Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• 4. szektor, utcák •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 06, 2019 7:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Nem vagyok egyedül?
Ruby & Yahsamiel  • Credit:

Minden felnőtt elfoglalt, még Zagarnak is dolga akadt, szóval szabad a pálya, arra megyek, amerre akarok otthonról. Freya rám se bagózik, talán észre sem veszi, ha lelépek innen. Elegem van, hogy mindig közel vagyok ahhoz, hogy lebukjak és már így is többen tudnak a szárnyaimról, mint kéne. Megbízhatok-e bennük? Nos a démonban biztosan nem, William meg kérdéses. Idő kérdése, hogy kiderüljön, szóval pár fontosabb dolgot összepakolva indulok el a belvárosba, ahol csak csavargok össze-vissza, a végére már azt sem tudom, hol vagyok. Kicsit elveszettnek érzem magam, de nem teljesen, hiszen erős vagyok és meg tudom magam védeni. Idáig általában nem jutnak el a rossz szándékú és erős angyalok vagy démonok, így pláne nincs okom ilyesmire. Egy üresnek tűnő háztömböt figyelek meg, majd bemegyek oda. Találok egy jó ideje lezárt részt, ahol rendőrök járhattak. A szomszédos ajtón kopogtatok és várok, majd megnézem nyitva van-e. Szerencsém van és üres is, nincs nyoma semmi életnek, így kitárva az ajtót még körülnézek. Minden poros és pókhálós, jó ideje nem járt itt senki, talán már nem is fog. Bemegyek és bezárom az ajtót magam után. Az ablakhoz sétálok és kinézek rajta, miközben a hajamba túrok. Itt végre kicsit magam lehetek és pihenhetek, nem hallom mások gondolatait, talán nem is lakik itt már senki sem. Be is költözhetnék, úgy is kétlem, hogy Zagaron kívül bárkinek feltűnne, hogy eltűntem. Megkedveltem őt, de biztos vagyok benne, hogy csak egy ellenséget látna bennem, ha megtudná mi vagyok valójában. Leülök az ablak alá húzódva és átölelem a lábaimat. A fekete pulcsim elég meleg, így nem fázok szerencsére. Vajon menne itt a fűtés? Be tudnék ide melegíteni valahogyan? Lehet azért nincs itt senki, mert jön a tél és csak megfagynának? Nem tudom a válaszokat, de annyira nem is érdekel. Nem találom a helyem a világban és elegem van, hogy nincs egy őszinte barátom sem. Mindig csak anya és én voltunk, de most, hogy egyedül maradtam félek és nem tudom mi tévő legyek. Most először jutottam el oda, hogy ezen gondolatokra könnyek gyűlnek a szemeimbe. Nem sírtam és nem gyászoltam, mert nem hiszem, hogy meghalt, de a remény, hogy él kezd halványodni. Egyedül maradtam és nekem ez nem jó, nem akarok így maradni. Nem akarok az ismeretlen családommal lenni, akik rám sem bagóznak. Megtörlöm az arcom és felkapom a fejem hirtelen. Valakinek a gondolatait hallom a fejemben, gyorsa ki is szállok a fejéből és utána már hangokat hallok. Valakik errefelé tartanak, a táskámból elő is veszem a fegyvereim, hogy ha kell, meg tudjam magam védeni, bár az ablakon is kiugorhatnék. Drasztikus lépés, de nekem már úgy is mindegy, legalábbis úgy érzem. Túlélném, elrepülnék és talán senki sem ismerne fel később sem.

reveal your secrets

Hell or Heaven


4. szektor, utcák - Page 4 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 19, 2019 2:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Kyara Gilberung


4. szektor, utcák - Page 4 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 31, 2019 10:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


To my Darlin'
A becsapódást enyhíteni nem tudom, kezeim a férfi karjaira simul, ám amikor felnézek, csak akkor kezd el motoszkálni bennem, hogy ki is lehet ő valójában. S ahogy a hangját meghallom, a régen hallott nevet, jön a felismerés bennem is.
Na persze, ez az, ami az arcomon kirajzolódik, ami azt illeti pontosan emlékszem rá, ha azt mondanám, hogy nem telt el úgy nap, hogy ne gondoljak rá, hazudnék. Ami azt illeti elég sok olyan nap telt el. Mégis mióta visszajött a városba, motoszkál elmémbe valami. Valami elemi erő hajt, hogy megtaláljam, pedig ódzkodnom kellene tőle.
Pont tőle.
Kérlelőn tekintek rá mégis, szemeim könyörögnek, rettegés ül bennük, ahogy fejem hátrafordítom. Ekkor ragadja meg a kezeimet, én pedig ijedten tekintek rá vissza. Előbb csak a vékony csuklóimra, majd az ő vasmarkára, majd újra rá. Majd az egyre közeledő léptekre.
- Mama… Mama nincs jól, vissza kellett jönnöm – rázom meg a fejem gyorsan, arcomra fájdalom költözik. Tudom, hogy nem szabadna a városba járnom, tudom, hogy nem szabadna itt lennem, mégis itt vagyok és…
Nem hiszik el, hogy nem akarok senkinek sem ártani? Senkivel sem tettem semmi rosszat!
- Rossz helyen voltam, rosszat láttam – csuklik el a hangom, mint aki nem akar erről beszélni és mennyire is nem. Halk sikoly szakad fel torkomból és már el is bújok mögé. Kezeimet magam előtt húzom össze, tenyeremet a hátára simítom, érezheti a remegő ujjaimat, testem, akár a nyárfalevél, melyek a hűs őszi szellő fúj meg.
Amikor meghallom a jelzőmet, csak még kissebbre húzom magamat. Jobb lábam a bal lábfejemre rakom, ennyi se látszódjon belőlem. Egy láb sem, csak az övé.
Ő volt az egyetlen, aki valaha is törődött velem, kit érdekeltem. Most is, annyi év után meg akar védeni. Hüvelykujjam körmét kapom fogaim közé. Homlokom csak egy pillanatra hajtom a hátához, hogy érezzem bőrének melegét, kabátjának félreismerhetetlen, oly régen érzett illatát. Ebbe egy pillanatra belefeledkezek és teljesen elfeledkezek arról, hogy miről is megy a diskura.
A kezével int Beck pedig nem rest. Farzsebéből húz elő egy bicskát és pattintja ki. Hangjára halkan nyögök fel, azon ugyanis vér csillan meg. Friss még, cseppje mégsem vándorol a beton irányába.
A hangra mindketten felfigyelnek.
- Oh, itt van a szuka! – morran fel Mick és ő sem tétovázik tovább. Az ő kezébe inkább egy régebb fajta pisztoly ugrik, markolata terebélyes, csöve túl hosszú. Nem sűrűn használja, mégis tisztán van tartva, az esti lámpa fényénél ez tökéletesen látszódik.
Előbb Beck támad, ő intézi a közelharcot, vagyis Cameront. Kezében a késsel ront neki, egyenesen. Mellette pedig ellép Mick, annyira, hogy célra tudjon tartani.
Halk sikollyal teszek meg hátra pár lépést, az első lövésnél rezzennek össze, még jobban összehúzom magamat. A testem megremeg, még egyet hátralépek, de megbotlok. Tenyeremmel csillapítom az esést a férfi elől pedig csúszva menekülök egészen a falig. A lövés nem engem talált, a mögöttem lévő falat, porja pereg rám, hajamat színezi, mintha friss hó esne.
- Öld meg Mick! – kiáltja a másik, aki Cameront próbálja megölni…
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 27, 2019 9:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Kyara & Cam
•••••• my demons can't swim in whiskey, but they sure try ••••••
Éppen őrjáraton vagyok, amikor hallok valamit az előttem lévő sikátorból.
Legalábbis szeretem ezt mondani, de nem mondanám hivatalos őrjáratnak. Inkább mondanám barangolásnak. Nem mintha Drake egyszer csak felbukkanna az egyik sarok mögül hirtelen és a világ sokkal jobbá válna. Ilyen csak a tündérmesékben van és arra már rég rájöttem, hogy azok nem léteznek. Néha még azon is gondolkozom, hogy van-e értelme reménykedni egy jobb… életben. Nincsenek tulajdonképpen nagy elvárásaim… szerintem a világ pusztulása és annak végignézése után már senki sem igazán vágyik luxusra. Csak normalitásra. De ahogy mondtam néha már ez is a luxus termékek közé tartozik a szememben. És amennyire egy drága cipő egy elérhetetlen álom egy árva fiúnak, úgy tűnik most számomra bármilyenféle happy end.
De nem is kell nekem happy end. Csak az a lényeg, hogy Drake előkerüljön… Élve.
Szóval éppen gondolataimba merülve baktatok a város utcáin, szememet nyitva tartva, mert a mai világban az ember mindig akadhat valami érdekesre. Leginkább itt újrahasznosítható tárgyakra, elhagyatott eszközökre gondolok, amikről másoknak nem jut eszébe, hogy még esetleg hasznosak lehetnek. De igazából ez a város soha nem alszik… nos, talán ennek a jelentésnek már nem ugyanaz a lényege, mint régebben volt. New York úgy hallottam, hogy a reményt keltette az emberekben… egy új kezdetet, a luxus szinte az emberek kezében. Mintha abban reménykednének, ha mellette laknak, élnek, esznek, buliznak, majd őket is eléri egyszer… Nos NY City már mást jelent az embernek: az utolsó mentsvárat a teljes kihalás ellen. Persze, nem ez az egyetlen város a világon, ami még fennmaradt… De ez az emberek félelmén nem változtat.
Már későre jár az idő – valamikor a korai hajnali órákban – és New Yorkhoz képest egész csend uralkodik a robosztus útvesztőkben, amiket utcáknak nevezünk még mindig. Éppen úgy döntök, hogy ideje számomra is az ágyba fordulni, ezért sarkon fordulok, hogy elinduljak hazafelé.
Ekkor hallom meg a hangokat a nem messze lévő egyik leágazásból. Kövezeten csattanó cipők hangját, lihegést, nevetést, és kiabálást. Összevonom a szemöldökömet, mert ez habár nem szokatlan errefelé, nem jelenti azt, hogy valaki nincs bajban. Sőt… leginkább utóbbit jelenti.
Rögtön visszafordulok és elkezdek futni a sikátor felé, omladozó, fekete téglája, szinte még vészjóslóbb sorsot kelt bennem… És a léptek is egyre jobban közelednek. Számítva, hogy valaki lesz a másik oldalon még éppen lefékezek a sarok mellett, amikor egy fekete démon ütközik belém. Csak mint vicces megjegyzést teszem ezt gondolatban, de amint felemeli fejét jövök rá, hogy pontosan fején találtam a szöget.
- Kya- kezdeném, de hangom könnyen elnyelődik az ő kérlelése mellett.
Kell egy pár perc, mire összeszedem magam. Oké, talán több, mint egy pár perc. Kezeim automatikusan rákulcsolódnak az övéire, de amint ezt észreveszem elengedem a lányt. Pokolba, nem is vagyok benne biztos, hogy nevezhetem-e ezt a lényt lánynak. A szó valahogy túl ártatlan, hogy az előttem álló nőszemélyre pazaroljam. Nos igen, ha úgy érzed van egy kis keserűség a szavaimban, akkor nagyon jól gondolod. Mondjuk úgy… hogy nincs… egy egyszerű kapcsolatom Kyara Gilberunggal.
- Mit keresel itt? Nem lenne szabad itt lenned… – Térek magamhoz valamennyire. Még mindig úgy érzem, mintha kupán vágtak volna egy nehéz tárggyal viszontlátva loboncos sötét haját, és meggyötört fekete bőrdzsekijét.
- Segítsek? Mégis mi- – Elakad a szavam, amikor arról beszél, hogy nem tett semmit. Összehúzom a szemem, mert ez az egyetlen, amit soha nem hinnék el. Túl sokszor hazudott már nekem ez a két pár ajak. Tulajdonképpen ez nem is egy jó szó… Kyara nem hazudott nekem feltétlenül. Inkább csak szeret játszani az érzelmeiddel, megtéveszteni, összezavarni, ameddig már azt sem tudod mi az igazság és mik a te gondolataid.
Azonban, amikor felkiált és elbújik a hátam mögött, majd hallom a további kiabálást és csattogást, rájövök, hogy talán mégis lehet valami igaz a szavaiban. Az biztos, hogy gondban van… Veszek egy mély levegőt, majd káromkodva kifújom azt és felveszek egy harci pozíciót, míg Kyara üldözői befutnak.
- Maradj a hátam mögött – mormolom a vállam fölött. Majd a három alakra vetődik a pillantásom, amikor hangoskodva megállnak előttem. – Hé!
- Hol a pina? – kérdezi az egyik, a másik kettő elégedetten vigyorog mögötte.
Álkapcsom megfeszül. Gondoljak bármit a bajkeverőről, aki hirtelen visszarobbant az életembe, nem tűröm könnyen, hogy más ócsárolja a nevét.
- Úgy gondolom, nem tartozik rátok. Most pedig mindannyiunknak jobb lesz, ha megfordultok és szépen visszamentek arra amerről jöttetek – mondom nekik moderált hangon.
- Hah! Te kis szarcsimbók, mégis mit gondolsz magadról ki vagy te? – kérdezi és nagyon eredeti módon odaköp egyet a lába elé.
Nem mozdulok a pozíciómból. Volt egy ilyen sejtésem, hogy nem fogják könnyen meggondolni magukat. Főleg, nem a késből, amit látok egyikőjük kezében. De ám legyen, engem sem habból faragtak.
- Hé, Beck! – ragadja meg az egyik férfi az előttem álló vállát, odasúgva neki. – Én ismerem, Drake Wallenberg vadászai közé tartozik. Talán jobb lenne, ha…
- Ne légy ilyen beszari, Mick! – vakkant fel a kis csapatuk látszólagos vezetője. – Drake már rég nincs a városban – megfeszül az álkapcsom eme esemény emlegetésére -, úgyhogy azt mondom, hogy inkább tanítsuk móresre ezt a fiúkát. – Egy széles vigyor, ami már nem teljesen ép. Pár fog hiányzik a helyéről.
Nos, úgy néz ki, hogy tovább kell igazítanom a fickó álkapcsán.
Intek a kezemmel. – Gyertek!


••• Szeri van ••• ©
reveal your secrets

Kyara Gilberung


4. szektor, utcák - Page 4 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 25, 2019 7:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


To my Darlin'
Bakancsom talpa egy tócsába csattan, felverve azt és a szélrózsa minden irányába szétszóródnak. Puhán érkeznek meg a betonra, mely azon nyomban fel is issza, nem hagyva maga után mást, mintsem egy árnyékot. Itt járt egykor, ám már nincs itt, örökké elveszett, magába olvasztotta egy felsőbb hatalom. Az élet korforgása ez.
Szívem hevesen dobog, a levegőt kapkodva veszem, miközben szó szerint az életemért futok. Ugyanis három marcona van a nyomomba. Egyik egy késsel a kezébe, a másik egy húsvágó bárddal. Fogalmam sincs, hogy honnan szerezte, vagy miként járkálhat így az utcán. Egyéb esetekben még kedvemre is lenne az ötlet. Vagy akár egy filéző kés! Mekkora ötlet lenne már!
Most mégsem vagyok ennyire szerencsés. Kín-t otthon hagytam, pedig sose mozdulok ki vele az utcára. Az éj leple alatt gyanútlanul sétálok, amikor rám támadnak. Kapkodom a levegőt, nem vagyok hozzászokva a testmozgáshoz. Már közel van egy utca sarka. Nem sokára ott vagyok, talán egy kapualjba el tudok bújni.
Fejemet hátra fordítom, ám üldözőim még követnek. Hajam az arcomba omlik, eltömítve számat, orromat. Nem kapok levegőt. Hiába seprem ki belőle, a pánikroham elkap. Most itt fogok meghalni. Annyi év és idő után, most fogok. És itt. Pedig annyi dolgom lenne még a világba, annyi mindent nem fejeztem még be, annyi minden van, melyet még megtehettem volna.
Közel már az utca vége. Tíz méter, nyolc, hat, három, egy… Kezemet kinyújtva kapaszkodom meg a ház sarkába. Kihasználva a lendületemet fordulok be és futnék tovább, ha nem jönne nekem valaki.
- Ne… - lihegem és próbálnám kikerülni a termetes alakot. Feltekintek az arcára, mely… Ismerős. - Segíts - lehelem elhalóan, majd áttekintek vállam fölött. Az épület óvó takarása miatt nem láthatom az üldözőimet.
- Cam, kérlek - tekintek rá kétségbeesetten, könyörgően. - Nem tettem semmit, én… Csak élni akarok… - remeg meg a hangom, miközben kapkodom a levegőt. Ruhám azonban hagy kivetni valót maga után. Habár a tavasz még csak most kezdi el bontogatni szárnyait, mégis rövidnadrágot húztam, fekete neccharisnyával. Bakancsom bokámat is takarja. Trikóm lazán lóg vézna testemen, ezernyi nyaklánc ékesíti nyakamat. Bőrkabátomat kikezdte már az idő. Két karját megragadom a férfinak, de hallom a futó lépteket mögülem.
Halk sikollyal fordulok be Cameron mögé, szemeimet szorosan lehunyom, homlokom a hátához simítom. Befordul a három üldözőm. Fegyvert ragadnának rám, ám csak Cameront találják ott.
reveal your secrets

Hell or Heaven


4. szektor, utcák - Page 4 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 8:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


***
Szabad a játéktér

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 7:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Natalie & Reyna


 


Nehéz… A kezeim, a lábaim, minden egyes megtett lépés vagy karlendítés. Minél tovább megyek, annál nehezebb, mégsem állok meg. Kicsit lassítok, hogy könnyebb legyen. Rövid ideig csak, amíg összeszedem magam. Nem nézek hátra, egyszer sem. Nem akarom őt látni. Senkit nem akarok. Mindenkiből elég annyi, amennyit most meg tudok figyelni, ami ahhoz kell, hogy ki tudjam őket kerülni, nem több. Ha meg akarnának támadni, azt ennyiből is tudnám.
A kis tárgyat, amit nemrég megmutattam a vadásznak, futás közben teszem csomagomba. Nem akarom elveszíteni, ott jobb helye lesz. Kardom nem veszem kezembe. Megtenném, attól biztos nyugodtabb lennék, de emlékszem arra, amit az a nő mondott. Mindenki veszélyesnek gondolna miatta. Mindenki rám figyelne. Azt nem akarom. Csak ki akarok jutni innen, ebből a városból. Vissza az erdőbe, ahol egyedül lehetek.
Hallom őt. A nevemet a nő hangján. A következő ház után befordulok. Gyorsabban kezdek el futni, még annál is, mint ahogy elindultam. Újra és újra lefordulok. Mire felnézek, már azt sem tudom, hol vagyok. Eddig sem tudtam. Valahogy meg fogom találni a kiutat, most viszont futok tovább. Nem akarom, hogy elkapjon. Nem akarom, hogy utolérjen, a hangját sem akarom már hallani.
Sok ház mellett elmegyek, és sokszor elfordulok, mire újra lassítok. Mellkasom már fáj. A levegőt nehezen veszem, de még mindig úgy érzem, hogy futnom kell. Addig, amíg el nem hagyom ezt a várost.


reveal your secrets

Natalie Rossmyra


4. szektor, utcák - Page 4 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 7:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 312 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
- Reyna… -kezdek bele, mentegetőzve, előtte guggolva. Vagyis… Érthető az Ő szemszögéből, hogy miért akarja kikapni a kezét a kezemből, érthető, hogy miért reagál így. Igen, egy szörny vagyok. A szemébe nem vagyok más csak egy szörny.
De soha nem szabad elfelejtenem, hogy ezt a várost védem. Hogy az ártatlan emberek nyugodt éjszakáját kell biztosítanom, akkor is ha napok óta nem aludtam, éhes vagyok és elegem van az egész Tanácsból. Szem előtt kell tartanom.
Ha nem találom meg számos démont hoz a városra, ha nem jövök vele, karddal a kezébe rohangált volna. Mind, mind oda vezetett volna, hogy ártatlanoknak ártana, kik nem érdemlik ezt meg. Vélhetőleg nem direkt csinálja. Nem tudja, hogy kiben bízhat, hogy miként kell viselkedni egy közösségbe.
- Reyna… - figyelmeztetem kedves hangon, miközben felállok. Kezeimet magam előtt tartom, felemelve, tenyérrel az irányába, jelezve, hogy nem akarok neki ártani. Nem akarok, őszintén nem, de azt sem akarom, hogy erre kényszerítsen.
Majd megfordul és futásnak ered. Mély sóhaj szakad fel a torkomból, miközben behunyom a szemem.
- Miért? - kérdezem inkább meggyötörten és belefáradtan, mint őszintén. Hallom ahogy Abigail sétál mellém.
- Nem kellene utána menned? - teszi karját keresztbe. Néha nagyon, nagyon utálom ezt a nőszemélyt. Még egy sóhajt hallatok, s mikor újra kinyitom a szemem, sebesen veszem le a kabátom. Csak hátráltatna.
Futólépésben kezdem el követni. Lélegzetem egyenletesen veszem, most nem engedem előre az érzéseimet, oh nem. Most a higgadt Nataliera van szükség, akit a kiképzésen keményen vertek. Akitől a legjobbat várták el. Az egyik utcasarkon megpillantom a borzost. Futok utána, kikerülöm az embereket, átsurranok közöttük, mintha légből lennék.
- Reyna állj meg! - kiáltom mikor már alig pár méterre vagyok tőle. Fene, milyen gyorsan tud futni…
[/quote]
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 4:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Natalie & Reyna


 


Megpróbálom elrántani kezem. Amikor húzni kezdi, én saját magam felé teszem ugyanezt, hogy ne érhessen oda elé. Miért csinálja most ezt? Eddig ha nem akartam, nem tett ilyet. Abbahagyta, egy ideje már nem is próbált meg megérinteni, akkor most miért? Szívem egyre gyorsabban ver. Félek. A keze olyan, mint az a hideg valami, ami sokszor a csuklómra szorult. Nem tudok tőle szabadulni.
Nem tudok neki válaszolni sem. Nem jön ki egy szó se a torkomon, hiába nyitom ki a szám. Pedig tudom a választ. Tudom, miért van ez az egész. El akarom mondani neki, azt akarom, hogy tudja és ne nézzen úgy, ahogy most. Tovább viszont nem próbálkozom vele, miután meghallom, hogy mit kérdez. Egy kis időre karom rángatását is abbahagyom, aztán húzok rajta még egyet. Most sikerül. Azonnal felállok a szék másik oldalán, hogy az közöttünk legyen. Másik kezemben azt a kerek valamit szorítom még mindig. Most erősebben, mint eddig. Miért kérdezi ezt most megint? Nem most nézte meg, hogy mi vagyok? Nem vagyok démon. Angyal sem, tehát csak ember lehetek. Még mindig ember vagyok. Korábban mondtam is neki, hogy az vagyok.
- Ember… - mondom nehezen, annyira halkan, mint ahogy ő kérdezte.
Körbenézek. Minket néznek. Megint ide figyel mindenki. Fejem jobbra-balra forgatom, egyszerre nem tudom szemmel tartani az összes asztalt. Natalie… még mindig itt van. Nem hisz nekem. Biztos így van. Ellépek az asztaltól. Gyorsan veszem a levegőt, a mellkasom már fáj. Még egy lépést hátrálok, aztán rá nézek a nőre.  Félek tőle.
Ez most nem olyan, mint akkor volt, amikor először találkoztunk. Ez… annál rosszabb. El kell mennem! Nem tudok visszaülni az asztalhoz és beszélni vele. Mi van, ha megint azt teszi, amit az előbb, vagy valami rosszabbat? Azt hittem, ő más, hogy nem ártana nekem.
Futni kezdek. Nem arra, ahol ő van, az ellenkező irányba. Fejem csak annyira emelem fel közben, hogy lássam az erre járók alsó felét. Ennyiből ki tudom őket kerülni. Többé nem jövök a városba. Nem nekem való. Nem csak a démonok a gonoszok. Vannak az angyalok között is rosszak, és… az emberek között is. Olyanok, akik be akarnak csapni. Örülök, hogy nem ittam meg azt a vizet. Lehet, hogy most a méreg hatásától szenvednék. Így sem tudhatom, hogy a kakaónak vagy minek később nem lesz-e hatása. Van olyan méreg, ami később hat, vagy lassabban.


reveal your secrets

Natalie Rossmyra


4. szektor, utcák - Page 4 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 3:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


[quote="Natalie Rossmyra"]
What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 312 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Kérdésére halkan felnevetek. Fejemet rázom csak meg.
- Nem, nem vagy az. Legalábbis nem vagy démon - az már más kérdés, hogy egy ember is lehet szörnyeteg. Vegyük például Wallenberget. Valahol - számomra - ő egy szörnyeteg. Hideg vérrel képes megölni bárkit, ki árt a városnak. Ha a másik oldalról nézzük, akkor ez kegyetlen és olykor igazságtalan, még ha számunkra normális is.
Vagy itt vagyok én. A bosszúálló, ki mindent elkövetett volna azért, hogy megölje a saját főnökét, mert az a munkáját végezte. Természetesen vallom, hogy mindig van másik út, mindig van más, ami felé elmehet az ember. Mindig van választásunk, amögé bújni, mert az a munkánk? Ezt a parancsot kaptuk?
Hallottuk, alig egy évszázaddal ezelőtt már ezt a kifogást. Akkor sem érdekelt senkit, ez most sem fog senkit sem. De ez csak az én véleményem.
Bekenném a kezét, egyszerű festékkel, de nem engedi. Kissé bosszús vagyok, hogy ennyire ellenkezik, mégis mély levegőt veszek és lenyugtatva magam tekintek rá.
Majd a kezére. Összevonom a szememet, hasonló sérülésekhez napokig kell idő, hogy begyógyuljon. Most nem érdekel, hogy ellenkezik, csuklóját megfogom és húzom, csak a kezét magamhoz.
- Most ne ellenkezz, légy szíves - szólok, majd a kezét tekintem meg. - Hogyan? Miként? - bukik ki belőlem az értetlenkedő kérdés. Ez… szinte lehetetlen. Ha nem démon, de… Nem is lehet ember… Esetleg nephilim? Szemimet ráemelem és ha ellenkezne, akkor elengedem a kezét.
- Újra megkérdezem, hogy mi vagy te? - lehelem, szinte alig hallhatóan. A bizalmatlanság, most bennem kezd felébredni. Egyáltalán lehet ilyen nephilim képesség? Persze, nem tudjuk, mert a tanács miatt mindet meg kellett ölni, már akit találunk. Tanulmányozni sincs időnk.
Igen, mi is szörnyek vagyunk.
Fejemet megrázom, majd felállva távolodok el tőle, de csak a székig, ahol az előbb még ültem.
- Sajnálom… - jelentem ki, majd visszaülök. - Sose láttam még ilyet és… - fogalmam sincs, hogy miként reagáljak rá hirtelenjében…
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 3:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Natalie & Reyna


 


Néha gondolkodtam azon, mi lehet a szüleimmel. Nem tudom, honnan szedtem ezt a szót. Gondolom, régen hallottam valahol és megmaradt, a jelentésével együtt. Arcok nem voltak hozzá, csak azok, amiket képzeltem. Amikor jobban fájt, akkor nem sikerült még elképzelni sem őket. Nem jutott eszembe, milyenek lehetnének, vagy hogy milyenek voltak előzőleg, amikor összeraktam őket fejemben. Volt két kezük, lábuk, meg minden más, ami az embereknek kell. Az arcuk… az nem volt. Azért, mert csak a démont láttam. Az övét meg nem akartam rájuk tenni. De nekem is kellett jönnöm valahonnan, nekem is vannak szüleim. Valakik, akik mostanra biztos halottak. Ez lehetett az oka annak, hogy nem kerestek.
Megint itt van az a nő. A szék ellentétes oldala felé húzódom. Messzebb egyelőre nem. Most őt nézem. A világos haját és a bőrét, ami furcsán néz ki. Mintha heges lenne, de nem azok. Ezek nem fegyvertől vannak, vagy igen? Mivel csinálták? Amint eljutok szeméig, elfordulok.
A vízre nézek. Azt ismerem, az ízét is. A biztonság kedvéért ezt is megszagolom. Ez nem meleg, de nem is olyan hideg, mint amit az erdőben találni. Annál egy kicsit melegebb. Még nem iszok bele, előbb megvárom a választ. Ha minden ételt és italt démonellenessé tesznek, akkor biztos ebben is van valami. Gondolom… szentelt víz. Akkor pedig nem árt megvárni, hogy megtudjam, mi vagyok.
- Akkor… nem vagyok szörny? – kérdezem meg újra.
Nehéz elhinnem, annak ellenére, hogy hallottam, mit mondott. Attól, hogy nem vagyok démon, még más lehetek. Esetleg valami azoknál is rosszabb. A nyelvem tényleg olyan, mint amit megégettem. Az sem jó érzés, ez a kimelegedés vagy mi viszont rosszabb. Zavar, hogy mindenhol folyik a víz.
A piros valamire nézek. Kezem nem adom oda a vadásznak. Nem tudom, hogy mi az a sűrű akármi, ami ha arra is jó, amire mondja, és tényleg arra használná, akkor sem kell. Gyorsan gyógyulok, nem fog ez sem sokáig zavarni. Az pedig, hogy nem érzek majd ízeket, nem zavar. Bár… így azt sem érzem, ha valami mérgezőt akarnak megetetni vagy megitatni velem. A vizet sem ihatom meg.
- Gyorsan meggyógyul – emelem fel kezem, hogy láthassa.
Akkor vágtam meg, amikor találkoztunk. Vagyis… még előtte, de amikor látott, még folyt belőle a vér. Már gyógyult annyit, hogy egy kicsivel kisebb legyen. Ahhoz, hogy újra vérezzen, megint bele kellene vágni a kezembe. Azt viszont nem akarom. Ahogy azt sem, hogy Natalie hozzám érjen.


reveal your secrets

Natalie Rossmyra


4. szektor, utcák - Page 4 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 07, 2019 2:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 410• Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Mintha említette volna, hogy nem tudja a körülményeit - sem az időpontját, hogy mikor fogták el. Mégis reménykedtem, hogy a tárgyra emlékszik, de nem.
- Lehet, hogy valóban a tied volt. A szüleidtől kaphattad - hajtom oldalra a fejemet, őszintén elmondva, hogy mi is jár a fejemben. Azonban ha nem emlékszik rá, akkor nincs is mit tenni vele. Idővel remélem, hogy fog majd, addig pedig nincs sok dolog, mit tehetnénk. Várunk. Az ő neve már amúgy is Reyna, ezen nem változtathat már semmi és senki. Legfeljebb ő, ha nem tetszik neki és újat kívánna kitalálni magának.
Majd pedig enyhén megfullad itt mellettem. Fejemet kapkodva tekintek körbe, megnyugtatóan mosolygok az emberekre, hogy nem kell aggódni, teljes mértékben ura vagyok a helyzetnek. Még ha nem is igaz, ők legalább elhiszik. Kivéve Abigail. Ő már rohan is egy pohár vízzel, mit az asztalra helyez, majd leguggol Reyna elé.
- Igazán nem szükséges, jól lesz… - figyelmeztetem a nőt, fejemet megrázva. Szemmel láthatóan az előbb sem bízott benne. Látom a korosodó arcon az aggódást, ahogy alsó ajkaiba harapva gondolkozik, végül mégis csak enged a féloldalsra fordított fejemnek, ahogy nézek rá.
- Mellesleg egy fürdés sem ártana neki… - erre már csak kidüllesztett szemekkel tudok tekintek az öregre. Hát persze, hogy ezt mondja. Ami a szívén a száján, ahogy nekem is. Ezt azonban már említettem neki, mégsem volt rá hajlandó. Hát majd legközelebb, remélem, hogy az lesz, addig meg nem is nagyon tudok mit tenni, mint kivárni a megfelelő alkalmat, mi nem ez volt…
- Tessék igyál egy kis vizet csoda, hogyha megégetted vele a nyelved, de a torkod is. Most egy darabig nem fogsz ízeket érezni, talán picit hólyagos is lesz a nyelved, de a víz jót tesz majd neked - rázom meg a fejemet. Kérdésére halkan elnevetem magam.
- Nem, ez azt jelenti, hogy kimelegedtél és megégetted a nyelved - nevetem el magamat halkan… Talán tudok rajta segíteni. Zsebemből előveszek egy tégelyt, melyben piros massza lapul. Felpattintva érintem bele ujjamat. - Most a kézfejedre fogok rajzolni egy rúnát - kezdek bele, ellenkezést nem tűrve. - Ez enyhíteni fogja a fájdalmadat egy időre - mondom még, majd valóban hozzá érintem az ujjam. Három vonal, semmi több. Egyszerű rúna, minimális sebek fájdalmait lehet velük leplezni…
- Tanulság Reyna, hogy forró italt nem iszunk gyorsan, ahogy nagyon hideget sem. Kortyonként haladunk… - tekintek fel rá sokatmondóan, mintha egy anya dorgnálná le a gyermekét.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2