Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• 4. szektor, utcák •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 29, 2020 9:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Adexael & Asaliah


A
zt hiszem, talán nem gondoltam át kellőképp, hogy hogyan is kellene, hogy végbe menjen ez a találkozó, mégsem várattam már túl sokat, sem magamat, sem pedig Őt! Pontosan tudom, napokon keresztül figyeltem, szinte mindig ugyan abban az időpontban haladt el a lakás előtt ahol megszálltam. Dex... Túl kiszámítható vagy! Bár ez jelen esetben, most csak jó lehet nekem. Ideje korán felöltözöm és hát adok is magamra, így megjelenésem kifogástalan kell legyen. Az utca fronton majdhogynem belém csapódik, de nem rendülök meg, nem lépek hátra. Szikla szilárdan tartom a lábaimat, még magassarkúban is. Hosszabb pillanatok telnek el, mire végre tekintete megtalálja az enyémet. De nem tudom mihez kötni a dolgot, talán megrökönyödött, vagy nem számított rá. Bár az teljesen biztos, hogy megleptem. Mégsem hagyom közénk ülni a csendet, szinte azonnal szóra nyitom a számat. Beszélnem kell, mert különben inkább visszabújok én is a csigaházamba. Még arra is rá veszem magam, hogy bocsánatot kérjek tőle... De a reakció szinte elmarad, beszédbe kezdene, ám ahogy felé nyúlok Ő hátra lép s erre én is hátrálok. Ne akarjunk itt harcba bocsátkozni, én csak egy szerény gesztust szerettem volna a mozdulattal kifejezni. Arcomra csalódottság von fátylat, valami megváltozott, nincs a bizalmas közvetlenség, mint régen. De nem nekem kellene azt csinálnom, amit Dex produkál itt előttem? Nem vagyok hozzá szokva a csöndességéhez... Így jószerével csak beszélek, beszélek és beszélek. Csupán ne legyen közöttünk az a félre érthetetlen kínos csend. Ha már összeszedtem minden bátorságom, hogy elé álljak és megtörjem a napi rutinját... Mikor megszólal, már kissé erősebb a hangja, mint elsőre, van benne némi határozottság.
-Tehát, most azzal vádolsz, mert nem hagytuk, hogy megtalálj?-ülök le a lépcsőre egy pillanatra és a földet bámulom egy ideig.
-Egy évszázada nem láttuk egymást... Mi az az egy évtized ehhez képest?-suttogom magam elé a szavakat és apróbb köveket csippentek ujjaim közé, hogy aztán a járdára pöcköljem őket.
-Tudod, mi a többiekkel, mindig tartottuk valahogy a kapcsolatot. Ilyen-olyan formában, még ha nem is találkoztunk, de gondoltunk egymásra.-emelem rá ismét tekintetem, de szemeim csüggedten függnek arcán, keresve a vezért benne, akiért akár halni is kész voltam. Vajon hol van most? Nem sokkal később felállok ültömből és fájó mosoly suhan át ajkaimon.
-Adexael! Légy velem őszinte, kérlek!-fonom össze ujjaimat magam előtt mielőtt egy mély levegőt vennék.
-Tartasz tőlem? A csapatod tagjaitól? Vagy már nem számítunk egy csapatnak?-hangom megremeg ahogy a kérdések kicsúsznak a számon, de egy még mindig bent van, nem tudom, hogy fel merjem-e tenni, illetve... Hogy akarom-e hallani rá a választ valójában?
-Lemondtál rólunk?-kíváncsivá tesz, hogy miért nem keresett tovább minket, csupán csak egy évtizedet. Én elhittem, hogy mi többet értünk ennél.
-Ha nem bánod, én bátorkodtam kicsit előre gondolkodni, ma nem csak velem fogsz találkozni.-jegyzem meg, csak amolyan mellékesen, de többet nem vagyok hajlandó elárulni neki, akkor sem, ha kérdezni fog róla.
reveal your secrets

Adexael


4. szektor, utcák - Page 3 GilFB0g4. szektor, utcák - Page 3 5srNFp1
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
4. szektor, utcák - Page 3 SUjS0aM
The Squad
and
Dumah
☩ Reagok :
158
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 28, 2020 10:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Long Time No See

Asaliah & Adexael 


Futok. Hetek vannak még hátra az indulásig, hetek, mielőtt magam mögött hagyhatnám New York emberektől hangos utcáit; hetek, mielőtt tovább indulnék San Francisco felé. Bízom benne, hogy nem az utolsó napjaimat élem ezen a világon, de onnantól kezdve, hogy kifelé menet átlépem a város kapuját, csak az ismeretlen lesz előttem és a sors keze a vállamon – utóbbi éppen annyira takarhat szerencsét, mint a ballal kezdődő ellentétét, így igyekszem nem erre gondolni, míg várakozom, a véletlen ellen ugyanis semmit sem tehetek.
Minden nap futok egy kört a városban, mert bár nem vagyok rossz formában, most mindennél jobban szükségem van a felkészültség érzésére, s jelenleg ez az egyetlen eszköz a kezeim között. Nem hordok magamnál fegyvert, így mindig a forgalmas belvároson keresztül vezet az útvonalam: ma a második kereszteződésnél fordulok jobbra, holnap pedig a harmadiknál fogok, majd ugyanezen logika mentén a következő sarok kanyarát is megváltoztatom eggyel a korábbi napéhoz képest. Ugyan kerülgetnem kell a tömeget, de teljes biztonságban érzem magam úgy is, hogy az angyalpenge nem lóg ott az oldalamon, attól pedig, hogy valaki észrevenné az általam követett mintát, a legkevésbé sem tartok.
Késő délután van, de továbbra is perzselően meleg – a pólóm sötét foltokban tapad a hátamhoz és a mellkasomhoz, mire sétára váltok; szokás szerint kifújom magam a motel felé menet.
Kék villanás az orrom előtt: valaki elém lép, mire reflexből megtorpanok, az illető azonban egy tapodtat sem halad tovább, mióta lefékezett az utamban. Szemben állunk egymással, így nem kerülhetem sokáig a tekintetét, s amint az arcára siklik a sajátom, képtelen lennék másfelé nézni.
Asaliah. Szellem áll előttem kék ruhában, és látszólag ő sokkal felkészültebben érkezett a találkozóra, mint amilyen én valaha is lehetnék a történtek után, mert szinte azonnal szóra nyitja a száját. Ha rajtam múlik, hosszú ideig maradna még a kínos csend kettőnk között, de Asa minden igyekezetével azon van, hogy megtörje – újra és újra, én ugyanis hosszú pillanatokon keresztül figyelem őt hangtalanul.
Idegesnek hat a hangja, mintha ő lenne az, aki egy évszázada tartozik azzal a bocsánatkéréssel, és akinek a szabadkozása értéktelennek hatna mindannak az árnyékában, amit egyetlen döntésem miatt elvesztettünk. Eldobott értem mindent, és most itt van, elém állt, hogy az egészet jóvátegye helyettem.
Óvatosan körbenézek, és bár nagyon jól esik másfelé vezetni a tekintetemet, nem a szégyenérzetem a valódi ok: bármiféle gyanús jel vagy csapda után kutatok a szemem sarkából. Nem tetszik a félénksége, mert pontosan annyira lehet része egy jól kitervelt színjátéknak, minthogy valódi és őszinte reakció legyen. Egykor képes voltam átlátni rajta – még ha nem is mindig, de a legtöbb esetben nem vezethetett meg túlzottan sokáig a trükkjeivel – ma azonban nem bízhatom az életemet régi emlékekre.
Asa, én… – kezdenék bele zavartan és csendesen, de felém nyúl, ami azonnal belém fojtja a kifelé kívánkozó szavakat. Hátra lépek, mielőtt elérne az ujjaival.
Mit ért az alatt, hogy a segítségemre lenne? Miért bocsát meg nekem? Miért most, miért ennyi idő után… Összeszámolni sem tudnám a kérdéseket, amelyeket fel kéne tennem, hogy megértsem őt, de nehezebb ez az egész, mint azt valaha képzeltem. A felkészültség nem más, mint a másodperc keltette illúzió, ezt számtalanszor megtanultam már a saját bőrömön és még mindig képes meglepetésként érni, ha beigazolódik ez az örökéletű igazság.
Túl sok mindent érzek – annál legalábbis, amennyit ilyen esetben tanácsos, biztosan sokkalta többet –, ez pedig egyetlen lehetőséget hagy nyitva előttem. Mindet száműzöm a tudatom legmélyére, lesöpröm őket az arcomról, legalább addig, míg biztosra tudom, milyen tervei vannak velem.
Kerestelek titeket. Egy évtizeden keresztül követtem a nyomaitokat, Asaliah – szólalok meg a korábbinál jóval határozottabban, s eközben titokban tovább pásztázom a kettőnk környezetét, hátha kiszúrom a csapdára utaló jeleket. Ha bosszút állni van itt, csak akkor van esélyem ellene, ha időben észreveszem a következő lépését és annak megfelelően alakítom tovább a találkozót.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 28, 2020 1:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Adexael & Asaliah


O
tt volt, láttam őt és tudtam, hogy elég a bujkálásból! Az oldalán szeretnék lenni, biztosítani arról, hogy nem maradt egyedül! De hogyan csináljam? Már nem kellettek észérvek, cselekedni akartam! Így történt, hogy az első szemrevételezés után pár nap múlva egyszerű kis tengerkék ruhát öltve magamra, hajamon átfuttatva a fésűt hagyom szabadon szállni hosszú tincseimet. Lábamra körömcipő kerül és nem sokkal később, az utcára kilépve pontosan Adexael orra előtt jelenek meg.
-Szervusz Főnök! Emlékszel még rám?...-pillantok egyből szemeibe az én égkékemmel. Kissé megremegek és még a lélegzetem is visszatartom, hiszen fogalmam sincs hogyan fog most reagálni, főleg, hogy ilyen váratlanul megjelentem itt előtte, mikor Ő békésen sétálgat. Ki tudja, hogy veszi ki magát. De hamarosan kiderül.
-Tudnál rám szánni egy kis időt? Szeretnék veled beszélni!-nyelek egy nagyot, majd idegességemben egy kósza tincset a fülem mögé száműzök. Valójában nem tudom hogyan fogjak ebbe a beszélgetésbe, ha nem küld el most rögtön a melegebb éghajlatra.
-Először is... Én...-tördelem az ujjaimat és egyik lábamról a másikra hintázok, nek is tudom, hogy mikor voltam én ennyire... Szóval hogy mikor nem találtam a szavakat. Volt egyáltalán nekem ilyen? Gyerünk Asa! Bökd ki végre!
-Sajnálom, hogy ott hagytalak akkor! Nem akartam, de... Akkor kicsit rosszul viseltem azt a dolgot...-utalok a szárnytalanításunkra, miközben kezem elindul a férfi felé, talán karját szeretném megérinteni egy pillanatra, bizonyosságot szerezni arról, hogy amúgy Ő most tényleg igazi.
-Arra gondoltam a minap, amikor először megláttalak, hogy szeretnék újra a segítségedre lenni, ha nincs ellenedre.-sütöm le szemeimet s már csak lehelem a szavakat, nagyon kell koncentrálnia, hogy tényleg hallhassa amit mondok.
reveal your secrets

Hell or Heaven


4. szektor, utcák - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 27, 2020 1:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 03, 2020 10:30 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


To Anael
────────────── ──────────────
Kérdése felidézi bennem azt a napot, azt a pillanatot, s mindazt, ami utána történt, ami utána ért és átéltem. Már nem seb, már nem is varrat. Elengedtem. Még akkor is, ha annak az angyalnak a hangja a fülemben cseng azóta. Még akkor is, ha úgy éreztem, elvettek tőlem mindent. Hiszen semmi sem volt az enyém, sosem, csakis önmagam. Ez a felismerés szabadított fel a harag, a düh és a bosszú alól. Mindenki a saját tettéért felelős. Az övékéért nem lehettem, hiszen ők cselekedték, viszont nekem még ott volt a döntés a kezemben, hogy magam is vérengző vaddá válok, vagy tanulva az esetből, úgy cselekszem, hogy ... végül oda jussak, ahol most vagyok. Az igazság érdekel, még oly sok arca is van.
- Majdnem harminc év is eltelt már azóta - bólintok. Igen. Ő is az első áldozatok közé tartozott. Még ma sem értem, én nem tartoztam közéjük. És egy ideje el is engedtem az ezeken való töprengést. Nincs értelme. Helyette, cserébe kaptam más értelmet, mely a családdal lett kapcsolatos, s melyet mai napig őrzök.
- Ebben szeretnék magam is bizonyosságot nyerni. - villantok rá egy mosolyt, hogy azután mintha már ott sem lett volna. - A halála okának elég szokatlant jelöltek, és hirtelen nem jut eszembe... - előveszek egy papírosnak nevezhető akármit és felé nyújtom.
- Tudna erről a növényekről mondani valamit? - Nem szeretek sötétségben tapogatózni, mint ahogy vaktában vagdalózni sem. S ami a legfőbb, nem ítélkezhetek. Ha vadászként tekintek magamra, sokkal inkább a védő funkcióját tudom magaménak vallani, mint az ítéletvégrehajtóét, vagy becserkészőét.
- Mrs. Throwsend nem volt valami egészséges. Az állapota viszont még nem indokolta volna... még lehetett volna hátra ideje. Az egyik családtag elmondása szerint ebből kellett főzetet készíteniük. A hölgy jobban lett egy rövid időre, majd másnap reggelre holtan találták az ágyában. A leírás, aki a főzetet javaslóként írtak le, eléggé hasonlít Önre.
- Rendben - vagyis, ha nem mondhatja el, nem akarja, akkor hallgatni fog. Furcsa világ lett a mostani, ugyan hol neheztelnék rá?  
- Amennyiben nem zavarja, hogy mások is hallhatják válaszát - az, hogy elszaladhatna előlem... nos. Majd kiderül.




reveal your secrets

Anael


4. szektor, utcák - Page 3 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
82
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 29, 2020 10:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Who are you?
Blackwood && Anael
who are you by svrcina • szószám: 426 • Credit:


Nyugodt mosollyal az arcomon tekintettem fel rá.
– Köszönöm. – Az emberi név választása sokban megkönnyítette számomra a mindennapokat, mivel az Ő világukban leginkább ezzel lehetett érvényesülni, hacsak nem valamiféle felvett művésznévről beszélgetünk – ám esetemben nem; nem mellesleg pedig az új név adta lehetőségek által sokkal könnyebb volt elrejtőzni az ismerősök tekintete elől. – Sajnálattal hallom. Rég eltávozott? – Mindig is fölöslegesnek véltem a bájcsevegést, mégis rendszerint jómagam is megteszem a megszokott köröket, puszta udvariasságból; valahol sajnáltam – egy szeretett személy a legtöbb alkalommal súlyos fájdalommal járt, ami sohasem szűnik meg létezni, mivel a keserv enyve életünk végéig marad a szánkba, azonban idő valamelyest enyhíti – azonban mára a legkevésbé sem éreztem semmit vagy nem túlzottan sokat. Olykor még éreztem, de ez sem volt több, mint egyfajta megszokás, hogy ilyenkor mit kell tenni. Az emberek ilyenek; amit egyszer megtanulnak, elsajátítanak azokat a képességeket a jövőben is hasonlóképpen alkalmazzák – sírnak, mert kell, mert így látták; kultúra válogatja.
– Sejteni véltem – ám mielőtt megtudakolhattam volna, hogy miről is van szó már meg is válaszolta a fel nem tett kérdésemet. – Értem. –  Biccentettem egy kissé komorabban. Mrs. Throwsend esete talán nem is olyan régi történet, talán… Még néhány hét sem telt el, pontosan nem tudtam volna megmondani; a nappalok és éjjelek összemosódtak egy folyamatosan hömpölygő masszát alkottak. – Megtudhatom, hogy miért is érdeklődik ez ügyben, Mr. Blackwood? – Tulajdonképpen egész nehezen tudtam mit kezdeni most jelenlétével, ugyanis vadászként – amennyiben valóban esetleg engem tart felelősnek a hölgy haláláért – úgy mi szükség van a társalgásra? – Mindössze annyit mondhatok, hogy Én csak a munkámat végeztem. – És valóban, ugyanis a legtöbben engem az olcsó orvosságok miatt keresnek fel a betegek vagy azok hozzátartozóik, azonban nem orvosi eszközökkel gyógyítok, így ezek az esetek egy részében kevésbé hatékonyak, míg a végén nem marad más, mint az, hogy a szenvedő fél utolsó óráit vagy esetlegesen hónapjait valamelyest megkönnyítsem, boldoggá tegyem. A fájdalmat kevesen viselték, kiváltképpen ebben az időszakban és, ha már régóta elhúzódik – olykor könnyebb pusztán azt mondani, hogy köszönöm, elég volt és ezt tiszteletben tartani. Kegyetlen. Elismerem, hogy az… De valahol megkönnyebbül a lélek, hogy nem kell tovább húznia… A fájdalom deformál. Az elengedés felszabadít. – Kérdezzen, amennyiben tehetem, őszintén válaszolok. – Az igazság mindig kétélű volt, olykor több – az mindig a szemlélőn múlt, azonban a valóság sok esetben más volt, hiszen mindenki másképpen tapasztalt. Egyesek szerint én bűnös vagyok, mert halálangyalt játszom, míg – bár tetszik a hangzatos elnevezés – Én teljesen másképpen tekintek magamra; segítőként? Nem egészen, de szeretek ez esetben úgy tekinteni magamra, mint aki megkönnyíti a véget, hogy lehet szép is.
– Hasonlóképpen. Velem tart egy darabon? – Nem szívesen ácsorogtam egyhelyben, így elindultam a járda mentén.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 21, 2020 10:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


To Anael
────────────── ──────────────

Sem nem támadott, sem nem menekült. Foghatom ezt az ismeretlen képemre is. Nyugodtan álltam előtte, ajd a kezemet nyújtottam felé, mosoly kíséretében.
- Szép nevet választott. Édesanyámat is így hívták - nem, nem teszem hozzá, hogy kik végeztek vele. Ideje lenne már ezeket félretenni.
Akármiért is jöttem, az, ami belőle sugárzott...
Akkor is azt éreztem, mikor megjelentek. Az az erő, az az időmennyiség, amennyit léteztek, s hozzá párosítva mindazt, aki én voltam, még harminc év után is egyenlő a semmivel. Kik vagyunk mi, emberek, hogy egyáltalán vagyunk? Hozzájuk képest? Gyenge volnék? Trónfosztottnak? Lévén nem is mi vagyunk a teremtés koronái, hanem az angyalok? Sosem érhetünk fel hozzájuk, s ők sosem fognak megérteni minket. Mégis, egy világba szorultunk.
- Nem baráti beszélgetésre vágyom - mosolyom továbbra is ott van az ábrázatomon, pusztán a tekintetem lesz komolyabb. Minden komorságot kiiktatva magából. Ráadásként ismerős terepen lennék, ha most bemennék.
- Egy hölgy, bizonyos Mrs. Throwsend ügyében - hogy kivizsgálni-e vagy már inkább ítélkezni? Nos, ez egy jó kérdés. Sosem szokásokm elhamarkodottan ítélni. S hogy botor vagyok-e, ennyire nyíltan kimondani? Mennyivel lennék jobb, ha nem adom meg a jogot arra, amire mi, itt, annyira büszkék voltunk harminc évvel ezelőtt? Vajon kéne még ragaszkodnom azokhoz a régi törvényekhez, melyekre lábbal tipornak azóta?
- Egy barátomhoz tartok majd utána. És ön?
A világ már eléggé felrúgta a szabályait ahhoz, hogy már az is beleférjen, nem csak besétálok és végzek vele.
- El tudná mondani, pontosan mi történt? - Tudom, mi történt, a kérdés, hogy ő miként mondja el szavaival, s mivel bizonyítja, hogy ártatlan?


reveal your secrets

Anael


4. szektor, utcák - Page 3 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
82
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 10:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Who are you?
Blackwood && Anael
who are you by svrcina • szószám: 442 • Credit:


Az ajtót bezártam magam mögött, azonban alighogy léptem volna tovább az utamat állták. Kellőképpen bosszantott, azonban mégis udvarias mosolyra kényszerítettem magamat, ahogy feltekintettem rá.
– Üdvözlöm, Margaret Moonroe! Örülök! – Nyújtottam kezet.
Igazság szerint bizakodó voltam, kezdetben, mert reménykedtem benne, hogy nem fogja kivárni az utolsó utáni pillanatot, hiszen már legalább egy órája helyet foglalt a kinti padon és várt. Úgy véltem, hogy csak megpihenni ült le, azonban amikor alkalomadtán lopva feltekintettem hamar felismertem, hogy nagy valószínűséggel rám várt és nem is kellett kételkednem megérzéseimben. A szavait hallva pedig csak beigazolódott a feltételezésem, amely szerint beszélgetni szeretne, amelynek okával egyelőre nem világosított fel, azonban úgy véltem, ha ártó szándékkal érkezett volna, akkor nem várt volna eddig, hanem egészen egyszerűen besétált volna és… megölt vagy megkínzott volna – függően érkezése céljától.
– Nyugodtan be is jöhetett volna, forró teát vagy alkoholt kínáltam volna. – Közöltem a legnagyobb nyugalommal, utóbbi tulajdonképpen talán rám is rám fért volna; noha nem érintett meg túlzottan mégis – alkalomadtán – élvezettel öntöttem fel a garatra, hogy legyen pár órányi béke az elmémben, azokban a nyughatatlan pillanatokban, amelyek időről időre megkísértettek. Rengeteget elmélkedtem a jelenemre vetülő múltbéli árnyékaimon; számottevő alkalommal dönthettem volna másképpen, azonban visszatekintve sokszor úgy gondoltam, hogy a lelkem által búgott negédes szavak vittek tévútra – és sohasem bántam meg teljes egészében; sokszor bántam, hogy így alakult az életem, azonban minduntalan el kellett ismernem, hogy ezeket a nagybetűs hibákat mind magamnak köszönhettem és Én ezeket mindig is emelt fővel viseltem; keseregtem, de sosem bántam – milyen érdekes kombinációja az érzelmeknek. Az ember azt gondolná, ha kesereg akkor valamit sajnál és ez egy egészen kicsit igaz is volt, de közben valahol mégsem… Én nem bántam semmit, többet éltem mint bárki más és erre büszke voltam, mert mindig ez volt a vágyam, amit ma már nem kell szégyellnem.
– Tehát, miben lehetek a segítségére, Mr. Blackwood? – Vontam fel kérdőn a szemöldökömet, tekintetem fürkészve figyelte. Az arca korántsem volt ismerős, viszont abban bizonyos voltam, hogy nem helybéli. Ahogy figyeltem, nem kellett fel tennem lényeges egyben felesleges kérdéseket, mert csakhamar választ kaptam: vadász volt és emellé egész jó kiállású, magabiztos és mindennek előtt, amit a legérdekesebbnek tartottam fejben nyugodt férfinek tűnt – ez utóbbi kivételesen izgalmas tulajdonságnak számított ebben a megbolondult világban, mivel manapság mindenki előszeretettel fitogtatta a vérszomját és tébolyult őrültségét felégette minden korlátot a háta mögött fajtól és minden mástól függetlenül. A jó lelkek veszendőbe voltak és ez elszomorított; senki sem volt, aki segítsen rajtuk mert úgy tűnik egykori kaszttársaim a legkevésbé sem voltak érdekeltek az emberek lelki egészségének megőrzésében. Az erkölcs fellazult. A közömbösség és közöny pedig nem látott mértékeket öltött magára. Mindezeket egybevéve sokan ezt ki is használták. – Merre van ezt követően dolga? – Kérdeztem, s ennek függvényében indultam.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 17, 2020 1:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


To Anael
────────────── ──────────────
Türelmesen várakozok az egyre sötétedő szürkületben. Az idő egy ideje már másként értékelődik, s így az emberek, a világ hozzáállása is. Van időm várni. Gyerekként sosem gondoltam arra, hogy valaha ezt fogom tenni, vagy, hogy a világ ilyen lesz. A mai fiataloknak fogalmuk sincs a háború előtti világról, s már az én emlékeim is erősen kopnak, ahogy egyre inkább távolódunk tőle. S mennyire rémisztően borzalmas volt ráébredni arra, hogy igenis van Menny és Pokol. Hogy vannak démonok, angyalok és félszerzetek. S hogy az angyalok nem csak békések. Még sosem láttam olyan hideg és lélektelen tekintettel, szinte gépies mozdulattal gyilkolni, mint azt az angyalt, aki végzett a bátyámmal. Még a gúnyolódása is hideg volt.
Gyűlölöm-e őket? Az elején nagyon, de nem kívántam a halálukat, s nem csak azért, mert halhatatlanok lettek volna, vagy mert az új helyzet kialakult. Nem láttam értelmét. Azóta többet tudtam meg róluk is és a helyzetről. Ami elszomorít, hogy mennyire nem fogunk össze, hogy mennyire szétválnak, a helyett, hogy rájönnének, együtt érdemes tenni. Talán ezért sem maradtam a városban, noha kapok megbízásokat és a városba is be kell jönnöm. Mint ahogy most is ez van. Hogy miért jó? Ismeretlen az arcom itt, nagyon ritkán jövök be.
Mikor megkaptam a megbízást, nem voltam boldog, hogy be kell jönni, de jöttem. Egyszerű ruházat, megszokott arzenál, de mégsem karácsonyfa. A hatékonyság a fő. És ugyan mit érnék el vele, ha megölöm?
Tudtam, merre dolgozik, így az épület előtti padra ültem le, nyugodtan várakozva.
Ha meglátom és esetleg megérezve, hogy veszély is leselkedhet rá, hogy elinaljon, hogy utána kelljen rohannom, s nem teszi meg, úgy egy udvarias, köszöntő mosollyal tekintek rá.
- Üdvözlöm. A nevem Blackwood, volna pár perce?
Csak ekkor állok fel, hacsak nem kezdett futásba. Nagyon szeretném, ha nem tenné.
A háború óta a bűnös és ártatlan, jó és rossz, teljesen más értelmet nyert számomra. Az igazság jobban érdekel. De hogy mi az igazi igazság? Az egyetlenegy, igaz igazság? Ha tudnám is, tisztában vagyok azzal, hogy aki előttem áll, az ő elméje sokkal képesebb annak befogadására, mint egy egyszerű emberé.
- Kérem. Nem szeretnék sem jelenetet, sem bántani. Volna pár kérdésem, amit szeretnék megbeszélni.
Az, hogy más vadász hogyan oldaná ezt meg, nem érdekel. Az érzelem, a gyűlölet a legrosszabb tanácsadó. S szenvedett már mindenki eleget. Megbocsátani egy dolog, s nem erőszakosnak lenni, egy másik. Ha már a világ nyers, az értelem legyen nyugodt, s tiszta.
Ez még korántsem jelenti azt, hogy ne lendülnék akcióba, s küzdenék, ha a helyzet úgy adódik. Nem tudom azt mondani, hogy amíg máshogy nem rendeződik le. Mert így éltetem az agressziót. Inkább úgy viselkedem, hogy helyet adjak a normális medrű megoldásoknak, a nyugodtaknak.
reveal your secrets

Hell or Heaven


4. szektor, utcák - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 03, 2020 10:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 07, 2019 2:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Nem vagyok egyedül?
Ruby & Yahsamiel  • Credit:

Kicsit kezd aggasztani, hogy az eddig kihalt háztömbnél valaki gondolatai megzavartak. Az elhangzottak alapján valami fertőzöttet keresnek, ami csak most tudatosul bennem. Hallottam a gondolatot, de nem figyeltem rá fel csak most. Óvatosan kilesek az ablak mellől és látom, hogy többen is vannak, remek. Remélem nincs náluk semmi különleges kütyü félangyalok érzékelésére. A nefilimek elég ártatlanok mondhatni, nem túl erősek és nem sokkal többek egy embernél. Mikor errefelé felmutat az egyik alak, akkor kapok csak szívinfarktust, mert nem tudom mire vélni. Kirohanok a szobából és elindulok felfelé a tetőre, nem akarok bajt, nem csináltam semmit, csak egy kis magányra vágytam, távol mindenkitől. Mikor felérek bezárom az ajtót és egy vascsövet teszek oda, mintha le lenne zárva ez a rész. Nem akarok bajt, de persze mindig akkor kerülök valami nagy slamasztikába, amikor kerülném az ilyen szituációkat. A fene vigye el. Lehunyom a szemem és a mutogatós emberre koncentrálva belemászok a gondolataiba, remélem sikerül, mert még nem vagyok ebben olyan tapasztalt. Célzottan még úgy, hogy nem nézek az illetőre senki fejébe nem láttam bele eddig, de hát valamikor gyakorolni is kell és rajta kívül csak két másik egyén van itt. Ez könnyebb így számomra, ritkán akad ilyenre lehetőségem és miért is ne gyakorolnám és fejleszteném a tudásomat, ha már megadatott anélkül, hogy kértem volna.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 06, 2019 11:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Yahsamiel & Ruby
Zene: Valar Dohaeris • Szószám: 7 - Tovább is van mondjam még? • Credit:

- Meghis'em azt! -  Kajabálja a szörnyű, rideg és szótárilag alkalmatlan hangjával az egyik kolléga. Felháborodottan szólal fel a másik. - Halkabban már! - Mondja rábeszélően, majd tekintetét rámszegezi és folytatja a mondandóját. - Te mit gondolsz? Ki tehette, mi tehette ezt? - Gondolom magamban, hogy bizony erre a kérdésre jó lenne tudni a helyes választ. - Még nem tudom, de biztos, hogy nem ember volt. - Jelentem ki. A hátrahagyott, csukott szemmel is jól látható nyomok után indulunk el, tudván, hogy nem is ezért vagyunk itt. Egy kis idő múlva, egy másik halott férfira bukkanunk a vak őz bordélya előtt, viszont a holttestet nem tudjuk azonosítani. - Talán egy fertőzött? - Dünnyögi valamelyik az orra alatt. - Fertőzött New York belvárosában? Ezt te sem gondoltad komolyan... - Válaszolok. Ez a megnyilvánulás még számomra is gyengének és nevetségesnek tűnt, viszont a Sötétség mindenhova beköszöntött, úgy látszik még New York belvárosába is. Összevont szemöldökkel, rosszallóan nézek a többiekre. Egy különös érzés árasztja el testemet. Ismerős ez az érzés, nagyon ismerős. - Gyertek, induljunk! Lehet, hogy vannak szemtanúk a környéken. Életjelet érzek a közelben. - Állapítom meg. - Váljunk szét! Jefferson, te velem jössz. Toby, te Jason kollégával tartasz. - A parancsok kiosztása után, elindulunk, a különböző épületek és háztömbök felkutatására. Jefferson, a profizmusság megtestesítője, melletem sétálván és mint múltbéli vadászösztöneik köszönhetően, úgy legelteti a szemét a környéken, mint egy vérbeli járőr, aki beleszületett a szakmába. - Arra lesz... - Mutatom a kezemmel, hogy Jefferson tudjon követni: „Erősödik az érzés.” Egy, az életre alkalmas háztömbre leszünk figyelmesek a távolból, ami a többi alkalmatlanhoz képest, egy Mennyei lakosztálynak mondható el. - Nézd csak... Ott lesz az a valami, ami elbújt előlünk. - Arra a megállapításra jutok, hogy ez a valami megsebesülhetett az előző csatározásaiban és most ott bent húzta meg magát, remélvén, hogy elvesztettük és nem keressük már, mert tudja, hogy a nyomában vagyunk. Összehívom a csapat tagjait, majd elmagyarázom mindenkinek a feladatát. - Ti hárman hátulról mentek be, megkerülvén az épületet, míg én a főbejáraton keresztül. Értve vagyok? - Miután megtörténnek a bólintások, elindulunk a tömbház irányába.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2