Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Könyvtár •
reveal your secrets

Ophilia


Könyvtár   - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 30, 2020 5:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
• Zene: Afterlife
Figyelem arcának vonásait, ahogy kérdésemre reagál. Eltelik néhány szívdobbanásnyi idő, amíg némán nézzük egymást. Nem szólalok meg többé, türelmem végtelen, ezt ő is pontosan jól tudja. Nem fogom siettetni a válasszal, ebben bízhat bennem. Nagy erejű lovas, ki köztudottan nem szívleli az angyalokat és ha lehetősége van rá, előszeretettel kínozza is őket. Természetes, hogy érdekel, megváltozott-e a véleménye és ha igen, miért. Nincs okom kételkedni benne, a velem szemben ülő férfi nem hazudott még. Bármennyire is kétesek voltak indítékai képes volt elmondani azokat.
Ennek ellenére nem hihetem azt, hogy bármikor és mindig igazat is szólna. Azonban, amíg nem kapom hazugságon, nincs jogom elítélni, hazugnak neveznem. Nem ezért kaptam második esélyt Atyámtól.
- Mammon szimpatizál Amaraval – jegyzem meg. Nem kívánom bemártani, sose tennék ilyet. – A lovasok erejére talán segítség lehet, nem tudom. Kulcsai lehettek a megoldásnak. Az arkok egysége megtört, az ő erejüket nehéz lesz újra összeszedni. Ha valóban segítenél, akkor Mammonra is szükség lesz az oldalatokon – a háborúban nem kételkedem. Ő bebizonyította már, hogy Amara ellen áll. Bármit megtenne, hogy leküzdje. Életét is áldozná érte. Értem.
- Valójában nincs szükségem minden mélységére és magasságára. Határai, körvonalai elegek lehetnének. A régiók felosztása sem szükséges, noha bevallom, saját kíváncsiságomnak nehezen engedek – fut halovány, szelíd mosoly ajkam szegletébe. A tudás, melyért teremtett egykoron, aligha halványult. Az érte való szomj még mindig ott csörgedezik ereimbe. Azzal mégis tisztába vagyok, hogy van ennél egy jóval fontosabb feladatunk. Csak egy térkép kell, melyet rá tudnék vetíteni a Földünkre. – Mit gondolsz  mennyi időbe telne ezt elkészítened? A lehető legpontosabbat, amire emlékszel? – kérdezem fejem újra csak enyhén félrehajtva. Hangom még mindig kedves és nyugodt. Nem kapkod, nem sietettet. Ujjaim nem járnak, a könyv előtt pihentetem az asztalon, összekulcsolva azokat.
- Ha nagyjábóli helyet be tudnál illeszteni, hogy körülbelül hol tarthatták fogva, talán az is sokat segíthet. Nem tudom, egyelőre a sötétbe tapogatózom magam is. Bármilyen segítség jól jöhet, ha harcolni kívánunk vele szembe. Nem lesz egyszerű és nem lesz könnyű – és végképp nem lesz áldozatok nélküli. Egy harc, ahol minden a tét.
- Vélhetőleg. Atyám még akkor mégis uralkodott világa felett, amikor Lucifer elhagyta a poklot. Ha veszélyt jelentett volna, nem hinném, hogy engedte volna, hogy sokáig a Földön legyen – rázom meg a fejem. – Inkább látom abba a rációt, hogy az Úr elmenetele után meggyengült a világunk. Megcsappant az erőnk, te is érezhetted, mi is. Az angyali erők harmadájára csökkentek, aligha vagyunk képesek már bármire is. A pokol is meggyengült. Ha lent van Lucifer, ha nincs, akkor is. Huszonöt év gyengeség sok idő – rázom meg fejem enyhén. Előre merészkedő hajam simítom fülem mögé. Inkább látom ebbe Amara szabadulásának okát. – De bármi is idézhette elő, sokat aligha számít, mégis mindent megmagyarázhat – különös kettőssége ez a világunknak. Minden is számít és mégsem. Bűnbakot nem kívánok keresni, csak egy magyarázatot, hogy miként törhetett ki a fogságból.
Mely segíthet nekünk a harcokba vele szembe.
Megjegyzésére, hogy milyen egyéb elfoglaltságai voltak, csak fejemet rázom meg. Nem is ő lenne, ha nem hozná fel, nem dörgölné az orrunk alá.
- A Harmónia nélkül hátrányba kerültünk. Elbukásának köze van ahhoz, hogy nem volt itt, amikor fivérei marakodni kezdtek egymással – jegyzem meg nyugodt tényszerűséggel. Még mindig nem kívánom hibáztatni, eszem ágába sincs. Csak szeretném, ha tisztába lenne tetteinek a következményeivel.
- Minden cselekedetünknek, mindig megvan a maga ára, Belial – teszem még hozzá. – Ha jól tudom, Abaddon találkozott vele odalent, a pokolba. Egy jó ideig volt odalent, mielőtt a Földre feljött volna Amara. Mintha senkit sem zavart volna. A pokol, de vele együtt a menny is jóval korábban elvesztette valódi funkcionalitását – elvesztette azt, amiért létrehozták azt a helyet.
Az erőviszonyok eltolódtak, átformálódtak. Bármennyire is bíznék fivéreimbe, az köztünk lévő ellentét feloldhatatlannak tetszik. Szükség van az arkok erejére, de ugyanúgy a lovasokéra is. Atyánk köztünk jár, tudom, hogy segítene nekünk a végső összecsapásban… Ha ott lennénk.
Mivel? Kijelentésére bólintok, én is így vélem, így gondolom.
- A pokol és menny kinyításával az erőink egy részét visszakaphatnánk. Úgy vélem, hogy Amara lelkekkel táplálkozik. Az, hogy az emberek most nem halhatnak meg, tovább gyengítenek minket. Mi is a lelkekből nyerjük az energiánkat – mivel növelhetnénk esélyeinket? Túl sok mindennel, mégis kevés esélyt látok bármire is, ami megvalósítható lehetne.
- Összefogás a fajok között. Félretenni nézeteltéréseinket és együtt harcolni ellene. Szó szerint minden erőre szükség van Amaraval szembe. És az esélyeink még így is csekélyek – nem kívánom kecsegtetni, hiú ábrándokba kergetni.
Vesztésre állunk.
- Amara a tökéletes ellentéte. Nem meggondolta magát. Nem kívánta, hogy saját babaházába belerondítson. Képzeld el, hogy ők ketten a világ kezdete óta léteznek, nem feltétlen a Föld az első bolygó, amit Atyám megalkotott. Mennyi párviadal zajlott vajon le közöttük? Túl sok a kérdés, túl kevés a válasz. Nem meggondolta magát. Szánt szándékkal hagyta ki. Ezért teremtette az arkokat azon képeségekkel, olyan hatalommal, ami segíthetett neki, hogy el tudja zárni. Szörnyen hangzik. De az Úrba épp annyira van benne a sötétség, ahogy Amarába is a jóság – mindig is meg fogom védeni azt, amit létrehozott egykor. A Földet, az embereket, a természetet. De nem szabad szemeinken ellenzőt hordani, amikor róla van szó. Tisztán kell látnunk tettei mögött húzódó gondolatokat.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 19, 2020 7:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Amara erősebb lett, és még inkább rontja esélyeinket, hogy ebben a pillanatban is tovább növeli erejét. Talán már olyan szintre ért, hogy a vele szembeni harc nagyobb kockázatokkal járna, mint azt sejtenénk. Nincs okom megkérdőjelezni a szőke szavait, a Sötétség szolgálatában állt egy ideig, az egyike azon keveseknek, akiknek elég nagy rálátása van, milyen erőket birtokol a sötét nőszemély. Másfelől a nemrégiben tapasztalt kóbor vihar is jól példázza mekkora rombolásra képes. Valóban segítenél Amaraval kapcsolatban? Emelem fel kérdésére fejem. Köztudottan nem szívleltem az angyalokat hosszú-hosszú időn át, sok démontársammal ellentétben még csak halovány gondolatomban sem merült fel, hogy valaha is együttműködjek a tollfészkekkel. Ha ez a kérdés máskor, máshol hangzana el, egészen biztos élből utasítanám el az együttműködést, de most kicsit megváltozott a felállás, közös ellenség tűnt fel, ami mindannyiunkat az elmúlással fenyeget. Be kell látnom, csak közösen lehet bármi nemű esélyünk ellene, így az angyalnő kérdésére igenlően bólintok. Közös érdek, segítenék. Néhány évvel ezelőtt az új Háborút is hasonlóról biztosítottam. Félretenném a személyes ellenérzéseimet, ha azzal megoldanánk ezt az "apró" sötét problémát.
-Talán mondanom sem kell, hogy szeretem a káoszt, a felfordulást, a békétlenséget, amit a világban okozok...de a végleges pusztítás nem játszik a terveimbe, sohasem játszott. Amara céljai nem összeegyeztethetőek az enyéimmel... - fűzöm még bólintásom mellé. Nem beszélve arról, hogy a Sötétség megjelenésével a hazavezető utak is lezárultak, épp úgy a Pokol felé, mint a Mennyekbe. Mind itt rekedtünk a halandók között, ebbe a kényszeredett helyzetben, meggyengülve, és bár kezdem egészen megszokni a tartós ittlétet, egy másodpercre sem tettem le arról, hogy hazajussak. Viszont a kapuk kinyitása még nem oldja meg a gondokat, Amarát kell valahogy újra hűvösre tenni. A szőkeség a Pokol osztott területeire tereli a beszélgetést, az érdekli mennyire ismerem jól a lenti világot.  
-Könnyedén tudnék térképet rajzolni róla, jól ismerem a határait. Korai éveimben, mielőtt először a Földre jöttem volna, megfordultam minden szegletében. - mesélem. - Persze túlzás lenne azt állítanom, hogy úgy ismerem minden régióját, akár a tenyeremet...de egész jól eligazodom bárhol odalent. - folytatom egy könnyed vállvonással. - ...értelemszerűen saját régiómat és a szomszédjaimat ismerem a leginkább és a délre fekvőket a legkevésbé. Ahol elméletben Amarát fogva tartották is az általam ismertebb régiók közé tartozik. - teszem hozzá mellékesen. Így ha a "börtönrégióban" kellene kutakodnom, nem okozna számomra nehézséget.
Túl sok a kérdés, túl kevés a válasz, az időnk pedig csak egyre fogy. Akik előbbre vinnének vagy eltűntek, vagy halottak, vagy emlékeik megkoptak és nem emlékeznek. Így csak a találgatások maradnak. Azt gondolom, hogy Isten távozása mellett, a Főnök lelépője is közrejátszhatott a Sötétség szabadulásához, még annak ellenére is, hogy Lucifer hamarabb, még a vén szaros felszívódása előtt dobbantott a Pokolból. Ophilia ugyan nem hiszi, hogy az ark eresztette volna szabadjára a sötét nagyasszonyt. És valójában én is csekély esélyt adok ennek a verziónak, főleg ha a Pokol ura esetleg nem volt tudatában, mi bújik meg egyik régiójában.
-Nem is feltétlen arra gondoltam, hogy Ő eresztette ki... - pontosítom szavaimat.
-Sokkal inkább...gyakran példálóznak a sakktáblás hasonlattal. - ez a szőke számára sem ismeretlen.
-...rajta mindenkinek meg van a helye és a szerepe is. Ahogy Istennek, úgy Lucifernek is. Elhagyta a poklot és ezzel felborított valamit. - biztos vagyok benne, ha nem is sokkal, de Lucifer távozása is hozzájárult jelenlegi helyzetünkhöz.
-Aztán ki tudja, lehet a jelenléte mellett is kilógott volna Amara, de így lényegesen nagyobb esélye volt rá, hogy a Pokol ura nincs odahaza. - Talán én is ezért vetemedtem akkora szemtelenségre, hogy Luciferhez hasonlót ragadjak ki a világ körforgásából, aminek meg is lett az eredménye. A Harmónia átmenetileg kiveszett a világból és helyet kapott benne minden más, ami a káosz része.
-Nem voltam akkoriban odalent egyéb elfoglaltságaim miatt... - halvány mosoly jelenik meg a szám sarkában. Azt hiszem nem kell kifejtenem, mivel is ütöttem el az időmet.
-...de azt gondolom, ha egy ilyen erő elszabadul odalent, annak vannak jelei. Ha a Főnök még a Pokolban lett volna, bizonyára észrevette volna az intő jeleket. - osztom meg feltételezésemet. Az már más lapra tartozik, hogy tudott volna ellene tenni vagy sem. Mekkora esélye lett volna egy meggyengült entitással szemben. De mivel inkább az emberek között szórakozott, így aligha figyelhetett volna fel bármire, ami hátrahagyott Királyságában történt.
Hogy miért is a Poklot választotta Isten húga bebörtönzésére, elég logikus választ kapok szőke angyalomtól. Valóban, nem tűnt volna fel. És nem is tűnt fel. Évezredeken át sínylődött odalent észrevétlenül.  
Egy mély, fáradt sóhaj tör elő belőlem, amikor a megfogyatkozott arkok mellett a lovasokat is megemlíti.
-Nos igen, azt hiszem nyilvánvaló, hogy a régi terv már nem működőképes... - se Isten, se arkösszetartás. Ráadásul Amara is erősödik. Kétségtelenül szükség lesz egy új tervre.
-Mit gondolsz? Mivel növelhetnénk az esélyeinket? - kérdezem kíváncsian, mert az azt hiszem még édes kevés, ha a Teremtő és a kiesett arkangyalok helyére beugrik pár démoni lovas. Főleg, hogy a zárt kapuk miatt egyikünk sincs ereje teljében.
-Én a kapuk kinyitásával kezdeném. - teszem hozzá, bár nyilván ez sem két perc és az idő az, amiből a legkevesebb van. Hogy miért is ezek kinyitásával kezdeném, talán nem szorul nagyobb magyarázatra. Erőnk visszanyerése miatt tartom fontosnak. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy a Sötétség erőivel szemben, még ez is kevésnek bizonyulhat.
Amara elzárásával mi, démonok létjogosultságot nyertünk. És valahol mi töltjük be azt a szerepet, amit neki kellene. Harcolunk a lelkek Pokolba jutásáért. Elgondolkodom a szőkeség szavain, és elgondolásában nem találok hibát.
-Talán meggondolta magát és nem szánt volna ilyen éles küzdelmet szeretett halandóinak...

zene: The Chaos within|| üzenet:   alvócica   ||
reveal your secrets

Ophilia


Könyvtár   - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 17, 2020 2:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
• Zene: Afterlife
- Nem csak így értem – bólintok egyet, határozottan. – Erősebb. Ez bárkire igaz lehet, aki börtönéből szabadul. Napról, napra erősödik, a pokol és menny lelkeit használja forrásnak. Félő, mostanra elérte azt a szintet, amivel nem tudunk oly könnyedén harcolni – emelem meg államat enyhén. Oka vagyok ennek magam is. Élők lelkét szipolyozza ki és nem tudom, hogy mégis mit tehetnék azellen, hogy ezt megakadályozzam.
Szomorúság költözik szívembe, bűntudatomtól nem tudok szabadulni, én vagyok az oka annak, hogy így alakultak a dolgaink. Én is oka vagyok.
- Valóban segítenél Amaraval kapcsolatban? – kérdezem tőle őszintén, fejem enyhén félrehajtva. Figyelem a démon vonásait, melyek teljesen megváltoztak, mint egykoron. Már akkor sem voltam biztos, hogy mit szeretne tenni Amaraval kapcsolatban, most mégis olyan, mintha érdekelné. – Talán tudsz segíteni – felelem, válaszát megvárva. Ha nemmel is válaszol, akkor is könnyűszerrel folytatom. – A menny egy egyszerű képződmény, végtelenségbe rejtőzik a szépsége, ám a pokol ezzel szembe kötött. Szabályokhoz és határokhoz kötötte Atyám és Lucifer, területekre osztotta fel. Egyszóval, térképet lehet róla készíteni. Az Úr sose tesz semmit ok nélkül, erre is meglehet. Ismered a pokol terepeit, mint régióvezető? – kérdezem tőle őszintén és bár számítok arra, hogy nem mond igazat, mégsem ebben reménykedem.
Belial felismeri, hogy egyedül képtelen lesz tenni a Sötétség ellen. Mindannyian képtelen vagyunk egyes-egyedül tenni ellene. Szükségünk van az összefogásra. S ezt ugye valahol el kell kezdenünk.
Vele ellentétbe én továbbra is kényelmesen dőlök előre, alkarjaimat az asztalon fektetem végig, ekként figyeltem, hol a könyvet, hol pedig a démont magát. Sose tettem meg azt a luxust, hogy ne figyeljek másokra, ezúttal mégis jobban megteszem. Ezúttal komoly változások léptek életbe.
- Lucifer épp a pokolból menekült – ráncolom a homlokom. – Évekkel az elzárás előtt, vágatta le szárnyát. Nem akart visszatérni, emiatt nem látom értelmét, hogy ő lenne az, aki szabadjára engedte volna – rázom meg a fejem. – Atyánkat szerette, végtelenül, még akkor is, ha elméje megtébolyult miközben feladatát végezte. Nem szabadítaná ki a Sötétséget – talán csak a bennem élő jószándék vezérel, ennek ellenére mégsem látok abban logikát, hogy kiengedje. Besokkalt, feljött a pokolból, egy újfajta életet akart kezdeni. De nem vágta volna kukába mindazt, amit Atyánk teremtett.
- Amara lénye sötét, az aurája, erejének szivárgása is sötét, rothadt, negatív. Keveseb feltűnést okoz a pokolban, mint a mennybe, ahol a tisztaságot tartják számon. Mh, nézd úgy, hogy Amara és Isten a két pólus. Amíg Isten a jóságot képviseli, a mennyben, addig Amaranak az alvilágot kellene. Atyám kijátszotta az univerzum egyensúlyának a törvényét és Luciferrel az élén megteremtette a poklot. Gyenge utánpótlása volt annak, amit Amara hozott volna létre, ott viszont bizton számíthatott rá, hogy nem fognak rátalálni. Kinek tűnne fel annyi kín és szenvedés közepette még egy entitás szenvedése? – teszem fel, leginkább a költői kérdésemet.
Persze ezek is csak spekulációk, mégis ez nyert a legnagyobb értelmet, melyet ki tudtam az utóbbi időben csak találni. Nehéz dolgunk van, hisz nincs senki, ki válaszokkal szolgálhatna. Nem hiszek abba, hogy Lucifer engedte volna ki. Akkor ő sem akarna küzdeni ellene, ennyire dacos még ő sem volt.
A harmóniáva kapcsolatos kérdéseire sem rezzen meg arcom izma sem. Szelíd a mosolyom, mely mindig is jellemezte lényemet. Érdekes, hogy épp most hozta fel ezt a témát, nagyobb jelentőséget mégsem tulajdonítok felé. Két személyen kívül senki sem tud erről.
- Várni sem kellett volna rá – jegyzem meg egyszerűen. – Az sose vezetett előre semmit, ha csak vártuk, hogy jöjjön valaki, akivel az élen megoldhatjuk a problémánkat. A Föld sorsa most a mi kezünkben van Belial. Nincs itt Atyánk, nem teljesek az arkok a lovasok is folyamatosan váltakoznak. Hiszen Astaroth is odaveszett, egy ősi démon. A halál maga is. Ketten vagytok csupán, akik évezredek tudásával és tapasztalatával rendelkezik. - tekintek rá továbbra is parányi mosollyal az ajkamon. A végítélet közelébe a világunk megváltozott. Mi is megváltoztunk, a sakktáblán a figurák mások. Mely ugyanúgy segíthet és hatrányunkra is lehet.
- De, ebben hiszek. Ezért jött létre a pokol mostani formája, mely és kérlek ne neheztelj meg rám emiatt, de hamis illúziója. Amara erejét fel nem tudjuk fogni. Láttam, hogy az élet hogy szál el mindenből, amihez csak a közelébe megy. A lények, melyeket teremthetett volna, jóval erősebbek lettek volna. A súlya annak, hogy a lelkek a pokolba, vagy a mennybe kerülnek sokkal nagyobb lett volna. A lelkek így csak Atyám erejét növeli. De akkor létrehozott volna egy folyamatos körforgást, ahol egy időszakba az egyik, egy másikba a másik emelkedik fel, erősödik meg az ott lévő lelkek miatt. Világunk nem ilyen lenne, mint most – sajnálom, hogy ezt hangosan is ki kell mondanom, mégis ezt így érzem. Hiszem és vallom is. Önmagam korábbi állítását is megértem, a világunk nem egységes és nem igazságos. Mégsem tudnám veszni hagyni, mindazt, amit Atyám létrehozott. Harc nélkül nem lennék rá képes.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 13, 2020 10:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Amara erejének egy apró szeletét tapasztalhattam nem is olyan régen. Kétes, vegyes érzéseket váltott ki belőlem a felénk érkező vihar. Pár mondatban mesélek róla szőke angyalomnak...
-Ezt úgy érted, erősebb lehet most, mint bezárása előtte volt? - kérdezek vissza homlokomat ráncolva. Bár a szőkeség már tett róla említést, hogy a Sötét asszony ereje folyamatosan növekszik, de feltételeztem ez csupán annyit jelent, bebörtönzése alaposan legyengítette őt, és most a szabadság levegőjét szívva újratöltődik, hogy visszanyerje azt. Ám szavai most mást sejtetnek, egy borúsabb lehetőséget. Erősebb lehet, mint valaha. Ha így van nem csoda hát, hogy a régi felállásról azt gondolják kevés lehet, ezért a démonok segítsége is kilátásba került visszabörtönzéséhez. Amara rombolni akar, eltörölni mindent. Ismerős ez az érzés, a rend és a béke felborítása iránti vágy, de a végleges pusztulás érzésében nem osztozom.
-Sajnálatos, hogy erre most nincs lehetőségünk. - húzom el a számat, mikor szóba kerül a vizsgálódás gondolata, de a zárt ajtók gátat szabnak.
-Pedig...ha nyitva lenne, valóban....alászállhatnék és felkereshetném szabadulásának feltételezett helyét. Talán maradtak nyomok odalent, amik közelebb vihetnének a válaszokhoz. - tűnődöm a lehetetlenen. Előbb a kapukat kellene újra kinyitni. Több cél vezérelt, hogy újra Las Vegasba toljam a démoni képemet. Rúnák, csapdák, bármi ami hasznomra lehet. Amara elzárásának, gyengítésének vagy irányításának módjai. De rá kell jönnöm, nem jutok előrébb, míg világossá nem válik, hogy lógott meg fogságából. Eddig csak elméleteink vannak, de semmi kézzel fogható.
Isten nem tesz semmit ok nélkül. Okkal távozott. Hangoznak a szőke angyal szavai, mire gondolataimban visszakanyarodom a Sötétség kijutásának lehetséges módjaira. Az már szóba került a szőkeséggel köztünk, hogy ha valaki segített, akkor igen behatárolt azok köre, aki tudtak Amara létezéséről, pokoli börtönéről és erejük okán lehetőségük is lett volna segédkezni szabadulásában. Ezek pedig egyértelműen az arkok.  
-Abban egyetérthetünk, hogy Isten váratlan távozása mindent megváltoztatott. - kezdek bele. Hátam még mindig székem támlájának döntöm, kezeim keresztbe fonva pihennek mellkasomon. A jó öreg Teremtő lelépésével kezdődött minden, beleértve az esélyemet, hogy elragadjam Raguelt, ami jobban sikerült, mint vártam. Ez is hozzájárult, hogy a fejetlenség még nagyobb legyen a világban. És pont ennek okán villan be valami...
-De nem ő volt az egyetlen, aki nem volt a helyén akkor...Lucifer sem. - világítok rá még egy apróságra, ami akár jelentőséggel bírhat. A Teremtő jelölte ki a Fényhozót, hogy a Pokol élére álljon, démonokat teremtsen és uruk legyen. Mi van, ha ez még nem minden? Mást is a gondjaira bízott, mondjuk kishúga őrzését?
-Azt gondolom, nem véletlen az sem, hogy a Sötétség a Pokol mélyén került elzárásra és nem a Mennyek egyik békés kis sarkát jelölték ki neki rabhelyül. Merész elképzelés azt feltételeznem, hogy jó Atyád a Főnököt jelölte ki "börtönőréül"? - szegezem kérdésem Ophilia felé. Bár arról fogalmam sincs, Luckó mennyire volt tisztában azzal, mi rejtőzik birodalmában.
-Nem lennék meglepve, ha Lucifer ennek nem lett volna tudatában. - teszem hozzá. Ha Isten a leviatánokat is kitörölte a köztudatból, bármi mást is könnyedén a feledés jótékony homályával fedhetett.
Következő kérdésem szokatlan lehet. Már maga az is, hogy egyáltalán párhozamot vonok angyalok és démonok között, mégis indokoltnak érzem kitérni rá. Ha az arkok és Isten közös ereje mindenképpen szükséges, hogy Amara visszatérjen pokolbéli börtönébe, elengedhetetlen, hogy Raguel helyére más lépjen elő. Nem tudom lehetséges-e, hogy elhullott arktollasok helyére újak kerüljenek, de érdekel a dolog. Nálunk ez nem jelent problémát. Tisztában vagyok azzal, hogy a lovasok helye nem maradhat sokáig betöltetlenül. Ha egyikünk elbukik van helyünkre másik tíz bátor jelentkező. De vajon így van-e az arkoknál is? Azért valahol sejtem, hogy odafent, kicsit másképp működnek a dolgok. Egy olyan helyen, ahol kisebb hibákért is szárnyvesztés és bukta jár, valahol sejteti, hogy merevebb a rendszer. Ophilia megadja a választ kérdésemre, és igazolja elgondolásomat.
-Ekkor erre várhatunk... - húzom el a számat. Lassan három évtizede, hogy az Öreg talpa nyomát nem látni, így nehezen lesz kijelölt utód. Hacsak távmunkában nem intéz ilyesmit, akkor nemigen számíthatunk új Harmóniára. A könyvtáros angyalnő szavait mérlegelem.
-Hm...lehet benne valami. De hogy nem lett volna meg az egyensúly...nem is tudom. - tűnődöm el egy hosszabb pillanatra. A Sötétség elzárása még akkoriban volt, mikor sem démon, sem ember nem létezett.
-Talán nem azért állította Isten Lucifert a pokol élére és hagyta, hogy démonokat teremtsen, hogy meglegyen az a bizonyos egyensúly, ami Amara elzárásával elveszett? - kérdezek vissza. Sosem firtattam létezésünk értelmét, csak tettem, amiért teremtettek. Nem gondolom, hogy a fényt képviselném, még akkor sem, ha nem a Sötétség teremtett. A "Fényhozó egyik árnyéka" vagyok, egy démon. Minden porcikámmal a sötét, kénköves Pokolhoz tartozom. Egy lovas...az apokalipszis előfutára, ebből kifolyólag soha nem állhatok a fény oldalán, még akkor sem ha egy-egy cél érdekében szövetkezni kényszerülök Isten teremtményeivel.  

zene: The Chaos within|| üzenet:   alvócica   ||
reveal your secrets

Ophilia


Könyvtár   - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 13, 2020 8:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
Határozottan bólintok arra, hogy ott kellene kutakodnia, ha a saját rúnáikra, mágiájukra kíváncsi. Itt vajmi kevés információt fog találni, s amit azt illeti, nem csak a démoni mágiáról. Las Vegas… noha a maga nemében különleges, mégsem az teljesen. A természetfelettiek jelentéktelennek tartották.
- Gabriel nem azért helyezte ide a székhelyét – rázom meg a fejem. – Az angyali mágia, rúnák, tanok a világon szerte hevernek – világosítom fel. Itt tényleg nem fog találni. – Egykor ezen a területen létezett a paradicsom. Persze akkor az egész terület teljesen máshogy nézett ki – szinte az ereimben van, hogy illúzió által megmutassam azt, mely egykor ez a hely volt. Mégsem teszem meg. Noha az én jelenlétemmel tisztában vannak a városi angyalok a démonéval nem. Feleslegesen harcot nem szítanék.
- Amara ereje – összegzem végül a hallottakat. – Jóval hatalmasabb, mint amilyet valaha is tapasztaltunk. Ahogy mondod, egyszerre félelmetes és lenyűgöző – húzom halovány mosolyra ajkaimat, tekintetem mégis lesütöm egy pillanat erejéig. Éreztem a hatalmat az ereimbe, a vérembe csörgedezett. Ahogy napról, napra nőtt. Emlékszem, hogy akartam belőle minél többet. – Amíg Atyám életet teremt, addig Amara elpusztít bármit, amihez csak hozzáér – emelem rá vissza tekintetem. – Mindent, lényének sajátossága ez – láttam. Láttam a kertbe, hogy sétája nyomán miként pusztult el a világ. A fű zöldje előbb sárgába, majd feketébe váltott, a virágok szirmai elhervadtak a földre hullottak. Túl közel szálló pillangó vesztette életét lába előtt.
- Ha a pokol nyitva lenne, ha tudnátok, hogy honnan szabadult ki, segítség lehetne. Atyám nem tesz semmit ok nélkül. Ahogy volt oka annak, hogy elzárja őt is, a leviatánokat is, úgy volt oka annak is, hogy ezt miként tette meg – az indokot már csak meg kell találni, át kell látni. Ehhez pedig információra van szükség, főként nekem.
Kelet… Kelet… Miért lenne fontos ez?
A négy égtáj.
A négy lovas.
Kelet.
A téma mégsem tud teljes mértékben kibontakozni az elmémbe, hisz újabb kérdést tesz fel én pedig készségesen válaszolok neki. Láthatja, hogy nem kell a megfélemlítés eszközével élnie, ha válaszokra kíváncsi. Amíg hatalmamban áll, addig tudok neki nyújtani azt. Látom pimasz mosolyát, ezt ezúttal nem tudom viszonozni. Szívembe fájdalom hatol, emlékszem még Raguelre, amikor visszatért a mennybe. Megtépázott szárnyaira, vakságára. A sebeire. Mégsem volt egy rossz szava sem. Lényét harmónia és béke járta át.
- Erre még soha nem volt példa. Még soha nem halt meg ark ezelőtt – felelem egyszerűen, mégis komolyan tekintek rá. Miért épp most izgatja ez a kérdés? – Ez nem úgy történik, mint nálatok démonoknál, hogy az egyik helyére lép a másik. Az angyali hiearchia merevebb. Atyámnak van egyedül joga bárkit helyére helyezni – tudom, láttam őt, találkoztam vele. Emlékeimben élnek szavai, amit akkor nekem címzett.
Ha a lovasoknál… Mammon szavai. Igaz lenne hát Abaddonra? Ő lenne a háború?
- A világegyetem működése felborult és erről épp Atyám tett. Amara nélkül nem volt meg az egyensúly, eltolódott az egyik irányba. Minden teremtményét csettintésre pusztíthatná el ő is, de Amaráét nem. A küzdelem az emberek lelkeiért nem volt valós. Atyám képviselte a fényt, ám a sötétség nem volt jelen. A valódi sötétség. Most az került előtérbe. Így nem, jelen helyzetben nem különös, hogy nincs meg az ellenpólusod, hiszen te az erőnek épp a fényes oldalát képviseled. Nem Amara teremtménye vagy. Minden cselekedetünk végül egy cél felé vezet majd minket, amelyet Atyám taposott ki nekünk – hajtom enyhén oldalra a fejem. Mindig, mindennek oka van. Noha az Ő útjai nem kifürkészhetetlenek, de célja van azzal, hogy Raguel meghalt, hogy előtérbe helyezte a káoszt. De miért? Mi célja lehet?
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 04, 2020 2:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Őrültségért sosem kellett a szomszédba mennem. De talán nem is lehetnék én az első lovas, ha nem lenne bennem kellő eltökéltség és vakmerőség. Azt hiszem, Lucifer átlagon felüli pimaszsággal és merészséggel áldott meg. Ezért lehet az, hogy nem félem odetolni a pofám, ahol a démonoknak helye nincs. A pokol kapui zárva ugyan, amik némileg óvatosságra intenek és szemem előtt tartják gyengeségemet, mégsem tántorítanak el, hogy feszegessen határaimat. Bevallom nem ismerem Lucifer választásának okát, de Ophilia felfedi előttem New Orleans múltját.
-Értem. - bólintok - tehát démoni mágia alapokért érdemesebb saját városomban kutakodnom. - vetek én is egy futó pillantást a köztünk heverő kötetre. - ...ha pedig az angyalmágia is érdekelne...azt hiszem jó helyen járok. - teszem hozzá sunyi vigyorral. Hiszen miért ne érdekelhetne egy démont az angyalfirka? Ez egy újabb jó ok, hogy Las Vegasba jöjjek. Mintha szükség volna a Viszálynak bármilyen okra, hogy megtegye amit akar.
A szőke angyal mosolya lehervad, tekintete aggodalmassá válik, mikor említést teszek a san francisco-i viharról.
-Nagyjából másfél hete történhetett. - felelem. - ...éreztem, hogy nem egy átlagos tavaszi vihar közeledik. - mesélem, miközben komollyá válik a tekintetem. - ...volt benne valami, ami egy múló másodpercig még engem is megbénított. - vallom be, majd elmosolyodom saját magamon. - ...ugyanakkor, volt benne valami...lenyűgöző is. - az emlékekre sötéten villannak szemeim. - Nem tudom, érdekes volt. -  nevetek fel ismét saját magamon. Mi a fene van velem? Ezt mégis minek mondtam el neki? A fenébe...a szőkeség mellett most könnyen jönnek a szavak. Mi ez az őszinteségi roham? Rosszul vagyok magamtól.
Foglalkoztat a kérdés, miként hagyhatta el a Sötétség börtönét. Erre több lehetséges válasz lehet, köztük felmerül az is, hogy valaki segédkezett szabadulásában. Elég valószínűtlennek tűnik, de a pakliban ez is benne van.
-Sajnos nekem nem volt róla tudomásom. Lucifer sohasem tett róla említést. - válaszolom kicsit kutatva emlékeimben, de egyetlen olyan pillanatot sem tudnék felidézni, amikor valamilyen formában szóba került volna Amara.
-Pletyka szinten viszont annyit hallottam, hogy valamelyik keletre eső régióban volt börtöne. Hogy ez mennyire igaz? - fogalmam sincs. Soha nem érdekelt korábban annyira, hogy utána járjak. A válasz valószínűleg az lesz, hogy több minden együttállása okozta Amara kiszabadulását. Voltaképp lényegtelen miként jutott ki a Pokolból, jó magamat is csak elméleti szinten érdekel, sokkal jobban foglalkoztat, hogyan juttathatnánk vissza.
Felteszek angyalomnak egy kérdést, ami régóta foglalkoztat Raguel elrablásával és halálával kapcsolatban. Figyelmesen hallgatom válaszát, nagyjából igazolódnak sejtéseim.
Az angyal szavai azt sejtetik, hogy az angyalok között sem értelemszerű a béke. Ezek szerint Harmóniának nagyobb szerepe van, mint gondoltam. Ez a felismerés szemtelen vigyort csal arcomra. Megtudom, hogy az egyik arkot, Ramielt Amara már a befolyása alá vonta, ami tovább rontja amúgy sem fényesen álló esélyeinket, tekintve, hogy Harmónia hallott. Isten nélkül, két mínusz arkkal, hát nehezen lesz meg a "közös erő" a Sötét asszony visszatoloncolásához.
-Érdekelne még valami. - jelentőségteljes pillantást vetek a szőkére. - Mondd csak...lehetséges az, hogy Raguel helyére másik angyalt válasszanak, mint új Harmóniát? - intézem felé kérdésemet.
-Nálunk démoni lovasoknál...nem marad sokáig betöltetlen a megüresedett hely. Ha egy lovas meghal, helyére mindig új lép. Vajon az arkoknál is így lehet? - döntöm oldalra fejem és érdeklődve várom válaszát.  
-Ha már az egyensúlyra épít a világ. Különös volna, ha létezne a Káosz, de mellette a Harmónia nem. Nem gondolod? - vetem hátra magam székem támlájának egy démoni vigyor kíséretében, miközben karjaimat mellkasom előtt keresztbe fonom.

zene: The Chaos within|| üzenet:   alvócica   ||
reveal your secrets

Ophilia


Könyvtár   - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 02, 2020 4:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
A Viszály tényleg szeret a tűzzel játszani. Mi sem bizonyítja ez jobban, mint hogy szavaim ellenére is épp itt van és ragaszkodik ittlétéhez. Legalább is ahhoz, hogy jól érzi magát a városba. Meglehet, hogy tényleg csak csúfot űz Gabriel katonáiból.
- A boszorkányok városának nevezték, a mágia lakhelyének. A legtöbb démon könnyedén meg tudta ott vetni a lábát, az emberek pedig fogékonyak voltak a tanításaikra. Az Új világ Sodomája, azonban Atyánk úgy hitte, hogy ezúttal nem kell pusztítania. A legtöbb démoni eredetű mágia ott pihent meg és - íriszeim a könyvre vetem. - Ott több hasznos könyvet találsz, mint bárhol máshol - ahogy nem véletlen, hogy Las Vegast választotta az új mennynek Gabriel. Az egykori édenkert. New Orleans pedig maga a pokol, tikkasztó hőségével, a mocsárral és a vele járó összes szúnyoggal, aligátorral, fertőzéssel és fertővel együtt.
Arcomról mégis eltűnik a mosoly, amikor elmeséli, mi történt vele és Amaraval.
- Mikor történt? - teszem fel az újabb kérdést. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy San Franciscoban történik. Túl sok minden az utóbbi időben. Miért? Miért az a város? Miért a világnak az a része kell most Amarának? Tekintetem az asztal lapjára simítom, gondolataimba révedek, melyekből maga a démon szakít ki.
Megismétli amit elmondtam. Zöldesbarna íriszeim reá emelem. Jelentőségteljesen figyelem arcát, pimasz mosolyát, mégsem szól többet hozzá a témához. Magába tartja én pedig most nem faggatom.
Mi történhet San Franciscoban?
Ennek ellenére sem tudom, hogy miként lehetna Amara őrjöngésének véget vetni. Egyáltalán lenne-e haszna? Keserű nyál gyűlik össze számba.
- A pokol több régióra van felosztva. Nyilvánvaló csak az ismerhette hollétét, akinek a régiójában el volt zárva, nem igaz? Vagy esetleg te, mint az első démonok egyike, tudtál valaha is létezéséről? - ebben nem hiszek. Ahogy abban sem, hogy ő engedte volna ki, ha lehet hinni, akkor nem is Don volt az. Noha ő találkozott már vele, de nem hódolt be előtte. Kérdése nyomán arcom ugyanolyan nyugodt marad.
- Az egyensúly megtört, az arkok közös erejére van szükség a legyőzéséhez, hiszem, hogy ez a kulcsa a dolognak. Talán ő is sejti, hiszen mindenki mást is próbál hatalma alá hajtani. Ramiélt már sikerült, az arkok pedig lassan, egyesével fognak elbukni, az összhang megtört. Raguel volt az egyetlen, akinek sikerülhetett volna a fivéreit kibékíteni egymással - szomorú, hogy amíg Gabriel képes volt félretenni haragját, hogy húgát kiszabadítsa a Viszály karmaiból, Michael akkor sem tett semmit.
Most sem tesz semmit. Az arkok dicső nevei lassan buknak el, vele együtt pedig minden esély arra, hogy Amarat képesek legyünk legyőzni.
- Amara lelke, vagy legalább is lénye háborog és mérges - rázom meg a fejemet. - Nem, nem véletlen. Nem kíván megnyugvást találni, amíg meg nem találja fivérét, amíg el nem pusztít mindent, ami számára kedves, amíg felelősségre nem vonja - az ő ereje túl veszélyes volt számára. A béke számára nem jelent jót, nem abban a formában.
- Mégis, a végső pusztítással a végtelen békét és nyugalmat hozná a Földre - somolygom orrom alatt, szelíden, tekintetem újra lehajtom. Láttam, hogy mit kíván, tudom, hogy milyen lenne utána.
Minden nélkül.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 30, 2020 2:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Nem múlik ez a fura érzés, ami görcsbe rántja a gyomromat. Biztosra veszem, hogy ennek a nyomasztó békének, ami fölénk telepedett Ophilia az okozója. Mi/Ki más lehetne? Magában a helyben nincs semmi különleges - ugyanolyan, mint bárhol máshol. Polcok, könyvek és apokaliptikus nyugalom. Kettőnkön kívül pedig nincs más. Figyelem, ahogy a könyvet lapozgatja és közben lágy mosollyal felel kérdéseimre.
-Jól tudom, máshova is mehettem volna olvasmányért, de szívesen rontom itt a levegőt. - nevetem el magam. Nem hazudtolom meg egy másodpercre sem önmagam. Majd feltesz egy kérdést, amire meglehet, hogy tudnom kéne a választ, de....
-Bevallom, fogalmam sincs. Figyelmem sosem terjedt ki igazán New Orleansra...- ismerem el, hogy az a város erősen kiesett a látóteremből, függetlenül attól, hogy magam is abban a városban lakok. Bár lehet ez a szó nem a legmegfelelőbb rá, sokkal inkább helytálló lenne, ha azt mondanám: feltűnök néha ott. Az utóbbi hónapok viszont erre kicsit rácáfolnak, mert egyre gyakrabban fordulok meg ott
-San Francisco külterületén akad dolgom. Szinte a semmiből tört ki az a vihar és csúnya kis pusztítást végzett. - osztom meg élményeimet Ophiliával és egy pillanatra visszagondolva felidézem magamban - egyszerre volt lenyűgöző és félelmet keltő.
-Az Úr távozása... - ismétlem kicsit ábrándosan, miközben egy pimasz vigyor jelenik meg a szám sarkában. Egyik nap még ott volt az öreg, a következőn meg már nem, a tollas bagázs meg ott állt értetlenül, "letolt gatyával" és nem tudta mit kezdjen magával. Bármi oka is volt rá, a lényegen nem változtat, hogy a jó öreg Isti magára hagyta tollas teremtményeit. Én pedig eltűnése keltette zűrzavarát használtam ki.
Egyszer már sikerült parkoló pályára küldeni a Sötét asszonyságot, ez azért ad egy kis reményt, hogy újra sikerülhet. Egy pillanatig sem gondolom, hogy egyszerű a dolgunk. Esélyeink épp csak egy halvány gondolattal jobbak a lehetetlennél. Az elhangzottak alapján....főleg Isten nélkül. Tehát, ha Ő nem tér vissza, vagy nem találunk egy gyenge fogást a Sötétségen, előbb utóbb a pusztulásban találjuk magunkat. Nem valami reményteljes jövőkép.
De hogyan is szabadulhatott ki Amara, ha fivére és hűséges tollpárnái olyan gondosan elzárták őt a Pokol egyik mély bugyrába? Az évezred talánya. Legfeljebb, ha valaki szánt szándékkal engedte ki, ám mégis ki tudhatott róla? Ophilia gondolatai közt felvetül az a lehetőség is, hogy valaki a segítségére volt.
-Semmi sincs kizárva, de erősen behatárolhatóak azok köre, akik ezt megtehették. - fűzöm hozzá gondolataihoz.
-Érdekel a véleményed. - dőlök előre a székkel, visszabillenek. Hangosan dübben a padló, amint a szék első két lába földet ér. Összekulcsolva ujjaimat könyöklök fel az asztalra és államat a kézfejemre helyezem. Komolyan nézek a szőkeség szemeiben.
-Mit gondolsz, Harmónia eltűnése mennyiben hatott a most zajló eseményekre? - teszek fel egy szokatlan kérdést, ami már jó ideje foglalkoztat. Kérdésem egyértelműen tollashátú barátnője huszonöt éves fogva tartására irányul. Nyilván nem kell kifejtenem, nyílt titok, hogy Raguel miért volt rohadt nagy gerenda a szememben. Képviselt mindent ami ellenem való, mégsem fontolgattam komolyan soha a megölését. Miért akartam volna végleg elpusztítani őt? Bármennyire is irritáló volt számomra létezése, Ő az a fajta szükséges rossz volt, amit el kell tudni viselni. Ahogy a szőkeség is mondta, a világ egyensúlyra épül. Nem teremthetek káoszt, ha nincs a béke, amit felrúghatok. Ezért értelemszerű...szükségszerű létezése. Azzal, hogy kiszakítottam őt - és vele együtt békét - a világból, és negyed évszázadra egy tömlöc mélyére zártam, vajon mekkora károkat okozhattam ezzel? HA okoztam ezzel...
-És vajon véletlen volna, hogy a Sötétség pont a Béke arkjával végez az elsők között? - fűzök még egy kérdést az előzőhöz. Mintha azért vette volna el Raguel életét, hogy a béke még csak egy pillanatra se legyen képes megtelepedni ebben a fenekestől felforgatott halandó világban.

zene: The Chaos within|| üzenet:   alvócica   ||
reveal your secrets

Ophilia


Könyvtár   - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 29, 2020 9:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
A lapozásban csak egy pillanatra állok meg, amíg megjegyzésére felemelem tekintetem. Legutóbb nem így próbált célozni, hogy szüksége lenne eme tudásra. Lágyan somolyogva fejezem be a mozdulatot, majd pedig könnyedén fordítom vissza felé a könyvet és tolom.
- Vannak ennél jóval részletesebbek, ha tudásod kívánod feleleveníteni. Más városokban, nem itt - teszem még hozzá, hiszem emiatt nem kellett volna idejönnie, sőt. - Tudod, hogy Lucifer miért New Orleansba helyezte a székhelyét? - teszem fel hirtelen a kérdést. Talán nem is sejti, vagy ennél is többet tud. Tudnia kellene, hiszen az egyik legősibb démon. De igaz, rá még nem emlékszem, hogy milyen alakokat öltött a történelem folyamán, miként jelent meg a világba.
A pokolba való visszavágyás nem újkeletű dolog. Ugyanez igaz minden angyalra is. Visszavágyunk magunk is a mennybe, kár lenne tagadni. Miért szólnánk meg emiatt akkor másokat?
Teljesen értelmetlen volna, főleg az én részemről. Miért tenném meg? Mi okom lenne rá?
- Annál többet nem tudok, még mindig. Nem tudom, hogy miként lehetne legyőzni egy istenséget, az ötleteim ott kimerültek, ha lettek volna is, úgy hiszem, hogy Amara szolgálata alatt nem ezen gondolkoztam, épp az ellenkezőjére próbáltam rájönni - azóta pedig saját bűneimért vezeklek, hogy azon hibákat, amiket ott vétettem, kijavítsam. Nem célom a világot elpusztítani, miért tenném? Atyám szeretett otthona ez, benne minden teremtményével. Korántsem tökéletes, de hibáin lehet javítani.
- Pusztító vihar? - hajtom enyhén félre a fejem. - Merre, ha kérdezhetem? - szeretném tudni, hogy merre jár, hova tart. Mit tervez. Nem jöttem rá, amikor elmém felett vette át a hatalmat. Akkor miért épp most?
Mert ezúttal máshogy gondolkodom róla. Nem kívánom továbbra sem elpusztítani, messze áll ez tőlem.
- Az akkori helyzet teljesen más volt. Nem léteztek emberek, sem démonok. Csak Atyánk és az arkok - rázom meg a fejem. - S most Atyánk nincs közöttünk, nélküle a harc ellene szinte lehetetlennek tetszik. Mégis… Amara Őt keresi - talán ezért sem jön elő? Amíg világa él, addig visszajöhet, ám ha elpusztítja, akkor már nem fog? Ezt Amara sem tehetné…
Vajon Atyám ezt kívánja? Így kíván megvédeni minket? Oly nehéz…
- Amikor az Úr elment nem csak a menny, de a pokol is meggyengült. Erőnk már akkor megcsappant, bár nem oly látványosan. Nektek nem, nekünk igen - teszem hozzá. Egykor a mágiánk oly hatalmas volt, mint nekik, most pedig… Alig pár trükkre vagyunk képesek - bár azért azok is magukért beszélnek. - A pokol és a börtöne meggyengült, még az ő erejével is ki tudta nyitni. Más magyarázat aligha lehetett rá. Legfeljebb, ha valaki szánt szándékkal engedte ki, ám mégis ki tudhatott róla? - kérdezem fejem enyhén félrehajtva. Ki tudhatott arról, hogy hol van elzárva? És pontosan hol volt? Ez továbbra is kérdés, leginkább a számomra.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 28, 2020 2:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Annyira sohasem vonzottak a könyvtárak. Valamiért a tudás mellett, mindig a békés csendet képviselték számomra. Mintha a harmónia előszobája lenne. Egy olyan hely, amit a káosz szülötte előszeretettel elkerül. Sokkal otthonosabb volt mindig a harctér, ahol a nyugalom gondolata még csak fel sem merült. De a polcain rejlő tudás miatt, időmet most mégis itt töltöm. És nem lennék Viszály, ha nem feszegetném most is a határaimat. Nem elég jó nekem akármelyik könyvtár. Szemtelen módon a tollashátúak városába jövök olvasgatni. Válaszokat keresek kérdéseimre. Nyomok után kutatok, ami segíthet a Sötétség megfékezésében. Persze emellett más célok is vezérelnek, hisz az önös érdekeim minden lépésemben elengedhetetlenül ott vannak.
Ophilia szelíd mosollyal lapozgatja a bőrkötésest, szemlélve azt, ami felkeltette érdeklődésem. Rúnák, pecsétek. Olyan tudás, ami a teremtésem óta a részem. Így amikor megjegyzi, hogy lapjain nem igazán találnék olyat, ami az újdonság erejével hatna rám, csak igenlően bólintok felé.
-Én nem kaptam olyan becses ajándékot, mint te. - utalok a fejében rejlő hatalmas tudásra, ami annyira különlegessé és érdekessé teszi őt számomra.
-Olykor kénytelen vagyok megkopott tudásomat felfrissíteni. - teszem hozzá, bár a fene nagy igyekezet azért nem rí le rólam. Sokkal inkább ráérős olvasónak látszom, mint lelkes kutatónak a könyvtár olvasópadjai között. Szavai vallomásra késztetnek, bár úgy gondolom nem árulok el nagy titkokat és valószínűsítem nem én vagyok az első démon, akitől azt hallja, visszavágyik a Pokolba. Nem az a fajta démon vagyok, aki sokáig megmarad egy helyen, de a Pokolba tartozom és kapuit jó volna újra nyitva tudni. A gondolatmenetet folytatva elárulom, hogy érdeklődésem középpontjában Amara áll. Mint sok mindenkinek mostanában.
-És emlékszem is a szavaidra...- bólintok egyetértően. Igaz elég pofátlan a modorom és hajlamos vagyok érdektelennek látszani, de valójában mindig figyelek és a legtöbb dolgot meg is jegyzem, amit mondanak nekem. Nincs ez másként a szőke angyallal folytatott eszmecseréinkkel sem.
-Amara erejét nem rég tapasztaltam is...egy pusztító vihar formájában. - említem meg hetekkel ezelőtti tapasztalásomat. Hallottam, hogy nagy hatalom lakozik benne, és majdnem saját bőrömön is megtapasztalhattam egy kis szeletét. Tapasztalatnak megtette...Mikor erőnk fogyatkozásáról szól, csak unottan húzom el a számat. Nem azért, mert vitatnám szavait, pusztán bosszantó helyzetnek találom elgyengülésünket.
-De egyszer már sikerült meggyengíteniük, és a Pokolba zárniuk. Talán újra sikerülhet... - jegyzem meg, nem mintha ezzel angyalom ne lenne tisztában. Hogy miként történt, erről egyikünknek sincsenek emlékei, hiszen még nem léteztünk.
-Bár az is rejtély, hogy juthatott ki onnét. - hátravetem magam székem támlájának döntve hátamat, hátradőlök a székkel együtt két hátsó lábra állítva azt, térdemmel pedig az asztal élének támasztva magam hintázni kezdek. Karjaim keresztbe fonva pihennek mellkasom előtt.
-Tudsz erről valamit? - érdeklődöm nem tagadva, hiányosak az információim. Ebben az időben épp Lucifer démonjai elől bujkáltam a halandó világban. Figyelmemet lekötötte a túlélés. A zárt kapukkal is csak később szembesültem.

zene: The Chaos within|| üzenet:   alvócica   ||
reveal your secrets

Ophilia


Könyvtár   - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 23, 2020 7:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
Lapozok a könyvbe, vékony ujjaimmal teszem meg, miközben megszólal. A mozdulatot nem szakítom félbe, mégis fejem csak enyhén mozgatom, tekintetem emelem irányába, áthatóan szemlélem, arcát, vonásait. Nyugodt mosoly ül az ajkamon, miközben megrázom a fejem, enyhén csak. Aztán a könyv lapjaira réved vissza pillantásom.
Az emberek mindig is csodálatra méltóak voltak. Régebbi példány, talán a hatvanas évekből származik. Nyomtatott, a képek benne mégis rajzoltak. Rúnák, néhány oldallal később pecsétté egyesülnek. Volt, akik már akkor is tudták, hogy milyen lények járnak közöttük, mégsem hittek nekik.
Viszont, ami itt van…
- Egyik sem igazán olyan, amit ne ismerhetnél - emelem fel rá vissza tekintetem, mosolyom árnyalatnyit szélesedik csak. Lassan tolom vissza felé a könyvet, nem mintha elvesztettem volna érdeklődésem iránta, nekem még tudhatna újat mondani. Nem tartom valószínűnek, de fenntartom a lehetőséget. Az emberek világa meg tud, a mai napig lepni.
S köztük járva a démonok is, főleg Ő. Újra itt. Mintha utolsó találkozásunk óta el sem ment volna, ám nem törődöm viselkedését már maga mögött hagyta. Valami más ül meg tekintete mögött.
Újra elmémbe villan, hogy alig pár héttel ezelőtt nem okozott volna szívemnek gondot, hogy elméje mögé lessek, hogy lássam min gondolkozik, hogy szórakozva, átírhassam azt. Most mégsem teszem azt, a pillanat tört részéig némán szemléljük egymást. Az ablakon beszőrőd napfény vonja körbe alakunkat, ő mégis félig árnyékba húzódik. Az alig használt könyvtár porja lassan ül meg ruhánkon, bőrünkön, az aranyló fény megcsillantja nekünk.
Egy kósza cinege repül el az ablak előtt, szempilláim árnyékába, ahogy arcomra vetül, megremegnek.
- A pokol mindig is rejtve volt előttem - felelem, nem mintha az én segítségemet kérte volna, nem tette meg, mégis úgy érzem, jobb ha tudja. Lényegében alig tudok valamit a pokolról, a démonokról. Azok, akik felfedték maguk előttem, már tudok építkezni, tudom, hogy kinek a bőrébe bújtak - nem mindegyiknél tudom felfedezni a közös vonásokat - egykoron. A pokolba soha nem engedtek rálátást.
- A mi otthonunk, nem a Föld - bólintok határozottan hozzá, kezeimet mégis nyugodtan pihentetem az asztalon, kézfejeimet elegánsan helyezem egymásra, könyökeim mégsem húzom be, az asztal szélén támaszkodom meg velük. - Hanem a Menny és a Pokol, érthető, ha visszavágyik, mindenki a sajátjába - kérdése mégsem akasz meg, nyugodtan szemlélem. Természetesen pislogok, egy szívdobbanásnyi időre mégis csendre telepszem.
- Legutóbb elmondtam mindent, amit tudni lehet. San Franciscoba, majd Szentpétervárott. Amara egy istenség, nem lehet egyszerűen legyőzni, szükség van erre az arkokra, Atyánkra, magára. Talán ő az egyetlen, aki felér az erejével, mi aligha - fejtem ki a véleménye, noha tudom, hogy ennyivel sem ő, sem én nem fogok fel megelégedni.
- Amíg a mi erőnk csökken, addig az övé úgy nő, egyenes arányosságba. Ha megtaláljuk erőink valódi forrását, ha meg tudjuk akadályozni, hogy ő nyerjen, mi veszítsünk, akkor lehet esélyünk ellene - vaktában tapogatózunk Amarával szembe. Még csak azt sem tudjuk, hogy Atyánkat hogy lehet legyőzni, hát akkor hogy tudnánk a saját testvérét? Nem léteztem még akkor, tudja jól. Nem tudom, hogy miként érték el, hogy legyengítsék az erejét.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 19, 2020 10:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Elmélyülve nézem őt. Talán kicsit bele is feledkezem, szemeim azt keresik mi változott? De hiába tartom rajta hosszan tekintetem, nem találok választ a kérdésemre. Finom, nőies gesztusaiból, minden mozdulatából a nyugalom és a békesség árad. Ez nem az a nő, aki a templomban járt, de nem is az, akivel a lakásán futottam össze. Egy új Ophilia ül le elém. Még a gyomrom is görcsbe rándul, ahogy a nyugodt béke körém telepszik. Már-már fojtogatónak érzem. Erős késztetés van bennem, hogy tegyek ellene...mégsem mozdulok székemből. Figyelem, ahogy a kötetet maga elé húzza és belelapoz. 
-A lételemem a kockázatvállalás. Erre teremtettek... - vonom meg a vállam mély belenyugvással. Létezésem első perceitól rizikót vállalok. Olyan természetes ez, akár másnak a lélegzetvétel.
-Jól tudom mit vállalok, és azt is mit veszíthetek. - fűzöm hozzá a nő vonásait figyelve. A káoszom mindig tervezett, nem csak úgy van. Minden alkalommal végigjátszom a lehetőségeket. Senki sem gondolná hányszor pörgött le fejemben saját halálom. Bár magamnak megvallva, már közel sem vagyok olyan megszállott és vakmerő, mint annak idején, ezredekkel ezelőtt. Az emberi világban töltött évek, a visszatérés lehetősége nélküli kényszeridők hatottak és hatnak rám, de sokkal inkább az tart vissza, hogy most tényleg van veszteni valóm. Ha vesztek, mindent elvesztek. Ahogy Don is megmondta, a kapuk zárva, és ha gondos terveimbe valami végzetes hiba csúszna, nem lenne módom hazatérni, hogy sebeimet nyalogassam. A hazatérés adta biztonságérzetnek oda. Dühítő egy helyzet. Ez némileg megfontoltságra sarkall és fegyelemre kényszerít, ugyanakkor saját természetemből még így sem bújhatok ki, ha akarnék sem. Most is feszegetem a határaimat, hiszen az angyaltanyán töltöm az időm.
Az angyal változása felett nem tudok csak úgy elmenni. Bolond lennék vagy vak, ha nem látnám, mennyire más, mint korábbi találkozásunkkor. Az okokra hamar magyarázatot is kapok, ami egyetlen névben fogalmazódik meg: AMARA. A szőke angyal a sötétség szolgálatába kényszerült, de szerencséjére volt számára kiút.
Következő kérdésem közös élményeink felé terelik beszélgetésünket. Emlékszik, ahogy én akkori szavaira. Az új helyzetről sajnálatosan nincs sok ismerete, míg Amara befolyása alatt állt a világ vége előmozdításán kívül mással nem foglalatoskodott. Sajnálatos.
Elárulom jövetelem célját, pontosabban annak egyik fő részét. Kutatómunkát végzek. Leginkább önmagunkról, a lovasokról.
-Persze, hogy tudom...de nem árt néha egy kis önvizsgálódás. - felelem, miközben értetlenkedő pillantásait fogadom.
-Őszinte leszek...visszavágyom a Pokolba, és mint sok más démon, én is sok mindent megtennék, hogy kinyíljanak azok a kapuk. - mondom ki nyíltan. Bár lenti tartózkodásom nem tartana hosszú ideig. Ezt mindketten tudjuk. Nyughatatlan természetem úgy sem hagyná, hogy sokáig egy helyen legyek. Nem maradnék régiómban tovább egy percnél sem a szükségesnél.
-Nem tagadom, szeretek a halandó világban garázdálkodni, de a Pokolhoz tartozom, így vágyom oda is.... - könyöklök fel ismét az asztallapra és a szőke szemeibe nézek.
-Alapvetően minden ötlet érdekel... - és itt a legképtelenebb, legalaptalanabb gondolatokat is bele értem. Minden ami kicsit is hasznomra lehet meghallgatást érdemel. Persze az almamagon kívül, ezt a szálat másokra hagyom. - ...ami a Sötétség bukását, elzárását vagy.........irányítását segíti. - folytatom gondolataim. -...és mit tehetnénk ezért mi, lovasok.

zene: The Chaos within|| üzenet:   alvócica   ||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2