Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• 4. szektor, utcák •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alastor


4. szektor, utcák 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
4. szektor, utcák 52389783a1d03316aa4285860f64080c9cd82fcf
>> Aisha <<
☩ Reagok :
81
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 24, 2021 10:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Brémai muzsikusok
Ashina & Alastor
zSNV8NX.gif
A férfi félrerakja a gitárt, miután eljátszottak az első közös daluk. Alastor bevallja, hogy ő valójában gyógyító és orvostudóként távol állnak tőle a művészetek, így a zene is. Legalábbis így gondolta egészen addig, míg a lány hangja fel nem csendült gitározása közben. Egy kisebb random verbuvált tömeg tapsa a bizonyíték rá, hogy azért ez nem hangzott túl rosszul. Bár azt nem árulja el, hogy amnéziában szenved, miért is traktálna ilyesmivel egy idegent, de ez a valódi oka, hogy gitárhoz nyúlt. A zenét mint terápiát használja emlékei előcsalogatására, és mivel énekelni nem tud, így marad a hangszer. Asaliah lakásán fogott először zeneeszközt, ami egy gitár volt, később kipróbált más darabokat is, de egyiket rémesebben szólaltatta meg, mint a másikat, így maradt annál, ami elsőre bejött. Eddig nem sokat használt az emlékidézésben és úgy érzi, hogy nem is nagyon fog, zenei karriert nem tervezett magának, így most puszta kedvtelésből szólaltatja meg a húrokat.
-Úgy látszik mégis van hozzá, egy kis rejtett tehetségem. - pillant a szóban forgó zenealkalmatosságra. A lány Anihsaként mutatkozik be és neve különlegességét török eredeztetetti vissza, majd ejt néhány szót a csokoládénak nevezett édességről, amivel a kígyó eddig még nem találkozott, és amiről külső fénylő burkolata miatt azt gondolta fém ötvözte érme. Ashinától kapott csokitallért gondosan a zsebébe csúsztatja, ezt mindenképpen meg akarja mutatni a szőrösnek. Bár okos feje van a bátyjának, sok mindent látott, lehet hogy ez nem lesz számára már újdonság.
-Régóta énekelsz? - érdeklődve teszi fel a következő kérdést, miközben a kislányt a nagymamája távozásra sürgeti. Nem hibáztatható aggodalmaskodásáért, nem veszélytelen ez a környék. A sötét közeledtével, éjjel és a hajnal korai órái nem kívánt meglepetéseket tartogatnak az utcákon csellengőknek. Az énekes pacsirta kérlelően néz az idős asszonyra, akinek meglágyul a szíve és még egy dalnyi időt engedélyez az unokájának, mielőtt végleg hazafelé vennék az irányt.
-Rendben, csak kezd el.. - ejt meg felé egy halvány mosolyt, majd ráfog a hangszer nyakára. Ha már kaptak még egy dalnyi időt, illő kihasználni. A leviatán újra kezébe veszi gitárját és ahogy a lány dúdolni kezd, igyekszik annak húrjaival a hallott szólamokhoz igazodni. "I'm like the water when your ship rolled in that night. Rough on the surface but you cut through like a knife." Ashina énekelni kezd, kellemes fülbemászó hangja újra megragadja a közelben sétálók figyelmét. Egész gyorsan ráérzek a dologra, a második versszaknál már nem is tűnik számára olyan ismeretlennek ez a ballada. Az énekes lány térdeit ütögetve ad újabb ritmust.
-Köszönöm. - fogadja a lány elismerő szavait.
-Őszintén szólva még nem tűnődtem ilyesmin. - ismeri be, arról pedig halvány elképzelése sincs, mi számít manapság jól fizető munkának. Abban biztos, hogy a kábhatású szerek előállítása és terjesztése igen jövedelmező üzletág. A saját szemével tapasztalta, mennyire jól megy az üzlet Asaliah lakótömbjével szembeni épület alagsorában.
-Meg is van a dallam. Elénekled egybe? - kérdezi és ha Ashina nekilát, úgy játszani kezdi a lány zenéjét. "I'm begging for you to take my hand, wreck my plans. That's my man. The more that you say the less I know. Wherever you stray, I follow." hallatszik az aranytorkú kislány szájából. Majd mint minden jó, a zene is lassan véget ér.
-Indulnod kell, a nagymamád már tűkön ül. Ne várasd meg! - enged meg egy halvány mosolyt szeme sarkából a járda szélen toporgó asszonyságra pillantva.
-Gyakran jövök ide. Holnap is itt leszek, ha van kedved, gyere és zenélj velem. - veti fel neki, majd felpillant az égre, egyre nagyobb felettük a szürkület.
-Ideje lesz nekem is mennem. - áll fel a fűből, frissen szerzett pengetősét pedig a hóna alá kapja.
-Örültem a találkozásnak. Anihsa! - int búcsút mára. Egy biccentéssel adózik még az idős hölgy felé, aztán megindul a domboldalon fel a nyílegyenesen utcán át hazafelé.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ashina Wilson


4. szektor, utcák Tumblr_oaeqcxw1tJ1r6wsp9o1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
11
☩ Play by :
Bahar Şahin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 18, 2021 4:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Brémai muzsikusok
Miután olyan jól ment a közös zenélés, beszédbe elegyedek a gitáros férfival. Nem szoktam idegen férfiakkal kettesben maradni, de Donna mama gardedámként mellettem van, így nem fog el a szorongás az idegen mellett. Kedves embernek tűnik, a bókja vöröslő pírt csal az arcomra. Donna mama szúrós pillantásokkal méricskéli őt, de nem mond semmit, csak közelebb sétál hozzánk. Azt hiszem, hogy a férfi egy zenész, de hamar felvilágosít, hogy foglalkozása szerint orvos. Kandira kerekednek a szemeim, még a szám is O alakot formál.
- Óóó, pedig olyan jól pengetted a húrokat, mint egy profi zenész. - válaszolom neki elismerően. A bemutatkozásunknál majdnem elszólom magam, de szerencsémre és Donna mama hathatós pillantásainak hála egy olyan nevet sikerül benyögnöm, amit még meg is tudok jegyezni. Anihsa. Igen, mától így kell hivatkozzak magamra. Alastor a nevem eredetéről érdeklődik, de sajnos halvány lila gőzöm sincs róla, hogy létezik e egyáltalán ez a név a nagyvilágban. Viszont mivel az eredeti nevem is török eredetű, így nagyon nem foghatok mellé, ha azt mondom, hogy…
- Török eredetű. - Ismét csak félig sikerült igazat mondanom. Nem szeretek füllenteni, nem is nagyon megy nekem, folyamatosan furdal a lelkiismeret, de erőt kell vegyek magamon a jövőm érdekében. Ha apunak be tudom bizonyítani, hogy egyedül is képes vagyok megállni a lábamon és egy takaros kis lakást tudok majd bérelni magunknak, akkor biztos megbocsátja nekem, hogy elszöktem Richard elől, ugye? Gondolataimat inkább a csillogó kis csokitallérokra terelem, amit hallgatóságunk egyik tagja hagyott hátra a számunkra, megkínálom vele zenésztársamat is, miközben vígan szopogatom a mennyei krémes csodát a számban. Olyan édes és lágy, és fincsi és olvadóós.
- Igen. Csokoládénak hívják, bár manapság errefelé már ritkaságszámba megy, de az én szüleim…..- kezdenék bele gazdagságom történetébe, de emlékeztetve magam a jelen helyzetre elharapom a mondat végét és inkább témát váltok.
- Mennyivel könnyebb lehetett az életük azoknak, akik még megtapasztalhatták, hogy milyen is volt az apokaliptikus világ előtti élet. - sóhajtva hátradöntöm a fejem és a tiszta eget kémlelem.
- Az emberek szabadon utazhattak, nem voltak ilyen nagy falak mögé zárva és akkor ettek ilyen finomságokat, amikor csak kedvük szottyant rá. Mennyivel szabadabbak voltak…- egyre csak sóhajtozom, és még el sem olvadt a csoki a számban, Donna mama már sürgetni kezd, hogy induljunk meg. Kicsit még szeretnék ebben az édes álomszerűségben maradni a napsütötte kék eget bámulva, krémes csokoládét szopogatva és eldúdolni egy dalt, miután elolvadt és eltűnt az édesség. Egy dalt a szabadságról vagy a régi szép időkről. Donna mama rábólint, hogy még egy kicsit maradhassunk és fejcsóválva, de ő is enged a csokoládé varázsának. Remélem, jobb kedve lesz tőle. Alastor, mintha csak gondolatolvasó volna, megkérdezi tőlem, mit szeretnék énekelni.
- Valami szépet, szabadat. - tanakodom hangosan és töprengő ábrázattal kémlelem az eget a gondolataimba meredve, próbálom előcsalogatni az emlékeimből a megfelelő dalt. Eszembe jut egy aranyos kis darab, amit anyu egyik színésznő barátnője költött a vőlegényének.
- Van egy dal, de szerintem azt nem ismered, egy ismerősöm írta. Az a címe, hogy Willow. Eldúdolom, neked, hátha meg tudod tanulni elgitározni. - megköszörülöm a torkom és bele is fogok.
- I'm like the water when your ship rolled in that night. Rough on the surface but you cut through like a knife. And if it was an open-shut case I never would've known from that look on your face. Lost in your current like a priceless wine. The more that you say the less I know. Wherever you stray, I follow. I'm begging for you to take my hand, wreck my plans. That's my man. - trillázom biztató mosolyt villantva rá, miközben a térdemen dobolva adom alá az ütemet is. Nem állok meg, mivel próbálkozik behangolni a húrokat a hangomhoz, próbálja eltalálni a hangnemet. Jöhet a második felvonás…
- Life was a willow and it bent right to your wind. Head on the pillow, I could feel you sneaking in. As if you were a mythical thing, like you were a trophy or a champion ring and there was one prize I'd cheat to win. The more that you say. The more that you say the less I know. Wherever you stray, I follow. I'm begging for you to take my hand, wreck my plans. That's my man. The more that you say the less I know. Wherever you stray, I follow. I'm begging for you to take my hand, wreck my plans. That's my man. - a szám végén hirtelen hagyom abba. Ennyi volt, legalábbis ennyit hallottam annak idején a számból, talán a végső változat hosszabb lett. Legszívesebben újra táncra perdültem volna a szám közben, olyan érzésem támadt, mintha egy tábortűznél sütögetnénk és jól éreznénk magunkat. Jó is lenne ilyesmiket csinálni! De visszaránt a valóság.
- Nagyon jó a kézügyességed, meg a hallásod is. Nem gondolkodtál még azon, hogy hivatalosan is zenésznek állj? Vagy szerinted manapság az nem jól fizető munka? - érdeklődöm kíváncsian Alastortól.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alastor


4. szektor, utcák 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
4. szektor, utcák 52389783a1d03316aa4285860f64080c9cd82fcf
>> Aisha <<
☩ Reagok :
81
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 07, 2021 8:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Brémai muzsikusok
Ashina & Alastor
zSNV8NX.gif
"Ce n'est pas votre argent qui f'ra mon bonheur." csendül fel egy angyali hang mellette. A lány arcán vidám mosoly ül, boldogan forog-perdül, táncol körülötte, miközben az ismerős francia nótát énekli a gitár dallamára. A közelben sétálók érdeklődve lépnek köréjük, élvezik a rögtönzött kis előadást. Majd mikor a muzsika véget ér, tetszésüket tapssal és a zenészek elé dobált ezüstösen fénylő tallérokkal fejezik ki. A férfi félre rakja kicsit a hangszerét és elismeréssel méltatja a fiatal lány tehetségét. Gyönyörű hangja van. Isten is éneklésre teremtette őt. Szavai halovány pírt csalnak a kis barna arcára. Ashina zenésznek hiszi, de Alastor gyorsan eloszlatja a feltételezést.
-Nem, nem vagyok. Csak nem rég tanultam játszani rajta. Valójában orvoslással foglalkozok, vagyis foglalkoztam régebben... - árulja el a lánynak. A leviatán bemutatkozik, majd hasonló érdeklődéssel tudakolja az énekes pacsirta nevét.
-Anihsa. Egész különleges név. Talán európai? - kérdezi, miközben összegyűjti a földre ejtett csillogó korongokat, majd azokat a művésznő apró kezeibe adja. Nem tart meg egyet sem, nem igazán tudja, mit kezdhetne vele, azonban egy darab mégis nála marad, mert Ashina a markába teszi. Meglepődve figyeli, ahogy a kislány megbontja a csillogó ezüstös borítást, mire valami barna színű dolog tűnik fel alóla, amit szinte azonnal a szájába vesz.
-Ez ehető? - csúszik ki a kérdés a száján. Bár nyilvánvalóan az, ha az énekes lány is befalt belőle egyet.
-Bevallom, nem láttam még ilyet. - szemléli meg jobban a tenyere közepén fekvő ezüstkorongot, majd kabátja zsebébe suvasztja. Hazaviszi mutatóba a szőrösnek. A lány nagymamája sürgetni unokáját, de az még maradna egy dal erejéig. Kérlelően fordul felé és győzködi, várjanak még egy keveset, ne induljanak haza. Az idős asszony végül enged a lánynak, az éj leszállta előtt még talán van idő még egy utolsó dalra. Alastor újra ölébe veszi a gitárt, egyik kezével a hangszer nyakára fog, másik kezét emelve ujjait a húrokra helyezi.
-Anihsa, mit szeretnél énekelni? - pillant a lány felé és ha elárulja melyik számára is ismerős nótára esett a választása, úgy ujjai elmozdulnak a gitárhúrokon és játszani kezdi a zenét.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ashina Wilson


4. szektor, utcák Tumblr_oaeqcxw1tJ1r6wsp9o1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
11
☩ Play by :
Bahar Şahin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 07, 2021 1:10 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Brémai muzsikusok
Nem sokat teketóriázok, mikor felcsendül az ismerős dallam, úgy szaladok a gitározós pasashoz, mintha már ezer éve ismerném. És külső szemmel nézve úgy is tűnhet. Ahhoz képest, hogy nem próbáltunk össze, egész jól megy az összehangolódás. Még táncra is perdülök örömömben, mert rég éreztem már ilyen jól magam, az elmúlt hét történései nagyon megviseltek lelkileg. De ma szépen süt ránk a nap, meg tudtam mosakodni, kaptam új ruhákat, meleg ételt, no meg ezt a muzsikaszót. Boldog vagyok. Donna mama először csak a fejét csóválva figyeli a produkciómat. Tudom, óvva intett az idegenektől, én meg az első adandó alkalommal odaszaladtam egy ismeretlen férfihoz csak azért, mert szépen gitározott. De nem tehetek róla. Aki így zenél, az rossz ember nem lehet. Ha mégis, akkor sem árt meg egy kis szórakozás. Fényes nappal ugyan mit tudna ártani nekem? Vidáman táncolom körbe a francia szöveget trillázva, miközben egy kisebb tömeg gyűlik körénk és elégedettségüket tapssal fejezik ki. Donna mama is hozzánk krosnyog egymásba font karokkal. A szám végén szuszogva huppanok le az ismeretlen mellé. A körénk gyűlt tömeg oszladozni kezd. Dicséretére aprócska pír szökik arcomra, inkább az égre emelem a tekintetem, hogy a hűs, napsütötte levegő lemossa róla azt.
- Köszönöm szépen. Te is ügyesen pengeted a húrokat. Talán zenész vagy? - érdeklődöm meg tőle, miközben mosolygós szemekkel sandítok rá. A férfi elárulja a nevét is. Alastor. Hmm...
- Olyan daliásan csengő neved van. Az én nevem A....- mutatkoznék be illedelmesen, de Donna mama megrázza a fejét. Jesszuskám, majdnem elárultam magam!!!!!
- Aaaanihsa. Anihsa a nevem. - nyögöm be végül az első eszembe jutó fedőnevet, ami a nevem tükörolvasata. Alastor összeszedi a földre szórt apróságokat, majd a markomba szórja. Először azt hiszem, hogy igazi pénzt tartok a kezemben, de hamar rájövök, ezek csak csokitallérok. Semmi baj, a mai nap még édesebb lesz ezekkel! Belecsúsztatom a zsebembe a tallérokat, de egyet Alastor kezébe nyomok.
- Megérdemled, te is megdolgoztál érte. - mosolyogva paskolok a kezére, majd kibontom az én kis talléromat a csillogó, ezüstös csomagolásból és a számba is veszem, hogy megízleljem a krémes édességet. A csokoládé ritka finomság, de én nagyon szeretem.
- Ideje lesz menni leányom. - lép oda mellénk Donna mama és sürget távozásra, mielőtt még válaszolnék Alastor utolsó kérdésére.
- Hagy maradjak még egy kicsit Donna mama! Olyan jó érzés volt végre énekelni egyet. Csak egy kicsit maradjunk még itt, hagy énekeljek még egyet, utána ígérem mehetünk. Légyszi, légyszi!!! - kérlelem őt lebiggyesztett ajkakkal. Az elmúlt napok megpróbáltatásai után végre most először úgy érzem, élek, lélegzem és nem csak tengődöm a világban. Szeretném még kicsit magaménak tudni ezt az érzést, mielőtt visszaránt a valóság.
- Rendben, még egy dal kis pacsirtám, utána megyünk, van még dolgunk, mielőtt leszáll az éj. - feleli sóhajtva a néni, mire én boldog mosollyal nyújtok felé egy csokitallért. Fejcsóválva veszi el tőlem, de közben egy apró mosoly csillan meg a szája sarkában.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alastor


4. szektor, utcák 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
4. szektor, utcák 52389783a1d03316aa4285860f64080c9cd82fcf
>> Aisha <<
☩ Reagok :
81
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 05, 2021 7:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Brémai muzsikusok
Ashina & Alastor
zSNV8NX.gif
A szokásos helyére igyekszik, elnyújtott léptekkel, ráérősen. Ugyanazon az útvonalon mint mindannyiszor, amikor a csatorna partján akar gondolataiba mélyedni. Ám sétája felénél többed magával szemtanúja lesz egy csúnya veszekedésnek, mely során a társas ház emeleti lakásában őrzött tárgyak egy része az utca kövére kerül, köztük egy gitár is. Nem tölt időt azzal, hogy megpróbálja megfejteni, a dühös nő miért hajigálta ki a lakásból a férfi holmijait, inkább figyelmét a konténerbe esett jó állapotú zeneeszköz vonja magára, ami úgy tűnik senkinek sem kell. Asaliah-nál látott ilyet először, a láda előtt nem találkozott ilyesmivel, bár igaz hasonló húros hangszeren játszott szabad éveiben, így megszólaltatni rajta egy dalt, nem esett nehezére. Bár a tudományok mindig is közelebb álltak hozzá, mint a művészet. A szemétgyűjtőben kallódó gitár nem sokáig hever a szemétkupac tetején. Alastor sajátjaként a csapja a hóna alá és folytatja útját a partszél felé. Percekkel később már a hangszer húrjait pengeti a fűben ülve. Épp csak megszólal a húros a kezei alatt, a refrénhez érve egy lány tűnik fel mellette.
"Je veux d'l'amour, d'la joie, de la bonne humeur.
Ce n'est pas votre argent qui f'ra mon bonheur.
" - csendül fel a dalhoz tartozó ének. Mintha egy angyal szállt volna le mellé és fakadt volna énekre. Egy kedves mosoly szélesedik arcán mikor a kis dalos pacsirta vidáman szökdécselni és táncolni kezd a kígyó körül a francia nyelven íródott nótát énekelve. Tisztán csengő hangja és a gitárszó a part közelében lévők figyelmét is megragadja, néhányan közelebb sétálnak, hogy jobban hallgassák a zenét. Majd egyre többen csatlakoznak hozzájuk.
"Moi j'veux crever la main sur le cœur.
(Papalapapapala)
Allons ensemble, découvrir ma liberté,
Oubliez donc tous vos clichés,
Bienvenue dans ma réalité.
" - énekli a lány a dal végéhez érve, majd a húrok játéka is lecsendesül. A produkciót nagy tapssal hálálja meg a hallgatóság, majd lassan eloszlik a kisebb tömeg, ami időközben köréjük gyűlt.
-Nagyon szép hangod van, mondhatni angyali. - szegez néhány dicsérő szót Alastor, miközben öléből félreteszi a hangszert.
-Alastor vagyok. Téged hogy hívnak? - mutatkozik be, majd a lány neve felől kérdez. Közben észreveszi, hogy az előbb itt ácsorgó emberek közül néhányan pénzt szórtak el, fel is veszi az ezüstösen csillogó érméket és a lány kezébe adja, mondván, hogy az övé lehet. Aztán a leviatán kiszúrja a kicsit távolabb álló idős asszonyt, aki óvó tekintettel figyeli az énekes lányt.
-Talán a nagymamád? - bök fejével az öreglány felé.

zene: JE VEUX || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ashina Wilson


4. szektor, utcák Tumblr_oaeqcxw1tJ1r6wsp9o1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
11
☩ Play by :
Bahar Şahin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 03, 2021 9:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Brémai muzsikusok
Itt, New Yorkban valahogy nem olyan feltűnő az, ha hajléktalan vagy. Nem néznek ki téged az utcán, kivéve, ha nagyon szaglasz és a kosz úgy belep, hogy már az arcodat se látni ki alóla. De a legtöbb hajléktalan is igyekszik magának normális körülményeket teremteni. Donna mama meg különösen ügyel arra, hogy ne veszítsék el az utca gyermekei emberségüket. Nem tudom, mi vár rám a későbbiekben, de nem szeretném elhagyni önmagam, nem akarok lecsúszni és várni a végítéletre. Vagy bármi is jöjjön ezek után...Éppen ezért az első utunk egy bálásba vezet, ahol becseréljük a menyasszonyi ruhám valami használható, melegebb öltözékre. Sajnálom a ruhát, mert édesanyám is abban ment férjhez, de ennél több jó emlék nem fűz hozzá. Rossz emlékek annál inkább. Donna mama nem kérdezett sokat, de neki mindent elmondtam, amit a levélben is megírtam apunak. Egyedül ő ismer, és csak benne bízom meg. Soha nem bíztam meg idegenekben, de Donna mama már az első pillanattól kezdve olyan, mintha mindig is ismertem volna. Talán a kisugárzása teszi. A bálásban közlik, hogy a ruha amúgy sokkal többet érne, ha nem lenne rajta vér és koszfolt, de még így is megér annyit, hogy két rendes ruhaszettet válasszak magamnak. A bolyhos, mályva színű pulcsira azonnal lecsapok, megörülök neki, hogy viszonylag jó állapotban van és nem lyukas. Elég sokáig válogatunk Donna mamával, néhány fortélyt megoszt velem, a cipőmet is ő választja ki, egész normális és praktikus holmikkal leszek gazdagabb háromnegyed órával később. Aztán elvisz az egyik volt pártfogoltjához, ahol megmosakodhatok és átöltözhetek. Sugárzó mosollyal lépek ki a fürdőből. A hölgy még meg is vendégel minket egy ebédre. Kiderül, hogy Miriam a neve.
- Az én anyukámat is így hívták. Jobban mondva Meryem. Anyukám török volt. - szalad ki a számon két falat között, de meg is bánom azonnal. Leszegem a fejem. Nem szabadna ennyire megnyílnom mások előtt. Donna mama is azt tanácsolta, hogy ne adjak támadási felületet másoknak, minél kevesebbet tudnak rólam, annál kisebb lesz az esélye annak, hogy Richard rám talál. És igaza van. Az idő hátralévő részében, míg Miriam lakásán tartózkodunk, csendben hallgatom őket és csak akkor beszélek, ha kérdeznek. Nem időzünk ott túl sokat, mert Donna mama még mutatni szeretne nekem valamit. Ismertet az utcai lét csínjával-bínjával. Teli pocakkal nem is olyan vészes ez. Az izgalmak közepette teljesen el is feledkeztem arról, hogy éhes vagyok. Miriam gőzölgő húsgombócai viszont emlékeztettek arra, hogy mennyi ideje is volt üres a gyomrom.
Épp a folyóparton sétálunk és Donna mama azt ecseteli, hogy ez a környék mennyire veszélyes éjszaka, mikor is kellemes gitárszólót sodor felénk a szél. Ismerős a dallam, azonnal fel is kapom rá a fejem és fülelni kezdek. Tekintetemmel a hang forrását keresem lázasan, miközben dúdolni kezdem az ismerős dallamot. Biztos vagyok benne, hogy ez az a dal, amit anyu francia barátnője, a híres opera énekesnő Isabelle is gyakran énekelt nálunk odahaza. Anyu imádta a francia nyelvet, szerinte olyan csilingelős és romantikus nyelv. Kislányként még Párizsban is járt a szüleivel. De aztán végül itt ragadt Amerikában, mikor megtörtént a baj és soha nem térhetett vissza kedvenc helyére. Nekem mindig azt mondta, hogy nem is baj, nem szeretné tudni, mit történt olyannyira szeretett városával az apokalipszis után. Ez a dal megannyi érzelmet és emléket csalogat elő a kobakomban. Amint meglátom, ki is pengeti a húrokat, gondolkodás nélkül odaszaladok hozzá, majd vidáman becsatlakozom a refrénnél.
- Je veux d'l'amour, d'la joie, de la bonne humeur. Ce n'est pas votre argent qui f'ra mon bonheur. Moi j'veux crever la main sur le coeur, Papalapapapala. Allons ensemble, découvrir ma liberté. Oubliez donc tous vos clichés, bienvenue dans ma réalité...- énekelem, miközben körbetáncolom a gitározó férfit. Abban a pillanatban szabadnak érzem magam. Olyan szabadnak, mint az a hölgy, aki valaha megírta ezt a dalt a saját szabadságáról. Furcsa érzés, de a szám ebben a pillanatban nyert értelmet bennem, mert eddig nem tudtam igazán átérezni, milyen érzéseket is közvetít, de most már pontosan tudom és ki is vetítem a környezetem számára, hogy mindenki átérezhesse...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alastor


4. szektor, utcák 518CEA17B477FF24D0DDE066BCA881256275867F
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
4. szektor, utcák 52389783a1d03316aa4285860f64080c9cd82fcf
>> Aisha <<
☩ Reagok :
81
☩ Rang :
4th
☩ Play by :
Milo Ventimiglia
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 29, 2020 12:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Brémai muzsikusok
Ashina & Alastor
zSNV8NX.gif
Valamivel több mint egy hete, hogy a szőröshöz költözött. Kicsit nehéz szívvel hagyta el az angyalnő otthonát, ahol a parkágyásos ébredésétől számítva valamivel több, mint két évet lakott. Megszokta és igazán kiismerte a környéket. De tudta, hogy visszatérő rémképei miatt nem maradhat, válaszokra volt szüksége, azokat pedig itt nem kaphatott. Bármennyire is kedvelte Asaliah-t, ezúttal a nő nem tudott neki segíteni.
Még Alastort is meglepte, hogy Ahriman milyen hamar rábólintott ötletére, hogy ezentúl együtt éljenek. Bár alig párszor találkoztak, és legtöbbször menekült a ponyvás elől, mégis a Jeruzsálemben tett útjuk során elkezdett bízni benne. Még saját kis zugot is kialakított neki a kigyótestvér, amit ő maga gyorsan belakott. Fáradtabb pillanatiban a negyedik ide húzódott vissza. Még őrangyalával lakott, amikor gitározni tanult. Abszolút felesleges ténykedésnek gondolta, de sokan esküsznek arra, hogy a zene terápia, és előcsalhatnak különféle emlékeket és érzéseket, akár egy ismerős íz vagy illat felidézhet pillanatokat a múltból. Még a leviatánt is meglepte, milyen hamar ráállt a keze a húrok pengetésére. Nem kizárt, hogy elfeledett életében is játszott, ha nem is gitáron, valamilyen pengetős hangszeren. Bár ő maga érezte valahol, egészen biztos nem művész volt egykoron. Bár a rajzolás is meglepően jól ment neki, főleg ha anatómia témában kellett valamit papírra vetnie. De mivel szőrmók bátyja említette, hogy régen orvos volt, méghozzá az egyik legjobb, így érthető ez a készsége is.
A papírgyár-lakásban töltött első napokat otthon töltötte, leginkább az épület felfedezésével telt el az idő, majd később az udvart járta be. A hét vége felé már messzebbre is elmerészkedett, így talált rá a békés csatorna-partra. Ráérős léptekkel haladt végig a hosszú és széles betoncsíkon, az égig érő házak között, ami a folyópartra vezetett egy nagyobb dobon át, ahol egy fura lovasszobor állt, tömör vasból. A közelében mindig kényelmetlen érzés fogta el, de ennek okával sosem törődött. A sétaút felénél mindig megállt, hogy meghallgassa az utcán zenélőket. Néha még aprót is dobott a kalapokba, úgy ahogy a halandó hallgatóságtól látta, még azoknak is, akiknek zenéje inkább hasonlított egy herélt macska nyávogásához, mint valódi muzsikához.
Ezúttal is elszór egy marok csörgő fémet, mielőtt megszokott helyére telepedne. Épp csak tovább indul, alig jut néhány méterre, mikor az egyik sarki ház emeleti lakásából veszekedés hangjai szűrödnek ki. A dühtől tajtékzó nő a déliekre jellemző mentalitással hajigálja k a holmikat az erkélyen át a macskaköves útra. Egy pasas odalent a haját tépve idegesen ordibál felfelé, néhányszor idegből belebokszol a szembe lévő ház kőfalába, majd sajgó kézfejét szorongatva az elszabadult szőke bocsánatáért könyörög. Addig fajul a rimánkodás, míg a férfi két térdre nem ereszkedik, de hiába a fáradozás, a haragos fiatalasszonyt mindez nem túlzottan hatja meg. A fickó beleun a könyörgésbe és felrúgva két kukát andalog el az egyik kocsma irányába. Alastor kiszúrja, hogy egy gitár is landolt a kidobott tárgyak között, és első látásra komoly sérülés nem keletkezett rajta. Talán kicsit a festék kopott le azon a részen, ahol a zeneeszköz a szemétgyűjtőbe ért. Lelkifurdalás nélkül magához veszi és tovább sétál a hangszerrel a hóna alatt. Amikor a folyó széléhez ér letelepszik a puha főre, ölébe veszi a gitárt és egy kis finom hangolás után egy ismerős dalt kezd el rajta játszani, amit még az angyal lakásán tanult. A szél messzire viszi a kellemes francia zenét idéző vidám dallamot...

zene: JE VEUX || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ashina Wilson


4. szektor, utcák Tumblr_oaeqcxw1tJ1r6wsp9o1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
11
☩ Play by :
Bahar Şahin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 28, 2020 2:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Brémai muzsikusok
@Alastor
Még most is hihetetlennek tűnik az egész. Olyan gyorsan történt, hogy nem is emlékszem minden részletére. Egy pillanaton múlott, egy hirtelen döntésen. Futni kezdtem, szaladni, eszeveszetten rohantam a szabadságom felé, míg Richardot lefoglalták az orvosok. Fogalmam sem volt, merre visznek a lábaim, csak szaladtam, amerre gondoltam. Nem törődtem semmivel és senkivel sem. A saját külsőmmel sem, ami azért eléggé feltűnő volt. Nem hiszem, hogy sok lefolyt sminkű, kisírt szemű, vértől mocskos menyasszonyi ruhába bújt nő szokott az utcákon szaladgálni errefelé. Egy jó darabig még a csípős hideg lehelete sem zavart. Csak azután éreztem meg a csipkedését, miután elfáradt lábaimmal lassítottam a tempón és a tüdőm már levegőért kapkodott. Utána kezdtem el dideregni, de nagyon, még a fogaim is összekoccantak. Össze voltam zavarodva. Keresnem kellett egy helyet, ahová behúzódhatok a hideg elől. Vagy legalább egy kabátot. Ekkor már észrevettem, hogy a legtöbb járókelő furcsán nézett rám. Páran azért odajöttek hozzám megkérdezni, hogy minden rendben van e, de amikor a kórház, rendőrség, vadászbázis szavakat emlegették, tudtam, hogy tovább kell állnom. Azután szinte minden kiesett a kobakomból, mert annyira fáztam, annyira elfáradtam. Fogalmam sem volt, hogyan is kerültem Donna mama vackába. Csak gunyoros férfihangok, nevetések, kiáltozások és a meleg érzése ragadt meg az emlékezetemben. De Donna mama mindent elmesélt. Ha ő nem lenne, akkor nagyon csúnya dolgok történtek volna velem az utcán. Kelletlenül megrázom a fejem, miközben a néni mellett sétálok az utcán. Inkább bele sem szeretnék gondolni ebbe. Donna mama tegnap adott pár meleg holmit, bár mindegyik lóg rajtam, de legalább nem fázom. Azt mondta, hogy kerítünk majd nekem rendes, hozzám illő ruházatot is, beváltva a menyasszonyi ruhát, ezért indultunk most útnak. Soha többé nem akarom látni azt az átkozott ruhadarabot! New York teljesen más képet fest le, mint képzeltem. San Francisco barátságosabbnak tűnt, de azért itt is nyüzsög az élet.
- Aztán mihez értesz kedveském? - érdeklődi meg az idős asszony, én pedig azonnal leszegem a fejem.
- Csak az énekléshez. - felelem őszintén, de egészen halkan.
- Akkor utcazenész még lehet belőled. Ha tényleg olyan jól tudsz csiripelni, mint a madarak, akkor a kalapod is tele lesz mindenféle hasznos dologgal. - válaszol a néni, mire felszegem a fejem és hatalmas mosoly szökik orcámra.
- De előbb cseréljük le ezeket a rongyokat valami jobbra és passzolóbbra, hisz olyan szép kis arcocskád van, nem illenek ezek hozzád. - a fejével ütött-kopott, lógó ruházatomra bök. Donna mama egy hajléktalan néni, akit minden utcán élő tisztel és senki sem mer kekeckedni vele, mert bizony pórul jár. Ugyanis a néni karakán egy személyiség. Sokan különleges képességekkel megáldott boszorkánynak tartják, aki még a halottakkal is képes kapcsolatot teremteni. Vannak, akik félnek akár a közelébe is menni, nehogy átkot szórjon rájuk. Én nem hiszem, hogy Donna mama boszorkány volna, boszorkányok ugyanis nem léteznek. De igaz, ami igaz, a néni erős személyiség, egy igazi példakép az olyasfajta utcára kényszerült lányok számára, mint amilyen én is vagyok (akik nem akarnak prostitúcióra kényszerülni). Kérdezgettem őt, hogy mi történt vele, hogyan is került utcára és meglepődtem a válaszán. Már 19 éve hajléktalan a néni, az apokalipszis elvette mindenét, a házát, a férjét és a fiát is. A lányával az utcára kerültek és hogy meg tudja védeni, először prostitúcióból tartotta fent magukat. Miután a lánya egy betegség következtében életét vesztette pár évvel később, a Hudson folyóba akart fulladni, de egy vadász kimentette és értelmet adott az életének. Megtanította harcolni. De nem vadász lett belőle, hanem az utca elesettjeinek védelmezője. Szárnyai alá veszi az olyan gyámoltalanokat, mint én is vagyok és megerősíti őket, hogy képesek legyenek a legbarátságtalanabb körülmények között is túlélni. Hálás vagyok Donna mamának. Lehetett volna belőle több is, élhetet volna szebb és boldogabb életet, ám ő mégis az utcát és elárvult gyermekeit választotta. Én is szeretnék olyan lenni, mint ő. Egy erős nő, aki segíti embertársait. Egyszer el fogom érni, addig nem nyugszom!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


4. szektor, utcák VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1080
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 16, 2020 5:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


4. szektor, utcák GilFB0g4. szektor, utcák 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
4. szektor, utcák 1ypoEeR
My Team
☩ Reagok :
148
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 20, 2020 10:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Long time No See

Asaliah & Ahrees & Adexael 


Ha igazán ezt szeretnék – ha együtt valódi esélyünk lenne megtalálni a többieket –, tényleg Asaliah előre küldése a legbölcsebb ötlet. Jóval kreatívabb, mint én és határozottan jobban ért ahhoz a fajta kommunikációhoz, amire a Földre való száműzetésünk óta kényszerültünk; és nem mellesleg nem ő az, aki miatt erre a sorsra jutottunk mindannyian. Ha nem hajlandóak együttműködni, legrosszabb esetben elküldik Asát, engem viszont ki tudja, melyikük próbálna meg legelőször szíven szúrni egy valahonnan szerzett angyalpengével.
A lakásba érve nem gondolkozom tovább a közös jövőnkön, hiszen a jelen hamar lefoglalja minden egyes érzékemet; a találkozásunk váratlansága, a kialakult helyzet és a kimondatlan szavak ezrei tökéletesen lekötik a gondolataimat. Még fel sem fogtam igazán, hogy újra láthatom őket, egyszerre kell megbirkóznom a saját titkaimmal és Ahrees tekintetével, ami – ha volna –, egészen a lelkem mélyéig ásná le magát a szemeimen keresztül, hogy ott még tovább kaparjon lefelé. Ebben a zavaros és kiszámíthatatlan valóságban van azonban valami, ami még inkább feldolgozhatatlan és meglepő: a történek ellenére mellettem állnak, ők ketten hajlandóak elfelejteni a múltat.
Ahrees ismét szembefordul velem, amint egyedül maradunk a nappaliban.
Valljuk be, hogy nem ez volt a legmegfontoltabb döntés, amit valaha hoztam… – válaszolom a következményekhez képest egész szerényen, és újból lejjebb hajtom valamivel a fejemet. Bárhová máshová könnyebb most nézni, mint egyenesen előre. – De mivel lennénk most előrébb, ha magatoktól szegitek meg a szabályokat? Ha mind bűnösökké válunk? – teszem fel a kérdéseket egymás után, választ azonban egyetlenegyre sem várok. Így talán nagyobb esélyük van a bűnbocsánatra, végtére is parancsot teljesítettek. Olyan parancsot, ami szembement mindennel, amit akkor egy angyal képviselt.
Végre képes vagyok rajta tartani a pillantásomat, ami aztán Asára siklik át, amint az visszatér a tálcával.
Hibát követtem el és nem várom, hogy felmentsetek alóla. – Talán tényleg minden a bizalommal kezdődik – talán tényleg azzal rontottam el, hogy nem avattam be őket a terveimbe, már ha azt a hirtelen hozott döntést annak lehet nevezni egyáltalán… Persze a gondolat régóta ott volt mögötte, mint egy lassan csírázó mag a termőföldben, valami, amiről sohasem akartam igazán tudomást venni, és aminek abban a pillanatban érett meg a keserű gyümölcse, lerántva ezzel mindenkit magam körül. Lebeszélhettek volna róla. Elárulhattak volna. Most már sohasem tudom meg.
Ahrees a földön helyezkedik el, amint én helyet foglalok a kanapén, Asaliah pedig – hála az égnek –, pontosan két poharat tölt meg a borral.
Nos, alkohol nélkül sem fogok titkolózni  – jegyzem meg némi gondolkozás után és még azelőtt, hogy a házigazda tényleg hozna nekem egy pohár vizet. Nem fogok, legalábbis nem sokáig, ha egyszer felteszik a megfelelő kérdéseket.
Biccentek, mikor megkapom és eltölt némi megkönnyebbüléssel, hogy egyelőre biztosan nem kell csatlakoznom az italozáshoz – túl sok részeges halandót láttam már ahhoz, hogy távol tartsam magam az efféle földi javaktól, amíg csak lehet. Ingataggá teszi a lépéseiket és összekuszálja a nyelvüket és én nem szeretnék gyengévé válni.
Most már mindketten a szőnyegen ülnek, épp egy karnyújtásnyira tőlem, a közöttünk húzódó távolság azonban elég biztonságosnak tűnik ahhoz, hogy némi koncentrálás után felszámoljam a legbelül érzett feszültség egy részét; lassan, de biztosan lazulnak el újra az izmaim. Végighallgatom a mondanivalóját, mielőtt bármiféle megjegyzést is tennék.
San Francisco – ejtem ki a város nevét. Mindent el kell mondanom, meg kell bíznom bennük. – San Francisco-ba tartok. Ezért vagyok most itt. Tudni akarom, visszakaphatjuk-e a szárnyainkat. – Nélkülük indultam volna tovább, mert nem számítottam rá, hogy velem akarnának tartani. – Most még itt vannak, de amint kinyílnak a kapuk, mind haza fognak térni. Talán ez az utolsó esélyünk… – Valami nagyot kéne véghez vinni, különben semmit sem érnek az erőfeszítéseink, s Ophilia remélhetőleg tudni fogja, miért jár bűnbocsánat. – Nekem észrevétlenül kell bejutnom, különben sohasem engednek a városba, ti viszont könnyebben elvegyülhettek – bólintok néhányat a mostani magamhoz képest izgatottan.
A napnál is világosabb, hogy Asaliah szívesen a kezébe venné ezt a projektet, Ahreest azonban a hallottak alapján van, ami ide köti – talán pontosan annyira az otthona New York, mint ahogy mi voltunk egymásé évezredeken keresztül. Ugyanakkor az is lehet, hogy semmit sem jelent neki a város, ahogy én is csak az időt mulattam Vegasban, értelmét keresve a földi létezésnek.
Rees – szólítom meg halkan, mielőtt a csapatszellem érdekében elvállalna valami olyasmit, amire nincsen igazán készen – A városban dolgozol? – most én keresem a tekintetét. Ha a falakon kívülre jutunk, talán sosem térhetünk vissza; a szigorított ellenőrzést egyedül is csak nagy nehezen tudtam kijátszani. Elveszíthetnek mindent, ha nem válik be a tervem és semmit sem találunk. Nem akarom, hogy ne legyen hová visszatérniük, ha ismét elbukom.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


4. szektor, utcák VeZBn48
4. szektor, utcák 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
118
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 18, 2020 9:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Adexael, Ahrees & Asaliah


N
o fene... Dex azt gondolja itt a világvége? Vagy most mégis mi a szösszenet ütött belé? Úgy bennem van a késztetés, hogy hát tarkón kanyarítsam a kezemmel, de a mozdulatot megtartom magamnak, inkább ismét a számat nyitom ki.
-Tudod... Ha téged nem is akarnak meghallgatni, engem biztosan megfognak. Majd én előkészítem a terepet, akkor könnyebb lesz velük beszélned.-kacsintok, mielőtt Főnököm tovább beszélne. Kit érdekel amúgy a rang jelen esetben? Főleg ha már ketten mellette állunk. De ismét felhúzza a búrámat a hülyeségeivel, szemeim vad pörgésbe kezdenek miután egy mélyről jövő sóhaj szakad fel belőlem.
-Hát ne is haragudjál már meg... Jó hogy nem azt is megmondod, hogy mikor vegyek levegőt. Nem gáz, hogy azt választok akit akarok? Illetve sanda a gyanúm, ohgy Rees ugyan ezen a véleményen van. Én veled vagyok Adexael! Fogadd el.-vonok vállat majd megingatom a fejem. Végül jobbnak látom fedett helyre húzódni, így felajánlom saját lakásomat ahová percekkel később vissza is térünk. A nappaliba vezetem őket, majd elvonulok a konyhába, hogy elővarázsoljam azt amivel készültem erre a találkozóra. Szendvicsek és bor. Még kint hallom ahogy barátnőm megtalálja a hangját, kiegészíti a még utcán elhangzott mondataimat. Elmosolyodom de Dex válaszát már a nappaliban szeretném hallani, így belibbenek a tálcával, az üveg borral és a poharakkal, melyeket az aztalra teszek. Ahrees bort kér, de a férfi a vizet pártolná. Elvigyorodok és egy pillanat erejéig lehunyom a szemem.
-Csak nem félsz, hogy az alkohol miatt valami olyat mondanál amit józanul nem mernél?-teszek fel egy gonosz kérdést, miközben kinyitom az üveget és két pohárba töltök a vöröslő nedűből, az egyiket a nőnek adom, majd az üreset megfogva visszasétálok a konyhába, hogy megtöltsem vízzel. Nagyot kell ütnie ennek a dolognak, hogy jól végződjön a találkozónk. A nappaliban átadom a vízzel töltött poharat Dexnek, majd magam is a szőnyegen foglalok helyet.
-Egyébként igen, köszönöm szépen, én is szeretek itt lakni. Khm... könnyű volt megszerezni.-sejtelmes mosollyal tekintek szemeibe, aztán megvonom a vállam. Jobb lenne terveket kovácsolni, gondolkozni azon, hogy merre tovább.
-Úgy gondolom, hogy másik városban is körbe kellene néznünk. Ki tudja merre járnak a többiek. Együtt vannak-e vagy külön külön?! Mit gondoltok?-köztük jár a szemem ahogy elveszem saját poharamat, majd nagyot kortyolok a borból.
-Esetleg, ha Reest nem szólítja el a munka, akkor csatlakozhatna hozzám, kettőnket lehet, ohgy még előbb megértenének.-vetem fel ötlet gyanánt, majd tekintetem végig hordozom a szobán.
-Van valahol egy feljegyzésem, egy ideig követtem mindünk lépéseit, merre járnak, kivel beszélnek, aztán... Ráuntam egy kicsit, mert nem láttam értelmét a sötétben tapogatózásnak, pláne mikor mindenki eltűnt, nyomokat sem leltem... De aztán ráakadtam Ahreesre és újra felgyúlt bennem a remény.-mosolygok kedvesen a nőre, majd felé nyújtom a kezem és ha megfogja az enyémet, egy kicsit megszorítom kezemmel az övét.
-Dex, jelölj ki egy várost, szívesen előre megyek, akár már holnap indulok.-dobom még be a közösbe az ötletem és újabb kortyot veszek magamhoz, várva a válaszát.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 13, 2020 1:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Várva várt találkozás

Hiányoztál. A részem vagy. Nélküled csak fél vagyok.
──────────── ────────────
Rettenetes vágy fog el. Ilyen elemi erejű, elsöprő késztetést még soha nem éreztem. Dex. Tekintetem felfalja látványát, beiszom minden rezdülését. Ahogy a szellő meglengeti elszabadult tincseit, és a napfény vérpirossá színezi füleit. Arcára árnyék borul, tőlem zárja el részben a fény, elvakít kissé. Hunyorogva fürkészem vonásait, miben változott. Aztán ahogy közelebb lépek, íriszei mélyére pillantok. Hová tűnt drága a vidám csillogás belőlük? Belefacsarodik a szívem, ahogy az ürességbe tekintek. Miféle gyötretés ölte ki belőle azt a ragyogást? Szeretném megöleli. Olyan szorosan, hogy az már fájjon. Belesimulni a mellkasába, hogy sajátomban érezhessen szívének lüktetését, hogy az ő dobbanásai félreverjék az enyémeket. Megbújni arcommal nyakának ívébe, mélyre szívnám az illatát, amit olyan jól ismerek.
De nem teszem. Érinteném ajkát, hogy hallgatásra bírjam. Apró mozdulat, mely oly ügyes, hogy csupán a levegőt inthetem csendre mozdulatommal, sírás kerülget. Miért Dex, miért? Szeretném elsikítani a kínomat, de nem teszem. Csupán némán sóhajtok egyet, tekintetembe beleköltözik lelkem fájdalma.
-Mit beszélsz te itt összevissza?
Hörrenek fel, ahogy végre visszatérek a valóságba saját vágyaimat temetve el mélyre magamban. Szúrós pillantásom vetül most rá, de Asa közbelép, én pedig keskenyre húzott ajkakkal lépek utánuk, ahogy megindulnak visszafelé. Konok hallgatásba mélyedve ballagok mellettük, nem kell sok idő, míg elérjük a házat, s felhágva a lépcsőkön, megnyílik előttünk a lakás ajtaja. Én már ismerem ezt a barátságos otthont, tudom, hogy Asa rúnákkal védi. Ezért is itt szoktunk jobbára találkozni, ha nem a kávézóban. Az én kis lakom sokkal szembetűnőbb helyen van, és a rúnákhoz sem értek annyira.
Kettesben maradunk Dex-szel, én pedig szembe fordulok vele.
-Dex... -Fogok bele, s lám jó volt az a kevéske idő, míg ideértünk, hogy lecsillapodjon felhorgadásom.- Nem mondhatsz olyat, hogy nem érsz annyit, mint bármelyikünk. Lehet, hogy nem vagy már szeráf, de ettől még te voltál, vagy és mindig is leszel a vezetőnk. Hogyan képzelheted azt, hogy nem fogunk megbízni a döntéseidben? Eddig is megbíztunk benned, ezután sem lesz másként. És magadra sem maradtál volna, ha megosztod velünk a gondolataidat. Ez az, amit nehezen emésztettünk meg. Hogy te nem bíztál bennünk eléggé.
Nem korholom, nem vádolom, sokkal inkább tényként terítem ki elé a lapokat, mint elkerülhetetlent. A csendet Asa visszatérte dobja újra közénk, és én ezúttal A kanapé elé rogyok le a szőnyegre. Az üveglapos asztalka így mellkas magasságába kerül nekem, rajta a szendvicses tányérokkal, pohárral és borral.
-Én kérek szépen bort Asa.
Fordulok oldalra, magam mellé húzva térdben a lábaimat, miközben felkönyökölök a kanapé ülésére. Így pillantok fel Dexre, már-már könyörgően, hogy ne tegye ezt önmagával és velünk se.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7