de akkor sem úgy terveztem a délutánomat, hogy egy elkószált gyereket kísérgetek biztonságba. A hangsúly főleg a gyerek szón van; amúgy nem lenne különösebb problémám velük, de túl sok emléket idéznek fel bennem, amiket szívesen elfelejtenék.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 01, 2018 3:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Sietősen szedtem a lábaimat, keresve a cica nyomait... Benéztem minden alá és mögé, ahová bemászhatott a cicus, vagy ahol elrejtőzhetett. Fejemben motoszkált a gondolat, arról, amit Lucifer szokott mindig mondogatni... hogy ha akarok valamit, szerezzem meg, vegyem el... ne gondolkozzak rajta. És bennem feltámadt a gondolat, hogy szeretném ezt a cicát... legalább megszeretgetni kicsit, és... megtudni, hol lakik, hol az anyukája... Hisz, mi van akkor, ha nincs neki...? Anya szerint segíteni kell a védteleneken, és megvédeni a gyengébbeket... ez az ő munkája is, végülis, csak kicsit máshogy... Ő a rossz emberektől véd meg minket, én meg ezt a cicát szerettem volna... mert hiszen, ha nincs anyukája, és nincsen hol laknia, elpusztul itt egyedül... vagy ha nem védi meg senki, baja eshet, bánthatják a gonosz emberek... Nem akartam hogy baja legyen. Gondoltam, hogy eldugom a ruhám alá, és hazaviszem magammal, és elbújtatom a szobámban, az ágyam alatt például, vagy a szekrényemben, míg meg nem tudom győzni Anyát, hogy jó lenne nekünk egy cica...!
De amikor befordultam egy sarkon, és megláttam egy távolodó, sötét alakot, meg egy ottmaradt nénit... megtorpantam, és nagyot nyelve pillantottam el jobbra meg balra... gondolva, hogy ez talán mégsem volt olyan nagyon jó ötlet...
A néni fiatalabb volt Anyánál, de Lory-nál idősebb... és engem nézett. Én visszanéztem rá. Gondoltam, hogy ha elfordítom a szemem, azt úgy értelmezné, hogy bajban vagyok... vagy hogy ő rosszat csinált, én meg láttam, és el akarok szaladni beárulni, vagy... vagy hogy félek tőle.
De ez nem így volt. Nem féltem tőle, csak... csak idegen volt, és nem tudtam, hogy mit csinál errefelé, és... na, de... aztán eszembe jutott, hogy ő már itt volt előttem, szóval talán látta a cicát...!
És még mindig nézett engem, majd... hozzám is szólt. Hosszan beszívtam a levegőt, majd vissza kifújtam, s csak azután szólaltam meg.
- Nem játszom - feleltem, megrázva a fejemet, és tettem feléje egy bizonytalan lépést. Láttam, hogy elnéz mögém, és követtem a pillantását, kicsit megrettenve a gondolattól, hogy talán állhat mögöttem valaki... de nem volt senki, se közel, se távol... Akkor vajon kit várhat?
- Nem messze - vágtam rá, a következő kérdésére, habozás és gondolkodás nélkül. Persze, nézőpont kérdése volt, mert... hát... nem tudtam épp e percben hol lehetnek, mert dolgoznak, Anya, Apa, meg Lucifer is, és Maze is biztos... igen, biztosan, szóval... bárhol lehetnek a városban, nem biztos, hogy messze, de hát... nem is itt, mert már ideszaladtak volna hozzám... vagyis, Anya és Lucifer és Maze biztos, Apát nem tudom... talán ő is...
- Én... egy cicát keresek! - jelentettem ki, kis habozás után, habár, ez ugye egészen igaz is volt. - Egy fehér kiscica szaladt erre, és szeretném elkapni. Nem láttad erre jönni? - kérdeztem reménykedve, és tettem feléje még egy kis lépést.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 31, 2018 9:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A napok néha összefolynak, annak ellenére is, hogy a munkaóráim folyton változnak, és nem mindig ugyanott vagyok elérhető. Ma pont San Fransiscon volt a sor, de holnap valószínűleg már egy másik városban leszek, ha minden rendben megy. És minden rendben megy, mert nem szoktam megengedni magamnak, hogy hibázzak. Vagy azt, hogy átverjenek, mint ebben az esetben. Az idő tényleg képlékeny dolog, fogalmam sincs, hogy mióta állok itt, a város egy félreeső részében egy kellemesnek semmiképpen sem nevezhető alak társaságában számok felett vitatkozva. Ő felfele én pedig lefele alkuszok, fogalmam sincs arról, hogy mióta... de lassan már kezd személyessé válni a vitánk. A hangnemünk fojtott, de minden szó mögött ott bujkálnak az indulataink, minden gesztusunk arra utal, hogy már csak pillanatok kérdése, hogy az egyikünk megadja magát. Mikor már azt hinném, hogy sikerült meggyőznöm őt, meggondolja magát, de én nem engedek az ajánlatainak. Nem vagyok hajlandó többet adni, mint amennyit ér amit ajánlani tud. Az egyetlen probléma, hogy ő sem adja könnyen magát, de nekem még ma szükségem van az árura, hogy holnap magammal vihessem és ennyi idő alatt nehezen találok még egy árust. A fojtott vitánkat apró léptek zaja szünetelteti egy pillanatra, a gyermeki hangra pedig mindketten hátra pillantunk, valószínűleg ugyanarra gondolva. Egyedül van? De még elég távol ahhoz, hogy befejezhessük az ügyünket. Az üres útszakaszon felerősödve halljuk a lépteit, ami arra kényszerít minket, hogy felgyorsítsuk az üzletet. Az alak szemmel láthatóan idegesebb volt nálam, ezt kihasználva pedig megnyertem az alkudozást. Még volt ideje eltűnni, mielőtt a gyerek befordult volna a sarkon, talán csak a távozó sziluettjét láthatta és azt, hogy elrejtem a kezeimet a zsebeiben egy elégedett mosollyal az arcomon.
Elgondolkozva mérem végig, húzva az időt, várva egy kicsit, talán arra, hogy megjelenjen egy felnőtt a közelben, vagy legalább valaki a gyerek nevét kiáltsa, de semmi. Nem kellene foglalkoznom vele,  a szülei biztosan a közelben vannak. A jelenléte kéretlen emlékeket idézett fel, nagyjából vele egykorú lehettem, amikor egy hasonló helyen először láttam a szüleimet egymás mellett. Vagy úgy egyáltalán az apámat. Talán tennem kellene valamit...? Még pár lépés, és beszélgető távolságon belülre kerül... Ha csak állok és bámulom, az túl furcsa... – Nem kellene erre játszanod. – Ó, remek, most meg egy idióta felnőttnek tűnök, aki folyton azt mondja, hogy mit nem lehet... De valamit mondanom kellett; és lényegében tartozom egy kicsit neki, hiszen miatta sikerült végre befejeznem az üzletet... és ehhez az elvhez szigorúan tartom magam: valamit valamiért. De még reménykedtem abban, hogy valaki meg fog jelenni, a tekintetem a szemeiről gyakran a háta mögé tévedt, reménykedve, de semmi. – Hol vannak a szüleid?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 29, 2018 7:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


(Leona és Trixie)


Miután Anya elment dolgozni, Lory a szomszédból, volt megbízva, hogy vigyázzon rám. Lory rendes lány volt, nem volt vele semmi baj, aranyos volt, és adott nekem néha abból a tortából, amit az édesanyja sütött. Csak hát, Lory-nak van egy barátja, egy olyan barátja, akitől az anyukája eltiltotta, mert hogy nem igazán van jó hatással rá. Nem tudom ugyan, hogy ezt pontosan miért gondolta az anyukája, de biztos úgy van...
De Lory tudta, hogy én nem vagyok olyan besúgós fajta, szóval néha, amikor ő vigyázott rám, elmentünk a városba, és amíg ő találkozott a barátjával egy cukrászdában, addig én csendben eleszegettem egy szelet tortát a szomszéd asztalnál, hogy ne zavarjam őket. Ez nekem is jó volt, meg nekik is. Persze, erről egyikünk anyukája sem tudott, mert mind a ketten tuti hogy nagyon haragudtak volna...
De mi nem mondtuk el nekik, szóval... amiről nem tudnak, az nem fáj nekik, és mi se kapunk ki érte...
Ez ma is így volt. Lory és a barátja a szomszéd asztalnál... hát... szóval ők nem sütit ettek, vagy ha mégis, akkor egymás szájából ették... Annyira csókolóztak, hogy nehéz volt megmondani, kinek hol kezdődik a szája... Aztán Lory egyszer csak odajött hozzám, és azt mondta nekem, hogy maradjak szépen ott, és kérjek még egy szelet süteményt. A kezembe nyomott egy kis pénzt, és aztán visszament a fiújához, megfogták egymás kezét, és elmentek az utcán valamerre... Nagyon kuncogtak, de nem tudom mi volt olyan vicces... de annyira nem is érdekelt, mert kirázott a hideg, mikor láttam, hogy a fiú megfogta Lory fenekét... így inkább csak szót fogadtam, és kértem még egy sütit.
De azután az is elfogyott, és Lory még nem jött vissza. Én egy darabig a lábamat lóbálva üldögéltem a székemen, de aztán meguntam, és gondoltam, elindulok arra, amerre láttam őket menni, és megkeresem őket, hogy most már szeretnék hazamenni. Viszont, ahogy haladtam az utcán, egyszer csak megláttam a járdán egy pici fehér cicát... A cica nyávogott, és amikor egy férfi majdnem rálépett, ijedten kezdett el szaladni egy másik irányba, keresztül az úton, és el valamerre. Én meg utánaszaladtam.
- Cicc-cicc, cica, merre vagy?! - szólongattam, ahogy egyre kihaltabb lett a terület, ami felé haladtam, és kezdtem félni, hogy valamerre eltűnt az a cica, pedig én úgy szerettem volna megdögönyözni kicsit...
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/7
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5