Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Titkos alagutak •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Titkos alagutak                   VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 11, 2020 2:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Titkos alagutak                   44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
98
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 05, 2020 10:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




dancing with the devil
the temple is shaking, the pieces are coming together

Bentreked pár lélegzet a feszültségben ahogyan Athlant lesi a tekintetünk, megérdemli, hogy a figyelmünk középpontjában legyen, még ha egyelőre csak lopva is lehet. Hiszen veszélyes, veszélyt jelent, még így, látszólag legyengülve is, hiszen az összegyűltek is erőt remélnek tőle, nem ok nélkül készültek ilyen alapossággal az érkezésére. Szépen kidolgozták, látszólag sok eshetőséget számításba vettek, de a sikerük még így is kérdéses. Athlan erőszintjét én is csak sejteni tudtam, de abban talán már biztos lehettem, hogy nem egy tapasztalatlan démon. A karneválon csak gyanú volt, de a bárban történt találkozásunk megszilárdította a róla alkotott képet, hiszen látszólag könnyedén kitört a jól védett épületből, s ez alapján itt sem vártam tőle kevesebbet. Csak idő kérdése volt, s talán a türelméé, de abban biztos voltam, hogy meg fog történni, amint megunja az egybegyülteket. S a tekintetből amivel felmérte őket, nem kell majd sokat várni erre. Részben ezért is veszem magamhoz a szót egy pillanattal az után, hogy senki sem teszi. Pontosan tudom milyen következményei lehetnek, ha Athlan elégedetlen vagy unatkozik…
Elnyomom a mosolyt, amit a szavai csalogatnának elő ismét. Nem gyanítja a jelenlétem, de nincs is honnan még, de ha tudná… mi lenne, ha tudná? Fogalmam sem volt, hogyan fogadná a hírt, de ebben a testben ismét nem veszthettem túl sokat, egyelőre még nem, annyit biztosan nem, hogy ne kockáztassam meg a vele való találkozást, ha már így alakult. Ezúttal a kezemben fogom tartani a dolgokat annyira, hogy ne végződjön úgy, mint legutóbb… És, hogy tudnám-e hogyan kell fogadni… - …úgy hiszem, igen. – A helyzethez képest bátor szavak, de az első találkozásunk adott ötleteket arra, hogy mivel lehetne a kedvében járni. És azokból nem sok akadt a környéken, illetve, akadni akadt, csak még nagyon is eleven formákba zárva tömörültek a gusztustalan belsőségek amiket legutóbb akkora élvezettem tömött magába. – Az ízlésedhez talán kevés erre a fájdalom és a szenvedés. – Többek közt ez is, ezek a halandók nem gyötrődnek eléggé, érzem én is, vannak itt elkeseredett lelkek, de semmi olyan, amit nem kaphatna meg New York utcáin is, sőt, a megfelelő sarkokon befordulva ennél finomabb lelkeket is kaphatna magának. Bár biztosan tudna gondoskodni arról, hogy kedvére ordítsanak a jelenlévők, erről árulkodott az a pillantás is amivel figyeltem őt, az a csodálat mögött, ami a test tulajdonosával vegyülve áradt belőlünk. Egyelőre még nem szenvedtem azzal, hogy mélyre nyomjam, az irányítás jelentős része még nála volt, én nagyrészt csak egy befolyás voltam számára, bár egyre erősödő, még mindig inkább késztetés, mint parancs.
Röviden nevetek fel a megjegyzésén, mennyire más a hangulat, mint az első találkozásunk alkalmával, bár nem hibáztatom, ez most számára tényleg kényelmetlenebb lehet, hiszen most akarata ellenére jelent meg, s talán kicsit sem kívánta a figyelmet ami fogadta. Valószínüleg a hívás időzítése sem tett a kedvére, a testét fedő jelekből ítélve más dolga volt, az arca alapján pedig ennél jóval fontosabb lehetett. Talán nekem is óvatosabbnak kellene lennem, nem csak Athlan és a belőle áradó veszély miatt, hanem a test növekvő félelme miatt is, ami idegenkedik a különös késztetésektől amiket egyre sűrűbben ébresztek benne. Talán mégsem lesz egyszerű uralni a helyzetet… de ettől lesz szórakoztatóbb. Azt csak remélhetem, hogy nem maradtak nehéz érzések Athalnban, de egyelőre ez a jövő problémája volt. Most annyit kellett elérni, hogy ezt a testet kímélje, és a toljuk egy kicsit a lelepleződésemet, amíg ilyen sokan figyelnek ránk. Végül is, más dolgom is akadna erre… amit mellesleg lehet, hogy pont Athlan fog nehezíteni… de a személyes ügyeimhez még mindig démonok kellenek, s nem pedig a régi korok ereklyéi, amikért ide küldtek.
A veszély még távolabbinak tűnik, mégis közelinek érződik, hiszen a szavai nem üresek, tudom, ismerem már mennyire komoly szándék van mögöttük, s erő is amivel megteheti. De egyelőre válaszokat akar, ezért is kérdez tovább, s jönne is a felelet a testből. – Már – Mégis megakadnak a szavak, mintha ketté vágták volna, nyitná az ajkait, de a mozdulat megszakad, valami visszafogja, egy idegen erő, én, hiszen érzem, hogy nem jó irányba indulna. A torkához kap, mintha ott kellene keresni a bűnöst, talán részben ott is, de a kérdő tekintete mégis a démonon állapodik meg, mintha azt feltételezné, ebben is az ő keze van. Tényleg kezdi úgy érezni, mintha fojtogatnák – talán sosem tették még ezt vele igazán, hiszen a valódihoz képest szinte semmi amit átél éppen – inkább csak a pánik váltja ki ezt belőle, miközben alig észrevehetően színt vált egy kicsit. Egyre kényelmetlenebb neki az egész helyzet, máris menekülne egy része, de a nagyobbik még maradna, a nagyobbik a megjelent démonhoz fűzi aki annyira fontos számára, hogy nem futna el, pedig valahol ő is érzi a közelgő veszélyt.
A várt válasz már nem tőlünk érkezik, hanem a tömeg bátrabb tagjaitól, akik sorra kiabálják be: hatalmat, védelmet, halált, vagyont, minden kellene, hogyne kellene, milyen szépen hangzanak így magukban ezek a szavak. A beszédet a vörös maszkosokra kellett volna hagyni, azok szebben tálalták volna, s összefüggőben is, ezek itt túl elvakultak ehhez, csak látszólag értetlenül beszélnek egymásra, akkor hallgatnak el újra, mikor a vezetőiket elnyeil a föld, de egy pillanat, s érkezik a pánik egy újabb hulláma, ami hátrálásra késztet egyeseket, a gyengébbek menekülnének, mások ismét a földre zuhannak, remélve, hogy így kegyelmet kapnak az istenüktől.
– Sokan… - Akadozik a hangja kissé, meglepi, hogy felszólították, de hagyom válaszolni. - …szerte az országban. – Óvatosan beszél, már lassan azt sem tudja mitől kellene félnie, de azt még mindig nem tudja, hogy a veszély egy részét magában is kellene keresni… bár a legnagyobb része valóban előtte áll.
A következő kérdése már nekem szól, ezért a férfi előtt felelek, a habozás lelkesedésnek is tűnhet, de a valóság az, hogy ki akarom ejteni a szavakat mielőtt még megakadályoznának bennük. – Gondoltam előbb köszöntelek. – Elvigyorodok lassan, rajtam kívül még aligha érti bárki is a helyzetet, de egyszer a bemutatkozásokra is rá kellene térni… lehetőleg még azelőtt, hogy Athlan megölné az összes testet amibe költözhetek. De még mindig sokan vannak ahhoz, hogy csak úgy elkiáltsam a nevem. Bár talán Athlan amúgy is gondoskodna arról, hogy innen semmi se jusson ki – amibe talán én is beletartozhatnék, de szívesebben gondolnám magam ezen kívülre – de a terveiben nem lehettem biztos. Láttam már milyen gyorsan változhat a hangulata. Mégis közelebb lépek hozzá, viszonylag könnyen hagyják is az emberek a vezetőik nélkül el vannak veszve, most nincs aki megmondja nekik, hogy mit kellene tenniük, erre a helyzetre nem voltak felkészülve, ők parancsokat követnek, de akiktől kapni szokták, azok már nincsenek egy szinten velük. – Azért, mert visszajönnék. Újra és újra, amíg szükséges. – Ahogyan a legutóbb is tettem, bár az veszélyes volt, s reméltem nem játsszuk el ugyanazt még egyszer. De a szavaimat némiképp megzavarja az ismét kitörő pánikhullám, amint egy körön kívüli is elsüllyed. Szóval kiszabadította magát… annyira nem lep meg, de azért megállítom a lépteim. A test menekülni akar, el a többivel, akik hátráltak, van aki felállva, más térden csúszva, már hallani, hogy egy páran az életükért könyörögnek olyan szépen vagy éppen rondán, ahogyan tőlük telik. Mi viszont megremegünk, belerándulunk abba az ellentétbe, ami már túl nagynak bizonyul ahhoz, hogy magunkban tartsuk. Az arcunkon pánik rohan át, majd nemtetszően rezdül, hajlik a test, majd feszül ismét, morran és jajdul, ahogyan egy újabbat lépünk előre, de a mozdulat közben térdre esünk. Nem ez volt a terv, de a hajdoklás megnyutatja kissé a testet, bár még mindig nem érti, mi történik vele éppen, még midig a démont okolja, ezért is beszél hozzá. – Ne, kérlek, ne, beszélek, válaszolok minden kérdésedre! – Azt hiszi ő tett vele valamit, ráijesztett, bár már abban sem biztos, hogy a föld jó támasz, ezért is áll fel, bár még kicsit ingatagon, szinte várva, hogy mikor tűnik el alóla a máskor biztos talaj. – Nem tudom miket beszélek, kérlek, nézd el nekem. – A szíve már egy ideje túl hevesen ver, a remegést is csak én tartottam benne, s a mondani megingásából ki is szabadul egy kicsi. Érezni lehet, hogy a korábbi magabiztosság nem belőle áradt, hiszen most jelentősen megfogyott. Talán ideje lenne mélyebbre nyomni, mielőtt még túlzottan keresztbe tesz… ezért is kap ezúttal a fejéhez. – Ne…! – Mennyire beszédes lett hírtelen… talán túl finom voltam vele.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 01, 2020 1:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Lev & Athlan

"Hol mérgezett, fekete vér szivárog,
Nincs annyi gyolcs, mely betömné a rést,
S a sértett szív, hogy csak azért is fájjon,
Letépi mindíg-újból a kötést."
Tisztelet, hódolat, csodálat. Ez mind olyan, mely nekem sosem jelentett semmit, ezért is figyelem undorral a maszkokat, s a mögöttük bújó szempárokat. Téves gondolat, hogy egy démont meg lehet venni imádattal s áldozatokkal. Másoknál talán működik. Talán én sem lennék ennyire dühös, ha épp nem egy rettentően fontos pillanatban zavarnak meg ezek a hitványok, s nem döntik romba az egész rituálét, melynek sikeressége csak egy hajszálon múlott. Egyetlen, átkozott hajszálon... Vajon Atyám volt a túloldalon? Vagy valami egészen más? Ezt már sosem tudom meg. S ez kegyetlenül bosszantó, ahogy maga a tény is, hogy léteznek olyanok, akik egy kis áldozat árán képesek megidézni, mert ismerik a jelem s az igém. Mi lesz, ha újra egy fontos esemény alatt akar épp valamelyikük szórakozni azzal, hogy megidéz? Egy olyan esemény közben, melyre csak egyszer lesz lehetőségem...
- Te tán tudod, hogy kellene engem fogadni? Halljam hát! - húzom összébb szemeim, s arrogánsan feljebb emelem az állam. Kijár nekem némi magyarázat, mielőtt a földdel teszem egyenlővé ezt a sok aljadék testet, főleg azért, mert magam sem tudom, hogy mi lenne az, amin fel tudnék derülni. A hiedelemmel ellentétben nem szűzlányok vére.
- Ajándék a megjelenésem? Húzd inkább vissza a szádba a hosszú nyelved, mielőtt még a nyakad köré tekerem. - érezhetően az imádat nem hatásos nálam, s jelenleg szavaim üres fecsegésnek tűnhetnek, elvégre csapdában vagyok. Én mégis olyan sötéten és áthatóan ejtem ki szavaim, hogy szinte érezheti, ahogy a nyelve bizseregni kezd.
- Utoljára kérdem... Mit akartok tőlem? Védelmet? Vagyont? Halált másokra? Hatalmat? Mi ér meg nektek, nyomorult embereknek annyit, hogy megidéztek? - ha kell, ezerszer felteszem újra eme kérdést, egészen addig, míg valami magyarázatot nem kapok rá. Közben többen döbbenten figyelik azt, kihez szólok, s látható rajtuk, hogy nem éppen azt várták tőle, hogy beszélni kezd hozzám, hanem hogy hajlongva könyörög, mint a többi hitvány.
- Évek óta követtek, s nem tudjátok, hogy járhattok a kedvemben... Hiba. - hátat fordítok neki, de nem kínzom tovább a körön belül levőket. Egészen egyszerűen megemelem feléjük a kezem, mire a kövek megrepednek, s az alattuk levő föld felkúszik a repedéseken át, hogy megkapaszkodjon a csuklyásokban, s lassan magával húzza őket a mélybe. Még élve.
- Hány semmirekellő van az ócska szektátokban? - fordulok vissza ahhoz, akiből eddig értelmes szavak préselődtek ki. Értelmesek, mégis tartalmatlanok. Kérdésem pedig egyszerű kíváncsiságnak tűnhet csupán, de a legkevésbé sem céltalanul teszem fel. Ha a jövőben nem akarok magamnak kellemetlen pillanatokat, akkor meg kell ölnöm mindenkit, aki ismeri a módszert. Illetve... Most épp nem lehet meghalni végleg. Én azonban el tudom intézni, hogy örökre a némaság és a sötétség rabjai legyenek. Például a föld alatt, ahol egyből meghalnak majd végleg, ha újra kinyílnak a kapuk.
- Te miért nem térdelsz, mint a többi? - az apró, alig érezhető rengések, melyekkel szép lassan elnyelődik a többi, kicsi, alig észrevehető barázdákat húznak a csapdám köré. Nem tűnik annak, mely sok erőt igényelne, mégis rengeteget kivesz belőlem az, hogy egy démoncsapdát megbontsak.  
- Tisztában vagy vele, hogy ezek lehetnek az utolsó perceid? Mondd csak, ha már ilyen beszédes vagy, miért kellene téged életben hagynom? - biccentem oldalra fejem, s bár látszólag még él a kör, mégis váratlanul az egyik tag, ki a túlsó oldalon hajlong, a többihez hasonlóan elkezd süllyedni, pedig odakint áll. Egyértelmű, hogy mindenkinek a hűvös föld lesz a sírja, de egyelőre ki kell szednem a maradékból, hogy merre van a többi szektatag, már ha van más is rajtuk kívül.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Titkos alagutak                   44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
98
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 24, 2020 9:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




dancing with the devil
the temple is shaking, the pieces are coming together

Egyetlen mozdulat elég, hogy kettévágja az izgatott mormogássá összefolyó suttogásokat, egy pillanat, s sorra halkul el mindenki, hogy a feszült csend töltse ki a korábban élő teret. Az összes jelenlévő egyként várja a kezdetet, elfojtott lélegzettel figyelve ahogyan  tőr a magasba emelkedik. Szinte a tömeg is megrezzen, de ez most csak a felvezetés, vért még nem ont, főleg nem a sajátjukat. Előbb egyéb áldozatokat követel magának, de a jelenlévők sem maradnak ki az adakozásból. Vér vegyül vérrel, ahogyan körbejárnak a tálak, míg végül a legfontosabb személyek is kiontják magukból a vöröslő folyadékot amivel ünnepélyesen felrajzolták az utolsó mintákat is. A várt pillanat elérkezni látszott, amint az utolsó vonás a helyére került, s kiejtődött az utolsó szó is, a vonalak izzani látszottak, a levegő pedig nehezedni, a démon érkezésébe a gyertyák sejtelmes fénye is beleremegett, de nem aludt ki az összes.  Egyként lepődött meg a tömeg, amikor az erőteljes istenítettük helyett egy vérben ázó test jelent meg, mozdulatlanul fekve a kövön, sérülten és gyengén, nem ilyen látványra számítottak. Elsőre sokan élettelennek hitték, kellett pár pillanat mire felfogták az apró mozgást a mellkasán, él még, de nem tudni mi történt vele, miért fekszik ilyen sebzetten előttünk? A látvány engem is váratlanul ért, de teljesen más okból, ismerős volt az arc ami elém tárult. Athlan. Csendben vigyorgok a testben, kissé meglepve őt a ragályos örömömmel. Athlan. Őt idézték meg. Pont őt, annyi démon közül. Az öröm gyorsan átcsap kíváncsiságba, majd valami óvatos félelembe, de végül az izgatott várakozás győz. Annyit tudok a démonról, hogy unalmas nem lesz ez az idézés, ha jelen van, még ha most egy kicsit vagdosott formájában is, nem kellhet olyan sok idő, hogy összeszedje magát. Jobb kérdés az, hogy mi történt vele? A szabályos vágások alapján aligha harcban szerzett sebek azok, úgy tűnt inkább, hogy valami más közben zavarták meg éppen. Talán ezért is tűnt olyan elégedetlennek amikor végre felült a kőöltáron, vagy egyszerűen azért, mert nem szerette amikor kedve ellenére idézik meg?
Amint mozdul, mozdul vele a tömeg is, tiszteletet, hódolatot és csodálatot fejezve ki hajtják meg magukat előtte. Ezt tesszük mi is, mégis arra kényszerítem a testet, hogy észrevétlenül lessen fel, még lehajtott fejjel, a többiek közé olvadva, de óvatosan figyelve mi történik az oltár körül. Ez az este sokkal érdekesebbnek ígérkezett a tervezettnél, még nem tudtam eldönteni, hogy Athlan megjelenése segíteni vagy hátráltatni fog a feladatomban, de mindenképpen egy érdekes fordulat a történésekben.
Sorra veszi le a maszkokat az emberekről, akik hagyják is ezt számára, én pedig szinte lélegzetvisszafojtva várom, hogy közeledjen, hogy észlelje, milyen csapda ez amibe zárták. Talán könnyen kiszabadul majd, de talán ettől még neheztelni fog a jelenlévőkre amiért ilyen óvintézkedéseket tesznek ellene. És valóban, mielőtt még elérhetne hozzám, megakadályozza a láthatatlan erő amit ellene vetettek be. A maszk takarásában mosolyra késztetem a férfit, ahogyan a démont figyeljük. A szavaira páran felkapták a fejüket remegve, nem tetszett nekik, hogy látszólag máris magukra haragították a démont. A válasz a belső körtől kellett volna érkezzen, de ők értelmes szavak helyett hörögve rogytak térdre, a torkuk után kapva, mintha enyhíthetnék a légszomjukat. Athlan nyugodt vonásaira emelem a tekintetem, már biztos vagyok abban, hogy csak külsőség ez, valójában zavarja amit művelnek vele a halandók. Választ nem tőlem várt, de mégis én szólalok meg elsőnek, kihasználva a test meglepett szótlanságát, amit csak tovább fokoz a felismerés, hogy a saját hangját hallja, s rá emelkedik pár hasonlóan döbbent tekintet a maszkok mögül. Nem így tervezték a találkozót a démonnal, ahogyan én sem így terveztem ezt az estét, de ha már így alakult... -  Hatalmas Athlan! Bocsásd meg hű követőidnek, amiért nem tudják, hogyan kell fogadni egy hozzád hasonlót. - A kezünk az arcunkhoz mozdul, felfedve azt. Mintha jelentősége lenne, a szavak úgysem ettől a lélektől származnak, neki fogalma sincs, honnan ered ez a friss bátorság amire beszédre készteti és egyenesen tartja a hátát. Megrezzen az ajkam, mosolyognék magamon, de nem szabad, még nem. Közelebb mennék, de talán nem a legokosabb, láttam már a haragját, nem akartam első sorból élvezni ismét, ezért maradunk a helyünkön még. - A megjelenésed előttünk már egy ajándék. - Lehajtom a fejem egy pár pillanatra, de csak azért, hogy eltakarjam a kikívánkozó mosolyt. Hogy miért idézték meg? A válasz itt az emberem ajkain, kikívánkozva a váratlanul, de nem oktalanul támadt bátorságával amit gondosan tápláltam benne. Hiszen egy ilyen pillanatra várt, nem? Amikor előre léphet, amikor előtte állhat a démon, amikor a kegyeibe fogadhatná...  - Már évek óta követünk az árnyékokból. - A szavai belevegyülnek a sajátomba, ahogyan összemosódni látszanak a határok közte és köztem, így, hogy pillanatnyilag közösnek tűnik a cél, még egyszerű bánni vele, amíg még az izgalom elnyomja a gyanút arra, hogy nem minden döntés a sajátja. Az ösztönzés hatott, folytatná is a szónoklást, csakhogy a szavába vágnak. Úgy tűnt a tömegben csak ekkor tudatosult a helyzet, s a démon nevét ismételgették kórusban, miközben páran hajlongani is kezdtek. A tekintetem leplezett szórakozottsággal vándorolt végig rajtuk, érdekes lesz ez, legutóbb Athlan utalt arra, hogy nem rajong az ilyesféle imádatért, vajon változott azóta valami? Némán nézek ismét rá, a saját bátorságom megirigyelte a többi ember, s most egymás szavaiba vágva beszéltek hozzá, próbálták túlkiabálni, ígérve mindent, csakhogy ismét a kegyeiben lehessenek. Így, hogy a vöröses maszkosokat térdre kényszerítve némította el, nem volt már aki kordában tartsa az összegyűlteket.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 18, 2020 1:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Lev & Athlan

"Hol mérgezett, fekete vér szivárog,
Nincs annyi gyolcs, mely betömné a rést,
S a sértett szív, hogy csak azért is fájjon,
Letépi mindíg újból a kötést."
Már hat óra eltelt. Hat nyomasztó óra mozdulatlanságban, egyetlen igét mormolva újra és újra, melynek dallamát már beitta a penésztől terhes mennyezet, a kopott és repedezett kőfalak, vagy épp a talajvíztől felázott padló. A levegőben doh és vérszag kering, s olyan csend lengi körbe a helyet, mely talán a Föld belsejéhez közeli titkos alagutakban sem honol... Egy idő után még az én hangom is elhal, s helyét halk karistolás tölti meg, hiszen az enyhén életlen penge nehezen vágja a bőröm, s a jelek nem másznak fel rám könnyen. Újabb egy óra, míg az Atyámhoz vezető összes kulcs fel nem kerül, utolsóként alsó ajkam belső felére, melynek nyomán szám sarkaiból apró vérpatakok kezdenek lefelé gurulni. Újabb három óra következik mozdulatlanságban, melynek során megkeményedik rajtam teljesen a vöröslő nedű, s mikor legközelebb mozdítom a karom, úgy reped szét rajtam, mintha valami fura elementál lennék.  
Őszintén? Fogalmam sincs, hogy ez a hosszú és keserves rituálé hatásos lesz-e. Atyám azóta eltűnt, mióta bezárultak a kapuk, de olyan szinten, hogy egyáltalán nem érzékelem őt. Mióta csak eladtam neki a lelkem, azóta van közöttünk egy kapocs, mely még akkor is él, ha bármelyikünk ezen a világon van, míg a másik a Pokolban. Egyszóval, vagy bujkál, vagy...  
A szemeim úgy pattannak ki hirtelen a hangra, mintha csodát látnék. A szívem halk morajlása egyből felgyorsul, s úgy kapok az aranyozott tálkáért, mintha az életem múlna rajta. Az abban levő vér finoman kezd bugyogni, s egyre inkább erősödik.
- Atyám! Atyám! Itt vagyok! - szólongatom, s látom, hogy valami alak kezd kirajzolódni a tálkában. Nem hiszem el... Sikerült elérnem! A rituálé azonban megszakad. A kezem halványodni kezd, melyből pillanatokon belül kiesik a mindent jelentő tálka, s a vörösség a padlón landol, mely onnantól nem mozdul többet.  
- Ne, ne, NE!!! - üvöltöm hangosan, de hangom már csak én hallom, s próbálom kétségbeesetten összekaparni a földről a vért, de már semmihez sem tudok hozzáérni. Egyre jobban halványulok, s érzem, hogy a tudatom pillanatokon belül egy másik helyszínre lesz kényszerítve... A kapcsolat Atyámmal pedig végleg megszakad, mielőtt bármit megtudhattam volna.
Halk puffanással érek földet egy kőoltáron épp abban a mezítelen, szétvagdosott, vöröslő valómban, ahogy a kunyhó alatti pincerészen voltam. Pár percig némán fekszek ott, s csupán mellkasom emelkedése jelzi, hogy akad bennem élet. Nehéz felfogni, hogy ezen a mocskos, gusztustalan, hányingert keltő világon létezhetnek olyan véletlenek, hogy ebben a fontos pillanatban idéznek meg. Engem, kinek alant rangja sem volt, engem, ki sosem vette ki részét a hatalmi harcokból, engem, kinek nevét alig rejtik a könyvek, vagy épp sehogy. Lassan ülök fel az oltáron, lábaimat lassan teszem le a hűvös kőre, s miközben felállok, nyakam és gerincem hangosan roppan. Végignézek a csuklyás, maszkos társaságon, kik egyből térdre borulnak előttem. Nos, én nem az a fajta démon vagyok, aki az imádatból erőt nyer, aki többnek érzi magát attól, ha félik a nevét. Én magasról tettem mindig is az ilyenekre. Démoni valómban egyetlen ember ilyen tettét tudtam értékelni. Attól a naptól kezdve az ő porhüvelyét használom...
Halkan morranok fel, mikor ahhoz az alakhoz lépek, kinek kezében ott pihen a tőr. Hátam görbül, lehajolok hozzá, felhúzom magamhoz, majd egy mozdulattal leszedem róla az ében alapú, fehér és vörös mintákkal borított maszkot. Ha a színem elé akar járulni valaki, ne rejtse el magát. Ám ezt csak gondolatban teszem hozzá. Ajkaimon egyetlen szó sem távozik. Ahogy az is furcsa lehet, hogy nem bántok senkit. Nem mosolygok, nem vagyok dühös. Látszólag. Vihar előtti csend lenne tán? Számtalan taggal megteszem még ezt, sorra lépek oda hozzájuk, hogy lássam az arcukat. Szétszabdalt ujjaim végül egy fehéres maszkos felé nyúlnak, de a mozdulat megakad a levegőben épp az utolsó pillanatban, mielőtt elérhetném. Érezhetően hiába próbálok felé nyúlni, mintha valamiféle láthatatlan fal megakadályozna ebben.
- Megidéztek és csapdába zártok? Mégis mi lehet az, ami megér nektek ennyi áldozatot? - kérdésem az előttem állónak szegezem, kit nem tudok megérinteni. Egyelőre. Ezzel egy időben pedig a körön belül levők, kiknek sikerült levetnem a maszkját, sorra borulnak térdre fuldokolva. Az erőm még nem tud kiszállni a körön kívülre, de ezek a patkányok sincsenek vele tisztában, hogy én már azon a szinten vagyok, ahol meg tudok törni egy ilyen kört... Nem baj, higgyék csak a kint állók, hogy elkaptak. Így talán jobban megered a nyelvük, s kapok ésszerű magyarázatot a tettükre.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Titkos alagutak                   44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
98
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 15, 2020 9:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




dancing with the devil
the temple is shaking, the pieces are coming together

A mások által ismert világ lassan megszűnik létezni, ahogyan kilépek a testemből megszakad a kép és elnémulnak a hangok, valami ilyesmi lehet a teljes csend, senki és semmi körülöttem, mintha csak én léteznék. Néha áldásos, de többnyire nyomasztó magány ez, ezért is kezdek olyan gyorsan figyelni, keresni a lelkeket, a leghangosabbakat, akik mellé észrevétlen mászhatok, amíg közel nem érek ahhoz akit keresek. Ismerem őt, bár ő még a létezésemről sem tud, neki nem is kell. Én sem tudom a kedvenc helyeit vagy időtöltéseit – kivéve egyetlen bűnös szenvedélyét, az esténkénti titkos kis találkáit, vagyis, azt hiszi, hogy remekül elrejtette őket minden illetéktelen szempár elől. Talán valóban így van, hiszen beolvadva a testébe már az ő tekintetével figyelem az utcákat, a sajátom békésen pihen otthon, biztonságban attól a különös kalandtól ami ránk vár. Még egy kanyar jobbra, kettő balra, be az egyik épület mögé, ahonnan alámászhatunk egy világba, amiről a legtöbb városlakó még csak nem is sejt. Én is csak hallottam, hogy mi is ez a hely ahová látszólag akkora magabiztossággal vezetnek a test léptei. De ez csak a külsőség, én érzem a szépen csomagolt valóságot, ahogyan beleremeg a lelke, mintha minden megtett lépéssel egyre forróbb lenne a talaj a lábai alatt. A hosszú fekete köpenye eltakarja azt a reszketést, ami elkíséri a mozdulatot amivel az arcába húzza a csukjáját. Igyekszik megőrizni a nyugalmát, de belülről majd szétfeszül, mintha annyira fontos lenne ez az este. Talán csak a találkának örül ennyire, talán valóban készülnek valamire? Bármelyik is, egyelőre nekem kedvez a figyelmetlensége, a nagy izgalmak közepette nem érzi, nem észleli, hogy valaki piszkálja a lelkét belülről, terelgeti, kóstolgatja, hogy mivel is állhat szemben. Egyelőre hagynom kell vezetni, bár indulás előtt átnéztem pár térképet a föld alatti rendszerekről, azok hiányosak voltak és régiek, ráadásul egy kész labirintus van idelent. Mindegyik folyosó pont olyan, mint az előző, talán ezért is számolja a lépteit az idegen férfi is, vagy csak azért, hogy lenyugtassa valamivel a feszült idegeit, amiknek az áporodott, rothadó levegő a legkisebb problémájuk, sőt, szinte otthonos melegséggel töltenék el. Ez az az illat amihez kedves emlékek fűzik, hiszen ez az út vezeti őt a megváltásához.
Neki talán fel sem tűnik, hogy milyen hangos a lelke, még én is hallom, de ő nem engem, elzárkózom és csak csendben figyelem, ahogyan köszönti az egyik társát, hogy belépést nyerhessen a térbe, ahol meglepő számmal gyülekeztek hozzá hasonló, rejtett arcú alakok. Lehet, hogy valamilyen nagy este lesz ez számukra, minden lélek olyan nyugtalannak tűnik, elfojtott suttogások, elhintett félszavak… mintha valóban valami nagy dolog készülne éppen, de az is lehet, hogy az alak vágyakozásai kezdtek megfertőzni engem is, hiszen az út ide nem volt túl rövid. Sem kellemes, ha már itt tartunk, egyenesen a csatornákon át vezetett le ide… valahova. A föld alattról szinte lehetetlen eldönteni, hogy merre lehetünk, érdekes lesz a kiút, de ha miden jól megy, tudom merre kellene távozni… Kivételesen az ellebegek innen nem opció, hiszen konkrét céllal érkeztem, felkutatni pár ígéretesnek tűnő szilánkot a múltból, amíg nem késő. Talán figyelmeztetnie kellett volna a ténynek, hogy ma egy helyen lesznek mind, talán valahol gyanús is volt, de az itteniek elfojtani próbált izgalma meggyőzött arról, hogy résen kell lennem, valamire készülnek idelent a szokásos érvágásokon kívül is. Az érzéseik kiszivárogtak a testükből, ott lebegett a levegőben, egyre súlyosabban nehezedett ránk, ahogyan összetömörültünk, látszólag mindenki a kijelölt helyére.
Elég elől álltunk ahhoz, hogy ráláthassak a térre, ahol feltehetőleg a fő attrakciót tervezték. Az egyik alak viszont kiemelkedett mindközül, és valóban, tekintélye lehetett itt, hiszen a suttogások azonnal megszűntek amint mozdított egyet a kezén. Kezdődik. Fogalmam sem volt arról, hogy mi de valami nagyon kezdődni látszott, latin mormolásokkal, előkerülő tálakkal és szépen formált, gondos alapossággal díszített késekkel, amik egyetlen célja, hogy egy gyakorolt metszéssel vért serkentsenek, hogy majd felfogva azt használatba vegyék. Előbb csak állatok vérét ontotta, majd emberekét is sorra, áldozatokat követelve minden oldalról. A sejtéseim lassan nőttek gyanakvássá, de kép hírtelen élesült ki, amint ismerős vonalakat és görbéket láttam kirajzolódni a földön. Itt démon idézés lesz! És nem is akármilyen, a rejtett rúnák számából ítélve alaposan eltervelt rituálé bontakozott ki előttem. Éhes tekintettel lestem minden pillanatot, hiszen most jegyzetelnem kellene, olyan szépen szervezettnek tűnik az egész. Mekkora szerencse kell ehhez? Hallottam az áldozathozó szertartásaikról, de arról nem, hogy pont ma készülnek megidézni az istenített démonukat.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Titkos alagutak                   VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 03, 2018 8:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 23, 2018 10:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Aki kapja, marja  s4h4h
Azura és Calypso
- Világosíts fel… kérlek. – teszem hozzá gunyorosan. Messze állok azoktól, akiknek ennyitől inába száll a bátorsága. Sőt, jelenleg inkább örülök ennek az őrült nőszemélynek, úgy látszik, valahol hasonlítunk egymásra. Nem adja könnyen magát, s őt is inkább feltüzeli a szembe szegülés. Szemeim vékonyra szűkülnek, ahogy varázslatom szertefoszlik a felhúzott energiamezőben. Ez a Pokoltündér, nem egy ma született bárány, erre akkor is rájövök, ha nem adott gyorstalpalót arról mégis ki lenne ő. A lábam alatt megremeg a talaj, az egyik nyirkos falnak támaszkodva nyerem vissza az egyensúlyom. – Megőrü… - szegezném neki a kérdést, de kisebb s nagyobb szikladarabok száguldanak felém. A két nagyobb elől sikerül kitérnem, bár még így is, az egyik súrolja karom, s éles pereme felhasítja kabátom ujját. Ám a kisebbekkel szemben, nem sok esélyem van, ahogy a kidobós játékban úgy kap belőle, az oldalam, lábam egy még gyomron is talál. Zihálva küldöm felé az eddig markomban szorongatott kést. – Játszadozni akarsz? Hát felőlem! – én elfogadom a kihívást. Két tenyerem egymás felé tartva, kezdem magamhoz hívni a barlangfalon lecsapódó nedvességet. Apró cseppekben kúsznak hozzám, hogy egyre növekvő vízgömböccé nőjön. Ám ekkor újra felmordul a talaj, először, mintha csak a gyomra korogna, apró törmelékek hullanak a fejünkre. Majd ismét, ám ez azonban sokkal nagyobb, melynek hatására az alagút mennyezete megrepedezik, s egyre nagyobb darabok hullanak a démon háta mögé, szép lassan elzárva az utat. – Fejezd be! – kiáltok rá, még mielőtt valóban elzárul a kijárat – hisz úgy gondolom, ez is az ő műve lehet- mert bár könnyűszerrel kijuthatnánk, viszont nem egy- s nem kettő rúnát rejtettek el itt az alagútban, amely ténylegesen meggátolhatja a kijutásunk.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 08, 2018 7:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ecc-pecc, kimehetsz
Calypso & Azura
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Legendary »
« Ne akarj mindent megszerezni! Ne akarj tökéletes lenni! Te egyszerűen csak élj a világba, hadd jöjjön, aminek jönnie kell! »
Akár egy gyenge színésznő egyből a nem létező szívéhez kap, ahogy meglátja a mérges arcomat. Kérdésére csak a szemeimet forgatom. Nem érdekel a véleménye, sem az ha sértegetni próbál, főleg nem ilyen ügyetlen módon. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy kívül belül szőke az előttem álló teremtés. Konkrét céllal jöttem ide és ő az utamban áll, amit a lehető leghamarabb el kell távolítani az útból. Megjátszha a hülyét, mire teátrálisan felfelé emelem a pillantásom. Mikor végzünk ezekkel a felesleges körökkel? Utálom a mellébeszélést. Kisebb hörgő hang hagyja el ajkaimat, mikor arra akar bíztatni, hogy gondoljam át a terveimet, mondván ő magával viszi a gombákat. Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna! Nem hagyom el ezt az alagutat a növények nélkül és ha kell, akkor megküzdök érte. Szavaimnak nyomatékot adva a falhoz préselem a szőkeséget, aki fel is szisszen. Egyből mosolyra húzódik a szám széle látva a fájdalmát és talán némi dühöt is. Hogy én eszetlen? Éppen válaszolnék, mikor a falnak préselődök egy kézmozdulata által. Ó, szóval mégsem annyira ostoba? És még a mágiához is ért, kezd egyre érdekesebb lenni a helyzet. Ahogy a falnak csapódok egyből leesik pár szikla darab és kisebb föld törmelék.
- Fogalmad sincs kivel kezdtél ki... - sziszegem, egyre jobban fogy a türelmem, aminek ő fogja meginni a levét. A kezemben lévő labda elszabadul, miközben leválok a falról a szemem sarkából észlelem, hogy kivédi a felé irányuló tűzgolyót. A porfelhőn keresztül nézünk farkasszemet egymással, ahogy feláll egyből maga köré gyűjti azt és az apró törmeléket. Érzékelem a támadást, amit eleme mágia segítségével hárítok, tenyerem egyenesen felé tartom, mire az örvény megáll és szerte foszlik.
- Csak ennyire vagy képes? Azért ennél többet vártam volna! - erőm segítségével földrengést idézek elő, a lehulló köveket felé irányítom. Ha nem jár sikerrel a támadásom felkészülök a védekezésre. Ezt a helyet nem fogjuk elhagyni egy könnyen, ha így folytatjuk. De nem érdekel, mindent megteszek a cél érdekében.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 28, 2018 6:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Aki kapja, marja  s4h4h
Azura és Calypso
- Megsértettelek volna? – kapok szívemhez, ahogy látom felpuffadt arcát, hasonlít egy gömbhalhoz, tüskéit szemein és szavain keresztül lövelli felém. – Azokkal ott? – mutatok a hátam mögé, bár tudom, hogy pontosan azokra gondol. - Tervezz újra kedves, mert ezeket magammal viszem. – fordítok neki hátat, s leszedem a növényeket. Kitartó egy némber, azt már meg kell hagyni, mellé még makacs is, de én is az vagyok. Ha már eljöttem idáig nem fogok üres kézzel távozni. A sejtésem beigazolódik, aljas kis buckalakóval van dolgom. Éppen csak elsüllyesztem a gombákat a tatyómba és elindulnék, a mellkasomba csapódik ereje, mely felszegez a barlang falára. Valahogy így érezhette magát Jézus a kereszten. Hangosan szisszenek fel a hátamba préselődő kiszögelésektől és a dühtől. – Eszetlen liba… - szűröm fogaim között s már lendítem én is karom, hogy a szűk járat falának csapjam. Ha sikerül minden bizonnyal a tűzgolyó elszabadul. Számítok is erre s vetem magam hasra előle. – Szóval játszadozni akarsz? – tekintetem elsötétül a dühtől, ahogy a fejemre hulló kavics darabok s porfelhő mögül feltekintek rá. Nem hagyom leülni a port, sőt, miként felállok úgy gyűjtöm magam köré, mire feltápászkodom, egy kisebb hurrikánt keltettem, benne a fejemre hulló törmelékkel, finomszemcsés porral, s indítom meg felé, egyenes az arcába.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 26, 2018 8:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ecc-pecc, kimehetsz
Calypso & Azura
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Legendary »
« Ne akarj mindent megszerezni! Ne akarj tökéletes lenni! Te egyszerűen csak élj a világba, hadd jöjjön, aminek jönnie kell! »
Kérdésemre elég pökhendi választ ad, mire csak felhorkanok, szemeim szikrákat szórnak, egyenesen felnyársalom őt.
-Csak is utánad, ezt a címet nem venném el tőled, de ami azokat illeti
- fejemmel a gombák felé bökök -mások a terveim - fejezem be a mondandómat. Nem fogom feladni a célomat, szükségem van azokra a növényekre, ha kell meg is küzdök értük. A kis bicskájával felém hodnászik, miközben próbál nőies maradni. Milyen felszínes. Szemeimet forgatom rá, szívesen bemosnék neki egyet. Az ilyen nagyképű lényektől mindig a falra mászom és szíves örömest kinyírnám őket, jó lassan. Farkasszemet nézünk egymással, így meglátom, hogy a szemei olyanná válnak, akár egy kígyóé. Miféle lény lehet ő? Egyre érdekesebbnek tűnik ez a találkozás. Milyen jó lenne kísérletezni rajta és megtudni mire képes. Az biztos, hogy nem fogom elengedni, tudom kell mi ő és milyen dolgokra képes. Gyönyörű jelzővel illet, ahogy én tettem az előbb, mire szemeimben újra fellobban a gyűlölet fénye. Senkinek sem hagyom, hogy így nevezzen, főleg nem egy hozzá hasonló idegen. Ahogy elteszi a gombákat a kis tasijába egyből reagálok rá és megpróbálom a falnak nyomni telekinézissel, miközben a másik kezemben felvillantok egy tűzgolyót. Indulásra készen vigyorog rám, de nem lesz ilyen egyszerű dolga.
-Ne olyan sietősen szöszi! Add ide a gombákat és harc nélkül megúszod - válaszolom, teljes testemmel elállva az utat - Ez nem fenyegetés, inkább útba igazítás - teszem hozzá egy angyali mosollyal az arcomon.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 5:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Aki kapja, marja
Azura és Calypso
Felvágták a nyelvét a démonnőnek, ez nem vitás, kockáztatva azt, hogy ne csak elméletben legyen ez így. - Ha ez a mérce, akkor te biztos az első helyen végeznél. – válaszolom, a szőkeség és a hülyeség közt összefüggésre s állok fel vele szemben, kissé terpeszt állva, egyik kezem mellem alá helyezem, míg a másikkal majdhogynem rátámaszkodok, így intve felé késemmel. De továbbra sem mutatom annak jelét, hogy innen üres kézzel akarok távozni. Inkább újra és újra végig mérem az előttem állót. Nem látok nála látható fegyvert, s ettől egy kicsit előnyben érzem magam. Ördögi vigyora egy cseppet sem bizalomgerjesztő. Talán egy hímtaggal megáldott egyedet arcon is röhögnék, a férfiak olyan egyszerűek akár egy faék, de a női fortélyok tárháza kimeríthetetlen. S pont ezért se veszem félvállról. Tekintetem élesen villan a kihívásra, s ha egy kicsit is szemfüles a szőkeség, egy pillanatra láthatja megvillanni kígyó szemeimet, a papírvékonnyá összeszűkölő fekete pupillám. – A magadfajták túl ostobák, hogy tudják, mikor kell villás farkukat kézbe kapva, tovább állni. – kissé lehajtott fejjel pillantok szemeibe, nem szeretem, ha fenyegetnek, ahogy azt sem, ha az utamba állnak. S ő pont ott áll, ezzel elállva az egyetlen kivezető utat is. – De legyen… - bólintok, s fordítok neki ismét hátat, s a gombákat a kézi tarisznyámba vágom. Közben azért figyelek környezetemre, hallásomra hagyatkozom, az árnyakra s a fáklya lángjának táncára. Nem vagyok olyan ostoba, hogy megbízzak egy démonban, kiszámíthatatlanok, alantasok, a becsületet s a tisztességet hírből se ismerik. Ha addig semmilyen lépést nem tesz a pokol tündére, visszafordulva húzom össze a bárzsákocska száját s indulok meg felé. - … már megyek is. – villantom felé ezer wattos mosolyom.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7