Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Asztalok •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 04, 2020 11:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Business time
Említettem már, hogy rohadtul rühellem az emberi lényeket? És vajon miért is? Mert képesek rájátszani önnön tökéletlenségükre, nem törekednek az összhangra. Amúgy is, az ő szemükben általában minden csak fekete vagy fehér, jó vagy rossz, de manapság inkább rossz. Pedig létezik ám a szürke is. Hát hol az aranymetszés baszod? Bizonyosan nem az érkező nő ruhaválasztásában. Addig a pillanatig, míg fel nem tűnik a szemem előtt az émelyítő aszimmetria, egész kellemesen érzem magam a vodkám társaságában. Remélem, nem annak a felsőnek a tulaját kell bámulnom egész este, de nincs nekem olyan szerencsém, mert pontosan előttem fékez le, aztán egy gyors bemutatkozást megejtve már el is helyezkedik a velem szemben lévő széken. Hoggyaza...Majdnem meghúzom a vodkás üveget, de most ugye elő kell adnom magam, így csak a pohárért nyúlok, de azt fenékig iszom. Hosszú lesz ez az éjjel, úgy érzem. Megköszörülöm a torkomat.
- Örvendek a szerencsének Miss Pierce. A nevem Ivan Romanovich Putin és igen, ma este velem van találkozója. - mutatkozom be az itteni inkognitómon szigorúan tört angollal, miközben kezet rázok vele, de a szemeimet nem tudom levenni a cseszett gúnyájáról, annyira triggerel a dolog. Legszívesebben kiszedném a szemgolyóimat, hogy ne is lássam, de a könnyebb és kevésbé véres megoldás az volna, ha egyszerűen róla tépném le azt a felsőt abban reménykedve, hogy talán mellben megvan az a bizonyos aranymetszés. Gyerünk Mephisto, menni fog ez, most te is egy vagy ezek közül a...a halandók közül. Igen.
- Milyen.....- keresem a szavakat - elragadó a megjelenése. - maradok aztán a biztonságos mederben. - Mit szeretne inni? - kérdem meg udvariasan, majd leintem a pincérnőt. Amennyiben szeretne inni valamit, úgy előadhatja, ha mégsem, úgy elhajtom az elénk libbenő falatnyi ruhában pózoló kicsikét. Miután távozott, előhúzok a kölcsönzakóm belső zsebéből egy ékszeres dobozt és egy fekete borítékot. Közben összeszedem magam és a gondolataimat, próbálok túljutni a látottakon. Már így is elég macerás volt megszerezni a nyakéket, mire eljutottam a rejtekhelyig, már azt kívántam, bár nyílna meg a föld alattam, hogy végre ismét a Pokol kényelmét élvezhessem. Na de ez egy másik történet. Visszatérve a jelenbe jobb lesz, ha inkább a nő arcára fókuszálok, az egész mutatós. A levelet magam elé helyezem az asztalra, a dobozt pedig kinyitom és megmutatom neki a hamisítatlan gyémánt nyakéket.
- Térjünk is a tárgyra. Ez a nyakék volt az utolsó, amit Anastasia Romanova orosz Nagyhercegnő viselt a halála éjszakáján. Igazából a ruhájára volt varrva, darabokban. Tekintse meg nyugodtan. - teszem le óvatosan az asztalra és tolom elé a dobozt. Ezért még kapni fogok, úgy érzem. De inkább egy istenes pofonnal suhintsa meg arcom jobb és bal felét, semmint meg se találjam, nem igaz? Bár lehet, csak az egyik oldalra kapom a simogatást, dacból.
- A borítékban a tanúsítványok pihennek. Természetesen azokat is átvizsgálhatja tüzetesen, ha gondolja. - tolom elé a fekete papírost.
- Tudja most milyen időket élünk, így talán nem éri meglepetésként, hogy nem pénzre akarom cserélni az ékszert. Szép örökség, de már nem veszem hasznát. Ellenben az információknak nagyon is. Két személyt keresek, szeretném, ha segítene megtalálni őket. Illetve jól jönne most valami könnyed munka is itt a nagy keresgélés közepette, nem szeretek unatkozni és tétlenül malmozni, miközben akár hasznosan is eltölthetném az időmet. Sajnos az amerikaiak nem nagyon bíznak az oroszokban, ez a tapasztalat. Remélem Ön nem tartozik az előítéletesek közé. - kamulom kisujjból egy laza mosolyt megeresztve, miközben belekortyolok a vodkámba. Így, hogy az arcát bámulom, nem is olyan vészes, csak ne kelljen lejjebb néznem. Még úgy 8 üveg vodka és talán megtalálom a szimmetriát az aszimmetriában.
reveal your secrets

Cara Pierce


Asztalok - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 03, 2020 8:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Life is a business

Ha üzletről van szó, rendkívül fontos az összkép, amihez az elegáns ruházat ugye elengedhetetlen. Külön kis részlegem van a szekrényemben azoknak a daraboknak, amiket tárgyalásokhoz használok, illetve egy másik részben vannak a szabadidős darabok. Feltéve, hogy van szabad időm ugye. Úgy volt, hogy ez a nap szabad lesz, és végre aludhatok néhány órát, de Nieven szólt, hogy van egy férfi, aki el akar adni egy értékes ékszert. Halasztást kellett volna, hogy kérjek, mert a szabad nap elvileg egy szent dolog, de amint kiderült, hogy lehetséges profit van kilátásban azonnal átkapcsolt bennem valami. Ki a francnak kell az alvás, amikor a vagyonomat is tudom gyarapítani? Nem várakoztathatom az ügyfelet nem igaz? Így ismét a tárgyalós szekrényrészből választottam ruházatot, és a szabadidős oldal érintetlen maradt. Lassan már a moly is meg fogja szállni, annyira ritkán kezdek bármit is azzal a résszel. Oh, mackó nadrág, azért hiányzol... Magamra applikáltam egy aszimmetrikus szabású piros felsőt, és egy elegáns fekete nadrágot. Egy szintén piros magas sarkú, és egy-egy karkötő egészítette ki a szettet. Persze elengedhetetlen az én koromban már a smink is, így bőven elláttam magam festékkel is, különös hangsúlyt fektetve a vérvörös rúzzsal kiemelt ajkakra. Az utóbbi időben rákaptam a végzet asszonya stílusra azt hiszem. Automatikusan megakadt a szemem a szekrény aljában lévő dobozon, amiben a fegyverem mellett a természetfeletti csecsebecséim lapultak. Ami azt illeti már egész jól álltam. Angyalpenge, gyógyító talizmán és egy megszentelt arkangyal toll is el volt ott rejtve. Kérdés persze, hogy mit is kéne magammal vinnem egy várhatóan egyszerűnek tűnő megbeszélésre... A válasz az lenne, hogy semmit, de az utóbbi időszakban melyik megbeszélésem volt egyszerű? Végül úgy döntöttem, abból nem lehet baj, ha magammal viszem az angyal pengémet, amúgy is néhány emberem megvádolt azzal, hogy az utóbbi időben elég szúrós vagyok… hát próbáljanak meg ők a mai világban fenntartani egy virágzó üzletet... kíváncsi lennék, hogy ők mennyire lennének derűlátóak. Egy vádlira csatolható tokban helyeztem el végül a pengét, ami a nadrág bő szára miatt teljesen észrevehetetlen volt. Mondjuk egy pofára csattanás esetén lehetnek vele gondok, de emiatt már tényleg kár lenne aggódni. Erős és független nő vagyok, akinek nem szokása hasra esni még magas sarkú cipőben sem.
Az utam a Beelzeboobs nevű bárba gyorsan és esemény mentesen telt. Miután megérkeztem kissé csalódottan konstatáltam, hogy semmi sem változott a legutóbbi látogatásom óta. Akkor ugye Seymourral futottam össze... Az a mocsok... Még mindig nem sikerült belőle kiverni a pénzem. Viszont, ahogy a nagyok mondják, ami késik az nem múlik. Azért megnéztem volna az arcát, amikor egy disznót hagytak a fiúk a szétvert lakásában. Mondjuk már az is vicces lehetett, amikor három srác fogta a malackát, hogy feltudják vinni a lépcsőn. Milyen kár, hogy az ilyen mókákból általában kimaradok. Kimért léptekkel ballagtam az egyik eldugott sarok felé, ahol néhány asztal kapott helyet. Annyit tudtam, hogy a férfi valószínűleg öltönyben lesz, és a lehető legeldugottabb részen fog ülni. Szerencsémre ki is szúrtam valakit, akire illett a leírás, és rajta kívül nem is túl sokan voltak az asztaloknál. Volt még egy párocska, de a rendkívül éles logikámmal kikövetkeztettem, hogy nem őket keresem. Mivel rendkívül magabiztos voltam, hogy ő lesz az emberem, egy széles mosoly jelent meg az arcomon, miközben az asztala felé közelítettem. Biztos, ami biztos alapon előbb azért bemutatkoztam, mielőtt helyet foglaltam volna.
– Üdvözletem. Cara Pirce vagyok. Ön szeretne velem ékszer eladásról tárgyalni? – bár érezhető volt a kérdő hangsúly, de a totális magabiztosságom miatt azonnal kezet nyújtottam. Elkezdődött hát a munka. Azonnal átjárt az a kellemes bizsergető érzés, ami mindig is elfog, ha üzletről van szó. De én ugye nem vagyok munkamániás... ugyan...
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 01, 2020 12:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Business time
Nem sokáig tervezem az időmet New Yorkban vesztegetni, de még egy kis ideig itt kell maradjak. Rohadtul gyűlölöm ezt az érzést, de jelenleg muszáj lapulni, mint szar a susnyásban. Viszont addig sem akarom tétlenül eltölteni a napjaimat, az elmúlt három évem csak erről szólt. Kell valami, amivel lefoglalhatom magam. Most itt ücsörgök a Bélpoklos fivérem csöccsel megvariált nevének fémjelzésével ellátott lebujban, Belial egyik öltönyébe bújva és a tárgyalópartneremre várok. Elhúzom a számat a gondolatra, mikor elképzelem Beelzebubot két hatalmas dinnyével a mellkasán. Inkább egyet raknék neki hastájékra. A bendője így is feneketlen. Térjünk is inkább vissza arra, miért is vagyok most itt a Belzecsecsben.
Elkezdtem magamnak valami fedőmelót keresni, míg regenerálódtam, hogy aztán könnyebben menjen a kutakodás, kaptam is egy fülest a nemrég megismert nőszemélytől. Mivel a hónap dolgozója címre gyúrt rá, így engem is betoborzott. Még tippet is adott. Szerinte a főnöke úgy is adni fog valami melót, csak fel kell keltenem az érdeklődését első körben. Fasza. Nyalhatok be egy emberi lénynek jó mélyre. Bár nem hiszem, hogy ennél a nőnél a puncsolással fogok célt érni az elmondások alapján. Olyan üzletet ajánlanék én neki, hogy...na de nem most. Ez nem olyan alku. Nem a lelke kell, bár...nem Mephisto! Most rohadtul halandónak kell tűnj, el kell nyomnod a démont. Hogy menni fog-e? Tököm se tudja. Nehéz elnyomni pusztító lényedet egy alsóbb rendű, tollas atyafi által teremtett asszimmetrikus kis po...na itt kezdődnek a gondok. Szóval egy halandó kedvéért. Hová jutott a világ? Hiányzik a Pokol. Na de térjünk is vissza az üzlethez, mert két legyet igyekszem leütni egy csapásra. Üzentem a nőnek Nievenen keresztül, hogy van egy értékes Romanov cári nyakék a birtokomban, amit eladok neki megfelelő alkupozíció ellenében. A találkát Belzecsecs legeldugodtabb sarkába intéztem. A jelenlegi tulaja rohadtul sértődött lesz, ha megtudja, hogy eltékozoltam a szeretett ékszerét. De majd visszaszerzem neki. Bár nem is kell megtudnia, hogy én voltam a ludas. Majd ráfogom a tollcsomókra, ha keresné. De előtte tudnom kéne, hol a francban vannak. Szóval a lényeg, hogy információk kellenek róla és Hélről. Meg kell találjam őket, bármibe is kerül. És itt jön képbe Cara Pierce és a kapcsolatai. Nem mellesleg nem árt leporolni az izmaimat, az erőmet, mégha nem is lehetek olyan felszabadult, mint a harcmezőkön. De kezdetnek a verőlegény, testőr, kidobó, bérgyilkos, akármi jó lesz, ahol lehet ütni. Vagy folyik a vér. Míg a nő érkezésére várok, rendelek magamnak egy üveg vodkát.
reveal your secrets

Hell or Heaven


Asztalok - Page 2 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1137
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 26, 2020 2:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Asztalok - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 26, 2020 9:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Demon in my city
Beelzebub & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 393 • Zene;Revolution • Köszönöm a játékot! luvu»
«Kill them with a success
and burn them a smile»
Túl sok évet töltöttek el velem kiképzőim, túl sokat tettek azért, hogy kialakítsák bennem: soha nem adjuk fel. Legyen bármilyen reményvesztett a helyzet, nem adjuk fel. Egyszerűen nem adhatjuk fel, mert ha mi megtesszük ki marad majd, aki harcolna?
Reményvesztett csata lenne? Egyszerűen ha az egyik megoldás nem jön össze, akkor váltanod kell egy másikra. Ennyi az egész, nem több. Addig megyünk előre, amíg meg nem találjuk a megoldást arra, hogy győzzünk, hogy azok felett, akik vérünk kívánják venni, felül tudjunk végül emelkedni.
Még ha csak emberek vagyunk, van bennünk egy olyan dolog, amely másban nincs meg: az életösztön.
Ezért sem zavar - a francokat nem - ahogy hajamba mar, de a fájdalom érzetét, most el kell magamba fojtani.
Hát persze, amíg a kapuk ki nem tárulnak. De ki tudja, hogy az mikor lesz, addig pedig még, most van időnk. Nem tud megölni, nem véglegesen. Ennek ellenére nem kívánok meghalni, még véletlenül sem. Nem akarom, hogy halálom elérjen, hogy hozzászokjak a gondolathoz, mert egyszer, csak egyszer kell, hogy máshogy legyen és máris vége szakad mindennek. Legfőképp az életemnek.
Torkom ragadja meg, én pedig nem vagyok rest válaszolni rá. Bőrét tapintom ki kezemmel, még csak az sem érdekel, engem főként nem, hogy só maradványai tapadhatnak ujjaimhoz. Gyorsan kezdem el hadarni a betanult szavakat.
Pillantása elsötétül. Ezt jó jelnek veszem. Érzem, ahogy tüdőm egyre jobban préselődik össze az éltető oxigén nem igazán jut el hozzám. Nem baj, nem ez a fontos. Engem nem fog tudni megszállni és csak annyi időre van szükségem, amíg kiszáll, angyalpengével pedig lényébe vághatok. Ennyit talán még kibírok.
Ki kell bírnom.
Ő mégsem hagyja. A franc, nem egyszerű démon. Hallom, ahogy az üveg csörömpöl a közelembe, talán hozzám is vág párat, ezt most mégsem érzékelem, vagy csak valahol elmém hátterében.
Lelök magáról, torkom engedi, összegömbölyödök, ahogy a pultnak csapódom, magammal sodrok néhány bárszéket is, hátamon törnek el lábaik, éles fájdalmat okoznak. Eltört poharakon csúszok végig, ruhám, bőröm metszik fel.
Szilánkokon keresztül próbálok meg felállni.
- Még sose ettem démon - nyögöm, nehezen, gúnyos fémosolyra húzva ajkaimat. Szám sarkából vér szirvárog, valahol, a repülés közben, elharaptam a számat. Hajam akár a szénabogja, talán nem kellene már felállnom, mégsem tudom megállni. Lassan, túl lassan, ereszkedem bokáimra, húzom fel térdem, azon próbálok megtámaszkodni. Hátamba ezernyi fájdalom hatol, mégsem foglalkozok vele.
Nem tehetem meg.
- Veled elkezdem majd ezt a szokást… - de elmegy. A számba összegyűlt vért magam mellé köpöm ki, a pult végébe csúszok, miután kiment.
Szükségem van pár pillanatra. Csak párra, nem sokra. Csak egy kicsire, amíg összeszedem magam.
reveal your secrets

Beelzebub


Asztalok - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 23, 2020 2:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


I get so hungry
────────────── ──────────────
@Natalie Rossmyra - passz -  fgbhjfk






Sosem fogom megérteni a fajtáját. Miért kezdenek eleve vesztes csatába? Miért olyan nehéz elfogadni a sorsukat, ami bele van kódolva a dns-ükbe? Kérész éltű lények, tele kevélységgel, bizakodással. Ők a teremtés koronái. Náluk csak az szánalmasabb, ki ilyen koronát kíván magának, mert selejtesek. Tudja ezt mind, egyszer elbukik mind, ahogy te is. Lehet nem ma, akkor holnap, vagy azután. Bőven lesz időm kivárni szépségem, hogy veszíts, mert tudod mi ritkán veszítünk.
Még sem adod fel. De az én játékos kedvem lassan fogytán van, s kezdesz felbosszantani. Annyira, ahogy a légy bosszantja fel a te halandó fajtád. Le kellene már csapni, mert a kitartás tényleg becsülendő tulajdonság, de kezd a csodálatossága átalakulni idegesítővé.
Először én sziszegek gondolatban átkokat szórva rá só helyett, bár az nem égeti őt fájdalmasan, hát haját tépem, húzom, hogy pár szál megadja magát rögvest, s ujjaim akaratára elhagyják a fejbőrt, hogy érezzem csiklandozásukat. Mennyivel édesebb a sziszegése, mint az értelmetlen szavai, melyok oly gyakran ki kívánkoznak belőle, de nem most, amikor fel fejelek, hogy orrának csapódjak koponyámmal. A halandó test is megsínyli a manővert Seymour fájdalmában mindkettőnk látása kissé elhomályosul, ahogy a puha agy neki csapódik csontketrecének. Meg, hogy erősek.... Megint beszél, valaki legalább annyira szereti hallatni a hangját, mint én. Megforgatom a szemem, milyen könnyen hozzá is szoktak a jóhoz, de nem lesz ez mindig így. – Jelenleg, de ez nem tart örökké, minden megfizeti az  árat, amit a halál kér, ha nem most, majd akkor, mikor a kapuk kitárulnak. – alig várom, hogy ez bekövetkezzen, akkor már te sem leszel ennyire vakmerő. Mert lesz mit vesztened, ha tulajdon életed nem is félted, akad nektek mindig akad, kinek elvesztésétől rettegtek. Ez a ti gyengeségetek. Talán akkor majd nem veled fogom játszani, hanem azzal... de most drágaságom ideje megfulladnod. Ujjaim szorítják a torkát, figyelem, ahogy nyitja ajkait. Nahát, utolsó szavak?
Felismerem a szavakat, elsötétül a pillantásom. Hogy van merszed? Érzem a kezét a torkomon, nem okoz fájdalmat, de nem is az a célja. Összecsikordulnak a fogaim, valoban képes lennél erre pazarolni az utolsó lélegzeteket, a hálál előtt. Olybá tűnik igen, megrándul a szám sarka. Vagy annyira ostoba, mint amennyire vakmerő, de nem hagyom, hogy Seymourt elvedd tőlem, még akkor sem, ha ő gyanútlanul hallgatja a szavaid, mert nem tudja, hogy megváltanád tőlem. Dühödt hatalmam felkerekedik, tárgyakat csapkod, mint egy bárba zát apróbb tornádó, törnek csörömpölve az italos üvegek, a poharak, még a föld is megremeg, s egyetlen lökéssel csapok le testedre, hogy lekerülj rólam. Alig érdekel, hogy komolyabb baja esett-e a vadásznak, szépen lassan felkelek, leporolom magam. Kifelé indulok, mert Seymourt nem adom, ő az én művem, s ez túl közel volt. Az ajtóból fordulok vissza. – Legközelebb otthon hagyom a kis barátomat, hogy vacsorával érjen véget a kis randink. – vigyorodom el, azzal távozom ott hagyva, ha annyira erős, amilyennek mondta magát túléli, ha belehal, nos...ő mondta, hogy jelenleg visszatér a lelke.



reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Asztalok - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 11:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Demon in my city
Beelzebub & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 393 • Zene; Revolution»
«Kill them with a success
and burn them a smile»
Hátrányba igen. Hibáinkat képes vagyok elismerni, de azt már nem igazán kötném az orrára, hogy sokat fejlődtünk és még mennyit is fogunk. Nem adjuk a bőrünk, nem az őfajtájának. Ha kell az utolsó leheletemig küzdök és tudom, hogy ez, nem most jött el.
Magabiztosságomba sose volt igazán hiány, gúnyos mosolyom, gúnyos szavak követik és az ő gúnyos szavai. Mintha minden csupa gúny lenne, ebben az átokverte bárba.
Mondtam már, hogy mennyire utálom a démonokat? Nem? Akkor most mondom, hátha nem lehet elégszer elmondani. Mert nem lehet.
Brrrr.
Érzem, ahogy torkom kapar, a tüdőm kapar, a fejem zúg, mégsem adom fel, nem adhatom fel előtte, nem adhatom fel küzdés nélkül és nem is fogom. Ízlelése keltette undort és hányingert lenyelem, majd foglalkozok vele később, a zuhany alatt, ha eljutok ma még odáig.
Végül mégis sikerül felülemelkednem rajta, legalább is annyi ideig, hogy sót hintsek az arcába. Lábammal legalább az egyik lábát igyekszem satuba fogni, ám a másikkal a hajamba markol. Szisszenek, fogaimat szorítom egymáshoz, tépi fejbőröm, de nem hagyok neki annyit.
Hirtelen mozdul, fejét emeli és orromba vágja homlokát. Igyekszem korrigálni, kevés sikerrel, így is eléri. Érzem a fájdalmat, ahogy szétárad a fejembe, belehasog az agyam is
- Zárkózz fel - sziszegem fájdalomtól, nem tehetek róla, hogy könny szökik a szemembe, nem a félelem szülte. A fájdalom, testem önkétlen reflexe, mely ellen nem tudok most tenni. - A lélek visszatér a testbe, nem tud elmenni sehova, visszatér oda, ahova tartozik - azért valahol büszkeséggel tölt el, hogy ezt jobban tudom, mint egy démon. Jó, mi saját bőrünkön tapasztaljuk, mégha én még nem haltam meg. Nem is szándékozok, az életem - még ebben a helyzetben is - számít. Fontos.
Fejem hátrahúzza, és torkom ragadja. A levegő újra nem akar rendesen tündőmbe érkezni. Nem habozok sokáig, hiszen még mindig rajta ülök. Annyira emelkedem el, hogy térdemmel ágyékba nyomakodjak, ha kell erősen, most nem foglalkozom a fájdalommal a levegő hiánnyal. Egyik kezem pedig nekem is torkára tapad, nem szorítom erősen, egy a lényeg: fogjam a torkát.
- Crux sacra sit  mihi lux! - kezdek bele és ha régi démon, felismerheti a szöveget. Megpróbálom őt kiüldözni eme testből. Nem, én sem ma jöttem le a falvédőről, még tudok ellenük harcolni. – Nunquam draco sit mihi dux. Vade retro Satana. Nunquam suade mihi vana, sunt mala quae libas. Ipse venena bibas! - hörgöm fájdalmasan. Rettentően fáj a torkom, alig kapok levegőt, mégsem adhatok neki esélyt.
Egy percet sem.
reveal your secrets

Beelzebub


Asztalok - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 07, 2020 2:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


I get so hungry
────────────── ──────────────
@Natalie Rossmyra - passz -  fgbhjfk




Pimaszsága vérlázító, de ezek mind ilyenek. Azt hiszik, nyernek pár csatát és övék a háború is mindjárt, azt hiszik, hogy megölnek a fajtánkból párat és akkor rögtön legyőzhetetlenek. A halandóknál nincs elbizakodottabb és undorítóbb faj a világon. Gyűlölöm mind! Pusztuljon mind!
- Ohh, hogy hátrányban lennétek? – erről csakis önmaguk, a talán teremtőjük tehet, ezért biztosan nem fogja őket senki megsajnálni, de ezek imádnak sajnálkozni, rimánkodni, hogy nekik mennyire nehéz is a sanyarú életük. Az az élet pedig halállal végződik, s ez alól ő sem kivétel. Ha nem ma, egy másik napon, de meg fog halni és semmit nem tehet majd ellene. Ezúttal azonban nagyobb prédát szemelt ki, aki a torkán fog akadni, hiszen vele ellentétben én tudom, hogy fölösleges szélmalomharcot vív. Megöl egy démont, lesz helyette másik, mindig lesz másik, mindig jön egy újabb és újabb. Sosem lesz vége. Alábecsültem, mint a legtöbb halandót, mert annyira jelentéktelen és szánalmas, hogy nem lehet máshogy rájuk nézni, csak mint ínycsiklandozó férgekre.
A gúnyos mosolyát lenéző pillantással jutalmazom. Szép dolog az elhivattottsága, a küzdési szelleme, de az én szememben egyik sem értek. Csak felfordul tőle a gyomrom.
- Ez egy ígéret? Milyen szép...- hogy azt hiszi lesz még jövője, s hogy nekem itt lesz a vége. Legalábbis lemondó sóhaja erről dalol, szinte kihallom belőle, hogy akkor nincs más választásom, mint, hogy megöljelek. Kedves gondolat, de én sem adom oly könnyen az irhám. Sikerült meglepnie, ettől egy kicsit nőtt a szememben, de nem maradok adósa. Akció, reakció. Erre épül a mi kis játékunk, s nyelvem megízleli. Az undor elégedetté tesz, s szélesedik a mosolyom. – Igazán kedves gondolat, ha már te ilyen édes vagy...- persze nem lep meg, hogy valóban elő is kerül a só, amit arcomba szór, de addigra már lehunytam a szemeimet, hogy azokat megóvjam. Ettőm még nem fáj kevésbé, égeti az arcom, minta sebtelelenül marná, hogy fogaimat kell csikorgatnom, de a haja még mindig markomban van, így lehunyt szemmel is tudom, hogy merre kell mozdulnom érte. Kicsit vergődők, kicsit jobban, mint amennyire az valóban fáj, hogy lássam mennyire biztosan ül rajtam, majd felfejelek eltalálva a bájos orrát, s nem kímélve csattan hozzá homlokom, hogy vért fakasszak.
- Ti halandók csak a jelennel foglalkoztok, az eszedbe jutott már, mi lesz akkor, ha megnyílik újra a menny és a pokol? Vajon akkor mi lesz azokkal akiket megöltél? – erre vajon van-e biztosíték, hogy nem esnek egyből holtan össze és akkor nem más ő sem, mint egy egyszerű gyilkos. – Ohh nem szándékozom elmenni nélküle...- rántom hátra a haját, de nem olyan erővel, hogy eltörjön esetlegesen a nyaka, ahhoz túl jól szórakozunk. Másik kezem mozdul, hogy a nyakára fogjak újra. – Akkor egy sózásért egy kis harapást? – valójában merően költői a kérdés.


reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Asztalok - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 14, 2020 6:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Demon in my city
Beelzebub & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 358 • Zene; Revolution»
«Kill them with a success
and burn them a smile»
Ajkaimat pökhendin berregtetem, fújolva szavaira, a nevetés érzése is ott kapar a torkomon. Komolyan elhiszi, hogy ezzel valamilyen hatással is van rám? De édes, mármint tényleg az. El sem hiszem, hogy ilyen kis naiv báránykának tart.
- Tekintsd be annak, hogy párévezredes hátránnyal indulunk, mármint, ami létezéseteket és a mi tudásunkba jutását illeti – s lássuk be, ahhoz képest elég szép számmal végeztünk velük. Még a ránk szabadított félvéreiket is "könnyűszerrel" csaptuk agyunk. Nekem aztán hiába jön azzal, hogy mennyit sem érünk velük szembe.
Pontosan tudom, hogy mennyit.
Nem oktatom ki, hogy magabiztossága, milyen vesztje lehet, hisz ez a célom. Bízza csak el magát és akkor nem is lesz semmi gondom, könnyűszerrel végezhetek vele – is.
Kettőnk közötti óriási különbség épp az, hogy amíg ő azt hiszi magáról, hogy nem tud meghalni, úgy én pontosan tudom, hogy megtudom. Számomra az élet értéke jóval nagyobb, mint neki valaha is lesz. S ez az ő nagy gyengesége.
Gúnyos mosolyommal találhatja magát szembe.
- Hidd el, hogy lesz kinek – jegyzem meg epésen, kijelentésére mégis sóhaj tör fel belőlem. – Ettől féltem én is – fenének kell minden démonnak ennyire makacsnak lennie. Jóval könnyebb dolgom lenne, ha fogná magát és elmenne, minthogy itt marakodjunk és megöljem a végén. A küzdelem ugyanis nem végződhet másként.
A bordára mért ütések semmit sem érnek – látszólag, könnyedén kaszálja el lábam ő pedig diadalittasan emelkedik felém. Első hiba. Most rajtam a sor, hogy elkaszáljam lábát. Megmondtam – legalább is magamnak – hogy nem hagyok neki hibafaktort, ha elbízza magát.
Az csak az én malmomra hajtja a vizet.
Ráülök, satuba fogom a testét, egyik kezem a zsebembe matat, amíg a másikkal a torkán, szegycsontján támaszkodom meg. De nem csak én küzdök, ő is. Hajamba kap és magához közel ránt.
- Egy kis sót, hozzám – vigyorodok rá, bár az undor átjárja a testem, ahogy nyelve a bőrömhöz ér, közelsége miatt, mégsem tudom elkerülni ezt. Viszont nem figyelt a másik kezemre így azt, bár korán sem könnyedén, sót szórok arcába. – Tudtad, hogy a porhüvelyed nem hal meg, ha megölöm? Te pedig kereshetsz magadnak másikat, ám arra időt nem fogok neked hagyni? – vigyorgok a képébe. Volt lehetősége, hogy lelépjen, de most már nem lesz.
Ha rajtam múlik.
reveal your secrets

Beelzebub


Asztalok - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 17, 2020 10:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


I get so hungry
────────────── ──────────────
@Natalie Rossmyra - passz -  fgbhjfk

Milyen szemtelen. Végtére is mi démonok hagytuk, hogy a halandók elkanászodjanak. Ki kellene kaparni a szemét, hogy valóban szemtelen legyen, hogy két tátongó üres lyukkal meredjen a semmibe. A pimaszsága viszket, mintha egy szúnyog csípte volna meg a bőrt, idegesítő, mint valami csúszó-mászó csiklandozása a tenyeremben, mielőtt lecsapnám, vagy összenyomnám. Semmiből nem tanulnak. El kéne roppantani azt a kecses nyakat, csak egy reccsenés lenne, s szinte már fülemben hallom, a dobhártyámon muzsikál, azaz édes hang, mikor kiszabadul. Legalább tényleg nem adja a bőrét túl olcsón.
- Azt a pár szerencsés esetet én nem avatnám rögtön szokássá, hiszen ha jól tudom, még mindig több ember végzi a pokolban. Nevetséges, szánalmas próbálkozásaitok alig végzett pár igazi démonnal. – bár sajnálatosan a pokol éppenséggel zárva tart, hogy fogadhassa a halottak lelkeit, de hát egy próbát megér el-, vagy inkább lecsavarni azt a bájos fejecskét a nyakáról.
- Biztosan állíthatom, hogy sokkal több időm van, mint kegyednek. – az emberek meghalnak. Elrendeltetett teremtésük és születésük pillanatában, hogy meghaljanak. Az idő nem ellenem, hanem ő ellene dolgozik, hiszen ha nem ma, akkor majd máskor múlik el végleg és nekem ezért lehet nem is kell tennem semmit sem, csak várni, amíg az idő vas fogai ráncosra rágják, a reflexeit lassúra hangolják és egy napon, csak nem kel fel többé, mert nem jön el számára több holnap. Halandó. Mulandó.
- Valóban bámulatos és páratlan teljesítmény ez egy nőtől. Reméljük még elmesélheti másnak. – de ebben erősen kételkedem, mert ha rajtam múlik, itt valakiből eszek egy falatot. Na egy harapást szépségem?
- Bárcsak eleget tehetnék ennek a kérésnek, de sajnálatosan túlságosan is kezdem megkedvelni az ittenieket. – nyalom meg az ajkaimat. Az a rengeteg íz, az a sok különleges finomság és csemege, amit ez a város tartogat számomra, Seymour kétségbeesése és őrülete. Hogyan is adhatnám ezt fel, egy pár szép szemért?– Szóval maradok. – jelentem ki vállat vonva, mímelt sajnálkozással.
Seymour halandó teste gyenge, a bordáira mért ütéstől sajognak az izmok, ahogy reped a csont, felszisszen, a szája, s a kín lassú gyűrűkben terjed, mint ahogy a víz teszi, mikor követ ejtenek bele. Érzem, mert mindent érzek, amit érez, ez a kapcsolatunk velejárója, de nincs időm a fájdalommal foglalkozni, inkább elkaszálom a  nő lábát, s mikor a  földön fekszik, diadalittas mosoly költözik az arcomra, szemem mohón falja… egyelőre még csak a látványát, de ez nem sokára… Vége, itt a vége.
A halandók legbosszantóbb tulajdonsága, hogy nem tudják, mikor kell feladni, a kitartás bámulatos, sőt igazán becsülendő tulajdonság is lehetne, ha bármit is becsülnék, s mivel nem számította a visszavágásra a halandó testtel együtt terülök el a földön. Megbocsáthatatlan. Összecsikordul a fogam, ahogy felém kerül, ahogy rám ül. Van mersze, azt meg kell hagyni.
- Szeretem a határozott nőket. – jegyzem meg, de kezem mozdul, ha nem állít, meg a hajába markolok, s közelebb rántom magamhoz, hogy végig nyaljak azon a bájos arcocskán. – Biztosan nagyon finom vagy…



reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Asztalok - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 11, 2020 9:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Demon in my city
Beelzebub & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 390 • Zene; Revolution»
«Kill them with a success
and burn them a smile»
Grimaszolva mosolygok a démonra. Nem jópofizni vagyok itt és egy másodpercig sem fogok úgy tenni, mintha örülnék jelenlétének. Mert egyáltalán nem teszem. Mert nincs így, egy pillanatig sem. A hátam közepére sem kívánom a férfit. Mégsem ragozom túl a dolgot. Nem örülök neki, ő kegyetlennek tart, a kör be is zárult, mert innen már kezdődhetne minden előlről. Rég nincsen szívembe szeretet, ez köztudott tény. Elfogadás, barátság, bajtársiság, kitartás igen. Szeretet már nincs, s érzem, hogy mennyire hiányzik.
De nem ebben a pillanatban.
Ha akarnám sem lehetne erre több időt pazarolni. Az oxigén hiányától lassan már csillagokat látok, érzékelem, miként homályosul a látásom, mielőtt kitépném magam szorításából. Torkomra tapasztom a kezem, hangom pár hangszínt mélyül, rekedt. Mintha egy bárénekesnő lennék, ki cigiről, cigire gyújt rá folyamatosan.
- A kedvenc szokásunk, titeket megölni – és nem hagyni, hogy megöljenek, hogy éljünk és egyéb hasonló marhaságok. Az életösztön nagy úr, ezt azért lássuk be. De ő meg tovább magyaráz én meg közben igyekszem felmérni a helyzetünket. Nem a legfényesebb, már ami engem illet, de nem is vészes. Még jó is lehet.
- Még szerencse, hogy a többire nem igen lesz időd – somolygok rá álnok negédeséggel.
Először székkel támad, azt sikerül kivédenem, a távolságot igyekszem tőle megtartani, bár tudom, hogy sokat nem érek vele. S hogy nekem is közel kellene kerülnöm hozzá.
- Nocsak, akkor egy nő fog ki rajtad – vigyorgok rá, már szinte büszkén. S mit ki fogok rajta fogni, meg is fogom… áh, nem tehetek semmit, mert egy rohadt ember testében van. Mit érdekel engem egy vadidegen porhüvelye?
Tudom, hogy mit és tudom, hogy emiatt is vagyok óvatos.
- Rendben! Akkor el is mehetsz ebből a városból! Számtalan hely van még a világon, ahol ronthatod a levegőt – kapok kapva az alkalmon, reménykedve, hogy valóban el fog innen húzni. Mínusz egy ember, most kit érdekel? Nem tud meghalni, mármint a porhüvely.
Nem tud meghalni véglegesen.
Nem_tud_meghalni_véglegesen. S ez szöget üt a fejembe.
S ekként támadok reá, gyors ütést mérek a bordáira, és ha van időm, akkor kabátom zsebébe nyúlva egy apró vászonzacskót emelek ki. Bár arra már lehet nem lesz időm, hogy sót is hintsek az arcára.
Nem, mert elkaszálja a lábam, a hátamra esek, de nem esek kétségbe. Nem érdekel a magyarázata, ollózva próbálom elkaszálni a lábát, hogy elessen és ha sikerül, akkor egy gyors félmozdulattal ülök fel és pihenek meg a mellkasán.
reveal your secrets

Beelzebub


Asztalok - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 16, 2019 2:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


I get so hungry
────────────── ──────────────
@Natalie Rossmyra - passz -  fgbhjfk

Mímelt csalódottsággal húzom el Seymour ajkait, melyet most én használok, szinte sértődötten gyűrődik össze a bőr. Az a baj a halandókkal, hogy képtelenek megtanulni, hogy hol is van a helyük a tápláléklánc egyszerű piramisában, de persze nem olyan érzékeny az én lelkem, hogy a szívemre vegyem a kis megjegyzését, mégis odakapok, ahol Seymour szíve az én általam kedvelt ritmusra dobban, mintha szinte fájna. – Mily kíméletlen és rideg szavak. Kezdem úgy érezni, nem én vagyok itt a legnagyobb szörnyeteg. – mosolyom legalább annyira édes, mint az övé, bár nem ártana megkóstolni azt a mosolyt valóban keserű-e és csak kinézetre édesek azok a hívogató szép ajkak. Kétségtelenül meg is lepett volna, ha nem ellenkezik nekem, valahogy a halandók szeretnek ellenkezni mindennel és mindenkivel, mintha attól, hogy saját véleményük, akaratuk van már rögtön nem lennének annyira szánalomra méltóak, pedig valójában a pokol és menny játszóterén csak egyszerű játékszerek. Annyit is érnek, mert feláldozhatók, elhajíthatók és gyengék, éppen arra hajlanak, amerre hajlítják őket, vagy törnek, ha nem elég rugalmasak.
Nos ő kifejezetten merevnek tűnik, ami azt illeti. Valahogy az ujjaim között a nyaka is inkább kívánja, hogy roppanva törjön el, mint, hogy abban gyönyörködjem, hogy lilul-kékül el az oxigén hiánytól az a bájos arc, vagy hogyan vörösödik ki ujjaim alatt a bőr. De a lehetőség, hogy elroppantsam azt a kecses nyakat úgy csúszik ki az ujjaim közül a nővel együtt, hogy szinte már-már bosszússá tesz. De, ami nem megy elsőre, majd sikerül másodikra.
- Mintha a halandóknak nem lenne elég idegesítő szokásuk. – kuncogom gúnyosan, de szemem le nem veszem róla, bár valljuk be, nem találom benne a méltó ellenfelet és talán alábecsülöm, ki tudja, végtére is néha az emberek is okozhatnak meglepetést, nem túl gyakran igaz, ami igaz, de hátha kivételesen sikerül meglepni. – Nem mellesleg nem a nyak fétis a legrosszabb tulajdonságom. – billentem félre a fejem, hamis, álnok mozdulattal érintem meg nyelvemmel az ajkaimat, s ez a mozdulat éppen annyira jelentéktelen, mint amennyire beszédes, de hát mi démonok már csak ilyenek vagyunk, imádjuk a talányokat, az útvesztőket, ahol ártatlan lelkek vesznek el.
Repül a szék, ki tudja, s kissé csalódottan csettintek a nyelvemmel, hogy nem sikerült benne nagyobb kárt okozni vele, de bőven akad még, amit hozzá vághatok. Vajon, mi legyen a következő?
Még, hogy nem bűn az, ami az embert arra sarkalja, hogy mindent és mindenkit feláldozzon némi tézisért. Persze sorolhatnék neki most konkrét eseteket, de hát elvakult a nő, igazán kiváló hittérítő lett volna belőle egy másik században, amikor az emberek még képesek voltak tulajdon fajtájukat is máglyára küldeni minden apróságért, Isten nevében.
- Általában nem él senki sem addig, hogy feltegye ezt a kérdést. – elmélkedem egy pillanatig, visszatekintve a múltra. Szerencsés hát a hölgy, vagy éppen szerencsétlen, de a kivételességétől ideje volna megfosztani.
- Drágám, ez az egész helyzet rém unalmas, és ami azt illeti meg is éheztem, szóval lassan ideje lenne elbúcsúznunk. – jegyzem meg, s bár látom, hogy felém lép, épp csak egy fél lépést teszek hátra, bár valóban nem onnan érkezik a támadás, ahonnan vártam, hát a lengő bordák reccsenve mozdulnak a halandó testben, míg Seymour ajkaink közül felvinnyog idegesítően, mint valami állat, s oda is kapna, hogy megtapogassa  sérülést, ha nem állítanám meg a mozdulat közben. Hátulról és alacsonyan érkezik egy újabb szék, hogy elkaszálja a nő lábát, míg én előre vetem magam elrugaszkodva, hogy rávessem magam, ha a széktől nem is a súlyom alatt végre a földre kerüljön. Végtére is minden férfi jobb szeret felül lenni. – Kezd egy kissé felbosszantani. – jegyzem meg.



Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2