Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• 4. szektor, utcák •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


4. szektor, utcák VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1033
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 16, 2020 5:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


4. szektor, utcák GilFB0g4. szektor, utcák 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
4. szektor, utcák RZLfUS2
My Team
☩ Reagok :
97
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 20, 2020 10:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Long time No See

Asaliah & Ahrees & Adexael 


Ha igazán ezt szeretnék – ha együtt valódi esélyünk lenne megtalálni a többieket –, tényleg Asaliah előre küldése a legbölcsebb ötlet. Jóval kreatívabb, mint én és határozottan jobban ért ahhoz a fajta kommunikációhoz, amire a Földre való száműzetésünk óta kényszerültünk; és nem mellesleg nem ő az, aki miatt erre a sorsra jutottunk mindannyian. Ha nem hajlandóak együttműködni, legrosszabb esetben elküldik Asát, engem viszont ki tudja, melyikük próbálna meg legelőször szíven szúrni egy valahonnan szerzett angyalpengével.
A lakásba érve nem gondolkozom tovább a közös jövőnkön, hiszen a jelen hamar lefoglalja minden egyes érzékemet; a találkozásunk váratlansága, a kialakult helyzet és a kimondatlan szavak ezrei tökéletesen lekötik a gondolataimat. Még fel sem fogtam igazán, hogy újra láthatom őket, egyszerre kell megbirkóznom a saját titkaimmal és Ahrees tekintetével, ami – ha volna –, egészen a lelkem mélyéig ásná le magát a szemeimen keresztül, hogy ott még tovább kaparjon lefelé. Ebben a zavaros és kiszámíthatatlan valóságban van azonban valami, ami még inkább feldolgozhatatlan és meglepő: a történek ellenére mellettem állnak, ők ketten hajlandóak elfelejteni a múltat.
Ahrees ismét szembefordul velem, amint egyedül maradunk a nappaliban.
Valljuk be, hogy nem ez volt a legmegfontoltabb döntés, amit valaha hoztam… – válaszolom a következményekhez képest egész szerényen, és újból lejjebb hajtom valamivel a fejemet. Bárhová máshová könnyebb most nézni, mint egyenesen előre. – De mivel lennénk most előrébb, ha magatoktól szegitek meg a szabályokat? Ha mind bűnösökké válunk? – teszem fel a kérdéseket egymás után, választ azonban egyetlenegyre sem várok. Így talán nagyobb esélyük van a bűnbocsánatra, végtére is parancsot teljesítettek. Olyan parancsot, ami szembement mindennel, amit akkor egy angyal képviselt.
Végre képes vagyok rajta tartani a pillantásomat, ami aztán Asára siklik át, amint az visszatér a tálcával.
Hibát követtem el és nem várom, hogy felmentsetek alóla. – Talán tényleg minden a bizalommal kezdődik – talán tényleg azzal rontottam el, hogy nem avattam be őket a terveimbe, már ha azt a hirtelen hozott döntést annak lehet nevezni egyáltalán… Persze a gondolat régóta ott volt mögötte, mint egy lassan csírázó mag a termőföldben, valami, amiről sohasem akartam igazán tudomást venni, és aminek abban a pillanatban érett meg a keserű gyümölcse, lerántva ezzel mindenkit magam körül. Lebeszélhettek volna róla. Elárulhattak volna. Most már sohasem tudom meg.
Ahrees a földön helyezkedik el, amint én helyet foglalok a kanapén, Asaliah pedig – hála az égnek –, pontosan két poharat tölt meg a borral.
Nos, alkohol nélkül sem fogok titkolózni  – jegyzem meg némi gondolkozás után és még azelőtt, hogy a házigazda tényleg hozna nekem egy pohár vizet. Nem fogok, legalábbis nem sokáig, ha egyszer felteszik a megfelelő kérdéseket.
Biccentek, mikor megkapom és eltölt némi megkönnyebbüléssel, hogy egyelőre biztosan nem kell csatlakoznom az italozáshoz – túl sok részeges halandót láttam már ahhoz, hogy távol tartsam magam az efféle földi javaktól, amíg csak lehet. Ingataggá teszi a lépéseiket és összekuszálja a nyelvüket és én nem szeretnék gyengévé válni.
Most már mindketten a szőnyegen ülnek, épp egy karnyújtásnyira tőlem, a közöttünk húzódó távolság azonban elég biztonságosnak tűnik ahhoz, hogy némi koncentrálás után felszámoljam a legbelül érzett feszültség egy részét; lassan, de biztosan lazulnak el újra az izmaim. Végighallgatom a mondanivalóját, mielőtt bármiféle megjegyzést is tennék.
San Francisco – ejtem ki a város nevét. Mindent el kell mondanom, meg kell bíznom bennük. – San Francisco-ba tartok. Ezért vagyok most itt. Tudni akarom, visszakaphatjuk-e a szárnyainkat. – Nélkülük indultam volna tovább, mert nem számítottam rá, hogy velem akarnának tartani. – Most még itt vannak, de amint kinyílnak a kapuk, mind haza fognak térni. Talán ez az utolsó esélyünk… – Valami nagyot kéne véghez vinni, különben semmit sem érnek az erőfeszítéseink, s Ophilia remélhetőleg tudni fogja, miért jár bűnbocsánat. – Nekem észrevétlenül kell bejutnom, különben sohasem engednek a városba, ti viszont könnyebben elvegyülhettek – bólintok néhányat a mostani magamhoz képest izgatottan.
A napnál is világosabb, hogy Asaliah szívesen a kezébe venné ezt a projektet, Ahreest azonban a hallottak alapján van, ami ide köti – talán pontosan annyira az otthona New York, mint ahogy mi voltunk egymásé évezredeken keresztül. Ugyanakkor az is lehet, hogy semmit sem jelent neki a város, ahogy én is csak az időt mulattam Vegasban, értelmét keresve a földi létezésnek.
Rees – szólítom meg halkan, mielőtt a csapatszellem érdekében elvállalna valami olyasmit, amire nincsen igazán készen – A városban dolgozol? – most én keresem a tekintetét. Ha a falakon kívülre jutunk, talán sosem térhetünk vissza; a szigorított ellenőrzést egyedül is csak nagy nehezen tudtam kijátszani. Elveszíthetnek mindent, ha nem válik be a tervem és semmit sem találunk. Nem akarom, hogy ne legyen hová visszatérniük, ha ismét elbukom.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


4. szektor, utcák E83335a5009dbbd39bd38feebc51f9df
4. szektor, utcák 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Reagok :
35
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 18, 2020 9:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Adexael, Ahrees & Asaliah


N
o fene... Dex azt gondolja itt a világvége? Vagy most mégis mi a szösszenet ütött belé? Úgy bennem van a késztetés, hogy hát tarkón kanyarítsam a kezemmel, de a mozdulatot megtartom magamnak, inkább ismét a számat nyitom ki.
-Tudod... Ha téged nem is akarnak meghallgatni, engem biztosan megfognak. Majd én előkészítem a terepet, akkor könnyebb lesz velük beszélned.-kacsintok, mielőtt Főnököm tovább beszélne. Kit érdekel amúgy a rang jelen esetben? Főleg ha már ketten mellette állunk. De ismét felhúzza a búrámat a hülyeségeivel, szemeim vad pörgésbe kezdenek miután egy mélyről jövő sóhaj szakad fel belőlem.
-Hát ne is haragudjál már meg... Jó hogy nem azt is megmondod, hogy mikor vegyek levegőt. Nem gáz, hogy azt választok akit akarok? Illetve sanda a gyanúm, ohgy Rees ugyan ezen a véleményen van. Én veled vagyok Adexael! Fogadd el.-vonok vállat majd megingatom a fejem. Végül jobbnak látom fedett helyre húzódni, így felajánlom saját lakásomat ahová percekkel később vissza is térünk. A nappaliba vezetem őket, majd elvonulok a konyhába, hogy elővarázsoljam azt amivel készültem erre a találkozóra. Szendvicsek és bor. Még kint hallom ahogy barátnőm megtalálja a hangját, kiegészíti a még utcán elhangzott mondataimat. Elmosolyodom de Dex válaszát már a nappaliban szeretném hallani, így belibbenek a tálcával, az üveg borral és a poharakkal, melyeket az aztalra teszek. Ahrees bort kér, de a férfi a vizet pártolná. Elvigyorodok és egy pillanat erejéig lehunyom a szemem.
-Csak nem félsz, hogy az alkohol miatt valami olyat mondanál amit józanul nem mernél?-teszek fel egy gonosz kérdést, miközben kinyitom az üveget és két pohárba töltök a vöröslő nedűből, az egyiket a nőnek adom, majd az üreset megfogva visszasétálok a konyhába, hogy megtöltsem vízzel. Nagyot kell ütnie ennek a dolognak, hogy jól végződjön a találkozónk. A nappaliban átadom a vízzel töltött poharat Dexnek, majd magam is a szőnyegen foglalok helyet.
-Egyébként igen, köszönöm szépen, én is szeretek itt lakni. Khm... könnyű volt megszerezni.-sejtelmes mosollyal tekintek szemeibe, aztán megvonom a vállam. Jobb lenne terveket kovácsolni, gondolkozni azon, hogy merre tovább.
-Úgy gondolom, hogy másik városban is körbe kellene néznünk. Ki tudja merre járnak a többiek. Együtt vannak-e vagy külön külön?! Mit gondoltok?-köztük jár a szemem ahogy elveszem saját poharamat, majd nagyot kortyolok a borból.
-Esetleg, ha Reest nem szólítja el a munka, akkor csatlakozhatna hozzám, kettőnket lehet, ohgy még előbb megértenének.-vetem fel ötlet gyanánt, majd tekintetem végig hordozom a szobán.
-Van valahol egy feljegyzésem, egy ideig követtem mindünk lépéseit, merre járnak, kivel beszélnek, aztán... Ráuntam egy kicsit, mert nem láttam értelmét a sötétben tapogatózásnak, pláne mikor mindenki eltűnt, nyomokat sem leltem... De aztán ráakadtam Ahreesre és újra felgyúlt bennem a remény.-mosolygok kedvesen a nőre, majd felé nyújtom a kezem és ha megfogja az enyémet, egy kicsit megszorítom kezemmel az övét.
-Dex, jelölj ki egy várost, szívesen előre megyek, akár már holnap indulok.-dobom még be a közösbe az ötletem és újabb kortyot veszek magamhoz, várva a válaszát.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ahrees


4. szektor, utcák Dqd4RJ7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Bridget Regan
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 13, 2020 1:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Várva várt találkozás

Hiányoztál. A részem vagy. Nélküled csak fél vagyok.
──────────── ────────────
Rettenetes vágy fog el. Ilyen elemi erejű, elsöprő késztetést még soha nem éreztem. Dex. Tekintetem felfalja látványát, beiszom minden rezdülését. Ahogy a szellő meglengeti elszabadult tincseit, és a napfény vérpirossá színezi füleit. Arcára árnyék borul, tőlem zárja el részben a fény, elvakít kissé. Hunyorogva fürkészem vonásait, miben változott. Aztán ahogy közelebb lépek, íriszei mélyére pillantok. Hová tűnt drága a vidám csillogás belőlük? Belefacsarodik a szívem, ahogy az ürességbe tekintek. Miféle gyötretés ölte ki belőle azt a ragyogást? Szeretném megöleli. Olyan szorosan, hogy az már fájjon. Belesimulni a mellkasába, hogy sajátomban érezhessen szívének lüktetését, hogy az ő dobbanásai félreverjék az enyémeket. Megbújni arcommal nyakának ívébe, mélyre szívnám az illatát, amit olyan jól ismerek.
De nem teszem. Érinteném ajkát, hogy hallgatásra bírjam. Apró mozdulat, mely oly ügyes, hogy csupán a levegőt inthetem csendre mozdulatommal, sírás kerülget. Miért Dex, miért? Szeretném elsikítani a kínomat, de nem teszem. Csupán némán sóhajtok egyet, tekintetembe beleköltözik lelkem fájdalma.
-Mit beszélsz te itt összevissza?
Hörrenek fel, ahogy végre visszatérek a valóságba saját vágyaimat temetve el mélyre magamban. Szúrós pillantásom vetül most rá, de Asa közbelép, én pedig keskenyre húzott ajkakkal lépek utánuk, ahogy megindulnak visszafelé. Konok hallgatásba mélyedve ballagok mellettük, nem kell sok idő, míg elérjük a házat, s felhágva a lépcsőkön, megnyílik előttünk a lakás ajtaja. Én már ismerem ezt a barátságos otthont, tudom, hogy Asa rúnákkal védi. Ezért is itt szoktunk jobbára találkozni, ha nem a kávézóban. Az én kis lakom sokkal szembetűnőbb helyen van, és a rúnákhoz sem értek annyira.
Kettesben maradunk Dex-szel, én pedig szembe fordulok vele.
-Dex... -Fogok bele, s lám jó volt az a kevéske idő, míg ideértünk, hogy lecsillapodjon felhorgadásom.- Nem mondhatsz olyat, hogy nem érsz annyit, mint bármelyikünk. Lehet, hogy nem vagy már szeráf, de ettől még te voltál, vagy és mindig is leszel a vezetőnk. Hogyan képzelheted azt, hogy nem fogunk megbízni a döntéseidben? Eddig is megbíztunk benned, ezután sem lesz másként. És magadra sem maradtál volna, ha megosztod velünk a gondolataidat. Ez az, amit nehezen emésztettünk meg. Hogy te nem bíztál bennünk eléggé.
Nem korholom, nem vádolom, sokkal inkább tényként terítem ki elé a lapokat, mint elkerülhetetlent. A csendet Asa visszatérte dobja újra közénk, és én ezúttal A kanapé elé rogyok le a szőnyegre. Az üveglapos asztalka így mellkas magasságába kerül nekem, rajta a szendvicses tányérokkal, pohárral és borral.
-Én kérek szépen bort Asa.
Fordulok oldalra, magam mellé húzva térdben a lábaimat, miközben felkönyökölök a kanapé ülésére. Így pillantok fel Dexre, már-már könyörgően, hogy ne tegye ezt önmagával és velünk se.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


4. szektor, utcák GilFB0g4. szektor, utcák 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
4. szektor, utcák RZLfUS2
My Team
☩ Reagok :
97
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 22, 2020 10:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Long time No See

Asaliah & Ahrees & Adexael 


Könnyebb lenne, ha válaszokat követelnének és dühösek lennének rám, amiért mindent elvesztettünk, bár egyetlen olyan szó sem hagyhatja el a számat soha, ami elegendő magyarázat lehetne a történtekre és amitől megbocsáthatóvá válna az az egyetlen döntés, amin végül a jövőnk egésze múlott – talán mindig is hiábavaló lett volna magyarázkodnom és ez a rövid beszéd a maximum, amit felkínálhatok a bocsánatkéréseim mellett. Talán így volt jó. Amíg az én oldalamon nyomtalanul telt el ez az egyetlen évszázad, ők megbékéltek a ténnyel, hogy mindannyiuknak osztozni kell a büntetésemen, s most végre készen állnak ismét szemtől szemben állni velem, az egyetlen igazi bűnössel ötünk közül.
Ahrees közelebb lép. Szinte egy karnyújtásnyira sincs tőlem; az ujjai a levegőben indulnak el az arcom felé, az idő pedig lelassulni látszik, mert hirtelen döntenem kell. A testem újból kétfelé szakadna, csak hogy maradhasson és mehessen egyszerre, de a meg nem szűnő vészjelzés a fejemben valahogy már megint erősebbnek bizonyul: a másodperc törtrésze alatt szalad végig mindkét karomon a libabőr, s a beszívott levegő halkan, de annál gyorsabban préselődik ki a tüdőmből. Hátrébb akarok lépni, de ezt az egyet megállom és közben mindennél jobban reménykedem, hogy elegendő lesz, ha egyszerűen csak lejjebb és valamivel arrébb fordítom tőle a fejemet.
Bárcsak erősebb lennék, de nem vagyok.
Láthatatlanul összeszedem magam és bólintok néhányat, mialatt a tekintetem tovább pásztázza a talajt nem olyan sokkal arrébb – legközelebb Asaliah mondatára pillantok rájuk ismét.
Remélem, hogy ők is hajlandóak lesznek meghallgatni, de Asa… koránt sem vagyok benne biztos, hogy mind szeretnének velem újra találkozni, tehát ha döntenetek kell köztem és köztük, ne engem válasszatok – veszem fel velük a szemkontaktust felválta és szilárdan, hiszen komolyan gondolok minden egyes szót. – Nem vagyok szeráf többé. Bármit is terveztek, semmivel sem érek többet, mint akármelyikőtök. Nem érek két szövetségest. – Nem mintha nagy súlya lenne a parancsnak egy rangtalantól, de bízom benne, hogy amennyiben megtaláljuk őket valaha és konfliktust ébresztene köztük a többiekkel való találkozás, emlékezni fognak erre az egyre. Kaptam egy második esélyt és nem kívánok több rossz döntést hozni.
Úgy látszik, tovább indulunk, s most, hogy megbizonyosodtam róla, egyikük sem azért jött, hogy kiegyenlítse a számlát, már nem is tűnik olyan rossz ötlet Asaliah lakása és hogy ezzel együtt végre fedett helyre vigyük ezt a beszélgetést.
Rendben. Menjünk – bólintok néhány alig észrevehetőt ismét. A sajátom most Ahrees tekintetét keresi, hogy bocsánatkérőn kapaszkodhasson belé. Asa látszólag hamar túllépett a távolságtartásomon, mert mint mindig, ezer lépéssel előrébb jár gondolatban, de attól félek, Rees magára veszi ezt az újfajta reakciót, ugyanis egykor a közelség jellemezte a kettőnk kapcsolatát. A legtöbbször mindent sikerült kizárnom, aminek semmi köze az aktuális küldetéshez, mellette ülve azonban mégsem tűnt olyan különösnek feloldódni egy percre és beszélgetni, mint a legelején. Hiányzik a hangja és az övék is, és hiányzik a síri csendjük, mert akkor is egész biztosra tudtam, hogy a közelben vannak még.
Elindulunk. Ők egymásba karolva, én pedig egy-két méterre lemaradva sétálok mögöttük, s út közben megint csak végigpillantok a pólómon száradó hatalmas foltokon. Ki gondolta volna, hogy akkor találkozunk újra, amikor már nem reménykedem többé, mikor olyan sokáig érlelgettem magamban a megfelelő szavakat és milliószor elképzeltem a viszontlátás pillanatát csak azért, hogy ma felkészületlenül érjen? De ma itt vannak és én is itt vagyok, és talán megéljük még azt a napot, amikor minden olyan lesz, mint régen volt.
Követem őket felfelé a lépcsőn, majd át a lakás ajtaján, egyenesen a nappaliba. Asaliah leveszi a cipőit, így rövid gondolkozás után én is így teszek, s nem sokkal később már a falakra rajzolt rúnák távoli felmérésével vagyok elfoglalva.
Szóval itt laksz… – szólalok meg, miután megálltam valamivel odébb – Szép hely, Asaliah – jövök bele a beszédbe lassan, bár még mindig a nézelődésnél tartok és nem feltétlenül a bútorok azok, amik lefoglalnak: az ablakokat figyelem és rajtuk keresztül az utcát a távolban; a második emeleten vagyunk, ahonnan még éppen hogy kivitelezhető a menekülés lefelé, az épület viszont a belvárosban van, biztonságos környéken, így…
Visszatér néhány pohárral, a borral meg egy tányér szendviccsel. Készült.
Megköszörülöm a torkom, leállítva a fejemben gyülekező és jelenleg abszolút nem fontos gondolatokat, majd megkörnyékezem az asztal melletti kanapét, hogy helyet foglalhassak az egyik szélén. Lassú mozdulattal egymásba csúsznak a karjaim mialatt hátrébb dőlök, s az egyik tenyerem majdnem idegesen siklik fel-alá a könyököm felett a felkaromon. Amint észreveszem, abbahagyom és visszahúzom az ujjaimat, mielőtt nekik is feltűnnének kényelmetlenségem jelei.
Asa visszatértéig csendben nézek magam elé, de most, hogy telepakolta az üvegasztalt előttünk, újból felpillantok rájuk.
Kérhetek ehelyett esetleg… egy pohár vizet? – csúszik ki a számon, mert attól tartok, tölteni fog a borból, és akkor mindenképpen meg kell innom az alkoholt.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


4. szektor, utcák E83335a5009dbbd39bd38feebc51f9df
4. szektor, utcák 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Reagok :
35
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 21, 2020 10:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Adexael, Ahrees & Asaliah


M
eglephettem a Főnököt, hiszen hirtelen csak nevemet hallom a szájából miután kifakadok, nem is értem, hogyan merészelte azt feltételezni, hogy én csapdába csalom... Még szép hogy kifakadok! Ki ő, hogy ezt gondolja rólam? Csapdák... Háh! Szépen is néznénk ki...
-Hagyjuk, felejtsd el.-intek is egyet, nem érünk rá szórakozni, Ahrees valószínűleg már tűkön ülve vár minket. Kicsit mintha noszogatni is kellene Dexet, de aztán hamar átérünk az út túloldalára. A társam már várakozik s sunyi kis vigyorral figyelem, hátha a mellettem lévő férfi is felismeri a tartását, az alakját. Eleget voltunk már együtt ahhoz, hogy ne tűnjön fel neki a hasonlóság. Kicsit fagyott lesz a hangulat ahogy összeérünk a járdán, szívesen kiáltanám el magam, hogy csókot! De nem teszem, nem vagyok ilyen gonosz, pedig lehetnék. Ehelyett inkább a nőhöz lépek és megölelem. Igyekszem áthidalni a kínos csendet, ha ők nem akarnak beszélni, akkor majd én. Még azt is felajánlom, hogy ha nem szeretnének itt társalogni, akkor menjünk fel hozzám, hiszen itt lakom a közelbe, pontosabban ott, ahol Adexaelt sikeresen megállítottam. Aztán valamilyen oknál fogva Dex végre szónokolni kezd. Na, van itt hang kérem szépen! Nem is szólok közbe, csupán figyelem a férfi és a nő testjátékát... Ah, komolyan miért kell ez? Szívesen lökném őket egymás karjába, de csupán látványosan felsóhajtok és megrázom a fejem. Semmit nem tanultak a száz év alatt? Hihetetlen, hogy élték túl a változó világot? Ahrees is igyekszik a gondok fátylát elhúzni Dex homlokából, jóleső borzongás fut végig rajtam. Talán tényleg lehetünk újra egy egész! De jó is lenne! Ahogy barátnőm végig mondja a kis gondolatait, finoman megköszörülöm a torkom.
-Mint mondtam Dex, rajtam nem múlik, hogy ez sikerüljön. De mindannyiunknak akarni kell és ahogy látom, ebben a kérdésben már hárman vagyunk! Feltett szándékom a csapatunk többi tagját is felkutatni. Bár tény és való idő közben profi szinten kezdték űzni a bujkálást. De van ötletem a továbbiakra...-bólintok aprót, hiszen Ahreest is felkutattam és Dexre is sikerült rálelnem. Bár ehhez kellett az is, hogy magamban lezongorázzam a mérgemet, rájöjjek, hogy mi miért is volt.
-Viszont erről majd később. Gyertek, készültem egy kis ezzel-azzal. Éhesek vagytok?-intek fejemmel, majd elkapom Ahrees karját és vigyorogva lépek visszafelé, mint amerről jöttünk Dex-szel. A férfit nem merem így sem megérinteni, az első visszahúzódásából értettem, nem akar semmi taperolást... Ha elindulunk és Rees sem veszi zokon, hogy belé karoltam, akkor hamar a lakásom előtt találjuk magunkat, most már nem tűnik olyan hosszúnak az út sem, mint amíg a lányhoz értünk. Két emeletet kell felsétálni a lépcsőkön, hogy aztán a harmadik ajtót kinyitva beléphessünk a kis bizodalmamba. Konyha, nappali, háló és egy kis fürdő helység. A nappaliba vezetem őket miután leveszem a cipőmet és széttárom karjaimat, két régebbi fotel, egy kanapé, középen dohányzó asztal aminek üveglapja megtört középen -annak érdekes sztorija van-, az asztal alatt kicsit nagyobb kerek formájú szőnyeg.
-Helyezzétek kényelembe magatokat.-nyitom ki végül a számat, aztán ellépve mellettük a konyhába megyek, hogy három poharat egy üveg bort és előre, tányérra készített szendvicset vihessek a nappaliba.
-Itt nem tudnak kihallgatni sem minket.-magyarázom csendesen, és ha Adexael és Ahrees körbe pillantanak, egy két rúnát észre is vehetnek a lakáson belül.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ahrees


4. szektor, utcák Dqd4RJ7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Bridget Regan
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 20, 2020 3:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Várva várt találkozás

Hiányoztál. A részem vagy. Nélküled csak fél vagyok.
──────────── ────────────
Házfalak magasodnak körém, míg a combomra támaszkodva, előre hajolva zihálok kicsit a futástól. Legalább is erősen ráfogom erre, pedig nagyon is jól tudom, hogy miért zakatol úgy a szívem, fojtogatóan a torkomban. Adexael. Akárhányszor visszagondoltam rá az eltelt közel száz esztendőben mindig oda jutottam vissza, hogy miért is nem tettem meg mindazt, amire akkor vágytam? Nem lennék tőle rosszabb helyzetben most sem. Ha a beszélgetések meghittebbek lettek volna, ha a kézfogások intimebbek, ha a könnyed baráti ölelések...
Emlékszem a búcsú pillanatára, amikor összetörve, szárnytalanul feküdt a porban, feküdtünk mindannyian. A zuhanás rémisztőbb volt, mint eleddig bármi. Éreztem miként karistolja bőrömet a leülepedő por, és hogyan szántanak fekete szélű sávot kigördülő könnyeim. Annyira akartam volna őt megérinteni, magamhoz ölelni, hogy vigaszt nyújtsak, hogy erőt öntsek belé, amennyire szerettem volna a dühömet is kitölteni rajta. Koránt sem azért, mintha valaha is rá haragudtam volna azért, hogy elveszítettem a szárnyaimat, hanem mert nem vont be bennünket a terveibe igazán. Miért nem engedte, hogy osztozzunk? Hiszen így is, úgy is mindannyian ugyanarra a sorsra jutottunk? S akkor ott a porban, esendőként, erőtlenként sokkal jobban fájt elszakadni tőle. Hiába sikoltottam a nevét, hiába nyújtottam felé a karjaimat, ő épp csak felpillantott ránk elgyötört, lemondó tekintettel, míg a többiek megragadtak, ki a karomat, ki derékon, és magukkal húztak, rángattak. Szinte rongybábúként csüngtem kezükben, lábaimmal kapartam a talajt, hogy még se döglött kutyaként vonszoljanak tova, de a tekintetemet nem bírtam levenni távolodó alakjáról mindaddig, míg az út kanyarulata, egy dombhát el nem rejtette végleg a szemeim elől.
Milyen lesz? Próbálom visszaidézni az arcát, a szemeinek élénkségét, vonásait. Felbukkan emlékeimből ezernyi kép, mind dédelgetett, féltve őrzött kincs. Mennyit változhatott azóta? És még ezernyi kérdés: Merre járt, mit csinált, hol élt? Hogyan élt? ...kivel élt?
Miért sajdul össze bennem minden, ha arra gondolok, van valakije? A gondolat fészket rak bennem, és a féltékenység zöld szemű kígyója rám kacsint. Felmordulok, és engedem magamban végig hullámozni a haragot, mely saját ostobaságom felett lobban.
Él... és itt van, és hamarosan találkozunk. Ez most a legfontosabb.
Az árnyak megnyúlnak, ahogy a nap odébb szánkázik az égen, rám is sötétebbet húz, már nem tűzi úgy fejemet a forró sugár. Felegyenesedek, és a kapucni alól figyelem a közeledőket. A torkomban vitustáncot jár a szívem. A lábait nézem, ahogy lassuló léptekkel közeledik, majd hátraengedem a kapucnit a fejemről, hogy felfedjem magamat. Köszönök neki, de aztán megakad bennem a hang, egyetlen szót sem tudok kinyögni, csak nézem a szemeit.
Asaliah alakja úszik be a képbe, ahogy hozzám lép, futva megöleljük egymást, apró mosollyal köszöntöm.
-Köszönöm.
Súgom a fülébe, aztán némán hallgatom őket, ahogy beszélnek egymás után. Asaliah ajánlatára bólintok, részemről rendben van a dolog. Jártam már a lakásán, pont tökéletes egy könnyedebb beszélgetésre. Aztán persze Adexaelre figyelek megint. Nem kerüli el a figyelmemet, ahogy tétováik kicsit, mintha meg akarna ölelni minket, de valami még is visszafogja benne a késztetést. Én viszont nem állom meg. Felé lépek, lépésnyire torpanok meg, s onnan emelem a kezemet, hogy ujjheggyel érinthessem meg az ajkát. Legalább is ezt szeretném.
-Cssss.... nem kell bocsánatot kérned. Nem tettél semmi olyat, amit mi magunk is ne akartunk volna.
Ha megérinthetem, utána vissza is húzom a kezem, de most már közelebbről nézek a szemébe. Megrázom kicsit a fejem.
-Itt vagy, és mi is itt vagyunk. És ez most a legfontosabb. Hogy... egymásra találtunk.
Mondjuk jobbára Asaliah talált mind a kettőnkre, hogy pontosítsak. A szívem még mindig a torkomban dobol, kissé meg is süketít, de azért már nem olyan hevesen, mint az első pillanatban, néhány mély levegővel igyekszem még jobban elcsitítani. Asaliahra pillantok, ha gondolja nyugodtan menjünk fel hozzá.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


4. szektor, utcák GilFB0g4. szektor, utcák 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
4. szektor, utcák RZLfUS2
My Team
☩ Reagok :
97
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 08, 2020 5:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Long time No See

Asaliah & Ahrees & Adexael 


Megtorpan. Amint észreveszem, én is visszafordulok, a reakciójára azonban koránt sem vagyok teljes mértékben felkészülve.
Asa… – próbálom megnyugtatni, amint szemben találom magam a dühös arckifejezésével, itt azonban elakadok, mert nem tudom, hogyan tovább. Sohasem láttam még őt így, érzelmek által irányítva és idegesen; ez a legkevésbé sem olyasmi, aminek a lehetőségével normál esetben valaha is számolnom kellett volna, s ezért hirtelen semmilyen trükk nem jut az eszembe, amit a kirobbanásával szemben alkalmazhatnék.
Igazad van. Sajnálom. – Taktikázás helyett inkább bocsánatot kérek a feltételezésért, és ezzel együtt azt hiszem, ténylegesen hinni kezdek a szavainak. Talán a semmiért nem sértődne meg ennyire és én vagyok az, akit paranoiássá tettek a történtek és a külön töltött idő. A helyükben soha nem engedném el azt, amit tettem, de valamilyen érthetetlen okból Asaliah épp az ellenkezőjét hajtogatja már hosszú percek óta. Azt is elárulja, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek tervben volt a felkeresése, ez pedig alátámasztja valamennyire az indokait: mi van, ha tényleg nem vágyik másra, csak hogy ismét együtt lehessünk ebben a szétszabdalt és egyre lefelé süllyedő világban?
Nem álldogálunk egy helyben sokáig, hiszen tovább kell mennünk; valaki hamarosan csatlakozni fog hozzánk. Most is látom őket magam előtt, s a képzeletemben tökéletes sort alkot a négy sziluett, teljes pompában és magabiztosan, kitárt szárnyakkal és egészet alkotva emlékszem vissza rájuk, valahányszor eszembe jutnak – és minden nap eszembe jutnak, csak hogy súlyosabbnak érződhessen a hiányukban minden egyes lélegzetvétel.
Az utca, ahová végül lefordulunk, keskenyebb és csendesebb az előzőnél. Egyetlen alak várakozik csak kicsivel arrébb, egy pár romos házzal távolabb attól a saroktól, ahonnan előbukkanunk Asaliah-val. Messziről a nő egyszerű futónak látszik az emberiesen tompa érzékeimnek hála, ahogy azonban közelebb érünk, ismerős íveket vélek felfedezni az őt elrejtő ruhák alatt. Nem lehet ő. Mintha szellemet látnék a múltamból, úgy sétálok felé lassan, de megállás nélkül; egy pillanatra talán az óvatosságra intő ösztöneim is kikapcsolnak, miközben a kapucni alól kilógó vörös tincseket keresi a tekintetem.
Előbbit lejjebb tolva fordul felém, mire láthatóvá válik végre az arca, aztán megszólal és a hangját is meghallom. A köszönése szinte visszhangzik a füleimben, mialatt pontosan úgy méregetem a vonásait, ahogy az ő szemei fedezik fel éppen az enyémeket.
Egyetlen másodpercre sincs igazán szükségem ahhoz, hogy megtaláljam Ahreest az új és sötét frizurája alatt.
Nyelek egyet, aztán szokásomhoz híven kinyitom és becsukom a számat, mert már megint nem jönnek úgy a szavak, ahogy régen. Tőle is illene bocsánatot kérnem, felsorolnom és beismernem a bűneimet, hogy aztán ismét megadhassam magam – de egy viszont üdvözlés lenne a minimum, amit most ki kellene préselnem magamból –, mégis csendben tátogok és pislogok tovább. Aztán hátrébb lépek, mielőtt ő jönne még ennél is közelebb.
Asaliah töri meg a csendet, s innentől kezdve azon van, hogy a feszültséget is feloldja valahogy hármunk között – vagyis inkább köztem és köztük. Az ölelésből azt veszem le, hogy jóval azelőtt felvették egymással a kapcsolatot, hogy a véletlennek köszönhetően engem is megtaláljanak New York utcáin, egészen eddig ugyanis sokkal távolabb éltünk egymástól; persze soha nem Vegas volt az igazi indok amögött, hogy ilyen sokáig sikerült egymást elkerülnünk.
Erőt veszek magamon, bár érzem, amint az izmok megfeszülnek az arcom és az állkapcsom oldalán.
Szia, Ahrees… – suttogom sokkal kevésbé hidegen és magabiztosan, mint ahogy azt szeretném, de ezek után időre van szükségem, amíg képes leszek újból higgadtan gondolkozni. Ki hitte volna, hogy ez lesz az a nap, amikor minden megváltozik; hogy előbb-utóbb ismét közelíteni kezdünk majd a normálishoz?
A lábaimban ott a késztetés, hogy előrébb lépjenek, a karjaim pedig köréjük fonódnának, ha tehetnék, de aztán mégsem kapnak szabad utat – a rettegés visszafogja a végtagjaim által vágyott összes apró mozdulatot. Mi van, ha velük más lenne? Majdnem elhiszem, hogy lehetséges, de aztán eszembe jut, hogy valószínűleg csak önmagamat hitegetem: Adryelhez és Raidenhez épp úgy képtelen lettem volna hozzáérni, mint bárki máshoz, így maradok egyhelyben és mozdulatlanul.
Én is örülök, hogy itt vagy – egészítem ki Asa mondandóját a földre pillantva, majd megköszörülöm a torkomat és folytatom, mintha lenne még bármiféle megmentendő tekintélyem: – Tartozom neked egy bocsánatkéréssel. Mindkettőtöknek, ami azt illeti, és talán sokkal többel is annál. – Szeráf voltam és erős, ma pedig gyengébb vagyok a semminél is; szárnytalan és rangtalan és majdhogynem harcképtelen, egy utolsó rövid beszéd erejéig azonban visszaemlékszem arra, amit egykor közösen felépítettünk.
Lassan a hátam mögé viszem és összekulcsolom a kezeimet.
Tudom, hogy nem tehetem meg nem történté a múltunkat, hogy… hogy nem tehetem már jóvá a történteket. Nem adhatom vissza a szárnyaitokat sem. – Kihúzom ugyan magam, de most mégis az aszfaltra vezetem a tekintetemet, mielőtt ismét felvenném kettejükkel a szemkontaktust. – Mindösszesen azt tudom megígérni, hogy mellettetek állok újra, ha hagyjátok, és hogy megteszek minden tőlem telhetőt azért, hogy megvédhesselek titeket, mert az én hibám a védtelenségetek. Megtiszteltetés volt az oldalatokon harcolni, és még nagyobb megtiszteltetés lenne veletek tölteni azt az időt, ami hátra van.
Nem esedezem többé a bocsánatukért, mert felesleges lenne, de cserébe komolyan gondolom minden egyes szavát annak a frissen improvizált szónoklatnak, ami az imént elhagyta a számat.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


4. szektor, utcák E83335a5009dbbd39bd38feebc51f9df
4. szektor, utcák 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Reagok :
35
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 07, 2020 7:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Adexael, Ahrees & Asaliah


T
udom, érzem, hogy nem bízik bennem. Borzalmas dolog, de elfogadom. Ugyanakkor szeretném ha ez a helyez vissza változna, ugyan oda, ahol abbamaradt. Ám azért nekem is tennem kell, tisztában vagyok benne. Bűnös vagyok, de mindenhez két "ember" kell, jelen esetben bukott angyal.
-Bármit tervezhetsz! Már itt vagyok, segítek Neked!-biztosítom felőle, bár tudná, a fejembe látna, hogy igazat szólok, nem kellene foggal körömmel kaparnom azért, hogy észre vegye a dolgokat. Mert azt én is észrevettem, hogy nincs nyúlka piszka. Pedig nagyon jól esett volna megölelni a viszont látás örömére, de még hozzá sem érhettem. Rosszul érint, de nem próbálom meg újra. Inkább sétára invitálom miután elárulom, hogy nem csak én leszek ma a partnere, hanem valaki más is. Aztán egy olyan mondat hagyja el a száját amit úgy igazán nem vártam volna tőle. Képes lenne ezt kinézni belőlem? Megrökönyödve fékezek le és hagyom őt előrébb sétálni.
-Hogy mi?-kérdezek rá a leheletnél is halkabban, majd arcom hirtelen kipirul a méregtől.
-Mégis hogyan feltételezhetsz ilyet rólam? Ha a bosszúért lennék itt, minimum egy tőrt döfök beléd kezdésnek! Adexael, ismersz engem... Szerinted száz év alatt olyan sunyi lettem, hogy itt körmönfont tervekkel akarlak tőrbe csalni, hogy a megbocsátás hazugság lenne, vagy egy álnok terv része? DÉMONNAK NÉZEL ENGEM?-csattanok fel idegesen, de még mindig nem mozdulok, még a kezemet sem emelem, hogy mérgesen rázzam felé.
-Tudnod kell, hogy egy ideje azon vagyok, hogy újra megtaláljam a többieket... Nekem hiányzik a csapat. Hiányzik a MI, az a közös egész ami voltunk... Nem csak légbőlkapottan dobálom feléd a szavakat, hogy rám bízhatsz bármilyen feladatot, feltéve ha tényleg tervezel valamit. Ha pedig nem... Akkor majd együtt kitaláljuk. Remélem.-csitul el a hangom ismét, majd újból elindulok és mutatom az utat, hogy merre is kellene mennünk. Nagyon remélem, hogy Ahrees már ott van ahol lennie kell.
-Odafent már egyikünk sem tehetett semmit, senkiért. Én nem hibáztatlak, a szavamat adom!-biztosítom újfent, mg egyébként is ahogy Dexet elénk hurcolták, sokkal rosszabb bőrben volt, mint mi. Lelépek az úttestre és csalom magam után, látom rajta a viaskodást, nem akaródzik hinni nekem, pedig biztos lehet benne, hogy már régen olyat tettem volna, már az első pillanatban... Mikor közelebb lép hozzám én egy lépést hátrálok csupán, csak semmi ártó szándék! Még kezeimet felemelem, jelezvén, hogy ott biza semmi nincs, üres mind a két kezem.
-Hidd el, jó ötlet. Itt vagyok veled!-biztosítom őt, majd az út túlfelén ismét a járdán kopogok végig, én már látom a nő alakját, temérdekszer láttam már ezt a testhelyzetet tőle. Az a fránya futás... Nem baj, legalább van egy közös hobbijuk. Csendesen haladok Dex mellett, majd mikor a nő elé lép én megállok és egy lépést hátrálok. Pusztán a kezemmel intek kedves barátnőmnek, hogy "hali, meghoztam a zsákmányt", aztán elvigyorodok és a Főnökünk arckifejezését kezdem vizsgálni. Na, ha régen olyan nagy szószátyárok voltatok egymást közt, most ez így hogyan változik?!
-Gondolom azért még az arcunkat megismered Dex, igazam van?-szólalok meg végül, hátha a kukaság most ül majd ránk, én pedig világ életemben imádtam beszélni, sok helyzetből rázott már ki. Végül Ahrees mellé lépek és futólag megölelem.
-Örülök, hogy eljöttél. Tökéletes belépő.-súgom fülébe, majd eleresztem és most kettő-egy felállásban állunk az utcán.
-Ha nem akartok nagyon nyilvánosság előtt lenni, ha kicsit visszább sétálunk, ott a lakásom, senki sem zavar minket.-ajánlom még fel csendesen, hátha örülnének egy "védettebb" helynek. A rúnák azért elég sokmindent megoldanak helyettem, olykor.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ahrees


4. szektor, utcák Dqd4RJ7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Bridget Regan
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 07, 2020 1:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Várva várt találkozás

Hiányoztál. A részem vagy. Nélküled csak fél vagyok.
──────────── ────────────
Három nap. Semmi idő. De ha a végét várod, irgalmatlanul lassan telik. Van benne idő bőven, hogy gondolkodj, hogy átértékeld mindazt, ami történt, és stratégiákat dolgozz ki az eljövendőre. Na meg arra is, hogy bőséggel keseregj, és érveket meg ellenérveket sorakoztass fel, hogy miért is ne menj el, miért is tégy olyat, amit megbánnál. Aztán persze, mellette is felsorakoznak az érvek, mert hiszen józanul gondolkodsz. Végül pedig egyszerűen csak kifogásokat keresel mindarra, ami történt, és arra is, ami megtörténhet.
Egyszer egy bölcs azt mondta, hogy ugyanarról az eseményről ezernyi jóslat létezik. Hogy melyik lesz mégis az igaz, melyikek a hamisak, azt már csak az dönti el, amikor maga az esemény kibontakozik. Nézzünk csak egy példát. Nostradamus megjósolt a második antikrisztus eljövetelét. Ma már tudjuk, hogy ez Hitler személye volt. De körülötte is több féle vonal létezett eleinte, majd ahogy az események haladtak előre, úgy estek ki szépen a hamis jóslatok. Gondoljunk csak bele, mi lett volna, ha akkor és ott a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt nem jut hatalomra. Vagy épp a legfontosabb döntésnél a Szovjetúnió még sem szövetkezik össze a másik két Nagyhatalommal? Ugye? Minden egyes apró kis eltérés kihat a végeredményre.
Mi lett volna, ha Dex másként dönt? Ha még sem veszik ekkora hibának azt, amit tettünk? Vagyis... nemtettünk. Mi lett volna, ha a földön tovább együtt maradunk? Ha Dex-szel maradunk?
Ezernyi "mi lett volna, ha..." merül fel bennem, és épp ennyi megoldás bukkan elő. Ahogy arra is, hogy mit is tegyek. Elmenni, nem elmenni... Pisztolyt vinni, nem vinni?
De már nincs bennem harag, csak megbocsátás. Ah! Talán sose volt bennem igazán harag. Még akkor sem, amikor elcsíptek bennünket a földön, és visszahurcoltak a Mennybe. És talán még akkor sem, amikor Sariel kitépte a szárnyainkat.
Asaliah jól számolt, ez a nap épp az egyik szabadnapomra esett. Ilyenkor futni szoktam, hogy edzésben tartsam magamat, találkozom Asaval. Együtt kávézunk, ebédelünk, együtt töltjük a napot. Már ha van rá lehetőség. Most előre megbeszéltük, hogy hol fogja megállítani Adexaelt, merre fognak tovább sétálni, és hol lesz az a pillanat, amikor én is előléphetek. A többit már rám bízta Asa, én pedig épp olyan lázasan készülődtem, mintha randevúra mennék.
Térd felettig érő, fekete rövidnadrágot viselek, felül ujjatlan, kapucnis krémszínű pólót, zoknit és edzőcipőt, mintha tényleg kocogásra készültem volna. A kapucnit időben a fejemre húzom, így nem látszik a vállamig érő, épp újra növesztésnek indult fekete hajam.
Már a harmadik kört teszem meg a háztömb körül, amikor végre megpillantom őket a távolban, ahogy átjönnek az úttesten, felém. A torkomba ugrik a szívem, muszáj megállnom. Zihálva hajolok előre, támaszkodom meg a térdeimen, mint a futó, aki kilihegné magát. Így próbálok úrrá lenni önmagamon, a felkavarodó érzelmeimen, a bensőmben vibráló feszültségen, és szívem őrült rohanásán. S így maradok mindaddig, míg alig három lépésnyire nem érnek hozzám. Csak ekkor egyenesedem fel, kifújva a levegőt, s úgy lépek, hogy inkább Dex elé, mint kitérve az útjából, hogy ha nem figyel majdnem nekem jöjjön. S mire megtesz még egy-két lépést, már ott is állunk egymással szemben, és én hátratolom fejemről a kapucnit.
-Szia Adexael...
Súgom felé halkan, apró mosollyal az arcomon, míg tekintetem beissza arcának vonásait.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


4. szektor, utcák GilFB0g4. szektor, utcák 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
4. szektor, utcák RZLfUS2
My Team
☩ Reagok :
97
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 06, 2020 5:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


Long time No See

Asaliah & Adexael 


Kérdése a semmiből jön és nem teljesen kapcsolódik ahhoz, amiről eddig beszéltünk, hiszen csak azt próbáltam megmagyarázni, miért adtam fel a keresésüket néhány évnyi eredménytelen futkosás után. Mi értelme lett volna folytatnom, ha egyszer bizonyossá vált, hogy nem kérnek a bocsánatkérésemből és legjobb esetben válasz helyett arcon köpnének, ha sikerülne eléjük állnom és kimondanom azokat a szavakat, melyek most, száz évvel a történtek után is csak nagy nehezen hagyják el a számat? Semmit sem számított volna, ha újra megpróbálom őket megtalálni, amíg nincs a kezeim között semmi érdemleges, amit kiengesztelésképp feléjük nyújthatok.
Mégis mit terveznék, Asaliah? Mostanáig azt sem tudtam, hogy életben vagytok-e egyáltalán… – San Francisco épp úgy lehet hamis remény, mint utolsó lehetőség a megváltásunkra, így nem árulom el neki egyből az igazat. Ha semmit sem találok a városban, ismét csalódni fog bennem. És mindezek mellett ott van a tény, hogy ebben az Asaliah-ban nem bízom teljesen, nem annyira, mint egykor tettem, mert ma itt tátong kettőnk között a külön töltött évszázad szakadéka és annak az eshetősége is, hogy szó szerint belesétáltam az általa állított és alaposan kitervelt csapdába. Alig öt perce találkoztunk újra.
Egyelőre megpróbálom feldolgozni a gondolatot, hogy talán tényleg megbocsátott és hogy jobban hiányzom neki én, mint amennyire azok a darabok magunkból, amiket nem is olyan rég elvesztettünk – persze ettől függetlenül tovább figyelem minden egyes rezdülését, mialatt tovább indulunk valamerre. Nem tudom, hová megyünk és ki vár majd ránk az út végén, ez a bizonytalanság pedig egyáltalán nem tetszik; érzem, hogy visszatér a végtagjaimba az ugrásra kész merevség, ha el is múlt azóta, hogy kilépett elém az utcán.
Megcsóválom a fejem és felveszem vele a szemkontaktust, mielőtt rátérnénk a Mennyben történtekhez kapcsolódó, óvatos kérdéseire.
Tudnod kell, hogy ha bosszúért vagy itt, meg fogom érteni – biztosítom csendesen. Gyanúsak az arcára kiülő érzelmek, mert mindenkinél jobban tisztában vagyok vele, mire volt képes egykor, az pedig, hogy mindezek ellenére egy szikrányi haragot sem látok a tekintetében megvillanni, még inkább érthetetlenné teszi a jelenlegi helyzetet.
Az azonban, hogy a börtönben töltött fél évről nem árulok el mindent – mindent, amire emlékszem és amit biztosan tudok –, már nem teljesen a belé fektetett bizalmamról szól, hiába lenne rosszabbik esetben hatalmas hiba a részemről elárulni a legeslegnagyobb gyengeségemet. Nem akarom, hogy úgy lásson, ha becsukja a szemeit, ahogy én látom magamat abban a különös emlékképben, ami régóta visszatér hozzám éjszakánként, mint rövid bezártságom gúnyos és kegyetlen emlékeztetője. Tehetetlenné váltam még azelőtt, hogy elvesztettem volna a szárnyaimat, s ezt a legkevésbé sem osztanám meg vele szívesen, hogy aztán a tekintélyem maradéka is odavesszen előtte.
Sajnálom, hogy odafent nem tehettem többet értetek – kommentálom a megállapítását, ezzel reményeim szerint el is terelem a figyelmét a kihagyott részletekről. Talán majd egyszer; majd ha észreveszi, hogy megváltoztam.
Ő lefordul a következő kereszteződésnél, mire megállok, hogy némi fáziskéséssel követhessem, amint biztatóan visszapillant rám néhány méterrel előrébbről. A szívem egyre gyorsulva kezd el dobogni; tudom, mert érzem a mellkasomban. Veszek egy mély levegőt, s innentől minden tapasztalatomat bevetve azon dolgozom, hogy visszalassítsam a pulzusomat, mielőtt megmutatkoznának rajtam az idegesség eltéveszthetetlen jelei.
Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? – lépek hozzá végül közelebb. Körülnézek.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


4. szektor, utcák E83335a5009dbbd39bd38feebc51f9df
4. szektor, utcák 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Reagok :
35
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 04, 2020 3:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next



Adexael & Asaliah


É
rtenie kellene, elfogadni, hogy az idő változik, mi változunk és a világ is változik. Régen annyira más volt ez is... Sokkal jobban ismerjük egymást, most pedig itt állunk védtelenül és szavakat keresve, hogy mit merjünk mondani egymásnak. Nem akarom, hogy így érezzen, hogy bocsánatot kérjen... Tőlem igazán nem kell. Inkább annak örülnék, ha vissza kaphatnám a családomat! Őket, akik nekem az életet jelentették ötezer éven keresztül! Meg kellene értetnem vele, hogy nem haragszom, vagy tán az is elég, ha most példának okáért nem fogom hátba szúrni, felképelni, kijátszani Őt... Szavai egyértelműek, ezt viszont nekem kell megérteni. De akkor is keveslem azt az egy évtizedet a századból... Lehet, ha mellette maradtam volna, ahogy belül éreztem, ha nem hagyom magam a többiek hatására, akkor most nem így állnánk itt.
-Tervezel valamit, ha már a mindünk érdekét említed?-döntöm oldalra a fejem, hátha szolgálhat valami olyan információval, amire már lehet építeni. Én egyenlőre azon mesterkedek, hogy összeszedjem a többieket. Egyesüljünk újra és meccseljük le ezt a dolgot mielőbb. Nekünk együtt kell folytatni az utunkat. Szárnyasan, vagy anélkül... Kit érdekel amíg együtt vagyunk? Kellene egy főhadiszállás! Szeretném eltörölni a komor felhőket a homlokáról, szabályosan utálom ha ennyire levert. Dex én nem haragszom Rád! Üzenném angyalként, -ami már nem vagyok- csak neki, azon a külön kis csatornán, amit gyakran használtam. Rengeteg gondolatomat osztottam így meg vele, ez mondjuk kicsit hiányzik, most szavakkal kell kifejezni magam.
-Kedvesem! A múlton nem érdemes rágódni. Nem megtörténté egyébként sem tudnád tenni, akkor sem ha vissza kapnánk... Nem is tudom, hogy lehetséges-e... Vagy van-e értelme?!-újra szabályoznának minket... kövessük a parancsokat, de biztosan nagyobb ellenőrzés alatt lennénk tartva. Lehajtom a fejem és mélyet sóhajtok, annyira nehéz, most így a férfi előtt állva nem is tudom igazán, hogy mi lenne a jobb. Eddig elhitettem magammal, hogy jó ez így, már nem változik semmi, erre jön Ő és változtatna a dolgon. De miért? Végül elárulom, jön még valaki, csatlakozni fog, hiszen felkerestem, pontosan ez miatt, hogy találkozzunk közösen Dex-szel. Hamarosan össze is kell fussunk Ahrees-el, épp ezért kérem meg a Főnit, hogy legyünk mozgásban. Hiába kérdzi ki jön még, nem árulom el, hogy melyikünk lesz, viszont én sem tudom, hogy a nő majd hogyan reagál ha tényleg becsatlakozik, így az ő részéről semmit sem ígérhettem. Nem sokkal később felteszek két kérdést, az egyikre biztosan tudva a választ, mégis szeretném az ő szájából hallani, hiszen oly régen történt már.
-Tudtam, hogy nem mondtad el! Én legalábbis biztos voltam benne.-biztosítom gondolataimról ismét ahogy elindulunk, majd ahogy én felpillantok rá, Adexael viszonozza a tekintetem, de csak hamar ismét szóra nyitja a száját, hogy második kérdésemre is választ kaphassak. Bár nekem úgy tűnik csak szegről végről informál, nem fogom erőltetni a témát. Megelégszem vele, legalábbis egyenlőre.
-Szóval börtönbe kerültél...-suttogom magam elé, ahogy én is felidézem a viszont látás pillanatát, amikor már ismét a Mennyekben voltunk Sariel előtt és meghozták Dexet is... Láttuk ahogy egymás szárnyait egyesével a porba hullatják, ahogy egyesével eltörik bennünk valami... Mintha a nem létező lelkünket szakították volna ki belőlünk és akkor megutáltuk, meggyűlöltük Adexaelt a földre száműzetve pedig magára hagytuk. A hideg is kiráz egy pillanatra az emlék miatt. Meg is rázom a fejem, majd tenyerem végig húzom a szemem alatt, hogy nehogy kigördüljön az a könnycsepp ami oda éktelenkedett a szemzugomba.
-Itt forduljunk le.-mutatok balra a következő kereszteződésnél, s le is lépek az útról, megyek előre, mielőtt azt hinné csapdába csalom, hiszen egyáltalán nem így van. Egy mezei találkozót szerveztem le, ennyi történt. Az órámra pillantok, hamarosan meg kell jelennie. Kíváncsian várom mit fognak szólni egymáshoz. Elmosolyodok, majd barátságosan intek Dexnek, jelezvén, hogy kövessen.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/7
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5