Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• 4. szektor, utcák •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


4. szektor, utcák - Page 5 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 2:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 376 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Halványan mosolyodva fogadom a válaszát. Nem engedem, hogy álcám mögé lásson, valódi gondolataim akár lélektükreimbe mutatkozzon meg. Nem. Ezt nem engedhetem meg sem magamnak, sem neki, sem másnak. Maradjunk annyiban, hogy kedvesek. Majd ha már elég időt töltöttünk egymás mellett és ha már elég sok mindent fog tudni, na akkor elég lesz elmondani neki, hogy mit is tettek az angyalok.
Közvetve bár, de az ő hibájuk, hogy egy barlangba került…
- Arra sem emlékszel, hogy nálad volt-e, amikor a démonok elfogtak? - kérdezek még egy utolsót, de ha nem kíván válaszolni, vagy épp negatívan fog rá hatni ez a kérdés és ellenkezne, akkor egyszerűen csak felemelem a kezemet, védekezőleg. Nem akarok semmi rosszat, de ilyen szempontból olyan vagyok, mint egy gyerek. Addig nyújtozkodom, amíg a takaróm ér. Tudnom kell, hogy mi az a határ - a kérdésekben - ameddig elmehetek.
Kérdésére határozottan bólintok.
- Igen, olajszerű… Az olaj… egy ásványi anyag, ami a föld alatt… keletkezik - válaszolom inkább így meg a következő, még fel nem tett kérdést. Elég bonyolult lenne most elmagyarázni, hogy miként is alakult ki, nem terhelném feleslegesen. Maradjunk az egyszerű megfogalmazásoknál. - Fekete, de nem olyan sűrű, mint az emberi vér, picit hígabb, mégis nyúlékonyabb… Teljesen más, mint a miénk. Láttam, hogy a te véred színe is hasonló.
Miután iszok bögrém alja halkan koppan az asztal lapján. A reggeli járó-kelő forgalomtól ezt alig lehet hallani. Fejem félrehajtva szemlélem a lányt és az italát. Szomorú félmosollyá avanzsálódik ajkam. Inkább a korábbi kérdésére válaszolok.
Figyelem miként húzza fel lábait, miként fogja meg fejét. Egy pillanatra elemelkedek a székről, felé nyúlnék, de visszahuppanok. Ez az ő döntése. Nekem is tudnom kell, hogy ki ő. Döntenem kell majd a sorsa felől. Tudnom kell, hogy miként cselekszik. Nagyot nyelve várom hát és csak némán figyelek.
Az események totálisan felgyorsulnak.
- Reyna! - szólok rá, ahogy meglátom milyen hévvel kezdi el inni a forró italt. Érte nyúlnék, de már késő. Mégis mellette termek, hátát lapogatom meg, ahogy köhög… Az orrfacsaró bűz az orromba kúszik, kénytelen vagyok a fejemet félrehajtani. Meg kell fürdetnem. Amíg köhög, én pedig próbálok ezen úrrá lenni, jön a kérdés tőlem.
- Érzel maró hatást a belsődbe? - noha démon lenne, már a fájdalmaktól a földön fetrengene. Mégsem lehet tudni, biztosra kell menni, mondaná Wallenberg.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 12:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Natalie & Reyna


 


A válaszom után elhallgatok. Újabb kérdésére sem válaszolok azonnal. Megpróbálok visszaemlékezni arra, hogy mikor fogtam először azt a valamit, vagy mikor találtam meg, de nem megy. Nagyon… zavaros. Azt hiszem, ez rá a jó szó. Végül nem tudok mit tenni, megrázom fejem.
- Nem emlékszem.
Aztán egy bólintás. Igen, az az angyal kedves volt, annak ellenére, hogy elmondta, nem az én megmentésemért volt ott. Egyszerűen megtette, ha már egyszer ott voltam. Valahogy így mondta. Ennek ellenére tudom, hogy az. Nem kellett volna nevet adnia, mégis megtette. Adott néhány tanácsot is. Elmondta hogy élhetek túl, megmagyarázott egy-két dolgot, még mielőtt elrepült. Azóta nem láttam. Talán már nem is fogom.
Korábban megvágott kezemre meredek. Mintha még látnám rajta a vért, bár… ez így is van. Itt-ott még rajta van tenyeremen, rászáradva, feketén. Sokszor megkérdeztem, miért kell ilyennek lennie. Ember vagyok, mindig az voltam, de emiatt talán mégsem mondhatom magam annak. Lehet, hogy a nőnek igaza van, de nem biztos, hogy meg akarom tudni, mi vagyok. Mi van, ha kiderül, hogy démon, hogy egy szörnyeteg? Egy olyan, mint aki ilyenné tett? Nem akarok az lenni. Nem akarok úgy élni.
- A démonoknak fekete a vére?
Még sosem láttam vérezni egyet sem. Pontosabban… azt az egyet, amelyiket ismertem, sosem láttam vérezni. Attól, hogy nem hiszi, hogy az vagyok, még lehetek. Először egyébként is azt hitte, hogy szörny vagyok. Csak azért gondolta meg magát, mert beszélt velem. Mi van, ha bajom lesz ettől a… kakaótól? Akkor nekem támad? Mit csinálna velem a szentelt víz? Mi lenne velem, ha meginnám? Úgy fájna, mint régen, amikor valami kísérleti lét öntött le a torkomon a démon? Talán nem is lenne baj, ha Natalie végezne velem. Igen, az lenne a legjobb. De… Akkor nem végezhetek a szörnyekkel. Nem lenne jobb, ha egy másik rémség szállna velük szembe? Akkor az emberek nyugodtan pihenhetnének, nem kellene nekik harcolni. Még a barlangba is vissza kell mennem.
Az a valami, amin állítólag a nevem van, nem marad sokáig a táskámban. Szinte amint elteszem, visszaveszem kezembe. Addig, amíg Natalie beszél. Nem tudok rá teljesen figyelni. A fejem nagyon hangos belül. Nem értem, mi ez. A kis tárgyat jobb kezembe fogom és mellkasomhoz szorítom azt. Összébb húzom magam, mint ahogy régen. Ha tudom, lábaim felteszem a székre, legalább annyira, hogy sarkaimmal ott maradjanak. Másik kezemmel a fejem fogom csuklyám alatt.
Meleg… Az arcom, a kezem, a bőröm, ahol hozzá érek. Olyan, mint amikért a démon bedobott a hideg vízbe, hogy hűtsem le magam. Nem számít. Majd később foglalkozom vele. Most erről kell döntenem. A kakaóról. Meg kellene innom, de… Mi van, ha… Majd akkor kitalálom! Tudni akarom. Tudni akarom, hogy mi vagyok, hogy mivé tett az a rém!
Fejemről leveszem kezem. A léért nyúlok és nagy lendülettel iszom meg, mielőtt meggondolhatnám magam. Rosszul nyelek. Az utolsó korty előtt meg kell állnom, de arra nincs időm, hogy letegyem azt a valamit, amiben volt. Egyszerűen elejtem, mielőtt jön a köhögés.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


4. szektor, utcák - Page 5 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 11:02 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 357 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Feszülten figyelem, ahogy elmeséli mi is történt vele pontosan. Kezemet visszahúzom, elengedem a medált. Régi, kopott. Nem lehetetlen, hogy tényleg hozzá tartozott. Azt hittem, hogy az angyal adta számára. Legalább is először azt hittem. De kezdek rájönni, hogy nem teljesen így van. Alkarjaimat az asztal lapjára simítom, egészen a széleihez, ahol már a mellkasomhoz tud írni. Tenyereimmel ölelem körbe a könyökömet, így hajolok kicsit az asztalon keresztül.
- Mindig is nálad volt, vagy a barlangba találtad? - hajtom a fejemet kissé oldalra. Szeretnék biztosra menni, hogy tényleg hozzá tartozott-e. Azonban lehet, hogy messzire megyek és megijesztem a kérdéseimmel. Mégis, így tudok meg a legtöbbet róla és ki kell használnom, hogy kezd megnyílni nekem. - Kedves tőle, hogy megmentett - mosolygok rá, és lenyelek minden keserű békát, mely eme egyszerű mondat teremtett belsőmbe. Az angyalok nem szentek, sőt. Irtani való, de igen, rá kell jönnöm, hogy vannak, akik mások. Akik a városba is jártak küldöttként. San Franciscoban elvileg vannak olyanok, akik nem akarnak nekünk ártani.
De igen, honnan tudhatnánk, hogy kik ezek és kik nem? Nem bízok egy természetfelettiben sem. Csak a saját társaimba, a barátaimba. Persze ettől függetlenül én vagyok a legnyitottabb a csapatban és ha egy ártatlan félvérnek vagy nephilimnek akarnának ártani én lennék az első, aki kiállna mellettük. Ez egy furcsa kettősség, amit inkább Dylan-nek köszönhetek.
Kérdésére mély levegőt veszek. Komolyan tekintek fel rá, mosolyom most nem ajándékozza meg őt.
- Véred akár a démonoké. De… Nem lenne jobb, ha tudnád, hogy mi is vagy valójában? - mosolygok rá kedvesen. Nem, nem ezért hoztam ide, de akkor már legyen egy kis hasznunk is ebből a reggelizésből. Tudnom kell, mint vadász, hogy mivel állunk szemben.
Az ösztöneim mégis azt mondják, hogy nem kell mitől tartanom. Ártalmatlan a lány, inkább gyermek. Alig tud valamit a világról, ennyire még egy démon sem lehet jó.
- Ettől függetlenül nem aggódnék, nem hinném, hogy démon vagy - iszok bele a forró kakaóba, a bögre pereme fölött tekintve a lányra, mosolyom már újra az arcomon csillan. Betekintek az étkezőbe, látom, ahogy Abigail a palacsintákat készíti és mellette rántottákat. Összefut a nyál a számba.
- Mh… - fordulok vissza Reyna felé. - Igazából társból is sok fajta van. Van lakótárs, munkatárs, élettárs, olyan társ, ki az életednél is többet jelent neked. A lakótárs az, akivel együtt élsz, de nem feltétlenül vagytok jóba. A munkatárs, akivel együtt dolgozol, az én esetemben ők a barátaim is. A mostani helyzetünk és a városban történtek összekovácsoltak minket, muszáj megbíznunk a másikba, támaszkodnunk a másik tudására. De van ahol a munkatárs sem több, mint egy idegen személynél. A barát… Na ő egy külön kategória. Ő sok mindent tud rólad, szeret téged minden negatív és pozitív tulajdonságoddal egyaránt. Ki elfogad, nem akar megváltoztatni, ki a tűzbe is menne érted, ha arról van szó. De képes neked nemet mondani és a szemedbe mondani, hogyha hhülyeséget csinálsz - vonom meg a vállamat. - Ez egy nagyon komplex fogalom, ezt inkább megtapasztalni érdemes, habár… - ez nála éppen nem opció, úgy érzem.  
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 10:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Natalie & Reyna


 


Nataliet figyelem. Még mindig azon gondolkodom, amit korábban mondott. Teljesen nem tudtam kiverni fejemből, még akkor sem, amikor nevem került szóba. Valaki, aki könnyen legyőzi a démonokat… Olyan akarok lenni. Egy ember, aki nem fél tőlük, aki nem retteg attól, hogy újra bezárják évekre, csak hogy megkínozhassák. Aki nem fél attól, hogy még nagyobb szörnyeteggé változtatják.
- A kezemben volt, amikor rám talált.
Nem tudom, ez miért olyan fontos. Már mondtam neki, hogy sokat fogtam a kezemben. Jobbnak tűnt, mint tovább kaparni a barlang falát a körmeimmel. Ez nem fájt. Nem tépte le a körmeimet, nem véreztem miatta. Egyszerűen csak ott volt, olyan hidegen, ami megnyugtatott.
- Mikor betörte az ajtót és megtalált, a nevemet kérdezte. Nem emlékeztem, hogy lett volna, ezért azt mondtam, nincs. Arra a kérdésére, hogy hogy szólítson, nem tudtam válaszolni. Megunta, hogy a sarokban ülök és felhúzott onnan. Akkor vette észre azt – mutatok a tárgyra – Kiesett a kezemből. Nem mondott róla semmit, csak azt, hogy valószínűleg ez volt ráírva. Ezért nevezett el így.
Hiába viselkedik Natalie úgy ahogy, nem tudok bízni abban a nőben, aki odajön hozzánk. Senkiben nem tudok igazán, kivéve magamat. Én nem ártanék saját magamnak szándékosan. Ezt az egyet tudom. Most már abban sem lehetek biztos, hogy az angyalok kedvesek. Vannak rossz angyalok is. Ezt már elmondták, ráadásul egy angyal. Miért hazudott volna? Nem hiszem, hogy hazudott. Igazat mondott. Biztos.
A kérdés amit felteszek nem az, amit kérdeztem, amikor Natalie nem figyelt. Nem figyelt rám… Talán belefáradt abba, hogy mindig válaszolnia kell? Én viszont figyelek rá. Minden egyes szavára. Só és szentelt víz. Ezekből szereznem kell. Nem tudom, hogy néznek ki, de biztos kitalálom. Azt viszont nem értem, hogy lehet megenni, vagy meginni. Újra a… kakaóra nézek. Azt mondta, ez a neve. Biztos, hogy nekem nem ártalmas? Abban sem vagyok biztos, hogy teljesen ember vagyok. Vagyis… De, ember vagyok! A vérem viszont…
- Natalie… Biztos, hogy nem árt nekem? Te láttad, igaz? A vérem… - hajtom le fejem.
A démonoknak vannak kölykeik. Ezt is megtudtam. Azt is értem, hogy mi árt nekik. Az allergiás reakció nem új számomra. Az a szörny sok dolgot kipróbált, miközben azt kereste, mire vagyok allergiás. Végül nem talált semmit.
- Mit jelent az, hogy barát? Mi a különbség közte és a társ között?
Közben ha már nincs vele dolga, a holmimat visszaveszem az asztalról és elteszem. Nem szeretném itt hagyni, viszont ha baj van, nincs idő arra, hogy még azért is kapkodjak.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


4. szektor, utcák - Page 5 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 9:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 357 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Már nem válaszol kérdésemre, én pedig nem firtatom tovább. Ha belelátnék gondolataiba megnyugtatnám, de nem látom és nem tudom, hogy mire gondol. Engem gyermekkoromtól erre neveltek, hogy harcoljak ellenük. Benne van az ösztönömben, a lényemben. A mozdulataimban. Nincs olyan, hogy legyőzhetetlen. Csak tehetetlen. Tehetetlen is csak addig lehet valaki, amíg meg nem tanul küzdeni, de ez már más kérdés. Nem is lényeges jelen helyzetünkbe.
Inkább csak leülök mellé, kellemes beszélgetésbe próbálok vele keveredni. Figyelem a medált, és a rá írt neveket. Egykor tartozott valakihez. Egykor valaki szeretetből készítette ezt számára, mert törődött vele. Gabriel és…
Másik kezemet az asztal alá rejtem és ökölbe szorítom az ujjaimat. Nem fogom felmenteni az emberiséget bűnei alól, nagyon sok átkozott ember van a világon, de sokan nem érdemelték meg, amit kaptak az angyaloktól. Nem érdemeltük ezt meg.
- Meglehet. A közeledben találta az angyal? Mondott valamit? - kérdezem fejemet félrehajtva. Érdekel, ha tényleg az ő neve akkor a szüleitől kapta. Árva egy lélek Reyna, kinek szeretnék segíteni. Nem tudom, hogy fogok-e tudni, azonban eldöntöttem: nem fogok hazudni neki, csak azért, hogy jobban érezze magát. Még ha sok minden kegyetlennek is hat.
Reyna nem reagál Abigail szavaira, nem is baj. Számíthattam volna rá, de egy próbát megér. Ehelyett velem beszélget el, ahogy szoktuk. Szívem szerint felzokognék, mégsem teszem meg. Inkább csak lebiggyesztett ajkakkal fordulok vissza a lány felé. Kérdése jogos, ki is zökkent ál-szomorúságomból.
- Nem tudhatod, de fel kell rá készülni, például. A démonok allergiásak a sóra, és a szentelt vízre. A kakaó, mi előtted van, kissé kesernyés, ez azért van, mert a tej mellé tesznek bele szentelt vizet is. A démonok nem bírják, marja belsőjüket. A legtöbb ételre, amit kapunk, amit árulnak a városba, bőven sóval hintik, ez szintén allergiás reakciót vált ki, mind a démonoktól, mind a félvér kölykeiktől - fogom közre ezúttal én a poharam és hogy megmutassam, hogy nincs mitől félnie belekóstolok. Nekem már fel sem tűnik a kesernyés íz, hiszen hozzászoktam az évek alatt.
- Nem tudhatod, de vannak rúnák, pecsétek, melyek a segítségedre lehetnek. Nem tudhatod, hogy mikor kebelezi be egy démon a barátodat, a társadat, de fel kell készülni mindenre - mosolygok rá kedvesen.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 9:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Natalie & Reyna


 


Nem értem, hogy lehet ennyire biztos abban, amit mond. Nem hiszem el. A szörnyeket nem könnyű legyőzni. Hogy lehetne? Mi csak emberek vagyunk! Erősebbek mint mi, és furcsa erejük van. Olyan, ami nekünk nincs. Natalie viszont miért hazudna? Úgy érzem, tényleg így gondolja. Könnyűnek találja. Miért? Hogyan? Fejemben mintha kiabálnának a szavak. Ha most kinyitnám a szám, talán én is így tennék, éppen ezért nem teszem. Csendben maradok. De… akkor sem könnyű. Ha az lenne, rég kiszabadultam volna onnan.
Az asztalnál ülve sem sikerül megnyugodnom. Fejem fáj, én pedig becsukom szemeim egy kis időre, hátha attól jobb lesz. Sokáig nem merem. Túl sok itt az idegen, nem ismerek senkit. Nem is biztos, hogy szeretnék. A város… félelmetes hely. Még így is, hogy Natalie itt van. Benne sem bízhatok teljesen.
Engedem, hogy megérintse azt a valamit. Fogalmam sincs, hogy pontosan mi lehet az. A sötétben hiába próbáltam megnézni. Néha elővettem, amikor kint voltam, de akkor is inkább az ismerős érzés, ami kezembe vételével járt nyugtatott meg, nem a kinézete. Az nem számított.
- Nem biztos, hogy más neve. Lehet, hogy már előtte is az enyém volt – mondom gyorsan.
Ez az én nevem, nem másé. Nem tudok róla lemondani, annak ellenére, hogy az az angyal volt az első, aki így hívott. Annak a gondolata, hogy más valakié az a név, mintha… mérgessé tesz. Igen, ez az! Ennek kell lennie.
Megdermedek, amikor meghallom az idegent. Mikor került ide? Miért nem vettem észre? „Aranyom”… Ezt már hallottam. Tőle. Köpenyem alatt kardomra fogok. Nem nézek rá, helyette az átlátszó falon megjelenő képét figyelem. Mi van, ha ő is egy démon? Mi van, ha bántani akar engem, vagy Nataliet? Mi van, ha megtámadom és kiderül hogy mégsem az? Ha csak egy ember? A vadász hangja megváltozik. Fegyveremet kintebb húzom. Ha baj van, lépnem kell. Nataliera sandítok. Az idegenre még mindig nem nézek rá. Nem tudok. Talán még sincs baj. Nem úgy tűnik. A nő is elmegy, nem marad sokáig.
- Natalie… Honnan… Honnan tudod valakiről hogy ember?
Az előttem lévő lére nézek. Fogalmam sincs, mi ez. Amiről beszéltek, az a kávé ismerősen hangzott. Azt már hallottam régen, erről viszont nem beszéltek. Beleszagolok fölötte a levegőbe. Még nem éreztem ezt a szagot ezelőtt. Kezemmel megérintem azt a valamit, amibe beletették. Meleg. Másik kezem is előveszem és két mancsom közé fogom. Jól esik. Inni viszont nem iszok belőle. Mi van, ha mérgező?


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


4. szektor, utcák - Page 5 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 05, 2019 6:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 552• Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
- Meglepődnél, hogy mennyire az - hajtom a fejemet csak egy pillanatnyira oldalra, amolyan bólintás gyanánt. - Jobban gátol az irántuk érzett félelmed a legyözésében, de amint ezt az akadályt leküzdöd - halkan nevetem csak el magamat, fejemet lehajtva. Közben fejemet rázom meg, hajam szétterül vállamon, egy-egy tincs az arcomba lóg. Igen.
Amint felismered a démonod, rettegsz tőle. Félsz, mindent megteszel, hogy elrejtőzz mögé. Piedesztára emeled, akaratlanul az erejét, de… amikor megismered, amikor rájössz, hogy ő is csak egy ember, vagy egy démon, egy halandó, kinek megvan a gyenge pontja. A legyőzhetetlenség máris atomjaira hullik. Nem marad más hátra, mint szembenézni vele, egy módot találni az elpusztítására és megölni.
Vagy az én esetembe megbocsátani neki. De vajon valaha, őszintén meg fogok bocsátani Drake-nek? Szeretnék, mégis, minden egyes nap emlékszem Dylanre. Minden egyes nap eszembe jut az együtt töltött időnk még ennyi év után is. Tudom, hogy miért tette ezt Drake, valahol nem is haragszom rá. De minden egyes évben eljön az a nap, amikor látni sem bírom.
S ez volt az a nap, amikor eltűnt.
Inkább elterelem a figyelmem és Reynaval foglalkozok. De előbb Abigailt nyugtatom meg, hogyha el is üldözzük az embereket azt csak és kizárólag a jó cél élredekében tesszük. Inkább én, Reyna nem hiszem, hogy tudja miként akarom körbe hálózni. Bizalom.
Ritka kincs ez manapság és neki nincs senki, akihez fordulhatna baj esetén. Segíteni akarok a lánynak, őszintén. Oh nem, egy pillanatra sem emlékeztet magamra.
Mosolyogva ülök vissza, ám szemöldököm rögtön ráncolásba kezdem, amint előveszi az apró tárgyat. Meglehet hogy ő nem is tudja, hogy mi ez. Ha engedi, kinyujtom fele a kezemet. Csak ujjam begyével érintem meg a targyat
- Nem hinném, hogy jó ómen lenne más nevét viselni, de hát… Ha az angyal mondta - emelem fel tekintetem és egyenesen rá mosolygok. - Ettől függetlenül nagyon szép, tényleg illik hozzád - teszem még hozzá, hiszen így van. Vajon egy angyal kiről adhat nevet? Nekem az lenne a logikus, hogyha egy angyalról. Talán megbarátkozok vele. Nem ő lenne az első, kit arról neveznek el. Elég csak a Michaeleket és a Gabrieleket számításba venni. Tele van velük a világ, mégsem mindegyik olyan alávaló, mint az a kettő.
- Én aranyom - jelenik meg mellettem Abigail, egyik kezébe két nagy csésze, a másikba egy kancsó. - Hallom új vagy a városba, Nat pedig a legjobb helyre hozott, Kincsem - mosolyog rá kedvesen. Nem is ő lenne. Fejem félrehajta, hajam hátratűrve hallgatom a kellemes hangját. Engem mindig képes volt megnyugtatni.
Figyelem, hogy miként teszi le elénk a két bögrét és kezdi el bele tölteni a forró…
Kakaót.
- Abigail? - kérdezem gyanúsan, ám ő csak kedvesen mosolyog.
- Hosszú nap volt mögöttetek, ez pedig felmelegíti a lelketeket - búgja selymes hangján, de engem nem fog átverni.
- Abigail… - folytatóm vészjóslóan.
- A túl sok kávé árt a szépségnek, Gyermekem - kacsint rám, én pedig csak számat tátva tudok utána nézni, ahogy belibben az épületbe és nekilát a reggelinknek.
Mit kezdjek a kakaóval???????? Hol a kávém??????
Fejem kissé megrázva tekintek vissza Reynára.
- Elnézést, mit is kérdeztél? - nézek rá értetlenül, két kezem közé fogva a bögrét, mibe nem az van, amit én kívántam. - Igyál belőle. Igaza van - bökök fejemmel a bent tevékenykedő őszes hajú nő irányába. - Tényleg jót tesz a testnek és a léleknek is.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 01, 2019 9:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Natalie & Reyna


 


- Fogalmam sincs, hogy meghalt-e. Annyit tudok, hogy már nem volt ott, de… a szörnyeket nem könnyű megölni.
Lehet, hogy még él és visszament a barlanghoz. Egy új testben, új áldozattal. Ha még életben van, biztos keresett mást. Meg kell keresnem azt a helyet. Vissza kell mennem, hogy biztos lehessek benne. Nem tudom merre van, de ha visszamegyek arra, amerről jöttem, rá fogok találni. Még ma elindulok. Nem húzhatom az időt. Mi van, ha máris van vele valaki, akin kísérletezhet? Az is lehet, hogy három évembe fog telni, mire megtalálom a barlangot. Addig szenvednie kell az áldozatának. Előbb viszont azon kell túljutnom, ami most van.
Kell hozzá egy kis idő, de sikerül leülnöm. Sietek vele, kis híján a szék mellé ülök, annyira. Így kellett tennem, ha lassabban csinálom, talán újra megállok, utat engedve a félelemnek. Le kell győznöm. Azért is, hogy szembenézhessek azzal a démonnal. Tekintetemmel Nataliet követem végig a nőig. Amikor száját az arcához nyomja, kíváncsian érintem meg sajátomat. Miért csinálta ezt? Azt már észrevettem, hogy gyakran ér hozzá másokhoz. Hozzám legalábbis sokszor akart. Így viszont még sose.
Amikor visszatér hozzám, karom az asztalra teszem. Furcsa… Ma valahogy nehezebbnek érzem. Nem csak azt, a lábaimat is. Biztos rosszul pakoltam őket mielőtt elaludtam. Vagy közben. Akárhogy is, ezzel nem érek rá foglalkozni. Ezúttal legalább olyan kérdést kapok, amire tudok válaszolni. Csomagomban kezdek kotorászni. Egy kicsi, kerek tárgyat veszek elő. A színe olyan, mint amilyen a kardom pengéjének van, leszámítva a barnás, foltokat.. Valami bele van karcolva, de egy része már lekopott.
- Azt mondta, ez a név lehetett ebbe belekarcolva – tolom elé – Nem tudom, hogy neki jelent-e valamit. Én… sokszor tartottam ezt a kezemben, mielőtt aludtam.
Mintha az megvédhetett volna… Idővel rájöttem hogy nem fog, mégsem tudtam megválni tőle. Otthagyni sem tudtam. Fejem megemelve körbenézek. Az emberek elmentek a közelből. Fogalmam sincs, miért. Nem mintha bánnám. Örülök neki, hogy nincs más ilyen közel, hogy a legközelebbi asztalok üresek. Biztos befejezték az evést. Más okot nem látok rá. Az viszont furcsa, hogy mindenki egyszerre.
- Hoznak? Kik? – fordulok a nő felé – Natalie… Mit jelent az, hogy vásárolni?
A városban élő emberek nem vadásznak? Akkor hogy szerzik az ételt? Szívesen feltenném ezeket a kérdéseket is, de egyelőre elég ennyi. Még mindig tartok attól, hogy elmegy, ha túl sokat kérdezek. Fárasztó lehet mindenre válaszolni. Nekem is az figyelni a válaszokra. A fejem mintha kezdene megtelni és ezt azzal akarná jelezni, hogy fáj.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


4. szektor, utcák - Page 5 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 31, 2019 8:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 461• Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Érzem, hogy egyre kapkodóbban veszem a levegőt, egyre szaporábban. Valami megfoghatatlan düh vesz körbe. Régen éreztem már. Túl régen és soha, de soha nem volt jó tanácsadó számomra. Szemeimet lehunyom egy pillanatra, a sötétségbe zárom magam. Magam és mindazt, amit érzek. Mellkasom vad hullámzása alábbhagy, főleg amiatt amit a lány mondd.
Az angyal végzett vele. Nem állítom, hogy keblemre ölelném eme angyalt, de talán köszönetet mondanék neki még azelőtt, hogy megölném. Most mi az? Megbocsátó vagyok, de az angyal az angyal. Ahogy a démon is. Számukra nincs kegyelem, sem könyörület. Eleget romboltak már a világunkba, hogy ezt a nézetet fenn is tartsam.
- Jól van, nem tudod, semmi gond… Ha meghalt a démon, akkor nincs is már több gond vele, nem igaz? - nyitom ki újra szemeimet, és újra derűsen mosolygok a lányra. Mintha a korábbi állapotom nyom nélkül tűnt volna el. Talán így is van, talán tényleg nyom nélkül tűnt el. Vagy csak megtanultam az évek során miként kell magamba zárni. Miként gyülemlik fel és miként nem teszek vele semmit sem.
Figyelem miként fog a markolatra. Ajkaimat újra szólásra nyitnám, hogy talán nem kellene. Mégis mielőtt bármit tehetnék elengedi. Mélyről jövő sóhaj szakad fel torkomból. Semmi kedvem nem lenne ahhoz, hogy földhöz vigyem, amiért ártatlanok életét veszélyezteti. Észben kell tartanom - még ha szánom is szegény párát - hogy a munkám a városlakók védelme.
Kérlek téged Reyna ne hozz abba a helyzetbe, hogy ártsanom kell neked.
S mikor azt hinném, hogy innen már simán megy, úgy startol el mellőlem, mint a kengyelfutó gyalógkakukk. Én meg csak a prérifarkas vagyok, ahogy értetlenül pislogok utána. Számat többször kinyitom, hogy kommentet fűzzek a cselekedeteihez, de nem megy. Nem jön ki rajta semmi és…
Lehunyt szemmel sóhajtok még egy nagyot. Már rég otthon kellene lennem és aludnom kéne. Hosszú éjszakán vagyok túl Alex-szel és tudom, hogy a fáradtság mit művel velem… Türelmetlenséget.
Hosszú léptekkel indulok meg Abigél irányába. Lehajolva hozzá kósza csókot nyomok az arcára, rövide és tömören elmesélem neki, hogy ki az a vendég, kinek a közeléből feltűnően menekülnek a vendégei és miért is érzi rajtam is ezt az elviselhetetlen bűzt.
Reyna jó taktikus a legtávolabbi helyet találta meg, így is az emberek inkább felállnak és elmennek a közeléből. Ellenben én, ki nagy levegőt véve sétál oda hozzá és ül le vele szemben.
- Szóval! Miért ezt a nevet adta neked az angyal? - kezdek bele a csevegésbe miközbe kissé előrehajolva simítom alkaromat az asztal lapjára. Mosolyom nem veszít erejéből, és persze bármilyen kérdése van, szívesen válaszolok a számára. - Jelent neki, vagy neked ez valamit? - hajtom enyhén oldalra a fejemet. - Oh, mellesleg mindjárt hoznak nekünk enni és inni - kacsintok rá újra, majd betekintek az üvegablakon, ahol az ősz hajú nő serényen készíti a reggelimet és a kávémat…
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 31, 2019 6:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Natalie & Reyna


 


Nem figyelem arcát, ezért nem látom, hogy néz sebhelyeimre. Engem már nem zavarnak. Megszoktam, hogy ott vannak. Ahogy az évek teltek, az újabbak már nem is fájtak olyan sokáig. Miután a vérem feketévé vált, miután szörny lett belőlem, elég hamar begyógyultak. Az első olyan alkalommal a démonnak új módszert kellett kitalálnia arra, hogyan hagyjon nyomot bőrömön. Valamit csinált a szöggel, hogy megmaradjon a heg, miután beforrt a seb.
- Igen, angyal – bólintok – Nem tudom ki ő, de legyőzte a démont és engem elengedett. Ő adott nekem nevet.
A barlang helyén elgondolkodom. Sokat sétáltam, fent és lent… Biztos messze van, de hogy hol, azt nem tudnám pontosan megmondani. Azt sem tudtam sokszor, merre megyek.
- Nem tudom, hol van a barlang – vallom be.
Zavar, hogy ennyi kérdésére nem tudok válaszolni. Szeretnék, tényleg, de egyszerűen nem megy. Valamiért… azt sem szeretném, ha a közelébe menne annak a helynek. Nem akarom, hogy bárki lássa, hol voltam akkor. Azt sem akarom, hogy Natalie megvédjen. Akkor csak saját magát sodorná bajba. Kezeim ökölbe szorulnak. Még érzem tenyeremen a vágást, amit kardom okozott, miközben jeleket karcoltam a falra. Nem fáj, csak ha körmeim véletlen bele nyomom, miközben összezárom ujjaim. Holnapra talán már ott sem lesz.
Próbálom megjegyezni, amit a nő mond. Az étteremben ételt lehet szerezni. Vásárolni… Nem tudom, hogy ez mit jelent. Olyan, mint a vadászni? Én csak azt ismerem. Ha van különbség a kettő között, mi az?
Ahelyett hogy állnám az étterem előtt ülők pillantását, Natalie mögé bújok. Annak ellenére, hogy eldöntöttem, nem akarom, hogy megvédjen… Miért van ez? Miért félek ennyire az idegenektől? Tudom rá a választ, de már rég túl kellett volna tennem magam rajta. Ha démonokra akarok vadászni, szembe kell néznem velük. Szemeim erősen összeszorítom. Talán ha előhúznám a kardom, könnyebb lenne. Ujjaimmal ráfogok a hideg fegyverre. Máris nyugodtabb vagyok. Megmozdítom, de aztán eszembe jut, amit a nő mondott korábban, ezért eleresztem. Újra ruhám gyűrésébe kezdek. Elég! Meg kell mozdulnom!
Még vagy háromszor elmondom magamban, mire kinyílnak szemeim. Alsó ajkamba harapva gyors léptekkel indulok az étterem irányába, elhaladva Natalie mellett. A bejárat közelébe nem megyek. A lehető legtávolabbi asztalt keresem meg az ajtótól és a kint ülőktől. A széket úgy húzom, hogy a hátam a fal felé legyen, majd leülök rá. Megcsináltam! Itt vagyok.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


4. szektor, utcák - Page 5 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 31, 2019 5:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 461• Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Megtorpanására magam is megállok. Felé fordulva érdeklődve tekintek rá. A szag, melyet magából áraszt továbbra is elviselhetetlen. Azt hinné az ember, hogy minél több időt tölt el valaki, ugyanannak a szagnak a társaságába, akkor egy idő után azt megszokja. No hát, azt kell mondanom, hogy ez egy nagy baromság. Nem szokom meg. Orromat némileg összehúzom, számat hol jobbra, hol balra mozgatom, hol csak felvonom, ezzel is enyhítve a szagot.
Azonban…
Amikor pólóját felhúzza és meghallom a szavait…
Nem csak szívem szorul össze, de minden nyálam összefut a számba. Arcom elkomorul, rideggé válik, szemeim egy pillanatra megvillannak.
- Angyal? - kapok a szavára fel. - Mit is mondtál, milyen messze is volt az a barlang? - ugyanis eldöntöttem, hogy megkeresem, aki ezt csinálta vele és megölöm. Oh, nem, nem ölöm meg. Egyszerűen megkínzom, sóval, vassal, kereszttel. Tizenhét éven át. Fogságban tartom és nem eresztem, csak hogy én nem szögeket fogok beleverni. - Sajnálom, hogy ez történt veled - mondom neki őszintén. - De ne aggódj. Ebbe a városba senki sem fog hozzádnyúlni, senki, anélkül, hogy én ne tudnék róla - ha már vadász vagyok, használjam is ki azt, nem? - És én biztosíthatalak, hogy itt biztonságban leszel - mégis… szeretném elvinni magamhoz. Megfürdetni, megfésülni, felöltöztetni rendes ruhába.
Megnézni, hogy mit tud, mennyire tudja megvédeni magát…
Mikor újra elindulok tempómon lassítok. Magamba gondolkozok néha én is megszólalok.
- Jogos, viszont ami még nem jött el, nem is jelenti, hogy nem is fog - fordulok felé és rákacsintok. - Előbb-utóbb mindent el kell kezdeni - vonogatom fel a szemöldököm a számára.
Majd lassan megérkezünk az étteremhez is. Nem engedi, hogy hozzá nyúljak. Számomra ezek annyira egyszerű, mindennapi mozdulatok. A gondolata annak, hogy ne érjek hozzá valakihez, számomra teljesen idegen. Apróságnak számítana? Nekem igen, de neki? Látom, ahogy idegenkedik, de azok alapján, amiket eddig mondott, nem is csodálom. Mégis nehéz visszafognom magamat, holott muszáj lenne. Nem szeretném, ha elfutna tőlem. Félő, mit reagálna, ha követném. Egyedül mégsem hagyhatnám ebbe a városba.
- Az étterembe ételt lehet vásárolni. Egy darabig dolgoztam itt, volt egy… elég rossz időszakom, az itteni pörgés teljesen lekötött… - és még folytatnám, de látom, hogy elém húzódik, még össze is görnyed? Mintha apróra húzná magát és ehhez a köpenyét is a fejére húzza… - Öhm… mit csinálsz? - kérdezem tőle kétkedve, egyik szemöldököm a magasba vonva. - Tudod… így elég nehéz lesz odamennünk - fordulok újra az étterem irányába. Az ajtóba megjelenik Abigail. Ősz haját feltornyozta feje tetejére, ruháját bármelyik nagymama megirigyelhetné. Vígan intek felé és egy kis türelemre is intem őt. Majd visszafordulok Reyna felé ismét.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 29, 2019 1:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Natalie & Reyna


 


Megtorpanok. Menet közben is válaszolhatnék neki, de úgy nehezebb lenne, főleg, ha figyelni kell, merre menjek. Azt már elmondtam neki, mióta vagyok egyedül. Azt már tudja. Hogy előtte mikor kerültem a démonhoz… Köpenyem engedem szétcsúszni magam előtt. Hasamnál felhúzom ruhámat, hogy láthassa az ott lévő apró sebhelyeket. Tényleg azok, a többihez képest. Egymás mellett vannak, meg egymás alatt. Összesen tizenhét.
- Ennyi évig voltam vele. Ez volt az ő… - megvakarom fejem – Rituáléja. Minden eltelt év után oda ütött egy szöget. Ha nem jön az angyal, hamarosan megkaptam volna a következőt – húzom végig rajtuk ujjaim.
Ruhám hamar visszahúzom, hogy ne érhesse hasam a hideg levegő. Összébb húzom magam, miközben összevonom köpenyem. Amikor elindul, én is elindulok. Nem haladok olyan gyorsan mint ő. Nem azért, mert nem tudnék, hanem azért, mert nem akarok sietni. Még mindig tartok attól, ahova megyünk. Szemem sarkából látom, miként lesz újra és újra mellettem. Nem értem, miért nem megy egyszerűen előttem. Megkérdezni sem akarom, ennek ellenére választ kapok rá. Fejem kissé megemelve nézek rá.
- Sosem csináltam együtt semmit mással – motyogom orrom alatt.
Fura érzés. Az, hogy van valaki, aki nem akar bántani. Valaki aki úgy mosolyog rám, hogy attól nem ijedek meg. Kis idő múlva újra a földet lesem, ugyanakkor megpróbálok gyorsabban haladni a kedvéért. Nem akarok neki gondot okozni. Ujjaim minden egyes lépéssel jobban gyűrik ruhámat a lepel alatt. Mi lesz akkor, ha odaérünk? Mi lesz utána? Mi lesz ott? Mi van, ha valaki rám támad és ő ott van? Nem akarom, hogy baja essen.
Oldalra pillantok a mellettem lévő nőre, pont akkor, amikor értem nyúl. Megtorpanva húzom el könyököm, mielőtt még megérinthetné. Szemeibe nézek. Arra várok, hogy elmondja, mit akar, de közben tartom a távolságot. Fejem oldalra billen, ahogy mögé lesek. Igyekszem válla felett tenni mindezt, hogy közben szemmel tarthassam a nőt. A helyet nem is nagyon látom. Valamiért még mindig Natalie az, akire figyelek.
- Étterem… - ismétlem meg.
Így sokszor könnyebb megjegyeznem dolgokat. Ha kimondom őket. Így próbálom a hely nevét is megjegyezni. Észrevesznek. Az egyikük legalábbis, én pedig gyorsan visszahúzódva elbújok a nő takarásában. Azzal a kezemmel, amivel nem köpenyemet fogom össze, a fejemen lévő csuklyához nyúlok és arcomba húzom. Rossz érzés, hogy engem néznek. Mintha… Mintha azt méregetnék, hogy tudnának a legkönnyebben elkapni.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7