Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Bard High School Early College •
reveal your secrets

Abaddon


Bard High School Early College - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 27, 2017 3:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Lailah & Abaddon
Jól vigyázz, hogy mit kívánsz...



Komótosan kúsznak a sötét fellegek a magas égbolton. Óvón takarva a fekete eget és csupán olykor engedve teret a kíváncsi csillagok leskelődésének. A távolban ég felé kapaszkodó romos épületek.
- Fuss, Dave, mindjárt megvan!
Vad hajsza, őrült rohanás. Zakatoló szívverés, a tüdő tágul, amennyire csak lehet. Verejték csörgedezik a fiatal arcon. Az utcát törmelék borítja helyenként, alacsony 2 szintes épületek szegélyezik a látképet. Néhány ablakban vészjóslón csillannak meg a nyílpuskába helyezett lövedékek. Vadászcsapat állított csapdát egy falka pokoli rémnek. Vicsorgó rémségek ugranak át egy, az utca közepén keresztbe állt hajdani Dodge-ot melyet a rozsda már emészteni kezdett itt-ott. Négy pokolkutya próbálja elcsípni a futó fickót, ki úgy látszik mára kihúzta a csalétek szerepét. Pattanásig feszült helyzet a vicsorgó, pengeéles fogsorok már csupán centikre vannak…
- MOST!
Szólal meg a tűzparancs és nyílzápor lódul meg. Acél lövedékek hasítják a levegőt, ahogy a nyílpuskák elengedik a húrt szinte egyszerre. Két kutya azonnal oldalra vágódik a lendülettől és nem sokkal utána a lángoló enyészeté lesz. De a másik kettő végül beéri a prédát. Az egyik ugrik, míg a másik a férfi lábáért kap. Az ugró a nyakán kapja el a fickót és egy bevégzi annak sorsát, állkapcsa kegyetlenül záródik keresztül szelve bőrt, húst és csontokat. Nyikkanni sincs ideje s már rongybabaként marcangolják. A házak fedezékéből két fickó ront ki üvöltve, kaszabolva. A nyakat marcangoló kutya éppen mással van elfoglalva így azt hamar leszerelik egy jól irányzott vágással. De a másik már más tészta. Vicsorog, majd ráveti magát az egyik kardosra. A karját tépi rojtosra, egy darabig nem lesz zongoraóra. De míg a kutya az ő karját marcangolja, addig a társa egy jól irányzott szúrással átdöfi a pokolfajzat gerincét. A Hold kikandikál a fellegek közül egy rövid pillanatra, hogy rápillantson az alant elterülő tájképre.
- Greg, jól vagy?
- Megmaradok…
Szólal meg a fickó ki a karját fogja, arcára ül a fájdalom, de végül feltápászkodik.
- El kell látni!
- Jól vagyok! Dave?
Rivall rá végül a társára s közben a többiek is előmerészkednek, 8 fős csapatuk egyel megfogyatkozott. Társa röviden bólint miközben egy másik épp Dave maradványai felett szentségel.
Hirtelen a semmiből lassú taps hallatszik. A maroknyi csapat a hang irányába tekint. Komótosan lépdelek ki az utcára miközben némán tapsolok. Ellépek Dave maradványa mellett és velük szemben állapodok meg.
- Nem rossz. De a vizsgát el buktátok.
Mondom nekik letekintve a maradványokra és lemondón bólogatva parányit, mit még egy rövid sóhajjal is megtoldok. Egyik társuk odaveszett, hiba. Nekem pedig a tökéletes kell, nem hordozhatja akárki a fegyvert, lássuk be.
- Persze azért lehet még némi hasznotok.
Fordulok feléjük végül s szemeim feketéje mellé parányit elmosolyodom. A gyűrűben mindig akad hely egy kis extra erőnek.
A fekete fellegek lassan ismét a Hold elé kúsznak, megfosztva a környéket annak csodás, sárgás fényétől. Elhaló kiáltások, erőtlen küzdelem, tompuló hangja. Végül csend borul a tájra. Az utcát élettelen testek borítják, erejük gondosan elzárva a kezemen csillanó gyűrű végtelen tárházába.
- Ne, Ne, kérem ne!
Dadogja az utolsó, kit a nyakánál fogok, enyhén fölé hajolva, tartva közel magamhoz, balommal. A jobb tenyeremmel pedig lassan közelítek felé. Arcomon galád kis mosoly.
- Az életben haszontalan voltál, de a halálodban hasznossá teheted magad!
Mondom még neki búcsúzóul, de ekkor tarisznyájának szája kitágul s egy piros alma gurul ki onnan. Olajos fekete szemeim követik a gyümölcs lassú gördülését a betonon. Elengedem a fickót, aki tompán puffan a talajon, mert érdekesebbet találtam. Lehajolok s felkapom a piros almát. Íriszem visszavált a megszokott acélkékre.
- Tartsd meg, legyen a Tiéd!
Nyögi a fickó, miközben hátrálni próbál a talajon tolva magát tőlem egyre messzebb. Egy kellemeset harapok belőle, lédús és csak úgy roppan a fogam közt. Élvezem az ízét, rágok rajta párat majd mosolyogva felé fordulok.
- Kösz, ez igazán nagylelkű!
Mondok végül ennyit aztán egy lépést teszek és a bal kézben almát tartva, jobbommal nyúlok felé. A gyűrű felizzik és csillapíthatatlan éhségét kielégítendő kitépi a fickó minden lélekerejét. Élettelen teste rongybabaként terül el a földön.
- Persze, hogy az enyém.
Jelentem ki és egy újabbat harapok.
Nem sokáig élvezhetem az alma kellemes ízét, valamit megérzek. Valaki szólít. Normál esetben magasról tojnék rá, de most más idők járnak, kockáztatnom kell. Talán az informátor? Megtudhatott valamit a nőről? Mindjárt kiderül, de előtte egyet azért még harapok, kissé rendbe szedem magam, majd átlépem azt a bizonyos elképzelt kaput…



Régi fából készült padsorok, a falon körbe matematikai képletek, egy világatlasz meg egy periódusos rendszer díszeleg. Szemben persze az elengedhetetlen tábla is ott trónol. A terem közepén pár kölyök humbukol valamit. „Vesztőhely őrzője”?! Miket ki nem találnak. A tanári asztalnál pedig egy formás szőkeség támaszkodik. Tisztára, mint valami rossz pornó. Én az ajtóban jelenek meg, az ajtófélfát támasztom a jobb vállammal nekidőlve, karjaimat keresztbe fonva magam előtt, balommal emelem a piros almám és egy hangos roppanást hallatva adja meg magát harapásomnak. Erre vélhetően felfigyelnek. Pillanatra megállok és a kölykökre, majd a nőre nézek, majd vissza ismét a srácokra. Számban eközben az alma figyel, befejezem a harapást és elrágcsálom, majd nyelek is egyet.
- Megzavartam valamit?
Teszem fel a kérdést egy kellemes mosoly kíséretében.
- Folytassátok nyugodtan.
Nyelem le végül a falatot és mutatok is a kezemmel előre, gesztikulálva, hogy részemről aztán mehet a dolog, bármire is készülnek itt éppen. Jól szituált 35 körüli fiatalember. Fekete, hosszú ujjú, galléros póló, melynek ujját feltűrtem momentán, csak úgy lezseren. Hozzá farmernadrág és ehhez párosulva egy fekete bőrcipő. Hogy mit reagálnak, azt nem tudom, de vélhetően vagy betojtak, vagy a meglepettségtől még sokkolnak. Minden esetre én ellököm magam a félfától egy laza mozdulattal és a szőke tanár néni (?) mellé lépdelek, közben egy újabbat harapva szemügyre veszem mit ügyködnek. Elég elcseszett egy idéző kör, végül az asztalnál tök természetesen a nő mellé helyezkedek, csak úgy, mint ő, én is a fenekem tolom a vaskos asztalhoz így támaszkodok meg, karjaim még mindig keresztbe fonva mellkasom előtt, balomban ott az alma mivel parányit előre mutatok, és nagyot nyelve kérdezek oldalra. Persze nem nézek a szőkeségre, halkan, szinte suttogva érdeklődöm.
- Amúgy, mire készülnek?
No, nem mintha nem tudnám, csupán érdekel, hogy még is jó a francot fognak mondani, erre az egészre…


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 25, 2017 3:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Abaddon & Lailah

I’m afraid…





Az égbolt olyan sötét, és elhagyatott innen nézve. Már nem tudom, hogy merre van az otthonom. A végítélet szállt ránk, amióta Atyánk elhagyta a Mennyet, és helyet keresett magának a Földön. A válaszok miértje már senkit sem izgat, hiszen a lényeg, hogy a legfőbb bírónk eltűnt, és mindenki azt tehet, amit akar. Ez nincs így rendjén, valakinek igazságot kellene szolgáltatnia, de egy olyan valakinek, akinek szívében nem gyúl harag, pártatlan tud maradni a két tábor között. Fogalmam sincs, hogy kinek lesz igaza, de talán már nem is számít. A Mennyre már soha nem fogok úgy tekinteni, mint azelőtt. A nyugalom szigete elillant, és most ebben az új világban kell gyökeret vernem. Ismeretlen utazás előtt állok, annak ellenére is, hogy már negyedévszázada tengődöm errefelé. A csendes megfigyelő bőrébe bújtam, a védencem mindennapjait vettem górcső alá, de nem jutottam előrébb. Miben különböznek tőlünk?

A fekete magassarkúm leveszem, és úgy osonok végig a kihalt folyosószakaszon, ha már tilosban járok, akkor jól csináljam, és ne bukjak le. Az emberi iskola könyvtára gyér. Olyan mítoszok, és legendák lettek papírra vetve, melyeknek a fele sem igaz. Nem élek olyan sok ideje, bár számomra az idő múlása nem kézzel fogható. Kipillantok, mintha a gondnokot hallottam volna, de már az is lehetséges, hogy az érzékszerveim csaltak meg. Nem lehetek süket, és valóban neszezést hallok az egyik közeli teremből. A reggel még távol van, akad egy kis időm, hogy rendbe szedjem magam, és felkészüljek a helyettesítő tanári állásra. Nem vagyok boldog a tudattól, hogy nekem kell okítanom az embergyermekeket, de másképpen nem ismerhetem meg személyesen Severide-ot. Ideje bemutatkoznom neki, a sorsának első fejezete lezárult, és most nagyobb szüksége van rám, mint valaha. A keserűség bizonytalanságot szül, és hamar a vesztét okozhatja. A gondolatai sötétek, és kilátástalanok. Nem érzi, hogy kegyelt lenne, nem hisz Isten országában. Vajon rá tudnám beszélni, hogy igenis létezik? Kétlem, de megpróbálhatom. A cipő az ujjaimon lóbálózik, amint kitekintek ismételten, és körülnézek, de egyik irányból sem érkezik senki. Valaki van odabent, és észrevétlenné kellene válnom. Teszek két lépést a legközelebbi lépcsősor felé, de érdekes beszélgetésrészlet üti meg a fülemet.
- Sawyer meghalunk, ha ezt most megcsináljuk. Nem is tudom, hogy honnan szerezted azt a könyvet. Megőrültél? – fojtott hangon vonja kérdőre az egyik a másikat, mikor megállok a nyílászáró mellett, és illetlenül hallgatózok tovább.
- Sawyer….nem szabad. Fogalmad sincs, hogyan kell démont idézni, meg vagy húzatva? Még azt sem tudod, hogy mit szabadítanál ránk! – csattan a másik vékonyka hang. Már innen érzem a félelmet. Még nem csinált be a gatyájába, de közel áll hozzá. Elmosolyodnék, ha nem izgatna engem is a téma. Már annyi forrást olvastam el Lucifer küldötteiről, de eszembe se ötlött, hogy meg is lehet idézni őket. Két gyerek készülne rá, annak fényében, hogy lehet egy kívánságuk? A kezem az ajtóra tapasztom, de a cipőm sarka nekikoccan a toknak, és elhallgatnak odabent.
- Valaki van itt…nem azt mondtad, hogy a gondnok is lelép nyolckor? Nem hiszem el… - ijed meg a másik, liftezik a hangja, de mielőtt elmenekülhetnék, kitárul az ajtó, és egy ónix fekete hajú, zöld íriszekkel megáldott tinédzserfiúval nézek farkasszemet.
- Maga meg kicsoda? – morran rám, de még meglepődni se hagy időt, mert majdnem beesek a terembe.
- Öhm…Ms. Reynolds, az új helyettesítő tanár. – bököm ki, mert ez részben igaz is, de semmi közöm a tanításhoz, meg úgy az egész emberiséghez sem. El kell vegyülnöm, és ehhez a legjobb út azon keresztül vezet, ha megismerem a környezetüket, és Isten gyermekeit.
- Ti mit csináltok itt? – magabiztosabban lépek fel előttük, és bekukkantok a helyiségbe. Összesen három fehér gyertya, és két vörös gyertya van ötszögben elhelyezve a parkettán.
- Gondolom, nem a házi feladatra koncentráltok. – tűröm a fülem mögé az egyik elszabaduló szőke fürtömet, és önállósítva magam lépem át a küszöböt.
- Ez…itt…ez.. – kezd bele a nagyszájú, de a másik erősen mutogat, hogy fogja be a száját.
- Ezek itt egy démonidézés kellékei, ha nem tévedek. Merészek vagytok az éjszaka közepén. Ha nem csalnak a sejtéseim, ha az igazgató úr elé viszem az ügyet, akkor az eltanácsolás a legrosszabb, ami jár nektek, hmm? – pillantok a vékonyabb testfelépítésű ifjúra, de a másik válaszol, így felé fordulok.
- Az apám az igazgató jó barátja, nem leszünk kicsapva Ms. – túlontúl magabiztos, és ez nem tetszik.
- Lehetséges, de annál sokkal rosszabb is lehet, ha…mégis kit akartok megidézni? – éled fel bennem a kíváncsiság, és a derekamra helyezem a két kezemet, oldalra döntve a fejemet. Szavak nélküli kommunikáció indul meg a két fiú között, hogy vajon mennyire vagyok megbízható, és másodperceken belül a vita el is dől, mert a határozottabb fellépésű válaszol mindkettőjük nevében.
- Abaddont. – a név ismerős, de a tudásom hiányos, ezért felvonom az egyik szépen ívelt szemöldökömet.
- Folytasd, kérlek… - dőlök neki a tomporommal a tanári asztalnak, és keresztbe fonom a karjaimat a melleim előtt, de előtte még leteszem a cipőmet az egyik székre.
- Nem hallott még róla? – hökken meg mindkettő, de csak megrázom a fejemet válaszként.
- Ő a Pusztítás Istene, na jó, csak vezetője. Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen. Otthon találtam egy okkult könyvet apa szekrényében, és ott akadtunk a nevére. Egy legenda.. – ámuldozik az egyik, aztán a körre mutat.
- Ezt krétával fogjuk körberajzolni, és itt van egy héber eredetű szöveg, miszerint a Pokolból szólíthatjuk fel…a világ urai lehetnénk. – csillan fel a szeme, de már attól rosszullét kerülget, hogy egy ilyen nagy erejű démon a Földön sétáljon, nemhogy két semmirekellő megidézze őt. Nem láttam egyetlen démont se, nem születtem harcosnak, esélyem se lenne ellene.
- Nem tartom jó ötletnek. Azt se tudjátok, hogy milyen…esetleg hogyan reagálna. Ne tegyétek meg… - tanácsolom, de a többi nem rajtam áll.
- Mi idézzük meg, akkor az adósunk lesz, ha kiszabadítjuk onnan. – erősködik Sawyer, vagyis remélem ez a neve.
- Ti tudjátok… - kék szivárványhártyáim a körre összpontosulnak. A fiú nem hallgat rám, és bezárja az ajtót, hogy meggyújtsa a gyertyákat.
- Jeremy rajzold meg a Dávid csillagot, most… - rivall rá, és rajtam állapodik meg a tekintete.
- Téved, és végig fogja nézni, hogy bebizonyítsuk az ellenkezőjét.. – a belső vészharangom megkondul, amikor elsötétítik a termet, és csak a holdfény biztosít némi fényt, beszűrődve az ablakokon. A krétapor, és az egyenletes kopogás közben úgy tesznek, mintha ott sem lennék. A minta elkészül, és belépnek mindketten a kör közepére.
- Ismételje velünk… - parancsol rám a kisded, de megtagadom a kérését.
- Ezt ti akarjátok, nem én. – pillantok rájuk, miközben megfogják egymás kezét, és belekezdenek a kántálásba.
- בואו אבאדון, אנו קוראים לך. מציין מיקום עבור פיגום ... /Jöjj Abaddon, szólítunk téged. A vesztőhely őrzője.../ - összerezzenek, és most először fogalmam sincs, mi fog történni…

 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2