Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Könyvtár •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
783
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 28, 2021 3:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
• Zene: Afterlife
Szemöldököm lágyan ráncolom össze csupán azt hallva, hogy Lucifer miként bánta meg, hogy nem csepegtetett beléjük hálát. Az összefüggést nem igazán értem, logikai alapja nem igazán van ennek az esthetőségnek. Mégis miért tette volna meg? – Ha képesek lennétek hálát érezni, nem tudnátok elvégezni a munkátokat azzal a hatékonysággal, amellyel eddig tettétek. Az egyensúlyt minden tekintetben fenn kell tartani – állapítom meg.
Emiatt sincs okom lenézni őket, hisz miért tenném meg? Azt teszik, amire teremtették őket. Se nem többet, se nem kevesebbet. A világban betöltött szerepünk teljesen más és én képes vagyok együttélni azzal, hogy ők nem a menny oldalát képviselik.
Mindig kell egy ellenpólus, anélkül nem létezhet a világ.
Megállapítására enyhén rázom meg a fejem én sem.
- Magam is így vélem. Atyám jóságos, de igenis képes a bosszúállásra. Ugyanúgy megvan benne a sötétség, mint Amarában is a fény. Az egyik nem létezhet a másik nélkül – fejtem ki újra a véleményem a dologgal kapcsolatban. – Ennek ellenére nem hiszem, hogy hagyná, Lucifer halálát. Az Úr mindenható, pontosan tudja, hogy mire készültök. Nem hagyná, veszni a fiát – én legalább is ebben hiszek. Vagy abban, hogy képes lenne feltámasztani lényét, hogy visszakerüljön jogos helyére.
A Poklot számára hozta létre, az ő uradalmának szánta. Nem élhet más ott, csak ő. Ez az élet rendje, ha tetszik a démonoknak, ha nem. Szavaiból azt veszem ki, hogy leginkább nem.
- Miért? – kérdezem meg könnyedén, ahogy a kapukra térünk át. Szavaiból úgy veszem ki, hogy észak az ő uradalma. Legalább is, ő gyakorol felette hatalmat, de legalább is a kapukhoz van köze. Olykor bosszantó – főként tekintve, hogy eredetileg mire lettem teremtve – amikor nem tudok valamit, vagy nem vagyok biztos valamiben. – Miért lenne veszélyes abban a régióban járni? – kérdezem tőle újracsak. Biztos, hogy van valami oka, amiért nem kívánta, hogy ott használják a kapukat, egyszerűen csak érdekel, hogy mi lehet ennek az oka.
Hogy miért? Ezzel is könnyebben megismerem a démont.
- Magasabb erő? A két istenségre, vagy az arkokra gondolsz? – érdeklődöm újra csak. Ki lehetne nagyobb erő, mint egy lovas? Kevesen felelnek meg ennek a kitételnek úgy igazán.
Megítélésre újra csak egy bólintást kap tőlem első ízben, mielőtt magam is hozzászólnék.
- A menny és a pokol nélkül nincs hova mennünk. Egy helyre kényszerültünk. Nincs menekvésünk, az erőnk megcsappan, minél több időt töltünk a materiális világban – ez a természet rendje. Ez is. Mi nem ide lettünk teremtve. Nincs helyünk ebben a világban.
- Most minden lélek, ami vagy a pokolba, vagy a mennybe kerül az azt a régiót erősíti. De mindkettőnek az alapja Atyánk hatalma, így az egész, mi magunk is, az ő erejéből táplálkozunk. Így az ő szemében a tét nem nagy, legfeljebb egy visszaigazolása annak, hogy teremtményei mennyire bűnbe eshetőek. Azonban, ha Amara irányítása alá kerülne a pokol, akkor a lélek által kapott erő az ő teremtményeit, őt magát erősítené. Meglenne a valódi súlya annak, hogy mi angyalok megbukunk-e a küldetésünk során, vagy nem. Hogy mi történik az emberi lélekkel a halál után – fejtem ki a véleményemet.
Tévedhetek is. Ennek is megvan a maga rációja és ezt el sem vitatom. Talán nem így van, nem így történne, mindazonáltal én ezt tartom a leglogikusabbnak.
A térkép viszont elkészül, és megkapom. S bármennyire is meglepő – és az – de nem vár érte semmit. Szemöldököm ráncolom össze. – Természeted ellen való lenne ez a lépés – valamint mindig várna. Várnak, a démonok. Ő maga. Csak úgy, szívességet nem tenne. Meglehet nem vallja be, de később megfizetném az árát. Behajtaná, ha úgy hozná a sors, ebben biztos vagyok.
- Összevetem a Földdel – felelem röviden. – Amara a pokolban egy olyan helyre volt elzárva, ahol ereje csökkent. Ha, és amennyiben helyes a feltételezésem és valamennyire hasonlít a Földre, de legalább is összemérhető a két világ, itt, a materiális világban is lennie kell egy helynek, ahol ereje gyengébb lehet. Ami párhuzamban van a pokoli helyével. Taktikai előny, hogy olyan helyen mérjük vele össze az erőnket, ahol gyengébb lehet – fejtem ki bővebben is, hogy mit tervezek. – Mindez csupán egy elképzelés, talán tévedek. Kiindulásnak mégis jó alap – mert ha nincs igazam, akkor is tovább tudunk keresni. És még tovább és még tovább, mindaddig, amíg nem találjuk meg a megoldást, hogy világunk újra a régi legyen.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Könyvtár   YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Könyvtár   SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Könyvtár   5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Könyvtár   XCViQcj

☩ Reagok :
1143
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 13, 2021 3:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Az angyal szavait egy bólintással követem. Nem vitatom, nem mindenkit hajt a hatalomvágy és a feljebb jutás, akadnak jócskán olyanok is, akik beérik azzal, ami nekik jutott és nem akarnak többet. Megosztom, hogy légiómban van egy réteg, akik úgy gondolják, a Poklot nem egy arknak kellene irányítania. Egy démon sokkal méltóbb lenne a démoni trónon. Egy közülünk elve alapján. Személy szerint ezt a felfogást nem igazán pártolom. Nem hiszem, hogy egy démon alkalmas lehet erre a feladatra. A szőkeség arcát átjárja a meglepettség, talán nehezére esik hallani ezt a szintű hálátlanságot. Ő maga hűen követi Atyja utasításait és fel sem merül benne a leghalványabb kétely, ahogy az ellenkezés szándéka sem. Elfogadja, ez Isten akarata. Vak hűség az ilyen. Talán démoni mivoltomból fakad, hogy ilyen alázatra, egészen biztos nem lennék képes senki iránt.
-Vélhetően Lucifer is bánja már, hogy a hála érzését nem csepegtette belénk kellően. - jegyzem meg elmosolyodva. Azt nem állítom, hogy létezésem óta nem éreztem egyszer sem lekötelezettséghez hasonlót, de nem túl gyakran.
-Bár én nem vágyom a trónt, és nem tagadom, démont sem tűrnék meg rajta, de ezalól én sem vagyok kivétel. A hála nekem sem az erősségem. - ismerem el hiányosságom.
Őszintén megosztom vélekedésemet és talán meg is lepem vele kissé. Lefogadom nem nézett ki belőlem ilyesmit. "Mi történhetne azzal a démonnal, aki megölné Atyja egyik kedvelt gyermekét?" kérdi az angyal.
-Nem sok jó, az egészen biztos. - hagyok fel egy pillanatra a tollvonással.
-Ismerve a fajtám, lehet hamarabb szednék darabokra a trónbitorlót, minthogy Isten fülébe eljutna a trónfosztás híre. - halvány mosoly ül ki a szám sarkán a gondolatra. Galád egy faj vagyunk, belőlünk valóban, minden is kitelik.
-Meggyőződésem, bárki kaparintaná meg Lucifer helyét, nem élvezhetné sokáig. - fűzöm hozzá komolyan. Ahogy Ophilia mondja, mindennek következménye van. Ezt kár is lenne tagadni. Amikor Raguel fogvatartását kigondoltam is jól tudtam, milyen kockázatot vállalok, milyen veszélyeket rejt magában ördögi tervem. Láttam a buktatókat, legalább ezer ponton megcsúszhatott volna a dolog - és benne bukásom lehetőségeit. A rizikós kilátások ellenére sem tettem le róla, hogy Harmóniát kivonom a forgalomból és addig taktikáztam, míg az ark végül a pincém fogságában kötött ki. Jelenléte hiányát pedig megérezte a világ. Nem volt ott Raguel, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. És ez az én saram.
-Ezt nem is vitatom. - eszemben sincs tagadni bűnrészességemet, az apokalipszis első lovasaként meg pláne nem.
Megosztom információim alvilági régióink kapujairól, majd kivételként említem sajátomat. Ugyanis az én földjeimen kicsit más a helyzet. Hogy mitől is más az északi átjáró?
-Mert már évezredek óta nincs használatban. Lezárattam, mikor szükségesnek ítéltem korlátozni az átjárást északon. - mesélem, félre téve rajzeszközöm.
-Ettől függetlenül úgy vélem, egy magasabb erő könnyű szerrel megtörné a rá helyezett védőrúnákat, és újra működésbe hozhatná, ha nagyon akarná. - teszem hozzá. Valójában fogalmam sincs, hogyan működnek a pokoli átjárók, ami fura lehet tekintve, hogy nem sokkal lehetnek idősebbek nálam. De az igazat megvallva a két kezemen meg tudnám számolni, hányszor léptem keresztül rajta. Rendszerint saját mágiámmal nyitott átjárókat használtam a felszínre jutáshoz. Ha már a kapukra és nyithatóságukra vetődik a téma, felmerül bennem, ki is zárhatta be őket. Egy ilyen mutatványhoz különösen nagy hatalom szükséges, így nem jöhetnek szóba túl sokan. Bár megemlítem a vén szaros nevét is, hiszen útjai kifürkészhetetlenek és belőle is bármi kitelik, de sanszosabbnak érzem, hogy ez inkább a Sötét luvnya műve lehet.
-Valószínűleg Amara keze munkája...remek taktika, hogy változtasson az erőviszonyokon, és javítsa saját esélyeit. - jegyzem meg kicsit elgondolkodva közben a szőkeség szavain. Egy másfajta Pokol, Amara irányítása alatt.
-Egy Alvilág, amit egyenértékű a Mennyekkel. Érdekesen hangzik. - ismerem el.
-Szerinted miben lenne más, mint a mostani? - szegezem neki a kérdés elméleti síkon eljátszva a gondolattal.
-Azon kívül persze, hogy valószínűleg saját teremtményeivel töltené meg a helyet és nem feltétlen kérne a Pokol jelenlegi lakóiból. - nézek szembe a ténnyel, hogy ha Amara nem kérne abból a világrészből, amit a vén szakáll alkotott, valószínűleg ez a benne lévőkre is épp úgy vonatkozik. Ránk, démonokra sem feltétlenül lenne szüksége.
A térkép közben elkészül, amit az angyal elé fordítok, majd mihelyst átfuttatja rajta pillantását és a segítség árát tudakolja, óhatatlanul is elnyúlik vigyorom.
-Lehet, hogy meglep, de nem várok semmit. - felelem. Pestis öcsémmel ellentétben, aki kisujját sem emeli ellenérték nélkül, én nem feltétlen várok viszonzást a segítségemért. Előfordul, hogy puszta szórakozásból vagyok "nagyvonalú", de most inkább a közös érdek miatt teszem.
-Legfeljebb azt, hogy elárulod, hogy a könyvlapra firkált alvilági képmás, miben lehet hasznodra. Mit tervezel vele? - könyöklök fel közben az asztalra. Nem tagadom érdekel, mire kelhet egy angyalnak egy lenti világról készített térkép, de ha megtartaná a titkát és egy szót sem árulna el róla, azt sem venném zokon.

zene: The Chaos within|| üzenet:   alvócica   ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
783
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 21, 2021 7:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
• Zene: Afterlife
Fejem csóválom meg. Nem fogok vitába szállni vele, sok értelme nem lenne. A dolgokat teljesen máshogy látjuk és ebben nincs is gond. Ilyen a természetünk, örökké harcot vívunk egymással. Valahol mégis el kell engednünk a dolgot, ha azt kívánjuk, hogy a közös együttműködésünk révbe érjen. És nem csak az emberiség, de a Föld érdekében, félre kell tennünk nézeteltérésünket.
- Nem mindenki ilyen. Vannak teremtmények, akik tökéletesen megelégszenek azzal, ahol vannak, amilyük van. Mind a démonok körében, mind az angyalok körében. De ez így természetes, mindkét erőből kell a világnak. Így leszünk teljesek – mosolygom lágyan ajkam szegletében.
Szemöldököm ívesen emelkedik a magasba, miközben hallgatom a démon gondolatmenetét. Démont illetné meg a trón. A mosolyom továbbra is szelíd, hangom nyugodt, mentes mindenféle ítélkezéstől. – Újra és újra megdöbbent, hogy olykor milyen hálátlanok a démonok. Ő teremtett titeket. Ha ő nincs, ti sem lennétek – vonom fel a jobb vállamat, s csak lassan engedem azt vissza. Arra vajon gondoltak már, ha Lucifer meghal, vele pusztul minden teremtménye is? Átgondolták valaha, hogy mi a  biztosítéka annak, hogy ők nem halnak vele?
Zöldes íriszeimmel fürkészem a démon vonásait, pillantásom ezt követően vezetem le a papírosra, amelyen készül a térkép. Amit csak egy pillanatra hagy abba, egészen akkor, amikor kérdésem eljut hozzá. Egyszerűnek ható kijelentésére mégis bólintással válaszolok. Több szót nem fűzők hozzá, mégis mit mondhatnék?
Botor kijelentés ez? Mindenesetre hűsége érdekfeszítő számomra. Nem, nem néztem volna ki belőle, nem előélete után.
- Arról nem is beszélve, hogy mi történhetne azzal a démonnal, aki megölné Atyja egyik kedvelt gyermekét – somolygom az orrom alatt. – Itt van, vagy nincs, lényegtelen is. Ha visszatér a bűnösöket meg fogja büntetni, a maga módja szerint – vázolom fel, hogy mi is várhat a világra, ha egyszer a teremtő visszatér.
Még mindig hiszek ebben és nincs senki, aki megrendíthetne ebben. Még maga Amara sem volt erre képes. Nem, hisz szabadulása után találkozhattam vele. Köztünk jár, figyel minket. Vigyázz ránk. De ezt a csatát most nekünk kell megvívnunk.
- Porszemek vagyunk csupán ebben a világban. Hozzá képest legalább is. Ereje, de nem csak az övé, Amaráé is, oly hatalmas, amit mi ép ésszel fel sem bírunk fogni. Csak nézz szét, ebben a világban, vagy csak az univerzum ezen szegletén. Az élővilág színességén és bonyolultságán, mi mindenre volt képes, egyes egyedül. Nem mi vagyunk a teremtés koronái, bármennyire is ezt kívánjuk hinni – mosolygom fejem félrehajtva. Azt, hogy mások mit gondolnának arról, hogy elpusztítaná a világot? Kegyetlen vagy nem, de akkor sincs jogunk megítélni ennek jogosságát.
- Minden egyes tettünknek megvan a maga következménye. Mindennek. Emberekének, démonokénak de az angyalok tetteinek. Tetszik, vagy sem, de mi hoztuk magunkra a végítélet óráját – ezt tagadni is kár lenne, megpróbálhatja, ebben nem fogunk újra csak akkor egyet érteni. Az emberek is tagadhatják, foggal-körömmel ragaszkodhatnak a saját igazukhoz. Attól még nem lesz.
Ez a mi hibánk volt. Együttesen. A mi tisztünk ezt helyre is hozni.
- Miért kivétel az északi régió? – vonom össze szemöldököm. Az információ akaratlanul ragad meg bennem, talán nincs is semmi jelentősége. Azonban ezt addig nem fogjuk tudni megmondani – én legalább is – amíg utána nem járok a dolgoknak. – Nem tudom, hogy van-e ilyen tárgy. Ha valaki, erre Lucifer képes válaszolni neked – a kérdés inkább csak az, hogy ő maga hol van most. Jó ideje nem hallottam felőle.
- Való igaz, vélhetően elég lenne csak egy kapu. Vagy a főkapu, mely nyitná az összeset. Ha ez létezik. Lucifert nem lehet elérni? – tudakolom tovább. Nem, egy szemernyit sem hiszek abban, hogy elárulná nekem a titkot. A szemében nem lehetek más, mint egy angyal, kit a kezdetek idején azért teremtett, hogy az emberek életét kövesse nyomon. Egy rangtalan, ki sose érhetne fel hozzájuk. Valahol igaza is lenne.
- Atyám akkor sem zárta el a világokat, amikor elment, miért most tenné meg? Nem érdekes, hogy Amara ereje akkor kezdett el nőni, amikor a kapuk bezáródtak a mi erőnk pedig gyengülni kezdett? Legalább is azoké, akik nem őt szolgálják – ajkamra szomorkás mosoly költözik. Éreztem, miként növekszik az erőm napról, napra, amíg az ő szolgálatában álltam.
Vajon lesz ez még másképp? Újra ki tudnánk nyitni a kapukat? Visszatérhet régi, dicső fényünk? Szeretném hinni.
- Félreértesz. Nem a Pokol élén – rázom meg a fejem könnyedén. Előrebukó hajam fülem mögé simítom lágy mozdulattal. – A poklot Atyám teremtette, nem kérne belőle. A menny ellenpólusát, az alvilág egy olyan formáját hozná létre, amely egyenértékű a mennyel. Hiszek abban, hogy a két entitás képes lehet megbeszélni az ellentéteket, egy örökké való háborút hoznának létre ezáltal a két világ között, melynek központi elemei az emberek lennének – tekintetem pedig levezetem, a könyvet felém tolja, én pedig hosszú ujjaimmal nyúlok értük. Óvatosan simítok végig a vonalakon, néhány szívdobbanás erejéig a térképet figyelem.
- Hálás vagyok neked, Belial. Ez talán sokat tud segíteni – tekintek fel a démonra, szemöldököm mégis lágyan vonom össze. Ismerem. Semmi sincs ingyen. – Mit kérnél cserébe?

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Könyvtár   YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Könyvtár   SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Könyvtár   5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Könyvtár   XCViQcj

☩ Reagok :
1143
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 18, 2021 7:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Lassan elkészül a rajz, amit a szőkeség kért. Más helyzetben valószínűleg nem lennék ilyen nagyvonalú, hogy térképet készítsek föld alatti birodalmunkról és azt egy szárnyas kezére adjam. De a szükség olykor törvényt bont. Az útmutató pontosan oly részletességgel készül, ami közös érdekeinket szolgálja, sem többel, sem kevesebbel. Azért nem fedem fel a lenti világ összes titkát!
-Atyátok bizonyára nem helyezett volna a vállaira ekkora felelősséget, ha nem gondolta volna az elejétől fogva, hogy képes megbirkózni vele.... - jegyzem meg. Lucifer sem vár többet saját teremtményeitől, mint amire képesek vagy amire teremtette őket. Tagadhatatlan, hogy a Főnök alvilági uralkodásának kezdete óta számtalanszor próbáltak az életére törni és letaszítani őt pokoli trónjáról. Nincs irigylésre méltó helyzete, nem is áhítozok a helyébe, így a helyére sem.
-Az "uralkodók" sorsa ez...földön és föld alatt...Mindig akad olyan, aki azt hiszi, hogy neki jobban menne. - fűzöm hozzá gondolataihoz. Elég természetes dolog ez, a démonok vérében van a vetélkedés, velünk született sajátság. Hajt minket az előrejutás, talán még jobban, mint az embereket.
-Aki lent van az feljebb vágyik, aki fent, az pedig még feljebb. - én magam is megvívtam már a csatáimat jogos helyemért. Mind máig nem akadt, aki képes lett volna megfosztani lovamtól vagy régiómtól. Nem is mondanék le róla harc nélkül. 
-Mi, démonok kísérteni teremtettünk, ebből adódik az érdekeink szembe mennek az angyalokéval. Az ellenfeleink vagytok. A teremtőnk, aki felettünk áll maga is egy az égiek közül. Nem csoda hát, hogy személye ellenérzéseket vált ki sok pokolfajzatból és sokan gondolják úgy, hogy nincs helye a Pokol trónján egy arknak. Az a hely egy démont illetne... - vázolom a régiómban tapasztalt álláspontot. Én magam nem tartozok az ellenzők közé, nem igazán érné meg számomra, ha a Pokol urával szemben mennék, főként első számú lovasaként. Az más kérdés, hogy szabadidőmben szívesen bosszantom a vén ördögöt. Bukását nem célom segíteni, sem előidézni. "Akkor sem árulnád el, ha érdekeid diktálná? Avagy, ha Amara elleni küzdelemről lenne szó?" kérdésére elszakítom figyelmem a papírlapról és tekintetem rá emelem, hogy zöldes színű szemeibe nézve adjak feleletet.
-Nem valószínű, hogy bármikor is ellene fordulnék. - válaszolom őszintén. Talán ő is sejti, nem a fene nagy hűség miatt gondolom így, döntésemnek egészen más okai vannak, amit hajlandó vagyok megosztani vele.
-A Pokol túl nagy és sokrétű ahhoz, hogy ne legyen egy erős kéz, ami összetartja azt. Sokan hiszik, hogy majd ők megmutatják, átveszik Lucifer helyét, de nem hiszem, hogy lenne odalent bárki, magamat is beleértve...aki alkalmas lehet a trónra és az azzal járó felelősségre Amúgy sem ismernék el démont magam felett. - magyarázom tovább. Mert a démonok java nem lát túl a trónon. A rang csábító, sokat ígérő, de a teher, ami vele jár, már kevésbé szembe tűnő. Nem beszélve arról, hogy "helyhez köt", nekem pedig többet jelent a "szabadság".
Babaházas hasonlatára elmosolyodom. Nagyon találó.
-Lelombozó a gondolat, hogy akit a halandók így felmagasztalnak, akitől csodát remélnek, nem több egy hisztis gyereknél, aki az első nem tetsző dolognál beduzzog és félrelöki játékait. - vigyorom szélesebbre nyúlik, ahogy elképzelem, majd megjelenik előtte a besértődött Isti képe. "Ez az ő világa, senkinek sincs joga ítélkezni felette, hogy miként bánik vele, vagy épp miként vet ennek véget." mondja az angyalnő és látom rajta, hogy ezt el is hiszi. Nincs benne emiatt harag vagy neheztelés.
-Szerintem, ha megkérdeznénk erről a világot, a benne élők bizonyára máshogy vélekednének. - mosolygom meg a gondolatot. Ha pedig Gabeszra és Miskára gondolok, a köztük húzódó ellentétekre, az angyalok egy eddig nem látott oldala mutatkozik meg általuk.
Elárulom a szőkeségnek mindazt, amit a pokoli kapukról tudok. Ami nem valami sok, de talán kiindulásnak megteszi. Ahogy Ophilia is mondja, nem nézünk könnyű feladat elébe, ha még meg is találnánk a kapukat, úgy azok nyitjára is rá kell jönnünk. A Pokol régióiból kiindulva, melynek mindegyike rendelkezik egy-egy önálló átjáróval, alapesetben is kilenc démoni kapuval kell számolni, ellenben a Mennyekkel, melynek csupán egy ajtaja van. "Kilenc kapu" ismétli meg a könyvtáros a szavaimat.
-Nem tudom létezik-e olyan tárgy, amely mindegyiket egyszerre nyitná, de elméletben a régiókapuk egymástól függetlenek, szabadon járhat-kelhet rajta démon. Kivéve az Északit, Birodalmam kapuját. - mesélem. Megosztom a szőkével, hogy alvilági királyságom átjáróját stratégiai megfontolásból réges-rég lezárattam, környékét csapdákkal és rúnákkal tettem átjárhatatlanná. Környékét egyik harcképzett légiómmal őriztettem. Elvágva az utat a fentről érkezők és a lentről távozók elől. Félreértés ne essék, egy démont sem bilincseltem földemhez, de zavaros idők dúltak akkoriban, belháború belháború hátán, háborgott az északi vidék. Nem engedhettem meg azt a luxust, hogy régióm kapujában szabad legyen a "gyalogos" forgalom. Aki távozni akart vagy észak földjére lépett volna és mágiája erős volt, az megtehette, ha saját átjárót nyitott. Aki ennek híján volt, az más pokoli régió kapuit használta a közlekedésre és a régióhatárában csak ellenőrzést követően léphetett csak be.
-Vagyis észak lezárt kapujától függetlenül a többi átkelő működött. Ebből kiindulva...talán nem is kell az összeset kinyitnunk, hogy újra a Pokolba jussunk... - vonom le a következtetést, de közel sem biztos, hogy igazam van. Sötétben tapogatózok én is.
Hogy szabadulhatott ki Amara? Segített-e bárki neki a szökésben? Hogyan nyithatóak ki a Menny és a Pokol kapui? Temérdek megválaszolatlan kérdés, de ezzel még közel sincs vége. Minden a Földre került, vajon az eltávozott lelkek is? Vagy azok a kapuk mögött ragadtak? Figyelmem immáron ismét a könyvvé, amire térképem rajzolom. Az utolsó alja létformát is kivetette magából az Alvilág, nehezen tudnám elképzelni, hogy bármi is lent maradt. De persze tévedhetek is.
-Mit gondolsz Ophilia? Miként záródtak be a kapuk? Isten zárta be, hogy védje a fenti és lenti világot, vagy Amara, hogy ne jusson vissza börtönébe és elvágjon minket erőforrásainktól? - teszek fel egy újabb kérdést, ami foglalkoztat. Bár utóbbit tartom valószínűbbnek. Amara részéről ez egy ravasz és jól átgondolt lépés volna, meggyengíteni az ellenséget és időt nyerni erősödni. Ahogy a szőkeség többször is mondta már, a világ egyensúlya többszörösen is felborult. A Sötétség halálát talán kevesen, de elzárását annál többen kívánnák, köztük magam sem vetem el ezt a lehetőséget, bár irányítást szerezni felette csábítóbb gondolat. Ophilia a Sötétség megbékítését sem vetné el, szerinte haragját kellene csillapítanunk.
-Ha Amara állna a Pokol élére és helyet kapna Isten játszóterén, az vajon kellő elégtétel lenne-e számára, hogy felhagyjon világunk pusztításával? - kérdezem költőien, miközben tollamat az asztalra helyezem és a könyvet a szőke angyal felé fordítom.
-Íme a Pokol és régiói. - dőlök hátra székemben, mellkasom előtt keresztbe fonom karjait és figyelem őt, ha szemrevételezi. - Remélem hasznodra lesz.

zene: The Chaos within|| üzenet:   alvócica   ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
783
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 03, 2021 5:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
• Zene: Afterlife
Zöldes íriszeimet nem veszem le arról, amit készít. Részletes rajz, mely a pokol pontos mását mutatja. Sose láttam még ilyet és legutóbb, amikor erről beszélgettünk, akkor nem is igazán szívesen árulta volna el, hogy miként néz ki. Az idő azonban változik a káoszt magát pedig lehetetlen kiismerni. Nem is kívánom, megelégedek azzal, amit kapok. Mindig megelégedtem azzal.
- Évezredeken keresztül kiállta a próbát Lucifer. Nem csoda, hogy egy kicsit ki akarta ereszteni a gőzt. Egy arknak sem volt olyan feladata, mint amilyen neki volt. Olyan felelőssége. A pokol nem csak egy játszótér, ezt te is jól tudod – irányítani azt, a démonokokat uralmuk alá hajtani, korán sem egyszerű feladat. S ha valaki, akkor épp ő az, akinek ezzel tisztában kell lennie. Ő sem kímélte és nem is tagadja ezt. Látom a ajkai szegletében megjelenő barázdákat, miként húzza őket szélesebbre. Enyhén rázom csak meg a fejem.
- Nem mindenki tudja ezt. Sokan próbálnak az életére törni – hajtom fejem enyhén félre. Hallottam híreket, noha neveket nem tudok. Ha tehettem, akkor figyelmeztettem erre Lucifert. Ha módomban állt rá. – Akkor sem árulnád el, ha érdekeid diktálná? Avagy, ha Amara elleni küzdelemről lenne szó? – kérdezem tőle nyíltan, mégis őszinte érdeklődéssel hangomban. Nem vádolom meg semmivel, egyszerűen tényleg csak érdekel, hogy miként vélekedik mindezekről a dolgokról. Tudjuk, hogy az élet nem fekete és fehér, nem tekinthetjük ezt ekképpen. Hűsége mégis érdekfeszítő, mindezek által. Ezeddig még egyszer sem beszélgetett velem ilyen nyíltan. Vajon mi lehet most ennek az oka?
Meglep, amikor kérdésemre válaszol, és igazából megfordítja azt. Miért ne uralkodhatna felette.
- Gondold el a Földet úgy, mintha egy Babaház lenne. Mellyel csak és kizárólag Atyánk játszik. Majd jön valaki és belekavar a játékába, oly módon, ahogy ő azt nem kívánta volna. Egy gyerek ilyenkor mit tesz? Nem ott hagyja? – hajtom oldalra a fejem. Egyszerű és talán lekicsinyített a példa, mégis eme alkalomhoz illőnek érzem. – Atyánknak megvan a képessége, hogy világokat teremtsen. Ki tudja, talán már mást hozott létre, egy olyat, ahol valóban akként történnek a dolgok, ahogy azt ő kívánja – mosolygom szelíden, hangomban nincs harag. Nem neheztelek rá, amiért megtenné. – Ez az ő világa, senkinek sincs joga ítélkezni felette, hogy miként bánik vele, vagy épp miként vet ennek véget. Életünket neki köszönhetjük, mindannyian – a vég órájában pedig bizony számot kell arról majd adnunk, hogy tartalmasan töltöttük-e azt az ajándékot, amit kaptunk, vagy elkótyavetéltük ezt.
Egyszerű bólintással adózok annak, hogy valóban sok minden kellett ahhoz, hogy eljussunk idáig. Mintha a csillagok tényleg összeálltak volna ehhez az egészhez. Meglehet, hogy így is van. Kedves a mosoly az arcomon, amivel őt figyelem, továbbra is.
- Nem csak az embereket, de az angyalokat is maga képe mására teremtette Atyánk. Ami megvan az emberekben, az valahol bennünk is. Nem csoda, hogy a vetekedés kiütközött a két fivéren – jegyzem meg, fejem enyhén lehajtva. – Ezek sose voltak olyan csaták, melyek emberek életét követelte volna. Egészen mostanáig – emelem fel tekintetem a könyvtár repedezett tetejére. A por finoman hull alá, a polcok tetején ül meg, vékony réteget hintve rájuk, aranyként vonja őket körbe.
- Járható út lehet – vetem közbe, amikor arról mesél, hogy légiókapitányai talán tudhatják, hogy merre van a pokol valódi kapuja. A fő kapu, amelyet Amara lezárt. – De ez még édes kevés lesz. Annak a nyitjára is rá kell jönni, hogy miként nyitható az ki. Nem hiszem, hogy egyszerű lesz. A mennyét sem egyszerű – akkor a pokolét még inkább nem lesz az. A miénknek megvan a maga módja, talán tudom is, ha jobban elgondolkodnék rajta. Majd, ha itt végeztünk.
- Kilenc kapu – bólintok, mutatva, hogy megjegyeztem, amit mondott erről. – Kilenc kapunak, vajon egy nyitja van, vagy mindegyiknek külön? – teszem fel a soron következő kérdést, mely elmémbe költözik a momentum töredéke alatt. Végül csak fejem rázom meg.
- A démonok jelzéseit nem értem. Sose láttam rá a világotokra, nem ismerem a rúnáitokat, betűiteket. Ha van is rajta valami, talán egy olyan fog tudni segíteni, ki ugyanúgy jártas ezekbe, ahogy én az angyalokét tekintve – nem tudom, hogy létezik-e olyan démon, aki ismeri az ősi jeleket, ahogy én az angyalokét. Talán ő meg tudná fejteni a kapuk jeleit.
- Valóban az, utópisztikus. És talán ideális is, de így kellett volna történnie egykor. Amara az ellenpólusa Atyámnak, nem Lucifer. Tudom, hogy ez kegyetlenül hangzik, rátok nézve. De így valódi súlya nincs annak, hogy hova kerülnek a lelkek. Természetesen azt leszámítva, hogy melyik pólust erősítik.
Hogy mit kell helyrehoznunk?
- A világ rendje felborult. Az angyalok embereket gyilkolnak, a démonok pedig védik őket. Angyal, angyalt gyilkol, vetekezik egymással. Olyan pusztítást hoztak el, amelyet ember, de démon sem tudott még sose. Ez épp elég nagy gond, amit helyre kellene hoznunk, de úgy nem fog menni, ha a két fivér vetekszik egymással – húzom el ajkaimat, enyhe szomorúsággal tekintetembe. A háborúskodásuk mindig is elszomorított valahol. Nem értettem egyikükkel sem egyet, mégis olyan kibékíthetetlenné váltak. Nincs ez rendjén.
- Ha Atyánk olyan feladattal bízta meg, amely senki másra sem tartozott, nem csoda, hogy nem mondta el. Az angyalok szívósak, Belial. Nem tudod őket zsarolni, nem engedhetünk ennek az érzésnek, hiszen épp ez ellen harcolunk. Talán ez volt a feladata, hogy kibékítse őket. Talán Atyánk is látta, hogy mi fog történni akkor, ha elmegy – ezt már sajnos sose tudjuk meg. Mi volt a feladata és hogy miért ment el valójában. Majd ha visszatér, talán megkérdezzük, ha lesz még rá lehetőségünk.
- Részletes lesz a térkép – tekintek le újra arra, amit épp rajzol. Ez nagyon is jó kiindulási alapja lesz annak, hogy merre is kezdjek el keresgélni majd.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Könyvtár   YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Könyvtár   SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Könyvtár   5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Könyvtár   XCViQcj

☩ Reagok :
1143
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 21, 2020 3:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Az angyalnő arcára értetlenséget csalnak szavaim, de megértem reakcióját. Nehéz rajtunk, démonokon elmenni. Rám pedig ez hatványozottan igaz. Néha még saját magunkon se egyszerű kiigazodunk. Most pedig, hogy az emberi világban kényszerültünk élni, még kiszámíthatatlanabbak vagyunk. Kezem alatt szorgosan készül a térkép. Noha a szőkeség megelégedne egy nagyjábóli rajzzal is, hogy valami viszonyítási alapja legyen a lenti világról, mégsem nagyázom el. Ha valamibe belefogok, azt nem veszem félvállról. Van időm, nem sietek, így kellő részletességgel készítem el neki az alvilági útmutatót. Bár alapvetően nem vagyok egy nagy rajztehetség, de a rúnák és térképek felfirkálásában meglehetősen jónak mondhatom magam.
-Nos ez így van, nem könnyítjük meg neki. Ezt kár is lenne tagadni. - ismerem el, mikor arról beszél, hogy a Teremtő Lucifert nagy próba elé állította. Közben gondolatban hozzátoldom "én pedig különösen nem". És emiatt a leghalványabb szégyenérzet sem ébred bennem. Sőt még egy pimasz vigyor is feltűnik szám sarkában a Pokol ura bosszantásának gondolatára. A szöszi emlékeztet, hogy mindentől függetlenül, Ő a teremtőnk. Életünket vehetné, ha akarná.
-Tisztában vagyok vele, talán pontosan ezért sem jutott még eszembe ellene fordulni. - teszem hozzá. Erősebb, de így is kell lennie. A Pokol élén állva nem lehet gyenge. Hogy is irányíthatna odalent és lehetne a Démonok Ura, ha az első ambiciózusabb démonfajzat eltaposná? Bosszantom ugyan, hiszen ő alkotott ilyennek, lételemem a nyugalom felkavarása, és ez alól természetesen Luckó sem lehet kivétel.
-Az idegein táncolok olykor, de árulásra nem vetemedek. - persze nem a fene nagy hűség mondatja velem ezeket a szavakat. Bár a Pokolhoz és a trónhoz, úgy hiszem kellő bátorsággal kijelenthetem, hogy eléggé hű vagyok. Démont sohasem ismernék el magam felett, emiatt a démonarkokat sem igen szívelem, és valószínűleg másik arkot sem, így ráfoghatjuk, ha a trónhoz elkötelezett vagyok, úgy a rajta jelenleg seggelő Luciferhez is.
"Ha már Lucifer sem tartja annyira a világot, hogy a feladatát elvégezze, akkor Atyánk miért akarna uralkodni felette?" Teszi fel az angyal költőien. Egy másodpercre eltűnődöm rajta és bár választ nem vár rá, mégis felelek.
-Jó kérdés. Ő alkotta ezt a világot és majdnem mindent ami benne él. Amit meg nem ő, ahhoz közvetve akkor is köze van. Inkább az a kérdés, miért ne tenné? Csak mert Lucifer bedobta a törölközőt? - kérdezek vissza, hasonló elméleti célzattal.
-Azt gondolom egyet érhetünk abban, hogy sok dolog együttállás kellett ahhoz, hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk. - figyelmem újra a térkép vonalaira összpontosul. Akár a dominó elv. Egy "jelentéktelennek" tűnő dolog események egész láncolatát indítja be. Talán csak Isten lehet a megmondhatója mi volt az a kiváltó ok.
Raguel elragadása lehetővé tette, hogy ne tölthesse be helyét azon a bizonyos sakktáblán, így egymás ellen forduló fivéreit sem tudta jobb belátásra bírni és elérni, hogy békét kössenek. Mikor az irattáros megemlíti, hogy Mihály és Gabriel között teremtésük óta verseny folyik Atyjuk kitüntető figyelméért, nem tudom nem megmosolyogni szavait.
-Ki gondolná, hogy ilyen kicsinyes halandó dolgok, mint az atyai figyelem, vetélkedésre készteti a világ legerősebbjeit. - jegyzem meg kicsit elmerengve a gondolaton. Bár ez az infó nem ér újdonságként, rég tudomásom van a két ark közötti rivalizálásnak.
-Azt gondolnám, hogy olyan "tiszta" teremtmények között, mint az arkok, nem történhet ilyen. - sokkalta inkább elképzelem fajtám között az ilyesfajta gondolatokat, hiszen mi bűnökből és rossz érzésekből teremtődtünk. Nem áll távol tőlünk.
Megosztom Ophiliával információimat. Köztük azt a tényt is, hogy a pokol kapuinak pontos helyeiről sajnos tudomásom. Régióm kapuját évezredekkel ezelőtt lezárattam stratégiai megfontolásból, őrzését pedig egyik képzett légiómra bíztam. Se ki, se be - nem volt járható út az Északi Régió kapuján keresztül. Aki kellően erős volt ahhoz, hogy mágiájával saját "ösvényt" nyisson, úgy az azon keresztül hagyhatta el a térséget, aki nem volt ilyen szerencsés annak két választása akadt: vagy az maradt odalent, vagy másik régióajtón keresztül lépett a halandók földjére.
-Talán légiókapitányaim egyike rendelkezik ilyen információkkal. Kitudhatom, mire emlékeznek. - vetem fel, hajlandóságot mutatva további infószerzésre. Az angyalnő elárulja a Mennyekbe egyetlen út vezet, egyetlen kapun keresztül. A Pokolban persze ez is másként van.
-Nos, az alvilágnak kilenc régiója van. Elméletileg, mindegyik rendelkezik egy-egy használható kapuval, tehát kilenc kapuról egészen biztosan beszélhetünk. - felelem kérdésére, az már persze más kérdés, hogy mennyire lennének működőképesek, hiszen északon Amara nélkül sem lenne átjárás parancsom miatt.
-Bevallom sosem szenteltem nagy figyelmet a pokoli kapuinknak, de egészen biztos, hogy vannak rajta ősi démonjelek... - próbálom felidézni magam előtt az északi átjárót. Több tízméter magas, masszív, gránitból emelt boltíves építmény, két oldalán kőfaragványokkal és vésett démoni jelekkel.  
-De őrzésére bízott kapitányom bizonyára jól emlékszik rá. - teszem hozzá.
Megállok rajzolásom közben és egy hosszabb pillanatig komolyan elgondolkodom az angyal szavain, mikkor a Sötét megbékítésének lehetőségére terelődik a téma. Ha Amara szabadon maradna a világban és az alvilág megszűnne jelen formájában létezni, ahogy a szőkeség feltételezi, úgy esélyesen ránk, démonokra lenne többé szükség. Amara megteremtené saját szolgálóit, már ha igénye volna ilyesmire.
-Nos, ez elég utópisztikusan hangzik. - jegyzem meg egy halvány mosollyal. Mindketten sejthetjük, hogy erre a végkimenetelre van a legkevesebb esély. Nem mellesleg, a békés megoldás nem a démonokat szolgálná. Ezeket hallva jobbnak látom, ha inkább eredeti börtönébe kerülne vissza. Ophilia következő szavai pontosan ezt igazolják: békés megoldásokra vajmi esély. Isten elvonult vár valamire, Amara pedig "égen földön" őt kutatja.
-Valóban az. - helyeslek, mikor az ördögi kört említ.
-Mit gondolsz, mit kell helyrehoznunk? - teszem fel érdeklődő kérdésem. Részemről Raguel elrablása elég nagy, égbekiáltó bűnnek bizonyult, de ez azután történt, hogy a vén szakáll bujdosásra adta a fejét. Inkább következmény, mint javítandó dolog.
-Mikor Harmóniát bebörtönöztem. Könyörgött, hogy eresszem szabadon. Azt mondta Atyátok fontos feladattal bízta meg az eltűnése előtt... - jegyzem meg mellékesen, újabb papírfelületet töltve meg tartalommal. Raguel hajdani szavai azt feltételezik, találkozott és beszélt Istennel még a nagy hátraarc előtt.
-...azt mondtam neki, ha megsúgja mi lenne az, meggondolom...és talán eleresztem... - kúszik démoni vigyor az előttem felvillanó emlékképre. Szinte látom magam előtt ijedt arcát, könyörgő pillantását és a rajta eluralkodó tehetetlenséget. Rabláncai miatt szó szerint meg volt kötve a keze. Egyébként magam sem tudom, hogy mit tettem volna, ha szóra nyitja a száját és elárulja, milyen küldetést kapott. Talán eleresztettem volna, talán nem. - ...sosem avatott be. Úgy őrizte a titkát, mintha hétpecsétes lenne.

zene: The Chaos within|| üzenet:   alvócica   ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
783
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 16, 2020 11:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
• Zene: Afterlife
Továbbra is értetlenkedéssel állok a dolog előtt. Elfogadom, ha van olyan, amit én nem fogok megérteni, amit még én sem fogok tudni. Elfogadom, mert az emberi és démoni érzelmek nagy volumene ismeretlen előttem, motivációjukat megérteni képtelen vagyok. Szemöldököm haloványan ráncolom, fejem enyhén hajtom csak félre. Ennyi az egyetlen reakció, amit ki tudnak belőlem váltani. Többet hozzáfűzni nem is igazán tudnék.
Ekként szemlélem, miként rajzolja fel a térképet az üres lapra és szavai előtt továbbra is értetlenkedéssel állok. S nem segít, amikor bevallja, valójában nem tartja szentségtelenségnek. Különös egy szerzet ez a démon. Újra és újra azon kapom magamat, hogy nem tudom magam kiismerni rajta. Fogalmam sincs, hogy mit szeretne, de végül is ez lényének az értelme, nem igaz? Viszályt különböző módon lehet kelteni. S az, ha értetlenkedésbe von egy embert, azt könnyedén fordulhat át viszálykodásba is.
- Nem igazán hinném, hogy manapság sokat érnének a tárgyak. Még ha régiek is. Vannak, amik értékesebbek és nem az életre gondolok. Tiszta víz, megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszer. Balgák az emberek, s egyébként is. Ez csak egy könyv – semmi több. Az ilyen érzelmi kötődéseket nem fogom megérteni, de nem is nekem kell. Erre vannak jóval képzettebb angyalok, akik nem én vagyok.
- Atyám egykoron kihívás elé állította Lucifert. Nem könnyű feletettek uralkodnia, de ne feledd, hogy ő teremtett titeket. Amilyen könnyedén megtette, olyan könnyedén veheti is ezt el tőletek – tekintek a démon mélységet tükröző íriszeibe. Vannak egyetemes törvények, melyek elől ők sem húzhatja ki magát. Talán a pokol felett nincs teljes uralma. Ám a teretményei felett, ha nagyon akarná lehetne. De nem akarja. S rejtély, hogy miért nem. – Való igaz, hogy távozása érdekes lépés volt a részéről. Nem várt fejleményeket eredményezett. Ha már Lucifer sem tartja annyira a világot, hogy a feladatát elvégezze, akkor Atyánk miért akarna uralkodni felette? – teszem fel a költői kérdést, majd egy halk nevetéssel rázom meg a fejemet. – Nem azt mondom, hogy ő tehet róla. Talán összefüggés sincs a kettő között. Csak érdekes az egybeesés. Véletlenek meg aligha léteznek – mindennek, mindig megvan a maga oka. Ezt tudtuk mindig is. Ez nem újdonság, csak néha vannak olyanok, akik még küzdenek ezellen a nézet ellen. Egyszer majd belátják, hogy nincs rá semmi okuk.
Az egyensúly viszont felbolydult, az egyetlen személy, aki egykoron féket vethetett volna ennek, bezárták. Pontosabban a démon bezárta.
S ő sem tudta, hogy mit okoz ezzel.
- Nem minden testvérviszály végződik gyilkossággal. Sem tragédiával. Ritkán, de vannak kivételek. Mióta a világ a világ Gabriel és Michael Atyánk szeretetéért, kitüntetett figyelméért versengtek. Vélhetőlen ugyanúgy békével zárnák nézeteltéréseiket. Talán nem. Ezt már sose fogjuk megtudni. Az ék közöttük eddig úgy tűnik, hogy végzetesnek hat. Amara jelenléte sem tudja beforrasztani az évtizedes sebeket – de ez még lehetne másképp. Meg lehetne őket győzni, ha lenne elég időm. De nem tudom, hogy van-e, ahogy azt sem tudom, hogy meghallgatna-e bármelyikük is. Erre vajmi kevés esélyt látok. De attól is, egy próbát megér.
- Érdekes megoldás ez a részetekről, de talán érthető is. Mit gondolsz, van olyan démon, aki tudja, hogy merre nyílnak ezek a kapuk? – az angyaloknál létezik olyan, ki pontosan tudja, hogy mely kapu, hova nyílik. Talán ugyanez megtalálható lehetne a démonoknál is? – Tudnál egy ilyennel beszélni esetleg? A mennynek van egy fő kapuja, ez nálatok is így van? Talán, de csak talán, ha látnám ezt a kaput, ha lennének rajta szimbólumok, előrébb tudnék jutni. Persze nem garantált, a démoni rúnák nagy része ismeretlen, még az én számomra is – ki tudja, hogy a szimbólumok nem-e azok. Okkal nem osztott meg Atyám velem mindent a világból. Ezzel pedig nincs is problémám. Már nincs. Elfogadtam a döntését, így is rengeteg tudás birtokába vagyok.
Ezt követően mesélek Amararól és azt, amit láttam rajta egykoron.
- Szerintem igen. Nem akar alapvetően pusztítani, lényének mellékhatása ez. De ugyanúgy megvan benne a jóság. Ha fel tudna ezzel hagyni, ha békés úton tudná megbeszélni Atyámmal a nézeteltéréseiket, nemhogy fel hagyna ezzel, de a régi rend visszaállhatna a világba. Sőt… - ennél messzebb megyek. – A világunk fejlődne, úgymond evolúción esne át. A pokol a jelenlegi formájába talán meg is szűnne – hisz Amara az, aki képviselné ezt az oldalt, nem pedig Atyánk.
- Ördögi kör. Atyám nem fog addig visszatérni, amíg a világába rendbe nem tesszük, amit elrontottuk. Amit nem tudunk teljesen megtenni Amara jelenlétével, ki pedig őt keresi – húzom kedélyes mosolyra ajkaimat.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Könyvtár   YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Könyvtár   SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Könyvtár   5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Könyvtár   XCViQcj

☩ Reagok :
1143
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 17, 2020 12:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Szavaim meghökkenést, értetlen csodálkozást váltanak ki a szőkeségből, pedig kicsit sem ferdítek az igazságon. Az öcskös a kisujját nem mozdítja ingyen, de megfelelő honorálás fejében talán hajlandó segíteni az ügy érdekében. Bizonyos szempontból szomorú ez a hozzáállás, de démonként megértem. A fajtánk hajlamos nyerészkedni akkor is, ha a helyzet nem feltétlen indokolná. Végtére is ilyenkor lehet nagyot szakítani. Figyelmesen hallgatom Ophiliát, de csak a kezem tárom szét, mikor fivéremet említi.
-Hát látod. - a megoldást tudják. Ha Mammonra is számítanának, be kell fűzniük. Valami olyasmivel kell előállniuk, amit egészen biztosan nem utasítana vissza. Nekem sincs ínyemre ez az egész, és nehezen is veszem rá magam az együttműködésre, de most kedvenc játszóterem került veszélybe, így én plusz nyereség nélkül is hajlandóságot mutatok a közösködésre. Legalábbis egyelőre, míg el nem unom és el nem vesztem az érdeklődésemet a dolog iránt. Túl sok időt és energiát nem fecsérlek értelmetlenségekre, ha úgy látom, én is inkább hátradőlök és lesz, ami lesz alapon várom, hogy a műsor véget érjen.
A szőke angyal a Pokolról szeretne egy térképet, és nekem nem esik nehezemre készíteni egyet neki. Számtalanszor lerajzoltam már ezelőtt is, mondhatnám, hogy rutinból megy. Ha ez segít, hogy közelebb jussunk a válaszokhoz, még meg is éri az erőfeszítést. Egy pimasz mondat után a kölcsönzött kötet szabad oldalára hajtok, és írástalan lapjaira kezdek el vonalazni. Ezt szentségtelenségnek tartod, de Raguel elrablását nem? Mosolygom meg kérdését.
-Valójában nem igazán. - mondom ki sunyi vigyorral. Minden feszengés nélkül telefirkálom bármelyik betűfogót.
-De jó néhány, könyvszerető halandó annak tartaná, ha látná, hogy antik, sokat érő könyvlapokra piszkolok. - teszem hozzá, míg kezeim alatt egyre részletesebbé válik a rajz. Figyelmem újra megragadják szavai, így ismét a szőkeségre nézek. Lucifer hatalma nem valódi a Pokol felett. Hm.
-És jelen helyzetben a teremtményei felett sem nagyon. Főleg, hogy minden pokoli nyavalyást felszínre köhögött a Pokol... - nem mondom ki, de túl nagy szabad akaratot hagyott meg teremtményeinek, és túl nagy önérzetet. Persze ez tagadhatatlanul hasznunkra válik a földön is. Segít beilleszkedni Isten kedvencei közé. Most pedig a földi világba ragadtunk, szabadon érvényesülhetünk. A pokolban megszokott korlátok, itt kevésbé érvényesülnek.
Néhányszor már felmerült bennem futó gondolatként, mi lenne, ha a Pokol fellázadna ellene? Egyedüli arkként mi esélye lehetne velünk szemben? Érdekes lenne végigkövetni, hogyan válik harctérré a földalatti démontanya. Mit hozna maga után egy pokoli démonháború? Ki lenne az a "szerencsés" pokolszülött, aki kihúzza a Főnci alól a széket, és ki az aki el is merné foglalni a helyét? Nyilvánvalóan nem én, nem török efféle babérokra. Nem célom a megbuktatása, nekem bőven elég, ha néha napján kicsit bosszanthatom szárnyaszegett főnökömet.
-Kapott, amit aztán szépen eldobott magától, csak mert elunta a lenti létet és a feladatot, amit Atyátok bízott rá. - folytatom egy hanyag vállrántással kísérve gondolatomat.
-Tisztelete nagyban csorbult, mikor szó nélkül kifordult a Pokol kapuján. - jegyzem meg, miközben a lap másik oldalán folytatom a firkálást.
-Nincs egyszerű helyzetben jelenleg. - mondom ki a nyilvánvalót. Ha valóban maga mellé akarja állítani démonjait, a kínzás és a halállal való fenyegetés, aligha lesz célravezető eszköz.
Isten eltűnése felkavarta a világot, az angyalok megrendültek, de a szőkeség rávilágít, nem csak ők függenek a Teremtőtől, de mindenki más is. Isten nélkül megszűnne a világ. Pontosan létezése nélkül, ugyanis most is a vénember nélkül vagyunk. Érdekes elképzelés.
"Gondoltad volna, hogy ez fog történni? Végeláthatatlan viszályt szítani két fivér között....?"
-Pontosan tudtam, mit okozhat, ha Harmóniát kiragadom a világ körforgásából. - ismerem el. Hangomban nincs megbánás, és most öntelt elégedettség sem fedezhető fel benne. Egyszerű tényt közlök. Az egyensúly felborult. Nem volt képes betölteni többé szerepét, elvégezni a feladatát, amit Atyja bízott rá. Békét hozni a viszálykodó arktestvérek között. És minél tovább őriztem őt fogságomban, annál jobban elhatalmasodott a világ felett a káosz. Esélyt adva talán valami még rosszabbnak.
-Sokszor keltettem már testvérviszályt vagy hagytam elhatalmasodni köztük ellentéteket. Tudom mivel végződik. Michael és Gabriel esetében...arkok révén, hatványozott a negatív következmény....persze a Sötétség feltűnésére én sem számítottam. - pillantok fel a szöszkére és egy pillanatra megállok mozdulatomban és a kapukról kérdezem. Egyetértünk, hogy kinyitásukkal erőnk egy része visszatérhet, ez növelheti esélyeinket az ellenséggel szemben. Bár Amara nélkül is vágyom mindarra, amit a pokoli ajtók bezártával elvesztettem. Ophilia a Mennyei kapuról mesél, szavait érdeklődő figyelemmel hallgatom, ám a Pokoli átjáróról és annak kinyitásáról nem sokat tud.  
-Odalent...minden régióban van egy-egy állandó kapu, ezek a felszíni világ különböző helyeire nyílnak...bevallom még saját régióm kapujával sem vagyok tisztában. Őrzését rendeltem el, hogy rajta keresztül ne lépjenek földemre illetéktelenek, de valódi használatban hosszú ideje nincs már. Az átjáráshoz leginkább mágiámmal nyitottam kaput magam előtt...így könnyebb volt a földre érkezés... - mesélem az angyalnak, burkoltan utalva rá, fogalmam sincs hol lehetnek ezek a kapuk, egyáltalán van-e hozzájuk kulcs, ahogy azt sem, nyitható-e közülük bármelyik?
Amara nem akar rosszat, alapvetően. Kezemben megáll a toll. Némi zavar ül ki arcomra. Pusztít és mégis bánja? Én rossz érzés nélkül forgatom fel a világot, néha még elégedettséget is érzek a zűrzavar láttán. Amara pedig "bánkódik"? Mi a fene? Nem mintha kétségbe vonnám a szöszi szavait, elvégre nem is olyan rég még a Sötétség szolgálatában állt. Látott és tapasztalt dolgokat, amiket senki más. Ennek ellenére mégis furán hangzik.
-Azt mondod, ha elérjük, hogy megbékéljen, felhagyna ezzel az egésszel? - kérdezek vissza.
-Ez esetben haragja forrására lenne szükségünk... - amiről mindketten tudjuk nem más mint fivére, a Teremtő, akinek lassan három évtizede a színét sem látni. Isten szándékkal lépett le, eltűnése nyilvánvalóan terve része. A saját arkjai hívására sem felel. Egy tűt hamarabb megtalálnánk a szénakazalban.
-...már ha nincs más, amitől békét lelne. - teszek hozzá még egy gondolatot, bár nem hiszem, hogy Istenen kívül létezik más, ami dühét lecsillapítaná.

zene: The Chaos within|| üzenet:   alvócica   ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
783
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 03, 2020 8:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
• Zene: Afterlife
Fejem továbbra is enyhén félrehajtva figyelem, ahogy fivéréről beszél. Ő is tud arról, amiről én is. Ezek szerint nem rejti véka alá, amit szeretne. Noha elég meggondolatlanul cselekszik, ha bárki is engem kérdez. Szemöldökeim mégis haloványan ráncolom, amikor arra tér rá a Viszály, hogy ész érvekkel miként nem győzhető meg. Érdekelté kell tenni.
Ajkaim csak enyhén nyílnak el, mint aki nem igazán jól hallott.
- Talán érdekelté válik, akkor, amikor a Föld és az ő jövőjéről van szó. Mit fog tenni, ha senki sem marad életbe? Amara nem fog egy démonnak megkegyelmezni. Most még ezt mondja, amíg az érdekei úgy diktálják. Ha valaki, épp Mammon tudhatná, hogy ez miként működik. Ha mindenkit megöl, ha a Föld elpusztul, vele fog halni ő maga is. Nem lesz második esély, nem lesz egy új faj első példánya, sem pedig képviselője – fejem rázom meg kissé bosszúsan.
A végítélet kapujában állunk és még mindig azzal vagyunk elfogalalva, hogy kinek, mi az érdeke ebben? A régi rend visszaállítása nem az? Vagy hogy egy megóvjuk azt, ami ránk lett bízva? Balga dolog, még ha démon maga is, hogy így gondolkodjék. Főként aki ilyen rangba van. Erre nem lehet kifogást találni, hisz maga a Viszály is segítségünkre lenne. Pedig, ha valaki, ő épp nem az, aki szívesen megtenné ezt.
Az angyalok, de mások érdekei sosem azok közé tartozott, amit szem előtt tartana. Nincs ebben mit csodálni, természetéből fakad, hogy ilyen. Ennek ellenére a sötét szemű férfi erőt vesz magán. Itt ül velem szembe, izmait befeszíti minden létező ösztönével szembe. Nem játszik velem, nem csal lépre, mint legutóbb. Erejét sem fitogtatja. Úgy ül velem szembe, mint aki valójában segíteni akar abban, hogy Amara jobb belátásra térjen.
Nem kívánom megölni az egyik legmagasabb entitást. Nem csak azért, mert képes vagyok belátni, esélyünk sem lenne ellene. Még Atyánkkal az oldalunkon sem. Belátásra tudnánk talán mindkettőt téríteni, ez az a cél, mely szemem előtt lebeg.
Belial pedig maga elé húzza a könyvet, miután zsebéből tollat vesz elő. Érdekes, amivel eljár, még én sem… De ennek nem keretek nagy feneket.
- Hogyan? – húzom ki magam ültömbe, kezeim lecsúsznak az ölembe. Félig lehunyt pillákkal figyelem, hogy mire készül, ami szentségtörésnek bizonyul. Figyelem egy darabig, ahogy előre lapoz a könyvbe egy üres oldalra. Szemöldökeim ráncolom össze, mégis az első tollvonásai után sem jövök rá, hogy mire céloz.
Lassan, túl lassan esik le. Halk, fújtató nevetés szökik ki ajkaim közül, tekintetem egy pillanatra hunyom le.
- Ezt szentségtelenségnek tartod, de Raguel elrablását nem? – vonom fel kérdőn a szemöldököm. Halk nevetéssel és fejcsóválva figyelem végül, ahol részletes vonalvezetéssel – és szakavatott mozdulatokkal – rajzolja fel a pokol térképét. Közbe pedig kérdésére is válaszolok. Hol őt, hol a kezeit, hol pedig a készülő térképet figyelem.
Lucifer és Atyám viszonya a pokolra. Kinek, hol húzódnak a határok. Érdekes felvetés, hinni bennük mégsem tudok teljes valójában.
- Lucifer nem más, mint egy sakkfigura. Valódi hatalma nincs igazán a pokol felett. Régióit nem tudja felosztani, a már ott lévő terepet nem tudja átrajzolni. Erre csak Atyám képes. Kapott egy birodalmat, mely felett uralkodnia kellett – teszem még hozzá, csak hogy lássa, valóban hol húzódnak ezek a vonalak.
Nem lehet könnyű hallani, beismerem. Főként egy oly hiú és becsvágyó arknak, amilyen Lucifer vált az elmúlt évtizedek folyamán. De a tény, ettől még tény marad. Mondhatják máshogy, nem változtat azon, hogy valódi hatalommal a Föld felett Isten rendelkezik… S valahol Amara.
- Mindannyiunk számára. Ha Ő meghal, vele pusztul mindaz, amit felépített. Amit létrehozott és teremtett. Mi magunk is. Ti is az ő erejéből táplálkoztok. Az ő sötétsége az, ahonnan fakad erőtök – pillantok rá, amikor rám emeli íriszeit. Ajkamon most nincs ott a mosoly, komolyságom valódi. Hogy, ki, miként gondolta volna?
Valójában nem tudom. Ha volt bárki is, aki kételkedett abban, hogy nincs szükségünk Atyánkra, az balga volt. Ő mindennek a kezdete és a vége. Az alapja egész világunknak, mégis hol lennénk nélküle? Mihez kezdhetnénk a jósága nélkül, mellyel erejét kölcsönzi, nem csak az angyaloknak, de a démonoknak is? A lelkek, attól is függ erőnk, de ez nem merül ki csak ennyiben.
Az erő pedig lassan kezd el apadni.
Érzem ereimbe, érzi a Viszály is, más különbe nem ülne itt, nem rajzolná fel a pokol mását egy papírlapra, amiből később dolgozatok.
- Gondoltad volna, hogy ez fog történni? – kérdezem tőle fejem félrehajtva. – Végeláthatatlan viszályt szítani két fivér között, melyet ha nem tudunk rendbe tenni, akkor azt az egész világunk bánhatja? – újra csak nem számon kérem, egyszerűen érdekel, hogy mit is gondolhatott akkoriban. Látta-e, hogy mivé válhat főműve, vagy csak belefogott. Gondolta-e, hogy valójában milyen hatással lesz a világra, az az apróság, ha Raguelt, a harmóniát elrabolja.
Ha Don viszont elmondott neki mindent, akkor nincs is okom erről tovább szaporítani a szót. Tudja, hogy nem hazudok, erejéről nem csak tőlem hallhatott. Tervét nem csak én ismertem, a démonnak is megmutatta, mi az a pusztítás, amire készül.
Mely csak kezdetekben volt a Pusztító tetszésére. A végső békét már ő sem kívánta volna olyannyira elfogadni.
- A mennyek kapuján a pecsétet Gabriel feltörte. Darabjai a világban hevernek szanaszét, kinyitásának kulcsát látom benne, a pokol? – vonom fel a szemöldököm. – Sokat segítene ha tudnám, hogy merre is van az a bizonyos bejárata – húzom félmosolyra ajkamat. – Bizonyára van egy kulcs, mely nyitja. Nem feltétlen szó szerint, akár szimbólikus. Akár egy tett is kinyithatja, nem tudom. Nem ismerem a pokol szokásait. A mennyhez jobban értek. A motívumok, az elhelyezkedése mindig sokat segít hasonló eseteknél. Atyám mindig is szerette a csalafinta megoldásokat – somolygok orrom alatt szelíden. A megoldás ott van az orrunk előtt.
A menny kapujának pecsétjét meg kell találnunk, nincs másunk hátra, csak ez.
Haloványan bólintok. Igen, emiatt is dühös.
- Amara alapvetően nem akar rosszat. Lényéből fakad a sötétség és a pusztítás, de ő maga sem akarja ezt. Láttam, miként bánkódott azon, hogy elpusztítja azt, amit Atyám teremtett… Haragját kell csak lecsillapítanunk – bosszúszomját, melyre talán lesz valaha megoldás? Tudjuk enyhíteni a számára, Atyám vajon hajlandó lenne leülni és tárgyalni vele?

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Könyvtár   YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Könyvtár   SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Könyvtár   5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Könyvtár   XCViQcj

☩ Reagok :
1143
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 01, 2020 3:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Közösködni a tollasokkal, még mindig idegen számomra a gondolat, annak ellenére is, tudom, hogy nincs nagyon más opció Amarával szemben. A sors fintora, hogy olybá tűnik szükségünk van egymásra. Közös az ellenség. A régi felállás kicsit megváltozott, a Sötétséget most nehezebb lesz újra elzárni. Főleg, hogy pár játékos ilyen olyan okból, de kihullott a buliból. És képbe kerültünk mi is démonlovasok. HA mi is beállunk a sorba, HA mindannyian hajlandóak vagyunk segédkezni a legyőzésében, vajon sikerülhet? Tele vagyunk kérdőjelekkel a jövőt illetően.
Mammon szimpatizál Amarával. Hangzik el a szőkeség szájából, viszont szavai nem igazán okoznak meglepetést.
-Oh, hát igen, az öcskös. - döntöm hátra a fejem és egy pillanatra a könyvtár plafonjára emelem tekintetem, elmosolyodom, majd pillantásom lassan visszatalál a szőkeségre.
-Nos, tudom, hogy vannak vele tervei. - ismerem el, bár jellegük nem ismeretesek előttem. Azon kívül persze, hogy személyesen is találkozna a Sötétséggel, hogy saját tapasztalatai alapján ítélje meg a dolgokat. Bár ezzel nincs egyedül.
-Pestis nem az a fajta démon, akit az "ész érvek" meggyőznének. - jelentem ki határozottan.  - A segítségéért meg kell fizetni az árat. - mondom ki a nyilvánvalót előre jelezve, hogy a közös érdek ténye aligha hatja meg. A kisujját nem mozdítja addig, míg fáradozásai nem hoznak hasznot a számára.
-Ugyanakkor ha érdekeltté tesszük, úgy hiszem számolhatunk vele is. Ám...nagyon jó ajánlatot kell neki tenni. Valami olyasmit, amit képtelen lenne visszautasítani és hajlandó lenne érte a mi ügyünket szolgálni. - gondolkodom el egy másodpercre, de nem kezdek most ötletelni, mi ösztönözné Mammont együttműködésre. Ezzel bőven ráérünk még foglalkozni.
Elismerem, hogy jó rálátásom van az egész Pokolra. Elég régóta rontom már a levegőt, volt időm bejárni és kiismerni tájait. Így könnyedén készítek róla térképet is. Persze kiemelem, hogy saját régiómat és a környező vidékeket ismerem a leginkább, így rajzom értelemszerűen ezekről a területekről lenne a legpontosabb. És merő szerencse, hogy Amara állítólagos börtöne is az egyik általam ismertebb földterületen található. Ophiliának nem kell túl részletes ábra, a pokol mélységei, magasságai és határai elegendőek számára. Előredőlve a székkel, zakóm belső zsebébe mélyesztem kezemet, de ezúttal nem dohányért nyúlok. Egy egyszerű toll kerül ujjaim közé, másik kezemmel az előbb olvasott, köztünk, az asztal tetején heverő kötet felé nyúlok és magam elé veszem.
-Most elkövetek valami szentségtelenséget. - pimaszul vigyorodom el, ahogy felcsapom a könyvet és elején lévő egyik szabad, írástalan oldalára nyomom tollam hegyét és kezdek el firkálni. Tudom, vannak akik sokra tartják az írott tudást és elképzelhetetlennek tartják, hogy valaki ilyen bűnnel felérőt cselekedjen, mint én most. Tollal vésni egy könyv lapjaira. Mégsem zavartatom magam emiatt.
-Nem tart sok időbe. - fűzök ennyit mozdulatomhoz felelve egyúttal a szőke angyal kérdésére is. Míg békésen társalgunk, az az idő elegendő, hogy megadjam neki, amit kér. Térképet készítsek a Pokolról. Kellő pontossággal kezdek bele, figyelve a megfelelő arányokkal. Rutinos, gyakorlott mozdulattal húzom a vonalakat. Nem először vetem papírra otthonomat. Néhány perc elég, hogy a Pokol határvonalai a lapra kerüljenek. Folytatva a gondolatmenetet Lucifer pokoli távozása kerül szóba. Érdekel Ophilia mit gondol, milyen hatása volt a Főnök lelépésének? Míg figyelmesen hallgatom szavait, tovább alkotok és ahogy múlnak a percek, a rajz egyre részletesebbé válik kezem alatt.  
-Igen, ebben egyetértek. Isten távozása meghatározóbb volt. - pillantok fel a papírról. Az angyalnő szerint a tollasok ereje harmadára csökkent az Úr távozásával. Szavait hallva egy pillanatnyi meglepődés fut végig arcomon. De ahogy jön, úgy tűnik is el.
-Atyátok hatalma valóban felfoghatatlan...ezek szerint jobban függtök jelenlététől, mint gondoltátok volna. - tűnődöm el, miközben figyelmem újra a könyvlapra vetem és a lenti világ legmagasabb pontjait jelölöm meg rajta. Szerencse, hogy minket nem fűz ilyen erős kapcsolat a mi teremtőnkhöz. Bár Lucifertől függetlenül, mi is rendesen vesztettünk démoni erőnkből a vén szakáll lelépője miatt. Kellemetlen tények. Egy bólintással kísérem következő gondolatait, mégis úgy hiszem, ha tudnánk az előzményeket, talán a megoldáshoz is közelebb jutnánk. Sajnálatosan elég kevés nyom van, amin elindulhatunk ennek felderítésében. Szemtelenségem újra megcsillogtatom, mikor Harmónia nevét emlegetem fel és az időt, amit testvérei nélkül töltött az én vendégszeretetemben. Hiányát megérezte a világ, aminek megvoltak a következményei. Való igaz, nélküle most hátrányba kerültünk, de vele sem lennénk sokkalta előrébb. A asokat emlegetett arkangyali egységhez Ramiél is kell, ahogy Isten is. És az sem árt, ha a meglévő arkok között is megvan az egyetértés. Az angyal emlékeztet egy alap igazságra: a tetteknek következményei vannak. Szavait nem érzem vádlónak, a puszta tényeket mondja ki. És eszemben sincs tagadni, hogy részem volt a zűrzavarban.
-Tisztában vagyok tettem súlyosságával...akkor is pontosan tudtam, mi történhet, amikor egyáltalán felötlött bennem a gondolat. - vallom meg egy alig észrevehető, pimasz mosollyal szám szegletében, miközben kezem megállás nélkül rajzol.
-Nem sokkal azután, hogy a kapuk bezárultak, találkoztam Abaddonnal. Mesélt róla. - jegyzem meg, mikor szóba hozza az új Háborút. Akkor találkoztam vele először. Meg is lepett jelenléte, mikor találkozónkon húgom helyett, mint a Háború új lovasa jött el. Az emlékre halvány mosoly fut végig arcomon, majd esélylatolgatásba kezdünk. Mivel is javíthatnánk szánalomra méltó helyzetünkön? Ha nincs elég erőnk, hogy legyőzzük a ránk leselkedő fenyegetést, meg kell erősödnünk. Nem titkolom, hogy a kapuk kinyitásában látom a legnagyobb esélyt, hogy erőre tegyünk szert és változtassunk a dolgok állásán. Ezzel Ophilia is egyet ért. Már csak az a kérdés, hogyan is tehetnénk ezt meg?
-Mondd csak, mit tudsz a Mennyek és a Pokol kapuiról? Hogy tudnánk kinyitni őket? - kíváncsian pillantok fel újra. Mert nyilván van rá mód. Úgy hiszem, ha valaki, hát a Mennyek irattárosának kell, hogy fogalma legyen minderről. Más kérdés, hajlandó-e megosztani velem értékes információit.
Csendes figyelemmel hallgatom szőke angyalomat, amint Amaráról és Istenről, a köztük lévő viszonyról beszél. - Ha így van, valahol érthető, miért ilyen dühös. Nem csak felforgatná, hanem elpusztítaná az egész világot emiatt.

zene: The Chaos within|| üzenet:   alvócica   ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Könyvtár   Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
783
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 30, 2020 5:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


To Belial
Forgiveness is the attribute of the strong
• Zene: Afterlife
Figyelem arcának vonásait, ahogy kérdésemre reagál. Eltelik néhány szívdobbanásnyi idő, amíg némán nézzük egymást. Nem szólalok meg többé, türelmem végtelen, ezt ő is pontosan jól tudja. Nem fogom siettetni a válasszal, ebben bízhat bennem. Nagy erejű lovas, ki köztudottan nem szívleli az angyalokat és ha lehetősége van rá, előszeretettel kínozza is őket. Természetes, hogy érdekel, megváltozott-e a véleménye és ha igen, miért. Nincs okom kételkedni benne, a velem szemben ülő férfi nem hazudott még. Bármennyire is kétesek voltak indítékai képes volt elmondani azokat.
Ennek ellenére nem hihetem azt, hogy bármikor és mindig igazat is szólna. Azonban, amíg nem kapom hazugságon, nincs jogom elítélni, hazugnak neveznem. Nem ezért kaptam második esélyt Atyámtól.
- Mammon szimpatizál Amaraval – jegyzem meg. Nem kívánom bemártani, sose tennék ilyet. – A lovasok erejére talán segítség lehet, nem tudom. Kulcsai lehettek a megoldásnak. Az arkok egysége megtört, az ő erejüket nehéz lesz újra összeszedni. Ha valóban segítenél, akkor Mammonra is szükség lesz az oldalatokon – a háborúban nem kételkedem. Ő bebizonyította már, hogy Amara ellen áll. Bármit megtenne, hogy leküzdje. Életét is áldozná érte. Értem.
- Valójában nincs szükségem minden mélységére és magasságára. Határai, körvonalai elegek lehetnének. A régiók felosztása sem szükséges, noha bevallom, saját kíváncsiságomnak nehezen engedek – fut halovány, szelíd mosoly ajkam szegletébe. A tudás, melyért teremtett egykoron, aligha halványult. Az érte való szomj még mindig ott csörgedezik ereimbe. Azzal mégis tisztába vagyok, hogy van ennél egy jóval fontosabb feladatunk. Csak egy térkép kell, melyet rá tudnék vetíteni a Földünkre. – Mit gondolsz  mennyi időbe telne ezt elkészítened? A lehető legpontosabbat, amire emlékszel? – kérdezem fejem újra csak enyhén félrehajtva. Hangom még mindig kedves és nyugodt. Nem kapkod, nem sietettet. Ujjaim nem járnak, a könyv előtt pihentetem az asztalon, összekulcsolva azokat.
- Ha nagyjábóli helyet be tudnál illeszteni, hogy körülbelül hol tarthatták fogva, talán az is sokat segíthet. Nem tudom, egyelőre a sötétbe tapogatózom magam is. Bármilyen segítség jól jöhet, ha harcolni kívánunk vele szembe. Nem lesz egyszerű és nem lesz könnyű – és végképp nem lesz áldozatok nélküli. Egy harc, ahol minden a tét.
- Vélhetőleg. Atyám még akkor mégis uralkodott világa felett, amikor Lucifer elhagyta a poklot. Ha veszélyt jelentett volna, nem hinném, hogy engedte volna, hogy sokáig a Földön legyen – rázom meg a fejem. – Inkább látom abba a rációt, hogy az Úr elmenetele után meggyengült a világunk. Megcsappant az erőnk, te is érezhetted, mi is. Az angyali erők harmadájára csökkentek, aligha vagyunk képesek már bármire is. A pokol is meggyengült. Ha lent van Lucifer, ha nincs, akkor is. Huszonöt év gyengeség sok idő – rázom meg fejem enyhén. Előre merészkedő hajam simítom fülem mögé. Inkább látom ebbe Amara szabadulásának okát. – De bármi is idézhette elő, sokat aligha számít, mégis mindent megmagyarázhat – különös kettőssége ez a világunknak. Minden is számít és mégsem. Bűnbakot nem kívánok keresni, csak egy magyarázatot, hogy miként törhetett ki a fogságból.
Mely segíthet nekünk a harcokba vele szembe.
Megjegyzésére, hogy milyen egyéb elfoglaltságai voltak, csak fejemet rázom meg. Nem is ő lenne, ha nem hozná fel, nem dörgölné az orrunk alá.
- A Harmónia nélkül hátrányba kerültünk. Elbukásának köze van ahhoz, hogy nem volt itt, amikor fivérei marakodni kezdtek egymással – jegyzem meg nyugodt tényszerűséggel. Még mindig nem kívánom hibáztatni, eszem ágába sincs. Csak szeretném, ha tisztába lenne tetteinek a következményeivel.
- Minden cselekedetünknek, mindig megvan a maga ára, Belial – teszem még hozzá. – Ha jól tudom, Abaddon találkozott vele odalent, a pokolba. Egy jó ideig volt odalent, mielőtt a Földre feljött volna Amara. Mintha senkit sem zavart volna. A pokol, de vele együtt a menny is jóval korábban elvesztette valódi funkcionalitását – elvesztette azt, amiért létrehozták azt a helyet.
Az erőviszonyok eltolódtak, átformálódtak. Bármennyire is bíznék fivéreimbe, az köztünk lévő ellentét feloldhatatlannak tetszik. Szükség van az arkok erejére, de ugyanúgy a lovasokéra is. Atyánk köztünk jár, tudom, hogy segítene nekünk a végső összecsapásban… Ha ott lennénk.
Mivel? Kijelentésére bólintok, én is így vélem, így gondolom.
- A pokol és menny kinyításával az erőink egy részét visszakaphatnánk. Úgy vélem, hogy Amara lelkekkel táplálkozik. Az, hogy az emberek most nem halhatnak meg, tovább gyengítenek minket. Mi is a lelkekből nyerjük az energiánkat – mivel növelhetnénk esélyeinket? Túl sok mindennel, mégis kevés esélyt látok bármire is, ami megvalósítható lehetne.
- Összefogás a fajok között. Félretenni nézeteltéréseinket és együtt harcolni ellene. Szó szerint minden erőre szükség van Amaraval szembe. És az esélyeink még így is csekélyek – nem kívánom kecsegtetni, hiú ábrándokba kergetni.
Vesztésre állunk.
- Amara a tökéletes ellentéte. Nem meggondolta magát. Nem kívánta, hogy saját babaházába belerondítson. Képzeld el, hogy ők ketten a világ kezdete óta léteznek, nem feltétlen a Föld az első bolygó, amit Atyám megalkotott. Mennyi párviadal zajlott vajon le közöttük? Túl sok a kérdés, túl kevés a válasz. Nem meggondolta magát. Szánt szándékkal hagyta ki. Ezért teremtette az arkokat azon képeségekkel, olyan hatalommal, ami segíthetett neki, hogy el tudja zárni. Szörnyen hangzik. De az Úrba épp annyira van benne a sötétség, ahogy Amarába is a jóság – mindig is meg fogom védeni azt, amit létrehozott egykor. A Földet, az embereket, a természetet. De nem szabad szemeinken ellenzőt hordani, amikor róla van szó. Tisztán kell látnunk tettei mögött húzódó gondolatokat.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Könyvtár   YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Könyvtár   SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Könyvtár   5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Könyvtár   XCViQcj

☩ Reagok :
1143
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 19, 2020 7:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Harmónia és Viszály
Ophilia & Belial
Amara erősebb lett, és még inkább rontja esélyeinket, hogy ebben a pillanatban is tovább növeli erejét. Talán már olyan szintre ért, hogy a vele szembeni harc nagyobb kockázatokkal járna, mint azt sejtenénk. Nincs okom megkérdőjelezni a szőke szavait, a Sötétség szolgálatában állt egy ideig, az egyike azon keveseknek, akiknek elég nagy rálátása van, milyen erőket birtokol a sötét nőszemély. Másfelől a nemrégiben tapasztalt kóbor vihar is jól példázza mekkora rombolásra képes. Valóban segítenél Amaraval kapcsolatban? Emelem fel kérdésére fejem. Köztudottan nem szívleltem az angyalokat hosszú-hosszú időn át, sok démontársammal ellentétben még csak halovány gondolatomban sem merült fel, hogy valaha is együttműködjek a tollfészkekkel. Ha ez a kérdés máskor, máshol hangzana el, egészen biztos élből utasítanám el az együttműködést, de most kicsit megváltozott a felállás, közös ellenség tűnt fel, ami mindannyiunkat az elmúlással fenyeget. Be kell látnom, csak közösen lehet bármi nemű esélyünk ellene, így az angyalnő kérdésére igenlően bólintok. Közös érdek, segítenék. Néhány évvel ezelőtt az új Háborút is hasonlóról biztosítottam. Félretenném a személyes ellenérzéseimet, ha azzal megoldanánk ezt az "apró" sötét problémát.
-Talán mondanom sem kell, hogy szeretem a káoszt, a felfordulást, a békétlenséget, amit a világban okozok...de a végleges pusztítás nem játszik a terveimbe, sohasem játszott. Amara céljai nem összeegyeztethetőek az enyéimmel... - fűzöm még bólintásom mellé. Nem beszélve arról, hogy a Sötétség megjelenésével a hazavezető utak is lezárultak, épp úgy a Pokol felé, mint a Mennyekbe. Mind itt rekedtünk a halandók között, ebbe a kényszeredett helyzetben, meggyengülve, és bár kezdem egészen megszokni a tartós ittlétet, egy másodpercre sem tettem le arról, hogy hazajussak. Viszont a kapuk kinyitása még nem oldja meg a gondokat, Amarát kell valahogy újra hűvösre tenni. A szőkeség a Pokol osztott területeire tereli a beszélgetést, az érdekli mennyire ismerem jól a lenti világot.  
-Könnyedén tudnék térképet rajzolni róla, jól ismerem a határait. Korai éveimben, mielőtt először a Földre jöttem volna, megfordultam minden szegletében. - mesélem. - Persze túlzás lenne azt állítanom, hogy úgy ismerem minden régióját, akár a tenyeremet...de egész jól eligazodom bárhol odalent. - folytatom egy könnyed vállvonással. - ...értelemszerűen saját régiómat és a szomszédjaimat ismerem a leginkább és a délre fekvőket a legkevésbé. Ahol elméletben Amarát fogva tartották is az általam ismertebb régiók közé tartozik. - teszem hozzá mellékesen. Így ha a "börtönrégióban" kellene kutakodnom, nem okozna számomra nehézséget.
Túl sok a kérdés, túl kevés a válasz, az időnk pedig csak egyre fogy. Akik előbbre vinnének vagy eltűntek, vagy halottak, vagy emlékeik megkoptak és nem emlékeznek. Így csak a találgatások maradnak. Azt gondolom, hogy Isten távozása mellett, a Főnök lelépője is közrejátszhatott a Sötétség szabadulásához, még annak ellenére is, hogy Lucifer hamarabb, még a vén szaros felszívódása előtt dobbantott a Pokolból. Ophilia ugyan nem hiszi, hogy az ark eresztette volna szabadjára a sötét nagyasszonyt. És valójában én is csekély esélyt adok ennek a verziónak, főleg ha a Pokol ura esetleg nem volt tudatában, mi bújik meg egyik régiójában.
-Nem is feltétlen arra gondoltam, hogy Ő eresztette ki... - pontosítom szavaimat.
-Sokkal inkább...gyakran példálóznak a sakktáblás hasonlattal. - ez a szőke számára sem ismeretlen.
-...rajta mindenkinek meg van a helye és a szerepe is. Ahogy Istennek, úgy Lucifernek is. Elhagyta a poklot és ezzel felborított valamit. - biztos vagyok benne, ha nem is sokkal, de Lucifer távozása is hozzájárult jelenlegi helyzetünkhöz.
-Aztán ki tudja, lehet a jelenléte mellett is kilógott volna Amara, de így lényegesen nagyobb esélye volt rá, hogy a Pokol ura nincs odahaza. - Talán én is ezért vetemedtem akkora szemtelenségre, hogy Luciferhez hasonlót ragadjak ki a világ körforgásából, aminek meg is lett az eredménye. A Harmónia átmenetileg kiveszett a világból és helyet kapott benne minden más, ami a káosz része.
-Nem voltam akkoriban odalent egyéb elfoglaltságaim miatt... - halvány mosoly jelenik meg a szám sarkában. Azt hiszem nem kell kifejtenem, mivel is ütöttem el az időmet.
-...de azt gondolom, ha egy ilyen erő elszabadul odalent, annak vannak jelei. Ha a Főnök még a Pokolban lett volna, bizonyára észrevette volna az intő jeleket. - osztom meg feltételezésemet. Az már más lapra tartozik, hogy tudott volna ellene tenni vagy sem. Mekkora esélye lett volna egy meggyengült entitással szemben. De mivel inkább az emberek között szórakozott, így aligha figyelhetett volna fel bármire, ami hátrahagyott Királyságában történt.
Hogy miért is a Poklot választotta Isten húga bebörtönzésére, elég logikus választ kapok szőke angyalomtól. Valóban, nem tűnt volna fel. És nem is tűnt fel. Évezredeken át sínylődött odalent észrevétlenül.  
Egy mély, fáradt sóhaj tör elő belőlem, amikor a megfogyatkozott arkok mellett a lovasokat is megemlíti.
-Nos igen, azt hiszem nyilvánvaló, hogy a régi terv már nem működőképes... - se Isten, se arkösszetartás. Ráadásul Amara is erősödik. Kétségtelenül szükség lesz egy új tervre.
-Mit gondolsz? Mivel növelhetnénk az esélyeinket? - kérdezem kíváncsian, mert az azt hiszem még édes kevés, ha a Teremtő és a kiesett arkangyalok helyére beugrik pár démoni lovas. Főleg, hogy a zárt kapuk miatt egyikünk sincs ereje teljében.
-Én a kapuk kinyitásával kezdeném. - teszem hozzá, bár nyilván ez sem két perc és az idő az, amiből a legkevesebb van. Hogy miért is ezek kinyitásával kezdeném, talán nem szorul nagyobb magyarázatra. Erőnk visszanyerése miatt tartom fontosnak. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy a Sötétség erőivel szemben, még ez is kevésnek bizonyulhat.
Amara elzárásával mi, démonok létjogosultságot nyertünk. És valahol mi töltjük be azt a szerepet, amit neki kellene. Harcolunk a lelkek Pokolba jutásáért. Elgondolkodom a szőkeség szavain, és elgondolásában nem találok hibát.
-Talán meggondolta magát és nem szánt volna ilyen éles küzdelmet szeretett halandóinak...

zene: The Chaos within|| üzenet:   alvócica   ||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 27 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
5