Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Könyvtár •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Könyvtár   YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Könyvtár   SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Könyvtár   5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Könyvtár   XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Könyvtár   Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
976
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 21, 2020 3:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Az angyalnő arcára értetlenséget csalnak szavaim, de megértem reakcióját. Nehéz rajtunk, démonokon elmenni. Rám pedig ez hatványozottan igaz. Néha még saját magunkon se egyszerű kiigazodunk. Most pedig, hogy az emberi világban kényszerültünk élni, még kiszámíthatatlanabbak vagyunk. Kezem alatt szorgosan készül a térkép. Noha a szőkeség megelégedne egy nagyjábóli rajzzal is, hogy valami viszonyítási alapja legyen a lenti világról, mégsem nagyázom el. Ha valamibe belefogok, azt nem veszem félvállról. Van időm, nem sietek, így kellő részletességgel készítem el neki az alvilági útmutatót. Bár alapvetően nem vagyok egy nagy rajztehetség, de a rúnák és térképek felfirkálásában meglehetősen jónak mondhatom magam.
-Nos ez így van, nem könnyítjük meg neki. Ezt kár is lenne tagadni. - ismerem el, mikor arról beszél, hogy a Teremtő Lucifert nagy próba elé állította. Közben gondolatban hozzátoldom "én pedig különösen nem". És emiatt a leghalványabb szégyenérzet sem ébred bennem. Sőt még egy pimasz vigyor is feltűnik szám sarkában a Pokol ura bosszantásának gondolatára. A szöszi emlékeztet, hogy mindentől függetlenül, Ő a teremtőnk. Életünket vehetné, ha akarná.
-Tisztában vagyok vele, talán pontosan ezért sem jutott még eszembe ellene fordulni. - teszem hozzá. Erősebb, de így is kell lennie. A Pokol élén állva nem lehet gyenge. Hogy is irányíthatna odalent és lehetne a Démonok Ura, ha az első ambiciózusabb démonfajzat eltaposná? Bosszantom ugyan, hiszen ő alkotott ilyennek, lételemem a nyugalom felkavarása, és ez alól természetesen Luckó sem lehet kivétel.
-Az idegein táncolok olykor, de árulásra nem vetemedek. - persze nem a fene nagy hűség mondatja velem ezeket a szavakat. Bár a Pokolhoz és a trónhoz, úgy hiszem kellő bátorsággal kijelenthetem, hogy eléggé hű vagyok. Démont sohasem ismernék el magam felett, emiatt a démonarkokat sem igen szívelem, és valószínűleg másik arkot sem, így ráfoghatjuk, ha a trónhoz elkötelezett vagyok, úgy a rajta jelenleg seggelő Luciferhez is.
"Ha már Lucifer sem tartja annyira a világot, hogy a feladatát elvégezze, akkor Atyánk miért akarna uralkodni felette?" Teszi fel az angyal költőien. Egy másodpercre eltűnődöm rajta és bár választ nem vár rá, mégis felelek.
-Jó kérdés. Ő alkotta ezt a világot és majdnem mindent ami benne él. Amit meg nem ő, ahhoz közvetve akkor is köze van. Inkább az a kérdés, miért ne tenné? Csak mert Lucifer bedobta a törölközőt? - kérdezek vissza, hasonló elméleti célzattal.
-Azt gondolom egyet érhetünk abban, hogy sok dolog együttállás kellett ahhoz, hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk. - figyelmem újra a térkép vonalaira összpontosul. Akár a dominó elv. Egy "jelentéktelennek" tűnő dolog események egész láncolatát indítja be. Talán csak Isten lehet a megmondhatója mi volt az a kiváltó ok.
Raguel elragadása lehetővé tette, hogy ne tölthesse be helyét azon a bizonyos sakktáblán, így egymás ellen forduló fivéreit sem tudta jobb belátásra bírni és elérni, hogy békét kössenek. Mikor az irattáros megemlíti, hogy Mihály és Gabriel között teremtésük óta verseny folyik Atyjuk kitüntető figyelméért, nem tudom nem megmosolyogni szavait.
-Ki gondolná, hogy ilyen kicsinyes halandó dolgok, mint az atyai figyelem, vetélkedésre készteti a világ legerősebbjeit. - jegyzem meg kicsit elmerengve a gondolaton. Bár ez az infó nem ér újdonságként, rég tudomásom van a két ark közötti rivalizálásnak.
-Azt gondolnám, hogy olyan "tiszta" teremtmények között, mint az arkok, nem történhet ilyen. - sokkalta inkább elképzelem fajtám között az ilyesfajta gondolatokat, hiszen mi bűnökből és rossz érzésekből teremtődtünk. Nem áll távol tőlünk.
Megosztom Ophiliával információimat. Köztük azt a tényt is, hogy a pokol kapuinak pontos helyeiről sajnos tudomásom. Régióm kapuját évezredekkel ezelőtt lezárattam stratégiai megfontolásból, őrzését pedig egyik képzett légiómra bíztam. Se ki, se be - nem volt járható út az Északi Régió kapuján keresztül. Aki kellően erős volt ahhoz, hogy mágiájával saját "ösvényt" nyisson, úgy az azon keresztül hagyhatta el a térséget, aki nem volt ilyen szerencsés annak két választása akadt: vagy az maradt odalent, vagy másik régióajtón keresztül lépett a halandók földjére.
-Talán légiókapitányaim egyike rendelkezik ilyen információkkal. Kitudhatom, mire emlékeznek. - vetem fel, hajlandóságot mutatva további infószerzésre. Az angyalnő elárulja a Mennyekbe egyetlen út vezet, egyetlen kapun keresztül. A Pokolban persze ez is másként van.
-Nos, az alvilágnak kilenc régiója van. Elméletileg, mindegyik rendelkezik egy-egy használható kapuval, tehát kilenc kapuról egészen biztosan beszélhetünk. - felelem kérdésére, az már persze más kérdés, hogy mennyire lennének működőképesek, hiszen északon Amara nélkül sem lenne átjárás parancsom miatt.
-Bevallom sosem szenteltem nagy figyelmet a pokoli kapuinknak, de egészen biztos, hogy vannak rajta ősi démonjelek... - próbálom felidézni magam előtt az északi átjárót. Több tízméter magas, masszív, gránitból emelt boltíves építmény, két oldalán kőfaragványokkal és vésett démoni jelekkel.  
-De őrzésére bízott kapitányom bizonyára jól emlékszik rá. - teszem hozzá.
Megállok rajzolásom közben és egy hosszabb pillanatig komolyan elgondolkodom az angyal szavain, mikkor a Sötét megbékítésének lehetőségére terelődik a téma. Ha Amara szabadon maradna a világban és az alvilág megszűnne jelen formájában létezni, ahogy a szőkeség feltételezi, úgy esélyesen ránk, démonokra lenne többé szükség. Amara megteremtené saját szolgálóit, már ha igénye volna ilyesmire.
-Nos, ez elég utópisztikusan hangzik. - jegyzem meg egy halvány mosollyal. Mindketten sejthetjük, hogy erre a végkimenetelre van a legkevesebb esély. Nem mellesleg, a békés megoldás nem a démonokat szolgálná. Ezeket hallva jobbnak látom, ha inkább eredeti börtönébe kerülne vissza. Ophilia következő szavai pontosan ezt igazolják: békés megoldásokra vajmi esély. Isten elvonult vár valamire, Amara pedig "égen földön" őt kutatja.
-Valóban az. - helyeslek, mikor az ördögi kört említ.
-Mit gondolsz, mit kell helyrehoznunk? - teszem fel érdeklődő kérdésem. Részemről Raguel elrablása elég nagy, égbekiáltó bűnnek bizonyult, de ez azután történt, hogy a vén szakáll bujdosásra adta a fejét. Inkább következmény, mint javítandó dolog.
-Mikor Harmóniát bebörtönöztem. Könyörgött, hogy eresszem szabadon. Azt mondta Atyátok fontos feladattal bízta meg az eltűnése előtt... - jegyzem meg mellékesen, újabb papírfelületet töltve meg tartalommal. Raguel hajdani szavai azt feltételezik, találkozott és beszélt Istennel még a nagy hátraarc előtt.
-...azt mondtam neki, ha megsúgja mi lenne az, meggondolom...és talán eleresztem... - kúszik démoni vigyor az előttem felvillanó emlékképre. Szinte látom magam előtt ijedt arcát, könyörgő pillantását és a rajta eluralkodó tehetetlenséget. Rabláncai miatt szó szerint meg volt kötve a keze. Egyébként magam sem tudom, hogy mit tettem volna, ha szóra nyitja a száját és elárulja, milyen küldetést kapott. Talán eleresztettem volna, talán nem. - ...sosem avatott be. Úgy őrizte a titkát, mintha hétpecsétes lenne.

zene: The Chaos within|| üzenet:   alvócica   ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 16, 2020 11:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
• Zene: Afterlife
Továbbra is értetlenkedéssel állok a dolog előtt. Elfogadom, ha van olyan, amit én nem fogok megérteni, amit még én sem fogok tudni. Elfogadom, mert az emberi és démoni érzelmek nagy volumene ismeretlen előttem, motivációjukat megérteni képtelen vagyok. Szemöldököm haloványan ráncolom, fejem enyhén hajtom csak félre. Ennyi az egyetlen reakció, amit ki tudnak belőlem váltani. Többet hozzáfűzni nem is igazán tudnék.
Ekként szemlélem, miként rajzolja fel a térképet az üres lapra és szavai előtt továbbra is értetlenkedéssel állok. S nem segít, amikor bevallja, valójában nem tartja szentségtelenségnek. Különös egy szerzet ez a démon. Újra és újra azon kapom magamat, hogy nem tudom magam kiismerni rajta. Fogalmam sincs, hogy mit szeretne, de végül is ez lényének az értelme, nem igaz? Viszályt különböző módon lehet kelteni. S az, ha értetlenkedésbe von egy embert, azt könnyedén fordulhat át viszálykodásba is.
- Nem igazán hinném, hogy manapság sokat érnének a tárgyak. Még ha régiek is. Vannak, amik értékesebbek és nem az életre gondolok. Tiszta víz, megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszer. Balgák az emberek, s egyébként is. Ez csak egy könyv – semmi több. Az ilyen érzelmi kötődéseket nem fogom megérteni, de nem is nekem kell. Erre vannak jóval képzettebb angyalok, akik nem én vagyok.
- Atyám egykoron kihívás elé állította Lucifert. Nem könnyű feletettek uralkodnia, de ne feledd, hogy ő teremtett titeket. Amilyen könnyedén megtette, olyan könnyedén veheti is ezt el tőletek – tekintek a démon mélységet tükröző íriszeibe. Vannak egyetemes törvények, melyek elől ők sem húzhatja ki magát. Talán a pokol felett nincs teljes uralma. Ám a teretményei felett, ha nagyon akarná lehetne. De nem akarja. S rejtély, hogy miért nem. – Való igaz, hogy távozása érdekes lépés volt a részéről. Nem várt fejleményeket eredményezett. Ha már Lucifer sem tartja annyira a világot, hogy a feladatát elvégezze, akkor Atyánk miért akarna uralkodni felette? – teszem fel a költői kérdést, majd egy halk nevetéssel rázom meg a fejemet. – Nem azt mondom, hogy ő tehet róla. Talán összefüggés sincs a kettő között. Csak érdekes az egybeesés. Véletlenek meg aligha léteznek – mindennek, mindig megvan a maga oka. Ezt tudtuk mindig is. Ez nem újdonság, csak néha vannak olyanok, akik még küzdenek ezellen a nézet ellen. Egyszer majd belátják, hogy nincs rá semmi okuk.
Az egyensúly viszont felbolydult, az egyetlen személy, aki egykoron féket vethetett volna ennek, bezárták. Pontosabban a démon bezárta.
S ő sem tudta, hogy mit okoz ezzel.
- Nem minden testvérviszály végződik gyilkossággal. Sem tragédiával. Ritkán, de vannak kivételek. Mióta a világ a világ Gabriel és Michael Atyánk szeretetéért, kitüntetett figyelméért versengtek. Vélhetőlen ugyanúgy békével zárnák nézeteltéréseiket. Talán nem. Ezt már sose fogjuk megtudni. Az ék közöttük eddig úgy tűnik, hogy végzetesnek hat. Amara jelenléte sem tudja beforrasztani az évtizedes sebeket – de ez még lehetne másképp. Meg lehetne őket győzni, ha lenne elég időm. De nem tudom, hogy van-e, ahogy azt sem tudom, hogy meghallgatna-e bármelyikük is. Erre vajmi kevés esélyt látok. De attól is, egy próbát megér.
- Érdekes megoldás ez a részetekről, de talán érthető is. Mit gondolsz, van olyan démon, aki tudja, hogy merre nyílnak ezek a kapuk? – az angyaloknál létezik olyan, ki pontosan tudja, hogy mely kapu, hova nyílik. Talán ugyanez megtalálható lehetne a démonoknál is? – Tudnál egy ilyennel beszélni esetleg? A mennynek van egy fő kapuja, ez nálatok is így van? Talán, de csak talán, ha látnám ezt a kaput, ha lennének rajta szimbólumok, előrébb tudnék jutni. Persze nem garantált, a démoni rúnák nagy része ismeretlen, még az én számomra is – ki tudja, hogy a szimbólumok nem-e azok. Okkal nem osztott meg Atyám velem mindent a világból. Ezzel pedig nincs is problémám. Már nincs. Elfogadtam a döntését, így is rengeteg tudás birtokába vagyok.
Ezt követően mesélek Amararól és azt, amit láttam rajta egykoron.
- Szerintem igen. Nem akar alapvetően pusztítani, lényének mellékhatása ez. De ugyanúgy megvan benne a jóság. Ha fel tudna ezzel hagyni, ha békés úton tudná megbeszélni Atyámmal a nézeteltéréseiket, nemhogy fel hagyna ezzel, de a régi rend visszaállhatna a világba. Sőt… - ennél messzebb megyek. – A világunk fejlődne, úgymond evolúción esne át. A pokol a jelenlegi formájába talán meg is szűnne – hisz Amara az, aki képviselné ezt az oldalt, nem pedig Atyánk.
- Ördögi kör. Atyám nem fog addig visszatérni, amíg a világába rendbe nem tesszük, amit elrontottuk. Amit nem tudunk teljesen megtenni Amara jelenlétével, ki pedig őt keresi – húzom kedélyes mosolyra ajkaimat.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Könyvtár   YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Könyvtár   SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Könyvtár   5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Könyvtár   XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Könyvtár   Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
976
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 17, 2020 12:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Szavaim meghökkenést, értetlen csodálkozást váltanak ki a szőkeségből, pedig kicsit sem ferdítek az igazságon. Az öcskös a kisujját nem mozdítja ingyen, de megfelelő honorálás fejében talán hajlandó segíteni az ügy érdekében. Bizonyos szempontból szomorú ez a hozzáállás, de démonként megértem. A fajtánk hajlamos nyerészkedni akkor is, ha a helyzet nem feltétlen indokolná. Végtére is ilyenkor lehet nagyot szakítani. Figyelmesen hallgatom Ophiliát, de csak a kezem tárom szét, mikor fivéremet említi.
-Hát látod. - a megoldást tudják. Ha Mammonra is számítanának, be kell fűzniük. Valami olyasmivel kell előállniuk, amit egészen biztosan nem utasítana vissza. Nekem sincs ínyemre ez az egész, és nehezen is veszem rá magam az együttműködésre, de most kedvenc játszóterem került veszélybe, így én plusz nyereség nélkül is hajlandóságot mutatok a közösködésre. Legalábbis egyelőre, míg el nem unom és el nem vesztem az érdeklődésemet a dolog iránt. Túl sok időt és energiát nem fecsérlek értelmetlenségekre, ha úgy látom, én is inkább hátradőlök és lesz, ami lesz alapon várom, hogy a műsor véget érjen.
A szőke angyal a Pokolról szeretne egy térképet, és nekem nem esik nehezemre készíteni egyet neki. Számtalanszor lerajzoltam már ezelőtt is, mondhatnám, hogy rutinból megy. Ha ez segít, hogy közelebb jussunk a válaszokhoz, még meg is éri az erőfeszítést. Egy pimasz mondat után a kölcsönzött kötet szabad oldalára hajtok, és írástalan lapjaira kezdek el vonalazni. Ezt szentségtelenségnek tartod, de Raguel elrablását nem? Mosolygom meg kérdését.
-Valójában nem igazán. - mondom ki sunyi vigyorral. Minden feszengés nélkül telefirkálom bármelyik betűfogót.
-De jó néhány, könyvszerető halandó annak tartaná, ha látná, hogy antik, sokat érő könyvlapokra piszkolok. - teszem hozzá, míg kezeim alatt egyre részletesebbé válik a rajz. Figyelmem újra megragadják szavai, így ismét a szőkeségre nézek. Lucifer hatalma nem valódi a Pokol felett. Hm.
-És jelen helyzetben a teremtményei felett sem nagyon. Főleg, hogy minden pokoli nyavalyást felszínre köhögött a Pokol... - nem mondom ki, de túl nagy szabad akaratot hagyott meg teremtményeinek, és túl nagy önérzetet. Persze ez tagadhatatlanul hasznunkra válik a földön is. Segít beilleszkedni Isten kedvencei közé. Most pedig a földi világba ragadtunk, szabadon érvényesülhetünk. A pokolban megszokott korlátok, itt kevésbé érvényesülnek.
Néhányszor már felmerült bennem futó gondolatként, mi lenne, ha a Pokol fellázadna ellene? Egyedüli arkként mi esélye lehetne velünk szemben? Érdekes lenne végigkövetni, hogyan válik harctérré a földalatti démontanya. Mit hozna maga után egy pokoli démonháború? Ki lenne az a "szerencsés" pokolszülött, aki kihúzza a Főnci alól a széket, és ki az aki el is merné foglalni a helyét? Nyilvánvalóan nem én, nem török efféle babérokra. Nem célom a megbuktatása, nekem bőven elég, ha néha napján kicsit bosszanthatom szárnyaszegett főnökömet.
-Kapott, amit aztán szépen eldobott magától, csak mert elunta a lenti létet és a feladatot, amit Atyátok bízott rá. - folytatom egy hanyag vállrántással kísérve gondolatomat.
-Tisztelete nagyban csorbult, mikor szó nélkül kifordult a Pokol kapuján. - jegyzem meg, miközben a lap másik oldalán folytatom a firkálást.
-Nincs egyszerű helyzetben jelenleg. - mondom ki a nyilvánvalót. Ha valóban maga mellé akarja állítani démonjait, a kínzás és a halállal való fenyegetés, aligha lesz célravezető eszköz.
Isten eltűnése felkavarta a világot, az angyalok megrendültek, de a szőkeség rávilágít, nem csak ők függenek a Teremtőtől, de mindenki más is. Isten nélkül megszűnne a világ. Pontosan létezése nélkül, ugyanis most is a vénember nélkül vagyunk. Érdekes elképzelés.
"Gondoltad volna, hogy ez fog történni? Végeláthatatlan viszályt szítani két fivér között....?"
-Pontosan tudtam, mit okozhat, ha Harmóniát kiragadom a világ körforgásából. - ismerem el. Hangomban nincs megbánás, és most öntelt elégedettség sem fedezhető fel benne. Egyszerű tényt közlök. Az egyensúly felborult. Nem volt képes betölteni többé szerepét, elvégezni a feladatát, amit Atyja bízott rá. Békét hozni a viszálykodó arktestvérek között. És minél tovább őriztem őt fogságomban, annál jobban elhatalmasodott a világ felett a káosz. Esélyt adva talán valami még rosszabbnak.
-Sokszor keltettem már testvérviszályt vagy hagytam elhatalmasodni köztük ellentéteket. Tudom mivel végződik. Michael és Gabriel esetében...arkok révén, hatványozott a negatív következmény....persze a Sötétség feltűnésére én sem számítottam. - pillantok fel a szöszkére és egy pillanatra megállok mozdulatomban és a kapukról kérdezem. Egyetértünk, hogy kinyitásukkal erőnk egy része visszatérhet, ez növelheti esélyeinket az ellenséggel szemben. Bár Amara nélkül is vágyom mindarra, amit a pokoli ajtók bezártával elvesztettem. Ophilia a Mennyei kapuról mesél, szavait érdeklődő figyelemmel hallgatom, ám a Pokoli átjáróról és annak kinyitásáról nem sokat tud.  
-Odalent...minden régióban van egy-egy állandó kapu, ezek a felszíni világ különböző helyeire nyílnak...bevallom még saját régióm kapujával sem vagyok tisztában. Őrzését rendeltem el, hogy rajta keresztül ne lépjenek földemre illetéktelenek, de valódi használatban hosszú ideje nincs már. Az átjáráshoz leginkább mágiámmal nyitottam kaput magam előtt...így könnyebb volt a földre érkezés... - mesélem az angyalnak, burkoltan utalva rá, fogalmam sincs hol lehetnek ezek a kapuk, egyáltalán van-e hozzájuk kulcs, ahogy azt sem, nyitható-e közülük bármelyik?
Amara nem akar rosszat, alapvetően. Kezemben megáll a toll. Némi zavar ül ki arcomra. Pusztít és mégis bánja? Én rossz érzés nélkül forgatom fel a világot, néha még elégedettséget is érzek a zűrzavar láttán. Amara pedig "bánkódik"? Mi a fene? Nem mintha kétségbe vonnám a szöszi szavait, elvégre nem is olyan rég még a Sötétség szolgálatában állt. Látott és tapasztalt dolgokat, amiket senki más. Ennek ellenére mégis furán hangzik.
-Azt mondod, ha elérjük, hogy megbékéljen, felhagyna ezzel az egésszel? - kérdezek vissza.
-Ez esetben haragja forrására lenne szükségünk... - amiről mindketten tudjuk nem más mint fivére, a Teremtő, akinek lassan három évtizede a színét sem látni. Isten szándékkal lépett le, eltűnése nyilvánvalóan terve része. A saját arkjai hívására sem felel. Egy tűt hamarabb megtalálnánk a szénakazalban.
-...már ha nincs más, amitől békét lelne. - teszek hozzá még egy gondolatot, bár nem hiszem, hogy Istenen kívül létezik más, ami dühét lecsillapítaná.

zene: The Chaos within|| üzenet:   alvócica   ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 03, 2020 8:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
• Zene: Afterlife
Fejem továbbra is enyhén félrehajtva figyelem, ahogy fivéréről beszél. Ő is tud arról, amiről én is. Ezek szerint nem rejti véka alá, amit szeretne. Noha elég meggondolatlanul cselekszik, ha bárki is engem kérdez. Szemöldökeim mégis haloványan ráncolom, amikor arra tér rá a Viszály, hogy ész érvekkel miként nem győzhető meg. Érdekelté kell tenni.
Ajkaim csak enyhén nyílnak el, mint aki nem igazán jól hallott.
- Talán érdekelté válik, akkor, amikor a Föld és az ő jövőjéről van szó. Mit fog tenni, ha senki sem marad életbe? Amara nem fog egy démonnak megkegyelmezni. Most még ezt mondja, amíg az érdekei úgy diktálják. Ha valaki, épp Mammon tudhatná, hogy ez miként működik. Ha mindenkit megöl, ha a Föld elpusztul, vele fog halni ő maga is. Nem lesz második esély, nem lesz egy új faj első példánya, sem pedig képviselője – fejem rázom meg kissé bosszúsan.
A végítélet kapujában állunk és még mindig azzal vagyunk elfogalalva, hogy kinek, mi az érdeke ebben? A régi rend visszaállítása nem az? Vagy hogy egy megóvjuk azt, ami ránk lett bízva? Balga dolog, még ha démon maga is, hogy így gondolkodjék. Főként aki ilyen rangba van. Erre nem lehet kifogást találni, hisz maga a Viszály is segítségünkre lenne. Pedig, ha valaki, ő épp nem az, aki szívesen megtenné ezt.
Az angyalok, de mások érdekei sosem azok közé tartozott, amit szem előtt tartana. Nincs ebben mit csodálni, természetéből fakad, hogy ilyen. Ennek ellenére a sötét szemű férfi erőt vesz magán. Itt ül velem szembe, izmait befeszíti minden létező ösztönével szembe. Nem játszik velem, nem csal lépre, mint legutóbb. Erejét sem fitogtatja. Úgy ül velem szembe, mint aki valójában segíteni akar abban, hogy Amara jobb belátásra térjen.
Nem kívánom megölni az egyik legmagasabb entitást. Nem csak azért, mert képes vagyok belátni, esélyünk sem lenne ellene. Még Atyánkkal az oldalunkon sem. Belátásra tudnánk talán mindkettőt téríteni, ez az a cél, mely szemem előtt lebeg.
Belial pedig maga elé húzza a könyvet, miután zsebéből tollat vesz elő. Érdekes, amivel eljár, még én sem… De ennek nem keretek nagy feneket.
- Hogyan? – húzom ki magam ültömbe, kezeim lecsúsznak az ölembe. Félig lehunyt pillákkal figyelem, hogy mire készül, ami szentségtörésnek bizonyul. Figyelem egy darabig, ahogy előre lapoz a könyvbe egy üres oldalra. Szemöldökeim ráncolom össze, mégis az első tollvonásai után sem jövök rá, hogy mire céloz.
Lassan, túl lassan esik le. Halk, fújtató nevetés szökik ki ajkaim közül, tekintetem egy pillanatra hunyom le.
- Ezt szentségtelenségnek tartod, de Raguel elrablását nem? – vonom fel kérdőn a szemöldököm. Halk nevetéssel és fejcsóválva figyelem végül, ahol részletes vonalvezetéssel – és szakavatott mozdulatokkal – rajzolja fel a pokol térképét. Közbe pedig kérdésére is válaszolok. Hol őt, hol a kezeit, hol pedig a készülő térképet figyelem.
Lucifer és Atyám viszonya a pokolra. Kinek, hol húzódnak a határok. Érdekes felvetés, hinni bennük mégsem tudok teljes valójában.
- Lucifer nem más, mint egy sakkfigura. Valódi hatalma nincs igazán a pokol felett. Régióit nem tudja felosztani, a már ott lévő terepet nem tudja átrajzolni. Erre csak Atyám képes. Kapott egy birodalmat, mely felett uralkodnia kellett – teszem még hozzá, csak hogy lássa, valóban hol húzódnak ezek a vonalak.
Nem lehet könnyű hallani, beismerem. Főként egy oly hiú és becsvágyó arknak, amilyen Lucifer vált az elmúlt évtizedek folyamán. De a tény, ettől még tény marad. Mondhatják máshogy, nem változtat azon, hogy valódi hatalommal a Föld felett Isten rendelkezik… S valahol Amara.
- Mindannyiunk számára. Ha Ő meghal, vele pusztul mindaz, amit felépített. Amit létrehozott és teremtett. Mi magunk is. Ti is az ő erejéből táplálkoztok. Az ő sötétsége az, ahonnan fakad erőtök – pillantok rá, amikor rám emeli íriszeit. Ajkamon most nincs ott a mosoly, komolyságom valódi. Hogy, ki, miként gondolta volna?
Valójában nem tudom. Ha volt bárki is, aki kételkedett abban, hogy nincs szükségünk Atyánkra, az balga volt. Ő mindennek a kezdete és a vége. Az alapja egész világunknak, mégis hol lennénk nélküle? Mihez kezdhetnénk a jósága nélkül, mellyel erejét kölcsönzi, nem csak az angyaloknak, de a démonoknak is? A lelkek, attól is függ erőnk, de ez nem merül ki csak ennyiben.
Az erő pedig lassan kezd el apadni.
Érzem ereimbe, érzi a Viszály is, más különbe nem ülne itt, nem rajzolná fel a pokol mását egy papírlapra, amiből később dolgozatok.
- Gondoltad volna, hogy ez fog történni? – kérdezem tőle fejem félrehajtva. – Végeláthatatlan viszályt szítani két fivér között, melyet ha nem tudunk rendbe tenni, akkor azt az egész világunk bánhatja? – újra csak nem számon kérem, egyszerűen érdekel, hogy mit is gondolhatott akkoriban. Látta-e, hogy mivé válhat főműve, vagy csak belefogott. Gondolta-e, hogy valójában milyen hatással lesz a világra, az az apróság, ha Raguelt, a harmóniát elrabolja.
Ha Don viszont elmondott neki mindent, akkor nincs is okom erről tovább szaporítani a szót. Tudja, hogy nem hazudok, erejéről nem csak tőlem hallhatott. Tervét nem csak én ismertem, a démonnak is megmutatta, mi az a pusztítás, amire készül.
Mely csak kezdetekben volt a Pusztító tetszésére. A végső békét már ő sem kívánta volna olyannyira elfogadni.
- A mennyek kapuján a pecsétet Gabriel feltörte. Darabjai a világban hevernek szanaszét, kinyitásának kulcsát látom benne, a pokol? – vonom fel a szemöldököm. – Sokat segítene ha tudnám, hogy merre is van az a bizonyos bejárata – húzom félmosolyra ajkamat. – Bizonyára van egy kulcs, mely nyitja. Nem feltétlen szó szerint, akár szimbólikus. Akár egy tett is kinyithatja, nem tudom. Nem ismerem a pokol szokásait. A mennyhez jobban értek. A motívumok, az elhelyezkedése mindig sokat segít hasonló eseteknél. Atyám mindig is szerette a csalafinta megoldásokat – somolygok orrom alatt szelíden. A megoldás ott van az orrunk előtt.
A menny kapujának pecsétjét meg kell találnunk, nincs másunk hátra, csak ez.
Haloványan bólintok. Igen, emiatt is dühös.
- Amara alapvetően nem akar rosszat. Lényéből fakad a sötétség és a pusztítás, de ő maga sem akarja ezt. Láttam, miként bánkódott azon, hogy elpusztítja azt, amit Atyám teremtett… Haragját kell csak lecsillapítanunk – bosszúszomját, melyre talán lesz valaha megoldás? Tudjuk enyhíteni a számára, Atyám vajon hajlandó lenne leülni és tárgyalni vele?

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Könyvtár   YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Könyvtár   SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Könyvtár   5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Könyvtár   XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Könyvtár   Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
976
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 01, 2020 3:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Közösködni a tollasokkal, még mindig idegen számomra a gondolat, annak ellenére is, tudom, hogy nincs nagyon más opció Amarával szemben. A sors fintora, hogy olybá tűnik szükségünk van egymásra. Közös az ellenség. A régi felállás kicsit megváltozott, a Sötétséget most nehezebb lesz újra elzárni. Főleg, hogy pár játékos ilyen olyan okból, de kihullott a buliból. És képbe kerültünk mi is démonlovasok. HA mi is beállunk a sorba, HA mindannyian hajlandóak vagyunk segédkezni a legyőzésében, vajon sikerülhet? Tele vagyunk kérdőjelekkel a jövőt illetően.
Mammon szimpatizál Amarával. Hangzik el a szőkeség szájából, viszont szavai nem igazán okoznak meglepetést.
-Oh, hát igen, az öcskös. - döntöm hátra a fejem és egy pillanatra a könyvtár plafonjára emelem tekintetem, elmosolyodom, majd pillantásom lassan visszatalál a szőkeségre.
-Nos, tudom, hogy vannak vele tervei. - ismerem el, bár jellegük nem ismeretesek előttem. Azon kívül persze, hogy személyesen is találkozna a Sötétséggel, hogy saját tapasztalatai alapján ítélje meg a dolgokat. Bár ezzel nincs egyedül.
-Pestis nem az a fajta démon, akit az "ész érvek" meggyőznének. - jelentem ki határozottan.  - A segítségéért meg kell fizetni az árat. - mondom ki a nyilvánvalót előre jelezve, hogy a közös érdek ténye aligha hatja meg. A kisujját nem mozdítja addig, míg fáradozásai nem hoznak hasznot a számára.
-Ugyanakkor ha érdekeltté tesszük, úgy hiszem számolhatunk vele is. Ám...nagyon jó ajánlatot kell neki tenni. Valami olyasmit, amit képtelen lenne visszautasítani és hajlandó lenne érte a mi ügyünket szolgálni. - gondolkodom el egy másodpercre, de nem kezdek most ötletelni, mi ösztönözné Mammont együttműködésre. Ezzel bőven ráérünk még foglalkozni.
Elismerem, hogy jó rálátásom van az egész Pokolra. Elég régóta rontom már a levegőt, volt időm bejárni és kiismerni tájait. Így könnyedén készítek róla térképet is. Persze kiemelem, hogy saját régiómat és a környező vidékeket ismerem a leginkább, így rajzom értelemszerűen ezekről a területekről lenne a legpontosabb. És merő szerencse, hogy Amara állítólagos börtöne is az egyik általam ismertebb földterületen található. Ophiliának nem kell túl részletes ábra, a pokol mélységei, magasságai és határai elegendőek számára. Előredőlve a székkel, zakóm belső zsebébe mélyesztem kezemet, de ezúttal nem dohányért nyúlok. Egy egyszerű toll kerül ujjaim közé, másik kezemmel az előbb olvasott, köztünk, az asztal tetején heverő kötet felé nyúlok és magam elé veszem.
-Most elkövetek valami szentségtelenséget. - pimaszul vigyorodom el, ahogy felcsapom a könyvet és elején lévő egyik szabad, írástalan oldalára nyomom tollam hegyét és kezdek el firkálni. Tudom, vannak akik sokra tartják az írott tudást és elképzelhetetlennek tartják, hogy valaki ilyen bűnnel felérőt cselekedjen, mint én most. Tollal vésni egy könyv lapjaira. Mégsem zavartatom magam emiatt.
-Nem tart sok időbe. - fűzök ennyit mozdulatomhoz felelve egyúttal a szőke angyal kérdésére is. Míg békésen társalgunk, az az idő elegendő, hogy megadjam neki, amit kér. Térképet készítsek a Pokolról. Kellő pontossággal kezdek bele, figyelve a megfelelő arányokkal. Rutinos, gyakorlott mozdulattal húzom a vonalakat. Nem először vetem papírra otthonomat. Néhány perc elég, hogy a Pokol határvonalai a lapra kerüljenek. Folytatva a gondolatmenetet Lucifer pokoli távozása kerül szóba. Érdekel Ophilia mit gondol, milyen hatása volt a Főnök lelépésének? Míg figyelmesen hallgatom szavait, tovább alkotok és ahogy múlnak a percek, a rajz egyre részletesebbé válik kezem alatt.  
-Igen, ebben egyetértek. Isten távozása meghatározóbb volt. - pillantok fel a papírról. Az angyalnő szerint a tollasok ereje harmadára csökkent az Úr távozásával. Szavait hallva egy pillanatnyi meglepődés fut végig arcomon. De ahogy jön, úgy tűnik is el.
-Atyátok hatalma valóban felfoghatatlan...ezek szerint jobban függtök jelenlététől, mint gondoltátok volna. - tűnődöm el, miközben figyelmem újra a könyvlapra vetem és a lenti világ legmagasabb pontjait jelölöm meg rajta. Szerencse, hogy minket nem fűz ilyen erős kapcsolat a mi teremtőnkhöz. Bár Lucifertől függetlenül, mi is rendesen vesztettünk démoni erőnkből a vén szakáll lelépője miatt. Kellemetlen tények. Egy bólintással kísérem következő gondolatait, mégis úgy hiszem, ha tudnánk az előzményeket, talán a megoldáshoz is közelebb jutnánk. Sajnálatosan elég kevés nyom van, amin elindulhatunk ennek felderítésében. Szemtelenségem újra megcsillogtatom, mikor Harmónia nevét emlegetem fel és az időt, amit testvérei nélkül töltött az én vendégszeretetemben. Hiányát megérezte a világ, aminek megvoltak a következményei. Való igaz, nélküle most hátrányba kerültünk, de vele sem lennénk sokkalta előrébb. A asokat emlegetett arkangyali egységhez Ramiél is kell, ahogy Isten is. És az sem árt, ha a meglévő arkok között is megvan az egyetértés. Az angyal emlékeztet egy alap igazságra: a tetteknek következményei vannak. Szavait nem érzem vádlónak, a puszta tényeket mondja ki. És eszemben sincs tagadni, hogy részem volt a zűrzavarban.
-Tisztában vagyok tettem súlyosságával...akkor is pontosan tudtam, mi történhet, amikor egyáltalán felötlött bennem a gondolat. - vallom meg egy alig észrevehető, pimasz mosollyal szám szegletében, miközben kezem megállás nélkül rajzol.
-Nem sokkal azután, hogy a kapuk bezárultak, találkoztam Abaddonnal. Mesélt róla. - jegyzem meg, mikor szóba hozza az új Háborút. Akkor találkoztam vele először. Meg is lepett jelenléte, mikor találkozónkon húgom helyett, mint a Háború új lovasa jött el. Az emlékre halvány mosoly fut végig arcomon, majd esélylatolgatásba kezdünk. Mivel is javíthatnánk szánalomra méltó helyzetünkön? Ha nincs elég erőnk, hogy legyőzzük a ránk leselkedő fenyegetést, meg kell erősödnünk. Nem titkolom, hogy a kapuk kinyitásában látom a legnagyobb esélyt, hogy erőre tegyünk szert és változtassunk a dolgok állásán. Ezzel Ophilia is egyet ért. Már csak az a kérdés, hogyan is tehetnénk ezt meg?
-Mondd csak, mit tudsz a Mennyek és a Pokol kapuiról? Hogy tudnánk kinyitni őket? - kíváncsian pillantok fel újra. Mert nyilván van rá mód. Úgy hiszem, ha valaki, hát a Mennyek irattárosának kell, hogy fogalma legyen minderről. Más kérdés, hajlandó-e megosztani velem értékes információit.
Csendes figyelemmel hallgatom szőke angyalomat, amint Amaráról és Istenről, a köztük lévő viszonyról beszél. - Ha így van, valahol érthető, miért ilyen dühös. Nem csak felforgatná, hanem elpusztítaná az egész világot emiatt.

zene: The Chaos within|| üzenet:   alvócica   ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 30, 2020 5:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
• Zene: Afterlife
Figyelem arcának vonásait, ahogy kérdésemre reagál. Eltelik néhány szívdobbanásnyi idő, amíg némán nézzük egymást. Nem szólalok meg többé, türelmem végtelen, ezt ő is pontosan jól tudja. Nem fogom siettetni a válasszal, ebben bízhat bennem. Nagy erejű lovas, ki köztudottan nem szívleli az angyalokat és ha lehetősége van rá, előszeretettel kínozza is őket. Természetes, hogy érdekel, megváltozott-e a véleménye és ha igen, miért. Nincs okom kételkedni benne, a velem szemben ülő férfi nem hazudott még. Bármennyire is kétesek voltak indítékai képes volt elmondani azokat.
Ennek ellenére nem hihetem azt, hogy bármikor és mindig igazat is szólna. Azonban, amíg nem kapom hazugságon, nincs jogom elítélni, hazugnak neveznem. Nem ezért kaptam második esélyt Atyámtól.
- Mammon szimpatizál Amaraval – jegyzem meg. Nem kívánom bemártani, sose tennék ilyet. – A lovasok erejére talán segítség lehet, nem tudom. Kulcsai lehettek a megoldásnak. Az arkok egysége megtört, az ő erejüket nehéz lesz újra összeszedni. Ha valóban segítenél, akkor Mammonra is szükség lesz az oldalatokon – a háborúban nem kételkedem. Ő bebizonyította már, hogy Amara ellen áll. Bármit megtenne, hogy leküzdje. Életét is áldozná érte. Értem.
- Valójában nincs szükségem minden mélységére és magasságára. Határai, körvonalai elegek lehetnének. A régiók felosztása sem szükséges, noha bevallom, saját kíváncsiságomnak nehezen engedek – fut halovány, szelíd mosoly ajkam szegletébe. A tudás, melyért teremtett egykoron, aligha halványult. Az érte való szomj még mindig ott csörgedezik ereimbe. Azzal mégis tisztába vagyok, hogy van ennél egy jóval fontosabb feladatunk. Csak egy térkép kell, melyet rá tudnék vetíteni a Földünkre. – Mit gondolsz  mennyi időbe telne ezt elkészítened? A lehető legpontosabbat, amire emlékszel? – kérdezem fejem újra csak enyhén félrehajtva. Hangom még mindig kedves és nyugodt. Nem kapkod, nem sietettet. Ujjaim nem járnak, a könyv előtt pihentetem az asztalon, összekulcsolva azokat.
- Ha nagyjábóli helyet be tudnál illeszteni, hogy körülbelül hol tarthatták fogva, talán az is sokat segíthet. Nem tudom, egyelőre a sötétbe tapogatózom magam is. Bármilyen segítség jól jöhet, ha harcolni kívánunk vele szembe. Nem lesz egyszerű és nem lesz könnyű – és végképp nem lesz áldozatok nélküli. Egy harc, ahol minden a tét.
- Vélhetőleg. Atyám még akkor mégis uralkodott világa felett, amikor Lucifer elhagyta a poklot. Ha veszélyt jelentett volna, nem hinném, hogy engedte volna, hogy sokáig a Földön legyen – rázom meg a fejem. – Inkább látom abba a rációt, hogy az Úr elmenetele után meggyengült a világunk. Megcsappant az erőnk, te is érezhetted, mi is. Az angyali erők harmadájára csökkentek, aligha vagyunk képesek már bármire is. A pokol is meggyengült. Ha lent van Lucifer, ha nincs, akkor is. Huszonöt év gyengeség sok idő – rázom meg fejem enyhén. Előre merészkedő hajam simítom fülem mögé. Inkább látom ebbe Amara szabadulásának okát. – De bármi is idézhette elő, sokat aligha számít, mégis mindent megmagyarázhat – különös kettőssége ez a világunknak. Minden is számít és mégsem. Bűnbakot nem kívánok keresni, csak egy magyarázatot, hogy miként törhetett ki a fogságból.
Mely segíthet nekünk a harcokba vele szembe.
Megjegyzésére, hogy milyen egyéb elfoglaltságai voltak, csak fejemet rázom meg. Nem is ő lenne, ha nem hozná fel, nem dörgölné az orrunk alá.
- A Harmónia nélkül hátrányba kerültünk. Elbukásának köze van ahhoz, hogy nem volt itt, amikor fivérei marakodni kezdtek egymással – jegyzem meg nyugodt tényszerűséggel. Még mindig nem kívánom hibáztatni, eszem ágába sincs. Csak szeretném, ha tisztába lenne tetteinek a következményeivel.
- Minden cselekedetünknek, mindig megvan a maga ára, Belial – teszem még hozzá. – Ha jól tudom, Abaddon találkozott vele odalent, a pokolba. Egy jó ideig volt odalent, mielőtt a Földre feljött volna Amara. Mintha senkit sem zavart volna. A pokol, de vele együtt a menny is jóval korábban elvesztette valódi funkcionalitását – elvesztette azt, amiért létrehozták azt a helyet.
Az erőviszonyok eltolódtak, átformálódtak. Bármennyire is bíznék fivéreimbe, az köztünk lévő ellentét feloldhatatlannak tetszik. Szükség van az arkok erejére, de ugyanúgy a lovasokéra is. Atyánk köztünk jár, tudom, hogy segítene nekünk a végső összecsapásban… Ha ott lennénk.
Mivel? Kijelentésére bólintok, én is így vélem, így gondolom.
- A pokol és menny kinyításával az erőink egy részét visszakaphatnánk. Úgy vélem, hogy Amara lelkekkel táplálkozik. Az, hogy az emberek most nem halhatnak meg, tovább gyengítenek minket. Mi is a lelkekből nyerjük az energiánkat – mivel növelhetnénk esélyeinket? Túl sok mindennel, mégis kevés esélyt látok bármire is, ami megvalósítható lehetne.
- Összefogás a fajok között. Félretenni nézeteltéréseinket és együtt harcolni ellene. Szó szerint minden erőre szükség van Amaraval szembe. És az esélyeink még így is csekélyek – nem kívánom kecsegtetni, hiú ábrándokba kergetni.
Vesztésre állunk.
- Amara a tökéletes ellentéte. Nem meggondolta magát. Nem kívánta, hogy saját babaházába belerondítson. Képzeld el, hogy ők ketten a világ kezdete óta léteznek, nem feltétlen a Föld az első bolygó, amit Atyám megalkotott. Mennyi párviadal zajlott vajon le közöttük? Túl sok a kérdés, túl kevés a válasz. Nem meggondolta magát. Szánt szándékkal hagyta ki. Ezért teremtette az arkokat azon képeségekkel, olyan hatalommal, ami segíthetett neki, hogy el tudja zárni. Szörnyen hangzik. De az Úrba épp annyira van benne a sötétség, ahogy Amarába is a jóság – mindig is meg fogom védeni azt, amit létrehozott egykor. A Földet, az embereket, a természetet. De nem szabad szemeinken ellenzőt hordani, amikor róla van szó. Tisztán kell látnunk tettei mögött húzódó gondolatokat.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Könyvtár   YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Könyvtár   SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Könyvtár   5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Könyvtár   XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Könyvtár   Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
976
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 19, 2020 7:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Amara erősebb lett, és még inkább rontja esélyeinket, hogy ebben a pillanatban is tovább növeli erejét. Talán már olyan szintre ért, hogy a vele szembeni harc nagyobb kockázatokkal járna, mint azt sejtenénk. Nincs okom megkérdőjelezni a szőke szavait, a Sötétség szolgálatában állt egy ideig, az egyike azon keveseknek, akiknek elég nagy rálátása van, milyen erőket birtokol a sötét nőszemély. Másfelől a nemrégiben tapasztalt kóbor vihar is jól példázza mekkora rombolásra képes. Valóban segítenél Amaraval kapcsolatban? Emelem fel kérdésére fejem. Köztudottan nem szívleltem az angyalokat hosszú-hosszú időn át, sok démontársammal ellentétben még csak halovány gondolatomban sem merült fel, hogy valaha is együttműködjek a tollfészkekkel. Ha ez a kérdés máskor, máshol hangzana el, egészen biztos élből utasítanám el az együttműködést, de most kicsit megváltozott a felállás, közös ellenség tűnt fel, ami mindannyiunkat az elmúlással fenyeget. Be kell látnom, csak közösen lehet bármi nemű esélyünk ellene, így az angyalnő kérdésére igenlően bólintok. Közös érdek, segítenék. Néhány évvel ezelőtt az új Háborút is hasonlóról biztosítottam. Félretenném a személyes ellenérzéseimet, ha azzal megoldanánk ezt az "apró" sötét problémát.
-Talán mondanom sem kell, hogy szeretem a káoszt, a felfordulást, a békétlenséget, amit a világban okozok...de a végleges pusztítás nem játszik a terveimbe, sohasem játszott. Amara céljai nem összeegyeztethetőek az enyéimmel... - fűzöm még bólintásom mellé. Nem beszélve arról, hogy a Sötétség megjelenésével a hazavezető utak is lezárultak, épp úgy a Pokol felé, mint a Mennyekbe. Mind itt rekedtünk a halandók között, ebbe a kényszeredett helyzetben, meggyengülve, és bár kezdem egészen megszokni a tartós ittlétet, egy másodpercre sem tettem le arról, hogy hazajussak. Viszont a kapuk kinyitása még nem oldja meg a gondokat, Amarát kell valahogy újra hűvösre tenni. A szőkeség a Pokol osztott területeire tereli a beszélgetést, az érdekli mennyire ismerem jól a lenti világot.  
-Könnyedén tudnék térképet rajzolni róla, jól ismerem a határait. Korai éveimben, mielőtt először a Földre jöttem volna, megfordultam minden szegletében. - mesélem. - Persze túlzás lenne azt állítanom, hogy úgy ismerem minden régióját, akár a tenyeremet...de egész jól eligazodom bárhol odalent. - folytatom egy könnyed vállvonással. - ...értelemszerűen saját régiómat és a szomszédjaimat ismerem a leginkább és a délre fekvőket a legkevésbé. Ahol elméletben Amarát fogva tartották is az általam ismertebb régiók közé tartozik. - teszem hozzá mellékesen. Így ha a "börtönrégióban" kellene kutakodnom, nem okozna számomra nehézséget.
Túl sok a kérdés, túl kevés a válasz, az időnk pedig csak egyre fogy. Akik előbbre vinnének vagy eltűntek, vagy halottak, vagy emlékeik megkoptak és nem emlékeznek. Így csak a találgatások maradnak. Azt gondolom, hogy Isten távozása mellett, a Főnök lelépője is közrejátszhatott a Sötétség szabadulásához, még annak ellenére is, hogy Lucifer hamarabb, még a vén szaros felszívódása előtt dobbantott a Pokolból. Ophilia ugyan nem hiszi, hogy az ark eresztette volna szabadjára a sötét nagyasszonyt. És valójában én is csekély esélyt adok ennek a verziónak, főleg ha a Pokol ura esetleg nem volt tudatában, mi bújik meg egyik régiójában.
-Nem is feltétlen arra gondoltam, hogy Ő eresztette ki... - pontosítom szavaimat.
-Sokkal inkább...gyakran példálóznak a sakktáblás hasonlattal. - ez a szőke számára sem ismeretlen.
-...rajta mindenkinek meg van a helye és a szerepe is. Ahogy Istennek, úgy Lucifernek is. Elhagyta a poklot és ezzel felborított valamit. - biztos vagyok benne, ha nem is sokkal, de Lucifer távozása is hozzájárult jelenlegi helyzetünkhöz.
-Aztán ki tudja, lehet a jelenléte mellett is kilógott volna Amara, de így lényegesen nagyobb esélye volt rá, hogy a Pokol ura nincs odahaza. - Talán én is ezért vetemedtem akkora szemtelenségre, hogy Luciferhez hasonlót ragadjak ki a világ körforgásából, aminek meg is lett az eredménye. A Harmónia átmenetileg kiveszett a világból és helyet kapott benne minden más, ami a káosz része.
-Nem voltam akkoriban odalent egyéb elfoglaltságaim miatt... - halvány mosoly jelenik meg a szám sarkában. Azt hiszem nem kell kifejtenem, mivel is ütöttem el az időmet.
-...de azt gondolom, ha egy ilyen erő elszabadul odalent, annak vannak jelei. Ha a Főnök még a Pokolban lett volna, bizonyára észrevette volna az intő jeleket. - osztom meg feltételezésemet. Az már más lapra tartozik, hogy tudott volna ellene tenni vagy sem. Mekkora esélye lett volna egy meggyengült entitással szemben. De mivel inkább az emberek között szórakozott, így aligha figyelhetett volna fel bármire, ami hátrahagyott Királyságában történt.
Hogy miért is a Poklot választotta Isten húga bebörtönzésére, elég logikus választ kapok szőke angyalomtól. Valóban, nem tűnt volna fel. És nem is tűnt fel. Évezredeken át sínylődött odalent észrevétlenül.  
Egy mély, fáradt sóhaj tör elő belőlem, amikor a megfogyatkozott arkok mellett a lovasokat is megemlíti.
-Nos igen, azt hiszem nyilvánvaló, hogy a régi terv már nem működőképes... - se Isten, se arkösszetartás. Ráadásul Amara is erősödik. Kétségtelenül szükség lesz egy új tervre.
-Mit gondolsz? Mivel növelhetnénk az esélyeinket? - kérdezem kíváncsian, mert az azt hiszem még édes kevés, ha a Teremtő és a kiesett arkangyalok helyére beugrik pár démoni lovas. Főleg, hogy a zárt kapuk miatt egyikünk sincs ereje teljében.
-Én a kapuk kinyitásával kezdeném. - teszem hozzá, bár nyilván ez sem két perc és az idő az, amiből a legkevesebb van. Hogy miért is ezek kinyitásával kezdeném, talán nem szorul nagyobb magyarázatra. Erőnk visszanyerése miatt tartom fontosnak. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy a Sötétség erőivel szemben, még ez is kevésnek bizonyulhat.
Amara elzárásával mi, démonok létjogosultságot nyertünk. És valahol mi töltjük be azt a szerepet, amit neki kellene. Harcolunk a lelkek Pokolba jutásáért. Elgondolkodom a szőkeség szavain, és elgondolásában nem találok hibát.
-Talán meggondolta magát és nem szánt volna ilyen éles küzdelmet szeretett halandóinak...

zene: The Chaos within|| üzenet:   alvócica   ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 17, 2020 2:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
• Zene: Afterlife
- Nem csak így értem – bólintok egyet, határozottan. – Erősebb. Ez bárkire igaz lehet, aki börtönéből szabadul. Napról, napra erősödik, a pokol és menny lelkeit használja forrásnak. Félő, mostanra elérte azt a szintet, amivel nem tudunk oly könnyedén harcolni – emelem meg államat enyhén. Oka vagyok ennek magam is. Élők lelkét szipolyozza ki és nem tudom, hogy mégis mit tehetnék azellen, hogy ezt megakadályozzam.
Szomorúság költözik szívembe, bűntudatomtól nem tudok szabadulni, én vagyok az oka annak, hogy így alakultak a dolgaink. Én is oka vagyok.
- Valóban segítenél Amaraval kapcsolatban? – kérdezem tőle őszintén, fejem enyhén félrehajtva. Figyelem a démon vonásait, melyek teljesen megváltoztak, mint egykoron. Már akkor sem voltam biztos, hogy mit szeretne tenni Amaraval kapcsolatban, most mégis olyan, mintha érdekelné. – Talán tudsz segíteni – felelem, válaszát megvárva. Ha nemmel is válaszol, akkor is könnyűszerrel folytatom. – A menny egy egyszerű képződmény, végtelenségbe rejtőzik a szépsége, ám a pokol ezzel szembe kötött. Szabályokhoz és határokhoz kötötte Atyám és Lucifer, területekre osztotta fel. Egyszóval, térképet lehet róla készíteni. Az Úr sose tesz semmit ok nélkül, erre is meglehet. Ismered a pokol terepeit, mint régióvezető? – kérdezem tőle őszintén és bár számítok arra, hogy nem mond igazat, mégsem ebben reménykedem.
Belial felismeri, hogy egyedül képtelen lesz tenni a Sötétség ellen. Mindannyian képtelen vagyunk egyes-egyedül tenni ellene. Szükségünk van az összefogásra. S ezt ugye valahol el kell kezdenünk.
Vele ellentétbe én továbbra is kényelmesen dőlök előre, alkarjaimat az asztalon fektetem végig, ekként figyeltem, hol a könyvet, hol pedig a démont magát. Sose tettem meg azt a luxust, hogy ne figyeljek másokra, ezúttal mégis jobban megteszem. Ezúttal komoly változások léptek életbe.
- Lucifer épp a pokolból menekült – ráncolom a homlokom. – Évekkel az elzárás előtt, vágatta le szárnyát. Nem akart visszatérni, emiatt nem látom értelmét, hogy ő lenne az, aki szabadjára engedte volna – rázom meg a fejem. – Atyánkat szerette, végtelenül, még akkor is, ha elméje megtébolyult miközben feladatát végezte. Nem szabadítaná ki a Sötétséget – talán csak a bennem élő jószándék vezérel, ennek ellenére mégsem látok abban logikát, hogy kiengedje. Besokkalt, feljött a pokolból, egy újfajta életet akart kezdeni. De nem vágta volna kukába mindazt, amit Atyánk teremtett.
- Amara lénye sötét, az aurája, erejének szivárgása is sötét, rothadt, negatív. Keveseb feltűnést okoz a pokolban, mint a mennybe, ahol a tisztaságot tartják számon. Mh, nézd úgy, hogy Amara és Isten a két pólus. Amíg Isten a jóságot képviseli, a mennyben, addig Amaranak az alvilágot kellene. Atyám kijátszotta az univerzum egyensúlyának a törvényét és Luciferrel az élén megteremtette a poklot. Gyenge utánpótlása volt annak, amit Amara hozott volna létre, ott viszont bizton számíthatott rá, hogy nem fognak rátalálni. Kinek tűnne fel annyi kín és szenvedés közepette még egy entitás szenvedése? – teszem fel, leginkább a költői kérdésemet.
Persze ezek is csak spekulációk, mégis ez nyert a legnagyobb értelmet, melyet ki tudtam az utóbbi időben csak találni. Nehéz dolgunk van, hisz nincs senki, ki válaszokkal szolgálhatna. Nem hiszek abba, hogy Lucifer engedte volna ki. Akkor ő sem akarna küzdeni ellene, ennyire dacos még ő sem volt.
A harmóniáva kapcsolatos kérdéseire sem rezzen meg arcom izma sem. Szelíd a mosolyom, mely mindig is jellemezte lényemet. Érdekes, hogy épp most hozta fel ezt a témát, nagyobb jelentőséget mégsem tulajdonítok felé. Két személyen kívül senki sem tud erről.
- Várni sem kellett volna rá – jegyzem meg egyszerűen. – Az sose vezetett előre semmit, ha csak vártuk, hogy jöjjön valaki, akivel az élen megoldhatjuk a problémánkat. A Föld sorsa most a mi kezünkben van Belial. Nincs itt Atyánk, nem teljesek az arkok a lovasok is folyamatosan váltakoznak. Hiszen Astaroth is odaveszett, egy ősi démon. A halál maga is. Ketten vagytok csupán, akik évezredek tudásával és tapasztalatával rendelkezik. - tekintek rá továbbra is parányi mosollyal az ajkamon. A végítélet közelébe a világunk megváltozott. Mi is megváltoztunk, a sakktáblán a figurák mások. Mely ugyanúgy segíthet és hatrányunkra is lehet.
- De, ebben hiszek. Ezért jött létre a pokol mostani formája, mely és kérlek ne neheztelj meg rám emiatt, de hamis illúziója. Amara erejét fel nem tudjuk fogni. Láttam, hogy az élet hogy szál el mindenből, amihez csak a közelébe megy. A lények, melyeket teremthetett volna, jóval erősebbek lettek volna. A súlya annak, hogy a lelkek a pokolba, vagy a mennybe kerülnek sokkal nagyobb lett volna. A lelkek így csak Atyám erejét növeli. De akkor létrehozott volna egy folyamatos körforgást, ahol egy időszakba az egyik, egy másikba a másik emelkedik fel, erősödik meg az ott lévő lelkek miatt. Világunk nem ilyen lenne, mint most – sajnálom, hogy ezt hangosan is ki kell mondanom, mégis ezt így érzem. Hiszem és vallom is. Önmagam korábbi állítását is megértem, a világunk nem egységes és nem igazságos. Mégsem tudnám veszni hagyni, mindazt, amit Atyám létrehozott. Harc nélkül nem lennék rá képes.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Könyvtár   YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Könyvtár   SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Könyvtár   5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Könyvtár   XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Könyvtár   Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
976
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 13, 2020 10:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Amara erejének egy apró szeletét tapasztalhattam nem is olyan régen. Kétes, vegyes érzéseket váltott ki belőlem a felénk érkező vihar. Pár mondatban mesélek róla szőke angyalomnak...
-Ezt úgy érted, erősebb lehet most, mint bezárása előtte volt? - kérdezek vissza homlokomat ráncolva. Bár a szőkeség már tett róla említést, hogy a Sötét asszony ereje folyamatosan növekszik, de feltételeztem ez csupán annyit jelent, bebörtönzése alaposan legyengítette őt, és most a szabadság levegőjét szívva újratöltődik, hogy visszanyerje azt. Ám szavai most mást sejtetnek, egy borúsabb lehetőséget. Erősebb lehet, mint valaha. Ha így van nem csoda hát, hogy a régi felállásról azt gondolják kevés lehet, ezért a démonok segítsége is kilátásba került visszabörtönzéséhez. Amara rombolni akar, eltörölni mindent. Ismerős ez az érzés, a rend és a béke felborítása iránti vágy, de a végleges pusztulás érzésében nem osztozom.
-Sajnálatos, hogy erre most nincs lehetőségünk. - húzom el a számat, mikor szóba kerül a vizsgálódás gondolata, de a zárt ajtók gátat szabnak.
-Pedig...ha nyitva lenne, valóban....alászállhatnék és felkereshetném szabadulásának feltételezett helyét. Talán maradtak nyomok odalent, amik közelebb vihetnének a válaszokhoz. - tűnődöm a lehetetlenen. Előbb a kapukat kellene újra kinyitni. Több cél vezérelt, hogy újra Las Vegasba toljam a démoni képemet. Rúnák, csapdák, bármi ami hasznomra lehet. Amara elzárásának, gyengítésének vagy irányításának módjai. De rá kell jönnöm, nem jutok előrébb, míg világossá nem válik, hogy lógott meg fogságából. Eddig csak elméleteink vannak, de semmi kézzel fogható.
Isten nem tesz semmit ok nélkül. Okkal távozott. Hangoznak a szőke angyal szavai, mire gondolataimban visszakanyarodom a Sötétség kijutásának lehetséges módjaira. Az már szóba került a szőkeséggel köztünk, hogy ha valaki segített, akkor igen behatárolt azok köre, aki tudtak Amara létezéséről, pokoli börtönéről és erejük okán lehetőségük is lett volna segédkezni szabadulásában. Ezek pedig egyértelműen az arkok.  
-Abban egyetérthetünk, hogy Isten váratlan távozása mindent megváltoztatott. - kezdek bele. Hátam még mindig székem támlájának döntöm, kezeim keresztbe fonva pihennek mellkasomon. A jó öreg Teremtő lelépésével kezdődött minden, beleértve az esélyemet, hogy elragadjam Raguelt, ami jobban sikerült, mint vártam. Ez is hozzájárult, hogy a fejetlenség még nagyobb legyen a világban. És pont ennek okán villan be valami...
-De nem ő volt az egyetlen, aki nem volt a helyén akkor...Lucifer sem. - világítok rá még egy apróságra, ami akár jelentőséggel bírhat. A Teremtő jelölte ki a Fényhozót, hogy a Pokol élére álljon, démonokat teremtsen és uruk legyen. Mi van, ha ez még nem minden? Mást is a gondjaira bízott, mondjuk kishúga őrzését?
-Azt gondolom, nem véletlen az sem, hogy a Sötétség a Pokol mélyén került elzárásra és nem a Mennyek egyik békés kis sarkát jelölték ki neki rabhelyül. Merész elképzelés azt feltételeznem, hogy jó Atyád a Főnököt jelölte ki "börtönőréül"? - szegezem kérdésem Ophilia felé. Bár arról fogalmam sincs, Luckó mennyire volt tisztában azzal, mi rejtőzik birodalmában.
-Nem lennék meglepve, ha Lucifer ennek nem lett volna tudatában. - teszem hozzá. Ha Isten a leviatánokat is kitörölte a köztudatból, bármi mást is könnyedén a feledés jótékony homályával fedhetett.
Következő kérdésem szokatlan lehet. Már maga az is, hogy egyáltalán párhozamot vonok angyalok és démonok között, mégis indokoltnak érzem kitérni rá. Ha az arkok és Isten közös ereje mindenképpen szükséges, hogy Amara visszatérjen pokolbéli börtönébe, elengedhetetlen, hogy Raguel helyére más lépjen elő. Nem tudom lehetséges-e, hogy elhullott arktollasok helyére újak kerüljenek, de érdekel a dolog. Nálunk ez nem jelent problémát. Tisztában vagyok azzal, hogy a lovasok helye nem maradhat sokáig betöltetlenül. Ha egyikünk elbukik van helyünkre másik tíz bátor jelentkező. De vajon így van-e az arkoknál is? Azért valahol sejtem, hogy odafent, kicsit másképp működnek a dolgok. Egy olyan helyen, ahol kisebb hibákért is szárnyvesztés és bukta jár, valahol sejteti, hogy merevebb a rendszer. Ophilia megadja a választ kérdésemre, és igazolja elgondolásomat.
-Ekkor erre várhatunk... - húzom el a számat. Lassan három évtizede, hogy az Öreg talpa nyomát nem látni, így nehezen lesz kijelölt utód. Hacsak távmunkában nem intéz ilyesmit, akkor nemigen számíthatunk új Harmóniára. A könyvtáros angyalnő szavait mérlegelem.
-Hm...lehet benne valami. De hogy nem lett volna meg az egyensúly...nem is tudom. - tűnődöm el egy hosszabb pillanatra. A Sötétség elzárása még akkoriban volt, mikor sem démon, sem ember nem létezett.
-Talán nem azért állította Isten Lucifert a pokol élére és hagyta, hogy démonokat teremtsen, hogy meglegyen az a bizonyos egyensúly, ami Amara elzárásával elveszett? - kérdezek vissza. Sosem firtattam létezésünk értelmét, csak tettem, amiért teremtettek. Nem gondolom, hogy a fényt képviselném, még akkor sem, ha nem a Sötétség teremtett. A "Fényhozó egyik árnyéka" vagyok, egy démon. Minden porcikámmal a sötét, kénköves Pokolhoz tartozom. Egy lovas...az apokalipszis előfutára, ebből kifolyólag soha nem állhatok a fény oldalán, még akkor sem ha egy-egy cél érdekében szövetkezni kényszerülök Isten teremtményeivel.  

zene: The Chaos within|| üzenet:   alvócica   ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 13, 2020 8:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
Határozottan bólintok arra, hogy ott kellene kutakodnia, ha a saját rúnáikra, mágiájukra kíváncsi. Itt vajmi kevés információt fog találni, s amit azt illeti, nem csak a démoni mágiáról. Las Vegas… noha a maga nemében különleges, mégsem az teljesen. A természetfelettiek jelentéktelennek tartották.
- Gabriel nem azért helyezte ide a székhelyét – rázom meg a fejem. – Az angyali mágia, rúnák, tanok a világon szerte hevernek – világosítom fel. Itt tényleg nem fog találni. – Egykor ezen a területen létezett a paradicsom. Persze akkor az egész terület teljesen máshogy nézett ki – szinte az ereimben van, hogy illúzió által megmutassam azt, mely egykor ez a hely volt. Mégsem teszem meg. Noha az én jelenlétemmel tisztában vannak a városi angyalok a démonéval nem. Feleslegesen harcot nem szítanék.
- Amara ereje – összegzem végül a hallottakat. – Jóval hatalmasabb, mint amilyet valaha is tapasztaltunk. Ahogy mondod, egyszerre félelmetes és lenyűgöző – húzom halovány mosolyra ajkaimat, tekintetem mégis lesütöm egy pillanat erejéig. Éreztem a hatalmat az ereimbe, a vérembe csörgedezett. Ahogy napról, napra nőtt. Emlékszem, hogy akartam belőle minél többet. – Amíg Atyám életet teremt, addig Amara elpusztít bármit, amihez csak hozzáér – emelem rá vissza tekintetem. – Mindent, lényének sajátossága ez – láttam. Láttam a kertbe, hogy sétája nyomán miként pusztult el a világ. A fű zöldje előbb sárgába, majd feketébe váltott, a virágok szirmai elhervadtak a földre hullottak. Túl közel szálló pillangó vesztette életét lába előtt.
- Ha a pokol nyitva lenne, ha tudnátok, hogy honnan szabadult ki, segítség lehetne. Atyám nem tesz semmit ok nélkül. Ahogy volt oka annak, hogy elzárja őt is, a leviatánokat is, úgy volt oka annak is, hogy ezt miként tette meg – az indokot már csak meg kell találni, át kell látni. Ehhez pedig információra van szükség, főként nekem.
Kelet… Kelet… Miért lenne fontos ez?
A négy égtáj.
A négy lovas.
Kelet.
A téma mégsem tud teljes mértékben kibontakozni az elmémbe, hisz újabb kérdést tesz fel én pedig készségesen válaszolok neki. Láthatja, hogy nem kell a megfélemlítés eszközével élnie, ha válaszokra kíváncsi. Amíg hatalmamban áll, addig tudok neki nyújtani azt. Látom pimasz mosolyát, ezt ezúttal nem tudom viszonozni. Szívembe fájdalom hatol, emlékszem még Raguelre, amikor visszatért a mennybe. Megtépázott szárnyaira, vakságára. A sebeire. Mégsem volt egy rossz szava sem. Lényét harmónia és béke járta át.
- Erre még soha nem volt példa. Még soha nem halt meg ark ezelőtt – felelem egyszerűen, mégis komolyan tekintek rá. Miért épp most izgatja ez a kérdés? – Ez nem úgy történik, mint nálatok démonoknál, hogy az egyik helyére lép a másik. Az angyali hiearchia merevebb. Atyámnak van egyedül joga bárkit helyére helyezni – tudom, láttam őt, találkoztam vele. Emlékeimben élnek szavai, amit akkor nekem címzett.
Ha a lovasoknál… Mammon szavai. Igaz lenne hát Abaddonra? Ő lenne a háború?
- A világegyetem működése felborult és erről épp Atyám tett. Amara nélkül nem volt meg az egyensúly, eltolódott az egyik irányba. Minden teremtményét csettintésre pusztíthatná el ő is, de Amaráét nem. A küzdelem az emberek lelkeiért nem volt valós. Atyám képviselte a fényt, ám a sötétség nem volt jelen. A valódi sötétség. Most az került előtérbe. Így nem, jelen helyzetben nem különös, hogy nincs meg az ellenpólusod, hiszen te az erőnek épp a fényes oldalát képviseled. Nem Amara teremtménye vagy. Minden cselekedetünk végül egy cél felé vezet majd minket, amelyet Atyám taposott ki nekünk – hajtom enyhén oldalra a fejem. Mindig, mindennek oka van. Noha az Ő útjai nem kifürkészhetetlenek, de célja van azzal, hogy Raguel meghalt, hogy előtérbe helyezte a káoszt. De miért? Mi célja lehet?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Könyvtár   YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Könyvtár   SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Könyvtár   5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Könyvtár   XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Könyvtár   Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
976
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 04, 2020 2:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Őrültségért sosem kellett a szomszédba mennem. De talán nem is lehetnék én az első lovas, ha nem lenne bennem kellő eltökéltség és vakmerőség. Azt hiszem, Lucifer átlagon felüli pimaszsággal és merészséggel áldott meg. Ezért lehet az, hogy nem félem odetolni a pofám, ahol a démonoknak helye nincs. A pokol kapui zárva ugyan, amik némileg óvatosságra intenek és szemem előtt tartják gyengeségemet, mégsem tántorítanak el, hogy feszegessen határaimat. Bevallom nem ismerem Lucifer választásának okát, de Ophilia felfedi előttem New Orleans múltját.
-Értem. - bólintok - tehát démoni mágia alapokért érdemesebb saját városomban kutakodnom. - vetek én is egy futó pillantást a köztünk heverő kötetre. - ...ha pedig az angyalmágia is érdekelne...azt hiszem jó helyen járok. - teszem hozzá sunyi vigyorral. Hiszen miért ne érdekelhetne egy démont az angyalfirka? Ez egy újabb jó ok, hogy Las Vegasba jöjjek. Mintha szükség volna a Viszálynak bármilyen okra, hogy megtegye amit akar.
A szőke angyal mosolya lehervad, tekintete aggodalmassá válik, mikor említést teszek a san francisco-i viharról.
-Nagyjából másfél hete történhetett. - felelem. - ...éreztem, hogy nem egy átlagos tavaszi vihar közeledik. - mesélem, miközben komollyá válik a tekintetem. - ...volt benne valami, ami egy múló másodpercig még engem is megbénított. - vallom be, majd elmosolyodom saját magamon. - ...ugyanakkor, volt benne valami...lenyűgöző is. - az emlékekre sötéten villannak szemeim. - Nem tudom, érdekes volt. -  nevetek fel ismét saját magamon. Mi a fene van velem? Ezt mégis minek mondtam el neki? A fenébe...a szőkeség mellett most könnyen jönnek a szavak. Mi ez az őszinteségi roham? Rosszul vagyok magamtól.
Foglalkoztat a kérdés, miként hagyhatta el a Sötétség börtönét. Erre több lehetséges válasz lehet, köztük felmerül az is, hogy valaki segédkezett szabadulásában. Elég valószínűtlennek tűnik, de a pakliban ez is benne van.
-Sajnos nekem nem volt róla tudomásom. Lucifer sohasem tett róla említést. - válaszolom kicsit kutatva emlékeimben, de egyetlen olyan pillanatot sem tudnék felidézni, amikor valamilyen formában szóba került volna Amara.
-Pletyka szinten viszont annyit hallottam, hogy valamelyik keletre eső régióban volt börtöne. Hogy ez mennyire igaz? - fogalmam sincs. Soha nem érdekelt korábban annyira, hogy utána járjak. A válasz valószínűleg az lesz, hogy több minden együttállása okozta Amara kiszabadulását. Voltaképp lényegtelen miként jutott ki a Pokolból, jó magamat is csak elméleti szinten érdekel, sokkal jobban foglalkoztat, hogyan juttathatnánk vissza.
Felteszek angyalomnak egy kérdést, ami régóta foglalkoztat Raguel elrablásával és halálával kapcsolatban. Figyelmesen hallgatom válaszát, nagyjából igazolódnak sejtéseim.
Az angyal szavai azt sejtetik, hogy az angyalok között sem értelemszerű a béke. Ezek szerint Harmóniának nagyobb szerepe van, mint gondoltam. Ez a felismerés szemtelen vigyort csal arcomra. Megtudom, hogy az egyik arkot, Ramielt Amara már a befolyása alá vonta, ami tovább rontja amúgy sem fényesen álló esélyeinket, tekintve, hogy Harmónia hallott. Isten nélkül, két mínusz arkkal, hát nehezen lesz meg a "közös erő" a Sötét asszony visszatoloncolásához.
-Érdekelne még valami. - jelentőségteljes pillantást vetek a szőkére. - Mondd csak...lehetséges az, hogy Raguel helyére másik angyalt válasszanak, mint új Harmóniát? - intézem felé kérdésemet.
-Nálunk démoni lovasoknál...nem marad sokáig betöltetlen a megüresedett hely. Ha egy lovas meghal, helyére mindig új lép. Vajon az arkoknál is így lehet? - döntöm oldalra fejem és érdeklődve várom válaszát.  
-Ha már az egyensúlyra épít a világ. Különös volna, ha létezne a Káosz, de mellette a Harmónia nem. Nem gondolod? - vetem hátra magam székem támlájának egy démoni vigyor kíséretében, miközben karjaimat mellkasom előtt keresztbe fonom.

zene: The Chaos within|| üzenet:   alvócica   ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 02, 2020 4:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
A Viszály tényleg szeret a tűzzel játszani. Mi sem bizonyítja ez jobban, mint hogy szavaim ellenére is épp itt van és ragaszkodik ittlétéhez. Legalább is ahhoz, hogy jól érzi magát a városba. Meglehet, hogy tényleg csak csúfot űz Gabriel katonáiból.
- A boszorkányok városának nevezték, a mágia lakhelyének. A legtöbb démon könnyedén meg tudta ott vetni a lábát, az emberek pedig fogékonyak voltak a tanításaikra. Az Új világ Sodomája, azonban Atyánk úgy hitte, hogy ezúttal nem kell pusztítania. A legtöbb démoni eredetű mágia ott pihent meg és - íriszeim a könyvre vetem. - Ott több hasznos könyvet találsz, mint bárhol máshol - ahogy nem véletlen, hogy Las Vegast választotta az új mennynek Gabriel. Az egykori édenkert. New Orleans pedig maga a pokol, tikkasztó hőségével, a mocsárral és a vele járó összes szúnyoggal, aligátorral, fertőzéssel és fertővel együtt.
Arcomról mégis eltűnik a mosoly, amikor elmeséli, mi történt vele és Amaraval.
- Mikor történt? - teszem fel az újabb kérdést. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy San Franciscoban történik. Túl sok minden az utóbbi időben. Miért? Miért az a város? Miért a világnak az a része kell most Amarának? Tekintetem az asztal lapjára simítom, gondolataimba révedek, melyekből maga a démon szakít ki.
Megismétli amit elmondtam. Zöldesbarna íriszeim reá emelem. Jelentőségteljesen figyelem arcát, pimasz mosolyát, mégsem szól többet hozzá a témához. Magába tartja én pedig most nem faggatom.
Mi történhet San Franciscoban?
Ennek ellenére sem tudom, hogy miként lehetna Amara őrjöngésének véget vetni. Egyáltalán lenne-e haszna? Keserű nyál gyűlik össze számba.
- A pokol több régióra van felosztva. Nyilvánvaló csak az ismerhette hollétét, akinek a régiójában el volt zárva, nem igaz? Vagy esetleg te, mint az első démonok egyike, tudtál valaha is létezéséről? - ebben nem hiszek. Ahogy abban sem, hogy ő engedte volna ki, ha lehet hinni, akkor nem is Don volt az. Noha ő találkozott már vele, de nem hódolt be előtte. Kérdése nyomán arcom ugyanolyan nyugodt marad.
- Az egyensúly megtört, az arkok közös erejére van szükség a legyőzéséhez, hiszem, hogy ez a kulcsa a dolognak. Talán ő is sejti, hiszen mindenki mást is próbál hatalma alá hajtani. Ramiélt már sikerült, az arkok pedig lassan, egyesével fognak elbukni, az összhang megtört. Raguel volt az egyetlen, akinek sikerülhetett volna a fivéreit kibékíteni egymással - szomorú, hogy amíg Gabriel képes volt félretenni haragját, hogy húgát kiszabadítsa a Viszály karmaiból, Michael akkor sem tett semmit.
Most sem tesz semmit. Az arkok dicső nevei lassan buknak el, vele együtt pedig minden esély arra, hogy Amarat képesek legyünk legyőzni.
- Amara lelke, vagy legalább is lénye háborog és mérges - rázom meg a fejemet. - Nem, nem véletlen. Nem kíván megnyugvást találni, amíg meg nem találja fivérét, amíg el nem pusztít mindent, ami számára kedves, amíg felelősségre nem vonja - az ő ereje túl veszélyes volt számára. A béke számára nem jelent jót, nem abban a formában.
- Mégis, a végső pusztítással a végtelen békét és nyugalmat hozná a Földre - somolygom orrom alatt, szelíden, tekintetem újra lehajtom. Láttam, hogy mit kíván, tudom, hogy milyen lenne utána.
Minden nélkül.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5