Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Könyvtár •
reveal your secrets

Ophilia


Könyvtár   - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 12, 2020 1:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
Nincs okom takargatni előle szárnyaim, senki előtt sem. Büszke vagyok arra, hogy angyal vagyok, nincs okom rejtegetni ezt. Az egyetlen hely, ahol megteszem, az az emberek közege. Őket, főként New Yorkban, megrémítik szárnyaink, nem csak a mérete, hanem a rettegés, hogy vajon ártani jöttem?
Sajnos túl sokáig jártam úgy ott, hogy igen. Ártani akartam nekik.
Fejem enyhén rázom csak meg, újra, ahogy szemtelen mosollyal az arcán ejti ki szavait.
- Megkérdezhetem, hogy mit vársz, pontosan? Miért kockáztatsz? - persze ez csak egy egyszerű kérdés, semmi oka nincs arra, hogy válaszoljon nekem és ha így tesz, nem fogom tovább firtatni. Rajta áll, vagy bukik. Hangom sem számonkérő, nyugodt, szelíd. Leginkább érdeklődő és a kíváncsiság apró lángja is ott bújik meg valahol.
- Igen, sikerült - mosolygok rá szelíden, szeretetteljesen. Lelki szemeim előtt felizzik az üresség, ahogy testem lebeg a semmibe, a pokoli erő, és a fájdalmak, mely akkor körbejárt.
- Fivérem segítségével. Tudta a nyitját a szívémhez - felelem egyszerűen. Nincs okom hazudni előtte. Donról mégsem ejtek egy szót sem, nincs okom rá és nem kívánom, hogy mások lássák, segített egy angyalnak.
Ha valóban a háború lovasa lett a pusztító - mely valahol mindig kéz a kézben járt - akkor most jobban kell vigyáznia arra, hogy mit mondanak róla, vagy épp, mit látnak.
Vele szemben foglalok helyet, a könyvet pedig egy bólintás kíséretében adja át. Érte nyúlok, nem használom erőm. Könnyedén csúsztatom az asztal lapján, félúton fordítom a magam irányába.
- Mindenre emlékszem - emelem fel tekintetem a könyv lapjairól, ajkamon továbbra is szelíd mosoly pihen. Ez egy olyan kérdés, amit fel sem kellene tennie. Magától értetődő, de ha nem, most neki mégis az lesz innentől.
- Való igaz. De, ahogy akkor is mondtam, úgy most is csak annyit tudok mondani. A démonok sok tekintetben a szürke zónába tartózkodtak megfigyelésem alatt is. A pokolba sose láttam be és legfeljebb arról tudok bármi információt, kiről sikerült egyfajta mintát felfedeznem - már ami az emberi megszállást és jelenlétet jelenti a világukba. Ha csak egy apróságot fel tudtam fedezni egy démonról, onnantól könnyebben vissza tudtam fejteni, hogy mikor, milyen testben járták a világot.
- Ami azt illeti, nem tudom. Amara fogsága alatt nem igazán foglalkoztatott sem, ez, sem pedig a politika. Leginkább azon munkálkodtam, hogy tudnám a világ végét elősegíteni számára - nem titok, legfeljebb neki akkor és ott nem mondtam el. Bárki másnak igen. Keserű az emlék, hisz én adnék nekik nem csak egy második, de egy sokadik esélyt is. Nekünk. A világunknak.
- Te magad is lovas vagy - hajtom félre a fejem. - Az erő benned rejlik, így tudod, hogy az miként működik - ráncolom össze szemöldökeim, orrnyergem felett lágy ránc képződik.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 10, 2020 12:15 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Szemtelen pofátlansággal legeltetem rajta a szemeim. Meglehetősen ritka, amikor egy angyal egy démon előtt így kitárulkozik. Bizonyára a hazai pálya előnye nagyban hozzátesz,  hogy ilyen nagy lelki nyugalommal mutogassa szárnyait. Gyönyörű, fekete tollerdő. Tépnivaló. Nehéz elszakítani tőlük tekintetem. A sötét gondolat pedig ott motozkál a fejembe. Tégy kárt benne. De elnyomom ezt a belső sugallatot, így kínzása csak szándék marad. Hiszen régóta, első találkozásunk óta tudom, hogy sokkal több rejlik benne. Hasznosabb ő egy tollas játékszernél. A fejében lévő tudás, amivel Isti megajándékozta teszi őt számomra annyira érdekessé. És ott van még valami. Egy különös érzés, amit nem igazán tudnék szavakba önteni. Az angyaltól szokatlan, korábban nem tapasztaltam a közelségében, ugyanakkor rettentő ismerős is. Tudom, hogy éreztem már hasonlót, de nem tudnám megmondani mikor és hol. Nyugtalanít, szinte irritál és egyszerre tesz kíváncsivá. Ez a különös energia, ami a szőkeségből árad új, teljesen összezavar. Noha zavatságomból mit sem látni, szemtelen vigyorom ezt jól leplezi. Azt hiszem dejavu érzésem támadt. Bármi legyen is ez, most nem töltőm az időt válaszok keresésével, ezt későbbre hagyom.
-Minden bizonnyal így lesz... - felelem démoni vigyorral. Szavaimból úgy tűnhet, mintha kicsit várnám is. Bár panaszra nincs okom, elég érdekes mostanában az életem. Unalom nem környékez, mindig van tennivaló.
Mikor megjegyzem változása tényét, elmondja, hogy utóbbi találkánkkor még a Sötétség befolyása alatt állt. Abaddon mesélt Amaráról, a vele való személyes talijáról, és a nő elképesztő erejéről. A Nagyasszony még a terveibe is bepillantást engedett a Pusztítónak. És mintha Mammon is túlélt vele egy összeröffenést, legalábbis valami ilyesmi dereng. Engem még nem ért az a "szerencse", hogy személyesen láthassam őt, a legtöbb amit a Sötétségből eddig tapasztalatam az egy elszabadult vihar volt. Mondjuk elég tekintélyes.
-Mégis sikerült megszabadulnod tőle, ahogy látom. - figyelem szelíd vonásait.
-Elmesélhetnéd, hogyan. - vetem fel, persze ha nem kíván beavatni a részletekbe, úgy nem erőltetem. Ám ha mégis megosztaná velem, úgy figyelemmel hallgatom beszámolóját...
Jövetelem célját tudakolja, miközben a megkezdett könyv felé pillant. Biccentek jelezve, nézze csak, ha úgy kívánja. Ha maga elé veszi a vaskos bőrkötésest és belelapoz rúnákról és csapdákról szóló leírást talál.
-Oh, több minden hozott ide... - felelem sejtelmes mosollyal.
-Emlékszel még az első találkozásunkra? - pillantok rá, kérdésemmel egyfajta nosztalgikus hangulatot teremtve. Bár ez inkább amolyan költői jellegű érdeklődés részemről, hiszen csak egy durva amnézia feledhetné vele azt, ahogy betiportam az életébe.
-...pontosabban, hogy miért is kerestelek meg annak idején? - kérdezem egy sunyi vigyorral a szám sarkán.
-...testvéreim ereje érdekelt... - dőlök hátammal székem támlájának, karjaimat mellkasom előtt keresztbe fonom.
-Nyilván tudod, milyen eszeveszett hajsza megy manapság egy almamag felkutatása után... - forgatom meg kicsit a szemeimet. Ahányszor eszembe jut, hogy egy gyümölcs magva lehet megoldás a problémánkra, legszívesebben előtörne belőlem a röhögés. Persze tudom, hogy sokszor a legképtelenebb dolgok vezetnek el a megoldáshoz. Na de akkor is, még nem jutottam odáig, hogy képes legyek ezt komolyan venni.
-...én viszont hallottam egy pletykát....a négy lovas erejéről....erről szeretnék többet megtudni... - vallom be jövetelem egyik fő célját.

zene: The Chaos within|| szószám: 481 || üzenet:   alvócica   ||
reveal your secrets

Ophilia


Könyvtár   - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 05, 2020 3:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
Az ajtóban csak egy pillanat erejéig állok meg, amíg az olvasó démont figyelem. A magam részéről nem tartom furcsának, hogy egy démon olvas, miért is tenné? Lényünk részét képzi, hogy bár régóta élünk, tudásunkban vannak hiányosságok. Túl sok mindent kellene megjegyezni, ahhoz, hogy mindent, de mindent képesek legyünk észben tartani.
Nincs ez máshogy az egyik legelső démonnal sem. Köztünk lévő különbség épp csak annyi, hogy engem megáldott Atyám azzal a keggyel, hogy a tudás mérhetetlen forrását bármikor előkaphassam elmém rejtekéből.
Mégis, még nekem is szükséges volt egykor mindent leírnom, könnyebben találtam meg a roskadozó polcokon a tekercsekre írt történelm egy-egy darabját. Amire épp szüksége volt testvéreimnek.
Ahogy rám pillant, szárnyaim néhány centimétert lejjebb ereszkednek. Végei a földet nyaldossa, mégis kényelmességről tesz tanúbizonyságot az egyszerű mozdulat. Elengedem magam, hisz okom nincs tartani tőle.
Még ha adott is rá, oly sok alkalommal.
Lassan sétálok hozzá közelebb, szavaira csak lehuny pillákkal mosolyodom el.
- Előbb-utóbb fog jönni valaki, ki nem lesz ily türelmes irányodba - mosolyom továbbra is szelíd, hangomban nincs fenyegetőzés. Ezúttal nincs. Már nincs.
Fejem enyhén félrehajtva figyelem, ahogy tollaimat figyeli. Való igaz, nem látta még teljes alakjában őket. Vele szemben én az arcát, vonásait figyelem, ajkai szegletében megbúvó, jól ismert galád mosolyát, szemeinek villanását.
Egyszerű mozdulatát, ahogy lábát leveszi az asztalról és hellyel kínál. Vele szemben.
Én pedig eleget teszek neki. Másokkal ellentétben nekem tényleg nem célom az ellenségeskedés a fajok között, nem ebben az időben.
- Mikor legutóbb találkoztunk nem voltam önmagam - árulom el nem is annyira a titkomat. Ő már a sokadik alak volt, aki megkérdőjelezte akkor énemet. - Vagyis de, kicsit bonyolult. Az is én voltam, nem mondhatom, hogy nem - mély levegőt veszek, miközben leülök vele szembe. Szárnyaim elrejtem, hogy kényelmes legyen számomra is. - Amara megfertőzte az elmémet, sötétségével árasztotta el, szívemmel együtt. Minden keserűség, mely akkor jellemzett is én voltam - bár megértem az akkori énemet, egyet érteni vele sem tudok. Vannak más utak is, mint a pusztítás.
- Mi járatban a könyvtárba? - hajtom enyhén félre a fejemet, ajkamon továbbra is ott a szelíd mosoly, ám arcáról a könyvre siklik a tekintetem. - Szabad? - kérdezem, kezem pedig előrenyújtom a könyv irányába, megnézném, ha engedi.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 05, 2020 9:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Elmélyülten olvasok egy kopott bőrkötetest szorongatva Las Vegas poros, elhagyatott könyvtárának egyik asztalánál. Magam vagyok, nem zavar senki, így teljesen belefeledkezhetek. Igen szokatlan időtöltés egy démontól. Tőlem meg kifejezetten életidegen, hogy szabad perceimben a betűket kergessem. Ám ha előrébb akarok lépni az ügyeimben, ez most szükségszerű lépés részemről. A helyzetnek van némi komikuma. Hogy mindezt a tollaspajtások városában teszem, cseppet sem veszélytelen vállalkozás. Bár efféle apróságok, mint a veszély, ritkán foglalkoztatnak. De mit tehetek, ha pont itt van, az amire szükségem van?
Felettébb érdekes olvasmány, amit a kezemben tartok, de mégsem veszek el annyira a sorok között, hogy ne tűnjenek fel a felém tartó léptek. Hallom közeledésüket. A csendben jól visszhangzik a folyosó a cipők ütemes kopogásától. Tekintetemet csak akkor emelem fel a könyv lapjairól, amikor a cipőkopogás hirtelen abbamarad és egy ismerős, édes női hang szólít meg nevemen.
-Ophilia... - mondom ki egy sunyi vigyor kíséretében angyali nevét, s közben lentebb eresztem a könyvet arcom elől, hogy lássam is őt. Teljes alakjában mutatkozik előttem, hatalmas angyalszárnyairól le sem tudom venni a szemem. Nem is emlékszem hirtelen láttam-e már valaha a szőkeség kibontott szárnyait.
-Még szép...nem is lennék az aki, ha nem így tennék. - felelem egy kisebb vállvonással sorskísértő kérdésére. Tollas része vonza a tekintetem, de ami az előlhagyott tollainál sokkalta figyelemre méltóbb, az az angyalnő tekintete. Már-már azt mondhatnám rá, hogy kedves...és van benne valami különös túlvilági nyugalom, amit magából áraszt.
Alig telt el pár hét, mióta a templom romjainál jártam és találkoztunk. Annak a nőnek most nyomást sem látom. Az acélos, kemény tekintetének, a kimért hűvösségének és a szája sarkában megbújó és néha felvillanó galád mosolyának....egyszerűen hűlt helye. Olyan, mintha Ophiliát megszállta volna a végtelen béke és a nyugalom.
Kényelmi pozícióm megbolygatom miatta. Lábaimat, ami eddig az olvasó tetején pihent, leemelem és rendesen felülök székemben. A kezemben lévő kötetet összecsukom, hiszen most, hogy társaságom akadt, egy darabig nem lesz rá szükségem - és az asztal szélére száműzöm egy rövidebb-hosszabb időre.
-Foglalj helyet, kérlek! - kínálom székkel velem szemben. Ha elfogadja, és az asztal túloldalára ül, úgy előredőlve könyöklök fel az asztal szélére és támaszkodom meg, hogy jobban, közelebbről is szemügyre vehessem őt és megállapíthassam: Más vagyl!

zene: The Chaos within|| szószám: 355 || üzenet:   alvócica   ||
reveal your secrets

Ophilia


Könyvtár   - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 04, 2020 12:02 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
Újra itt vagyok, ebben a városba. Egykor nem gondoltam volna, hogy ilyen sűrű látogatója leszek, ám ezúttal is emelt fővel haladok az utcákon. Tudom, hogy magyarázattal tartozom Gabrielnek és bocsánatkéréssel. Vezekelnem kell bűneimért, és ha hangom meghallotta, ha eljutott hozzá, hogy amit sugalltam felé, akkor itt az ideje, hogy lebeszéljem róla.
Ezúttal mégsem jelenek meg hirtelen az irodájába. Szokatlanul katonái sem acsarkodnak velem, egyszerűen csak elhajtanak. Én mégsem tágítok.
Emelt fővel, ragaszkodom ahhoz, hogy meghallgasson Atyánk első fia. Hallania kell azt,amit mondani akarok neki. Hallania kell, hogy az Úr nem hagyott el minket, hogy itt van még, köztünk jár.
Kegyes velünk, hogy megbánta, hogy magunkra hagyott. Van még reményünk a világba és ezt hallania kell. Okát mégsem árulom el fivéreimnek. Nem mondom el nekik, hogy mivé váltam és nem csak azért, mert nem tartozna rájuk. Idővel úgyis rájönnek majd.
Noha ma sikerrel nem járok, mégis ígéretet kapok, hogy holnap talán fogad. Ez pedig több, mint amit reméltem, még ha az idő sürget is.
Fejet hajtok az akarata előtt. Visszavonulót fújok, még ha a városból el sem megyek. Az itteni kedvenc helyem látogatom meg.
A városi könyvtárat. Magam sem értem, hogy miért vonz a hely, talán az emlékek, melyek keserűek. Fivérem segítségkiáltása, mégha ezt maga be sem látta. A viszály démonának újbóli felbukkanása, ahogy teszteltem, fivéreim vajon segítenének-e?
És igen. Segítettek.
Az egykori míves építmény mégis félig romokban. Részben én is tehetek róla, keserű nyál gyűlik össze. Szívemet ismeretlen erő szorítja, tettem bánom. Lassan sétálok be a tűző napfény elől, hogy pillanatnyi árnyékot találjak egy még álló oszlop takarásában. A por a levegőben száll, ahogy a nap megvilágítja, aranyló fényfolyosót kreál előttem.
Én pedig követem. A polcokat erőmmel lassan állítom vissza a helyére, a könyveket visszahelyezem rá, ahogy haladok előre. Kibontott szárnyaim - hisz ki elől titkolnám létem? - a padlót nyaldossák, az aláhulló porréteget verik fel.
Ujjaimmal néha végigsimítom a polcok szélein. A helység előbb elsötétül, a polcok közé nem süt már be a nap, az itt lévő könyvek nem is igénylik, értékesebbjei mégis a pincében vannak elzárva. Egy bukott által és Gabriel még csak nem is sejti, hogy milyen kincsen ül. Ő is.
Körömcipőm veri fel egyedül a csendet, az olvasóterem mellett elhaladva mégis egy alakra leszek figyelmes. Már majdnem elhaladtam az ajtó előtt, mikor megállok.
Tekintetem abba az irányba fordítom. Ismerős férfi ül, kezében könyvvel.
- Belial - szólítom meg, szelíd mosollyal az ajkamon. Teljes alakommal fordulok felé és belépek a hatalmas kétszárnyú ajtón, lépteim könnyedek, mosolyom már korán sem oly galád, mint alig pár hete volt.
- Továbbra is kísérted a sorsod? - érdeklődöm tőle pár méterrel megállva. Kezeimet magam előtt kulcsolom össze, tekintetembe nincs harag, nincs ellenérzés. Sem félelem, pedig azt mondták, hogy illene tőle is félnem. Tett róla. Mégsem teszem meg, hisz ez az ő természete.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 03, 2020 8:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Joggal szegezhetnék nekem a kérdést: Démon, megőrültél? Ez itt Las Vegas. Mit keresel itt? Talán meguntad az életed?, amire a válasz nagyjából csak annyi lenne: A legkevésbé sem...
Idejövet láttam a várostáblát, tudom hol vagyok...nem tévedtem el. Hogy miért vagyok itt? Hm...jó okom van rá. Talán keresek valamit, vagy csak egy kis nyugalomra vágyom. Néha a káosznak is kell egy percnyi csend... És ide az otthoniak egészen biztos nem követnének.
...vagy talán mindkettő miatt.

Nem teszek semmi gyanúsat vagy kirívót, amivel felvonnám magamra a tollaspajtások figyelmét, így nyugodt léptekkel, egy vaskos könyvvel a hónom alatt, már-már otthonos pimaszsággal sétálok végig Las Vegas csendes utcáin. A helyi könyvtár felé tartok, ott van dolgom. Nem idegen a környék, mivel nem most járok itt először, és valószínű nem is utoljára tolom ide a képem. Itt, ahol a magamfajta démonfajzatoknak nem sok keresnivalója. Miközben minden lépésemmel egyre közeledem úticélom felé, eszembe jut, hogyha már ide hozott démoni pofátlanságom, talán felkereshetném kedvenc szőke angyalomat is egy újabb "baráti" beszélgetésre. Már az első találkozásunkkor, mikor otthonában látogattam, megláttam benne valamit, nevezzük mondjuk....lehetőségnek. A mennyei irattáros. Egy két lábon járó eleven könyvtár, ami csak arra vár, hogy felfedezd...mennyi minden lapulhat abban a csinos kis buksiban. Mennyi infó, amit tollas testvérei ellen használhatnánk. Felnyitnám és belekukkantanék, ugyanis a fejében lévő tudás megszerzéséről nem mondtam le. Jó hasznát venném és ezzel nem vagyok egyedül. Miközben gondolataim a szőkeség és tudásának megszerzése körül forognak, hirtelen azon kapom magam, hogy a könyvtár szebb napokat is látott épülete előtt állok. Megérkeztem. Odabent csend és "hullaszag" fogad, manapság kevesen járnak efféle helyekre. A ritka könyvek gyűjteménye felé veszem az irányt, hiszen ott van, amit keresek. Rutinosan indulok meg a polcok felé, pedig egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor evett be a fene könyvtárba. Ebből egyszer Ophiliával. Nem mintha bajom lenne a könyvekkel vagy az olvasással, csupán eddig nem igen volt szükségem irott anyagokra. Most viszont érdekel valami, amire a választ legnagyobb sajnálatomra az itt lévő könyvek egyikébe találom meg. Nem tart sokáig a polcok között kutatnom, találok néhány ígéretes bőrkötésest.
-Rúnák és csapdák. - lapozok bele, miközben elégedetten vigyorodom el. Magamhoz veszem őket és az átsétálok az olvasóterembe. Az egyik ablakhoz közeli asztalhoz telepszem, ahol némi fény is beszűrődik a poros, törött ablakokon át. Nem árt, ha látom mit olvasok. Kényelmesen hátravetem magam a székben, lábaimat az olvasóasztal tetejére teszem, és belemerülök az olvasmányba. Fogalmam sincs mennyi idő telik el, de az első könyv vége felé léptek...cipők kopogása visszhangzik a folyosókról. Valaki közeledik felém...


zene: The Chaos within|| szószám: 410 || üzenet:   alvócica   ||
reveal your secrets

Hell or Heaven


Könyvtár   - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1137
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 17, 2019 10:13 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Ophilia


Könyvtár   - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 14, 2019 3:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To B & B
Igaza van, hogy nem kellene erőmet pazarolnom. Mégis megteszem, lépéselőnybe kell magunkat tartani. Nem vagyok harcos, nincs nagy fizikai erőm, de attól még lehetnek rejtett képességeim, melyeket csatába fel lehet használni. Én ne tudnám ezeket? Persze, aki tisztességgel harcol annak erre nincs szüksége, nem igaz? De mégis ki mondta, hogy én tisztességgel harcolok?
Hol van már a tisztesség, mely egykor jellemzett minket?
Amíg azok ketten ugatják egymást, addig próbálok nyugodtan ott ülni. Mégis észre kell vennem, hogy lihegek. Hogy az erőm kezd elhagyni. Hogy több sebből is vérzek, bőrömet felkarcolták a törmelékek tömkelege. Szárnyam egy része eltört, érzem a kínzó fájdalmat, mely az elevenembe hatol. Hiába rejtem el, tudom, hogy nincs rendjén. Érzem. Mint amikor embernek törik a csontja.
De még maradt bennem némi erő.
Alábecsült a démon, ha azt hiszi, hogy csak annyim van, amennyit mutattam. Amara erőt adott nekem. Többet - de nem sokkal. Mégsem ér semmit, legfeljebb annyit, hogy megáll egy pillanatra. Elégedett vigyor ül ki arcára.
- Te nem hallottál még az elterelés művészetéről? - villantok kedvenc iphraemem irányába egy kedves, mégis gúnyos mosolyt. - Oh! - csapok a kezemmel a szám elé. - Elnézést, szóval…
Addig-addig fecséreljük el itt az időt, hogy közben a maradék erőm is elszáll.
A francba.
Épp időbe. Elegáns mozdulattal tér ki Bartholomew elől. Tekintete villámlik, legfőképp felém. Én pedig állom pillantását.
Kardjára nincs szükség, hiszen már így is tűzben fürdenek karjai, ekként csap a harcos irányába. Miközben pedig újabb törmelékkel ajándékoz meg, mintha be akarna vele takarni.
- Ó-ó - ejtem ki röviden, felállok a törmelékdarabról, ám lábam beakad, elbotlok. Erőm már nincs, így csak annyit tudok tenni, hogy kiterítem a szárnyaimat és hagyom, hogy a törmelék betemessen.
Nincs időm most arra nézni, hogy a másik kettő épp mit csinál.  
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 26, 2019 10:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



@Ophilia, Belial
Kő kövön nem marad  • Credit:
Nem hittem volna, hogy pár kődarab majd megállítja őt, sőt, reméltem, hogy jelenlétem sem fogja megállítani egyből, akkor igencsak kellemetlen lett volna a mulatság, sőt mi több. De hát nem is velem kell foglalkoznia, látom én azt a nagy igyekezetet arra, hogy a másikat a semmivel, vagy valami kellemesen hasonlóval tegye egyenlővé, viszont ő nem volt rest és végül, feladva az angyali nagyravágyással, segítségért kiáltott. Meglep, nem tudtam és tudom most sem leplezni ezt magamban, a meglepetés mégis pozitív, tartogatott nekem valamit, amit ha nem is tudta, mégis hiányoltam. Vagyis... Ez sem az, ami tökéletes lenne, de mindegy is.
A hely maga amúgy sem volt szép hely, a könyvek egy részét felgyújtották az utolsó lakók, majd végül az egerek rágták, így viszont már aztán semmi sem marad. Amint földre helyezem a súlyon, ropog bakancsom alatt a törmelék, a másik pillantását elkapva egyelőre csak a port rázva le tollas tagjaimról, elreppenni nem fogok, ami pedig felém vagy rám hullik, kivédem magam is, kellemetlen egy betört koponyával akármit is tenni, legyen akármennyi erő Isten kreálmányaiban manapság. Kedvem lenne nekem vigyorogni, de nem nyúlik arcom rá, csak figyelem, árgus szemekkel minden apró mozdulatát, vagy épp csak azt, hogy mit tehet, ha valamennyit elkapni képes vagyok a kis trükktárából, de ez nem olyan egyszerű, már nem, de nem hergelem vele magam. Nyakam ropogtatom ki egy, a csend pillanatában, kényelmesen, mintha épp barátságos birkózásra indulnék, összemérve, kibe mennyi erőt rejtettek, aztán felhorkanok, elmehet röhögésnek is, aminek veszi.
- Hát hogyne, csak arra vágyom, hogy veled bármit kellemesen elrendezzek – köpöm ki a szavakat felé, kissé vicsorítva, az emberek előtt ezek voltak a legnagyobb gondok, az alanti lakók kedves és aranyos létezése, annyira meg még nem fordult ki magából a világ, hogy én most kezdjek el lepacsizni bármelyikkel is. Na akkor meg lehetne nyomni a gombot, amely mindent megsemmisít, akkor már minden elveszett. - Te sem vagy kellemesebb. Miért fognám vissza magam? - mert hát, ő valóban nem volt az, elég Ophilia felé pillantani, akinek már kijár a kiadós pihenés. Furcsa. Fura látni, akár érezni magam, amint kimerül a tár és csak vagyok, létezem. Fura és idegen, kellemetlen, átkos vacak az egész. Feldühít, olyankor teljes a tehetetlenség és a csalódás, olyankor érzem azt, hogy közelebb kerültem a mocsokhoz, amit irtottam. Kiköpök, de csak mert a felszálló por beszéd közben már lassan mindenhol ott van és recseg a foam alatt.
Lépnék én előbb is, amikor pont ő nyúl ki a mocsok felé, a pillanatnyi szünetét máris elcserélve cselekszik. Felmordulva, mintha ezzel jobban ártana, mintsem behúzna az a másik egy mély és erős gyomrost.
- Elnézést, elnézést. Azt hittem még folytatod a felolvasást, vagy az eszmecserét a barátunkkal. Már kezdtem azt gondolni, itt szópárbaj volt és attól dőltek le a falak – forgatom szemeim az iróniában fürödve, majd visszatérek a jelenbe. Muszáj. Megperdítem ujjaim közt régi ismerősöm, barátom, a pengét és ha ismét köztünk van, ha még az illúzióban, félreteszem a kényelmes csata eddigi menetét. Teszek a szilákra, kövekre, kavicsokra, egy rövid kanyarral vágom le a köztünk lévő távolságot, és a démonnak rontok... Ha védekezik, ha nem.

reveal your secrets

Ophilia


Könyvtár   - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 16, 2019 4:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To B & B
Az emberek és démonok sokszor nem számolnak tetteik következményeivel. Úgy vannak vele, hogy azt csinálnak, amit akarnak, mégis mi bajuk származhatna ebből, nem igaz? A velem szemben álló démon is azt hiszi, hogy bármit megtehet anélkül, hogy egy karcolás is esne rajtuk. Egyszerre szórakoztató, de bosszantó is a jeleme. Van egy hozzá hasonló démon is, csak ő ezt valahogy okosabban csinálja. Nem ennyire idegesítően. Bár Ő inkább csak makacs és megszerzi azt, amit akarja.
Mégis eljönni úgy Las Vegasba, fenyegetni egy angyalt, hogy azt hiszi megúszhatja? Amikor elmondja számára az a bizonyos angyal, hogy Gabriel szövetségese és azt hiszi, hogy sértetlen maradhat?
Nem tudom, hogy tényleg ennyire ostoba, vagy csak meggondolatlan.
- Kötve hiszem, hogy bármit értenél, ami körülötted folyik - és ezt még őszintén is állíthatom. Nem kicsinylem le, még az is lehet, hogy megjátsza magát, bár nem hinném, hogy emiatt többet tenne bármi ellen is. Folyik az árral. Ez van.
Most sem hisz nekem. Most sem hiszi, hogy megvan a következménye. És ezt akkor sem, amikor gondtalanul vághatja hozzám a könyvtár maradványait. Erőmmel mégis megpróbálom kitartani. Nem figyelek már oda a szavaira, azt, amit mondd. A harcost keresem meg elmémmel, hívom ide. Ha nem jön, tudni fogom, hogy a város neki sem ér többet. Hogy gond lehet Gabrielnél - igen, egyes angyalok tettei többet elárulhatnak, mint ahogy azt bárki is gondolná. Ha pedig eljön… Nos, akkor átadom neki a terepet.
Erősen koncentrálok rá, arra, hogy megtartsam az omladozó épületet. Fényem fakón villan felé, fekete füstgomolyag jelenik meg benne.
Egy pillanat csak és landl közöttünk az iphraem. Sóhajtva szórom el az épület körül a nagyobb darabokat, a kissebbeket pedig engedem, hogy rájuk hulljon. Az erőmnek is megvan amaga határa, mégha Amaratól is kapom azt. Lihegve szállok le az egykori lépcső, mostanra összedöntött romjainak tetejére. Felénél törhetett be, korlátja kiszakadt, a könyvek pedig szana-szét hevernek.
- Tied lehet - intek kegyesen Bartholomew irányába, feltételezve, hogy nekem szánta a szavait. Eszem ágába sincs már közbeszólni. Inkább felkapom az egyik könyvet és leülök egy romdarabra vele. Kényelmesen teszem keresztbe a lábam. Enyhén szólva is szürreális a kép.
Belial sem hiszi, hogy ennyivel megúszhatom. Nem is.Tollaim lobbannak lángra. Megrázom őket, hátha az égő érzést eltüntethetem. Szisszenve tekintek hátra és rejtem el őket bőrömbe, hogy tüzét eloltsam.
- Ám legyen - tekintek előbb rá, majd a könyvre. - Halljátok a szavamat, király és királyné! Ti ugyan nem hívtatok meg engem, de én mégis eljöttem: ne mondjátok, hogy fukar vagyok: én is hoztam valamit a gyermeketeknek. Mikor a királylány betölti tizenötödik évét, megszúrja egy orsóval az ujját, és holtan esik össze! Ez az én ajándékom, amiért így bántatok velem! - ha már Pont, Véletlenül ez a könyv akadt a kezembe.
De ezzel nincs vége. Közben az utolsó erőm martalékával illúzióba ringatom Belialt, aki újra Raguel társaságában találhatja magát, börtönében, amit az arknak kreált, remélve, hogy ezzel egy ideig a nosztalgiájával ellesz.
- A helyedbe nem állnék úgy, mint egy darab fa - tekintek fel sokatmondóan a harcosra, ha még mindig nem cselekedett. Ennyi volt. Ennyi haladékot kapott. Az erőm lemerült, érzem, hogy kapkodom a levegőt, hogy lassan a karom sem fogom tudni felemelni.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 13, 2019 10:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To: Ophilia & Bartholomew
I don't see a fairytale ending for you...



A kis interakciója egyre inkább hanyagabbá válik, amiből kifolyólag késztetést érzek egy gyors imádság elmormolására, amiben megszólítom a Mindenhatót, aki... aki nem mellesleg; lelépett nyaralni. Hát micsoda' tény! Ahelyett, hogy az angyalkáit babusgatná; elment, mily' összeillőek is Lucival.  S lám, lám, odanézzenek.. lassacskán még féltékeny leszek a faterjára, mert utánozni véli... Oh, ugyan, dehogy! Bár mindenesetre eléggé érdekes egy helyzet.. eltűnik Isten, Lulu is magunkra hagyott szépségesen és... és ez a kaotikus légkör... Jah, miként ez igazából nekem kedvez?! Akkor egyáltalán nem is szóltam! Viszont a jelenlegi terep épp' romokban áll, a drágalátos angyalka meg erőt fitogtatva közli mondandóját... Értékesen érdektelen, avagy helyesbítve; kellőként értéktelen. Számomra nem jelent többet sem ő, sem ez a város, sem ez az egész kialakult icike-picike szituációcska.. Felőlem elpusztulhatnak, felgyúlhatnak és.. és áh, de csodálatos látvány lenne, ha mindannyian egyszerre közösen égnének! Ezt... ezt egyszerűen már most akarom e pillanat kapcsán, ugyanis... nem bírom kivárni a soromat.
- Értem, tehát... - Bökök felé elmélkedve. - ...ingadozik nálad a mérleg nyelve, ami azt eredményezi, hogy... oh, már mindent értek! - Szúrom oda rácsodálkozón, miközben arra gondolok, miként az esze helyén egy jókora szobamérleg van, ami másra sem alkalmas, mintsem... nem, ezt határozottan nem fogom kifejteni! De azt hiszem; ezzel elég sok mindenre választ kaptam. Oldalra is döntöm némileg a kobakomat, fürkészvén... nem, nem őt, hanem a megmaradt épületi maradványokat, amik nem festenek túlságosan rózsás állapotban, de hát ez van... Démon vagyok és váó, rombolok!
- Ez igazán remek, meg mesés és csodás is egyben... - Forgatom meg a szemeimet. - ...viszont ez továbbra sem érdekel, hiszen, mint látod... - Írok le egy kört a mutatóujjammal a levegőben. - ...ezernyi jobb dolgom van, mint ez a sok kis esztelen csatározós statisztika! - Sandítok rá egy sokat sejtető félmosollyal, de az Istenért sem lövöm ám le a poént; elég, ha én tudom azt, amit, nem igaz?!
A törmelékek folyamatosan felé repkednek, mintsem egyféle ápolgató ölelés, vagyis... kellemetlen státusz állapot, míg nem... ah, bingó! Ez az! Az egyik pont eltalálja és már reménykedem a földre esésében, ami aztán mégsem következik be. Egy szomorú fej ábrázolását nyújtom a számára, ahogy méregetően eltöprengem. Ő pedig eközben mond valami olyasmit, hogy ez 'engem temet be', meg megállítja a rengeteg romos darabkát... Miért is ilyen nehéz elbánni ezzel a mitugrász kis angyalkával?! Mehetnének a dolgok könnyebben, sokkal letisztultabban, de neki... neki szándékosan mindent meg kell nehezíteni, nem de bár?
- Én a helyedben... - Sétálni kezdek. - ...nem fárasztanám ki önmagamat! - S épp', hogy megejtem máris...
Megjelenik egy másik szárnyas; jobban mondva Gabriela néni... bácsi... csicskása, aki belendülten hajít felém egy kisebbféle halmot. Egyetlen koncentrációs kísérlettel ezernyi részre robbantom, így nekem maximum csak ezek csapódhatnak. Hetykén mérem végig ezt követően a férfit, ekként szúrva ki... a kezében megjelenő fegyverkét. Oh, csak nem angyalpenge?
- Miért... - Vonom fel az egyik szemöldökömet. - ...el lehetne kellemesen is ezt rendezni, ifjú Csipkerózsika? - Élcelődök egy sort, ahogy a belső zsebembe nyúlok, eközben arra fókuszálva, hogy égj Ophilia... égj, mintsem egy gyertya lángja..

▲ music: Fight back▲ ▲Words: 498▲ ▲Note: -
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 13, 2019 7:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



@Ophilia, Belial
Kő kövön nem marad  • Credit:
A város bűvkörén kívül, a tökéletes pusztaságban és semmiben lelem meg a csendet. Fura, nem is annyira mégsem, csend és csend, a viharban mindenkinek ez kell, vagy csupán helyem hagyom el és élek egy röpke, szabad akaratot? Hazudnék, hogy a jelen, a közelmúlt eseményei nem formáltak ismét, legalább fejben, elmém falaira kapartak fel valamit, talán az idegen és sötét erő hagyott vájatokat, amiket magammal, a magam fura dolgaival töltök ki.
Vagy csupán egyszerűen fásult vagyok, felvéve az emberek szokásait, festek magamra, magamba érzelemszerű dolgokat. Ez itt az unalom, a feszült várakozás és az, hogy mint harcosnak, akinek várnia kell, egyszerűen hasztalannak bizonyulok. Mert az vagyok. Lassan tünedeznek el az angyalok, vagy halnak meg, de már nem tudom megmondani ki és mikor halt meg a kezem által. Hogy is van ez? Aki megkóstolja a vér ízét, onnantól nem kíván már semmi mást? Szégyenszemre könyvekre fanyarodva, emberek buta szavait kutatva jöttem rá, belőlem sosem lenne békés valami már, talán sosem lennék képes már egyszerűen letenni a fegyvert és menni tovább, állni, akármennyire is köt minden apró atom bennem Gabrielhez, a forrongó gócpontot nem tudom elzárni. Hisz óhaj lehet, az akarat legyőzi és a berögződés, az, hogy mit kell tennem és mi a feladatom. Elnyomom majd, megtanulom azt is, mint ahogy megtanultam Istenem féltett teremtményeit ölni vagy épp a sajátjaimat. Vagy egyszerűen, csak cselekszem és várok a csatáimra.
Ujjaimat kiropogtatva, apró hangot zavarok a tökéletes csendbe, ráhagytam a pillanatnyi őrséget másra, aki még méltó rá, aztán... Végül is, dolgom akadt, ide már csak később érkeztem, elódáztam kicsit a visszaérés pillanatát, aztán mi? Semmi.
A porba rúgok, apró felhőt bámulom, ahogy visszaszáll a helyére, ahogy tudja, neki hol van az és mi a szerepe. Ismeretlen és rég kihalt nyelven mormogom magam elé saját imámat, saját szidalmamat, saját magam ítéletét. Nekem ez a békeidő, ezekkel a tárgyalásokkal és intrikákkal teli időszak csak ezt a kihalt tájat és a semmit hozza. Azt, hogy valami...
Fejem kapom fel. Először, mintha csak idegen és hideg szellő kaparászná meg tarkómat, mintha megragadná poros tincseim és rántana rajta. Szinte már jóleső, arcomra vigyor torzul, jön az üzenet, érkezik és csalódtam volna, ha csak egy hadnagyunk, ha csak egy egyszerű valaki kiáltott volna utánam. Üzenetére ujjaim ismét ökölbe szorulnak, aztán düh. Magánakcióm hozadéka, apró büntetés, vagy még nagyobb azért, mert engedtem a forrongó belsőm saját apró vágyának, hogy...
- Öt percre teszem ki a lábam.. - fordulok el a halott, az eddig bámult tájtól, és máris útra kelek. Sebesen, mint annak idején, mint mikor számított és mikor küzdeni kellett. A város lassan tűnik fel előttem, kinő a földből, hatalmassá duzzad, én pedig követem a kis fonalat, ami kigurult elém, amit meg kellett ragadni és ami ugyan gyenge szál, olyan erősen tart.
Szinte messziről érezni a bűzt, aztán mindent mást is. Időben, vagy késve, de itt, berobbanva, utat törve zúdítok egy kisebb halmot a démon felé, ezzel is kicsit hagyva Ophilia-t, hogy fellélegezzen. Eléggé odavan, vagy csak ezt mutatja, pár pillantás volt az egész, a fegyver már ott villan a kezemben, szemeim a betolakodók közül is a szurokseggűre szegezem, nyakam pedig úgy roppantom ki, mintha csak laza ütögetésre gyűltünk volna össze.
- Nos, elnézést a késésért, mondanám, hogy feltartottak, de... Azonban, ezt a kis játékot kénytelenek leszünk kellemetlenebb vizekre hajtani – készenlét, frissen és üdén, figyelve minden rezdülésre. Támadni kellene, de az túl gyors, itt a csata, vagy valami, nyeld be tövig, ki kell élvezni.

Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2